Bárczi család

2016.10.05.

 

 

Kedves olvasónk, Bárczi Éva néhány kedves régi családi fotót küldött a honlap gyűjteménye számára, melyekkel kapcsolatban megírta emlékeit is. A családi emlékekhez néhány helytörténeti információt is fűztünk, így helyezve be a családi fotókat és személyes emlékeket a „történelembe”…

 

***

Bárczi Lajos

Az első fotón a nagypapám, Bárczi Lajos látható, aki az I. világháborúban lövést kapott és hazajött a frontról. Hamarosan megnősült, elvette a nagymamámat 1915 körül. Azokban az években nagyon kevés volt a házasságkötések száma a háború miatt (Püspökladányban 1915-ben: 17, 1916-ban: 35, 1917-ben: 45, 1918-ban: 91 házasságkötés történt. – a szerkesztő), hiszen sok férfi elesett a háborúban, így a sérült nagypapám is nagyon “kelendő” volt. Repeszt kapott a lábába, amit nem tudtak kiműteni, haláláig benne volt. Sokáig ápolta őt a nagymamám, de 1955 szeptemberében öngyilkos lett nagyapám, mert nem bírta tovább elviselni a fájdalmat. Én sajnos nem ismerhettem, mert 1957-ben születtem. (Bárczi Lajos 1889. augusztus 1-én született és 1918. január 30-án vette el a püspökladányi születésű Baranyai Rózát. – a szerkesztő)

 

(A képen látható katona közös hadseregbeli gyalogos, távbecslő jelvénnyel és mesterlövész bojttal. Ha feltételezzük, hogy püspökladányi, akkor nagy valószínűséggel a cs. és kir. debreceni 39. gyalogezredben szolgálhatott. Amennyiben így lenne, akkor a kép 1912-1914 körül készülhetett. – Kajon Árpád szakértő, a Püspökladány Anno honlap segítője)

.

***

Baranyai Róza

A második képen a nagymamám, Baranyai Róza látható, aki 1900. június 25-én született Püspökladányban. Nagyapám betegsége miatt nagymamám látta el a háztartást, a 3 gyereket és kitartóan, gondosan ápolta férjét. Egy máig emlegetett családi emlék szerint gyalog ment Debrecenbe egy zsák élelemmel a hátán, hogy ott cukrot és egyéb kiegészítő élelmet vásároljon.

A fotón nagymamám látható a lányával (nagynéném, Bárczi Julianna). A fotón megörökített rádió nagynénémé volt, kinek férje jómódú kisiparosként dolgozott Debrecenben. A mi családunknak Püspökladányban egy egyszerű „néprádiója” volt abban az időben.

.

***

A régi ház

A következő fotó Püspökladányban, a régi Vöröshadsereg út 78. szám (most Petri Pál utca 80.) előtt készült. A nagynéném van a képen, Bárczi Julianna. Sokáig így nézett ki a házunk a Petri Pál utca – Posta utca sarkán, de 2001-ben eladtuk, mert nem tudtunk hazajárni, rendben tartani. Új lakói azóta felújították az épületet. E fotó különlegessége, hogy ez a ház volt az első a Petri-telepen. A nagymamámék választották ki a területet egy domb tetején az akkori semmi közepén. Ez a kép akkor készült, amikor a Petri Pál utcában még nem volt szilárd burkolat, mi is dagasztottuk a sarat, amikor esett az eső. (Az első világháborút követően Püspökladányban is nagy volt a földigénylők száma. A vallásalapítványi uradalom Göre nevű szántóföldjén 1923-ban 756 házhelyet osztottak ki. Egy telek ára Kecskés Gyula feljegyzései szerint 2219 kg búza volt, melyet 10 év alatt kellett megfizetni. A telep lassan épült be, de hamar református és róm. katolikus iskolákat, valamint postát kapott. Petri Pál államtitkár és országgyűlési képviselő közbenjárásának elismeréseként a Göre-telep felvette a Petri-telep elnevezést. – a szerkesztő)

 

.

***

 

Bárczi József

Az utolsó fotón édesapám, Bárczi József látható a püspökladányi Hősök szobra előtt. A kép 1946-47-ben készülhetett. (Az első világháború áldozatainak emlékére készített Hősök szobrát 1929-ben leplezték le, adták át a település lakosságának és a róla elnevezett Hősök terén áll Püspökladányban azóta is. Az emlékművet Horváth Géza szobrászművész készítette, talapzatán körben 451 püspökladányi személy neve olvasható, akik az első világháborúban, vagy ott szerzett betegségük következtében vesztették életüket. A névsor nem teljes! Az emlékmű feliratát később módosították, és néhány, a II. világháborús események következtében életét vesztett személy nevét is rávésték. A fotón megfigyelhető, hogy a községháza/városháza és a mai középiskolai kollégium épülete még nincs egybeépítve, köztük az 1960-as évek végéig egy “foghíjtelek” volt. – a szerkesztő)

 

*

 

Visszaemlékezés, fotók tulajdonosa:    Bárczi Éva

Helytörténeti információk: Megyaszai Szilvia (szerkesztő),

Kajon Árpád (szakértő)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz