Monthly Archives: december 2012

2012.12.31.

A “Püspökladány” hírlap 1897. január 1-i számának fejléce

***

Kedves Olvasó!

“Az idő temetője ismét gazdagabb lett egy sírhalommal, s mi vénültünk mindnyájan egy esztendővel!”

Ezekkel a sorokkal kezdi Erőss Lajos református lelkész az általa szerkesztett és kiadott, pontosan 116 éve megjelent püspökladányi hírlapot, melynek itt bemutatott és olvasható száma 1897. január 1-én jelent meg. Kecskés Gyula püspökladányi helytörténet-kutató szerint a “Püspökladány” című hírlap

településünk LEGELSŐ ÚJSÁGJA!


A “Püspökladány”  című közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap 1896. október 15. és 1897. október 1. között jelent meg kéthetente, Erőss Lajos lelkész kiadásában és szerkesztésében. A lap közel egy évet élt meg, végül azért szűnt meg, mert nem volt érdeklődés és fizetőképes kereslet a hírlapra.

Magáról, s a lap megjelenéséről ezt írta Erőss Lajos a “Püspökladány” című hírlap legelső számának  bevezető cikkében (1896. 10. 15.). “Ide s tova 3,5 éve lesz már, hogy mint a helybeli evangyélium szerint reformált egyház megválasztott lelkipásztora Püspökladányban letelepedtem, s ezen úgy helyrajzi, mint egyátalán forgalmi s kereskedelmi tekintetben nagy jövővel bíró s  10.000 lelket számláló község viszonyaival közelebbről megismerkedhettem. ….. Azt azonban 3 és fél évi itt létem ideje alatt is nem egyszer sajnosan kellett tapasztalnom, hogy legnemesebb szándékaink is félremagyaráztatnak, hogy nincs helyi sajtónk, vagyis olyan organumunk, mely a közügyek fejlesztésére irányult eszmék hullámait a kellő megvitatás, felvilágosítás vagy éppen tárgyilagos bírálat csatornáin át a lakosság minden rétegeibe bevezesse; ezeket a rétegeket hasznosan megtermékenyítse s ezzel társadalmi életünkben egy olyan egészséges  k ö z s z e l l e m  felpezsdülését eszközölje, mely a civilisatio élő vizeinek legdúsabb forrása volt s az is marad minden időben. Nos? hát e rég érzett szükségleten akar segíteni a “Püspökladány”. Mint helyi s egyelőre csak 2 hetenként megjelenő lap kicsiny körben fog ugyan mozogni és olvasóit sem a politikával, sem világboldogító bölcselmi nagy eszmék fejtegetésével nem fogja mulattatni: de lesz rá gondunk, hogy mindennek a daczára is tartalomdús legyen s a mi benne nyilvánosságra jön, legalább községünk gondolkodni szerető lakosságában érdeklődést keltsen.”

Ilyen nagy és nemes tervek és lelkesedés dacára a lapot végül 1897. október 1-én adták ki utoljára, mely szám “Epilogus”-ában Erőss Lajos hangot ad csalódottságának, és magyarázatul szolgál a lap “pályafutásának bevégzése” miatt. Megvallja, hogy “bár önzetlen munkásságomért nem egyszer öltögette felém nyelvét a rosszakarat s dobálta sáros parittyaköveit a rágalom: bizvást elmondhatom, hogy ezek ugyan nekem egyetlenegy éjszakai nyugalmamat sem zavarták meg, se munkakedvemet el nem vették.”    Ami a megszüntetés valódi oka volt, az az, hogy bár sok szellemi és erkölcsi támogatója volt a “tudományosan képzett, erkölcsi integritásban magasan álló s társadalmilag kvalifikált derék férfiak”   körében, de    “csak egyetlen feltevésemben csalatkoztam. Abban nevezetesen, hogy törekvésemet a nagy közönség is méltányolni fogja s annyi előfizetőm legalább is akad, hogy a lap élete anyagilag biztosítva leend. Ezt vártam, ezt reménylettem! Reményem azonban meg nem valósult. Alig 3 havi hírlapírási munkálkodásom után ugyanis arról kellett meggyőződnöm, hogy mi még egy ilyen lap fenntartására szellemileg elég erősek nem vagyunk. …… Lelkesedtem, dolgoztam, buzdítottam s… fizettem tehát egy teljes esztendeig…! de mert vagyonom nincs s azok közé tartozom, – Istennek legyen hála! – kik eszök, szorgalmok s munkájok után élnek: tovább immár nem rongálhatom anyagi érdekeimet, hanem kedvetlenül bár, de bevonom a vitorlákat…beszüntetem a “Püspökladány”-t.” Erőss Lajos az újság írásairól, szellemiségéről, saját újságírói stílusáról ezt is elárulja: “A “Püspökladány”… ha talán olykor-olykor darázsfészekbe nyult is s egyeseknek kellemetlen perczeket szerzett, azt ne higyje, ne gondolja senki, hogy ezzel közügyeinknek ártalmára lett volna. Azt senki szememre nem vetheti, hogy valaha a személyeskedés vezetett volna.”   

Végül a püspökladányi újságírás jövőjére is tesz utalást, mikor ezt írja Epilogus-ában:  “Jönnek talán majd a közel jövőben kedvezőbb idők s a nagyközönség is meggyőződik arról, hogy Püspökladánynak egy heti lapra van szüksége.” Erre végül legközelebb majd csak 1911-ben került sor a Püspökladány és Vidéke folyóirat első szériájának megjelenésével.

Ez a “Püspökladány” hírlap 1896-1897. évi megjelenésének története, mely az újság felkutatható számaiból bontakozik ki előttünk. Erőss Lajos lelkész soraiban megelevenedik az 1900-as évek eleji Püspökladány és lakosságának élete, társadalmi és emberi viszonyai, értékrendje is.

De lássuk most a “Püspökladány” hírlap itt bemutatott 1897. január 1-i számát! A lap tartalma az alábbiak szerint foglalható össze:

A II. évfolyam 1. száma Erőss Lajos lelkész “Boldog uj esztendőt!” című újévi köszöntőjével indul, majd a “Tárcza” című rovatban Janet Pál tollából olvashatjuk “egy olvasni szerető asszony” vallomását, mely a leánygyermekek neveléséről szól. Ez a cikk hűen szemlélteti adott korszak erkölcsi kívánalmait, éles különbséget téve a fiú- s a leánygyermekkel szembeni elvárások között.  Ezt követi Pongrácz Géza cikke a “Néhány szó az ivóvízről” című, mely sok érdekes információt tartalmaz Ladány “vízkészletéről” és artézi kútjai helyzetéről, szükségességéről.  Ezt az “Egy jelen volt” személy által íródott beszámoló követi, aki az “Izraelita hitközségi előljáróság választásá”-ról tudósít, mely a leírtak szerint igencsak puskaporos hangulatban, zajos körülmények között zajlott le. Megtudhatjuk a közgyűlési választás eredményét és megismerhetjük a hitközségi előljáróság megválasztott névsorát is. Ezután egy nagyon részletes kimutatás következik “Az ev. ref. egyház uj harangjaira adományoztak” címmel megjelent írásban, mely lista nem az összes adakozót tartalmazza, csupán az ebben a lapban felsorolt személyeket, kiknek száma csak e közleményben közel 300 fő. Ennyi püspökladányi lakos nevével ismerkedhetünk meg e cikkből. Ezt követi egy értekezés, mely “A fővárosból” származó fontosabb eseményeket gyűjti össze. Ezután következik a “Hírek” rovat, melyben sok érdekes kishír olvasható, amik az 1896. év végén községünkben, vagy a környékünkön történt fontosabb eseményekről számolnak be (pl. szolgabíró-választásról, friss jegyesség bejelentéséről, Ladányban és a környező falvakban a harangozások árának összehasonlításáról, tisztségviselő-választás eredményeiről számtalan név felsorolásával, helyreigazításról, elhalasztott táncmulatságról, Ladányban megrendezett gazdasági előadásról, vagy a nagyváradi róm. katolikus püspökség vagyonának bemutatásáról). Az utolsó oldalon a “Csarnok” című rovat a törökök és a keresztyének viszonyáról íródott, felkavaróan “szemléletes” és kegyetlenségekről beszámoló tudósítás formájában, mely cikk részben hiányzik a sérült újságlapról. A lap az “1896. október hó 1-ső napjától érvényes téli vasúti menetrenddel” és Simonffy kir. járásbíró “Idézési hirdetményé”-vel zárul.

Az újság első oldalának fejlécéből a következő információkat tudhatjuk meg: A lap minden hónap 1-én és 15-én jelent meg, előfizetési ára egész évre 2 forint, félévre 1 forint, negyedévre 50 krajcár volt. “Hirdetések mérsékelt áron közöltetnek.” A szerkesztőségről az alábbi információkat ismerhetjük meg: “Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közleményeket, előfizetési és hirdetési díjakat irányítani kérjük: Ev. ref. lelkészi hivatal, Püspökladány.”

Az utolsó oldalon két fontos információ kap még helyet, az egyik hogy a lap felelős szerkesztője és a laptulajdonos: ERŐSS LAJOS, valamint a kiadás helyeként megjelölve: “Nyomatott a ‘Szoboszló és Vidéke’ könyvnyomdájában H.-Szoboszlón”.

A hírlapban rengeteg korabeli név, ladányi lakos neve szerepel, érdemes átolvasni melyek a ma is élő és használatos családneveink, valamint a Ladányban már nem fellelhető családnevek. Arról nem is beszélve, hányan találhatnak rá a felsorolásban egy-egy ősük nevére.

***

Megyaszai Szilvia

*

A “Püspökladány” folyóirat legelső számáról (I. évfolyam 1. szám) és ERŐSS LAJOS református lelkipásztor életéről itt (ide kattintva) található összeállítás.


***

 

Kommentek (Püspökladány Anno a Facebook-on):

– “Milyen érdekes, hogy a Kecskés könyv szerint csak 1900-tól írták egybe a város nevét, itt viszont már így van használva . .”  (F. Ildikó)

– “A levélpapírokon még az 1910-es évek elején is előfordult, hogy külön írták a település nevét.” (L. Attila)

– “Az 1897-es újságban is írták mindkét formában városunk nevét, azaz szerepel Püspökladány és Püspök-Ladány formában is…  “A név mai írásáról tudjuk, hogy a belügyminiszter 1901. május 30-án 31888. I. sz. alatt kelt rendeletével az 1898. évi IV. tc. 2. §-a és az országos községi törzskönyvbizottság javaslata alapján a Hajdú vm. (vármegye) területén fekvő községek neveinek írásmódját is szabályozta. Községünk nevét Püspök-Ladány helyett azóta írják Püspökladánynak.” (Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)    Azaz ez a hivatalos írásmód története. De a köznyelvben használt “Püspökladány” megelőzhette (és mint látjuk megelőzte) a jogszabályban rögzített hivatalos formát.” (M. Szilvia)

***

A “Püspökladány” hírlap 1897. január 1-i számának 1-5. oldalai:

.

   

.

.

.

.

.

.

.

.

 

*

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

* Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Akinek hiányzik a hó…

A képes összeállítás témája a tél bemutatása Püspökladányban. Ehhez különböző években készült fotókat hívtam segítségül. 

Kérem, fogadják nagy szeretettel az összeállítást ezen a hó nélküli ünnepen!

***

 

 

***

A válogatással

békés és boldog új évet

kívánok mindenkinek!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattints a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

***

 

     

(kattintson a képre a nagyobb felbontásért)

***

Ez a földrengés 1939. március végén történt, s a hír a Püspökladány és Vidéke lap 1939. március 30-i számában található. Mint olvasható, károk szerencsére nem keletkeztek…

***

(M. Szilvia)

Tovább a friss hozzászólásokhoz


MÁV Osztálymérnökség (Gólyavár)

 

 ***

MÁV Osztálymérnökség (Gólyavár)

“1896. november 1-én helyezték Püspökladányba a Törökszentmiklóstól Biharpüspökiig terjedő vasútvonalra felügyelő Osztálymérnökséget. A hivatal bérelt lakásban működött, sokáig a Rákóczi u. 12. sz. alatt. 1926-ban készült el a Baross és Rákóczi utcából a vasúti pályaudvarra vezető, jelenleg névtelen utca sarkán erre a célra emelt MÁV Osztálymérnökség, amelyet a lakosok az oldalát díszítő, gólyához hasonló stilizált madár alakról Gólyavárnak neveztek el. A díszítést a háborús nyomok eltüntetése alkalmával lekaparták. 1941-ben Nagyváradra helyezték az Osztálymérnökséget, ott volt 1945-ig, ekkor visszahelyezték Püspökladányba. 1950. december 31. napjával püspökladányi működése megszűnt, beolvadt a kisújszállási pályafenntartási főnökségbe.”

(Forrás:   Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

Érdekesség, hogy azt az utcát, melyet Kecskés Gyula még “jelenleg névtelen utcának” nevez 1974-ben megjelent könyvében, később elnevezték Vasút utcának, és ebből az utcából nyílt később az a másik utca, melyet pedig Kecskés Gyula utcának kereszteltek el és hívnak a mai napig is.


***

Érdeklődésre 2 nagyobb felbontású kép került feltöltésre az 1930-as évek elején készült fotóról, az egyik a homlokzat díszítéséről, a másik az épület mellett tevékenykedő alakról.. (6-7. fotók)

Majd  2  újabb, éles képen remekül kivehető az  a bizonyos két gólyamadarat  ábrázoló HOMLOKZATDÍSZ,  melyek a Gólyavár NÉVADÓI  voltak,  s melyeket a II. világháború utáni felújításkor lekapartak !  EDDIG  NEM  LÁTOTT  FOTÓ  A  MEGSEMMISÜLT  HOMLOKZATDÍSZRŐL! (8-9. fotók)

És egy érdekes kép, egy korabeli autóval….természetesen a Gólyavár mellett. Az autó egy 1924-27 között készült FIAT 509. Köszönet az információt Gombos Tibornak! (10. fotó)


(M. Szilvia)

***

Egy kedves olvasó gyerekkori fotóit küldte meg a honlap Gólyavár-albumának gyarapításához, az alábbi sorok kíséretében. Köszönet a fotókért és a kedves emlékek megosztásáért!   (11-17. fotók a fotótárban)

“Örömmel fedeztem fel internetes honlapjukon a Gólyavárról készült fotókat. Édesapám az ottani Osztálymérnökségen dolgozott 1946.novemberétől 1950.decemberéig, és ez alatt az idő alatt ott laktunk a Gólyavárban. Gyermekkorom legcsodálatosabb időszaka volt ez a négy év. A Gólyavárhoz tartozó hatalmas parkban volt medence, filagória, teniszpálya, hinta. Őrzök néhány ott készült családi fotót, de sajnos az épületről és környékéről nem készültek képek. Mindig nosztalgiával emlegettem gyermekeimnek azokat az éveket, és a mesébe illő helyszínt, míg végül 2008-ban sikerült családommal ellátogatni Püspökladányba.
A Gólyavár most is impozáns épület, de sajnos a csodálatos parknak már nyoma sincs. De míg ott az enyészet és a pusztulás fogadott, a környezetéről bennem élő kép teljesen megváltozott. Hatalmasat fejlődött, jelentős változáson ment át az akkori település. A régi helyszíneket már csak az emlékezetem őrzi, és bár 1951. óta Budapesten élek, mindig megdobban a szívem, ha Püspökladányról hallok, vagy olvasok valahol. / … „egy környezet, melybe mint gyermekkori díszletbe visszavágyunk, pedig az már csak bennünk él, csak mi követeljük … bűvös színhelyeiket, mert abban reménykedünk, hogy még összejöhet, megismétlődik az egykori varázslat.”/
Ismételten megköszönöm Önöknek a Gólyavárról készült fotókat, nagy öröm volt azokat látnom.
Tisztelettel: Balogh Jánosné

Fotók információi:

(11 .kép)  A medence melletti padon. /szüleim, öcsém, bátyám, én./  A háttérben a „vasúti őrház” látható. Készült 1949-ben.

(12. kép) A medencénél. Nyáron nagyokat fürödtünk benne. Készült 1950-ben.

(13. kép)  Az épület háta mögött, a Vasút utca felőli kerítésnél. Akkor ott gyönyörű rózsakert volt. Készült 1950-ben.

(14. kép)  A kertben lévő hintán. Készült 1947-ben.

(15-16. kép) A baromfiudvar előtt. Készült 1947-ben.

(17. kép)  A Gólyavár hátsó falánál állunk.  A kerítés mögött a mostani Vasút utca. Akkor ezen a területen csak ez az egy ház állt. Készült 1947-ben.

(Balogh Jánosné fotói)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattints a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre, ezen sor alatt


Tovább a friss hozzászólásokhoz


Cseh József tollából…

 

Sokszor eszembe jut a gyerekkorom. Sokat jártam ki a Püspökladány Meggyesi tanyára, Imre bácsihoz, aki egy öreg juhász ember volt. Azt hiszem nem túl sok iskolája volt, de írni, olvasni tudott. Az öreg, amikor keseregtem, mindig azt mondta

” keseregni még ráérsz, most örülj annak, ami jó körülötted”. Volt neki egy Sári nevű kis szuka puli kutyája, azt tenyésztette.

 Imre bácsi a kiskutyákat megtanította az alapokra, ülni, visszajönni füttyre, meg mindent, amit szerinte egy „elmenő kutyának” tudni kell, és csak azután adta őket oda. Ő soha nem ment ki, amikor a kiskutyákért jöttek. Behúzódott a kunyhóba, és a felesége adta át őket. Amikor elmentek a vevők a mama – így hívta a feleségét – szólt neki;

 –         Apja gyere ki, mert a sánta nagyon lemaradt!

 Akkor az öreg előjött, láttam, hogy a szemei könnyesek.

 –         Na, milyen szép ez a puszta, a Sári is jól van.

 Azzal ment a nyáj után. Ilyenkor nem lehetett beszélni, jó nagyokat hallgattunk. Kiültünk a puszta közepére, és az öreg valamit dúdolgatott. Én meg néztem az arcát, ami egyre inkább visszaváltozott, olyannak amilyet megszoktam. Egy idő után megsimogatta  a hajamat és megszólalt;

 –         Menj le  a Sárival az erdő széléről hajtsd ki a birkákat!

 Mire visszaértem az öreg már a régi volt.

Úgy nézett a pusztába mintha mindig várna valakit. Elővette a cigarettatartóját, kivett belőle „egy mezítlábast”, a nyelvével megnedvesítette az egyik végét,  a benzines gyújtójával meggyújtotta. Nagyot szívott belőle, és mintha már régóta beszélgetnénk – bár azt hiszem gondolatban Ő már régóta beszélt hozzám csak a szája nem engedelmeskedett neki – lassan megfontoltan kezdte.

 –         Az a foltos,

 (nem tudom, miért nevezte foltosnak olyan fekete volt mind, mint a korom, de ő már kiskoruktól megismerte őket)

– az nagy kutya lesz, meglátod arról még hallunk, az jó hírünket viszi.

 –         A loncsos,

(én soha nem láttam rajta, de az öreg szerint neki volt a legrendezetlenebb szőre)

– az lusta, annak jó gazda kell, olyan aki szereti, annak megcsinál az mindent.

 Úgy beszélt mintha a gyermekeiről beszélne, bár soha nem volt családja. Abbahagyta a beszédet és úgy tett mintha a nyájat nézné, pedig arra nem volt szükség. A Sári és a kölyök – most Ő volt a másik hajtó kutya – szemmel tartották a birkákat, „szóltak” ha valamelyik jószág elkezdett „kóbinászolni”.

A gazdához csak a Sári mehetett oda, ha kint volt, és nyüszögő hangon közölte, hogy rá kellene nézni a nyájra. Tehát ez a nézés nem a nyájnak szólt, inkább csak arra szolgált, hogy a puszta végtelenje adjon választ arra, miért is nem maradhattak azok ketten itt. Percek teltek el így, tudtam, hogy kérdezni csak akkor szabad, ha az öreg tekintete felhatalmaz erre. De most nem nézett rám csak a pusztát kémlelte, talán azt várta, hogy a már régen nem látott délibáb megjelenik, és abban választ kap. Mesélte, hogy az öregapja – soha nem tudtam, hogy ez az édesapját vagy a nagyapját jelenti – elmondta neki, hogy a délibáb az álmok megtestesítője, ami visszahozza azt, amit elvesztettünk, vagy megmutatja a jövőt, talán most is erre gondolt. Emlegette, hogy gyerekkorában hányszor kereste a délibábot, és ha megtalálta látta benne a csordát, és ez mindig megnyugtatta, hiszen ez volt az ő álma. Neki a jószág kell, hogy legyen az élete. Ez még a Hortobágyon volt gyerekkorában.

Hirtelen, mint aki most tért vissza valahonnan rám nézett, a már jól ismert, kicsit huncut tekintetével megkérdezte.

 –         No, hát a tanulás hogy áll? Azt tudjad, hogy a puszta már csak a miénk, nektek már csak az úri élet marad, ahhoz meg tanulni kell.

 Nem szerettem mikor ilyeneket kérdezett, nem voltam rossz tanuló, egyszerűen nem illet ide ez a beszédtéma. Az öreg ezt jól tudta, csak akkor kérdezett ilyeneket, ha Ő maga, nem akart beszélgetni. Tudta, hogy így a beszéd hamar „elfogy”. Válaszoltam valamit, inkább csak udvariasságból.

  –       A szokásos.

 Elindultam a kölyökkel játszani, magára hagytam az öreget, tudtam, hogy ezt szeretné.

 Ma, amikor felnőtt emberként vissza – visszatérnek az emlékek, látom magam előtt az öreget, ahogy ott ül a régi, valamikor jobb kort megélt pokrócon, szívja a „mezítlábast”, fél könyékre ereszkedve néz maga elé. Nehezen tudom megállni, hogy ne könnyezzek ilyenkor. Ezekkel, az emberekkel örökre eltűnt mind az a nyugalom, és életfelfogás, ami sok – sok évszázadon keresztül olyannyira jellemző volt a Magyar pusztákra.

***

Egy – idejét értelmesen és hasznosan eltölteni kívánó – ifjúsági közösség és a hozzájuk szorosan kapcsolódó két egykori helyszín története

 

 

 ***

In Memoriam Kasza András

Az albummal emléket kívánunk állítani Kasza Andrásnak, a KIK oszlopos tagjának, aki az anyag összeállításában aktívan közreműködött.

***

(Köszönjük az album fotóit és az összeállítást Kasza Andrásnak, Kincses Lászlónak és Sipos Jánosnak)

***


 

Az  IFJÚSÁGI HÁZ  épülete  (Petőfi u. 1.):

–       1926-ban építtette, a ’40-es években bővítette az Iparkamara

–       1950-től (különböző neveken) Művelődési Ház,

–       1977-től Ifjúsági és Úttörőház,

–       1985-től Ifjúsági ház mozival,

–       1987-től az első civil egyesület – a Szabadidős Társaság – működteti,

–       1991-től a kocsma-rendszerváltás áldozata (nyitva tartás),

–       1993-ban kigyullad, majd lebontják.


Az Ifiházhoz kapcsolódó  KÖZÖSSÉG:

Egy kulturális intézményben – a programok, vagy meghatározó személyek vonzása miatt – mindig kialakulnak olyan kis, néhány fős csoportok, melyek az átlagnál sokkal több időt töltenek az intézményben. Megismerkednek, jól érzik magukat együtt, bekapcsolódnak a munkába – önkéntes civil segítőkké válnak.

Ezekből a fiatalokból a 60-as évek legvégén a Radar Ifjúsági Klub jött létre. Működött már magnós klub is. Ide a fővárosból érkeztek az izgalmas és új, nyugati beat – rock – pop zenék, amiket nem csak hallgatni, de másolni is lehetett.

 A hetvenes évek elején egy teljesen új szórakozási forma, a DISCO söpör végig a világon, ezért természetes, hogy a „Ladányi Kultúrházban” is ez hozza lázba (és egymás közelébe) a fiatalokat. A magnetofonok már elérhető áron beszerezhetők, a Műv. Ház technikusai, és más elektrotechnikai ismeretekkel rendelkező fiatalok erősítőket – hangfalakat fabrikálnak, az enyhén exhibicionista dumagépek pedig a mikrofont ragadják magukhoz és már indulhat is a sok-sok táncolni, szórakozni vágyó fiatalt vonzó DISCO-KLUB.  1972. szeptemberben volt az első buli – a báli zenekar technikusától kölcsönzött eszközökkel. 1973 – 77 a kísérletezgetés időszaka volt. 1973-ban a BRAVO Disco Klub tagjai emlékezetes előadást hoztak létre a Vasutas Kultúrház udvarán Ringasd el magad… címmel. (A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. musical alapján.)

Az új Művelődési Központ átadása utáni munkamegosztásban a „nagy kultúra” kerül az új intézménybe, míg a fiatalok virgonckodása marad az Ifjúsági Házban.

Itt (csak) két főállású népművelő dolgozik, de tökéletes az összhang a két kulturális egység dolgozói között, ezért (majdnem) minden jól működik!

 Ez esetben is a rendszeresen az Ifiházban tartózkodókkal kezdődik minden. A létszámuk egyre növekszik.  Megjelenik az igény a több napi nyitva tartásra: „HA  OTTHON  NEM  VÁR  SENKI,  GYERE  BE,  NE  LÉGY  AZ  UTCÁN!”


KÖZPONTI  IFJÚSÁGI  KLUB  (KIK)  –  PÜSPÖKLADÁNY

1978.  január első vasárnapja:  a Központi Ifjúsági Klub alakuló rendezvénye.

Három vezéregyéniség mögé felsorakozik 10-15 aktív, tevőlegesen alkotni és szervezni képes fiatal, akiknek akár 100-120 haver, pajtás „jóbarát” is segít a rendszeres és hasznos elfoglaltságok létrehozásában. Együtt képessé válnak az igények megfogalmazására, az ehhez szükséges környezet kialakítására és a kialakított tér tartalommal való megtöltésére, akár szervezett, akár spontán módon, TÁRSADALMI MUNKÁBAN!

A havi egy-két szervezett programon kívül egyszerűen szólt a zene, lehetőség volt kulturált együttlétre, beszélgetésre, játékra: kedden – csütörtökön és vasárnap. A havonta ismétlődő nagy játékdélutánokat, házi Ki-Mit-Tud versenyeket és egyéb sok-sok ötletet felvonultató vetélkedőket mindig mások tervezték, szervezték és vezették. Az évente megrendezett nagy kaliberű programok már több ember összefogását igényelték. A farsangi bálok, a majális a zenés ébresztővel, a karácsonyi és szilveszteri bulik sikerét gondos előkészítő munka alapozta meg. Különösen gondos, minden részletre kiterjedő, sok klubtagot megmozgató előkészítése volt a „SZÜLŐI ÉRTEKEZLET”-eknek. Ezeken az estéken a klubtagok a klub helyiségeiben meleg vacsorával vendégelték meg szüleiket, majd megmutatták az az évi építéseket, szépítéseket, átalakításokat. Bemutatták hogyan élnek, mit csinálnak a klubban, hogyan használják ki azt a „rengeteg” időt, amit az Ifiházban töltenek el.  A város elhagyásával járó programok megszervezése már a klubvezetők feladata volt, hiszen a klubtalálkozókra, megyei vetélkedőkre vagy egyszerű kirándulásokra is utazni kellett s a csoport tagjainak épségéért ők voltak felelősek. Különösen igaz volt ez a külföldi utazások esetén.  A K.I.K. Tagok ugyanis együtt voltak Lengyelországban és a bolgár tengerparton – Várnában is.

Nagyrészt a K.I.K.-es csapat alkotta 1980-82-ben, a Pincében (a Zöld Mező MgTSz irodaházának pincéjében) működő Új Tükör Klub tagságának nagy részét  is. Itt az Új Tükör című hetilap munkatársaival beszélgethettünk a fiatalokat akkor érdeklő kérdésekről, a hétköznapokban elhallgatott problémákról: italról, drogról. Brosúra duma-mentes, őszinte beszélgetések voltak ezek.

Ebben, a lelkes időszakban a Központi Ifjúsági Klubnak kispályás focicsapata is volt, és minden évben jó eredményt ért el a Városi Kispályás Labdarúgó bajnokságon. Ezeknek a fiúknak nem kellett heti 5 testnevelés óra, ahhoz, hogy mozogjanak!

Azután megkomolyodott a ’78-’80-as – az immár huszonéves – generáció: 1985-re több klubos házasságkötés történt, sok fiú katona lett és a leszerelés után már nem kapcsolódott vissza a klubéletbe. Jöttek újak is, de már nem lehetett minden ugyanolyan…   Ebben az évben kezdődött az Ifjúsági Ház „mozisítása”. A felújítás 1985. novemberig tartott. A mozigépház szabványok szerinti kialakítása nem várt anyagi nehézséget és időveszteséget is okozott, de elkészült és szép lett!

Az 1987-es év hozza a következő jelentős változást: a Központi Ifjúsági Klub tagjaiból és a várossá vált Püspökladány több vállalatának összefogásából létrejött a Szabadidős Társaság, az első civil egyesület!     Nyáron a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat és a MÁV TMK segítségével a K.I.K.-esek megépítik a fürdő melletti csónakázó tavat. Augusztustól a Szabadidős Társaság átvette az Ifiház üzemeltetését. Így kezdődött a leglátogatottabb, ám sajnos a legutolsó nagy korszak az Ifiház történetében.

Karácsonykor elindult a legnépszerűbb szórakoztató program: az alkohol- és dohányzásmentes Galaxy Disco, amely 3 éven át teltházzal működött, különtermeiben a város első műholdvevőjén át nézhető TV műsorokkal, színpadán sorozatban fellépő legismertebb hazai popsztárokkal.

Aztán jött a rendszerváltás…

1990-ben még csak megnőtt az igény a hosszabb nyitva tartásra, majd 1991-ben már felmerült a létkérdés: ha a kocsmákban szabad hajnalig mulatni, itt miért nem?

Dicstelen hónapokon át zuhant egyre mélyebbre a látogatottság.

Végül a ház – ismeretlen okokból – kigyulladt, a romos épületet hamar lebontották.

A helyén épült üzletház udvarán átsétálva sokaknak eszébe jut az a régi Ifiház.

Így hangzik egy országosan ismert és elismert lelkes fiatal közösség története!

Ha van, akit még ez a történet sem nyűgöz le, annak tudnia kell, hogy e csoporthoz kötődik a város nyolcvanas évekbéli csodaszámba menő nagy rendezvényének, a „ROCK és FILM + DISCO”-nak a megálmodása is!

 

ROCK – FILM – DISCO  –  nyáron, a régi  Mozi  udvarán

1981-ben született a nyári péntek esték szabadtéri együtt töltésének gondolata.

 A mozi udvaron több városi ifjúsági szervezet összefogásával, heti váltásban mindenki bemutatkozhatott, megmutathatta milyen szervező, rendező, hangulat-teremtő. Ehhez először át kellett alakítani a mozi udvart! A kezdeti „közegellenállás” ellenére minden kialakult: készültek ülőpadok, sátrak, hangulatvilágítás, büfé. Minden szervezet igyekezett különleges környezetet kialakítani. Volt a mozi udvaron pokol, mennyország és western kocsma is.   Minden buli egy lemezbemutatóval kezdődött, amelyben zenei stílusokat, előadókat, egy-egy kiemelkedően jól sikerült albumot ismertek meg a jelenlévők. Ez után volt a diszkó tánccal és (akkor még) ismerkedéssel, beszélgetéssel. Végül, de nem utolsó sorban – este 10-től – sok jó, főként zenés film a szabadban. Meghatározó élményeket élhetett meg Ladány ifjúsága négy nyáron át.

 1984 nyarának végén ténylegesen csoda történt!

Az akkor még egyetlen Magyar Televízió közvetítette a ROCK-FILM-DISCO-t a püspökladányi mozi udvarról! A szervezők az országos hírnevet arra is felhasználták, hogy a Tanácselnöknek átnyújtsák szándéklevelüket: nem csak az Ifjúsági Klub termét, hanem az egész Ifjúsági Házat felújítani és működtetni akarják. A helyi első ember bele is egyezett, de volt egy feltétel: a helyi KISZ bizottságának szervezésében történhet a felújítás és az üzemeltetés is.

Az Ifjúsági Ház felújítása 1985. novemberig tartott, e miatt nem jutott energia a nyári rendezvényre, így sajnos a Rock-Film-Disco elmaradt. Még megpróbálták az Ifjúsági Ház udvarára áttelepíteni, de itt nem volt már ugyanaz az érzés, ezért Péntek Esti Randevú néven ősztől a nagyteremben voltak bulik, mozifilmekkel.

(Összeállította: Kasza András, Kincses László és Sipos János)

***

(Az Ifjúsági Házról további fotók láthatóak az Ifjúsági Ház almenüben)

***

Veritas irodalmi színpad  –  az országos KI-MIT-TUD vetélkedő döntősei

 

***

(Köszönjük az album fotóit Gombos Imrének)

***

 

„Bemutatjuk a püspökladányi VERITAS Színpadot

Mielőtt hozzáfogtam volna e sorok írásához, arra gondoltam, hogy valami olyasmit kellene írnom, hogy nekem mit jelent ez az irodalmi színpad, miért csinálom stb. Ahogy szedtem össze a gondolataimat, mindinkább többesszámban sikerültek a mondatok és azt hiszem ez nem is lehet másképpen.

A próbákon végzett sok-sok munka, az előadások sikere vagy sikertelensége, a fesztiválok hangulata mind-mind hozzájárultak egy jó közösség kialakulásához. Most pedig nézzük, hogyan kezdődött:

1970-ben az ifjúmunkás klub egyik foglalkozására Vadász Ferenc, a művelődési ház igazgatója behozott két fiatalembert, bemutatta őket, majd közölte, hogy nagyon szeretné, ha azok a klubtagok, akik szeretik az irodalmat, a versmondást, létrehoznának egy irodalmi színpadot. A vezetést a két fiatalember Dr. Sólyom Sándor  és Ozsváth Sándor vállalná. Mi akkor örömmel társultunk. Két hónapra rá november 20-án Hazatérés címmel Tamási Áron műveiből mutattunk be irodalmi összeállítást, melynek második részében az Énekes madár I. felvonását mutattuk be.

A siker újabb munkára sarkalt bennünket. Ekkoriban vette fel a csoport a VERITAS nevet, mely magyarul igazságot jelent. Tamási Áron művei után a népköltészetből merítettünk. A Bíró Szép Anna c. székely népballadát vittük színre. Ez már nehezebb feladat volt. A ballada stílusa új formát követelt meg a játékban. A jelzéseknek nagyobb szerepe lett. A két vezető mindinkább megosztotta egymás közt a munkát. Dr. Sólyom Sándor az elméleti irányítást, a művek szerkesztését, míg Ozsváth Sándor a munka gyakorlati kivitelezését, a rendezést végezte.

A Bíró Szép Anna bemutatója nem hozta meg a kívánt sikert. A taglétszám hamarosan csökkent. Sokan Ozsváth Sándor módszerével nem értettek egyet. A csoport, mely két műsort már bemutatott, gyakorlatilag megszűnt együtt dolgozni. Ekkor Ozsváth a Petőfi iskola végzős tanulóiból alakított egy csoportot és azokkal dolgozott. Mire a dolgozó fiatalokból álló színpad feloszlott, a volt nyolcadikos tanulók már sikert sikerre halmoztak. A Sárrét tragikus sorsú költőjéről, Költő-Nagy Imréről szóló műsorukkal az 1972-es KI-MIT-TUD? televíziós elődöntőjéig jutottak.

A döntőig két hét állt rendelkezésre. A két hetes hajrá meghozta gyümölcsét, hiszen a Summások c. összeállítással az irodalmi színpadok kategóriájában második helyezést értek el. Ez a döntés igen emlékezetes vihart kavart, a tv nézők szeme láttára, a zsűri hivatásos és amatőrpárti tagjai között. 1972. őszén Dr. Sólyom Sándor elköltözött Püspökladányból. Azóta a csoport Ozsváth Sándor egyedüli vezetésével működik. Mivel a színpad nagy része a Karacs Ferenc Gimnáziumba járt, a Művelődési Ház és a Gimnázium közös irodalmi színpada lett.

Iskolai és községi ünnepségeken egyaránt szerepelt. A hagyományos irodalmi színpadi műfaj az ún. „lírai oratórium”, melyet főleg a társadalmi ünnepségek irodalmi részeinél szoktak alkalmazni, nálunk is egyre inkább sablonossá vált. Felmerült a tagságban az az igény, hogy foglalkozzunk emberi, erkölcsi és társadalmi problémákkal is és ezeknél új színjátéki formát alkalmazzunk. Ez a szándék a későbbiek folyamán többször megfogalmazódott. E területen három sikeres kísérletünk volt. A Csónak, Paticsfalak között, Nácik. A Csónak és Nácik c. drámákban a fasizmus egyik legkegyetlenebb módszere a lelki terror fogalmazódott meg. Mindkét darab megvalósításában a jelzéses képzettársításos játékstílust alkalmaztuk. (Jelzéses díszlet és kellék, csak a legszükségesebb mozgás, beszédes csend)

A Paticsfalak között c. pódiumjátékban már elmosódnak a szerepek, nagyobb hangsúlyt kap a kollektív beszéd, mozgás, a színpadi kompozíció. Sokan szemünkre vetik, hogy témaválasztásunk, játékstílusunk szélsőséges. Hol komoly lélektani drámákat, hol harsány komédiákat játszunk. Ez a dolgok természetéből fakad, hiszen a produkciók első élvezői azok, akik abban cselekvőként résztvesznek és mivel a tagság teljes egésze fiatal, főleg középiskolás diák, így a két véglet érthető. Csattanó vidámság, diákos humor jelentkezik Az úr, a por, a két hajadon leányzó és az özvegyember; A varga és a vargáné c. népi komédiákban; A furfangos szegénylegény  c. népmesében; A préri ökre, és a Kire ütött ez a gyerek c. paródiákban.

A műsorok igazi élvezője azonban mindig a közönség. Hogy a hangulati tényezőnél maradjunk, meg kell jegyezni, hogy az sem mellékes, hogy milyen körülmények között, kikkel kell a színpadnak együttdolgozni. Az 1972. évi tv-s siker idején tapasztalható ováció és „bábáskodás” hamar elfáradt. A megbecsülés, odafigyelés erősen csökkent, sőt visszájára fordult és a helyzet odáig fajult, hogy 1974. tavaszán a VERITAS megvált a művelődési központtól. Felvetődik a kérdés, csak mi voltunk a hibásak? Felötlik egy másik kérdés is: Mi lett volna, ha… ha változatlan intenzitással segítenek, támogatnak bennünket, jobban odafigyelnek munkánkra, ha segítenek a tagság összetételének kiszélesítésében? (munkásfiatalok, felnőttek)

Ezután a gimnázium 5-ös tanterme volt az otthonunk és előadótermünk.

Színpad voltunk színpad nélkül. Az elmúlt évek sikeres műsorai mégis itt születtek. Tisztelet és köszönet a gimnázium vezetésének, hogy a színpadnak helyet adtak, munkánkat lehetőségeikhez mérten anyagilag és erkölcsileg támogatták. Ekkoriban itthon csak a gimnáziumban léptünk fel, ahol közel száz fős törzsközönségünk alakult ki. Több egyedi előadást és egy diákpódium sorozatot rendeztünk. Ezidő alatt a községben vajmi keveset tudtak rólunk. Előfordult az a furcsaság is, hogy idegenben többször szerepeltünk, mint szűkebb hazánkban. Játszottunk Budapesten, Debrecenben, a Debrecen környéki tanyavilágban, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Újfehértón és a püspökladányi járás községeiben.

1976. januárjától ismét a művelődési központ egyik művészeti csoportja vagyunk. Az új intézmény vezetősége biztosítja a munkánkhoz szükséges feltételeket. Eddigi együttműködésünk jó.

A továbbiakban is szeretnénk megmaradni „végleteinknél”. A jelenleg műsoron lévő vidám hangvételű darabok után ismét komolyabbakkal foglalkozunk. Újabb nehéz feladatok előtt állunk a társulatépítés terén is. A színpad hat most érettségiző tagja búcsút mond az együttesnek, így a taglétszám erősen megcsappan.

Problémát jelent az is, hogy a megmaradó tagság nagy része kollégista, tehát nem püspökladányi. Továbbá hiányoznak a dolgozó fiatalok. (Jelenleg csak négy dolgozó tagunk van.)

Eddigi eredményeink továbblépésre köteleznek bennünket. Ehhez az is szükséges, hogy tagságunk új diák és dolgozó fiatalokkal gyarapodjék, akik munkájukkal hozzájárulhatnak az amatőr színjátszás sikereihez és öregbítik Püspökladány hírnevét.

Reméljük azt is, hogy  kitartó és hálás diákközönség mellett a jövőben mások is érdeklődnek a VERITAS színpad munkája iránt.

                                                                                                                                                                                                                                                                              Gombos Imre

 Eredményeink:

1972.   KI-MIT-TUD? országos II. helyezés

1973.   Sárospataki Diáknapok – ezüst érem

1974.   Hajdú Diákszínjátszó Fesztivál – bronz érem

1974.   Szóljatok Játszók Regölők (Országos verseny és minősítés) – bronz fokozat

1975.   Sárospataki Diáknapok – arany érem

1975.   Hazánkról Szóljatok Szép Szavak – (területi rádiós döntő) – II. helyezés

1976.   Falusi Színjátszók Országos Fesztiválja (minősítés) – arany érem és minősítés

 

Bemutatók:

1970. 11. 20.   – Hazatérés (irodalmi összeállítás) – 2 előadás

1971. 03. 30.   – Forrás est (irodalmi összeállítás) – 1 előadás

1971. év           – Bíró Szép Anna (feldolgozás) – 2 előadás

1972. 05. 20.   – Költő Nagy Imre (szerk.műsor, tv) – 5 előadás

1972. 05. 20.   – Summások (szerk.műsor,  tv) – 2 előadás

1972. 11. 25.   – Világok vetélkedése – 1 előadás

1973. 02. 16.   – Csónak (Fehér Klára dráma) – 7 előadás

1973. 09. 16.   – Falusi esték szerk. műsor (Az úr, a por…; A varga és a …) – 8 előadás

1973. 12. 15.   – Nők, versek és verebek (Összeállítás Darvas Szilárd műveiből) – 6 előadás

1974. 02. 10.   – A furfangos szegénylegény (népmese) – 2 előadás

1974. 02. 16.   – Mi leszek, ha nagy leszek (szerk. műsor) – 2 előadás

1974. 06. 12.   – Paticsfalak között (Fábián Zoltán dokumentum-oratórium, rádió) – 18 előadás

1975. 04. 14.   – Nácik (Sántha Ferenc dráma) – 8 előadás

1975. 05. 12.   – A préri ökre (Darvas Szilárd, paródia) – 7 előadás

1976. 01. 16.   – Kire ütött ez a gyerek (Janikovszky Éva, paródia) – 5 előadás”

 

 (Gombos Imre írása a Ladányi Híradó 1976/1. számából)

***

 

A Püspökladányi Nagygőzmalom Rt. 1912. évi zárszámadása és jelentése

 

 

 ***

(Köszönjük az album, a dokumentum fotóit Keserű Imrének)

***

 

A Püspökladányi Nagygőzmalom Rt. 1912. évi pénzügyi zárszámadását és jelentését láthatjuk e 100 éves dokumentumlapokon. A lapok önmagukért beszélnek és érdekes információk birtokába juttatják a helytörténet iránt érdeklődőket. A Nagygőzmalom Rt. az 1920-as évek legvégén megszűnt, azután az épületét is más célokra használták.

A dokumentum feltárja a 100 éve még létező szervezet működését, amely klasszikus malomipari tevékenységén kívül foglalkozott olajsajtolással, emellett gőzfürdő- és vendéglő-üzemeltetéssel is. E néhány lap által szintén különleges korképet kapunk adott időszakról, Püspökladány ipartörténetének egy rég elfeledett, de meghatározó szervezetéről.

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvében az alábbi információkat találjuk a Nagygőzmalomról:

“Püspökladányi Nagygőzmalmi Részvénytársaság (nagymalom)

A nagygőzmalom a mai Kolozsvári utca 2 sz. alatt épült 1882-92 között. Az 1892. évi házszámjegyzékben már említik „Knopp Árpád gőzmalma” néven. 1900-ban a ladányi gazdákból alakult részvénytársaság  kezén volt (DEBRECZENI KÉPES K. 1901. Cimtár). 1917-ben 3 szakmunkást és 9 napszámost foglalkoztatott.  Évi kapacitása 75  vagon volt. Gőzfürdője  és gépjavító műhelye a környék rendelkezésére állt. Alaptőkéje  ez évben 70 860 Kor. volt, 3543 db névre szóló 20 koronás részvényben, 50%-os befizetéssel. 1920-ban leégett.  Idegen érdekeltség bekapcsolásával újból felépítették, felszerelték és üzembe helyezték 1922. nov. 15-én. 1923-ban bővítették. Kereskedelmi malom lett. 1929-ben leszerelték. Sokáig üresen állt, majd kényszerűségből raktárnak használták. 1949-50-ben olajmalommá alakították át. Mint ilyen üzemelt 1958-59-ig. Utána az egyik részében jéggyár létesült, többi részében 1960-ban az Élelmiszeripari Központi Gépjavító Vállalat kirendeltsége, 1963-tól pedig a Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Javító Szolgáltató Vállalat különböző egységei kaptak helyet a többszörösen átalakított épületben, illetve a telkén emelt új épületekben.”

***

Meg kell említenünk, hogy a Nagygőzmalom Püspökladány egykori öt malmának egyike volt csupán.

A Kisgőzmalom (más néven Kismalom, Fehér- vagy Fejérmalom, később Bocskai Hengermalom) az Erőss L. u. 5. sz. alatt állt és 1944. október 8-án háborús események következtében megsemmisült.

További három malom  működését a Megyei Malomipari Egyesülés 1951-ben megszüntette. A Grünfeld-malom (Tinómalom, vagy “Tinójúlcsa” malma) volt Püspökladány első hengermalma, mely a Honvéd u. 1. sz. alatt épült, még az 1800-as évek legvégén. 1951-ben ezt is leszereltették, előbb gabonaraktár volt, majd kenyérgyárrá építették át.

A Petri-telepi Hengermalom (Berger-malom) az Árpád u. 62. sz. alatt épült 1927-ben (és amely ma is áll, impozánsan felújított állapotban)  és amelyet szintén leállíttatott és leszereltetett 1951-ben a Megyei Malomipari Egyesülés, mert nem felelt meg az előírásoknak.

Erre a sorsra jutott a Dúró-malom is, mely  a Bocskai u. 29. sz. telken épült 1936-ban és mely 1951-ig megszakítás nélkül üzemelt.

 E két utóbbi cseremalomként üzemelt még egy ideig, ahol a lakosság terményét őrleményre cserélhette.

M. Szilvia

***

(A püspökladányi Kolozsvári utca 2. sz. alatti területről, a Nagygőzmalomról további információk és fotók találhatóak a Dolgos hétköznapok/Munka az üzemekben/Kolozsvári-telep almenüben)

 

Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége (gépállomás)

***

(Köszönjük az album fotóit és a visszaemlékezést Deme Évának)

***

“Táncsics M. u. 27. sz. alatt. A mezőgazdasági gépállomások országosan 1948-ban szerveződtek a termelőszövetkezetek és egyéni gazdálkodók mezőgazdasági termelő munkáinak ellátása, elromlott mg-i munkaeszközeinek szakszerű javítása, a háború alatt elpusztult igavonó-erő pótlása céljából. Politikailag pedig a szervezett munkásosztály létrejöttét biztosította falun.

Községünkben 1948. július 18-án alakult Állami Mezőgazdasági Gépüzem Gépállomása néven. Első telephelye a Petri-telepen a kaszárnya volt. Jelenlegi helyére 1950-ben költözött. 1954-re épült ki a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége jelenlegi formájára. Munkája Püspökladány, Báránd, Biharnagybajom és Szerep község termelőszövetkezeteinek segítésére terjedt ki. 1954. dec. 1-én hozzácsatolták a sárrétudvari gépállomást is. 1956-ban Állami Mezőgazdasági Gépállomás lett a neve, 1963-68 között pedig Mezőgazdasági Gépjavító Állomás. 1968-70 közt Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Debrecen, 10. sz. Gyáregysége Püspökladány volt az üzem neve, 1971 óta Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége. Az üzem területe 1966. év végén 33 kat. h. volt.”

(Forrás:  Kecskés Gyula:Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

“A Püspökladány, Táncsics utca 27. szám alatti területen az 1950-es években alakult meg a Gépállomás.  Mezőgazdasági gépek, traktorok, kombájnok, ekék tárolásával és javításával foglalkozott.

A kapun az elnevezés – a tábla sokszor változott, ahogy a gazdasági helyzet, vagy a korabeli viszonyok kívánták, mikor hova csatolták a telephelyet. Debreceni központtal 1977. 12. 31-ig Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat volt a neve. Ebben az időszakban autóbuszok, UAZ-ok javítása, kárpitozása, festése volt a vállalat profilja.

1978. 01. 01-től a Budapesti Kéziszerszámgyár leányvállalata lett a terület, a cég fő feladata vagonajtók, ablakok, valamint bányák számára az emelő láncok gyártása lett.

A dolgozók főleg Püspökladányból és a járás területéről kerültek ki. A vállalatnál átlagban 120-160 fő dolgozott évente. A területen: TMK-, forgácsos,- asztalos-, kárpitos-, fényező- és légpuskagolyó-gyártó műhely volt található. Ebből is látszik milyen szerteágazó,  széles feladatkörre volt alkalmas az üzem.

A nagy létszámú csoportképek a Hőkezelő műhely átadási ünnepségén készültek, ahol a dolgozók többsége látható. Szoros barátságok és mély emberi kapcsolatok jellemezték mindig a dolgozók egymáshoz való viszonyát.”

Deme Éva

 

Kolozsvári-telep

 

Egykor és most

***

(Köszönjük az album fotóit Keserű Imrének, 

fotók: FMF KFT archívuma)

***

 

Egy városrész, egy utca, egy ingatlan története

 

Van városunkban egy ingatlan, melyen 1892-től, tehát 120 éve megszakítás nélkül ipari tevékenység folyik. Az alábbiakban a Kolozsvári-telep és az itt működő üzemek története kerül bemutatásra, a rendelkezésre álló információk birtokában.

 

Kolozsvári-telep (Kolozsvár-telep) – Kolozsvári utca

 A község belterületétől É-ra, a Borbástó É-i szélénél létesült, a régi Nagygőzmalom mellet. A régi Klein fatelep oldalában lévő terület községi legelő volt, a Sertéstartó közbirtokosság kezelésében. Ez adott el községi engedéllyel  néhány telket még az I. világháborút követő évek legelején. Vele szemben a Nagymalom mellet lévő szántóföld Kovács Imre róm. kat. tanító birtokában volt. Az I. világháborút követő házhelyigénylések során a vasutasok közül sokan nem a Göre-telepen (mai Petri-telepen), hanem a MÁV Pályaudvarhoz közel eső területen szerettek volna építkezni. Kovács Imre egy MÁV mérnökkel felparcelláztatta szántóföldje egy részét, a legtöbbet 200 n.-ölével, n.ölét – emlékezet szerint – 11kg búzáért. A községi képviselőtestület s a felettes hatóságok  jóváhagyták a parcellázási tervet. Így épült fel a Kolozsvári utcának a nagymalom felőli oldala és a belőle nyíló Hargita utca. A telep lakosai akkor két család kivételével vasutasok voltak, közülük többen erdélyi menekültek. Ők adták az új településnek a Kolozsvár(i)-telep nevet. A Kolozsvári utca másik oldalán lévő községi legelő egy részét a II. világháború után 1945-ben mérték fel és az újtelepi házhelyekkel egyidőben osztották ki.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben 99.oldal)

 

***

  

 Püspökladányi Nagygőzmalmi Részvénytársaság (nagymalom)

 A nagygőzmalom a mai Kolozsvári utca 2 sz. alatt épült 1882-92 között. Az 1892. évi házszámjegyzékben már említik „Knopp Árpád gőzmalma” néven. 1900-ban a ladányi gazdákból alakult részvénytársaság  kezén volt (DEBRECZENI KÉPES K. 1901. Cimtár). 1917-ben 3 szakmunkást és 9 napszámost foglalkoztatott.  Évi kapacitása 75  vagon volt. Gőzfürdője  és gépjavító műhelye a környék rendelkezésére állt. Alaptőkéje  ez évben 70 860 Kor. volt, 3543 db névre szóló 20 koronás részvényben, 50%-os befizetéssel. 1920-ban leégett.  Idegen érdekeltség bekapcsolásával újból felépítették, felszerelték és üzembe helyezték 1922. nov. 15-én. 1923-ban bővítették. Kereskedelmi malom lett. 1929-ben leszerelték. Sokáig üresen állt, majd kényszerűségből raktárnak használták. 1949-50-ben olajmalommá alakították át. Mint ilyen üzemelt 1958-59-ig. Utána az egyik részében jéggyár létesült, többi részében 1960-ban az Élelmiszeripari Központi Gépjavító Vállalat kirendeltsége, 1963-tól pedig a Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Javító Szolgáltató Vállalat különböző egységei kaptak helyet a többszörösen átalakított épületben, illetve a telkén emelt új épületekben.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben 129.oldal)

***

 Jéggyár

Püspökladányban még Jéggyár is működött. Az 1930-as évek közepén helybeliekből alakult részvénytársaság üzemeltette, ekkor még a Rákóczi Vendéglő egyik melléképületében. A háborús évek alatt a működése szünetelt. Az 50-es években a Kolozsvári u. 2. sz. alatti volt Nagygőzmalom egyik helyiségében rendezték be, de pár év múlva megszűnt.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben. 88.oldal)

 

***

     

Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat Püspökladányi Vasüzeme (“vazsgyár”)

Szintén a Kolozsvári u. 2. sz. alatt. Mint az előbb említett Vegyesipari Javító Szolgáltató Vállalat és az Élelmiszeripari Központi Gépjavító Vállalat utóda  1960. júniusa óta üzemel és működik  egy helyen, csak a gyártmányok profilja változott. 1971-ben 75 dolgozót foglalkoztatott, ezenkívül 42 ipari tanulója volt. Nagy nyomástartó edényeket gyártott.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben.  78. oldal)

***

      

Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat Püspökladányi Gombüzeme (gombgyár)

Ugyancsak a Kolozsvári u. 2. sz. alatt működött 1966. február hava óta. 1971 végén az iparban 133 dolgozót foglalkoztatott.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben. 78.oldal)

***

 Fém és Műanyagfeldolgozó Kft.

A cég 1991. október 15-én alakult, de helyén 1896-tól ipari üzem működött.

Az 1960-as évek elejéig különböző tulajdonosi szerkezetben malomként üzemelt, majd annak leszerelése után helyén megyei központú állami vállalat két üzeme működött, melyek különféle tartályszerkezeteket és konfekcióipari ruházat gombjait gyártották. Az 1989-es rendszerváltást követően, 1991.október 15-én önálló, magántulajdonú társasági formává  alakult át. A megalakulást követően a bekövetkezett piaci átrendeződések miatt folyamatosan csökkent a gombgyártás (műanyagfeldolgozás) aránya, és folyamatosan nőtt, meghatározóvá vált a hegesztett szerkezetek, nyomástartó berendezések és az ipari hűtéstechnológia nyomástartó berendezéseinek gyártása.

A cég 1993-tól részt vett a hazai PB-gáz piac tartálygyártás igényeinek kielégítésében: 3-100m3 tartályok tömeges gyártása, autóba szerelhető tartályok gyártása folyt, majd 1995-től állandó fejlesztéssel alakították ki profiljukat.

A folyamatos termékszerkezet váltás következtében 2009-től az üzem területén kizárólag különböző nyomástartó edények gyártása folyik, főleg a hűtőipar, vegyipar és a gépipar számára. A KFT-ben dolgozók létszáma átlagosan 100-120fő.

 Az anyagot ifj. Tóth Sándor és Bartha Tamás segítségével összeállította:

Keserű Imre

***

A Kolozsvári u. 2. szám alatti ingatlan melletti, akkoriban üres telket (Kolozsvári u. 4.) Rizoli Aladár ny. postafőellenőr 1920-24 között befásította, 1923-ban kocsmát, 1927-ben gőz- és kádfürdőt építtetett a telekre (mely a II. világháború előtt szűnt meg). Ezt a területet akkoriban Rizoli-parknak hívták, tudjuk meg Kecskés Gyula könyvéből. Azt viszont eddig kevesen tudhatták, hogy ez a Rizoli Aladár az ismert püspökladányi tanító és helytörténet-kutató Kecskés Gyula apósa volt.

  M. Szilvia

***

(A Nagygőzmalomról és Püspökladány malmairól további információ olvasható az

Antikvár/Nagygőzmalom Rt 1912. című menüpont alatt.)