Ágota-puszta

Szent Ágota-puszta

 

Ágota-puszta

 Püspökladány észak-nyugati határrészénél, Ágota-pusztán található a Hortobágyi Nemzeti Park legdélebbi területe. A közel 5 ezer hektáros pusztaegységet Északon és Nyugaton a Hortobágy folyó, keleten a Makkodi-csatorna, délen pedig a vasút és a 4-es főút határolja.

A Tisza szabályozása előtt mocsaras, lápos vidék volt itt és a vízmosások nyomai még ma is felfedezhetőek. Több 2-6 méteres víz építette magaslat, laponyag, valamint emberkéz alkotta kunhalom (5-10 m) töri meg a tájkép egyhangúságát. A Lapos-halom, a Hegyes-halom, a Kék-halom, a Boda-halom, a Rév-halom, a Mérges-halom és a legnevezetesebb a tájegység nevét viselő Ágota-halom, szinte mindegyike az emberi rombolás áldozatául esett valamilyen mértékben.

A puszta olyan életközösségeket rejt, ami egyedülálló, ezért válhatott a Hortobágyi Nemzeti Park részévé 1973-ban. Természetvédelmi oltalom alatt áll a terület, hiszen számos olyan védett és közöttük néhány olyan fokozottan védett növény és állatfaj található itt, amelyek különös értékeket képviselnek a hazai növény és állatvilágban.

A vadvizeken kora tavasszal a vonuló madarak pihennek és táplálkoznak, október-novemberben pedig darucsapatok vernek itt ideiglenes tanyát. A puszta állatai közül kiemelten védett a túzok és ugartyúk, növények közül pedig az erdélyi útifű, amely a hortobágyi területek közül a legnagyobb számban itt fordul elő. A különböző fajok élőhelyei szigetszerűen találhatók a területen, hiszen az Ágota-puszta egy mozaikos terület. A múltban a Sárrét részeként számos ér szabdalta át, voltak itt időszakos és állandó vízterek, valamint szigetek. Csapadékosabb években még napjainkban is láthatóak az egykori érvonulatok.

Az Ágota-puszta tájképét a Farkasszigetben 1924-ben létrehozott erdő teszi változatossá. A 400 hektáros területen, az Erdészeti Tudományos Intézet Kísérleti Állomásának munkatársai az elmúlt évtizedekben a szikfásítás területén nemzetközi hírű kutatómunkát végeztek és teszik ezt napjainkban is. Emellett egy csodálatos erdőt hoztak létre, ahol a városlakók egy hosszú séta során feltöltődhetnek.

Ágota-puszta területén azonban mély sebeket ejtettek az elmúlt évtizedek. Az 1950-es és 60-as években a Hortobágy termelésbe vonásának egyik legradikálisabb próbálkozásaként, rizsgátakat és gyepöntözéses rendszereket hoztak létre a puszta egyes területein. Ezzel a lépéssel a növénytermesztéssel érintett területeknek a nagyságát kívánták növelni, az addig általánosan a Hortobágyra jellemző legeltetéses állattartás rovására. Körülbelül 10 hektár nagyságú parcellákat jelöltek ki a megfelelő területeken, felületüket kiegyenlítették és árok-, valamint csatornarendszerrel vették körül. Rövidesen kiderült, hogy nem kifizetődő a rizstermesztés és újra visszatértek a legeltetéses állattartáshoz. A csatornák elszállították a területről a csapadékot, száraz és pangó vizes területek is kialakultak. A megmaradt árkok elgazosodtak és megjelentek az özönnövények. Ilyen például a gyalogakác főleg a hullámtéri területeken, valamint a keskenylevelű ezüstfa, vagy más néven olajfa, ami hatalmas tüskéivel rendszeres sérülést okozott a legelő állatoknak.

A Hortobágyi Nemzeti Park egy Európai Uniós pályázat segítségével próbát tett a sajátos pusztai tájkép visszaállítására. Nagyszabású munkálatok keretében, 2012. augusztus 24. és szeptember 14-dike közötti időszakban betemették a csatornákat, beton átereszeket, zsilipeket, valamint libafürösztő medencéket bontottak el. Ezzel a beruházással a hagyományos gazdálkodás helyreállítását, valamint a védett és fokozottan védett növények hosszú távú megőrzését kívánták elősegíteni.

Az ágotai postaút

 Természeti szépsége mellett azonban történelmi jelentősége is kiemelkedő a területnek, hiszen Ágota-puszta településünk egyik legrégebbi része. Jelentős közlekedési út vezetett keresztül a pusztán, amely ma is járható. A Szolnok, Karcag, Nádudvar, Szoboszló és Debrecen településeket összekötő szakaszt postaútnak nevezték. Ebbe pedig – a Hortobágy folyótól mintegy 100 méterre – az Erdélyből érkező sószállítás fő útvonala, az árokhát útja csatlakozott bele.

A korabeli ló vontatta szekerekkel mintegy másfél nap kellett a Debrecentől a Tiszáig tartó útvonal megtételéhez. Az 1700-as években ezért több csárda is épült az út mentén, a fáradt utasok és a lovaik megpihenésére. A Révzugban például az itt állomásozó vendégek legeltették állataikat.

Az Ágota puszta észak-nyugati részében, ahol napjainkban a Hortobágy folyó természetes medréből, emberkéz alkotta csatornában folytatja tovább útját, ott található az Ágota-halom, melynek tetején a hírhedt Ágota csárda állt. Számtalan legenda, monda maradt fenn erről a területről.

Egyes feltételezések szerint a halom tetején egykor Szent-Ágota tiszteletére emelt kápolna állt, amit a reformáció idején bontottak le. Mások szerint viszont zárda volt itt, amit a török időkben romboltak le és korábban egy Ágota nevű kun leány apácaként raboskodott itt. Az épület köveiből az 1700-as évek elején a karcagiak építették fel a csárdát, ami az l950-es évekig működött.

A néphit szerint a csárdában lakott Ágota, a karcagi Zádor vitéz kedvese. A sebes Zádor-ér gyakran kiöntött medréből, s mivel szíve kedveséhez húzta, Zádor vitéz fahidat építtetett, hogy láthassa a lányt. Zádor és Ágota szerelmi történetének azonban emellett számos változata maradt fent.

  A két megye határán álló csárda félelmetes hírnevét annak köszönhette, hogy a betyárok kedvelt rejtekhelye volt. A bűn útjára tévedt vendégek az ivóból szemmel tudták tartani az út mindkét oldalát, és adott esetben a másik megyébe menekültek az igazságszolgáltatás elől. Állítólag a csapszék asztalába az ország legismertebb betyárja, Rózsa Sándor is bevéste a nevét. Az épület lebontása után pincéje padlója alatt 30 emberi csontvázat fedeztek fel, de a halom többi része is számos tragikus titkot rejthet még.

Az Ágota-híd

 A csárda mellett haladó úthoz tartozott a Hortobágy folyón átívelő híd, melynek keletkezése az idők homályába vész. Legkorábbi utalások szerint a török uralom végén lerombolt híd helyére, a Rákóczi szabadságharc során a Kamara többször is próbát tett átkelő létesítésére. A Tokaji uradalom egy 1747-ből származó jelentésben említést tett arról, hogy itt egy malmot és egy hidat kíván építeni és az anyagát gyűjtik. Néhány évtizeddel később pedig már uradalmi vámszedő helyként üzemelt. Az idők során többször megsemmisült és újra felépítették. Az 1848-49-es Szabadságharc során például Kossuth Lajos, a visszavonuló csapataival romboltatta le a hidat az orosz hadsereg előtt, ám 1850-ben már ismét működött.

A jelenlegi kőpilléreken nyugvó, vasvázas fahidat 1894-ben építették. Mivel járófelülete fából készült, rendszeres karbantartást, felújítást igényelt. A járműforgalom azonban 1969 után, a 4-es főút megépülését követően elkerült az Ágota-puszta déli részére. Az átkelőhely és postaút így elvesztette jelentőségét. A hidat, ami jelenleg is Püspökladányhoz tartozik, műszaki emlékké minősítették. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy egy pályázat, valamint a környező települések és a két érintett megye önkormányzatának segítségével a híd megújulhatott.

Az idők során járhatatlanná vált, lepusztult Ágota-hidat 1996-ban, mintegy 11 és fél millió forintból teljesen felújították. Az azóta eltelt időszakban sajnos a híd járófelületének faanyagát az időjárás viszontagságai és a kártevők ismét kikezdték.

Az Ágota-híd felújítása 1996-ban

A felújított Ágota-híd átadása

Az Ágota-híd átadása 1996-ban

 

Ágota-puszta legnagyobb értéke múltjában, a területet övező legendákban rejlik, ám mégis a változó idők során kialakult páratlan növény és állatvilága tette méltóvá arra, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park részévé váljon. A védettséget élvező fajok miatt az Ágota-puszta egy része fokozott védelem alatt áll, amely nem látogatható, a többi területrész azonban a kirándulók számára a régi sóúton vagy postaúton is megközelíthető, ahol elődeink évszázadokon keresztül közlekedtek Karcag és Nádudvar irányába.

 

 

Katona Csilla

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz