Ezermester Nagy Sándor

 

Emlékezés egy igazi ezermesterre…


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akit szinte mindenki ismert Püspökladányban. Nagy Sándornak hívták. Született 1911-ben és elhunyt 1992. április 13-án.

Gyakori név ez országszerte, itt a településen is, ezért is „kapott” jó ladányi szokás szerint egy megkülönböztető nevet: Ezermester Nagy Sándor.

Ezermester Nagy Sándor

Sanyi bácsi szinte minden szerkezetet meg tudott „gyógyítani”, legyen az óra, varrógép vagy mérleg. Jó kézügyességét édesapjától, Nagy Sándortól (1888-1936) örökölte, aki elsősorban fafaragásairól volt ismert a településen. Csodaszép ámbitusokat készített, mindennapos használati tárgyakat, a maga faragta bölcső ma is látható a Karacs Ferenc Múzeumban.

Emellett az általa készített fejfák tették ismertté. Ezt a munkát szerette meg a fia, aki főállásban gépészként dolgozott, és édesapja halála után ő vitte tovább a fejfafaragást a családban.

Nagyon szerette ezt a munkát, akár egy éjszaka elkészített egyet. Abban az időben a halottakat gyakran a temetésig otthon ravatalozták fel és fontos volt, hogy minél hamarabb sor kerüljön a temetésre. Így az ezermester sietett a munkával. Szerették is ezért az emberek, jól esett nekik Sanyi bácsi megértése, feléjük megmutatkozó embersége. Az elkészült síremlékek szépek, igényesek voltak.

Munkájának minden területét nem igazán a pénz határozta meg. Szeretett segíteni az embereken, a kevésbé tehetős családoknak sok esetben ingyen dolgozott. Az ő szavaival élve: egy kalapemelés, egy jó szó elég lesz kedves!

Munkáit többnyire családi fényképeken tudjuk visszanézni, de a temetőben sétálva is rálelhetünk még az általa készített fejfákra. Felismerhetjük ezeket különleges fűzfa motívumról, a csak rá jellemző betűtípusairól és az atya-fiú-szentlélek hármasságát jelképező, különleges mintájú körökről. Mint minden mesterember, ő is belevéste monogramját az elkészült munkáiba. Az NS betűket sajátos módon írta le, megkülönböztetve így a hasonló nevű ladányi fafaragóktól.

Ezermester Nagy Sándor monogramja

Tudását, szakértelmét nem titkolta, szívesen mutatta meg az érdeklődőknek. A ma még élő mesterek közül is sokan megfordultak nála „tanulni”.

A gépek, szerkezetek iránti érdeklődését sikerült átadni fia számára, de a fafaragás iránti vonzódás sajnos a családon belül nem maradt fenn.

Ma már ritkának számító életszemlélete, értékrendje, kedvessége, humora nemcsak a családjának hiányzik.

.

A család nevében lejegyezte: Nagyné Varga Mária

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz