június 2015 hónap bejegyzései

 

“Világháború, társadalom, emlékezet címmel rendeztek szakmai konferenciát 2014. szeptemberében a Politikatörténeti Intézetben, melyen előadás hangzott el többek között a Püspökladány Anno helytörténeti honlapon folyó gyűjtőmunkával kapcsolatban. A konferencia szakmai anyaga nemrég szerkesztett formában került közreadásra a Múltunk politikatörténeti folyóirat 2015/1. számában. E tény érdekessége számunkra, hogy a folyóiratban 19 oldalas képes összefoglaló került közreadásra a püspökladányi gyűjtőmunka tapasztalatairól, mely által szakmai körökben is figyelmet kaphatott az önkéntes munkával folyó, települési szintű értékmentő tevékenység.

A Kiadó ismertetője a püspökladányi gyűjtőmunkát bemutató tanulmányról:

“Az első világháború társadalmi emlékezete egyre inkább kommunikatív jellegű. Az eseményektől elválasztó, egyre növekvő távolság a családi emlékek elvesztésével fenyegetnek és a hézagos történetírói teljesítmény sem kínál alapot a széleskörű társadalmi emlékezet megteremtésére. Ilyen körülmények között a helyi emlékezet megszólaltatása különösen fontos. Ehhez elengedhetetlen, hogy hagyományos és innovatív eszközökkel felderítsük az emlékezet darabkáit és összekössük a helyi emlékezetet egy tágabb társadalmi emlékezettel. A cikk egy ilyen, jól működő kezdeményezést mutat be és elemez, rámutatva, hogy a technológiai és kommunikációs fejlődés ellenére az emberi erőfeszítés és kapcsolatépítés teszi lehetővé az emlékezet feltárását és alakítását.”

Az említett lapszám – mely 242 oldalas, könyv formátum – többek között a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

*

A 19 oldalas tanulmány képes mellékletének néhány oldala

*

Az összeállítás címe:

Megyaszai Szilvia: Világháború, társadalom, emlékezet. Az emlékezet helyi működéséről, a helyi közösség bevonásának lehetőségeiről, a püspökladányi helytörténeti honlap példáján keresztül (116-134. oldal)

A püspökladányi gyűjtőmunkáról szóló tanulmány teljes szövege a Múltunk 2015/1. számában olvasható, mely megrendelhető a Napvilág Kiadó honlapján.

*

(A Múltunk folyóiratról: “a modern kor, a 20. század politikatörténetét bemutató negyedévi folyóirat. Rendszeresen közzétesz újonnan feltárt értékes, korjelző dokumentumokat, továbbá helyet ad társadalom-, irodalom- és eszmetörténeti jellegű írásoknak is. Célja, hogy új kutatási eredmények gyors közreadásával segítse a történelem oktatását és, hogy a történettudomány szakmai követelményeinek eleget téve árnyaltan, hitelesen mutassa be Magyarország és Európa történelmét.”)

 

 A püspökladányi összeállítást is tartalmazó lapszám címlapja és a szerzők köre (2015/1.)

*

(A lapok nem eredeti minőségükben szkenneltek, nagyíthatóak és lapozhatóak)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egy igazán különleges könyvet és az abban foglalt élet történetét szeretném ajánlani a Püspökladány Anno honlap olvasóinak figyelmébe. A kötet egyik különlegessége, hogy idén, 2015-ben jelent meg Budapesten, de az alapjául szolgáló kézirat 1963-ban íródott, méghozzá szülővárosunkban, Püspökladányban. Már ez önmagában kivételessé teszi számunkra a kiadványt, de tovább fokozza kivételességét az a tény, hogy a visszaemlékezés tárgyául szolgáló időszak egészen az első világháború idejére vezeti vissza az olvasót.

Nagy izgalommal lapoztam, majd olvastam át ezt a minőségi kivitelben és tartalommal elkészült visszaemlékezést, melyet az egykori kézirat szerzőjének családtagjai, a fővárosban élő unoka és kedves felesége küldött meg számomra, akik egyben a kézirat kiadását is gondozták. A tiszteletpéldányt ezúton is nagy tisztelettel köszönöm, s örömmel mutatom be a honlap olvasóinak.

S hogy miért is különleges számunkra, püspökladányiak számára ez a kicsi kötet? Mert egy több, mint 40 évig Püspökladányban élő, tanító, s ez idő alatt több, mint 20 éven át a püspökladányi polgári iskolát vezető pedagógus, Bartók László visszaemlékezéseit örökíti meg az utókor számára. A napló témája szerzője első világháborús frontélményeinek megörökítése és több, mint 40 évvel későbbi felelevenítése, összefoglalása.

Bartók László (a család fotója)

A kézirat születésének körülményeiről így vall az 1973-ban elhunyt Bartók László, egykori püspökladányi tanár és iskolaigazgató: „Az 1961-62. év telén egyik foglalatosságom az volt, hogy emlékezetből hegedűn eljátszottam néhány általam ismert, köztük első világháborús dalt is. Azután azt gondoltam, hogy le is jegyzem őket. Már a századik körül tartottam, amikor egy kép idéződött fel bennem: a múlt, a 43-47 évvel ezelőtt történtek, a háborús események, katonai élményeim. Arra gondoltam, hogy leírom élményeimet kedvtelésből a magam szórakozására.  Mikor hozzákezdtem, akkor jöttem rá, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, mert a négy és fél évtized és az azóta velünk megtörtént események és viszontagságok, no meg a gyengülő emlékezőtehetség nagyon sok részletet elhomályosított. Probléma volt és részben ma is, az események sorrendje, pontos ideje. A tárggyal való foglakozás során sok minden eszembe jutott és helyére került, de problémáim ma is vannak, ezek azonban nem jelentősek.

Nem kívánok történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen azok jórészét emlékezetünk, élményeink, tanulmányaink és olvasmányaink még most is őrzik, de egy-két tényt és eseményt – mintegy keretet adva elbeszélésemnek – meg kell említenem.”

A könyvet olvasva e bevezető gondolatokhoz hozzáfűzhetem, hogy a szerző által emlegetett „problémák” nem mérvadóak, mert visszaemlékezése olvasmányos, logikusan felépített, szövege pedig választékos. Bár a történések és azok lejegyzése között több, mint 40 év telt el, ennek megfelelően nem is várhatunk naplószerű, részletes kronológiát, mégis a személyes emlékek újabb adalékokkal szolgálhatnak a Nagy Háború történelmének megismeréséhez. Nemcsak a világháborús téma iránt érdeklődőknek, de a laikus olvasónak is érdekes olvasmányul szolgálhat e kiadvány, mert a kézirat Cieger András történész jegyzeteivel megfelelő módon kiegészített, így a szükséges történelmi összefüggésekkel keretet alkotva érthető és szerethető. Számomra, mint lokálpatrióta olvasónak az is meghatározó élményem a könyvvel kapcsolatban, hogy az erdélyi Besztercén született, s az ország több pontján élő és dolgozó Bartók László éppen Püspökladányban – több évtizednyi itt-élése alkalmával – nálunk vetette papírra e könyv formában is megjelent személyes visszaemlékezést. Bartók 1971-ig élt e Hajdú-Bihar megyei településen, ezután költözött el Budapestre, s ott élt 1973-ban bekövetkezett haláláig. Életének nagyobb részét településünkön töltötte, mégis keveset tudunk róla, életének ezen meghatározó szakaszáról.

Cieger András – aki a kiadványt szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta – így foglalta össze a kötettel és Bartók Lászlóval kapcsolatos véleményét: „Bő négy évtizeddel az események után írt visszaemlékezését visszafogott hangvétel jellemzi, nem ítélkezni akar, hanem minél pontosabban megörökíteni háborús élményeit. Az eltelt hosszú idő alatt minden bizonnyal sokszor átgondolt (esetleg családi körben elmesélt) katonai epizódok letisztult elbeszéléssé álltak össze, amelyeket érezhetően átsző Bartók László évtizedes történelemtanári tapasztalata is az I. világháború okairól és következményeiről. Ebből fakadóan visszaemlékezésében nem az érzelmeké a főszerep: nem olvashatunk a könyvben bajtársak elvesztéséről, az olaszországi lövészárokharc idegeket próbáló elkeseredett küzdelmeiről, vagy a Nagy Háború egyéb borzalmairól. Sokkal inkább tekinthetünk e könyvre úgy, mint a háború – békésnek is mondható – mindennapjairól készített útirajzra, amelyet a (dél-tiroli, erdélyi stb.) tájleírások és a visszaidézett számos kis történet (…) tesznek igazán élvezetes olvasmánnyá.  Éppen ezért azok számára is tanulságos lehet a mű elolvasása, akiket a hadi események mellett az is érdekel, miként látta egy tanítóból lett közkatona azokat a városokat, tájakat és embereket, akiket a háború folytán megismert. Arra is választ kaphatunk a szerzőtől, miként tudta túlélni úgy a háború hosszú éveit, hogy lényegében nem is használta fegyverét a fronton, legalábbis nem utal ilyen esetre munkájában. Ez ugyanis nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia kitalált bumfordi katonájának, Svejknek sikerült, hanem Bartók László mellett feltehetően még sokaknak, így például a szintén történelemtanár Németh Józsefnek, Németh László író édesapjának is, aki ezt a tényt saját emlékirataiban fontosnak tartotta megemlíteni.”

*

Bartók László fiatalkorában, a képen a bal oldalon (a család fotója)

*

Bartók László élete:

/Részlet az Előszóból, kiegészítésekkel/

1894-ben az erdélyi Besztercén született, ahol édesapja, Bartók Ignác a helyi polgári fiúiskola mennyiség- és természettan tanára volt 1890 és 1897 között. Apja korai halála miatt óvónő édesanyja egyedül nevelte őt és két testvérét. Gyerekkorában gyakran költözniük kellett attól függően, hogy édesanyja hol kapott állást. Lényegében bejárták az országot: először Újpesten éltek az anyai nagyszülőknél, majd a felvidéki Vágbeszterce következett, ahonnan visszatértek Erdélybe, a Fogaras melletti Oláhújfaluba. Az I. világháború alatt az édesanya már a visszaemlékezésben is emlegetett Szatmár megyei Misztótfaluban dolgozott, Bartók László is ide tért haza a frontról szabadságra. A család rossz anyagi helyzetéből következően a Bartók gyerekek, László és Tibor (öccsük ötéves korában meghalt) többször kerültek árvaházba, amely gondoskodott taníttatásukról is. A fiúk szüleikhez hasonlóan a pedagógusi pályát választották: Bartók Tibor a kiskunfélegyházi tanítóképzőben szerzett elemi népiskolai tanítói oklevelet, László pedig a Stubnyafürdőre költözött elemi tanítóképzőben diplomázott és kapott kántori képesítést 1913-ban.

Tibor már az I. világháború kezdetén bevonult és tartalékos hadnagyi rangot ért el. 1916 augusztusában azonban az oroszokkal folytatott harcok során Bukovinában hősi halált halt. Bartók László ténylegesen csak 1915 végén kezdte meg katonai szolgálatát. Bartók a Besztercén állomásozó császári és királyi 63. gyalogezredbe vonult népfölkelőként. Katonai szolgálatáról ezt írja könyvében: “Érdekessége a dolognak, hogy az arcvonalból kellett a mögöttes országrészbe sorozásra mennem akkor, mikor már régen a fronton voltam, előzetes gyalogsági kiképzés, tisztiiskola után. Ennek az első hallásra meglepő, a katonai bürokratikus ügyintézésre olyannyira jellemző esetnek előzményei vannak. Mint népfelkelőt soroztak be, de népfelkelőből nem lehet tiszt, kérnem kellett tehát az egyéves önkéntesi jog megadását. A kérvény elintézéseképpen hívtak sorozásra.”. Ugyan kétszer is megsérült az olasz fronton, sérülései nem bizonyultak végzetesnek, sőt 1917 augusztusában tartalékos hadnaggyá léptették elő, és lábadozása idejére visszatérhetett Magyarországra. A háború befejezéséig Kolozsvárott teljesített hátországi szolgálatot. Mindeközben megkapta első tanítói kinevezését az erdélyi Berkenyesre, de a hadi helyzet, majd az azt követő politikai változások miatt már nem tudta megkezdeni munkáját.

*

*

A háború után végleg elhagyta szülőföldjét, édesanyjával átköltözött a trianoni Magyarországra. Először a szabadszállási református elemi iskolában tanított, majd 1927-től Solton, egy évvel később pedig Hajdúhadházon lett iskolaigazgató. A sok bolyongást követően pedagógusi pályájának utolsó évtizedeit – a szintén Püspökladányban tanító feleségével, Maksay Máriával – Püspökladányban töltötte: 1930-tól húsz éven át volt az itteni polgári iskola vezetője, majd 1950 és 1957 között beosztott tanára. Bartók Lászlónak két gyermeke született, kisebbik lánya szintén városunkban. Nyugdíjba vonulása után 1962-63-ban vetette papírra katonaemlékeit saját maga és családja számára.

Bartók László több, mint 40 évig élt Püspökladányban (abban a Bajcsy utcai házban, ahol később Rettegi Istvánné Annuska néni lakott), felesége halála után, 1971-ben költözött el családjához Budapestre, ahol 1973-ban bekövetkezett haláláig élt.

*

A könyv utolsó lapja…

***

*

Egy szerencsésen fennmaradt, 1931. évi polgári iskolai értesítőt Bartók László iskolaigazgató adott ki Püspökladányban, bemutatása egy korábbi anyagunkban, illetve a képre kattintva olvasható:

*

Köszönöm Bartók László családjának – Danka Zitának és férjének, Verebi Ákosnak – a megkeresést, a közreműködést, a könyvből felhasznált részletek és családi fotók, dokumentumok közzétételének lehetőségét. Köszönöm, hogy megismerhettük e Püspökladányban évtizedekig élő és dolgozó pedagógus, iskolaigazgató élettörténetét. Szívből kívánom, hogy még sok ilyen különleges, püspökladányi vonatkozású és a „nagyvilágban” is megjelenő, településünk hírnevét öregbítő kiadványt üdvözölhessünk és mutathassunk be a Püspökladány Anno honlapon!

.

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egy hadfi naplója…

Írásunk megtalálható a Könyvespolc rovatban és olvasható: ITT

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 Szakmai szervezetek támogató véleménye, levelei, elismerések

 

Ebben az albumban kerülnek közzétételre különböző szakmai szervezetek támogató levelei, valamint azok az ajánlólevelek, melyekkel a Püspökladány Anno helytörténeti honlapot és digitális gyűjteményét megtisztelték és támogatták a Püspökladányi Települési Értéktárba vétel alkalmával, továbbá a honlappal kapcsolatos elismerések is.

Köszönet a bizalomért, a támogatásért, az elismerő véleményekért!

*

HM HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM Hadtörténelmi Levéltár és Irattár levele a honlap szerkesztője számára. Előzmény (ITT): II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére digitalizálás és feldolgozás céljából

.

köszönőlevél KKJ

*

A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM Társadalmi Kapcsolatok És Háborús Kegyeleti Főosztály elvi támogatásáról biztosító ajánlólevele (részlet). Köszönöm a minisztériumi főosztály és Dr. Töll László Főosztályvezető Úr Püspökladány Anno helytörténeti honlapra és elektronikus gyűjteményére vonatkozó támogató véleményét!

*

Honlap:

***

*

A NAGY HÁBORÚ KUTATÁSÁÉRT KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY és az általa üzemeltetett NAGY HÁBORÚ BLOG elvi támogatásáról biztosító ajánlólevele (részlet). Köszönöm az alapítványnak és Pintér Tamás kuratóriumi elnöknek, a blog főszerkesztőjének a Püspökladány Anno helytörténeti honlapra és elektronikus gyűjteményére vonatkozó támogató véleményét!

*

Honlap:

***

*

A HONVÉDSÉG ÉS TÁRSADALOM BARÁTI KÖR DEBRECENI SZERVEZETE elvi támogatásáról biztosító ajánlólevele (részlet). Köszönöm a szervezetnek és Polyák András elnöknek a Püspökladány Anno helytörténeti honlapra és elektronikus gyűjteményére vonatkozó támogató véleményét!

***

*

A POLITIKATÖRTÉNETI INTÉZET elvi támogatásáról biztosító ajánlólevele (részlet). Köszönöm az intézetnek és Földes György főigazgatónak a Püspökladány Anno helytörténeti honlapra és elektronikus gyűjteményére vonatkozó támogató véleményét!

*

Honlap:

***

*

A PÜSPÖKLADÁNYI TELEPÜLÉSI ÉRTÉKTÁR BIZOTTSÁG támogató döntése, a Püspökladány Anno honlap és digitális gyűjteményének Püspökladányi Települési Értéktárba vételéről.

Részletek (ide kattintva): PÜSPÖKLADÁNY ANNO AZ ÉRTÉKTÁRBAN

***

*

A VITÉZI REND MAGYARORSZÁGI ORSZÁGOS TÖRZSKAPITÁNYÁNAK okirati dicsérő elismerése a honlap alapító-főszerkesztőjének “a történeti értékek feltárása és rögzítése érdekében végzett különlegesen értékes és kiváló munkája elismeréséül“.

1

***

*

A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSÉNEK Önzetlenség-díja a honlap szerkesztőjének “a helytörténeti értékek felkutatásában és feldolgozásában önként végzett kimagasló szakmai tevékenysége elismeréseként“.

 

02

***

*

A HONLAP OLVASÓINAK véleménye VENDÉGKÖNYVÜNKBEN (ide kattintva) olvasható!

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015. 06. 11.

„Hajdú-Bihar megye az értékek otthona” címmel rendezett konferenciát a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat 2015. június 10-én, melyre a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjeként kaptam meghívást. A konferenciára Debrecenben, a Megyeháza Árpád termében került sor, a Bocskai terem előtti kiállítótérben pedig a megye válogatott értékeiből rendezett időszaki kiállítás nyílt meg, mely június 24-ig látogatható.

A rendezvényen megjelenteket Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte, a megnyitót Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke tartotta. A Földművelésügyi Minisztérium képviseletében Szakáli István Loránd, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős helyettes államtitkár tartott előadást a Hungarikum Bizottság működéséről. Lakatosné Sira Magdolna, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság elnöke a megye értékeit mutatta be, majd Dr. Mazsu János, a Debreceni Értéktár Bizottság elnöke a „Cívis értékek tára” című előadásában ismertette a cívisváros értékeinek körét és kiemelt jelentőségét. A rendezvény második részében Szólláth Tibor, a Hajdúnánási Települési Értéktár Bizottság elnöke és Varjasi Imre, a Hajdúböszörményi Települési Értéktár Bizottság elnöke mutatta be a bizottságok munkáját, a települések értékeit, végül Jantyik Zsolt, a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár Bizottság elnöke zárta a konferenciát.

A rendezvényen került átadásra és bemutatásra a „Hajdú-Bihar megye az értékek otthona” című díszes kiadvány is, mely a kiadvány zárásáig, azaz 2015. április 23-ig a települési értéktárakba felvett helyi értékek bemutatását tartalmazza.

Az előadók hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a helyi közösségeknek, civil szervezeteknek és lokálpatrióta magánszemélyeknek is rendkívül fontos feladata van a helyi értékek felfedezésében és kérték, hogy javaslataikkal, munkájukkal támogassák a helyi és megyei értéktár bizottságok munkáját. Lakatosné Sira Magdolna, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Értéktár Bizottság elnöke kiemelte, hogy megyéjükben elsősorban nem a megyei és települési értéktár bizottságok a fő javaslattevők, hanem szakmai szervezetként a helyi közösségeket, lokálpatrióta személyeket, szervezeteket inspirálják ezek (a felvételre irányuló javaslatok) megtételére. A konferenciáról sok hasznos információval és tapasztalattal a tarsolyában térhettek haza a résztvevők, melyeket saját településük vonatkozásában is megfelelő módon kamatoztathatnak, s válhatnak általuk e helyi feladatok támogatóivá, ösztönzőivé. A Püspökladány Anno honlap képviseletében örömmel támogatom e kezdeményezést, mely hozzájárul települési történeti értékeink újra-felfedezéséhez, megmentéséhez és az utókornak történő átadásához! A Püspökladány Anno honlap a javaslataival, a társadalmilag is támogatott helyi értékek bemutatásával, ismeretterjesztő összeállításaival és szakmai munkájával is igyekszik – szerény lehetőségei szerint – e közös feladat megvalósítását segíteni, támogatni.

Települési értékeink pedig akár a megyei értéktárba történő felvételre is méltóvá válhatnak. Települési értéktárba felvételre érdemesek lehetnek a Püspökladány Anno honlap véleménye szerint – többek közötta Farkasszigeti Arborétum, a köztemető faragott fejfái, a vasútállomás felvételi épülete, vagy akár más, régi és különleges középületünk (pl.  GólyavárVárosháza, az egykori Rákóczi Szálloda, református és katolikus templomaink épületei stb), a Szent Ágota-híd, különleges magángyűjtemények (pl. csengőgyűjtemény, vasúttörténeti gyűjtemény stb), régi mesterségeink, ezek mesterei is (pl. fafaragás, seprűkészítés, szűrkészítés, pásztorkodás stb). Nagy néptanítóink szellemi hagyatéka is méltó a helyi értéktárba felvételre, Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné munkássága is megőrzésre kell, hogy kerüljön. Véleményem szerint a nagy hagyománnyal rendelkező népi együtteseink, továbbá Boruzs András, Törő Gábor szellemi hagyatéka, a Ladányi kereszt, Püspökladány egykori kútjai, a több, mint 85 éves I. világháborús emlékmű, vagy akár a különleges Püspökladányi tájszótár is helyet érdemel a települési értékek sorában és e kör természetesen tovább bővíthető. A konferencián elhangzottak alapján talán megkockáztatható az a feltételezés, hogy az országban egyedülálló 90 éves püspökladányi Fatelítő gépsor kiemelkedő nemzeti értékként akár a Magyar Értéktárba is eséllyel indulhatna a felvételért. Az összegyűjtött és települési értéktárba felvett értékeinkről egy kiadvány formájában is megemlékezhetne városunk, ahol ennyi történeti, földrajzi, néprajzi, társadalmi stb. értékkel büszkélkedhetünk. Összességében elmondható, hogy a munka e téren hatalmas, de lokálpatrióta és társadalmi összefogással is erősíthető.

Megyaszai Szilvia

*

A Püspökladányi Települési Értéktárba eddig felvett nemzeti értékek:

1. – MÁV Fatelítő gépészeti berendezései és épületegyüttese

Felvétel: 1/2014. (V. 20) TÉB határozattal

Ismertető: ITT

2. – Püspökladány Anno helytörténeti honlap (www.puspokladanyanno.hu) és digitális gyűjteménye

Felvétel: 1/2015. (V. 19.) TÉB határozattal

Ismertető: ITT

.

A Püspökladányi Települési Értéktárba felvett NEMZETI ÉRTÉKEK NYILVÁNTARTÁSA: 

http://www.puspokladany.hu/kozadat/kepviselo_testulet/bizottsagok/teb/teb_nyilv.pdf


*

Köszönöm a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzatnak a konferenciára történő meghívást, s a részvétel lehetőségét!

*

FOTÓGALÉRIA a rendezvényről:

                                 

(Fotók: Püspökladány Anno honlap)

*

A Dehir rövid RIPORT-VIDEÓJA a rendezvényről (a képre kattintva megtekinthető a www.dehir.hu oldalán):

 

*

További összeállításaink a témában (rákattintva olvashatóak):

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap és digitális gyűjteménye felvételre került a Püspökladányi Települési Értéktárba (a javaslat teljes dokumentációjával) – 2015. 05. 19.

Püspökladányi értéktár rendezvényen járt a Püspökladány Anno honlap szerkesztője, ahol bemutatta a honlapot és annak digitális gyűjteményét – 2015. 10. 07.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

Érdekes dolog hogy van, akinek teljesen kimarad az életéből a sport és a kötelezően letöltött iskolai testnevelés órán túl úgy éli le az életét, hogy nem érdekli a sport, nem űzi azt. Sokan vannak így. Aztán van az a réteg – én is ide tartozom – akinek az életét végigkíséri valamilyen formában… vagy űzi, vagy szereti, vagy mind a kettő. Életem eddig eltelt időszaka alapján jellemzően a „szereti és nézi” kategóriába sorolnám magamat, de azért volt olyan időszak – és van is – mikor aktívan jelen volt az életemben. Talán kezdeném a legvégén…

Ha egy sportágat kellene kiemelnem és választanom a palettából, az természetesen a kézilabda lenne. Végigkísérte az életemet a szeretete és minden fájdalom ellenére olyan jó kimondani, hogy aktívan játszom és egy kézilabda csapat tagja vagyok. A másik fontos sportélmény, amit mindig is a szívemen viseltem, az egy esemény volt: az olimpia.  1988 Szöul, amióta ki nem hagynám soha, hogy megnézzem a magyar érdekeltségű eseményeket. Imádom a szellemiségét, a küldetését, a hitvallását, és nem utolsósorban magát a sportélményt. De térjünk vissza a múlthoz, nézzük meg, hogy honnan is gyökerezik a sport szeretete…

Úgy gondolom, hogy rengeteg múlik a családon, azon, hogy milyen környezetbe születik bele a gyerek, mi veszi körül, mit lát, milyen impulzusok érik. Én egy sportos családba születtem Püspökladányban… Az első sportág, amivel találkoztam, az a birkózás volt… Mivel Apukám (Zagyva Lajos) kisgyermek koromban még javában szakosztályvezetőként tevékenykedett Püspökladányban, így rengeteg időt töltöttem birkózószőnyegen. Nálunk esténként esti mese helyett fekvőtámasz volt a program… Talán az mentett meg attól, hogy birkózó váljon belőlem, hogy megszületett öcsém, aki átvette Tőlem a stafétabotot.

Általános iskolai éveimet is végigkísérte a sport szeretete, ami lehetőség adódott abban az időben Püspökladányban,  abba belekóstoltam. Ilyen volt pl. az asztalitenisz… Nem tudom, hogyan  keveredtem  Sárosi Karcsi bácsi kis csapatához, és azt sem, hogy hányadikos lehettem, de jártam pingpongozni is, az akkori Zója iskola tornatermébe. Ha jól emlékszem, péntekenként volt az edzés és bár nem tartoztam a legjobbak közé, egyszer mégis sikerült egy megyei csapatbajnokságra is eljutnom, úgy rémlik, mintha érmet is nyertünk volna. Otthon pedig asztal híján a mama szobájában lévő kihajtós nagy asztalon gyakoroltunk.

Hárompróba, négypróba, ötpróba, mezei futóverseny… Helyszín: a városi sportpálya. Mindig vittek az iskolából, pedig nem szerettem igazán, legalábbis a futás részét. A kislabda dobással, távolugrással és súlylökéssel semmi bajom nem volt, na de a többi… a rengeteg futás. Soha nem felejtem el az összecsapós indítóbot hangját, ahogy várta az ember, hogy mikor is fog csattani… Bene Gyula bácsit tudom felhozni példaként, aki volt, hogy a végtelenségig is kivárt, vagy pedig azonnal indított. Emlékeim szerint a Petőfisek vitték a prímet, nagyon sok jó futó volt közöttük…

És akkor vissza a kézilabdához. Nagy múltja volt a sportágnak a városban, minden iskolának volt csapata, jó csapata, fiú, lány egyaránt… Házibajnokságok, városi bajnokságok, nagy csaták a Petri-telepieknek a Petőfisekkel, Zójásokkal… bitumenpálya, sérülések, sportcsarnok, különböző versenyek… A testnevelést oktató pedagógusok nagyon sok gyerekkel ismertették meg az alapokat, szerettették meg a kézilabdát, és úgy látom, hogy többedmagammal maradtunk e sport szerelmesei azóta is.

Fontos dolognak tartom a test edzését és talán e mozgásszegény világban még nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy minél több gyerek sportoljon. Úgy gondolom, hogy a legjobb hely, a kiindulópont erre: az iskola, így volt ez gyermekkoromban is. A sport nagyon sok mindenre megtanított, rengeteg élményt adott és bár áldozatokkal is járt – nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is – mégis, ha egy sportolót a dobogó legfelső fokán láthattunk és hallhattuk a magyar himnuszt, az első, ami eszünkbe juthatott, az a büszkeség volt. Az, hogy büszkék lehettünk arra, aki dicsőséget hozott az országnak, a városnak, büszkék lehettünk a sportolóra, aki származhat akár szűk pátriárkánkból is, hisz a hősök köztünk járnak.

 

Zagyva Ági

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonái
az emlékezés virágaival

2015. június 1-én került sor Debrecenben a Hősök napi megemlékezésre, melyre a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjeként kaptam meghívást. A megemlékezés Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és az MH 5. Bocskai István Lövészdandár szervezésében zajlott, s míg első része a Kossuth Laktanya Könyvtárában (MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára), második része a Honvédtemető Hősök temetőjében került megrendezésre.

A program a Lövészdandár Könyvtárában vette kezdetét, egy kamara-kiállítás megnyitásával. Takács Attila dandártábornok, parancsnok köszöntőjében méltatta a hazájukért életüket áldozni kész egykor élt és jelenben szolgáló magyar katonák nagyszerűségét, áldozatkészségét. Dr. Kovács Ilona, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára főmunkatársa nyitotta meg a kamara-kiállítást, mely során röviden ismertette az idén 100 éves debreceni Hősök temetője és az Orosz hadifogoly- és járványtemető történetét, ami a kiállítás témájául is szolgált. Csákvári Sándor, a  MH 5. Bocskai István Lövészdandár főelőadója bemutatta az ezen a napon debütáló „Elfeledett emlékezet – Debrecen első világháborús katonasírjai és temetői” címet viselő digitális dokumentumtárat, melynek közgyűjteménybe adására is e rendezvény keretében került sor. A digitális dokumentumtárat Takács Attila dandártábornok adta át Komolay Szabolcsnak, Debrecen alpolgármesterének, valamint Szendiné dr. Orvos Erzsébetnek, a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára vezetőjének, kik méltatták az elkészült debreceni adattár kiválóságát és az elvégzett munka értékét.

A megnyitót követően lehetőség nyílt a kamara-kiállítás és a MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára állandó kiállításának megtekintésére is. Az „Elfeledett emlékezet – Debrecen első világháborús katonasírjai és temetői” című kamara-kiállításon a debreceni Hősök temetőjével és az Orosz hadifogoly- és járványtemetővel kapcsolatos levéltári dokumentumok másolatai kerültek bemutatásra, valamint a császári és királyi 39. gyalogezredre vonatkozó kiállítási anyagok is helyet kaptak.

A kiállítás megnyitója után a debreceni Honvédtemetőben, a Hősök temetőjében folytatódott a megemlékezés. Ennek keretében került sor a Hősök temetője Mauzóleumában a békefenntartó feladatok végzése közben hősi halált halt katonák emléktáblájának átadására, felszentelésére és megkoszorúzására is.

A méltó megemlékezés a Szózat és az Il Silenzio katonazenekari kíséretével ért véget.

*

Az adatfeldolgozással érintett debreceni temetőkben az I. világháborúban, vagy ott szerzett sebesüléseik következtében elhunyt püspökladányi katonák sírjai is nyugodtak egykor, illetve számtalan püspökladányi lakos szolgált a császári és királyi 39. gyalogezred soraiban az I. világháború alatt. Az „Elfeledett emlékezet – Debrecen első világháborús katonasírjai és temetői” digitális dokumentumtár a Püspökladány Anno helytörténeti honlap gyűjteménye részére is átadásra került, melyet ezúton is köszönök a kutatócsoport tagjainak! A kamara-kiállítás témája, valamint a digitális dokumentumtár is összefüggésbe hozható püspökladányi adatokkal, így mindenképpen figyelmükbe szeretném ajánlani a még két hétig látogatható tárlatot, valamint az alapos munkával elkészített „Elfeledett emlékezet – Debrecen első világháborús katonasírjai és temetői” című dokumentumtárat (Szerző: Debreceni hadisír kutatócsoport. Kiadó: MH 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára). Az adattár elérhető a www.bocskaikonyvtar.hu honlapon is.

Megyaszai Szilvia szerkesztő

*

.

Fotógaléria:

(Képeket készítette: Megyaszai Szilvia)

                                                            

(A képek nagyíthatóak, lapozhatóak!)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz