február 2015 hónap bejegyzései

2015. 02. 27.


Köszönöm a Püspökladány Anno olvasóinak a honlapon folyó I. világháborús helytörténeti gyűjtőmunkához nyújtott segítségüket, közreműködésüket, a gyűjtemény részére beküldött fotókat, dokumentumokat, információkat! Feltöltésük folyamatos a honlap I. világháború/Fotótár rovatában!

Őrizzük s ápoljuk együtt továbbra is püspökladányi katonaőseink emlékét!

A gyűjtés folyamatos, várom a honlap gyűjteményébe I. és II. világháborúban harcoló rokonaik, ismerőseik fotóit, dokumentumait, a róluk fennmaradt információkat (elsősorban elektronikusan, a puspokladanyanno@gmail.com e-mail címre)! A gyűjtemény nemcsak Püspökladányban tart számot érdeklődésre, hanem az elszármazottak körében országszerte, s az első világháborús téma iránt érdeklődők által látogatott egyéb tematikus oldalakon is, így az emlékek széles körben is megismerhetőek és megőrizhetőek.

Ezúton köszönöm Kovács Lajos, Nagy Sándor és Némedy József fotóit I. világháborúban harcoló püspökladányi rokonaikról, melyek nemrég érkeztek a honlap gyűjteményébe!

Az I. világháborúban harcoló püspökladányiak adattára (feltöltése folyamatos): http://puspokladanyanno.hu/category/vilaghaboru/fototar-i-vh/

Megyaszai Szilvia

***

*

Vígh József első feleségével

Vígh József

1891. április 4-én született Püspökladányban. Szülei szegényparasztok voltak, akik idénymunkára járva próbálták a család megélhetését biztosítani. A 6 elemi elvégzése mellett neki is korán része volt a kemény fizikai munkából (pl. istállós-fiú volt).

Cselédsorból hívták be katonának 1915-ben. Az egyik tüzérségi alakulatnál volt fogatos. Az orosz fronton kivételesen hosszú időt töltött. 1916-17-ben tanúja volt a rendszeressé váló frontbarátkozásoknak és közvetve a cári birodalom felbomlásának.

Vígh József a Dnyeper-menti hadműveletek során, 1918. február végén esett fogságba, amikor az osztrák-magyar csapatok is bekapcsolódtak a német előrenyomulásba, Ukrajnában. Jekatyerinoszlávba (Dnyepropetrovszk-ba) került hadifogolytáborba. 1919. januárjában érkezett haza Püspökladányba.

A II. világháború időszakában is többször bevonultatták és munkaszolgálatra kötelezték.

A püspökladányi hadműveletek során katonai felügyelet mellett erődítési munkán volt, amikor házát bombatalálat érte, melynek valamennyi hozzátartozója áldozatul esett. Vígh József német katonák kíséretében ásta ki családját és saját maga temette el szeretteit. Első felesége és lánya, Piroska vesztette életét a bombatámadás során, házuk valahol az Árpád utca – Vörösmarty utca találkozásának közelében állt. Érdekes módon e két áldozat neve nem szerepel a püspökladányi halotti anyakönyvben, valószínűleg nem kerültek bejelentésre, bejegyzésre.

Vígh József nyugdíjas korában gyakran beszélt az őt felkereső fiataloknak harcos életútjáról. Nevelt fiának családjában magas kort ért meg, 1978. augusztus 28-án hunyt el.

(Köszönöm a fotót és az információkat Kovács Lajos unokának)

***

*

 

Vincze Béla

Vincze Béla

(1889, Kunmadaras – 1964, Püspökladány)

Foglalkozása: férfiszabó. Vincze Béla az első világháborúban a kárpáti fronton harcolt az oroszok ellen, majd az olasz frontra került, végül Dél-Tirolból tért haza.

A püspökladányi Ipartestület pénztárosa volt 1927-től, annak megszüntetéséig (1949-ig).

(Köszönöm a fotót és az információkat Nagy Sándor dédunokának)

***

*

Hegedűs Béla

Hegedűs Béla

(1899 – 1922)

Hegedűs Béla 1899-ben született Püspökladányban. Hadiérettségi után, 1917. április 18-án vonult be a 39. gyalogezredbe, Königrätzbe, majd 1918. március 1-én ment ki az olasz frontra, ahol hadapród őrmesterként szolgált. A háborúban szerzett betegsége következtében végül Püspökladányban hunyt el 1922-ben, műegyetemi hallgatóként.

(Köszönöm a fotót Némedy Józsefnek, Hegedűs Béla unokaöccsének)

***

*

Nedolay Béla

Nedolay Béla

A Nedolay-család szintén püspökladányi volt, az egyik Simon családdal (is) álltak rokonságban. Nedolay Béla Hegedűs Béla unokatestvére volt.  Nedolay az 1916-ban készült fotón közös hadseregbeli egyenruhát visel, rendfokozat nélkül. A település első világháborús hősi halottai között található – a Püspökladányban ritkának számító – Nedolai József név, de a közöttük fennálló rokoni kapcsolatról nincsenek információink.

(Köszönöm a fotót Némedy Józsefnek, Nedolay Béla rokonának)

***

*

***

 A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015. február 24.

 

Püspökladány egyik legrégebbi, azonosítható katolikus temetője a római katolikusok régi temetője volt, mely a Makóczi-kertben feküdt (a nádudvari út, Kesely, Téglaújkert, Nádas- és Bánomkert által határolt területen). Területe 1860-ban 840 négyszögöl volt, s a fennmaradt szájhagyomány szerint egy Krisztus-alakos fakereszt állt benne. Püspökladánynak az idők folyamán voltak azonban más temetői is, melyekről nagyon kevés információ maradt ránk, ezekről is főleg Kecskés Gyula könyvében olvashatunk. A reformáció előtti században a Széchenyi utca partosabb részén feküdt egy temető, mely szintén római katolikus temető volt, hiszen a régi református templom egykor a katolikus vallású híveké volt, s így halottaikat is a temető szomszédságában temették el, a kor szokásai szerint. Az egykori zsidó templom és zsidó iskola telkei körül is fekhetett egy temető, melyre csak a szájhagyományból és a fellelt csontok alapján következtethetünk.

Az 1700-as évek végén a mai Rákóczi utca páros számozású oldalának helyén, a régi katolikus templomtól északra is feküdt három kicsiny temető, de nem tudni, mikor létesültek. A Magyarországról készült első katonai térképen (1780-1790) is feltüntetésre kerültek e temetők. A Rákóczi utca mögötti utcákban még néhány évtizede is kerültek elő emberi csontok az építkezések, földmunkák alkalmával.

Az első református temető – melyről feljegyzések maradtak fenn – a mai római katolikus templom kertjének helyén volt található. Ez a temető elhagyatott temető néven maradt fenn egy 1770-ben keletkezett panaszlevélben, s feltehetően 1769-ig volt használatban, mert a helyette biztosított másik, a reformátusok északi temetőjébe 1769. október 1-én temettek először (Rósa István leányát). A reformátusok északi temetője (a Régi temető, vagy Ó-temető) a település déli szélén, a Nagy-ér jobb partján, az egykori vályogvető gödrök helyén feküdt. Miután területét kinőtte (3 oldalról legelő, negyedik oldalról a terjeszkedő vályogvető gödrök határolták) a tagosítás során – 1892-ben – a földbirtokosság tulajdonába adták át, közlegelő kialakítása céljából. Helyette egy újabb területtel toldották meg az akkor új, de 1845-ben már biztosan és párhuzamosan használt reformátusok déli temetőjét. A lezárt reformátusok északi temetője sírjainak egy részét, köztük a mai református templom építésekor szolgáló („templomépítőnek” nevezett) Bethleni Dániel református lelkész földi maradványait is exhumálták, s az emlékkővel együtt az új, a reformátusok déli temetőjébe helyezték át. E sírt azonban 1958-ban újra exhumálták, mert a temetőnek ez a része akkor kerti művelés alá került. Bethleni Dániel sírja így került többszöri áthelyezéssel a díszsírhelyek közzé, az eredeti sírkővel. A reformátusok déli temetője 1845-ben már biztosan működött, s többszöri bővítéssel érte el mai területét, ez lett a református temető, 1973. október 1-től pedig a ma is használt köztemető. Kezdeti magja a Nagyér-szigetben, Boldogasszony-halma mellett volt. Az idők folyamán e temető a Boldogasszony-halmától a mai temetőkapuig többször betelt, s ezért a régi sírokra rátemetkeztek. Az izraelita, vagy más néven zsidó-temető az Érsziget-dűlőben, a református temető mögött feküdt. 1853-ban már meglehetett és Kecskés Gyula feljegyzései szerint egy 17. századi térképen a református temető mögött már be volt rajzolva egy, az izraelita temetőnek megfelelő alakú és nagyságú terület, megnevezés nélkül. Püspökladányban izraelita hitközség működött templommal, iskolával, saját temetővel, ebben 1888-ban már biztosan álló temetőházzal.

A feljegyzések között oláh-temető névvel is találkozhatunk, melyet ritkábban emlegetnek az egykori temetőink sorában. Ez a temető a Hajnalzugban, annak Büszkének nevezett részén, két csatorna szegletében feküdt. Az I. világháború előtt a nagybérlők sokszor hozattak távolabbi vidékekről olcsó munkaerőt, aratókat, mezőgazdasági dolgozókat, így csökkentve az aratórész mértékét. Sokan érkeztek Bihar és Szilágy vármegye román ajkú lakossága köréből is. Az egyik év nyarán járvány ütött ki közöttük (a feljegyzések szerint talán kolera), mely sok áldozatot követelt a vendégmunkások körében. Őket temették el a megjelölt területen, de sírjuk ma már jeltelen, sírjeleik elpusztultak.

*

A római katolikusok régi temetőjének közvetlen szomszédságában fekszik a római katolikusok új temetője (a vasút, Baross utca, 4. sz. főút által határolt területen, melyről a mostani fotóválogatás készült), melyet 1860-ban említenek először a források. A római katolikusok új temetőjének területe az 1860-as években 7 hold 600 négyszögöl volt, 1867-ben a terület növelése érdekében – az úrbéri egyezség 8. pontja értelmében – 3 holdat kapott a szomszédos legelőből a római katolikus egyházközség. Ez a temető 1980-ig üzemelt, ekkor került sor a lezárására.

A temető bezárása után természetesen lehetőség volt a hozzátartozók részére az elhunytak exhumálására és a köztemetőben történő örök nyugalomra helyezésére. A helyi katolikus egyház a lezárt temetőben nyugvó egykori plébánosai, tanítói földi maradványait helyeztette örök nyugalomra a Rákóczi utcán álló római katolikus templom oldalába, s ide kerültek áthelyezésre az ő sírköveik, síremlékeik is.

Az egykor több ezer sírt magába foglaló temető így „néptelenedett” el lassan, de természetesen így is sok sír maradt a néma emlékhelyen, főleg a régi sírok zöme, vagy azoké, ahol nem volt hozzátartozó, vagy nem volt szándék az elhunytak áthelyeztetésére. A római katolikus egyház tulajdonában lévő temetőt 35 éve zárták le, azóta a természet uralja. Sajnos a növényzet újra és újra elborítja, ilyenkor az önkormányzat végez benne gyomtalanítást, területrendezést. Azonban nemcsak az idő és a természet végez pusztítást a sírjeleken, sírköveken, s magukon a sírokon, de sajnálatos módon az emberi kezek is. Így válnak őseink utolsó emlékei az enyészet, s emiatt a feledés áldozataivá.

Mivel a temető a vasútállomás közelében fekszik, főleg itt temették el az I. és II. világháború alatt a kórházvonatokról lekerült elhunyt katonákat is. Sajnos sírjaik ma már nem azonosíthatóak.

Az elmúlt évben, a vasút-rekonstrukciós munkálatok során több mint 100 sírhelyet exhumáltak, melyek egy része már azonosíthatatlan sír volt.

Nemrégen újra rendezésre került a terület, azaz elkezdődött a temető gyomtalanítása. A napokban felkerestem egykori temetőnket, s próbáltam fotókon megőrizni és megmenteni őseink utolsó emlékeit, sírköveit, a már többnyire olvashatatlanná kopott feliratokat. Amik ma már csak összedőlt kőkupacok, olvashatatlanná kopott kő és műkő lapok, azok egykor püspökladányi, vagy Püspökladányban eltemetett emberek utolsó jelei, „üzenetei” a ma emberének.  A hatalmas terület egy részén ma már nincsenek sírok, ezek exhumálásra kerültek, vagy csak egyszerűen nem maradt látható nyomuk az idő, a természet, vagy az emberi kezek pusztítása miatt.

Míg a katolikus vallásúak főleg keresztet állítottak elhunyt szeretteiknek, addig a fejfák elsősorban a református sírkertekre jellemzőek, de előfordulnak evangélikus és unitárius temetőkben is. A püspökladányi temetőben ma már csak a kő, műkő és márvány keresztek, sírkövek maradtak fenn (már amennyire azok a képeken is láthatóak), a fa keresztek nem élték túl az elmúlt évtizedek és évszázadok megpróbáltatásait.  A temetőt járva, a ma már alig olvasható neveket és évszámokat elnézve, egy-egy sírkő mellett elkalandozik az ember képzelete, s próbálja elképzelni a múltat. Nyugalmazott közalapítványi igazgató, királyi főfelügyelő, egyházközségi tanácstag, egyházközségi pénztárnok… sírjuk itt maradt, mert talán már nincsenek leszármazók, kik gondozzák azt, vagy az idő mosta el a családi szálakat, s talán nem is tudjuk, hogy saját rokonaink nyugszanak itt csendben, örök álmukat pihenve. Van néhány márvány síremlék is, melyek még jó állapotban dacolnak az idő vasfogával, s szinte „kiabálnak” a névtelen kövek között. Van olyan sírkő, ahol hiányzik az évszám, mert már nem volt, aki rávésesse azt, vagy olyan, melyet a nem épp közeli Újpesten faragtak, de különleges, Püspökladányban nem előforduló név is olvasható egy-egy sírkövön (pl. Buratini Dibaczy Boriska). Mind egy-egy emberi életet takar, kiknek története ma már örök hallgatásra van ítélve.

Mint megtudtam, a gyermek-sírok egykor többnyire a temetőnek a vasúti átjáróhoz legközelebb eső sarkában kerültek elhelyezésre, sokszor jelöletlen sírként. Régen magas volt a gyermekhalandóság, sok csecsemő hunyt el ma már gyógyítható betegségekben, s a törvénytelenül született gyermekek sokszor a végső tisztességet sem kapták meg, a temető kerítése mellett kerültek elföldelésre.

Saját rokonom sírját keresve korábban már felkerestem a helyi katolikus plébániát, ahol Lupsa Tamás plébános úrtól megtudtam, hogy a plébánián sajnos nem található meg a temető temetőkönyve, így a sírok ma már ilyen módon sem azonosíthatóak. A temető utolsó temetőcsősze a sírkert közelében lakott, s ő őrizte az utolsó információkat a temetővel kapcsolatban, de ő évekkel ezelőtt elhunyt. Megtudtam, hogy ő állítólag minden sír helyét pontosan ismerte, de sajnos magával vitte a tudást, mellyel segíthetett volna megőrizni, s rekonstruálni a múltat. Megkeresésemre sem az Egri Érseki Levéltár, sem a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Levéltár nem tudott adatokkal szolgálni a helyi katolikus temetőben eltemetettekkel kapcsolatban. (Püspökladány az 1993-as esztendőben az Egri Érsekségtől az ekkor felállított Debrecen-Nyíregyházi Püspökséghez került szervezetileg.) A helyi köztemetőben sincsenek a katolikus temetőre vonatkozó nyilvántartások. Így szomorúan kell konstatálnunk, hogy közös múltunknak e szelete valóban visszafordíthatatlanul és menthetetlenül a feledés homályába süllyedt.

Lupsa Tamás plébános úrtól megtudtam, hogy e temetőben valamikor különleges módon, úgynevezett padmalyos temetéssel is temették az elhunytakat. Maga a padmaly szó általában „a folyó alámosott partüregét” jelenti, a magyarban alakult ki a sírban lévő, többnyire oldalra vájt üreg jelentése. Ez a sírforma összetett szerkezetű sírgödröt jelent, kialakítása során az aknának valamelyik hosszoldalába üreget, ún. padmalyt vájtak. A padmalyos sír aknája (előtere) többnyire nagyméretű, közel függőleges, vagy enyhén szűkülő falú, téglalap alakú vájat, „gödör” volt. A padmalyt az akna egyik hosszanti oldalába vájták, alja az aknával lehetett azonos mélységű, vagy annál mélyebb fekvésű. Az oldalfülke hossza gyakran meghaladta az akna hosszát, teteje boltozatos kiképzésű volt. A padmalyt koronként és területenként változóan, hol az akna jobb, hol pedig a bal oldalán alakították ki és ebbe helyezték el az elhunytakat.

A sírkövek mellett szobrok és kőfaragványok is díszítették egykor a temető sírjait, ma már ezek egy része a köztemetőben található, a temető bezárása óta megtörtént exhumálások során kialakított új sírokon, illetve a katolikus templom külső oldalában, vagy elpusztultak az idő és a természet romboló hatása következtében, vagy felháborító módon ellopták azokat. Ma már csak néhány ilyen sírdísz található, melyek további sorsáról mielőbb gondoskodni kellene!

A sírok, s sírkövek között járva néhol szó szerint elakad az ember lélegzete. A legmegindítóbb az a – csak egy keresztnevet viselő – sír, melynek fél térdre ereszkedő, kezében virágot tartó, fejet hajtó nőalakot formáló szobra egy 34 éves hölgynek, Veronkának állít emléket, 1921-ből. Nehéz meghatottság nélkül szemlélni, ahogy ez a szobor lassan 100 éve hajt fejet emlékezve és emlékeztetve, ebben a pusztuló, csendes temetőben… Vajon ki lehetett Veronka, s ki állíthatott neki ilyen monumentális emléket? Szülei, esetleg férje, s kicsiny gyermekei? Hány gyermeket hagyhatott árván, s miért ragadta el a halál ilyen fiatalon? Nincsenek válaszok, csak a hideg kő, melyet szinte lággyá formált a készítő vésője.

Az eddig megtisztított temetőrészben, a ledőlt sírkövek között még két díszes sírkőfaragvány  található, egy térdelő és egy álló nőalakkal.

Néhány síron maradtak fenn fényképek, melyek szintén megállásra késztetik a szemlélőt. E pusztulásra ítélt, elhagyott temetőben oly megrázóak ezek a fényképek, melyek szinte megszólítanak, s néma emlékezésre intenek. Az egyik síron egy egész család különböző tagjainak arcképei kerültek rögzítésre, míg a másikon, sajnos már teljesen lekopott, eltűnt személyazonossággal egy gyönyörű és szomorú szemű kislány arcképe látható. Vajon miért ragadta el a halál ezt az ártatlan gyermeket, s hogy élhették túl a szülei ezt a csapást, kiknek későbbi sírköve külön, de szintén a síron található? Sorakoznak a kérdések és égbe kiáltanak… Megrendítő mementó e szomorú tájban!

Az élet azonban megy tovább. Autók, kerékpárosok hajtanak el, családok sétálnak el nap, mint nap e temető mellett, amely fölött szinte megállt az idő. Figyelmük talán elkalandozik időnként e sírköveken, vagy eszükbe jut róluk egy-egy elvesztett szerettük is…

Egy Shakespeare idézet jutott eszembe, mely szerint “Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem feledjük el.” Én viszont azt gondolom, hogy bizonyos idő után eltűnnek a hidak a generációk között (hisz nem ismerik egymást a távoli generációk tagjai), s a szeretettel együtt az emlékezet is kihalna, ha nem lennének emlékek, melyek segítik és támogatják az emlékezést.

Kérem, vigyázzunk hát a múlt emlékeire, s őrizzük meg őket az utókornak!

Megyaszai Szilvia

*

 

Köszönöm az adatgyűjtésemhez nyújtott segítségét Lupsa Tamás plébános úrnak!

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Fotók és szöveg:

Megyaszai Szilvia

*

Köszönöm a későbbi fotókat Czibere Editnek!

**

*

Fotógaléria:

1-47: Megyaszai Szilvia

48-63: Czibere Edit

A képek rákattintással kinagyíthatóak és lapozhatóak!

***

 A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A püspökladányi “Hangya” szövetkezet boltja (Fotó: Némedy József)

A II. világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a „Hangya” szövetkezetek, székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti lehetőségekkel.

Az első szervezet gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére 1898. április 12-én alakult meg Brogyánban, egy Bars megyei szlovák faluban. A XX. század elején már 70 „Hangya” szövetkezet működött Magyarországon, 1911-ben az ezrediket avatták Dömsödön. Az I. világháború előtt számuk elérte a háromezret. A szövetkezetek jelentős eredményeket értek el a falusi áruellátásban, a kisparaszti árutermelés fellendítésében, a hitel- és áruuzsora leküzdésében, vagy akár a tejtermékek könnyebb értékesítésében is. A tordasi mintafaluban a gyermekgondozást, az iskolafenntartást és az egészségügyi szolgálatot is a szövetkezet látta el. A „Hangya” teljesítette az akkori kor követelményeit és képes volt a nagybani beszerzés és értékesítés összes előnyét biztosítani a szövetkezeti tagok számára: mivel az egész ország részére nagyban vásárolt árut, így 20-30, esetenként 50 százalékkal olcsóbb árat tudott biztosítani. A mozgalomnak a II. világháború előtt 2000 tagszövetkezete, 4000 boltja és 80 termelő üzeme volt. A „Hangya” 1945 után elsorvadt, s 1947-ben beolvasztották a Magyar Országos Szövetkezeti Központba főosztályként, majd 1949-ben nevében is megszüntették. A „Hangya” szövetkezetek vagyonát – mely magában foglalt 30 konzervgyárat és 20 ipari üzemet is – elvették.

Ennek az országos hálózatnak volt része a Püspökladányi „Hangya” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Megalakulásának éve bizonytalan. Kecskés Gyula a megalakulást a 19. század utolsó évtizedeire datálja és helytörténeti könyvében azt írja, hogy az első biztos adat a létezéséről 1901-ből maradt fenn (Debreczeni Képes Kalendárium), ezzel szemben egy 1923. évi „Hangya” szövetkezeti kiadvány szerint a püspökladányi szervezet 1900-ban alakult meg. Egy 1937. évi adatbázis viszont 1901-re teszi ezt az eseményt.

Az viszont már egyértelműen megállapítható, hogy a püspökladányi szervezet Mildner Béla esperes kezdeményezésére alakult meg.

A „Hangya” Püspökladányban főleg vegyesáru kereskedést folytatott, előbb a Rákóczi u. 1. sz. alatti épületben, később a Hősök tere 5. alatti üzlethelyiségében, melyet az 1970-es években már „Sarki boltnak” neveztek. Az 1923. évi kiadvány egy főüzletet és két fióküzletet tartott nyilván Püspökladányban, a szövetkezet évi forgalmát 6 millió koronára jegyezte.

1937. évben 1100 üzletrésze és 800 tagja volt, ügyvezető elnöke Albiny Géza. A „Hangyának” 6 tagú igazgatósága és 6 tagú  felügyelő-bizottsága is volt Püspökladányban, az 1923. évi tagság egy korabeli fotón került megörökítésre.

Albiny Géza 1874-ben született Mezőszombattelken és 1920-ban került Püspökladányba, a gabonajegy-gyűjtés országos bizottságához. Pár hónap múlva már adóügyi jegyző lett, 1934-ben vonult nyugdíjba. A helybeli NEP elnöke és 1936-tól a „Hangya” ügyvezető elnöke volt.

Kállay Sándor ref. lelkész (született Hajdúnánáson, 1882-ben) 1913-tól volt lelkész Püspökladányban. Virilis alapon képviselő, megyebizottsági póttag és OKH felügyelő bizottsági elnök is volt. A püspökladányi „Hangya” szövetkezet elnöki tisztségét is ellátta, feltehetően Albiny Géza előtt.

1937. évi adatok szerint Péntek Sámuel gazdálkodó tagja volt a „Hangya” szövetkezet igazgatóságának, Rácz Dániel községi főbíró, trafiktulajdonos és Nagy Sámuel gazdálkodó pedig felügyelő bizottsági tagságot töltöttek be ugyanekkor. Szilágyi Sándor gazdálkodó szintén volt tagja a „Hangya” mindkét szervének.

1923. év

Püspökladányban 1947-ben szűnt meg a szervezet és a feloszlatást kimondó közgyűlés egyúttal a püspökladányi földműves szövetkezet megalakulását is kimondta.

A „Hangya” szövetkezetben tagsággal rendelkeztek a belépő tagok, kiknek jogai és kötelezettségei keletkeztek e jogviszonyban. Két különleges relikvia maradt fenn 1924-ből (1923. december 31. kiállítási dátummal), melyek egy püspökladányi lakos „Hangya” szövetkezeti tagságáról tanúskodnak. Nedolay Erzsébet „Hangya” tagsági könyve és vásárlási könyve értékes dokumentumai e kornak, melyek minden szükséges információt rögzítettek a tulajdonos – s ma már az utókor – számára. A “Hangya” szövetkezet működéséről alapos kivonat olvasható a tagsági könyvben. A vásárlási könyv pedig tartalmazza az 1924. évi vásárlások értékét is, mely alapján év végén kifizetésre került az üzletrészes tagnak a „vásárlási visszatérítésként” megállapított összeg. A két dokumentum megőrizte a szövetkezet bélyegző lenyomatát és két tisztviselőjének aláírását is (akik minden bizonnyal az 1923-as csoportképen is szerepelnek).

Köszönöm a két dokumentum és egy fotó rendelkezésre bocsátását Némedy József olvasónknak!

Megyaszai Szilvia

***

Névre szóló “Hangya” tagsági könyv:

  ***

Névre szóló “Hangya” vásárlási könyv:

***

Forrás:

– A “Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve (A „Hangya” saját kiadása, Budapest, 1923.)

– Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Püspökladány, 1974.)

– Hajdú vármegye adattára

– www. mult-kor.hu

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

.

Kedves Olvasóink!

A mai posztban egy érdekességet, a Püspökladány Anno helytörténeti honlap statisztikai adatait szeretném megosztani Önökkel, Veletek, melynek elemzése egy aktuális minisztériumi megkeresés kapcsán került napirendre (erről bővebben hamarosan)!

A bemutatott időszak: 2012. 06. 01 – 2015. 02. 18.

Nagy öröm kutatónak, szerzőnek, szerkesztőnek egyaránt, ha azt látja, hogy őszinte elhivatottsággal végzett munkája, hobbija eljut az érdeklődőkhöz és befogadókra talál. A látogatottsági mutatók erre hivatottak, megerősíteni a közösségért munkálkodókat abban, hogy van érdeklődés a tevékenységük iránt.

A honlap indulása – azaz 2012. június 1-e – óta összesen 32 956 felhasználója volt a Püspökladány Anno honlapnak.  A 2012.06.01 – 2015.02.18. közötti időszakban a felhasználók 59 926 munkamenetet (honlap-látogatást) indítottak  (ennek 45 %-át a visszatérő látogatók kezdeményezték, azaz azok, akik legalább kétszer, vagy annál többször nyitották meg a weboldalt) és 190 272 oldalmegtekintés (poszt-megnyitás) került rögzítésre a Püspökladány Anno honlapon.

.

.

Mint látható, a honlapot megtekintők száma magasabb, mint Püspökladány teljes lakossága, így megállapítható, hogy a Püspökladány Anno honlap „kinőtte” e település határait, s olvasóit szerte az országban, sőt a nagyvilágban is üdvözölhetjük. Ehhez nagyban hozzájárulnak a honlap I. és II. világháborús rovatai is, melyeknek egy-egy összeállítását tematikus honlapok, közösségi oldalak osztották meg saját olvasóik körében (ezért hálával tartozom az együttműködő partnereknek, szakmai oldalaknak). Ezen összeállítások indokolják elsősorban a nem rendszeres felhasználói látogatások számát. Egy honlap-látogatás során átlagosan 3,18 posztot néztek meg a felhasználók, ki többet, ki kevesebbet. A visszatérő olvasók látogatásai is jelentősnek mondhatóak.

A honlap látogatói 93 országból érkeztek, 57 ország esetében háromnál több alkalommal. Az indított munkamenetek (látogatások) száma természetesen Magyarországon volt a legmagasabb (55 598), ezt követik a további országok (sorrendben az első 10): Németország (567), Románia (477), Egyesült Királyság (400), Amerikai Egyesült Államok (310), Brazília (284), Szlovákia (216), Ausztria (182), Olaszország (129), Svájc (117), Szerbia (115) stb.

A Magyarországon indított összes munkamenet közül a legtöbbet Hajdú-Bihar megyében kezdeményezték (20 704), majd Budapesten (18 120), ezt követi Pest megye (5 808), Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (1 828), Jász-Nagykun-Szolnok megye (1 718), Bács-Kiskun megye (980), Csongrád megye (816), Heves megye (594) stb. Minden megyéből érkeztek látogatók a Püspökladány Anno honlapra.

 .

.

A püspökladányi bejelentkezési hellyel indított honlap-látogatások száma – a vizsgált időszakban – 12 640, ezt megelőzi a budapesti bejelentkezési helyről indított munkamenetek száma, mely 18 120. Debrecen a harmadik helyen szerepel a városok rangsorában 5 696 munkamenettel.

.

*

Összességében elmondható, hogy a civil alapítású és működtetésű Püspökladány Anno honlap látogatottsági mutatói kedvezőek, s nemcsak Püspökladányban. A helytörténeti honlap teljes egészében önerőből (bevétel és anyagi támogatás nélkül) és önzetlen emberek munkája révén működik, mindenki fizetség nélkül és legjobb tudása szerint járul hozzá annak sikeréhez – ki tárhellyel, ki egy-egy saját videóval, fotóval, dokumentummal, vagy saját szellemi tőkéjével, családtörténeti, helytörténeti összeállításaival – akár rendszeresen, akár egy-egy megjelenés erejéig. A honlap nyitott, azaz mindenki számára lehetőséget biztosít a publikálásra, örömmel fogadja a családi ereklyeként őrzött püspökladányi fotókat, dokumentumokat, és egyéb információkat is. Bátran elmondható, hogy rengeteg ember érzi fontosnak a honlap működését, létezését, s támogató, biztató szavaikkal, leveleikkel arról győznek meg, hogy ezen püspökladányi elektronikus gyűjtemény méltán szerzett létjogosultságot a püspökladányi és a Püspökladányból elszármazott emberek életében.

Így fejlődött egy kedvtelésből indított helytörténeti honlap – közel 3 év alatt – az olvasók figyelmének folyamatos fenntartásával és rengeteg munkával az érdeklődés eme szintjére.

*

Köszönöm mindenkinek az erkölcsi támogatást, a biztatást, mellyel a munka folytatására ösztönöznek (a honlap egyedüli szerkesztőjeként, üzemeltetőjeként, s egyik szerzőjeként). Köszönöm az önzetlen segítők, a szerzők, az alkalmi beküldők munkáját, melyet egy-egy anyag összeállítása során végeznek és köszönöm a fotók, videók, történetek megosztását a honlapon. Köszönöm Burzukné Szilágyi Edit egykori alapítótársam folyamatos „rendelkezésre állását” és támogatását, valamint a tárhelyet az AlföldNet Bt-nek. Mindenek előtt pedig köszönöm az olvasóknak a figyelmet, az érdeklődést, mellyel közel 3 éve támogatják a Püspökladány Anno honlap működését.

.

Megyaszai Szilvia honlap alapító, szerkesztő, szerző

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A Püspökladány Anno honlap mai összeállítása igazán rendkívüli, hiszen most először fordul elő, hogy a honlap anyaga párhuzamosan és egyszerre jelenik meg a Püspökladány Anno honlapon és egy országos érdeklődésre számot tartó, szakértők (történészek, hadtörténészek, muzeológusok, levéltárosok, hadszíntérkutatók, helytörténészek) által írt és szerkesztett tematikus oldalon, a Nagy Háború blogon. Ezennel a Nagy Háború blogon megjelent összeállítás, a közös anyag közreadása következik: 

*

Nagy Háború blog szerkesztősége:

Egy püspökladányi család hagyatéka a Nagy Háborúból

.

Minden család életére jelentős hatást gyakorolt az első világháború. Ezt bizonyítja az a különleges családi hagyaték is, amelyet a Püspökladány Anno helytörténeti oldallal együttműködve, s egyszerre mutatunk be. A történetet és a képeket Megyaszai Szilvia, az oldal alapító szerkesztője osztotta meg velünk, a fotók elemzését állandó szerzőnk, Bálint Ferenc végezte el. A fényképek a Püspökladány Anno honlap I. világháborús helyi gyűjtőmunkája során kerültek napvilágra.

.

A napokban egy püspökladányi hagyatékból érkeztek fotók a Püspökladány Anno helytörténeti honlap gyűjteményébe, annak gyűjtésre vonatkozó felhívására. A különböző családtagokat és barátokat ábrázoló I. világháborús katonafotók között találunk portréképeket és fronton készült relikviákat. Sajnos a legtöbb esetben már örök homály fedi a fotókon szereplő személyek azonosságát, vagy a fénykép készítésének helyét és idejét, de így is értékes pillanatképei egy letűnt kornak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nagy Háború milyen mélyen érintette a családok életét, mint az, hogy a fent említett püspökladányi Hegedűs-Simon házaspár hagyatékában is több testvér, unokatestvér, gyermek és barát katonai fotója található ebből az időszakból. Biztos vagyok benne, hogy az sem véletlen, hogy a képek pont ennél a püspökladányi családnál gyűltek össze és maradtak fenn az utókornak. A házaspár, majd Magda lányuk, s végül a fotókat rendelkezésre bocsátó unokájuk, Némedy József nagy gondot fordított a fényképek megőrzésére, így ma – 100 év távlatából – mi is belepillanthatunk a fotóalbumba.

Lássuk röviden, hogy milyen kapcsolódási pontjai lehetnek a fotóknak a családhoz.

Hegedűs József a ma már Győrhöz tartozó Pinnyéden született 1869. november 4-én. Győrben tanult, a Királyi Katolikus Tanítóképezdében, ahol 1889. október 1-én népiskolai tanítói oklevelet szerzett.

Komáromban letöltött katonai szolgálata után az 1890-es években került a Hajdú-Bihar megyei Püspökladányba, és itt is élt élete végéig. Itt köztiszteletben álló tanítóként kereste kenyerét, s tanult emberként egyéb helyi hivatali tisztségeket is betöltött. 1898-ban vette feleségül a püspökladányi születésű Simon Vilmát. Házasságukból 5 gyermek született: József, László, Béla, Magda és Anna. Béla fiuk 22 évesen, az I. világháborús hadszíntéren szerzett betegsége következtében, de már műegyetemi hallgatóként hunyt el.

Egy 1918. június 26-án Püspökladányba érkező levelezőlapból kiderül, hogy magának Hegedűs Józsefnek is katonai szolgálatra kellett jelentkeznie (49 éves korában), de erről mindössze annyi említés maradt fenn, hogy „Bizony sajnos, hogy nincs pardon s be kell vonulnod. De hát úgyis csak segéd szolgálatos leszel. Hát Béla hol van?” Ez utóbbi kérdés Hegedűs József fiára, az előbb említett Bélára vonatkozott, ki 1917. április 18-án vonult be katonának, s ekkor a 39-esek kötelékében harcolt az olasz fronton.

Hegedűs József 58 éves korában, 1928-ban hunyt el Püspökladányban, a római katolikus elemi iskola igazgatójaként és tanítójaként.

A komáromi 18. helyőrségi kórház szanitéc-különítményének katonái 1890 körül. Fegyverük utászkard, a szanitécek nem voltak lőfegyverrel ellátva. Hegedűs József a kép jobb szélén

*

Néhány fotón Hegedűs József testvére, Hegedűs Mihály látható, aki minden valószínűség szerint szintén Pinnyéden született. A képeket testvérének küldte Püspökladányba a frontról.

10 cm 1914M tábori ágyú az elsütés pillanatában (jól látható, hogy a lövegcső teljesen hátracsúszott). A képet Hegedűs Mihály küldte a frontról, aki a képen balról a második katona

*

Sört csapoló katonák – a csap alatt csajka a kármentő. A képet Hegedűs Mihály küldte a frontról, aki a csillaggal jelölt katona.

*

Hegedűs Mihály frontról küldött tábori lapja (alakulata: m. kir 1/II népfelkelő árkász különítmény)

*

A Simon családhoz köthető fotókkal is találkozunk a gyűjteményben: Simon Vilma unokatestvére, a szintén püspökladányi Simon Gizella (a fotókon Gizuka) néhány fényképe is a családnál került megőrzésre.

Simon Gizella

*

Simon Gizella és Mikle István eljegyzési kártyája

*

A hagyatékban található az Udvardon lakó Mikle István néhány katonai fotója is. Mikle István gyógyszerész Simon Gizella jegyese volt hosszú évekig. A jegyességből végül azért nem lett házasság, mert a trianoni határok elválasztották a fiatalokat, s egyikőjük sem akarta elhagyni szüleit. Gizella (Gizuka) soha nem ment férjhez.

Mikle István zászlós

*

Csoportkép Komáromban, a Tiszti Kaszinó belső udvarán. A katonák zöme tisztes, az idősebb arcok miatt talán valamilyen pótkeret, vagy más hátországi alakulat lehet. A képen jelölve Mikle István

*

Hegedűs József és Simon Vilma egyik gyermeke, a már említett Hegedűs Béla is harcolt az I. világháborúban a cs. és kir. 39. gyalogezred katonájaként, akinek szintén maradhattak fenn felcímkézetlen katonai fotói a hagyatékban. A fiatalon, háborús betegsége következtében Püspökladányban elhunyt Hegedűs Béla után viszonylag gazdag ismeretanyag, fotó és dokumentum-hagyaték maradt fenn, így az ő élettörténete külön kerül majd feldolgozásra.

Hegedűs Béla

(Bálint Ferenc megfigyelése szerint érdekes felvétel: valószínűleg egy régi monarchiás katonafotóra „retusálták” rá a Horthy-kori III. oszt. tiszthelyettesi rendfokozatot)

*

Az itt bemutatott fényképek egy nagy család sok tagjának, s ismerőseinek életébe engednek bepillantást, s jól szemléltetik azt, hogy a Nagy Háború a maga korában minden ember életére jelentős hatást gyakorolt valamilyen formában.

***

A hagyatékból előkerült további fényképek:

Nedolay Béla (Hegedűs Béla unokatestvére) közös hadseregbeli egyenruhát visel, rendfokozat nélkül

*

Simon Jenő tizedes, Simon Gizella féltestvére. Budapest, 1919

*

Ismeretlen gyalogos főhadnagy nem szabályos zubbonyban (ún. károlyblúzban), a mellén öt kitüntetés szalagsávja

*


Ismeretlen szakaszvezető, a bőr lábszárvédő alapján talán tüzér lehet

*

Tartalékos tiszti iskolán a román hadseregben, 1929 – a képen látható katona rendfokozata frutas (őrvezető) vagy sergeant (őrmester)

*

Szanitéckülönítmény katonái, feltehetőleg a háború elején, a harctérre vonulás előtt. A kocsikon sajnos a hadrendi szám takarva van

*

Ismeretlen katonák

*

Német katonák a háború első felében

*

Valószínűleg tűzoltási gyakorlatot végző katonák

*

Étkező tisztek, az előtérben egy sátor részlete

*

7,5 cm 1915M hegyi ágyú és kezelőszemélyzete. Az irányzó sapkáján olvasható felirat szerint a 40. honvéd hegyi tüzérosztály katonái. A sapkán elöl a 40. honvéd gyaloghadosztály fokosos jelvénye. A középen álló katonán bronz vitézségi érem

*

Hegyi ágyú tüzelés közben

*

Doberdói fennsík, 1931. A fényképet egy oda látogató püspökladányi csoport egyik tagja készítette

*

Az összeállításban szereplő fotókat Némedy József, Hegedűs József és Simon Vilma unokája bocsátotta rendelkezésünkre, a család történetét Megyaszai Szilvia dolgozta fel, a fotók elemzését a Blog állandó szerzője, Bálint Ferenc (a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa) végezte el.

*

A Nagy Háború blogon megjelent párhuzamos összeállítás. Itt olvasható:

http://nagyhaboru.blog.hu/2015/02/13/egy_puspokladanyi_csalad_hagyateka_a_nagy_haborubol


***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A múlt titkai című rovat mellett (illetve a hasonló nevű menün belül)  – melybe ismeretlen eredetű, főleg ismeretlen személyeket ábrázoló, vagy történet nélküli, de püspökladányi vonatkozású képeket várunk – 2015. február 9-én elindul az Ablak a múltra című rovat is, melybe egy-egy különleges, régi, olvasói fotó kerül feltöltésre, a képhez kötődő személyes és püspökladányi vonatkozású emlékek megosztása mellett.

A legfrissebb fotó mindig legfelül tekinthető meg. A képek rákattintással kinagyíthatóak!

***

*

9. fotó:

Szűts Tamás nagyszülei

.

Levél a sosem látott Nagymamához Anyák Napja alkalmából

.

A napokban a padláson kerestem valamit, amikor a zseblámpám fénye egy kopott, kicsit szúrágta faládára esett. Nem emlékeztem erre a ládára! Vajon mi lehet benne? Óvatosan leporoltam, kíváncsian felnyitottam a tetejét. A fedő csomagolópapírt felhajtva kisebb, selyempapírba göngyölt csomagok látszottak. Óvatosan, egyenként kivettem és kicsomagoltam mindet.

Hiszen ez mind a Nagymamáé volt! A kendő, benne az esküvői fényképpel, egy festménye 1914-ből, a kincses dobozkája a rajzeszközökkel és a szalaggal összekötött levelek.  Mindig vágytam rá, hogy lássam Őt, de sohasem találkoztunk. Öt évvel születésem előtt már elment!

Anyák napja van, írok egy levelet Neki, mint régen a Jézuskának. Ezt is az ablakba teszem, hátha …

 „Drága Nagymama!

Anyák napja van, de a fiad, édesapám már nem tud köszönteni. Én teszem meg, én, aki sohasem láttalak, hallottalak. Nem maradt más nekem, csak a fényképek Rólad és a kedves történetek, amiket Nagyapa mesélt. Olyan szépen beszélt Rólad, hogy bár közös emlékünk nem lehet, mégis szeretlek Téged.  Tudom, hogy mint minden Nagymama, dédelgetted az unokádat, és gyakran Te vigyáztál a bátyámra. Nagyapa Ajácskának szólított, mi is így emlegettünk.

Szerettem volna, ha látsz, amikor kihoztak a klinikáról.  Ha fölém hajolsz mosolyogva, hogy nézz álmomban. De jó lett volna hallani a kedves, bársonyos hangodat. Vagy legalább egyszer, csak egyetlen egyszer ülni a karodon, átölelni a nyakad, és az arcunk összesimul. Megmutatni Neked is, hogy már át tudok fordulni a másik oldalamra. Hogy nézd, amikor minden erőmet összeszedve felállok és büszkén körülnézek. Ha este a Te dalod ringat álomba és a Te mesédet is hallgatom. Türelemmel és szeretettel válaszolnál a gyerekszájról sohasem elfogyó „de miért?” kérdések özönére. Ahogy repültek az évek, Te is látod a betűvetés ösvényén tett botladozó lépéseimet. Tudod, mostanra Nagyapa lettem én is, két gyönyörű Unokával. Olvastam, hogy csak a gyerekek lelke olyan szabad és gazdag, hogy lássák az őket körülvevő Angyalokat. De hiszen akkor én is láttalak! Sajnos nem emlékszem Rád! Ma már tudom, mindig velem voltál, és onnan fentről mindent láttál! Mert a felhő, amit annyira szerettem nézni a fűben, hanyatt fekve, a Te drága kezed által írt mesekönyv volt. A madárcsicsergés a Te dalod. A Nap fényében benne volt a mosolyod és a szellő a Te simogatásodat adta át. Sebes folyóként rohannak a napok, hónapok, múlnak az évek.

Egyre közelebb a nap, amikor találkozunk, és én végre átölelhetem a nyakad, az arcunk egymáshoz simul, drága Ajácska!”

 

Szűts Tamás

Püspökladányból elszármazott olvasónk

2017. 05. 07.

***

8. fotó:

Fotó Lóherélő Nagy Sándor családjáról

 

Törvénybíró, vagy közismertebb nevén Lóherélő Nagy Sándor módos gazda volt egykor Püspökladányban, kinek fennmaradt és múzeumban őrzött kéziratos könyvei az 1808 előtti évek Püspökladányáról őriztek meg fontos ismereteket számunkra. Gazdaságára és a korabeli társadalmi viszonyokra vonatkozó feljegyzései jelentős kordokumentumai voltak helytörténetünknek, melyről mind Rettegi Istvánné (múzeumalapító pedagógusunk), mind Dorogi Márton (néprajzi gyűjtő pedagógusunk) is elismeréssel nyilatkozott. A helytörténet iránt érdeklődő püspökladányiak bizonyára többször olvasták, hallották már a Lóherélő ragadványnévvel felruházott írástudó gazda nevét, de arcképével valószínűleg még nem sokan találkoztak. Ezidáig.

Nemrégiben ugyanis a kéziratos könyvecskék szerzőjének, Nagy Sándornak az ükunokája, Balogh Annamária küldte meg honlapunknak Ükapja és népes családja különleges fotográfiáját, melyet szeretettel mutatok be a honlapon.

A fotó bemutatása:

Az asztal mellett jobbról látható Lóherélő Nagy Sándor, Balogh Annamária ükapja (nagymamájának nagyapja), mellette balról ükanyja. Lóherélő Nagy Sándor mögött balra a kisfia, Nagy Sándor (Balogh Annamária dédapja, azaz nagymamájának édesapja) áll. Jobb szélen Lóherélő Nagy Sándor egyik lánya látható, az ő kislányával, mögötte jobbra férje, aki a kor szokásai szerint rá lett montírozva a képre, hiszen a kép készítésekor háborúban szolgált. Bal oldalon a családfő két másik leánygyermeke áll, gyermekeikkel. Mögöttük egyikük férje, aki szintén rá lett retusálva a képre, hiszen ő is a fronton szolgált a fotó készítésekor.

Köszönöm szépen a fotót és annak leírását Balogh Annamária olvasónknak, kinek édesapja Balogh Balázs, a püspökladányi középiskola egykori karizmatikus pedagógusa volt.

2017.04.12.

(1) Lóherélő Nagy Sándor

(3) Lóherélő Nagy Sándor és családja

***

7. fotó:

Dúró Ferenc püspökladányi olvasónk kölcsönözte a honlapnak régi felvételét, a püspökladányi Fatelítőről készült egykori fotográfiát. A képet kinagyítva sem olvasható az épület egykori teljes felirata, csupán néhány töredéke, például “…népköztársaság társadalmi…” . A kép 1949. augusztusa után, nagy valószínűséggel az 1950-60-as évek között készülhetett.

Köszönöm a fotót Dúró Ferencnek!

2017.03.02.

A Fatelítő - Dúró Ferenc fotója

A Fatelítő - Dúró Ferenc fotója (2)

***

6. fotó:

Kovács Sándor püspökladányi olvasónk családi fotó-levelezőlapjai kerülnek bemutatásra. Különlegességük a koruk (1914. márciusi és októberi postázásúak), a jó állapotú püspökladányi bélyegzőlenyomatuk és a fotókon szereplő személyek püspökladányi kötődése.

A 103 éves lapok valószínűleg egy bimbózó szerelembe engednek diszkrét bepillantást, melyek Budapestről érkeztek a Püspökladány, Darányi telep 205. szám alá.

(Az utcák sorolása és megnevezése előtt folyamatos sorszámozást kaptak a Darányi-telep telkei.)

*

Címzett:

Kováts Béni úr

Püspök ladány

Darányi telep 205.

 

„Kedves Benőm!

Jó egészséget kívánok úgy neked, mint egész családodnak. Itt küldöm az arcképem.

Csókol Sárád”

Postabélyegző: 1914. március 18. Budapest

*

Címzett:

Kovács Béni úr

Püspök Ladány

Darányi telep 205.

 

„Kedves Béni!

Ne haragudj, hogy nem mentem ki a vasuthoz, de nem találtam ki (mit) mondott az asszonyóm, hogy ki késik, de nem tudtam volna ott mégse eligazodni.

Mindnyájatokat ölel csókol Sára

1914. okt. 14.”

Postabélyegző:

1914. október 30. Budapest

1914. október 31. Püspökladány

.

Köszönöm a fotó-párt Kovács Sándornak!

2017.01.17.

Kovács Sándor

Kovács Sándor6

***

5. fotó:

A helybeli Pázmándi család fényképfelvétele 1916-ban készült Püspökladányban, Germányné fényképésznő műtermében. A képen látható személyek és születési dátumuk a következő:

Édesapa:  id. Pázmándi Ferenc (1869)
Édesanya: Ulveczki Mária (1875)
Gyerekek:
Ferenc (1896)
Balázs (1900)
Mária (1904)
Erzsébet (1907)
Julianna (1911)

Köszönöm a fotót Biró Ferenc Mihálynak!

2016.02.14.

***

4. fotó:

A fotó Kiss Sándor püspökladányi olvasónktól érkezett, az alábbi leírással:

“A képet a Püspökladány Anno oldalra ajánlom. Ez egy II.világháború után készült kép, melyen a ladányi emberek cséplőgépen dolgoznak. Rajta van a nagybátyám, aki a képen a hordón ül, keresztbe tett lábbal. Ő Daróczi Lajos.”

Ha felismeri rajta valaki rokonát, ismerősét, kérem jelezze!

Köszönöm a fotót Kiss Sándornak!

2015.12.20.

***

A 3. fotó története:

Egy kivételesen ritka fénykép-felvétel kerül közreadásra a múltból, melyet képeslappá alakítottak át. A fotó a régi, 1921-ben lebontott római katolikus templomban készült 1909-ben, vagy azt közvetlenül megelőző években. A képeslap feladásának dátuma 1909. augusztus 1. és Püspökladányban adták fel, szintén helyi címre. A lapot minden valószínűség szerint Simon Gizella, a címzett Hegedűs Józsefné (Simon Vilma) rokona küldte.

Ez az egyedülálló fotó 1909-ben, vagy közvetlenül előtte készült, s Szabó László sekrestyést örökítette meg az 1921-ben lebontott régi katolikus templomban.

A Királyi Kamara 1805-ben építtette e templomot – egy előző, igen rossz állapotú nádtetős hajóval kiegészített szentély helyére – nem messze tőle pedig egy emeletes plébániát, mely még ma is áll a Rákóczi utcán. Így már e templom is egy korábbi helyére épült, melynek történetét Kecskés Gyula dolgozta fel a Püspökladány újkori története helyneveiben című helytörténeti könyvében. A fotón megörökített templomnak két oltára, orgonával ellátott kórusa, tornyában pedig 3 harangja volt. 1845-ben az orgonát Pestről rendelt új orgonára cserélték. Sajnos ez a templom is hamar repedezni kezdett és a földrengés is úgy meggyengítette, hogy 1835-ben javítani kellett. 1896-ban 12 vassínnel mentették meg az összeomlástól. Végül 1921-ben ezt a templomot is lebontották, s ennek helyére épült fel a ma álló templomunk. Az új templom keresztbe épült a régire, mely annak idején észak-déli irányban állt.

A fotón látható régi templomról további képeket és leírást a honlap Templomok/Római katolikus templom rovatában találhatnak.

Köszönöm a fotót Némedy Józsefnek!

2015.04.08.

Szabó László sekrestyés az 1805-1921 között fennálló régi római katolikus templomunkban

***

A 2. fotó története:

Recski summások Püspökladányban, a félkarú Szűrös István vezetésével.

A fotó története: “A Püspökladányban készült képen középen a bandagazda: Szűrös István recski lakos látható, bal kezénél a lánya ül, akit 1974-ben anyósommá fogadtam. Így került hozzám ez a felvétel. Szűrös István korábban vasutas volt, fát szállítottak a vonattal a Füzesabony-Debrecen vonalon. Egy alkalommal meglazult a rakomány, ő felmászott a rakomány tetejére, hogy megigazítsa azt, és a Tiszafüred előtti vasúti híd lesodorta a vagonról. Ekkor vesztette el a jobb karját. Nyaranta summáscsapatot szervezett, így tudta eltartani a családját. A kép kb. 1935 és 1945 között készült.”

Gyimesi Pál osztotta meg a Püspökladány Anno honlappal fotóját és történetét, melyet ezúton is köszönök!

2015.02.14.

***

Az első fotó története:

“Szeretettel küldöm a következő fotót, mely a Polgári Iskola udvarán levő kút fúrásakor készült, amikor a víz feltört a mélyből. Ezt a fotót Nagyapámtól kaptam. Ő is ott dolgozott – a testvérével együtt – a fúrásnál. Nagyapámat Kovács Albertnak, testvérét Kovács Imrének hívták. A két külön álló személyek Ők, a Nagyapám a magasabb. A kép 1927-ben készült, ez van a hátoldalára írva.

Én is Püspökladányban születtem, de érettségi után Budapesten tanultam tovább, majd férjhez mentem és itt is ragadtam. De mióta nyugdíjas lettem, azóta elég sokat megyek Ladányba. További sok sikert kívánok e hasznos munkájában.  Üdvözlettel: Epres Lászlóné, Nagy Ilona Edit”

Köszönöm a fotót és a történetet Epres Lászlóné, Nagy Ilona Editnek!

2015.02.09.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2014. 05. 31.

„Tolatás az idővágányon”

*

Adalékok a püspökladányi vasúti csomópont történetéhez 1857-1907.

Püspökladány lakosságának, de különösen a naponta utazó munkavállalóknak, diákoknak és a nem gyakori utazónak is feltűnik a 100-as vonal (menetrendi mező száma) átépítése, korszerűsítése. A pályakorszerűsítés, a fejlődés sajnos áldozatokat követel az épített vasúti környezetben, az épületekben is, így fejezik be a napokban a Tiszavidéki Vasúttársaság utolsó megmaradt,1860-ban épült és az 1990-es években eredeti állapotában helyreállított kétvágányos fűtőházának bontási munkálatait. (1.sz.kép) Az épület bontását nem csak gépi, hanem kézi munkával is végezték, az így szétbontott épületet újjáépítik a „Füsti”-ben a Magyar Vasúttörténeti Parkban.

A képzeletbeli „idővágányon” visszatolatva a kezdetektől 1856. évtől indulunk:

A Tiszavidéki Vasúttársaság engedélyezési okiratának kelte 1856. szeptember 28. A társaságot 40 millió forint alaptőkével engedélyezték, és székhelyeként Bécs van megjelölve. A már 1847. szeptember 1-én megnyitott Pest-Cegléd-Szolnok vonal folytatásán már dolgoztak a szabadságharc előtt, sőt alatta is, hadifoglyokat is bevontak az alföldi pálya töltésének építésébe. A Szolnok-Debrecen vonal építését a Magyar Középponti Vasút kezdte meg, majd az osztrák Délkeleti Államvasút folytatta. De az osztrák állam a krími háború okozta pénzügyi válság miatt az államvasutakat eladni kényszerült és így újból magánvasutak folytatták az építkezéseket. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság – melyet gróf Andrássy György vezetett – már rögtön az alakulása után megkapta az engedélyeket a további vasútvonalak építésére.

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1857. évhez:

A Tiszavidéki Vasúttársaság 1857 novemberében megvásárolta a Cegléd-Szolnok közötti 27 km-es, már üzemelő vasútvonalat és még ugyanabban a hónapban megnyitotta a Szolnok-Püspökladány-Debrecen közötti mintegy 121 km-es vonalat. (2.sz.kép) Ekkor a vasúttársaság 2 darab gyors és 10 darab teherlokomotívval rendelkezett. A vonalak megnyitásával fokozatosan nőtt a mozdonyok száma is. Egyik legjellemzőbb mozdonya a „Harangod” elnevezésű, kettő meghajtott tengellyel rendelkező lokomotív. A nagy kerékátmérőnek köszönhetően (1896mm) mintegy 60 km/óra sebességet könnyedén elérte, ez mindössze 168 fordulatot jelentett percenként. A mozdony a bécsi Államvasút társaság lokomotív-gyárában készült 1857-1858-ban, egyébként a püspökladányi felvételi épület város felőli oldalán elhelyezett emléktáblán is a „Harangod” nevű mozdony alakja formálódik meg, Győrfi Lajos szobrászművész alkotásaként. (3,4.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Pusztaszúri, Barta, Pusztaszakállas, Turgony, Karczagi puszta, Apavára, Kelencz, Bácsvölgy, Vérvölgy, Ondód kivételével a vonal összes szolgálati helye alkalmas

–  rakodóval és raktárral csak Törökszentmiklós, Fegyvernek, Kisújszállás, Karcag, Püspökladány, Kaba, Hajdúszoboszló rendelkezett

–  A vonal minden állomásán lehetett poggyászt feladni.

–  hídmérleg csak Fegyvernek, Kisújszállás, Püspökladány állomásokon volt.

 

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

SZAJOL

100

  Pusztaszúri Arad

100

Törökszentmiklós Törökszentmiklós Arad

7

Nagel Sándor dr.

100

  Barta Arad

100

  Pusztaszakállas Arad

100

Fegyvernek-Örményes Fegyvernek Arad

5

100

  Turgony Arad

100

Kisújszállás Kisújszállás Arad

15

Nagy János dr.

100

  Karczagi puszta Arad

100

Karcag Karczag Arad

14

Soltész Nagy Pál dr.

100

  Apavára Arad

100

Püspökladány Püspökladány Arad

25

Balogh Albin dr.

100

  Kelencz Debrecen

100

Kaba Kaba Debrecen

5

100

  Bácsvölgy Debrecen

100

Hajdúszoboszló Szoboszló Debrecen

5

Téchy József dr.

100

  Vérvölgy Debrecen

100

Ebes Ebes Debrecen

100

  Ondód Debrecen

DEBRECEN

   

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1858. évhez:

Az építkezés lendületesen folytatódott, 1858. április 24-én átadták a forgalomnak a Püspökladány-Nagyvárad 68 kilométeres pályaszakaszát és szintén ez évben október 25-én, a Szajol-Arad közötti vonalat is megnyitották, a vonal hossza 143 km. A következő évben 1859. május 24-én adták át az utazóközönségnek a Debrecen-Miskolc vonalat, 136 kilométer hosszban. Az 1860-as esztendő sem telt el átadás nélkül, ekkor nyitották meg augusztus 14-én a Miskolc-Kassa 89 km-es vonalát. A vonalak kiépítése felemésztette a társaság alaptőkéjét, ezért a munkálatok befejezéséhez hitelt kellett felvenni. A vasúttársaságot az állam folyamatosan kedvezményekkel támogatta, de így is mindig pénzügyi zavarokkal küzdött. A folyamatos pénzhiánynak az 1880-ban aláírt un. államosítási szerződés vetett véget, tehát a magyar állam megváltotta a vasúttársaság részvényeit. A Tiszavidéki Vasút vonalhálózatának hossza meghaladta a 600 kilométert. A hatóságok a vasúttársaságot kötelezték állomás épületek építésére. A Tiszavidéki Vasút épületei romantikus stílusban épültek (5,6.sz.kép) és négy különböző osztályba lettek sorolva nagyságuktól függően. Püspökladány környékén a jelenleg még álló épületek: Törökszentmiklós jelenleg lakóépület (7.sz.kép), Fegyvernek-Örményes (1857) (8.sz.kép), Karcag (1857) (9.sz.kép), Püspökladány (1858), Hajdúszoboszló (10.sz.kép), Sáp (11.sz.kép), Berettyóújfalu (12.sz.kép), Biharkeresztes (13.sz.kép) felvételi épületei. A karcagi felvételi épület a II. világháború utáni felújításakor elvesztette romantikus jellegzetességeit, ill. a hajdúszoboszlói felvételi épületet a két világháború között átépítették és bővítették, a püspökladányi felvételi épületet 1935-ben és 1989-ben újították fel, és reméljük a mostani átépítés kapcsán is biztosítanak forrást a felújításra (14.sz.kép). A Tiszavidéki Vasúttársaság kisújszállási épületét az 1900-as évek elején elbontották és kissé odébb új felvételi épületet építettek Paff Ferenc, a MÁV főépítészének tervei alapján (15.sz.kép). A kabai felvételi épület (16.sz.kép) helyett az 1970-es években új épült és a régi épületet lebontották. Ismerve a mai épületet, felvetődik a kérdés megérte? A társaság építkezésének egyik fő jellegzetessége, hogy a vágányok fölé díszes, faragott, színes faszerkezetű csarnokokat emelt. Ez jól megfigyelhető a korabeli fotókon. A püspökladányi csarnokot 1918-ban bontották le, a vissza-visszatérő tűzesetek miatt. A vasúttársaság vonalain 313 műtárgy (áteresz, híd) épült, a hidak csak fából készültek, a legnagyobbak a tokaji és a szolnoki Tisza híd, vonalai mentén 37 vasútállomást és 17 megállóhelyet létesítettek. A forgalom bonyolításához szükséges 92 darab mozdonynak 21 fűtőházat építettek, valamint a vonalakon a jelzők és a sorompók kezelésére 127 őrházat létesítettek.

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Mező-Peterd kivételével a vonal összes szolgálati helye alkalmas

–  rakodóval és raktárral csak Báránd és Berettyó-Ujfalu rendelkezett

–  A vonal minden állomásán lehetett poggyászt feladni.

–  hídmérleg csak a vonal kiindulópontján (Püspökladány) és végpontján (Nagyvárad) volt.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

PÜSPÖKLADÁNY

   

101

Báránd Báránd Arad

3

Gyulai László dr.

101

Sáp Sáp Arad

3

101

Berettyóújfalu Berettyó-Ujfalu Arad

7

Reichenberger Fülöp dr.

101

Mezőpeterd Mező-Peterd Arad

101

Biharkeresztes Mező-Keresztes Arad

3

Braun Illés dr.

ORSZÁGHATÁR

   

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1868. évhez:

amikor az állam felvásárolta a csődbe jutott Magyar Északi Vasutat (Pest-Salgótarján) és a következő évben megnyíló Zágráb-Zákány vasúttal együtt alkották a Magyar Királyi Államvasutak első vonalait. A MÁV-ot alapító miniszter hídvégi gróf Mikó Imre volt.

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1880. évhez:

amikor az állam felvásárolta a társaság részvényeit és az egykori Tiszavidéki Vaspálya Társaság mintegy 604 kilométernyi hálózata – mely 20 km-t leszámítva elsőrangú alépítménnyel, főrangú pályaként épült meg – a MÁV részévé vált. A kiegyezés utáni első Közmunka és közlekedési miniszter, Mikó Imre minisztersége alatt már megkezdődött a MÁV vonalhálózatának kiterjesztése. Később Baross Gábor (vasminiszter) – aki 1883-tól a Közmunka és Közlekedési Minisztérium államtitkáraként, majd minisztereként – a MÁV vonalait mintegy 4000 km államosított pályával gyarapította, így a MÁV minisztersége idején összesen 5400 km hosszú hálózattal rendelkezett. A még megmaradt magántársaságok közül a Déli Vasútnak és a Kassa-Oderbergi vasútnak volt kiemelkedő gazdasági jelentősége, előbbinek az Adriai-tengeri kapcsolat, az utóbbinak az északi országhatáron átnyúló vasúti összeköttetés adta a jelentőségét. Baross Gábor munkássága alatt nagyot fejlődött a magyar közlekedés (vasúti, vízi), a posta, a távközlés, és mintegy 100 gyár alapításában is támogató szerepet vállalt. Életrajzírója így fogalmazta meg politikusi tevékenységét:  „Nem kicsinyes pártpolitikai, vagy önző célokért való küzdésben látta ő a képviselői kötelességek teljesítését, hanem abban a törekvésben, mely mindenben a nemzetnek akar hasznára válni.”

A MÁV ezután korszerűsítette a vasúthálózat minden elemét, pályákat, felvételi épületeket, fűtőházakat, raktárakat, őrhelyeket és folyamatosan fejlesztette a távközlő és biztosítóberendezéseket is.

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1887. évhez:

amikor július 31-én megnyitották a Mátravidéki HÉV Kisterenye-Kálkápolnai vonalának folytatásaként a Kál-Kápolna-Kisújszállás közötti, 74 km hosszú vasútvonalát. Az egyvágányú, helyi érdekű vasút felépítménye 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből épült. Kiindulópontja és végpontja Kisújszállás és Kál-Kápolna MÁV állomások voltak. A vasútvonal Kiskörénél keresztezte a Tiszát, melyet faszerkezettel hidaltak át. A vonal épületeit OMÁT (Osztrák-Magyar Államvasúti Társaság) szabványtervek alapján építették. (17,18,19,20.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Hevesvezekény, Rákhát, Kisgyócs, Kakat kivételével a vonal összes szolgálati helye alkalmas

–  rakodóval és raktárral csak Erdőtelek, Heves, Tarnaszentmiklós, Kisköre, Pusztataksony-Abádszalók, Kunhegyes, Kenderes rendelkezett

–  A vonal minden állomásán lehetett poggyászt feladni.

–  hídmérleg csak a vonal kiindulópontján és végpontján volt.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

KISÚJSZÁLLÁS

   

102

Kenderes Kenderes Miskolcz

1

102

  Kakat Miskolcz

1

102

Bánhalma-Halastó

A szolgálati hely 1907-ben még nem létezett

102

Előhát

A szolgálati hely 1907-ben még nem létezett

102

Kunhegyes Kunhegyes Miskolcz

2

102

  Kisgyócs Miskolcz

1

102

Abádszalók Szalók-Taskony Miskolcz

2

102

Kisköre-Tiszahíd

A szolgálati hely 1907-ben még nem létezett

102

Kisköre Kisköre Miskolcz

2

102

Rákhát Miskolcz

1

102

Tarnaszentmiklós Tarnaszentmiklós Miskolcz

1

102

Hevesvezekény Vezekény Miskolcz

1

102

Heves Heves Miskolcz

2

Bazsó Tivadar dr.

102

Erdőtelek Erdőtelek Miskolcz

1

KÁL-KÁPOLNA

   

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1889. évhez:

amikor szeptember 10-én átadták a forgalomnak a Kisújszállás-Dévaványa-Gyomai HÉV Rt. mintegy 40,1 km hosszú vasútvonalát. A felépítmény szintén 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből állt. Kiindulópontja és végpontja Kisújszállás és Gyoma MÁV állomások voltak. A két HÉV (Mátravidéki és a Kisújszállás-Dévaványa-Gyoma) áruforgalom szempontjából jól kiegészítették egymást, hiszen a Mátra vidékét összekötötték a Körösök vidékével, így 1897. évben engedélyezték a két HÉV társaság egyesülését Mátra-Körösvidéki Egyesült HÉV néven. A két vasútvonal üzletkezelését a kezdetektől a MÁV végezte. (21.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Pusztaecseg, Dévaványa volt alkalmas és ezek az állomások rendelkeztek rakodóval és raktárral is,

–  A vonal minden állomásán lehetett poggyászt feladni.

–  hídmérleg csak a kiindulóponti (Kisújszállás) és a végponti (Gyoma) állomásokon volt.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

KISÚJSZÁLLÁS

 

  Márialaka Kolozsvár

  Mirhó Kolozsvár

  Kenderessziget Kolozsvár

  Pusztaecseg Kolozsvár

1

  Réhely Kolozsvár

  Dévaványa Kolozsvár

3

Frenyó Pál dr.

  Kősziget Kolozsvár

  Őzedmajor Kolozsvár

  Gyoma-Nagyszállás Arad

1

GYOMA

 

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1896. évhez:

amikor május 17-én átadták a forgalomnak a Karcag-Tiszafüredi HÉV Rt. 44 kilométeres vonalát. Kiindulópontja a MÁV Karcag állomása, végpontja a Debrecen-Füzesabony-Ohat-Polgári HÉV Rt. Tiszafüred állomása. Az összes szállítási és elszámolási teendőket a MÁV Karcagon a HÉV vasút helyett, saját nevében látta el. A vonal épületeit a MÁV-HÉV szabványtervek alapján építették.  (22.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Cserhát, Tatárülés és Pusztakettős kivételével a vonal összes szolgálati helye alkalmas,

–  rakodóval és raktárral csak Karcag, Kunmadaras, Tiszaszentimre, Tiszaszőlős és Tiszafüred rendelkezett,

–  a vonal minden állomásán lehetett poggyász feladni.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

KARCAG

   

103

Karcag-Vásártér Karczag-Vásártér Arad

1

103

Karcag-Ipartelep Cserhát Arad

103

Berekfürdő Tatárülés Arad

103

Kunmadaras Kunmadaras Arad

1

103

Pusztakettős Pusztakettős Arad  

103

Tiszaszentimre Tiszaszentimre Arad

1

103

Tiszaszőlős Tisza-Szöllős Arad

1

103

Tiszafüred-Gyártelep

A megállóhely 1907-ben még nem létezett

TISZAFÜRED

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1898. évhez:

amikor december 9-én megnyitották a Püspökladány-Füzesgyarmati HÉV Rt. 37 kilométeres vonalszakaszát. A vonal kiindulópontja Püspökladány MÁV állomás, végpontja Füzesgyarmat a Mátra-Körösvidéki Egyesült HÉV Rt. állomása. Az összes szállítási és elszámolási teendőket a MÁV Püspökladányban a HÉV vasút helyett, saját nevében látta el. Az egyvágányú helyiérdekű vasút felépítménye 23,6 kg/fm tömegű „i” jelű sínekből épült. A vonal állomásait a MÁV-HÉV szabványtervei alapján építették. (23.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Álomzug, Szerep, Kishagymás, Macskás kivételével a vonal összes szolgálati helye alkalmas,

–  rakodóval és raktárral csak Püspökladány, Bihar-Udvari, Bihar-Nagybajom, és Füzesgyarmat rendelkezett,

–  a vonal minden állomásán lehetett poggyászt, kocsirakományt feladni,

–  hídmérleg csak Püspökladány és Bihar-Udvari állomásokon volt.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

PÜSPÖKLADÁNY

   

Balog Albin dr.

128

Püspökladány-Vásártér   Kolozsvár

128

  Álomzug Kolozsvár

128

  Ürmöshát Kolozsvár

1

128

Hosszúhát Hosszúhát Kolozsvár

1

128

Szerep Szerep Kolozsvár

1

128

Sárrétudvari Bihar-Udvari Kolozsvár

1

128

Biharnagybajom Bihar-Nagybajom Kolozsvár

1

128

  Csillagtanya Kolozsvár

1

128

  Kishagymás Kolozsvár

128

  Macskás Kolozsvár

128

Füzesgyarmat-felső Kolozsvár

1

FÜZESGYARMAT

Sas Vilmos dr.

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1904. évhez:

amikor június 1-én megnyitották a debreceni székhelyű Kaba-Nádudvari HÉV Rt. 10 kilométeres vasútvonalát. Kiindulópontja Kaba MÁV állomás ahol a MÁV az összes kezelési és elszámolási teendőket a HÉV helyett is saját nevében végzi. A nádudvari felvételi épület MÁV-HÉV szabvány szerint épült fel. (24.sz.kép)

Az áruszállításról:

–  marharakodásra Kaba, Nádudvar és Bojár–Hollós is alkalmas volt,

–  rakodóval és raktárral csak Kaba és Nádudvar rendelkezett.

Menet- rendi mező száma:

Jelenlegi állomás megnevezése:

Állomás megnevezések 1907:

MÁV Üzlet- vezetőségi hovatartozás 1907:

Állomási személyzet létszáma 1907:

Pályaorvosok

1907:

KABA

KABA

 

5

  Bojár-Hollós Debrecen

  Nádudvar alsó Debrecen

NÁDUDVAR

 

3

 

Az „idővágányon” előrehaladva elérkeztünk 1907. évhez:

amikor Püspökladány már komoly vasúti csomópontként szerepel a MÁV hálózatának térképén. Püspökladányban Osztálymérnökség és Állomásfőnökség működött. A mai vasúti csomópont a MÁV Aradi, Debrczeni, Miskolczi Üzletvezetőségeihez tartozott.

Az alábbi táblázatban a mai Forgalmi Csomóponti Főnökség területén lévő – szolgálati helyeinek megfelelő – 1907. évi állapot kerül a bemutatásra. Természetesen a létszámadatok csak az állandó kinevezet vasúti alkalmazottakat tartalmazzák, tehát azok a munkások, akik szerződéssel felvételt nyertek január 2-án és dolgoztak december 31-ig, a következő esztendőben szintén ilyen formában lettek foglalkoztatva. Így azok a kedvezmények, juttatások, amik a kinevezett vasúti alkalmazottaknak jártak, a szerződéses dolgozók azokból nem részesültek. Kedvezmények között szerepelt az alkalmazottak hazai és külföldi közlekedési vállalatok által nyújtott utazási kedvezményei, bizonyos esetekben szabadjegy, és a MÁV teljes hálózatán a vendégszobák igénybevétele, a juttatások között említhetném az alkalmazottak tüzelő- és világítóanyag (fa, kőszén, kőolaj) járandóságát.

A táblázatok jobb szélső oszlopában az 1907-ben, a MÁV-val szerződésben álló pályaorvosok felsorolása látható. A fő vonalakon 30, a vicinálisokon 50 kilométerenként pályaorvosi ügyelet állt készenlétben a sínpályán, vagy annak közelében történt baleset riasztásához. Feladataik közé tartozott a hirtelen megbetegedések, rosszullétek, sérülések ellátása, továbbá a vasút kötelékébe jelentkezők alkalmassági vizsgálata. Ezen felül, a vasúti alkalmazottak és családtagjaik ingyenes gyógykezelése, s az ahhoz szükséges gyógyszerek megrendelése, a vasúti mentőszerek biztosítása és ellenőrzése, de ugyancsak ők végezték a vonatkísérők, mozdonyvezetők és egyéb vasúti dolgozók elsősegély oktatását is. És végül, de nem utolsósorban közegészségügyi, járványügyi feladatokat is elláttak, vasúti alkalmazottak és családtagjaik himlő elleni védőoltását, éttermek, illemhelyek ellenőrzését is végezték.

Számuk a vasúti pályahossz növekedésével együtt folyamatosan nőtt, 1881-ben, az öt felállított vasúti üzletvezetőség állományában 93 pályaorvos állt alkalmazásában. A pályaorvosokat a vasúti betegsegélyező egyesületek fizették és alkalmazásukat törvény írta elő. Az alacsony járandóság kiegészítésére a MÁV hozzájárult, hogy magánpraxist is folytassanak.

A táblázatban nem szerepel, hogy a Miskolci Üzletvezetőségnek Osztálymérnöksége volt Kisújszállás állomáson, Fuchs Henrik mérnök vezetésével, ezen kívül mérnökök, irodatiszt, díjnokok és pályafelvigyázók tartoztak még az osztálymérnökség létszámába. A pályafelvigyázók az alábbi állomásokon tevékenykedtek: Kisújszállás, Kál, Kunhegyes, Recsk, Kis-Terenne (Kisterenye), Erdőtelek, Kis-Köre (Kisköre), Tarna-Szent-Miklós. Az Osztálymérnökség alkalmazotti létszáma 1907-ben 15 fő.

A másik Osztálymérnökség az Aradi Üzletvezetőség felügyelete alatt volt és Püspökladányban volt a székhelye, vezetője Schwertner Imre mérnök és az előzőekben leírt beosztású alkalmazottak. A pályafelvigyázók működési területe: Püspökladány, Mezőkeresztes (Biharkeresztes), Karcag, Berettyó-Újfalu, Sáp, Kisújszállás, Török-Szent-Miklós, Kunmadaras. Az Osztálymérnökség alkalmazotti létszáma 1907-ben 18 fő.

A Debreceni Üzletvezetőség felügyelete alatt a Debreceni Osztálymérnökség kabai és szoboszlói pályafelügyelői tevékenykedtek még a mai Forgalmi Csomópont területén.

Püspökladány Állomásfőnökség létszámában 25 fő államvasúti alkalmazott tartozott az alábbi beosztásokban:

  • Állomásfőnök: érkeserői Andrássy István ellenőr
  • Hivatalnokok: Muzsnai József, Göndör Imre, Klacsó Árpád, Szendrő Mór.
  • Pénztárkezelőnők: Németh Jolán, Szendrő Mórné.
  • Távírda felvigyázó: Haragos József.
  • Raktárnokok: Dobozy János, Wertheimer Bernát Adolf.
  • Állomás felvigyázók: Magyar Pál, Balázs József, Székely Márkus, Buzási Máté, Cseh Béla, Schramkó Benedek, Schwoy Adorján, Szebedinszky János, Vitályos Albert, Hankó Pál
  • Állomás felvigyázó gyakornokok: Csorogár Ramolusz, Aranyi Lajos, Szűcs János.
  • Mozdonyvezető: Zelenka János
  • Mozdonyvezető gyakornok: Figusch Adolf Rudolf.

Remélem, a „tolatás az idővágányon” a vasút iránt érdeklődőknek felkeltette a figyelmét és kellemes perceket töltöttek írásom olvasásakor. Folytatása következik.

 

                             Biró Ferenc Mihály vasútbarát-gyűjtő

a http://www.vasutasmult.hu/ oldal szerkesztője

 

*

Felhasznált szakirodalom:

Vasúthistória Évkönyv 1989, 1993.

Wikipédia,

Pallas Nagylexikon,

Magyar vasúti Szaknaptár

Közlekedési Almanach és Sematizmus,

Vasúti Szállítási Szolgálat Kézikönyve

*

Gépgaléria:

 

(KÉPGALÉRIA: RiBiFeMi Archívum)

  1. A Tiszavidéki Vasúttársaság püspökladányi fűtőháza bontás előtt.
  2. Szolnok állomás, jól megfigyelhető a fából készült csarnok.
  3. A tiszavidéki vasúttársaság mozdonya.
  4. A Tiszavidéki Vasúttársaság vegyes vonata.
  5. A Tiszavidéki Vasút debreceni állomása rézkarcon egy korabeli újságban.
  6. Szolnok felvételi épület város felőli oldala, meglepő hasonlóság Püspökladánnyal.
  7. Az egykori felvételi épület Törökszentmiklóson.
  8. Fegyvernek állomás felvételi épülete.
  9. Karcag állomás felvételi épülete.
  10. Hajdúszoboszló felvételi épületének város felőli oldala, előtérben egy bérkocsival.
  11. Sáp állomás felújított felvételi épülete napjainkban.
  12. Berettyóújfalu állomás régi fényképen.
  13. Mezőkeresztes, a mai Biharkeresztes állomás felvételi épülete.
  14. Püspökladány felvételi épülete a vasút felől az 1930-as években.
  15. Kisújszállás az 1900-as évek elején.
  16. Kaba vasútállomás egykori képeslapon.
  17. Kisköre vasútállomás.
  18. Heves vasútállomás.
  19. Kunhegyes vasútállomás.
  20. Tarnaszentmiklós vasútállomás napjainkban.
  21. Dévaványa vasútállomás.
  22. Kunmadaras vasútállomás.
  23. Füzesgyarmat vasútállomás.
  24. Nádudvar vasútállomás.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

*** Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.02.05.

1944, Püspökladány tragikus éve


Összeállításomban az 1944. év tragikus püspökladányi eseményeit kívánom megidézni, tisztelettel emlékezve meg Püspökladány II. világháborús polgári áldozataira, a kettétört emberi sorsokra.

A II. világháború néhány száz püspökladányi katonát áldozott értelmetlenül a háború véres oltárán, s azt követően is rengetegen sínylődtek hadifogságban, munkatáborokban, ahonnan sokaknak nem sikerült a hazatérés, s nyugszanak ma is számolatlanul idegen országok földjében. Sok még a feltárandó emlék, a feldolgozásra váró ismeret, melyben mindenkinek feladata van. A legtöbb család érintett volt a háborúban, gyermekek, édesapák, férjek, szerelmek, testvérek után aggódtak otthon évekig, s várták reménykedve hazatértüket. Naplók, levelek, fényképek őrzik még emléküket, melyek még mesélni tudnának. „Szólítsuk meg” őket, fogjuk vallatóra az emlékeket, s őrizzük meg együtt őseink emlékét.

1944 szomorú év volt településünk életében, ugyanis nemcsak elszólított katonáink, de az itthon maradt lakosság körében is szedett áldozatokat a háború. Az ő nevük és sorsuk kevésbé ismert és vésődött be a püspökladányiak emlékezetébe, ezért szeretném, ha együtt emlékeznénk rájuk.  Korábbi ismertetőimet főleg a helyi lakosok visszaemlékezései alapján igyekeztem összeállítani, ebben az összeállításban pedig két időpont, időszak kerül górcső alá, melyben Püspökladány is „háborús hadszíntérré” változott. A vizsgált időpont, illetve időszak 1944. június 2-a és 1944. októberének eseményei.

.

1944. június 2., a halálos bombatámadás éjszakája

.

B. Kiss Albert Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990. című könyvében így emlékezett vissza 1944. június 2-a éjszakájára:

„1944. június 2-án este napi munkánk után nyugovóra tértünk. A második világháború ebben az időben kegyetlenül szedte áldozatait. Alig aludtunk el, a légiriadó hangjára felébredtünk. A szobába az ablakon keresztül erős fény szűrődött be. Szóltak a szirénák. Gyorsan felöltöztünk. Mindnyájan kiszaladtunk a házból. Odakint olyan világos volt, hogy ilyet éjszaka sosem láttunk. A ledobott fény világította meg a községet. Eközben a repülőgépek mély hangja egyre közeledett. Mi gyorsan azokat a szomszédokat, akik még nem voltak talpon, felébresztettük. Mindenki, aki csak tehette, az udvaron előre elkészített földbunkerbe (légógödör) menekült. Mi is oda mentünk le. Angolszász repülőgépek szórták a nagyméretű bombákat. Nagy volt a félelem. Csak úgy mozgott a föld alattunk. Bombázás után a gépek elmentek, a lakosság kijött az óvóhelyekről. Nagy volt a riadalom a községben. Mentünk segíteni oda, ahol kellett. Több helyen bomba csapódott kertekbe, sőt házakra is. Többen meghaltak a községben. Volt olyan ház, hogy eltűnt a helyéről. Csak egy óriási tölcsér maradt a helyén.”

Kecskés Gyula tanító pedig így emlékezett vissza ezekre a napokra, 1974-ben:

„1944. június 2-a: Püspökladány, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár bombázásának a napja. Június 1-én délután eső volt, de estére kitisztult az ég. Éjjel dörgésre ébredt a feleségem. Ő ébresztett, hogy ez a dörgés, ami hallatszik, nem égzengés. A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben a gyerekek, hogyha omlik a ház, a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk, a Darányi-telepi házra is esett bomba. A községben a fő célpont a MÁV Pályaudvar volt. Mire a konyhába kimentünk, emlékezetem szerint meg is szűnt a bombázás. Hamarosan összeverődött az utca, jöttek a hírek, hol történt a baj.

Másnap délután 3 órakor a református temetőben 5-6, 4 órakor a katolikus temetőben 7-8 halottat temettek el. A község nevében én mondtam rövid búcsúbeszédet és koszorúztam meg a koporsókat. Másnap külön temettük el Lengyel Imre nyugalmazott református lelkészt. Így emlékezetem szerint 12-14 halottja volt községünkben a bombázásnak.”

*

Nemrégiben Horváth Attila debreceni helytörténésszel, II. világháborús kutatóval beszélgettem e nap eseményeiről, aki elmondta, hogy véleménye szerint azon az éjszakán eltévedt és célt tévesztett angol gépek ejtettek bombát Püspökladány településre. Véleménye szerint a brit királyi légierő 205. bombázó osztálya véletlenül támadta Püspökladányt azon az éjszakán, navigációs és célmegjelölési hibából fakadóan, ugyanis az eddigi források szerint Szolnok volt az elsődleges célpont. Véleményét kutatásaira alapozta.

*

A 205. angol bombázó osztály éjszakai feladatokra bevethető Vickers-Wellington gépe

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Horváth Attila megmutatta annak a hét fő polgári személynek a névsorát is, akik azon az éjszakán életüket vesztették Püspökladányban. Ez további kutatásokra ösztönzött, mely fájdalmas eredményeket hozott.

A hivatalos feljegyzések szerint 1944. június 2-án éjszaka az alábbi lakosok vesztették életüket Püspökladányban, ellenséges bombatámadás következtében:

1.) Megyaszai Gáborné, született Kovács Piroska

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 94/1944

2.) Megyaszai Gábor

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 4 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 95/1944

3.) Megyaszai Lajos

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 1 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 96/1944

4.) Fodor István nyugdíjas vasúti őr

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 69 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 97/1944

5.) Vaál Erzsébet iskolai tanuló

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 12 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 98/1944

6.) Cs. Kiss Sándorné, született Pelbárt Margit

Lakcím: Püspökladány Kassai utca 11.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 100/1944

7.) Lengyel Imre nyugalmazott református lelkész

Lakcím: Püspökladány Rákóczi utca 62.

Életkor: 65 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 3 óra

Halotti anyakönyvi szám: 101/1944

Kecskés Gyula tanító emlékeivel összevetve mindössze 7 áldozat adatai kerültek anyakönyvezésre a bombázást követő napon, 1944. június 3-án. A halotti anyakönyv se a megelőző oldalakon, se a következő napokban nem tartalmaz bejegyzést több áldozatra vonatkozóan, így a hivatalos feljegyzések szerint 7 polgári áldozatot követelt Püspökladányban az az éjszaka.

A megjelölt házak, ahol a földet ért bombák a csendben alvók álmát és életét örökre kioltották Püspökladányban, a Petri- és a Darányi-telepen: Petri telep 581., Szent László utca 34., Rákóczi utca 62. és Kassai (későbbi Csenki Imre) utca 11.

B. Kiss Albert és Kecskés Gyula visszaemlékezései egybehangzóan idézik meg ezt a fájdalmas éjszakát, míg B. Kiss Albert a Petri-telepen (Karcagi utca), Kecskés Gyula a Darányi telepen (Bajcsy utca) élte át ugyanazt a rettegést. Ők és családjuk szerencsésen túlélték a bombatámadást, de 7 püspökladányi sorstársukkal már nem volt ily kegyes a sors.

.

Az 1944. októberi események polgári áldozatai Püspökladányban

.

E tragikus püspökladányi veszteségek után még nagyobbak következtek 1944. októberében, az őszi hadműveletek során. A püspökladányi események alaposabb rekonstruálása ma már nehéz feladat, mert a fennmaradt helyi források meglehetősen szűkszavúan emlékeznek erre az időszakra. Pedig a püspökladányi polgári áldozatok száma jelentős volt, mely adatok összegyűjtésére a halotti anyakönyvek nyújtanak támpontot.

Ebben az időben a Tiszántúl térségét, s különösen Debrecent és környékét a 2. Ukrán Front (szovjetek) és a Dél Hadseregcsoport (a németek) tartotta jelentős stratégiai területnek, hiszen Erdély kapujának számított, s ez a hadműveletek szempontjából fontos útvonal volt. A szovjet Plijev-csoport hadtestei október 8-án érték el széles arcvonalon a Debrecen-Szolnok műutat és vasútvonalat – melyeknek különös stratégiai jelentősége volt a harcok során – s ekkor vonultak be többek között Püspökladányba is. Ez a meghatározó vasúti és közúti csomópont a következő napokban többször cserélt gazdát, de 8-án, amikor először foglalták el a szovjetek, alkalmas kiindulópont volt arra, hogy innen induljanak tovább a csapatok a 4. számú műúton Hajdúszoboszló elfoglalásán keresztül Debrecen irányába. Eközben a német hadvezetés Szolnok irányából páncélosokat küldött a 2. Ukrán Front megállítására. A német páncélosok október 9-én este érkeztek meg Püspökladány alá és még aznap éjszaka elfoglalták a települést. Itt, Püspökladányban egyesült e német egység azzal a másik német páncélos hadosztállyal, amelyik Berettyóújfalu felől szintén Püspökladány felé támadt. Eközben a szovjet 6. gárda lovas-hadtestet elvágták a főerőktől, s e szovjet hadtest 8 napon keresztül harcolt bekerítésben Hajdúszoboszló, Hajdúszovát térségében. A bekerített egységeknek a szovjet hadseregparancsnok, Malinovszkij marsall parancsára repülőgépek segítségével igyekeztek lőszert és egyéb szükséges anyagokat juttatni, de ez természetesen nem fedezte a szükségleteket. Végül október 12-én mégis sikerült Püspökladányt visszafoglalnia a szovjeteknek. Malinovszkij marsall parancsot adott az időközben idevezényelt 18. önálló harckocsi-hadtest parancsnokának, hogy kísérelje meg a behatolást Hajdúszoboszlóra. Október 16-án – a sötétség beálltával – indult el Püspökladányból a harckocsikból és 44 gépkocsiból álló oszlop Hajdúszoboszlóra, majd két nap múlva újra csatlakozott az alakulat a főerőkhöz, s innen indultak aztán tovább Debrecen elfoglalására. A hadtest továbbvonult, de elvonulásukat követően Püspökladányba is települt szovjet városparancsnokság.

Az általános harcászati ismertető után lássuk, hogyan emlékeznek vissza az eseményekre a helyiek, hogyan foglalhatóak össze az erről a pár napról szóló visszaemlékezések:

Az első szovjet támadás 1944. október 8-án érte a települést. A támadás hajnali 5 órakor leadott géppuskatűzzel vette kezdetét, mely a református templomot érte. A szovjet támadást Szerep felől, az akkori református, mai köztemető irányából, valamint a bárándi úton tankok indították, amikkel német páncélosok és aknavetők szálltak szembe (németek március óta állomásoztak a településen). Ennek eredményeként a bárándi úton és a Keleti soron több ház megsérült. Eközben a levegőben is folyt a légitámadás. A szovjetek ideiglenesen elfoglalták a községet. Másnap a szovjetek kivonultak a településről, a németek pedig visszafoglalták azt. Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskolaépület udvarára volt felállítva, ekkor zajlott a debreceni csata is. A község két napig volt a németek kezén (október 10-11.).

A szovjetek végül október 12-én foglalták el és szállták meg Püspökladányt. A források szerint a menekülő német csapatok hatalmas pusztítást végeztek, ekkor semmisült meg a községháza, az egyházközségek iratainak, dokumentumainak zöme, majd a fatelítőt is felgyújtották. A fatelítő telep összes faállománya hatalmas tűzzel égett, a környékbeli falvakban azt hitték a nagy tűz láttán, hogy leégett egész Püspökladány.

Ebben az időben a lakosság nélkülözése mérhetetlen volt. Az üzletek ki voltak fosztva, fel voltak törve. Az emberek elbújtak, elmenekültek, csak akkor jöttek elő, mikor egy-egy időre megszűnt a bombázás. A szovjet csapatok nagy része továbbvonult, de egy szovjet parancsnokság kiépítésre került Püspökladányban. Az ittmaradó szovjet katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, élelmeznie. A községházán kialakított kórházban püspökladányi asszonyok látták el a sebesülteket, folyamatos volt a halottak temetése.  Sok elhunyt katonát a köztereken temettek el, később kerültek át a helyi temetőbe, de a város főterén is létesültek katonasírok. Október 8-tól átmenetileg megszűnt a községben az áramellátás.

(A következő hetek, hónapok eseményeiről részletesebben olvashatnak korábbi összeállításainkban, a II. világháború rovat fejezeteiben.)

*

A visszaemlékezések alig szólnak a helyi áldozatokról, pedig az októberi harci eseményekkel összefüggésben 30 püspökladányi polgári személy adatait őrizte meg a halotti anyakönyv. Bár van néhány eset, mellyel kapcsolatban utólag már nehéz megállapítani a háborús eseményekkel való összefüggést (28-29. név), a megrendítő halálesetek az ezekben a harcokban szerzett sebesülések azonnali, vagy későbbi következményei.

A II. világháborús események püspökladányi polgári áldozatainak névsora 1944. október-november hónapban:

1.) október 8. de. 10 óra – Juhász Sándor napszámos – 20 év – Nyugati sor 1. – fejlövés (250/1944.)

2.) október 8. de. 12 óra – Faragó Irma – 12 év – Keleti sor 10. – gyalogsági lőfegyver találata (185/1944.)

3.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Imre napszámos – 16 év – Andrássy u. 53. – gyalogsági lőfegyver találata (180/1944.)

4.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Bálint napszámos – 58 év – Rákóczi u. 30. – bombatámadás (238/1944.)

5.) október 9. de. 9.00 óra – Széll István napszámos – 24 év – Keleti sor 26. – katonai lőfegyver találata a XII. dűlőben (169/1944.)

6.) október 9. de. 10.00 óra – Makai István fűszerkereskedő – 56 év – Kossuth L. u. 21. – tüzérségi lövedék találata (194/1944.)

7.) október 9. du. 18.00 óra – Csaba (v. Csala) József nyugdíjas kalauz – 61 év – Szent L. u. 18. – gyalogsági lőfegyver találata (186/1944.)

8.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs fm. bérlő – 36 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (163/1944.)

9.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs elemi iskolai tanuló – 10 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (164/1944.)

10.) október 12. du. 14.00 óra – Baranyai Andrásné Tóth Eszter – 42 év – Szabadság tér 10. – tüzérségi lövedék találat (192/1944.)

11.) október 13. du. 16.30 óra – Horváth Károly ny. vasúti főtávírász – 57 év – Petritelep 280. – gépfegyver lövedék találat (183/1944.)

12.) október 14. de. 7.00 óra – Tóth Ilona – 4 év – Lázár tábornok u. 16. – tüzérségi lövedék találat (181/1944.)

13.) október 14. du. 16.00 óra – D. Szabó Sándor földműves – 23 év – Damjanich u. 24. – ellenséges bombatámadás (203/1944.)

14.) október 14. du. 16.00 óra – Zagyva Sándorné Atkári Anna – 46 év – Petritelep 286. – repülő bomba szilánk találat (220/1944.)

15.) október 15. de. 7.00 óra – Rácz Gábor kisbirtokos – 59 év – Kismester u. 2. – tüzérségi lövedék találata (206/1944.)

16.) október 15. du. 19.00 óra – Tóth Lajosné Asztalos Sára – 64 év – Árpád u. 6. – tüzérségi lövedék találata (168/1944.)

17.) október 17. de. 12.00 óra – Vona Jánosné Szabó Irén – 23 év – Szent L. u. 28. – tüzérségi lövedék találata (167/1944.)

18.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Lajos fm. bérlő – 60 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (173/1944.)

19.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándorné Vígh Zsófia – 24 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (174/1944.)

20.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándor – 4 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (175/1944.)

21.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy József – 8 hónapos – Klapka u. 1. – bombatalálat (176/1944.)

22.) október 23. du. 20.00 óra – özv. Kerekes Lajosné Varga Julianna – 70 év – Hunyadi u. – bombatámadás (21/1945.)

23.) október 28. du. 16.00 óra – Keserű Balázs fm. bérlő – 35 év – Wesselényi u. 12. – gyalogsági lőfegyver találat (189/1944.)

24.) október 30. de. 4.00 óra – Baranyai Sándor kisbirtokos – 38 év – Árpád u. 9. – bombatalálat (222/1944.)

25.) november 3. du. 15.00 óra – D. Kiss Jánosné Baranyai Etelka – 38 év – Andrássy u. 28. – páncélkocsi gázolás (216/1944.)

26.) november 5. de. 1.00 óra – ifj. Horváth Károly szíjgyártó segéd – 26 év – Petritelep 280. – légnyomás következtében (184/1944.)

27.) november 17. du. 5.00 óra – Csergei Sára – 15 év – Petritelep 669. – gyalogsági lőfegyver találat (204/1944.)

28.) november 26. du. 20.00 óra – vitéz Miklóssy Sándor építő mester – 54 év – Petőfi u. 5. – szívlövés a Sőreföld dűlőben (254/1944.)

29.) november 28. – Máthé Gábor fm. bérlő – 50 éves – Teleki M. u. 19. – fejlövés (224/1944.)

30.) december 4. du. 15.00 óra – Császár Pál vasúti munkás – 19 év – Zentai u. 6. – tüzérségi lövedék robbanása (230/1944.)

A sorok adatainak értelmezése:

(1) – sorszám, (2) – elhalálozás ideje, (3) – név, (4) – életkor, (5) – lakcím, (6) – halál oka, (7) – anyakönyvi folyószám

*

A háborúban minden halál értelmetlen, de amikor fegyvertelen polgári lakosságot támadnak fegyverekkel, még kegyetlen is. Gyerekek, nők, idős emberek… a háború ártatlan áldozatai. A gyász, a fájdalom ismeretlenül is sokkolja az emlékezőt.

E püspökladányi személyek nevei – melyeket a II. világháború égetett Püspökladány képzeletbeli történelemkönyvébe – nemcsak az anyakönyvekben, de B. Kiss Albert korábban említett könyvében is megemlítésre kerülnek, a katonai áldozatok névsorában. 34 polgári áldozat neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön is megtalálható, viszont 3 nevet hiába keresünk rajta.

A II. világháború püspökladányi áldozatainak tiszteletére emelt emlékműről hiányzó nevek:

Megyaszai Gábor (4 éves)

Megyaszai Lajos (1 éves)

Nagy József (8 hónapos)

*

Kérem, emlékezzünk ezen összeállítással a II. világháború püspökladányi áldozataira, különös tekintettel a település polgári áldozataira!

 

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Epilógus

A téma kutatása közben bekövetkezett az a megrázó helyzet, amikor a kutató egy település történetének megismerése közben saját családja tragédiájával is találkozik.

A névazonosság okán önkéntelenül is családkutatást végeztem, s ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 1944. június 2-án ellenséges bombatámadás során életét vesztő Megyaszai vezetéknevű áldozatok – Megyaszai Gáborné (Kovács Piroska) 4 és 1 éves gyermekei – saját rokonaim voltak. Nemcsak adatgyűjtőként, de édesanyaként is lesújtott e hír. Miután a két gyermek, Megyaszai Gábor és Megyaszai Lajos, valamint Nagy József gyermek neve lemaradt a település II. világháborús emlékművéről, ezt az összeállítást az ő emléküknek ajánlom!

Megyaszai Szilvia

*

Források:

Árokay Lajos: Emlékező tájak

B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990.

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Ladányi Híradó évfolyamszámai 1973 – 1984.

Püspökladány város halotti anyakönyve

Képek: internet

*

— *** —

*

2015. 10. 09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a halálos áldozatokat követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket.

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

*

 

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

*

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz