*** A feltöltés folyamatos!!! ***

——————————————————————————————–

S

———————————————————————————————

 

 Sass Imre

(1880 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1880, Püspökladány. 1901. okt. 6-án vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Budapestre. Kiképzése után mint családfenntartót hazaengedték. 1914-ben az első mozgósításkor a 3. h. népfölkelő gyalogezredhez vonult be Debrecenbe. Ugyanez év szeptemberében a szerb harctérre került, ahol végigküzdötte az első és második szerbiai hadjáratot, majd a Montenegró meghódításáért folyt harcokat. 1916-ban az orosz hadszíntérre vitték, ahol megbetegedett. Később a 315. komb. ezredhez helyezték át és ismét az orosz harctérre irányították. Ezúttal a wolhyniai, majd bukovinai harcokban vett részt, mint géppuskás. 1917. februártól a román harctéren küzdött a Tölgyesi-, Gyimesi-szoros stb. körül a román fegyverszünetig. 1918. januártól az olasz hadszíntéren találjuk, ahol az összeomlásig harcolt. Harctéri szolgálata összesen 51 hónap.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és Háborús emlékérem.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 

Sass Sándor

(1892 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1892, Püspökladány. 1913. októberben vonult be tényleges katonai szolgálatra a 16. közös huszár ezredhez Radkersburgba. Itt érte a világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban. Azonnal kikerült az orosz harctérre. Wl.-Wolinszkynél esett át a tűzkeresztségen, majd résztvett a 16-os huszárok galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti és egyéb harcaiban 1915. októberig, amikor megsebesült. 1916. január 1-én ismét a harctérre vitték. Ezúttal Bukovinában harcolt. 1916. július 4-én Halicnál megsebesült. Leszerelt 1918. novemberben. Harctéri szolgálata összesen 21 hónap. Jelenleg 50 %-os hadirokkant.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt és Sebesülési emlékérem.

Feleségének testvére: Kiss Albert és mostohatestvére Zsányi Sándor mint 39-es gyalogosok a világháborúban hősi halált haltak.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

 

**

.

 

Sárándi Lajos

 (1887 – 1915)

”Született 1887. július 24-én. Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 39. közös gyalogezred 4. századához. 1915. március 17-én Galíciába az orosz harctérre, onnan 1915. május 24-én az olasz harctérre ment és ott 1915. november 30-án ütközet közben hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn. Bajtársai állítása szerint a hős tizedesi rangot nyert.”

(Nedolay Albert: Püspökladányi hősi halottak albuma, 1927.)

„Sárándi Lajos halálának időpontjában az alakulata, a 39. gyalogezred az úgynevezett “negyedik isonzói csata” harcaiban vett részt a magyarul Doberdó-fennsíknak, vagy egyszerűen csak “Doberdó”-nak nevezett területen, ami az Isonzó torkolatvidékétől keletre található Karszt-fennsík. Az ezred  az 1915. november 10-től december 1-ig tartó csatában a terület északnyugati részén fekvő San Martino del Carso falucska nyugati határában volt állásban. Az  Isonzó felől támadó olaszok többszörös erőfölényben kísérelték meg áttörni az osztrák-magyar védelmet. November végén a 143-as jelzésű romtól keletre és a 111. mp környékén folyt heves harc. “Az áttörési kísérletet a 39-esek és egy Landstrurm-ezred véres kézitusában verték vissza… a harcokban a 39. gyalogezred kiválóan szerepelt”- írja a szakirodalom. A nagyapa is valószínűleg ezekben a harcokban vesztette az életét.

Az Isonzó ma Olaszországhoz tartozik. Az itt elesett hősi halottakat a Vizintini temetőben temették el. Egy korabeli távoli fotón ugyan a 46-osok temetőjét említik, de mellette volt a 39-eseké is. A két háború között a temetőt felszámolták és a hősi halottakat a Redipugliai osztrák-magyar temetőbe szállították át.”

(Pintér Tamás, a Nagy Háború Blog szerkesztője és szakértője)

(Rácz Gyula fotója nagyapjáról, mely az akkoriban szokásos módon – fotóráillesztéssel – készült a monarchia katonáiról)

.

 

**

.

———————————————————————————————

SZ

———————————————————————————————


(D.) Szabó Jeremiás

 (1889 – ?)

ny. tiszthelyettes, lakhely: Debrecen (szül: 1889. Püspökladány) Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Olasz harctér.

Kitüntetései:

Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S5), Háborús emlékérem

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

Szarka István

(1884 – 1915)

szül. 1884. szeptember 20. Bevonult 1914. július 28. Debrecenbe a 39. közös gyalogezredhez. 1914. augusztusában az orosz harctérre ment, ott megsebesült, majd gyógyulása után 1915. tavaszán az olasz harctérre vezényelték, ahol ismét súlyos sebet kapott. Halálos sebével a budapesti hadikórházba szállították és 1915. július 28. hősi halált halt. Eltemetve Budapesten.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Szatmári József

(1877 – 1916)

szül. 1877. január 10. Bevonult 1916. január 18. Debrecenbe a 3. népf. gyalogezredhez. 1916. május 8. az olasz harctérre ment, ahol a Görz körüli véres csatákban 1916. augusztus 4. hősi halált halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Szántó János

(1879 – 1914)

szül. 1879. július 10. Bevonult 1914. augusztus 13. Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezredhez. 1914. augusztus végén az orosz harctérre ment, ahol a Repecs község melletti harcokban 1914. szeptember 28. hősi halát halt. Eltemetve a csatamezőn.

/Forrás: Püspökladányi hősi halottak albuma 1914-1918, szerk: Nedolay Albert, 1927/

.

**

.

Székely Sándor

(1892 – ?)

 

1892-ben született Püspökladányban. 1913-ban vonult be tényleges katonai szolgálatra a császári és királyi 39. gyalogezredhez. A háború kitörésekor éppen a törvényben előírt sorkatonai szolgálatát teljesítette. Alakulatát 1914. július 28-án mozgósították és hamarosan a frontra irányították. Székely Sándor a mozgósítás első napjától 1915. december 6-ig a hadműveleti területen szolgált. Ezután visszatért a hátországba, ahonnan 1916. március 26-án vonult az olasz frontra. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért 1917. augusztusáig elnyerte a Bronz Vitézségi Érmet és az I. osztályú Ezüst Vitézségi Érmet (“nagyezüst”).

Egy fennmaradt legénységi kitüntetési javaslatban megtalálható II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremre (“kisezüstre”) való felterjesztése, mely szerint Székely Sándor szakaszvezető 1917. augusztus 18. és 23. között a 11. isonzói csatában kézigránáttal és puskával harcolva vitézül és hősiesen részt vett minden támadásban és ellentámadásban, illetve a saját állásokba betörő ellenség kiverésében. Ezért II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel (“kisezüsttel”) tüntették ki.

(Petz Ernőné Dr. Tóbiás Erzsébet fotója nagyapjáról)

.

**

.

 

Szűrös Lajos

(1891 – 1952)

.

„Nagyapám huszárként szolgált az orosz fronton, 1916-ban esett fogságba, de a pontos helyet nem tudják és azt sem, hogy hol tartották fogságban. Mint hadifoglyot, kihelyezték munkára, de megszökött és gyalogosan, valamint vonattal hazáig jött, volt egy segítsége is de róla nem tudok semmit. Következtetésem szerint valahol az európai területen lehetett fogságban, nem hiszem, hogy távolabbról képes lett volna az orosz polgárháború idején hazatérni. „Az álmokon túl” című novellám (megtalálható a Históriák menüben) bevezetőjében amit tudtam róla leírtam. Sajnos nem igen sokat beszélt erről az időről édesanyámék szerint, én pedig már sajnos nem ismertem.”

(Cseh József fotója nagyapjáról)

 

.

**

.

——————————————————————————————–

T

——————————————————————————————–

 

 Tóth Lajos

 (1898 – ?)

Szűcsmester, tizedes. Szül: 1898. Püspökladány. Bevonult 1917. január 29-én mint tanítóképzős a 2. honvéd tüzérezredhez Versecre. Kiképzése után az 51. nehéz tüzérezreddel az orosz harctérre került. Ott résztvett a Dorna-Wattra, Jakobéni és Kimpolung körüli harcokban. 1918. áprilisban az olasz hadszíntérre vitték, ahol a Piave környéki harcokat küzdötte végig az összeomlásig.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

**

.

(V.) Tóth Lajos

(1881 -1914)

A fotón feleségével és 4 gyermeke közül a legkisebbel, közvetlenül bevonulása előtt látható.
Családja ugyan így hagyományozta tovább katonai szolgálata történetét, de a Nedolay-féle Hősök Albumában olvasták először a pontos részleteket, mely így szól: „szül. 1881-ben. Bevonult 1914. augusztusban a 3. honv. népf. gyalogezred  3. szd. Debrecenbe. 1914. októberben az orosz harctérre ment, ahol – bajtársai állítása szerint – az első ütközete alkalmával hősi halált halt.”

Családjának utolsó levelét Debrecenből írta, melyben kérte feleségét, hogy a gyerekeknek jó meleg ruhát vásároljon télire.

(A Nedolay-albumban két V. Tóth Lajos név szerepel, az emlékművön viszont már csak egy. A kiadványban valószínűleg duplán került feltüntetésre V. Tóth Lajos neve)

A Nedolay-albumban V. Tóth Lajos testvérének, a szintén háborús hős V. Tóth Sándornak az adatai is feltüntetésre kerültek, aki szintén harcolt előbb az orosz, majd az olasz fronton, s aki végül már itthon, Püspökladányban halt meg 1921-ben, harctéren szerzett betegsége és sérülései következtében.

(Keserű Albertné Karacs Róza fotója nagyszüleiről)

 

.

**

.

Tóth Mihály

 (1896 – ?)

.

Kisbirtokos. Szül: 1896. Püspökladány. Bevonult 1915. júniusban az 1. honvéd tüzérezredhez Szegedre. Itt nyerte kiképzését, majd résztvett a román hadjáratban. Ezután az olasz hadszíntérre került, ahol az összeomlásig küzdött.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem

.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

 

.

**

.

 Tury Elemér

 (1897 – ?)

t. főhadnagy, erdőmérnök, erdészeti kísérleti telep vezető, lakhely: Püspökladány (szül: 1897. Székesfehérvár). Bevonult a 16. honvéd gyalogezredhez. Román harctér.

Jár. vit. örm., egyh. tan. tag stb.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1), Háborús emlékérem, Országos Vitézi Szék dicsérő oklevele

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

———————————————————————————————

U

———————————————————————————————

 Ulveczki Balázs

(1891 – ?)

Gazdálkodó. Szül. 1891, Püspökladány. Tényleges katonai szolgálatra 1913. októberben vonult be a 16. k. h. e.-hez Radkersburgba. A világháború kitörése tényleges katonai szolgálatban érte. 1914. augusztus 5-én az orosz harctérre irányították s ott résztvett csapattestének összes galíciai, orosz-lengyelországi, kárpáti, wolhyniai és bukovinai harcaiban az orosz fegyverszünetig. 1918-ban Ukrajnába vitték rendfenntartó szolgálatra. Odesszában érte az összeomlás.

A Bronz vitézségi érem és a Károly csapatkereszt tulajdonosa.

.

/Forrás: A Magyar Huszár: A magyar lovaskatona ezer évének története (1936) szerk: Ajtay Endre, vitéz Péczely László, Reé László/

.

**

.

 Ulveczki József

 (1890 – ?)

Ny. Máv fékező. Szül: 1890. Püspökladány. Bevonult 1912. október 6-án a 19. k. tábori ágyúsezredhez Nagyváradra. A világháború kitörésekor még tényleges idejét szolgálta és azonnal a szerb, onnan pedig rövidesen az orosz hadszíntérre került. Résztvett a kelet-galíciai, kárpáti és oroszlengyelországi harcokban. 1915-ben megbetegedett. Később ismét az orosz fronton harcolt Csernowic vidékén, 1917. őszétől az olasz hadszíntéren találjuk, ahol az összeomlásig küzdött.

Kitüntetései: Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, a. kard., 1912-13. m. ker. és 6 évi kat. szolg. jel.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Ulveczki József név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

.

**

.

——————————————————————————————–

V

——————————————————————————————–

 Varga Márton

 (1894 – ?)

.

t. szakaszvezető, földműves, lakhely: Püspökladány (szül. 1894.) Bevonult a császári és királyi 138. táb. tüzérezredhez.

Kitüntetései: Legénységi I. oszt. Ezüst vitézségi érem, Legénységi II. oszt. Ezüst vitézségi érem, Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Sebesülési érem (S1)

.

/Forrás: Vitézek Albuma (1939, Merkantil-nyomda) F.k.: vitéz szendrői Kovách Géza ny. áll. alezredes/

.

**

.

 Veress István

 (1891 – ?)

Máv fűtő. Szül: 1891. Püspökladány. Bevonult 1913. október 6-án a 19. k. tüzérezredhez Nagyváradra. A világháború kitörésekor a szerb harctérre került, majd az orosz hadszíntéren küzdött a kelet-galíciai, bukovinai és wolhyniai harcokban. 1915. májusban az olasz arcvonalra vitték Assiagóhoz, majd újra az orosz fronton harcolt. 1918. májustól az olasz hadszíntéren találjuk a Piave környéki harcokban az összeomlásig.

Kitüntetései: Bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, Háborús emlékérem, 1912-13. m. ker.

/Forrás: A Magyar Tüzér: A magyar tüzérség története (1938, Merkantil-nyomda) szerk: v. Felszeghy Ferenc, Reé László/

.

–   A Püspökladányi Hősi Halottak Albumában (1927, szerk: Nedolay Albert) szintén található egy Veress István név, mely mellett ez olvasható: “A nagy világháborúban a hazáért hősi halált halt.”

 

.

**

.

 

Vígh József

(1891 – 1978)

1891. április 4-én született Püspökladányban. Szülei szegényparasztok voltak, akik idénymunkára járva próbálták a család megélhetését biztosítani. A 6 elemi elvégzése mellett neki is korán része volt a kemény fizikai munkából (pl. istállós-fiú volt).

Cselédsorból hívták be katonának 1915-ben. Az egyik tüzérségi alakulatnál volt fogatos. Az orosz fronton kivételesen hosszú időt töltött. 1916-17-ben tanúja volt a rendszeressé váló frontbarátkozásoknak és közvetve a cári birodalom felbomlásának.

Vígh József a Dnyeper-menti hadműveletek során, 1918. február végén esett fogságba, amikor az osztrák-magyar csapatok is bekapcsolódtak a német előrenyomulásba, Ukrajnában. Jekatyerinoszlávba (Dnyepropetrovszk-ba) került hadifogolytáborba. 1919. januárjában érkezett haza Püspökladányba.

A II. világháború időszakában is többször bevonultatták és munkaszolgálatra kötelezték.

A püspökladányi hadműveletek során katonai felügyelet mellett erődítési munkán volt, amikor házát bombatalálat érte, melynek valamennyi hozzátartozója áldozatul esett. Vígh József német katonák kíséretében ásta ki családját és saját maga temette el szeretteit. Első felesége és lánya, Piroska vesztette életét a bombatámadás során, házuk valahol az Árpád utca – Vörösmarty utca találkozásának közelében állt. Érdekes módon e két áldozat neve nem szerepel a püspökladányi halotti anyakönyvben, valószínűleg nem kerültek bejelentésre, bejegyzésre.

Vígh József nyugdíjas korában gyakran beszélt az őt felkereső fiataloknak harcos életútjáról. Nevelt fiának családjában magas kort ért meg, 1978. augusztus 28-án hunyt el.

(Kovács Lajos fotója nagyapjáról)

 .

**

.

 

Vincze Béla

.

(1889, Kunmadaras – 1964, Püspökladány)

.

Foglalkozása: férfiszabó. Vincze Béla az első világháborúban a kárpáti fronton harcolt az oroszok ellen, majd az olasz frontra került, végül Dél-Tirolból tért haza.

A püspökladányi Ipartestület pénztárosa volt 1927-től, annak megszüntetéséig (1949-ig).

.

(Nagy Sándor fotója dédapjáról)

.

.

**

.

Várjuk a hozzászólásod