Dr. Pánti Irén tollából…

 

A Karacs család híres nőtagjai

 *

Karacsné Takács Éva

 *

 

Karacs Ferenc 1828-ban készült portréja

Karacs Ferenc a XIX. század első évtizedének legismertebb rézmetsző művésze volt, aki Püspökladányban született. Neve nemcsak hazájában, de külföldön is ismert volt. A mérnöki karra iratkozott Pesten, de a térképészet jobban vonzotta. Térképeket készített, majd metszett, rézlemezre. Tudását Bécsben tökéletesítette és olyan magas szinten művelte, hogy hívták dolgozni a cári udvarba és Münchenbe is, de ő a felkéréseket azzal hárította el, hogy tehetségével a hazáját kívánja szolgálni. József nádor és Teleki László is elismerték munkásságát, megrendeléseket is kapott tőlük. Volt tanára, Vályi András felkérésére elkészítette Magyarország térképét, mely Vályi András Magyarország földrajza című könyve mellékleteként jelent meg. A térképlapokat a korábban használt német nyelvű felirat helyett magyarul készítette el, mely akkoriban merész tettnek számított. Ezzel a munkával a szerzők az iskolai földrajzoktatást is korszerűsítették. Kiváló könyv illusztrátor és írásmetsző is volt. Rézbe metszett okleveleket, arcképeket is. Miniatűr nyomtatványainak csodájára jártak Magyar nyelvű térképek kiadását tervezte. Fő műve Európa Magyar Atlasza volt, melyet támogatók hiányában nem sikerült kiadnia. A saját kiadást betegsége, majd korai halála megakadályozta. Sorsa tipikus magyar sors volt, melyben osztozott és méltó társa volt felesége, Takács Éva, aki a magyar nőnevelés élharcosa,  kiváló feleség és édesanya volt.

Életét, munkásságát azonban kevesen ismerik, e cikk szolgáljon emlékezetül példás életének.

.

Karacsné Takács Éva
1828-ban készült portréja

Takács Éva 1780. március 10-én született. Édesapja Takács Ádám, református lelkész családból származott, ő maga is református lelkész volt, nyelveket beszélő művelt férfiú, aki lelkészi munkája mellett vallástörténeti műveket is írt. Takács Éva felmenői közé tartozott anyai ágon Bessenyei György, a híres bibliafordító is.

Takács Évát az elemi iskola elvégzése után édesapja tanította, műveltségét ő alapozta meg. Takács Ádám korán elhunyt, a családja támasz nélkül maradt, el kellett hagyniuk a gyóni parókiát, ahol addig éltek. Takács Éva 17 éves korától egyedül gondoskodott özvegy édesanyjáról és három fiú testvéréről. Mosást és varrást vállalt, a nemes kisasszonyokat hímezni tanította. A gyóni uraság és felesége, látva ügyességét és talpraesettségét, munkát ajánlott neki az uradalomban. Elvállalta az uradalmi cselédség ellátását. Hatalmas kondérokban ebédet főzött és másnaponként 30-40 kenyeret is kellett sütnie. Az uraság és családja változatlanul egyenlő rangúnak fogadta el a volt papkisasszonyt és vendégségbe is elhívták, ha rangos és művelt látogatóik érkeztek az uradalomba. Egy ilyen összejövetelen ismerkedett meg Karacs Ferenccel és első látásra kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. Karacs Ferenc művelt fiatalember volt, a debreceni Református Kollégiumban tanult, Csokonai Vitéz Mihály és Márton József (a későbbi bécsi professzor) voltak a  diáktársai. Rézmetsző művészként vált országosan ismertté.

1802-ben házasodtak össze, Éva követte férjét Pestre. Először a mai Ötpacsírta utcában laktak, majd ahogy anyagi helyzetük stabilizálódott, az Ősz utcában (ma Szentkirályi utca) építettek egy emeletes házat, melyet Karacs Ferenc tervezett. Az Ősz utca akkor a város szélének számított, közelében a Nemzeti Múzeumot, csak 18 évvel később építették fel. A ház erkélyéről a budai hegyekre láttak, a  keleti ablakokból a Rákos mezejére. A ház végében egy békákkal teli nagy tó terült el, távolabb kukoricaföldek húzódtak. Módosabb polgárok, kereskedők, hentesek építkeztek itt akkoriban.

A házaspárnak 9 gyermeke született, de csak 5 érte el a felnőttkort, Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia, Róza. A  gyermekek közül Teréz volt az, aki felnőttként nevet szerzett magának, sikeres és elismert pedagógus lett. A lányokat kenyérkereső munkára taníttatták, a fiúk értelmiségi pályára készültek.

A Karacs család a magyar nyelvű irodalom és színjátszás lelkes pártfogója volt. A XIX. század első évtizedében még kevesen olvastak magyar szépirodalmat. Pesten sok német ajkú polgár lakott, akik németül írott könyveket olvastak és német színházba jártak. A magyar íróknak, költőknek, de a magyar színjátszásnak sem volt igazi közönsége. Karacsék vendégszerető házában megfordult minden jelentős író, költő, festőművész, ahol irodalomról, művészetről, tudományos kérdésekről folyt a szó. Baráti körükhöz tartozott többek között Fáy András, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Kovács Pál, Bajza József, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.

A Karacs házaspár, később gyermekeik is a pest-budai magyar színészek minden előadásán részt vettek. Déryné és Kántorné a család mindennapos vendége volt. Déryné így írt a családról naplójában: „Próba végeztével egyenesen röpültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt. Az úr igen nevezetes nagyhírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony, egyszersmind írónő volt.”

Karacsék szívesen adtak ingyenes szállást vidékről Pestre került tehetséges fiatalembereknek, így náluk lakott 1811-től 1813-ig Katona József is, aki Kecskemétről jött Pestre jogot tanulni. Itt fogalmazódott meg benne a Bánk bán című művének megírása, ebben az itt kialakult pezsgő szellemi légkör is inspirálta. Az  Ősz utcai ház helyén azóta egy több emeletes ház épült. A ház homlokzatán ma is ott van a márványtábla, mely arról tudósít, hogy 1811 és 1813 között itt lakott Katona József a Bánk Bán szerzője. A felirat azt is tartalmazta, hogy Katona József Karacs Ferenc rézmetsző házában lakott ekkor. A márványtábla mára nagyon elkopott és ez a megjegyzés nem olvasható rajta. A márványtábla megérdemelné a helyreállítást!

Karacs Ferenc színes egyénisége, sokoldalú érdeklődése, vendégszeretete sok barátot vonzott a házhoz. Estefelé a napi munkája befejeztével  szerette a vendégeit fogadni egy kis sült és saját termelésű bora mellett, oldott hangulatban sok hasznos kezdeményezést elindítottak. Ebben a baráti körben határozták el a Tudományos Gyűjtemény megalapítását és a nőolvasók örömére az Auróra havi lap kiadását. A társaság lelke azonban a művelt és elegáns Karacsné volt, aki nemcsak a jó falatokat készítette el, de nagy figyelemmel és okos szóval kapcsolódott a társalgásba, akit nemcsak a férje, de a társaság tagjai is elismertek,  szerettek és nagyra becsültek.

A család egyik barátja Prepeliczay Samu, aki a Tudományos Gyűjtemény segédszerkesztője volt, a férje közvetítésével felkérte Éva asszonyt, hogy Sebestyén Gábor (aki Veszprém megye főügyésze volt) két színdarabjáról írjon kritikát. Karacsné elolvasta a színdarabokat és kemény kritikát gyakorolva  fércműveknek nevezte őket. Abban az időben azt hirdették, az írás nem nőnek való, a nő akkor erkölcsös, ha tudatlan. A darabok is ezt hangsúlyozták és ő szembeszállt ezzel a szemlélettel, fellépett a nők védelmében. A cikk olyan heves vitákat gerjesztett, hogy öt évig szóltak hozzá a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. .Karacsné Takács Éva népszerű írónő lett. Értekezéseket írt a nőnevelésről, a házasságban élő nők kötelességeiről, a földművelő nép helyzetéről, szót emelt a paraszt gyerekek iskoláztatása érdekében. Nevelési vitairatokat írt ”Egy barátnémhez írt levelem nemünk ügyében” és „Barátnémhez írt második levelem  nemünk ügyében” címekkel. Sürgette leányiskolák alapítását, ahol magyar nyelven oktatnak és felhívta a figyelmet arra, hogy a közügyeket saját anyagi eszközökkel szolgálni mindenki kötelessége.

Műveit 1829-ben két kötetben kiadta Budán. Az első kötet a Tudományos Gyűjteményben megjelent írásait tartalmazta, a második kötetben elbeszéléseit adta közre. 1830-ban nagy megtiszteltetés érte. Gróf Széchenyi István megajándékozta Hitel című könyvének tiszteletpéldányával. A művet ”Honunk szebb lelkű asszonyainak” ajánlotta, olyan hölgyeknek, amelyekhez Karacsné is tartozott.

Ezt követően azonban Karacsné felhagyott az írással. A családot olyan sok csapás érte, hogy nem érzett többé erőt hozzá. Ferenc fiát, aki sikeres mérnökként tevékenykedett, súlyos kór támadta meg, öt évig ápolta magatehetetlen gyermekét. Közben férje egészsége is megrendült. Az 1838. évi nagy pesti árvíz viszontagságai úgy anyagilag, mint egészségben megviselték a családot. Még ebben az évben eltemette férjét, majd 4 hónapra rá 29 éves Ferenc fiát, majd egy hét múlva a 17 éves Árpád fiát, aki az árvizet követő tífuszjárványnak esett áldozatul. Karacsné Takács Éva 1845. október 19-én hunyt el, szerető családja körében.

Az általa megkezdett munkát Teréz lánya folytatta és vitte sikerre.

Karacs Teréz Brunszvik Teréz és Teleki Blanka grófnők és Lővei Klára mellett a magyar nőnevelés jelentős képviselője, nagy hatású elméleti és gyakorlati pedagógus volt. Munkásságáról a későbbiekben emlékezem meg.

***

Egy nagy magyar pedagógusra emlékezve…

 

Karacs Teréz

(1808-1892)

 *

Karacs Ferenc rézmetsző és térképkészítő művész és Takács Éva írónő lánya, Karacs Teréz méltó követője volt szüleinek, különösen édesanyjának, a magyar  nőnevelés úttörőjének.

Karacs Teréz korának megbecsült pedagógusa és országosan ismert írónő volt. 1846-ban Miskolcon ő hozta létre az első lánynevelő intézetet, ahol már nemcsak a gazdag szülők gyermekei, hanem a szerényebb jövedelmű polgári szülők 12-14 éves lánykái is tanulhattak.

Nagy tett volt ez akkor, mikor a serdülő lányok képzésével alig törődtek Magyarországon.

Karacs Teréz portréja

A gyermekévek

A Karacs házaspárnak 9 gyermeke született, de közülük csak 5 érte meg a felnőttkort. Teréz negyedik gyerekként született 1808-ban. A szülők nagyon ragaszkodtak a Teréz keresztnévhez, mert már 2 Teréz nevű gyermeküket temették el csecsemőkorban, negyedik lánygyermeküknek mégis ezt a keresztnevet adták.

A kis Teréz hatéves volt, mikor a pesti református egyház által fenntartott elemi iskolába íratták és 11 éves volt, mikor ott tanulmányait befejezte. Kiváló tanuló volt, szeretett volna továbbtanulni, de a fővárosban nem volt olyan leányiskola, ahol anyanyelvén magasabb képzettséget szerezhetett volna. A magánintézetek drágák voltak és ott németül vagy franciául oktattak. Akkor még nem képeztek tanítónőket és nevelőnőket sem.

A Karacs gyerekek műveltségüket a családi otthonban alapozták meg. A Karacs család nagy pártolója volt a magyar művészetnek és az irodalomnak. Ősz utcai vendégszerető házukban gyakorta megfordult Virág Benedek, Fáy András, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József. Katona József is náluk lakott ingyen kosztosként 1811 és 1813 között, mikor jogot tanult Pesten.

A Karacs lányokat kenyérkereső munkára nevelték, a fiúkat értelmiségi pályára szánták. Teréz kiváló szakács volt, megtanulta a fehérnemű varrást és szép selyem hajdíszeket készített, melyeket eladott, ezzel is hozzájárult a családi kiadások fedezéséhez.

1822-től édesanyja biztatására az írással is megpróbálkozott. Verseket, elbeszéléseket írt melyek megjelentek a Regélő, az Életképek, és a Honderű hasábjain. Ezekkel az írásaival a nőnevelés ügyét kívánta szolgálni, leírta véleményét a nők sorsáról, neveléséről. Cikkei népszerűek voltak .

.

Az ifjúkor állomásai: Mezőtúr, Máramarossziget

Teréz édesapjának barátja, Szabó Pál református lelkész és családja meghívására 1829-ben Mezőtúrra utazott nyaralni és a vidéki élettel ismerkedni. Itt mutatták be neki Jakab István református lelkészt.

Gyengéd szálak szövődtek közöttük, de ez az ismeretség nem végződött házassággal, mert neki módosabb menyasszonyt szántak. Barátságuk azonban nem szakadt meg, Jakab István haláláig levelezésben álltak. Karacs Teréz nem ment soha férjhez.

Az 1838-as év sok tragédiát hozott a család életébe. A  tavasszal pusztító dunai jeges árvíz anyagi helyzetüket megrendítette, még ebben az évben eltemették Karacs Ferencet és a két fiú testvérüket is.

Teréznek dolgoznia kellett, hogy özvegy édesanyját is támogassa. 1840-ben meghívást kapott Máramarosszigetre, ahol Kállay István kincstári adminisztrátor gyermekeinek lett a nevelője 5

és fél évig. Itt kötött életre szóló barátságot a nála 13 évvel fiatalabb Lövei Klárával, akit az ő példája indított el később a pedagógusi pályán. Máramarosszigetet 1845-ben el kellett hagynia, mert édesanyjának ápolásra volt szüksége, így visszatért Pestre.

1845-ben találkozott Teleki Blanka grófnővel, akinek munkásságát ismerte, a grófnő is felfigyelt Karacs Teréz írásaira. A grófnő állást kínált neki, az általa alapítandó leánynevelő intézetben, melyet a főrendi leányok képzésére hoz létre. Teréz megköszönte, de elhárította az ajánlatot, mert már tárgyalásban állt a miskolci református egyházközösséggel, akik a  polgárság tehetséges lányai részére felsőbb leányiskolát kívántak indítani, és meghívták őt vezértanítónőnek. Karacs Teréz nagyobb kedvet érzett ahhoz, hogy tehetséges polgárlányokat nyilvános iskolában oktasson, ezért Lövei Klárát ajánlotta maga helyett a grófnő intézetébe.

Édesanyja 1845. telén elhunyt. Teleki Blanka grófnő meghívta őt, hogy új állása elfoglalásáig lakjon nála. Bemutatta nagynénjének, Brunszvik Teréz grófnőnek, akitől sok hasznos tanácsot kapott jövendő feladatai ellátásához.

.

A miskolci leánynevelde vezértanítónője

A református leányneveldét 1846. szeptember 8-án nyitották meg a hatalmas avasi templomban. 30 növendék kezdte el ott a tanulást, melyet hamarosan további 30 követett. Ezek a növendékek 12-16 éves polgárlánykák voltak, akik elemi iskolákban tanultak meg írni, olvasni, számolni. Noha az iskola fenntartója névlegesen a református egyház volt, annak minden gondja, baja Teréz vállaira nehezedett. Az egyház által biztosított anyagi fedezet soha nem volt elegendő, ezért már az első évben arra kényszerült, hogy kevés örökségét is az iskola céljaira fordítsa. Az iskola azonban sikeresen működött, a második évben már 80 növendéke volt. Munkáját a  szakma is elismerte. 1848. július 20-án ülésezett az első magyar tanügyi kongresszus, ahová Karacs Teréz egyetlen női pedagógusként meghívást kapott. Az 1848-as szabadságharc idején a sebesült honvédek részére  gyűjtést szervezett, lepedőket, szalmazsákokat, tépéseket ajánlottak fel a tábori kórház részére. Azt is elérte, hogy a leánynevelde épületét ne foglalják le az oroszok hadikórház céljára, így a harcok megszűnése után folytathatta a tanítást.

Bár munkáját elismerték, de tényleges segítséget nem kapott, hogy az iskola nyomasztó anyagi gondjait enyhítse, ezért 1859-ben lemondott  tisztségéről.

.

Újabb állomások: Kolozsvár, Kendilóna, Pest

Karacs Teréz Miskolcról Kolozsvárra tette át székhelyét, ahol a református egyház belvárosi leányiskolájának vezértanítónője lett. Itt is ugyanazokkal a problémákkal kellett szembesülnie, mint Miskolcon, ezért 1862-ben lemondásra kényszerült. Egy évig még próbálta magániskolaként a tanítást folytatni, de az anyagi nehézségekkel egyedül nem tudott megbirkózni.

Mivel sem vagyona, sem nyugdíja nem volt, nevelőnőként dolgozott tovább. Teleki Blanka öccse lányainak lett a nevelőnője. 1865-ben visszatért Pestre és házhoz járó tanítónőként adott magánórákat. Tanítványa volt Arany János unokája, Széll Piroska is, aki mindig hálásan emlékezett tanítónőjére.

.

Az utolsó évek: Kiskunhalas, Békés

69 éves koráig volt Karacs Teréz házhoz járó tanítónő Pesten, megfáradt a sok munkában és a szélmalomharcokban. Nővére lányai, akik Kiskunhalason lányneveldét vezettek, meghívták magukhoz, hogy segítse őket tanácsaival és pihenjen körükben. Ekkor kezdett újra írni. Sok emlékező írása jelenik meg a pesti lapokban. Megjelentette emlékiratait „Nevelő pályám” címmel, és édesapjáról is nagy terjedelmű emlékiratot készített.

1885-ben egészsége megrendült, egyik testvérének fia, Környei Lajos és családja vállalta gondozását és Békésre vitte. 1887. áprilisában nyolcvanadik születésnapját az egész ország ünnepelte. Budapesten Karacs ünnepséget rendeztek, melyről a fővárosi napilapok is megemlékeztek. 1892 október 9-én hunyt el Békésen, ott nyugszik a békési temetőben. A lelkészlakot, ahol elhunyt emléktábla díszíti és az egyik általános iskola is az ő nevét viseli. Karacs Teréz hosszú tanítónői működése alatt több, mint 2200 fiatal leányt oktatott. Szorgalmat, felelősségérzést és lelkiismeretességet táplált a lányok szívébe és vallotta, hogy a tanító csak a szeretetével nyerheti el tanítványai bizalmát. Bár tanítónői érdemeit országosan is elismerték, de hosszú pályafutása végén nyugdíjat nem kapott. Egyedüli anyagi támasza a  200 Forint volt, melyet a Teleki család biztosított számára nevelőnői működése elismeréseként. Ha szerető rokonai nem gyámolítják, élete utolsó évei nélkülözésben telnek.

.

Budapest, 2014. január l4.

Dr. Pánti Irén

(Képek: Püspökladány Anno) 

 

 

Felhasznált irodalom:

Pásztor Emil: Egy nagy magyar pedagógus: Karacs Teréz

H. Lányi Piroska: A rézmetsző háza

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Várjuk a hozzászólásod