Dr. Pánti Irén tollából a Püspökladány Anno honlapra…

.

A Csenki Imre vezette debreceni Kollégiumi Kórus diadalútja Svájcban, 1948-ban

 

 

Csenki Imre (1912-1998)

A Kossuth Díjas karmester és zeneszerző nevét ma már hazájában sem ismerik eléggé, de Svájcban talán teljesen ismeretlen. Pedig mennyire tapsoltak kórusának 1948-ban!

Csenki Imre Kodály Zoltán tanítványa és elkötelezett híve volt. Azon fáradozott, ahogy mestere, hogy hazájában mindenkihez eljusson a letisztult ősi népművészet és hogy Európa is megismerje a magyar nemzeti kultúra igazi értékeit.

Csenki Imre 1912 augusztus 7-én született Püspökladányban. Édesapja id. Csenki Imre református tanító volt, nagy tisztelet övezte a községben. Fiát 6 éves korától tanította zongorázni, majd 7 éves korában a debreceni Zeneiskolába íratta zongora tanszakra. Tanárai tehetségesnek tartották, melyet Bartók Béla is megerősített, mikor zongorajátékát meghallgatta. 1932-ben tanítói oklevelet szerzett, ezt követően a budapesti Zeneművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Vásárhelyi Zoltán voltak a tanárai. Kodály Zoltán népzenei óráit nagy buzgalommal látogatta, a mester ösztönözte népzenei gyűjtőmunkára is. A főiskola elvégzése után 1937-ben a mezőtúri Református Gimnázium zenetanárként alkalmazta. Itt rövid időn belül országos hírű kórust hozott létre, melynek hangversenyeiről elragadtatással írt a korabeli sajtó. A kórussal készült első hanglemezfelvétele is 1939-ben.

Az ifjú tanár végül nem zongoraművészként, hanem karnagyként találta meg azt a területet, ahol művészi képességeit kibontakoztathatja. Felfedezte a legértékesebb hangszert, az emberi hangot.

Csenki Imre 1940-ben visszatér Debrecenbe, a Református Kollégiumba, ahol folytatta zenetanári és kórusszervezői munkáját. Megalapította az Egyetemi Énekkart, majd a Református Kollégium vegyes karát. Az akkori iskolarendszer nem alkalmazta a koedukációt,  így abban az időben egy ifjúsági vegyeskar létrehozása úttörő tettnek számított. Csenki Imre felismerte,hogy az emberi hangszín teljes spektruma csak a férfiak és nők együttes éneklésével szólaltatható meg.

A kórus Bartók és Kodály műveinek népszerűsítését tekintette elsőrendű feladatának, de klasszikus egyházi műveket, madrigálokat és a szomszéd népek dalait is műsorára tűzte. A kórus országos hírnevet szerzett, ekkor már Csenki Kórusként emlegették őket. A munkájukra felfigyeltek a határon túl is. A 80 tagú kórus 1948-ban az Ifjúsági Énekkarok nemzetközi fesztiváljára kapott meghívást Bernbe.

A meghívóban azt a reményüket is kifejezésre juttatták, hogy Kodály Psalmus Hungaricus című művét is műsorra tűzi majd a kórus.

Nagy reményekkel és várakozással indult útnak a 80 tagú énekkar 1948. húsvét után, melyet egy magyarországi hangversenykörúttal kívántak bevezetni. Március 31-én felléptek a Zeneakadémián a Tiszántúli Est keretében, a következő napon rádiófelvételt készítettek velük, másnap a MÁV Szimfónikus Zenekarral önálló estet adtak a Zeneakadémián. Innen az útjuk Pápára vezetett, újabb fellépésre. Itt jutott el hozzájuk a hír, hogy a svájci útjuk mégis elmarad, mert nem kaptak vízumot.

Egy hétig élvezték még a pápai vendéglátók gondoskodását abban a reményben, hogy a technikai akadályokat elhárítják, aztán visszautaztak Debrecenbe. Nem búslakodtak azonban sokáig, mert rövid időn belül újabb svájci meghívás érkezett. Május 9-én lépték át a magyar határt. Egy hetet töltöttek Svájcban, Lausanne-ban, Neuchatel-ben, Vevey-ben és Genfben léptek fel. Meghatotta a kórust, hogy ezekben a városokban több kirakatban is észrevették az 1848-as szabadságharc szimbólumait, a magyar trikolórra helyezett Kossuth címert, 1848-1948. felirattal, utalva a centenáriumra.

Az első hangversenyt Neuchatal-ben adták, ahol kevés számú hallgatóság várta őket, mert nem vártak sokat egy iskolai énekkartól. Talán azért volt meglepetés a színvonalas koncert, mellyel hatalmas sikert arattak. Ettől az időponttól minden koncertjük diadalmenet volt, az újabb helyszíneken nagy izgalommal és érdeklődéssel várták őket. A közönség önfeledten hallgatta a műsort, melynek műsorán Viadana, Lassus, Handel, Gastoldi és főműsorként Bartók és Kodály művei szerepeltek. A Mátrai Képek, a Székely keserves, a magyar népdalok ezernyi szépségét sugározták feléjük. A svájciak ismerték Bartók és Kodály hangszeres műveit, most megismerhették énekhangra írt zenéjüket, melynek vad, néha barbár szépsége magával ragadta őket.

A svájci újságok hasábos cikkekben tudósítottak a kórus hangversenyeiről, dicsérték fegyelmezettségüket, a kórustagok tökéletes levegővételi technikáját, a kórust egy csodálatos élő orgonához hasonlították. Kijutott a dicséretből a karnagynak, Csenki Imrének is, akinek áldozatos munkája nélkül ez a csoda nem jöhetett volna létre. Az egyik legnevesebb svájci karmester, Ansermet elvállalta, hogy a következő vendégszereplés alkalmával a kórus közreműködésével előadják Kodály Psalmus Hungaricus és Bartók Cantata Profana című műveit. A kórus úgy hálálta meg ezt az elismerést, hogy a mester genfi lakása előtt esti szerenádot adott. Rendőrkordon biztosította a 80 tagú kórus szereplését, mert olyan sokan voltak kíváncsiak az ott lakók és arra járók közül a szerenádra.

Genfben pünkösdvasárnap, a 10 órás istentiszteleten énekeltek a Szent Péter Katedrálisban az egyház lelkipásztorának és egyházközösségének vendégeként. Viadana örvendező zsoltárát, Handel egy művét és az istentisztelet után Kodály: Jézus és a kufárok című műveit énekelték. A lelkipásztor megható meleg szeretettel emlékezett meg a magyar nép szenvedéseiről, anyaszentegyházáról és a kórus szolgálatáért a hívek őszinte köszönetét fejezte ki.

Az énekkar tagjainak életre szóló élmény volt ez a vendégszereplés, de a megállapodások ellenére újabb vendégszereplésre nem került sor. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Csenki Imre elhagyta Debrecent, mert 1950-ben felkérték arra, hogy alapítsa meg a Magyar Népi Együttes Énekkarát és legyen a művészeti vezetője.

Budapest, 2013. október 30.

Dr. Pánti Irén

Felhasznált irodalom:

Gajdics Sándor:  Örömet intő két kéz (Debrecen, 1992.)

*

Gajdics Sándor könyvének ajánlója megtalálható Könyvespolc rovatunkban.

Csenki Imréről bővebben olvashatnak a Könyvespolc rovatban található  “Csenki Imre Emlékkönyv” című összeállításban.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Várjuk a hozzászólásod