A Nedolay-ház építője

(Megyaszai Szilvia, 2015. 07. 15.)

A most bemutatott történet régre nyúlik vissza, s többek között két – ma már kivételesnek számító – eredeti okirat inspirálta annak összeállítását.

A kutatás kiindulópontját adó 1889. évi „vállalkozói szerződés” és az 1902. évi „bérleti szerződés” egy egykor állt püspökladányi épülethez valamint egy személyhez köthetőek, s e két dokumentum ösztönzött az ingatlan történetének, s az azt építtető tulajdonos életének felkutatására, mely a Némedy-hagyaték (erről bővebben: ITT) alapos megismerése közben bontakozott ki teljesen. E – közel száz évig  – Püspökladány egykori arculatához tartozó épület sokat mesél a település múltjáról is, de története eddig nem került feldolgozásra. Így nagy kihívás volt e feladat, de örömmel tettem neki eleget. Megérte minden fáradozás, mert egy izgalmas „időutazáson” vettem részt közben, s remélem az itt bemutatott összeállítás által olvasóink is sok új hasznos ismerettel és élménnyel gazdagodnak.

A nyíllal jelölt épület a Nedolay-ház a Rákóczi utcán, egy múlt század elején készült képeslapon (Megyaszai Szilvia gyűjteménye)

A püspökladányi Nedolay-ház 1957-ben

A bemutatott dokumentumok a „Nedolay-ház” születésének és „fénykorának” állítanak emléket, s a hagyatékban található további dokumentumokkal és fotókkal együtt egy család életébe is bepillantást engednek. A család története egészen 1855-ig nyúlik vissza, egy erőskezű családfő, egy vagyonos és határozott asszony születéséig. Az ő és családja életének bemutatása előtt kérem, ismerjék meg a helytörténeti különlegességnek számító szerződéseket, melyek a korabeli püspökladányi házépítési szokások megismerése mellett a helyi joggyakorlatnak és más püspökladányi személyeknek, szervezetnek is emléket állítanak.

*

Az 1889-ben kötött „vállalkozói szerződés” közérthető és könnyen olvasható formában, s kiváló állapotban került elő. Az okirat szerint Simon Balázsné Nedolay (Nedolai) Erzsébet püspökladányi lakos az általa (megbízásából) építendő új házának utómunkálatai, annak bevakolása, betapasztása és feldíszítése céljából karcagi sármunkás mestereket fogadott fel adott évben. A „vállalkozói szerződés” részletesen és lényegre törően bemutatja az elvégzendő munka jellegét, idejét, a felhasználandó anyagok megnevezését és beszerzésének módját, a Püspökladányban építendő ház méreteit, a felek jogait és kötelezettségeit, a munka ellenértékét, illetve a részletfizetés menetét is. Az irat áttanulmányozása során kiderül, milyen anyagokkal dolgoztak a korabeli püspökladányi építkezések utómunkálatai során, s azokat hogyan, milyen módon szerezték be. A megbízó, a munka megrendelője Simon Balázsné Nedolay Erzsébet írástudó asszony volt – ezt egy 1904-ben írt levele bizonyítja, melyet bútorbeszerzés céljából írt egy debreceni bútorkereskedőnek – de a fennmaradt szerződést nem ő, hanem minden bizonnyal egy jogismerő ember vetette papírra.

Az építőiparban járatlan ember számára is élvezhető leírásról van szó, mely közérthető, mégis gyönyörű nyelvezetével, valamint a 19. század végi püspökladányi építkezési szokások bemutatásával vonja magára a figyelmet, s fontos információkat hagy az utókorra.

A szerződés lényegre törő, ellenben nem tartalmazza a felépítendő püspökladányi ház pontos címét, erre a fennmaradt további iratokból lehet következtetni. A ház az egykori Püspökladány 113. szám alatt épült, mely később a Rákóczi u. 1-3. számot viselte (ami a mai középiskolai kollégium közvetlen szomszédságában állt egykor).

Az alábbiakban olvasható a Püspökladányban, 1889. július 29-én kötött tapasztási szerződés eredeti szövege (az eredeti írásmódban és a részletfizetési melléklet nélkül):

 „Szerződés. I példány

részről Gombos Imre, P. Szabó Imre és Kocsis Ferencz karczagi, másrészről Simon Balázsné Nedolai Erzsébet pladányi lakosok között, az utóbbi által építtetendő háznak be vakolása, betapasztása és feldíszítése tárgyában következőleg köttetett:

I.  Gombos Imre, P. Szabó Imre és Kocsis Ferencz sármunkás tapasztók egyetemleges kötelezettséggel felvállalják Simon Balázsnénak ujonnan építendő azon házán, – a mely egy oldalról 12 öl, másik oldalról 14 öl és harmadik felől 10 öl hosszu lesz – kívül és belől való bevakolását, annak utána be tapasztását, be simitását, az ablakok tetejét malteres sárból, a kölcsönösen megállapított díszítéssel illetőleg párkányzattal ellátni, továbbá minden páros ablak közé, a belső oldalakon pedig egyes ablakok közé is annyi oszlop diszitést csinálni, a mennyi szükségeltetik, valamint a fal tövében és az eresz alatt mintegy 18 czol magas, illetőleg széles czoklit (oszlop főt) csinálni az épületen egészen körül. Szóval tartoznak az épületben levő minden itt fel nem sorolt tapasztási munkát végezni.

Ugy a vakoláshoz való fekete, mint a tapasztáshoz és simitáshoz való sárga földet a vállalkozók az udvarról saját magok ássák és csinálják meg a munkaadó által adandó törekkel és pelyvával, utóbbit, valamint a szükséges meszet és homokot munkaadó szállítja az udvarra.

Vakoláshoz való földet leginkább az udvar hátuljáról szerezhetnek a vállalkozók, azonban a hátsó kut mellett lehet legfeljebb egy öles mélységre, 2 ½ öl széles és 2 ½ öl hosszú gödröt ásni, melyből tartoznak kifogástalan jó törekes avagy pelyvás sarat készíteni és abból jó vastagon vakolni és ott a hol munkaadó kívánja, malteres pelyvás sárral tapasztani, még pedig a tapasztásnak lécz, avagy (z)sinór után oly egyenesnek és a szegleteknek oly tökéleteseknek kell lenni, hogy az kifogásolható ne legyen s ha mégis a munkaadó által kifogásoltatnék, tartoznak azt ki igazítani. –

Ezen munkába tartoznak vállalkozók bele állani a munkaadó felszólításától számított 3 nap alatt, és azon megszakítás nélkül folytonosan dolgozni. Vállalkozók egyike a másikáért felelősséggel tartozik a netáni hanyagságért, melyért, vagy ha valamelyik egyáltalán nem állana a munkába, a többi felelősséget vállal, ellen esetben pedig munkaadó az ő kasszájukra állít szakértőmunkást.

Ezen munkáért kapnak vállalkozók együttesen 100- Egyszáz forintot, mely összegből részletenként mindig csak annyit kapnak ki, a mennyiért meg dolgoznak.

Ez alkalommal előlegül kapnak 10 forintot. –

Ha netalán bármi okból az építkezés az idén befejezhető nem lenne és így a tapasztást sem végezhetnék be, tartozni fognak vállalkozók annak bevégzése végett a munkaadó felszólítására a következő évben munkába állani, a mikor is, vagyis a teljes befejezéskor a még bent maradó feleslegét a 100 forintnak munka adó tartozik kifizetni.

II. Munkaadó a fenti szerződést elfogadja az ott körül írt feltételek mellett a munkabér kifizetését is. –

Ezen 2 példányban kiállított szerződés felolvastatott megmagyaráztatott s észrevétel nélkül aláíratott.

Kelt Pladányban 1889 évi julius hó 29 én. –

Előttünk (tanúk aláírása):

Simon Balázs

Farkas János mk.

(Aláírások):

Nedolai Erzsébet Simon Balázsné

Gombos Imre

P. Szabó Imre

Kocsis Ferencz helyett Gombos Imre

Egy előbb, vagyis ezzel egyidejűleg írt és fogalmazványnak használt hasonló szerződés a II. példány tisztázat kiadása által érvényét veszti és vissza adandó lesz Gombosék által.

Kocsis Ferencz ez alkalommal oly czélból kap 5 forintot, hogy mindeniküknek 5-5 forintjuk legyen foglalóba.

Pladány, 1889 augusztus 4-én

Előttünk:

Simon Balázs

(Aláíró):

Kocsis Ferencz”

*

Szómagyarázat a szerződés szövegéhez:

1 öl = kb. 1,9 méter

1 col = 2,54 cm

pelyva: száraz, hártyás, apró levél, mely a gabonaszemet borítja. Csépléskor leválik a magról.

törek: a cséplés alkalmával összezúzott növényi szár, különösen a gabonaszalma összetört és rendszerint pelyvával kevert része

malter: homok, víz és oltott mész keverékéből álló híg kötőanyag, mely téglák megkötésére, vagy falfelület vakolására alkalmas

**

A Nedolay-ház 1956. tavaszán

*

A második, 1902-ben kötött „bérleti szerződést” szintén – az akkor már elvált – Nedolay Erzsébet kötötte a Püspökladányi Vallásalapítványi Uradalommal, az épületben lévő helyiségek bérbeadása céljából. Ez az első bérleti szerződés, ami az épület hasznosításával kapcsolatban fennmaradt, s írása alapján ugyanaz a személy készítette, aki az 1889. évit is.

Helytörténeti különlegessége az iratnak a – több néven is ismert –  Püspökladányi Vallásalapítványi Uradalom (Királyi Közalapítványi Gazdászati Felügyelőség, Királyi Közalapítványi Felügyelőség, Magyar Királyi Vallásalapítványi Felügyelőség stb) tisztségviselőjének aláírása és bélyegző lenyomata.  A magyar katolikus vallásalapítványi alapot III. Ferdinánd és I. Lipót királyok szervezték, illetve erősítették meg. Püspökladány 1819-ig magyar királyi udvari kamarai birtok volt, ezután került átadásra a magyar katolikus vallásalapítványi alap részére. A Vallásalapítvány Püspökladány, Dévaványa, Kenderes és Tiszaroff határában levő közalapítványi földbirtokokat kezelte, Püspökladány székhellyel, melynek hivatalában miniszteri számvevőség is működött. A Vallásalapítvány székhelye a településen 1819-től a Bajcsy u. 7. alatti kúriában volt (a régi szülőotthon épülete), de ezek szerint bérelt helyiségeket máshol is, hosszabb-rövidebb időre pl. székhelyének felújítása, átalakítása idejére (a bemutatott okirat szerint a Nedolay házban is, 1902-1903 között). A Vallásalapítvány püspökladányi levéltára és térképgyűjteménye 1944-ben, a II. világháború alatt teljesen megsemmisült. A Vallásalapítvány 1945-ben szűnt meg, amikoris az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete felszámolta a korábbi nagybirtokrendszert és a Vallásalapítvány püspökladányi földtulajdonát a helyi Községi Földosztó Bizottság a püspökladányi lakosság körében szétosztotta.

Az alábbiakban olvasható a Püspökladányban, 1902. február 5-én kötött bérleti szerződés eredeti szövege:

„Szerződés

Egyrészről a pladányi vallás alap uradalom más részről Nedolay Erzsébet pladányi köztulajdonos között a következőkép köttetett.

1.) Nedolay Erzsébet bérbeadja a pladányi vallás alap pedig bérbe veszi a nevezett tulajdonát képező lakóépületből a 2 két ablakos utcai, 1 udvari szobából és 1 előszobából valamint konyhából álló lakhelyiséget padláshasználattal 1902 évi márcz. 1-től 1903 január 1-ig terjedő időre.

2.) Köteles a vallás alap uradalom ezen lakhelyiségért a megnevezett időre /: 600 :/ hatszáz korona haszonbért fizetni és pedig márczius 1-én 200 koronát július 1-én 200 koronát, október 1-én 200 koronát, mely összegeket bérbeadó nyugtázni s a nyugtát kellőleg felbélyegezni köteles leend.

3.) Tartozik a bérbeadó ezen lakhelyiséget f. évi márczius 1-én teljesen jó állapotban az esetleg hiányos zárak v. ablakokat kellőleg helyreállítva kifogástalan tiszta állapotban az uradalom rendelkezésére bocsájtani, mit ha nem tenne jogában állana a bérbeadó terhére az uradalomnak teljesíteni v az esedékes bérösszegből a költségeket levonni.

4.) Az 1-es pontban felsorolt helyiségeken kívül köteles a tulajdonos egy záras fás kamrát és árnyékszéket a lakónak átengedni, s az udvaron levő kút használatát nem korlátozhatja.

5.) Az épületen előforduló kisebb nagyobb tatarozásokat bérbeadó saját költségén köteles teljesíteni.

6.) Tűzkárbiztosítási díjak, adók, kéménysepretési díjak, szóval mindennemű terhek és szolgalmányok a bérbeadót terhelik.

7.) Jelen szerződésből támadható minden peres lépés tekintetéből bérbeadó magát a közalap kir. ügyigazgatóság által tetszés szerint választandó bármely bíróságnak aláveti. Ha pedig bérbeadó indítana pert, keresetét csak azon bíróság előtt nyújthatja be, hol a m. kir. közalap. (magyar királyi közalapítvány) ügyigazgatóság székel.

8.) Jelen szerződés 2 példányban állíttatik ki s a bélyeg költségeket a bérbeadó viseli.

Ezen szerződés felolvastatott s mindkét fél által tanuk előtt aláíratott.

Püspök-Ladány 1902 február 5-én

Az uradalom részéről:

Venczelly (?) Mihály kir. tanácsos, közalap. felügyelő (aláírás)

Bélyegző felirata:

Királyi Közalapítványi Gazdászati Felügyelőség, Püspökladány

*

Nedolay Erzsébet (aláírás)

*

Előttünk:

Kecskés Gyula mk. (aláírás)

Sohajda J(…) (aláírás)”

 

**

A szerződések egyik aláírója, a munka megrendelője, illetve az épület tulajdonosa Simon Balázsné Nedolay Erzsébet volt, kinek élettörténete a további kutatás és adatgyűjtés során vált ismertté:

Simon Balázsné Nedolai Erzsébet

Nedolay Erzsébet 1855. március 15-én született a szomszédos Nádudvaron. Szülei: Nedolay Mihály (meghalt: 1869) és Ulveczki Anna (meghalt: Püspökladány, 1891), kiknek legalább két gyermeke született Nádudvaron (Erzsébet 1855 és János 1856), feltehetően ezután költöztek Püspökladányba. A szülők egy adás-vételi szerződés szerint 1864-ben már helyi lakosként vásároltak földet Püspökladányban, ahol még legalább két gyermekük született (Imre 1862 és Mihály 1865). Közvetett következtetések alapján feltételezhető, hogy Nedolay Erzsébet anyja, Ulveczki Anna püspökladányi származású volt (püspökladányi felmenőkkel), innen mehetett férjhez Nádudvarra, s ezután költözhettek vissza Püspökladányba. Nedolay Erzsébet anyja a férje halála után is bonyolított földvásárlásokat Püspökladányban, tovább gyarapítva a család vagyonát. A családnak a kor szokásai szerint cselédje is volt.

Simon Balázs

Nedolay Erzsébet férje a büdszentmihályi születésű Simon Balázs (1854-1905) lett, akitől hét gyermeke született. A hétből három gyermeke érte meg a felnőttkort, Vilma (1878-1932), Béla (1880-1942) és Gizella (1890-1949), 4 gyermekét vesztette el csecsemő-, vagy kicsi gyermek korában. Nedolay Erzsébet jelentős földterülettel rendelkezett Püspökladányban, melyeket egyrészt szüleitől örökölt, másrészt maga is tovább gyarapított. Férje bár tanult ember volt, szerény keresettel rendelkező bírósági végrehajtóként dolgozott. Férjével 1877. november 27-én keltek egybe Püspökladányban, de a kor erkölcsi szokásaitól merőben eltérő módon házasságuk felbontásra került 1894. decemberében, a Debreczeni Királyi Törvényszék által. A fennmaradt ítéletből kiderül, hogy házasságuk „kölcsönösen engesztelhetetlen gyűlölség alapján bíróilag felbontatott”, majd ezt később a Szentszék is jóváhagyta. A periratokból és a katolikus szentszéki levelezésből egy különös házasság ismerhető meg (a feleség határozott és lobbanékony természetével, a férj házasságon kívüli kapcsolatával, hangos házastársi vitákkal). A házastársi viszony megromlásához véleményem szerint a jelentős vagyoni különbség vezetett, ez tehette a feleséget határozott, ugyanakkor gyanakvó természetűvé, a férjet pedig kiábrándulttá. Házasságuk 17 éve alatt az utolsó 5 évben már nem is éltek együtt (férje Hajdúszoboszlóra került bírósági végrehajtónak), és ugyan többször kezdeményezték a válásukat, végül csak 1894-ben mondták ki. A férj feleségnek írott leveleinek hangvétele udvarias, ugyanakkor néha érezhetően csipkelődő, vélt, vagy valós sérelmeire utaló. A válás után két leányuk, Vilma és Gizella az anyánál, a fiuk Béla, az apánál került elhelyezésre. A fiuk, Simon Béla előbb az apánál, majd később az anyánál élt, de sorsa elég hányattatott módon alakult. Tanult ember lett, de életmódja kifogásolhatóvá vált és mindkét szülővel megromlott a viszonya. Fennmaradt leveleiben a szüleit hibáztatta félresiklott életéért, úgy érezte, nem kapott elég figyelmet és szeretetet. Béla családot alapított és több gyermeke született, utolsó ismert lakhelye Debrecenben volt. A lányok élete szépen alakult. Simon Vilma férjhez ment a Győr melletti Pinnyéden született Hegedűs József tanítóhoz és családot alapítottak Püspökladányban. Egy visszaemlékezés szerint Budapesten, az angol kisasszonyoknál nevelkedett. Hat gyermekük született, kettőt kisgyermekkorában, egyet első világháborús szolgálata alatt szerzett betegségben vesztettek el. A legkisebb lány, Simon Gizella viszont soha nem ment férjhez, mindvégig anyja mellett maradt a szülői házban, majd nővére, Vilma halála után magához vette annak életben maradt két legkisebb gyermekét (Hegedűs Magdolnát és Annát). Gizella is tanult ember volt, jónéhány évig a helyi községházán dolgozott. Hegedűs Magdolna tanítónő Némedy István tanító felesége lett, gyermekük az anyagokat rendelkezésre bocsátó Némedy József. Hegedűs Anna szintén tanító lett, s négy nagyszerű fia született férjétől, Dr. Szűts László orvostól. Néhai Nedolay Erzsébetnek ma már szépunokái vannak, azaz a dédunokái is unokákkal büszkélkedhetnek.  (Egyenes ági rokonság: gyermek, szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő, szépszülő)

Nedolay Erzsébet keresztlevelének és házasság-levelének másolata (1944. évből)

*

Simon Balázs és második felesége, Lovász Mária

Nedolay Erzsébet volt férje, Simon Balázs – válásuk után – újranősült, második felesége Lovász Mária lett, kivel két közös gyermekük született (Jenő és Zoltán). Simon Balázs Budapestre költözött új családjával, s a Pestvidéki Királyi Járásbíróság végrehajtójaként dolgozott 1905-ben bekövetkezett haláláig. Püspökladányban maradt gyermekeivel igyekezett tartani a kapcsolatot, még néhány, nekik írott levele is fennmaradt. Az egyikben arról olvashatunk, hogy a kis Gizi nála volt látogatáson Hajdúszoboszlón, a másikban arról ír, hogy legkisebb lánya kérésére kalapot vásárolt neki Budapesten, s szeretettel gondol gyermekeire. Második házasságából született gyermekei is keresték a kapcsolatot püspökladányi féltestvéreikkel.

A válást követő évben, 1895-ben készült kimutatás szerint Nedolay Erzsébet jelentős földterületekkel rendelkezett Püspökladányban. Ennek jövedelméből, üzlethelyiségek bérbeadásából és különböző – időnként elég kockázatos, anyagi csőddel veszélyeztető – üzletekből élt 1936. szeptember 14-én bekövetkezett haláláig, bár földvagyona akkorra jelentősen lecsökkent. Nedolay Erzsébet soha többé nem ment férjhez.

*

A fennmaradt szerződésben említett püspökladányi házat 1889-ben együtt építtette a szerény keresetből élő Simon Balázs és vagyonos felesége, Nedolay Erzsébet. A vagyoni különbséget mutatja, hogy a ház nem a férj, hanem a feleség nevére épült, s a szerződést is ő kötötte a munkálatokra. A ház címe ekkor még Püspökladány 113. volt, s csak később kapta meg a Rákóczi utca 1-3. elnevezést.

Egy 1881. évi közjegyzői okirat szerint – mely Hajdúszoboszlón, Szerdahelyi János püspökladányi királyi közjegyző előtt köttetett meg – a Püspökladány 82. sorszám alatti házat, udvart és kertet, a vele járó két holdnyi legelő illetőséggel és a telek után járó minden más jogokkal Simon Balázsné Nedolay Erzsébet vásárolta meg a következő személyektől: Hári Mária (Tóth Andrásné), Hári Károly, Hári Julianna (Ferenczik Jánosné), Hári Ferencz, Hári Pál, Hári János, kk. Ulveczki János és Katalin, kk. Hári József és Imre. Egy másik okirat szerint a Püspökladány 82. házszám Püspökladány 113. házszámra változott az idők folyamán (feltehetően telekosztás, telekmegosztás és ezért a házhelyek átszámozása miatt). Így az is kiderült a kutatás során, hogy kiknek a tulajdona volt az a telek, ahol később a „Nedolay-ház” felépült. Az 1881. évi közjegyzői okirat szerint Nedolay Erzsébet az „általa megvett házat eddig bérletben bírta”. A ház eladóinak magas száma és rokoni kapcsolata alapján feltételezhető, hogy az adás-vétel tárgyát képező ingatlan örökség volt, melyet az örökösök együtt értékesítettek. Mindezekből pedig – Nedolay Erzsébet korábbi ingatlanhasználata, illetve a családi örökség gyanúja – valamint egy további névazonosság alapján (miszerint Nedolay Erzsébet anyja és az általa megvásárolt ingatlan két eladója azonos vezetéknevet viselt) feltételezhető, hogy a megvásárolt házhely Nedolay Erzsébet püspökladányi felmenőié, esetleg nagyszüleié lehetett.

Az épület nemcsak a család elhelyezésére, hanem gazdasági céllal is épülhetett (mely kb. 14 helyiségből és további kiszolgáló helyiségekből állt), de több generáció elhelyezésére is alkalmas volt. Az épület egyes elkülöníthető részeit bérbeadással is hasznosították, működött benne például uradalmi hivatali helyiség, gyógyszertár és fűszerüzlet (hentesbolt) is. 1902-től egy évig a katolikus vallásalapítványi uradalom bérelt benne helyiségeket. Egy másik fennmaradt bérleti szerződés szerint a ház déli oldalán 1905-től Werner Gyula szepesszombati okleveles gyógyszerész, később püspökladányi lakos volt a bérlő (kb. 1932-ig), aki 1905-ben még 1.000 korona, 1926-ra már évi 22.000.000 korona „bérösszeget” fizetett (ezután vezették be a pengőt). Ez az egy adat is jól mutatja, hogyan értéktelenedett el a fizetőeszköz 20 év alatt, az első világháború okozta nehéz gazdasági helyzet következtében. A Werner Gyula által bérelt rész a házban az alábbi volt: „a püspökladányi 113. ö.i. számú háznak a déli oldalán levő 10 öl hosszu, 4 és ½ öl széles egy bolt helyiség, ebből nyíló 2 lakó szoba, konyha, az ezen lakrészek felett elterülő padlás, különálló 3 kisebb helyiséget tartalmazó melléképület, kút, pincehelyiség s a hozzátartozó külön udvart magában foglaló lakrész”. Egy másik irat így jelöli meg az épület elrendezését: „két házasbelsőség, az egyik gyógyszertár lakással, és egy másik 5 szobás házasbelsőség mellékhelyiségekkel és alsóépületekkel.” 1935 körül Spizt Henrik és neje, 1937 körül már Lőrincz János üzemeltette a gyógyszertárat. 1938-ban megszűnt a gyógyszertár-bérlemény az épületben, melynek helyiségét Herskovics Samu kereskedő vette bérbe. A lakóépületre, s a benne lévő bérleményekre Nedolay Erzsébet tűzkárbiztosítást is kötött a Gazdák Biztosító Szövetkezete debreceni vezérképviselet püspökladányi képviseleténél. 1924-ben 7.000.000 korona biztosítási összeg erejéig szólt a biztosítás, melyet 1926 után – az új fizetőeszköz bevezetésekor – 8.000 pengő összegre kötöttek át. A biztosítás elméletileg 1945-ig újra lett kötve folyamatosan. A szerződés szerint az épület 40 méter hosszú és 9 méter széles volt, építőanyaga tégla és vályog, tetőzete cserép.

A Nedolay-ház 1971. áprilisában
A fotón háttal Némedy Istvánné Hegedűs Magdolna (Nedolay Erzsébet unokája) és az Ő unokája, Némedy Annamária

Az épület fele 1940. decemberében (az akkori 181/1. és 182/1. helyrajzi számú része) eladásra került Fehér István és neje, Szabó Julianna püspökladányi lakosok részére, a másik fele maradt meg Nedolay Erzsébet gyermeke, Gizella és másik lánya (Vilma) gyermekei, Hegedűs Magdolna és Anna nevén. A harmadik életben lévő Hegedűs gyermek, József nem részesült az örökségből.

Simon Gizella halála után unokahugaié, Magdolnáé és Annáé lett a Rákóczi u. 3. szám alatti épületrész. Ők családot alapítottak, az épületben pedig később több lakó váltotta egymást, bérlőként (főleg közszolgálati dolgozók, rendőrök, egykori tanácsi dolgozók). A ház megnevezése ekkoriban „tanácsi rendelkezésű magánház” volt. Az utolsó bérlője Kiss Imre és neje, Mile Lenke voltak. 1971-ben az épületet kisajátították, megvásárolták akkori tulajdonosaitól. Egyik utolsó használója az ÁFÉSZ volt – a 70-es évek elején –  majd 1973-tól a szakmunkásképző iskola női szabó tanműhelyeként is működött. Lebontása előtt Virág üzlet és Háztartási Bolt is üzemelt benne. Az egykori „Nedolay-házat” közel száz évesen, az 1980-as években bontották le.

További képek a Nedolay-házról:

(a képekre kattintva nagyíthatóak, lapozhatóak, megnevezésük olvasható)

Képek a Nedolay-házról (a képekre kattintva nagyíthatóak, lapozhatóak, megnevezésük olvasható)

*

Az utolsó fotó a már tető nélküli Nedolay-házról, mely a bontás előtti pillanatokat örökíti meg. Jobbra Háztartási Bolt felirat (egykori hentesbolt), balra Virág üzlet. (Fotó: Bartos Zoltán)

Az utolsó “cégér” az épületen

A bemutatott okiratok és fényképek részei egy megőrzött családi fotó- és dokumentumgyűjteménynek, melyekből alapos kutatással nemcsak egy egykori püspökladányi nagybirtokos család házának története, de az abban élők hányattatott sorsa is megelevenedik előttünk. Nedolay Erzsébet sorsa, bár látszólag anyagi jólétben élt, mégsem mondható boldognak. Házassága menthetetlenül megromlott, melyet még a kor szigorú elvárásai, s hite sem tudott egyben tartani. Hét gyermeke közül négyet kisgyermekként elveszített, melynél nagyobb fájdalom embert nem érhet. Idős korában ötödik gyermeke elvesztését is meg kellett élnie, hatodik gyermekével pedig megromlott a viszonya annak életmódja miatt. Egyedül, támogató házastársi oltalom nélkül kellett a család megélhetését biztosítania, s az élet nehézségeivel, például az első világháború okozta gazdasági válság hatásával megbirkóznia. A század elején még jelentős vagyona (földtulajdona) így kopott el töredékére élete végére. Egyik jelentősebb hozománya az az épület volt, melyről összeállításom szól, s mely fennállása alatt 5 generációnak is otthont nyújtott hosszabb-rövidebb időre, s amit építtetője után „Nedolay-háznak” neveztem összeállításomban.

A fotókat és dokumentumot rendelkezésre bocsátó Némedy József (sőt néhány évig gyermeke is) és unokatestvérei is éltek egykor a házban, ott töltötték gyermek- és ifjúkorukat, s mindannyian szép emlékeket őriznek az ott töltött évekről. A ház helyén ma a buszpályaudvar és egy élelmiszer-áruház áll, a középiskolai kollégium szomszédságában. Emléke egyre halványul a püspökladányiak emlékezetében, de ezzel az összeállítással örökre bevési magát Püspökladány történetébe.

Köszönöm a kiegészítő információkat Némedy Józsefnek és Szűts Tamásnak, valamint az épület utolsó használatára vonatkozó információkat Kardos Istvánnak és  Törökné Hegedűs Margitnak! Köszönöm a további fotót Bartos Zoltánnak!

Az egykori „Nedolay-ház” és építtetője történetét összeállította a Némedy-hagyaték  feldolgozásával:

Megyaszai Szilvia

*

A jövőben is folytatódik a hagyaték feldolgozása, további – helytörténeti értékkel bíró – különleges relikviák bemutatásával!

*

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***