2017. 02. 17.

“Minden közösség annyit ér,

amennyit múltjából felvállalni

és megőrizni képes,

mert értelmes jelent megélni

és jövőt építeni másképpen

nem lehet.”

/Kovács László fazekasmester/

 

„Ez a város születésem helye”
Fejezetek Püspökladány múltjából

 

A múltba visszanézni nem haszontalan, mert az ősök példáját megismerve a jövőt is tudatosabban építhetjük. A régmúlt történéseit szeretném megidézni ebben a cikkben, bemutatva eleink életét  harcukat  fennmaradásukért, boldogulásukért ragaszkodásukat ehhez a földhöz.

Ezen a vidéken már a neolit korban is éltek emberek, amit a régészeti ásatások során feltárt 7000 éves  cserépedény-töredékek is alátámasztanak.

Tiszántúl a Római Birodalom időszakában nem tartozott a birodalomhoz, felvonulási területnek használták a  környező népek hadseregei. A népvándorlás korában több barbár néptörzs telepedett meg itt, és hagyta nyomát annak, hogy egykor létezett. Éltek itt szarmaták, ( nomád lovasok voltak a III. században éltek) besenyők, avarok és természetesen Árpád nemzetsége. A  Göre-háton nagy szarmata temetőt tártak fel a régészek, Ladány határában ma is Besenyőnek neveznek egy földterületet. A Kincses domb régészeti feltárása során „katakomba”-sírokra bukkantak, melyet időszámításunk előtt 2000-ben létesíthettek. Ez a temetkezési mód fejlettebb kultúrájú nép jelenlétére utal. A Boldogasszony-halmán a köztemető mellett Árpád-kori templom romjait tárták fel. A Kárpát-medence a népek kohója volt, ahol az erősebb népcsoportba beolvadtak a gyengébben felfegyverzett népek, átvették azok kultúráját, szokásait és benépesítették ezt a földet.

.

Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa - Pákásztanya

Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa – Pákásztanya

.

A település kialakulása

Az ősi ladányi település, mely a X-XI. században alakult ki, halmaztelepülés lehetett. Mindenki arra a magaslatra építette vert falú nádtetős házát, ahová nem hatolt fel a víz. A település központja, a mai református templom helyén lehetett, ott akkor is templom állhatott de az keresztény  katolikus templom volt, nem református.

A település határának 3/4-ed részét víz, és mocsár borította, mely az ott élő embereknek élettere volt, egyben  búvóhelyül is szolgált, ám az idegenek számára átjárhatatlan veszélyes terep, sokan lelték benne halálukat. A Ladány szó eredetét többen is kutatták, és többféle elméletet állítottak fel magyarázatára, ám ezek feltételezések maradtak. Az első írásos említéséről a dokumentum egy záloglevél, mely 1351-ben kelt. Ez az okmány azt igazolta, hogy Bajomi János birtokos nemes Ladan, Bajom és Görbed nevű birtokait Demeter váradi püspöknél elzálogosította. A település ebben az okiratban Ladan-ként szerepel, 1901-től nevezik Püspök-Ladánynak.

.

Élet a török hódoltság idején

Az 1526 évi mohácsi vész csak később éreztette itt a hatását. A katolikus egyház egykori egyeduralma megrendült, teret hódított a reformáció. Tanait a ladányiak elfogadták, áttértek a református hitre, templomot, iskolát építettek, a település felvirágzott, lakóinak száma gyarapodott.

1552-ben került a település török uralom alá, ettől kezdve sorsa csaknem megpecsételődött. Közigazgatásilag a szolnoki szandzsákhoz sorolták. Elvették a váradi püspöktől, birtokosai egymást váltották, török és német katonák fosztották ki és gyújtották fel a házakat. A lakosság a mocsárba menekült előlük, a település elnéptelenedett. Hogy megmenekült annak köszönheti, hogy az az erdélyi fejedelmek rendelkezése alá került. 1623-ban Bethlen Gábor, majd halála után I. Rákóczi György birtoka volt, aki feleségének Loránffy Zsuzsannának adományozta. Ebben az időben település ismét fejlődésnek indult, a lakosság még harangot is vásárolt a Rákócziaktól. A kis Rákóczi harang 1641-ben készült el, 30 üszővel fizettek érte a lakosok. A törökök azonban újra a településre támadtak.

Szeidi budai basa 1660-ban felégette Ladányt. Ez a pusztítás „Szeidi-járás„ néven vonult be a település történelmébe. Miért éppen ide vonultak? A török szultán hírét vette, hogy II. Rákóczi György erdélyi fejedelem a lengyel trónt akarja megszerezni, a háborúhoz katonákat is toborzott. A hajdúk és a kunok is hűséget fogadtak neki, mert elegük volt a törökök túlkapásaiból. A szultán Szeidi basát utasította, büntesse meg Erdély urait, és azokat is, akik mellé álltak. Erre a basa lóhalálában Karcagon termett ahol éppen táboroztak a fejedelem hadai, összeszedte a kun kapitányokat, és a  határban álló (már nem létező) Kunhalmon kivégeztette őket, innen kapta a Kunhalom a Nyakvágószék nevet, melyet később Kincses dombra változtattak. A basa nemcsak Karcagot, de Ladányt, Szoboszlót és Debrecent is felégette, miközben üldözte II. Rákóczi György hadait. A csatában a fejedelem is megsebesült, két hét múlva meg is halt. 1691-ben a tatár kán fia Galga szultán indult az Alföld elpusztítására, menekült előlük ki merre látott. A Rákóczi szabadságharc kezdetén 1703-1705 között a rácok  törtek a  településre, még az elásott Rákóczi harangot is elrabolták.

.

Élet a Habsburgok fennhatósága alatt

1707 nyarán a falu határában táboroztak Rákóczi kurucai. Sokan álltak be a katonái közé, kiknek a szabadságharc leverése után bujdosás lett a sorsa. A kurucok segítségével került vissza az elrabolt Rákóczi harang is. A szabadságharc leverése után II. Rákóczi Ferenc önkéntes száműzetésbe vonult Rodostóba, Ladány a többi Rákóczi birtokkal együtt a Kincstár tulajdonába került. A falu  népe újra talpra állt. Ha megfizették az adót és teljesíttették a robotot, nyugalomban élhettek. A lakosság nagyobb része ekkor még elsősorban állattenyésztéssel foglalkozott.

Mária Terézia császárnő katolikusokat telepített a községbe, ezzel a lakosság vegyes vallású lett. A megélhetést egyre inkább a földművelés biztosította. 1803-ban felmérték a határt és megállapították, hogy a Kincstárnak bevallott 100 jobbágytelken felül további 97-et is műveltek. Ezt a 97 telket a korábbi bérlőknek haszonbérbe adták.

1819-ben a községet József nádornak adományozták, de ő, mivel a többi birtokától távol volt, elcserélte a Római Katolikus Vallásalapítvány alcsúti  birtokával. A település 1945-ig a  Vallásalapítvány tulajdonában maradt. Az 1848-49-es szabadságharc idején a ladányiak a Helytartótanács felhívására önkéntes nemzetőrnek jelentkeztek, gyalogos szolgálatot vállaltak. Perczel Mór és Nagy Sándor József tábornok dandárjában harcoltak. A  szabadságharc leverése után  üldözték a honvédeket, akik elbujdostak vagy betyárnak álltak. 1867-ben megkötötték az Úrbéri Egyességet. Megegyeztek az Uradalommal a haszonbérelt földek megváltásában, a többi földet az Uradalom nagybérlőknek adta. A parasztok nincstelenek lettek, ám az Alapítvány részükre kisbérletet nem biztosított. A földkérdés a községben állandó, súlyos problémává vált. A parasztság szervezkedett,  tüntetett  az Alapítvány ellen. A tüntetések szervezésében vezető szerepet játszott Sőrés János és Kiss Ferenc református lelkész.

A vasútvonalak kiépítése 1854 után  a fejlődést felgyorsította. A  XIX. század  közepén az Alföldön még nem volt szilárd burkolatú út. A személy és áruszállítást rossz minőségű utakon bonyolították. Gyékényes társzekerek vitték az  árut, szállították az utasokat melyek, ha sok eső esett a sárban ragadtak, gyakran napokig vesztegeltek egy útszéli csárdánál. A rossz minőségű utak megbénították az áru és személyszállítást, a kereskedést. Még gróf Széchenyi István terjesztette elő az országgyűlésen a vasútvonalak kiépítésének tervét, melynek megvalósítása hosszú évtizedek kemény munkáját követelte. A Szolnok-Debrecen vasútvonal átadása 1857-ben, a Nagyváradig tartó vasútvonal átadása 1858-ban történt. Később a szeghalmi szárnyvonal kiépítése vasúti gócponttá tette a települést és munkát is adott az itt élőknek.

.

A katasztrófák és következményei

A lakosságot nemcsak az ellenség és urak sanyargatták, a természet is gyakran fordult ellenük. 1831-ben kolerajárvány pusztított, de szedte áldozatait a tűz és a víz is. 1840-ben leégett a Bodó, 1855-ben olyan árvíz volt, hogy a Tisza a  falu határáig áradt, elpusztítva a vetést. Akkora lett a víz, hogy Bajomba tutajon lehetett átmenni. 1863-ban nagy szárazság volt, melyet éhínség követett, 1870-ben a filoxéra pusztította el a dúsan termő szőlőskerteket. Emberek tömegei pusztultak el.

.

A közigazgatás kiépítése

Ladányt a XVII. század végétől már oppidumnak, mezővárosnak nevezték, bár nem tudni pontosan, ezt a rangot hogyan, és mikor kapta.

Az viszont tény, hogy a vásártartási jogot, mely jogosítványait teljessé tette, csak 1847-ben kapta meg a Vallásalapítvány kérelmére.

1876-ig Szabolcs vármegyéhez, ezen belül a nádudvari járáshoz tartozott. Erre az időre már mezővárosi rangját elvesztette. 1876-ban átcsatolták  Nádudvarral és a Hajdú városokkal együtt  Hajdú vármegyéhez. A járási székhely Nádudvar maradt 1910-ig, majd  Hajdúszoboszló vette át ezt a hatáskört 1929-ig. 1930-tól kezdve a mai napig a járás székhelye Püspökladány.

Az 1950-ben végrehajtott megyerendezés során Hajdú-Bihar megyéhez tartozik. 1984. január 1. napjával városi jogú nagyközséggé, majd 1986-ban várossá nyilvánították. Püspökladány a Sárréti térség központja, dinamikusan fejlődő város, 1997-től kistérségi központ.

Ez az a város, ahol bölcsőm ringott, ahová mindig visszatérek.

 

Pánti Irén

***

Városunk története egy korábbi összeállításunkban is olvasható (ITT)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Várjuk a hozzászólásod