2021.06.10.

*

Bartos Zoltán: Kézilabda-játékvezetéssel kapcsolatos visszaemlékezéseim

(a Püspökladány Anno honlap számára készített összeállítás)

 

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy visszaemlékezésem főleg az idősebb korosztályt „szólítja” meg.

A fiataloknak azt javaslom, olvassák figyelmesen, leszűrhetik azt a tanulságot, hogy ha valamit nagyon szeretnek, és azt megszállottként végzik, szép eredményt érhetnek el. Jelen esetben nálam ez a kézilabda játékvezetés volt.

Kezdeném azzal, hogy talán kevesen tudják, ki volt Püspökladány első – a megyében működő –  kézilabda játékvezetője? Ő Peterle István. Jelenleg is jó egészségnek örvend. Kívánok Neki, feleségének hosszú életet, még ha az „Élet” nem volt hozzájuk túl kegyes is.

Pista határozott játékvezetőként működött, ami köszönhető annak is, hogy aktívan kézilabdázott a Kincses Lajos által irányított Püspökladányi MÁV csapatában. Ő sajnos már több éve nincs közöttünk. Nyugodj békében Lajos!

Egy pillanatra megállnék Kincses Lajos emlékénél. A sokak által tisztelt Laci bácsi – hivatalos keresztnevén Lajos – az élete nagy részét a férfi kézilabdának áldozta, ami számára nem volt áldozat. A nulláról „futtatta” fel ezt a sportágat, hosszú, kitartó munkával. Természetesen megfelelő segítséggel repítették a csúcsra, ami az NBI/B-t jelentette. A januári napokban szűnt meg a városunkban a férfi kézilabda szakosztály!!

Emlékét feltétlen meg kell őrizni az utókornak, talán egy kis domborművel, amit a Gellér Sándor Sportcsarnokban lehetne elhelyezni.

Javaslom továbbá, hogy emlékezzünk itt azon személyekre, akik sokat tettek Püspökladány sportjáért. Hál’ Istennek többen vannak. Visszatérve a kezdeti gondolathoz, Peterle Pistát még volt szerencsém látni meccset vezetni, mégpedig Debrecenben a Vágóhíd úti sportcsarnokban a téli Napló-kupán.

Abban az időben középiskolásként a püspökladányi gimnázium csapatában játszottam. A mai napig őrzöm a Napló-kupa során szerzett érmeket.

Püspökladány első kézilabda-játékvezető tanfolyamának vizsgáztatása Peterle István és a debreceni Sápi Lajos játékvezetők nevéhez fűződik. Az előkészítést, szervezést Elekes István sportfelügyelő végezte. Nélküle nem jöhetett volna létre, ez a már történelemnek tekinthető esemény. Az elmélet oktatása a vasútállomáson lévő kocsivizsgálók oktatótermében történt. A gyakorlati oktatás pedig a P.MÁV focipályáján, az akkor még meglévő salakos kézilabda pályán. Pista utólag elmondta, hogy két csapattal megbeszélték, hogy apróbb szabálytalanságot vétsenek, a felváltva vezető játékvezetők észreveszik-e azokat. 17-en sikeres vizsgát tettünk. Az időpont 1962. volt, s én 3. osztályos gimnazista voltam. Érdekes, hogy három személy nevére emlékszem. Kettőre azért, mert egy osztályba jártunk. Dám Laci és Joó József. Sajnos Józsi az utóbbi hónapokban távozott közülünk. A harmadik személy Horváth Lajos.

A sikeres vizsga után nagyon sok mérkőzést vezettünk a püspökladányi járásban, ahol élénk kézilabda élet folyt. Szinte mindenhol működött női, vagy férfi csapat. Tetétlen női és Nádudvar férfi csapata képviselte a legjobb játékerőt. Nádudvar csapatára még kétszer visszatérek.

Püspökladányban a három általános iskolában is elvállaltunk szinte minden lehetőséget, hogy vezethessünk. Egy idő után éreztük, hogy magasabb osztályba kellene működnünk. Elekes István segítségével bekerültünk a megyei szövetségbe, Debrecenbe. Horváth Lajossal kezdtem. Az első mérkőzésünk Hajdúszoboszló – Hajdúböszörmény megyei I. női volt.

Jellemző, hogy mennyire figyeltek, segítették a fiatal játékvezetőket, hogy az akkori megyei főtitkár Pista bácsi is kijött a mérkőzésünkre.

Még a mai napig is a fülembe cseng az intelme: „Fiúk, a legfontosabb a kitartás, képezzétek magatokat, soha ne legyetek részlehajlók!

Lajossal vezettünk még egy-két mérkőzést. Úgy emlékszem debreceni tanulmányai miatt hamar abba hagyta a játékvezetést.

Ezek után a sors jó értelemben összehozott Tóth Imrével, akkor V. Tóth Imre, alias Binyu néven ismerték. Az első pillanattól remekül megértettük egymást. Mindkettőnkön látták a vezetők (megyei), hogy nem kezdők vagyunk. A megye szinte minden településén megfordultunk, élénk kézilabda élet folyt. Debrecenben különösen sok jó férfi csapatot ismertünk meg: Medicor, Spartacus, Ybl Miklós Főiskola, vidéken Hajdúszoboszló Gázláng, Nádudvar, Balmazújváros. Nádudvarnak elég sok mérkőzést vezettünk. Szerettünk velük találkozni. Rendkívül korrekt csapatot ismertünk meg, a játékosok mindig partnerek voltak. Komoly szakmai munka folyt Hodosi Berci vezetésével. Jól emlékszem egyszer Debrecenbe a Medicor ellen játszottak rengeteg néző előtt. A Nádudvar 2-3 góllal győzött. Egy játékos nevére is emlékszem, mégpedig Kovács Lajoséra. Intelligens, jó átlövő volt. A szövetség rövid idő múlva látta a fejlődésünket és felajánlotta, hogy menjünk el Tatára három napos tanfolyamra, ahol sikeres vizsgált tettünk. NB-s játékvezetők lettünk!

El lehet képzelni, hogy milyen boldogok voltunk. Már csak azért is, mert tudtuk, Püspökladányban mi lettünk az első NB-s játékvezetők. Tatáról egy pár szót mondanék: Aki oda eljutott abban az időben, megtisztelve érezhette magát. A magyar élsportolók színe-java megfordult ott. Amikor mi ott voltunk a női tornász és a férfi asztalitenisz válogatott tartott edzést.

Egy este bementünk a tornaterembe, ahol a férfiak edzettek. Odamentem a padon ülő szövetségi kapitányhoz. Megkérdeztem, hogy pár percig maradhatunk-e. Berczik rengeteget dohányzott. Felnézett a füstfelhőből és megkérdezte „kik vagytok?” Feleltem, hogy „kézilabda játékvezetők”. „Jó akkor maradhattok”, hangzott a válasz. Leültünk mellé. Örök emlék maradt, látni 2-3 métere játszani a páros csapatot: Jónyer, Klampár, Gergely, Takács személyében. Abban az időben ők voltak Európa, de a világ legjobbjai is.

Az első NB-s mérkőzésünk Kecskeméten, a női NBII volt. Sikerült a bemutatkozásunk, az ellenőrtől elismerést kaptunk. Az NB-mérkőzés vezetésünk elején az ellenőr jelentésében leírta, hogy ügyes két fiatal játékvezetőt ismert meg, de erősebb hangzású síp kellene nekik. Eszembe jutott, hogy Galics Misinél láttam, illetve hallottam ilyet. Megkerestem őt, aki akkor a fiatal férfi kézilabdacsapatot edzette. Megmutatta a sípot, amit olaszok gyártottak. Micro Balilla. Mivel bele volt gravírozva a cím: Firenze, írtam a címzettnek. Aránylag rövid időn belől válaszoltak francia nyelven. Bementem a gimnáziumba, a tanárnő lefordította a levelet, melynek lényege az volt, hogy küldjek 2-3 db bélyeg-sorozatot. Tudják, hogy a magyar milyen szép. Ez után jött a gond. Akkor még szigorúan le volt engedve az ún. „vasfüggöny”. A környezetem nem javasolta, hogy küldjek.

Azonban váratlan fordulat következett. Imre megkérdezte, hogy megvan-e még a címem, mert a Bárándi Önkéntes Tűzoltók megnyertek valamilyen versenyt és Olaszországba mennek. Megpróbál valakit megkérni, hozzon 2 db sípot. Úgy emlékszem Imre felesége bárándi. Rövidesen örömmel mutatta, hogy hoztak. A mai napig őrzöm, igaz van egy 5 éves fiú unokám, aki hol rendőr, hol tűzoltó akar lenni, ilyenkor elkéri.

Hajdú-Bihar megyében nem vezethettünk NB-s csapatnak, a környező megyében szinte mindenütt: Mátészalka, Nyírbátor, Nyíregyháza, Miskolc, Ózd, Eger, Szolnok, Kecskemét, Újkígyós, Békéscsaba, Gyöngyös, Budapest, Iklad.

Egy-két érdekesebb eseményt leírok: Ózdon voltunk, férfi NB-II vezettünk. Az öltözőben nézegettem a falon a fényképeket. Olvasom, ekkor, meg ekkor volt a focistadion avató, játékvezető Katona József. Egyből megismertem, már csak a „jellegzetes” bőr színéről is. Amit Imrének el is meséltem, hogy ő is püspökladányi születésű. Fiatalon elkerült Budapestre. Ismert, jó nevű NB-I-es foci-játékvezető lett. Milyen kicsi a világ, édesanyámék Püspökladányban a Marosi út 17-ben laktak. Katona Józsi szülei a szomszédban, a 19. szám alatt. Gyerekkoromban többször találkoztam vele.
Következő alkalommal Egerben voltunk. Nézem az igazolást, látom Marosi is ott játszott. Emlékeztem rá, hogy ő korábban Ózdon játszott, akkor NB-I-ek voltak. Többszörös gólkirály, magyar és világválogatott játékos, egyben Varga Pista jó barátja is volt.  Marosiról még azt kell tudni, hogy ő találta ki az ún. „induló-cselt”. A lényege az, hogy nagyon gyorsan, főleg ütemtelenül tudta a súlypontját áthelyezni, és ezzel az ellenfél védőjét kimozdítani.

Marosi kopaszodott, de még mindig élmény volt látni – ezt a valamikor nagy játékost – játszani közelről. Amint korábban említettem, a megyében NB-s csapatnak nem vezethetünk, de a téli Napló- kupán Debrecenben annál többet. Pl. annak a Debreceni Dózsának, akik akkor nyertek magyar bajnokságot és a csúcson voltak. Olyan játékosoknak, mint Varga István, aki korábban a Budapesti Honvédben játszott. Többszörös gólkirály, magyar és világválogatott, szerepelt két olimpián Dr. Süvöltős Misivel. A többi játékosok: Bennyás, Gottdiener, Molnár Feri, Mészáros, Takács, Sárközi, a kapuba Szabó Józsi (Savanyú), Hoffman. Nem szeretném kihagyni püspökladányi büszkeségünket, Kóti Bélát, aki szintén játszott ott. Úgy emlékszem 3 évig volt a Dózsa játékosa, akkor is azért jött vissza Püspökladányba, mert a volt csapata bejutott az NBI/B-be. Nekünk is örök emlék marad, látni közelről játszani ezeket a nagy játékosokat.

Egy alkalommal valaki kitalálta, hogy a Püspökladányi ITSK, Galics Misi és Kincses Lajos irányításával játsszon egy mérkőzést a Püspökladányi Öregfiúk csapatával. Abban az időben egyre komolyabb játékerőt képviselt a Szakmunkásképző férfi csapata.

Itt meg kell említeni, hogy a hölgyek is szép eredményeket értek el, Cs. Szabó Sanyi edző (aki már sajnos eltávozott közülünk) és Erdei István (Kukker) szakosztályvezető irányításával. Pista a januári napokban távozott el közülünk, nagyon jó barátom volt, emlékét megőrizzük. El kell mondani, hogy kevés rálátásom volt a két csapatra. Folyamatosan működtünk hétvégén, sőt hétköznap is távol voltam, meccset vezetni.

Visszatérve az előző gondolathoz, Varga Pistát is meghívták erre a mérkőzésre játszani. Mondtam a kollégámnak, ezt a mérkőzést nem tudom kihagyni, játsszon az öregfiúkkal. Tóth Imre Fodor Imrével vezette a mérkőzést. Jó hangulatban ért véget – igen sok néző előtt – és a helyi vendéglőben, akkor még működő Hangulat étterem kis termében zárult egy vacsorával. Ott ültem Varga Pista mellett és megszólítottam. – „Pista, szeretnék kérni Tőled egy autógrammot, nem hétköznapit”. Kitépett egy lapot a noteszából és gondolkozás nélkül a következőt írta rá:

„A játékvezető = Isten csapása”

Nagy szeretettel Varga István 1976. X. 9.

Természetesen féltve őrzöm ezt az emléket.

Sajnos Pista is pár éve hagyott itt minket. „Nyugodj békében!” – Fantasztikus nagy játékos, igazi showman volt. Bátran mondhatom, jó barátomnak tekinthettem. Ő kezdeményezte a barátságot.  Az országos szövetség egyre jobban követelte a szerda, szombat, vasárnapi mérkőzések gyakoriságát. A játékvezető kollégám nehezen tudta megoldani munkahelyi elfoglaltság miatt. Egyszer bejelentette, hogy nem tudja tovább vállalni a vezetést. Ez a tény nagyon megviselt.

Itt kell megjegyeznem, hogy sajnos Imre sincs több éve közöttünk. Jó kollégát, barátot veszítettünk, veszítettem el. – „Örökre emlékszek rád, soha nem felejtelek el”.

Folytattam a vezetést, mivel vidéken nem volt NB-s játékvezető, szinte minden debreceni játékvezetővel működtem. Idő közben még egyszer voltam továbbképzésen, ahol „A” osztályú minősítést értem el.

Vezettem: Zavaczki Tónival, Taizs Pistával, Katkó Auréllal (Zsüli), sajnos már mindhárman eltávoztak közülünk. Nagy űr maradt utánuk. Jó volt velük működni. Vezettem még: Gödény Ferivel, Belgyárral, Finta Bélával, Dr. Szolnoki Győzővel. Vele vezettem a legtöbbet, nagyon jól megértettük egymást. Nem dicsekvésként írom, de szinte zsinórba csak NBI/B női, férfi és NBI női mérkőzést vezettünk.

Egyre jól emlékszem. Budapesten a Körcsarnokban, a Csepel – Pécs női NBI-t vezettük. „Ki-ki” mérkőzés volt, aki kikap, kiesik az NBI-ből. Csepel győzött 1-2 góllal, Pécs kiesett. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy két ellenőrünk volt, jó osztályzatot adtak. Sajnos Győzőnek is egy idő után a munkahelye közbeszólt. Akkor a Megyei Tanács Kereskedelmi Osztály vezetőjeként dolgozott, nem tudta vállalni, főleg a hétközi fordulókat.

Szeretnék még visszaemlékezni egy érdekes mérkőzésre, mely egy kicsit „necces” volt. Katkó Auréllal működtem, Perecesen (Miskolc mellett), szabadtéri, salakos pályán, meglepően sok néző előtt. A pályán kívül még a fákon is ültek fiatal fiúk. Zsüli meg is kérdezte a szakosztályvezetőtől: „Mindig ilyen sokan vannak?”. Azt válaszolta, hogy szeretik a kézilabda meccset, de most különleges nap van, mégpedig bányásznap. Viccesen megjegyeztem: „akkor a szén porát leöblítik.” A szakosztályvezető mosolyogva helyeselt.

Férfi NBII, a vendég a Budapesti Medicor. A mérkőzés fej-fej mellett haladt. A vége felé megítéltem egy 7 m-est, a vendég csapat javára. „Kapu” játékvezető voltam. A hazai kapus halkan megjegyezte, „sporikám, ez valóban büntető volt, de merészség ezt most befújni.” Akkor nem értettem miért mondja. A vendégcsapat értékesítette a büntetőt. Ránézek az órámra, még annyi idő maradt, hogy közepet kezdjenek, vége lett a mérkőzésnek. Megnézem a jegyzetemet, döntetlen. Most kezdtem érteni a kapus megjegyzését. Bementünk az öltözőbe, készülődünk, bejön a szakosztályvezető, azt mondja, hogy „sporikáim, ne siessenek nagyon, mert a nézők egy része nem akar hazamenni.” Vártunk egy kicsit, kopognak az ajtón. Bejön két rendőr és azt mondja, ne várjunk tovább, menjünk velük. A rendőrök a gépkocsival a bejárati ajtóhoz álltak szorosan. A nézők elég nehezen viselték el a döntetlent, de inzultusra nem került sor. Beszálltunk a gépkocsiba, útközben kérdezik a rendőrök, mivel jöttünk, mondjuk vonattal. Azt javasolták menjünk busszal. Kivisznek a buszpályaudvarra, megvárják míg a busz elindul. Gond nélkül értünk haza.

Elmesélek még egy érdekes mérkőzést. Hétköznap a budapesti játékvezető-küldő felhívott telefonon, hogy segítsek be, mert Nádudvaron lesz egy MK mérkőzés, a kijelölt játékvezetők valamilyen ok miatt nem tudnak elmenni. Busszal átmentem. Férfi mérkőzés, a vendég Békés csapata. Jó mérkőzésen győzött a vendégcsapat 2-3 góllal. A játék közben rá-ránéztem a Békés csapatának edzőjére. Megállapítottam, hogy valahonnan ismerem. A mérkőzés végén odajött hozzám, megköszönte a vezetést. Amikor megszólalt, akkor jöttem rá, hogy ki ő. Mondom neki, hogy „Skoumál Gyuri vagy.” Mire Ő: „Igen, de én is éreztem, hogy ismerlek Téged. Te pedig Bartos Zoli vagy.” Gyuri előttem járt egy évvel a püspökladányi gimnáziumba. Sokat játszottunk együtt, sőt a Kincses Lajos csapatába is, a Püspökladányi MÁV-ba. Hazahoztak, bementünk a ún. Petró-bárba, akkor még így neveztük azt a vendéglőt.

Nosztalgiáztunk egységnyi sör mellett. A Skoumál családról még el kell mondani, hogy a legidősebb testvére Gabi is remek kézilabdás volt. Természetesen ő is Kincses Lajos csapatában kezdte a játékot. Fiatalon felkerült Budapestre. Évekig játszott a Fradiban, többszörös magyar válogatott volt. Sajnos az akkori szövetségi kapitánnyal, Faludi Mihállyal nem volt felhőtlen a kapcsolata. Méltatlanul mellőzte. Még egy megjegyzés, a Városháza földszintjén a sarkon, ahol ma is egy gyógyszertár van, annak idején is gyógyszertárként működött, ami a szüleié volt. Skoumál-gyógyszertárnak ismerték.

(A Szerk.: erről itt olvashatnak részletesen a honlapon: A régi püspökladányi patikákról)

Az idő múlásával a családom egyre nehezebben viselte, hogy nagyon sokat voltam távol. Fájó szívvel úgy döntöttem, hogy abbahagyom a kézilabda-játékvezetést. Annyira megviselt, hogy hosszú ideig még a TV-ben sem tudtam nézni kézilabda-mérkőzést. Éreztem, vezethettem volna még, de a körülmények nem voltak adottak hozzá.

Az nyugtatott, hogy utánunk Szilágyi Józsi, Marsi Feri is szép eredményt ért el, majd Pusztai Lajos, Takács Jánossal. Jelenleg egy fiatal püspökladányi fiatalember, a szomszéd városban élő társával folytatja ezt a csodálatos sportág játékvezetését.

Egy kis szünet után a kabai Nyilas Csaba megkeresett. Ő lett a Püspökladányi Járási Labdarúgó Szövetség elnöke. „Átnyergeltem” a labdarúgáshoz. Vezettem egy pár évig a járásban, valamint a szövetségbe különböző feladatokat láttam el. Csaba akkor NBI-es játékvezető asszisztensként működött.

Elmentünk a búcsú mérkőzésére, feleségem, Szabó Józsi (Bósza) és Nagy Lajos, meglepetés volt Csabának. A mérkőzés előtt a pályán (Fradi – Vasas) egy ajándékot adtunk át. Itthon a kollégáim viccesen mondták másnap: „Láttunk, benne voltatok a TV-ben”, mivel az közvetítette a mérkőzést.

Befejezésül még a következőt szeretném leírni. Püspökladányban nagyon szép eredményt ért el a női, férfi kézilabda, a labdarúgás, és érdemes lenne az utókornak az eredményeket, eseményeket egy csokorba kötni. A jelenleg is működő asztali tenisz, lövészet, sakk, birkózás (legrégebbi szakosztály) – remélem nem hagytam ki senkit – vezetőinek már most javaslom, folyamatosan összegezzék, rögzítsék munkájukat.

Záró gondolatként, úgy érzem, ha megfelelő emberek megkeresnék Dr. Molnár László egykori polgármestert, Elekes István városi és járási sportfelügyelőt, osszák meg emlékeiket, szerintem nem mondanak nemet. Mindketten élő sport-lexikonok.

Talán még nem késő!

 

 

Sporttársi üdvözlettel:

Bartos Zoltán

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Várjuk a hozzászólásod