Egyéb

A FATELÍTŐ TÖRTÉNETE IDE KATTINTVA OLVASHATÓ

A FATELÍTŐ GÉPEIRŐL KÉPES ÖSSZEÁLLÍTÁS IDE KATTINTVA OLVASHATÓ

 *

Kérem, olvassák el az összeállításokat a videóban szereplő információk kiegészítéseként!

*

VIDEÓK:

*

Unokáink sem fogják látni – Ráday Mihály műsora, részlet (2001.)

.

A felvétel az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!

***

*

A püspökladányi Fatelítő – Ladány Televízió (2007.)

.

A felvétel a Ladány Televízió tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!

*

2016.01.14.

Kerekek és lépések Püspökladányban


A “Másfélmillió lépés Magyarországon” (1979) és az “És még egy millió lépés” (1986) című országjáró útifilmek folytatásaként jelent meg 1990-ben a nagysikerű “Kerekek és lépések” útifilm-sorozat az MTV készítésében. A 26 részes film-sorozat keretében a Sárrétre is eljutott a stáb, s a 11. részben megismerhettük Püspökladány emlékeit is.

A 11. rész A Sárrét emlékei címet viseli, s ennek közel 7 perce Püspökladányt mutatja be. Ezen filmrészletet – melyben Dankó Imre nyugalmazott múzeumigazgató is megszólal – tekinthetik meg honlapunkon, melynek bemutatásához ezúttal is köszönjük az MTVA nagylelkű és támogató hozzájárulását!

Hálásan köszönöm az MTVA Archívum és Tartalomkereskedelmi Igazgatóságnak, hogy sokadik alkalommal és önzetlenül biztosítottak lehetőséget a Püspökladány Anno civil helytörténeti honlap számára egy MTVA-tulajdonú film vetítésére!

Köszönöm a film felszerkesztésében nyújtott segítséget Burzukné Szilágyi Editnek!

.

Megyaszai Szilvia

***

A felvétel az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!

A felvétel az MTVA tulajdona, az engedélyükkel történik a film bemutatása. Harmadik személynek a további felhasználása TILOS, nem engedélyezett!

***

*

Információk a filmmel kapcsolatban:

Főcím: Kerekek és lépések
Alcím: Szekszárdtól a Nagy-Milicig
Műfaj: útifilm
Gyártási év: 1990

Leírás: A “Másfélmillió lépés Magyarországon (1979)” és az “És még egy millió lépés (1986)” című országjáró útifilmek folytatása (Rockenbauer Pál emlékére), 26 részben.

11. rész: A Sárrét emlékei, bemutatott filmrészlet: 27.00-33.49 perc

Írta és rendezte: Gyenes Károly

Narrátor: Sinkó László

Szakértők: Alföldi-Boruss István zene, Derzsényi Balázs művészettörténet, Juhász Árpád geológia, Paládi-Kovács Attila néprajz, Milkovits István növénytan

A csapat tagjai: Tolnai Ferenc technikus, Pápay Zsolt segédoperatőr, Faludi Sándor hangmérnök, Heincz László a rendező munkatársa, Stenszky Gyula és Szabados Tamás operatőrök, Gyenes Károly szerkesztő

MTV 1990-91.

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

M. Szilvia ajánlásai:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

/Kiadta: Püspökladány Nagyközség Tanácsa, 1974./

Könyvespolcom egyik legkedvesebb darabját szeretném először bemutatni.

Mindig, amikor kezembe veszem és fellapozom e könyvet, a megsárgult oldalak láttán, a kissé dohos, áporodott szagú lapok – nagyszüleim „vályogházban” éltek, ott őrizték ezt a könyvet, és ez a sajátosan ódon illat ivódott bele a könyv minden lapjába – hatására minden egyes alkalommal megelevenedik a gyerekkorom. Az a gyönyörű gyermekkor, ami oly sok kedves emlékkel teli és aminek javarésze édesanyám után, a nagyszüleimhez kapcsolódik.

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezzel mindenki így lesz, aki fellapozza ezt a könyvet. Visszautazik az időben, saját gyerekkorába, sőt a szülei, nagyszülei, dédszülei és ősei gyerekkorába is.

Ez a könyv egy igazi és valós időutazásra hívja az olvasót. Aki egy kicsit is szereti a lakóhelyét, aki szeret itt élni, vagy szeretett itt élni, az nem tudja ezt a könyvet úgy letenni, hogy ne találna benne örömet. Ha másért nem, fellapozza azt az utcanevet, ahol él, vagy élt és megtudja annak történetét, illetve ami arról fennmaradt. Ki ne szeretne valami érdekeset, valami rég elfeledettet megtudni saját, közvetlen lakókörnyezetéről és ezáltal a saját múltjáról is?

Emlékszem, mikor kisiskolás koromban nagyszüleimnél belelapoztam e könyvbe, nem értettem, sőt még furcsálltam is ezen ABC-rendbe szedett történelmet, ma pedig már ezt tartom az egyik legnagyobb érdemének. Ettől olyan igazi és olyan részletgazdag, a szó legszorosabb értelmében vett hely-történet.

Ez a könyv sokkal több, mint egy történelemkönyv, hisz míg utóbbiak a „nagyvilág” eseményeit mutatják be, addig ez a könyv a mi elődeinkről, a mi gyökereinkről szól. Arról az óvodáról, iskoláról, ahova nemcsak mi, de szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, ükszüleink (és még folytathatnám a sort) jártak; azokról a templomokról, amiknek a tornyaira ugyanúgy felnézhettek ükszüleink is, mint mi most; azokról az utcákról, ahol mi járunk és jártak annak idején ők is (csak akkor ők még rendszerint térdig érő sárban) és azokról az emberekről, akik száz, vagy annál is több (és az sem baj, ha annál kevesebb) éve ugyanazokon a helyeken fordultak meg és éltek, mint mi most.

Ez a könyv a történelmet emberközelivé teszi, amit itt érzünk, látunk magunk körül, ha végigmegyünk az utcán, vagy kinézünk az ablakon.

Ha létezne ilyen kategória, én Kecskés Gyulát tartanám a „legladányibb ladányinak”, aki életéből közel 44 évet szentelt szülőfaluja múltjának felkutatására és megörökítésére. Nélküle mi sem ismernénk ilyen részletesen Püspökladány múltját. Kecskés Gyula egymaga, 44 év alatt több száz régi dokumentumot nézett át és több embert hallgatott meg a  múlt feltárása céljából, mint azóta bárki más ebben a témában.

Azt gondolom, hogy ez a varázslatos fotógyűjtemény, ami ezen a weboldalon tárul elénk, időben és térben leginkább e Kecskés Gyula által írt könyvvel ér össze. Hisz míg Gyula bácsi leír egy-egy utcát, vagy régi épületet a múltból, megosztva annak összes ismert adatát is az olvasóval, addig ezen a weboldalon meg is nézhetjük, hogyan néztek ki ezek az Ő korában, vagy esetleg sokkal régebben.

Azt gondolom, ezt a könyvet sok ladányinak nem is kell bemutatni, hisz ott állnak legtöbbünk könyvespolcán, de mindig jönnek az újabb és újabb generációk, akik erről talán még soha nem is hallottak.

Ezért az ő kedvükért egy rövid áttekintést is szeretnék adni a könyvről. A műben helyet kapott egy bőséges forrásjegyzék, mely oldalakon keresztül sorolja a helyenként akár 200 éves dokumentumokat is, amiket Kecskés Gyula a könyv elkészítéséhez, kutatómunkája során áttanulmányozott. Ezután részletes bemutatásra kerülnek a könyvben Püspökladány nevének eredetére vonatkozó hipotézisek. Ezt követi a könyv két legterjedelmesebb része, azaz Püspökladány alfabetikus-rendbe szedett belterületi és külterületi helyneveinek bemutatása, kitérve azok keletkezési idejére, körülményeire, sok helyen értékes helytörténeti adalékokkal kiegészítve. A könyv végül korabeli térkép-adatokkal és nagyon értékes régi fotógyűjteménnyel zárul.

A könyv felbecsülhetetlen ismeretanyagot dolgoz fel és ad át a mai kor emberének.

Nagy szeretettel ajánlom e könyv olvasását mindenkinek!

(Sajnos a könyv kereskedelmi forgalomban már nem kapható, de a helyi könyvtárban biztosan, a nagyszülők, dédszülők szekrényeinek mélyén pedig nagy valószínűséggel megtalálható)

Végül szeretném idézni az első nagy ladányi lokálpatrióta, Kecskés Gyula tanító bevezető gondolatait:

„Őrizze ez a könyv azok emlékét, akik Püspökladány földjét verejtékükkel öntözték, ellenség dúlása után hamvaiból annyiszor újjáépítették, utódaiknak megőrizték, és akik a lakosság boldogulásán, életének javításán a letűnt századokban vagy a közelmúltban fáradoztak és ma is munkálkodnak.”

 ***

Makra Sándor: A szolnoki bég vérdíja

(regény)

/Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1972/

Illusztrálta: Győry Miklós

Karcag és Püspökladány között hosszú-hosszú határvitát indított el ‘a lőzérhalmi eset’, amelyről ez a regény szól. A Lőzérhalom tövében holtan találják a szolnoki bég Debrecenbe küldött futárát.
A karcagi esküdtek szerint ez a hely “sose volt karcagi határ”. A mit sem sejtő, birtokéhes ladányiaknak a friss tulajdonjoggal együtt a vérdíjat is vállalniuk kell.
A regény egyik cselekményszála Izmail bég vizsgálatának története, a másik pedig a két ‘ismeretlen tettes’: Lackó bojtár és komája személyes sorsa.

Hogyan éltek az egyszerű alföldi emberek a török hódoltság alatt, és hogyan állottak ellen a maguk naiv és furfangos módján a hódítóknak  – erről szól a regény.”

Utószó

/ részlet/:

„A történelmi hűség kedvéért még néhány mondat.

A levéltári iratok tanúsága szerint a ladányiaknak meg kellett fizetniük a vérdíjat. Meg is fizették.

Ebből az is valószínű, hogy Izmail bég a valóságban sokkal később távozott el az élők sorából, mint a regényíró – jogos írói szabadsággal – feltételezi.

Még valamit!

A Lőzérhalom tulajdonjogáért évtizedekig folyt a perlekedés a püspökladányiak meg a karcagiak között. Sok ember fűbe harapott ezért vagy azért az igazságért.

Végül is a török kitakarodása után a nádor, mint a jászok és nagykunok legfőbb bírája, véglegesen Karcagnak – akkori nevén Karcagújszállásnak – ítélte oda.”

 

 

***

Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány
Püspökladányi cigány mesék

/Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974./

Illusztrálta: Bartha László

Utószó

/ részlet/:

„Kötetünk a püspökladányi cigánytelep meseanyagát tartalmazza, amelyet Csenki Sándor gyűjtött össze 1941-1943 között, cigány nyelven, oláh cigány adatközlőktől.

A felszabadulás utáni napokban tragikusan elhunyt Csenki Sándor (1920-1945) bátyjával, Csenki Imre zeneszerzővel együtt elsőnek elevenítette fel hazánkban a két háború közötti időszakban a cigány néprajzi gyűjtések hagyományát, amelyekkel Magyarország a századforduló táján világviszonylatban első helyen állt. Kitűnően megtanult cigányul.

Mint a mesék lejegyzésének időpontja mutatja, az egyetemi vizsgaszünetek idejét használta fel arra, hogy szülőfaluja cigányságának mesekincsét összegyűjtse (magyar-francia szakot végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán 1939-1943 között).

A meséket tollbamondás után, sietős ceruzaírással jegyezte le kockás iskolai füzetekbe. A 22 db füzet jelenleg a püspökladányi gimnázium Karacs Ferenc Múzeumában van. A nehezen olvasható kézirat kibetűzésére Mészáros György vállalkozott 1969-ben. Az anyagnak kb. felét – 27 mesét – magyarra fordította, s fordítását a püspökladányi tanács 1972-ben sokszorosított kiadvány alakjában közzéadta (Csenki Sándor: Cigány népmesék. Ford. Mészáros György. Püspökladány 1972., Nagyközségi tanács).

Ezután sor került a teljes anyag elolvasására és lefordítására.

Kötetünk a kézirat valamennyi cigány nyelvű meséjének fordítását tartalmazza, s új fordításban magában foglalja a püspökladányi kiadvány meséit is.
A teljes anyag elolvasása során sok helyen sikerült az első megfejtési kísérlet olvasatait helyesbítenünk, s mindössze néhány szó maradt olvashatatlan a kéziratban.
A szövegolvasatok helyesbítése az oka annak, hogy jelen fordításunk helyenként értelmileg is különbözik az előzőtől.

…….

Cigány nyelvű mesékből kevés megbízható szövegkiadással rendelkezünk. Csenki Sándor gyűjtése számszerűleg az összes eddigi kiadványt felülmúlja a kötetünkben lefordított 63 darabbal.

Külön értéke, hogy egy zárt cigány közösség teljes meseanyagát felöleli….”

Vekerdi József

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Ahogy mi emlékszünk:

Tovább a friss hozzászólásokhoz