2014. 07. 25.

*

.

.

.

A mai „emlékébresztő” összeállításban az egykori püspökladányi kutakról olvashatnak: először személyes családi fotókon, majd egy 1938-as könyv-különlegességen, végül Kecskés Gyula gyűjtésén keresztül eljutunk a mai fennmaradt emlékekig…


Gyermekkorom legkedvesebb emlékei a nagyszüleimnél töltött időkhöz kötődnek. Mai napig szívesen emlékszem vissza a száraz és meleg nyarakra; a virágoskertek, veteményesek, gyümölcsfák üdítő látványára és illatára; a háziállatok (tyúkok, kacsák, disznók) sokaságára, melyek nélkül elképzelhetetlenek voltak a hátsóudvarok; vagy akár a kézidarálók hangjára, mellyel a kukoricát darálták Nagyapámék a baromfinak. Tolulnak az emlékek a poros utak mellett összeverődő gyerekseregről, a Nagyapám által készített furulya, parittya, íj és nyíl játékaimról; a fáramászás, hintázások önfeledt öröméről; a nyugodt falusi légkörről; az ásott kutak friss, szomjoltó, hideg vizéről és arról, hogyan kísértem nagyszüleimet a „kútra”. Ez utóbbi kedves kisgyerek-kori emlékem elevenedett meg, mikor kezembe akadt egy igazi könyvritkaság, mely a téma nem tudományos, inkább csak „emlékébresztő” körüljárására sarkallt. A régi családi fotók között keresgélve bevallom, könny szökött a szemembe, ahogy az emlékeket felelevenítettem. Az itt bemutatott első – 1969. körül készült fotón – anyai Nagymamám látható, aki épp az Éles-kútra indult vízért zománcos kannáival, melyek sötétkék fedeleiből később én is ittam vizet gyermekkoromban. Sajnos a velük szemben később létesített közkifolyó (ahova már én is sokszor elkísértem), már nem áll a Jókai utca ezen szakaszán, akárcsak Nagymamám háza sem, mely már csak e fotón maradt fenn, s az emlékeimben él tovább… Mindezen emlékeim közül ma már csak az Éles-kút áll eredeti helyén, dacolva az idő rozsdás vasfogával. A következő – az 1980-as évek végén készült – fotón másik Nagymamám áll egykori újtelepi házuk udvarán, ásott és téglával kirakott kútjuk mellett, melyből Nagyapámnak egyre mélyebbről kellett felhúznia az egyébként jó hideg vizet, a család számára. Azt hiszem, sokunknak akadnak ilyen jellegű régi fotói a családi albumokban, de az emlékek mindenkinek mást „mesélnek”.

 

Remélem, megbocsátják nekem e személyes hangvételű visszaemlékezéssel induló bevezetőt, de ez inspirált a téma gondolatébresztő megközelítésére.

*

A kezembe akadt majdnem 80 éves országos kiadvány – mely felszínre hozta bennem az emlékeket – 1938-ban jelent meg és a címe: Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez, Püspökladány. A könyvet a Magyar Királyi Földmívelésügyi Minisztérium fennhatósága alatt álló M. Kir. Földtani Intézet adta ki. A kötet számtalan információt, laboratóriumi vizsgálati jegyzőkönyvi adatot tartalmaz, melyek ismertetésétől itt eltekintenék, egy táblázatát szeretném mindössze közzétenni, mely rendkívül sok helyismereti adalékot is tartalmaz. A táblázat Püspökladány artézi kútjairól szolgáltat adatokat, azok számát, helyét, fúrási idejét, esetleg telektulajdonosának nevét feltüntetve. 1938-ban Püspökladány belterületén 46, külterületén pedig 27 artézi kutat ismertek (összesen 73-at), de csak 59-nek az adatait rögzítették a táblázatban.

Az itt bemutatott táblázat nagyon sok érdekes adatot tár fel és őriz meg a múltból, érdemes jobban belemélyedni a tanulmányozásába. A kiadvány szerint Püspökladány első artézi kútját 1878/79-ben fúrták a MÁV Pályaudvaron. Mélysége 209,51 méter volt, hőmérséklete 21,2 C0. Ezt a kutat a Tiszavidéki Vasúttársaság fúratta azzal a Zsigmondy Béla mérnökkel, aki a budapesti Városligetben fúrta az első artézi kutat Magyarországon. Kecskés Gyula könyve szerint ezen püspökladányi kút volt az Alföld első nagyszabású artézi kútja. A község vezetőinek kérésére a MÁV igazgatóság engedélyezte, hogy a vasúti kutak felesleges vizét a községbe bevezessék, sőt a pályaudvar É-i oldalán a vasúttársaság saját költségén csorgóba vezetette a vizet, ahonnan a lakosság ivóvizet hordhatott. Ezután a község vezetősége „két vízfelfogó medencét állíttatott fel a piacain” (a régi piac a református templom előtt volt, az új pedig a községháza előtt) és „azokat csatornával össze is köttette a vasút udvarán keresztül vezetett csatornával”. Így kapott a település az 1880-as évek végére tiszta artézi vizet a vasúti kutakból. A vízelvezető csatorna (mely a vasúttól vezetett a település központjába) Zsolnai Vilmos pécsi porcelángyárában készült, földbe ásott cső volt. Ezeket a csöveket az 1930-as években szedték fel, s sok házra kerültek ki, áteresznek. A község belterületén fúrt első artézi kutat a Dózsa György és Bem utca sarkán létesítették, 1897. tavaszán. A szájhagyomány szerint e kutat „Rózsám-kútjának” hívták a helyiek. A korabeli Püspökladány című lap így számolt be a település első artézi kútjának fúrásáról: „Községünk Bodónak nevezett részén készen van a pompás vizű ártézi kút, 150 m mélységben találták meg az ősvizet, mely jellegre nézve egy és ugyanazonos a vasúti ártézi kutak vizével. Percenként 40 l-nyi vizet ad ki, tiszta, s oly meleg, hogy a felszálló sűrű gőz szalag alakjában jelzi az utcákon az utat, hol a felesleges víz lefolyik. Ezzel a Bodó egyik legnagyobb szükségén segítve van.”

A település második artézi kútját szintén 1897-ben fúrták, az Árpád és Vörösmarty utcák sarkán (ez volt a Kabai-kút, vagy Cili-kút). Ezután sorra fúrták a többi községi, illetve intézményi, vagy magántelkeken található artézi kutat. Püspökladányban az 1880-as évek végétől az 1960-as évek végéig (a vezetékes ivóvíz kiépítéséig) az artézi kutak voltak azok, melyek ellátták a lakosságot községi szinten ivóvízzel (közkutak). Némely család telkén emellett ásott kút (már amennyiben vize iható volt), a tehetősebbekén pedig saját fúrott artézi kút biztosította a vízellátást.

Mindezt megelőzően azonban, a 18. században, de még a 19. század elején is Püspökladánynak mindössze három-négy, ivóvizet szolgáltató ásott kútja volt csak, az is mind a községen kívül (pl. Dúró-kút). Az 1930-as években még így mesélte el Kecskés Gyula egyik adatközlője a Sziget-kúttal kapcsolatos már akkor is régi emlékeit. „Még csendőr Dalmi szájábúl hallottam vót, hogy űtet gyerek korába mán kedden vagy szerdán elkűtte az annya a szigetkútra vízir, hogy pintekre biztosan legyen lágy víz. Mer a szigetkút vízibe főtt meg leghamarébb a paszuj. Vót egy szilkéjük, mindig abba horta a vizet. Akkor még ritka vót a bádogedíny, kanna helyett cseríp korsó járta. A vödör is csak favödör vót. Mindenki maga vitte a madzagot is, amivel leeresztette az edínyt a kútba. Csütörtökön, pínteken annyian vótak vízír, hogy kimertík egymás elől a vizet. Olyan kevés vót mán a víz a kútba. Várni kellett, míg megin gyűlt valamennyi.” 

(szilke: kis cserépfazék, bádog: vékony fémlemez)

 

Az állatok itatása is ásott, majd fúrott kutakból történt. Gémeskút deszkakúttal, állatitatóval. (A kép illusztráció. Fotó: Fortepan/Csontos Péter)

*

A 19. század végétől rendelkezik Püspökladány artézi kutakkal, melyek adatai e táblázatban olvashatóak:

 

   

   

(A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!)

*

Az itt bemutatott táblázatból – annak szerkesztője szerint – néhány artézi kút lemaradt, amik még az 1938-as állapothoz tartoztak. 2 belterületi kút, melyet 1938-ban fúrtak: az egyik a 61 méter mély, Rákóczi utca és Északi sor találkozásánál fúrt közkút, a másik egy magánkút, mely a Sárbert Lajos Rákóczi utcai házának udvarán állt. A külterületen további 3 kút: az egyik a Kisszőkesziget-tanyán lévő artézi kút, melyet állítólag még 1892-ben fúrtak, a másik a Nagy-Makkodi tanyán állt, és egy harmadik az akkori állami csemetekertben volt található. A többi, a teljességhez tartozó kutak adatait e táblázatban nem rögzítették.

Egy érdekes püspökladányi kísérletről is beszámol az országos kiadvány: Vitéz Tury Elemér erdőmérnök, a püspökladányi Szikkísérleti Telep vezetője szóban arról tájékoztatta az adatfelvevő szakértőt 1938-ban, hogy az m. kir. Erdészeti Szikkísérleti Telep artézi kútjának vizével kísérletképpen egy kisebb területet öntöztek. Két évig igen jó répatermés született az öntözött területen, a harmadik évben azonban a víz okozta elszikesedés következtében a vetemény már ki sem kelt. 1938-ban a túlfolyó artézi vízzel egy kísérleti halastavat is tápláltak Turyék.   

Idővel aztán a püspökladányi kutak nyomása csökkent, a víz apadni, fogyni kezdett, ezért a régi kutak egy részét először egyre mélyebbre fúrták, majd fokozatosan kerékmeghajtásúra kellett cserélni, az újabb kutak pedig már mind kerekes kutak lettek. A vízhozam csökkenésének két fő okaként már 1938-ban azt jelölték meg, hogy a kút- és vízadó réteg ellenállása növekedett pl. eliszapolódás, elhomokolódás, bekérgeződés miatt, a másik ok a vízadó réteg kimerülése, túlzott igénybevétele volt. 1959-ben 47 kerekes kút volt Püspökladány belterületén. 1965-ben kormányszintű jogszabály született a közműves vízellátás társulati úton való megszervezéséről. A községi tanács 1966. június 10-én alapította meg a Vízműtársulatot, a lakosság 10 éven keresztül évi 200 Ft hozzájárulást vállalt háztartásonként. Az építési munka 1967-ben kezdődött meg és 1969. végére elkészült a 200 m3 űrtartalmú víztorony, két darab tárolómedence és a gépház. 1971. augusztusáig 58 km hosszú vízvezeték és 205 db kifolyócsap épült Püspökladányban. A települési vízellátásban így az egykori ásott kutakat előbb a hagyományos artézi kutak, majd a kerekes-kutak, idővel pedig a vízvezetéken létesült közkifolyók váltották, illetve egészítették ki. Ezek száma 2013. végére 80-ra csökkent, melyek egy része ma is működőképes.

*

Egykori kerekes kút, valahol Püspökladányban

*

A következőkben azon egykori püspökladányi kutak kerülnek bemutatásra, melyeket Kecskés Gyula helytörténeti gyűjtése során számbavett, s lejegyzett. Érdekes egyébként összehasonlítani az 1938-as adatsort, mely a kút helye szerint azonosítja a kutakat és az 1974-es megjelenésű gyűjtést, mely a kutak közszájon forgó, nem hivatalos, de mindenki által ismert neve szerint veszi számba a helyi kutak egy részét.

E nevek nagyon beszédesek. Rendszerint arról a személyről nevezték el a kutat, akinek a háza, vagy telke előtt, esetleg akinek a földjén a kutat fúrták, vagy egy településrész nevét kapta, néha egy eseményről nevezték el (pl. Peres-kút, Topánkás-kút). A felsorolás nem lehet teljes, hisz Kecskés Gyula is csak azokat a kutakat vette lajstromba az 1970-es években, melyekről adatot, vagy adatközlőt talált, vagy melyeket valamilyen válogatási szempont szerint fontosnak tartott. Van olyan kút viszont, melyeket nem említ gyűjtésében, pedig még ma is fellelhetőek (pl. a petri-telepi Hajdú-kút, vagy Zsidó-kút). Mindamellett Kecskés Gyula munkássága felbecsülhetetlen, mert összegyűjtötte, feljegyezte és az utókornak megőrizte e neveket, s a szájhagyomány útján továbbadott történeteket.

.

Püspökladány belterületén lévő egykori kútjaink:

Cigánykút – A településen kívül, a Nagy-ér dél-keleti partján ásott gémeskút neve volt. 1897 előtt a „Rózsám-kútja” fúrásáig a bodóiak (Bodó=régi püspökladányi városrész) egy része innen hordta az ivóvizet. A kutat később betömték. Az 1970-es években még létező új kutat olyan közel ásták a régihez, hogy a kútágas a helyén maradt, csak a gémet kellett megfordítani. Szemben volt vele az egykori Cigánysornak nevezett településrész, mellette futott a Cigánygát, vagy Libagát (amely a Dózsa György utcából a Muszáj-puszta, illetve a szerepi út felé vezetett), ezekről kapta a kút a nevét.

Egri kút – A Dembinszky és Arany János utca sarkán állt. Artézi kút volt, melyet 1914-ben fúrtak, 180 méter mélységig. Létesítéséhez az ott lakó Egri Lajos ajánlott fel egy darabot a telkéből, innen kapta a nevét.

Éles-kút (Élës-kút) – Az Árpád utca és Deák Ferenc utca sarkán, néhai Éles Gábor telke mellett 1935-ben, 61 méter mélyre fúrt artézi kút.

Fehéregér kútja (“Fejíregér”, vagy “Fehíregér kúttya”) – A Csillag utca bejáratánál, a Rákóczi utca sarkán áll. A Csillag utcát 1930-50 között Darányi utcának hívták, amit Darányi Ignác miniszterről neveztek el, kinek nagy szerepe volt a Darányi-telep létesítésében. A Csillag utca sarkán a 19. század eleje óta állt egy bolt, melynek tulajdonosát “fehíregérnek” csúfolták. Utána kapta a kút is a nevét.

Gali-kút – A Jókai és Kinizsi utcák sarkán, az akkor ott élt Gali vezetéknevű lakó háza előtt fúrták az 1930-as évek végén. 70 méter mélyre fúrt kerekes kút állt e helyen. A kutat lebontották.

Gönczi-kút – A Kuruc utca 30. számú ház előtt, az utcán ásták, közvetlenül a gyalogjáró (járda) mellett, Gönczi Gábor telke előtt. Az 1900-as évek elején már megvolt, de már akkor is régi volt. A környékbeliek használták, de vize ivásra alkalmatlan volt. A deszkakávájú, ásott kutat 1971-ben tömték be.

Herskovits-kútArtézi kút a Petőfi utca és Nagy Lajos utca sarkán, Herskovits Salamon vegyeskereskedése és korlátlan italmérése mellett. Régen bővizű és nagyon „földgázas” kút volt, melyet 1912-ben fúrtak 200 méter mélyre. A kutat lebontották.

Jakus-kút – A Darányi-telepen a Komáromi és Losonci utca sarkán, néhai Jakus Joakhim házas telke mellett állt. Előbb vízvezetékes kút, amely a Darányi-telep létesítésekor a MÁV oszloptelepítő telepről kapta vizét. Az I. világháború után 76 méter mélyre fúrt kerekes kút volt. A kutat lebontották.

Kabai-kút (vagy Cili-kút) – 1897-ben fúrták Kabai János háza mellett, a későbbi Cili bolttal szemben, az Árpád és Vörösmarty utcák sarkán. Ez volt Püspökladány belterületén a második artézi kút. 158 méter mélységből percenként 60-65 liter vizet adott, s bár 8 méterrel mélyebb volt, mint a Rózsám-kútja, vize mégsem volt olyan meleg. A község 900 forintért vásárolt kútfúró felszerelést és csövekkel együtt 881 forintba került annak fúrása. A vize mellett még az 1920-as években is szivárgott a gáz, vize aztán lassan elapadt, az 1920-as évek végén lebontották a kutat.

Kismalom-kút – A település szélén, a Déli sor és Erőss Lajos utcák sarkán, a Kisgőzmalom telke előtt fúrt kút az 1800-as évek legvégén. Egykor bővizű és erős nyomású artézi kút volt, mely az 1970-es években már alig szivárgott. A kutat lebontották.

MÁV pályaudvar kútjai – A Tiszavidéki Vasúttársaság 1877. július – november hónapban Zsigmondy Béla mérnökkel a püspökladányi MÁV pályaudvaron kísérleti fúrást végeztetett. A víz 88,8 méter mélységből tört fel. A következő években (1878-1879 közt) Zsigmondy 209,51 méter mélyből 21-26 C0 vízhőmérsékletű artézi kutat fúrt. A II. számú kutat 1886. január 6 – július 24. közt fúrta, szintén Zsigmondy (277,4 m, 24 C0). Az első belterületi artézi kút megfúrásáig a pályaudvar artézi kútjainak vasút számára feleslegessé váló vizét a községbe vezették csővezetéken (a községháza előtti piactérre és a református templom előtti régi piactérre).

A III. kutat 1905-ben fúrták, erről viszont Kecskés Gyula nem ír könyvében. A pályaudvari kutak közül a II. és III. számúnak együttes napi gázszolgáltatása kb. 80 m3  volt. Ez a gáz 80 égőt táplált, ezzel világítottak a pályaudvaron napi 12 órán át. Ezt a gázfelhasználást 1922-ben megszüntették, mert ettől a vezetékek elrozsdásodtak, illetve a vezetékek egyenőtlen mélységekben való fektetése miatt felgyűlt a csövekben  a víz és ettől a gázlámpák rosszul, pislogva égtek.

Öhlbaum-kút (Elboum-kút) – Öhlbaum Lázár boltja előtt, az Arany János utca és Kisfaludy utca sarkán.

Peres-kút – A Dózsa György és a Thököly utcák sarkán állt. 1897-ben fúrták, 184 méter mélységből artézi vizet adott. A szájhagyomány szerint neve onnan ered, hogy Cs. Kiss Balázs telektulajdonos nem volt hajlandó telkéből területet biztosítani a kút számára. A községi vezetés kisajátítási eljárás keretében szerezte meg a területet.  A kutat lebontották.

Piackút – E néven 3 kutat is számon tartottak a Hősök terén. Az első az 1888-1892 között épült medence kútja, melybe a MÁV pályaudvar II. számú artézi kútjának felesleges vizét vezették el csöveken. Ezt követően így nevezték az itt fúrt artézi kutat is, mely 196 méter mélyről hozta fel a vizet (fúrási ideje nem ismert). Ezen, később elapadt kutat újrafúrták, ezt is ezen a néven emlegették.

Polgári iskola kútja (Polgári-kút) – 1927-ben fúrták a 282 méter mély, abból szabadon ömlő, bővizű artézi kutat. A vizet kivezették az iskola kapuja elé épített utcai kútba. Ez a kút látta el vízzel egy ideig a Bajcsy-Zs. utca 10. szám alatti telken működő egykori községi strand medencéjét is.

Rózsám-kútja („Rózsám kúttya”) – A Dózsa György és Bem utcák sarkán álló fúrott artézi kút volt, melyet 1897. tavaszán fúrták. Ez volt Püspökladány első belterületi artézi kútja. A szájhagyomány szerint a neve onnan ered, hogy egykor a kúttal szemben, az utca padlótlan (járdátlan) oldalán, a sarkon állt Borsos Ferenc gazdálkodó háza. Feleségét „Sári rózsám”-nak becézte. A felesége után állítólag „Sári rózsám kuttyának”, vagy „Rózsám kúttyának” hívta a lakosság is a kutat. A kutat lebontották. Ugyancsak szájhagyomány őrizte csak meg azt is, hogy a Dózsa utcát korábban – a 18. század végén – Kossuth utcának nevezték. Kecskés Gyula a Dózsa György utcát tartotta egykor a település leghosszabb utcájának. 

Sári kút – A Sári-bolt előtt fúrt 74 méter mély kerekes kút, melyet 1944-ben újrafúrtak. Sári-boltnak a Mikes u. 24. szám alatti vegyeskereskedést nevezték, melyet az 1930-as évektől Sári Gábor tulajdonos vezetett. A kutat lebontották.

Szigetkút – Egyes emlékezők szerint a Vadaskert, mások szerint a Régi újkert nevű szőlőskert falu felé eső végén lévő ásott kút volt. Nevét onnan kapta, hogy mindkét kert vége a Németszigeten volt.

Templomkút – A Kossuth utca végén, a református templomkert mellett állt. Először az 1888-1892 között épült medence kútját nevezték így, melybe a MÁV pályaudvar II. számú artézi kútjából vezették az ivóvizet. Ezután 220 méter mély artézi kutat fúrtak ide (ennek ideje ismeretlen), ezt is e néven említették. Ez a kút elapadt, s újrafúrták. Legutoljára 196 méter mélységű kerekes kút állt ezen a helyen. A kutat lebontották.

Tonkai-kút – Az Úttörő (ma Szent István) utcán egykor fúrt artézi kút neve volt. Szájhagyomány szerint ebben az utcában lakott a 19. század közepén Tonkai nevű községi főbíró és róla nevezték el a kutat.

Topánkás-kút (Papucsos-kút) – Egy adatközlő szerint a Kislegelőn volt egy ilyen nevű ásott kút, közel a bárándi úthoz, a Szél család háza körül. Ez iható vizet adó gémeskút volt.  Szájhagyomány szerint a 19. század közepén egy lány ölte magát a kútba, aki „topánkáját a kút tövihë tëtte”.

.

Püspökladány külterületén lévő egykori kútjaink:

Bangó-kút (tévesen, elírással Banya-kút) (Az 1850-60-as években még a Tilalmason meglévő, a Bangó-család földjén ásott kút. Pontos helye ismeretlen.)

Bojártelek-kút (A Tilalmason lévő Bojártelek-dűlőről kapta a nevét, melynek szélén az 1940-es évek elején még megvolt.)

Csepegős-kút (A Makkod II. dűlőben, mely egy kimerülőben lévő artézi kút volt.)

Deme-kút (A Tilalmason, a Sashalom-dűlőben állt egykor. Tulajdonosa után nevezték el.)

Dúró-kút (A Keleti sorral szemben, a bárándi úttól délre eső kút volt. Ez azon kutak egyike volt, mely az artézi kutak fúrása előtt a falun kívül ásott, bővizű kút volt. Nevének eredete ismeretlen.)

Gara-kút (A róla elnevezett Garakúti-dűlőben volt. Szájhagyomány szerint egy Gara nevű ács fulladt a kútba. 1818 előtt már megvolt, ma már ez sincs meg.)

Kávás-kút (Szintén a Tilalmason állt egykor, a kút formájáról kaphatta nevét. Adat nem maradt fenn róla. Ezen kutakról nevezték el a területeket, a dűlőket is rendszerint. 1820-ban már jelölték e névvel, Kávás Kút-ként magát a szántóföldet.)

Puszta-kút (Egykori kút a Tilalmason, az úrbéres földeken, a kaszálókon. Ez is terület névadója lett, Puszta-kút dűlő néven.)

Zsidó-kút (E néven csak egy, a Meggyesen található legelőt jelöl Kecskés Gyula, pedig a Petri-telepen is neveztek így kutat, feltételezhetően az ott lakó személy vallása után.)

*

A „ceglédi kanna” hét vagy kilenc literes, fedeles vízhordó és tároló edény volt. Eredetileg horganyzott bádogból készült és a ceglédi Rónay János bádogos-üzemében gyártották először, az 1910-es években. A második világháború után az ország edénygyáraiban alumíniumból, vagy vasból készítették, majd elterjedt a zománcozott változata is, legtöbbször kékre, pirosra, fehérre festették. Nálunk főleg a színezetlen bádog, majd a kék zománcozott változata terjedt el leginkább. Vizet, tejet hordtak és tároltak benne elsősorban. Néhány évtizeddel ezelőtt még szerves részét képezte a háztartásoknak.

.

*

Püspökladány utcáit járva még ma is több kutat, közkifolyót láthatunk, melyek a régi időkre emlékeztetnek bennünket. Már ha észrevesszük őket és nem szaladunk el mellettük, hanem a napi rohanásban megpihentetjük rajta a tekintetünket. Bevallom, a téma gyűjtése előtt sok kút, közkifolyó mellett magam is elsétáltam, anélkül, hogy észrevettem volna őket, s csak azokat célirányosan keresve emelkedtek ki a környezetükből. Bízom benne, hogy ezentúl mindannyian meglátjuk majd a múlt ezen tovatűnő „forrásait”.

A következőkben Püspökladányban található kutakról, közkifolyókról készült fotókat láthatnak, köztük olyat is, mely ma már nem létezik. Természetesen a bemutatott kutak, közkifolyók köre nem teljes, véletlenszerűen kerültek kiválasztásra.

Remélhetőleg az összeállítással sikerült emléket állítani egy letűnt korszaknak, amikor még nem volt természetes a karnyújtásnyira elérhető kényelem, hanem olykor több száz métert is kellett gyalogolni hideg télben, forró nyárban, nehéz kannákkal, hogy az ember ivóvízhez jusson! Bízom abban, hogy ezen összeállítással másban is sikerült felkelteni a letűnt gyermekkor emlékeit, s akinek még része volt benne, szép emlékként gondol arra az időre, mikor még a kútra járt a kannával, vízért.

Püspökladány, 2014. július 25.

Megyaszai Szilvia

.

*

Forrás:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (1974, Püspökladány)

Magyarázatok Magyarország Geológiai és talajismereti térképeihez, Püspökladány (1938, Budapest)

 

 

FOTÓK PÜSPÖKLADÁNYI KUTAKRÓL, KÖZKIFOLYÓKRÓL:

A bemutatott kutak (1-22/3. kép, 36-tól fölfele képek) és közkifolyók (23-35. kép) köre nem teljes. Aki további KUTAKRÓL, vagy régi, esetleg már nem létező kutakról készült fotóval rendelkezik, kérem, jelezze! Információt is küldhetnek, hol találhatóak még Püspökladányban betonkávás régi kutak (és nem közkifolyók!!!).

(A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!)

 

  

 Fotók készítői: Tar Attila (19-22. kép), Megyaszai Szilvia (1-18. és 22/2-35. kép), Bere Tamás (36-40. kép), Rácz Lajos (41-45. kép)

A 42 – 45. fotókat Rácz Lajos készítette néhány évvel ezelőtt a Sárréten, de hogy pontosan hol, az már feledésbe merült. Ki ismer rá a kutakra, hol állhatnak?

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

 

 


 

 

Várjuk a hozzászólásod