Retteginé tanmenete

2018.08.19.

 

*

Hogyan és mire tanította Rettegi Istvánné tanárnő a püspökladányi gyerekeket? Hogy értékelte a tudásukat? Esetleg Önt, vagy felmenőjét? Mesélje ezt el Ő maga, a saját kézírásával… – különleges relikvia a Püspökladány Anno honlapon

 

Közeledik az iskola, de míg – bízom benne – a gyerekek gondtalanul pihennek, a pedagógusoknak már elkezdődött a munka. Lássuk, hogyan folyt az oktatás több mint 60 éve, Püspökladányban…

A Püspökladány Anno helytörténeti honlap gyűjteményének egy különleges darabja kerül bemutatásra, melyet a sokak által ismert pedagógus és püspökladányi múzeumalapító Rettegi Istvánné, Annuska néni készített egykor. A fennmaradt relikvia készítőjének nevét ma már utca is őrzi városunkban.

Hogy a családi hagyatékok, padlások és fiókok mélye mennyi értékes emléket őriznek még ma is a múltból, jó példa erre az az általános iskolai tanmenet, egy kézzel írott és gondosan vezetett füzet, melyet maga Rettegi Istvánné készített az 1950-es években. A füzet 3 mellékletet (a lapok közé rejtett emléket) is megőrzött, melyek közül kettőnek a kézírása hasonló a füzetben találhatóval. A harmadik emlék egy szárított gyöngyvirág, melyet talán Annuska néni kapott ajándékba, vagy maga szakított le a tőről, s rejtett el a lapok közé. Az egyik kézzel írott mellékleten (lapon) két osztály – a 7. a és 7. b osztály – ültetési névsor-rendje, a másikon (egy három lapos összefüggő szöveg) egy emlékezés, egy összeállítás olvasható, mely Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára készült, tehát minden bizonnyal 1952-ben. Feltüntetett évszámok hiányában ez ad támpontot az emlék-együttes korának hozzávetőleges meghatározásához, hiszen a lapok textúrája (anyaga, színe, öregedése), a kézírás és a tinta hasonlósága egy időszakra és egy személytől valószínűsíti az összes, együtt előkerült tárgyi együttest.

A füzet külső borítóján Rettegi Istvánné neve áll – minden bizonnyal saját kézírásával – és 57 teleírt oldalt tartalmaz a honismeret (történelem) tantárgy tanításával kapcsolatban. A füzet első része 62 számozott tanóra tanmenetét tartalmazza, az ősközösségtől kezdve 1301-ig. A füzet második része „7. o.” (=7. osztály) felirattal kezdődik és 37+2 óra tanmenetét tartalmazza, II. József uralkodásáig. Hogy a füzet vezetése miért szakadhatott félbe (a rendelkezésre álló üres oldalak ellenére), ma már nem lehet kétséget kizáróan megállapítani. A füzetben az összefoglaló órák tudásanyaga is megtalálható, néhol a tanárnő által készített egyszerű térképvázlatokkal.

A füzet második része nemcsak a leadott órai tananyag menetét rögzíti, hanem Rettegi Istvánné tanárnő értékelését is, azt, hogy az egyes órai anyagokat az osztályok hogyan értették meg, hogyan dolgozták fel, milyen volt az osztályok képessége, érdeklődése, aktivitása, vagy tananyaghoz való viszonya. Ez igazi kuriózummá teszi e tanmenetet, hiszen a korabeli pedagógus szakmai értékelése is fennmaradt az utókorra. Ami a külön lapon megőrzött, ültetési rendbe szedett osztálynévsor alapján, illetve a füzetbe került néhány érdemjegy alapján konkréttá is teheti a püspökladányiaknak az emlékeket. Lássunk lejjebb néhány példát:

7. osztály

3. óra, Ismétlés – Magyar történelmi események 1301-ig: „a XII és XIII. (század) anyaga gyengén megy az a-ban”

7. óra – Harc a török ellen című tananyag: „Sokat tudnak a témáról. A várak építéséről, a végvári harcokról.”

8. óra – A török terület című tananyag: „Nagyon érdekelte őket. Jól gondolkoznak. Az a és b közt óriási különbség van.”

9. óra – Erdély című tananyag: „A történelmi térképnek jó hasznát vettük. Jól következtetnek. A b nehezen mozdul.”

12. óra – Az ellenreformáció című tananyag: „Nehezen tájékozódnak.”

13. óra – Bocskai István szabadságharca című tananyag: „Nagyon érdekelte őket. Igen aktívan kapcsolódnak egész órán.”

15. óra – Erdély aranykora I. című tananyag: „Nehezen megy.”

16. óra – Erdély aranykora II. című tananyag: „Nagyon érdekelte őket. Jól gondolkoznak. Sokat kérdeznek.”

21. óra – Lipót-féle abszolutizmus című tananyag: „10-12 igen fejlett gondolkozóképességű, a többi SZAVAKKAL küzd.”

22. óra – A török kiűzése című tananyag: „A gyarmati sorsot szinte teljes egészében maguk következtették ki.”

23. óra – Rákóczi szabadságharca című tananyag: „Nagyon lelkes, megindító élményekben gazdag óra.”

stb.

*

További érdekessége a kézzel írott tanmenetnek, hogy az iskola bélyegzőlenyomatát is tartalmazza a második egységben, összesen 6 oldalon. A bélyegző felirata: „Állami Általános Leányiskola, Püspökladány”. Püspökladányban 1948-ban – az iskolák államosításakor – három állami általános iskola alakult a korábbi iskolai oktatási intézményrendszerből:

– Állami Általános Fiúiskola: a belterületen és az Újtelepen lakó tanköteles fiúk,

– Állami Általános Leányiskola: az ugyanezen területen lakó tanköteles leányok, és

– Petri-telepi Állami Általános Iskola: az e településrészen lakó mindkét nembeli tanköteles gyermekek számára.

A koedukált osztályok létrehozásával az 1964/65. tanévtől megszűnt a nembeli különbségtétel az iskolák között. A volt fiúiskola felvette a Petőfi Sándor Általános Iskola nevet, a volt leányiskola pedig (még 1952-ben!) a Zója Általános Iskola nevet kapta. Ezen iskolákhoz több iskolaépület is tartozott a településen.

Bár a köztudatban általában az él, hogy Rettegi Istvánné középiskolai tanárként tevékenykedett Püspökladányban, ahol egyébként nyugdíjba vonulásáig dolgozott, tudnunk kell, hogy a polgári iskolai, majd az általános iskolai oktatásban is tevékenyen részt vett.

*

A múlt, s a régi tárgyak szerelmeseinek nem kell magyaráznom, milyen varázsa van ennek, az egykor tulajdonosa által gondosan megírt, mára kissé megsárgult, de jó állapotú füzetnek, s a benne rejlő “kincseknek”. Méltósággal őrzik az emlékét városunk nagyra becsült szülöttének, másrészt számtalan püspökladányi diáknak is.  Ugyanakkor bepillantást engednek az 1950-es évek – politikai eszmék által meghatározott – tantárgyi követelményeibe is. Mégis a gyermekeket tisztelő és fejlődésüket, tudásuk gyarapítását szem előtt tartó pedagógus személyisége az elsősorban, melyet e kis füzet dokumentál (személyes “lábjegyzeteinek” köszönhetően), s ezért lehet értékes és különleges egy lokálpatrióta püspökladányi számára. Mikor az érdeklődő először kézbe vesz egy-egy régi tárgyat, talán nem is gondolja, mennyi mindent tud mesélni, míg fel nem fejti annak lényegét, rejtett mondanivalóját. Így jártam én is, s hamar magával ragadott e füzet, a benne rejlő mellékletekkel, s olvasva a sorok között, megelevenedett előttem két régi püspökladányi hetedikes osztály is, annak lelkes, vagy kevésbé érdeklődő tanulóival, akik több mint 60 éve szívták magukba a tudást Rettegi Istvánné, Annuska néni lelkiismeretes munkájának köszönhetően.

Megyaszai Szilvia

 

*

Rettegi Istvánné tanárnő és kézzel írott füzete, tanmenete

*

További információk:

Rettegi Istvánné életéről, munkásságáról az Arcképcsarnok rovat/Pedagógusok almenüben és az Eltűnő értékeink rovat/Iskolamúzeum almenüben  olvashat többet.

A püspökladányi iskolákról a honlap Oktatási intézmények rovat/Iskolák almenüjében talál további információkat.

*

A 7. a és a 7. b osztályok ülésrendje (a füzetben található egyik melléklet két oldala):

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Püspökladány Nagyközség Tanácsa. Püspökladány, 1974.)

Pedagógusok Arcképcsarnoka 2002. (Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület. Debrecen, 2002.)

Püspökladány Anno honlap Archívuma

*

TELJES FOTÓGALÉRIA és néhány oldal a füzetből:

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz