Csenki Sándor

 

Csenki Sándor, püspökladányi születésű cigányfolklór-kutató

A püspökladányi születésű Csenki Sándor – a cigány kultúra ismerője és gyűjtője, cigányfolklór-kutató – fekete szemű, eleven kisfiú volt. Szerette a régiségeket, állandóan a rokonok és ismerősök padlásán kutatott kincsek után. A nyelvekhez kora gyermekkora óta vonzódott. Még 6 éves sem volt, amikor elhatározta, eszperantót fog tanulni. Hogy miért pontosan eszperantót, arról nem szólt a fáma, de édesapja nem beszélte le róla, így minden nap átjárt kis barátja társaságában a szomszédban lakó Papp Kálmán tanító úrhoz, aki szeretettel foglalkozott a kis nebulókkal. Sándor olyan igyekezettel tanult, hogy hamarosan levelezőtársat is talált: egy észt kisfiút, akivel őszinte barátságot kötött.

A cigánysághoz és a cigány nyelv tanulásához egy véletlen vezette öccsét, idézte fel ifj. Csenki Imre elismert karnagy, zeneszerző a visszaemlékezéseiben. 1935-ben különbözeti vizsgára készült, a kisújszállási gimnáziumban kellett felvételi vizsgát tennie, latin nyelvből. Kora reggeltől az udvaron és a kertben sétált szótárral a kezében és a latin szavakat memorizálta.

(Fotó: Csenki Imre és Csenki Sándor: Cigány népballadák és keservesek)

Rendszeresen járt hozzájuk egy sokgyerekes püspökladányi cigány-asszony – Mari néni –, aki a használt ruhákat és a maradékot vitte el népes családjának. Megszólította a magoló (tanuló) diákot:

– Mit tanul fiatal urasom?

– Latint – felelte.

– Hát az meg mi?

– Az egy nyelv – válaszolta.

– Miért nem tanul cigányt fiatal urasom, mert az egy valóságos anyanyelv!

Jót kacagott a javaslaton Sándor, mégis megkérdezte néhány magyar szó cigány jelentését, és a latin szó mellé írta. A cigány szavak naponta szaporodtak a szótárban, és mire felkészült a vizsgára, már cigányul beszélgetett Marival, ha betévedt hozzájuk.

Ettől kezdve rendszeresen látogatta Püspökladányban az úgynevezett ”Cigányvárost”, szenvedélyesen gyűjtötte a meséket, dalokat, balladákat, és lelkesen mutatta meg este családtagjainak az aznapi kincseit. A cigánytelepen a felnőttek és a gyerekek rajongtak érte. Ha végigment Püspökladány főutcáján, 8-10 gyerek szaladt utána, karjába kapaszkodtak, szavaltak, daloltak, és érte aprópénzt kunyeráltak. Édesapját és bátyját is elvitte ezekre a felfedező utakra. Édesapját a Püspökladányban elismert tanítót, id. Csenki Imrét arra kérte, készítsen rajzokat a putrikról, a szegkovácsok és fúrókészítők eszközeiről, a bátyja a cigány-dalok dallamát jegyezte le. Bátyját hosszabb távra is megnyerte a gyűjtőmunkának, sok cigány dalt gyűjtöttek össze a környező településeken. Az anyagot Kodály Zoltánnak is megküldték, aki elismerte és buzdította munkájukat, később megbízásából Erdélybe is elmentek gyűjtőkörútra. A gyűjtőmunka akkor nemcsak fárasztó volt, de jó kondíciót is követelt. Nem volt még magnetofon, a nehéz fonográfot magukkal kellett cipelniük. Előfordult, hogy hiába dolgoztak, mert a nagy melegben megolvadt a viaszhenger, tönkrement a felvétel, kezdhettek mindent elölről. Kevés volt a pénzük, gyakran napokig disznósajton éltek, mert az volt a legolcsóbb. Sok kalandot éltek át együtt. Egyszer Marosvásárhelyen egy városszéli kocsmában érdeklődtek, hol találják a szénégető cigányokat. A kocsmáros, aki fonográfot még sosem látott és villanyszerelőnek nézte őket, gyanút fogott, és miután kiszolgálta őket, értesítette a rendőrséget. Kisvártatva meg is jelent egy rendőr a kocsmában, és igazoltatta őket. A papírjaikat rendben találta és még ő igazította útba őket, merre találják a szénégető cigányokat. Fárasztó gyaloglás következett, míg megtalálták őket egy erdei tisztáson.

Csak az asszonyokat és a gyerekeket találták a táborhelyen, a férfiak a szénégető kemencéknél távolabb dolgoztak. Az asszonynéppel gyorsan megbarátkoztak, hamarosan cigánydaloktól zengett az erdő. Alkonyat táján fáradtan, porosan, kormosan megjöttek a munkából a férfiak. Egyből nekik támadtak, fejszéikkel hadonásztak, kiabáltak és tudni akarták mit keresnek az asszonyaik közelében. A testvérek sápadtan egymásra néztek, ”Most ütött az utolsó órájuk!„. Sándor nem vesztette el lélekjelenlétét, cigányul szólt hozzájuk: „Testvérek én a nagy Tári dédunokája vagyok. Elhoztam magammal ezt a zenetanárt – és testvérére mutatott – akinek az a bogara, hogy gyűjti a szép cigány nótákat. Már az asszonyok is énekeltek ebbe a masinába, énekeljetek ti is! Ez a masina visszaadja a hangokat. Megindította a fonográfot. A cigányok elképedve hallgatták a dalokat és félrehúzódva suttogták „Ez az Ördög maga!”. Valaki közülük felkiáltott „Bolond vagy hé, hiszen ez a feleséged nótája!”. Mindenkiből kirobbant a kacagás, Sándort ölelgették, vállukra vették, bátyja hátát barátságosan megveregették és kezdetét vette a tánc, az ének és a zene. Ezután Sándor Debrecenben, a Református Kollégiumban lett óraadó tanár. A gyűjtőmunkát akkor sem adta fel. A nyári szünetekben üstfoltozóként élt a cigányokkal együtt. A cigány meséket kockás füzetekbe jegyzetelte kézzel, cigány nyelven, sajátos rövidítéseket alkalmazva. Ezek az értékes feljegyzések nem vesztek el csodával határos módon a második világháborúban. Csenki Sándor pályája, élete azonban tragikusan kettétört, a gyűjtőmunkája feldolgozását már más végezte el.

A II. világháború alatt a család Debrecenből Pesthidegkútra menekült a rokonokhoz, mert lakásukat bombatalálat érte. Innen hurcolták el az oroszok a két Csenki fiút, Imrét és Sándort Dunapatajra, ahol fogolyként kezelték őket. Sajnos Sándor nyughatatlan forróvérű fiatalember volt, többször próbált megszökni és az utolsó szökésnél eltalálta az orosz őrség golyója. Néhány nap múlva a tábor felszabadult.

Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány

Én is Püspökladányban születtem, ott végeztem az általános és középiskolát. Csenki Sándor cigány meséit, „A cigány meg a sárkány”-t csak akkor fedeztem fel, mikor unokáim részére új, eddig nem olvasott meséket kerestem. Hasonlítanak a magyar népmesékhez, mégis mások, mert a cigányok különleges, gazdag világát ismerhetjük meg belőle.

Ajánlom Önöknek is megismerésre e könyvet!


 

Dr. Pánti Irén

***

Csenki Sándorról és ifj. Csenki Imre karnagy, zeneszerzőről a Könyvespolc rovat megfelelő könyveinél olvashat bővebben, id. Csenki Imre tanítóról az Antikvár rovat/Csenki meghívó fejezetében.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz