Zagyva Ági tollából…

 

 Vannak emberek, akiknek megadatik az életben, hogy ahová születtek, ott éljék le egész életüket… Nekem ez nem adatott meg. Szülővárosom, Püspökladány 32 évig volt az életterem, ebben volt négy év –  a középiskolás évek – mely időszak  egy másik  városhoz, Hajdúszoboszlóhoz köt, de igazából életem első „szakaszát”  a  4150-es irányítószám alatt éltem le…  Szűkítve a kört petri-telepi vagyok, bár nem a „kemény mag”, mondhatnánk „Petri-telep felsői”,  hisz az iskolától a „falu”  felé van a szülői ház.  Mindig is szerettem ott lakni, bár tinédzser barátaim előszeretettel mondogatták, hogy „Karcag-alsón” lakom. És milyen érdekes az élet, mert életem második szakaszában az életterem az a sokszor poénosan emlegetett Karcag lett…

Ladányon belül laktam még a Darányi-telepen, majd a Központban, de igazából a Petri-telepről indultam, és oda is térek haza mindig. Az élet azonban úgy alakította, hogy elköltöztünk… azért nem a világ végére, de mégiscsak el és ilyenkor mindegy, hogy 10 km-re költözöl, vagy 100-ra, elhagyod azt a helyet, ahol a gyökereid vannak, otthagyod a családod, a múltad, a helyet ahol éltél,  az emlékeid, a barátaid, a helyeid. És nem akkor érzed, hogy „fáj”… mert hív az új élet, az új város, az új munkahely, lefoglal a „beilleszkedés”, a napi gondok. Hazajársz, de még nem érzed hiányát a múltnak, még a jelened építed…

Aztán ahogy telik az idő, jön a hiányérzet időszaka… hiányzik az, hogy mindenki köszön, tudod, hogy ki kinek a kicsodája, és Rólad is tudják, hogy kinek vagy a lánya, unokája, hogy vagy „Valaki”… Hiányzik, hogy nem ismered a tanárokat a gyereked iskolájában, sem a szülőket, nincs meg a bejáratott hentesed, fodrászod. Hiányzik, hogy csókolom-ot  köszönhess  egy idős néninek… Ebben az időszakban igen sok ladányi járt át Karcag akkori legnagyobb bevásárlóközpontjába és Én szó szerint „vadásztam” a ladányi arcokat, olyan jó volt „hazait” látni, mindegy, hogy alig ismertem, nem ez volt a lényeg, csak az, hogy földim…

Aztán jön az elfogadás időszaka… építed az új életed, ami jó, hisz dolgozol, szépíted a környezetedet, megtaláltad a hentesed, a fodrászod, megismered a várost, új barátaid lesznek, új kapcsolatokra teszel szert,  megtalálod  a helyeid…  Gyereked jövője lebeg előtted, aki már karcaginak vallja magát, azonban egyet nem tudsz pótolni… a saját gyökereidet, mert azok máshol vannak… Ott, ahol ha a 42-es számú főútról bekanyarodsz a Petri Pál utcára, az első buszmegállónál a reggeli piacjáratra váró nénik összesúgnak, hogy ki is jön szembe… és mikor örömmel és boldogsággal a szívedben pár méterre a szülői háztól harsányan csókolom-ot köszönsz a trécselő nyugdíjasokra, megkapod azt, ami szívet melengető, és milyen régen is hallottad, hogy: „Szervusz Ágikám!” Tudják, hogy ki vagy, kinek a lánya, kinek az unokája, mert ladányi vagy, és ott abban a pillanatban mindenért kárpótolva vagy…

Telnek az évek, a mérleg nyelve továbbra is próbálja megtalálni az egyensúlyt, itthon… otthon… hazamegyek, hazajövök… Hol is a hazám, a csatorna melyik oldalán?

Aztán jön a visszacsatolás időszaka. Elkezded újraépíteni az otthagyott barátságokat. Felveszed a kapcsolatot a volt osztálytársaiddal, barátaiddal , távolabbi rokonaiddal, keresed a „csatornákat”, melyeken tudod építeni és ápolni ezeket a kapcsolatokat, aztán már több kell… Találkozgattok, nosztalgiáztok, sokat beszélgettek… Rájössz, hogy nemcsak Te élted meg nehezen az elválást, sorstársakra találsz, akik ugyanazokkal az érzésekkel vívódnak… Nagyon sokat jelentenek ezek a találkozások, valami elindul, valami épül, a beszélgetések  egyre mélyülnek,  egyre több téma előkerül, beszélgettek a  jelenről, jövőről, de legfőképp a múltról, hisz ez köt össze igazán Benneteket. A közös szál a gyökereitek, mely  ahhoz a városhoz köt, melynek neve: Püspökladány…

Zagyva Ági

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattints a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre, ezen sor alatt.

***

 

Várjuk a hozzászólásod