Dr. Palkonyay László főorvos

2017.07.23.

.

Prológus

.

Hónapokkal ezelőtt, mikor a régi püspökladányi Szülőotthonról készült összeállítás a honlapra, egy kedves fiatal hölgytől, Nádházi Anitától kaptam levelet. Anita azt írta, hogy ő volt az utolsó baba, aki a szülőotthon bezárása előtt még az intézmény falai között született és elmesélte, ezzel milyen bensőséges, és különleges kapcsolat vette kezdetét. Sok-sok szkennelt, régi levéllel illusztrálta ezt a kapcsolatot, majd hónapokkal később, 30. születésnapjához közeledve a lentebb közölt rövid írást is mellékelte a régi levelek mellé, a honlapon való közzététel céljából. Köszönöm Anita türelmét és kitüntetett figyelmét, mellyel megtisztelte a Püspökladány Anno honlapot!

Bár én is a püspökladányi Szülőotthonban születtem, de nem Dr. Palkonyay László főorvos úrnál, aki 30 éven át vezette az intézményt. Viszont a testvérem nála látta meg a napvilágot, így édesanyám elbeszéléséből hallottam már róla, hogy milyen emberséges és figyelmes volt a kismamákkal, bár sokan tartották szigorúnak. Munkáját szakértelemmel és hivatástudattal végezte. Így nagy öröm volt számomra Anita levele és az általa beszkennelt emlékek, melyeken keresztül „gyermekszemmel” is megismerhettem azt az embert, aki 30 éven át vezette településünk szülőotthonát és segített a világra ez idő alatt több ezer gyermeket.

Nádházi Anita a püspökladányi Szülőotthon vezetőjénél, Dr. Palkonyay László főorvos úrnál, az ő segítségével született 1987 márciusában. Így nem csak ő volt az utolsó, az intézmény falai között született baba, de Palkonyay doktor úr utolsó püspökladányi gyermeke is volt egyben, akinek a világra jötténél segítkezett nyugdíjba vonulása előtt. Ez a tény örökre megpecsételte közös sorsukat, hiszen Palkonyay főorvos úr a kislány születésétől fogva nyomon követte Anita sorsát, olyannyira, hogy többször meg is látogatta Budakeszi otthonából és levelezésük is évekig folytatódott. Míg kezdetben Anita szülei válaszoltak „Laci bácsi” leveleire – melyeket születésnapkor és karácsonykor minden évben hűségesen hozott a postás – miután Anita iskolás lett, már ő rótta a betűket „Laci bácsinak”. A két család, Palkonyayné Jolika néni és Anita szülei is kapcsolatban voltak egymással és az éves püspökladányi látogatások ritka alkalmakkor maradtak csak el.  Ennek leginkább az idő múlása, ahogy Főorvos úr fogalmazott, az ő öregedésük volt a magyarázata. A levelek 17 évről tanúskodnak, a telefonbeszélgetések ezután is folytatódtak.

Palkonyay László fennmaradt és Anita által nyilvánosságra hozott levelei meghatóak és szívhez szólóak, egy érzelmes, szakmája iránt elhivatott, empátiáról tanúskodó ember kötődését mutatják be, az utolsó, általa világra segített püspökladányi gyermek iránt. Bepillanthatunk a „lelkébe” egy olyan embernek, kinek az Édesanyák tisztelete és Isten iránti szeretete végigkísérte életét. Megkapó ez a figyelem és érdeklődés, mellyel egy gyermek életének alakulását követi nyomon egykori szülészorvosa. Köszönöm Anitának, hogy lehetőséget biztosított e személyes levelezés – s általa Dr. Palkonyay László főorvos úr személyiségének – megismerésére, s ő maga ajánlotta fel ezeket a honlapon való bemutatás céljából. Így Anitának köszönhetően mi magunk is örökre megőrizhetjük a püspökladányi Szülőotthon emblematikus vezetőjének emlékét. Ahogy ő írta Anitának többször is, például 1989. március 30-i levelében:

„Amíg éltek, ne felejtkezzetek el sohasem énrólam!”

Kedves Palkonyay László főorvos úr! Emlékét örökké megőrizzük!

Megyaszai Szilvia

***

*

1

*

30

***

*

Egy különleges kapcsolat története

.

Nádházi Anita írása a Püspökladány Anno honlap olvasói számára:

Nádházi Anita vagyok, 1987. március 18-án születtem a püspökladányi szülőotthonban utolsó babaként, Dr. Palkonyay László főorvos segítségével. A szülőotthont 1987. március 31-én zárták be.

Ezt követően Dr. Palkonyay László (ha megbocsátják, nekem Laci bácsi) és felesége, Jolika néni, Budakeszire költöztek. Bár nem volt köztünk rokoni kapcsolat, ő mégis úgy döntött, szeretné velem tartani a kapcsolatot a későbbiekben is. Mindig szeretettel gondolt rám és a családomra. Annak ellenére, hogy elköltöztek innen, mikor idejük engedte, meglátogattak minket Jolika nénivel. Minden születésnapomról és névnapomról megemlékezett, mindig írt néhány kedves sort, levélben vagy képeslapon. Eleinte édesanyám válaszolt ezekre a levelekre, később, mikor már megtanultam írni, én folytattam ezt a hagyományt. Minden születésnapomhoz hozzátartozott, hogy Laci bácsi levelét megkaphattam. Mindet megőriztem. Az is kedves emlékem, hogy minden karácsonyhoz hozzátartozott, hogy anyuval képeslapot küldtünk nekik. Leveleiben mindig felidézte a születésem óráját, az akkor hallott déli harangszót, és szeretettel gondolt vissza a Püspökladányban töltött éveire.

63

Később már nem jöttek Püspökladányba, mert ahogy ő mondta” megöregedtek”. De a kedves levélváltások és telefonbeszélgetések továbbra is megmaradtak köztünk. Kíváncsi volt az életem alakulására, változásaira. Most is emlékszem a szavaira, amit mindig elmondott, ha beszéltünk: „Drága kicsi Anita, hívő, istenszerető ember legyél! Templomba rendszeresen járjál, és ott is menj férjhez, három gyermeket szüljél, és ha várandós leszel, sosem úgy mondd, hogy terhes vagy, hanem áldott állapotban.”

18

Arra kért, hogy gondoljak rá szeretettel, és ha ő már nem lesz, akkor is tartsam meg emlékezetemben, míg élek. Felnőttként már nem találkoztunk, de minden évben beszéltünk telefonon.

Az, hogy ezt elmesélhettem, és hogy ezek a számomra szép emlékek egy ilyen remek honlapra felkerülhetnek, nagy örömmel tölt el. Ez az egyik legszebb ajándék a 30. születésnapomra. És így most én emlékezem meg Dr. Palkonyay Lászlóról, és ezekről az emlékekről, amit tőle kaptam. Míg élek sosem feledem!

Püspökladány, 2017. március

Nádházi Anita

*

***

A Szülőotthonról és Dr. Palkonyay László főorvosról korábbi összeállításunkban olvashatnak részletesen, IDE KATTINTVA!

***

Palkonyay László főorvos levelei:

(Fotók, levelek: Nádházi Anita tulajdona)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz