Antikvár

2016.10.30.

puspokladany-fejlec

.

120 éves a püspökladányi sajtótörténet első száma

Püspökladányi pillanatképek, helytörténeti események 1896-ból

 

Pontosan 120 éve, 1896. október 15-én jelent meg Püspökladány sajtótörténetének eddig ismert egyik legelső újságja, a Püspökladány nevet viselő helyi folyóirat. A közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap kéthetente jelent meg, alapítója, kiadója és szerkesztője Erőss Lajos református lelkész volt, aki anyagi támogatás nélkül, saját költségén adta ki a település rendszeresen megjelenő legelső nyomtatott kiadványát.

Nagy jelentősége volt a nyomtatott helyi sajtó megjelenésének, hiszen a tömegtájékoztatás, a közvélemény-formálás egy új, közvetlen lehetősége nyílt meg általa. Korábban ugyan néhány országos megjelenésű folyóirat eljutott Püspökladány lakosságához is (elsősorban az olvasókörökön, olvasóegyleteken keresztül), de a helyi sajtó végre helyben jelentkező problémákkal, helyi közügyekkel, közéleti kérdésekkel is foglalkozott, s ez mindenképpen forradalmi volt a maga korában. A települési lapok megjelentetését a helyi nyomdák hiánya nagyban befolyásolta, hiszen még a közeli városok nyomdáinak szolgáltatásait sem lehetett rugalmasan, hatékonyan elérni a kor adott közlekedési és távközlési viszonyai mellett (gyakori megjelenés, lassú kommunikáció, sok sajtóhiba). Püspökladánynak ebben az időben nem volt nyomdája, így az újság szedését, nyomtatását is máshol végezték, mely nehezíthette a kiadás körülményeit.

Összességében kijelenthetjük, hogy az újság alapítója és szerkesztője, Erőss Lajos nagy terheket vállalt magára, mikor saját gondozásában egy helyi lap kiadására vállalkozott. Azt gondolhatnánk, hogy sokan éltek a tájékozódás, az információszerzés eme – immár sokak által elérhető – újszerű eszközével, de a lap utolsó számából megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen csak kevesen, egy szűk réteg támogatta, vásárolta a lapot, a „nagy közönség” viszont nem mutatott irányába „szellemileg elég erős” igényt, fizetőképes keresletet. A pontosan egy évet megélt helyi sajtótermék a saját előállítási költségét sem tudta kitermelni, az előfizetőknek pedig csupán kétharmada volt püspökladányi. Az érdektelenséget nemcsak az írástudatlanság viszonylag magas arányával, vagy a lap árával, hanem az Erőss Lajos által körbeírt társadalmi gyanakvással is magyarázhatjuk, mely az úttörő vállalkozással szemben jelentkezett. Talán érthetetlennek tűnhet ez az ellenállás, de valami oknál fogva az önkéntes lokálpatriótáknak egyik korban sem könnyű a helyzete…

A község lakosságszáma 10.000 fő körül volt ekkoriban, mégsem volt képes életben tartani a Püspökladány életében jelentkező újfajta kezdeményezést, mely ebben a formában 1897. októberében jelent meg utoljára. Az újság szerkesztősége és kiadóhivatala „hova a lap szellemi részét illető közleményeket, előfizetési és hirdetési díjakat irányítani kérjük: Ev. (evangélikus) ref. (református) lelkészi hivatal Püspökladány”. A lap „felelős szerkesztője és laptulajdonosa: Erőss Lajos”. Kezdetben a hajdúszoboszlói Szoboszló és Vidéke könyvnyomda végezte a lap szedését, majd Plón Gyula nyomdája kapta e feladatot. A lap szerzőiről azt írja a szerkesztő, hogy idővel sikerült „tudományosan képzett, erkölcsi integritásban magasan álló s társadalmilag kvalifikált derék férfiakat” munkatársaiul megnyernie, akik segítették, hogy ez a kicsinyke-kis lap a kellő irodalmi magaslaton megmaradjon.

Az újságot forgatva válik világossá számunkra, hogy egy-egy hír, vagy rovatban olvasható értekezés mennyi érdekes helytörténeti információt is megőriz az utókornak. Értelmezésüket az olvasóra bízom, hisz – bár a cikkek nyelvezete, szóhasználata a kor szokásai szerint való, mégis – 120 év távlatából is közérthetőek, “beszédesek”, érdekfeszítőek, s eredetiben idézve visszarepítenek az időben.

Lássuk hát, mik voltak azok a jelentős püspökladányi hírek, események, közéleti problémák, melyek 120 éve – 1896. október 15-én – a nyomtatásban megjelent és fennmaradt első „Püspökladány” lapszámban megörökítésre kerültek az utókornak. Mi történt városunkban, mik foglalkoztatták elődeinket, melyeket e különleges helytörténeti forrás őrzött meg? Vajon gondolta-e, hitt-e benne Erőss Lajos, amikor saját költségén és önzetlen munkájával újságot készített Püspökladány lakosságának, hogy 120 év múlva is elemezzük, s olvassuk sorait?

puspokladany-1986-oktober-15

A püspökladányi újság első vezércikke természetesen mi mással, mint a helyi lap megszületésének és alapításának gondolatával, körülményeinek bemutatásával foglalkozik. Megtudhatjuk belőle, hogy Erőss Lajos 1893-tól szolgált településünkön lelkipásztorként, s az azóta eltelt 3 és fél év alatt született meg benne a helyi lap kiadásának gondolata. Megismerhetjük soraiból belső motivációit és azt, hogy milyen elvek mentén és körülmények között tervezi a „Püspökladány” megjelentetését.  A vezércikk hangulata bizakodó, bár előre sejteti azokat a nehéz körülményeket, melyek végül a lap egy évvel későbbi megszűnéséhez vezettek.

.

„Előfizetési felhívás.

Ide s tova 3 1/2 éve lesz már, hogy mint a helybeli evangyélium szerint reformált egyház megválasztott lelkipásztora Püspökladányban letelepedtem s ezen úgy helyrajzi, mint egyáltalán forgalmi s kereskedelmi tekintetben nagy jövővel bíró s 10.000 lelket számláló község viszonyaival közelebbről megismerkedhettem.

Ha már most erre a szerfelett rövid – alig 3 és 1/2 éves multra – visszatekintek s mai közállapotainkat a régiekkel elfogulatlanul egybehasonlitom: úgy gondolom, dicsekvés s a szerénység határainak legkisebb sérelme nélkül némileg jogom van elmondhatni, hogy a községünkben ezen idő óta – mulasztásaink daczára is – tagadhatatlanul megindult haladás és korszerű fejlődés munkájából valami kicsiny rész számomra is jutott s a mennyire viszonyaim engedték, magamat soha és sehol félre nem vontam ott, hol akár egyházaink, akár községünk jól felfogott érdeke tőlem szellemi vagy anyagi áldozatot követelt. A becsületes munka különben is életfeltételem lévén, igyekeztem Püspökladányért dolgozni, s valamiképpen nem hallgattam el soha, a mit megrovásra méltónak ítéltem, ugy kötelességemnek tartottam azt is, hogy erőmtől telhetőleg a közügyek terén minden jogos törekvést támogassak s ha a szükség ugy hozta magával, azokat az előítéleteket vagy a konservativismus köpenyegébe bujt, de rendesen az olcsó népszerűség  babérjaira spekuláló maradiság erőfeszítéseivel szembe megvédelmezni segítsek. Jelszavam az  igazság , fegyverem az erős  meggyőződés  volt minden időben s személyekre való tekintet nélkül törekedtem beváltani azt az igéretet, a mit hivatalba lépésem alkalmával foglaló gyanánt adtam volt, hogy t.i. a szeretet, s az egyház és község iránt önzetlen buzgóság lesznek indokai munkásságomnak.

Azt azonban 3 és 1/2 évi itt létem ideje alatt is nem egyszer sajnosan kellett tapasztalnom, hogy legnemesebb szándékaink is félremagyaráztatnak; hogy nincs helyi sajtónk, vagyis olyan organumunk, mely a közügyek fejlesztésére irányult eszmék hullámait a kellő megvitatás, felvilágosítás vagy éppen tárgyilagos (…) csatornáin át a lakosság minden rétegeibe bevezesse; ezeket a rétegeket hasznosan megtermékenyítse s ezzel társadalmi életünkben egy olyan egészséges közszellem felpezsdülését eszközölje, mely a czivilisatio élő vizeinek legdúsabb forrása volt s az is marad minden időben.

Nos ..? hát e rég érzett szükségleten akar segíteni a >Püspökladány< .

Mint helyi s egyelőre csak 2 hetenként megjelenő lap kicsiny körben fog ugyan mozogni és olvasóit sem a politikával, sem világboldogító bölcselmi nagy eszmék fejtegetésével nem fogja mulattatni: de lesz rá gondunk, hogy mindennek a daczára is tartalomdús legyen s a mi benne nyilvánosságra jön, legalább községünk gondolkodni szerető lakosságában érdeklődést keltsen.

Az ma már különben is túl van minden kétségen, hogy a sajtó helyes irányban vezetve, a kulturális haladás olyan hatalmas tényezője, mely nélkül, főleg nagyobb községekben egészséges élet nem is képzelhető.

Ehez képest a >Püspökladány<  körülbelől a következő rovatok szerint kiván működni:

1. Vezérczikk, – községi, megyei, társadalmi, egyházi vagy erkölcsi olyan eszmék és elvek fejtegetésére, melyek helyi jelentőséggel bírnak; vagy mint közhasznu ismeretek anyagai általános érdeklődésre számíthatnak.

2. Tárcza: szépirodalmi s történelmi közleményekkel.

3. Közgazdasági s egészségügyi rovat, – a tudomány azon vivmányainak ismertetése és népszerüsitése végett, melyek a gyakorlati élettel összefüggésben vannak s népünk öntudatos értelmi fejlődésére termékenyitőleg hathatnak.

4. Hirek, – a napi események registrálására, a mennyiben azok a társadalmi morál s kitisztult finomabb érzék aranyszabályait nem sértik, hanem ezeknek mintegy óramutatóját képezik.

Ezeken kívül szíves készséggel tért nyitok lapomban minden közérdekű eszmecserének, aktuális jelentőségű felszólalásoknak és inditványoknak, ha t.i. azok nem a személyeskedés terén mozognak, hanem a tárgyilagosság medrében haladva, kizárólag közállapotaink javítására irányulnak.

A czél tehát előttem tisztán áll; az utamban álló nehézségekkel is számot vetettem s minden önérdektől ment s egyedül községem fejlődéséért buzgó, de elvégre is nem mindennapi fáradtsággal s szellemi mint anyagi áldozatokkal járó munkámért egyebet nem kérek, mint jóakaratu támogatást. – Abban a reményben, hogy ezt megnyernem sikerül, ezennel utnak inditom a >Püspökladány<-t.

Megjelen minden hónap első és tizenötödik napján.

Előfizetési ár: vidékre postán küldve, vagy helyben házhoz vitetve:

Egész évre ……… 2 forint.

Félévre ……….……1 ’’

Negyedévre ……… 50 krajczár.

Egyes szám ára..… 10 krajczár.

 

Püspökladány 1896. október hó.

Erőss Lajos, kiadó és szerkesztő.”

.

A vezércikket követően a Tárcza nevű rovatban elsőként Igmándi Miklós „Koldus-tanulmányok” című, kissé szatirikus hangvételű írása olvasható. A minden bizonnyal a kor emberét foglalkoztató jelenség kardinális kérdés lehetett Püspökladányban. A cikkben a helyi koldusként számon tartott személyeket mutatja be írója, napi tevékenységüket, jellegzetes ismertetőjegyeiket, a lakosság (vagy a cikk írója) által ráragasztott gúnyneveiket, mint például verebes, a zöld kalapú, feleséges, mosolygós, imádságos koldus, a „huszonötös fiú” stb., vagy a „szamaras ember, a kinek valamikor szamara, taligálya volt.” Az összefoglalóból megtudhatjuk, miből éltek ezek az emberek Püspökladányban, kikről némely esetben azt is megtudjuk, hogy kinek malacza, kinek aprómarhája (van)”. A napi megélhetési forrásukat így foglalja össze a korabeli krónikás: „Itt kolompért (burgonyát), kenyeret adnak, azért bizony nem mindig érdemes befáradni, ott krajczárt adnának, de nagyon hamis a kutya; amott meg pironsággal nyujtják az alamizsnát. És így tovább. Itt-ott az előkelőbb helyeken nagy pénzdarabban együttesen kapják ki az illetményt, a mi természetesen osztoszkodást, nem ritkán egy kis friss perpatvart von maga után. Ilyenkor néha dolgozni is szokott a vezéri bot.” S arra is magyarázatot kapunk a cikkből, milyen települési intézkedés vetette fel a témát, s vezérelte annak megírását. „Nem kell ugyanis hinni, hogy a csufolkodás ördöge beszélt volna belőlünk (…) a mi tollunkat vezérlé az csak a történetirói buzgalom, hogy feljegyezzük e tisztes táborról a mi még feljegyezhető. Mert a koldustestület napjai községünkben meg vannak számlálva. Mint ugyanis titkos forrásból értesülünk, a kor szinvonalára helyezkedni törekvő nemes előljáróságunk, egy három vagy tizenhárom tagu bizottságot szándékozik talán még ebben az évezredben kiküldeni, hogy ez a koldusügyet tanulmányozza, a koldulás megszüntetésének nagy kérdését megoldja. S ha, mint hihető, ez a bizottság munkáját, mint mi ezt a tárcza czikket sikeresen bevégzi, akkor ezek az alakok is végkép elfognak tünni utczáinkról. Azért igyekeztünk őket ez alkalommal learczképezni, hogy utódaink legalább igy arczképcsoportban láthassák ezt a valaha létezett érdekes társadalmi osztályt.” Kötelességemnek éreztem emlékük megőrzését és átadását, hisz a történelemben magam is mindig elsősorban az embert, a személyes sorsokat keresem.

.

A „Püspökladány” lap 1896. október 15-i legelső száma jelentős helytörténeti információkat is rögzített, melyeket Kecskés Gyula hiteles forrásként használt monográfiájában, a „Püspökladány újkori története helyneveiben” című könyvben. Az újság 3. oldalán „Az ev. református egyház új harangjairól” olvashatunk egy alapos összeállítást, melyből megtudjuk, hogy „az a három s a modern technika vivmányai szerént sikerülten megöntött és felszerelt diszes uj harang, melyek május 1-je óta ott a budapesti ezredéves országos kiállítás területén, ország világ előtt hirdetik egyfelől a magyar ipar jó hírnevét, másfelől egy alföldi nagy református vallásu gyülekezet dicsőségét. Ezek a harangok a kiállítás bezártával, tehát már november elején haza kerülvén, tulajdonképpeni rendeltetésöknek át fognak adatni s ércz nyelvökön messze tereket áthatólag zugni fogják azt a régi igazságot, hogy a komoly akarat minden nehézséget legyőz. A történeti valóság konstatálása végett feljegyezzük, hogy az ev. ref. egyháztanács, – lelkész inditványára , – 1894. junius 17-iki ülésében mondotta ki, miszerint elavult; immár sem a czélnak, sem a püspökladányi ev. ref. egyház tekintélyének meg nem felelő harangjai helyett a közel jövőben 3 darab uj harangot öntet s e czélból az öntésre szükséges pénzmennyiséget, – minden pótadó kivetése nélkül – a hivek önkénytes adakozásából óhajtja összerakosgatni.

Akkor még alig 600 forint állván egyháztanács rendelkezésére, (…) a gyűjtés azonnal mégis csak megindult s az eredmény az lett, hogy az egyháztanácsnak 1896. január 19-ikén hozott határozatából kifolyólag, az egyház gondnoka Nagy József úr a „Pozdech József utódai Thury János és fia” budapesti czéggel 3 uj harangra a szerződést január 22-ikén már meg is kötötte. Ezen szerződés értelmében vállalkozó budapesti czég a püspökladányi ev. ref. egyház számára egy „D” egy „G” és egy „H” hangu harangot öntött a melyek (…) bele kerülnek e harangok összesen 5599 (forint) 30 (krajczárba). (…) A pénz ugyan e czélra teljesen összerakva még nincs; de a nagyobb rész igenis meg van s biztat bennünket a remény hogy e község lakosainak áldozatkészsége a hiányzó részt is nem sokára össze fogja hordani.

Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy miután ezek a harangok nem pusztán felekezeti érdekeket szolgálnak, hanem mint tűzjelző harangok a községi közvagyon felett vallás és felekezeti különbség nélkül őrködnek: az ev. ref. egyháztanács az adakozásra igen helyesen nemcsak az ev. ref. hiveket, hanem mindazokat felszólította, a kiknek községünkben valami félteni valójuk van. És az egyháztanács bizodalmában nem is csalatkozott. Ugy róm. kath. mint izraelita vallásu polgártársaink, – legalább ezek közül, majd a mint név szerént ki fogjuk mutatni, – többen a nemes czélra szivesen adakoztak. Kimondjuk azonban, hogy az adakozás forrásai még teljesen kimerítve nincsenek. Mert bennünk az az erős meggyőződés él, hogy különösen az ev. ref. vallásu hivek közöl senkinek sem szabad abból a névsorból kimaradni, mely lapunk hasábjain részint a nyilvános nyugtázás szempontjából, részint azon czélból fog, – már legközelebb, – megjelenni, hogy a hosszu időkön át beszélő tanubizonysága legyen a fiak előtt az apák azon áldozatkészségének, mellyel s jövőnek alkottak. Ne legyen hát senki e községben kinek nevét utódai ebben a névsorban fel ne találhassák! (…) Különben a jókedvű adakozók névsorát, – együtt az adományozott összeg megnevezésével, – jövő számunkban fogjuk közzétenni.”   

Az adakozók névsora valóban megjelent a Püspökladány című lap következő számainak hasábjain, emléket állítva így nagyon sok püspökladányi lakosnak.

Az idézett részek összefoglalják a legfontosabb adatokat a református templom új harangjairól, melyek közül a két nagyobbat az első világháború idején – 1917. július 18-án – hadicélra lefoglalták és elvitték Püspökladányból, s később valamely harctéren talán ágyúként ontották a vért a háború alatt. A harangok rekvirálásáról, illetve korábban a harangok Püspökladányba érkezéséről és templomba szereléséről, valamint sok egyéb helytörténeti érdekességről a Püspökladány Anno helytörténeti honlap  Templomok rovatában olvashatnak.

.

Az újság Hírek rovatából két helyi érdekességet emelnék ki. Az egyik szerint „Községi állatorvos jobb állomásra – Csegére – választatván el, községünk ma ismét állatorvos nélkül van. – A mint értesülve vagyunk a képviselőtestület ez örökös változásnak véget vetendő, legközelebbi ülésében az állatorvos évi fizetését 600 forintra emelte fel s az állomásra pályázatot így hirdetett.” A másik hír szerint pedig Hajduvármegye szept. hó 29-ikén közgyűlést tartott. Reánk nézve azt a fontos határozatot hozta, hogy a Gróf Korniss Károly által építendő vasutra az utadó pénztárból 10.000 forintot ad.”

.

A Közgazdaság és közegészségügy rovatban a püspökladányi szőlőültetésről és a méhészetről szól az értekezés. Ebből megtudhatjuk többek között, hogy „az országos közgazdasági csapás, mely bortermésünket alig 15-20 esztendő óta semmivé tette, természetesen községünket is érzékenyen sujtotta. Szőlőskerteink elpusztultak, a több száz holdra terjedő nagy területeken itt ott elvétve megmaradt egy-egy beteges és satnya borág emlékeztet még arra a boldog időkre, mikor Püspökladányban is bort szürtünk s háztartási s közgazdasági számadásaink bevételi rovatába e czimen kisebb nagyobb összeget előirányozhattunk. A philloxera a hihetetlenek (hitetleneknek?) is keserű tapasztalatokban bizonyította be, hogy van, s ma már ezekre lehet tenni a kárt, melyet ádáz pusztításai folytán szenvedtünk.”

A méhészetről szóló rövid értekezésből pedig kiderül, hogy „különben ritka jó ősz járt az idén a méhekre. Eltelik 10-15 esztendő, míg egy olyan ősz kerül elé, a mikor a méhek szeptember havában is a májusi főhordáshoz hasonlólag gyűjthetnek. És ez az esztendő ilyen volt.”

.

Az egyik szerkesztői üzenet nemcsak az újság címének, de tágabb értelemben településünk nevének írásmódját illetően is fontos lehet számunkra, amit Erőss Lajos így fogalmazott meg: „Miért „Püspökladány” és hogy miért nem: „Püspök-Ladány”? Csak azért a miért: „Budapest” és nem „Buda-Pest”. Különbben az akadémia ebben a kérdésben is, mint sok másban ingadozik; de a helyes nyelvérzék azt diktálja, hogy mindazon szavak összeírandók, melyek között szoros fogalmi kapcsolat áll fent.” Érdekes lehet, hogy még az újság 1897. évi számaiban is írták mindkét formában városunk nevét, azaz szerepel Püspökladány és Püspök-Ladány formában is…  “A név mai írásáról tudjuk, hogy a belügyminiszter 1901. május 30-án 31888. I. sz. alatt kelt rendeletével az 1898. évi IV. tc. 2. §-a és az országos községi törzskönyvbizottság javaslata alapján a Hajdú vm. (vármegye) területén fekvő községek neveinek írásmódját is szabályozta. Községünk nevét Püspök-Ladány helyett azóta írják Püspökladánynak.” – áll Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvében az erre vonatkozó kiegészítő magyarázat.  Láthatjuk, hogy a köznyelvben is használt forma, a “Püspökladány” megelőzte a jogszabályban rögzített hivatalos formát.

.

További írások olvashatóak a lap első számában a községi takarék-magtár sokakat foglalkoztató problémájáról, a téli vasúti menetrendről és a püspökladányi királyi járásbíróság árverési hirdetményéről is. E lapszám egyetlen hirdetése Baranyai Zsigmond püspökladányi fűszer és vegyeskereskedő szolgáltatásait reklámozza.ű

.

A „Püspökladány” közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap 1897 októberében jelent meg utoljára. A II. évfolyam 19. szám “Epilogus”-a így kezdődik: „Mai számunkkal a ’Püspökladány’ egy évi pályafutását bevégezte. De bevégezte rövidre terjedt életét is. A ’Püspökladány’ – legalább ilyen alakban s két hetes időközökben, – többé megjelenni nem fog. A mikor valami derült őszi napon magamat egy esztendővel ezelőtt e lapocska szerkesztésére és kiadására elhatároztam, kilátásaim valami kecsegtetők ugyan akkor sem voltak s közállapotunk meglehetősen aggasztó (…), mindezen tények és jelek bizony valami vérmes reményekre és rózsás álmokra soha nem jogosítottak. De mégis meghoztam és pedig a legbecsületesebb szándék által igazolt lelkes örömmel hoztam meg az áldozatot, abban a feltevésben, hogy sok testi és lelki töredelemmel járó munkám elvégre is polgártársaimnak, illetve közügyeinknek váland hasznára s e csaknem 10.000 lelket számláló község lakosai között sikerül nekem rövid idő alatt párszáz olyan embert összetoborzanom, akiknek szellemi, erkölcsi s mindenek felett anyagi támogatásával lapomat mostani formájában tarthatom fent, hanem a mi végczél gyanánt előttem lebegett, ujesztendőre ki is bővíthetem, illetve heti lappá fejleszthetem.” Mint láthatjuk, Erőss Lajos hangot ad csalódottságának, és összeveti kezdeti reményeit a szomorú valósággal. Megvallja azt is, hogy a püspökladányiak nemcsak passzivitást mutattak a helyi lap megjelenésével kapcsolatban, de érthetetlen módon időnként támadták is emiatt, ahogy ő fogalmazott “bár önzetlen munkásságomért nem egyszer öltögette felém nyelvét a rosszakarat s dobálta sáros parittyaköveit a rágalom: bizvást elmondhatom, hogy ezek ugyan nekem egyetlenegy éjszakai nyugalmamat sem zavarták meg, se munkakedvemet el nem vették. (…) fejem az igaz mondásért való betörettetésekhez annyira hozzászokott, hogy mint hajdan Anteus a földtől, azokból a méltatlan bántalmakból én is ujabb, meg ujabb erőt nyertem. Miért? Azért, mert oknélkül soha senkit meg nem támadtam; az igazságtól sem jobbra, sem balra el nem hajlottam.”  Ami a megszüntetés valódi oka lehetett, az hogy, bár voltak szellemi és erkölcsi támogatói, de  “csak egyetlen feltevésemben csalatkoztam. Abban nevezetesen, hogy törekvésemet a nagy közönség is méltányolni fogja s annyi előfizetőm legalább is akad, hogy a lap élete anyagilag biztosítva leend. Ezt vártam, ezt reménylettem! Reményem azonban meg nem valósult. Alig 3 havi hírlapírási munkálkodásom után ugyanis arról kellett meggyőződnöm, hogy mi még egy ilyen lap fenntartására szellemileg elég erősek nem vagyunk. …… Lelkesedtem, dolgoztam, buzdítottam s… fizettem tehát egy teljes esztendeig…! de mert vagyonom nincs s azok közé tartozom, – Istennek legyen hála! – kik eszök, szorgalmok s munkájok után élnek: tovább immár nem rongálhatom anyagi érdekeimet, hanem kedvetlenül bár, de bevonom a vitorlákat… beszüntetem a “Püspökladány”-t.”

Erőss Lajos az újság írásairól, szellemiségéről, saját újságírói stílusáról ezt is elárulja: “A “Püspökladány” (…) ha talán olykor-olykor darázsfészekbe nyult is s egyeseknek kellemetlen perczeket szerzett, azt ne higyje, ne gondolja senki, hogy ezzel közügyeinknek ártalmára lett volna. Azt senki szememre nem vetheti, hogy valaha a személyeskedés vezetett volna. Én csak a közjót tekintettem; ahoz pedig joga van szólni mindenkinek s jaj! annak a községnek, vagy társadalomnak, ahol ettől a jogtól, vagy annak gyakorlásától a nagy közönség elzáratik.”   

Végül a püspökladányi újságírás jövőjére is tesz utalást, mikor ezt írja Epilogus-ában:  “Jönnek talán majd a közel jövőben kedvezőbb idők s a nagyközönség is meggyőződik arról, hogy Püspökladánynak egy heti lapra van szüksége.” Erre végül legközelebb majd csak 1911-ben került sor a Püspökladány és Vidéke folyóirat első szériájának megjelenésével. De ez már egy következő fejezet a helyi sajtótörténelem lapjain…

*

Erőss Lajos, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke (Forrás: Vasárnapi Újság 1908/40.)

.

Erőss Lajos, a folyóirat-alapító lelkipásztor

.

Erőss Lajos 1857-ben született a Bihar vármegyei Darvas községben. A helyi iskola elvégzése után a Debreceni Kollégiumban tett érettségi vizsgát, majd a debreceni teológia hallgatója lett. 1883-ban a bázeli és berlini egyetemen fejezte be tanulmányait. 1893-1899 között Püspökladány református lelkésze volt, ez idő alatt településünkön számos érdem fűződött nevéhez. 1894-ben a földet követelő nincstelenek mozgalmát támogatta és elérte, hogy a vallásalapítvány – szakítva a régi hagyományokkal – már nem csak a nagybérlőknek adta haszonbérbe a határt. Így osztották ki 1895-ben az első kisbérleteket Püspökladányban, a Battonyáson. Ugyanezen évben kezdeményezésére két tantermes iskola épült, 1896-ban pedig a református egyház régi, elhasználódott harangjait cseréltette le a millenniumi ünnepek alkalmából, s az ő nevéhez fűződik az első püspökladányi helyi újság kiadása is.

Erőss Lajos (Győrfi Lajos alkotása)

Erőss Lajos (Győrfi Lajos alkotása)

Erőss Lajos 1899-ben került el Püspökladányból, s a debreceni főiskola teológiai tanára, majd 1908-tól a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett. Hirtelen betegségben, váratlanul hunyt el 1911-ben. Végrendelete szerint Püspökladányban temették el. Erőss Lajosról utcát neveztek el, s ma már református általános iskola is viseli a nevét városunkban.

.

Megyaszai Szilvia

honlap-szerkesztő

*

A “Püspökladány” folyóirat utolsó számáról itt (ide kattintva) található egy korábbi összeállítás

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.05.29.

Cselédkönyv

.

A szolgálati (cseléd) könyv a cseléd személyére és szolgálatára vonatkozó adatokat feltüntető munkakönyv, melyet szolgálatba állása előtt kellett kiváltania. 

A bemutatott cselédkönyv volt tulajdonosának közvetett kötődése van Püspökladányhoz. Sebesi Józsefnek  – aki Piskin született, Brassóban nőtt fel és 1942-ben került Magyarországra, Püspökladányba, majd itt alapított családot – anyai nagynénje volt a cselédkönyv tulajdonosa, Kocsis Rozália. A cselédkönyvet 1909-ben állították ki és 1909, 1917. évi bejegyzéseket tartalmaz. A dokumentum Püspökladányban került elő és digitálisan került megküldésre a honlap számára, bemutatás céljából.

A szolgálati cselédkönyv bevezetését az 1907. évi XLV. törvénycikk tette kötelezővé, melyből egy részt idézünk:

*

“1907. évi XLV. törvénycikk a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Gazdasági (külső) cseléd az, a ki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át. (7. §)

Azokat a cselédeket, a kik háztartásbeli és egyszersmind gazdasági munka teljesítésére szegődnek, hacsak a szerződésből az ellenkező ki nem tűnik, gazdasági cselédnek kell tekinteni s a jelen törvény alá tartoznak.

Azok, a kik gazdasági teendőkre naponkénti díjazás mellett vagy bizonyos részért szerződnek (pl. napszámosok, szakmányosok, részes munkákat teljesítők stb.): gazdasági cselédeknek nem tekinthetők.

2. § Minden gazdasági cselédnek szolgálati cselédkönyvének kell lenni. (6., 13., 51., 57., 58. §)

A cselédkönyv kiadása díjmentes.

A szolgálati cselédkönyv kiállítására vonatkozó szabályokat a földmívelésügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg rendelettel állapítja meg.

3. § Tizenkét éven aluli kiskorut gazdasági cselédnek szegődtetni tilos s az ilyen szerződés semmis. (57. §)

Tizenkét éven aluli kiskorunak szolgálati cselédkönyvet adni nem szabad.

Tizenkét éven felüli kiskoru részére szolgálati cselédkönyvet csak törvényes képviselőjének beleegyezésével lehet adni. A cselédkönyvet ilyen esetben a hatóság a törvényes képviselő kezébe adja. Ha a törvényes képviselő beleegyezését alapos ok nélkül megtagadja, azon esetben az 1877:XX. tc. rendelkezései alkalmazandók.

A szolgálati cselédkönyv előmutatásával történt beszegődés a gazdára nézve azt a jogi vélelmet állapitja meg, hogy a beszegődés a törvényes képviselő beleegyezésével történt. A kiskoru cseléd tizennyolcz éves koráig a gazda házi fegyelme alatt áll. (46. §)” (…)

*

Hamarosan egy másik, a napokban a Püspökladány Anno honlap gyűjteménye számára ajándékozott püspökladányi cselédkönyv kerül bemutatásra!

Összeállította: Megyaszai Szilvia

*

Fotók beküldője: Keserű Imre

 

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.05.23.

“Boldog Ujévet Kivánnak a püspökladányi járási Kéményseprők” 

falinaptár 1949. évből

(anyaga: papír, mérete: A/4 ív, készült: Diokgreve Nándor könyvnyomdája, Celldömölk)

*

Kéményseprők1

*

Forrás: Némedy József

*

***

Kéményseprő Vállalat Püspökladányi Kirendeltsége  (“kímínysëprők“) :

Rákóczi u. 24. sz. Előbb Gayer Béla kirendeltségvezető lakásán a Rákóczi utcán, majd hosszú ideig az Árpád u. 1. sz. alatt.”

(Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

***

*

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

*

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.12.23.

*

.

A legrégebbi püspökladányi református anyakönyv

 

Helytörténeti összeállításunkban ma egy igazán különleges, koránál fogva is egyedülálló püspökladányi relikviát szeretnénk bemutatni a Püspökladány Anno helytörténeti honlap olvasóinak.

Kérem, ismerjék meg a Püspökladányi Református Egyházközség legkorábbi, fennmaradt anyakönyvét, melynek bemutatására nagy tisztelettel kértem fel Pella Pál tiszteletes urat, aki ennek készséggel tett eleget. Ezúton is köszönöm sorait.

Az anyakönyv egy egyházközség vagy település írásos nyilvántartása, amelyet a születésekről, házasságkötésekről, illetve halálesetekről vezetnek. Magyarországon a rendszeres adatnyilvántartás a római katolikus egyház 1563. évi  tridenti zsinatának döntése alapján kezdődött meg, ekkortól a plébániák többféle anyakönyvet vezettek. Az anyakönyvek vezetését hamarosan más egyházak is megkezdték, 1827. évtől az államilag elismert egyházaknak két példányban kellett vezetniük az anyakönyveket, melyekből a másodpéldányt az illetékes törvényhatóság levéltárába kellett megküldeniük. Az állami anyakönyvezés Magyarországon 1895. október 1-től lett kötelező.

Kecskés Gyula püspökladányi tanító, helytörténet-kutató feljegyzéseiből tudjuk, hogy a II. világháború során a püspökladányi egyházközségek anyakönyveinek, jegyzőkönyveinek, levéltárának nagy része megsemmisült, a megszállók szándékos pusztítása, rongálása következtében. Így nagy szerencsének mondható, hogy az 1858. évtől vezetett püspökladányi keresztelési (születési), esketési és halotti anyakönyv (vegyes anyakönyv) helyben fennmaradt.

Az összeállításunkban bemutatott püspökladányi anyakönyvben az alábbi adatok találhatóak meg: születések 1858-1870. évek között, házasságkötések 1863-1869. évek között, halálesetek 1859-1867. évek között, valamint egyik hitről a másikra való áttérés dokumentálása is feljegyzésre került a nyilvántartásban.

Az anyakönyv 1858. novemberi bejegyzéssel kezdődik, folytatólagos sorszámozással. A fennmaradt helyi nyilvántartásban dokumentált legelső adat, az első születés 1858. november 16-ai keltezésű, Daróczi Márton földműves és Nádházi Ágnes törvényes gyermeke, Daróczi József adatai kerültek feljegyzésre. A lelkész ebben az időben Kálmán Lajos volt. Az anyakönyvbe bejegyzett első házasságkötés 1863. november 18-ai keltezésű, a 32 éves B. Nagy Balázs kiszolgált katona és T. Szilágyi István hajadon leánya, a 19 éves Zsuzsanna (Susanna) keltek egybe. Az anyakönyvben rögzített első haláleset a 3 és fél éves B. Kis Albert (B. Kis Sámuel fia) 1859. május 26-ai halálhíre, kit nem prédikációval, hanem énekléssel helyezett örök nyugalomra Harmaty Imre kántor. A gyermek betegsége az anyakönyv feljegyzése szerint „általános vízkór” volt.

Az anyakönyvek sok személyes adatot megőriznek az utókornak, ugyanakkor a régi helyi házszámozásról, a foglalkozás-fajtákról, a megélhetésről, vagy a korabeli betegségek elnevezéseiről is. Nemcsak a családfa-kutatóknak, de a helytörténet iránt érdeklődőknek is fontos információkat őriznek településünk múltjával kapcsolatban.

A születés és más fontos életesemény, azok körülményeinek, illetve az emberek emlékének megőrzése és dokumentálása évszázados igénye az emberiségnek. Ennek egyik autentikus forrása az anyakönyv, mely egyik legrégebbi, helyben őrzött írásos emléke településünknek is.

Ezen összeállítással kívánok békés, boldog és meghitt karácsonyi ünnepet a Püspökladány Anno helytörténeti honlap minden kedves olvasójának!   

.

Megyaszai Szilvia alapító-szerkesztő

*

Múltunk darabjai

 

Karácsony ünnepe közeledik. Karácsony Jézus Betlehem városában való megszületésének ünnepe.

Véleményem szerint egy olyan honlaphoz, amely egy település múltjával foglalkozik, fontos és profiljába illő foglalatosság egy régi anyakönyv bemutatása. Karácsony ünnepéhez közeledve pedig mi lehetne „alkalomhoz” illőbb, mint egy születési anyakönyv ismertetése.  A püspökladányi református egyházközség legrégebbi anyakönyve egy 1858-ban kezdődő vegyes anyakönyv. Ennek az anyakönyvnek első oldalai születési anyakönyvi adatokat tartalmaznak, ezt szeretném bemutatni. Ami legelőször feltűnik, milyen szépen formáltak a betűk. Mintha nem is írták, hanem rajzolták volna. Ezek után következzen a tartalom.

 1858-ban Püspökladányban 241 gyermek született, 118 fiú és 123 lány, 1849-ben pedig 241 gyermek, 133 fiú és 108 lánygyermek született. Az év utolsó keresztelése után azt is odaírták, hogy hány gyermek született halva. 1859-ben 2 fiú és 2 lány.

A születések számát a mai helyzethez mérve azt látjuk, hogy bizony akkor jóval több gyermek született. Ismereteim szerint ma talán ennek a számnak hozzávetőlegesen a fele születik meg városunkban. A gyermek a jövő. Nem véletlen, hogy településünk nem félt attól, hogy utódok hiányában eltűnik.

Nézzük tovább az anyakönyvet, milyen adatokat tartalmaz még. Nyilván a legfontosabb a születés és a keresztelés időpontja. Itt érdekesség a hónapok megnevezése. Nem januárt említ, hanem januáriust. Az anyakönyv rögzíti a gyermekek keresztnevét. Igazi magyar nevek: András, Mihály, József, Lajos, Sára, Piroska, Zsófia. Manapság már ritkán fordulnak elő, mintha ezekről a keresztnevekről elfelejtkeztünk volna. Következőkben az anyakönyv rögzíti a gyermek nemét. Majd ismét egy különös rubrikát láthatunk: törvényes vagy törvénytelen a gyermek. Ez nyilván arra utal, hogy a gyermek házasságból, vagy házasságon kívüli kapcsolatból született. Ebből is látjuk, hogy annak idején a házasság milyen fontos „intézmény” volt. Nemcsak egy papírt jelentett, ahogy ma mondják, hanem azt, hogy a gyermek egy stabil, törvényes kapcsolatban növekedhetett fel. Márpedig a férj és feleség erős szeretetkapcsolata a gyermek számára a biztonságot jelenti.

Az anyakönyv következő érdekes adata a „szülék” neve. Nem szülőket, hanem szüléket említ. A beazonosítás fontos adata a lakóhely megnevezése. Nem utca, házszám, hanem csak házszám volt, és e szerint voltak a házak nyilvántartva.

Nyilván fontosak voltak a keresztszülők, akiknek nevét a következő adatsor tartalmazza. A keresztelő lelkipásztor nevét is tartalmazza az anyakönyv. Egyháztörténet szempontjából fontos ez a bejegyzés, hiszen innen tudjuk követni a lelkipásztorok változását.

Legutolsó rovat az észrevételek. Ez az a rovat, amely kicsi bepillantást enged annak a kornak az életére. Innen tudhatjuk, milyen gyakori eset volt, hogy a születendő gyermekek nem érték meg a felnőtt kort. Itt találunk bejegyzést arról is, hogy az akkori idők szerint törvénytelenül, azaz házasságon kívül született gyermekek szülei megígérik, hogy kapcsolatukat törvényessé teszik, azaz megházasodnak.

Anyakönyvünkben sok apró, de érdekes, az adott korra jellemző adatot találunk. Múltunk fontos dokumentumai ezek a könyvek. Sajnos a világháborúkban sok elpusztult közülük. A megmaradtak lapjaikat böngészve rácsodálkozunk egy adott település – jelen esetünkben Püspökladány – életének egy részletére. Az életvitelünk, szokásaink a korral együtt változnak, de vannak maradandó értékek.

Remélem, hogy a ma élő nemzedék életéről több minden megmarad, mint az elmúlt korok emberének mindennapjaiból. Vitatni lehet álláspontomat, mégis megkockáztatom: lehet, hogy sok esetben elődeink életéből többet tanulunk, mint a tankönyvekből.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves püspökladányi családnak.                                          

 

                                                                                       Pella Pál lelkipásztor

*

***

(Fotók: Püspökladány Anno honlap, Megyaszai Szilvia)

***

Hamarosan a Püspökladányi Római Katolikus Egyházközség legrégebbi anyakönyve is bemutatásra kerül a honlapon!

***

*

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

* Tovább a friss hozzászólásokhoz

Közhírré-tétel: Mezőváros lettünk!

.

Újsághír 1852-ből…

.

Egy érdekes újsághír a Debrecen – Nagyváradi értesítő 1852. június 20-i számából, mely a következő adatot rögzítette Püspökladánnyal kapcsolatban:

1852. május 8-ai dátummal Beszedits Ferenc tiszttartó közhírré tette, hogy I. Ferenc József uralkodó Püspökladánynak mezővárosi címet és jogot adományozott. Így a csütörtöki heti vásár mellett négy országos marhavásárt is engedélyezett az alábbiak szerint:

I. Ferenc József osztrák császár, magyar király
(Vasárnapi Ujság 1898. évi 16. szám)

 

Ő cs. k. (császári királyi) apostoli Felsége magas figyelmére méltatván Püspök-Ladánynak népességi és területi nagyságát, úgy a’ kereskedés kifejlődésére alkalmas helyzetét, valamint szinte a’ Pest-Nagy-Váradi országutvonalban nevezetes állomási fekvését, azt mezővárosi cím és jog élvezettel felruházni, ‘s annak folytán a’ hetenkint csütörtökön tartandó hetivásárokon kívül négy országos marha vásár u.m. (úgymint) 

Martius havában József hetében.

Julius havában Margit nap előtt való hétben,

Szeptember havában Szent-Mihály nap előtti hétben,

és Novemberben havában Szent-Márton hetében

mindenkor csütörtökön leendő rendszeresítését megengedni legkegyelmesebben méltóztatott.

Melynek következtében ezennel közhírré tétetik, hogy az első engedélyezett országos vásár Püspök-Ladányban folyó évi Julius 8-kán fog megtartatni ‘s innentől kezdve rendesen a’ fent hirdetett napokon.”

Az első engedélyezett országos vásárra tehát 1852. július 8-án került sor Püspökladányban, melyre így invitálták az érdeklődőket: „Miután a’ vásárra hajtandó szarvas marha, lovak és sertések számára szükséges legelő eránt intézkedve van, e’ vásárok különös élénksége reménylhető, melyre a’ t. c. gazda közönség, iparosok, kereskedők és üzérek ezennel meghívatnak.

Püspök-Ladány Május 8-án 1852.

Beszedits Ferenc, tiszttartó

*

A Debrecen – Nagyváradi értesítő 1852. június 20-i számának híre:

***

Köszönöm Topor István debreceni helytörténet-kutatónak a korabeli újsághír megküldését!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap gyűjteménye nemcsak digitálisan gyarapszik, de egyre több tárgyi emlékkel is gazdagodik. Nemrégiben kettő darab országos megjelenésű, de ma már csak elvétve fellelhető korabeli sajtótermék érkezett a honlap gyűjteményébe, melyek püspökladányi vonatkozású fotókat tartalmaznak. E két újság Budapesten jelent meg és országosan is elérhetőek voltak (pl. pályaudvarokon is árusították őket), illetve előfizetéssel az ország bármely pontjára eljutottak.  Az Érdekes Újság 1917. január 28-i számát Fórizs Sándor küldte Ráckevéről, a Tolnai Világlapja 1927. április 6-i számát pedig Nagy Sándor Budapestről, melyekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani.

A címben szereplő „nagyvilág” szó a Püspökladányon kívüli népszerűségre utal, hiszen e sajtótermékek megjelenésekor igencsak nagy jelentősége volt az írott médiának, mert ekkor még sem a tévé, sem az akkor még nem létező internet nem ontotta magából a híreket, a közéleti információkat. Egy-egy fővárosi folyóirat vezető hírforrásnak számított, s a helyi lapok is vettek át belőle cikkeket (pl. a Kecskés Gyula által szerkesztett Püspökladány és Vidéke című helyi újságban is olvashatunk a Tolnai Világlapja összeállításaiból, illetve az ezekre írott reflexiókat).

Mielőtt megtekintenénk azt a két püspökladányi fotót, melyek helyet kaptak egy-egy országos ismertségű újságban, ismerjük meg nagyon röviden e lapok történetét is.

.

Az Érdekes Újság

Az Érdekes Újság olyan országos közéleti lap volt, mely az 1914-ben kitört Nagy Háború során jelentkező társadalmi igényre talán a leggyorsabban és széleskörűen igyekezett reagálni. A hátországban maradottak tudni akarták ugyanis, hogyan zajlik a háború, hol és milyen körülmények között élnek és harcolnak szeretteik, honfitársaik, így a korabeli újságok igyekeztek minél több fotót és információt szerezni és közölni a háború eseményeiről. A besorozott hivatásos fotográfusok és haditudósítók mellett önkéntesek is jelentkeztek egy-egy esemény fényképeken történő megörökítésére. A Nagy Háborúban már viszonylag kicsi és könnyen kezelhető fotóapparátok álltak a fénykép-készítők rendelkezésére, így az amatőrök, s maguk a katonák is nagyon sok fotót készítettek, s az egyre erősebben jelentkező információs igény kielégítésére különböző lapokban, folyóiratokban jelentették meg azokat.

Az Érdekes Újság a háborúban is megmaradt annak, ami volt, a legérdekesebb, a legfürgébb és legszebb képes magyar újságnak” – írta 1914 októberében a lap szerkesztője. Az újság rengeteg pályázatot írt ki a fotók gyűjtésére, növelve ezáltal az utókor számára is a fellelhető hadi kordokumentumok körét. A megjelentetett háborús képek nemcsak tájékoztatásra, de a tömegek befolyásolására is alkalmasak voltak. A sokkoló, naturális jelenetek bemutatásával, vagy a háború békés oldalának szemléltetésével, ezek arányának megválasztásával képesek voltak a közvéleményt formálni a háború megítélésében, az érzelmekre ható felvételek pedig az együttérzést, a részvétet fokozták az olvasókban. A hátországban maradottakat is érdekeltté tették a különböző témájú – képek beküldésére irányuló – pályázatok kiírásával, s már nemcsak a fronton, de a Magyarországon készült amatőr fotókkal is bővítették az újság tartalmát. Így találhatunk a lapban például Hősök galériája rovatot az elhunytak emlékének megőrzésére, a Jövő kertje című tárca gyermekportréival a remény érzését kívánták fokozni, míg a Magyar szépségek című rovat amatőr felvételeivel az élet szépségét igyekeztek hangsúlyozni (vagy a problémákról kívánták elterelni a figyelmet, ki tudja).

Az Érdekes Újságba beérkezett háborús felvételekből (csak az első pályázatra 1600 kép érkezett) több albumot is összeállított és megjelentett a kiadó, melyek egyértelműen hozzájárultak a háború alaposabb megismeréséhez, s nemcsak az akkori hátország, de a későbbi utókor számára is.

Az Érdekes Újság 1917. január 28-i számának egyik különlegessége: az I. Ferenc József osztrák császár és magyar király halálával megüresedő trón Károly főhercegre szállt, akit 1916. december 30-án IV. Károly néven magyar királlyá koronáztak Budapesten, a Mátyás-templomban, s koronázási fotói ebben a lapban is megjelentek. IV. Károly volt az utolsó magyar király, így az újságban megjelent képek még nagyobb jelentőséggel bírnak, hisz egy több száz éves államforma lezárását is megörökítik, bemutatva az utolsó királykoronázás jelentősebb pillanatait.  A szokásos közéleti, társadalmi, irodalmi stb rovat és cikk mellett természetesen nagyon sok háborús kép is helyet kapott e lapszámban. Ezen folyóirat 11. oldalán található az a kép, melynek okán e kivételes sajtótörténeti termék is bemutatásra kerül a honlapon. IV. Károly király és felesége, a gyönyörű Zita királyné fotói mellett megcsodálhatjuk azoknak a hölgynek a fényképét is, melyeket a Magyar szépségek pályázatra küldtek be.

A 143. sorszámú kép felirata „Püspökladány”, s egy helybeli szépség tekint ránk ezen impozáns folyóirat lapjáról. Sajnos a püspökladányi pályázó adatai nem ismertek, így nevét is homály fedi. (Ha olvasóink közül valaki felismerni véli rokonát, ismerősét e felvételen, kérem, jelezze azt a honlapon!) Csak elképzelni lehet azt a büszkeséget, melyet a püspökladányi hölgy és családja érezhetett, mikor arcképe a frissen koronázott magyar király és gyönyörű királyné fotójával együtt jelenhetett meg egy országos lapban. Bár, az is elgondolkodtató, hogy a háború hogyan érinthette a püspökladányi pályázó családját, vajon harcolt-e, halt-e meg valamelyik rokona e kegyetlen háborúban…?

Az újság a „napokban meghalt” magyar történelmi festő, Madarász Viktor ravataláról is közöl fotográfiát. Novellák, gyermekeknek szóló írások (mesék, versek), közéleti írások, rejtvények, számtalan korabeli hirdetés és különböző pályázatokra beérkezett pályaművek is helyet kaptak a lapban a rengeteg harctéri fotó, s a püspökladányi hölgy fotója mellett.

*

Tolnai Világlapja

Az 1901-ben induló képes hetilap a maga korában egyedülállóan sikeres volt, hatalmas példányszámban kelt el minden héten. Tartalma sokszínű volt és a nagyközönségnek szólt. A képekkel, fotókkal gazdagon illusztrált lapban megtalálhatóak voltak a közéleti, társasági, tudományos, művészeti, irodalmi, divattal, háztartással, sporttal kapcsolatos témák is, hirdetésekkel, rejtvényekkel. A viszonylag olcsón elérhető képes hetilap alapító tulajdonosa, kiadó-főszerkesztője Tolnai Simon volt, aki 1912-ben hozta létre a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatot, majd 1913-ban az ország addig legmodernebb könyvkiadóját. A Tolnai Világlapja 1901-1944 között jelent meg.

A Tolnai Világlapja 1927. április 6-i száma korabeli kép-felvételekkel gazdagon illusztrált, s több érdekes írást közöl, például „A rádió diadalútja” vagy „Emberáldozat Jáván” címmel. Számos szépirodalmi írás, hírek a nagyvilágból, sport, film- és színházi élet hírei, receptek és hirdetések is megtalálhatóak e lapszámban. Ami miatt ez a sajtótermék is bekerült a Püspökladány Anno honlap gyűjteményébe, az a fényképfelvétel, mely egy püspökladányi társaságot ábrázol.

A fotó az „Egyesületi és társadalmi élet” rovatban kapott helyet és egy püspökladányi műkedvelő előadás szereplőit örökítette meg. Az előadás címe a „Tolonc” volt. Sajnos az újság több információt nem őrzött meg a püspökladányi csoportról, annak tagjairól. Nevüket ugyan nem, de arcképüket megőrizte a Tolnai Világlapja az utókornak…

(A képek rákattintással megnyithatóak, lapozhatóak!)

.

Püspökladányban jelentős szellemi élet folyt, sok műkedvelő színházi előadás fotója fennmaradt, melyekből a Püspökladány Anno honlap Kulturális élet/Csoportok/Egyéb színjátszó körök rovatban is találnak néhányat:  http://puspokladanyanno.hu/2012/05/egyeb-szinjatszo-korok/

Id. Csenki Imre néptanító nevéhez is számtalan püspökladányi előadás, helyi társulat köthető, hiszen ő maga is színpadra vitt több darabot. Erről az Antikvár/Csenki meghívó almenüben olvashatnak, itt: http://puspokladanyanno.hu/2012/08/csenki-emlekunnepseg-meghivoja/

 Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Készítette: Megyaszai Szilvia

.

Polgári iskolai tanítás Püspökladányban 1930/31-ben


 

 Egy különleges kiadványt, egy ritka, 84 éves püspökladányi relikviát szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Az itt bemutatott 39 oldalas iskolai értesítőt Bartók László iskolaigazgató adta közre nyomtatásban a Püspökladányi Állami Dr. Petri Pál Polgári Fiú- és Leányiskola 1930/31. tanévéről.

Tartalma gazdag és alapos és teljes mértékben felöleli a tanévre, a tanárokra és a tanulókra vonatkozó korabeli ismereteket. Az iskolai év történetéről 21 oldalon keresztül számolnak be a pedagógusok, az igazgató, a legkimerítőbb alapossággal. Az értesítő kiadvány beszámol a javító, a felvételi és különbözeti vizsgák (“vizsgálatok”) eredményeiről, az év eleji beiratkozásról, a tandíjmentességről és a felmentésekről, a tanári testületben bekövetkezett személyi változásokról, a tanulmányi ügyekről és a “tanártestület” munkájáról, a tanévben vetített filmelőadásokról, a szülői értekezletek tapasztalatairól és a tanulók magaviseletéről, szorgalmáról, előmeneteléről (ezen oldalakba itt, a honlapon is belelapozhatnak). Az itt olvasható fejezeteken kívül továbbiak szólnak a gazdasági gyakorló területről, a tanulmányi kirándulásokról, a tanárok társadalmi működéséről, az ifjúsági egyesületekről (mint a fiúiskola Petőfi Önképzőköréről, a leányiskola Petőfi Önképzőköréről, a 163. sz Turul cserkészcsapatról, a fiúiskola Kinizsi Sportköréről, a leányiskola Zrínyi Ilona Sportköréről és az Ifj. Vöröskereszt Csoportról), az iskolai ünnepélyekről, rajz- és kézimunka kiállításról, egészségi állapotról, a tanulók segélyezéséről, adományokról, magánvizsgákról, a tanév befejezéséről és a jutalmazásokról.

Az értesítő alapján megtudhatjuk, hogy a ma már csak „Nagy Petőfinek” ismert iskolaépületben működő egykori Polgári Iskolának az 1930/31. tanévben 188 fiú és 114 leánytanulója volt, szeptember 3-án került sor a tanévnyitóra, az évzáró ünnepélyre pedig június 18-án. A kiadványban olvasható, hogy a tanévben az influenza okozott gyakori megbetegedéseket az iskolában, különösen a leánytanulók körében és viszonylag magas volt a „tüdőcsúcs-hurutban” szenvedők, vagy erre hajlamosak száma is.

Az értesítőben található tanári testületi kimutatásból megismerhetjük az iskolában tanítók névsorát és tanításra vonatkozó adataikat, valamint az intézeti vagyon gyarapodásáról is beszámol az igazgató.

Ami igazán különleges a kiadványban, az az osztályok és tanulók névsorának, tanulmányi eredményének felsorolása (volt 43 és 45 fős osztály is az iskolában). Rengeteg ismerős névvel, esetleg családtag nevével találkozhatnak azok, akik alaposan áttanulmányozzák ezt a fejezetet (melynek oldalai szintén fellapozhatóak a Püspökladány Anno honlapon). Rögtön az első oldalon találjuk Csenki Sándor cigányfolklór-kutató nevét is, aki szintén ezen iskola tanulója volt ebben a tanévben.

Ezt követi 3 érdekes statisztikai táblázat, mely egyrészt a tanulók megoszlását mutatja be lakóhely, vallás, kor, tanulmányi eredmény és a szülők foglalkozása szerint. Érdemes megvizsgálni a szülők foglakozása, társadalmi státusza szerinti bontást is, hiszen ez egy keresztmetszetet is ad arról, mely társadalmi réteg járatta (járathatta) polgári iskolába gyermekét. Megfigyelhető, hogy a mezőgazdaságban dolgozó, kevésbé tehetős szülők gyermekei többnyire alig jártak polgári iskolába, hiszen egyrészt a taníttatásért tandíjat kellett fizetni (a 302 gyermekből 58 tanuló részesült csupán tandíjmentességben, 46 tanuló pedig tandíjkedvezményben), másrészt a mezőgazdasági munka jelentős munkaerőt igényelt, melyben a fiatalok is hamar kenyérkeresővé váltak. Az iskolába járó gyermekek szülei (édesapja) legnagyobb százalékban egyéb közlekedési segédsz. és nyugdíjas altiszt volt, valamint kisbirtokos kisbérlő és kisiparos.

Ezt a kimutatást a fiú, illetve a leánytanulók megoszlásának bemutatása követi magaviselet, szorgalom és előmenetel szerint. A püspökladányi kiadványt a következő évben használt tankönyvek jegyzéke és a jövő tanévre vonatkozó tudnivalók zárják.

.

A Püspökladányi Állami Dr. Petri Pál Polgári Fiú- és Leányiskola tanári testületének névsora 1930-31-ben:

 

1. vitéz Kósa Vince igazgató (korábbi)

2. Bartók László igazgató (új)

3. Bartókné Maksay Mária

4. Bauer György

5. Bús András Tibor

6. Horti Flórián

7. Klucsik Dániel

8. Klucsikné Rettegi Sarolta

9. Koós Róza

10. Prohászkáné Stadler Mária

11. Pök Ilka

12. Retteginé Kovács Anna

13. Dessewffy Elemér róm. kat. plébános

14. Lengyel Imre ref. lelkész

15. Goldstein Gyula izr. hitoktató

.

Kérem, lapozzanak bele a püspökladányi polgári iskola eme különlegesen ritka, korabeli  értesítőjébe, s fedezzék fel benne kedves ismerőseik neveit, ismerjék meg a letűnt korokat megörökítő személyes, ugyanakkor iskola- és helytörténeti információkat!

 

*

 

A püspökladányi polgári iskolai rendszer történetéről:

A püspökladányi polgári iskolai tanítás 1912. szeptember 1-én indult 2 osztállyal, akkor még a Bocskai u. 8. sz. alatt, bérelt épületben. Tanteremhiány miatt 1914-ben a Zrínyi u. 15. alá költözött. 1916. szeptember 1-én az iskola átköltözött az e célra átalakított régi Ságvári u. 3. alá (később szoc. otthon épületébe), ebben az évben lett mind a négy osztálya nyilvános.

1926-28 között épült fel a kétemeletes iskola a Petőfi u. 9. sz. alatti telken, mely terület addig víz alatt álló nádas terület volt.

Itt 1928. szeptember 1-én indult meg a tanítás, az iskola neve ekkortól Magyar Királyi Dr. Petri Pál Állami Polgári Fiú- és Leányiskola lett, mely nevet Petri Pál kerületi országgyűlési képviselő, államtitkár után kapta, aki az iskolaépítést szorgalmazta.

1945-től a nép- és polgári iskolákat általános iskolákká szervezték át, az 1947/48. tanév végén szűnt meg az utolsó polgári iskolai osztály. Az épületben a fiú- és leány általános iskola felső osztályai kaptak helyet, 1964. szeptemberétől a Petőfi Sándor Általános Iskoláé lett az épület.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)


*

Az Értesítő külső és belső borítója:

*

Az iskolai év története (1-6. oldalak):

*

Tantestület:

*

A tanulók névjegyzéke és általános osztályzata:

*

A nyilvános tanulók statisztikája:

*

Kimutatás a nyilvános fiú és leány tanulók magaviseletéről, szorgalmáról és előmeneteléről:

***

 

A fotók rákattintással kinagyíthatóak, lapozhatóak!

 ***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

*** Tovább a friss hozzászólásokhoz

Bazsarózsa – 99 cigány népdal gyűjteménye

Gyűjtötte: Csenki Imre és Csenki Sándor

Közreadja: Csenki Imre és Pászti Miklós

(Zeneműkiadó, Budapest 1955)

***

***

Bár ezen apró könyvecskének a Könyvespolc rovatunkban lenne a helye, a két közölt kotta miatt mégis az Antikvár menübe került feltöltésre.

Különleges kis kiadványba lapozhatunk most bele, melyet 1955-ben adtak ki, a püspökladányi születésű testvérpár, Csenki Imre és a tragikusan fiatalon elhunyt Csenki Sándor népdalgyűjtéséből válogatva. Az itt bemutatott kötet érdekessége, hogy azt Csenki Imre karnagy és zeneszerző magának Kodály Zoltánnak szignózta.

A kötet 99 cigány népdal kottáját és szövegét tartalmazza, melyből 18 népdal püspökladányi gyűjtésű. A dalok gyűjtésének idejét és az adatközlőket a kotta-lapok jobb felső sarkában jelölték meg a szerkesztők.

A könyv bevezetője szerint – melyet Csenki Imre és Pászti Miklós írtak –  “cigányoktól gyűjtött népdalok ilyen nagy számban való közzététele  nem csak Magyarországon, de – tudomásunk szerint – világviszonylatban is első eset. A cigánydalok  és szövegek rendszeres gyűjtését 1937-ben Csenki Sándor (szöveg) és Csenki Imre (dallam) kezdte meg.”

Csenki Sándorról és Csenki Imréről a Könyvespolc rovat vonatkozó könyvajánlóinál olvashat bővebben.

M. Szilvia

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2012.12.31.

A “Püspökladány” hírlap 1897. január 1-i számának fejléce

***

Kedves Olvasó!

“Az idő temetője ismét gazdagabb lett egy sírhalommal, s mi vénültünk mindnyájan egy esztendővel!”

Ezekkel a sorokkal kezdi Erőss Lajos református lelkész az általa szerkesztett és kiadott, pontosan 116 éve megjelent püspökladányi hírlapot, melynek itt bemutatott és olvasható száma 1897. január 1-én jelent meg. Kecskés Gyula püspökladányi helytörténet-kutató szerint a “Püspökladány” című hírlap

településünk LEGELSŐ ÚJSÁGJA!


A “Püspökladány”  című közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap 1896. október 15. és 1897. október 1. között jelent meg kéthetente, Erőss Lajos lelkész kiadásában és szerkesztésében. A lap közel egy évet élt meg, végül azért szűnt meg, mert nem volt érdeklődés és fizetőképes kereslet a hírlapra.

Magáról, s a lap megjelenéséről ezt írta Erőss Lajos a “Püspökladány” című hírlap legelső számának  bevezető cikkében (1896. 10. 15.). “Ide s tova 3,5 éve lesz már, hogy mint a helybeli evangyélium szerint reformált egyház megválasztott lelkipásztora Püspökladányban letelepedtem, s ezen úgy helyrajzi, mint egyátalán forgalmi s kereskedelmi tekintetben nagy jövővel bíró s  10.000 lelket számláló község viszonyaival közelebbről megismerkedhettem. ….. Azt azonban 3 és fél évi itt létem ideje alatt is nem egyszer sajnosan kellett tapasztalnom, hogy legnemesebb szándékaink is félremagyaráztatnak, hogy nincs helyi sajtónk, vagyis olyan organumunk, mely a közügyek fejlesztésére irányult eszmék hullámait a kellő megvitatás, felvilágosítás vagy éppen tárgyilagos bírálat csatornáin át a lakosság minden rétegeibe bevezesse; ezeket a rétegeket hasznosan megtermékenyítse s ezzel társadalmi életünkben egy olyan egészséges  k ö z s z e l l e m  felpezsdülését eszközölje, mely a civilisatio élő vizeinek legdúsabb forrása volt s az is marad minden időben. Nos? hát e rég érzett szükségleten akar segíteni a “Püspökladány”. Mint helyi s egyelőre csak 2 hetenként megjelenő lap kicsiny körben fog ugyan mozogni és olvasóit sem a politikával, sem világboldogító bölcselmi nagy eszmék fejtegetésével nem fogja mulattatni: de lesz rá gondunk, hogy mindennek a daczára is tartalomdús legyen s a mi benne nyilvánosságra jön, legalább községünk gondolkodni szerető lakosságában érdeklődést keltsen.”

Ilyen nagy és nemes tervek és lelkesedés dacára a lapot végül 1897. október 1-én adták ki utoljára, mely szám “Epilogus”-ában Erőss Lajos hangot ad csalódottságának, és magyarázatul szolgál a lap “pályafutásának bevégzése” miatt. Megvallja, hogy “bár önzetlen munkásságomért nem egyszer öltögette felém nyelvét a rosszakarat s dobálta sáros parittyaköveit a rágalom: bizvást elmondhatom, hogy ezek ugyan nekem egyetlenegy éjszakai nyugalmamat sem zavarták meg, se munkakedvemet el nem vették.”    Ami a megszüntetés valódi oka volt, az az, hogy bár sok szellemi és erkölcsi támogatója volt a “tudományosan képzett, erkölcsi integritásban magasan álló s társadalmilag kvalifikált derék férfiak”   körében, de    “csak egyetlen feltevésemben csalatkoztam. Abban nevezetesen, hogy törekvésemet a nagy közönség is méltányolni fogja s annyi előfizetőm legalább is akad, hogy a lap élete anyagilag biztosítva leend. Ezt vártam, ezt reménylettem! Reményem azonban meg nem valósult. Alig 3 havi hírlapírási munkálkodásom után ugyanis arról kellett meggyőződnöm, hogy mi még egy ilyen lap fenntartására szellemileg elég erősek nem vagyunk. …… Lelkesedtem, dolgoztam, buzdítottam s… fizettem tehát egy teljes esztendeig…! de mert vagyonom nincs s azok közé tartozom, – Istennek legyen hála! – kik eszök, szorgalmok s munkájok után élnek: tovább immár nem rongálhatom anyagi érdekeimet, hanem kedvetlenül bár, de bevonom a vitorlákat…beszüntetem a “Püspökladány”-t.” Erőss Lajos az újság írásairól, szellemiségéről, saját újságírói stílusáról ezt is elárulja: “A “Püspökladány”… ha talán olykor-olykor darázsfészekbe nyult is s egyeseknek kellemetlen perczeket szerzett, azt ne higyje, ne gondolja senki, hogy ezzel közügyeinknek ártalmára lett volna. Azt senki szememre nem vetheti, hogy valaha a személyeskedés vezetett volna.”   

Végül a püspökladányi újságírás jövőjére is tesz utalást, mikor ezt írja Epilogus-ában:  “Jönnek talán majd a közel jövőben kedvezőbb idők s a nagyközönség is meggyőződik arról, hogy Püspökladánynak egy heti lapra van szüksége.” Erre végül legközelebb majd csak 1911-ben került sor a Püspökladány és Vidéke folyóirat első szériájának megjelenésével.

Ez a “Püspökladány” hírlap 1896-1897. évi megjelenésének története, mely az újság felkutatható számaiból bontakozik ki előttünk. Erőss Lajos lelkész soraiban megelevenedik az 1900-as évek eleji Püspökladány és lakosságának élete, társadalmi és emberi viszonyai, értékrendje is.

De lássuk most a “Püspökladány” hírlap itt bemutatott 1897. január 1-i számát! A lap tartalma az alábbiak szerint foglalható össze:

A II. évfolyam 1. száma Erőss Lajos lelkész “Boldog uj esztendőt!” című újévi köszöntőjével indul, majd a “Tárcza” című rovatban Janet Pál tollából olvashatjuk “egy olvasni szerető asszony” vallomását, mely a leánygyermekek neveléséről szól. Ez a cikk hűen szemlélteti adott korszak erkölcsi kívánalmait, éles különbséget téve a fiú- s a leánygyermekkel szembeni elvárások között.  Ezt követi Pongrácz Géza cikke a “Néhány szó az ivóvízről” című, mely sok érdekes információt tartalmaz Ladány “vízkészletéről” és artézi kútjai helyzetéről, szükségességéről.  Ezt az “Egy jelen volt” személy által íródott beszámoló követi, aki az “Izraelita hitközségi előljáróság választásá”-ról tudósít, mely a leírtak szerint igencsak puskaporos hangulatban, zajos körülmények között zajlott le. Megtudhatjuk a közgyűlési választás eredményét és megismerhetjük a hitközségi előljáróság megválasztott névsorát is. Ezután egy nagyon részletes kimutatás következik “Az ev. ref. egyház uj harangjaira adományoztak” címmel megjelent írásban, mely lista nem az összes adakozót tartalmazza, csupán az ebben a lapban felsorolt személyeket, kiknek száma csak e közleményben közel 300 fő. Ennyi püspökladányi lakos nevével ismerkedhetünk meg e cikkből. Ezt követi egy értekezés, mely “A fővárosból” származó fontosabb eseményeket gyűjti össze. Ezután következik a “Hírek” rovat, melyben sok érdekes kishír olvasható, amik az 1896. év végén községünkben, vagy a környékünkön történt fontosabb eseményekről számolnak be (pl. szolgabíró-választásról, friss jegyesség bejelentéséről, Ladányban és a környező falvakban a harangozások árának összehasonlításáról, tisztségviselő-választás eredményeiről számtalan név felsorolásával, helyreigazításról, elhalasztott táncmulatságról, Ladányban megrendezett gazdasági előadásról, vagy a nagyváradi róm. katolikus püspökség vagyonának bemutatásáról). Az utolsó oldalon a “Csarnok” című rovat a törökök és a keresztyének viszonyáról íródott, felkavaróan “szemléletes” és kegyetlenségekről beszámoló tudósítás formájában, mely cikk részben hiányzik a sérült újságlapról. A lap az “1896. október hó 1-ső napjától érvényes téli vasúti menetrenddel” és Simonffy kir. járásbíró “Idézési hirdetményé”-vel zárul.

Az újság első oldalának fejlécéből a következő információkat tudhatjuk meg: A lap minden hónap 1-én és 15-én jelent meg, előfizetési ára egész évre 2 forint, félévre 1 forint, negyedévre 50 krajcár volt. “Hirdetések mérsékelt áron közöltetnek.” A szerkesztőségről az alábbi információkat ismerhetjük meg: “Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közleményeket, előfizetési és hirdetési díjakat irányítani kérjük: Ev. ref. lelkészi hivatal, Püspökladány.”

Az utolsó oldalon két fontos információ kap még helyet, az egyik hogy a lap felelős szerkesztője és a laptulajdonos: ERŐSS LAJOS, valamint a kiadás helyeként megjelölve: “Nyomatott a ‘Szoboszló és Vidéke’ könyvnyomdájában H.-Szoboszlón”.

A hírlapban rengeteg korabeli név, ladányi lakos neve szerepel, érdemes átolvasni melyek a ma is élő és használatos családneveink, valamint a Ladányban már nem fellelhető családnevek. Arról nem is beszélve, hányan találhatnak rá a felsorolásban egy-egy ősük nevére.

***

Megyaszai Szilvia

*

A “Püspökladány” folyóirat legelső számáról (I. évfolyam 1. szám) és ERŐSS LAJOS református lelkipásztor életéről itt (ide kattintva) található összeállítás.


***

 

Kommentek (Püspökladány Anno a Facebook-on):

– “Milyen érdekes, hogy a Kecskés könyv szerint csak 1900-tól írták egybe a város nevét, itt viszont már így van használva . .”  (F. Ildikó)

– “A levélpapírokon még az 1910-es évek elején is előfordult, hogy külön írták a település nevét.” (L. Attila)

– “Az 1897-es újságban is írták mindkét formában városunk nevét, azaz szerepel Püspökladány és Püspök-Ladány formában is…  “A név mai írásáról tudjuk, hogy a belügyminiszter 1901. május 30-án 31888. I. sz. alatt kelt rendeletével az 1898. évi IV. tc. 2. §-a és az országos községi törzskönyvbizottság javaslata alapján a Hajdú vm. (vármegye) területén fekvő községek neveinek írásmódját is szabályozta. Községünk nevét Püspök-Ladány helyett azóta írják Püspökladánynak.” (Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)    Azaz ez a hivatalos írásmód története. De a köznyelvben használt “Püspökladány” megelőzhette (és mint látjuk megelőzte) a jogszabályban rögzített hivatalos formát.” (M. Szilvia)

***

A “Püspökladány” hírlap 1897. január 1-i számának 1-5. oldalai:

.

   

.

.

.

.

.

.

.

.

 

*

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

* Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

***

 

     

(kattintson a képre a nagyobb felbontásért)

***

Ez a földrengés 1939. március végén történt, s a hír a Püspökladány és Vidéke lap 1939. március 30-i számában található. Mint olvasható, károk szerencsére nem keletkeztek…

***

(M. Szilvia)

Tovább a friss hozzászólásokhoz