Zagyva Ági tollából

*

A történet Édesapámról, Zagyva Lajosról szól, aki számomra az egyik legcsodálatosabb ember a világon. Tőle „örököltem” a sportszeretetemet és szeretném még sokáig hallgatni élete történéseit.

1962-őt írunk… képzeljünk el egy fiatal, 19 éves srácot, aki 1957-60 között Budapesten tanult, majd visszajőve Püspökladányba elkezdett dolgozni egy helyi vállalatnál… éli az akkori fiatalok hétköznapjait.  Aztán az egyik közeli ismerős elhívja, hogy menjen el vele birkózó edzésre a régi Gimnázium épületébe.  

 

Ebben az időben csak felnőtt birkózás volt a településen, tehát abszolút nem volt késői, hogy megszeresse és elkezdje ezt a sportágat. És Őt megcsapta a szőnyeg varázsa és ott ragadt… Az akkori edző, Tarányi József –  aki az 1948-as londoni olimpia 5. helyezettje –  igen megszereti és felkarolja az új „jövevényt”. Olyan gyors a fejlődése, hogy két hónap alatt már sorba veri meg a vele egykorú fiatalokat, sokaknak el  is megy a kedve végleg a birkózástól. Egy év alatt a csúcsra ér, sorra nyeri a versenyeket, melyek ebben az időben igen szép számban voltak, még szabad téren is. Még az akkori magyar bajnokot is sikerült többször legyőznie…

 

Aztán jön 1963, amikor is az 1943-ban született fiatal férfiakat behívták katonának. Ebben az időben, azoknak, akik sportoltak, a hadsereg egy kétnapos felmérő edzést tartott, ahol is kiválogatták a jókat, akik a Budapesti Honvédnál tölthették le a sorkatonai szolgálatot, ahol is aktívan sportolhattak és nem szakadt meg a sportpályafutásuk. Sajnos Apu egy sportsérülés miatt nem tudott részt venni ezen a megmérettetésen, úgyhogy a 16 hónapos sorkatonai szolgálatot Nyírbátorban töltötte. A katonaévek alatt mentora, Tarányi József elhunyt. Ekkor Püspökladányban az edzői feladatokat Hódos Imre, az 1952-es helsinki olimpia bajnoka vette át,  aki emlékezett rá,  hogy volt egy jól birkózó legény, úgyhogy megkereste történetünk hősét – aki ekkor már leszerelt -, hogy nem lenne-e kedve újra szőnyegre szállni.  Ekkor már a nagy Petőfiben voltak az edzések, és Apunak volt kedve… de már nem volt olyan, mint régen, sok volt a kihagyott, közel másfél év.  Azért nem hagyja ott az edzőtermet, kedvtelésből lejárogat az edzésekre, beszáll, mint edzőpartner. Az akkori szakosztályvezetőnek nem volt sport-múltja, úgyhogy mellette segédkezik, mint társadalmi aktivista, majd 1968-ban nevezik ki szakosztályvezetőnek. Ekkor már a Rákóczi utcán – a volt Vasutas Kulturális  Otthonban –  voltak az edzések, melyeket Hódos Imre távozása után Juhász Gyula tartott, utána pedig Szabó Gábor és Kövesi József.  Ebben az időben már gyerekeknek is tartottak edzéseket.  A legtöbben talán Hódos Imre idején jártak birkózni, ekkor több, mint 80-an lesték a fogásokat, álmodoztak a sportkarrierről úttörő A, úttörő B, serdülő, ifjúsági, junior és felnőtt kategóriákban egyaránt. Újabb év, újabb költözködés… a Zója iskola új szárnyának építésénél már „beépítették”, hogy a szakosztály  ott fog működni, ugyanez történt a Sportcsarnok tervezése során is, ahová 1980-ban kerültek át a birkózó edzések és zajlanak a mai napig.  

Régen kedden és pénteken volt edzés. Családi történet, hogy Anyukám az öcsémet várva egy barátnőjével indult el a szülőotthonba szülni, de előtte még beköszönt Apuhoz az edzésre. Ez úgy derült ki, hogy Öcsém nemrég megkérdezte Aput, hogy milyen napon született és Apu azt válaszolta, hogy biztos, hogy vagy kedden, vagy pénteken, mert edzés volt… Az edzéseken és versenyeken túl edzőtáborokat is szerveztek ebben az időben, kettőre konkrétan emlékszem:  Répceszentgyörgy és Kőszeg, itt családostul vettünk részt.

Édesapám 1968-1982 között volt a Püspökladányi Birkózó Szakosztály szakosztályvezetője. Minden edzésen részt vett. Arra a kérdésemre, hogy mit jelent Neki ez a sport, egy mottót mondott: Ész, erő, technika. Önbizalmat ad az embernek, nincs félelemérzet…  És hogy kikre a legbüszkébb sportvezetői pályafutása alatt? Az 1965-66-os korosztályra, akik egyéni teljesítményeik mellett mindig csapatként tudtak  együttműködni, küzdeni edzésen, versenyen és az életben egyaránt.

1982 után már csak szülőként vett részt birkózó edzésen és versenyen, mivel öcsém is belekóstolt a sportág világába. Munkáját 1995-ben, Püspökladány Birkózósportjáért emlékplakettel ismerték el.

Nagyon jó volt Őt hallgatni, ahogy felelevenedett a múlt… Láttam Őt fiatal sportolóként, ifjú katonaként, családos sportvezetőként, de Nekem mindig egy posztot tölt be, az Édesapáét, és ott örökös magyar bajnok!!!

Zagyva Ági

Várjuk a hozzászólásod