Boltok

*

 

*

 

Ungvári János műszerészmester műhelye Püspökladányban a Bocskai utca 5. szám alatt működött. A mester főképpen kerékpárok és motorkerékpárok javítását vállalta. Emellett a varrógépek javítása sem jelentett gondot, vagy a korcsolya és a kések élezése sem. A műhely 1960-tól 1987-ig (Ungvári János haláláig) működött folyamatosan. A környező falvakban is ismerték a műszerészt, Bárándról és Nádudvarról is átjártak hozzá a javításra váró termékekkel. Az 1960-as években több tanuló is elsajátította a mesterséget Ungvári János mellett.

*

Az üzlet minden valószínűség szerint abban az épületben üzemelt, melyben később a Dúróné-féle méterárubolt. Jellegzetes motívum a bejárati ajtó feletti díszes fa betét.

Ungvári János Id. Csenki Imre színjátszó csoportjában is játszott az 1950-es évek közepén, melynek emlékét ÚJ fotó őrzi a Kulturális élet/Csoportok, együttesek/Egyéb színjátszó körök rovatunkban.

A képeket és a hozzájuk fűzött leírást Ungvári János leánya, Erdélyiné Ungvári Mária küldte be a Püspökladány Anno helytörténeti honlap számára, melyeket ezúton is köszönök!

Gombos Tibor segített a fotókon szereplő motorok típusának azonosításában. A képeken Csepel D-125 típusú motorkerékpárok láthatóak, a második fotón kétszemélyes kivitelben.

Karacs Tiborné olvasónk Édesapját ismerte fel a fényképen. A motor mellett Kiss Mihály látható az első fotón.

Szabó Ferencné olvasónk és Erdélyiné Ungvári Mária közlése szerint az első képen: Ungvári János mellett keresztfia, Szabó Ferenc műszerész-tanuló látható.

.

Kérem a honlap Olvasóit, osszák meg emlékeiket a Hozzászólás-ablakban!

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

Püspökladányi villamossági szaküzlet  1935. évből

 

Három különleges fotó került fel a Fortepan gyűjteményébe Püspökladányról. Az 1935. évre datált képek egy 5 fős társaságot mutatnak be, kik minden valószínűség szerint egy püspökladányi üzlet dolgozói lehettek. Két fotó “Villamossági Szaküzlet” megnevezéssel került feltüntetésre a gyűjteményben, egy pedig jól azonosíthatóan a Rákóczi utcán készült, a mostani park helyén, háttérben a római katolikus templommal, melyen még a II. világháború előtti magasabb toronysisak látható. Az első fotó felirata: “Püspökladány, Rákóczi Ferenc utca, háttérben a Szent Péter és Pál templom“.

A községháza előtti teret – ahol az ötfős társaság áll a bemutatott fotón – 1930-ban nevezték el az ott álló emlékműről (Hősök szobráról) Hősök terének, s e nevet viseli a mai napig is. 1930 előtt Főtér volt a hivatalos neve, ami 1892-től kb. 1945-ig piactérként is funkcionált. Itt tartották a heti két vásárt és a négy országos kirakodóvásárt is. A Hősök szobrát, más néven az I. világháborús emlékművet 1929-ben avatták fel a téren, mely az első képen nem látszik, a társaságtól jobbra helyezkedik el (s mely azóta is eredeti helyén található).

A három bemutatott képen ugyanaz az 5 fő látható, egy hölgy és négy úriember. A fotók tanúsága szerint a jókedélyű társaság valamit ünnepelt, ezt bizonyítják a kezekben látható poharak. Két kép feltehetően ugyanabban, a gyűjtemény megnevezése szerint “villamossági szaküzletben” készült.  Azt, hogy kik lehetnek a fotókon szereplő személyek, sajnos nem őrizte meg az emlékezet az utókornak. Mindenesetre fantasztikus emlékek Püspökladányról, köszönjük a feltöltést a Fortepan-nak!!

Köszönöm Kiss Csabának (Püspökladány) a jelzést, aki először hívta fel a figyelmemet a képekre!

Megyaszai Szilvia

*


(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

 ***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A püspökladányi “Hangya” szövetkezet boltja (Fotó: Némedy József)

A II. világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a „Hangya” szövetkezetek, székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti lehetőségekkel.

Az első szervezet gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére 1898. április 12-én alakult meg Brogyánban, egy Bars megyei szlovák faluban. A XX. század elején már 70 „Hangya” szövetkezet működött Magyarországon, 1911-ben az ezrediket avatták Dömsödön. Az I. világháború előtt számuk elérte a háromezret. A szövetkezetek jelentős eredményeket értek el a falusi áruellátásban, a kisparaszti árutermelés fellendítésében, a hitel- és áruuzsora leküzdésében, vagy akár a tejtermékek könnyebb értékesítésében is. A tordasi mintafaluban a gyermekgondozást, az iskolafenntartást és az egészségügyi szolgálatot is a szövetkezet látta el. A „Hangya” teljesítette az akkori kor követelményeit és képes volt a nagybani beszerzés és értékesítés összes előnyét biztosítani a szövetkezeti tagok számára: mivel az egész ország részére nagyban vásárolt árut, így 20-30, esetenként 50 százalékkal olcsóbb árat tudott biztosítani. A mozgalomnak a II. világháború előtt 2000 tagszövetkezete, 4000 boltja és 80 termelő üzeme volt. A „Hangya” 1945 után elsorvadt, s 1947-ben beolvasztották a Magyar Országos Szövetkezeti Központba főosztályként, majd 1949-ben nevében is megszüntették. A „Hangya” szövetkezetek vagyonát – mely magában foglalt 30 konzervgyárat és 20 ipari üzemet is – elvették.

Ennek az országos hálózatnak volt része a Püspökladányi „Hangya” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Megalakulásának éve bizonytalan. Kecskés Gyula a megalakulást a 19. század utolsó évtizedeire datálja és helytörténeti könyvében azt írja, hogy az első biztos adat a létezéséről 1901-ből maradt fenn (Debreczeni Képes Kalendárium), ezzel szemben egy 1923. évi „Hangya” szövetkezeti kiadvány szerint a püspökladányi szervezet 1900-ban alakult meg. Egy 1937. évi adatbázis viszont 1901-re teszi ezt az eseményt.

Az viszont már egyértelműen megállapítható, hogy a püspökladányi szervezet Mildner Béla esperes kezdeményezésére alakult meg.

A „Hangya” Püspökladányban főleg vegyesáru kereskedést folytatott, előbb a Rákóczi u. 1. sz. alatti épületben, később a Hősök tere 5. alatti üzlethelyiségében, melyet az 1970-es években már „Sarki boltnak” neveztek. Az 1923. évi kiadvány egy főüzletet és két fióküzletet tartott nyilván Püspökladányban, a szövetkezet évi forgalmát 6 millió koronára jegyezte.

1937. évben 1100 üzletrésze és 800 tagja volt, ügyvezető elnöke Albiny Géza. A „Hangyának” 6 tagú igazgatósága és 6 tagú  felügyelő-bizottsága is volt Püspökladányban, az 1923. évi tagság egy korabeli fotón került megörökítésre.

Albiny Géza 1874-ben született Mezőszombattelken és 1920-ban került Püspökladányba, a gabonajegy-gyűjtés országos bizottságához. Pár hónap múlva már adóügyi jegyző lett, 1934-ben vonult nyugdíjba. A helybeli NEP elnöke és 1936-tól a „Hangya” ügyvezető elnöke volt.

Kállay Sándor ref. lelkész (született Hajdúnánáson, 1882-ben) 1913-tól volt lelkész Püspökladányban. Virilis alapon képviselő, megyebizottsági póttag és OKH felügyelő bizottsági elnök is volt. A püspökladányi „Hangya” szövetkezet elnöki tisztségét is ellátta, feltehetően Albiny Géza előtt.

1937. évi adatok szerint Péntek Sámuel gazdálkodó tagja volt a „Hangya” szövetkezet igazgatóságának, Rácz Dániel községi főbíró, trafiktulajdonos és Nagy Sámuel gazdálkodó pedig felügyelő bizottsági tagságot töltöttek be ugyanekkor. Szilágyi Sándor gazdálkodó szintén volt tagja a „Hangya” mindkét szervének.

1923. év

Püspökladányban 1947-ben szűnt meg a szervezet és a feloszlatást kimondó közgyűlés egyúttal a püspökladányi földműves szövetkezet megalakulását is kimondta.

A „Hangya” szövetkezetben tagsággal rendelkeztek a belépő tagok, kiknek jogai és kötelezettségei keletkeztek e jogviszonyban. Két különleges relikvia maradt fenn 1924-ből (1923. december 31. kiállítási dátummal), melyek egy püspökladányi lakos „Hangya” szövetkezeti tagságáról tanúskodnak. Nedolay Erzsébet „Hangya” tagsági könyve és vásárlási könyve értékes dokumentumai e kornak, melyek minden szükséges információt rögzítettek a tulajdonos – s ma már az utókor – számára. A “Hangya” szövetkezet működéséről alapos kivonat olvasható a tagsági könyvben. A vásárlási könyv pedig tartalmazza az 1924. évi vásárlások értékét is, mely alapján év végén kifizetésre került az üzletrészes tagnak a „vásárlási visszatérítésként” megállapított összeg. A két dokumentum megőrizte a szövetkezet bélyegző lenyomatát és két tisztviselőjének aláírását is (akik minden bizonnyal az 1923-as csoportképen is szerepelnek).

Köszönöm a két dokumentum és egy fotó rendelkezésre bocsátását Némedy József olvasónknak!

Megyaszai Szilvia

***

Névre szóló “Hangya” tagsági könyv:

  ***

Névre szóló “Hangya” vásárlási könyv:

***

Forrás:

– A “Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve (A „Hangya” saját kiadása, Budapest, 1923.)

– Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Püspökladány, 1974.)

– Hajdú vármegye adattára

– www. mult-kor.hu

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Piactér, piac:

A mezővárosi rang megszerzése után fellendült Püspökladányban a vásártartás, amit évente 4-szer tarthattak. Ekkor a piactér a Református templom és a régi községháza (a mai bíróság) közti területen helyezkedett el. A új községháza megépülése (1851) után az előtte lévő területet jelölték ki piactérnek, így a ref. templom és a régi községháza közötti régi piactér fokozatosan megszűnt, ebből lett a későbbi templomkert.

1892-1946 között a mai Hősök terén tartották a heti két vásárt és a 4 országos kirakodó vásárt.

1946-ban a Hősök terét befásították, a piac a baromfipiac mellé a Rákóczi u. 1-19. számú házai elé került. Pár év múlva átkerült a Szabadságtérre. Közkívánatra visszakerült a központba, a Kossuth u. 1. alatti telekre, innen a Rendelőintézet építése miatt került a Bocskai u. 13. sz. telekre.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?
Piaci szabályok az 1800-as évek vége felé, mikor is  Ladány megkapta a vásárjogot
“Sok esetben a vásártéren kívül kötött egyezségeket hivatalosan nem ismerték el szabályos adás-vételnek, és ha ilyesmiből kár származott és pert támadt, hamar megmondták, hogy ” magam kereste kár, éljen vele”. . . .  . a helyi lakosok érdekeinek védelmére szabályozták az elővásárlást is.
A vásárokon általában 10 óráig kereskedők nem vásárolhattak, idegen kereskedők, kofák pedig még későbbig. . . . . .például az alkut másik vevőnek csak abban az esetben lehetett megzavarnia,  ha ráígért, azaz többet akart fizetni a kérdéses áruért, min a korábbi vevő. A ráígérést mindig állnia kellett, visszalépés ne volt lehetséges. Ha az alku megegyezésben végződött (elcsapás, kézbe csapás) mindkét fél részére kötelező volt.”
(Forrás: Dankó Imre: Püspökladányi Tanulmányok 1996.)
***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Emlékszem a Bocskai utcai piac nagy kőkerítésére, óriási piros betűkkel fel volt festve az oldalára egy CASCO felirat.” (Sz. Edit)

– “Én is emlékszem rá. A kőfal hosszúnak és nagynak tűnt.” (B. Anikó)

–  “Volt ott egy kis bolt is bent, meg egy tápbolt.” (M. Ildikó)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “a nagy ABC :) még mindig előttem vannak a pultok és polcok!” (K-M. Anita)

– “Én 1979-től dolgoztam a Hősök terei gyógyszertárban és mindig szóltak az ABC-ből amikor banán érkezett és mentünk sorba állni érte. Szinte hihetetlen, hogy csak így lehetett banánhoz jutni..” (K-né J. Erika)

– “emlékszem, háttal az ablaknak ültek a pénztáros nénik!” (Sz. Edit)

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

ALFÖLD ÁRUHÁZ:

Hősök tere 6.sz. Az ÁFÉSZ tulajdonában. 1968-69-ben épült, 734 919 .- Ft-os költségvetéssel. 1969. nov. 14-én nyílt meg.

Tömegesen gyártott női-férfi-gyermekruházat, cipő, fehérnemű és lakás textil volt egy helyen és végül de nem utolsó sorban a lépcső alatt volt a szemfelszedő néni, halvány kis lámpája mellett dolgozgatott.

 (forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?

– Tinó Julcsa

Az Alföld Áruház helyén a 60-as évek közepéig állt az a ház, mely Grünfeld Adolf korlátlan italmérő, terménykereskedő és malomtulajdonos birtokában volt. Feleségét általánosan Tinó Julcsa néven emlegették, innen a „Tinó Julcsa” kocsmája elnevezés.

***

Ahogy mi emlékszünk:

–  “A bolt előtti láncokhoz támasztottuk mindig a biciklit, amikor jöttünk anyukámmal az áruházba :-)” (Sz. Edit)

– ” Emlékeztek, hogy az elől lévő Alföld Áruház feliratban menyi verébfészek volt? Egyébként ez elvileg neonnal volt kivilágítva. ” (L. Attila)

– “A K betűket apukámék rakták fel az áruház felirat alá, ő dekoratőrként dolgozott az ÁFÉSZ-nál a 70-es években:-)” (B-né B. Anikó)

– “Milyen érdekes, hogy az Alföld áruházat úgy építették fel 1969-ben, hogy mindkét oldala értelmezhető volt bejáratként: kirakat, felirat és ÁFÉSZ logó mindként oldalon. Valószínűleg számoltak vele az építéskor, hogy rövidesen az épület eleje lesz a hátulja.” (Sz. Árpád)

– “Ó, ó az volt az igazi áruház! Minden egy helyen és még büfé is volt cukrász sütivel (valódi ízek, természetes alapanyagok) Hmmm… de fini volt!!!” (L. Edit)

– “A büfében nagyon finom sütiket meg ISTENI ROPOGÓS kiflit lehetett kapni!” (O-né N. Erna)

– ” Igen a sütiket a szemben lévő cukrászüzemből vittük át.” (Z. Lajosné)

– “Öcsi bácsi volt a kirakatrendező, emlékszem a mikor rendezte a kirakatot a bal csuklójára egy tűpárna volt húzva millió gonbostűvel és a szája is mindig tele volt vele. ” (Sz. Rita)

– “… a próbafülke!!! Emlékszem, borzasztóan szerettem bemenni a próbafülkébe, mert azt képzeltem, ilyenek a liftek (sose voltam még liftben azelőtt)….és azt játszottam, épp liftben állok :-)” (Sz. Edit)

– “Az én anyukám itt dolgozott.” (Sz. Rita)

–  “A lépcső mellett jobbra volt a fehérnemű osztály.” (K-né Krisztina)

–  “A lépcső alatt pedig a szemfelszedő néni.” (F. Ildikó) 

– “A lépcső alatt ült a szemfelszedő néni… Az első bejáratnál, ha érkeztünk, jobbra a játékok voltak (kisiskolás koromban). Fent volt még-szintén jobbra- vállfás áru, szemben darab áru (fehérnemű, zokni).” (K. Jolán)

– “Volt a földszinten, porcelán és üveg bolt is. A kenyérgyár felőli oldalon.” (S. Zs-né Anikó)

– “…azok a székek ha jól emlékszem bordó színűek voltak” (K-né Krisztina)

– “…ennél a pénztárnál tűztem mindig egy szögre a blokkot gyerekkoromban! :-)” (Sz. Edit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Itt vettem az első lemezjátszómat” (F. Ildikó)

– “Ahol a bácsi biciklizik, abban a kirakatban láttam életemben először színes TV-t, az Isaura ment benne, és addig könyörögtem otthon, hogy végül vettünk mi is egyet :-)” (Sz. Edit)

– ” …kirakat széles patkáján ültek az idős emberek és ott beszélgettek.” (Cs. József)

–  “Az ÁFÉSZ megalakulása előtt Hangya Szövetkezet volt a neve” (K-né Krisztina)

– “Én is itt vettem az első MK 25 MAGNÓMAT. 1976 -ot irtunk.” (P. István)

– “… látom a polcon a Videoton 7300-as rádiótunert, felette egy Pioneer magnódecket… Kiskamaszkoromban mennyit vágyakoztam, hogy legyenek ilyen cuccaim… és a bal oldalon azok a polcok – mai szemmel a rendezetlenség érzetét keltik. Pedig mindennek megvolt ott a helye. Aztán: Orion és Videoton tévék és elvétve néha egy nyugati márka.” (Sz. Árpád)

– ” … ez a nagykereszteződésben, a Petőfi utca elején lévő boltban volt, igen! Egész pontosan, ahogy beléptünk az üzletbe, jobbra volt ez a része, a szórakoztató elektronika (tévé, rádió, hifi, magnó, lemezjátszó) és az egyéb elektromos cuccok. Balra pedig a háztartási eszközök és biciklik.” (Sz. Árpád)

– “Itt vettük a sötétkék campingemet ötödikes koromban. Imádtam azt a boltot és a bringát is.”  (B. Judit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Bútorbolt, korábban Zsidó templom (Izraelita imaház):

Az első izraelita imaház 1862 körül épült a Bocskai u. 23. számú telken. Ez az első imaház 26 m hosszú, 12 m széles, fehérre meszelt épület volt, hosszúságában a Bocskai utca vonalában, az utcára 6 nagy ablakkal, egy ajtóval. Az ún. szentek szentje helyiség a keleti oldalhoz épült, külön tetővel. Előtere belülről alacsonyabb helyiség volt, ebben a részben sütötték a húsvéti pászkát.
Az imaház tetőzete, valamint a tésztagyártó előtere 1937. február 18-án éjjel leégett. A tüzet vizsgálat szerint a pászkasütő gépezetből kipattant szikra okozta. Az új, 15 m széles és 18 m hosszú templom 1938-ban lett kész.
A II. világháború után megmaradt kevés számú zsidóság elköltözött Ladányból. A templomot eladták. A helybeli Földművelésszövetkezet vette meg, kétszintű épületté 1967-ben alakították 623 590 .-Ft-os költséggel. Évekig bútorboltként üzemelt.

 (forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

Ahogy mi emlékszünk:

– Ez volt a zsidó templom, csak átépítették. A háború után nagyrészt eltűnt Ladány zsidósága, csak kevesen tértek vissza. Ha jól tudom később azok is elhagyták az országot.  (L. Attila)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Sarki Vegyesbolt a Dózsa-Bocskai utcák sarkán” (B-né B. Anikó) – 1.kép

– “Csillag utca – Kiss Ferenc utca sarki kisbolt. Gyerekkoromban sokat jártam ide és még akkoriban a postaládát is használtuk.” (K-né Krisztina) – 2. kép

– “Én itt laktam ezzel majdnem szemben. Sokat jártam ide” (K-M. Anita) – 2. kép

– “Én is idejártam gyerekkoromban, meg most is szoktam itt vásárolni.” (O-né B. Gabriella) – 2. kép

– “A Bercsényi utca sarkán a Szabi bolt” (K-M. Anita) – 3. kép

– ” Ide jártunk anyukámmal és a húgommal bevásárolni. Amikor banán jött, Jancsi bácsi szólt telefonon, hogy mehetünk!!! Akkoriban sorba kellettt állni érte!” (B-né B. Anikó) –  3. kép

– “Mi ebben az utcában lakunk de a bolt már nem üzemel, csak ott áll üresen az a nagy épület:(” (K. Andrea) –  3. kép

–  “A mai Keró. Szent István u. Petőfi u. sarka. Korábban, a háború előtt, zsidó kereskedő háza volt. ” (L. Attila) – 5. kép

– “Ennek az épületnek a helyén valóban a Gold (vagy Kold) család lakott, több gyönyörű kislány volt ott. Égő vörös csodálatos hosszú hajuk volt.” (K. Sámuelné Júlia) – 5. kép

– “Ezt hívták régen méreg boltnak?A tömény szag alapján el tudom képzelni…” (B-né B. Anikó) –  5. kép

– “…anyu itt is dolgozott sokáig, asszem itt kezdte ÁFÉSZ-es karrierjét:-)” (F. Ildikó) –  5. kép

– “Újtelepi bolt” (K-né Krisztina) – 6. kép

– ” Hú,de sokat elkarikáztunk mellette/később be is tértünk/amikor pecázni mentünk.” (K. Lászlóné) – 6. kép

–  “Vegyi-Háztartási bolt. És még most is az.” (F. Ildikó) – 7. kép

– “A fánál látszik egy lépcsőfok, az az akkori Delikát, ma pedig Csülök hentesüzlet bejárata! És igen, Petőfi- Rákóczi kereszteződéstől nem messze. :)” (K. Jolán) – 7. kép

– “Ez a régi papír írószer bolt a csillag mögött, ami előtt kis ablakban még csavart fagyit is árultak, nem?” (L. Andrea) –8. kép

– “A választék éveken át ugyanaz volt: puncs – vanília – csokoládé :)))” (Sz. Árpád) – 8. kép

– “‎2 forintért adtak fagyit a kép jobb szélén lévő kis ablakon keresztül. De sokszor megálltam itt hazafele menet a suliból.” (F. Sanyi) – 8. kép

– “Ide nagyon szerettem járni, és itt is látszik a fagyis ablak.” (F. Ildikó) – 8. kép

– “Imádtam ezt a boltot!!!! 1.000 forintért vettünk itt egyszer egy nagy, szőke hosszú hajú babát (Ullmann Mónika után a Mónika nevet kapta), kis lemez volt a hátában, egyik oldalán sírt, a másikon nevetett. :-)” (Sz. Edit) – 8. kép

– ” Ide én is szerettem járni, és a legjobban a szagos radírokat szerettem…:)” (K. Andrea) – 8. kép

– “Én is vettem ott szagos radírt, amit így kértem, és szóltak, hogy az illatos :)” (N. Julianna) – 8. kép

– “Ez az épület régebben cukrászda volt.” (L. Attila) – 8. kép

– “Itt is árultak játékot is.” (O-né N. Erna) – 8. kép

– ” Bármikor mehetett egy kisebb gyermek is vásárolni hozzájuk egyedül, soha nem érte csalódás! Ha esetleg nem kaptuk azt amiért mentünk, mindig tudtak hozzá hasonló dolgot ajánlani:)) Szerintem akkor ebben a boltban gyereket csalódás nem ért!:)”  (V. J-né Viola) – 8. kép

– ” Ebben a boltban vettük 1983-ban az első iskolatáskámat.” (B-né B. Anikó) – 8. kép

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

 

Ahogy mi emlékszünk:

– “Az üzletsort a Hősök-teréről kell nézni, távolban a nagy épület régen vendéglő, Pipás volt a neve. Mellette akkor épült az Alföld áruház, a kocsi mögött ma a Kínai bolt bejárata látszik. Ahol a biciklis áll az volt a Népbolt, Én ott még vásároltam kimérős cukorkát. A tábla Bojté Béla zöldséges boltjának a bejáratánál van, a Petőfi utcáról akkor el kellett kanyarodni balra, majd jobbra a Bocskaira. A tábla a 4-es utat mutatja.” (B. Sámuelné)

– “Valamikor egy cipőbolt volt benne.” (Cs. József)

– “Tulajdonképpen ez a 4-es és 42-es út csomópontja. Ezek szerint régen innen jobbra indult a Kossuth utca?” (L. Attila)

–  “Az alacsony házak helyén van most a Lordok háza. Itt meg parkoló. Innen jobbra a világháborús szobor.” (L. Attila)

– “ha az Alföld Áruház 1969-ben épült, akkor ez a kép ’68-ban vagy ’69-ben készülhetett?” (Sz. Árpád)

– “Erre a képre vártam, a gondolataimban benne voltak, csak hát nincs róla fotó! Erre még én is nagyon nagyon emlékszem. Igen ez volt a régi 4-es út és ez ment a mostani Alföld áruház háta mögött. Itt volt egy tejivó és bőrös bolt, vagy cipészet? Most a lordok háza van itt… hát ez szép! Igazán érdekes kép!” (N. Imréné)

*

2012.06.01.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz