2015.02.05.

1944, Püspökladány tragikus éve


Összeállításomban az 1944. év tragikus püspökladányi eseményeit kívánom megidézni, tisztelettel emlékezve meg Püspökladány II. világháborús polgári áldozataira, a kettétört emberi sorsokra.

A II. világháború néhány száz püspökladányi katonát áldozott értelmetlenül a háború véres oltárán, s azt követően is rengetegen sínylődtek hadifogságban, munkatáborokban, ahonnan sokaknak nem sikerült a hazatérés, s nyugszanak ma is számolatlanul idegen országok földjében. Sok még a feltárandó emlék, a feldolgozásra váró ismeret, melyben mindenkinek feladata van. A legtöbb család érintett volt a háborúban, gyermekek, édesapák, férjek, szerelmek, testvérek után aggódtak otthon évekig, s várták reménykedve hazatértüket. Naplók, levelek, fényképek őrzik még emléküket, melyek még mesélni tudnának. „Szólítsuk meg” őket, fogjuk vallatóra az emlékeket, s őrizzük meg együtt őseink emlékét.

1944 szomorú év volt településünk életében, ugyanis nemcsak elszólított katonáink, de az itthon maradt lakosság körében is szedett áldozatokat a háború. Az ő nevük és sorsuk kevésbé ismert és vésődött be a püspökladányiak emlékezetébe, ezért szeretném, ha együtt emlékeznénk rájuk.  Korábbi ismertetőimet főleg a helyi lakosok visszaemlékezései alapján igyekeztem összeállítani, ebben az összeállításban pedig két időpont, időszak kerül górcső alá, melyben Püspökladány is „háborús hadszíntérré” változott. A vizsgált időpont, illetve időszak 1944. június 2-a és 1944. októberének eseményei.

.

1944. június 2., a halálos bombatámadás éjszakája

.

B. Kiss Albert Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990. című könyvében így emlékezett vissza 1944. június 2-a éjszakájára:

„1944. június 2-án este napi munkánk után nyugovóra tértünk. A második világháború ebben az időben kegyetlenül szedte áldozatait. Alig aludtunk el, a légiriadó hangjára felébredtünk. A szobába az ablakon keresztül erős fény szűrődött be. Szóltak a szirénák. Gyorsan felöltöztünk. Mindnyájan kiszaladtunk a házból. Odakint olyan világos volt, hogy ilyet éjszaka sosem láttunk. A ledobott fény világította meg a községet. Eközben a repülőgépek mély hangja egyre közeledett. Mi gyorsan azokat a szomszédokat, akik még nem voltak talpon, felébresztettük. Mindenki, aki csak tehette, az udvaron előre elkészített földbunkerbe (légógödör) menekült. Mi is oda mentünk le. Angolszász repülőgépek szórták a nagyméretű bombákat. Nagy volt a félelem. Csak úgy mozgott a föld alattunk. Bombázás után a gépek elmentek, a lakosság kijött az óvóhelyekről. Nagy volt a riadalom a községben. Mentünk segíteni oda, ahol kellett. Több helyen bomba csapódott kertekbe, sőt házakra is. Többen meghaltak a községben. Volt olyan ház, hogy eltűnt a helyéről. Csak egy óriási tölcsér maradt a helyén.”

Kecskés Gyula tanító pedig így emlékezett vissza ezekre a napokra, 1974-ben:

„1944. június 2-a: Püspökladány, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár bombázásának a napja. Június 1-én délután eső volt, de estére kitisztult az ég. Éjjel dörgésre ébredt a feleségem. Ő ébresztett, hogy ez a dörgés, ami hallatszik, nem égzengés. A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben a gyerekek, hogyha omlik a ház, a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk, a Darányi-telepi házra is esett bomba. A községben a fő célpont a MÁV Pályaudvar volt. Mire a konyhába kimentünk, emlékezetem szerint meg is szűnt a bombázás. Hamarosan összeverődött az utca, jöttek a hírek, hol történt a baj.

Másnap délután 3 órakor a református temetőben 5-6, 4 órakor a katolikus temetőben 7-8 halottat temettek el. A község nevében én mondtam rövid búcsúbeszédet és koszorúztam meg a koporsókat. Másnap külön temettük el Lengyel Imre nyugalmazott református lelkészt. Így emlékezetem szerint 12-14 halottja volt községünkben a bombázásnak.”

*

Nemrégiben Horváth Attila debreceni helytörténésszel, II. világháborús kutatóval beszélgettem e nap eseményeiről, aki elmondta, hogy véleménye szerint azon az éjszakán eltévedt és célt tévesztett angol gépek ejtettek bombát Püspökladány településre. Véleménye szerint a brit királyi légierő 205. bombázó osztálya véletlenül támadta Püspökladányt azon az éjszakán, navigációs és célmegjelölési hibából fakadóan, ugyanis az eddigi források szerint Szolnok volt az elsődleges célpont. Véleményét kutatásaira alapozta.

*

A 205. angol bombázó osztály éjszakai feladatokra bevethető Vickers-Wellington gépe

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Horváth Attila megmutatta annak a hét fő polgári személynek a névsorát is, akik azon az éjszakán életüket vesztették Püspökladányban. Ez további kutatásokra ösztönzött, mely fájdalmas eredményeket hozott.

A hivatalos feljegyzések szerint 1944. június 2-án éjszaka az alábbi lakosok vesztették életüket Püspökladányban, ellenséges bombatámadás következtében:

1.) Megyaszai Gáborné, született Kovács Piroska

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 94/1944

2.) Megyaszai Gábor

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 4 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 95/1944

3.) Megyaszai Lajos

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 1 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 96/1944

4.) Fodor István nyugdíjas vasúti őr

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 69 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 97/1944

5.) Vaál Erzsébet iskolai tanuló

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 12 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 98/1944

6.) Cs. Kiss Sándorné, született Pelbárt Margit

Lakcím: Püspökladány Kassai utca 11.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 100/1944

7.) Lengyel Imre nyugalmazott református lelkész

Lakcím: Püspökladány Rákóczi utca 62.

Életkor: 65 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 3 óra

Halotti anyakönyvi szám: 101/1944

Kecskés Gyula tanító emlékeivel összevetve mindössze 7 áldozat adatai kerültek anyakönyvezésre a bombázást követő napon, 1944. június 3-án. A halotti anyakönyv se a megelőző oldalakon, se a következő napokban nem tartalmaz bejegyzést több áldozatra vonatkozóan, így a hivatalos feljegyzések szerint 7 polgári áldozatot követelt Püspökladányban az az éjszaka.

A megjelölt házak, ahol a földet ért bombák a csendben alvók álmát és életét örökre kioltották Püspökladányban, a Petri- és a Darányi-telepen: Petri telep 581., Szent László utca 34., Rákóczi utca 62. és Kassai (későbbi Csenki Imre) utca 11.

B. Kiss Albert és Kecskés Gyula visszaemlékezései egybehangzóan idézik meg ezt a fájdalmas éjszakát, míg B. Kiss Albert a Petri-telepen (Karcagi utca), Kecskés Gyula a Darányi telepen (Bajcsy utca) élte át ugyanazt a rettegést. Ők és családjuk szerencsésen túlélték a bombatámadást, de 7 püspökladányi sorstársukkal már nem volt ily kegyes a sors.

.

Az 1944. októberi események polgári áldozatai Püspökladányban

.

E tragikus püspökladányi veszteségek után még nagyobbak következtek 1944. októberében, az őszi hadműveletek során. A püspökladányi események alaposabb rekonstruálása ma már nehéz feladat, mert a fennmaradt helyi források meglehetősen szűkszavúan emlékeznek erre az időszakra. Pedig a püspökladányi polgári áldozatok száma jelentős volt, mely adatok összegyűjtésére a halotti anyakönyvek nyújtanak támpontot.

Ebben az időben a Tiszántúl térségét, s különösen Debrecent és környékét a 2. Ukrán Front (szovjetek) és a Dél Hadseregcsoport (a németek) tartotta jelentős stratégiai területnek, hiszen Erdély kapujának számított, s ez a hadműveletek szempontjából fontos útvonal volt. A szovjet Plijev-csoport hadtestei október 8-án érték el széles arcvonalon a Debrecen-Szolnok műutat és vasútvonalat – melyeknek különös stratégiai jelentősége volt a harcok során – s ekkor vonultak be többek között Püspökladányba is. Ez a meghatározó vasúti és közúti csomópont a következő napokban többször cserélt gazdát, de 8-án, amikor először foglalták el a szovjetek, alkalmas kiindulópont volt arra, hogy innen induljanak tovább a csapatok a 4. számú műúton Hajdúszoboszló elfoglalásán keresztül Debrecen irányába. Eközben a német hadvezetés Szolnok irányából páncélosokat küldött a 2. Ukrán Front megállítására. A német páncélosok október 9-én este érkeztek meg Püspökladány alá és még aznap éjszaka elfoglalták a települést. Itt, Püspökladányban egyesült e német egység azzal a másik német páncélos hadosztállyal, amelyik Berettyóújfalu felől szintén Püspökladány felé támadt. Eközben a szovjet 6. gárda lovas-hadtestet elvágták a főerőktől, s e szovjet hadtest 8 napon keresztül harcolt bekerítésben Hajdúszoboszló, Hajdúszovát térségében. A bekerített egységeknek a szovjet hadseregparancsnok, Malinovszkij marsall parancsára repülőgépek segítségével igyekeztek lőszert és egyéb szükséges anyagokat juttatni, de ez természetesen nem fedezte a szükségleteket. Végül október 12-én mégis sikerült Püspökladányt visszafoglalnia a szovjeteknek. Malinovszkij marsall parancsot adott az időközben idevezényelt 18. önálló harckocsi-hadtest parancsnokának, hogy kísérelje meg a behatolást Hajdúszoboszlóra. Október 16-án – a sötétség beálltával – indult el Püspökladányból a harckocsikból és 44 gépkocsiból álló oszlop Hajdúszoboszlóra, majd két nap múlva újra csatlakozott az alakulat a főerőkhöz, s innen indultak aztán tovább Debrecen elfoglalására. A hadtest továbbvonult, de elvonulásukat követően Püspökladányba is települt szovjet városparancsnokság.

Az általános harcászati ismertető után lássuk, hogyan emlékeznek vissza az eseményekre a helyiek, hogyan foglalhatóak össze az erről a pár napról szóló visszaemlékezések:

Az első szovjet támadás 1944. október 8-án érte a települést. A támadás hajnali 5 órakor leadott géppuskatűzzel vette kezdetét, mely a református templomot érte. A szovjet támadást Szerep felől, az akkori református, mai köztemető irányából, valamint a bárándi úton tankok indították, amikkel német páncélosok és aknavetők szálltak szembe (németek március óta állomásoztak a településen). Ennek eredményeként a bárándi úton és a Keleti soron több ház megsérült. Eközben a levegőben is folyt a légitámadás. A szovjetek ideiglenesen elfoglalták a községet. Másnap a szovjetek kivonultak a településről, a németek pedig visszafoglalták azt. Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskolaépület udvarára volt felállítva, ekkor zajlott a debreceni csata is. A község két napig volt a németek kezén (október 10-11.).

A szovjetek végül október 12-én foglalták el és szállták meg Püspökladányt. A források szerint a menekülő német csapatok hatalmas pusztítást végeztek, ekkor semmisült meg a községháza, az egyházközségek iratainak, dokumentumainak zöme, majd a fatelítőt is felgyújtották. A fatelítő telep összes faállománya hatalmas tűzzel égett, a környékbeli falvakban azt hitték a nagy tűz láttán, hogy leégett egész Püspökladány.

Ebben az időben a lakosság nélkülözése mérhetetlen volt. Az üzletek ki voltak fosztva, fel voltak törve. Az emberek elbújtak, elmenekültek, csak akkor jöttek elő, mikor egy-egy időre megszűnt a bombázás. A szovjet csapatok nagy része továbbvonult, de egy szovjet parancsnokság kiépítésre került Püspökladányban. Az ittmaradó szovjet katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, élelmeznie. A községházán kialakított kórházban püspökladányi asszonyok látták el a sebesülteket, folyamatos volt a halottak temetése.  Sok elhunyt katonát a köztereken temettek el, később kerültek át a helyi temetőbe, de a város főterén is létesültek katonasírok. Október 8-tól átmenetileg megszűnt a községben az áramellátás.

(A következő hetek, hónapok eseményeiről részletesebben olvashatnak korábbi összeállításainkban, a II. világháború rovat fejezeteiben.)

*

A visszaemlékezések alig szólnak a helyi áldozatokról, pedig az októberi harci eseményekkel összefüggésben 30 püspökladányi polgári személy adatait őrizte meg a halotti anyakönyv. Bár van néhány eset, mellyel kapcsolatban utólag már nehéz megállapítani a háborús eseményekkel való összefüggést (28-29. név), a megrendítő halálesetek az ezekben a harcokban szerzett sebesülések azonnali, vagy későbbi következményei.

A II. világháborús események püspökladányi polgári áldozatainak névsora 1944. október-november hónapban:

1.) október 8. de. 10 óra – Juhász Sándor napszámos – 20 év – Nyugati sor 1. – fejlövés (250/1944.)

2.) október 8. de. 12 óra – Faragó Irma – 12 év – Keleti sor 10. – gyalogsági lőfegyver találata (185/1944.)

3.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Imre napszámos – 16 év – Andrássy u. 53. – gyalogsági lőfegyver találata (180/1944.)

4.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Bálint napszámos – 58 év – Rákóczi u. 30. – bombatámadás (238/1944.)

5.) október 9. de. 9.00 óra – Széll István napszámos – 24 év – Keleti sor 26. – katonai lőfegyver találata a XII. dűlőben (169/1944.)

6.) október 9. de. 10.00 óra – Makai István fűszerkereskedő – 56 év – Kossuth L. u. 21. – tüzérségi lövedék találata (194/1944.)

7.) október 9. du. 18.00 óra – Csaba (v. Csala) József nyugdíjas kalauz – 61 év – Szent L. u. 18. – gyalogsági lőfegyver találata (186/1944.)

8.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs fm. bérlő – 36 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (163/1944.)

9.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs elemi iskolai tanuló – 10 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (164/1944.)

10.) október 12. du. 14.00 óra – Baranyai Andrásné Tóth Eszter – 42 év – Szabadság tér 10. – tüzérségi lövedék találat (192/1944.)

11.) október 13. du. 16.30 óra – Horváth Károly ny. vasúti főtávírász – 57 év – Petritelep 280. – gépfegyver lövedék találat (183/1944.)

12.) október 14. de. 7.00 óra – Tóth Ilona – 4 év – Lázár tábornok u. 16. – tüzérségi lövedék találat (181/1944.)

13.) október 14. du. 16.00 óra – D. Szabó Sándor földműves – 23 év – Damjanich u. 24. – ellenséges bombatámadás (203/1944.)

14.) október 14. du. 16.00 óra – Zagyva Sándorné Atkári Anna – 46 év – Petritelep 286. – repülő bomba szilánk találat (220/1944.)

15.) október 15. de. 7.00 óra – Rácz Gábor kisbirtokos – 59 év – Kismester u. 2. – tüzérségi lövedék találata (206/1944.)

16.) október 15. du. 19.00 óra – Tóth Lajosné Asztalos Sára – 64 év – Árpád u. 6. – tüzérségi lövedék találata (168/1944.)

17.) október 17. de. 12.00 óra – Vona Jánosné Szabó Irén – 23 év – Szent L. u. 28. – tüzérségi lövedék találata (167/1944.)

18.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Lajos fm. bérlő – 60 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (173/1944.)

19.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándorné Vígh Zsófia – 24 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (174/1944.)

20.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándor – 4 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (175/1944.)

21.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy József – 8 hónapos – Klapka u. 1. – bombatalálat (176/1944.)

22.) október 23. du. 20.00 óra – özv. Kerekes Lajosné Varga Julianna – 70 év – Hunyadi u. – bombatámadás (21/1945.)

23.) október 28. du. 16.00 óra – Keserű Balázs fm. bérlő – 35 év – Wesselényi u. 12. – gyalogsági lőfegyver találat (189/1944.)

24.) október 30. de. 4.00 óra – Baranyai Sándor kisbirtokos – 38 év – Árpád u. 9. – bombatalálat (222/1944.)

25.) november 3. du. 15.00 óra – D. Kiss Jánosné Baranyai Etelka – 38 év – Andrássy u. 28. – páncélkocsi gázolás (216/1944.)

26.) november 5. de. 1.00 óra – ifj. Horváth Károly szíjgyártó segéd – 26 év – Petritelep 280. – légnyomás következtében (184/1944.)

27.) november 17. du. 5.00 óra – Csergei Sára – 15 év – Petritelep 669. – gyalogsági lőfegyver találat (204/1944.)

28.) november 26. du. 20.00 óra – vitéz Miklóssy Sándor építő mester – 54 év – Petőfi u. 5. – szívlövés a Sőreföld dűlőben (254/1944.)

29.) november 28. – Máthé Gábor fm. bérlő – 50 éves – Teleki M. u. 19. – fejlövés (224/1944.)

30.) december 4. du. 15.00 óra – Császár Pál vasúti munkás – 19 év – Zentai u. 6. – tüzérségi lövedék robbanása (230/1944.)

A sorok adatainak értelmezése:

(1) – sorszám, (2) – elhalálozás ideje, (3) – név, (4) – életkor, (5) – lakcím, (6) – halál oka, (7) – anyakönyvi folyószám

*

A háborúban minden halál értelmetlen, de amikor fegyvertelen polgári lakosságot támadnak fegyverekkel, még kegyetlen is. Gyerekek, nők, idős emberek… a háború ártatlan áldozatai. A gyász, a fájdalom ismeretlenül is sokkolja az emlékezőt.

E püspökladányi személyek nevei – melyeket a II. világháború égetett Püspökladány képzeletbeli történelemkönyvébe – nemcsak az anyakönyvekben, de B. Kiss Albert korábban említett könyvében is megemlítésre kerülnek, a katonai áldozatok névsorában. 34 polgári áldozat neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön is megtalálható, viszont 3 nevet hiába keresünk rajta.

A II. világháború püspökladányi áldozatainak tiszteletére emelt emlékműről hiányzó nevek:

Megyaszai Gábor (4 éves)

Megyaszai Lajos (1 éves)

Nagy József (8 hónapos)

*

Kérem, emlékezzünk ezen összeállítással a II. világháború püspökladányi áldozataira, különös tekintettel a település polgári áldozataira!

 

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Epilógus

A téma kutatása közben bekövetkezett az a megrázó helyzet, amikor a kutató egy település történetének megismerése közben saját családja tragédiájával is találkozik.

A névazonosság okán önkéntelenül is családkutatást végeztem, s ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 1944. június 2-án ellenséges bombatámadás során életét vesztő Megyaszai vezetéknevű áldozatok – Megyaszai Gáborné (Kovács Piroska) 4 és 1 éves gyermekei – saját rokonaim voltak. Nemcsak adatgyűjtőként, de édesanyaként is lesújtott e hír. Miután a két gyermek, Megyaszai Gábor és Megyaszai Lajos, valamint Nagy József gyermek neve lemaradt a település II. világháborús emlékművéről, ezt az összeállítást az ő emléküknek ajánlom!

Megyaszai Szilvia

*

Források:

Árokay Lajos: Emlékező tájak

B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990.

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Ladányi Híradó évfolyamszámai 1973 – 1984.

Püspökladány város halotti anyakönyve

Képek: internet

*

— *** —

*

2015. 10. 09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a halálos áldozatokat követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket.

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

*

 

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

*

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

 

 

Várjuk a hozzászólásod