január 2016 hónap bejegyzései

2016.01.31.

„Város születik”  képes összeállítás


Az itt bemutatott képes összeállítás, prezentáció a “30 éves Püspökladány, Püspökladány várossá avatásának 30. évfordulója” alkalmából, 2016. január 27-én tartott ünnepi emlékülésen hangzott el.  A rendezvényről készült képek az összeállítás második részében láthatóak.

*

“Város születik” című prezentáció
Megyaszai Szilvia – Püspökladány Anno honlap
(Fotó: Dorogi Márton Városi Művelődési Központ)

***

*

I.

“VÁROS SZÜLETIK –

Püspökladány bemutatása a várossá válás éveiben” című prezentáció

Készítette: Megyaszai Szilvia (Püspökladány Anno helytörténeti honlap). A prezentáció, annak részeinek felhasználása a készítő hozzájárulásával lehetséges!

*

 

“Nagy szeretettel köszöntök mindenkit.

Köszönöm a lehetőséget, hogy a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjeként e mai emlékülésen bemutathatom a honlap gyűjteményét. Arra, aki Püspökladány város fejlődésének elmúlt 30 évét szeretné bemutatni, nehéz feladat hárul, hiszen a rendelkezésre álló időkeret erre nem ad módot, így inkább azt próbálom bemutatni most dióhéjban, milyen volt Püspökladány 30 éve (az 1980-as évek közepén), amikor várossá vált.

*

Hangsúlyozom, ennek bemutatása sem lehet teljeskörű, de igyekszek korabeli fényképek és tájékoztató adatok segítségével egy kis időutazásra hívni Önöket. Visszatekerve egy képzeletbeli időgép kerekét, tekintsük meg, hogyan nézett ki, milyen is volt Püspökladány akkor, amikor várossá lett.

*

Az ország több, mint 3100 településéből jelenleg csupán közel 350 a város, a többi község, nagyközség. 1986-ban Püspökladánnyal együtt 16 települést nyilvánítottak várossá, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 37/1985. számú határozatával.

*

 

Püspökladány, mint városi jogú nagyközség városi rangra emelése nagy jelentőséggel bírt a település életében, hiszen hosszú időn át tartó felkészülési folyamat eredményeként kapta meg e címet.  Az ünnepi eseményre egy rendezvénysorozattal is készült a település, s egy összefoglaló kiadványt is megjelentetett, melyben Püspökladány gazdasági, egészségügyi, kulturális, oktatási, mezőgazdasági és infrastrukturális helyzetét mutatja be, mely a várossá váláshoz vezetett.

*

E forráskiadvány, egyéb statisztikai kimutatások és a Püspökladány Anno honlapon is megtalálható korabeli fényképek, magángyűjtemények segítségével lássuk, milyen volt Püspökladány település arculata, infrastruktúrája és intézményrendszere 30 éve:

*

Püspökladány körzetközpont település, középfokú regionális központ. A nagyközség várossá fejlesztésével a tanácsi szervek 1971. óta foglalkoztak. Indokolta ezt a település földrajzi fekvése, környezete, gazdasági helyzete, egészségügyi, kulturális, igazgatási vonzásközpont jellege.

*

Középfokú beiskolázási és vasútközlekedési központ jellege messze túlnő vonzáskörzetén. A megyei tanács több alkalommal megerősítette határozatát – utoljára 1980-ban – melyben megállapította, hogy a település tervszerűen, tudatosan készült a várossá nyilvánításra.

*

 A városiasodásról, kommunális ellátásról dióhéjban

*

Sok évtizednek kellett eltelnie ahhoz, mire a vályogházas, föld-utas, ásott kutas település elnyerte a 80-as évek közepére az akkori arculatát.

*

Utcái folyamatosan átépültek, korszerűbb, komfortos családi házak és többszintes lakóházak épültek, gyarapodott a szilárd burkolatú utak, a szennyvízhálózat hossza és a gondozott parkok, zöldfelületek területe.

*

A többszintes lakások építése 1971-től kezdődött meg, 1985-ig kereken 500 telepszerű többszintes, azaz lakótelepi lakás épült meg (1975-ig 72, 1976-80 között 220, 1981-85 között pedig 208 telepszerű többszintes lakás).

*

1987-ig további 252 többszintes lakás átadása volt folyamatban. 1985-ig 1080 új családi ház épült Püspökladányban, 1985-ben 5453 db volt a lakásállomány.

*

A kiépített ivóvízhálózat hossza 77 km hosszú volt, mely behálózta a település egészét. A vízvezeték-rendszer kiépítésével nőtt a lakások közműellátása, 1985-ben 4145 lakás volt rácsatlakozva az ivóvízhálózatra.

*

A szennyvízelvezetés ezzel szemben elmaradt az igényektől, mindössze 682 lakás volt rákapcsolva a szennyvízhálózatra.

*

Az 1960-as évek végére kiépült a település villamosenergia-hálózata, a bővítés az új utcákra terjedt ki. A vezetékhálózat hossza 92 km volt.  Megépült Püspökladányban a hőközpont, melyre a lakótelepi lakások rácsatlakoztatása folyamatosan történt.

*

A település úthálózata ekkor 70 km, melyből 36 km volt szilárd burkolattal lefedve.

*

A település Srtandfürdője látogatott és közkedvelt ezekben az években is, 3 medencével rendelkezett (egy gyógymedence, egy úszómedence és egy gyermekmedence), öltözőkkel, zuhanyzókkal, szociális helyiségekkel.

*

Az úszómedence téliesítése 1980-ban készült el, lebontható műanyag sátorral, melyet az iskolai úszásoktatásban is igénybe vettek.

*

A hírközlést 3 postahivatal látta el. 1985-ben a távbeszélők száma 376, a nyilvános távbeszélők száma 7, melyből 2 volt bekötve az országos távhívási rendszerbe.

*

A belterületen gondozott parkok területe folyamatosan nőtt, 1985-re elérte a 169.000 m2-t. A településen 9 játszótér volt.

*

Érdekesség: A 80-as évekre is jellemző társadalmi munka végzésének hagyománya alakult ki Püspökladányban. A település lakói, a társadalmi és tömegszervezetek jelentős eredményeket értek el e téren. Kiemelkedő volt a Sportcsarnok építésénél, útépítéseknél, járdaépítéseknél végzett társadalmi munka értéke. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értékével 1984-ben Hajdú-Bihar megyében Püspökladány a második helyezést érte el.

*

Az 1980-as évek településarculatát is meghatározták templomaink, a református és a római katolikus templom.

 

*

Gazdaságról dióhéjban

*

Püspökladány városi jogú nagyközség teljes közigazgatási területe 18.500  hektár, belterülete 920 hektár volt.

Ezekben az években a foglalkoztatást tekintve Püspökladányban nagyjából egyforma súllyal szerepelt a mezőgazdaság, az ipar és az egyéb ágazatok. A gazdasági erőt tekintve a mezőgazdasági termelés a meghatározó, az aktív keresők 27 %-a dolgozott ebben az ágazatban.

*

A mezőgazdaságban két termelőszövetkezet volt ekkoriban meghatározó (a November 7. és a Zöldmező MGTSZ, melyek azonban 3 főágazatban tevékenykedtek: a növénytermesztés, az állattenyésztés és ipari tevékenység /vegyi üzem/).

*

A mezőgazdaságban említhető továbbá az Erdészeti Tudományos Intézet Tiszántúli Kísérleti Állomásának tevékenysége (a szíkfásítások tudományos módszereinek kidolgozásával és gyakorlati alkalmazásával), az Állami Gazdaság, valamint a kevés magángazdaság is.

***

*

Püspökladányban az ipari üzemek átlagos állományi létszáma 1984-ben 1542 fő volt, mely a 1970-es évektől kezdve lett meghatározó ágazat.

*

Régi és meghatározó ipari üzemnek a MÁV Fatelítő üzeme számított.

*

Jelentős volt ebben az évtizedben – hangsúlyozom a teljesség igénye nélkül – a Kéziszerszámgyár gyáregysége, valamint a HB-megyei Vegyesipari Vállalatok vasüzeme és gombüzeme. Ipari üzemek sorába tartozott a Költségvetési Üzem és a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat.

*

 Az ipari üzemek sorába tartozott a Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat (Gépállomás), illetve a vegyes profilú Fa-Fém és Építőipari Szövetkezet is.

*

A Háziipari Szövetkezet, a Berettyóújfalui Ruhaipari Szövetkezet és az Alföldi Nyomda püspökladányi telepén jelentős női munkaerőt foglalkoztattak.

*

Ebben az ágazatban legjelentősebb – a település vasúti csomópont jellegéből következően – a MÁV Körzeti Üzemfőnökség, mely irányítása alatt több, mint 2000 fő vasúti alkalmazott állt, ebből 1100 körüli volt a püspökladányi lakosok száma.

***

*

Az egyéb ágazatban a szolgáltatás és a kereskedelem volt a meghatározó tényező (a Haladás ÁFÉSZ mellett volt Sütőüzem, Ruházati Kisker Vállalat, ÁFOR üzemanyagtöltő kút, TIGÁZ gázcseretelep stb).

*

A kereskedelemben közel 500 fő helyi lakos dolgozott, összesen 90 kereskedelmi egység állt a lakosság szolgálatában.

*

A szolgáltató szervek területi egységei az 1960-as évek végére alakultak ki Püspökladányban, a 80-as években is működött a Tiszántúli Áramszolgáltató, a Víz és Csatornamű, a Szolgáltatóipari, vagy a Kéményseprő Vállalatok püspökladányi kirendeltségei. Néhány szövetkezet mellett 120 kisiparos végzett lakossági szolgáltatást.

A felsorolás természetesen nem teljeskörű, ezt hangsúlyozom!

1985. január 1-én 6718 fő az aktív keresők száma, (állandó népessége 1980-ban: 16.634 fő).

*

Egészségügyről dióhéjban

*

1984-ben született meg az Egyesített Egészségügyi Intézmény, mely ekkor szervezte egybe a Rendelőintézetet, a körzeti egészségügyi szolgálatot, a védőnői szolgálatot, a 3 telephelyen működő szociális otthonokat, az Egyesített Szociális Intézményt, a házi szociális gondozást és a bölcsődét.

Az Egyesített Egészségügyi Intézmény biztosította a lakosság gyógyító-megelőző alapellátását, s szakellátást nyújtott Püspökladány és vonzáskörzete részére. A szakorvosi rendelőintézet 55.000 fő járóbeteg ellátását végezte, 28 munkahelyen, 24 szakorvossal.

*

Az új Bölcsőde-épület 1983-ban épült meg, 40 férőhellyel. A 3 szociális otthon Püspökladányban, Bárándon és Hosszúháton működött, összesen 205 férőhellyel.

*

Oktatásról dióhéjban

*

I.) Püspökladányban az 1980-as évek közepén 3 óvodai intézmény működött, mely a korábbi Óvodaigazgatóság bontásával jött létre (1983-ban). Az I. számú Óvodai intézményhez tartozott a Bajcsy utcai óvoda, az Úttörő utcai, a Zrínyi úti és a Mező Imre úti óvoda. (Itt összesen 14 csoportban 420 gyermeket gondoztak.)

*

A II. számú Óvodai intézményhez tartozott a Jog utcai óvoda, az Árpád utcai és a Honvéd utcai Óvoda. (9 óvodai csoportban 210 férőhely.)  A III. sz. Óvodai intézmény a Karcagi úti és a Ruhagyári óvodát foglalta magába (6 csoporttal és 145 férőhellyel).

*

II.) A településen 3 általános iskola működött, felszerelt szaktantermekkel, tornateremmel, bitumenes pályákkal.

A Petőfi Sándor Általános Iskolának 1985-ben 1045 tanulója volt, és 3 különböző épületegyüttesben működött.

1982-ben épült meg a Bajcsy Zs. utcai épülethez a konyha és az ebédlő, ezzel szűnt meg a váltott tanítás az intézményben. Az Újtelepen és a kisegítő tagozaton is folyt oktatás, működött a Dolgozók Iskolája.

*

A Zója Általános Iskola 24 tanulócsoportjába, több mint 700 gyermek járt, s az 1975-ben épült új, tornatermes, iskolaépület biztosításával itt is megszűnt a váltott tanítás.

*

A Petritelepi Általános Iskola 450 tanulója 16 tanulócsoportban tanult.

*

III.) A településen két középiskola működött.

Az 1963-ban elkészült épületben működött a közös igazgatású Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola. 10 gimnáziumi és 8 ruhaipari szakközépiskolai osztályban több, mint 500 diák tanult, s a Hősök terén álló kollégiummal rendelkezett.

*

A 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 1969-től működött önálló intézményként.  1985-ben 13 szakmában 546 tanuló tanult.

A Szakmunkások Szakközépiskolájában 120 felnőtt hallgató tanult tovább, a szakmákra való felkészítés tanműhelyekben történt.

*

IV.) A települési Zeneiskola 1963-tól működött önálló intézményként, 1985-ben 15 féle tanszakon 300 fő tanuló tanult. Zenekarai, együttesei országos sikereket értek el.

*

Művelődésről dióhéjban

*

1952-ben kezdte meg működését Püspökladányban a művelődési ház (Móricz Zsigmond Járási Kultúrház néven), akkor még a Petőfi utcán, mely a korábban is működő egyesületek és körök összefogását is céljául tűzte ki. Az ifjúsági klubok, és a pávaköri mozgalmak mellett az amatőr művészeti mozgalmak is kiemelt támogatást kaptak.

Az 1970-es évektől olyan nevek váltak ismertté, mint például a Veritas (ladányi irodalmi színpad), a püspökladányi képzőművészeti kör, vagy az Ifjúsági Klub, melyek országos sikereket értek el, és meg kell említenünk természetesen az akkor már nagy múlttal rendelkező és országosan elismert Sárréti Népi Együttest is.

A művelődési központ ezen épülete 1976-ra épült fel, s tovább szervezte a település kulturális életét.

*

A korábbi épület ifjúsági házként üzemelt tovább, s a felújítást követően 1985-től lett székhelye többek között a Központi Ifjúsági Klubnak, s más ifjúsági szervezetnek.

*

A felnőtt, illetve a gyermekkönyvtár szintén a művelődés központjának számított, nemcsak könyv, hanem jelentős hanglemez, folyóirat, és diafilm állományával.

*

A Karacs Ferenc Múzeum 1978. óta működik önálló intézményben, mely a Rettegi Istvánné tanárnő alapította iskolamúzeumból nőtt ki. Állandó kiállítása a sárrét néprajzát mutatta be, mely új színfoltként jelentkezett a település életében.

*

A település sportélete szintén eredményes és mozgalmas volt a 80-as években is, számtalan sportág és szakosztály képviseltette magát, valamint az iskolai tornatermeken és sportpályákon kívül az uszoda és a sportcsarnok is tere volt a helyi sportéletnek.

*

Így nézett ki Püspökladány 30 éve, mikor várossá vált. A bemutató nem törekedhetett a teljességre, de igyekeztem az élet minden területéről, a település életéből, korabeli arculatának részleteiből példákat meríteni.

*

Most pedig elevenítsük fel néhány fotó segítségével 1986. január 10-ét, amikor megtartották a városavató ünnepséget, melyen várossá kiáltották ki Püspökladányt.

A rendezvény meghívója:

*

A várossá válás alkalmából kiadott emlékek (kártyanaptár, emléklap):

*

“Püspökladányért” emlékplakett, melyet a városavató ünnepi tanácsülésen adtak át a kitüntetetteknek:

– Dr. Szűrös Mátyás MSZMP KB-titkárnak, országgyűlési képviselőnek

– a városi KISZ-bizottság képviselőjének

*

Városavató ünnepi tanácsülés, 1986. január 10.:

Dr. Matolcsi Lajos tanácselnök és Dr. Szűrös Mátyás országgyűlési képviselő ünnepi köszöntő beszédei:

A várossá válás oklevelének átadása-átvétele:

A rendezvény résztvevői, a meghívott vendégek, a település lakossága:

Az ünnepi rendezvényről készült jegyzőkönyv első lapjai:

*

Röviden eképpen szerettem volna megidézni, bemutatni Püspökladányt, azokban az években, amikor várossá vált, s melynek e szép, kerek évfordulóját ünnepeljük idén.

*

*

A bemutató során a Püspökladány Anno honlapon megtalálható, a püspökladányiak által őrzött magángyűjteményi fotókat, emléktárgyakat hívtam segítségül. A fényképek tulajdonosainak, az emléktárgyak felajánlójának köszönöm ezek rendelkezésre bocsátását, nevük a prezentációban is feltüntetésre került. További korabeli fotók, kiadványok, emléktárgyak, valamint egy korabeli, Magyar Televízióban levetített híradórészlet megtekintéséért kérem, keressék fel a honlapot, melynek gyűjteménye hamarosan bővítésre kerül e témában!

Köszönöm a figyelmet!”

.

Fényképek:

– Bene Zoltánné

– Biró Ferenc Mihály

– Boruzs Andrásné

– Deme Éva

– Egyesített Óvodai Intézmény

– Kasza András

– Kárai Lajos

– Keserű Imre

– Dr. Keserű Zsolt

– Megyaszai Szilvia

– Szilágyi Edit

 

Felhasznált irodalom:

–           Püspökladány 1986.

–           Városépítés Kiskönyvtára 86/1.

–           statisztikai adatok

.

 Összeállította, szerkesztette: Megyaszai Szilvia

*

Az itt bemutatott prezentáció a “30 éves Püspökladány”, Püspökladány várossá avatásának 30. évfordulója alkalmából, 2016. január 27-én tartott ünnepi emlékülésen hangzott el. A prezentációt készítette: Megyaszai Szilvia (Püspökladány Anno helytörténeti honlap). A prezentáció, annak részeinek felhasználása a készítő hozzájárulásával lehetséges!

***

*

II.

A 2016. január 27-i emlékülés, ünnepi műsor fotói:

(Fotók: Püspökladány Anno honlap)

“30 éves Püspökladány” elnevezésű, Püspökladány várossá avatásának 30. évfordulója alkalmából tartott ünnepi emlékülésre 2016. január 27-én került sor Püspökladány  Város Önkormányzata szervezésében, a Dorogi Márton Városi Művelődési Központban. Az ünnepség változatos programját Bodó Sándor országgyűlési képviselő és Dombi Imréné, Püspökladány város polgármesterének ünnepi köszöntője nyitotta meg. Az ünnepi emlékműsor résztvevői: Rácz Dóra (népdal), Kőhalmi Máté (vers), Kenderkóc Hagyományőrző Egyesület (néptánc), Tádé Néptáncegyüttes (néptánc), Csenki Imre Alapfokú Művészeti Iskola: Bódiss Miklós (cselló) és László Bernadett (zongora). Településtörténeti előadások: Seres László (Karacs Ferenc Múzeum) és Megyaszai Szilvia (Püspökladány Anno helytörténeti honlap).

  

***

*

III.

Korabeli híradó-részlet, fotók, emléktárgyak, kiadványok

1986-ból:

A képre kattintva érhető el a gyűjtemény:

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

A képre kattintva megnyitható az összeállítás:

 

***

2016.01.09.

 Vallomás két tételben

.

Zsófi néném, aki keresztvíz alá tartott, az édesanyám bátyjának felesége. Már csak ő él azok közül a rokonaim közül, akik dédszüleimet, nagyszüleimet, szüleimet ismerték. Mióta több a szabadidőm gyakrabban keresem fel, és beszélgetek vele, gyökereimet is keresve. Úgy látom, jól esik neki az elmúlt időkről mesélni, és nekem jól esik hallgatni őt. Ilyenkor arca kisimul, szeme megtelik élettel, hangja lágyabban cseng, a sok emlék felmelegíti. Csak fekete ruhája emlékeztet mély bánatára. Kérdéseimre válaszolva elmesélte mozgalmas életét, közben egy letűnt világ tárult fel előttem, melyet úgy éreztem meg kell örökíteni, és másoknak is megmutatni.

„Az ember az élete végéhez közeledve gyakran faggatja a múltját, és szívesen időzik azoknál az emlékeknél, melyek a gyermekkorba és ifjúkorba viszik vissza. Így kezdte mondókáját.

1930. január 6-án születtem szüleim második házasságából. Az anyám nagyon szerette első férjét, akinek két kislányt szült, de rövid ideig tartott a boldogságuk, mert a férjét besorozták katonának az I. világháborúban, és eltűnt valamelyik lövészárokban. Holttestét nem találták meg, 10 évig várt arra, hogy mégis hazatér, visszatér hozzá. Hadiözvegy volt, nehéz sors egyedül 2 kisgyerekkel. Később megismerkedett apámmal, aki szintén özvegy volt, két fiát nevelte egyedül. 1928-ban kötötték össze a sorsukat, Püspökladány mellett Hajnalzugban egy tanyán kezdték közös életüket. Apám a Mocsáry-uradalomban dolgozott, ügyes volt és szorgalmas, hamarosan munkavezetői feladatokkal bízták meg. Apám minden munkát elvállalt, hogy gyarapodó családját eltartsa. Mikor az uradalomban a mezőgazdasági munkák dandárját elvégezték, kubikus munkát végzett a vasút építésénél.. Később már földet is tudott haszonbérbe venni, azon gazdálkodtak. Én Hajnalzugban születtem, és ott született Jóska öcsém is. Jó volt a tanyán élni, miénk volt a határ, de az iskola  miatt is beköltöztünk Püspökladányba, a Jókai utcába, ahol anyám örökölt egy házat.

Sok dolga volt velünk anyámnak, a háztartás, a háziállatok, a kert, nyáron munka a földeken, de ezekből a munkákból mi is kivettük a részünket. Legeltettük az állatokat, vizet vittünk a kútról, füvet szedtünk az állatoknak, de a játék sem hiányzott az életünkből. Széles volt a Jókai utca, és agyagos. A nyári záporok után vidáman dagasztottuk ott mezítlábasan a jó meleg földet.

A nedves agyagból pukkanót csináltunk, a járdára dobtuk, ahol nagyot csattant, és kinevettük, azokat, akik arra jártukban ijedten ugrottak félre. Fogócskáztunk az árokban, labdáztunk, télen csúszkáltunk a jégen, mert korcsolyára nem futotta.

Ha a gyermekkoromra gondolok, csak a szép emlékek jutnak az eszembe. A téli reggelek hangulatát és illatát most is úgy tudom felidézni, mintha tegnap történt volna! A szüleim már pitymallatkor felkeltek, halkan tettek vettek a szobában, megetették az állatokat, befűtötték a kemencét, és betették kemencébe sülni a lángost. Mi élveztük a kemence melegét, és vártuk, hogy a friss lángos illata betöltse a szobát. Ezután már könnyű szívvel hagytuk el a meleg ágyat, a forró tea és a lángos kedvet csinált az iskolához is.

A télesti tanyázások is gyakran jutnak eszembe, talán azért is, mert annyira megváltozott a világ azóta. Télen a földeken szünetelt a munka, és a jószágok etetése mellett az embereknek jutott ideje arra is, hogy rokoni és baráti kapcsolatait ápolja. A hosszú téli estéken átjártak egymáshoz tanyázni. Mi gyerekek is mindig vártuk a tanyázókat. Szüleim befűtötték a kemencét, anyám pogácsát sütött, vagy kukoricát főzött, és vártuk, mikor halljuk meg csizmáik kopogását a kapunk előtt, és ahogy a lábbelijükről lesöprik a havat. A barátságos üdvözlés után az asszonyok a kemence közelébe húzódtak, a férfiak az ablaknál elhelyezett kanapéra ültek. Mi gyerekek a szoba közepén játszottunk, hogy szem előtt legyünk, vagy kimentünk hógolyózni. A felnőttek beszélgettek, tréfálkoztak, kártyáztak, fél füllel mi is hallgattuk őket, élveztük az együttlét megnyugtató melegét. Iskolába nagyon szerettem járni. Még ma is emlékszem tanítóim nevére. Kedvenc tanítóm id. Csenki Imre alakját ma is fel tudom idézni. Csodálatos ember volt, tele emberséggel, szeretettel. Úgy tudott magyarázni, hogy már az órán megértettük, és meg is tanultuk a leckét. Otthon nem sok időnk jutott a tanulásra. Segíteni kellett a házimunkában, és nyáron a földeken. A nyári szünet nem vakáció, és nyaralás volt a számunkra. Nekem nyolc osztályt kellett volna elvégeznem, de nem tudtam tanulmányaimat befejezni, mert kitört a II. világháború. Azokról az időkről, a félelemről, a nélkülözésről is sokat tudnék mesélni, de nem akarok már gondolni sem erre.

Inkább a nagylány koromról mesélek, bár az sem volt leányálom! Ennek ellenére boldog voltam akkor. Nyáron a munka a földeken napfelkeltétől napnyugtáig tartott, de vasárnaponként szünetet tartottunk. Ilyenkor tudtunk egy kicsit kikapcsolódni, és télen a báli szezon idején.

Vasárnap délután a főtérre jártunk el korzózni. Kicsinosítottuk magunkat a barátnőimmel, és összefogózva sétálgattunk a főtéren körbe-körbe. Közben beszélgettünk, tréfálkoztunk, így tett a többi lány is. A fiatalemberek mögöttünk sétáltak, és próbáltak velünk szóba elegyedni. Ha ismerősökkel találkoztunk köszöntöttük egymást, utána sétáltunk tovább vagy egy padra telepedtünk kicsit pletykálkodni, vagy beültünk a moziba, ha jó filmet adtak. Nyaranta térzenét is adtak a főtéren, amit szívesen hallgattunk, néha táncra is perdültünk, ott helyben. Nagyon szerettem táncolni, jól is táncoltam, kézről kézre adtak mindig a bálban.

Néha cuháréba is elmentünk. A lányos házaknál rendezték a cuhárét, ami olcsóbb volt, mint a bál, nem mindenki tudta a bál költségeit mindig vállalni. Ilyenkor a háziak kihordták a nagyszobából a bútorokat, hogy legyen hely a táncnak, és zenészeket fogadtak, akik szerényebb díjazásért is vállalták a szórakoztatást. Ilyenkor a legények meghívás nélkül is bemehettek a lányos házba, és a lányok kísérő nélkül vettek részt a mulatságban. A háziak azonban vigyáztak a rendre, a báli illemszabályokat itt is betartották, és este 11 órakor már végét vetették a zenének.

A későbbi férjemet, Nagy Gyulát egy bálban ismertem meg. Megtetszettünk egymásnak, hazakísért, aztán többször találkoztunk, bemutattam a szüleimnek, eljegyzett és 1948-ban összeházasodtunk.

A férjem családja szeretettel fogadott be, a házuk kisebb szobájába költöztünk. Nem volt könnyű a nagy családhoz alkalmazkodni, de anyósom mindig mellettem állt, segített, hiszen fiatal voltam és tapasztalatlan. Hamarosan megszületett első gyermekünk, József. Rövid ideig laktunk a szülőknél, mert a férjem, aki a Vasútnál kazánfűtőként dolgozott kapott munkahelyétől kölcsönt, így tudtunk egy kis házat venni a Darányi-telepen. Semmink sem volt, mikor oda beköltöztünk, de a férjem családja akkor is segített, élelemmel, bútorral, és az én szüleim is, amennyit tudtak.

A vasútvonal építése és fenntartása sok embernek adott munkát és megélhetést Püspökladányban. Az én apám is dolgozott ott, a férjem is nyugdíjazásáig, és később a gyerekeim is követték apjuk példáját.

Négy gyermekünk született, 1948-ban József, 1951-ben Erzsébet, 1955-ben Gyula, és 1957-ben Sándor. Amíg a gyerekeim kicsik voltak nem vállaltam állandó munkát, de ahogy cseperedtek, dolgozni kezdtem, mert szükség volt az én keresetemre is. Dolgoztam évekig a helyi termelőszövetkezetben, később a szövetkezet műanyag üzemében, a Háziipari Szövetkezetben, és a MÉH Vállalat helyi kirendeltségénél. Szorgalmunknak meg lett az eredménye, mert tudtunk egy nagyobb házat venni a Petri-telepen, amit később kibővítettünk, felújítottunk. Gyermekeinknek szakmát adtunk a kezébe, Jóska technikusi képesítést szerzett, Erzsike közgazdasági érettségit, Gyula kőműves szakmunkás lett, Sanyi orvosi műszerésznek tanult, de a Vasútnál jobb állást kínáltak neki. Átképezték, és ott dolgozott. Jóska, és Erzsike Debrecenben talált munkát, és ott is alapítottak családot, Gyuszi és Sanyi Püspökladányban. Három unokám született, és van már 4 dédunokám is. Gyerekeinket segítettük a fészekrakásban, az unokák nevelésében.

Életünk küzdelmes volt, de szeretetben telt. A család fontos szerepet játszott az életünkben. Akkor voltunk a legboldogabbak, ha a névnapok és születésnapok ünneplése alkalmával összegyűlt nálunk a család apraja-nagyja, ott nyüzsögtek körülöttünk, és egymás szavába vágva beszéltük meg életünk fontosnak gondolt dolgait. Figyeltünk egymásra, nem akartunk az élettől többet, mint békességet és nyugalmat. Ha vitára sor is került, hamar túlléptünk rajta, ha néha duzzogtunk is kicsit.”

A beszélgetés fonala itt megszakadt. Keresztanyám szeme megtelt könnyel, vonásai elmélyültek, és hangja is panaszossá vált. Fekete pulóverjét összehúzta magán, mint aki fázik, és feltörő sírása szaggatottá tette vallomását.

„A férjemet 16 évesen ismertem meg, első és egyetlen férfi volt az életemben, az is marad halálomig. Amikor 63 éves korában egy infarktus váratlanul elvitte, azt hittem én sem élem túl. Egyik betegség a másik után támadott meg, de megharcoltam velük, vallásos hitem megerősített abban, hogy utamat végig kell járnom. De ekkor nem is gondoltam, milyen megpróbáltatások várnak még rám!”

Hosszú percekig hallgatott, míg szavakat talált tragédiája megfogalmazására.

“Mind a három fiamat eltemettem! Gyula 42 évesen, József 63 évesen, Sándor 57 évesen hagyott itt bennünket. Betegség vitte el őket. Az életem is odaadtam volna, hogy megmentsem őket, de imáim nem segítettek rajtuk. Ennél nagyobb csapást nem mérhet a Teremtő egy anyára! Miért nem engem hívott magához, miért vitte el olyan fiatalon a fiaimat? Mit vétettem, hogy ezt a sorsot kaptam Tőle? Most már csak a lányom van mellettem, belé kapaszkodom, és ő szeretettel gondoskodik rólam, de a fiaimmal beszélgetek álmatlan éjszakákon, és a férjem azzal vigasztal, hamarosan együtt leszünk újra. Sorsommal próbálok megbékélni, nem kérni számon rajta, miért nem volt kegyesebb hozzám. Küzdelmes életem volt, de sok szépet is megéltem. Hitem mindig erőt adott, és remélem, addig nem hagy el, míg utolsó utamra indulok férjem mellé a temetőbe. Püspökladányban születtem, itt éltem le az életem. Ha néha elutaztunk, mindig ide vágytam vissza, itt vagyok otthon, és itt akarok majd én is megpihenni.”

A beszélgetés itt véget ért. Magunkra maradtunk emlékeinkkel.

 

 

Dr. Pánti Irén

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Statisztikai adatok

 

Nagy öröm kutatónak, szerzőnek, szerkesztőnek egyaránt, ha azt látja, hogy őszinte elhivatottsággal végzett munkája, hobbija eljut az érdeklődőkhöz és befogadókra talál. A látogatottsági mutatók erre hivatottak, megerősíteni a közösségért munkálkodókat abban, hogy van érdeklődés a tevékenységük iránt.

.

A bemutatott időszak: 2012. 06. 01 – 2016. 01. 07.

.

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap indulása – azaz 2012. június 1-e – óta összesen 52.449 felhasználója volt a honlapnak.  A bemutatott időszakban a felhasználók 92.572 munkamenetet (honlap-látogatást) indítottak  és 260.232 oldalmegtekintés (poszt-megnyitás) került rögzítésre a Püspökladány Anno honlapon.

*

 ***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.01.04.

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

Püspökladányi villamossági szaküzlet  1935. évből

 

Három különleges fotó került fel a Fortepan gyűjteményébe Püspökladányról. Az 1935. évre datált képek egy 5 fős társaságot mutatnak be, kik minden valószínűség szerint egy püspökladányi üzlet dolgozói lehettek. Két fotó “Villamossági Szaküzlet” megnevezéssel került feltüntetésre a gyűjteményben, egy pedig jól azonosíthatóan a Rákóczi utcán készült, a mostani park helyén, háttérben a római katolikus templommal, melyen még a II. világháború előtti magasabb toronysisak látható. Az első fotó felirata: “Püspökladány, Rákóczi Ferenc utca, háttérben a Szent Péter és Pál templom“.

A községháza előtti teret – ahol az ötfős társaság áll a bemutatott fotón – 1930-ban nevezték el az ott álló emlékműről (Hősök szobráról) Hősök terének, s e nevet viseli a mai napig is. 1930 előtt Főtér volt a hivatalos neve, ami 1892-től kb. 1945-ig piactérként is funkcionált. Itt tartották a heti két vásárt és a négy országos kirakodóvásárt is. A Hősök szobrát, más néven az I. világháborús emlékművet 1929-ben avatták fel a téren, mely az első képen nem látszik, a társaságtól jobbra helyezkedik el (s mely azóta is eredeti helyén található).

A három bemutatott képen ugyanaz az 5 fő látható, egy hölgy és négy úriember. A fotók tanúsága szerint a jókedélyű társaság valamit ünnepelt, ezt bizonyítják a kezekben látható poharak. Két kép feltehetően ugyanabban, a gyűjtemény megnevezése szerint “villamossági szaküzletben” készült.  Azt, hogy kik lehetnek a fotókon szereplő személyek, sajnos nem őrizte meg az emlékezet az utókornak. Mindenesetre fantasztikus emlékek Püspökladányról, köszönjük a feltöltést a Fortepan-nak!!

Köszönöm Kiss Csabának (Püspökladány) a jelzést, aki először hívta fel a figyelmemet a képekre!

Megyaszai Szilvia

*


(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

 ***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.01.01.

 30 éve város Püspökladány

 

*

1986. január 1-jétől viseli a városi címet Püspökladány, melynek pontosan 30. évfordulóját ünnepeljük a mai napon. Az ebből az alkalomból készített összeállítás a korabeli eseményeket idézi meg, fotók, dokumentumok és a várossá nyilvánítás alkalmából kiadott településtörténeti kiadvány segítségével.

Püspökladány, mint városi jogú nagyközség városi rangra emelése nagy jelentőséggel bírt a település életében, hiszen hosszú időn át tartó felkészülési folyamat eredményeként kapta meg e címet.  Az ünnepi eseményre egy rendezvénysorozattal is készült a település, s egy gondosan összeállított bemutató kiadványt jelentetett meg. A Városépítés Kiskönyvtára 86/1. száma 64 oldalon, kimerítő részletességgel, rengeteg korabeli fotó, statisztikai adat és leíró szöveg segítségével mutatja be Püspökladány gazdasági, igazgatási, egészségügyi, kulturális, oktatási, mezőgazdasági és infrastrukturális helyzetét, mely a várossá váláshoz vezetett, s mely átfogó képet ad a település 1986. évi fejlettségi szintjéről, állapotáról. Dr. Szűrös Mátyás MSZMP KB titkár, országgyűlési képviselő köszöntője és Dr. Matolcsi Lajos tanácselnök bevezetője után az „Új város: Püspökladány” című fejezet nyitja a könyvet, mely e sorokkal kezdi, indokolja és foglalja össze a várossá nyilvánítás előzményeit (a fejezet teljes tartalma elolvasható az összeállításban feltöltött képeken):

„Püspökladány körzetközpont. Regionális szerepkörét tekintve középfokú központ, Debrecentől 50 km-re helyezkedik el DNY irányban a 4. közlekedési főút mellett.

A település várossá fejlesztésével a megyei párt, tanácsi szervek 1971. óta tervszerűen foglalkoztak. Indokolta ezt földrajzi fekvése, környezete, gazdasági helyzete, egészségügyi, kulturális, igazgatási szervezőközpont jellege.

Püspökladány a környezetének természetes központja. Középfokú beiskolázási és vasútközlekedési központ jellege túlnő vonzáskörzetén.

A várossá fejlesztési munkát céltudatossá tette az 1007/1971. Korm. határozat és az erre alapozott megyei településfejlesztési koncepció, amely meghatározta a település helyét, szerepét és perspektíváját.

A megyei tanács fenti határozatát több alkalommal is megerősítette. Legutóbb 1980. február 12-i vb. ülésén, amikor a 23/1974. ÉVM-MTH sz. együttes közlemény követelményei szerint áttekintette Püspökladány helyzetét és megállapította, hogy a település tervszerűen, tudatosan készül a várossá nyilvánításra.

Püspökladány városi jogú nagyközség közigazgatási területe 187 km2 , belterülete 920 ha. A településen áthalad a 4-es és 42-es számú főközlekedési út. A Budapest-Záhony vasútvonal itt csatlakozik le a Püspökladány-biharkeresztesi Romániába áthaladó és a Békés megyével összekötő Püspökladány-szeghalmi vasútvonal.  Vonzáskörzetében mintegy 60.000 lakos él, mezőgazdasági  településeken. (…)”

*

Püspökladányt 1986. január 1-én emelték városi rangra, a Városavató Ünnepi Tanácsülésre 1986. január 10-én, délelőtt 10 órakor került sor a Sportcsarnokban, “telt ház” előtt. Egy korabeli híradórészletet, egy Püspökladányról készült prezentációt, a városi ünnepség fotóit, a rendezvény meghívóját, valamint az alkalomra kiadott emléklapot, kártyanaptárat, a kísérőrendezvények meghívóit és az emlékplaketteket megtekinthetik összeállításunkban. A meghívó a rendezvény részletes programját is tartalmazza. Érdekesség, hogy Győrfi Lajos Püspökladányban élő és alkotó szobrászművész is ezekben a napokban, 1986. január 3-án tartotta első önálló kiállítását, éppen Püspökladányban, így munkásságában Ő is jubileumot ünnepel.

*

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS:

Köszönet az ünnepség fotóiért Bene Zoltánnénak és Kárai Lajosnak, a dokumentumok képeiért, valamint az MTVA-filmrészlet (korabeli híradó-részlet) beszerzéséért a honlap részére Keserű Imrének. Köszönöm a “Püspökladányért” feliratú emlékplakett és a “Püspökladány 1986” minikönyv tényleges felajánlását  Bíró Ferenc Mihálynak, a “Városavatás 1986″ plakett fotóját Varga Zoltánnak, a “Ki tud többet Püspökladányról” plakett fotóját Török Péternek. Köszönöm az MTVA-nak a film vetítési engedélyét, Tóth Sándornak, valamint Szilágyi Editnek a filmmel kapcsolatos technikai segítséget! A “Városépítés Kiskönyvtára 86/1.” című kiadvány Megyaszai Szilvia tulajdona, aki a “Város születik” prezentáció készítője is egyben. 

*

A képek kinagyíthatóak, lapozhatóak!


*

KORABELI HÍRADÓRÉSZLET

az ünnepi tanácsülésről (hang nélküli felvétel):

(A felvétel az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!)

A felvétel az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!

***

*

KORABELI DOKUMENTUMOK

A városavató rendezvény emléklapja, meghívója és egy kártyanaptár:

*

A várossá avatás kísérő programjai:

***

*

EMLÉKPLAKETTEK,

a városavató ünnepségen kiosztott kitüntetések:

  

*

“PÜSPÖKLADÁNYÉRT” kitüntetés:

Kapta:

– Dr. Szűrös Mátyás MSZMP KB-titkár, országgyűlési képviselő

– a városi KISZ-bizottság képviselője

*

“Ki tud többet Püspökladányról” iskolai verseny városi döntője résztvevőinek járó emlékplakett:

***

*

KORABELI FÉNYKÉPEK

a városavató ünnepi tanácsülésről:

                           

 

***

*

A PÜSPÖKLADÁNY VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁSÁRÓL KIÁLLÍTOTT OKLEVÉL:

***

*

KORABELI KIADVÁNYOK

Városépítés Kiskönyvtára 86/1. számú kiadványa:

 

 

 

     

 

*

Püspökladány 1986.

A korabeli fillérek a 100 oldalas minikönyv méretét hivatottak jelölni. A minikönyv tartalmazza az 1986. január 10-i városavató ünnepi tanácsülés teljes (!) jegyzőkönyvét is! A kiadvány szabad szemmel nehezen, inkább nagyítóval olvasható, ellenben szkennelve már jól olvasható. A minikönyvet az “Alföldi Nyomda, Debrecen” készítette (minden bizonnyal a püspökladányi telephelye), felelős kiadója Dr. Matolcsi Lajos tanácselnök.

 

***

*

VÁROS SZÜLETIK:

A képre kattintva egy képes összeállítást, prezentációt tekinthetnek meg arról, hogy milyen volt Püspökladány arculata, infrastruktúrája és intézményhálózata a várossá válás éveiben, az 1980-as évek közepén:

***

*

Rendezvényfotók tulajdonosai: Bene Zoltánné, Kárai Lajos. Dokumentumok, illetve film beszerzése: Keserű Imre. Emlékplakettek: Bíró Ferenc Mihály (+ Püspökladány 1986 minikönyv), Török Péter, Varga Zoltán. Városépítés Kiskönyvtára kiadvány,  “Város születik” prezentáció és fotók: Megyaszai Szilvia. Szöveg: Püspökladány Anno. A film az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik annak bemutatása. Harmadik személynek a film további felhasználása nem engedélyezett!

***

Készítette:  Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz