Dorogi Márton: Hasznos minden porcikája

Hasznos minden porcikája

Az állati termékek mellékesebb haszonvételi formái a Hortobágyon és a Nagykunságban

/Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata, 2011./

 

Könyvajánló:

Dorogi Márton neve minden püspökladányi ember előtt ismerősen cseng, hiszen Ő a névadója a helyi Városi Könyvtár és Művelődési Központnak. Munkássága, életútja sokak előtt kevésbé ismert, pedig méltán érdemelte ezen kulturális, művelődési intézményünk az Ő nevét. A könyv nagy űrt pótolt megjelenésével, hisz korábban nem volt olyan kiadvány, mely Dorogi Márton tanulmányainak, publikációinak ilyen nagy százalékát foglalta volna egy kötetbe. A könyv ritkaságszámba is megy, mert azontúl, hogy több Dorogi publikáció újraközlését tartalmazza, számos olyan írás is helyet kapott benne, melyek eddig sehol nem kerültek publikálásra, mert egyrészt a Dorogi-család hagyatékát képezték, másrészt kéziratként voltak csak fellelhetőek a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézete Kézirattárában, vagy a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában. A könyv minden tekintetben jelentős, mely Dorogi Márton születésének 100. évfordulója alkalmából került kiadásra.
A könyv kitűnő összefoglalását adja Dorogi Márton néprajzi gyűjtő-munkásságának, mely nagyrészt arra irányult, hogy közel ötven évig kutatta a Tiszántúl nagy részén, elsősorban a Nagysárréten, a Hajdúságban, a Nagykunságban és Hortobágyon a hagyományos népi állattartási szokásokat, azon belül is legfőképpen az állati termékek hasznosítási módjait. Összegyűjtött publikációi a bőrből készült népi dohánytartók változatos elkészítéséről, a szaru népi feldolgozásáról, a belek, burkok, hólyagok, erek, inak kikészítéséről és felhasználásáról, valamint a csont, a szőr, a toll, a tojáshéj, és a trágya felhasználásáról szólnak, melyek ismeretanyagait Dorogi Márton több évtizedes helyszíni gyűjtés eredményei alapján tárja
elénk. A tanulmányokat értékes fotók és Dorogi Márton rajzai teszik még szemléletesebbé. A kéziratot gondozta, bevezető tanulmánnyal és értelmező szótárral ellátta a Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor munkaterve keretén belül Balogh Jánosné Dr. Horváth Terézia és Dr. Oláh Józsefné Szász Ilona néprajzkutatók, akik különös gonddal és kitartó kutatómunkával gyűjtötték e könyv anyagát, melyhez nagy segítséget kaptak többek között Dorogi Márton családjától is, mely családtagok maguk is megszólalnak a könyvben.

 

***

 

Dorogi Márton: Püspökladányi ácsmunkák, díszítések, cirádák

Püspökladányi ácsmunkák, díszítések, cirádák

/Kiadta: Püspökladányi Nagyközségi Tanács, 1985./

 

Könyvajánló:

E csodálatos – fotókból és rajzokból álló – gyűjtemény egy tanácsi pályázatra készült kutatási anyagból összeállított válogatás. Kapuk és kerítések, oromzatok, tornácok, gangok, verécék, bútorok és kiegészítő tárgyak gazdag ornamentikája jelenik meg több, mint 60 oldalon
keresztül. Dorogi Márton korabeli, saját készítésű fotói és rajzai repítenek minket vissza az időben, az 1900-as évek Püspökladányába, a népi díszítő művészet alkotásainak, a csodálatos népi fafaragásoknak a világába.
Dr. Dám László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem adjunktusa ezt írta a kötet anyagáról: „A népi építészet egyik jellemző vonása, hogy a díszítmények elsősorban az utcai rövid homlokzaton és a bejárati főhomlokzaton összpontosulnak. Ezt egészítik ki az utcai kapuk és a kerítések, melyek díszítményeikben és sok esetben technikájukban is összhangban állnak az oromzattal. A díszítőelemek tehát elsősorban a külvilágnak szólnak, kifejezve a bent lakók társadalmi és vagyoni helyzetét is. A telket oldalról és hátulról határoló kerítések éppen úgy díszítetlen kivitelezésűek, mint a házak hátsó homlokzatai. Dorogi Márton munkája ezekből a Püspökladány népi építészetére jellemző díszítményekből nyújt illusztratív áttekintést. (…) E kötet szerzője, Dorogi Márton, egykori tanítóm, azok közé a pedagógusok közé tartozott, akik tanítványaikat azáltal nevelték a legnemesebb hazaszeretetre, nemzeti történelmünk és kultúránk megbecsülésére, hogy elsősorban saját közvetlen környezetük hagyományait, kulturális értékeit tárta fel számukra.

Illusztráció a könyvből

Pedagógiai tevékenysége egész élete során összefonódott a magas szintű tudományos kutatómunkával. Érdeklődése elsősorban a népművészet, közelebbről a bőr kikészítése és felhasználása felé irányult, e témakörből láttak napvilágot publikációi is. Sokirányú érdeklődését azonban jól igazolja ez a kötet is. Életművének legnagyobb részét ma különböző archívumok őrzik.”

 

***

Kitekintő:

Dorogi Márton

Dorogi Márton életútját, munkásságát legnagyobb részletességgel a 2011-ben kiadott könyv tárja elénk.

Dorogi Márton tanító 1911. szeptember 11-én született Szerepen. Édesapja tanító volt, aki az első világháborúban elesett. Az Ő példáját követve vált Dorogi Márton is tanítóvá. Iskolai tanulmányai elvégzése után, Püspökladányban, a petri-telepi iskolában kezdte pályáját. Volt tanítványai, pályatársai mind elismeréssel szólnak tanítói munkájáról, sokrétű munkásságáról. Dorogi Márton nemcsak köztiszteletben álló tanító, de lelkes néprajzi gyűjtő is volt. Fő érdeklődési köre a népi állattartás, különösen az állati termékek különböző hasznosítási módjainak kutatása volt, de nemcsak a Nagysárréten, hanem a Tiszántúl nagy részének vonatkozásában is. A mellékesebb állati termékek haszonvételi formáinak kutatása volt egyik szívügye. A gyűjtéseit pákászok, pásztorok és falusi parasztok körében közvetlenül végezte, összegyűjtve, lejegyzetelve, lerajzolva, lefényképezve minden fontos eljárást, tárgyi emléket. A publikációkban megjelent, valamint a hagyatékából utóbb közreadott kutatómunkája
európai viszonylatban is egyedülálló, mert ilyen átfogóan és részletesen megörökített ismeret az állati termékek mellékesebb hasznosítási formáiról nem került más által összegyűjtésre.

Másik fő érdeklődési területe a díszített szűcstermékek, mint a hímzett szűcsmunkák, a bőrruhák, mellények, ködmönök, subák, valamint a dohányzacskók néprajzi kutatása volt. Gyűjtötte, megörökítette ezek hímzett motívumait és ezek minél szélesebb körű megismertetését, terjesztését is feladatának tekintette. Lankadatlan lelkesedéssel végezte gyűjtőmunkáját, melyről Molnár Balázs néprajzkutató így ír: „A Tiszántúlon megszerzett alapos technikai ismeretekkel egyébként az egész ország bőrruha állományának fölmérését is elvégezte, földolgozta a Néprajzi Múzeum és több vidéki múzeum bőrruháit, a Néprajzi Múzeum tervezett tárgykatalógusa számára…” A Néprajzi Múzeum lelkes segítője volt, amely elismerte és a lehetőségekhez mérten támogatta a munkáját. Szócikkei jelentek meg a Magyar Néprajzi Lexikonban. Dolgozatokat, tanulmányokat készített hol a Néprajzi Múzeum, hol a Magyar Néprajzi Társaság számára, mely utóbbinak tagja is volt. Egy jelentős pályamunkájával előbb az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázat nagydíját nyerte el 1957-ben, majd ugyanezért később megkapta a Sebestyén Gyula Emlékérmet. 1978-ban pedig a Magyar Néprajzi Társaság érdemes tagja lett. Dorogi Márton 1980. november 10-én halt meg.

M. Szilvia

Várjuk a hozzászólásod