március 2014 hónap bejegyzései

Arcképcsarnok

 

Az Arcképcsarnok nevű albumban kerül feltüntetésre, hogy neves püspökladányiak, vagy Püspökladányban munkálkodó,  Püspökladányért tevékenykedő elődeink életének bemutatása hol, melyik almenüben található a honlapon. Az életrajzok valamely alkotáshoz, szerzeményhez, produktumhoz, vagy munkássághoz, érdemhez kötődően kerülnek bemutatásra, így egy részük főleg a Könyvespolc, más részük az Antikvár menü fejezeteiben kerülnek elhelyezésre.

Egykor élt pedagógusaink életrajzának bemutatásával külön almenü foglalkozik (Pedagógus Életrajzok).  Az Élettörténetek menüben püspökladányi emberek életéről; a világháborús Fotótáraknál pedig a háborúban harcoló elődeink adatairól olvashatnak.

Az Arcképcsarnokban bemutatott kör közel sem teljes, folyamatos bővítés alatt áll! Várjuk az Önök által elkészített életrajzokat is!

***

ALMÁSI ÁRPÁDArcképcsarnok menü – Neves Ladányiak almenü

BENE GYULA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

B. KISS ALBERT  – Könyvespolc menü – B. Kiss Albert könyvei almenü

CZÉH JÁNOS Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

CZÉH JÁNOSNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

CSÁK GYULA  – Könyvespolc menü –Csák Gyula könyv almenü

CSENKI IMRE IFJ.  – Könyvespolc menü – Csenki Imre könyv almenü

CSENKI IMRE ID.  – Antikvár menü – Csenki meghívó almenü

CSENKI SÁNDOR  – Könyvespolc menü – Csenki Sándor könyv almenü és

                                    – Arcképcsarnok menü  – Neves Ladányiak almenü

CSIZMADIA LAJOS Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

DANKÓ IMRE  – Könyvespolc menü – Püspökladányi füzetek almenü

DEMJÉN LAJOSNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

DOROGI MÁRTON  – Könyvespolc menü – Dorogi Márton könyvei almenü ÉS
Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

D. SZABÓ LAJOS Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

ERŐSS LAJOS  – Antikvár menü – “Püspökladány” újság 1897. almenü

IVÁNYINÉ BALOGH MAGDOLNA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

KARACS FERENC – Bal oldali menüoszlopban önálló menüpont

KARACS TERÉZ és KARACSNÉ TAKÁCS ÉVA – Karacs Ferenc menü – A Karacs család híres nőtagjai almenü

KECSKÉS GYULA  – Könyvespolc menü – Kecskés Gyula könyv almenü

KISS SÁNDOR  – Élettörténetek menü

KLUCSIK DÁNIEL Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

KLUCSIKNÉ RETTEGI SAROLTA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

KODOLÁNYI JÁNOS – Arcképcsarnok menü – Neves Ladányiak almenü

KOLOSZÁR GÉZÁNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

LAVOTTA KAMILLA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

MÁTYÁS FERENC Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

MEDGYASZAY ISTVÁN – Arcképcsarnok menü – Neves Ladányiak almenü

NAGY BENJAMINNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

Dr. NAGY GÉZA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

NAGY ISTVÁN – Élettörténetek menü

NÉMEDY ISTVÁN Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

NÉMEDY ISTVÁNNÉ HEGEDŰS MAGDOLNA Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

PAPP ANDRÁS – Élettörténetek menü

PÁLFI SÁNDOR Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

PÉNZES LAJOS Arcképcsarnok menüPedagógusok almenü

RETTEGI ISTVÁNNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

SZERDI JÁNOS Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

SZŰCS SÁNDOR  – Könyvespolc menü – Szűcs Sándor könyvei almenü

TOMKA JÁNOSNÉ Arcképcsarnok menü – Pedagógusok almenü

VILÁGHÁBORÚBAN HARCOLT PÜSPÖKLADÁNYIAK  – Világháborúk menü FOTÓTÁRAI

ZILAHI LAJOS – Könyvespolc menü – Tájszótárak almenü

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

80 éves a nyelvész (ide kattintva a részletekért)

Egy püspökladányi gyűjtőmunka évtizedes margójára (ide kattintva)

Zilahi: A sárréti í-zés állapota c. könyv (ide kattintva)

*

2014.03.09. (utolsó frissítés: 2016.04.27.)

Püspökladányi és sárréti tájszótárak

 

Most két olyan különleges kiadványt szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amire néhányan bizonyára érdektelenül tekintenek majd a cím láttán, de biztos vagyok benne, hogy az „értő fülekhez” mindenképp elérnek! Szó szerint a fülekhez (is)! Mert két olyan tájszótárat ajánlok most olvasásra melyek – elődeink szókészletének jelentésén túl – összegyűjtötték ezek egykori, nyelvjárási kiejtését is. E köteteket nemcsak olvasni, de „hallgatni” is gyönyörűség a helytörténet, s a múlt szerelmeseinek!

A szótárakban olyan szavak kerültek összegyűjtésre, melyek őseink életének még szerves részét képezték, és előfordulhat, hogy ezeken a ma embere már csak kedvesen mosolyog, viszont remélhetőleg a jövő generációit már nemcsak csodálkozásra, de csodálatra is fogják késztetni.

Véleményem szerint nemcsak a régi képek és írott források azok, melyek a múltat megőrzik, s megidézik, hanem a kimondott szó is. Ennek érzékenységét és különlegességét mutatja, hogy míg a fotográfiák, s írott dokumentumok gondosan megőrizhetők s vitrinekben kiállíthatók, bemutathatók az utókor számára, addig a kiejtett szó, s ezek „íze” elszáll, s örökre elvész a feledés homályában. Pedig ezek is múltunk szerves részei és értékes kincsei. Ettől zseniálisak e kiadványok, hogy mindezek megmentésére, s a mai és elkövetkező generációk számára történő átadására vállalkoztak.

Azt gondolom, nem sok település mutathat fel helyi nyelvjárása szókincsét összegyűjtő és bemutató kiadványokat, saját tájszótárat! Püspökladány büszke lehet arra, hogy egy regionális tájszótáron (a Sárréti tájszótár) kívül egy települési tájszótár is napvilágot látott, mely megőrizte őseink helyi nyelvi kincseit! A Püspökladányi tájszótár megjelentetését a Magyar Nyelvtudományi Társaságon kívül megyei és helyi támogatás is segítette.

Míg a Sárréti tájszótár 52 település vonatkozásában őrzi meg az összegyűjtött adatokat (ezek egyike Püspökladány), addig a Püspökladányi tájszótár önmagában 2300-2400 helyi tájszót rögzít.

E kötetek, s nyelvész szerzőjük talán méltatlanul ismeretlenek még a leglelkesebb püspökladányi lokálpatrióták körében is! Ezért kérem, ismerjék meg e különleges könyveket, s szerzőjük elismerésre méltó munkásságát!

*

Nagy örömmel osztom meg olvasóinkkal, hogy Zilahi Lajos: Püspökladányi tájszótár című könyvét a Püspökladányi Települési Értéktár Bizottság írásban benyújtott javaslatom alapján 2016. áprilisában felvette a Püspökladányi Települési Értéktárba.

Megyaszai Szilvia

**

     

**

Zilahi Lajos: Püspökladányi tájszótár

(Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest 2004.)

.

Részlet a könyvből:

„Püspökladány nyelvjárása a közép-tiszántúli nyelvjárástípus tagja, sárréti nyelvjárás: fonémarendszere, szóanyaga is ezt bizonyítja. Legjellemzőbb hangtani sajátossága, hogy megkülönbözteti az e: ë fonológiai ellentétet; gyakori a hosszú magánhangzók zártabbá válása; jellemző a hosszú magánhangzók nagy gyakorisága. A település nyelvjárása Ladány előnyös földrajzi és társadalmi helyzete révén a környező helyi dialektusoktól eltérően hamarabb a köznyelv hatása alá került, de a község, majd a város regionális központ szerepe révén a nyelvjárás folyamatos kapcsolatban maradt sárréti eredetiségével. A szókincs egy rétege itt is természetesen pusztult. Ladány határának déli, délkeleti részével közvetlenül kapcsolódott a Berettyó sárrétjéhez, napjainkra azonban az írásos anyagokban megőrzött földrajzi neveken túl szinte semmit nem őriz már a vízi világ sajátos szóanyagából. A hajdani nyelvjárási szókincsnek ez a rétege egy évszázad alatt teljesen elpusztult.

A nyelvjárás mai szókincse a hagyományos népire megy vissza. Ez is arra a valós Sárrét-képre utal, amely szerint a Kis- és Nagy-Sárrét vidékén a hagyományost a földműveléshez és állattenyésztéshez való kötődés alakította, csak kis mértékben a rétség hatása.

A helyi nyelvjárási szókincset a hagyományos vidéki élet, a paraszti gazdálkodás, a vallásos élet formálta és frissítette fel újra és újra. A nyelvjárás alapvető sajátosságainak megőrzéséhez fontos volt az évszázados, érintetlen magyar környezet, a szomszédos nyelvjárások eredetiséget erősítő hatása. A nyelvjárási szókincsnek ez a mennyiségében legnagyobb, hagyományos rétege ma még gyűjthető, vizsgálható. A gyűjtés persze már nem egyszerű dolog, a múlt témáira kell terelni a szót, hogy a tájszavak minden fajtájából több is előkerüljön. Irányítani kell a beszélgetést, mert a régi kisparaszti gazdálkodás idézésével sok szó előbukkanhat ugyan, csakhogy ezek nagy része nem tájszó. Visszafogja a tájszavak használatát, hogy a nyelvjárási szókincset jól ismerők is több mint három évtizedig a nagyüzemi növénytermesztésben vagy állattenyésztésben dolgoztak, ott pedig sem a termesztés, sem a gondozás szóanyaga nem volt azonos a hagyományossal. Ezért a nyelvjárást beszélő személynél is természetesen visszaszorult, felejtődött a nyelvjárási. A szókincsgyűjtésben fontos alaktani értékű adatokat még jobban megrostálta az élet. (…)

Összevetések igazolhatják, hogy a ladányi tájszóanyag nem különbözik számottevően a környező nyelvjárások tájszóanyagától.

(…) Mindezek ismeretében sem állíthatjuk, hogy a nyelvileg lényegében egységes Sárréten a szóhasználatban egyáltalán nincs eltérés.”

.

**

     

**

 Zilahi Lajos: Sárréti tájszótár

(Argumentum, 2011.)

.

Részlet a könyv bevezetőjéből:

„A Sárréti tájszótárnak tervezet-szintig eljutott előzményei vannak. Horger Antal a Népünk és Nyelvünk I. számában (1929) tájékoztatott egy Alföldi Magyar Tájszótár tervéről, és felhívást tett közzé a tájszótár anyagának gyűjtésére. Tíz évvel később Bakó Elemér a Magyar Népnyelv III. évfolyamában egy sárréti szótár (nem csak tájszótár) anyagának gyűjtéséről adott hírt. Mindkét program — más-más okok miatt — torzó maradt.

A Sárréti tájszótár anyaggyűjtési munkái 1991-ben kezdődtek el az OTKA támogatásával, és 1999-ben fejeződtek be. A gyűjtés folytatása már nem kecsegtetett olyan haszonnal, ami megérte volna a feldolgozás, szerkesztés elodázását.

A szótár legfontosabb adatai: terjedelme szerint kisszótár, szerkezetét és tartalmát nézve adatközlő és forrásjelölő tájszótár, gyűjtési területét tekintve a Berettyó és Körösök hajdani sárrétjének országhatáron belüli részéhez kötődik. (Két határon túli településről hoz adatokat, Nagyszalontáról és Értarcsáról.) Célja szerint a Sárrét vidék tájszóanyagának minél teljesebb összegyűjtését vállalta, ezért szinkron tájszógyűjtemény, de 19. századi és kevés azt megelőző időkből való, helyi feljegyzésekből és helytörténeti feldolgozásokból származó, lokalizált tájszóval is kiegészült. Felgyűjtésére került azon 19. századbeli sárréti források szóanyaga, amelyekből Szinnyei nem gyűjtött, a 20. századból pedig azok az anyagok, amelyekkel az ÚMTsz. még nem dolgozhatott. Terjedelmes, értékes tájszóanyag került be az adattárba a biharugrai Szabó Pál népies prózájából is.

Van-e szükség regionális tájszótárakra? Hivatkozások, ösztönzések bizonyítják, hogy az 1838-ban kiadott Magyar Tájszótár, majd Szinnyei József tájszótára és az Új magyar tájszótár után is van feladata egy-egy regionális tájszótárnak. A Döbrentei Gábor szerkesztette első tájszótár csak két nagy tájegységből merített, és második kötet híján befejezetlen maradt. Szinnyei az egész magyar nyelvterületről gyűjtött ugyan, de a Sárrét tájszavait lényegében csak a Magyar Nyelvőrből és az Ethnographiaból kicédulázott adatok reprezentálják, a legteljesebb, 70 év nyelvjárási, néprajzi feldolgozásaira épülő Új magyar tájszótár gyűjtését pedig 1960-ban lezárták. A 20. század utolsó negyven éve nagyon termékeny időszaka volt azoknak a helytörténeti, néprajzi, nyelvjárási munkáknak, amelyekből gazdagon meríthet egy regionális tájszótár.”

***

Kitekintő:

 

 Dr. Zilahi Lajos nyelvész, tanár

Született Püspökladányban 1936. április 16-án. Édesapja Zilahi Lajos cipészként kereste kenyerét, édesanyja Pintér Margit a családi háztartást vezette, a gyermekeit nevelte. Fiuk a budapesti ELTE-n szerzett egyetemi oklevelet, bölcsészdiplomát, s tanár lett. Tanárkodott Ózdon az 1960-61-es tanévben, majd Kunmadarason folytatta 1961-67 között, ahol az iskola igazgatóhelyettese is volt. 1967-ben került Orosházára, s 1967-69 között szintén tanár volt, majd a Városi Tanácshoz került, s a művelődési osztály vezetője lett. Osztályvezetőként 1969 és 1990 közötti időben dolgozott a város oktatási és művelődési ügyeinek irányítójaként, majd 1990 és 1996 között ismét a katedrára lép az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában, s innen vonult nyugdíjba. Házasságot 1961-ben kötött Czombos Jolánnal, aki szintén tanár. Gyermekeik: Zilahi Zoltán (1962) mérnök; Zilahi Tibor (1965) tanár. Orosházán számos kiadvány megjelentetésének kezdeményezője, támogatója és szerkesztője is volt, de igazi szakterületének a nyelvészetet tekintette. Doktori disszertációját is szülőföldje nyelvjárása bemutatásából írta. Munkás éveiben a hivatali munka mellett talált mindig helyet nyelvészeti kutatásnak és ilyen jellegű publikációknak. Kutatási területe a nyelvjárástan, a regionális köznyelviség és a nyelvművelés. Tudományos fokozata a nyelvtudomány kandidátusa (MTA 1990. ). Elismerései: Csűry Bálint Emlékérem (2004); TIT Aranykoszorús jelvény (1981.) Tagja az MTA köztestületének, a MTA Békés Megyei Tudományos Testületének, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak.

 
Publikációi:

1. A zárt Í-zés esetei Püspökladány nyelvjárásában. Nyelvtudományi dolgozatok I. /ELTE. 1970/ Doktori disszertáció
2. Múlt századi í-ző adatok az orosházi népnyelvből (Magyar Nyelv, a továbbiakban MNy. LXIX:507)
3. Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században. Békési Élet 1975.
4. A regionális köznyelv fogalma a nyelvtudományi szakirodalomban. (MNy. LXXVI: 333
5. Tanyai tanulók a körzetesítés után. Pedagógiai Szemle, 1977
6. Szemben az árral? Magyartanítás.1979: 4-5
7. Regionális köznyelvi vizsgálatok Orosházáról. Nyelvtudományi Értekezések 100: 79-104. Szerk. Imre Samu (1979)
8. Az anyanyelv hete Békés megyei rendezvényei.(Magyar Nyelvőr, a továbbiakban Nyr. 103: 388)
9. Atta-teremtette (MNy LXXVII.90)
10. Regionális köznyelvi szövegek Orosházáról. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 9. Bp., 1981. Szerkesztette Hajdú Mihály
11. Tájszavak, szólások Püspökladányból. (Nyr.106:200)
12. Szóhasználat az orosházi regionális köznyelvben. Békési Élet. 1983/2.
13. Nyelvjárástörténeti adatok a Sárrétről. (Adatok a sárréti falvak XIX. századi í-zéséből. (MNy. LXXIX:211)
14. Mondatszerkezeti sajátosságok az orosházi regionális köznyelvben. (MNy LXXX:77:83)
15. Népnyelv, nyelvjárás a tanórán. (Magyar Nyelvjárások, a továbbiakban MNyj. XXVI-XXVII: 69-82, 1985.)
16. ;Mondattani jelenségek a püspökladányi nyelvjárásban MNy LXXXII: 356-68
17. A hosszú magánhangzók állapota a dobozi nyelvjárásban. Lingvistica Series A…19. Bp. 1986. Szerk. Balogh Lajos
18. Adatközlők és szövegek a nyelv területi-társadalmi rétegezettségének vizsgálatához. In. A magyar nyelv rétegződése. Bp. 1988. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László
19. Az í-zés állapota (bomlása) a mai nyelvjárási beszédben. Nyr 110: 97-110)
20. Állapot- és változásvizsgálatok a püspökladányi
nyelvjárásból. Kandidátusi értekezés. 1989.
21. A társadalmi változások tükröződése a nyelvjárási szóhasználatban. (Nyr.113: 468-81. 1988.)
22. Dobozi nyelvjárási szövegek. (Mnyj. XXVIII- XXIX: 177-86. 1990.)
23. A szünethasználat és a kapcsolás néhány mutatója a püspökladányi nyelvjárási szövegekben. MNy. LXXVI: 54-68. 1990.
24. Sárréti tájszótár (OTKA –támogatással. azonosítási szám: 1991-94 2829; 1995-98 T 014776; 1999-2002 T 031815)
25. Új nyelvi eredmények felé? ( Édes Anyanyelvünk, a továbbiakban ÉdAny.1991. július- szeptember)
26. Nyelvi változások – változásvizsgálatok. MNy. LXXXVIII: 168-84. 1992
27. Beszámoló egy sárréti tájszótáranyaggyűjtéséről. MNyj XXXI: 60-7. 1993.
28. Nyelvjárási jelentésváltozások . Nyr. 117: 67-78. 1993.

29. Püspökladányi nyelvjárási szövegek /Linguistica Doc. 2: 161-81. Bp.1993. Szerk. Balogh Lajos/
30. Sárrétkutatás – hagyománymentés. Élet és Tudomány 1994.
31. Opponensi vélemény Molnár Z. Miklós kandidátusi értekezéséről. Bp. 1994. szeptember.
35 Házi Albert Okányi tájszótár. Bp., 1995. (szerk.)
36. Mai jelentésváltozások. /ÉdAny.1996. áprlis/
37. Az í fonéma nyelvjárási gyakoriságának vizsgálata: MNy XCII; 341.51/ 1997/
38. Gondolatok a tájszavak besoroláséról tájszótári munkálatok közben. /MNy.XXXIV, 75-85 /1997/
39. Kórógy. /MNy.XCIII:350-3 // 1997/
40. Tájszavak és nem tájszavak a nyelvjárási atlasz szótani lapjain. /MNy. XXXV. 65-72. /1998/
41. Gyökeres. /hn Orosháza/ MNy XLVI: 357-9/ / 2000/
42. Válasz Kiss Jenő kérdéseire /A tájszótár és a tájszótárírás: lexikográfiai megközelítése c. tanulmány kérdéseiről. Megjelent. Nyr.126:391-415./
43.
A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága. A Bihari Múzeum Évkönyve VIII_IX. Berettyóújfalu. 2001.
44. Helyzetkép a Sárrét határmenti nyelvjárásaiból. /DialSzimp. IV. Szombathely. 2002. Szerk. Szabó Géza, Molnár Zoltán, Guttmann Miklós/
45. – lék képzős származékok a nyelvjárásokban. /Kiss Jenő- Eml. Bp., 2003/
46. A nyelvészet és néprajz vonzásában. / Bevezetésként elhangzott 2003.. okt. 9-én a Hajdú Mihályt köszöntő orosházi városi rendezvényen./ Közli A hónap. 2012/3. szám.
47. Püspökladányi tájszótár. /MNyTK.214/, Bp., 2004.
48. Helyzetkép a tájszavak pusztulásáról. / Szabó Pál tájszavainak mai állapota/ /Nyr.128; 166-79//2004.
49.”Vita” a nyelvművelésről. ÉdAny.2004. december/
50. Rét /Szabó T. Attila-Eml. Bp., 2006. Szerk. Bárth M. János /
51. Seregély – Seregi /ÉdAny. 2009. április/
52. Sárréti Tájszótár. /Argument Kiadó, 2011/
53. A sárréti í-zés állapota /Az í fonéma sárréti gyakorisága/. /Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba, 2011/, OTKA-támogatással.

(Az életrajz forrása: www. oroshazirok. blogstop. hu)

 

***

A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!!

***

*

Zilahi Lajos: Sárréti tájszótár című kötete MEGVÁSÁROLHATÓ az alábbi elérhetőségen:

Asztalos Anita  –  Tel: 20/5588-737  –  E-mail: picilany9@freemail.hu

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz


 

Püspökladány címerképei. Az első 1999-ig képviselte a települést, a könyv borítóján pedig napjaink városcímere látható.

**

Dr. Pánti Irén tollából

A darvakról

 

Szülővárosom címerében a Sárrét jellegzetes madara, az ezüstszínű őrdaru áll jobbra fordulva, féllábon állva, a másik lábát felhúzva, melyben egy követ tart. A legenda szerint este, mikor a darvak pihenni térnek, maguk közül egy őrt választanak, aki úgy küzd az elalvás ellen, hogy egyik lábát – melyben a követ tartja – felhúzza, s ha elpilled, a követ leejti és a zaj felébreszti.

A daru vizes, lápos területen élő gázlómadár, tolla szürke színű, a fejtetőn piros csík húzódik. Ma Eurázsia (Szibéria, Skandinávia, Németország) északi részén élnek, a tél elől Afrika északi és Ázsia déli részére repülnek.

A daru a magyarság legbecsesebb madara volt. Szent állatként tisztelték, aki a túlvilág és a földi világ között őrködik, tartja a kapcsolatot a magasabb szellemi világgal. Nyugodt, figyelő tartása, nemes viselkedése miatt a bölcsesség és az éberség  jelképét látták benne.

A daru a Sárréten élők legkedvesebb madara volt, ezért a pákászok között a darvászoknak volt a legnagyobb tekintélye. A darvak a mocsár legnehezebben megközelíthető helyein tanyáztak, a pákászok közül kevesen vergődtek el odáig, a rét veszedelmeitől való félelmük miatt. A darvászok vállalkoztak az embert próbáló feladatra, mert ha sikerrel jártak, sok pénz ütötte a markukat.

Összeszedték a daru-fiókákat, réti szállásukra vitték és megszelídítették őket. A szelíd darvakat szívesen vásárolták, néhány nemes család, vagy város címerében is feltüntette.

Sok háznál tartottak egy-két szelíd darut, melyek az udvarház díszei voltak. Amilyen visszahúzódók voltak természetes közegükben ezek a madarak, olyan hangosak és vidámak voltak miután megszelídítették őket. Ha jókedvük volt, illegették magukat az udvaron, csőrükbe gallyakat vettek, feldobták és elkapták azokat, játszottak, mint a gyerekek. Mivel nagyon éberek voltak, őrizték a házat, ha idegen lépett be a kapun, csőrükkel csattogtak, azonnal jeleztek. Ha a szárnyukat csapkodva keringtek az udvaron , azt üzenték, hogy rövidesen elromlik az idő.

Pákász darulesben
(Forrás: Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa)

A török időkben az alföldi várakban is tartottak szelíd darvakat. Úgy szoktatták őket, hogy éjszakára felüljenek a várfalakra, és ha mozgolódást észleltek a vár körül, azonnal rikoltozni kezdtek, felébresztették az őröket.

A darvak szép hasznot hoztak a darvászoknak, egy betanított daruért egy köböl búzát is megadtak.

A szép, betanított darvakat a török még adó fejében is elfogadta. Nemcsak a daru volt értékes, hanem a tolla is. A basákat, bégeket szép darutollakkal is meg lehetett vesztegetni.

A középkorban a nemesek a kalapjukon szívesen viseltek darutollat, később a darutoll a pásztorok kalapjának ékessége lett. A lányok rá sem néztek olyan legényre, akinek a kalapja mellett nem lengett darutoll, anyámasszony katonájának tartották őket, de a legények is kinézték maguk közül.

Az értékes tollat nem a daru fartollából, hanem a szárnyából húzták ki. A ringó, fehér, göndör bal oldalas darutoll volt a legények kedvence. A tollat azonban csak vasárnap vagy ünnepnap tűzték a kalapjuk mellé és ha nem használták, vastag nádszálba bújtatva a tükör mellett tartották.

Ha az apa végrendelkezett, az öröksége tárgyai között a darutollat is mindig megemlítette, többnyire

a legkedvesebb fiára hagyta.

A szájhagyomány szerint a táltosok, sámánok anyja daru volt, vagy legalábbis a darvak nevelték fel.

A táltosok botja végét darufej alakú csont díszítette, hajukba, fejdíszükbe darutollat tűztek.

A pákászok között is élt egy ilyen hiedelem. Az Óberettyó folyása mellett, Bajom közelében volt egy kerek sziget. Ennek a szigetnek a közepén élt egy pákász bogárhátú kunyhójában. Töpörödött, idős kis ember volt, de a haja és a szakálla nem volt ősz, hanem hamvasszürke és a homlokán olyan kis piros folt, mint a darvak fején. Azt híresztelték róla, hogy a daru költötte. Sámán volt, két hüvelykujja volt a bal kezén és a darvakkal meghitt volt a kapcsolata. Seregével szálltak a szigetre, ott tollászkodtak a kunyhó körül és csapatosan kísérgették a vén pákászt, és ha hozzájuk beszélt megálltak körülötte, úgy hallgatták, néha a szavába „krúgattak”. Kiesett tollaikat maguk szedték össze és a csőrükben vitték az öreghez, aki a tollakat élelemre cserélte. Védte őket életében, de a halálán túl is.

A mocsarak lecsapolásával, a lápvilág megszűnésével a darvak is elköltöztek hazánkból. A tél elől délre menekülnek, de útközben minden évben megpihennek a Hortobágy vizes helyein, halastavak, lecsapolt tavak mellett. Nemcsak a darvak, de a madarak színes serege pihen meg itt és a Délalföld pusztákkal övezett tavain.

A darvak vonulása általában szeptember végére, november elejére esik, erre az időre daru-megfigyelő táborokat szerveznek a Hortobágyon. 2012. októberében kb.113 ezer daru pihent meg itt. Lebilincselő látvány, ahogy hajnalban tömegesen kihúznak, és este az éjszakázó-helyükre behúznak. V alakban repülnek, elől a vezérmadár száll. Hazánkból távozva a hosszú repülés közben úgy pihennek, hogy a hátrább repülő darvak az előttük repülő hátára fektetik a nyakukat, ha a vezérdaru elfárad hátrarepül és ugyanezt teszi. Ha szél van ék formát tartanak, ha csendes az idő, újhold formában repülnek.

A darvak a népszokásokban is megjelentek. Jellegzetes tánc a „darudübörgő”, ahol a párok a daru jellegzetes mozgására emlékeztető mozdulatokkal táncolnak. A „darutáncot” lakodalmakban járják, mikor a táncosok sorban állnak és a zene ütemére a vezértáncost követik.

A daru-kultusz a Távol-Keleten is jelen van. Japánban papírból (origami) darukat hajtogatnak, és azzal várják az új évet. Úgy tartják, aki szilveszterkor 1000 papírdarut hajtogat, az új évben a hajtogatás közben elképzelt kívánsága teljesül.

A kínaiak az időszámítás óta úgy tarják, hogy a halhatatlanok daruháton repülnek az égbe, ezért a darut a „halhatatlanok darvaként” emlegetik.

Budapest, 2013. október 22.

Dr. Pánti Irén

Felhasznált irodalom:

Szűcs Sándor: Régi magyar vízi világ

Csörgő Zoltán: Hagyománytár

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz