március 2015 hónap bejegyzései

 

A Püspökladány Anno honlap mai összeállításában két püspökladányi alkotó “reflexiói”, az első világháborúval kapcsolatban született alkotásai kerülnek közlésre. Mindkettő a háború emberi oldalát emeli ki, s a tények, a szomorú számadatok mögé tekint! Szívesen ajánlom figyelmükbe azt a nem mindennapi megközelítést, ahogyan egy művészember és egy kutató hölgy közelíti meg a háború véres valóságát, mindkettő a maga érzelmekre ható módján. Kérem fogadják a mai összeállításunkat nagy érdeklődéssel!

Megyaszai Szilvia

*

Elsőként Jámbor Lajos püspökladányi grafikus Doberdói történet című képregényét tekinthetik meg, aki ezzel a művével a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány és a Magyar Képregény Szövetség által 2014. évben meghirdetett első világháborús képregénypályázaton 3. helyezést ért el. Ezúton is gratulálunk az alkotónak!

Köszönöm a képregénynek a Püspökladány Anno honlapon való közlési engedélyét a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítványnak és Jámbor Lajosnak.

.

Ezt követi Dr. Pánti Irén püspökladányi születésű budapesti szerzőnk írása, aki az első világháború korábban elfeledett, de ma már egyre ismertebbé váló katona-költőjének, a 33 éves korában orosz hadifogságban elhunyt Gyóni Gézának állít emléket.

***

JÁMBOR LAJOS:

           

Forrás: Nagy Háború blog: http://nagyhaboru.blog.hu/    –  Köszönöm a Püspökladány Anno honlapon való közlés engedélyét a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítványnak és Jámbor Lajosnak!

***

*

DR. PÁNTI IRÉN:

A lövészárkok poétája

.

„Szerettem volna én is írni

Eljöttéről az új embernek,

S ódon, barbár mesének hinni

A vért, mely dárdák nyomán serked.

 

De jaj, jaj én közébe estem,

Bús ragadozás tébolyának.

Rongy a lelkem és rongy a testem

S fény nem deríti az éjszakámat.

 

Lesem, lesem a csillagírást,

Hol véget ér a véres tenger,

Majd szán engem és nem ér ily gyászt,

Ki születik, a másik ember.”

 

Így összegzi költészetét Gyóni Géza – a halálát megelőző évben – az Amit szerettem volna című versében. Bár élete és költészete nem volt mentes ellentmondásoktól, de ha a Nagy háborúra emlékezünk, nem feledkezhetünk meg róla. Ismerjük meg és szánjuk tragikus sorsát, méltassuk a háború poklában szerzett verseit. A lengyel lövészárokban átélte ő is a katonák szenvedéseit,  megmutatta a frontélet mindennapjait és apró örömeit. A katonák értették őt, verseibe kapaszkodtak nehéz óráikban, tudták, értük is szót emelt, mikor ezt tudatta a külvilággal.

(Kép forrása:  Első Világháborús Albumok)

.

Gyóni Géza ifjúsága

1884. június 25-én született Gyónon. A község már nem található a térképen, mert egybeépült Dabassal és nevét nem őrizték meg a helység elnevezésében. Gyóni Géza eredeti családi neve Áchim volt. Édesapja Áchim Mihály, a békéscsabai szlovák Áchim nemzettség leszármazottja volt. A pozsonyi teológiát végezte el, majd a hallei egyetemet, hazatérve megházasodott és a gyóni evangélikus egyház lelkésze lett. A házaspárnak 6 gyermeke született. Géza gyermekkora a parókia nyugalmában telt, talán ezekre a szép napokra emlékezve választotta később a Gyóni írói nevet. A gondtalan gyermekévek azonban számára már 10 éves korában végetértek. 1893 tavaszán ő és testvére is megkapták a kor veszélyes gyermekbetegségét, a diftériát. Egyik testvérük, Ádám életét nem tudták megmenteni. Ezt a veszteséget édesanyja képtelen volt feldolgozni, elméje elborult. Elmegyógyintézetbe került, családjáról többé nem tudott gondoskodni. Az édesanyja betegsége, és az anya szeretetének elvesztése egész életét beárnyékolta.

10 éves korában nagybátyjához, Áchim Ádám espereshez került Szarvasra és az ottani evangélikus gimnázium tanulója lett. A nagybácsi halála után a békéscsabai rokonok vették pártfogásukba és a békéscsabai evangélikus gimnáziumba íratták, ott is érettségizett. Már gimnazista korában verseket írt, az önképzőkörökben végzett munkájáért gyakran kapott jegyzőkönyvi dicséretet. Az érettségi után édesapja kívánságára a pozsonyi teológiára iratkozott be, az újságírás azonban jobban érdekelte. Már 19 éves korában meghívták korrektornak a pozsonyi Nyugat-magyarországi Híradóhoz. A szerkesztőség mozgalmas élete nagy hatással volt rá. Daliás termetével, szép orgánumával, írásaival a társaság középpontjába került. Már nyomdában volt első verseskötete, mikor 1904. január 24-én öngyilkosságot követett el, egy szerkesztőségi vetélytárssal amerikai párbajt vívott és vesztett. Szerencsére életét meg tudták menteni, de pályája kettétört. Teológiai tanulmányait abba kellett hagynia. Ettől kezdve élete hányódás, nélkülözés és útkeresés volt.

Édesapja hazahívta Gyónra, ahol a jegyzői irodában gyakornokoskodott, onnan Pestre közigazgatási tanfolyamra küldték, amit el is végzett. Bekapcsolódott közben Pest pezsgő kulturális életébe, a kötelező vizsgákat azonban nem tette le. Később az alsódabasi Szolgabírói Hivatalban is gyakornokoskodott és munkája mellett szerkesztette az Alsódabas és Vidéke című lapot. Nem találta a helyét a vidéki életben, nem tudott kibontakozni. Így ír akkori önmagáról Senki küldötte című versében:

 

„Nem mehetek már, Senki küldötte

Lihegek-lógok ég és föld között.

Lemenni gyáva, feljutni gyönge-

Várom a fojtó, irgalmas ködöt.

Csak már befödne.”

Cézár én nem megyek

1907 októberében behívták katonának. Először póttartalékos közlegényként két hónapos kiképzést kapott majd, Bécs mellé, Korneuburgba vezényelték és a császári és királyi vasúti és távíró ezredbe osztották be. Két év múlva újra be kellett vonulnia Boszniába, Szarajevóba vezényelték, ahol vasútépítésénél nehéz fizikai munkát kellett végeznie. Síneket cipeltek, kőbányában követ törtek, utat köveztek, rabszolgának érezte magát a táborban, 1909-ben leszerelték.

1910-ben végre újságírói státuszba került a Soproni Naplónál, ahol a munkába temetkezett. 1912-ben azonban újra jelentkeznie kellett, ismét Szarajevóba vezényelték, ahol 28 napot töltött. Ez az időszak érlelte meg benne a Cézár én nem megyek című híressé vált költeményét, melyben őszinte békevágyát  szólaltatta  meg. A vers így kezdődik:

 

„Vérben úszik vad hegyek orma,

Paskolja vér, paskolja ár.

S engem a halál-dáridóra

Cézár parancsa vár.

 

Itt hagyni minden szentet, drágát,

Asszonyt , búzát, bort, dalt, zenét:

Cézár parancsa nem kegyelmez,

Kell a halál cseléd.

 

Már összeszedtem kis cókmókom,

Indulni kell. Jaj, hogy lehet.

Vérben úszik vad hegyek orma,

Cézár én nem megyek.”

 

Amikor 1912. október 28-án felolvasta versét a soproni irodalmi kör ülésén, a közönség ünnepelte.  Néhány nap múlva a vers a Sopron című lapban is megjelent. Talán ez is közrejátszott abban, hogy ügyészi eljárást indítottak ellene, melyet végül mégis megszüntettek. A vers alcímében ugyanis óvatosságból feltüntette, hogy az egy római katona hagyatékából került elő. Az állását azonban felmondták, újra munka nélkül maradt. Barátai siettek segítségére és közbenjárásukra meghívták újságírónak Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz. Úgy látszott itt megállapodhat, szép feladatok várták. Életében fontos szerepet játszott a szerelem, az asszonyok szerelme átsegítette élete nehéz periódusain és reményt adott később a háború gyötrelmeinek elviseléséhez.

Szabadkán érte a szarajevói merénylet híre és az általános mozgósítás. 1914 augusztus 1-én  mint póttartalékos közlegénynek el kellett indulnia Lengyelországba, Przemylsbe, ahol embert próbáló harcok várták. Przemyls a Monarchia fontos katonai bázisa volt, az oroszok nagy erőket mozgósítottak a bevételére.

 

 A lengyel mezőkön, tábortűz mellett

A háború kitörése után sokakat megszédített a háborús propaganda, ez történt Gyóni Gézával is. A villámháború illúziója hamar szertefoszlott és a frontszolgálat gyorsan kiábrándította.

Przemylsben a várost körülölelő erődítményen kellett dolgoznia, elsősorban a katonai körvasúton  ástak, csákányoztak, síneket fektettek. Eleinte a Monarchia seregei előrenyomultak, de 1914. szeptember 10-én,  a második lembergi csata után vissza kellett vonulniuk, majd az orosz csapatok körülzárták az erődöt. Az első ostrom szeptember 18-tól október 10-ig tartott. A legvadabb támadásra október 6-ról 7-re virradó éjszakán került sor. Fagyos eső és szél fújt, az ellenség az ágyútűz mögött nyomult a vár felé. Behatoltak a várba, ahol ádáz kézitusát vívtak egymással a  várvédők és az orosz katonák. Az erőddel minden összeköttetés megszakadt, a telefon elnémult, a küldöncöket lelőtték. A távíró osztagot – közöttük Gyóni Gézát – kirendelték az összeköttetés helyreállítására, de az ágyútűzben ez lehetetlen volt. A támadást ekkor visszaverték. Az erőd felmentésében öccse, Áchim Mihály főhadnagy ezrede, a besztercebányai 16-os honvédek is közreműködtek. Ekkor találtak egymásra a testvérek, Mihály és Géza, és nem hagyták el többé egymást.

Az októberi harcok megrázó élményeinek hatására született a  C s a k  e g y  é j s z a k á r a  című verse, mely a legismertebb művei közé tartozik ma is. A vers így kezdődik:

 

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

A pártoskodókat, a vitézkedőket.

Csak egy éjszakára:

Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk,

Mikor a halálgép muzsikál felettünk

Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,

Mikor gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

 

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:

Gerendatöréskor szálka- keresőket.

Csak egy éjszakára:

Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,

S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák

Robbanó golyónak mikor fénye támad

S véres vize kicsap a vén Visztulának.”

 

A przemylsi erődöt 1914. november 18-án ismét körülzárták az oroszok. Ekkor 120 000 ember és 20 000 ló volt a várban. A meglévő élelmiszerkészlet vészesen fogyott, éhség, fagyhalál tizedelte a katonákat, a lőszer elfogyott. A várparancsnok kiadta a parancsot a kitörésre, de nem sikerült, ebben a császári tisztek árulása és a kedvezőtlen időjárás is közrejátszott. Az elcsigázott katonák védekeztek, azonban a túlerőnek engedve, március 22-én feladták az erődöt. A katonák, több mint 130 napon át tartották a várat, ilyen körülmények között is. Hősies helytállásuk ma is példa lehet előttünk. Az orosz kézre került vár megmaradt katonáit és tisztjeit útnak indították a hadifogolytáborok felé.

Gyóni Géza öccse még a vár eleste előtt súlyosan megbetegedett, kórházba került, ezért engedélyezték, hogy együtt maradjanak és a testvérét tiszti szolgájaként vigye magával a fogságba.

.

 A Tábori Újság története

A cári csapatok körülzárták a várat, ezzel elszigetelték a védőket a külvilágtól. A katonák nem ismerték a híreket hozó rádiógrammok tartalmát, ezért rémhírek terjedtek közöttük. Elterjedt, hogy az oroszok már magyar földön vannak, ami azokat érintette fájdalmasan, akiknek családja az orosz határ közelében élt. A várparancsnokság – hogy elejét vegye a további híresztelésnek – szeptember utolsó napjától Kriegsnachrichten címmel hivatalos lapot adott ki, melyben kommentár nélkül közreadták a rádiógrammok nyilvánosságra hozható tartalmát. Mivel az őrségből sokan nem tudtak németül, felmerült a gondolat, hogy ezeket a rádiógrammokat magyarra fordítva is közreadják. Dr. Molnár Kálmán hadnagyot bízták meg ezzel a feladattal. Dr. Molnár Kálmán felvetette, hogy a katonák lelkiállapotán sokat javítana egy magyar nyelvű újság kiadása, mely többet nyújthat számukra, mint a harctéri hírek ismertetését. Ebben a tisztek is támogatták őt, így született meg a Tábori Újság ötlete. A várparancsnokság eleinte habozott, de később a lap kiadását engedélyezte. Sajtófőnöknek Dr. Geőcze Bertalan főhadnagyot, szerkesztőnek Dr. Molnár Kálmán hadnagyot jelölte ki. Az újság hamar népszerű lett, benne a Csak egy éjszakára című vers is. Gyóni Géza versei ettől kezdve váltak valóban népszerűvé, még a lövészárokban is szavalták a katonák, mikor lélegzetvételnyi pihenéshez jutottak. A Tábori Újság első száma 1914. október 4-én jelent meg és előfizetési felhívást tett közzé Gyóni Géza Lengyel mezőkön tábortűz mellett című kötetére. Az előjegyzés várakozáson felüli volt. A kötet meg is jelent, melynek bevételét a költő a przemylsi harcokban elesett honvédek özvegyeinek, árváinak juttatta el.

A Tábori Újság a várbeli magyarok sokoldalú napilapjává lett, nemcsak harctéri hírekkel volt tele, hanem a verseken kívül voltak benne egyéb apró híradások, melyből megismerték a harcban álló város mindennapjait, még meteorológiai előrejelzést is tartalmazott.

A verseit Gyóni Géza ágyúdörgés, puskaropogás mellet írta és ilyen körülmények között olvasták a lapot a katonák a lövészárokban is… A szerkesztőség a Royal Szálló második emeletén, a 36-os szobában dolgozott. A lapot a Knoller és Fia cég adta ki és naponta 3500 példányban jelent meg. A lap két száma repülőgépen Pestre is eljutott, a verskötetből is kimentettek néhány példányt, melyek hírét vitték Gyóni Géza költészetének, a harcoknak, a katonák apró örömeinek, szenvedéseinek.

A Csak egy éjszakára című versét a hivatalos irodalomkritika fanyalogva fogadta, minden bizonnyal az abban megfogalmazott vádak miatt. Kétségbe vonták, hogy hitelesen ábrázolja a harcok körülményeit és a katonák érzéseit. Az igazi rehabilitációt jóval később külföldről kapta meg. 1934-ben a brit Irodalmi Társaság pályázatot hirdetett, olyan háborúellenes költeményre, melynek szerzője részt vett a háborúban. A pályázatra ezt a verset is beküldték, a legkiválóbb brit irodalomkritikusok az első díjat neki ítélték. A vers ma is a legismertebb magyar versek közé tartozik, különösen az idősebb nemzedék idézi fel gyakran, mert verseinek hangja hiteles és még ma is figyelmeztetés minden háború ellen.

A Tábori Újság történetéhez tartozik, hogy az olasz hadszíntéren is adtak ki tábori újságot az Isonzó menti Tárogató címmel, mely a nagyváradi 4. népfölkelő gyalogezred V. zászlóaljának tábori lapja volt. Ez szintén különleges helyet foglalt el a tábori lapok sorában.

(Kép forrása:  Első Világháborús Albumok)

.

A rab vackokon

Az elcsigázott hadifoglyok Kiev, Moszkva, Inza, Alatir és Omszk érintésével jutottak el utolsó állomáshelyükre, Krasznojarszkba. A várostól 8 km-re emelkedett egy magas fennsíkon a katonai tábor, ahol a foglyokat elhelyezték. A tiszteket kőépületben, a legénységet földbe épített fabarakkokban szállásolták el. A költőt  hadapródnak nevezték ki, hogy a tisztek között maradhasson és beteg testvére segítségére legyen, bár ő is beteg volt, tüdőcsúcs hurutja  kiújult. Sok verset írt itt, költészete elmélyült, verseiben  a mély humánum hangján ír fogolytársairól… A hadifogságot azonban nehezen viselte, a tiszti barakkban sem érezte jól magát. Jól tükrözi lelkiállapotát a Rab vackokon című verse.

 

„Rab vackokon fetrengve már

Bennünk a holtnak lelke hál.

Mert holt bizony, ki így él-

– S nekünk az élet mit ígér?”

.

A kemény szibériai tél aláásta a hadifoglyok egészségét. Áchim Mihály flekktífuszt kapott, kórházba került és 1917. június 8-án elhunyt. Testvére utolsó útjára még elkísérte, de egyre inkább magába fordult, a halál gondolata foglalkoztatta. Elméje elborult, nem vett táplálékot magához, kórházba került és a születésnapján, 1917. június 25-én követte bátyját. Nagyon gyötörte a honvágy, de érezte nem jut már haza. 1916-ban már sírversét is megírta.

 

„Hazai domb lesz vagy idegen árok,

Bús sírom füve, amelyen kihajt,

Kopott fejfámon elmosódó írás

Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:

 

Boldog. Ki itt jársz, teérted is

Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt,

Véres harcok verték fel a hírét,

De csak a béke katonája volt.”

(Kép forrása:  Első Világháborús Albumok)

.


Dr. Pánti Irén

Budapest, 2015. március 20.

 

Felhasznált irodalom:

 

Fábián Miklós: Gyóni Géza

Valentyik Ferenc: Verscentenárium

Honismeret 2014. évi 4-es szám

Honismeret 2015. évi 1. szám

Szecskó Károly: Még egyszer a Csak egy éjszakára című Gyóni költemény születésének történetéről

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A Karacs család családfája

 

Mindig is foglalkoztatott, milyen emberek voltak Karacs Ferenc felmenői, ezekre a kérdéseimre hiába kerestem a választ a róla szóló művekben. Tavaly azonban megismerkedtem Karacs Zsigmond nyugdíjas történésszel, Karacs Ferenc oldalági rokonával, aki sok érdekességet mesélt nekem a Karacs családról. Kimeríthetetlen ismeretek tárházába jutottam általa a családról, de  nemcsak a családról, Sárrét múltjáról is. Számos relikvia van a birtokában, melyekkel mondanivalóját színesítette. Hatalmas könyvtára polcairól biztos kézzel emelte le a régi kor krónikáját tartalmazó könyveket, melynek többsége híres emberek ajánlásait tartalmazta.

Megpróbálom összefoglalni a Karacs család nevezetes felmenőinek történetét, ahogy Karacs Zsigmondtól hallottam, hogy ezzel is hozzájáruljak a Karacs Ferencről eddig kialakított kép elmélyítéséhez.

A Karacs név kun eredetű, azt jelenti „feketés”. A kun török eredetű nyelvet beszélő nomád nép volt. A kun nép ősei a mai Kína és Mongólia területén éltek. Vándorlásuk során több hasonló nyelvet beszélő népcsoporttal keveredtek, velük törzsszövetséget hoztak létre és uralmuk alá hajtották az Al-Dunától a szibériai Irtisz folyóig húzódó területeket. Hatalmas birodalmukat a mongolok számolták fel, előlük nyugat felé menekültek. Így jutottak el hazánk határaihoz is, mivel jó harcosok voltak, IV. Béla számos kiváltságot biztosított nekik katonáskodásuk és megkeresztelkedésük fejében. A kunok azonban sok kárt és bosszúságot okoztak a magyaroknak, mivel állatcsordáik letaposták vetéseiket. IV. Béla pártjukat fogta, ám mikor egy félreértés miatt vezérüket, Kötönyt megölték, a felbőszült kunok felégetve az útjukba eső falvakat, kivonultak az országból. 1246-ban másodszor is megjelentek határainkon, bebocsátást kértek. Az Alföldön Nagykunságban és a Kiskunságban jelöltek ki számukra letelepedésre alkalmas helyet, mivel ott a tatár pusztítások miatt a lakosság száma megcsappant. Bár a kunok katonáskodásuk fejében számos kiváltságot élveztek később, a török hódoltság idején sorsuk a magyarokkal együtt a bujdosás, menekülés volt. A Karacs család felmenői is így vándoroltak a Nagykunságban, egyik helységből a másikba, viszonylagos nyugalmat keresve az elhagyott vidéken. Az 1571 és 1591 között végzett   török népszámlálás adatai szerint a Karacs család a később elpusztult Nagykunság-széli Ecsegen élt. Az 1590-es évek török pusztításai elől a Karacsok Sárrét mocsarai közé menekültek. A család egyik ága később Bocskai István lovas hajdúiként Hajdúszoboszlón telepedett le, a másik ág Kisrábéra került. Ezt az is alátámasztja, hogy a Kisrábén élő Karacs Péter 1608-ban ezzel a nemesi előnévvel kapott nemeslevelet Gyulafehérváron, Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől. Karacs Péter azonban 1618-ban Karcagra költözött és ott köztiszteletben álló bíró lett. Vészterhes idők voltak ezek! A Nagykunság és a Kiskunság a török kezén volt, ők szedték be az adókat, de működött ezeken a területeken a magyar közigazgatás is. A jászkunok a nádor fennhatósága alatt álltak. A Karacs család tagjai is próbálták több oldalról megerősíteni pozícióikat, ezért Karacs Péter leszármazottja, Karacs Jakab is 1649-ben a jászkun kiváltságok mellé egy, a király által is megerősített nemesi címerért folyamodott. Kérelmét III. Ferdinánd 1654-ben teljesítette. A család az új címerben is feltüntette a régi kun címerből átvett kelő holdat és a két csillagot. III. Ferdinánd császár Karacs Jakabot, vele együtt testvéreit, Andrást és Tamást, valamint Jakab gyermekeit is megerősítette nemesi rangjukban.

1683-ban kezdődött az a nagy háború, mely a török kiűzésével végződött, de addig még keserves évek vártak a Nagykunság lakóira. 1692-ben Karacs Jakabnak János fiától származó unokái Pál, István és Mihály Földesre költöztek, hogy ott gazdálkodjanak. Szorgalmuk meghozta gyümölcsét,  Pál később Földes főbírája lett. Az ő leszármazói közé tartozik Karacs Zsigmond is. Mihálynak nem született fiúgyermeke. Istvánnak két fia született István és Péter. Karacs Péter az édesapja Karacs Ferencnek. Karacs Péter rövid időre visszaköltözött Karcagra, majd családot alapított, és végleg Püspökladányban telepedett le, feleségül vette Makai Erzsébetet. Házasságukból 3 gyerek született. 1766-ban János, 1770. március 16-án Ferenc, a legkisebb gyermek, Sára pontos születési idejét nem ismerjük. Karacs Péter nemes ember volt, bár nem tősgyökeres ladányi, szorgalmas volt, sikeresen gazdálkodott, és fiai sorsát is bölcsen irányította. Gyermekei Ladányban születtek, itt hallgatták a  náderdők susogását, télen farkasordító hidegben  a farkasok üvöltését, itt figyelték a nádi madarak repülését a Farkassziget felől, itt tették első lépéseiket és itt végezték el elemi iskoláikat. Ezek a gyermekkori emlékek ide kötötték őket. Karacs Péter tudta, hogy kisnemesi birtoka nem lesz elegendő gyermekei későbbi megélhetéséhez, ezért taníttatta őket. Természetesen ez csak a fiaira vonatkozott, mert abban az időben még a lányok továbbtanulásra nem is gondolhattak. János az elemi iskoláit Ladányban végezte, majd a debreceni Református Kollégiumban tanult tovább. Tanulmányai befejezése után 3 évig tanított Békésen és a Dunántúlon, itt gyűjtött keresményével vándorútra indult, beiratkozott a göttingeni és a jénai egyetemre. Tudós prédikátor lett belőle. Az egyetem elvégzése után hazatért, Földesen, Nagyréven és Hevesen volt lelkész. Az öccse, Ferenc alsófokú iskoláit Ladányban és Karcagon végezte, majd tanárai biztatására őt is beíratták a debreceni Református Kollégiumba. Ebben az időben a Kollégium a fénykorát élte, itt tanult híres diákja Csokonai Vitéz Mihály és itt tanított a híres-nevezetes Hatvany István professzor is. A Kollégiumban tanultak egész életre meghatározták a sorsát. A Kollégium elvégzése után rövid ideig tanított, majd Pesten mérnöknek tanult. Végül nem a mérnöki pályát választotta, hanem kitanulta a rézmetszést Bécsben, majd visszatért Pestre. Életének állomásait és munkásságának bemutatását  most nem részletezem, mert azt már egy korábbi cikkben méltattam, most hozzátartozóiról szeretnék bővebben írni.

1802-ben feleségül vette Takács Ádám gyóni lelkész nagy műveltségű lányát, Takács Évát, aki méltó társa volt egy életen át. Házasságukból 9 gyermek született, de csak 6 érte meg a felnőttkort. Mária, Teréz, Zsófia, Róza, Ferenc, és Árpád. Takács Évát az első magyar újságíróként tartjuk számon. Az ő példáját követte Teréz lányuk, aki szintén neves író, újságíró lett és a magyar nőnevelés kiemelkedő alakja. Máriát Környey József református lelkész vette feleségül, férje halála után pedig Hoffer Pálnak lett felesége, aki szintén lelkész volt. 8 gyermeket neveltek fel Hoffer Mária és Teréz nagynénjük példáját követve. Nőnevelő intézetet alapított Halason, ahol Teréz gyakran vendégeskedett és tanított is iskolájukban. Fiuk, Környey Lajos békési ügyvéd pedig élete utolsó éveiben magához vette, gyámolította Teréz nénjét, Karacs Teréz ott nyugszik a békési temetőben.

Ifj. Karacs Ferenc mérnök lett, Heves majd Pest megye főmérnöke. Fiatal korában kettétört az élete, elméje elborult, édesanyja évekig tartó gondos ápolása sem tudta őt megmenteni. Zsófia nem ment férjhez, édesanyja haláláig a családdal élt, majd özvegy barátnőjéhez Vajda Péternéhez költözött Szarvasra. Róza Nagy Gáborhoz ment feleségül, aki a szabadságharc alatt Dobay ezredes hadsegéde volt, ezért a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. Álnevet választott, Takács Ádám néven színészkedett, majd színigazgató lett. Ő adta ki Karacs Teréz munkáit Miskolcon. Árpád orvostanhallgató volt, a pesti nagy árvíz után tífuszt kapott, fiatalon hunyt el. A családot sok csapás érte, de mindig összetartottak, segítették egymást minden bajban.

Karacs Ferenc szobra Püspökladányban, Győrfi Lajos alkotása
(A kép a szobor leleplezésén, 2014. március 15-én készült)

Karacs Ferenc korának legkiválóbb rézmetszője volt. Az 1838-as nagy árvíz idején Wesselényi Miklós indult megmentésükre, de ő nem hagyta ott a réztábláit és a házban maradt az árvíz levonulásáig. A ház, melyet ő tervezett, épen vészelte át a katasztrófát. Akkor már súlyos beteg volt, de az utolsó erejéig dolgozott fő művén, Európa Atlaszán. Amikor felesége aggódott érte ezzel vigasztalta: „Hagyj édes lelkem! Ez lesz az én sírkövem, közeli halálom után. Ez tudatja majd az utódokkal, hogy voltam.” 1838. április 14-én hunyt el. Az árvíztől romba dőlt utcákon alig lehetett megközelíteni az épen maradt Karacs házat, mégis hatalmas tömeg kísérte a temetőbe. A temetőt, ahol nyugszik, azonban hiába kerestem, felszámolták és a csontokat egy közös sírban helyezték el.  Ami műveit illeti, azok sorsa is hányatott volt. A réztáblákat Heckenast Gusztáv kapta megőrzésre  Karacsné halála után, aki azokat méltatlanul Hunfalvy János tudós neve alatt adta ki 1865-ben, de a csalást olyan felületesen végezték, hogy azon rajta maradt Karacs Ferenc neve is. Később Karacs Teréz leplezte le a plágiumot. Művei ma az ország híres közgyűjteményeinek megbecsült darabjai.

Emlékét őrizni és ápolni ma is kötelességünk.

 

Dr. Pánti Irén

 

Felhasznált irodalom:

Karacs Zsigmond: A Karacs család a Palota negyedben

*

Karacs Ferenc születési dátuma bizonytalan, egyik feltételezés szerint 1770. március 16-án született. Erre a neves dátumra emlékezünk mai összeállításunkkal!

*

Karacs Ferencről és családjáról még több információ a bal oldali menüoszlop Karacs Ferenc nevű rovatában olvasható, a Karacs szobor avatásáról pedig a jobb oldali Beszámolóink rovatban olvashatnak.

Megyaszai Szilvia

*

A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum Tagintézményben 2015. március 6-án került sor a Karacs Ferenc Emlékszoba átadására. A kisebb kiállító teremben került berendezésre a püspökladányi származású, Európa-hírű rézmetsző és térképkészítő életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás, amely eddig a folyosón volt kiállítva.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Készítette: Biró Ferenc Mihály vasútbarát-gyűjtő

.

A vasútfejlesztés „margójára”

.

Püspökladány egyik jelképes „kapuja” a vasútállomás, ide érkeznek, és innen indulnak a vasúton utazók, a távolból ide látogatók itt szerzik első élményeiket városunkról, és persze a távozókban az utolsó püspökladányi kép a vasútállomás lesz.

A vasútfejlesztéssel alaposan átformálódik a püspökladányi vasútállomás arculata is, e folyamatnak lehetünk tanúi napjainkban.

Vasútállomásunk egyik jellegzetessége volt több, mint 154 évig az 1860-ban épült fűtőház épülete. A mintegy másfél évszázad az utazóközönségének és vasutasságának, mint szimbólum jelent meg lelki szemei előtt a Tiszavidéki Vasúttársaság un. négyállásos, kétvágányú fűtőházi épülete, mely a vasúttársaság típusterve alapján épült. (1. sz. kép) Ilyen típustervek alapján építettek fel fűtőházakat a vasúttársaság nagyobb állomásain például Szolnokon, Püspökladányban, Debrecenben (2. sz. kép), Nagyváradon, Miskolcon, Kassán és Aradon.

A vasúttársaságnak ilyen típustervei voltak a felvételi épületekre is, az I. – V. rendű épületek létesültek a vasút terjedésével együtt. Elsőrendű felvételi épületet kapott többek között Szolnok és Debrecen, másodrendű Püspökladányban (3. sz. kép) és Mezőtúron, harmadrendű Karcagon, negyedrendű Törökszentmiklóson, ötödrendű pedig Fegyvernek-Örményesen épült. A felsorolt felvételi épületekből Szolnokon és Debrecenben már a harmadik generációs épületek vannak, a többiek pedig a másfél évszázad alatt több átalakításon estek keresztül és így sok-sok külső jellegzetességeiktől meg lettek fosztva. Éppen a napokban adták át a Fegyvernek-Örményes-i felvételi épületet korhűen felújítva, a vasút-fejlesztési projekt keretében. A jelenlegi tervek szerint megújul Karcag és Püspökladány felvételi épülete is. A Tiszavidéki Vasúttársaság másik jellegzetessége az első három vagy négy vágány fölé fából ácsolt, díszítő fafaragással ellátott színesre festett csarnok volt (4. sz. kép). A püspökladányi csarnokot az első világháborúban bontották le, mert a gyakori tűzesetek megrongálták tetőszerkezetét és helyreállítására a háborús években nem volt lehetőség.

Visszatérve a püspökladányi fűtőházhoz, az 1860-ban épült eredeti épületet 33,5 x 10,92 méteres belmérettel építették (5. sz. kép). A korabeli házszámjegyzékben, mint „Vasúti Mosóház” szerepel és a „vonatmozgósítási szolgálat” szakághoz tartozott, s első főnöke Oggelder Mátyás felvigyázó volt.

A fűtőház létesítésének célja az 1857-ben átadott Szolnok-Püspökladány-Debrecen, és az 1858-ban megnyitott Püspökladány-Nagyvárad vonalon szolgálatot teljesítő gőzmozdonyok kiszolgálása. Jelentősége 1898-ban a Püspökladány-Füzesgyarmati HÉV megnyitásával csak növekedett, hiszen ekkor még a vasúti vontatást csak gőzmozdonyok látták el.

A gőzmozdonyok kiszolgálása a következő munkafolyamatokat jelentette: szénnel és vízzel való feltöltés kezdetben kézzel működtetett szivattyú segítségével élővízből, majd un. vízdaru (6. sz. kép) segítségével, a hamuláda ürítése, az esetleges gyorsjavítások, siklócsapágyak kenése, csavarok és egyéb szerelvények beszabályozása stb.

A püspökladányi fűtőház jelentőségét rendkívüli módon megemelte, hogy az állomás területén fúrt kutakból nyert víz lágyvíz minőségű volt, így a gőzmozdonyok kazánjában a vízkőképződés kisebb volt, ezért a mozdonyvezetők előszeretettel „szereltek” Püspökladányban. Az 1916-os Almanachban már szerepel a szivattyúkezelő munkakör, ő végezte a gőzmozdonyok vízzel való feltöltését. Az első fúrt kutat még a Tiszavidéki Vasúttársaság fúratta 1877-ben, majd a MÁV is fúratott még kettő darab kutat 1886-ban és 1905-ben, mindhárom kút mélysége 200 és 300 méter között volt. A kutakból a víz, gáz kíséretével és 20 C fok hőmérséklettel érkezett a felszínre, a gázt leválasztották és csővezetéken elvezették a felvételi épület előtt elhelyezett lámpákba (4. sz. kép), amit utasításban meghatározott időpontban gyújtottak meg. Később ilyen gázlámpák világítottak az épület várótermeiben is.

Az eredeti épületet az 1900-as évek elején a MÁV bővítette a Budapest felőli végén egy toldalékrészt építettek hozzá mely csak részben követte az épület eredeti stílusát, és az új homlokzat már nem az eredeti formában készült el. A bontáskor jól látszik az eredeti homlokzat, amit az épület belsejében nem bontottak el, az épület bővítésekor (21. sz. kép).

Az így kialakított épületen 1979-ben a tetőt horganylemezzel átfedték, 1980-ban a homlokzat felújítása is befejeződött, ekkor cserélték ki az ablakokat is. Mindkét végének eredeti helyreállítása 1994-ben történt meg (6. sz. kép). Néhány műszaki adat az épületről: gerincmagassága +9,5 m, hasznos alapterülete 546 m2, falazata nagyméretű kis téglából készült, beépített térfogata 4050 lm3.

Az épületet a gőzvontatás (7-8-9-10.sz kép) 1970-es években való megszüntetése után mozdonyjavításra használták a 2000-es évek elejéig, amikor az önálló Vontatási Főnökség is megszűnt Püspökladányban. A fűtőház épülete az utóbbi 10 évben kihasználatlan volt, néha a biharkeresztesi vonalon használt BZ szerelvények tárolására szolgált (11. sz. kép). Nem különben az egykori nagy múltú vontatási telep többi épülete. A Vontatási Főnökség megszűnése után a kisebb épületeket selejtezték és elbontották, a többi pedig – így az emeletes irodaépület (28. sz. kép) is – a sorsára maradt, kitéve a fosztogatóknak, bár a vasút egy-két intézkedést hozott az épületek állagának megőrzésére, de sajnos a funkcióját vesztett épületcsoport folyamatosan pusztul, használat nélkül.

Sajnos ugyanez mondható el az egykori fatelítő üzem technológiai és irodaépület együtteséről (40. sz. kép) is, amit azóta egy 2008-ban kelt jogszabály alapján védetté nyilvánítottak (12-13.sz. kép). Ezért a püspökladányi civilek egy folyamatosan bővülő csoportja úgy gondolta, hogy a közel 100 éves épületet és a benne lévő gépeket megmenti és bemutathatóvá teszi az utókor számára, az épületegyüttesben egy kulturális közösségi teret létrehozva, elhelyezve ott a városunkban létező vasúttörténeti magángyűjteményt (ami jelenleg dobozokban van), és vasutas civil szervezeteknek (Vasutas Nyugdíjas Egyesület) állandó otthont teremtenénk ezzel. Azt hiszem így „találkozna” a civil kezdeményezés és a MÁV álláspontja. Sajnos civil csoportunk falakba ütközik, s így pusztulnak a felbecsülhetetlen – európai mércével is mérve rendkívül értékes – ipartörténeti jelentőségű műemlékek. A civilek javaslatára került be a püspökladányi Települési Értéktárba 2014. május 20-tól a „volt MÁV Fatelítő gépi berendezései és épületegyüttese”.

A MÁV hivatalos állásfoglalása a következő, a funkció nélkül maradt épületekkel kapcsolatban:

„MÁV Zrt. a használatban lévő épületei fenntartását is csak nagy erőfeszítések árán tudja biztosítani.

A használaton kívül került épületek megfelelő karbantartásának, felújításának finanszírozása pedig szinte lehetetlen. A MÁV saját műemléki kategória csak azon épületek esetében jelent védelmet, amelyek használatban vannak és várhatóan hosszútávon is használatban maradnak. A funkció nélkül maradt épületek esetében ez a védelem nem sokat ér, hiszen bármikor visszavonható, illetve az értékesített épültekre már nem vonatkozik. A helyi védelem és a műemléki védelem is leginkább a használatban lévő épületek esetében hatásos.

A funkció nélkül maradó épületek esetén csak elnyújtja a pusztulás folyamatát. Lényeges tehát, hogy mielőbb új funkciót kapjanak a védendő épületek, és ehhez a megmentésben érintettek (MÁV, önkormányzat, alapítványok, vállalkozók) összefogására van szükség. Pusztán közgazdasági szemlélettel, üzleti vállalkozás keretében általában nem, vagy ritkán lehet műemlék épületeket hasznosítani, főleg, amikor már szinte romossá vált épületeket kell megmenteni.”

(Forrás: http://www.konferenciairoda.hu/vasutallomas_2010/eloadasok/bbi.pdf)

Elérkezett a 2014-es év, a fűtőház elbontásra kerül a személypályaudvar bővítése miatt (14. sz. kép). A tervek szerint a fűtőház helyén a személypályaudvar 5. 6. 7. vágánya épül föl. Az épület bontását nem csak gépi, hanem kézi munkával is végezték, az így szétbontott épületet – Püspökladány Város Önkormányzata harcos kiállása miatt – újjáépítik a „Füsti”-ben, a Magyar Vasúttörténeti Parkban (15. sz. kép).

Fényképezőgépemmel végigkövettem a fűtőház bontásának valamennyi fázisát (16-28.sz. kép), a képmellékletben összegyűjtöttem az egykori épületről készült fotókat a XIX. századtól a XXI. századig.

*

Írásom következő fejezetében a gyűjteményemben rendelkezésre álló forrásokból állítottam össze a püspökladányi fűtőház személyzetére vonatkozó adatokat. Érdekességképpen megjegyzem, hogy a gőzmozdonyokat, majd később a diesel és villamos mozdonyokat kiszolgáló (kiszerelő, karbantartó és műhelyi) személyzetről említést egyik szakirodalom sem tesz.

A Közlekedési Almanach és Sematizmus 1907. (29. sz. kép) évi kiadása szerint a „vonatmozgósítási szolgálat”-nál két nevet találtam: Zelenka János mozdonyvezető, Figusch Adolf Rudolf mozdonyvezető-gyakornok nevét, de a korabeli technikai feltételeket a gőzmozdonyok kiszolgálását, karbantartását ismerve biztos vagyok benne, hogy a szolgálatnál több munkavállaló is dolgozott.

A Közlekedési Almanach és Sematizmus 1916. (30. sz. kép) évi kiadása szerint a fűtőházvezető Hobik Emil miniszteri fogalmazó. Segéd mozdonyvezetők: Tatay Viktor, Zagyva András, Serényi Rudolf.  Kocsivizsgálók: Megyesi Ferenc, Sándor Sándor, Bayer Antal, Balázs József, Pozsegovits János, Kiss Gyula, Bécs Miklós. Szivattyúkezelő: Hegedűs István. Előfűtők: Hodu István, Vámosi András. Mozdonyfűtők: Balázs Mihály, Nagy József, Péli József, Galsi József. Éjjeliőr: Munteán Nisztor.

Vasutasok és Hajósok Címtára 1926. (31. sz. kép) évi kiadása szerint a fűtőházvezető Őze Imre mozdonyfelvigyázó.

Műszaki segédtisztek:

Mozdonyfelvigyázók: Lőrincz József, Sinkovics Bálint, Mácsai Dániel.

Főkocsivizsgáló: Dombai Gerzson.

Kocsivizsgálók: Sándor Sándor, Feczkó György, Losinszki István, Adorján András, Járai Lajos.

Főmozdonyvezető: Pozsonyi István

Mozdonyvezetők: Szigeti István, Balogh József, Kun László, Stiegelmajer Gyula, Szegedi András, Fülöp Andor, Meskó Lajos, Tóth Kálmán, Mácsai István, Baranyi István, Hodosi István, Kovács József.

Mozdonyvezető jelöltek: Joó Rezső, Böőr Lajos, Tenczlinger József.

Üzemi segédtisztek:

Irodai segédtiszt: Dobos Lajos.

Műszaki altisztek:

Előfűtők: Hodu István, Péli József, Kurucz József.

Fűtők: J. Nagy János, Somogyi György, Szabó Sándor II., Józsa Lajos, Péli István, Koncz Ferenc, Borsos Lajos, Szabó István, Pataki József, Szilágyi Gábor.

Napibéres fűtők: Birinyi István, Béres György.

Szivattyúkezelő: Pákozdi József.

Napibéres lámpatisztító: Kiss Lajos, Varga Gábor.

A Magyar Mozdonyvezetők Almanachja 1932. (32. sz. kép) évi kiadása szerint a fűtőház főnöke Makkos Nándor okl. gépészmérnök, aki munkakörét 1927-től látja el. A fűtőház mozdonyfelvigyázói munkakörét Búmbuj Péter, Mácsai Dániel és Zinn Ferenc látták el. Az almanach a fűtőház csak mozdonyvezető beosztásban lévő dolgozóiról tesz említést. Főmozdonyvezetők: Balogh József, Kun László, Pozsonyi István, Szigethy István, Madár Géza. Mozdonyvezetők: Baranyi István, Barna Sándor, Biró György, Burián Imre, Kalina Gyula, Kisújszállási László, Kláil József, Kovács József, Lazányi Lajos, Mácsai István, Szmatana István, Tenczlinger József, Tóth Kálmán, Lőrinczi György, Molnár Gyula, Nagy József.

Az almanach érdekessége, hogy a nevek felsorolásán kívül egy rövid életrajzot is közöl, így püspökladányi születésű mindössze Kláil József, Lazányi Lajos.

A Közlekedési Címtár Vasutas Évkönyv 1947. (33. sz. kép) évi kiadása szerint Csapó Mihály mozdonyfelvigyázó a fűtőházvezető; Pláveczky Ignác ellenőr; Kovács Ödön ideiglenes főtisztről tesz említést.

A Magyar Mozdonyvezetők Évkönyve 1948. (34. sz. kép) évi kiadása szerint a fűtőházvezető Csapó Mihály mozdonyfelvigyázó; Pláveczky János, Pósfalvi János, Volszki Mihály mozdonyfelvigyázók; Kovács Ödön főtiszt; Balla Sándor, Barátfalvi Sándor, Pirnág Jenő irodasegédtisztek;

Főmozdonyvezetők:

Antal Jenő,

Csányi József,

Csiki József,

Décsi József,

Dudás Sándor,

Fehér Péter,

Fekete Károly,

Fórián Sándor,

Horváth Lajos,

Kalocsai János,

Ifj. Kaszás István,

Kolláth Balázs,

Krasznai József,

Lazányi János,

Magyari Imre,

Major János,

Miszner Gyula,

Molnár Ferenc,

Nagy Lajos,

Péli József,

Pócsai Sándor,

Popsa Mihály,

Reisz Mátyás,

Rózsai Béla,

Skribek József,

Szabó Béla,

Szilágyi Péter,

Vas János,

Zavarkó Béla.

.

Mozdonyvezető: Bodnár Jenő, Kelemen Antal

Főkocsivizsgálók: Cseke Károly, Csukás József, Kállay Imre, Kovács László, Sass Benjamin.

Villamos felvigyázó: Sitkei Endre

Előfűtők: Felföldy Mihály, Kovács Imre.

.

Mozdonyfűtők:

Anderkó Lajos,

András Gábor,

Andrási Mátyás,

Arnóth Gyula,

Arnóth Sándor,

Asztalos István,

Bácsi Lajos,

Birinyi Mátyás,

Csáthy Sándor,

Csontos Mihály,

Dúró Gyula,

Egri Sámuel,

Fekete Zsigmond,

Gréll Sándor,

Gyöngyösi László,

Harmati Lajos,

Hegedűs Márton,

Kézdi Dénes,

Kirják János,

Kiss Sándor,

Kovács Lajos,

Körtvélyesi Lajos,

Lövei Gábor,

Bakai Lajos,

Márton Károly,

Máté István,

G. Nagy Gergely,

Nagy János,

Nagy Károly,

Nádházi Benjamin,

Nádházi Lajos,

Papp II. Lajos,

Patai István,

Pázmándi Mihály,

Pető Károly,

Péri Lajos,

Rábai Balázs,

Rábai Lajos,

Rácz József,

Szabó Imre,

Szabó József,

Tóth Mihály,

Varga Gábor,

Varga József,

Vasas András,

Veres István,

Vona József.

 

Végül a 2005. éven a Mozdonyvezetők Szakszervezete által megjelentetett Almanach (35-36.sz. kép) alapján tekintjük át a püspökladányi mozdonyvezetők névsorát:

Almási Sándor,

Antal Tibor,

Antós Lajos,

Bagosi Tibor,

Baráth János,

Berki László,

Bodrogi Árpád,

Bodó Lajos,

Bodó László,

Borsos Ferenc,

Csáti András,

Csáti András I.,

Csáti Ferenc II.,

Cséki István,

Csordás Csaba,

Csukás Károly,

Daróczi Mátyás,

Daróczi Zoltán,

Dúró Zsolt,

Egri Imre,

Faják László,

Faragó Sándor,

Faragó Sándor,

Fazekas Attila,

Fekete II. Bálint,

Fekete István,

Fenyves Vidor,

Fináncz János,

Fórián II. Lajos,

Fórián Imre,

Győri Elek,

Hajdú Tibor,

Halasi József,

Hankó József,

Hári András,

Horváth István,

Horváth II. József,

Horváth II. Lajos,

Horváth Lajos,

Juhász III. János,

Kabai József,

Kamuti Sándor,

Kapus János,

Karacs II. Ferenc,

Kárai Imre,

Károlyi László,

Keller Pál,

Kéri József,

Kis Simonka József,

Kiss Csaba,

Kiss Zoltán II.,

Kiss III. László,

Kiss Lajos,

Kiss Sándor VII.,

Kiss Tibor,

Kiss Zoltán,

Kolláth Béla,

Kovács László,

Kovács Lajos,

Kovács Tibor,

Laki János,

Lévai Lajos,

Lőrincz József,

Lövei Sándor,

Lövei Lóránd,

Magyari János,

Máté Attila,

Mester Lajos,

Molnár János II.,

Murvai Péter,

Nagy András,

Nagy Ferenc,

Nagy László,

Nagy József II.,

Nagy Tibor,

Nagy Sándor,

Oláh III. Sándor,

Oláh Lajos,

Ordasi II. József,

Ordasi Zoltán,

Pecze György,

Perdi Jenő,

Pete Sándor,

Pető Zsigmond,

Pláner Imre,

Rábai III. Lajos,

Rácz Sándor,

Rácz Zoltán,

Sajtos Sándor Áron,

Schubert Károly,

Seres Imre,

Sipos Géza,

Somogyi Lajos,

Szabó István,

Szabó Lajos,

Szabó Lajos,

Szabó László,

Szatmári István,

Szilágyi László,

Szilágyi Sándor,

Szűcs József,

Tomsits András,

Tóth Benjamin,

Tóth II. Tibor,

Tóth III. Sándor,

Tóth V. Imre,

Török Ferenc,

Újvárosi József,

Vad Sándor,

Vadász III. András,

Vadász László,

Varga Csaba,

Varga Sándor,

Varga III. Sándor,

Varga Jenő,

Varga Tibor,

Varga Zoltán I.,

Vona Lajos.

*

A püspökladányi fűtőház bontásával lezárult egy mintegy másfél évszázadig tartó fejezet e nagy múltú, generációkat foglalkoztató vasúti vontatási szakszolgálat életében (37. sz. kép).

Természetesen a fejlődés elé gátat vetni nem szabad, ezért örül a lelkem, hogy a majdan a Magyar Vasúttörténeti Parkban felépítendő fűtőházra valahol kikerül egy tábla és hirdeti, hogy az egykori épület Püspökladányban szolgált 154 éven át. A másik szívemhez közel álló hír – bejegyzést kaptam ugyanis honlapomra az országos hírű és nagy hagyománnyal rendelkező Veresegyházi Baranyai János Vasútbarát és Modellező Klubtól – hogy fűtőházunk makettjét elkészítették 1:87 arányban. Őszinte örömmel fogadtam a meghívást a Szolnokon, folyó év március 12-15-ig megtekinthető vasútmodell kiállításra, ahol a fűtőház modellje része lesz a terepasztalnak (38-39. sz. kép).

 

Püspökladány, 2015. 02.22.

 Biró Ferenc Mihály vasútbarát-gyűjtő

*

Felhasznált szakirodalom:

Wikipédia, Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, Magyar vasúti Szaknaptár Közlekedési Almanach és Sematizmus1907, 1916, Vasutasok és Hajósok címtára 1926, Magyar Mozdonyvezetők Almanachja 1932, Közlekedési Címtár Vasutas Évkönyv 1947, Magyar Mozdonyvezetők évkönyve 1948, Mozdonyvezetők Szakszervezete Almanach 2005.

*

KÉPGALÉRIA: (RiBiFeMi Archívum)

  1. A püspökladányi fűtőház épülete (Fotó: BFM)
  2. A Tiszavidéki Vasúttársaság debreceni fűtőház épülete (Fotó: Internet)
  3. A püspökladányi felvételi épület (Fotó: www.vasutasmult.hu)
  4. A vágányok feletti fedett csarnok Püspökladányban (Fotó: korabeli képeslap)
  5. A fűtőház épülete az 1800-as évek vége felé (Fotó: Közlekedési Múzeum)
  6. Az 1994. évben felújított homlokzat (Fotó: Internet)
  7. Egy 242-es „Búvár” becenevű gőzmozdony a fűtőház előtt 1964 (Fotó: Internet)
  8. A 342,141 pályaszámú gőzmozdony vizet vesz fel a fűtőház előtt (Fotó: Internet)
  9. A fűtőház épülete az 1970-es évek legelején (Fotó: www.vasutasmult.hu)
  10. Amikor még pezsgett az élet a vontatási telepen (Fotó: Internet)
  11. A MÁV Nosztalgia Kft. 424,247 pályaszámú gőzmozdonya 2010 őszén, háttérben a fűtőház (Fotó: Varga Jenő)
  12. A fatelítő technológiai és iroda épületegyüttese (Fotó: MÁV Favéd)
  13. „Amikor még dudált a gyár!” Karcag felől érkezőben, háttérben a fatelítő kéménye 1958 (Fotó: Internet)
  14. Az egykori vontatási telepi vágány helye, háttérben a még álló fűtőház 2014. 01. 22. (Fotó: BFM)
  15. A bontás elkezdése előtt 2014. 03.14. (Fotó: BFM)
  16. Elkezdődött a horganylemez tető bontása 2014. 03. 21. (Fotó: BFM)
  17. A deszkaborítás bontása is elkezdődött 2014. 03. 21. (Fotó: BFM)
  18. A tetőszerkezet bontása, kézzel sorszámozással 2014. 03. 27. (Fotó: BFM)
  19. A tetőszerkezet egy részét már lebontották, a vakolat eltávolítása folyamatos 2014. 04. 03. (Fotó: BFM)
  20. A tetőszerkezet lekerült, ekkor a toldalék rész elvált az eredeti épülettől és a megtámasztása szükségessé vált 2014. 04. 24 (Fotó: BFM)
  21. Az elvált toldalékrész lebontása után vált láthatóvá a XIX. századi eredeti homlokzat egy része 2014. 05. 06. (Fotó: BFM)
  22. Már a téglák egyenkénti válogatása és tisztítása történik 2014. 05. 14. (Fotó: BFM)
  23. A megtisztított, raklapra rakott, lefóliázott téglák elszállítása 2014. 05. 14. (Fotó: BFM)
  24. Az újra beépítésre kerülő téglák deponálása 2014. 05. 21. (Fotó: BFM)
  25. A fűtőház „becsomagolva” 2014. 06. 05. (Fotó: BFM)
  26. A fűtőház helyén már az új 7. vágány 2014. 08. 06. (Fotó: BFM)
  27. Az új 6-7. vágányokon már megindult a forgalom 2014. 10. 02. (Fotó: BFM)
  28. Már csak az emlékezetünkben létezik a fűtőház épülete 2014. 10. 17. (Fotó: BFM)
  29. Közlekedési Almanach és Sematizmus 1907 címlapja
  30. Közlekedési Almanach és Sematizmus 1916 címlapja
  31. Vasutasok és hajósok címtára 1926 címlapja
  32. Magyar Mozdonyvezetők Almanachja 1932 címlapja
  33. Közlekedési Címtár Vasutas Évkönyv 1947 címlapja
  34. Magyar Mozdonyvezetők Évkönyve 1948 címlapja
  35. Mozdonyvezetők Szakszervezete Almanach 2005 címlapja
  36. Az Almanach püspökladányi képei a fűtőházról
  37. Ez már a múlt Püspökladányban (Fotó: Seres István)
  38. A fűtőház 1:87 arányú makettjének Budapest felőli oldala (Fotó: Baranyai János Vasútbarát és Modellező Klub Veresegyház)
  39. A fűtőház 1:87 arányú makettjének Debrecen felőli oldala éjszaka (Fotó: Baranyai János Vasútbarát és Modellező Klub Veresegyház)
  40. Az egykori fatelítő technológiai épülete (Fotó: BFM)

 

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

(2015.03.08.)

Köszönöm Horváth Attila kutató összeállítását, melyet

a Püspökladány Anno honlap számára készített el!

.

Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez


Hazánk német megszállásával kezdődött meg Püspökladány számára közvetlenül is a második világháború. Bár 1944. március 19-én elkezdődött a német csapatok bevonulása, az csak a Tisza vonaláig volt tervezve. A Tiszántúlon és Észak-Erdélyben 1944. március 26-án a németek felállították a Kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnokságát, melynek vezetőjévé Kuno-Hans von Both gyalogsági tábornokot nevezték ki, akit – mivel más beosztásba helyezték – Emil Zellner altábornagy váltott fel. Ez a parancsnokság egyfajta ütközőzóna volt Magyarország és Románia között megelőzvén a két ország közötti konfrontációt. Erre a területre a megszállásban részt vállaló 16. SS “Reichsführer-SS” páncélgránátos hadosztály Cantow-harccsoportja (parancsnoka Karl-Heinz Cantow SS-őrnagy) és a hadosztálynak ideiglenesen alárendelt SS páncélgránátos tanezred (parancsnoka Vinzenz Kaiser SS-alezredes) vonult be 1944. március 27-én. Külön parancsnak engedelmeskedve a három zászlóalj erejű német csoportosítás egészen Székelyföldig hatolt. Kis idő elteltével követte a harccsoportot a hadosztály többi része is, mely Debrecentől délnyugatra nagy területen szétszórva – többek között Püspökladányba is – beszállásolt, és kiképzést folytatott. Lőgyakorlataikat a Hortobágyon tartották meg, mely nem ment problémamentesen, hiszen a gyakorlatok alkalmával mezőgazdasági és egyéb károk keletkeztek, ezért az elkövetkező időszakban csak a magyar királyi honvédség részére fenntartott gyakorlótéren és lőtéren folytathattak kiképzést.[1] A hadosztály püspökladányi tartózkodásának volt egy kínos pikantériája. A Rákóczi szállodában egy tiszti összejövetelen Johann Gabriel SS-tizedes feltehetően ittas állapotban pisztolyával többször a mennyezetbe lőtt. A tizedest golyó általi halálra ítélték, amit 1944. március 31-én végre is hajtottak.[2]

1944. május végén a teljesen feltöltött hadosztályt vasúti szállítással az olaszországi frontra irányították. Alig telt el egy hónap, amikor szintén Debrecen délnyugati térségébe vezényelték a 18. „Horst Wessel” SS önkéntes páncélgránátos hadosztály tábori pótzászlóalját. Ide érkezett be egy jelentős létszámú (mintegy 10 000 fős) újonckontingens. A szakkiképzésben részt vevő katonákat rövidesen elvezényelték, a többiek ebben a térségben kapták meg kiképzésük első fázisát. 1944. július végén, illetve augusztus elején a hadosztály egyéb alakulatai is áttelepültek Püspökladány–Debrecen–Berettyóújfalu térségébe.[3] Szeptemberben azonban az egész hadosztály átköltözött a Dunántúlra, mert vélhetően a front közeledtével a kiképzés egyre nehezebben lehetett folytatni.

1944. augusztus 8-án Püspökladány-Kaba térségében német katonákat szállító vasúti szerelvényt ért baleset, melyben jelenlegi adatok szerint két német katona életét vesztette.[4]

A front közeledtével a katonai tevékenység is megélénkült. 1944. szeptember 26-án, a vasútállomáson állomásozó magyar 18. egészségügyi oszlop vonatáról leemelték a koponyalövés következtében sebesülésébe belehalt Bende József 28 éves honvédet.[5]

Aztán megérkezett a front. Az 1944. október 6-án szovjetek által megindított debreceni támadó hadművelet egyfajta szovjet villámháborút valósított meg. A 2. Ukrán Front Plijev lovas-gépesített csoportja (parancsnoka: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy) Gyula térségében gyorsan áttörte a magyar 3. hadsereg védelmét, és kijutott annak mélységébe. A német Dél-Hadseregcsoportnak azonban kevés tartalékkal kellett gazdálkodnia, így az arcvonal mélységében nem volt mit bevetni a gyorsan előretörő szovjet harckocsik ellen.

Az egyetlen bevethető erő a Luftwaffe 15. légvédelmi tüzérhadosztályának egységei voltak. A hadosztály tüzérosztályaiból kialakított harccsoportok, ha megállítani nem is tudták, halogató harcaikkal hathatósan tudták lassítani a szovjet csapatokat. Ezeket a harccsoportokat Debrecentől délnyugatra több településnél, egyebek közt Püspökladánynál, Sárrétudvarinál, Biharnagybajomnál, Nagyrábénál és Földesnél is bevetették. A légvédelmi tüzérek a települések kivezető útjai mentén, vagy a szovjet csapatok várható felbukkanási irányának megfelelően a községek határában állították fel lövegeiket. A vegyes tűzeszközök közül a 88 milliméteres légvédelmi löveget elsősorban páncélelhárítási feladattal, a kisebb 20, illetve 37 milliméteres gépágyúkat pedig gyengén páncélozott, illetve gyalogsági célpontok ellen lehetett hatásosan felhasználni.

Az első találkozás azonban mégsem Debrecen térségében, hanem attól távolabb Gyoma és Endrőd településeknél történt. 1944. október 7-én a német 25/I. légvédelmi tüzérosztály egy teljes napon át tartotta fel a szovjet 7. gépesített hadtest észak felé támadó csapatait, érzékeny személyi és anyagi veszteséget okozva nekik. Az elért sikernek az árát a német csapatoknak is meg kellett fizetni. Személyi veszteségük 26 elesett, 56 sebesült és 12 eltűnt katona volt (súlyosan megsebesült a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka is), légvédelmi lövegeiket pedig teljes egészében elvesztették.

A Plijev lovas-gépesített csoportot alkotó 4. és 6. gárda lovashadtestek előrenyomulását is lassították a német harccsoportok, de azok a gyomai sikert nem tudták megismételni, valamennyi helységénél tűzrajtaütést követően, utcai harcokba bonyolódva megkezdték a légvédelmi tüzérek a visszavonulást Debrecen felé. Püspökladánynál a szovjet 4. gárda lovashadtest 30. és 9. gárda lovashadosztálya 1944. október 8-án reggel harcérintkezésbe kerültek a légvédelmi tüzér harccsoporttal, és azokat folyamatosan szorították vissza a település központja felé. A hadtest harmadik – 10. gárda – lovashadosztályát súlyos légitámadás érte német Focke-Wulf FW-190-es csatarepülőgépek részéről. A légitámadás megakadályozta a hadosztály csatlakozását a támadáshoz, és személyi veszteséget okozott egyebek közt a hadosztály törzsének is. Miután a hadosztály rendezte sorait, csatlakozott a Püspökladányért folyó harcokhoz. Délután 1 órára a német védők feladták Püspökladányt, a település birtokba vétele után a szovjetek Nádudvar felé nyomultak tovább.

Mivel Nagyváradnál a szovjet áttörés nem sikerült, ezért módosítani kellett a terveken. Ez pedig azt takarta, hogy a teljes 4. gárda lovashadtest a 7. gépesített hadtesttel forduljon délkeletnek, és foglalja el Nagyváradot. Püspökladány az elkövetkező napokban többször is gazdát cserélt. A szovjet tervekkel szemben körvonalazódott egy német elhatározás is: A Berettyóújfalu felől támadó 1. páncélos hadosztály (parancsnoka Eberhard Thunert ezredes) és a Kisújszállás felől érkező, előtte Karcagot elfoglaló 13. páncélos hadosztály (parancsnoka Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy) találkozzon Püspökladánynál, ezáltal vágja el a szovjet utánpótlási útvonalakat. A 13. páncélos hadosztály 1944. október 9-én 22 óra 30-kor gyenge szovjet ellenállás mellett elérte Püspökladányt, és lezárta a dél- és kelet felé kivezető utakat. Az 1. páncélos hadosztály Püspökladányt 1944. október 10-én reggel 6 óra 20 perckor érte el, és felvette a kapcsolatot a 13. páncélos hadosztállyal. Ezzel a találkozással a Debrecen elfoglalását feladatul kapó 6. gárda lovashadtestet elvágták a szovjet főerőktől. A Püspökladány elfoglalásakor a 13. páncélos hadosztály vélhetően azért ütközött gyenge szovjet ellenállásba, mert addigra a 4. gárda lovashadtest kiürítette Püspökladányt, és megkezdte támadását Nagyvárad irányában.

A kapcsolatfelvétel után Püspökladány a 13. páncélos hadosztály ellenőrzése alá került, mert az 1. páncélos hadosztály Bakonszeg-Sárrétudvari szakaszon látott el védelmet. 1944. október 10-én a hadosztály egész nap az állások kiépítésén, megerősítésén, illetve a szomszédos egységekkel való kapcsolatfelvételen fáradozott. Ezen túlmenően a Hortobágy-Berettyó hídjának védelmét erősítette meg, hiszen annak fontossága a szovjetek előtt is nyilvánvaló volt. Olyannyira, hogy október 11-én a szovjet 53. hadsereg parancsot is kapott, hogy a 49. lövészhadtestével és a 18. harckocsi hadtesttel indítson támadást Püspökladány ellen, és annak elfoglalásával állítsa helyre a kapcsolatot a 6. gárda lovashadtesttel.

A szovjet csoportosítás támadása először a Hortobágy-Berettyó hídját érte, ahol egy német páncélozott harccsoport volt védelemben. Az élénk harcokban végül késő délutánra sikerült a német erőket település felé szorítani. Ezt követően került sor az utcai harcokra, ami viszont nem tudott kiteljesedni, mert a 13. páncélos hadosztály parancsnokságától parancs érkezett, hogy a Püspökladányt védő német erőknek estig, de legkésőbb 12-ére virradó éjjel ki kell ürítenie a települést, és a Nádudvaron lévő hadosztályhoz kell csatlakoznia. A községben lévő német erők jelentették, hogy nem érték őket olyan támadások, melyekkel ne bírnának el, a parancsot azonban végre kellett hajtaniuk. Éjszaka került sor a szovjetektől való elszakadásra, és a kiürítésre, egy kisebb biztosító csoport azonban Püspökladány északi szélén beásta magát.

1944. október 12-én már Püspökladánytól északra lángoltak fel az ide-oda hullámzó harcok. A nap folyamán kétszer csaptak össze a 13. páncélos hadosztály és a szovjet 49. lövészhadtest és a 18. harckocsi hadtest csapatai. A németeket sikerült is Nádudvar irányába visszaszorítani, de azoknak kisebb erőkkel még mindig sikerült a vasútállomás környezetében állásokat tartaniuk, ahonnan majd csak október 12-én éjszaka vonultak vissza Nádudvar felé. Ezzel Püspökladány végleg szovjet kézre került.[6]

A harcok elülte után lassan tért vissza a település a normális kerékvágásba, hiszen október 14-én és 23-án még német légitámadás érte Püspökladányt számos civil és katonai áldozattal. Ezt követően front-településből megszállt településsé vált Püspökladány. Az első napok kiemelten fontos része volt az elesett katonák, és a harcok áldozatává vált civil lakosok eltemetése. A kutatások jelenlegi állása szerint a Püspökladányért és környékéért lefolyt súlyos harcok következtében 24 német katona és 107 szovjet katona esett el, további 6 szovjet katona eltűnt. A városba 1944. október 21-én az 53. hadsereg alárendeltségébe tartozó 5152-es számú hadikórház, négy nappal később a 233-as hadikórház települt, majd eddig ismeretlen napon beérkezett a harmadik hadikórház is, a 1164-es számú. Ezekbe a kórházakba szállították a környező harcokban megsebesült katonákat, akik közül mintegy 120 fő itt vesztette életét. Ezen túlmenően három ismeretlen magyar katona volt eltemetve a Sárrétudvari felé vezető úton a Mogyorósi tanyánál, akik közül egy katonát Sárrétudvariba exhumáltak a háború után. A német katonák temetési helye nem ismert annak ellenére sem, hogy a hősi halott katonákat a rendszerváltást követően a Német Hadisírgondozó Szövetség munkatársai megpróbálták felkutatni. Így a budaörsi német-magyar katonatemetőben a Püspökladánynál elesett német katonáknak csupán a nevei vannak feltüntetve, a valóságban jeltelen sírban nyugszanak ma is. Annyi bizonyos, hogy három elesett német katona volt a Farkas szigeti réten Pócsi Imre kertjében és szintén három elesett német katonát temetek el az Erőss Lajos utcán a Varga féle ház udvarán. A szovjet hősi halottak a város több pontján lettek eltemetve, így a Hősök terén lévő parkban volt egy sír, melyben egy szovjet katona lett eltemetve. Ugyanitt volt egy tömegsír, mely három szovjet katonát tartalmazott, rajta egy sírkő, melyen 23 név volt olvasható. A sírban lévő 20 katonát már korábban a református temetőbe exhumálták. A református temetőben 460 szovjet hősi halott lett eltemetve egy közös tömegsírba, de ugyanitt volt még kettő, három, és két 12 főt tartalmazó tömegsír is. A járási rendőrkapitányság előtti téren lévő tömegsírban, melyben katonák és civilek vegyesen voltak szintén volt hat szovjet katona eltemetve.[7] Mindezek a köztéren lévő sírokban lévő halottak később a püspökladányi református temetőben leltek végső nyughelyre. Sírjaik, emlékművük jelenleg is ott található meg.

Még négy katonáról kell említést ejteni, akikről csak Püspökladány 1945-ös halotti anyakönyve tesz említést. Hadifogságból hazaérkezőket szállító vonatról 1945. december 9-én Püspökladány állomáson három német, név szerint Franz Hoboda, August Lederle és Hermann Schulz, valamint egy magyar katona – Czifra Imre – holttestét emelték le.[8]

Rudolf Becker
(Fotó: Horváth Attila gyűjteménye)

 Egy olyan német katona is elesett Püspökladánynál, aki kimagasló tetteiért igen magas kitüntetést kapott. Rudolf Becker főhadnagy, a 13. páncélos hadosztály alárendeltségében lévő 66. páncélgránátos ezred 1. századának parancsnoka volt. 1944. február 23-án kapta meg a vaskereszt lovagkeresztjét, és 50 közelharcban eltöltött napért az arany közelharc pántot 1944. február 15-én, természetesen ezeken kívül több kitüntetést viselt még. Hősi halála után századossá léptették elő.

*

Sikunov százados sírja a főtéren, régi helyén
(Fotó: Püspökladány Anno gyűjteménye)

A szovjet sírok között megtalálható Nyikolaj Alekszajevics Sikunov gárda százados sírja, aki 1944. október 14-én halt hősi halált a Kabáért folyó harcok során, és Püspökladányban lett eltemetve. Sikunov gárda százados 18. harckocsi hadtest 1438. önjáró tüzérezredében volt ütegparancsnok, felterjesztették a szovjetunió hőse kitüntetésre is, melyet a hadtestparancsnok 1945. január 13-án írt alá, azonban 1945. január 20-ai aláírással a honvédő háború érdemrend I. osztályát kapta meg.

 

Sikunov kitüntetési felterjesztése

(Forrás: www.podvignaroda.ru)

*
LÁBJEGYZETEK:

[1] MNL-HBML IV.B 1406/b 25038/1944

[2] B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester második közéleti, családi naplója és krónikája 1920 – 2000 Püspökladány 1999 27. p.

[3] Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest, 2001 http://mek.oszk.hu/05000/05002/html/#d1e10915 (hozzáférés 2015. február 8-án)

[4] A két áldozat: Josef Moser tizedes tábori postaszáma szerint 22. Kompanie / Luftgau-Nachrichten-Regiment 25 állományába tartozott és Franz Marhoun szakaszvezető, aki a 2/pionier bataillon 201 állományába tartozott. Mindkét katona a debreceni Honvédtemetőben nyugodott 2014. novemberéig, ekkor exhumálták őket, és a budaörsi német-magyar katonatemetőben helyezték örök nyugalomra.

[5] Püspökladány halotti anyakönyve 153/1944-es bejegyzés.

[6] Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata – Harcok a Tiszántúlon, 1944. október Puedlo 2007 73-104. p.

[7] Püspökladány községi tanács végrehajtó bizottságának 728/1958-as számú irata. Másolata a szerző birtokában.

[8] Püspökladány halotti anyakönyve 250, 251, 252, 254/1945-ös bejegyzések.

*

MELLÉKELT VESZTESÉGI LISTÁK, NÉVSOROK:

– A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA (2 kötözőhely és 3 hadikórház)

– PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

– PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

*

************

*

A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA:

.

A 111. önálló egészségügyi zászlóalj kötözőhelyén meghaltak:

 

Abasz Szalmanovics Abazarov vöröskatona 1891-1944.10.21

Fjodor Mihajlovics Eszderzsanszkij vöröskatona ?-1944.10.21

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Ivan Jegorovics Kiljakov szakaszvezető 1919-1944.10.21

Gyenyisz Osztapovics Ksevinszkij vöröskatona

1. gárda légideszant hadosztály

Jakov Jakovlevics Szobko vöröskatona 1909-1944.10.22

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

 

Az 1. gárda légideszant hadosztály 12. önálló egészségügyi zászlóaljának kötözőhelyén meghaltak:

 

Grigorij Szemjonovics Dragatok vöröskatona 1925-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Ivan Mefodijevics Kacsurka vöröskatona 1918-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Dmitrij Vasziljevics Kedik vöröskatona ?-1944.10.16

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Alekszandrovics Kolomen vöröskatona 1917-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Pavel Vasziljevics Kononyenko vöröskatona 1915-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 8. önálló híradó század

Grigorij Ivanovics Kovalcsuk vöröskatona 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pavel Prokopijevics Krivozub őrvezető 1921-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Pjotr Jefimovics Lebegy vöröskatona 1923-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Anyiszimovics Levinszkij tizedes 1899-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Porfirij Fjodorovics Rozskov vöröskatona 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Lev Jefimovics Snajder vöröskatona 1904-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Ignat Vasziljevics Szambaj szakaszvezető 1912-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Gavril Ivanovics Sztarcsak törzsőrmester 1924-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Ivan Sztyepanovics Trosztjaneckij ?-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály

Joszif Ivanovics Zsarinov szakaszvezető 1904-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 

A 233-as számú hadikórházban meghaltak:

 

Mihail Ivanovics Fomin vöröskatona 1898-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály

Mihail Andrejevics Guk őrvezető 1897-1944.10.28

Filimon Tyihonovics Iljko vöröskatona 1899-1944.10.28

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

 Fjodor Mihajlovics Zaharov 1901-1944.11.11

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

 

A 1164-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Melkon Akopovics Akopjan tizedes 1910-1944.11.18

Ivan Filippovics Akszenov szakaszvezető ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Andrej Alekszejevics Bahmatov vöröskatona 1896-1944.11.22

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Jefimovics Barmatov vöröskatona 1924-1944.11.09

Mihail Sztyepanovics Beljavkin vöröskatona 1911-1944.11.22

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Jefim Iljics Birjukov vöröskatona 1899-1944.11.21

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Nyikolaj Georgijevics Botosvili vöröskatona 1918-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Iderisz Konovics Csugajev vöröskatona ?-1944.11.06

288. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Fjodor Ivanovics Drozd vöröskatona 1909-1944.11.07

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Prokofij Andrejevics Fofenov vöröskatona 1899-1944.11.20

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Pjotr Konsztantyinovics Gavreilenkov vöröskatona 1913-1944.11.02

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1227. tarackos tüzérezred

Leonyid Alekszandrovics Golubjev ezredes 1906-1944.11.04

11. önálló páncéltörő tüzérdandár parancsnoka

Viktor Ivanovics Gyenyiszjuk vöröskatona 1900-1944.11.18

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

 Ivan Nyikolajevics Kogan vöröskatona 1903-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 799. lövészezred

Ivan Antonovics Lozovenko vöröskatona 1910-1944.10.30

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Trofim Gurjevics Naumenko vöröskatona 1906-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Vardan Hacsaturovics Nyekogoszjan főhadnagy 1918-1944.11.02

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred lövész századparancsnok

Ivan Vasziljevics Nyekraszov vöröskatona 1924-1944.11.23

Kirill Gorgyejevics Pincsuk vöröskatona 1909-1944.10.29

Pjotr Vlagyimirovics Pogorelov vöröskatona 1895-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Szokrat Alekszandrovics Privadze vöröskatona 1903-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Alekszandr Alekszejevics Prokofjev hadnagy, szakaszparancsnok 1910-1944.11.15

Alekszej Petrovics Rogacsev alhadnagy 1921-1944.11.09

163. lövészhadosztály, 365. tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Romanov vöröskatona ?-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

 Alekszandr Antonovics Rula vöröskatona 1925-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Makszim Ivanovics Szizov hadnagy 1918-1944.11.11

1. gárda légideszant hadosztály lövész századparancsnok

 

Az 5152-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Irvand Szemjonovics Adamzot vöröskatona ?-1944.10.25

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

Majlot Aksalov tizedes ?-1944.11.10

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred

Mihail Szamszonovics Beridze törzsőrmester ?-1944.11.25

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Berkutov vöröskatona ?-1944.11.10

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred 70. önálló rohamzászlóalj

Vaszilij Dmitrijevics Bigus vöröskatona

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Szergej Konsztantyinovics Bogomolov vöröskatona ?-1944.11.12

337. lövészhadosztály, 1127. lövészezred

Fjodor Abramovics Bratanov vöröskatona 1911-1944.11.03

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Ivan Fjodorovics Csaszovoj vöröskatona ?-1944.11.13

Anatolij Vasziljevics Csernyajev vöröskatona 1924-1944.10.24

1039. tarackos tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Darin vöröskatona ?-1944.11.10

375. lövészhadosztály

Lev Szelivesztrovics Domencsuk őrnagy 1904-1944.11.08

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Umar Dzsalimov vöröskatona 1919-1944.11.03

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Szergej Grigorjevics Fityejev vöröskatona 1920-1944.10.28

5. gárda áttörő tüzérhadosztály

Inokentij Gajgumakov vöröskatona 1905-1944.11.01

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1211. tarackos tüzérezred

Danil Fjodorovics Glusko vöröskatona 1901-1944.10.27

Klementin Grigorjevics Golub vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Konsztantyin Andrejevics Grebenjuk őrmester ?-1944.10.10?

409. lövészhadosztály

Ivan Leontyevics Gruzin gárda alhadnagy 1918-1944.10.30 vagy 1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred lövész szakaszparancsnok

Jakov Haszt. Gubajdulin vöröskatona ?-1944.12.08

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

David Emanuelovics Gutin hadnagy 1908-1944.11.19

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Virdo Haradzesvili vöröskatona 1914-1944.11.05

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Anyiszij Nyikolajevics Hlija tizedes 1918-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Lalabek Hudajberdijev vöröskatona 1911-1944.11.06

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Konsztantyin Kuzmics Ignatov vöröskatona ?-1944.11.24

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Szemjon Nyikiforovics Inozemcev gárda alhadnagy ?-1944.11.10

7. gépesített hadtest, 16. gépesített dandár

Ismeretlen szovjet katona ?-1944.11.06

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Alekszej Petrovics Ivanov százados 1919-1944.11.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Georgij Petrovics Ivanyenko főhadnagy ?-1944.11.19

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Ahmet Kerimov vöröskatona 1912-1944.11.01

Pjotr Dmitrijevics Kitenko alhadnagy 1924-1944.11.13

53. hadsereg

Pavel Alekszejevics Klepikov alhadnagy 1922-1944.11.09

312. éjszakai bombázórepülő hadosztály, 392. éjszakai bombázórepülő ezred navigátor

Jakov Ivanovics Kobzev vöröskatona 1912-1944.11.04

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Rasztiszlav Gurjevics Komjakov hadnagy 1924-1944.10.30

1219. tarackos tüzérezred felderítő

Nyikolaj Fjodorovics Kopiusz vöröskatona ?-1944.11.08

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Nyikita Markovics Kovbaszjuk szakaszvezető ?-1944.11.15

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Grigorij Kucenko vöröskatona 1913-1944.11.04

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Dmitrij Szavvics Kulenko hadnagy 1910-1944.11.29

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Imaljfa Petrovics Kulitjan vöröskatona 1918-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Kuznyecov ?-1944.11.09

Ivan Grigorjevics Kuzovkov vöröskatona ?-1944.10.26

4. gárda lovashadtest, 1815. önjáró tüzérezred

Szemjon Taraszovics Ljubcsin vöröskatona ?-1944.11.16

Pjotr Tyimofejevics Medvegyev vöröskatona ?-1944.11.16

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Grigorij Sztyepanovics Melnyikov vöröskatona 1898-1944.11.04

Anton Prokofjevics Mihajljuta vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Alekszej Antonovics Mocsanov szakaszvezető ?-1944.10.22

Pjotr Vasziljevics Mokrjak vöröskatona ?-1944.11.18

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Sabri Izrailevics Musztafajev ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Nifiptov szakaszvezető ?-1944.10.29

1. gárda légideszant hadosztály

Konsztantyin Georgijevics Nyedeljko őrnagy ?-1944.11.22

203. lövészhadosztály

Ivan Mojszejevics Oculjak vöröskatona 1921-1944.11.01

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

Alekszandr Pavlovics Pavlov vöröskatona ?-1944.11.09

6. lövészhadosztály, 333. lövészezred

Nyikita Kuzmics Petin vöröskatona ?-1944.11.11

Jefrem Danilovics Pivovar vöröskatona 1915-1944.11.06

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred II.zászlóalj

Borisz Gadzsimovics Sahkarimov hadnagy 1918-1944.11.01

203. lövészhadosztály századparancsnok

Pekporij Sanava vöröskatona ?-1944.10.24

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Konsztantyin Alekszandrovics Sutlov vöröskatona 1907-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Ivan Vasziljevics Szafronov vöröskatona 1915-1944.11.03

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Alekszej Alekszandrovics Szamusin vöröskatona 1909-1944.11.06

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Mihail Vasziljevics Szavcsuk vöröskatona 1913-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Sztyepan Fjodorovics Szkljarov vöröskatona 1913-1944.10.28 vagy 1944.10.29

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Pjotr Averjanovics Szletja vöröskatona ?-1944.11.30

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Vaszilij Gyenyiszovics Tobjan vöröskatona 1919-1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Leonyid Szpiridonovics Trenogih vöröskatona 1923-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Nyikolaj Pavlovics Tutubalin vöröskatona ?-1944.10.24

Uvarov vöröskatona ?-1944.11.11

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Valentyin Jakovlevics Vosztrikov gárda főhadnagy 1922-1944.10.24

5. gárda harckocsi hadtest, 20. gárda harckocsi dandár III. zászlóalj századparancsnok

Pavel Mihajlovics Zagorodnyij vöröskatona ?-1944.10.25 vagy 1944.10.26

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Mihail Vasziljevics Blazsko vöröskatona 1896-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fuat Hizbulajevics Galijev alhadnagy 1916-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Vaszilij Grigorjevics Szimrok hadnagy

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövész szakaszparancsnok

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Willi Becker gefreiter 1908.09.19 Alferde-1944.10.08 Püspökladány

Rudolf Becker oberleutnant 1923.01.07 Königsborn-1944.10.13 Püspökladány

Udo Bruns gefreiter 1924.10.01 Einswarden-1944.10.08 Püspökladány

 August Maria Frensch gefreiter 1904.08.24 Wesel-1944.10.08 Püspökladány

Johann Gabriel SS-Unterscharführer 1917.07.25 Duisburg-Großenbaum-1944.03.31 Püspökladány

Johann Gebhardt gefreiter 1923.03.24 Saargemünd-1944.10.13 Püspökladány

Rudolf Goedecke gefreiter 1908.10.24 Wiesbaden-Biebrich-1944.10.08 Püspökladány

Karl Hammer obergefreiter 1922.09.08 Hellmonsödt-1944.10.08 Püspökladány

Xaver Heinrich gefreiter 1907.03.25 Haslangkreut-1944.10.08 Püspökladány

Franz Hoboda ?-1945.12.09 Püspökladány

Heinrich Kanzonk unteroffizier 1913.07.30 Buer-Erle-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Kirsch obergefreiter 1922.05.05 Nieder Ehrenburg-1944.10.08 Püspökladány

Georg Koschitzki obergrenadier 1926.02.18 Schniedemühl-1944.10.13 Püspökladány

Herbert Köhler obergefreiter 1915.11.05 Wiehsstein-1944.10.13 Püspökladány

August Lederle ?-1945.12.09 Püspökladány

Wolfgang Joachim Limpach obergrenadier  Berlin-Charlottenburg1925.04.07-1944.10.12 Püspökladány

Waldemar Maiwald leutnant  Piesteritz1922.04.07-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Friedrich Wilhelm Merz obergefreiter  Vogelfang1921.02.02-1944.10.10 Püspökladány

Werner Karl Wilhelm Müller gefreiter  Berlin1921.07.09-1944.10.08 Püspökladány

Ewald Nennecker obergefreiter 1913.07.03 Dortmund-Bövinghausen-1944.10.08 Püspökladány

Hans Prüß obergefreiter 1910.06.09 Berlin-1944.10.08 Püspökladány

August Franz Rietmann obergefreiter 1922.02.09 Halverde-1944.10.08 Püspökladány

Heinz Rudolphi unteroffizier 1924.07.24 Kl. Waahr.-1944.10.12 Püspökladány

Günther Schröder grenadier 1925.05.29 Schleswig-1944.10.12 Püspökladány

Erwin Wilhelm Hermann Schulz grenadier 1922.02.14 Rakow-1944.10.13 Püspökladány

Hermann Schulz ?-1945.12.09 Püspökladány

Theodor Weyergraf schütze 1909.10.11 Düsseldorf-1944.10.08 Püspökladány

Horst Ernst Gustav Ziegler obergrenadier 1925.08.29 Genthin-1944.10.13 Püspökladány

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Borisz Gavrilovics Mjasznyikov hadnagy 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred szakaszparancsnok

Mihail Gyenyiszovics Zserebickij vöröskatona 1908-1944.10.21

Filipp Illarionovics Gyemencsuk alhadnagy ?-1944.11.19

30. lovashadosztály, 138. lovasezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Fjodor Ivanovics Csernopisznyij vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Ivanovics Kaszjancsuk gárda vöröskatona 1921-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

 Nyikolaj Ivanovics Peszkov gárda törzsőrmester 1921-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 68. gárda önálló aknavető osztály

 Nyikolaj Ivanovics Sztyepanov vöröskatona 1924-1944.10.23

Pjotr Ivanovics Judin gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszandr Jakovlevics Dovbnja vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Jefimovics Kravcsenko vöröskatona 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Andrej Konsztantyinovics Liszenko gárda kozák 1901-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Grigorij Konsztantyinovics Kupajev gárda kozák 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Nyikolaj Konsztantyinovics Kozlov vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Viktor Konsztantyinovics Utkin őrmester 1923-194?

Fjodor Leontyevics Zsigulszkij gárda kozák 1898-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Viktor Mironovics Filipcsuk vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Nyikiforovics Tjutjunyik gárda őrmester 1915-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Andrej Nyikolajevics Rudakov gárda vöröskatona 1925-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Vlagyimir Nyikolajevics Ivanov gárda őrmester 1909-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Anatolij Osztrovics Buzikin őrmester 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Alekszandr Parfenovics Kohanovszkij vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Parfilovics Bondarenko gárda hadnagy 1922-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövészszázad parancsnok

Ivan Pavlovics Vlaszov gárda őrmester 1910-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Ivan Pavlovics Szamszonov hadnagy 1921-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Calik Pejszikovics Hvojnickij vöröskatona 1924-1944.11.05

Hősi halál helye: Püspökladány

 Radlan Rahimovics Szpiridonov vöröskatona 1922-194?

Ivan Szemjonovics Cserkasin őrvezető 1919-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Musztafa Szemjonovics Tjumenyev gárda vöröskatona 1905-1944.10.08

4. gárda lovashadtest, 12. gárda aknavető ezred

Tyimofej Szemjonovics Bojcsenko vöröskatona 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Joszif Sztyepanovics Pugacs vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Ivan Tyimofejevics Grigorenko vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Szerdjukov törzsőrmester 1923-1944.10.07

10. gárda lovashadosztály, 128. harckocsiezred

Fjodor Vasziljevics Maklasov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Gyemjan Vasziljevics Borodaj őrvezető 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Vasziljevics Szidorov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Nyikolaj Szergejevics Nyikolajev gárda kozák 1904-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Pavel Ivanovics Szotnyikov tizedes 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Szergejevics Szvetlakov szakaszvezető 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Akim Vasziljevics Gorobenko őrmester 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Lev Vasziljevics Afanaszjev hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár II. zászlóalj harckocsi parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Jermakov szakaszvezető 1925-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Sztyepan Kuzmics Salapugin törzsőrmester 1920-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Nyikolaj Platonovics Petrov szakaszvezető 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Sztyepan Ivanovics Tronyenko vöröskatona 1897-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fjodor Izotovics Babenko vöröskatona 1905-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Alekszandr Jakovlevics Karpuhov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Batrogaszt Dzsibalejev vöröskatona 1912-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Szergej Fedotovics Radajevvöröskatona 1899-1944.10.1318. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Matvejevics Krasinnyikov tizedes 1923-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Nyikitovics Kovalenkovöröskatona 1912-1944.10.1418. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Jefim Grigorjevics Szamburszkij vöröskatona 1899-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Kirillovics Sztabroszkij vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Ardzsan Hudajnazarov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Aszarbek Dzsamburcsijev szakaszvezető 1924-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Amers Szatvaldijev vöröskatona 1913-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Alekszejevics Gvozgyikov hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár I. zászlóalj harckocsi parancsnok

Dmitrij Andrijanovics Baldin szakaszvezető 1908-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Daniil Nyikolajevics Zincsenko szakaszvezető 1912-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Vasziljevics Volkov tizedes 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Fjodor Fjodorovics Nyikiforovőrmester 1925-1944.10.0730. lovashadosztály, 138. lovasezred

Mihail Taraszovics Merkulov őrmester 1906-1944.10.21

24. önálló páncéltörő tüzérdandár, 484. páncéltörő tüzérezred

Alekszandr Alekszandrovics Volkov kozák 1923-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Grigorij Andrejevics Demin kozák 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Alekszej Geraszimovics Szadkovszkij kozák 1914-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Habib Ibrahimovics Abidovgárda hadnagy 1919-1944.10.1618. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Alekszandr Ivanovics Belozerov gárda hadnagy 1907-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred lövész század parancsnok

Vaszilij Ivanovics Ivanov törzsőrmester 1897-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály vegyiharc század

Vlagyimir Ivanovics Dobko gárda hadnagy 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred aknavető szakasz parancsnok

Nyikolaj Jakovlevics Grudnyevszkij kozák 1924-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Sztyepan Jakovlevics Vardakov alhadnagy 1918-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi parancsnok

Ivan Kuzmics Lipunov őrmester 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred

Alekszandra Nyikolajevna Zalivina őrmester 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Jefim Szemjonovics Abramov gárda alhadnagy 1925-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Dmitrij Vasziljevics Jarcev főhadnagy 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi szakasz parancsnok

Nyikolaj Boriszovics Nikulnyikov őrmester 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Andrej Grigorjevics Omeljcsenko hadnagy 1920-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred szakaszparancsnok

Rahim Muhamedovics Ahmedov tizedes 1915-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Leonyid Pavlovics Parsin vöröskatona 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Mitrofan Pavlovics Grebenkin szakaszvezető 1923-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Vlaszovics Lidacskov vöröskatona 1919-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Osztap Danilovics Romasenko vöröskatona 1901-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Trofimovics Rudenko vöröskatona 1904-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Vaszilij Ivanovics Cserescsenko vöröskatona 1920-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 255. légvédelmi tüzérezred

Ivan Fjodorovics Borscsev gárda kozák 1900-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Ivanovics Szilcsev gárda alhadnagy 1922-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred önjáró löveg parancsnok

Ilja Vasziljevics Pisenkov szakaszvezető 1916-1944.10.19

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Nyikolajevics Volkov szakaszvezető 1924-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár

Nyikolaj Alekszejevics Sikunov gárda százados 1922-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred ütegparancsnok

Ivan Nyikitovics Boromolov őrvezető 1922-1944.10.13

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Afanaszjevics Szoloha gárda kozák 1911-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Akimovics Cebro alhadnagy 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Andrej Alekszandrovics Szedov törzsőrmester 1916-1944.10.23

Fjodor Alekszejevics Zinszkij vöröskatona 1921-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Jurij Alekszejevics Jahno gárda kozák 1924-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Krasznoszlav Alekszejevics Mojszejev őrvezető 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Nyikolaj Alekszejevics Jaszinszkij vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pjotr Alekszejevics Szokolov gárda százados 1909-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, törzstiszt

Alekszandr Andrejevics Porovoj vöröskatona 1910-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pavel Appolonovics Sztihin vöröskatona 1908-1944.10.23

Alekszej Dmitrijevics Zavarzin gárda vöröskatona ?-1944.10.14

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszej Dmitrijevics Obihvoszt vöröskatona 1915-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Fjodor Dmitrijevics Csemurenkov vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Eriferovics Butorin gárda hadnagy 1918-1944.10.11

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred felderítő szakasz parancsnoka

Pjotr Fedoszejevics Ponomarenko vöröskatona 1923-194?

Nyikolaj Filippovics Kvasa gárda főhadnagy 1912-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály

Alekszej Fjodorovics Derebjancsenko vöröskatona 1909-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Gavril Fjodorovics Tyimofejev vöröskatona 1902-1944.10.26

Anna Fominicsna Sisova vöröskatona 1920-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Roman Frolovics Buharkin gárda vöröskatona -1944.10.142. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

 

Püspökladány elfoglalásáért és a környékbeli harcokban ELTŰNT szovjet katonák nem teljes névsora:

 

Mihail Fjodorovics Lukin szakaszvezető 1925-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Matvejevics Fjodorov alhadnagy géppuskás-szakasz parancsnok 1911-1944.11.14

Dzsura Dzsabarov szakaszvezető 1918-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Vaszilij Szemjonovics Francev alhadnagy 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi II. zászlóalj harckocsi parancsnok

*

************

*

Forrás:

Lábjegyzetben (szöveg alatt)

Külföldi veszteségi adatbázisok

Fotó:

Horváth Attila gyűjteménye

Püspökladány Anno gyűjteménye

www.podvignaroda.ru

*

Összeállítást készítette:   Horváth Attila

Szerkesztette:    Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE (Névsorral!)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN

ÚTRA KELNEK A HARANGOK

DOKUMENTUMOK

FOTÓTÁR

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

A Honvédelmi Minisztérium munkaértekezletén vett részt a Püspökladány Anno honlap szerkesztője

 

Nagy megtiszteltetés érte a Püspökladány Anno helytörténeti honlapot, ugyanis több civil szervezettel, kutatóval együtt a honlap szerkesztője is meghívást kapott a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály (HM TKHKF) által, immár második alkalommal megrendezett „Civil kapcsolatok a hadisírgondozásban” elnevezésű munkaértekezletre. Az egész napos konferenciát Budapesten, a Stefánia Palotában (Honvéd Kulturális Központban) tartották 2015. március 4-én, szerdán.

*

Beszámoló egy résztvevő szemével

A konferencia célja az volt, hogy a hadisírgondozásban, a katonaősök emlékének ápolásában aktívan részt vevő szervezeteket összefogja, képviselőiket egymással és a Honvédelmi Minisztérium munkájával, a hadisírgondozás területén kialakított elképzeléseivel megismertesse, ezzel is elősegítve és összehangolva az együttműködést, a közös célok megvalósítását.

A munkaértekezletre a HM TKHKF meghívására érkeztek a résztvevők, a hadisírgondozásban és a katonaősök emlékének ápolásában aktívan szerepet vállaló egyesületek, alapítványok, körök, társulások, néhány honlap képviselője és kutatók. A meghívottak előzetes bemutatkozó anyagainak összefoglalóját a rendezvényre elkészített közös kiadványban tette közzé a minisztériumi főosztály, mely lehetőséget biztosít az érintettek egymás közötti és szakmai körökben való megismertetésére is. Ebben kapott helyet megtisztelő módon a Püspökladány Anno honlap rövid bemutatkozása is, melyért köszönettel tartozom a szervezőknek!

*

A munkaértekezlet szakmai programjának ismertetése:

A konferenciát Maruzs Roland alezredes, a főosztály Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztályának vezetője nyitotta meg, aki előadásában hangsúlyozta, hogy „fontos a társadalom felé közvetíteni a hadisírgondozás jelentőségét, mert ez egy olyan feladat, amit nem tud a honvédség egyedül ellátni”, majd hozzátette, mennyire fontos, hogy a civil szervezetek magukénak érezzék ezt a feladatot. Alezredes úr ezt követően a Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozó tevékenységét mutatta be szemléletes és informatív diák segítségével.

Kiss Balázs főhadnagy, a HM TKHKF Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztály szakreferense a hadisírgondozással és honvédelmi neveléssel foglalkozó szakállomány tevékenységét ismertette meg a résztvevőkkel, a bejárt temetőkben végzett tereprendezési, sírfelújítási és egyéb tevékenységelemek szemléltetésével.

A közös munkaebédet követően a délutáni szekcióban néhány egyesület, alapítvány mutatta be tagsága áldozatos munkáját, a tevőleges hadisírgondozás nehéz, de önzetlen küldetését.

Dr. Havasi János, a „Sírjaik hol domborulnak?” televíziós műsor és a Háborús Keresőszolgálat internetes oldal szerkesztője „Időutazás a szovjet lágervidéken” címmel tartott előadást, s egy személyes vonatkozású kisfilmmel emlékezhettünk meg a munkaszolgálatra elhurcoltakról. Ezt követte Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökének előadása „Hadisírok nyomában Ukrajnában” címmel, mely az egyesület önkéntes küldetését, a nehéz és tényleges terepmunkát, a haditemetők feltárását, az Ukrajna területén nyugvó magyar hadisírok rendbehozatalának áldozatos tevékenységét mutatta be. Ugyanezt a küzdelmes és áldásos munkát ismerhettük meg Vásárhelyi Gábor József, az Erdélyi Kutatócsoport Egyesület elnöke tolmácsolásában, akik ugyanezt végzik Erdélyben. „Magyar Hadisírgondozás Erdélyben” című, fotókkal gazdagon illusztrált beszámolója az Úz-völgyébe kalauzolta el a rendezvény résztvevőit.

Pintér Tamás, a Nagy Háború Blog főszerkesztője és a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány elnöke „A fogalommá vált Isonzó” címmel tartott érdekfeszítő előadást, mely szorosan összefüggött  T. Hámori Ferenc, az Indóház Közlekedési Lap- és Könyvkiadó ügyvezetőjének „Isonzó Expressz 2015” című ismertetőjével. A konferencián elhangzott, hogy az év egyik legjelentősebb programjában, az Isonzó Expressz elnevezésű nyilvános emlékvonat szervezésében nagy szerepet vállalt a Honvédelmi Minisztérium és az előbb említett két társadalmi szervezet.

Legvégül Martin Drobňák elnök és Szabó Viktor, a homonnai Beszkidek Hadtörténeti Klubtól ismertette a klub 2014. évi hadisírgondozó munkáját, melynek során a Felvidéken magyar hadisírokat tartalmazó temetőket tettek rendbe.  A rendezvény moderátora Illésfalvi Péter kormánytisztviselő úr volt.

Az értekezleten elhangzott, hogy tavaly óta az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság (MH HKNYP) állományában hadisírgondozói tevékenységgel foglalkozó beosztásokat rendszeresítettek és ennek keretében minden megyében egy-egy hivatásos katona végzi majd ezt a tevékenységet, aki az e téren tevékenykedő civil szervekkel való kapcsolattartásban is közreműködik. A szakmai rendezvény szüneteiben e nehéz, áldozatos és önkéntes munkában résztvevők kötetlen beszélgetés keretében ismerkedhettek meg egymással, a minisztérium és a Magyar Honvédség képviseletében megjelentekkel, valamint tapasztalatokat, információkat cserélhettek.

*

Köszönöm a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálynak – a Püspökladány Anno honlap nevében – e tartalmas és színvonalas munkaértekezleten való részvétel lehetőségét!

Megyaszai Szilvia

 

*

Saját tematikus oldalak:

Első Világháborús Albumok: Első Világháborús Albumok

Császári és királyi debreceni 39. gyalogezred emlékezete: Cs és kir debreceni 39 gyalogezred emlékezete

Hősök Szobra:Hősök Szobra

Püspökladány Anno: Püspökladány Anno

*

Képgaléria:

(Fotók: Megyaszai Szilvia,

2., 15., 34., 35. és 36. fotó: Lór Ildikó, HM TKHKF)

(A képek rákattintással kinagyíthatóak, lapozhatóak)

***

A rendezvényről készült beszámoló a Honvédelmi Minisztérium honlapján:

http://www.honvedelem.hu/cikk/49634_civil_kapcsolatok_a_hadisirgondozasban

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egy 100 éves szoba gyűjteménye

 

Található Püspökladányban egy régi ház, melynek egyik szobája miliőjét, annak gyűjteményét nagy gonddal alakítja, s ápolja tulajdonosa. Kérem, ismerjék meg röviden e szoba történetét, melyről ennyit árult el tulajdonosa:

A szobában rengeteg régi tárgy és fotográfia őrzi a múltat, az itt található relikviák többsége családi örökség, illetve felajánlásokból került a gyűjteménybe, megmentve azokat az enyészettől az utókor számára. A családi gyűjteményt „100 éves szoba”néven emlegetik a ház lakói, s az ismerősök, kik a csodájára járnak.

A régiségek gyűjtése, gondozása e családban tradíció.

Ebben a 100 éves szobában lakott a nagy fali képen látható püspökladányi Szabó István és felesége, Veres Teréz, valamint testvére, Veres Eszter és az édesanyjuk, Veres Józsefné Kárai Zsófia.

A testvérük Veres Lajos, aki részt vett az I. világháborúban. Ő látható a háborús képen, mely 1918-ból való. Veres Lajost ismerősei Édes bácsinak nevezték, s Püspökladányban a Széchenyi utcán lakott. Az 1980-as években költözött el Püspökladányból.

Szabó István a PMÁV Egyetértés Sportegyesület alapító tagja volt, melyet 1924-ben hoztak létre. Ő a MÁV-nál dolgozott és néhány hektáros szántóföldön gazdálkodott.

2014. szeptemberében a Kulturális Örökség Napja esemény helyi rendezvényén vett részt a család, a szoba gyűjteményével.

 

Székely Istvánné tulajdonos

*

Képek a 100 éves szoba gyűjteményéről:

(A képek rákattintással kinagyíthatóak, lapozhatóak)

***

 A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***