Monthly Archives: március 2013

FOTÓTÁR  ÉS  ADATTÁR

AZ  I.  VILÁGHÁBORÚ  PÜSPÖKLADÁNYI  HŐSEIRŐL

**

Az I. világháborús fotó- és adattár  ABC-rend szerint 4 almenüre oszlik. A bal oldali menüoszlop I.Világháború/Fotótár menüpontján belül közvetlenül is elérhetőek a nevek szerinti egységek. 

**

———————————————————–

A feltöltés folyamatos!!!

———————————————————–

Készíti:  Megyaszai Szilvia

 

 

Fotók és történetek az I. világháború püspökladányi hőseiről:

*

Hősök ők, ezt kétséget kizáróan állíthatom. Nem azért, mert idegen vagy magasabb szintű hatalmak önös érdekeit szolgálva harcoltak ilyen, vagy olyan eszmék mellett, hanem azért, mert ők hittek a kimondott szó igazában és erejében, saját becsületük, családjuk becsülete és élete fontosabb volt annál, minthogy ellentmondjanak a biztos halált ígérő katonai szolgálatnak. Mentek és harcoltak, mert ők elhitték, hogy nemes ügyért harcolnak és hogy ezzel nemcsak hazájukat, de piciny falujukat és családjukat is megvédik és megmentik a pusztulástól. Vagy mentek, mert menni kellett. Életüket kockáztatták és sokan adták is azért, amiben ők maguk, vagy mások hittek!

És nemcsak ők a hősök, de itthon maradt szeretteik is! Hány fiatal édesanya maradt egyedül pici gyermekével, mennyi nő gyászolta örökké férjét, vagy jegyesét, hány gyermek maradt árván, soha nem ismerve meg az apai szigort és szeretetet, mennyi szülő gyászolta fiatalon elesett gyermekét, hány testvér és barát várta haza hiába harcban elhunyt testvérét és barátját? Nincs rá válasz…. Csak azt tudjuk, hogy ők is hősök mindannyian! Az I. világháború nemcsak közel 500 püspökladányit ragadott el az élők sorából, de közel ennyi falubelit engedett haza sebesülten, vagy örök teherrel, sérüléssel a lelkében. Az I. világháború minden család életét megváltoztatta, s emléküket őriznünk kell az utókor számára!

***

A gyűjtemény nemcsak a hősi halottak adatait tartalmazza, hanem azon püspökladányiakét is, akik harcoltak a háborúban és szerencsésen túlélték azt. Az adatbázis nem teljes, folyamatos feltöltés alatt áll!

A fotók és életrajzok jelenleg öt különböző forrásból kerültek összegyűjtésre. Ezek:

magángyűjteményekből, családtagok felajánlásából

Püspökladányi hősi halottak albuma 1914 – 1918 (1927, Deutsch Dávid püspökladányi könyvnyomdájában, szerk: Nedolay Albert ) – Erről bővebben az I. világháború/Hősök Albuma almenüben.

A Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes) című kiadványból

A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László) című fegyvernemi album egyik kiadásából (Ez az album több, eltérő adattárral jelent meg)

A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936, szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László) című fegyvernemi album egyik kiadásából (Ez az album több, eltérő adattárral jelent meg)

***

Amennyiben Önnek is van fotója olyan püspökladányi rokonáról, vagy ismerőséről, aki harcolt az I. világháborúban, kérem küldje el azt (néhány rendelkezésére álló adat kíséretében) a puspokladanyanno@gmail.com  e-mail-címre!  Nemcsak katonafotót, hanem bármilyen képet küldhet a világháború püspökladányi áldozatairól, vagy túlélőiről.

Emlékezzünk együtt püspökladányi őseinkre és hőseinkre!

***

——————————————————————————————–

A, Á

——————————————————————————————–

Angyal József

(1888 – 1914)

szül. 1888. október 7-én. Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe a 16. huszárezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol ütközet közben srapnelgolyó által találva 1914. szeptember 5-én hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

——————————————————————————————–

B

——————————————————————————————–

Balasi László

(1874 – 1914)

szül. 1874. február 20-án. Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 194. augusztus 9-én a szerb harctérre ment, ahol 1914. december 9-én a Valjevó körüli csatákban hősi halált halt. A hős tizedes a csatamezőn van eltemetve.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

 Bangó Sándor

(1895 – 1915)

szül. 1895. szeptember 28-án. Bevonult 1917. március 15-én Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1915. május 10-én az olasz harctérre ment, ahol 1915. október 28-án az Isonzó melletti csatákban haslövést kapott. Halálos sebesülése következtében Budapesten a 16. sz. helyőrségi kórházban 1915. november 16-án hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

***

.

Baranyai Albert

(1894 – ?)

tizedes, Máv gépkezelő. (szül: 1894. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Meghalt a fronton.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S3)

 /Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

  Baranyai Lajos

(1874 – ?)

Gépészkovácsmester. Szül. 1874, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1895. október 6-án vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre, ahol három évig szolgált. A világháború alatt 1915. augusztusban a 2. honvéd huszárezredhez vonult be Debrecenbe, ahol előbb a pótkeretnél szolgált, majd az orosz hadszíntérre került. Ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi, bukovinai és wolhyniai harcokban. Később a pótkeret kovácsműhelyében teljesített szolgálatot az összeomlásig.

A Károly csapatkereszt, a Háborús emlékérem, 1896. évi jub. érem, lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Berke Imre

(1876 – 1923)

szül. 1876. október 6. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1914. augusztusában a szerb harctérre ment, ahol már november 10. ellenséges gépfegyver a jobb karját összeroncsolta. Súlyos sebesülése és betegsége miatt, mint rokkantat szabadságolták és Püspökladányban 1923. május 8. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Besenyei István

(1889 – 1915)

szül. 1889. március 17. Bevonult 1912. október 6. Debrecenbe. 1914. augusztusban a szerb, onnan 3 hét múlva az orosz harctérre ment, ahol előzetes sebesülés és gyógyulás után 1914. december 23. hadifogságba esett. Bajtársai állítása szerint a hős szakaszvezető 1915. április 1. Nova-Nikolajovban a harctéri sebesülése következtében hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Bessenyei Ferenc

(1891 – ?)

szül. 1891. április 8. Bevonult 1912. október 6. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1914. augusztusában a szerb, onnan az orosz harctérre ment, ahol a véres csaták forgatagában 1914. október 20. körül eltűnt. A hős tizedes, bajtársai állítása szerint hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Béres András

(1884 – ?)

szül. 1884. októberben. Bevonult Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1915. nyarán az olasz harctérre ment, ahol a véres csaták forgatagában eltűnt. Az ismeretlen sorsú hős 1915. október 27. küldte utolsó levelét a 109. sz. tábori posta útján.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Béres Lajos

(1895 – ?)

szül. 1895. április 24. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1914. szeptemberben az orosz harctérre ment, ahol a vészes csaták forgatagában ismeretlen helyen és időben eltűnt. Halottá nyilvánítva 1917-ben.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Bihari Péter

(1889 – 1920)

szül 1889. július 15. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 2. honvéd huszár ezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol Przemysl vára elestével orosz hadifogságba esett. A fogságból való visszatérés alkalmával 1920. februárban az Ukrán határnál meggyilkolták.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

 Bíró András

(1882 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1882, Püspökladány. Ex-lex miatt 1904. májusban vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Leszerelt 1904. augusztusban. A világháború kitörésekor a 8. h. tábori ágyusezredhez vonult be Lugosra. Kikerült az orosz harctérre s ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1916-17-ben a román hadjáratot küzdötte végig, majd az olasz hadszíntéren találjuk a Piave, Montello és Connegliano környéki harcokban az összeomlásig.

Kitüntetései: Vaskereszt a vitézi érem szal.,  Károly csapatkereszt és Háborús emlékérem.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Bojtor Sámuel

(1883 – ?)

szül. 1883. február 17. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol1914. aug. 29. megsebesült. 1915. januárban az olasz harctérre vezényelték, ott 1916. július 19. hadifogságba jutott. A fogságban szerzett malária betegség következtében Bari városában hősi halált hal.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

——————————————————————————————–

C, CS

——————————————————————————————–

Csala József

(1881 – 1914)

szül. 1881. január 14. Bevonult 1914. augusztusban Lugosra a 8. honv. tábori ágyus ezred 2. lőszeroszlophoz. 1914. augusztus végén az orosz harctérre ment, ahol ugyanez év decemberében hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Csáti József

(1883 – ?)

szül. 1883. január 15. Bevonult 1915. február 15. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1915. május 1. az olasz harctérre ment, ahol a Doberdón vívott véres csaták fogatagában eltűnt. Bajtársai állítása szerint szúrt sebet kapott és vagy közvetlenül a fogságba jutás előtt, vagy a fogságban hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

———————————————————————————————

D

———————————————————————————————

  Dalmi Albert

 (1890 – 1968)

–    „Vitéz, kisbirtokos, őrmester. Szül. 1890, Püspökladány. 1911. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra az 1. közös huszárezredhez Bécsbe. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. Azonnal kikerült az orosz harctérre. A zaklikowi lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a k-galiciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1916-17-ben a román hadjáratot küzdötte végig. 1918-ban a 155. h.gy. h.o-hoz vezényelték jelentő-lovasnak, ahol a 309. h. komb. gyalogezred kötelékébe került az ukrajnai Mogilewbe és környékére. Itt az összeomlásig harcolt a bolseviki felkelők ellen.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem, Háborús emlékérem,

1912-13. m. ker. 6 éves szolg. jel., lovas- és lövészjelvény és oklevél.

1925. jún. 21-én vitézzé avattatott.

Sógora: H. Nagy Imre mint 16-os k. huszár küzdötte végig a világháborút, s az ott szerzett betegségében 1922-ben hősi halált halt.”

 /Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

  –     A Vitézek Albumában is szerepel Dalmi Albert, az adattárban elírták a nevét Dalma Albertre, de a fotótárban már helyesen szerepel a neve. Fotója ugyanaz, mint A Magyar Huszárban.

 „t. őrmester, földműves, Püspökladány. Született: 1890, Püspökladány. Bevonult a császári és királyi 1. huszárezredhez.  Kitüntetései: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem”

 /Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

–      Dalmi Albert név a Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel. A név mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

  Daróczi Dániel

(1892 – ?)

Gazdálkodó és bérlő. Szül. 1892, Püspökladány. 1913. október 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszárezredhez Marburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. Az első tábori alakulattal kikerült az orosz harctérre. A tomasowi lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a k-galíciai és orosz-lengyelországi harcokban 1914. novemberig. Később ismét az orosz frontra vitték. Ezúttal a bukovinai és wolhyniai harcokban küzdött, majd a 2. K.T.D. törzséhez került jelentőlovasnak. 1916. tavaszán a 305. komb. h. gyalogezredhez helyezték át. Ennek kötelékében harcolt az utolsó orosz offenzívánkban. Végül az olasz hadszíntéren találjuk a piavei, santa-luciai, vittorioi és montelloi harcokban az összeomlásig.

A Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és a Háborús emlékérem tulajdonosa.

 /Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Duró Imre

(1873 – ?)

Kisbirtokos. Szül. 1873, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1894. okt. 6-án vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre, ahol három évig szolgált. A világháború alatt 1915. szept. 15-én a 2. honvéd huszár ezredhez vonult be Debrecenbe. Innen azonnal áthelyezték a 22. k. tábori ágyúsezredhez Hódmezővásárhelyre. 1917. áprilisban, mint családfenntartót és dohánykertészt, felmentették. Egy jub. é., a békebeli lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Dúró Lajos

(1881 – ?)

Kisbirtokos, tizedes. Szül. 1881, Püspökladány. 1900. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16-os közös huszárokhoz Budapestre. Itt is szerelt le 1904. május 9-én. A világháború kitörésekor a 3. h. gyalogezredhez vonult be Debrecenbe. 1915. januárban kikerült az orosz harctérre, s ott résztvett a kelet-galíciai, bukovinai és wolhyniai harcokban 1916. június 9-ig, amikor a Brussilow-féle offenzívában megsebesült. 1917. szept. 8-án az olasz hadszíntérre irányították, ahol a görzi és egyéb harcokban küzdött. 1918. március 7-én mint családfenntartó és dohánytermelő gazdát felmentették.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Sebesülési érem, Háborús emlékérem, lovas- és lövészjelvény

Testvéröccse: Dúró Imre mint 1-es k. huszár 1916. augusztusban a Kárpátokban hősi halált halt.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

*** A feltöltés folyamatos!!! ***

——————————————————————————————–

F

——————————————————————————————–

Fazekas Balázs

(1883 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1883, Püspökladány. Bevonult 1917. május 14-én a 16. közös huszár ezredhez Debrecenbe. 1917. júliusában hadtápkiképző-csoporthoz került Szolyvára, majd Galíciába, később Bukovinába: Csernowitzba és itt esett át a tűzkeresztségen, majd a lövészosztály keretében az orosz fegyverszünetig harcolt a Hármashatár vidékén. 1918-ban Ukrajnába vitték, ahol 1918. júniusig rendfenntartó szolgálatot teljesített. Tíz hónapi harctéri szolgálat után mint mezőgazdát, felmentették.

Testvérbátyja: Fazekas Lajos, aki feleségének első férje volt, mint 39-es gyalogos 1917. október hó 15-én Rostowban hősi halált halt. (később bővebb információkkal)

Feleségének testvére: Tóth István, szintén mint 39. közös gyalogezredbeli 1914. decemberben a szerb harctéren halt hősi halált.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Fazekas Lajos

(1877 – ?)

Szül. 1877. november 10. Püspökladány. Bevonult 1914. augusztus 20. Debrecenbe a 39. gyalogezred 3. századához. 1914. szeptember elején a szerb, 1915. decemberében az orosz harctérre ment, ahol az aknai orosz áttörésnél 1916. június 16-án hadifogságba esett. A fogság szenvedéseitől 1917. október 16-án megváltotta a hősi halál. Eltemetve orosz földön a Don folyó melletti Rostow városában.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma (1927., szerk: Nedolay Albert)/

.

–   Ez olvasható róla Fazekas Balázs bemutatásánál: Testvérbátyja: Fazekas Lajos, aki feleségének első férje volt, mint 39-es gyalogos 1917. október hó 15-én Rostowban hősi halált halt.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Fekete Imre

(1897 – ?)

Tejszövetkezeti alelnök, gazdálkodó, ref. presbiter, tizedes. Szül: 1897. Püspökladány. Bevonult 1915. októberben a 8. honvéd táb. tarackos tüzérezredhez Lugosra. Kiképzés után az olasz harctérre került. Ott résztvett a Doberdó, majd a Haláldomb harcaiban 1916. június 25-ig. Ekkor megbetegedett. Később Bécsben messzehordóágyús kiképzésben részesült, majd Wolhyniába vitték, ahol az ellenséges kötött léggömbök elleni harcokban vett részt. 1917. szeptember 10-én ismét az olasz hadszíntérre ment, ahol ezúttal az M. San Gabriele-i harcokban vett részt és megbetegedett. Felgyógyulása után újra az olasz fronton küzdő ezredéhez vitték, ahol most a Piave körüli csatákban harcolt 1918. augusztusig, amikor súlyos baleset folytán kórházba került. Rövidesen ismét tűzvonalba vitték és ott érte az összeomlás.

Kitüntetései:

Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, a. kard., Kárpátalja felszabadításáért emlékérem

 /Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

**

.

 Fekete Sándor

 (1899 – 1979)

–   Kisbirtokos. Szül: 1899. Püspökladány. Bevonult 1917. március 10-én az 5. vártüzérezredhez Cattaróba. Kiképzése után a román harctérre vitték, ahonnan 1918. májusban az olasz hadszíntérre került. Ott résztvett a Piave-menti harcokban, majd maláriában megbetegedett. Az összeomlás  kórházban érte.

Kitüntetései:

Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

(Fekete Ferenc fotója édesapjáról)

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel két Fekete Sándor név, az alábbi megjelöléssel: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Fürst Jenő

(1890 – ?)

Kereskedő. I. o. számv. őrmester.  Szül: 1890, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1911. október 6-án vonult be a 2. honvéd huszárezredhez Debrecenbe. Leszerelt 1913. október 10-én, mint tizedes. 1914-ben az első mozgósításkor ismét Debrecenbe vonult be anyaezredéhez. 1914. augusztus 22-én az orosz fronton küzdő ezredéhez irányították. A kamionkai lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a további kelet-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti és bukovinai harcokban. 1916. szeptemberben a 11. h. lovas hadosztály hadbiztosságához vezényelték. Ennek kötelékében vett részt a román hadjáratban, majd a h. o. visszamaradt különítményével továbbra is az orosz hadszíntéren maradt az összeomlásig.

Kitüntetései: Kor. ezüst érdemker a vit. é. szal., Kor. vas érdemker. a vit. é. szal., Károly csapatkereszt és 1912-13. m. ker.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

——————————————————————————————–

G

——————————————————————————————–

Gebei József

(1884 – 1916)

szül. 1884. január 8. Bevonult 1914. július 27. Versecre a 2. honvéd tüzérezredhez. 1914. augusztusában a szerb harctérre, 1914. novemberében az orosz harctérre ment, ahol az ellenség által körülzárt Przemysl vára elestével hadifogságba esett. A fogság nyomorában éhtifuszt kapott és ennek következtében 1916. július 20. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

——————————————————————————————–

H

——————————————————————————————–

Hári András

(1883 – ?)

 Ez található róla a Nedolay-féle albumban: „Szül. 1883. okt. 10. Bevonult 1914. júl. 28. Debrecenbe a 39. gyalogezred 13. századához. 1914. augusztus elején az orosz harctérre ment, ahol 1914. dec. 25-én hadifogságba esett. Fogságából hat levelet küldött, az utolsót 1916. május elején. Azóta nem adott magáról életjelt.”

/Forrás: Püspökladányi Hősi Halottak Albuma (1927, szerk: Nedolay Albert)/

1927-ben, a Nedolay-album szerkesztésekor családja még reménykedett abban, hogy Hári András életben van és egyszer benyit a családi ház kapuján. Felesége élete végéig várta férje hazatérését. Unokájától tudjuk, hogy Hári András soha nem tért haza családjához. Azt, hogy mi történt vele, mikor és hol hunyt el, soha nem tudták kideríteni, pedig egyetlen gyermeke felnőttként is kutatott apja után, remélve, hogy nyomára bukkan. Sokáig őrizte a család a hazaküldött leveleket, amik nagy része mára elveszett, vagy olvashatatlan.

A fotó közvetlenül a bevonulása előtt készült, családja körében, egyetlen gyermekével.

(Hári Piroska fotója nagyszüleiről és az akkor  alig 5 éves édesapjáról)

.

**

.

.

Hegedűs Béla

.

(1899 – 1922)

.

Hegedűs Béla 1899-ben született Püspökladányban. Hadiérettségi után, 1917. április 18-án vonult be a 39. gyalogezredbe, Königrätzbe, majd 1918. március 1-én ment ki az olasz frontra, ahol hadapród őrmesterként szolgált. A háborúban szerzett betegsége következtében végül Püspökladányban hunyt el 1922-ben, műegyetemi hallgatóként.

.

(Némedy József fotója nagybátyjáról)

 .

**

.

Hegedűs Márton

(1887 – 1917)

szül. 1887. november 7. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 2. honvéd huszárezred 2. századához. 1914. november elején orosz harctérre ment, ahol súlyos betegségbe esett. Betegségéből az egyik sziléziai hadikórházban felgyógyult és 1915. őszén ismét az orosz harctérre vezényelték. Ott 1916. május 6. hadifogságba esett és fogságában 1917. december 26. távol messze keleten hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Horváth József

(1885 – 1957)

Horváth József tizedesként, majd szakaszvezetőként szolgált a 39. gyalogezredben. Szolgálataiért később vitézzé avatták, 1923-ban tette le a vitézi esküt. Az alábbi kitüntetésekkel jutalmazták: legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, bronz vitézségi érem és Károly-csapatkereszt.

Öt gyermeke közül a legkisebb fiát besorozták a II. világháborúba.  Horváth József bár sok szenvedés árán, de túlélte az I. világháborút. Azt viszont soha nem tudta feldolgozni, hogy szeretett fiát, Jánost már soha nem láthatta viszont, mert Ő elesett a második nagy háborúban.

Horváth József is szerepel a Vitézek Albuma című kiadványban.

Horváth József a debreceni 39. gyalogezred 15. tábori századában szolgált (ez a IV. zászlóaljba tartozott). Horváth József 1885-ben született Püspökladányban, 1906-ban sorozták be katonának. A fronton szerzett tizedes altiszti rangot. 1916. szeptember 18-tól teljesített tábori szolgálatot, az olasz fronton.
Az első osztály ezüst vitézségi érmét az 1917. május 14-én a Fajti Hrib 464-es magaslatánál az ellenséggel szemben tanúsított rendkívül bátor és körültekintő magatartásáért kapta.

(Megyaszai Szilvia fotója dédapjáról)

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) található egy másik, K. Horváth József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

 

 (K.) Horváth Sándor

(1897 – ?)

 

t. közvitéz, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1897. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

——————————————————————————————–

K

——————————————————————————————–

Kabai József

(1885 – 1917)

– “Szül. 1885. június 18. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. 1914. augusztus elején a szerb harctérre, onnan az orosz, később az olasz harctérre ment, ahol 1916. augusztus 14-én olasz fogságba esett. A hadifogság szenvedései közben szerzett betegsége következtében hősi halált halt Bari városában 1917. december 9-én. A hős őrmestert vitéz magatartásáért az I. és II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki és 1926. június 20-án a halott hőst vitézzé avatták.”

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

t. szakaszvezető, földműves. Szül: 1886. Püspökladány. Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem,  Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Karacs Albert

(1893 – ?)

 t. közvitéz, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1893. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Kása Károly

(1888 – ?)

t. őrmester, mészáros, lakhely: Püspökladány. (szül: 1888. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetése: Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Antal

(1878 – ?)

t. szakaszvezető, asztalosmester, lakhely: Püspökladány. (szül: 1878. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 1. huszárezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Imre

(1893 – ?)

t. gyalogos, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1893. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Keserű Imre név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”
 

.

**

.

Keserű József

(1896 – ?)

t. őrvezető, földműves, lakhely: Püspökladány. (szül: 1896. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Keserű Gyula

(1897 – ?)

.

t. közvitéz, cipész, lakhely: Újpest (szül: 1897. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 34. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S3)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

 .


Kis Benjámin

(1873 – ?)

.

népf. gyalogos, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1873. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s., Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 

(K.) Kis József

(1885 – ?)

t. tizedes, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1885. Püspökladány) Bevonult a 3. honvéd gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s., Sebesülési érem (S2)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) találhatóak továbbá Kiss József és B. Kiss József  nevű személyek, mely nevek mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Kis Lajos

(1894 – ?)

t. gyalogos, lakhely: Püspökladány (szül: 1894. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, 1 s.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 

Kiss Gáspár

( 1890 – 1955)

„A kép 1914. évi, még a háború kitörése előtt készült. Kiss Gáspár szintén harcolt az I. világháborúban, testvére Kiss Sándornak.

Kiss Gáspár az I. világháború során a m. kir. 3. honv. gyalogezredben szolgált. Hadifogságát az oroszországi Primorszkaja körzetben található Nikolsk – Ussuryskban töltötte. Kiss Gáspár szakaszvezetőt 1915-ben Bronz Vitézségi Éremre terjesztettek fel.

Ácsmester volt. Állítólag az ő nevéhez kapcsolódik a városháza régi épületén a tetőszerkezet kialakítása is. Erről a még fellelhető műszaki tervdokumentációk is tanúskodnak. Az ő háza volt a Török Bálint és a Damjanich utca sarkán lévő épület, és az a régi, már lebontott “kis tornyos” ház, amely a Batthyány utcán állt a pékség helyén. Mindkettőt ő építette.

A családi legendárium szerint a Kassai dóm tornyán ő helyezte el a csúcsdíszt. Állítólag kézen állt a torony tetején…. Gyermekei nem voltak. Az ő nevéhez fűződik még a polgári iskola tetőszerkezetének elkészítése is.” (Lövei Attila)

Baczoni Tamás, a Nagy Háború Blog szakértője ezt írta a fotóval kapcsolatban Lövei Attilának, melyet megosztott velünk:  “Kiss Gáspár szakaszvezető a Magyar Királyi Honvédség tagja. A dolmány a Honvédség díszruházatához tartozott, 1906 és 1918 között. A csákón és a derékszíjon látható egyenes oldalú államcímert elvileg 1911-ben vezették be (bár korábbi fotókon is feltűnik). A háború idején viszonylag ritkán készültek már díszruhás fotók, így ha szűkebb idő-intervallumot akarunk megadni, akkor a kép 1911-1915 között készülhetett, ha tágabbat, akkor 1906-1918 között. Alapesetben minden honvéd gyalogos kapott egy ilyen dolmányt, ez volt a díszruhája, amit parádékon, díszőrségben stb. vett fel. A gyakorlatban túl sokat nem hordták, a kincstári holmi kímélése céljából a mindennapi szolgálatot zubbonyban vagy ujjasban látták el. Fotókon azonban gyakran feltűnik, hiszen természetes volt, hogy amikor a katona az utókor számára meg akarta örökíteni magát, a “legszebb” ruháját vette föl. A háború ezt a viseleti rendszert is fölborította. A tömegével bevonultatott újoncoknak és tartalékosoknak nem jutott díszruha, illetve szükségük sem volt rá túlságosan a lövészárokban. Másrészt az egyre növekvő háborús anyaghiánnyal párhuzamosan a raktárakban pihenő régi díszruházatot adták ki a másodvonalbeli, nem harcoló alakulatok (népfölkelők stb.) számára, mert a rendes, korszerű tábori ruhából nem jutott nekik. A háború forgatagában azután gyakran a népfölkelők is tűzbe kerültek, így elképzelhető, hogy ezekben a “parádés” ruhákban kellett harcolniuk.”

 (Lövei Attila fotója dédapja testvéréről)

.

**

.

Kiss Sándor

(1887 – 1959)

„1887. 12. 20-án született Püspökladányban, Kiss Gáspár gazdálkodó fiaként. A dédapám 1911-ben már katona volt, erről tanúskodik egy fénykép, melyen egy csapat katona mellet pózol, mint őrmester. Arról nincs adat, hogy Kiss Sándor mikor került ki a frontra, de annyit sikerült kideríteni, hogy a 3-as gyalogezred katonája volt, a családi emlékezet szerint csak az olasz fronton szolgált. Mivel rendelkezik Károly csapatkereszttel, az bizonyosnak látszik, hogy minimum 12 hétig frontvonalban volt. Hogy mikor és hol fogták el, nem lehet tudni, de Szicíliára került fogságba (Terrasini-Palermo az internálási helyszíne), ahol minimum 4 évig tartózkodhatott. A fogság alatt megtanult hegedülni, mivel a társai között több zenész is volt. A szicíliai évek egyik emléke az a hegedű is, amelyet onnan hozott haza, és később az unokájának ajándékozott.

Kiss Sándor kitüntetései: Károly Csapatkereszt, Ausztriáért Emlékérem, Porosz Háborús Emlékereszt II. osztály, Magyar Háborús Emlékérem, Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem.

Kiss Sándor 1919. október 14-én érkezett a Veszprém megyei Csót község leszerelő táborába, ahol a frontról hazaérkezett katonákat fogadták. Innen a leszerelési formaságok elintézése után 1919. október 15-én indult haza Püspökladányba.

A háborúból hazatért és bár nehéz éveket éltek át családjával, mégis boldogan, nagy családja körében élte élete hátralévő részét, majd 1959. június 13-án, 71 évesen hunyt el.”

(Kiss Sándor életéről található egy gyönyörű történet a Családtörténet menüben.)

(Lövei Attila fotója dédapjáról)

.

**

.

 

Korponai Lajos

(neve az albumban elírva: Korompai-ra)

(1892 – ?)

t. őrmester, földműves, lakhely: Püspökladány (szül. 1892. Püspökladány) Bevonult a 3. honvéd gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Koronás vas érdemkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Kóthi Sándor

(1875 – 1918)

szül. 1875. január 31. Bevonult 1915. november 3. Debrecenbe a 3. nép. gyalogezredhez, 1916. április elején az olasz harctérre ment, ahol 1916. augusztusban tüdőlövést kapott. Halálos sebével hosszas gyógyulás után hazabocsájtották és Püspökladányban 1918. április 27. hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Kovács Albert

(1888 – ?)

Kisbirtokos. Szül. 1888., Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1909. október 6-án vonult be a 2. honvéd huszárezredhez Debrecenbe. Itt is szerelt le 1911. október 10-én. A világháború kitörésekor ismét anyaezredéhez vonult be Debrecenbe, ahonnan 1914. szeptemberben kikerült az orosz harctérre. Ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi és kárpáti harcokban. 1914. december 11-én a Limanowa körüli csatában orosz hadifogságba esett, ahonnan 1920-ban került haza mint invalidus cserefogoly.

A Károly csapatkereszt, a Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker., lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.


/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Kovács József

(1891 – ?)

t. őrmester, ny. cs. törzsőrmester, lakhely: Püspökladány (szül. 1891. Gyergyóditró) Bevonult a 82. gyalogezredhez. Orosz, román, olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem 1. s., Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Kovács József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

(M.) Kovács Lajos

(1883 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1883, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1904. októberben vonult be a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Leszerelt 1907. októberben. 1914. július 27-én Temesvárra a 21. k. tüzérezredhez vonult be. Ezzel kikerült az orosz harctérre Lemberg vidékére. 1915. március 27-én a kárpáti harcokban súlyosan megsebesült. 1915. júniusában mint százszázalékos rokkantat elbocsátották, jelenleg 25 %-os hadirokkant. Az I. o. lovasjelvény tulajdonosa.

Testvére: M. Kovács Albert mint 39-es gyalogos az orosz hadszíntéren Ukrajnában hősi halált halt.

Feleségének a testvére: Szabó Imre, mint 16-os huszár az orosz fronton szintén hősi halált halt. (A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában is szerepel  két Szabó Imre név, adatokkal).


/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/


–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel  Kovács Lajos név, az alábbi megjelöléssel: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Kozma Antal

(1884 – 1914)

szül. 1884. január 15. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. Onnan 1914. szeptember 9. az orosz harctérre ment, ahol az első ütközetben vérhas betegséget kapott. A ragályos kórral az ungvári hadikórházban ápolták s ott 1914. szeptember 29. hősi halált halt. Eltemetve ungvári katonai temetőbe.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Körtvélyesi Sándor

(1893 – 1915)

szül. 1893. január 26. Bevonult 1914. augusztus elején a 39. gyalogezred 4. századához. Következő év november elején kiment az orosz harctérre, december 24. balkarján megsebesült és beszállították Gyöngyösre a kórházba. Innen Pozsonyba majd Bécsbe került. Szabadságolták, majd 1915. az orosz harctérre, innen az olasz frontra ment, ahol a legelső harcokban 1915. október 18. és 20. között srapnel lövedék által hősi halált halt.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Kurucz Gáspár

(1884 – ?)

“Szül. 1884. szeptember 24-én. Bevonult 1917. júniusában. 1917. augusztus közepén az olasz harctérre ment, ahol a Doberdón vívott ütközetek alkalmával, előőrsi szolgálata közben 1917. augusztus 24-én hősi halált halt.”

/Forrás: A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert)/

.

**

.

 *** A feltöltés folyamatos!!!***

——————————————————————————————–

L

——————————————————————————————–

Lévai Albert

(1890 – ?)

Kisbirtokos, tizedes. Szül. 1890, Püspökladány. 1911. októberben vonult be tényleges katonai szolgálatra az 1. közös h. ezredhez Bécsbe. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban és tizedesi rendfokozatban érte. A tábori ezreddel kikerült az orosz harctérre, ahol 1915. februárig küzdött a galíciai, orosz-lengyelországi és kárpáti harcokban. Később Sziléziába vezényelték karhatalmi szolgálatra.

1916. májusban visszahelyezték a pótkerethez újonckiképző altisztnek. 1916. novemberben újra karhatalmi szolgálatra vitték Csehországba (Marisch-Ostrau, Prága, Pilsen), ahol az összeomlás is érte.

A Károly csapatkereszt, 1912-13. m. ker., lovas- és lövészjelvény tulajdonosa.

Feleségének a testvérbátyja: B. Kiss József, mint 39-es gyalogos orosz hadifogságban hősi halált halt.


/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/


–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) is szerepel  Lévai Albert név, az alábbi megjelöléssel: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

Lövei Albert

(1883 – 1914)

szül. 1883. április 24. Bevonult 1914. július 27. Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. 1914. augusztus 13. az orosz harctérre ment, ahol a galíciai Kladny község mellett hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert)/

.

**

.

Lövei András

(1887 – ?)

szül. 1887. április 12. Bevonult 1914. július 27. Temesvárra a 7. szekerész osztaghoz. 1916. január 1. az orosz harctérre ment, ahol a háború véres forgatagában 1916. december 27. eltűnt.

/Forrás: A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert)/

.

**

.

Lövei István

(1888 – 1914)

szül. 1888. július 13. Bevonult 1914-ben Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztusában az orosz harctérre ment, ahol 1914. októberében a hazáért hősi halált halt.

/Forrás: A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert)/

.

**

.

 Lövei István

 (1892 – ?)

Ny. postaaltiszt. Szül. 1892, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1913. október 6-án vonult be a 16. közös huszár ezredhez Radkersburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. Az elsők között kikerült az orosz harctérre. A ravaruszkai lovasrohamban esett át a tűzkeresztségen, majd részvett csapattestének további k-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcaiban. 1917. júliusban a Pruth-mentén megsebesült. Ennek folytán 85 %-os hadirokkant lett, jelenleg 25 %-os.

Kitüntetései: Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem és Háborús emlékérem.

1918-tól 1930. márciusig a Magyar Királyi Posta szolgálatában állott.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

———————————————————————————————

M

———————————————————————————————

Mészáros Sándor

 (1890 – ?)

Községi kézbesítő altiszt. Szül. 1890, Püspökladány. 1911. október 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra az 1. k. h. ezredhez Bécsbe. A világháború kitörésekor még tényleges idejét szolgálta. Azonnal kikerült az orosz harctérre, s ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1916-17-ben a román hadjáratot küzdötte végig a tölgyesi, gyimesi, békási harcvonalon, majd Ukrajnába került karhatalmi szolgálatra. 51 hónapi harctéri szolgálat után 1918. novemberben szerelt le.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Kor. Vasérd. Ker. a vit. é. szalagján, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem,  Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker., 6 éves szolg. jel., lovas- és lövészjelvény.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.


Molnár Gusztáv

(1891 – ?)

.

Emléklappal ellátott. Főhadnagy, református tanító, lakhely: Püspökladány. (szül: 1891. Hajdúböszörmény) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Orosz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Molnár Ödön

(1897 – ?)

 t. szakaszvezető, Máv lakatos, lakhely: Püspökladány (szül. 1897. Nagyvárad) Bevonult a 8. h. tábori tüzérezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

——————————————————————————————–

N

——————————————————————————————–

(B.) Nagy Balázs

(1891 – ?)

 t. őrmester, v. béresgazda, lakhely: Püspökladány (szül. 1891.) Bevonult a 3. honvéd gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S3)

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Nagy Benjámin (Nagy Béni)

 (1893 – 1985)

.

Bevonult 1914-ben Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez, ahol npf. gyalogosként szolgált  1918-ig. Hadifogságba az orosz fronton esett, ahol közel fél évet töltött. 1918. november 27-én szerelt le Debrecenben, az erről kiállított igazolványt az I. világháborús Dokumentumtárunkban tekinthetik meg. 1940-ben is részt kellett vennie a katonai ellenőrzési (sorozási) szemlén, végül 1942. szeptemberében a tartalékos állományból leszerelték. A fotó 1936-ban készült.

(Fórián Ferenc fotója dédapjáról)

.

.

*

.

(H.) Nagy Imre

Dalmi Albert sógora, a róla szóló részben található utalás H. Nagy Imrére, aki mint 16-os k. huszár küzdötte végig a világháborút, s az ott szerzett betegségében 1922-ben hősi halált halt.”

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található két Nagy Imre név, mely nevek mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

*

.

Nagy József

(1892 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1892, Püspökladány. 1913. októberben vonult be tényleges katonai szolgálatra 16. közös huszár ezredhez Radkersburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. A tábori ezreddel kikerült az orosz harctérre. Lemberg vidékén esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett csapattestének további galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, bukovinai és wolhyniai harcaiban 1917. áprilisig. 1918. márciusban Ukrajnába vitték, ahol az összeomlásig az orosz bolsevisták elleni küzdelmekben vett részt.

A Bronz vitézségi érem és a  Károly csapatkereszt tulajdonosa.

.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

.

Nedolay Béla

.

A Nedolay-család szintén püspökladányi volt, az egyik Simon családdal (is) álltak rokonságban. Nedolay Béla Hegedűs Béla unokatestvére volt.  Nedolay az 1916-ban készült fotón közös hadseregbeli egyenruhát visel, rendfokozat nélkül. A település első világháborús hősi halottai között található – a Püspökladányban ritkának számító – Nedolai József név, de a közöttük fennálló rokoni kapcsolatról nincsenek információink.

.

(Némedy József fotója rokonáról)

.

.

**

.

——————————————————————————————–

Ö, Ő

——————————————————————————————–

Ősse József

(1895 – ?)

 t. őrvezető, földműves, lakhely: Püspökladány (szül: 1895. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

———————————————————————————————

P

———————————————————————————————

Pánti Ferenc

(1894 – ?)

Kisbirtokos, főtüzér. Szül: 1894. Püspökladány. Bevonult 1914. október 28-án a 2. honvéd tüzérezredhez Versecre. Kiképzése után a szerb frontra került, majd az olasz hadszíntéren küzdött a Doberdón, ahol 1915. július 25-én megsebesült. Később a 200. kombinált tüzérekkel az orosz hadszíntérre vitték s ott a Bródy, Podkamien  stb. körüli harcokban vett részt, majd az 53. k. tüzérezred kötelékében Wolhyniába, Luckhoz került. Később Dorna-Wattránál harcolt, végül pedig az olasz hadszíntéren találjuk a Piave környéki harcokban. Kétszer megsebesült.

Kitüntetései:

Károly csapatkereszt, Sebesülési érem két sávval, Háborús emlékérem

 

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

**

.

Papp Elek

(1895 – ?)

népf. őrvezető, földműves, lakhely: Püspökladány (szül. 1895. Püspökladány)

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Papp Elek név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

 **

.

———————————————————————————————

R

———————————————————————————————

Rácz Gábor

(1891 – ?)

Kádármester és gazdálkodó, tizedes. Szül. 1891, Püspökladány. 1912. okt. 15-én vonult be tényleges katonai szolgálatra az 1. k. h. ezredhez Bécsbe. A világháború kitörése a nagyváradi pótkeretnél érte. Azonnal kikerült az orosz harctérre, s ott résztvett a k-galíciai, orosz-lengyelországi és kárpáti harcokban. 1915. márciusban megbetegedett. Később a bukovinai és wolhyniai harcokban küzdött, majd a román hadjáratban találjuk a Tölgyesi, Gyimesi-szorosi és egyéb harcokban. Az összeomlás az ukrajnai Odesszában érte.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker., 6 éves szolg. jel., lovas- és lövészjelvény.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

Rácz Mihály

(1891 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1891, Püspökladány. 1912. októberben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Marburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. 1914. augusztusban kikerült az orosz harctérre. Lemberg vidékén esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a további kelet-galíciai és orosz-lengyelországi harcokban 1915. januárig. 1915. márciustól ismét az orosz hadszíntéren találjuk, ahol ezúttal a 16-os huszárok összes kárpáti, galíciai, wolhyniai és bukovinai csatáit harcolta végig az orosz fegyverszünetig. Ezután Ukrajnában rendfenntartói szolgálatot teljesített, ahonnan 44 hónapnyi harctéri szolgálat után 1918. májusban került haza.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem kétszer, Károly csapatkereszt, 1912-13. m. ker., lovas- és lövészjelvény.

 /Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

*** A feltöltés folyamatos!!! ***

——————————————————————————————–

S

———————————————————————————————

 

 Sass Imre

(1880 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1880, Püspökladány. 1901. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Kiképzése után mint családfenntartót hazaengedték. 1914-ben az első mozgósításkor a 3. h. népfölkelő gyalogezredhez vonult be Debrecenbe. Ugyanez év szeptemberében a szerb harctérre került, ahol végigküzdötte az első és második szerbiai hadjáratot, majd a Montenegró meghódításáért folyt harcokat. 1916-ban az orosz hadszíntérre vitték, ahol megbetegedett. Később a 315. komb. ezredhez helyezték át és ismét az orosz harctérre irányították. Ezúttal a wolhyniai, majd bukovinai harcokban vett részt, mint géppuskás. 1917. februártól a román harctéren küzdött a Tölgyesi-, Gyimesi-szoros stb. körül a román fegyverszünetig. 1918. januártól az olasz hadszíntéren találjuk, ahol az összeomlásig harcolt. Harctéri szolgálata összesen 51 hónap.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és Háborús emlékérem.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 

Sass Sándor

(1892 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1892, Püspökladány. 1913. októberben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Radkersburgba. Itt érte a világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban. Azonnal kikerült az orosz harctérre. Wl.-Wolinszkynél esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a 16-os huszárok galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti és egyéb harcaiban 1915. októberig, amikor megsebesült. 1916. január 1-én ismét a harctérre vitték. Ezúttal Bukovinában harcolt. 1916. július 4-én Halicnál megsebesült. Leszerelt 1918. novemberben. Harctéri szolgálata összesen 21 hónap. Jelenleg 50 %-os hadirokkant.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és Sebesülési emlékérem.

Feleségének testvére: Kiss Albert és mostohatestvére Zsányi Sándor mint 39-es gyalogosok a világháborúban hősi halált haltak.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

 

**

.

 

Sárándi Lajos

 (1887 – 1915)

”Született 1887. július 24-én. Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 39. közös gyalogezred 4. századához. 1915. március 17-én Galíciába az orosz harctérre, onnan 1915. május 24-én az olasz harctérre ment és ott 1915. november 30-án ütközet közben hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn. Bajtársai állítása szerint a hős tizedesi rangot nyert.”

(Nedolay Albert: Püspökladányi hősi halottak albuma, 1927.)

„Sárándi Lajos halálának időpontjában az alakulata, a 39. gyalogezred az úgynevezett “negyedik isonzói csata” harcaiban vett részt a magyarul Doberdó-fennsíknak, vagy egyszerűen csak “Doberdó”-nak nevezett területen, ami az Isonzó torkolatvidékétől keletre található Karszt-fennsík. Az ezred  az 1915. november 10-től december 1-ig tartó csatában a terület északnyugati részén fekvő San Martino del Carso falucska nyugati határában volt állásban. Az  Isonzó felől támadó olaszok többszörös erőfölényben kísérelték meg áttörni az osztrák-magyar védelmet. November végén a 143-as jelzésű romtól keletre és a 111. mp környékén folyt heves harc. “Az áttörési kísérletet a 39-esek és egy Landstrurm-ezred véres kézitusában verték vissza… a harcokban a 39. gyalogezred kiválóan szerepelt”- írja a szakirodalom. A nagyapa is valószínűleg ezekben a harcokban vesztette az életét.

Az Isonzó ma Olaszországhoz tartozik. Az itt elesett hősi halottakat a Vizintini temetőben temették el. Egy korabeli távoli fotón ugyan a 46-osok temetőjét említik, de mellette volt a 39-eseké is. A két háború között a temetőt felszámolták és a hősi halottakat a Redipugliai osztrák-magyar temetőbe szállították át.”

(Pintér Tamás, a Nagy Háború Blog szerkesztője és szakértője)

(Rácz Gyula fotója nagyapjáról, mely az akkoriban szokásos módon – fotóráillesztéssel – készült a monarchia katonáiról)

.

 

**

.

———————————————————————————————

SZ

———————————————————————————————


(D.) Szabó Jeremiás

 (1889 – ?)

ny. tiszthelyettes, lakhely: Debrecen (szül: 1889. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S5), Háborús emlékérem

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Szarka István

(1884 – 1915)

szül. 1884. szeptember 20. Bevonult 1914. július 28. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. 1914. augusztusában az orosz harctérre ment, ott megsebesült, majd gyógyulása után 1915. tavaszán az olasz harctérre vezényelték, ahol ismét súlyos sebet kapott. Halálos sebével a budapesti hadikórházba szállították és 1915. július 28. hősi halált halt. Eltemetve Budapesten.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Szatmári József

(1877 – 1916)

szül. 1877. január 10. Bevonult 1916. január 18. Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1916. május 8. az olasz harctérre ment, ahol a Görz körüli véres csatákban 1916. augusztus 4. hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Szántó János

(1879 – 1914)

szül. 1879. július 10. Bevonult 1914. augusztus 13. Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztus végén az orosz harctérre ment, ahol a Repecs község melletti harcokban 1914. szeptember 28. hősi halát halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Székely Sándor

(1892 – ?)

 

1892-ben született Püspökladányban. 1913-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra a császári és királyi 39. gyalogezredhez. A háború kitörésekor éppen a törvényben előírt sorkatonai szolgálatát teljesítette. Alakulatát 1914. július 28-án mozgósították és hamarosan a frontra irányították. Székely Sándor a mozgósítás első napjától 1915. december 6-ig a hadműveleti területen szolgált. Ezután visszatért a hátországba, ahonnan 1916. március 26-án vonult az olasz frontra. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért 1917. augusztusáig elnyerte a Bronz Vitézségi Érmet és az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet (“nagyezüst”).

Egy fennmaradt legénységi kitüntetési javaslatban megtalálható II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremre (“kisezüstre”) való felterjesztése, mely szerint Székely Sándor szakaszvezető 1917. augusztus 18. és 23. között a 11. isonzói csatában kézigránáttal és puskával harcolva vitézül és hősiesen részt vett minden támadásban és ellentámadásban, illetve a saját állásokba betörő ellenség kiverésében. Ezért II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel (“kisezüsttel”) tüntették ki.

(Petz Ernőné Dr. Tóbiás Erzsébet fotója nagyapjáról)

.

**

.

 

Szűrös Lajos

(1891 – 1952)

.

„Nagyapám huszárként szolgált az orosz fronton, 1916-ban esett fogságba, de a pontos helyet nem tudják és azt sem, hogy hol tartották fogságban. Mint hadifoglyot, kihelyezték munkára, de megszökött és gyalogosan, valamint vonattal hazáig jött, volt egy segítsége is de róla nem tudok semmit. Következtetésem szerint valahol az európai területen lehetett fogságban, nem hiszem, hogy távolabbról képes lett volna az orosz polgárháború idején hazatérni. „Az álmokon túl” című novellám (megtalálható a Históriák menüben) bevezetőjében amit tudtam róla leírtam. Sajnos nem igen sokat beszélt erről az időről édesanyámék szerint, én pedig már sajnos nem ismertem.”

(Cseh József fotója nagyapjáról)

 

.

**

.

——————————————————————————————–

T

——————————————————————————————–

 

 Tóth Lajos

 (1898 – ?)

Szűcsmester, tizedes. Szül: 1898. Püspökladány. Bevonult 1917. január 29-én mint tanítóképzős a 2. honvéd tüzérezredhez Versecre. Kiképzése után az 51. nehéz tüzérezreddel az orosz harctérre került. Ott résztvett a Dorna-Wattra, Jakobéni és Kimpolung körüli harcokban. 1918. áprilisban az olasz hadszíntérre vitték, ahol a Piave környéki harcokat küzdötte végig az összeomlásig.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

**

.

(V.) Tóth Lajos

(1881 -1914)

A fotón feleségével és 4 gyermeke közül a legkisebbel, közvetlenül bevonulása előtt látható.
Családja ugyan így hagyományozta tovább katonai szolgálata történetét, de a Nedolay-féle Hősök Albumában olvasták először a pontos részleteket, mely így szól: „szül. 1881-ben. Bevonult 1914. augusztusban a 3. honv. népf. gyalogezred  3. szd. Debrecenbe. 1914. októberben az orosz harctérre ment, ahol – bajtársai állítása szerint – az első ütközete alkalmával hősi halált halt.”

Családjának utolsó levelét Debrecenből írta, melyben kérte feleségét, hogy a gyerekeknek jó meleg ruhát vásároljon télire.

(A Nedolay-albumban két V. Tóth Lajos név szerepel, az emlékművön viszont már csak egy. A kiadványban valószínűleg duplán került feltüntetésre V. Tóth Lajos neve)

A Nedolay-albumban V. Tóth Lajos testvérének, a szintén háborús hős V. Tóth Sándornak az adatai is feltüntetésre kerültek, aki szintén harcolt előbb az orosz, majd az olasz fronton, s aki végül már itthon, Püspökladányban halt meg 1921-ben, harctéren szerzett betegsége és sérülései következtében.

(Keserű Albertné Karacs Róza fotója nagyszüleiről)

 

.

**

.

Tóth Mihály

 (1896 – ?)

.

Kisbirtokos. Szül: 1896. Püspökladány. Bevonult 1915. júniusban az 1. honvéd tüzérezredhez Szegedre. Itt nyerte kiképzését, majd résztvett a román hadjáratban. Ezután az olasz hadszíntérre került, ahol az összeomlásig küzdött.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

 

.

**

.

 Tury Elemér

 (1897 – ?)

t. főhadnagy, erdőmérnök, erdészeti kísérleti telep vezető, lakhely: Püspökladány (szül: 1897. Székesfehérvár). Bevonult a 16. honvéd gyalogezredhez. Román harctér.

Jár. vit. örm., egyh. tan. tag stb.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1), Háborús emlékérem, Országos Vitézi Szék dicsérő oklevele

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

———————————————————————————————

U

———————————————————————————————

 Ulveczki Balázs

(1891 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1891, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1913. októberben vonult be a 16. k. h. e.-hez Radkersburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. 1914. augusztus 5-én az orosz harctérre irányították s ott résztvett csapattestének összes galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, wolhyniai és bukovinai harcaiban az orosz fegyverszünetig. 1918-ban Ukrajnába vitték rendfenntartó szolgálatra. Odesszában érte az összeomlás.

A Bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt tulajdonosa.

.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Ulveczki József

 (1890 – ?)

Ny. Máv fékező. Szül: 1890. Püspökladány. Bevonult 1912. október 6-án a 19. k. tábori ágyúsezredhez Nagyváradra. A világháború kitörésekor még tényleges idejét szolgálta és azonnal a szerb, onnan pedig rövidesen az orosz hadszíntérre került. Résztvett a kelet-galíciai, kárpáti és oroszlengyelországi harcokban. 1915-ben megbetegedett. Később ismét az orosz fronton harcolt Csernowic vidékén, 1917. őszétől az olasz hadszíntéren találjuk, ahol az összeomlásig küzdött.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, a. kard., 1912-13. m. ker. és 6 évi kat. szolg. jel.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Ulveczki József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

——————————————————————————————–

V

——————————————————————————————–

 Varga Márton

 (1894 – ?)

.

t. szakaszvezető, földműves, lakhely: Püspökladány (szül. 1894.) Bevonult a császári és királyi 138. táb. tüzérezredhez.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 Veress István

 (1891 – ?)

Máv fűtő. Szül: 1891. Püspökladány. Bevonult 1913. október 6-án a 19. k. tüzérezredhez Nagyváradra. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd az orosz hadszíntéren küzdött a kelet-galíciai, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1915. májusban az olasz arcvonalra vitték Assiagóhoz, majd újra az orosz fronton harcolt. 1918. májustól az olasz hadszíntéren találjuk a Piave környéki harcokban az összeomlásig.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Veress István név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

 

.

**

.

 

Vígh József

(1891 – 1978)

1891. április 4-én született Püspökladányban. Szülei szegényparasztok voltak, akik idénymunkára járva próbálták a család megélhetését biztosítani. A 6 elemi elvégzése mellett neki is korán része volt a kemény fizikai munkából (pl. istállós-fiú volt).

Cselédsorból hívták be katonának 1915-ben. Az egyik tüzérségi alakulatnál volt fogatos. Az orosz fronton kivételesen hosszú időt töltött. 1916-17-ben tanúja volt a rendszeressé váló frontbarátkozásoknak és közvetve a cári birodalom felbomlásának.

Vígh József a Dnyeper-menti hadműveletek során, 1918. február végén esett fogságba, amikor az osztrák-magyar csapatok is bekapcsolódtak a német előrenyomulásba, Ukrajnában. Jekatyerinoszlávba (Dnyepropetrovszk-ba) került hadifogolytáborba. 1919. januárjában érkezett haza Püspökladányba.

A II. világháború időszakában is többször bevonultatták és munkaszolgálatra kötelezték.

A püspökladányi hadműveletek során katonai felügyelet mellett erődítési munkán volt, amikor házát bombatalálat érte, melynek valamennyi hozzátartozója áldozatul esett. Vígh József német katonák kíséretében ásta ki családját és saját maga temette el szeretteit. Első felesége és lánya, Piroska vesztette életét a bombatámadás során, házuk valahol az Árpád utca – Vörösmarty utca találkozásának közelében állt. Érdekes módon e két áldozat neve nem szerepel a püspökladányi halotti anyakönyvben, valószínűleg nem kerültek bejelentésre, bejegyzésre.

Vígh József nyugdíjas korában gyakran beszélt az őt felkereső fiataloknak harcos életútjáról. Nevelt fiának családjában magas kort ért meg, 1978. augusztus 28-án hunyt el.

(Kovács Lajos fotója nagyapjáról)

 .

**

.

 

Vincze Béla

.

(1889, Kunmadaras – 1964, Püspökladány)

.

Foglalkozása: férfiszabó. Vincze Béla az első világháborúban a kárpáti fronton harcolt az oroszok ellen, majd az olasz frontra került, végül Dél-Tirolból tért haza.

A püspökladányi Ipartestület pénztárosa volt 1927-től, annak megszüntetéséig (1949-ig).

.

(Nagy Sándor fotója dédapjáról)

.

.

**

.

 

„Én nem lennék más, csak gulyás lennék, még mindig…”

 

Nagy Pista bácsi, a puszta gulyása

 

A hortobágyi puszta szépségéről sokan sokfélét vallottak már. S valóban páratlan a kép, a végtelen síkon legelő nyájak, gulyák, az ég felé meredő gémes kutak látványa. Ám egyre kevesebbet látni, ebből az idillből. Az állatok kikoptak az udvarokból, és a pusztában is csak hírmondójuk maradt. Pedig valamikor ezer számra legelésztek az Ágota pusztai területen. Mint ahogy kihalóban van az ősi mesterség a pásztorkodás is…

A Katona József utcai szép portán Nagy Pista bácsi fogad. Megbeszéltük, hogy kilátogatunk egykori munkaterületére ahol évtizedeken keresztül fogta a pásztor botot, és terelte a gulyát. Fekete darutollas kalap, fehér ing, fekete mellénnyel. Priccses nadrág és bőrcsizma. Pista bácsi nem divatból, nem azért öltötte magára a viseletet, hogy a hely szellemének megfeleljen. Amit Pista bácsin lát az ember, az őszinte. El sem lehet képzelni ezt az idős pásztor embert másként.  Beülünk a kocsiba. Elindulunk. A nádudvari út Ágota felé vezető elő sorompója zárva. Visszafordulunk hát, és a farkasszigeti lőtér felől közelítjük meg a helyet. Járatlan utakon, keresztül a pusztán haladunk. Melegben. A por és a száraz növények illatának keveréke járja át a levegőt.

-Dögös. Na tudják, hogy honnan kapta ezt a nevet? -Kérdezi Pista bácsi. Hát valamikor, ősszel amikor behajtották a gulyát, egy valahogy elmarat a többitől, nem is keresték. A gémeskút tövibe fekve találták meg ami maradt belőle, másik tavasszal. Na, innen kapta a nevét. Itt voltam én sokat.

            Közben megérkezünk. Nem a Dögösre, a hatos névre hallgató területre, ahol két fiatal pásztor fogad bennünket 50-60 állatból álló gulya mellett. Egyik oldalán Szokol rádió recsegő hangját viszi a szél. Útba igazítanak bennünket. Egy másik csapáson a Dögös felé vesszük az irányt, s hamar meg is érkezünk.

Egy fehérre meszelt apró kunyhó, mellette nádfedelű ól. A fedett karámban  ló álldogál. Fehér házinyúl, apró kutyakölyök, tyúkok fogadnak bennünket. A gazdát keressük, de nincs itthon. Pista bácsival megállunk a gémes kút mellett, s hamar kiderül: nem csak azért jöttünk rosszkor, mert nincs itt a gazda, hanem, mert a puszta hangulata lesújtó a szárazság miatt.

-Nem jó érzés megmondom őszintén, mert ez csúnya, amit most látok –néz szét Pista bácsi. Ez a lesült nagy itt maradott mező, ez nagyon csúnya. Rettenetes. Nagy szárazság van. Hát nem így képzeltem el megmondom őszintén ezt a területet. Én az egész területet bejártam, egyik évben itt másik évben amott, úgyhogy minden kútnál, minden kunyhónál voltam pásztor. A nagyapám nagyapjának a nagyapja is az volt. Az anyámé is, az apámé is, mind minden család, a testvérei is apámnak, mind pásztorok voltak. Négyen voltak fiúk, a nagyapám meg a Hortobágyon szolgált Angyalházán. Aztán apámék is, ahogy benőttek, előbb kis falusi pásztorok is voltak.

Én kedves még nem jártam iskolába, már akkor bojtárkodtam. Befogtak, mert heten voltunk testvérek, aztán a szegény ember nagyon szegény volt akkor is, a bakót a hátamra akasztottam, oszt mentem reggel apámnak segíteni, úgy mentem iskolába utána, hát sajnos így volt. Akkor még délután is jártunk iskolába. A tanítóval meg volt egyezve, hogy már 3 órakor engemet engedjen el, oszt mentem apámhoz. Úgyhogy bizony nem volt virágos a gyerek élet.

Aki pásztorkodásra adta magát, komoly utat kellett bejárnia. Előbb kisbojtár, nagybojtár, számadó bojtár, majd számadó lehetett. Előbb kunyhós bojtárnak kellett lenni 1 évig, ha ott jól megfelelt, mehetett feljebb. Ott is volt dolguk, csak őket nem vitték a gulyához. A kunyhónál rendet tartott, főzött a többi pásztoroknak, meg volt ott aprólék, a tehenet fejte meg a tejet rendezte. Akkor a legközelebbi vályút, ami a kunyhóhoz közel volt, azt ki kellett neki mosni, utána lehetett kisbojtár.

Számadó bojtárnak meg azt fogadták meg, aki írástudó volt, számolni tudott. A számadó bojtár beírta, hogy kinek hány darab, milyen biogja van, fül biog, vagy far biog, vagy nyak biog, többféle jegy volt. Mennyi benne a számos állat, mennyi a növendék, mennyi a szopós borjú. Mindet szerbe-számba kellett tartani, hogy ha születés volt, akkor 10 napos korára a kisborjút nyilvántartásba kellett venni.

A pásztorok feladata nem is gondolni, milyen fontos, milyen komoly volt. Hiszen nem csak, hogy el kellett látni, megfelelő módon az állatokat, és őrizni, de muszáj volt figyelni minden rezdülésüket, hiszen ha betegek lettek, akkor is a pásztor orvosolta őket első ízben.

Ami probléma volt, mindenért nem hívtak orvost, hanem a pásztorok megcsinálták.  Különböző bajok voltak. Valamelyiket meglepte a féreg, kitakarították, meggyógyszerezték vagy felfúvódott, azt is tudták, hogy mit kell neki csinálni, szóval volt mit tenni,  –sorolja Pista bácsi. Ha valami elhullás volt, a bőrre is úgy kellett vigyázni, mint az egészséges jószágra, mert ősszel mikor szorultak befele, akkor a bőrrel el kellett számolni, ha valamelyik megdöglött.  Hát így ment az élet.

Pista bácsi, volt, hogy egyszerre 800-nál is több állatot pásztorolt a pusztában. Gulya volt ez. S bizony ember és állat között szoros kötelék alakult ki. Hajnalban indultak ki a legelőre a pásztorkunyhótól. Aztán nap közben többször visszajöttek inni.

-Reggel úgy fröstök tájban megitattuk őket, akkor megálltak egy fél órára vagy egy órahosszára, egy kicsit kérődztek, lehevertek, na akkor elindítottuk, akkor fordult egyet délig, délre megint jött be inni. Hát a gulyás mindig előre jött, hozta a vizet, a jószágok meg két vagy három ilyen nagy vályú volt, amikor felitatták, mentek, lepihentek. Délután, akkor elcsaptuk megint legelni,  majd este mikor magától belegelt, akkor volt vége a napnak.

            Pista bácsi határtalan szeretettel néz az állatokra. Azt mondja mindig tisztelte őket, s azt figyelte, hogy jó legyen nekik. Soha ne legyenek éhen-szomjan. Ha bajuk volt, sajnálta őket. Nem bánta meg, hogy a pásztorkodás mellett maradt.

-Én szerettem mindig nagyon a jószágokat, úgyhogy az volt a mindenem.  A rokonok, fiúk katonatisztnek, rendőrtisztnek mentek, úgyhogy a családba volt öt  katonatiszt, meg egy rendőrtiszt, meg egy orvos, én meg itt maradtam a gulya mellett. Kinevettek, hogy ó de bolond vagy! Persze tudták, hogy az iskolába én mindig igen jó tanuló voltam, úgyhogy sikerült volna, de én azt mondtam, hogy én nem adok két jó kolompot vagy két csengőt, az össze katonai felszerelésért. De ma már kevés kolomp és csengő kell.  Ez bánt. Nagyon.  Annak idején szinte örült az ember, mikor este jöttek hazafele a tehenek, olyan tőggyel jöttek, mint egy véka. Szebbnél szebb jószágok. De hát kipusztult, kipusztították. Úgyhogy megutáltatták az emberiséggel a jószágtartást. Engem bánt nagyon, rettenetesen bosszant, de hát hiába, hát ez így van.  Nem szabad lett volna a parasztságot így legyalulni, földönfutóvá tenni, mint ahogy tették, úgyhogy az emberiségnek elvették a kedvét, a munka kedvét, úgy az állattenyésztéstől, mint a növénytermeléstől. Most  már tudják, most már meg késő mert azok a fajta emberek elhaltak. A mostani fiatalnak meg azt mondják: tanuljál. Ez legyél, az legyél, de annak sincs munkája, akinek két meg három diplomája van.  Hát hova vezet ez? Ez nem vezet jóra kedves. Úgyhogy én látom a sötét jövőjét az egész magyarságnak.

Hát erre vezet a magyar parasztság útja Pista bácsi szerint. Pista bácsi szerint, aki  ma is olyan szeretettel néz végig ezen a tájon, s az állatokon, mint csak kevesen. S hányatott sorsú állattartás ide vagy oda, ha újra dönthetne, ma is a pásztorkodást választaná hivatásul. Ezt a páratlan feladatot, ahol ember és természet egy. S ha tiszteli a másikat, olyan csodában lehet része mint Nagy Pista bácsinak, aki  közel a 90 évhez is mindig ide gondol vissza.

–Pásztor lennék mindig, nem bánom, hogy milyet változott a világ, nekem annál szebbet nem tudnának ígérni, hogy ha egy csapat jószággal én a magam belátása szerint cselekedhetek, oszt meglegeltetem, megitatom, én abban minden gyönyörűségemet megtalálom. Én nem lennék más, csak gulyás lennék, még mindig. Hát mindegy ha kinevetnek ezért, hogy elmaradi vagyok, nem bánom én, hogy mit mondanának, annál szebb élet nincs. Ez az igazi élet.

D.Sári Andrea

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Látogatóban Papp Andrásnál

 

Papp András zenész


2013. január 26-án néhányan baráti látogatást tettünk Papp András püspökladányi otthonában, mely alkalommal elbeszélgettünk András bácsi múltjáról, emlékeiről, élményeiről és megnézhettünk számtalan régi fotót ezekből az időkből. A házigazda nagy örömmel és szeretettel fogadott bennünket és szívesen mesélt életéről, osztotta meg velünk emlékeit. Papp András mesélt II. világháborús emlékeiről, felelevenítette népfőiskolás élményeit, ahova Rettegi Istvánné Annuska néni közbenjárásával került, majd a beszélgetés végén gyönyörű hegedűszó kíséretében fakadt dalra, eljátszva legkedvesebb nótáit, dalait.

Mivel ezen többórás beszélgetés során feledhetetlen történetekkel, élményekkel lettünk gazdagabbak, azt gondoltam, hogy – Papp András engedélyével és hozzájárulásával – megosztom ezt másokkal is, remélve, hogy sikerül általa valamelyest átadni azokból a feledhetetlen pillanatokból és átélt élményekből, melyekben részünk volt András bácsi történeteit hallgatva.

*

Kérem, fogadják szeretettel a Papp Andrással készült rövid bejátszásokat és tekintsenek el a felvételek amatőr minőségétől (egyszerű kézikamerás felvételek, profi technikai háttér nélkül)!

*

A felvételek a több, mint 3 órás beszélgetésnek néhány kiragadott percét mutatják be, melyeken András bácsi saját II. világháborús emlékeit eleveníti fel. A megidézett események közel 70 éve történtek, nem sokan lennénk képesek ennyi év távlatából ilyen pontosan megidézni azokat.

A beszélgetés során megtudtuk, hogy Papp András 1919-ben született és 1940-ben sorozták be katonának Debrecenbe a 11. hajdúezredhez, a Pavilon-laktanyába. Itt zenész szakaszvezetőként szolgált, ahonnan 1943-ban szerelt le. Ezután újra behívták tartalékosként katonának, ekkor már a frontra indultak hadtestükkel, Ausztria irányába. A hosszú út során András bácsi és több katonatársa a Dunántúlon megszöktek, és nagyon viszontagságos körülmények között tudott csak hazajutni Püspökladányba, a családjához.

Természetesen az ilyen felkavaró emlékektől nemcsak azok hallgatói, de az emlékező maga is elérzékenyül…

 

***

A következő bejátszásban Papp András szívhezszóló hegedűjátékát hallhatják, mely újabb feledhetetlen emlékeket idézett fel benne 1941-ből:

***

András bácsi mesélt népfőiskolás emlékeiről is, melyeket leghűebben az 1983. szeptemberében egy országos református hetilapban, a Reformátusok lapjában megjelent írása idéz meg:

Reformátusok lapjában megjelent cikk, Papp András tollából (1983. szeptember)

***

Kérem fogadják  sok szeretettel a felvételeket:

Megyaszai  Szilvia

***

(A baráti beszélgetés résztvevői: Papp András, Kabainé Juhász Krisztina, Fórián Ferencné, Juhász Sándor és Megyaszai Szilvia)

***

Papp András katonai fotóját és néhány korabeli dokumentumát megtekinthetik a   II. világháború rovat Fotótárában és Dokumentumtárában!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

*

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Szent Ágota-puszta

 

Ágota-puszta

 Püspökladány észak-nyugati határrészénél, Ágota-pusztán található a Hortobágyi Nemzeti Park legdélebbi területe. A közel 5 ezer hektáros pusztaegységet Északon és Nyugaton a Hortobágy folyó, keleten a Makkodi-csatorna, délen pedig a vasút és a 4-es főút határolja.

A Tisza szabályozása előtt mocsaras, lápos vidék volt itt és a vízmosások nyomai még ma is felfedezhetőek. Több 2-6 méteres víz építette magaslat, laponyag, valamint emberkéz alkotta kunhalom (5-10 m) töri meg a tájkép egyhangúságát. A Lapos-halom, a Hegyes-halom, a Kék-halom, a Boda-halom, a Rév-halom, a Mérges-halom és a legnevezetesebb a tájegység nevét viselő Ágota-halom, szinte mindegyike az emberi rombolás áldozatául esett valamilyen mértékben.

A puszta olyan életközösségeket rejt, ami egyedülálló, ezért válhatott a Hortobágyi Nemzeti Park részévé 1973-ban. Természetvédelmi oltalom alatt áll a terület, hiszen számos olyan védett és közöttük néhány olyan fokozottan védett növény és állatfaj található itt, amelyek különös értékeket képviselnek a hazai növény és állatvilágban.

A vadvizeken kora tavasszal a vonuló madarak pihennek és táplálkoznak, október-novemberben pedig darucsapatok vernek itt ideiglenes tanyát. A puszta állatai közül kiemelten védett a túzok és ugartyúk, növények közül pedig az erdélyi útifű, amely a hortobágyi területek közül a legnagyobb számban itt fordul elő. A különböző fajok élőhelyei szigetszerűen találhatók a területen, hiszen az Ágota-puszta egy mozaikos terület. A múltban a Sárrét részeként számos ér szabdalta át, voltak itt időszakos és állandó vízterek, valamint szigetek. Csapadékosabb években még napjainkban is láthatóak az egykori érvonulatok.

Az Ágota-puszta tájképét a Farkasszigetben 1924-ben létrehozott erdő teszi változatossá. A 400 hektáros területen, az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomásának munkatársai az elmúlt évtizedekben a szikfásítás területén nemzetközi hírű kutatómunkát végeztek és teszik ezt napjainkban is. Emellett egy csodálatos erdőt hoztak létre, ahol a városlakók egy hosszú séta során feltöltődhetnek.

Ágota-puszta területén azonban mély sebeket ejtettek az elmúlt évtizedek. Az 1950-es és 60-as években a Hortobágy termelésbe vonásának egyik legradikálisabb próbálkozásaként, rizsgátakat és gyepöntözéses rendszereket hoztak létre a puszta egyes területein. Ezzel a lépéssel a növénytermesztéssel érintett területeknek a nagyságát kívánták növelni, az addig általánosan a Hortobágyra jellemző legeltetéses állattartás rovására. Körülbelül 10 hektár nagyságú parcellákat jelöltek ki a megfelelő területeken, felületüket kiegyenlítették és árok-, valamint csatornarendszerrel vették körül. Rövidesen kiderült, hogy nem kifizetődő a rizstermesztés és újra visszatértek a legeltetéses állattartáshoz. A csatornák elszállították a területről a csapadékot, száraz és pangó vizes területek is kialakultak. A megmaradt árkok elgazosodtak és megjelentek az özönnövények. Ilyen például a gyalogakác főleg a hullámtéri területeken, valamint a keskenylevelű ezüstfa, vagy más néven olajfa, ami hatalmas tüskéivel rendszeres sérülést okozott a legelő állatoknak.

A Hortobágyi Nemzeti Park egy Európai Uniós pályázat segítségével próbát tett a sajátos pusztai tájkép visszaállítására. Nagyszabású munkálatok keretében, 2012. augusztus 24. és szeptember 14-dike közötti időszakban betemették a csatornákat, beton átereszeket, zsilipeket, valamint libafürösztő medencéket bontottak el. Ezzel a beruházással a hagyományos gazdálkodás helyreállítását, valamint a védett és fokozottan védett növények hosszú távú megőrzését kívánták elősegíteni.

Az ágotai postaút

 Természeti szépsége mellett azonban történelmi jelentősége is kiemelkedő a területnek, hiszen Ágota-puszta településünk egyik legrégebbi része. Jelentős közlekedési út vezetett keresztül a pusztán, amely ma is járható. A Szolnok, Karcag, Nádudvar, Szoboszló és Debrecen településeket összekötő szakaszt postaútnak nevezték. Ebbe pedig – a Hortobágy folyótól mintegy 100 méterre – az Erdélyből érkező sószállítás fő útvonala, az árokhát útja csatlakozott bele.

A korabeli ló vontatta szekerekkel mintegy másfél nap kellett a Debrecentől a Tiszáig tartó útvonal megtételéhez. Az 1700-as években ezért több csárda is épült az út mentén, a fáradt utasok és a lovaik megpihenésére. A Révzugban például az itt állomásozó vendégek legeltették állataikat.

Az Ágota puszta észak-nyugati részében, ahol napjainkban a Hortobágy folyó természetes medréből, emberkéz alkotta csatornában folytatja tovább útját, ott található az Ágota-halom, melynek tetején a hírhedt Ágota csárda állt. Számtalan legenda, monda maradt fenn erről a területről.

Egyes feltételezések szerint a halom tetején egykor Szent-Ágota tiszteletére emelt kápolna állt, amit a reformáció idején bontottak le. Mások szerint viszont zárda volt itt, amit a török időkben romboltak le és korábban egy Ágota nevű kun leány apácaként raboskodott itt. Az épület köveiből az 1700-as évek elején a karcagiak építették fel a csárdát, ami az l950-es évekig működött.

A néphit szerint a csárdában lakott Ágota, a karcagi Zádor vitéz kedvese. A sebes Zádor-ér gyakran kiöntött medréből, s mivel szíve kedveséhez húzta, Zádor vitéz fahidat építtetett, hogy láthassa a lányt. Zádor és Ágota szerelmi történetének azonban emellett számos változata maradt fent.

  A két megye határán álló csárda félelmetes hírnevét annak köszönhette, hogy a betyárok kedvelt rejtekhelye volt. A bűn útjára tévedt vendégek az ivóból szemmel tudták tartani az út mindkét oldalát, és adott esetben a másik megyébe menekültek az igazságszolgáltatás elől. Állítólag a csapszék asztalába az ország legismertebb betyárja, Rózsa Sándor is bevéste a nevét. Az épület lebontása után pincéje padlója alatt 30 emberi csontvázat fedeztek fel, de a halom többi része is számos tragikus titkot rejthet még.

Az Ágota-híd

 A csárda mellett haladó úthoz tartozott a Hortobágy folyón átívelő híd, melynek keletkezése az idők homályába vész. Legkorábbi utalások szerint a török uralom végén lerombolt híd helyére, a Rákóczi szabadságharc során a Kamara többször is próbát tett átkelő létesítésére. A Tokaji uradalom egy 1747-ből származó jelentésben említést tett arról, hogy itt egy malmot és egy hidat kíván építeni és az anyagát gyűjtik. Néhány évtizeddel később pedig már uradalmi vámszedő helyként üzemelt. Az idők során többször megsemmisült és újra felépítették. Az 1848-49-es Szabadságharc során például Kossuth Lajos, a visszavonuló csapataival romboltatta le a hidat az orosz hadsereg előtt, ám 1850-ben már ismét működött.

A jelenlegi kőpilléreken nyugvó, vasvázas fahidat 1894-ben építették. Mivel járófelülete fából készült, rendszeres karbantartást, felújítást igényelt. A járműforgalom azonban 1969 után, a 4-es főút megépülését követően elkerült az Ágota-puszta déli részére. Az átkelőhely és postaút így elvesztette jelentőségét. A hidat, ami jelenleg is Püspökladányhoz tartozik, műszaki emlékké minősítették. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy egy pályázat, valamint a környező települések és a két érintett megye önkormányzatának segítségével a híd megújulhatott.

Az idők során járhatatlanná vált, lepusztult Ágota-hidat 1996-ban, mintegy 11 és fél millió forintból teljesen felújították. Az azóta eltelt időszakban sajnos a híd járófelületének faanyagát az időjárás viszontagságai és a kártevők ismét kikezdték.

Az Ágota-híd felújítása 1996-ban

A felújított Ágota-híd átadása

Az Ágota-híd átadása 1996-ban

 

Ágota-puszta legnagyobb értéke múltjában, a területet övező legendákban rejlik, ám mégis a változó idők során kialakult páratlan növény és állatvilága tette méltóvá arra, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park részévé váljon. A védettséget élvező fajok miatt az Ágota-puszta egy része fokozott védelem alatt áll, amely nem látogatható, a többi területrész azonban a kirándulók számára a régi sóúton vagy postaúton is megközelíthető, ahol elődeink évszázadokon keresztül közlekedtek Karcag és Nádudvar irányába.

 

 

Katona Csilla

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Püspökladány – Arborétum  című kiadvány (1983.)

*

A kiadvány teljes terjedelme bemutatásra kerül (szöveggel, képekkel).

A kiadványt, annak tartalmát Dr. Kapusi Imre erdőmérnök, az ERTI vezetője szerkesztette 1983-ban.

 

*

Kérem lapozzák fel a kiadvány virtuális lapjait, ismerjék meg a Püspökladányi Arborétum és az ERTI történetét, országosan  elismert szakmai vezetőinek munkásságát és érdemeit, valamint tekintsék meg az Arborétumról készült 30 éves felvételeket.

M. Szilvia

*

 

 

***

A Farkassziget lepkefaunáját bemutató könyv ajánlóját a Könyvespolc menü Farkassziget lepkéi fejezetében olvashatják.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz