Ablak a múltra

A múlt titkai című rovat mellett (illetve a hasonló nevű menün belül)  – melybe ismeretlen eredetű, főleg ismeretlen személyeket ábrázoló, vagy történet nélküli, de püspökladányi vonatkozású képeket várunk – 2015. február 9-én elindul az Ablak a múltra című rovat is, melybe egy-egy különleges, régi, olvasói fotó kerül feltöltésre, a képhez kötődő személyes és püspökladányi vonatkozású emlékek megosztása mellett.

A legfrissebb fotó mindig legfelül tekinthető meg. A képek rákattintással kinagyíthatóak!

***

*

9. fotó:

Szűts Tamás nagyszülei

.

Levél a sosem látott Nagymamához Anyák Napja alkalmából

.

A napokban a padláson kerestem valamit, amikor a zseblámpám fénye egy kopott, kicsit szúrágta faládára esett. Nem emlékeztem erre a ládára! Vajon mi lehet benne? Óvatosan leporoltam, kíváncsian felnyitottam a tetejét. A fedő csomagolópapírt felhajtva kisebb, selyempapírba göngyölt csomagok látszottak. Óvatosan, egyenként kivettem és kicsomagoltam mindet.

Hiszen ez mind a Nagymamáé volt! A kendő, benne az esküvői fényképpel, egy festménye 1914-ből, a kincses dobozkája a rajzeszközökkel és a szalaggal összekötött levelek.  Mindig vágytam rá, hogy lássam Őt, de sohasem találkoztunk. Öt évvel születésem előtt már elment!

Anyák napja van, írok egy levelet Neki, mint régen a Jézuskának. Ezt is az ablakba teszem, hátha …

 „Drága Nagymama!

Anyák napja van, de a fiad, édesapám már nem tud köszönteni. Én teszem meg, én, aki sohasem láttalak, hallottalak. Nem maradt más nekem, csak a fényképek Rólad és a kedves történetek, amiket Nagyapa mesélt. Olyan szépen beszélt Rólad, hogy bár közös emlékünk nem lehet, mégis szeretlek Téged.  Tudom, hogy mint minden Nagymama, dédelgetted az unokádat, és gyakran Te vigyáztál a bátyámra. Nagyapa Ajácskának szólított, mi is így emlegettünk.

Szerettem volna, ha látsz, amikor kihoztak a klinikáról.  Ha fölém hajolsz mosolyogva, hogy nézz álmomban. De jó lett volna hallani a kedves, bársonyos hangodat. Vagy legalább egyszer, csak egyetlen egyszer ülni a karodon, átölelni a nyakad, és az arcunk összesimul. Megmutatni Neked is, hogy már át tudok fordulni a másik oldalamra. Hogy nézd, amikor minden erőmet összeszedve felállok és büszkén körülnézek. Ha este a Te dalod ringat álomba és a Te mesédet is hallgatom. Türelemmel és szeretettel válaszolnál a gyerekszájról sohasem elfogyó „de miért?” kérdések özönére. Ahogy repültek az évek, Te is látod a betűvetés ösvényén tett botladozó lépéseimet. Tudod, mostanra Nagyapa lettem én is, két gyönyörű Unokával. Olvastam, hogy csak a gyerekek lelke olyan szabad és gazdag, hogy lássák az őket körülvevő Angyalokat. De hiszen akkor én is láttalak! Sajnos nem emlékszem Rád! Ma már tudom, mindig velem voltál, és onnan fentről mindent láttál! Mert a felhő, amit annyira szerettem nézni a fűben, hanyatt fekve, a Te drága kezed által írt mesekönyv volt. A madárcsicsergés a Te dalod. A Nap fényében benne volt a mosolyod és a szellő a Te simogatásodat adta át. Sebes folyóként rohannak a napok, hónapok, múlnak az évek.

Egyre közelebb a nap, amikor találkozunk, és én végre átölelhetem a nyakad, az arcunk egymáshoz simul, drága Ajácska!”

 

Szűts Tamás

Püspökladányból elszármazott olvasónk

2017. 05. 07.

***

8. fotó:

Fotó Lóherélő Nagy Sándor családjáról

 

Törvénybíró, vagy közismertebb nevén Lóherélő Nagy Sándor módos gazda volt egykor Püspökladányban, kinek fennmaradt és múzeumban őrzött kéziratos könyvei az 1808 előtti évek Püspökladányáról őriztek meg fontos ismereteket számunkra. Gazdaságára és a korabeli társadalmi viszonyokra vonatkozó feljegyzései jelentős kordokumentumai voltak helytörténetünknek, melyről mind Rettegi Istvánné (múzeumalapító pedagógusunk), mind Dorogi Márton (néprajzi gyűjtő pedagógusunk) is elismeréssel nyilatkozott. A helytörténet iránt érdeklődő püspökladányiak bizonyára többször olvasták, hallották már a Lóherélő ragadványnévvel felruházott írástudó gazda nevét, de arcképével valószínűleg még nem sokan találkoztak. Ezidáig.

Nemrégiben ugyanis a kéziratos könyvecskék szerzőjének, Nagy Sándornak az ükunokája, Balogh Annamária küldte meg honlapunknak Ükapja és népes családja különleges fotográfiáját, melyet szeretettel mutatok be a honlapon.

A fotó bemutatása:

Az asztal mellett jobbról látható Lóherélő Nagy Sándor, Balogh Annamária ükapja (nagymamájának nagyapja), mellette balról ükanyja. Lóherélő Nagy Sándor mögött balra a kisfia, Nagy Sándor (Balogh Annamária dédapja, azaz nagymamájának édesapja) áll. Jobb szélen Lóherélő Nagy Sándor egyik lánya látható, az ő kislányával, mögötte jobbra férje, aki a kor szokásai szerint rá lett montírozva a képre, hiszen a kép készítésekor háborúban szolgált. Bal oldalon a családfő két másik leánygyermeke áll, gyermekeikkel. Mögöttük egyikük férje, aki szintén rá lett retusálva a képre, hiszen ő is a fronton szolgált a fotó készítésekor.

Köszönöm szépen a fotót és annak leírását Balogh Annamária olvasónknak, kinek édesapja Balogh Balázs, a püspökladányi középiskola egykori karizmatikus pedagógusa volt.

2017.04.12.

(1) Lóherélő Nagy Sándor

(3) Lóherélő Nagy Sándor és családja

***

7. fotó:

Dúró Ferenc püspökladányi olvasónk kölcsönözte a honlapnak régi felvételét, a püspökladányi Fatelítőről készült egykori fotográfiát. A képet kinagyítva sem olvasható az épület egykori teljes felirata, csupán néhány töredéke, például “…népköztársaság társadalmi…” . A kép 1949. augusztusa után, nagy valószínűséggel az 1950-60-as évek között készülhetett.

Köszönöm a fotót Dúró Ferencnek!

2017.03.02.

A Fatelítő - Dúró Ferenc fotója

A Fatelítő - Dúró Ferenc fotója (2)

***

6. fotó:

Kovács Sándor püspökladányi olvasónk családi fotó-levelezőlapjai kerülnek bemutatásra. Különlegességük a koruk (1914. márciusi és októberi postázásúak), a jó állapotú püspökladányi bélyegzőlenyomatuk és a fotókon szereplő személyek püspökladányi kötődése.

A 103 éves lapok valószínűleg egy bimbózó szerelembe engednek diszkrét bepillantást, melyek Budapestről érkeztek a Püspökladány, Darányi telep 205. szám alá.

(Az utcák sorolása és megnevezése előtt folyamatos sorszámozást kaptak a Darányi-telep telkei.)

*

Címzett:

Kováts Béni úr

Püspök ladány

Darányi telep 205.

 

„Kedves Benőm!

Jó egészséget kívánok úgy neked, mint egész családodnak. Itt küldöm az arcképem.

Csókol Sárád”

Postabélyegző: 1914. március 18. Budapest

*

Címzett:

Kovács Béni úr

Püspök Ladány

Darányi telep 205.

 

„Kedves Béni!

Ne haragudj, hogy nem mentem ki a vasuthoz, de nem találtam ki (mit) mondott az asszonyóm, hogy ki késik, de nem tudtam volna ott mégse eligazodni.

Mindnyájatokat ölel csókol Sára

1914. okt. 14.”

Postabélyegző:

1914. október 30. Budapest

1914. október 31. Püspökladány

.

Köszönöm a fotó-párt Kovács Sándornak!

2017.01.17.

Kovács Sándor

Kovács Sándor6

***

5. fotó:

A helybeli Pázmándi család fényképfelvétele 1916-ban készült Püspökladányban, Germányné fényképésznő műtermében. A képen látható személyek és születési dátumuk a következő:

Édesapa:  id. Pázmándi Ferenc (1869)
Édesanya: Ulveczki Mária (1875)
Gyerekek:
Ferenc (1896)
Balázs (1900)
Mária (1904)
Erzsébet (1907)
Julianna (1911)

Köszönöm a fotót Biró Ferenc Mihálynak!

2016.02.14.

***

4. fotó:

A fotó Kiss Sándor püspökladányi olvasónktól érkezett, az alábbi leírással:

“A képet a Püspökladány Anno oldalra ajánlom. Ez egy II.világháború után készült kép, melyen a ladányi emberek cséplőgépen dolgoznak. Rajta van a nagybátyám, aki a képen a hordón ül, keresztbe tett lábbal. Ő Daróczi Lajos.”

Ha felismeri rajta valaki rokonát, ismerősét, kérem jelezze!

Köszönöm a fotót Kiss Sándornak!

2015.12.20.

***

A 3. fotó története:

Egy kivételesen ritka fénykép-felvétel kerül közreadásra a múltból, melyet képeslappá alakítottak át. A fotó a régi, 1921-ben lebontott római katolikus templomban készült 1909-ben, vagy azt közvetlenül megelőző években. A képeslap feladásának dátuma 1909. augusztus 1. és Püspökladányban adták fel, szintén helyi címre. A lapot minden valószínűség szerint Simon Gizella, a címzett Hegedűs Józsefné (Simon Vilma) rokona küldte.

Ez az egyedülálló fotó 1909-ben, vagy közvetlenül előtte készült, s Szabó László sekrestyést örökítette meg az 1921-ben lebontott régi katolikus templomban.

A Királyi Kamara 1805-ben építtette e templomot – egy előző, igen rossz állapotú nádtetős hajóval kiegészített szentély helyére – nem messze tőle pedig egy emeletes plébániát, mely még ma is áll a Rákóczi utcán. Így már e templom is egy korábbi helyére épült, melynek történetét Kecskés Gyula dolgozta fel a Püspökladány újkori története helyneveiben című helytörténeti könyvében. A fotón megörökített templomnak két oltára, orgonával ellátott kórusa, tornyában pedig 3 harangja volt. 1845-ben az orgonát Pestről rendelt új orgonára cserélték. Sajnos ez a templom is hamar repedezni kezdett és a földrengés is úgy meggyengítette, hogy 1835-ben javítani kellett. 1896-ban 12 vassínnel mentették meg az összeomlástól. Végül 1921-ben ezt a templomot is lebontották, s ennek helyére épült fel a ma álló templomunk. Az új templom keresztbe épült a régire, mely annak idején észak-déli irányban állt.

A fotón látható régi templomról további képeket és leírást a honlap Templomok/Római katolikus templom rovatában találhatnak.

Köszönöm a fotót Némedy Józsefnek!

2015.04.08.

Szabó László sekrestyés az 1805-1921 között fennálló régi római katolikus templomunkban

***

A 2. fotó története:

Recski summások Püspökladányban, a félkarú Szűrös István vezetésével.

A fotó története: “A Püspökladányban készült képen középen a bandagazda: Szűrös István recski lakos látható, bal kezénél a lánya ül, akit 1974-ben anyósommá fogadtam. Így került hozzám ez a felvétel. Szűrös István korábban vasutas volt, fát szállítottak a vonattal a Füzesabony-Debrecen vonalon. Egy alkalommal meglazult a rakomány, ő felmászott a rakomány tetejére, hogy megigazítsa azt, és a Tiszafüred előtti vasúti híd lesodorta a vagonról. Ekkor vesztette el a jobb karját. Nyaranta summáscsapatot szervezett, így tudta eltartani a családját. A kép kb. 1935 és 1945 között készült.”

Gyimesi Pál osztotta meg a Püspökladány Anno honlappal fotóját és történetét, melyet ezúton is köszönök!

2015.02.14.

***

Az első fotó története:

“Szeretettel küldöm a következő fotót, mely a Polgári Iskola udvarán levő kút fúrásakor készült, amikor a víz feltört a mélyből. Ezt a fotót Nagyapámtól kaptam. Ő is ott dolgozott – a testvérével együtt – a fúrásnál. Nagyapámat Kovács Albertnak, testvérét Kovács Imrének hívták. A két külön álló személyek Ők, a Nagyapám a magasabb. A kép 1927-ben készült, ez van a hátoldalára írva.

Én is Püspökladányban születtem, de érettségi után Budapesten tanultam tovább, majd férjhez mentem és itt is ragadtam. De mióta nyugdíjas lettem, azóta elég sokat megyek Ladányba. További sok sikert kívánok e hasznos munkájában.  Üdvözlettel: Epres Lászlóné, Nagy Ilona Edit”

Köszönöm a fotót és a történetet Epres Lászlóné, Nagy Ilona Editnek!

2015.02.09.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz