június 2014 hónap bejegyzései

2014. 06. 30.

 

2014. június 28-án – az I. világháború kirobbanásához vezető szarajevói merénylet 100. évfordulóján – 18.00 órától került sor a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény első időszaki kiállításának megnyitójára, melynek címe: „A NAGY HÁBORÚ A SÁRRÉTEN”.

A Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény 2014-ben csatlakozott ahhoz az országos kezdeményezéshez, amelynek célja megemlékezni a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójáról. A múzeum egy időszaki kiállítással tiszteleg azok előtt, akik valamilyen módon részesei voltak annak a háborúnak, amely örökre megváltoztatta a világot. Az időszaki kiállítás anyaga nagyobb részben magánszemélyek felajánlásából került összeállításra.

Az első világháborús emlékkiállítás megnyitóján megindító katona-dalokat hallhattunk Bánsághy Kálmán és Sass Ferenc előadásában. Ezután Petőné Papp Margit önkormányzati képviselő, tanácsnok asszony mondott köszöntő beszédet, hangsúlyozva a püspökladányi hősi halottakra emlékezés fontosságát. A tárlatot Ferenczyné Csáki Annamária, a múzeum tagintézmény-vezetője nyitotta meg, majd Seres László történész ismertette a Nagy Háború kitörésének körülményeit és bemutatta a kiállítás anyagát.

A tematikus kiállításon fotók, dokumentumok, korabeli kiadványok, kitüntetések, levelezések, térképek, fegyverek és korabeli katonai használati tárgyak láthatóak. A tárlat a múzeum műtárgyaiból és felajánlott emléktárgyakból került összeállításra.

*

Az emléktárgyakat felajánló adományozók:

Baranyai Lajos Csaba

Bojtor István

Galgóczi Attila

Hegedűs Lajos és felesége

Kovácsné Kristóf Márta

Katona Sándor

Lövei Attila

Megyaszai Szilvia

Mester József

Sáhi Gyuláné

Sass Imréné

Székely Istvánné

*

A Múzeum vezetője a megnyitó során emléklappal köszönte meg az adományozók különleges felajánlásait, melyekkel a tárlat anyagát gazdagították.

Az I. világháborús emlékkiállítás méltó alkalmat biztosított a múlt eseményeinek fájó megidézésére és a háború áldozataira való megemlékezésre.

A kiállítás-megnyitó nem önálló rendezvény volt, ezzel vette kezdetét a Múzeumok Éjszakája program az intézményben.

Püspökladány, 2014. június 30.

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Készítette: Megyaszai Szilvia (2014. 06. 28.)

Az adatok további felhasználása a szerző engedélyével lehetséges!

 

 

 

 

 

EMLÉKEZZÜNK

Püspökladány első világháborús hősi halottaira!

 

1914. június 28. – 2014. június 28.

Pontosan száz év telt el azóta, hogy Gavrilo Princip szerb nacionalista Szarajevóban leadta halálos pisztolylövéseit a Habsburg főhercegi pár tagjaira, Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökösre és feleségére, Zsófiára. A főhercegi pár halálát követő diplomáciai bonyodalmak a 20. század elején megszilárduló európai katonai szövetségek konfliktusához, és az első világháború kirobbanásához vezettek.

Alig egy hónappal a merénylő pisztolylövései, 1914. június 28. után már egész Európa háborúban állt. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiát vádolta a támadás kitervelésével. Németország támogatásával a Monarchia megtámadta Szerbiát, amelynek szövetségesei – Oroszország és Franciaország – rövid idő alatt szintén a háború résztvevői lettek. Nagy-Britannia és vele a nemzetközösségi területek szintén beléptek a háborúba, és így tett később az Egyesült Államok is. Mire a “Nagy Háborúnak” nevezett világégés 1918-ban véget ért, egyes becslések szerint mintegy 19 millióan haltak meg – tízmillió civil és kilencmillió katona – s további milliók kerültek ki örök életükre rokkanttan a háborúból. Magyarország emberveszteségei hozzávetőlegesen félmillió hősi halott és 1,5 millió sebesült katona.

Ebben a kegyetlen háborúban közel 500 püspökladányi férfi is életét vesztette (de rajtuk kívül több százan járták meg a háborút, akik szerencsésen, s élve tértek haza szülőfalujukba). Legtöbb hősi halottunk ma is idegen földben, távoli országok jelölt, vagy jeltelen sírjaiban nyugszik, de itthon is sokan elhunytak, a háborúban szerzett sebesüléseik következtében. Ma már nehéz emelkedett pátosz nélkül beszélni róluk, de ezen patetikus szavakat nem az öröm, hanem a fájó emlékezés és a tisztelet mondatja velünk.

Kik voltak e püspökladányi férfiak, akik meghaltak egy számukra talán idegen eszméért, kötelező parancsszóra? Ők nem katonák voltak elsősorban! Hiszen nem ők választották hivatásuknak a fegyverforgatást, a gyilkolást, őket a hazájuk küldte a háborúba, s ott elsősorban az életükért harcoltak, s a túlélésért. Ők földművesek voltak, s szakmunkások, kereskedők, vagy épp értelmiségi munkát folytató pedagógusok, hivatalnokok…. emberek…. szülők gyermekei, gyermekek szülei, valakinek a házastársa, testvére, barátja. S mind az első világháború halottai lettek.

Emlékezzünk rájuk! A háború kitörésének 100. éves évfordulóján nem a háborút ünnepeljük, hanem az életet és az elesetteket gyászoljuk. Helyezzünk saját halottaink emlékére 463 – névvel ellátott – koszorút a béke képzeletbeli oltárára, elrettentésképpen minden további háború elkerülése érdekében.

*

A honlap Nagy Háborús sorozatának mai részében az első világháború püspökladányi áldozatainak; a háborúban, vagy sebesülésük következtében itthon elhunyt katonáknak a névsora kerül közreadásra, a kutatások során eddig fellelt és rendelkezésre álló ismeretek alapján. A névsor nem teljes, a jelenleg összegyűjtött nevek száma 463, mely több, mint amennyi a püspökladányi I. világháborús emlékművön szerepel (mely 1929-ben szintén hiányosan került felvésésre).

Az összeállításban a rendelkezésre álló információk közül néhány adat – a nevek mellett – feltüntetésre kerül pl. a bevonulás ideje, alakulat megnevezése és temetés helye. Az adatok között olyan nevek, vagy részinformációk is szerepelnek, melyek a legújabb kutatások során váltak ismertté, s némelyike még publikálatlan, feldolgozás alatt álló kutatási anyagokban szerepelnek (s így ezek se az emlékművön, se Nedolay Albert Püspökladányi hősi halottak albumában sem kerültek feltüntetésre). Több, háborúban elesett püspökladányi ősünk neve, illetve felkutatott adatai itt, ezen az oldalon olvashatóak először!

Az 1929-ben felállított püspökladányi hősi emlékmű történetéről és Püspökladány hősi halottairól az országos terjesztésű Katonaújság 2014. áprilisi számában olvashatnak egy részletes összeállítást.

(Az itt közzétett névsorban korabeli fotókat is láthatnak és az összeállítás végén egy megindító videó-összeállítást.)

A püspökladányi I. világháborús hősi emlékmű (fennállásának 85 éves történetéről és a püspökladányi áldozatokról a Katonaújság 2014. áprilisi számában olvashatnak)

 

*

Püspökladány első világháborús hősi halottainak névsora:

(a névsor – mai ismereteink szerint – nem teljes)

Alker István
Angyal József Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 16. huszárezredhez. Eltemetve: orosz harctéren
Aszódi András
Atkári János
Babos János
Babos József
Bachmer József
Bakondi István
Balasi László Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: szerb harctéren.
Balázs József
Balogh Sándor
Bangó János
Bangó Sándor Bevonult 1917. március 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Baranyai Béni (Benjamin) Bevonult 1909-ben Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Baranyai Imre
id. Baranyai Imre

Baranyai Károly Bevonult a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok melletti harctér.
Baranyai Lajos
Baranyai Sámuel
id. Baranyai Sámuel
Baranyai Sándor
Baráth János
Bálint András
Bárci Albert Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Bárczi Imre Bevonult a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok melletti harctér.
Bárczi István Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. közös gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Bárczi József
Bedő Gyula
Benedek Zsigmond Bevonult 1914. júliusában Nagyváradra, a 37-ekhez.
Berke Imre Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Bes(s)enyei Ferenc Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Besenyei István Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe.
Besenyei István
Besenyei József
Béres András Bevonult Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Béres Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Béres Sándor
Bihari Albert Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Bihari István
Bihari József
Bihari Péter Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 2. honvéd huszárezredhez.
Dr. Blum Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Boczán János
Boczka Antal
Bogdán Sándor Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Bojtor József
Bojtor Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Borsos Benjámin
Borsos Elek
Borsos Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Lugosra, a 21. tüzérezredhez. Eltemetve: Karánsebesen, a hősök temetőjében.
Bőr Mihály Bevonult 1915. április végén, mint polgári szekerész. A harctéren Kolomeánál besorozták a 39. gyalogezredhez, Königrätzbe. Eltemetve: Viktóriában, a hősök temetőjében.

Tábori mise a harcba indulás előtt. Remény a túlélésért.

Csala József Bevonult 1914. augusztusban Lugosra, a 8. honv. tábori ágyús ezred 2. lőszeroszlopához.
Csáti József Bevonult 1915. február 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Csáti Mátyás
Csáti Károly
Csáti Károly
Császár Mihály Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Császár Mihály
Csontos Mihály
Csorba István
Czinege József Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok környékén.
Dalmi Albert
Dalmi Benjámin
Darai József
Darai Sándor
Daróczi Lajos Bevonult 1915. március 15-én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez.
Daróczi Lajos Bevonult 1916. március 4-én Debrecenbe, a 2. honvéd huszárezredhez. Eltemetve: Lutz-ban.
Daróczi Lajos
Daróczi Lajos
Daróczi Sándor Bevonult 1914. július 29. Debrecenbe a 3. honvéd gyalogezred 11. századához.
Daróczi Sándor Bevonult 1914. július 28. Debrecenbe a 3. honv. gyalogezredhez. Eltemetve: Debrecenben, a hősök temetőjében.
Daróczi Sándor
Deme Imre
Deme Jeremiás
Deme Sámuel
Demetrovics János
Dicső Márton Bevonult 1915-ben Versecre, a 309. népf. gyalogezredhez.
Dorogi Márton
Duró Imre
Duró Sándor
Egri Benjamin Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Győrött, a hősök temetőjében.
Egri Lajos Bevonult 1913. októberében Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Egri Lajos
Egri Sándor
Ehrenfeld Ernő Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez, onnan áthelyezve az aradi vadászezredhez.
Elekes Ferenc
Erdei Gábor
Erdei (v. Erdélyi) István Bevonult a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok melletti harctér.
Erdei József  Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Erdei Márton Bevonult 1915. őszén Debrecenbe, mint hadi munkás. Ilyen minőségben a szerb harctérre került, ahol beosztották a 3. népf. gyalogezredhez és betegápolóként szolgált. Eltemetve: Krusevácon.
Eötvös Lajos
Faragó Sándor
Farkas Péter Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Fazekas Lajos Bevonult 1914. augusztus 20-án Debrecenbe, a 39. gyalogezred 3. századához. Eltemetve: Rostow-ban.
Fazekas Lajos Bevonult 1915. november 3-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren, közös sírban.
Fazekas Lajos
Fazekas Sámuel
Fazekas Sándor Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezred 3. századához.
Federics József Bevonult 1914. augusztus 25-én Debrecenbe, a 39. gyalogezred 4. századához. Eltemetve: Miskolcon, a hősök temetőjében.
Fehér József
Fekete Albert Bevonult 1915. december 10-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Fekete Benjamin Bevonult 1915. február elején Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Fekete Lajos Bevonult 1915. január 15-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Fekete Lajos
Fekete Sándor
Fekete Sándor
Fenyves Miklós
Ferenczik József
Ferenczik József
Fodor Gábor
Fodor János
Fodor József
Fórián József  Bevonult 1915. decemberben a 39. gyalogezredhez.
Fórián József
Fórián Lajos
Fórián Sándor
Fórián Sándor
Fórián Sándor
Foglicsek Károly
Fridmann Izidor
Fukszius János
Fürdős Ferenc
Füzér József
Gali Lajos Bevonult 1914. augusztusban Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Újvidéken, a futaki hősök temetőjében.
Gebei József Bevonult 1914. július 27-én Versecre, a 2. honvéd tüzérezredhez.
Gebei Lajos
Géczy Árpád Bevonult 1914. augusztus 2-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Gombos Mihály Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Gönczy Mátyás Bevonult 1916. május 19-én Debrecenbe, a 39-es gyalogezredhez.
Gönczi Sándor Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Grünfeld Sándor Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezred 3. századához.
Gyöngy István Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
ifj. Gyöngy János Bevonult 1914. októberben, Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: Sátoraljaújhelyen.
Gyöngy Tamás
Győri György
Győri Imre Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezred 14. századához. Eltemetve: olasz harctéren.
Győri József Bevonult 1911. október 6-án Bécsbe, az 1. huszárezredhez. Eltemetve: Stan folyó partján
Győri Lajos
Győri Pál Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Győri Péter
Györkei Sándor
Hajdu Imre
Hajdu Sándor
Haraszti Sándor
Hári András Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezred 13. századához.
Hári Imre
Hári Imre
Hegedűs Béla Bevonult 1917. április 18-án Königrätzbe. Eltemetve: Püspökladányban.
Hegedűs Ferenc Bevonult 1915. június 2-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Nova-Gradiskai katonai temetőben.
Hegedűs Gábor
Hegedűs János Bevonult 1915. július 10-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Hegedűs Lajos Bevonult 1914. július 27-én Temesvárra, a 21. tüzérezredhez. Eltemetve: Galíciában.
Hegedűs Lajos
Hegedűs Lajos
Hegedűs Márton Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 2. honvéd huszárezred 2. századához.
Hegedűs Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Hegedűs Sándor
Hegedűs Sándor
Horváth István
Horváth Sz. János Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Horváth János
Horváth Lajos Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Horváth Lajos
Horváth Mihály
K. Horváth József
Janó Lajos
Janó Sándor Bevonult 1914. december 20-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Jenei Benjamin Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Jenei Sándor Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Joó János
Joó József
Juhász József
Juhász Imre Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).

Juhos Imre

Akik a harctéren estek el…

vitéz Kabai József Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Karacs Elek
Karacs Gábor Bevonult 1915. május 15-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Karacs József Bevonult 1914. október 26-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Karacs Károly Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Karacs Sándor Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 2. honvéd huszárezredhez.
Karacs Sándor Bevonult 1915. január 4-én Debrecenbe, a 39. közös gyalogezredhez.
Karacs Sándor Bevonult 1914. november 3-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Karacs Sándor Bevonult 1915. március 3-án Debrecenbe, mint hadimunkás.
Katona Károly
Kádár Imre
Kádár Sándor
Kárai Antal
Kárai Balázs Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: szerb harctéren (Valjevó környékén).
Kárai Balázs Bevonult 1915. november 3-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Kárai Benjámin Bevonult 1924. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: Kelet-Kárpátokban.
Kárai Imre Bevonult 1915. február 8-án Debrecenbe, mint hadimunkás. Eltemetve: Lemberg, katonai temető.
Kárai István Bevonult 1915. december 10-én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Trieszt melletti opcinai temetőben.
Kárai Sándor
Kárai Sándor
Károlyi Imre
Keller András
Keller András
Keller Mihály
Kerekes Benjámin
Kerekes Ferenc
Kerekes József
Kerekes Lajos
Kerekes Sándor
Keserű Imre
Keserű József Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Galíciában.
Keserű Lajos
Keserű Sámuel Bevonult 1915. március 15-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Keserű Sámuel
Keserű Sándor Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Doberdó (olasz harctéren).
Keserű Sándor

Kirzsa József  Bevonult 1915. áprilisban Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Kirzsa Márton
Kiss Albert
Kiss Bálint
Kiss Imre
Kiss Imre
Kiss József
Kiss Sándor
Kiss Sándor
B. Kiss Balázs
B. Kiss Balázs Bevonult 1915. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
B. Kiss István Bevonult 1917. szeptember 10-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
B. Kiss József Bevonult a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok melletti templomkert.
B. Kiss Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
B. Kiss Sándor Bevonult 1916. február 7-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
B. Kiss Sándor Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Cs. Kiss István Bevonult 1914. október 20-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Cs. (vagy K.) Kiss István
Cs. Kiss Lajos Bevonult 1914. augusztus végén Debrecenbe, a 16. közös huszárezredhez. Eltemetve: Bukovinában.
Cs. Kiss Sándor Bevonult 1914. július 27én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Piripecsi temető, olasz harctér.
K. Kiss Lajos
P. Kiss Lajos
P. Kiss Sándor Bevonult 1915. július 28-án. Eltemetve: olasz harctéren.
Klein Béla
Klein Imre
Klein Lajos Bevonult 1915. elején Szolnokra.
Klenczner Imre
Klenczner István Bevonult 1914. szeptemberében Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Alessió hadi temetőjében.

Kohári János Bevonult 1915. októberében Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: Kolozsvári katonai temetőben.
Kolláth Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Kolompár Antal
Kosonczky Benjámin
Körtvélyesi Sándor Bevonult 1914. augusztus elején a 39. gyalogezred 4. századához.
Kóthi Sándor Bevonult 1915. november 3-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Kóthi Sándor
Kovács Ferenc
Kovács Imre Bevonult 1916. február 28-án Königrätzbe, a közös 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Kovács Imre Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Kovács János
Kovács József
Kovács Kálmán
Kovács Lajos
Kovács Mihály
M. Kovács Ferenc
T. Kovács Sámuel Bevonult 1915. május 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.

Kozma Antal Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Ungvári katonai temetőben.
Kozma József
Kurucz Gáspár Bevonult 1917. júniusában.
Kurucz István
Lami Ernő Bevonult 1914. augusztus 25-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Leichter József
Lénár(d)t József
Lévai Albert
Lévai István
Lövei Albert Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Lövei András Bevonult 1914. július 27-én Temesvárra, a 7. szekerész osztaghoz.
Lövei András
Lövei Balázs
Lövei István Bevonult 1914-ben Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Magyar Lajos
Magyar Sándor
Makai Benjámin
Makai Mihály Bevonult 1914. augusztus 20-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.

Marsi József Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Érfalu mellett.
Matúz Imre Bevonult 1914. augusztus 14-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Meisels József
Mészáros Imre Bevonult 1914. decemberben Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Mészáros József
Mészáros Lajos Bevonult 1915. őszén Königrätzbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Bécsben.
Mészáros Sándor Bevonult 1915-ben. Eltemetve: olasz harctéren.
Mogyorósi István Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Morvai István
Mosolygó András Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez, onnan áthelyezve a 37. gyalogezredhez.
Mosolygó Péter 1915. április végén az orosz harctérre ment, mint polgári szekerész. Ott besorozva a 39. gyalogezredhez, s bevonult Königrätzbe.
Nagy Albert
Nagy Antal Bevonult 1914. október 6-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Nagy Benjámin Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Nagy Ferenc
Nagy Ferenc
Nagy Imre
Nagy Imre
Nagy József
Nagy József
Nagy Károly
Nagy Lajos Bevonult 1914. július 28-án a zágrábi szekerész osztaghoz.
Nagy Péter
Nagy Sándor Bevonult 1914. július 27-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Nagy Sándor Bevonult 1914. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Nagy Zsigmond Bevonult 1914. július 28-án Nagyszebenbe. Eltemetve: Püspökladányban.
Cs. Nagy Lajos Bevonult 1914. július 28-án Temesvárra, a 7. szekerész osztaghoz. Eltemetve: olasz harctéren.
G. Nagy Lajos Bevonult 1914. július 29-é Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez.
H. Nagy József
H. Nagy Lajos
H. Nagy Sámuel
K. Nagy Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez.
M. Nagy Sámuel Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Sz. Nagy Balázs Bevonult 1914. november 3-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Nádházi Benjámin Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Nádházi István
Nádházi József Bevonult 1915. január 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Nádházi Lajos Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. honvédekhez.
Nádházi Sándor Önként bevonult 1913. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Nánási Béla
Nedolai József
Némethi Károly Bevonult 1914. július 2-án, Debrecenbe a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Szálnok község mellett
Novák József Bevonult 1915. március 7-én Zalaegerszegre, a 6. honvéd huszárezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Ordasi István

Az elesett bajtársak temetése

Pandur Bálint
Pandur Benjámin
Pandur Ferenc
Papp András
Papp Dániel
Papp Elek
Papp János
Papp József
Papp Lajos Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Papp Lajos
Papp Márton
Papp Sándor
Papp Sándor
Patai János
Pál István Bevonult 1914. júliusában Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Pánti Bálint Bevonult 1914. augusztus 2-án Nagyszebenbe, a 82. gyalogezredhez.
Pánti Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren, Kamarnow melletti Csahó községben.
Pánti Sándor
Pocsai Sándor Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Pusoma József
Pusoma Károly
Rácz Albert (v. András)
Rácz Bálint
Rácz Gábor Bevonult 1915. október 15-én. Eltemetve: Püspökladányban.
Rácz József
Rácz Lajos
Rácz Lajos
Rácz Sándor
Rácz Sándor Bevonult 1916. május 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Rácz Sándor
Rácz Sándor
L. Rácz Albert Bevonult 1915. november 3-án Königräzbe, a 39. közös gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
L. Rácz István Bevonult 1914. aug. 16-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Sass Imre Bevonult 1914. október 15-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: Losoncon.
Sass Sándor
Sass Sándor Bevonult 1914. augusztus 3-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Sass Sándor
Sánta Pál Bevonult 1914. júliusban Budapestre, a 29. gyalogezredhez.
Sárándi Albert Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Sárándi Lajos Bevonult 1915. január 16-án Debrecenbe, a 39. gyalogezred 4. századához. Eltemetve: olasz harctéren.
Schnitzler Adolf Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezred 8. századához.
Schwarcz Jakab
Sólyom Lajos
Sőrés István
Szabó Gábor
Szabó Gábor
Szabó Gyula
Szabó Imre Bevonult 1916. január 17-én Debrecenbe. Eltemetve: orosz harctéren.
Szabó Imre Bevonult 1916. január 16-án Szegedre, a 7. hidász ezredhez. Eltemetve: Miskolcon, a hősök temetőjében.
Szabó János
Szabó Kálmán Bevonult 1914. július 27-én Budapestre, a 29. gyalogezredhez.
Szabó Lajos Bevonult 19914. július 28-án Debrecenb,e a 39. gyalogezredhez.
Szabó Mátyás
Szabó Sámuel
Szabó Sámuel Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Szabó Sándor Bevonult 1912. október 6-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. A világháború kitörésekor áthelyezték a tábori csendőrséghez.
Szabó Sándor Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
D. Szabó Gábor Bevonult 1915. áprilisban Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
D. Szabó Imre Bevonult 1914. júliusban Debrecenbe. Eltemetve: orosz harctéren.
D. Szabó Mihály
K. Szabó Lajos Bevonult 1914. június 22-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Püspökladányban.
Szalai János
Szarka István Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Budapesten.
Szatmári József Bevonult 1916. január 18-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Szántó János Bevonult 1914. augusztus 13-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez. Eltemetve: orosz harctéren.
Szász Márton
Székely Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Székely Sándor
Szelei István Bevonult 1918. június 1-én a közös vasúti ezredhez.
Széll József
Széll Lajos
Széll Lajos
Széll Lajos
Széll Sándor Bevonult 1915. szeptemberében Jászberénybe, a 16. honvéd gyalogezredhez.
B. Széll Bálint
B. Széll Lajos
Gy. Széll Albert
Széplaki András (sz. 1881.) Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Rohatinban.
Széplaki András (sz. 1882.) Bevonult 1914. június 14-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Rohatinban.
Széplaki Sándor
Szilágyi Albert Bevonult 1914. aug. 14-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Szilágyi Bálint
Szilágyi Gábor Bevonult 1916-ban Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Szilágyi György Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).

Szilágyi Gyula Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Szilágyi István
Szilágyi Lajos
Szuromi Imre
H. Szűrös János
Szűrös Károly

Egy bajtárs, egy barát, egy falubeli sírjánál

Takács Zsigmond
Tóth Balázs
Tóth Ferenc Bevonult: 39. gyalogezredhez. Eltemetve: Visintini (olasz harctér).
Tóth Gábor
Tóth Gábor Bevonult 1914. őszén Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Tóth István György Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Tóth István Bevonult 1915. január 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Tóth István Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Tóth József
Tóth Károly
Tóth Lajos Bevonult 1914-ben Nagyváradra, a 19-es tüzérezredhez.
Tóth Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honvéd népf. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Tóth Lajos Bevonult 1914. augusztus elején Debrecenbe, a 3. honv. gyalogezredhez.
Tóth Sándor
D. Tóth Benjámin 1915. február 5-én mint polgári szekerész az orosz harctérre ment, ahonnan 1917. tavaszán bevonult Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
K. Tóth Sándor Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
M. Tóth Albert Bevonult 1914-ben Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
M. Tóth Balázs 1915. nyarán mint polgári szekerész az orosz harctérre ment, ahol 1916. besorozták a 3. honvéd gyalogezredhez s bevonult Debrecenbe.
M. Tóth Benjámin Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Sz. Tóth Sándor Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Sz. Tóth Antal
V. Tóth Lajos Bevonult 1914. augusztusban Debrecenbe, a 3. honv. népf. gyalogezred 3. századába.
V. Tóth Sándor Bevonult 1915. januárban Debrecenbe, a 39. gyalogezred 3. századába.
Tőkés Lajos
Ugrai Lajos
Ulveczki András
Ulveczki György Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez.
Ulveczki István
Ulveczki József
Ulveczki Lajos Bevonult 1914. augusztus 25-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Ulveczki Tamás Bevonult 1914. július 14-én Nagyváradra, a 17. tüzérezredhez.
Vadász András
Vadász Ferenc
Vadász Imre Bevonult 1914. június 18-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Vadász István
Vadász Mihály
Vadász Károly
Vakler József
Varga András
Varga József
Varga Károly Bevonult 1914. augusztus 3-án Debrecenbe, a 3. népf. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Varga Mihály Bevonult 1914. július 28-án Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez.
Varga Lajos Bevonult 1916-ban Königrätzbe, a 39. közös gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.
Varga Lajos Bevonult 1914. július 27-én Debrecenbe, a 3. honv. gyalogezredhez. Eltemetve: Valjevóban.
Varga Pál
Varró Lajos Bevonult 1916. január 17-én Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Vass Benjámin Bevonult 1914. október 26-án Debrecenbe, a 3. honvéd gyalogezredhez.
Veres Sándor
Veress István
Vígh Mátyás
Virág Imre
Weiszberg Tóbiás
Wenczelly Jenő
Zagyva Imre
Zagyva Lajos Bevonult 1915. március 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezred 3. századához.
Zsányi Sándor Bevonult 1915. február 15-én Debrecenbe, a 39. gyalogezredhez. Eltemetve: olasz harctéren.

A 39. gyalogezred katonáinak temetője Lipán, a háború alatt. Itt nyugodott számtalan püspökladányi édesapa, férj és fiúgyermek is…

***

*

Ezúton köszönöm Pintér Tamás és Rózsafi János Nagy Háborús kutatók segítségét, témában nyújtott információit, támogatását!

Püspökladány, 2014. június 28. (szombat), 12.00 óra

Készítette: Megyaszai Szilvia

Az adatok további felhasználása a szerző engedélyével lehetséges!

.

*

Források:

Nagy Háború Kutatásért Közhasznú Alapítvány kutatásai

Nedolay Albert: Püspökladányi hősi halottak albuma

Leszármazottak adatközlései

Korabeli adatbázisok (részletesen a szerzőnél)

Képek:

Korabeli albumok, kiadványok

*

***

Megindító összeállítás korabeli fotókkal és katona-nótával:

(Forrás: youtube, előadó: Széles András)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Készítette: Megyaszai Szilvia

(2014. 06. 14.)


*

Nagy Háborús sorozatunk mai részében – a 85. könyvhét ünnepéhez is kötődően – különleges, korabeli országos kiadványokba, vaskos albumokba lapozhatunk bele, melyekben püspökladányi személyek (nagy-, déd- és ükapáink) nevével, adataival, fotóival találkozhatunk. Sokan talán nem is tudnak róla, hogy az első világháborúban harcoló katonáknak, a háborúba küldött őseinknek milyen emlékeket állítottak a háborút követő években. Az itt bemutatott kiadványok köre nem teljes, de ritkaságuk folytán egy szép és különleges gyűjteménybe pillanthatunk bele virtuálisan, hisz ezek az 1920-30-as években kiadott könyvek, albumok példányai jórészt elpusztultak, elkallódtak az évek során, némelyiket pedig betiltották 1945-ben, így üldözendővé váltak és megsemmisítésre kerültek.

Olyan könyvritkaságok lapjai is feltárulnak ebben az összeállításban, melyek ma már antikváriumokban is igen elvétve lelhetőek fel, ugyanakkor nem minden könyvtár büszkélkedhet példányaival. Ezek a hadialbumok, vitézi kiadványok országos megjelenésűek és terjesztésűek voltak a maguk korában, azok előfizetői, megrendelői bárhol az országban találkozhattak püspökladányi elődeink adataival is. Aztán nemcsak őseink emléke, a nevek és képmások, de az azokat őrző kiadványok is “elmerültek” a feledés homályába, s ma már alig ismertek a laikusok előtt. A lelkes gyűjtők és kutatók körében viszont egyre gyakrabban kerülnek elő (és nagy szerencse folytán kézbe) a világháború centenáriumára készülődve.

Ebben az összeállításban nem cél és nem is lenne lehetséges az összes, püspökladányi adatokat tartalmazó országos kiadású album és azok teljes tartalmának bemutatása, pusztán egy ízelítőt szeretnék adni a ritkább kötetekből, egy-egy püspökladányi ősünk nevének, adatainak, vagy fotójának szemléltetésével. A kiadványok több száz püspökladányi embernek állítanak emléket a sok százezer magyar katona sorában, s dacolva az idő könyörtelen vasfogával, őrzik sárguló, foltos lapjaikon szeretteink emlékét!

Kérem tartsanak velem egy újabb időutazáson, mely során az első világháborút követő években megjelent kiadványokat “vesszük kézbe”, s lapozunk bele azokba, őseink – nagyapáink, dédapáink – emlékét, arcmását kutatva…

A bemutatott kiadványok egy magángyűjteményből kerültek összeválogatásra. Az összeállítás tartalmának további felhasználása a szerző engedélyével lehetséges!

 

*

A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!

***

*

MAGYAR FRONTHARCOS MOZGALOM – 1938.

(Szerk.: Mándoky Sándor, Faragó László)

A Frontharcos Szövetség a világháborúban első vonalbeli frontszolgálatot teljesítő katonáknak (későbbi nevén: tűzharcosoknak) 1929-ben megalakult és belügyminiszterileg jóváhagyott országos szövetsége. Frontharcos (majd tűzharcos) az a magyar állampolgár lehetett, aki az 1914-18. évi világháborúban teljesített arcvonalbeli szolgálat alapján a Károly csapat-kereszt igazolt tulajdonosa volt. Püspökladányban is volt helyi csoportjuk, tagjainak száma több, mint 200 fő volt.

 

 

Jelölések:

* (csillag): születési idő és hely, cs. és kir.: császári és királyi, K.cs.k.: Károly-csapatkereszt, Seb. é.: sebesülési érem, H.e.é.: háborús emlékérem

***

*

A MAGYAR TÜZÉR – 1938.

Alcím: A magyar tüzérség története

(Szerk.: Felszeghy Ferenc, Reé László)

A tüzérségnek – mint az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege egyik fegyvernemének – megjelent több száz oldalas hadialbuma, általános történeti résszel és személyes adattárral (köztük számtalan püspökladányi személy adataival). Több kiadása jelent meg, melyek csak az adattárban szereplő – I. világháborúban harcoló – személyekben térnek el egymástól.

 

Jelölések:

* (csillag): születési idő és hely, Br.: bronz vitézségi érem, K.cs.k.: Károly-csapatkereszt, H.e.é.: háborús emlékérem

***

*

 

A  MAGYAR  GYALOGSÁG – 1939.

Alcím: A magyar gyalogos katona története

(Szerk.: Doromby József, Reé László)

A gyalogságnak – mint az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege egyik fegyvernemének – megjelent több száz oldalas hadialbuma, általános történeti résszel és személyes adattárral (köztük számtalan püspökladányi személy adataival). Több kiadása jelent meg, melyek csak az adattárban szereplő – I. világháborúban harcoló – személyekben térnek el egymástól.

Jelölések:  * (csillag): születési hely, k.gy.e.: közös gyalogezred

***

*

A MAGYAR HUSZÁR – 1939

Alcím: A magyar lovaskatona ezer évének története

(Szerk.: Ajtay Endre, Péczely László, Reé László)

A lovasságnak – mint az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadserege egyik fegyvernemének – megjelent több száz oldalas hadialbuma, általános történeti résszel és személyes adattárral (köztük számtalan püspökladányi személy adataival). Több kiadása jelent meg, melyek csak az adattárban szereplő – I. világháborúban harcoló – személyekben térnek el egymástól.

   

Jelölések:

* (csillag): születési idő és hely, k.h.e.: közös huszárezred, O2: II. osztályú ezüst vitézségi érem, Br.: bronz vitézségi érem, K.cs.k.: Károly-csapatkereszt, H.e.é.: háborús emlékérem, Vasker.: Vaskereszt (itt: vitézségi érem szalagján)

***

*

A CS. ÉS KIR. 39. GYALOGEZRED A VILÁGHÁBORÚBAN – 1939.

(Szerk.: Lépes Győző, Mátéfy Artur)

Debrecen “háziezredének”, az Osztrák-Magyar Monarchia közös 39. gyalogezredének fennmaradt ezredalbumát láthatják az alábbiakban. Szerencsésnek mondható, hogy ezen ezred elkészítette albumát, mert sajnos ez nem maradt fenn emlékül minden alakulat esetében az utókornak. E kötet az ezred történetéről és első világháborús részvételéről szól, az események kronologikus sorrendjében. Mivel az ezred iratai a román megszállás alatt javarészt megsemmisültek, így nagy kutatómunkával állt össze utólag az album anyaga 1939-ben, de sajnos bizonyos információk még így is pótolhatatlanok maradtak. A kitüntetett tisztek és legénység adatai nem voltak teljes egészében rekonstruálhatóak, teljes névsora csak az arany vitézségi éremmel kitüntetetteknek van, a “nagyezüst” érmesek (I. osztályú ezüst vitézségi érem tulajdonosok) névsora már nem teljes. Az album tartalmazza az ezred hősi halottainak névsorát is (fotó nélkül), de itt sem mondható teljesnek az adatbázis, a nevekhez tartozó adatok elég hiányosak.

Mivel a püspökladányiak nagy része a debreceni 39-esek kötelékében szolgált az első világháború alatt, így az album végén található névsorok is számtalan püspökladányi nevét őrzik meg az utókor számára.

   

A világháborúban “nagyezüst” vitézségi éremmel kitüntetett legénység névsora (részlet).

Jelölés:   * (csillag): A Vitézi Rend tagjait jelöli.

Jelentése: A püspökladányi Horváth József tizedes, a Vitézi Rend tagja, “nagyezüst” éremmel kitüntetett.

***

*

A MAGYAR KATONA – 1943.

Alcím: Századunk legszebb magyar csatái

(Szerk.: Ajtay Endre)

“E mű szerzői a világháború és a későbbi szép magyar csaták mindenikét kidolgozták, úgyhogy most, amikor munkájuk kiadására alkalom nyílt, a már nagy gonddal előkészített és megírt szebbnél-szebb harcok közül kellett e könyvünk anyagát kiválogatni. Ez pedig nem volt könnyű feladat. (…) A szerzők forrása legelsősorban a m. kir. Hadilevéltár iratanyaga volt. (…) A szerzők szerény emléket állítottak a magyar katonának, aki hősies vitézkedéssel szerzett magának megbecsülést. De ki tudna olyan emléket állítani neki, amely valóban méltó hozzá, valóban méltó cselekedeteihez!” olvasható a több száz oldalas album előszavában.

A vaskos kötet végén található fényképes Emlékalbumban a világháborúban, Felvidék, Kárpátalja és Erdély visszaszerzésében résztvett bajtársak életrajzát örökítették meg, az általuk rendelkezésre bocsátott adatok alapján.

   

   

***

*

VITÉZI KIADVÁNYOK

*

A Vitézi Rendet Nagybányai Horthy Miklós kormányzó kezdeményezésére 1920-ban rendelettel alapították meg (mely rendelet tulajdonképpen a vitézi telek adományozásáról és alapításáról szólt), célja szerint azért, hogy “utódaikban is jutalmazzák s az ország hűségében megtartsák mindazokat, kik a világháborúban és a forradalmak alatt egyéni vitézségükkel s nemzeti érzésükkel kitűntek, s emellett – ennek jeleként – személyes vitézségükért adományozott hadikitüntetéssel is rendelkeztek.” A magyar kormány által létrehozott szervezetnek az volt a fő célja, hogy az I. világháborúból hazatérő, a föld műveléséből élő hős katonákat földhöz juttassa, eképpen jutalmazva és kötelezve el a háborúban harcoló tömegeket. A földdel (vitézi telekkel), házzal, munkahellyel, különböző szociális juttatásokkal támogatott, állammal szemben lojális szervezet kötelessége egy esetleges külső, vagy belső ellenség elleni támadás esetén támogatás nyújtása lett volna a mindenkori magyar kormány részére (de erre a gyakorlatban sosem került sor.) A Vitézi Rend széles társadalmi bázisra épült – 1939-ig közel 17.000 főt avattak vitézzé, 1943-ig több, mint 23.000 főt – és jelentős társadalmi támogatottsággal is rendelkezett, illetve nagyon sok, háborúban harcoló személy, s családja megélhetését segítette a számukra juttatott földdel és kedvezményekkel.

Püspökladányban alig több, mint 40, első világháborús hőst avattak vitézzé, ezenkívül az ő elsőszülött fiaik közül a várományosként felvételüket kérőket. Az első tényleges püspökladányi vitézek (aki itt született és itt is élt huzamosabb ideig) egyike volt Horváth József, akit 1923-ban egy társával együtt ütött vitézzé Horthy Miklós kormányzó.

***

*

VITÉZEK ÉVKÖNYVE – Első Évfolyam – 1927.

(Szerk.: Pekár Gyula)

Ez volt az első kiadása a vitézek adatait tartalmazó évkönyveknek, az 1927. évig vitézzé avatottak neveit és néhány személyes adatukat tartalmazza.

   

 

A szöveg jelentése: Szabó Lajos volt tartalékos, közvitéz, földműves. Háborúban szerzett kitüntetései: I. osztályú ezüst vitézségi érem (“nagyezüst”), II. osztályú ezüst vitézségi érem (“kisezüst”), Károly csapatkereszt. Született Püspökladányban, 1897. december 6-án. Lakcíme: Püspökladány 1328.  1925-ben avatták vitézzé 3666. sorolási számmal.

***

*

VITÉZEK ÉS GAZDÁK LAPJA – (1926. 06. 18.)

(Szerk.: Farkass Jenő)

A vitézek tájékoztatására adták ki 1922-től a Vitézek és Gazdák Lapját, melynek 1935-től Vitézek Lapja lett a címe. Ennek Vitézi élet/Családi értesítő rovatában rendszeresen közöltek vitézek születési, halálozási és házasságkötési híreit. Az 1926. július 18-i számban egy örömteli hírt találunk egy püspökladányi jegyespár házasságkötéséről.

      

***

*

A VITÉZI REND 1921-1931.

Alcím: A tízéves Vitézi Rend

(Szerk.: Szécsy-Oszlányi-Oszlányi-Farkass)

A Vitézi Rend tízéves évfordulója alkalmából adták ki. A Vitézi Rend történetének, az egyes vitézi törzsszékek és vármegyei vitézi székek tisztviselőinek bemutatása mellett a vitézek névsora is helyet kapott a kötetben. A Vitézi Rend kutatóinak sok érdekességet rejt e mű is.

 

 

Jelentése: Dalmi Albert földműves, született Püspökladányban. 1925-ben avatták vitézzé, 4003. sorolási számmal. Vitézi telekkel rendelkezik (Püspökladányban a Hamvason osztottak ki összesen kb. 23-26 vitézi telket).

 ***

*

AZ 1934-BEN FELAVATOTT VITÉZEK NÉVSORA

E vékonyka kiadvány egy igazi kuriózum! Mint az eredeti, eléggé megsárgult – 1934-es – kísérőlevél is mutatja, e “füzet” a Vitézi Szék által készített kiegészítő jegyzéke az előző, “A Vitézi Rend 1921-1931.” című albumnak, melyet megküldtek az eredeti megrendelőknek. Nem túl sok ilyen kiegészítő jegyzék maradt fenn eredetiben és élte túl épségben az elmúlt 80 évet, hisz ez önmagában – kötés híján – még sérülékenyebb volt, mint maga az album. E 30 számozott oldalból álló, eredetileg is borító nélküli kiadvány az 1934. évi országos vitézi avatás névsorát közli, benne püspökladányiak neveivel.

 

 

Ifj. Horváth József az 1923-ban vitézzé ütött  – első világháborúban harcoló – azonos nevű apja után kapta meg 1934-ben a vitézi címet. A Vitézi Rend szabályai szerint erre az elsőszülött fiú (a várományos) tarthatott igényt, de ez nem járt automatikusan, itt is kérelemhez és elbíráláshoz kötődött a cím adományozása. A bemutatott oldalon olvasható még egy püspökladányi név, Kabai József neve, aki szintén háborúban harcoló és hadifogságban hősi halált halt apja után kérelmezte és kapta meg a vitézi címet. Apját 1926-ban posztumusz avatták vitézzé. (Ezen kísérőadatok nem a kiegészítő jegyzékből nyerhetőek ki,  háttérkutatás eredményei.)

***

*

VITÉZEK  ALBUMA – 1939.

(Szerk.: vitéz szendrői Kovách Géza)

 

Egy újabb különleges és  igencsak ritka kiadványt szeretnék utolsóként ajánlani.  Az 1939-ben megjelent Vitézek Albuma egy igazi könyvritkaság, hisz azon kiadványok közé tartozik, melyeket 1945-ben betiltottak és elrendelték a megsemmisítésüket!

Az album hosszas előkészítő munka és adatgyűjtés után készült el, célja szerint egybe kívánta gyűjteni az I. világháborúban hősiesen harcoló és vitézzé avatott személyek, valamint a címet öröklő várományosok nevét és néhány alapvető adatukat, fotójukat, emléket állítva ezzel a háborús hősöknek.

Az albumban több, mint 12.000 név szerepel, akiket 1938. december 31-ig avattak vitézzé és több, mint 5.000 portréfotó található.  A kiadvány több, mint 600 oldalas. Az albumban nem szerepel viszont az addig felavatott összes (közel 17.000) vitéz neve és adatai, csupán azoké, akik kérték és megfizették az albumba kerülés díját.

   

  

Jelentése: vitéz Horváth József tartalékos tizedes, földműves, Püspökladányban lakik. Született 1885-ben, szintén Püspökladányban. Bevonult a császári és királyi 39. gyalogezredhez. Kitüntetései: I. osztályú ezüst vitézségi érem (“nagyezüst”), II. osztályú ezüst vitézségi érem (“kisezüst”), bronz vitézségi érem és Károly-csapatkereszt.

***

Megyaszai Szilvia

*

Az összeállítás tartalmának további felhasználása a szerző engedélyével lehetséges!

***

A honlap I. Világháború/Fotótár rovatában további személyekről feltöltött adatok, fotók is találhatóak.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

Csenki Sándor, püspökladányi születésű cigányfolklór-kutató

A püspökladányi születésű Csenki Sándor – a cigány kultúra ismerője és gyűjtője, cigányfolklór-kutató – fekete szemű, eleven kisfiú volt. Szerette a régiségeket, állandóan a rokonok és ismerősök padlásán kutatott kincsek után. A nyelvekhez kora gyermekkora óta vonzódott. Még 6 éves sem volt, amikor elhatározta, eszperantót fog tanulni. Hogy miért pontosan eszperantót, arról nem szólt a fáma, de édesapja nem beszélte le róla, így minden nap átjárt kis barátja társaságában a szomszédban lakó Papp Kálmán tanító úrhoz, aki szeretettel foglalkozott a kis nebulókkal. Sándor olyan igyekezettel tanult, hogy hamarosan levelezőtársat is talált: egy észt kisfiút, akivel őszinte barátságot kötött.

A cigánysághoz és a cigány nyelv tanulásához egy véletlen vezette öccsét, idézte fel ifj. Csenki Imre elismert karnagy, zeneszerző a visszaemlékezéseiben. 1935-ben különbözeti vizsgára készült, a kisújszállási gimnáziumban kellett felvételi vizsgát tennie, latin nyelvből. Kora reggeltől az udvaron és a kertben sétált szótárral a kezében és a latin szavakat memorizálta.

(Fotó: Csenki Imre és Csenki Sándor: Cigány népballadák és keservesek)

Rendszeresen járt hozzájuk egy sokgyerekes püspökladányi cigány-asszony – Mari néni –, aki a használt ruhákat és a maradékot vitte el népes családjának. Megszólította a magoló (tanuló) diákot:

– Mit tanul fiatal urasom?

– Latint – felelte.

– Hát az meg mi?

– Az egy nyelv – válaszolta.

– Miért nem tanul cigányt fiatal urasom, mert az egy valóságos anyanyelv!

Jót kacagott a javaslaton Sándor, mégis megkérdezte néhány magyar szó cigány jelentését, és a latin szó mellé írta. A cigány szavak naponta szaporodtak a szótárban, és mire felkészült a vizsgára, már cigányul beszélgetett Marival, ha betévedt hozzájuk.

Ettől kezdve rendszeresen látogatta Püspökladányban az úgynevezett ”Cigányvárost”, szenvedélyesen gyűjtötte a meséket, dalokat, balladákat, és lelkesen mutatta meg este családtagjainak az aznapi kincseit. A cigánytelepen a felnőttek és a gyerekek rajongtak érte. Ha végigment Püspökladány főutcáján, 8-10 gyerek szaladt utána, karjába kapaszkodtak, szavaltak, daloltak, és érte aprópénzt kunyeráltak. Édesapját és bátyját is elvitte ezekre a felfedező utakra. Édesapját a Püspökladányban elismert tanítót, id. Csenki Imrét arra kérte, készítsen rajzokat a putrikról, a szegkovácsok és fúrókészítők eszközeiről, a bátyja a cigány-dalok dallamát jegyezte le. Bátyját hosszabb távra is megnyerte a gyűjtőmunkának, sok cigány dalt gyűjtöttek össze a környező településeken. Az anyagot Kodály Zoltánnak is megküldték, aki elismerte és buzdította munkájukat, később megbízásából Erdélybe is elmentek gyűjtőkörútra. A gyűjtőmunka akkor nemcsak fárasztó volt, de jó kondíciót is követelt. Nem volt még magnetofon, a nehéz fonográfot magukkal kellett cipelniük. Előfordult, hogy hiába dolgoztak, mert a nagy melegben megolvadt a viaszhenger, tönkrement a felvétel, kezdhettek mindent elölről. Kevés volt a pénzük, gyakran napokig disznósajton éltek, mert az volt a legolcsóbb. Sok kalandot éltek át együtt. Egyszer Marosvásárhelyen egy városszéli kocsmában érdeklődtek, hol találják a szénégető cigányokat. A kocsmáros, aki fonográfot még sosem látott és villanyszerelőnek nézte őket, gyanút fogott, és miután kiszolgálta őket, értesítette a rendőrséget. Kisvártatva meg is jelent egy rendőr a kocsmában, és igazoltatta őket. A papírjaikat rendben találta és még ő igazította útba őket, merre találják a szénégető cigányokat. Fárasztó gyaloglás következett, míg megtalálták őket egy erdei tisztáson.

Csak az asszonyokat és a gyerekeket találták a táborhelyen, a férfiak a szénégető kemencéknél távolabb dolgoztak. Az asszonynéppel gyorsan megbarátkoztak, hamarosan cigánydaloktól zengett az erdő. Alkonyat táján fáradtan, porosan, kormosan megjöttek a munkából a férfiak. Egyből nekik támadtak, fejszéikkel hadonásztak, kiabáltak és tudni akarták mit keresnek az asszonyaik közelében. A testvérek sápadtan egymásra néztek, ”Most ütött az utolsó órájuk!„. Sándor nem vesztette el lélekjelenlétét, cigányul szólt hozzájuk: „Testvérek én a nagy Tári dédunokája vagyok. Elhoztam magammal ezt a zenetanárt – és testvérére mutatott – akinek az a bogara, hogy gyűjti a szép cigány nótákat. Már az asszonyok is énekeltek ebbe a masinába, énekeljetek ti is! Ez a masina visszaadja a hangokat. Megindította a fonográfot. A cigányok elképedve hallgatták a dalokat és félrehúzódva suttogták „Ez az Ördög maga!”. Valaki közülük felkiáltott „Bolond vagy hé, hiszen ez a feleséged nótája!”. Mindenkiből kirobbant a kacagás, Sándort ölelgették, vállukra vették, bátyja hátát barátságosan megveregették és kezdetét vette a tánc, az ének és a zene. Ezután Sándor Debrecenben, a Református Kollégiumban lett óraadó tanár. A gyűjtőmunkát akkor sem adta fel. A nyári szünetekben üstfoltozóként élt a cigányokkal együtt. A cigány meséket kockás füzetekbe jegyzetelte kézzel, cigány nyelven, sajátos rövidítéseket alkalmazva. Ezek az értékes feljegyzések nem vesztek el csodával határos módon a második világháborúban. Csenki Sándor pályája, élete azonban tragikusan kettétört, a gyűjtőmunkája feldolgozását már más végezte el.

A II. világháború alatt a család Debrecenből Pesthidegkútra menekült a rokonokhoz, mert lakásukat bombatalálat érte. Innen hurcolták el az oroszok a két Csenki fiút, Imrét és Sándort Dunapatajra, ahol fogolyként kezelték őket. Sajnos Sándor nyughatatlan forróvérű fiatalember volt, többször próbált megszökni és az utolsó szökésnél eltalálta az orosz őrség golyója. Néhány nap múlva a tábor felszabadult.

Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány

Én is Püspökladányban születtem, ott végeztem az általános és középiskolát. Csenki Sándor cigány meséit, „A cigány meg a sárkány”-t csak akkor fedeztem fel, mikor unokáim részére új, eddig nem olvasott meséket kerestem. Hasonlítanak a magyar népmesékhez, mégis mások, mert a cigányok különleges, gazdag világát ismerhetjük meg belőle.

Ajánlom Önöknek is megismerésre e könyvet!


 

Dr. Pánti Irén

***

Csenki Sándorról és ifj. Csenki Imre karnagy, zeneszerzőről a Könyvespolc rovat megfelelő könyveinél olvashat bővebben, id. Csenki Imre tanítóról az Antikvár rovat/Csenki meghívó fejezetében.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz