Kedves Olvasó!

 

Örömmel köszöntöm az Olvasót a püspökladányi moziról összeállított rovatunkban! Régi vágy vált valóra ezen album közzétételével (2014. februárjában), mert már oly sokan kérdezték és oly sokszor, hogy mikor láthatnak fotókat erről az „intézményről”. Mert „A Mozi” valóban egy intézmény volt Püspökladányban, a maga idejében! Amikor még nem voltak CD-k, DVD-k és mindenki által elérhető internet, addig bizony a mozgókép-színház nyújtotta az egyik legfőbb közösségi kikapcsolódási lehetőséget az emberek számára. Minden korosztálynak megvannak a saját emlékei a filmszínházról, hisz mint olvashatjuk, a mozi már az 1910-es évek óta jelen volt a településen és „A Mozi” 1926 óta üzemelt a Rákóczi utcai, ma már nem létező épületben.

Az összeállítás több részből áll:

I.

Az összeállítás első része a legfrissebb gyűjteményi darabokat, fotókat, relikviákat mutatja be, ez esetben két értékes fotót az egykori Moziról. (2016. december 20.)

II.

A második rész 2016. júniusában került publikálásra, s több személytől származó relikviákat vonultat fel. Két tárgyi felajánlás érkezett a Püspökladány Anno honlap gyűjteményébe és 3 fotó, melyeket összesen négy személy ajánlott fel, küldött be. Nagyon hálás vagyok az újabb felajánlásokért, melyekkel megtisztelték a gyűjteményt. (2016. június 6.)

II.

Legkorábbi  összeállításunk egy rövid történeti áttekintésből, két személyes visszaemlékezésből és néhány olvasónk információi és fotói alapján állt össze, akiknek ezúton is köszönöm a lelkes közreműködést! Sokan járultak hozzá az összeállítás elkészítéséhez, ki-ki ismerősét és/vagy saját emlékezetét „faggatta” az emlékek összegyűjtése érdekében. Az összegyűlt képek száma nem túl sok és legtöbbjén „A Mozi” „csak” a háttérben meghúzódó mellékszereplő, de azt gondolom, így is segítenek felidézni azokat a szép emlékeket, amiket „A Mozi” nyújtott nekünk, püspökladányiaknak… (2014. február 15.)

A gyűjtemény nincs lezárva! Várjuk további fotóikat, emlékeiket, visszaemlékezéseiket!

***

2016.12.20.

I.

Legfrissebb gyűjteményi darabjaink:

3 - Püspökladány egykori legendás Mozija

*

4 - Püspökladány egykori legendás Mozija (Rákóczi utca)

Köszönöm a fotókat a püspökladányi Polgármesteri Hivatalnak!

***

2016.06.06.

II.

Relikviák a Moziról:

A Püspökladány Anno honlap gyűjteményének ezen darabjai az egykori püspökladányi Mozinak állítanak emléket.

1. Az első két fotó a mozi egykori tulajdonosát, az 1926-tól mozit üzemeltető Fórián Sándort ábrázolja, aki a mozi üzemeltetését Herskovics Samu kereskedővel kezdte meg (a mozi történetét lentebb olvashatják). A fotókat rendelkezésre bocsátó család emlékezete szerint Fórián Sándor a II. világháború után megkaphatta Herskovicstól az ő üzletrészét, amiért segítette (bújtatta) őt a háború idején. Ez a zsidók elhurcolása idején történhetett. Fórián Sándor a háború után trafikjogot szerzett, s így vezetett trafikot is a mozi mellett. (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

2. A következő színes fotó egykori mozinkról – a 80′-as évekből – mely még homályos állapotában is megidézi a szép emlékeket azoknak a püspökladányiaknak, akik még ismerték az épületet, az egykori mozi „intézményét” (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit).

3. Ezt követi egy „ifjúsági mozibérlet szelvény általános iskolai tanuló részére”, mely 1984. szeptember 1. és 1985. január 15-ig volt érvényes (beváltható). (A bérlet felajánlója a honlap gyűjteményébe: Keserű László)

4. Végül, de nem utolsó sorban egy 1986. január 2. és február 5. közötti püspökladányi moziplakát kerül bemutatásra, mely egykor 200 példányban készült el. A plakáton olvasható filmek listája (első fele) így hangzik:

A tenger zamata (színes, szinkronizált olasz filmvígjáték), A pogány madonna (színes magyar bűnügyi filmvígjáték), A hét merész kaszkadőr (színes amerikai kalandfilm), Utószó (színes szovjet film), Életben maradni (színes amerikai zenés film), Hiúz a vadászösvényen (színes, szinkronizált szovjet természetfilm), Balfácán (színes, szinkronizált francia filmvígjáték), A legyőzhetetlen Vutang (színes, szinkronizált kínai film), Hamupipőke (színes, szinkronizált amerikai mesefilm) stb.

A plakáton feltüntetésre került többek között, hogy  az előadások kezdete hétfőtől-péntekig 5 és 7 óra, szombat-vasárnap 3, 5 és 7 óra voltak (délután). Pénztárnyitás előadás előtt 1 órával volt. (A plakát felajánlója a honlap gyűjteményébe: Bónéné Szabó Csilla)

*

Jó nosztalgiázást kívánok olvasóinknak, a Püspökladány Anno honlap gyűjteményét gyarapítóknak pedig köszönöm a nemes gesztust!

(Fotók beküldői, felajánlók: Bónéné Szabó Csilla, Burzukné Szilágyi Edit, Keserű László, Révészné Horváth Judit )

Megyaszai Szilvia

***

Fórián Sándor 2

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)


Fórián Sándor 3

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor a trafikjában (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor a trafikjában (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

***

Béke Mozi a 80'-as években (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit)

Béke Mozi a 80′-as években (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit)

***

Ifjúsági mozibérlet (Keserű László)

A püspökladányi moziba szóló ifjúsági mozibérlet, 1984. (Felajánló: Keserű László)

Ifjúsági mozibérlet (Keserű László)

***

Moziplakát 1986-ból (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

Moziplakát 1986-ból (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

Moziplakát 2 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 3 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 4 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 5 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

***

*

2014.02.15.

III.

A püspökladányi Mozi rövid története

A mozi különböző néven üzemelt: Moziüzemi Vállalat, Béke Filmszínház. Az első mozgóképszínházat Püspökladányban Aszódi Benő kereskedő létesítette az 1910-es évek évek elején a Bocskai u. 6. szám alatti ház udvarán e célra épített deszkabarakkban. A mozi az első világháború alatt megszűnt. Az 1920-as évek legelején a Rákóczi u. 58. szám alatti Szántó Márton, Royal vendéglőjében működött rövid ideig a „Debreczeni Mozgó”, Debreczeni József géplakatos engedélyével és közreműködésével.

1926-ban Fórián Sándor hadirokkant kapott engedélyt mozi üzemeltetésére, ő Herskovits Samu kereskedővel társult. Ez utóbbi a Rákóczi utcai házához egy nagy termet építtetett (ez volt a már általunk is ismert Béke Mozi épülete) és még abban az évben megkezdték ott a vetítést. A mozi a II. világháborús események alatt is rövid megszakításokkal működött. 1958-ban államosították. Akkor kapta az utcai front a fotókról is ismert alakját és az előcsarnok új kiképzését. 1972-ben nagyobb alakítást és javítást végeztek rajta. 1957 óta volt Béke filmszínház a neve, 332 férőhellyel üzemelt.

***

1

1971. áprilisában készült a kép. A Mozi és a diákotthon közötti hosszú, fehér épület a Rákóczi u. 3. számot viselte. A fehér épületben lakóház is volt és üzletek is üzemeltek benne (Nedolay-ház). – (Némedy József fotója)

***

Rajta kívül még két mozi működik a községben az 1970-es években: a Szakszervezeti keskenyfilmszínház a Rákóczi u. 18. szám alatt és a Petri-telepen a Petőfi Sándor filmszínház a Karcagi u. 44. szám alatt.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

***

5

Rákóczi utca az 1990-es években. Az előtérben Győrfi Lajos szobrászművész 1991-ben avatott II. világháborús emlékműve, háttérben a Mozi. (Püspökladány Anno fotója)

***

A Mozi 1993-ban fejezte be működését a Rákóczi utcán, ezután más célra használták az épületet, végül 2004-ben bontották le.

***

*

Visszaemlékezés Boruzs Andrásné tollából, avagy egy volt dolgozó emlékei

Az első mozival kapcsolatos élményem egy matiné előadás volt. A 101 kiskutyát néztük meg a szomszéd nagyfiúkkal, amiből egy szót sem értettem, mert feliratos volt. De a mozi mindig nagy élményt jelentett. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valamikor ott fogok dolgozni.

1988-ban a szomszédom, Szabó Lajosné Viola néni ajánlására lettem pénztáros a moziban.

Emlékszem, amikor beléptem az előtérbe, megcsapott a mozi szaga. Ez nem volt rossz, csak egészen sajátságos.

Szerencsés időszakban dolgozhattam ott, mert ez a mozi életében is egy nagyon sikeres korszak volt. Mindez a sok jó film, a nagy érdeklődés, és a rengeteg szervezés eredménye volt.

A mozi minden nap működött, naponta több előadás is ment. Délelőtt az ovisoknak volt vetítés.

Emlékszem, leszerveztünk mindent, majd Muci óvónéni szólt az Újtelepről, hogy Ők jönnének, de nem tudnak bejönni annyi gyerekkel. Majorné Marikának támadt egy mentő ötlete: kiszaladt az előttünk lévő buszpályaudvarra, és az ott lévő sofőrt megkérte, hogy hozza már be az ovisokat ráérő idejében. A buszsofőr pedig kiment a gyerekekért, a busz csordultig volt gyerekekkel.

Mindig a kicsik voltak a leglelkesebb nézők. Őszinte volt minden megnyilvánulásuk, ha örültek, lelkesen nevettek, tapsoltak, de nem felejtem el azt a sok síró, hüppögő gyereket sem, akik „A kis hableány” vetítésekor itatták az egereket. Borzasztóan sajnáltuk őket.

Délután az iskolásoknak volt bérletes előadás, korosztályonként.

Sok teltházas vetítés volt, pótszékekkel. Megesett, hogy még az előtérben található padokat is bevittük a terembe.

Előadás előtt fokozott hangulatban várakoztak a nézők, akiket a jegyszedők: Majorné Marika, Pappné Annuska engedtek be a bejáraton. A vendégeket Gál Sándorné Erzsike, a mozi üzemvezetője fogadta. Mindent a legnagyobb pontossággal felügyelt, hogy minden rendben legyen.

Klencznerné Viola, a gépházban várta a kezdés időpontját. Nem írhatom, hogy ezután felgördült a függöny, mert széthúzták, és elkezdődött „a csoda”. Az emberek elcsendesedtek, még a lélegzet is hallható volt.

Az előadás végén kíváncsian kérdeztük, milyen volt a film, mindenkitől elbúcsúztunk és jó éjszakát kívántunk. Az egész olyan emberi volt, olyan őszinte. Ha visszagondolok, tiszta, emberi érzések idéződnek fel bennem.

 Előadás után még nem volt vége a műszaknak, mert a filmet fel kellet adni a vasúton, és továbbítani kellett a következő mozinak. A kópiák nagy, nehéz fémdobozokban voltak. Majorné Marikával sokszor kimentem a vasútra, a málházók nagy örömére. Mindig viccelődtek velünk.

Éjszaka ragasztottuk a plakátokat is, és ilyenkor cseréltük ki a mozi-hirdetőkben a fotókat. Nagyon jó móka volt, örömmel csináltuk.

 Nagy sikerrel szerveztünk a nyugdíjasoknak Régi mozit, ahol régi magyar filmeket vetítettünk.

Volt Rock-Film-Disco, és közönségtalálkozó a filmrendezőkkel. Vendégünk volt például Sára Sándor, Magyar József és Bacsó Péter is.

Később megjelentek a videokazetták, a videomagnók, és egy új korszak kezdődött, ami megindította a mozi lassú halálát.

Először a videó-moziban vetítettünk filmeket, majd kölcsönöztük is a kazettákat, otthoni felhasználásra.

Életem egyik legszebb időszakát töltöttem el a moziban. Hálával tartozom azoknak, akik alkalmaztak, és akik a munkatársaim voltak. A teljesség igénye nélkül meg kell még említenem azokat, akik akkoriban dolgoztak a moziban: Major Pistit, aki szintén gépész volt, és Vargáné Ibolyát, aki jegyszedő volt.

 ***

Info: A mozi utolsó dolgozói Hajdú Tiborné üzemvezető, valamint Szabó Viola és  Erdős Sándorné voltak.

***

10

1993-ban bezárt a Mozi, s ezután más célra használták az épületet. A fotó 2004-ben készült, az épület bontása előtt közvetlenül! (Boruzs Andrásné fotója)

***

*

Visszaemlékezés Zagyva Ági tollából, avagy egy volt mozilátogató emlékei

Volt egyszer egy mozi…

Ha most Valaki megkérdezné Tőlem, hogy mikor voltam utoljára moziban, megfogott a kérdésével… Az elmúlt 10 évben szerintem háromszor történt meg, hogy ezt a szórakozási formát választottam. Bevallom őszintén, hogy 3D-s filmet még soha nem láttam,  úgy látszik, hogy ezen a téren sem haladok a korral…  A háromszori alkalom közül kettő itt ért Karcagon (lakóhelyemen),  mint élmény, a mozifilm-vetítésnek helyt adó művelődési házban, egy pedig egy „plázában” ért utol… Mindhárom esetben kamasszá cseperedő gyermekem unszolására mentünk moziba és az adott film az Ő akkori ízlésének megfelelő volt. Ja, és mellékesen megjegyezném, hogy a „plázában” mindösszesen 4-en néztük a vetítést…

Valószínűnek tartom, hogy azért sem történt több ilyen jellegű eset az eltelt 10 évemben, mert sem a „művelődésházas”, sem pedig a „plázás” mozizás során nem járt át az a hajdan volt „moziban voltam” érzés…  Ami nemcsak egy érzés volt, hanem kötődött egy épülethez, a mozi épületéhez, ami „csak” az volt, nem volt más funkciója, nem csak úgy odatették a filmvetítést, hanem azért volt maga az épület, hogy oda filmet nézni járjon az ember fia…  Márpedig ez a MOZI létezett  és mivel időben a nyolcvanas évek közepére tehető az Én nagy moziba járásom időszaka – s talán a mozizás fénykora is –  hol máshol is lehetett volna, mint PÜSPÖKLADÁNYBAN, a Rákóczi utcán a mostani buszpályaudvar és az előtte lévő üzlet helyén…

Mivel rövidtávú és hosszútávú memóriám is hagy némi kivetnivalót maga után, segítségül hívtam férjuramat és egy kedves régi ismerősömet, hogy vegyünk részt közösen egy kis időutazáson és emlékezzünk vissza, hogy milyen is volt az a régi mozi, a „mi mozink”, a püspökladányiak mozija: a  BÉKE FILMSZÍNHÁZ…. mely felirat akkoriban neonfelirattal volt az épület falán…

A  mozi előtt két pad állt és egy üveg hirdetőtábla az aktuális ajánlatokkal…  Ahogy beléptél az ajtón, balra volt a büfé, ami később videó-kölcsönzőként működött. A bejárattal szemben, attól jobbra volt a pénztár, ahol a mozis néni előtt heverő alaprajzból láthattad, hogy elkeltek e már a jó helyek, izgulhattál, hogy vajon van-e még hely egymás mellett…  hisz abban az időben nem négyen mentek ám el egy film vetítésére… Az előadások 17.00-19.00 és 19.00-21.00 óra között, nyáron pedig 18.00-20.00 és 20.00-22.00 között voltak megtartva.

Az épület mellett jobbra, az udvarban található terem – a videó-filmek megjelenésével – a videó-vetítéseknek adott helyet. Ennek a teremnek a bejárata az udvar felől volt.  De a „lényeg” az a súlyos, nehéz függöny mögött lapult középen: a mozi-terem… Azt már ennyi év távlatából nehéz megítélni, de úgy gondoljuk, hogy kb. 22 sor lehetett és egy sorban 12 szék,  de az biztos, hogy hátul volt jó ülni, sőt volt olyan filmvetítés is, ahol pótszékeket raktak be.   A film végével a mozi-terem jobb oldalán található kijáratokon keresztül az udvarra kígyózott a nép, majd hazáig lehetett újraélni a film minden élményét a barátnőkkel, vagy kéz a kézben hazasétálni az aktuális szerelemmel…

És még egy kis kuriózum a végére, mint minden lánynak,  Nekem is volt naplóm… érdekes mód nem sok minden van benne, valahogy akkor még nem szerettem írni,  ez egy későbbi „szerelem”…  Viszont a mozis élményeimről van egy bejegyzés ami tanúsítja, milyen fontos is volt az életemben:

„MOZI: 1985. december 21. Házibuli II., 1986. július 25. Földrengés, 1986. július 31. Popeye, 1986. augusztus 6. BMX Banditák, 1986. augusztus 14. A sárkány közbelép…” Ismerős filmcímek, de még sorolhatnék egy párat, hisz abban az időben – a nyolcvanas évek közepe táján – virágkorát élte a moziba járás, mint szórakozási lehetőség…. és Mi éltünk is ezzel a lehetőséggel, hisz volt hová járnunk, mert volt egy MOZINK…

Történetünk sajnos nem végződik happy end-del… A videofilmek megjelenésével és térhódításával a mozi látogatottsága igencsak visszaesett… maga az épület, az intézmény megszűnését követően egy ideig üresen állt,  majd más funkciót betöltve kihasználásra került, de végül lebontották…  Így már csak emlékeinkben él, hogy volt anno egy mozink, melynek neve: Béke Filmszínház…

11

A vég. Talán az utolsó fotó a Moziról és annak lebontásáról, 2004-ben. (Tóth István fotója)

.

***

FOTÓGALÉRIA további fotókkal:

 

(A fotókra kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak)

***

Információk az 1-11. sorszámú fotókhoz:

1-2. fotó: 1971. áprilisában készült a kép, a feljegyzés szerint. A Mozi és a diákotthon közötti hosszú, fehér épület a Rákóczi u. 3. számot viselte. A fehér épületben lakóház is volt és üzletek is üzemeltek benne. Történetéről itt olvashatnak: Nedolay-ház  (Némedy József fotója)

3. fotó: Egy községi ünnepségen készült felvétel az 1970-es években. Háttérben a Mozi és a mellette fekvő üzletsor és lakóépület. (Tar Attila fotója)

4-5. fotó: Rákóczi utca az 1990-es években. Az előtérben Győrfi Lajos szobrászművész 1991-ben avatott II. világháborús emlékműve. Háttérben a Mozi és a mellette álló régi épületek. (Püspökladány Anno fotója)

6. fotó: A régi buszpályaudvar épülete az 1990-es években. (Püspökladány Anno fotója)

7. fotó: Városi ünnepség az 1990-es években, háttérben a Mozival. (Püspökladány Anno fotója)

8. fotó: Városi ünnepség (ökörsütés) az 1990-es években. A fotó a Mozi melletti üres telekről készült (ahol a hajdani hosszú, fehér falú épület állt). Érdekessége, hogy a kép hátterében látszik a mozi oldalsó fala, melyen falfestmény látható (Püspökladány Anno fotója)

Segítséget kérünk, ki emlékszik a falfestményre? Mit ábrázolt és ki készítette?

9. fotó: Városi ünnepség (ökörsütés) az 1990-es években. Az asztalok a Mozi udvarán állnak, a háttérben a lebontott videó-vetítőterem „helye”. A Mozi udvarán 1981-84 között nyaranta, hetente egyszer, nagysikerű „Rock-Film-Disco” nevű rendezvényeket tartott a helyi KIK szervezete. (Erről bővebben a Kulturális élet/Csoportok, Együttesek menüpont alatt olvashatnak.) (Püspökladány Anno fotója)

10. fotó: 1993-ban aztán bezárt a Mozi, s ezután más célra használták az épületet. A fotó 2004-ben készült, az épület bontása előtt közvetlenül! (Boruzs Andrásné fotója)

11. fotó: A vég. Talán az utolsó fotó a Moziról, annak lebontásáról, 2004-ben. (Tóth István fotója)

 

***


Visszaemlékezést írta: Boruzs Andrásné és Zagyva Ági

Információval segített: Hajdú Tiborné

Fotók: Boruzs Andrásné, Némedy József, Tar Attila, Tóth István, Püspökladány Anno,

Bónéné Szabó Csilla, Burzukné Szilágyi Edit, Keserű László,

Révészné Horváth Judit, Polgármesteri Hivatal (Püspökladány)

Összeállítást készítette: Megyaszai Szilvia

Köszönöm mindenkinek a közreműködést!!!

*

Várjuk a további visszaemlékezéseket, emlékeket, fotókat az oldalon!!!

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

 

 

Várjuk a hozzászólásod