A református templom HARANGJAINAK története és

I. világháborús rekvirálásáról készült összeállítás IDE KATTINTVA olvasható

II. világháborús rekvirálásáról készült összeállítás IDE KATTINTVA olvasható

A legrégebbi püspökladányi református anyakönyv bemutatása IDE KATTINTVA olvasható

Az 1848-49. évi püspökladányi körleveles jegyzőkönyvről IDE KATTINTVA olvashat

A TEMPLOMTORONY órájának cseréjéről és a torony történetéről IDE KATTINTVA olvashat

Püspökladány és a reformáció – kiállítás a reformáció 500. évfordulója alkalmából: IDE KATTINTVA

***

2014. 01. 23.


A PÜSPÖKLADÁNYI REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS TORONY TÖRTÉNETE

*

(Az összeállítást írta – saját könyve alapján – és a fotókat készítette: 

Fazekas Sándor

Köszönjük a megosztást!)

 

A kezdetek

A honfoglalást követő államalapítás időszakában a Nagy-Sárrét északnyugati része kedvező körülményeket biztosított a települések kialakulásához.

A nagy kiterjedésű nádas, vizes terület építőanyagot, élelmet, szükség esetén búvóhelyet biztosított az itt letelepülni szándékozó népcsoportoknak. A nádrengetegből kiemelkedő hátak, szigetek az idők folyamán létrejövő falvaknak adott biztonságos helyet.

Itt húzódott már a római időktől kezdve az Erdélyből induló sószállítás útvonala is, segítve ezzel  az út melletti települések fejlődését.

Az egykori bővizű folyók hordalékaiból épült folyóhátak és laponyagok régi idők történelmi emlékeit őrzik.

A térségben az első keresztyén emlékre az eperjesvölgyi földhát régészeti feltárása során bukkantak. Temető- és településmaradványokat tártak fel, melyet a 900-as évektől Szent László uralkodásáig használtak.

A püspökladányi köztemető szélén található a Nagy-Boldogasszony halma. Itt épült az Árpád-korban egy egyhajós, félköríves szentélyű, döngölt agyagalapozású kis templom. Ez a kis templom minden bizonnyal László király keresztyén hitet terjesztő intézkedéseinek következtében épült. Körülötte korabeli temető, tőle északra településmaradványok találhatók.

Boldogasszony halma, az Árpád-kori keresztyén templom feltárt maradványaival


 A régi templom

Az Árpád-kori keresztyén falut a Nagy-ér választotta el a mai településtől. Ladány a XIII.-XIV. században a Nagy-ér és a Kép-ér között terült el.

A kora-középkorban épített ladányi templom a mai református lelkészi lakás telkén állott. Egyhajós, a fekvése kelet-nyugati irányú volt, tornya a mai Széchenyi,- szentélye a Batthyány utca felőli részen helyezkedett el. Építési idejét nem ismerjük. Minden bizonnyal a XIII. század második felében vagy a XIV. század elején, a tatárjárást követő újjáépítési hullám idején épült, s a látogató Boldogságos Szűz Máriának szentelték fel.

Méretei a korabeli egyházi iratok tanúsága szerint:

        a teljes hossza: mintegy 13 öl,

       ebből a hajó hossza: 8 öl,

        a szentély hossza: 4 öl, és 4 rőf,

        a teljes szélesség: 3 öl és 2 rőf,

       a szentély szélessége: 3 öl.

Belül a hajót a szentélytől elválasztó részen a falhoz illeszkedő oszlopokat építettek.

A templom hajója téglalap alaprajzú, sík mennyezetű, nyugati oldalon lévő bejárattal. Szentélye boltozott, nyolcszögzáródású. Homlokzatát kilenc keskeny ablak díszítette, falait kívülről tizenkét támpillér támasztotta. A templom építőanyaga helyben égetett tégla. A homlokzat és a belső falfelület vakolt kivitelű, belseje festett díszítésű. Tetőszerkezete meredek kialakítású, zsindellyel fedett. A nyugati oldalon a templom méreteihez arányos fatornyot építettek.

Az épület stílusát tekintve a gótikus- és a népi építészet keverékének remek példáját mutatta.

A korabeli templom méretei is bizonyítják, hogy az építés idején már nagy lélekszámú és megfelelő anyagi javakkal rendelkező lakos élt a településen.

A templom a toronnyal együtt a kis házak közül kiemelkedve minden szempontból a település központi helyét foglalta el. Ebben az időben ez volt a falu egyetlen középülete, amely a közösségnek nemcsak a vallási, hanem társas és kulturális igényeit is kielégítette.

A békés esztendők egészen a XVI. század elejéig tartottak. Mohács után a katolikus egyház régi hatalmi állását már nem tudta megtartani. A genfi, bázeli egyetemekről hazatérő fiatalok hozták és hirdették a reformáció új eszméjét. A katolikus és a lutheri irányzat között kezdetben csak az istentisztelet módjában volt érzékelhető eltérés, ezért a papok, mivel a püspöktől útbaigazítást nem kaptak, készségesen hajlottak az új irányzat felé.

Így történt, hogy a Tiszántúl többi településéhez hasonlóan 1540 táján Püspökladány is megismerte és elfogadta a reformáció első, lutheri irányzatát. A gyülekezet a pap irányításával átvette a régi felekezet templomát és egyszerű, a szentírásból merített tanításokat evangélikus istentisztelet formájában gyakorolták.

Az 1550-es évektől országszerte jelentkezni kezdtek a reformáció második, svájci eredetű szónokai. A ladányi templomban 1551. év végén az új hitet követő evangélikus lelkészek közzsinatot tartottak. A zsinat botrányok között ért véget, mert Kálmáncsehi Sánta Márton puritán szemlélete miatt minden meghagyott katolikus jelképet (oltárt, szentképet, keresztet stb.) el akart távolítani a templomból, ezzel nemcsak híveit, de még lelkésztársait is megbotránkoztatta. A lutheri és a svájci tanok hirdetői között ezután még több zsinaton át folyt a vita, mire aztán végül elszakadtak egymástól. Az átalakulás befejezését jelentette az 1567. évi debreceni zsinat, ahol megerősítették második helvét hitvallást.

A püspökladányi egyházközség is a második helvét hitvallás követője lett. Ezután eltávolították a templomból a katolikus jelképeket, az oltárt, a szentképeket, a faragott díszítéseket. A templom falait belülről fehérre meszelték. A fatorony csúcsán ékeskedő keresztet fából készült toronygömbre- és csillagra cserélték.

Később a vidék a háborús megpróbáltatások ellenére is tartotta magát és a lehetőségekhez képest fejlődött.

Az egyházközség 1636-ban I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől harangot vásárolt. Az „öt mázsás” harang, amit „öszveválogatott egy szőrű és termetű harmintz szemők Tehenekért” vásároltak, korábban ismeretlen helyen, római katolikus hívőknek szolgált, és ez sok nehézséget okozott később a ladányi református egyház tagjainak.

1658-ban az egyesített tatár-török haderő dúlásának a környék minden települése áldozatul esett. A rablótámadást követő gyújtogató tűz fényei Debrecenig ellátszottak. Valószínűleg ekkor pusztult el a templom fatornya is. A tornyot a későbbiekben már nem újították meg. A Rákóczi harang ezután a leégett fatorony helyére ácsolt haranglábon kapott helyet.

Az ellenreformáció XVII. századbeli zaklatásait ezen a tiszta református vidéken nem érezte a lakosság. Püspökladány az 1681. évi XXVI. tc. értelmében nyilvános istentiszteletet tartható „artikuláris” hely volt.

Templomát, iskoláját példamutató áldozatvállalással gondozta:

       gyarapodott az úrasztal felszerelése: 1714-ben egy, 1726-ban kettő, 1732-ben ismét egy fedeles ónkannát készíttetett az egyház,

        a Rákóczi harang mellé, a ladányi egyházközségben való szolgálatának 100. évfordulóján, 1736-ban egy másik harangot önttettek.

Az 1739. évi országos kolerajárvány nem kímélte Püspökladányt sem. A templom deszkamennyezetét és a padokat szétosztották koporsónak a szegény emberek családtagjai számára.

Az átélt idők eseményeit jellemzi az a bibliai idézet, amit a régi mennyezet megmaradt három szál deszkájába véstek be:

„Ha mikor jövénd mi reánk veszedelem, Isten ítéletinek fegyvere, vagy döghalál, vagy éhség, e házban elődbe állunk, (mert a te neved e Házban vagyon,) azért mikor kiáltunk hozzád a mi nagy nyomorúságinkban, hallgass meg és szabadíts meg minket!” (Krón. II. XX. 9.)

A helyreállítás azonban tizenkilenc évet váratott magára, és csak 1758-ban, Mindszenthy György prédikátorsága alatt kapott a templom új mennyezetet.

A gazdasági fellendülés hatására ebben az időben a lakosok és telkek száma örvendetesen növekedett. Ladány ekkor már két településrészből állott: Bodó és Zsobony. A sokasodó lélekszám következtében a gyülekezet már nem fért be a templomba. A harangláb is alacsony volt, ezért a harangok hívogató szava nem jutott el a megnövekedett település minden részébe. Az épület bővítéséről kellett tehát gondoskodni.

A vallás szabadságát szabályozó rendeletek azonban szigorú keretek közé szorították a protestáns templomok építését és bővítését: csak a kijelölt helyeken, hivatalosan „oratórium” megnevezéssel engedélyezték, ezzel is megkülönböztetve az államvallástól.

A külsőre is szigorú előírások vonatkoztak: a protestáns imaháznak a granáriumhoz (magtárhoz) kellett hasonlítania és nem helyezkedhetett el az utcafronton, az ajtaja sem nyílhatott közvetlenül az utcára. Kőtorony építése egyáltalán nem volt megengedett.

Rachbauer József debreceni építőmester első alaprajza a régi templomról.
A rajzon már jelölve van az 1771-ben felépült első cinterem (B-jelzés).

 

A nehézségek ellenére a lakosok Kenesei Péter tiszteletes szolgálati ideje alatt, 1769 júliusában kérelemmel fordultak Mária Terézia királynőhöz. A templom bővítésére és annak méreteihez arányos, órával ellátott téglatorony építéséhez kértek engedélyt.

A kancellária augusztusban visszaküldte a levelet a helytartótanácsnak további információk beszerzése végett.

A helytartótanács 1769. szeptember 14-i rendelete alapján Szabolcs vármegye öttagú bizottságot jelölt ki a kérelem szükségességének kivizsgálására. A bizottság a helyszínen alaposan vizsgálódott és meghozta döntését: 1770. március 29-én írták alá a vizsgálati jegyzőkönyvet, amelyben a benyújtott kérelem minden pontját megalapozottnak találták, olyannyira, hogy attól nagyobb mértékű bővítést javasoltak.

A vizsgálati jelentést Szabolcs vármegye április 19-i közgyűlésén megtárgyalta, úgy terjesztette a helytartótanács elé.

A helytartótanács május 11-én kedvező véleménnyel továbbította a kérelmet a kancellária felé, csupán annyit tett hozzá, hogy a tornyot eredeti anyagából, vagyis fából építsék, és órát ne szereljenek bele.

A kancellária a királynő nevében elfogadta a helytartótanács előterjesztését és június 2-i levelében felszólította a szükséges intézkedések megtételére.

A helytartótanács ennek megfelelően 1770. június 11-én írt Szabolcs vármegyének és az egri püspöknek.

Ezzel párhuzamosan gróf Eszterházy Károly egri püspök a ladányi reformátusok templombővítésének ügyét úgy akarta rendezni, hogy a régi templomot a Rákóczi haranggal együtt adják át az akkor ide települő katolikusok számára, maguknak pedig építsenek egy tágasabb templomot toronnyal. A kancellária azonban ezt a kérelmet elutasította.

A templombővítés 1771-ben megtörtént, öt évvel később az új padok is elkészültek.

 

A régi templom másodszori bővítésének kérelméhez csatolt rajz.
A templombővítést a kancellária engedélyezte.

 

A templom azonban továbbra is szűk volt és további bővítésről kellett gondoskodni.

II. József 1781-ben kiadott Türelmi Rendelete szabadabb vallásgyakorlatot biztosított a protestánsok számára. A ladányi reformátusok még ugyanebben az évben kérelemmel folyamodtak a templom három öllel való szélesítésének és ahhoz arányos méretű téglatorony építésének engedélyezéséért.

A kérvény ismételten bejárta a bürokrácia kanyargós ösvényeit. Az egri püspök megint tiltakozott a tervezett templombővítés ellen.

A kancellária 1783-ban megengedte a templom újabb bővítését, de kőtorony építéséhez most sem járult hozzá, csak egy magasabb faharangláb kivitelezéséhez. Ennek alapján toldották meg a templomot még egy cinteremmel, ami az engedélyezettnél kisebb mértékű kivitelezés volt. Az engedély ugyanis 13×3 öl bővítésre szólt, de ebből csak 3×3 ölnyit valósítottak meg. Nyilvánvalóan azért, mert toronyépítésre nem kaptak engedélyt és így az általuk megtervezett formájú épületegyüttest nem valósíthatták meg.

 

A kőtorony tervrajza. A kérelem alapján a kibővített régi templom keleti oldalához csatolva építette volna Rachbauer József építőmester.
A kérelmet a kancellária kétszer is elutasította.

 
Az új torony építése

 
A kőtorony építés kérelmének másodszori elutasítását 1783 márciusában kapták kézhez a ladányiak, de nem nyugodtak bele. Gerendási Gerendássy Gáspár prédikátor újabb kérelmet írt. Az 1785-ben kelt, gróf Teleki Sámuel Szabolcs vármegyei főispánhoz írt külön kérelmükben kérik a nemes vármegye segítő szándékú közbenjárását. Levelükben részletesen kifejtik, hogy egy téglából épült torony építési költsége lényegesen olcsóbb lenne, mert a faanyagot 10-12 mérföld távolságból kell szállítani, míg a téglát olcsón, helyben lehet égetni. Közben az idők múlásával a körülmények kedvezőbbre fordultak. Az 1786. április 18-án megjelent királyi rendelet a protestáns templomok építésére már nagyobb lehetőséget biztosított, megengedte többek között a kőtorony építését is. Végül is a kancellária a templomtól távolabbra lévő helyen egy téglatorony építését engedélyezte.

Megkötötték az építési szerződést Rachbauer József Bajorországból bevándorolt debreceni építőmesterrel. Az alapkövet Gerendási Gerendássy Gáspár prédikátor tette le 1786. szeptember 13-án és a megépült tornyot felszentelte 1788. október 30-án.

A toronygomb irata a következőket tartalmazza:

„Az Atya, Fiú és Szent Lélek Egy Istennek Nevében ugyanazon Szent Háromság Egy Istennek segedelmével kezdett a Püspök Ladányi Helvética Confessión lévő Szent Ekklésia ezen gomb alatt lévő toronynak fundamentumával való építéséhez Krisztus Urunk születése után 1786-dik Esztendőben. Fundamentoma ezen Toronynak megvettetett a megnevezett 1786-dik Esztendőben Szent Mihály Havának 13-dik napján. Legelső fundamentom kövét a megnevezett Ekklésiának akkor Lelki Pásztora T. T.Gerendássi Gerendássy Gáspár, utána az Ekklésiának akori Curátorai Nemes és Nemzetes Vitézlő Idősb Baranyai István, Szilágyi Gábor Uraimék és több buzgólkodó Hívek. Folyt ezen Toronynak építése 1787-dik Esztendőben. Mind kőfalára, mind pedig az áts munkára nézve az építés elvégeztetett 1788-dik Esztendőben. A Toronynak ezen különös ékessége a Gomb feltétetett az Ekklésia tagjainak jelenlétekben 1788-dik esztendőben októbernek 30-dik napján…”

A torony falának vastagsága 1 öl, magassága 16 öl volt (a mai vasrácsos kerítésig, a sétálóig ért). Ebben a magasságban helyezték el a kilenc mázsás toronyórát a téglafal és a tetőszerkezet találkozási pontjában.

A toronytető zsindellyel fedett és 18 öl magas, négy fiatornyos kialakítású. A középső toronycsúcs nyolcszög alapú és magasra törő csúcsán öt köböl űrtartalmú gömb díszlett, míg a négy sarkán egy-egy négyszög alapú kis torony ékeskedett tetejükön egy-egy köblös gömbbel.

A négy fiatornyos toronytető-fedés a korra jellemző építési forma volt a reformátusok körében. A középső kimagasló toronycsúcs Jézus Krisztust, a négy kistorony a négy evangélistát – Márk, Máté, Lukács és János – jelképezte. A díszes torony fa tetőzetével együtt 34 öl magas volt, az alföldi rónán messze ellátszott.

A falak építéséhez helyben égetett téglát használtak, aminek alapanyagát a Nagy-érben fejthető, kiváló minőségű sárga színű agyag biztosította. A téglavetés, szárítás és égetés szakmai felügyeletét az építőmester látta el. Az ácsmunkákhoz, tetőszerkezethez és – fedéshez a faanyagot a Bihari hegyekből szállították. A torony építési költsége 6205 Rénes forint és 30 krajcár volt, a toronyórát 600 Rfrt- ért vásárolták.

A harangok végre méltó helyre kerültek, megfelelő magasságból a település legtávolabbi részébe is eljutott hírvivő, hívogató csengő hangjuk.

A torony jelentőségét mindig a harangok hirdetik, amelyek hívják, veszély esetén pedig riasztják a híveket.

A felszerelt toronyórára is nagyon büszkék voltak a ladányiak. Az óra nemcsak a pontos időt mutatta, hanem hangjelzéssel is felhívta magára a figyelmet. Szerkezete negyedóránként (fertályonként) ütött a kisharangra, egynegyednél egyet, félóránál kettőt, háromnegyednél hármat, egész óránál pedig négyet, majd a nagyharangra kiütötte az egészeket az aktuális időpontnak megfelelően.

A torony építészeti stílusa késő barokk. Az építőmester Bajorországból hozott stílusjegyei jól felismerhetők a téglából épített részek különböző pontjain. A homlokzaton megjelenik a vakolatsávozás, erőteljes párkányok láthatók, simított oszlopok mutatkoznak a falsíkból kiemelkedve. Az épületet határozott főpárkány zárja le. Az óra elhelyezése a főpárkány vonalában különös harmóniát kölcsönöz a fal és a tető találkozásának. A falak külső felületét durva vakolással borították, csak a nyílások keretei, a vakolatsávok, az erőteljes párkányok és az oszlopok simítottak.

A kőtoronyra helyezett négy fiatornyos fa toronysisak a késő gótika és népi építészet remekbe szabott együttes megoldása. A Tiszántúlon ebben az időben széles körben elterjedt formaként volt ismeretes.

A toronyépítés során az egyházközség minden anyagi tartalékát felemésztette, hiába szerezték meg a templom újabb bővítéséhez a kancellária engedélyét, nem maradt fedezetül egy krajcárjuk sem.

A következő években a természet megpróbáltatásai és az anyagi javakban való szűkölködés váltogatták egymást a lakosság körében.

.

Az új templom építésének körülményei

Közben II. Lipót a vallási türelem gyakorlásában további engedményeket tett.

Az 1791. évi XXVI. tc.- ben többek között szerepel, hogy a protestánsok minden további engedély nélkül építhetnek templomokat akár toronnyal együtt is. Miután az egyházközség tagjai tudomást szereztek a kedvező irányú változásról, azonnal templomépítési kérelemmel fordultak az egyházmegyéhez, bár az anyagiakat tekintve nem voltak felkészülve a feladatra. Az egyházmegye az építésre áldását adta, elkezdődhetett tehát a munka.

Az új templom és torony 1800-ban
(Kiss Eszter képzőművész alkotása)

 

1793. október 22.-én nagy áldozatvállalással, éhínség idején tette le a mai templom fundamentumának alapkövét Tóth István prédikátor. Egy másik jelentős esemény is történt még az építkezés kezdeti szakaszában. Szűcs János rektor-tanító állítása szerint a régi templom bejárati ajtajának sok évszázadon át szolgált „szentelt küszöbét” kiemelték és az új templom déli bejáratának ajtaja alá helyezték el. Még abban az esztendőben a földszinten felül mintegy félölnyi magasságig jutottak a falrakással. Ekkor azonban a munkálatokat négy évre meg kellett szakítani. Kétszer árvíz, kétszer pedig aszály sújtotta a vidéket. Időközben Tóth István professzori állást vállalt Kecskeméten. 1798 tavaszán aztán a helyi lakosok nem kis áldozatvállalásának és Bethleni Dániel tiszteletes szervező munkájának köszönhetően újra indult a munka. Az építkezés három év folyamatos munka után befejeződött és a templomot 1800. december 7-én szentelték fel. Az építmény személyes adakozásokból, perselypénzekből és építési anyagok adományaiból valósult meg. Nemes Baranyai Pál kurátor számadásai szerint a templom építése összesen 10745 Rfrt. és 21 krajcárba került.

A hálaadó istentisztelet alkalmából igét hirdetett T. Ormós András hajdúszoboszlói tiszteletes, aki prédikációjába bevette a XCVI. zsoltár VIII. versét,

„Tulajdonítsatok az Úr nevének dicsőséget; adjatok ajándékot, és menjetek bé az ő pitvariba.” –

és az egész gyülekezet teljes megelégedésére dicséretes prédikációt mondott. Az ünnepi alkalomra olyan sok vendég érkezett a közeli és távolabbi településekről, hogy a helybeliek közül mindössze 20-30 fő férhetett csak be a templomba. Ezen a napon az újonnan szentelt épület környéke is tele volt ünneplő közönséggel.

A nevezetes nap jelentőségét igazolta az is, hogy a templomszenteléshez a korabeli írások tanúsága szerint hat darab marhát vágtak le, amit a vendégek és az érdeklődők még aznap jóízűen elfogyasztottak. Pataki István és Tóth János pedig három darab kost adományozott. A mészárosok a levágott marhák bőreivel az egyház felé elszámoltak.

Az új templom az Alföldön akkoriban elterjedt egyhajós, hosszházas, sík mennyezetű, félköríves lezárású, oldalbejárós toldalékkal létesült, a helyi lakosság igényeit kielégítő provinciális barokk-jellegnek megfelelően.

Méretei a következők:

       hossza: 19,5 öl,

       szélessége:8,5 öl,

       magassága: 5,5 öl.

Három bejárati ajtóval látták el. A templom tetejét zsindely fedte

Belül a mennyezete kék, falai fehér színűre meszelve. Két karzatot építettek be, mindegyiket két-két terméskő oszlopra állítva. Az oszlopokra korintizáló fejezetet faragtak. A karzat mellvédje táblás kiképzésű, festett díszítést kapott.

A belső térben elhelyezett padok 1452 személy számára biztosítottak ülőhelyet. A padok elejének kialakítása a karzatokéhoz hasonló. A Mózes-székek mennyezetes kialakításúak, a teljes felület festéssel díszített. Az Úr-asztalát körülvevő korlát asztalosipari remekmű. A templom legfontosabb funkcióit betöltő berendezési tárgy a szószék. Szűcs János volt rektor-tanító állítása szerint a püspökladányi református templom szószékét Karacs Ferenc térképmetsző tervezte. A szószék íves, barokkos vonalvezetéssel készült. Eszmei tartalmát építészeti eszközzel is kifejezi a föléje boruló hangvető, a korona.

 

Az északi karzat egyidős a templommal


A szószék a templom legfontosabb berendezési tárgya.

 

A templomépítést követő évek

A régi templom megélte az új felszentelését és csak a következő évben, 1801-ben bontották le. Építőanyagaiból iskola és lelkészlakás épült. Az 1771-ben és 1783-ban épült két tornác (cinterem) azonban megmaradt. Az egyik egyházi, a másik lelkészi magtár lett.

1807-ben már három harang van a toronyban. Ebben az időben a katolikus felekezetűeknek még nem volt harangjuk, így aztán – a feljegyzések tanúsága szerint – pénzért, a nem református valláshoz tartozó személyek számára is harangoztak temetés vagy más esemény alkalmából.

A gyakori villámcsapások nem kímélték az egyház épületeit sem. 1811-ben villám csapott a torony sisakjába, tűzkár keletkezett, de hasonló nagyságúra helyreállították.

A torony alól a templomba nyíló ajtót 1815-ben építették be. Ettől kezdve a torony földszinti helyiségére is a templomban való viselkedés szabályai lettek érvényesek. Még ugyanebben az évben rendeltek egy 14 változatos orgonát.

Az 1816. január 29-én és 30-án dühöngő szélvihar a vastag jégpáncél borította toronytetőt négy fiókjával együtt a templomtetőre vetette, aminek következtében ott is jelentős kár keletkezett. Ekkor a helyi mesteremberek segítségével és a tehetősebb lakosok anyagi hozzájárulásával a ledőlt toronytető hasznavehető fáiból öt öl magasságú deszkaborítással ellátott tetőt emeltek. A tragédiát okozó vihar ereje rendkívüli volt. A legidősebb egyháztagok sem emlékeztek hasonlóra életük során. Mégis akadtak olyan helyi népi mesterek, akik állították, hogy az anyagi kár nem következett volna be, ha a tető vázszerkezetét az építés idején teljes mértékben keményfából ácsolják össze. Mások a torony falazott szakaszán beépített keretet találták elégtelennek, ugyanis az alsó keret feletti faltömeg biztosította volna, hogy a toronytető a szélterhek ellenére se repüljön el. A vitába Rachbauer József építőmester, a torony építője már nem tudott beszállni, ő ugyanis 1806-ban elhunyt.

A január végi szélvihar példa nélküli erejét bizonyítja Csiszár Imre református iskolai rektor korabeli feljegyzése, ami szerint ugyanezen a napon a tiszafüredi katolikus és a karcagi református templom tornya is ledőlt. Ennek a hatalmas erővel dúló téli zivatarnak az emléke „gyertyaszentelői fergeteg” néven maradt meg az emberek emlékezetében.

1832-ben a még mindig öt öl magasságú deszkatetőt a tornyon zsindellyel fedték le.

1851-ben a presbitérium Kálmán Lajos lelkipásztor vezetésével megbízta Koczka Ferdinánd építőmestert a templom és a torony felújítási tervének elkészítésével. A tervnek fontos része volt, hogy a tornyot tűzőrségi figyelővel kell ellátni.

Az építőmester 1852. január 23-án, községi elöljárókkal kibővített presbitériumi ülésen bemutatta a felújítási tervet kétféle, egy költségesebb (20000 Pengő-forint) és egy egyszerű változatban (10000 Pfrt). Az elöljáróság azonban megbízta őt egy harmadik, a kettő közötti költségkihatással bíró terv elkészítésével, amit a mester január 28-án be is mutatott, és aminek a költségvetése 12000 Pfrt volt. A felújítás körüli vita éveken keresztül folytatódott. Közben Vécsey Imre debreceni építőmestertől is kértek tervváltozatot. Az egyeztetések 1856. augusztus 24-én zárultak le azzal, hogy a templomfelújításra Koczka Ferdinánd több ponton módosított javaslatát fogadták el, míg a toronyfelújítás során Vécsey Imre tervét vették figyelembe.

1857. május 1-jén megkezdődött a püspökladányi helvét hitvallású templom és torony felújítása. A munkálatokat Molnár Antal építéskivitelező vezette. A torony falát 3 öllel feljebb építették, a mai magasságra. A toronyóra ebben a magasításban kapott helyet. Az 1840-ben pusztító tűzvész miatt tűzőrségi szobát is kialakítottak, ekkor kapta a vasrácsot a sétáló körül, amelyet Karacs Bálint helybeli lakatosmester készített. A torony lapos tetőt kapott, ezt bádoglemezzel borították. A toronytetőre a régi gömb került, Vécsey Imre terve alapján vitorlával és csillaggal kiegészítve, amit Mogyorósi Lajos ácsmester helyezett fel. A templomon a zsindelyfedést kicserélték. A tűzfalakat a toronynál és az oldalbejáróknál felújították, a faragott kőből készült díszítő gömbök számára helyet biztosítottak. A munkálatok 1859-ben fejeződtek be. Az építés jelentős kiadásai miatt az 1860. évre az egyházmegyének beszolgáltatandó adakozások alól Püspökladány felmentést kapott.

A templom és torony felújítása során az építészeti stílusban is változás tapasztalható. A torony alsó része megőrizte a késő barokk jellegét, a templom fő vonásaiban provinciális barokk maradt. A toronymagasításon azonban már megjelentek a copf stílus jegyei.

Erőss Lajos lelkipásztor 1894-ben harang-felújítási akciót kezdeményezett. Az újonnan öntött harangok 1896. november 21-én szólaltak meg először.

A XX. század első éveiben, a gazdasági fellendülésnek köszönhetően Kiss Ferenc lelkipásztor vezetésével 1904-ben a templomon és a tornyon felújítási-átalakítási munkálatokat terveztek. A tervet és a költségvetést az államépítészeti hivatal felülvizsgálta, s az alispán engedélyezte. A munkálatokra az Egyháztanács június 19-én árlejtést hirdetett, a beérkező pályázatok határidejéül június 30-át jelölte meg. A külső munkálatokat szeptember elsejéig, a belső munkákat pedig október elsejéig kellett elvégezni.

Az ajánlat 10%-ának megfelelő óvadékot kellett letétbe helyezni, amit csak az átadástól számított egy évi jótállási idő után adtak vissza. Gazdasági bizottságot hoztak létre, amely bizottság feladata volt az árlejtéstől a szerződéskötésen át az átadásig minden tevékenység ellenőrzése.

A torony többszintes, szintenként merevített, keretváz szerkezettel épült, és új sisakot kapott rézlemez borítással. A templomtetőt zsindely helyett palával fedték le, az esővíz elvezetéséhez csatornákat, lefolyókat szereltek fel, a templomon nagyobb ablakokat vágtak. A templom és a torony külső homlokzatán megújították a barokk építészetre általánosan jellemző okker sárga színű festést.

A felújítás után a külső homlokzat megőrizte késő barokk, illetve provinciális barokk jellegét, a toronymagasításnál és az ablakpárkányoknál azonban már a copf stílus jegyei ismerhetők fel. A templom mennyezetét bolthajtásos deszkamennyezetté alakították át, amit stukatúroztak és kifestettek. Amíg az északi karzat egyidős a templommal, a déli karzat ekkor került felújításra, hogy arra fel lehessen állítani az új orgonát, amit 1905-ben Angster József épített huszonöt változattal.

 

A templom és a torony az 1904-ben történt felújítása során nyerte el véglegesen mai alakját. A torony keretváz szerkezettel épült új sisakot kapott, vörösréz lemezborítással.  A templomon nagyobb ablakokat vágtak.

*

Az I. világháború alatt, Kállay Sándor lelkész szolgálati idejében a magyar királyi honvédelmi miniszter lefoglalta a két nagyobbik harangot és az orgona díszes külső sípjait a 4. hadtest részére. Elszállításukra 1917. július 18-án került sor, melyeket csak öt évvel később, 1922-ben tudtak pótolni.

A templomtoronyban állandó tűzőrséget rendszeresítettek. Éjjel-nappal szolgálat volt. Egy őr a családjával együtt a torony szobájában lakott.

1933-ban bevezették a templomba és a toronyba a villanyt. Ezentúl az orgona sípjaihoz a levegőt villanymotor hajtású ventilátor lapát szolgáltatta. A toronyóra számlapját ernyővel irányított villanyégő világította meg, így sötétben is lehetett látni a pontos időt.

1935-ben általános felújítási munkálatokat végeztek a templom és torony épületén. Eltüntették a villanyszerelés nyomait. A helyenként elhasználódott és leomlott vakolat felújításával, a külső-belső meszeléssel, mázolással viszonylag rövid idő alatt végeztek.

1936. május 31-én a középső harang megrepedt de Fazekas András presbiter saját költségén másodszor is újra önttette.

1944 nyarán hadicélra levették és elvitték a nagyharangot, aminek pótlására hosszú ideig nem került sor.

Kovács Ferenc és Pető Lajos lelkipásztorok szolgálata idején, az egyháztagok összegyűjtött önkéntes adományaiból 1970-ben helyreállították a templomtetőt, 1971-ben a toronytető háborús sérüléseit kijavították, a harangokat villanyhajtásra cserélték. 1972-ben a templomba hangosító berendezést szereltek fel. 1973-ban a templom és torony új, kőporozott vakolatot kapott.

A Ladányi Híradó az 1973. évi 2. számában a következőket írta:

„Háromszázezer forintért tatarozzák a református templomot, a nagyközség egyetlen műemlék-jellegű épületét. A Nagyközségi Tanács új toronyórát vásárolt, mely szép dísze lesz a településnek.”

Sipos Koppány Kadosa lelkipásztor szervezésének köszönhetően a II. világháborúban sérült, korábban már foltozott toronytető lemezeit újakra cserélték, a toronysisak teljes felújítást kapott.

Ábrám Tibor lelkipásztor 1991-ben kezdte meg szolgálatait Püspökladányban. Napirendre került a már régóta esedékes teljes körű templomfelújítás kérdése. A presbitérium a 13/1993 számú határozatával -„Orgona és templom felújításáért”- alapítványt hozott létre, célul tűzték ki a templom alapkőletételének 200. évfordulójára a teljes belső felújítást. A munkálatokat Váradi Zoltán kabai vállalkozó 1993 tavaszán kezdte el. Két méter magasságig a belső vakolatot eltávolították, majd talajnedvesség elleni szigetelést végeztek. Ezután a belső vakolat megújításra került, a régi meszet a falról lekaparták, az ablakokat dupla üvegezésűvé alakították. Végül a fal és a mennyezet teljes körű meszelést kapott.

A második ütemben Mosolygó Lajos egyéni vállalkozó munkatársaival kicserélte a padlóburkolatot, majd a Mózes-szék, szószék és a padok festése következett hagyományos, nagy szakértelmet és figyelmet igénylő technológiával (flóderozás). A munkálatok időben befejeződtek és a belül teljesen megújult kétszáz éves templomban 1993. október 17-én hálaadó istentiszteletet tartottak. A felújítás költsége a kárpótlási törvény értelmében a teljes járadék terhére lett elszámolva. 1995-ben a templomtető a Lindab-cégtől vásárolt tetőlemez-borítást kapott. 2000-ben az egyházmegye finanszírozásában a templomtest és a torony teljes külső felújítása megtörtént. A felújítás során az épület megőrizte korábbi stílusjegyeit. A teljes költség 15 millió Ft volt. A kivitelezést Mosolygó Lajos egyéni vállalkozó és munkatársai végezték. A villanyszerelési munkálatokat Tóth Sándor villanyszerelő mester végezte. Az orgona felújítását Keve József orgonaépítő mester 2002. május 26-ára fejezte be, költsége 3,8 millió Ft volt.

 

A felújított templom belseje (2002)

 

A harang beemelésének ünnepi pillanata.
(2010. augusztus 15.)

 

2009. június 14-én Pella Pál lelkész bejelentette a presbitérium határozatát, hogy a második világháború idején hadicélokra lefoglalt nagyharang helyett újat önttet. Megindította a harang akciót.

Az egyházközség adakozó híveinek köszönhetően Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester kapott megbízást a feladatra.

Az „Áldáshozó” újonnan öntött nagyharang 2010. június 29-én érkezett Püspökladányba. Augusztus 15-én ünnepi külsőségek között, hálaadó istentisztelet keretében helyezték szolgálati helyére, két társa mellé a toronyba.

Püspökladány, 2013. augusztus 29.

 

Fazekas Sándor

 

A mai templom
(Kiss Eszter képzőművész alkotása)

A templom főbejárata

Papp Kálmán – egykor élt pedagógusunk – festménye a templomról

A templom nyáron

A templom télen

Melléklet:

 A templom- és torony építésének idején használt fizetőeszközök:

       Rénes-forint (rajnai): konvenciós fizetőeszköz, 11,693 gramm színezüstöt tartalmazó fémpénz,

       Pengő-forint: a rajnai forinthoz hasonlóan, ezüstből vert fémpénz, 1858-ig volt forgalomban.

  Régi mértékegységek:

Megnevezés

Mérték

Átszámítva

1 magyar mérföld

hossz

8362 méter

1 magyar vagy bécsi öl

hossz

1,896484 méter

1 bécsi rőf

hossz

0,777558 méter

1 erdélyi köböl (gabona mérésre)

űrtartalom

64 liter

1 pozsonyi köböl (gabona mérésre)

űrtartalom

125,06 liter

1 bécsi mázsa

tömeg

56,006 kg

 
Felhasznált források:

       Kecskés Gyula (1936): A püspökladányi Rákóczi-harang, Protestáns lap, Debrecen,

       Kecskés Gyula (1974): Püspökladány újkori története helyneveiben, Nagyközségi Tanács

       Kecskés Gyula-hagyaték, Karacs Ferenc Múzeum,

       Kassai Istvánné (1993): A püspökladányi református templom bemutatása (szakdolgozat),

       Országos Levéltár: Kancelláriai lt, 1781:2881, 1783:1339; Helytartótanácsi lt. 1785: C.435,

       Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár püspökladányi anyagai, Db.

       A püspökladányi Református Lelkészi Hivatalban őrzött presbitériumi és egyházlátogatási jegyzőkönyvek,

       Ladányi Híradó, 1973-1975 évi számai, Püspökladány, Nagyközségi Tanács,

       Fazekas Sándor (2010): Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez.

***///***

.

Szeretettel ajánlom figyelmükbe Fazekas Sándor elismerésre méltó és alapos kutatásra épülő, színvonalas könyvét:

A könyv adatai:

Címe: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez

Szerkesztette: Fazekas Sándor

Kiadás: Magánkiadás, Püspökladány, 2010.

A könyvről rövid ajánló olvasható a bal oldali Könyvespolc menüben!!

***///***

A képekre kattintva kinagyíthatóak!!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Várjuk a hozzászólásod