Munka az üzemekben

Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége (gépállomás)

***

(Köszönjük az album fotóit és a visszaemlékezést Deme Évának)

***

“Táncsics M. u. 27. sz. alatt. A mezőgazdasági gépállomások országosan 1948-ban szerveződtek a termelőszövetkezetek és egyéni gazdálkodók mezőgazdasági termelő munkáinak ellátása, elromlott mg-i munkaeszközeinek szakszerű javítása, a háború alatt elpusztult igavonó-erő pótlása céljából. Politikailag pedig a szervezett munkásosztály létrejöttét biztosította falun.

Községünkben 1948. július 18-án alakult Állami Mezőgazdasági Gépüzem Gépállomása néven. Első telephelye a Petri-telepen a kaszárnya volt. Jelenlegi helyére 1950-ben költözött. 1954-re épült ki a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége jelenlegi formájára. Munkája Püspökladány, Báránd, Biharnagybajom és Szerep község termelőszövetkezeteinek segítésére terjedt ki. 1954. dec. 1-én hozzácsatolták a sárrétudvari gépállomást is. 1956-ban Állami Mezőgazdasági Gépállomás lett a neve, 1963-68 között pedig Mezőgazdasági Gépjavító Állomás. 1968-70 közt Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Debrecen, 10. sz. Gyáregysége Püspökladány volt az üzem neve, 1971 óta Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Debrecen, 8. sz. Püspökladányi Gyáregysége. Az üzem területe 1966. év végén 33 kat. h. volt.”

(Forrás:  Kecskés Gyula:Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

“A Püspökladány, Táncsics utca 27. szám alatti területen az 1950-es években alakult meg a Gépállomás.  Mezőgazdasági gépek, traktorok, kombájnok, ekék tárolásával és javításával foglalkozott.

A kapun az elnevezés – a tábla sokszor változott, ahogy a gazdasági helyzet, vagy a korabeli viszonyok kívánták, mikor hova csatolták a telephelyet. Debreceni központtal 1977. 12. 31-ig Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat volt a neve. Ebben az időszakban autóbuszok, UAZ-ok javítása, kárpitozása, festése volt a vállalat profilja.

1978. 01. 01-től a Budapesti Kéziszerszámgyár leányvállalata lett a terület, a cég fő feladata vagonajtók, ablakok, valamint bányák számára az emelő láncok gyártása lett.

A dolgozók főleg Püspökladányból és a járás területéről kerültek ki. A vállalatnál átlagban 120-160 fő dolgozott évente. A területen: TMK-, forgácsos,- asztalos-, kárpitos-, fényező- és légpuskagolyó-gyártó műhely volt található. Ebből is látszik milyen szerteágazó,  széles feladatkörre volt alkalmas az üzem.

A nagy létszámú csoportképek a Hőkezelő műhely átadási ünnepségén készültek, ahol a dolgozók többsége látható. Szoros barátságok és mély emberi kapcsolatok jellemezték mindig a dolgozók egymáshoz való viszonyát.”

Deme Éva

 

Kolozsvári-telep

 

Egykor és most

***

(Köszönjük az album fotóit Keserű Imrének, 

fotók: FMF KFT archívuma)

***

 

Egy városrész, egy utca, egy ingatlan története

 

Van városunkban egy ingatlan, melyen 1892-től, tehát 120 éve megszakítás nélkül ipari tevékenység folyik. Az alábbiakban a Kolozsvári-telep és az itt működő üzemek története kerül bemutatásra, a rendelkezésre álló információk birtokában.

 

Kolozsvári-telep (Kolozsvár-telep) – Kolozsvári utca

 A község belterületétől É-ra, a Borbástó É-i szélénél létesült, a régi Nagygőzmalom mellet. A régi Klein fatelep oldalában lévő terület községi legelő volt, a Sertéstartó közbirtokosság kezelésében. Ez adott el községi engedéllyel  néhány telket még az I. világháborút követő évek legelején. Vele szemben a Nagymalom mellet lévő szántóföld Kovács Imre róm. kat. tanító birtokában volt. Az I. világháborút követő házhelyigénylések során a vasutasok közül sokan nem a Göre-telepen (mai Petri-telepen), hanem a MÁV Pályaudvarhoz közel eső területen szerettek volna építkezni. Kovács Imre egy MÁV mérnökkel felparcelláztatta szántóföldje egy részét, a legtöbbet 200 n.-ölével, n.ölét – emlékezet szerint – 11kg búzáért. A községi képviselőtestület s a felettes hatóságok  jóváhagyták a parcellázási tervet. Így épült fel a Kolozsvári utcának a nagymalom felőli oldala és a belőle nyíló Hargita utca. A telep lakosai akkor két család kivételével vasutasok voltak, közülük többen erdélyi menekültek. Ők adták az új településnek a Kolozsvár(i)-telep nevet. A Kolozsvári utca másik oldalán lévő községi legelő egy részét a II. világháború után 1945-ben mérték fel és az újtelepi házhelyekkel egyidőben osztották ki.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben 99.oldal)

 

***

  

 Püspökladányi Nagygőzmalmi Részvénytársaság (nagymalom)

 A nagygőzmalom a mai Kolozsvári utca 2 sz. alatt épült 1882-92 között. Az 1892. évi házszámjegyzékben már említik „Knopp Árpád gőzmalma” néven. 1900-ban a ladányi gazdákból alakult részvénytársaság  kezén volt (DEBRECZENI KÉPES K. 1901. Cimtár). 1917-ben 3 szakmunkást és 9 napszámost foglalkoztatott.  Évi kapacitása 75  vagon volt. Gőzfürdője  és gépjavító műhelye a környék rendelkezésére állt. Alaptőkéje  ez évben 70 860 Kor. volt, 3543 db névre szóló 20 koronás részvényben, 50%-os befizetéssel. 1920-ban leégett.  Idegen érdekeltség bekapcsolásával újból felépítették, felszerelték és üzembe helyezték 1922. nov. 15-én. 1923-ban bővítették. Kereskedelmi malom lett. 1929-ben leszerelték. Sokáig üresen állt, majd kényszerűségből raktárnak használták. 1949-50-ben olajmalommá alakították át. Mint ilyen üzemelt 1958-59-ig. Utána az egyik részében jéggyár létesült, többi részében 1960-ban az Élelmiszeripari Központi Gépjavító Vállalat kirendeltsége, 1963-tól pedig a Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Javító Szolgáltató Vállalat különböző egységei kaptak helyet a többszörösen átalakított épületben, illetve a telkén emelt új épületekben.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben 129.oldal)

***

 Jéggyár

Püspökladányban még Jéggyár is működött. Az 1930-as évek közepén helybeliekből alakult részvénytársaság üzemeltette, ekkor még a Rákóczi Vendéglő egyik melléképületében. A háborús évek alatt a működése szünetelt. Az 50-es években a Kolozsvári u. 2. sz. alatti volt Nagygőzmalom egyik helyiségében rendezték be, de pár év múlva megszűnt.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben. 88.oldal)

 

***

     

Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat Püspökladányi Vasüzeme (“vazsgyár”)

Szintén a Kolozsvári u. 2. sz. alatt. Mint az előbb említett Vegyesipari Javító Szolgáltató Vállalat és az Élelmiszeripari Központi Gépjavító Vállalat utóda  1960. júniusa óta üzemel és működik  egy helyen, csak a gyártmányok profilja változott. 1971-ben 75 dolgozót foglalkoztatott, ezenkívül 42 ipari tanulója volt. Nagy nyomástartó edényeket gyártott.

 (Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben.  78. oldal)

***

      

Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat Püspökladányi Gombüzeme (gombgyár)

Ugyancsak a Kolozsvári u. 2. sz. alatt működött 1966. február hava óta. 1971 végén az iparban 133 dolgozót foglalkoztatott.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben. 78.oldal)

***

 Fém és Műanyagfeldolgozó Kft.

A cég 1991. október 15-én alakult, de helyén 1896-tól ipari üzem működött.

Az 1960-as évek elejéig különböző tulajdonosi szerkezetben malomként üzemelt, majd annak leszerelése után helyén megyei központú állami vállalat két üzeme működött, melyek különféle tartályszerkezeteket és konfekcióipari ruházat gombjait gyártották. Az 1989-es rendszerváltást követően, 1991.október 15-én önálló, magántulajdonú társasági formává  alakult át. A megalakulást követően a bekövetkezett piaci átrendeződések miatt folyamatosan csökkent a gombgyártás (műanyagfeldolgozás) aránya, és folyamatosan nőtt, meghatározóvá vált a hegesztett szerkezetek, nyomástartó berendezések és az ipari hűtéstechnológia nyomástartó berendezéseinek gyártása.

A cég 1993-tól részt vett a hazai PB-gáz piac tartálygyártás igényeinek kielégítésében: 3-100m3 tartályok tömeges gyártása, autóba szerelhető tartályok gyártása folyt, majd 1995-től állandó fejlesztéssel alakították ki profiljukat.

A folyamatos termékszerkezet váltás következtében 2009-től az üzem területén kizárólag különböző nyomástartó edények gyártása folyik, főleg a hűtőipar, vegyipar és a gépipar számára. A KFT-ben dolgozók létszáma átlagosan 100-120fő.

 Az anyagot ifj. Tóth Sándor és Bartha Tamás segítségével összeállította:

Keserű Imre

***

A Kolozsvári u. 2. szám alatti ingatlan melletti, akkoriban üres telket (Kolozsvári u. 4.) Rizoli Aladár ny. postafőellenőr 1920-24 között befásította, 1923-ban kocsmát, 1927-ben gőz- és kádfürdőt építtetett a telekre (mely a II. világháború előtt szűnt meg). Ezt a területet akkoriban Rizoli-parknak hívták, tudjuk meg Kecskés Gyula könyvéből. Azt viszont eddig kevesen tudhatták, hogy ez a Rizoli Aladár az ismert püspökladányi tanító és helytörténet-kutató Kecskés Gyula apósa volt.

  M. Szilvia

***

(A Nagygőzmalomról és Püspökladány malmairól további információ olvasható az

Antikvár/Nagygőzmalom Rt 1912. című menüpont alatt.)

 

***

Püspökladány és Környéke Háziipari Szövetkezet

Ez a szövetkezet 1952. októberében alakult meg és alakulása után évekig (még 1986-ban is) két fő profillal működött, gyékényáru és ruhaáru termeléssel. Az 1960-as években a tevékenység bővült gumicsizma-gyártással és norvégkesztyű-kötéssel, de ezen profilok alapanyag hiányában és az állami támogatás megszűnése miatt az 1970-es évek elején megszűntek. A termékek 98 %-át exportra állították elő. A szövetkezet központja Püspökladányban volt, de a bedolgozói hálózat 8 községre terjedt ki. A szövetkezet átlagos létszáma a 80-as évek végén: 351 fő, ebből bedolgozó 270 fő, teljes munkaidős 81 fő volt. 1983-ban létrehoztak egy közös műhelyt. A szövetkezet dolgozóinak 98 %-a nő volt, és a szövetkezet nyeresége a 80-as években kiemelkedő volt.

(Forrás: Városépítés Kiskönyvtára 1986./1.)

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ruhaipari Szövetkezet (Berettyóújfalui Ruhaipari Szövetkezet Püspökladányi Üzeme)

1951. áprilisában 8 fő szabó kisiparos megalakította Ladányban a Ruházati KTSZ-t. Először a Kossuth u. 3. alatt működött a műhelyük. A vezetése sűrűn változott, a tagok összetétele nem volt állandó, nem sikerült zökkenőmentesen a működés, ezért a tagok úgy határoztak, hogy a Berettyóújfalui Szabó KTSZ-hez csatlakoznak.

Az egyesülés 1961. január 1-én történt meg. A létszámuk ekkor 24 fő volt. Ekkor már a saját maguk által vásárolt, Kossuth u. 6. alatti épületben dolgoztak. 1976-ra épült fel az Árpád u. 55. szám alatti új üzem, ekkor kezdte meg a működését is. Az új üzemben 263 fő kezdte meg a munkát. 1977-ben felépült az üzem területén egy tanműhely, valamint az akkori tanáccsal közös beruházás keretében egy óvoda.

(Forrás: Városépítés Kiskönyvtára 1986./1.)

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

(Köszönjük az album fotóit Kabainé Juhász Krisztának)

***

 

Fatelítő:

A püspökladányi telítő telepet a Magyar Posta építette a 1906-ban. A telepítést gazdaságföldrajzi adottságok tették indokolttá. Püspökladány mint vasúti csomópont, Erdély és a Felvidék erdőkitermelő helyeivel viszonylag közeli vasúti kapcsolatba hozható, csapadékszegénysége folytán igen alkalmas faáruk tárolására. Évi termelése mintegy 50 ezer db olajtelítésű vezetékoszlop volt. Berendezése az akkori időket figyelembevéve nagyon korszerű és jól gépesített.

A helyi lakosság gyárnak nevezte, de az elnevezés erős volt, noha valamelyest növelte a község ipari jellegét.

1924-25. években a MÁV átvette a postától az üzemet és teljesen átépítette. Tevékenysége ekkor a pályaépítésekhez vasúti talpfák telítése volt.

Külön érdekessége volt a gyárnak, hogy az artézi kutakból nyert földgázt használta fel áramfejlesztésre.

A második világháború utolsó évében a visszavonuló német csapatok a telepet gyújtóbombával felgyújtották. Az iparvágányok, valamint az itt tárolt mintegy 150 ezer db talpfa megsemmisült. Az üzemi épületekben és a gépházban nem esett kár, így egy ideig csak áramtermelés folyt az üzemben az állomás és környéke villamos energia ellátására.

1949-ben megindult a MÁV Fatelítő telepek átszervezése, MÁV Üzemi Vállalattá, majd négy telítő üzem egyesítése folytán MÁV Fatelítő Nemzeti Vállalattá. A “Nemzeti” jelzőt a vállalat nevéből későbbi rendelet törölte.

A vállalat önállóan alakult, de termelési kapacitásának több mint felét továbbra is a MÁV igények kielégítésére fordította.

1953-ban az önálló Fatelítő Vállalatot MÁV Fatelítő Üzemi Vállalattá alakították a vasút felügyeletén belül. 1968-ban ismét önálló, “Faanyagvédelmi és Fatelítő Vállalat”·tá alakult. Ezen időszakban a termékszerkezet is jelentősen átalakult. A MÁV telítési igényei mellett előtérbe került a faipari gyártás (fűrészáru gyártás, falburkolat, faházak, parketta stb.) 1975-ben a vállalat megszűnt, üzemeit a vasút vette át, s “MÁV Fatelítő Főnökség” néven a MÁV Anyagellátási Igazgatóság felügyelete alá került és ebben a szervezeti formában működik ma is. (forrás: 1986-os)

A püspökladányi Fatelítő Főnökség éves termelési értéke mintegy 285 m Ft. Termelése 80%-ban egyéb vállalatok faipari jellegű szükségleteit fedezi.

A telítési tevékenység egyrészt a hagyományoknak megfelelően talpfák és váltótalpfák kőszénkátrány-olajos impregnálására, másrészt tehervagonok javításához szükséges és egyéb fűrészáruk vizes védőszeroldattal történő telítésére koncentrálódik.

A telített talpfa éves mennyisége mintegy 9000 m3, a sótelítésű anyagoké 4000 m3. Mivel a telített anyagok iránti igények nem fedezik az üzem kapacitását, ezért a korábbi években előtérbe került a faipari gyártás fejlesztése. Jelenleg a gyártási tevékenység vagonjavításhoz szükséges megmunkált faanyagokra, kocsitartozékokra és rakszerekre terjed ki. Legjelentősebb termék a nemzetközi sík csere rakodólap, melyből évente 80 ezer db-ot állítanak elő.

Jelentős munkaalkalmat kínált a gyár, bár jobbára csak tavasztól őszig folytak munkák, télen az embereket elbocsájtották s aztán évenként ismétlődő küzdelmet jelentett, hogy újra bejusson valaki.

A Fatelítő munkásai családjaikkal a Fatelítő udvarán laktak, szoros, összetartó közösséget alkotva.

(Forrás: Városépítés Kiskönyvtára, 1986/1.)

***

A FATELÍTŐ GÉPEIRŐL ÖSSZEÁLLÍTÁS ÉS VIDEÓ IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

***

Ahogy mi emlékszünk:

– ” Itt töltöttem a kisgyerek koromat!! Szuper hely volt!!!” (O-né N. Erna)

–  “A munkások mögött látható a szárító máglya ami 4-5 m magas, 15-17 sorból állt. Egy talpfa 80-110 kg, két ember vitte a vállán és úgy rakták máglyába. Normára dolgoztak, igen kemény fizikai munka volt ez. Az első daru 1972-ben érkezett (apukám volt a darukezelő). A kép bal felső sarkában látszik a gyár víztornya.”
(K-né J. Kriszta)  4. kép

– “Manapság már sokan nincsenek köztünk. nem a koruk miatt ha nem sokat rebesgették hogy a munkahelyen kaptak betegséget az ott dolgozók.” (R. Sándorné)

– “A kátrány….” (O-né N. Erna)

– “Olyan nagyon büdös volt, pláne amikor frissen telített fákat raktak máglyába a kerítés mellett. Mindig gyorsan tekertem a bicajt, hogy minél kevesebb levegőt vegyek amíg beértem mamához.:)” (K-né J. Kriszta)

– ” Nagyon nagy titokban, néha átmásztam oda… De nagyon féltem, hogy meglátnak, s kikapok, úgyhogy lehet, hogy csak perceket töltöttem ott a talpfák között..” (o-né N. Erna)  – 5. kép

– “Én is sokszor jártam ott kisgyerekként.” (F. Sanyi)

– “Én is sokat jártam oda, apukám ott dolgozott nagyon sokáig” (K-né H. Róza)

– “A Fatelítő gyárkéménye mellett volt régen (50-es évek) egy óriási, deszkával körbekerített (kútkáva) kút, amely tele volt kátránnyal. Ebbe mártották bele egy daruról láncon lógva hosszában a vasúti talpfákat, hogy átitatódjon.” (K. S-né Júlia)

– “Van még egy különleges emlékem a Fatelítőről, mégpedig az, hogy a fenti kátrány-kút köré meghatározott időpontokban,- felügyelet mellett – a község bármelyik lakója mehetett “belélegezni a kátrányt”, mivel hosszan tartó, súlyos szamárköhögés-járvány volt. Mentek oda felnőttek és gyerekek is. Orvosi terápiára!” (K. S-né Júlia)

– “Mivel apukám a fatelítőn dolgoztt – mint családtagok, hetente kétszer mehettünk fürödni a gyárba, “kádasba”, vagy a zuhanyba. Nagyon élveztük, mert otthon nem volt fürdőszoba, csak teknőben és lavorban fürödtünk és a kútról naponta rengeteg vizet kellett hazahozni.” (K. S-né Júlia)

– “Igen fürödni mis jártunk Bíró Marikával, a zuhany alatt áztattuk magunkat a nagy gőzben. A nagy gyárkémény mellett volt.” (K. L-né)

– “A kátrány illata ma is itt van az “orromban”… A nagy fagerendák tompa kongó puffanása a fülemben..” (O-né n. Erna)

–  “Minden délben 12.00 órakor “dudált” a gyár, és a gyári munkások kiözönlöttek a kapun – szinte minden gyárista a környéken lakott – hogy már az asztalon gőzölgő ebédet otthon megebédeljék. Fél egykor megint “dudált a gyár” és akkorra vissza kellett menniük.
Emlékszem, egyszer éjszaka szólalt meg a duda, akkor apukám is azonnal ment be a gyárba, kisgyerekként kinéztem az ablakon az utcára és láttam hogy az emberek pizsamában, klottgatyában rohantak, mert tűz volt. Szinte élt az egész Kiss Ferenc utca. Szerencsére a tüzet hamar eloltották.”  (K. S-né Júlia)

– “A gyárba jártunk TV-t nézni hetente egyszer, azt hiszem szerdán, mert ugye hét végén nem mentünk. Több adás nem volt.”  (K. S-né Júlia)

– “Mi is odajártunk TV-zni, néhány kinti jól ismert embert is beengedtek. Be a nagy vaskapun, orgonabokrok előtt el, fel a lépcsőn, a kapuőr beengedett és a hosszú kerítés mellett irány TV-t nézni. De jó is volt!” (K. L-né)

– “A padlásra félve mentem, de mentem, a nagy vas ajtó csak úgy nyikorgott. A galambokat is megnéztem.” (K-né J. Kriszta)

– “A padlás… Az szuper félelmetes hely volt.. De azért felsurrantunk néha-néha..” (O-né n. Erna)

– “Ennek a képnek nagyon örülök, mert nagypapámat sajnos nem ismerhettem igazán, mert 3 éves koromban ment el és itt legalább láthatom :)” (K-né J. Kriszta) – 11. kép

A 11. képen látható személyek: “Máv Fatelítő Üzemi Tűzoltóság, a Tűzoltó szertár előtt valamikor 1958 előtti években (mivel 1958-ban szűnt meg) Balról jobbra a nevek: Rácz Károly, id Bárczi Imre akkori telep vezető, ?, Zagyva Sándor, Lévai Sándor, Daróczi Sándor, Csató Gábor, Csontos József, Béres Balázs, Papp András, Kiss József, Kiss Lajos, Juhász Gyula (papám), Zagyva József, Nagy Albert, Rácz Lajos (Köszönjük K-né J. Kriszta!!!!)

– “Olyan, mintha egy különálló városrészről beszélnénk, saját közösséggel, kultúrával, itt mindenki ismert mindenkit.:-)  Egy nagy család! ” (F. Ildikó)

– “Ez tényleg egy különálló városrész volt, a Darányi telep, ahol a gyári munkások nagy része lakott. A gyárban mindenki ismerte a másikat, valóban ritka jó közösség volt. A szakszervezet foglalkozott a családokkal is és a gyerekekkel is.
és minden évben kaptak a dolgozók un. forgácsot, a konyhában nagyon jól lehetett vele tüzelni a sparhertban. Így gyorsabban lehetett főzni.” (K. Sámuel)

– “Én még a mai napig is annyira szeretem hallgatni a régi történeteket amit apu mesél.” (K-né J. Kriszta)

– “Minden nap a “Gyár” ( a Fatelítőt így nevezte az egész falu) előtt jártunk el. A régi bejárat közvetlenül a sorompó mellett volt, és arra is emlékszem, hogy ott tolták ki kis csillékben a kohósalakot… Délben és a munkaidő végén “dudált a gyár”…:)” (A-né Ildi)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

1. kép: Hajdú-Bihar Megyei Sütőipari Vállalat Püspökladányi Sütőüzeme (Kenyérgyár)

A Honvéd u. 1. sz. alatt. Az első püspökladányi Hengermalom épületének átalakítása, bővítése után 1963 óta üzemel. Az első püspökladányi Hengermalmot (másnéven Grünfeld-malom, vagy Tinójúlcsa malma) a múlt század végén építette Grünfeld Adolf korcsmáros. Fokozatosan bővítették, a II. világháború után még üzemelt. 1951-ben leszereltették. Gabonaraktár lett, végül ezt építették át a későbbi kenyérgyárrá.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

2. kép:  Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat Püspökladányi Gombüzeme (Gombgyár)

A Kolozsvári u. 2. sz. alatt működött 1966. február óta. 1971 végén 133 dolgozót foglalkoztatott.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

3. kép:  Délibáb Cukrászda (Cukrászda)

A Rákóczi u. 9. sz. alatt, az ÁFÉSZ vendéglátó üzeme.

***


Ahogy mi emlékszünk:

– “Ez a Gombgyár Kerítése. És a gyár épületei látszanak. A 70-es években itt keztem dolgozni a gombgyárban. Kolozsvari utcán.” (R. Sándorné)2. kép

–  “Itt én is dolgoztam, csak egy hónapig, nagyon robot munka volt, ha jól emlékszem a gyár se sokáig üzemelt.” (K. Lászlóné)2.  kép

– “A párom is dolgozott a gombgyárban 1976-77-ben.” (N. Imréné)2. kép

– “Gombgyár és Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat. Az én apukám is dolgozott ott. Előbb az 50-es években napraforgó feldolgozó, olajsajtoló üzem volt, majd egy budapesti cég élelmezésügyi gépjavító üzeme is volt ahol vasipari termékeket többek között fém kosarakat is gyártottak.” (O-né B. Gabriella)2. kép

– “A Nagymamám is itt dolgozott én meg szomszédban voltam iparitanuló!” (R. István)2. kép

– “A cukrászüzem, a Csillag (Pipás) folytatása.” (L. Attila)3. kép

– “…ahol most a virágüzlet van.” (M. Rita)3. kép

Tovább a friss hozzászólásokhoz