november 2012 hónap bejegyzései

 

Püspökladány és vidéke hírlap

1936. december 31-i száma

***

Egy igazi kuriózumot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, mégpedig az 1936. december 31-én induló Püspökladány és vidéke című hetilap induló számát.

A Püspökladány és vidéke hírlap évfolyamsorozata ezen a néven háromszor is megjelent az idők folyamán, először 1911-ben, majd 1922-ben, végül 1936-ban.

1936. december 31-én Megay Meissner Károly körzeti országgyűlési képviselő (kit a következő lapszám szerint Püspökladány Díszpolgárává is megválasztottak) indította el a lapot “a püspökladányi járás közönsége részére és érdekében”, melynek felelős szerkesztője és kiadója Kovács Ödön lett.   A hetilap célja szerint politikai, társadalmi és közgazdasági témában igyekezett tájékoztatni, informálni az olvasókat. Kovács Ödönt 1937. október 7-én az akkor 36 éves Kecskés Gyula püspökladányi tanító váltotta a szerkesztői székben. Ő a kitűzött célok mellé továbbit is megjelölt, azaz kiemelt feladatának tekintette “igaz vonásokkal megörökíteni az előttünk élt nemzedék aggodalmait és reményeit, küzdelmeit s győzelmeit, vagy elbukását s azt az utódok számára maradéktalanul átadni”.

A hírlap főleg a püspökladányi Deutsch Dávid Nyomdájában került kiadásra és  sokszorosításra. A Püspökladány és vidéke utolsó száma 1939. október 25-én jelent meg.

***

Ajánlom szíves figyelmükbe a Püspökladány és vidéke hetilap 1936. december 31-i számát, melynek lapjai a múlt s a helytörténet iránt érdeklődőknek különleges élményekkel szolgálhatnak. Nemcsak ténybeli adatokat ismerhetünk meg a régmúlt ezen tárgyi  emlékéből, hanem ízelítőt is abból, hogyan éltek elődeink itt, Püspökladányban. Milyen értékrend és erkölcsi normák szerint, szokások és viszonyok között éltek és dolgoztak, szórakoztak és művelődtek, mik foglalkoztatták adott kor emberét, vagy épp milyen gondokkal, problémákkal kellett megküzdeniük.

E lapszámban olvashatunk többek között a lap alapításáról, az új esztendő reményeiről, karácsonyi gondolatokról, cikket a “püspökladányi diákság” báljáról, egy másikat a püspökladányi fiatalok által betanult és előadott operett-előadásról, a járás gazdasági és társadalmi híreiről, az “élet meséiről”, és recepteket, korabeli vicceket is. Érdekességként ajánlanám figyelmükbe a Gazdasági tanácsadó rovatot, melyben – ma már talán megmosolyogtató címmel, de 1936-ban felmerülő valós problémaként – írója arról értekezik, hogy “etetés előtt, vagy után kell-e megitatni a marhát”.  Ami szintén különlegessége, hogy ladányi iparosok korabeli hirdetései is megjelennek a lapban.  Így megtudhatjuk belőle többek között, hogy az akkori Községháza alatt üzemelt Lorber ékszerész üzlete és Neubart Dezső villanyszerelő műhelye is, vagy megismerkedhetünk a Kaufmann fatelep, az Ulveczky-féle könyv- és papírkereskedés, illetve Király Béla uri- és hölgyfodrász nevével is, hogy csak néhányat említsek a hírlapban közölt, de kevés kivételtől eltekintve nálunk ma már ritkán használatos nevek közül. Rengeteg további név kerül említésre a lap hasábjain,  akár a Rákóczi Szállóban bálozók, akár az operett-előadáson megjelent elöljárók és a szereplők közül, vagy akár egy tisztújító közgyűlés tisztikarának bemutatása alkalmával. Egy püspökladányi ember számára mindenképp izgalmas kutatás lehet, hogy rátalál-e valamely elődjének nevére.

A hírlap további számai egyébiránt sokat foglalkoznak helyi és a járásban történt bűnesetekkel, balesetekkel is,  és időnként az országos események is reflektálásra kerülnek bennük.

A mindenkori korabeli sajtó egyik érdeme – véleményem szerint – hogy leghűebben képes életszerű és speciális pillanatképet, metszetet adni egy közösség – ez esetben Püspökladány lakóinak – életéről,  mindennapjairól,  mely benyomásokat, hangulatokat egyetlen történelemkönyvben, vagy helytörténeti kiadványban sem találunk meg. Aki izgalmasnak tartja az effajta életszerű – humorral, szórakozással, receptekkel, helyi hírekkel és hirdetésekkel fűszerezett – múltidézést, annak szeretettel ajánlom ezt az 1936-os, mindössze 4 oldalas, de tartalommal gazdagon megtöltött hetilapot.

Kellemes időtöltést és “időutazást” kívánok mindenkinek!

Megyaszai Szilvia

(A képekre kattintva megjelennek a hírlap oldalai nagy, olvasható méretben)

 

    

 

     

***

NYUGAT irodalmi folyóirat  –  1934. március 1-i száma

(Kiadó: Nyugat Kiadó és Irodalmi RT., Budapest)


Ki ne hallott, vagy olvasott volna a Nyugat irodalmi folyóiratról? Azt hiszem, mindenki előtt ismerősen cseng a neve, hisz a legkedveltebb 20. századi költők és írók többségének neve köthető e folyóirathoz. Szerkesztői voltak többek között Ignotus, Ady Endre, Kaffka Margit, Juhász Gyula, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső vagy Illyés Gyula, csakhogy a legismertebb neveket említsem. (Bár Adyról azt tartják, ténylegesen nem is szerkesztette a lapot, csupán “reklámfogás” volt nevének szerkesztőként való feltüntetése, hisz már akkor is népszerű volt költészete)

A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt, 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán került kiadásra. A folyóirat  Babits Mihály halálával szűnt meg. Havonta két száma jelent meg, de gyakran összevont számokkal jelentkezett.

 Mindezen információk bárki számára hozzáférhetőek. De mit is keres a folyóirat ezen száma egy helytörténeti jellegű  gyűjteményben?

Ezidáig kevesek előtt volt csak ismeretes, hogy egyik nagyrabecsült püspökladányi tanítónk írása is megjelent e folyóirat hasábjain. Az elsősorban néprajzi gyűjtőként ismert Dorogi Márton tanító költeménye olyan neves 20. századi irodalmi alakok írásai mellett olvasható a lapban, mint például Szép Ernő, Füst Milán, vagy Déry Tibor. Dorogi Márton ekkor 22 éves volt. A lap szerkesztője akkoriban Babits Mihály és Gellért Oszkár, főmunkatársai Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond és Schöpflin Aladár voltak.  Az ember elmélázik a múlton, s azon, vajon melyikőjüknek tetszhetett meg szeretett tanítónk verse, ki dönthetett annak sorsa felett. Ezt már talán soha nem tudjuk meg, de az tény, hogy a népszerű irodalmi folyóirat “Ismeretlen magyar költők” rovatában jelent meg az írás, mely   “Az ördög szőrös oldala mellett”  címet viseli és melyhez – a lap kérése szerint – annak szerzőjének életrajzi adatokat is közölnie kellett. Ezt a kérést Dorogi Márton szintén költeménybe foglalta, így született meg írása első fele.

Íme Dorogi Márton bemutatkozása és költeménye a Nyugat 1934. március 1-i számában:

  

 

A Nyugat folyóirat ezen száma nemcsak helytörténeti, hanem irodalomtörténeti ritkaság is. Ezért javaslom figyelmükbe a borítón szereplő tartalomjegyzék átböngészését, valamint érdekességképpen egy hirdetési oldalát. Megjelenését tekintve a Nyugat nem a klasszikus méretben, nagy ívben, hanem csupán 24,3 cm gerinchosszúságban, papírborítóban jelent meg.

 

(Dorogi Márton életéről és munkásságáról olvashatnak e honlap Könyvespolc rovatának Dorogi-könyvekről szóló ajánlójában.)

Megyaszai  Szilvia

* * *

(A képre kattintva nagyban olvasható)

Jubileumi kiadványok

évkönyvek/emlékkönyvek


                  

                  

                 

           

 

Ezen az oldalon több, püspökladányi vonatkozású évkönyv, jubileumi kiadvány kerül ajánlásra, melyek nemcsak egy-egy intézményt, vagy összetartó, értékteremtő és értéket ápoló közösséget mutatnak be, hanem azt a megszámlálhatatlanul sok ladányi – vagy Püspökladánnyal bármilyen kapcsolatban álló – embert is megidézik, akik valamilyen formában ezen intézményekhez, csoportokhoz kötődnek, vagy kötődtek.

A kiadványok válogatása nem szubjektív, célom minél több jubileumi évkönyv felkutatása, és ennek sikere függvényében a bemutatott kötetek számának bővítése.

A jubileumi albumok által bemutatott püspökladányi intézmények és szervezetek – mint számos egyéb más intézménye, közössége is a városnak – nagy múlttal rendelkeznek, és minőségi színvonalon működnek a létrejöttük, megalapításuk óta. Az évtizedek alatt óvodáink a családok életében mindig meghatározó szerepet töltöttek be, hiszen nevelték, gondozták a gyermekek generációit; az iskolák falai között több ezer diák sajátította el mind az alap-, mind a középszintű tudást, valamint műveltséget, vagy a szakmák ismereteit; a könyvtárban megfordult több ezer püspökladányi, vagy sárréti diák és felnőtt, mióta az első népkönyvtárat felállították és a tűzoltóság több, mint 120 éves fennállása alatt emberek ezreinek nyújtott védelmet és biztonságot.

A könyveket lapozgatva bátran kijelenthetjük, hogy nincs olyan püspökladányi, vagy Püspökladányhoz erős érzelmi szálakkal kötődő ember, aki valamilyen formában ne kapcsolódna ezen intézményekhez, vagy ne ismerne olyan személyt, aki valamely helyi csoportnak, kisebb közösségnek ne lenne, vagy ne lett volna tagja.

A kiadványok aprólékos részletességgel reprezentálják adott intézmény, vagy mikroközösség múltját, elért és településünk határain messze túlnyúló eredményeit, fellelhető dokumentumait, régi fotóit, valamint megszámlálhatatlanul sok nevet tartalmaznak, egyrészt az intézmények dolgozói, másrészt a falak között végzett gyermekek, tanulók vagy a csoportokhoz tartozó tagok vonatkozásában.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a legtöbb kiadvány a Kecskés Gyula által írt Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvet és annak bejegyzéseit hívja segítségül, vagy használja kiindulási alapnak adott intézmény múltjának bemutatásakor. Ez is azt bizonyítja, hogy a püspökladányi tanító, Kecskés Gyula könyve pótolhatatlan és alapvető helytörténeti forrásmunka, melynek alaposságához és hitelességéhez nem férhet kétség. Mindamellett az összes, itt bemutatott krónika, jubileumi album szintén méltó helyet foglalnak el Püspökladány múltjának megőrzésében és dokumentálásában.

A teljesség igénye nélkül feltárjuk e könyvek, albumok néhány lapját, rájuk bízva a múltidézést.

Célom csupán az érdeklődés felkeltése, ajánlom figyelmükbe a kiadványok alapos megismerését, melyek többsége a városi könyvtárunkban is fellelhető. Kívánom, hogy az évkönyveken keresztül minél többen megismerhessék Püspökladány intézményeinek, öntevékeny közösségeinek múltját és jelenét, áldozatos és elismerésre méltó munkáját, értékteremtő tevékenységét és azt a több ezer ladányi, vagy Püspökladányhoz kötődő embert, akik élettel töltötték meg és töltik meg a mai napig ezeket az intézményeket, közösségeket és ezáltal e könyvek lapjait is.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Megyaszai Szilvia

(A kiadványok fotóira kattintva megjeleníthetők nagyobb méretben)

* * *


       

 

100 éves az Árpád Óvoda /1905 – 2005/

(Kiadta: Árpád Óvoda, Püspökladány 2005

Összeállította: Bojtor Sámuelné tagóvoda vezető)

 

Az ajánlók sorát egy olyan kiadvány bemutatásával kezdeném, mely méltán tölti el meghatottsággal a nosztalgia iránt fogékony olvasót. Ennek sok oka van, elsőként az, hogy már 7 éve is annak, hogy ez a „kisdedóvónk” is betöltötte 100. évét, így azon püspökladányi intézmények közé tartozik, mely már sokadik generáció életének és elmúlásának lehetett tanúja. Másodsorban ez az intézményrendszer az, mely a leggyámoltalanabb, legvédtelenebb „közösség”, a pici gyermekek életének alakításával, jó irányba terelésével szolgálja településünk lakosságát és tölti be nemes feladatát. (Meghatottságomnak végül elég személyes oka is van, ugyanis itt töltöttem én magam is óvodás éveimet, melyekre a legnagyobb szeretettel gondolok vissza a mai napig is.)

Az Árpád (úti) óvoda 1905-ben nyílt meg mai helyén (de még más épületben) az akkori Szoboszlay 219. (ma Árpád u. 18.) alatt. Mai épülete 1968-ra épült fel, ekkortól üzemel jelenlegi formájában is, 2 óvodai csoporttal. Az óvoda kertvárosi környezetben helyezkedik el és hatalmas parkosított udvarral rendelkezik.

A kiadvány 13 oldalon keresztül lényegretörően szól az óvoda történetéről, szakmai programjáról, s kapnak benne helyet az óvodapedagógusok, szülők s az egykori óvodások visszaemlékezései, és olvashatunk benne az óvoda névadó ünnepségéről is. További 13 oldalon keresztül régi fotók idézik meg az óvoda életét, melyekről boldog gyermekarcok és a gyermekeket anyai gondoskodással óvó és szerető óvónők, dajkanénik mosolyognak ránk.

 

* * *

     

 

Katica Óvoda

Jubileumi évkönyv az intézmény fennállásának 50. évfordulója alkalmából

(Kiadta: Katica Óvoda, Püspökladány 2002

Összeállította: Papp Lászlóné intézményvezető)

 

Szintén egy kedves, gyermek-centrikus intézményt és annak elmúlt 50 évét hivatott reprezentálni e jubileumi album, mely egy összetartó, lelkes közösség munkájának eredményeként született meg.

A (régi nevén) Bajcsy utcai óvodát 1951-ben szervezték meg 2 foglalkozási csoporttal, működött később 5 csoporttal is, de jelenleg 4 csoportja van. A jubiláló „kisdedóvó” az óvodai intézményrendszer központi óvodája, mely a városközpont szívében fekszik.

Az intézményben színvonalas munka folyik esztétikus környezetben, melyet méltán képvisel ez az alapos, mindenre kiterjedően összeállított 114 oldalas évkönyv. Az óvodáról, annak programjáról, kapcsolatrendszeréről és jelenéről készült összeállítások után a visszaemlékezéseké a főszerep és általuk azé a többszáz gyermeké és lelkes, gondoskodó és szerető pedagógusé, óvodai dolgozóé, akiket megidéznek a visszatekintő írások. Rengeteg közös program, kirándulás, rendezvény, és megosztott élmény elevenedik meg a sorokat olvasva, kellemes érzésekkel eltöltve nemcsak a Bajcsy utcai, azaz Katica óvoda egykori óvodásait, de minden kedves olvasót is.

Megörökítésre kerülnek az óvoda dolgozóinak és az utóbbi évek óvodásainak nevei is.

Nemcsak a kötet végén található fotó-galéria, de az egész kiadvány gazdagon illusztrált mosolygós, boldog és elégedett gyermekeket, az általuk készített rajzokat bemutató képekkel.

* * *

      


10 éves az Erdei Óvoda programunk

(Kiadta: Egyesített Óvodai Intézmény, Püspökladány 2005

Készítette: az Egyesített Óvodai Intézmény Nyitnikék és Árpád tagóvodáinak munkaközössége)

 

A püspökladányi Nyitnikék (közismertebb nevén „petritelepi”) óvoda és az Árpád óvoda közös kiadványát ajánlom az olvasóknak, melyben egy általuk már több, mint 10 éve eredményesen alkalmazott programmal kívánják megismertetni az érdeklődőket. Az Erdei Óvoda Program keretében a két munkaközösség kiemelt célok megvalósítását tűzte ki feladatául a környezeti nevelés keretén belül, és ennek bemutatása történik meg  a kiadványban, valamint megismerhetjük az erdei óvoda állandó helyszínéül választott püspökladányi Farkas-szigeti Arborétumot, azon belül a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány Jurta-táborát. A kiadvány tartalomjegyzéke hűen szemlélteti a közreadott anyagot. A 31 oldalas kötet gazdagon illusztrált a programban résztvevő gyerekekről és az általuk készített rajzokról készült fotókkal.

 

* * *

 

       

 

Ladányi Híradó Különkiadása

50 éves a Püspökladányi „Petőfi Sándor” Általános Iskola

(Püspökladány Nagyközség Tanácsának Lapja, 1979.

E számot szerkesztette: Pápai Sándor igazgató és Csizmadia Lajos tanító)

 

A Ladányi Híradó Különszáma 1979. májusában jelent meg a Petőfi Sándor utca 9. szám alatti  iskolaépület megépítésének 50 éves évfordulója alkalmából.

A Különkiadás alcíme kicsit összetett, hisz maga a polgári fiúiskola (mely az első középszintű iskolatípusnak is nevezhető) már 1912-ben megnyitotta kapuit két osztállyal, de akkor még más helyen. A kétemeletes Petőfi u. 9. szám alatti épület 1928-ra épült fel, ekkor kezdődött meg benne a tanítás, és ekkor a Magyar Királyi Dr. Petri Pál Állami Polgári Fiú- és Leányiskola működött a falai között. Az iskolarendszer átalakítása után 1945-től Állami Általános Iskola, 1948-tól Állami Általános Fiú-, valamint Leányiskola néven, majd 1964 óta Petőfi Sándor Általános Iskola név alatt működött az oktatási intézmény.

Az 59 oldalas kiadvány megidézi a püspökladányi polgári iskolai, majd általános iskolai oktatás múltját, egészen az 1912-es évekig visszamenően. Megtudhatjuk, hogyan változott és alakult a helyi oktatási struktúra, míg időben eljutunk a jubileum évéig. A kiadványban számos visszaemlékezés olvasható többek között egykori tanítványok, illetve akkori pedagógusok tollából, melyek hűen idézik meg az iskola múltját és értékes ismeretekkel gazdagítják az intézmény története iránt érdeklődőket. E visszaemlékezéseknek különös jelentőséget ad, hogy sok egykori pedagógusról, iskolaigazgatóról olvashatunk történeteket, felidézett emlékeket, egészen az 1912-es évektől kezdve, kiknek nevei ezáltal nem vesznek a feledés homályába, hanem megőrzésre kerülnek az utókor számára. A személyes hangvételű írások a jelenkor emberének is üzennek, hisz több, mint 30 éve íródtak meg, jelentek meg nyomtatásban.

Ez a régi és különleges kiadvány, nemcsak egy püspökladányi intézménynek, nemcsak a helyi oktatásnak, de számtalan pedagógusnak és egykori diáknak, azaz ladányi embernek állít méltó emléket.

Néhány cím a tartalomból:

A püspökladányi Polgári iskola sportélete 50 évvel ezelőtt

A mocsárra épült iskola

Gondolatok a Dr. Petri Pál Polgári Fiú- és Leányiskolában töltött évekről

Emlékeim az 1925-29-es évekről

40 év után újra együtt

stb..

 * * *

 

      

 

Húsz éves a püspökladányi szakmunkásképző intézet (1969-1989)

(Kiadta: 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Püspökladány 1989

Felelős kiadó: Tomka Jánosné igazgató)

 

Ez a 64 oldalas jubileumi kiadvány remek példa arra, hogyan lehet egy intézménnyel kapcsolatban kialakult képet teljessé tenni, kedvezően formálni és annak minden értékét és érdemét bemutatni azok számára is, akik nem vettek részt adott intézmény életében.

Történetéről röviden elmondható, hogy Püspökladányban először 1924-ben állítottak fel községi iparostanonc-iskolát, majd ennek átszervezése, megszűnése után 1950-től Helyiipari Iskola alakult, ami később a debreceni 109. sz. Intézet fiókiskolájaként működött, ami 1969-ben költözött az új iskolaépületbe, és végül 1970-ben 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven önállósult.

A 20 évet jubiláló intézmény évkönyve bemutatja az iskola történetét, az intézmény működését, a munkaközösségek, a gyakorlati oktatás fejlődését, majd azt a tevékeny és eredményes tanórán kívüli önképző életet, ami az iskola falain belül folyt. Megtudhatjuk, hogy milyen sikereket értek el az iskola szakmunkás tanulói a sport, a népzene és a honismeret területén is, melyekkel településünk határain kívül is öregbítették Püspökladány hírnevét. A visszaemlékezések után ebben a kötetben is megörökítésre kerül az intézet dolgozóinak névsora, és az a sok-sok fotó, mely megőrizte az iskola életének fontos momentumait.

* * *

 

 

       

 

Jubileumi Évkönyv

Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola, Püspökladány 1951-1991

(Kiadta: Karacs Ferenc Gimnázium,  Püspökladány 1991

Szerkesztő: Nyirkos Tibor igazgató)

 

Az emlékkönyv jól szerkesztett és hihetetlenül alapos, precíz összeállítás a középiskola, annak elődintézménye és a kollégium múltjáról, valamint hitelesen és teljeskörűen ismerteti Püspökladány középszintű oktatásának teljes történetét.

Püspökladány első középiskolája 1951-ben nyitotta meg kapuit, Állami Óvónőképző Intézet néven, ekkor még a Hősök tere 2. sz. alatt, majd ennek az intézménynek más városba költöztetése után még abban az évben, 1954-ben megindult az általános gimnázium megszervezése és elindítása, 1963-ra pedig megépült a középiskola ma is álló komplexumának első épületrésze.

Helyet kap a kötetben a névadó, az európai hírű rézmetsző és térképkészítő Karacs Ferenc életének és családja történetének bemutatása és természetesen nem hiányozhatnak az értékes visszaemlékezések sem, melyek leghűebben képesek megidézni egy iskola életét. Beszámolót olvashatunk az iskolai élet szerves részét képező „Karacs-napokról” és 40 év sportkrónikájáról is.  A kötet második fele kimerítő alapossággal felsorolja azt a többszáz nevet, akik egyrészt tanítottak, dolgoztak az iskolában, másrészt akik tanulói voltak az eltelt 40 évben. Az évkönyv régi, az iskola múltjából válogatott, a feledhetetlen és aktív diákévekről készült fotókkal zárul.

Külön kiemelendő a kötet azon fejezete, mely az intézmény 40 éves fennállásának dokumentumaiból nyújt szöveghű közlést. Nagyon értékes forrásmunka ez, mert azontúl, hogy bepillantást enged az iskola mindenkori működésébe, képet kapunk adott korszak helyi társadalmi viszonyairól is, értékes adalékokkal gazdagítva a helytörténeti kutatásokat.

Remekül összeállított több, mint 200 oldalas kiadvány, mely azoknak is lebilincselő olvasmány, akik középiskolai diákéveiket nem a „Karacs”-ban töltötték.

* * *

 

          

 

A zeneoktatás 50 éve Püspökladányban 1959/60 – 2009/10.

Jubileumi emlékkönyv

(Kiadta: Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény, Püspökladány 2010

Szerkesztő: Kovácsné Csuzda Judit igazgató és Golenya Gréta)

 

A fotókkal gazdagon illusztrált jubileumi emlékkönyv teljes és mindenre kiterjedő bemutatását nyújtja a püspökladányi zeneoktatás elmúlt 50 évének.

Püspökladányban a zeneoktatás 1959. szeptemberében indult meg intézményesített formában (ekkor még a Hajdúböszörményi Állami Zeneiskola Fiókiskolájaként) és az akkori kultúrház épületében, de a Zenepedagógusok Munkaközössége már évekkel korábban összeállt és működött. 1963-ban vált a püspökladányi „zeneiskola” önálló intézménnyé, amely végül 1966-tól vehette birtokba az akkorra elkészült és ma is székhelyéül szolgáló épületet.

A kiadványban az intézmény történetének áttekintése után minden figyelem a gyermekeké és az őket „csodára” tanító pedagógusoké. Figyelemreméltó módon kerül említésre, bemutatásra minden egyes tehetséges tanulója, valamint az őket nemcsak tanító, de megértő és tehetségüket gondozó tanára is. A könyvet olvasgatva az a benyomásunk támadhat, hogy ez az intézmény egy igazi kis szigetet képez településünk szívében, ahol gyermekeinknek nemcsak elméje, de a zene által szíve és lelke is nemesedik. A püspökladányi „zeneiskola” nemcsak elért országos és nemzetközi eredményeire, de közösségformáló erejére is méltán lehet büszke, mely érdeme a könyv minden egyes lapján visszaköszön.

A kötetben részletes bemutatásra kerül az egyes tanszakok által végzett munka, helyet kapnak az emlékkönyvben visszaemlékezések, gazdag fotótár és a tanulók névsora is.

 

* * *

 

     

 

Mészáros Eszter:

Püspökladány közművelődési könyvtárügyének fejlődése a kezdetektől 1976-ig

(Kiadta: Püspökladányi Városi Könyvtár, 2004)

 

Ez a hiánypótló és alapos kutatás eredményeként megjelent kötet egyrészt a szerző személyes érdeklődése folytán, másrészt – akkori nevén – a Püspökladányi Városi Könyvtár fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából került kiadásra. A helyi könyvtár-történet bemutatása széles időintervallumban történik, messze visszatekintve a kevés kordokumentummal rendelkező kezdetekig, az első olvasóköri könyvtárak fennmaradt adataitól kezdve a népkönyvtári, majd a járási könyvtári időszakon át a városi könyvtár  történetének kezdetéig. A kutatás tárgya körülbelül az 1870-es évektől 1976-ig kerül vizsgálat alá, precíz és mindenre kiterjedő módon. A kezdetben csak az egyház és az olvasókörök birtokában lévő, nem túl nagy állományú könyvtárak után Püspökladányban az első népkönyvtár 1899-ben létesült, ami 1949-től már járási könyvtárként működött.

A könyv őrzi a könyvtár dolgozóinak névsorát 1953-tól 1976-ig. A 70 oldalas kiadványhoz számos korabeli dokumentum és régi fotó kapcsolódik, melyek hűen tükrözik azt a korszakot, mikor még a könyvek voltak az ismeretszerzés elsődleges forrásai és nem szorította őket méltatlanul háttérbe az egyébként értelmesen is hasznosítható, de semmiképpen nem könyv-pótló internet. Akárcsak általában a könyveket, úgy mindenképpen előszeretettel ajánlom az érdeklődők figyelmébe ezen értékes helyi könyvtártörténeti forrásmunkát is.

 

* * *

 

     

 

Kovács Imre:

120 éves a Püspökladányi Tűzoltóság

(Kiadta: Püspökladányi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság, 2006)

 

Ez a 48 oldalas jubileumi kiadvány szintén alapos kutatásról tanúskodik, értékes leletmentést hajtott végre a könyv szerzője. Az 1886-ban alakult Püspökladányi Önkéntes Tűzoltó Egylet, majd 1948-tól az Állami, végül 1995-től a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság története hiteles forrásokból merített és kellő precizitással részletezett a jubileum évéig.

A tűzoltóság mai székhelyét 1951-ben építették. A bemutatott időszak egészen 1886-tól datálódik, de olvashatunk benne az 1840-es nagy püspökladányi tűzvészről is. E jubileumi album is lebilincselő olvasmány, izgalmas összeállítás egy közfeladatot ellátó intézményünk történetéről. A történeti áttekintést sok korabeli dokumentum-másolat és fénykép színesíti, nevük megörökítésével emléket állítva a korszak tűzoltóinak, vezetőinek. Kellő figyelem irányul a könyvben a jelenkor technikai és személyi állományának bemutatására is, színes fotókkal illusztrálva mindezeket.

Ez a kiadvány is méltán említhető a helytörténeti kiadványok sorában.

 

* * *

 

       

 


Az Id. Csenki Imre Vegyeskar története képekben

(Kiadta: Idős Csenki Imre Vegyeskar Közhasznú Egyesület, Püspökladány 2011

Szerkesztette: Kenéz Szilvia Magdolna)

 

Az album a Vegyeskar fennállásának több, mint 20 éves évfordulója alkalmából került kiadásra. A kötet szerkesztőinek tömör összefoglalása szerint a Vegyeskar leltára: húsz év, négy karvezető és több, mint száz tag. Az énekkar 1989-ben alakult, az ÁFÉSZ Kórusból kiváló tagokból.

A 100 oldalas kötet megindító visszaemlékezés-gyűjtemény a kórus megalakulása óta eltelt eseménydús, sikeres és sokszor fájdalmas időszakról. A visszaemlékezéseket a kórus tagjai írták és rengeteg színes fotóval illusztrálták. A könyvben megörökítésre kerül az összes egykori és jelenkori kórustag, karnagy neve, több – már e földi élettől búcsúzott – egykori kórustag, a karnagy és más közéleti szereplő neve, fotója is. Az Id. Csenki Imre Vegyeskar kiadványa nem csupán a sikerek dokumentálására szorítkozik, hanem egy kívülálló számára is élvezhető módon mutatja be azt a közösséget, mely az évek alatt igazán bensőséges, baráti csapattá kovácsolódott. A személyes megemlékezéseket rengeteg – a vegyeskarral kapcsolatban megőrzött – újságcikk, minősítő oklevél, koncert-meghívó másolata színesíti.

 

* * *

 

      

 

Pereiné Borsos Gizella:

A Püspökladányi Sárréti Népi Együttes krónikája 1958-1988

(Kiadta: Püspökladányi Városi Művelődési Központ, 1989)

 

Az alig 30 oldalas kiadvány színvonalasan és kellő ismeretek birtokában mutatja be az akkor 30 éves Sárréti Népi Együttes történetét a megalakulásától a jubileum évéig.

Megtudhatjuk belőle, hogy a Sárréti Népi Együttes elődje az 1958-ban alakult Püspökladányi Citerazenekar volt. Olyan, mindenki által ismert és elismert alapító tagokról olvashatunk e kötetben, mint például Törő Gábor csikós, vagy Borúzs András pásztor, kik a ladányi népzene meghatározó alakjai voltak nemcsak saját korukban, de az azóta eltelt években is követendő példát állítanak az utókornak.

A szöveges bemutatást 14 oldalnyi korabeli fekete-fehér fotókból álló galéria követi, melyeken végigkísérhetjük az Együttes összetételének változását, fellépéseit, programjait. A kiadvány Püspökladányra jellemző és a Sárréti Népi Együttes által kedvelt és sokat előadott daltöredékeket (szöveget) is tartalmaz.

Ez a ritka és különleges kiadvány, nemcsak egy püspökladányi népi együttesnek, nemcsak a helyi folklórnak, helyi hagyományoknak, de számtalan ladányi, vagy Püspökladányhoz kötődő embernek állít méltó emléket.

* * *

Összeállította és a könyvajánlókat írta M. Szilvia