Boltok

2016.11.10.

10

Szűcs Lászlóné üzlete Püspökladányban, a Rákóczi utcán (1910-es évek)

*

 Szűcs Lászlóné üzlete a századelőn

 

Ma már nincs időnk merengni a múlton, s a régi, megsárgult emlékeket „porolgatni”, hiszen folyamatosan rohanunk a saját “dolgaink” után. Hogyan is várható el, hogy egykor élt elődeinkre gondoljunk, s merengjünk azon, hogyan élhettek, milyen problémákkal küzdöttek, s kik is lehettek ők valójában, mikor még egymás mellett is legtöbbször komoran, közömbösen megyünk el az utcán? Miért érdekelne minket egy egykor élt ismeretlen ismerős sorsa, mikor megvan mindenkinek a maga baja? – E szomorú vízióval indul mai összeállításom, a gondolatébresztés szándékával. Azt remélem viszont, hogy sokan gondolják, gondoljuk másképp. S járunk máshogy az utcán…, talán kevésbé komoran, közömbösen. Egykor és most.

 

Nemrégiben egy 1913. évi postai megrendelőlappal bővült a Püspökladány Anno honlap gyűjteménye, melyet településünkön adott postára egy özvegyasszony. Már maga a megrendelőlap is különleges, s nemcsak a lap, de bélyege, postai bélyegzője is remek állapotban maradt fenn. A címzett az 1873-ban alapított első liptó(szentmiklós)i kárpáti juhtúró-gyár képviselője, Pewny Fülöp úr volt, kinek fizetett hirdetését az Esztergom és Vidéke folyóirat 1909. évi néhány számában is megtaláltam.

A megrendelőt kitöltő püspökladányi kereskedő özv. Szűcs Lászlóné volt, kiről egyéb adat egyelőre nem áll rendelkezésre, neve viszont első olvasatra ismerősen csengett. Így bukkantam rá rövid keresgélés után egy múlt század eleji képeslapon Szűcs Lászlóné egykori üzletére, mely az akkori neves Rákóczi Szálloda, illetve „Vas-műszaki bolt” szomszédságában állt, a mostani emeletes házsor helyén. Az üzlet frekventált, s így minden bizonnyal forgalmas helyen feküdt, az új piactérrel, főtérrel és a városházával szemben, nem messze a katolikus templomtól. (A település korábbi „közigazgatási centruma”, főtere és piactere a városháza megépülése előtt a református templom előtti téren volt.)

1

2

Ami szintén bizonyos, hogy az üzlet tulajdonosa nemcsak élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozott (többek között sajtot és túrót árult), hanem egyéb tevékenységként képeslap-kiadás is fűződik a nevéhez, melyet néhány korabeli képeslap bizonyít. Ezek közül legalább kétféle 1916-os megjelenésű utánnyomás, melyek más kiadó neve alatt is forgalomba kerültek (K.J. Bp.). Van olyan, melyen természetesen saját üzlete is megörökítésre került az utókornak, ezt a típusú képeslapot többek között a püspökladányi nyomdász, Deutsch Dávid is forgalomba hozta, saját kiadásában.

S bár nem tudjuk, ki lehetett özv. Szűcs Lászlóné, aki a múlt század legelején élt és dolgozott Püspökladányban – „hogyan élhetett, milyen problémákkal küzdött, s ki is lehetett ő valójában” –, de üzletének fotója, egy szerencsésen fennmaradt, általa kitöltött üzleti dokumentum, valamint forgalomba hozott és „leporolt” régi képeslapjai máig őrzik nevét és emlékét…

Megyaszai Szilvia

(E témában hamarosan új összeállítás olvasható a honlapon!)

*

11

Esztergom és Vidéke 1909. évi 21. szám

.

9

Szűcs Lászlóné üzlete a Rákóczi utcán (jobb szélen), a magas épület az egykori Rákóczi Szálloda

 

Szűcs Lászlóné által kiadott püspökladányi képeslapok:

.

3

 

4

“Özv. Szücs Lászlóné kiadása.”

*

5

6

“Szücs Lászloné kiadása Püspökladany.”

*

7

8

“Szücs Lászloné kiadása Püspökladany.”

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.02.13.

 

*

 

Ungvári János műszerészmester műhelye Püspökladányban a Bocskai utca 5. szám alatt működött. A mester főképpen kerékpárok és motorkerékpárok javítását vállalta. Emellett a varrógépek javítása sem jelentett gondot, vagy a korcsolya és a kések élezése sem. A műhely 1960-tól 1987-ig (Ungvári János haláláig) működött folyamatosan. A környező falvakban is ismerték a műszerészt, Bárándról és Nádudvarról is átjártak hozzá a javításra váró termékekkel. Az 1960-as években több tanuló is elsajátította a mesterséget Ungvári János mellett.

*

Az üzlet minden valószínűség szerint abban az épületben üzemelt, melyben később a Dúróné-féle méterárubolt. Jellegzetes motívum a bejárati ajtó feletti díszes fa betét.

Ungvári János Id. Csenki Imre színjátszó csoportjában is játszott az 1950-es évek közepén, melynek emlékét ÚJ fotó őrzi a Kulturális élet/Csoportok, együttesek/Egyéb színjátszó körök rovatunkban.

A képeket és a hozzájuk fűzött leírást Ungvári János leánya, Erdélyiné Ungvári Mária küldte be a Püspökladány Anno helytörténeti honlap számára, melyeket ezúton is köszönök!

Gombos Tibor segített a fotókon szereplő motorok típusának azonosításában. A képeken Csepel D-125 típusú motorkerékpárok láthatóak, a második fotón kétszemélyes kivitelben.

Karacs Tiborné olvasónk Édesapját ismerte fel a fényképen. A motor mellett Kiss Mihály látható az első fotón.

Szabó Ferencné olvasónk és Erdélyiné Ungvári Mária közlése szerint az első képen: Ungvári János mellett keresztfia, Szabó Ferenc műszerész-tanuló látható.

.

Kérem a honlap Olvasóit, osszák meg emlékeiket a Hozzászólás-ablakban!

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.01.04.

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

Püspökladányi villamossági szaküzlet  1935. évből

 

Három különleges fotó került fel a Fortepan gyűjteményébe Püspökladányról. Az 1935. évre datált képek egy 5 fős társaságot mutatnak be, kik minden valószínűség szerint egy püspökladányi üzlet dolgozói lehettek. Két fotó “Villamossági Szaküzlet” megnevezéssel került feltüntetésre a gyűjteményben, egy pedig jól azonosíthatóan a Rákóczi utcán készült, a mostani park helyén, háttérben a római katolikus templommal, melyen még a II. világháború előtti magasabb toronysisak látható. Az első fotó felirata: “Püspökladány, Rákóczi Ferenc utca, háttérben a Szent Péter és Pál templom“.

A községháza előtti teret – ahol az ötfős társaság áll a bemutatott fotón – 1930-ban nevezték el az ott álló emlékműről (Hősök szobráról) Hősök terének, s e nevet viseli a mai napig is. 1930 előtt Főtér volt a hivatalos neve, ami 1892-től kb. 1945-ig piactérként is funkcionált. Itt tartották a heti két vásárt és a négy országos kirakodóvásárt is. A Hősök szobrát, más néven az I. világháborús emlékművet 1929-ben avatták fel a téren, mely az első képen nem látszik, a társaságtól jobbra helyezkedik el (s mely azóta is eredeti helyén található).

A három bemutatott képen ugyanaz az 5 fő látható, egy hölgy és négy úriember. A fotók tanúsága szerint a jókedélyű társaság valamit ünnepelt, ezt bizonyítják a kezekben látható poharak. Két kép feltehetően ugyanabban, a gyűjtemény megnevezése szerint “villamossági szaküzletben” készült.  Azt, hogy kik lehetnek a fotókon szereplő személyek, sajnos nem őrizte meg az emlékezet az utókornak. Mindenesetre fantasztikus emlékek Püspökladányról, köszönjük a feltöltést a Fortepan-nak!!

Köszönöm Kiss Csabának (Püspökladány) a jelzést, aki először hívta fel a figyelmemet a képekre!

Megyaszai Szilvia

*


(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

(Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

*

 ***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A püspökladányi “Hangya” szövetkezet boltja (Fotó: Némedy József)

A II. világháború előtti időszakban Magyarország valamennyi településén jelen voltak a „Hangya” szövetkezetek, székházzal, kereskedelmi átvevő-hellyel, hitelszövetkezeti lehetőségekkel.

Az első szervezet gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére 1898. április 12-én alakult meg Brogyánban, egy Bars megyei szlovák faluban. A XX. század elején már 70 „Hangya” szövetkezet működött Magyarországon, 1911-ben az ezrediket avatták Dömsödön. Az I. világháború előtt számuk elérte a háromezret. A szövetkezetek jelentős eredményeket értek el a falusi áruellátásban, a kisparaszti árutermelés fellendítésében, a hitel- és áruuzsora leküzdésében, vagy akár a tejtermékek könnyebb értékesítésében is. A tordasi mintafaluban a gyermekgondozást, az iskolafenntartást és az egészségügyi szolgálatot is a szövetkezet látta el. A „Hangya” teljesítette az akkori kor követelményeit és képes volt a nagybani beszerzés és értékesítés összes előnyét biztosítani a szövetkezeti tagok számára: mivel az egész ország részére nagyban vásárolt árut, így 20-30, esetenként 50 százalékkal olcsóbb árat tudott biztosítani. A mozgalomnak a II. világháború előtt 2000 tagszövetkezete, 4000 boltja és 80 termelő üzeme volt. A „Hangya” 1945 után elsorvadt, s 1947-ben beolvasztották a Magyar Országos Szövetkezeti Központba főosztályként, majd 1949-ben nevében is megszüntették. A „Hangya” szövetkezetek vagyonát – mely magában foglalt 30 konzervgyárat és 20 ipari üzemet is – elvették.

Ennek az országos hálózatnak volt része a Püspökladányi „Hangya” Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Megalakulásának éve bizonytalan. Kecskés Gyula a megalakulást a 19. század utolsó évtizedeire datálja és helytörténeti könyvében azt írja, hogy az első biztos adat a létezéséről 1901-ből maradt fenn (Debreczeni Képes Kalendárium), ezzel szemben egy 1923. évi „Hangya” szövetkezeti kiadvány szerint a püspökladányi szervezet 1900-ban alakult meg. Egy 1937. évi adatbázis viszont 1901-re teszi ezt az eseményt.

Az viszont már egyértelműen megállapítható, hogy a püspökladányi szervezet Mildner Béla esperes kezdeményezésére alakult meg.

A „Hangya” Püspökladányban főleg vegyesáru kereskedést folytatott, előbb a Rákóczi u. 1. sz. alatti épületben, később a Hősök tere 5. alatti üzlethelyiségében, melyet az 1970-es években már „Sarki boltnak” neveztek. Az 1923. évi kiadvány egy főüzletet és két fióküzletet tartott nyilván Püspökladányban, a szövetkezet évi forgalmát 6 millió koronára jegyezte.

1937. évben 1100 üzletrésze és 800 tagja volt, ügyvezető elnöke Albiny Géza. A „Hangyának” 6 tagú igazgatósága és 6 tagú  felügyelő-bizottsága is volt Püspökladányban, az 1923. évi tagság egy korabeli fotón került megörökítésre.

Albiny Géza 1874-ben született Mezőszombattelken és 1920-ban került Püspökladányba, a gabonajegy-gyűjtés országos bizottságához. Pár hónap múlva már adóügyi jegyző lett, 1934-ben vonult nyugdíjba. A helybeli NEP elnöke és 1936-tól a „Hangya” ügyvezető elnöke volt.

Kállay Sándor ref. lelkész (született Hajdúnánáson, 1882-ben) 1913-tól volt lelkész Püspökladányban. Virilis alapon képviselő, megyebizottsági póttag és OKH felügyelő bizottsági elnök is volt. A püspökladányi „Hangya” szövetkezet elnöki tisztségét is ellátta, feltehetően Albiny Géza előtt.

1937. évi adatok szerint Péntek Sámuel gazdálkodó tagja volt a „Hangya” szövetkezet igazgatóságának, Rácz Dániel községi főbíró, trafiktulajdonos és Nagy Sámuel gazdálkodó pedig felügyelő bizottsági tagságot töltöttek be ugyanekkor. Szilágyi Sándor gazdálkodó szintén volt tagja a „Hangya” mindkét szervének.

1923. év

Püspökladányban 1947-ben szűnt meg a szervezet és a feloszlatást kimondó közgyűlés egyúttal a püspökladányi földműves szövetkezet megalakulását is kimondta.

A „Hangya” szövetkezetben tagsággal rendelkeztek a belépő tagok, kiknek jogai és kötelezettségei keletkeztek e jogviszonyban. Két különleges relikvia maradt fenn 1924-ből (1923. december 31. kiállítási dátummal), melyek egy püspökladányi lakos „Hangya” szövetkezeti tagságáról tanúskodnak. Nedolay Erzsébet „Hangya” tagsági könyve és vásárlási könyve értékes dokumentumai e kornak, melyek minden szükséges információt rögzítettek a tulajdonos – s ma már az utókor – számára. A “Hangya” szövetkezet működéséről alapos kivonat olvasható a tagsági könyvben. A vásárlási könyv pedig tartalmazza az 1924. évi vásárlások értékét is, mely alapján év végén kifizetésre került az üzletrészes tagnak a „vásárlási visszatérítésként” megállapított összeg. A két dokumentum megőrizte a szövetkezet bélyegző lenyomatát és két tisztviselőjének aláírását is (akik minden bizonnyal az 1923-as csoportképen is szerepelnek).

Köszönöm a két dokumentum és egy fotó rendelkezésre bocsátását Némedy József olvasónknak!

Megyaszai Szilvia

***

Névre szóló “Hangya” tagsági könyv:

  ***

Névre szóló “Hangya” vásárlási könyv:

***

Forrás:

– A “Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja első 25 éve (A „Hangya” saját kiadása, Budapest, 1923.)

– Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Püspökladány, 1974.)

– Hajdú vármegye adattára

– www. mult-kor.hu

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Piactér, piac:

A mezővárosi rang megszerzése után fellendült Püspökladányban a vásártartás, amit évente 4-szer tarthattak. Ekkor a piactér a Református templom és a régi községháza (a mai bíróság) közti területen helyezkedett el. A új községháza megépülése (1851) után az előtte lévő területet jelölték ki piactérnek, így a ref. templom és a régi községháza közötti régi piactér fokozatosan megszűnt, ebből lett a későbbi templomkert.

1892-1946 között a mai Hősök terén tartották a heti két vásárt és a 4 országos kirakodó vásárt.

1946-ban a Hősök terét befásították, a piac a baromfipiac mellé a Rákóczi u. 1-19. számú házai elé került. Pár év múlva átkerült a Szabadságtérre. Közkívánatra visszakerült a központba, a Kossuth u. 1. alatti telekre, innen a Rendelőintézet építése miatt került a Bocskai u. 13. sz. telekre.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?
Piaci szabályok az 1800-as évek vége felé, mikor is  Ladány megkapta a vásárjogot
“Sok esetben a vásártéren kívül kötött egyezségeket hivatalosan nem ismerték el szabályos adás-vételnek, és ha ilyesmiből kár származott és pert támadt, hamar megmondták, hogy ” magam kereste kár, éljen vele”. . . .  . a helyi lakosok érdekeinek védelmére szabályozták az elővásárlást is.
A vásárokon általában 10 óráig kereskedők nem vásárolhattak, idegen kereskedők, kofák pedig még későbbig. . . . . .például az alkut másik vevőnek csak abban az esetben lehetett megzavarnia,  ha ráígért, azaz többet akart fizetni a kérdéses áruért, min a korábbi vevő. A ráígérést mindig állnia kellett, visszalépés ne volt lehetséges. Ha az alku megegyezésben végződött (elcsapás, kézbe csapás) mindkét fél részére kötelező volt.”
(Forrás: Dankó Imre: Püspökladányi Tanulmányok 1996.)
***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Emlékszem a Bocskai utcai piac nagy kőkerítésére, óriási piros betűkkel fel volt festve az oldalára egy CASCO felirat.” (Sz. Edit)

– “Én is emlékszem rá. A kőfal hosszúnak és nagynak tűnt.” (B. Anikó)

–  “Volt ott egy kis bolt is bent, meg egy tápbolt.” (M. Ildikó)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “a nagy ABC :) még mindig előttem vannak a pultok és polcok!” (K-M. Anita)

– “Én 1979-től dolgoztam a Hősök terei gyógyszertárban és mindig szóltak az ABC-ből amikor banán érkezett és mentünk sorba állni érte. Szinte hihetetlen, hogy csak így lehetett banánhoz jutni..” (K-né J. Erika)

– “emlékszem, háttal az ablaknak ültek a pénztáros nénik!” (Sz. Edit)

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

ALFÖLD ÁRUHÁZ:

Hősök tere 6.sz. Az ÁFÉSZ tulajdonában. 1968-69-ben épült, 734 919 .- Ft-os költségvetéssel. 1969. nov. 14-én nyílt meg.

Tömegesen gyártott női-férfi-gyermekruházat, cipő, fehérnemű és lakás textil volt egy helyen és végül de nem utolsó sorban a lépcső alatt volt a szemfelszedő néni, halvány kis lámpája mellett dolgozgatott.

 (forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?

– Tinó Julcsa

Az Alföld Áruház helyén a 60-as évek közepéig állt az a ház, mely Grünfeld Adolf korlátlan italmérő, terménykereskedő és malomtulajdonos birtokában volt. Feleségét általánosan Tinó Julcsa néven emlegették, innen a „Tinó Julcsa” kocsmája elnevezés.

***

Ahogy mi emlékszünk:

–  “A bolt előtti láncokhoz támasztottuk mindig a biciklit, amikor jöttünk anyukámmal az áruházba :-)” (Sz. Edit)

– ” Emlékeztek, hogy az elől lévő Alföld Áruház feliratban menyi verébfészek volt? Egyébként ez elvileg neonnal volt kivilágítva. ” (L. Attila)

– “A K betűket apukámék rakták fel az áruház felirat alá, ő dekoratőrként dolgozott az ÁFÉSZ-nál a 70-es években:-)” (B-né B. Anikó)

– “Milyen érdekes, hogy az Alföld áruházat úgy építették fel 1969-ben, hogy mindkét oldala értelmezhető volt bejáratként: kirakat, felirat és ÁFÉSZ logó mindként oldalon. Valószínűleg számoltak vele az építéskor, hogy rövidesen az épület eleje lesz a hátulja.” (Sz. Árpád)

– “Ó, ó az volt az igazi áruház! Minden egy helyen és még büfé is volt cukrász sütivel (valódi ízek, természetes alapanyagok) Hmmm… de fini volt!!!” (L. Edit)

– “A büfében nagyon finom sütiket meg ISTENI ROPOGÓS kiflit lehetett kapni!” (O-né N. Erna)

– ” Igen a sütiket a szemben lévő cukrászüzemből vittük át.” (Z. Lajosné)

– “Öcsi bácsi volt a kirakatrendező, emlékszem a mikor rendezte a kirakatot a bal csuklójára egy tűpárna volt húzva millió gonbostűvel és a szája is mindig tele volt vele. ” (Sz. Rita)

– “… a próbafülke!!! Emlékszem, borzasztóan szerettem bemenni a próbafülkébe, mert azt képzeltem, ilyenek a liftek (sose voltam még liftben azelőtt)….és azt játszottam, épp liftben állok :-)” (Sz. Edit)

– “Az én anyukám itt dolgozott.” (Sz. Rita)

–  “A lépcső mellett jobbra volt a fehérnemű osztály.” (K-né Krisztina)

–  “A lépcső alatt pedig a szemfelszedő néni.” (F. Ildikó) 

– “A lépcső alatt ült a szemfelszedő néni… Az első bejáratnál, ha érkeztünk, jobbra a játékok voltak (kisiskolás koromban). Fent volt még-szintén jobbra- vállfás áru, szemben darab áru (fehérnemű, zokni).” (K. Jolán)

– “Volt a földszinten, porcelán és üveg bolt is. A kenyérgyár felőli oldalon.” (S. Zs-né Anikó)

– “…azok a székek ha jól emlékszem bordó színűek voltak” (K-né Krisztina)

– “…ennél a pénztárnál tűztem mindig egy szögre a blokkot gyerekkoromban! :-)” (Sz. Edit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Itt vettem az első lemezjátszómat” (F. Ildikó)

– “Ahol a bácsi biciklizik, abban a kirakatban láttam életemben először színes TV-t, az Isaura ment benne, és addig könyörögtem otthon, hogy végül vettünk mi is egyet :-)” (Sz. Edit)

– ” …kirakat széles patkáján ültek az idős emberek és ott beszélgettek.” (Cs. József)

–  “Az ÁFÉSZ megalakulása előtt Hangya Szövetkezet volt a neve” (K-né Krisztina)

– “Én is itt vettem az első MK 25 MAGNÓMAT. 1976 -ot irtunk.” (P. István)

– “… látom a polcon a Videoton 7300-as rádiótunert, felette egy Pioneer magnódecket… Kiskamaszkoromban mennyit vágyakoztam, hogy legyenek ilyen cuccaim… és a bal oldalon azok a polcok – mai szemmel a rendezetlenség érzetét keltik. Pedig mindennek megvolt ott a helye. Aztán: Orion és Videoton tévék és elvétve néha egy nyugati márka.” (Sz. Árpád)

– ” … ez a nagykereszteződésben, a Petőfi utca elején lévő boltban volt, igen! Egész pontosan, ahogy beléptünk az üzletbe, jobbra volt ez a része, a szórakoztató elektronika (tévé, rádió, hifi, magnó, lemezjátszó) és az egyéb elektromos cuccok. Balra pedig a háztartási eszközök és biciklik.” (Sz. Árpád)

– “Itt vettük a sötétkék campingemet ötödikes koromban. Imádtam azt a boltot és a bringát is.”  (B. Judit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Bútorbolt, korábban Zsidó templom (Izraelita imaház):

Az első izraelita imaház 1862 körül épült a Bocskai u. 23. számú telken. Ez az első imaház 26 m hosszú, 12 m széles, fehérre meszelt épület volt, hosszúságában a Bocskai utca vonalában, az utcára 6 nagy ablakkal, egy ajtóval. Az ún. szentek szentje helyiség a keleti oldalhoz épült, külön tetővel. Előtere belülről alacsonyabb helyiség volt, ebben a részben sütötték a húsvéti pászkát.
Az imaház tetőzete, valamint a tésztagyártó előtere 1937. február 18-án éjjel leégett. A tüzet vizsgálat szerint a pászkasütő gépezetből kipattant szikra okozta. Az új, 15 m széles és 18 m hosszú templom 1938-ban lett kész.
A II. világháború után megmaradt kevés számú zsidóság elköltözött Ladányból. A templomot eladták. A helybeli Földművelésszövetkezet vette meg, kétszintű épületté 1967-ben alakították 623 590 .-Ft-os költséggel. Évekig bútorboltként üzemelt.

 (forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

Ahogy mi emlékszünk:

– Ez volt a zsidó templom, csak átépítették. A háború után nagyrészt eltűnt Ladány zsidósága, csak kevesen tértek vissza. Ha jól tudom később azok is elhagyták az országot.  (L. Attila)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Sarki Vegyesbolt a Dózsa-Bocskai utcák sarkán” (B-né B. Anikó) – 1.kép

– “Csillag utca – Kiss Ferenc utca sarki kisbolt. Gyerekkoromban sokat jártam ide és még akkoriban a postaládát is használtuk.” (K-né Krisztina) – 2. kép

– “Én itt laktam ezzel majdnem szemben. Sokat jártam ide” (K-M. Anita) – 2. kép

– “Én is idejártam gyerekkoromban, meg most is szoktam itt vásárolni.” (O-né B. Gabriella) – 2. kép

– “A Bercsényi utca sarkán a Szabi bolt” (K-M. Anita) – 3. kép

– ” Ide jártunk anyukámmal és a húgommal bevásárolni. Amikor banán jött, Jancsi bácsi szólt telefonon, hogy mehetünk!!! Akkoriban sorba kellettt állni érte!” (B-né B. Anikó) –  3. kép

– “Mi ebben az utcában lakunk de a bolt már nem üzemel, csak ott áll üresen az a nagy épület:(” (K. Andrea) –  3. kép

–  “A mai Keró. Szent István u. Petőfi u. sarka. Korábban, a háború előtt, zsidó kereskedő háza volt. ” (L. Attila) – 5. kép

– “Ennek az épületnek a helyén valóban a Gold (vagy Kold) család lakott, több gyönyörű kislány volt ott. Égő vörös csodálatos hosszú hajuk volt.” (K. Sámuelné Júlia) – 5. kép

– “Ezt hívták régen méreg boltnak?A tömény szag alapján el tudom képzelni…” (B-né B. Anikó) –  5. kép

– “…anyu itt is dolgozott sokáig, asszem itt kezdte ÁFÉSZ-es karrierjét:-)” (F. Ildikó) –  5. kép

– “Újtelepi bolt” (K-né Krisztina) – 6. kép

– ” Hú,de sokat elkarikáztunk mellette/később be is tértünk/amikor pecázni mentünk.” (K. Lászlóné) – 6. kép

–  “Vegyi-Háztartási bolt. És még most is az.” (F. Ildikó) – 7. kép

– “A fánál látszik egy lépcsőfok, az az akkori Delikát, ma pedig Csülök hentesüzlet bejárata! És igen, Petőfi- Rákóczi kereszteződéstől nem messze. :)” (K. Jolán) – 7. kép

– “Ez a régi papír írószer bolt a csillag mögött, ami előtt kis ablakban még csavart fagyit is árultak, nem?” (L. Andrea) –8. kép

– “A választék éveken át ugyanaz volt: puncs – vanília – csokoládé :)))” (Sz. Árpád) – 8. kép

– “‎2 forintért adtak fagyit a kép jobb szélén lévő kis ablakon keresztül. De sokszor megálltam itt hazafele menet a suliból.” (F. Sanyi) – 8. kép

– “Ide nagyon szerettem járni, és itt is látszik a fagyis ablak.” (F. Ildikó) – 8. kép

– “Imádtam ezt a boltot!!!! 1.000 forintért vettünk itt egyszer egy nagy, szőke hosszú hajú babát (Ullmann Mónika után a Mónika nevet kapta), kis lemez volt a hátában, egyik oldalán sírt, a másikon nevetett. :-)” (Sz. Edit) – 8. kép

– ” Ide én is szerettem járni, és a legjobban a szagos radírokat szerettem…:)” (K. Andrea) – 8. kép

– “Én is vettem ott szagos radírt, amit így kértem, és szóltak, hogy az illatos :)” (N. Julianna) – 8. kép

– “Ez az épület régebben cukrászda volt.” (L. Attila) – 8. kép

– “Itt is árultak játékot is.” (O-né N. Erna) – 8. kép

– ” Bármikor mehetett egy kisebb gyermek is vásárolni hozzájuk egyedül, soha nem érte csalódás! Ha esetleg nem kaptuk azt amiért mentünk, mindig tudtak hozzá hasonló dolgot ajánlani:)) Szerintem akkor ebben a boltban gyereket csalódás nem ért!:)”  (V. J-né Viola) – 8. kép

– ” Ebben a boltban vettük 1983-ban az első iskolatáskámat.” (B-né B. Anikó) – 8. kép

Tovább a friss hozzászólásokhoz