Katona Imre

„Kincsek” a padlásról

*

Katona Imre

.

100 évvel ezelőtt – 1916. augusztus 12-én – született Püspökladányban nagypapám, aki a magánéletben családapaként, katonaként pedig hazánkért is helytállt a csatatéren.

.

Katona Imre akvi

.

Nemrégiben egy halom régi dokumentum és egy doboz megsárgult  fénykép került elő a szülői házból. Először a fotókat kezdtem el tanulmányozni, ám mivel többségén nem szerepeltek nevek, ezért a rajta szereplő távoli rokonokat nem tudtam beazonosítani. Felfigyeltem azonban egy ismerős arcra, aki nagyon sok felvételen szerepelt, jórészt katona ruhában. Nagypapám, Katona Imre nézett vissza rám a megkopott képekről. Emlékeim sajnos nincsenek róla, hiszen mindössze 2 éves voltam, amikor örök nyugovóra tért. A dokumentumok azonban nagyon sok információval szolgáltak a nagyszüleim életéről.

.

Katona Imre bizonyítványa.

A nagy rakás papír között találtam kivételesen szép küllemű, kézzel írt és foszladozó gépelt iratokat is. Az első, ami nagyon megragadott, a nagypapám Püspökladányi Református Elemi Népiskolai bizonyítványa 1929-ből. Erre nem csak a figyelemre méltó osztályzatok miatt, hanem a külalakja és a rajta szereplő aláírások miatt is kincsként tekintek. Iskolaigazgatóként szerepel rajta vitéz Molnár Gusztáv aláírása, aki miután harcolt az I. világháborúban, megkapta a vitézi címet, az oroszok bevonulása után pedig polgármester is volt a településen. Persze mivel Nagypapám sokadik gyermekként született egy földműves családba, így a továbbtanulás fel sem merülhetett. A dolgos évek, természetesen a püspökladányi földeken kezdődtek el, majd 1937. május 5-én megházasodott és 1939-43-ig nevéhez méltóan katona lett.

.

Katona Imre esküvői fotó

Katona Imre és felesége

.

Édesanyját, feleségét és három gyermekét hátrahagyva, Nagypapámat a keleti hadszíntérre küldték harcolni.

A dokumentumokból kiderült, hogy Katona Imre szakaszvezető 1939.10.05-1941.09.20-ig (151. gk. utász század) és 1942.04.27-1943.09.20-ig (104. u. század) a VI. utász zászlóalj  állományában teljesített katonai szolgálatot. Végül részt vett a magyar történelem egyik legkíméletlenebb csatájában, a doni utóvédharcokban, (1943. január 15-feb 22-ig) a 23. könnyű hadosztály parancsnokság zászlaja alatt.

.

Katona Imre Szolnok 1941 0009

Katona Imre Szolnok 1941 0003

Katona Imre Szolnok 1941 0004

Katona Imre Szolnok 1941 0001

Katona Imre Szolnok 1941 0006

Katona Imre Szolnok 1941 0007

Szolnok19410005

Katona Imre Szolnok 1941 0013

.

1943. január 16. napján a VII. hadtest parancsnoka távbeszélőn a következő parancsot adta (Jány Gusztáv parancsára) a 23. könnyű hadosztály parancsnokának: „Intézkedés a hadtest további feladatára. Legfelsőbb parancsra: a 23. és 19. könnyű hadosztály a jelenlegi állásokban az utolsó emberig tartson ki. Egy lépést sem szabad hátra tenni! A legkíméletlenebb rendszabályokkal meg kell akadályozni, hogy állásait egy ember is elhagyja. Ott csak meghalni lehet. Hátra nincs!” Ezzel a paranccsal a biztos halálba küldtek több százezer magyar hazafit, akiknek a -40 fokos hidegben, korszerű fegyverek hiányában kellett helytállniuk. A 2. hadsereg katonái közül a doni ütközetben körülbelül 100-120 ezer fő vesztette életét, sebesült meg, tűnt el vagy esett hadifogságba.

.

Katona Imre Szolnok 1941 0008

Katona Imre Szolnok 1941 0010

Katona Imre Szolnok 1941 0011

.

Nagypapám hazatért. Hallomásból tudom, hogy ő is volt hadifogságban, bár ezzel kapcsolatos iratot nem találtam. Egy megkopott fényképen azonban megtört tekintettel látható  katona ruhában, melyen a harctéri érdemeiért kapott kitüntetések láthatóak. A három közül kettőről tudható, hogy mikor és miért kapta.

Honvédségi Közlöny (Személyes ügyek):

– 1942. évi 47. száma: Katona Imre tartalékos tizedes, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Magyar Bronz Vitézségi Érmet kapott.

– 1943. évi 5. száma: Katona Imre tartalékos tizedes az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet kapott.

.

Katona Imre dok0003

Katona Imre dok0004.

A katonaként eltöltött évek után itthon sem volt könnyebb a helyzet, 1944. június 2-án angol gépek bombázták Püspökladányt, majd  október 8-án kezdődött az első szovjet támadás. A vörös hadsereg tankjai a német páncélosokkal és aknavetőkkel szálltak szembe a település uralmáért, s közben a légitámadások is folytatódtak. Rövid időre el tudták foglalni a községet a szovjetek, majd másnap kivonultak. Mindössze két napig volt német kézen a település, majd október 12-én végleg elfoglalták és megszállták a szovjetek, ám visszavonuló német csapat hatalmas pusztítást végzett. Ínséges idők következtek, de az itt maradt katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia és etetnie.

.

Katona Imre dok0001.

A hosszú háborús időszakot követően lassan megindult az élet, további gyermekáldások következtek a családban, nagyszüleimnek immáron 6 gyermekük felnevelése volt legfőbb céljuk. Nagypapám ismét a mezőgazdaságban tevékenykedett, majd a téeszesítés során megfosztották a földjétől, tanyájától, állataitól amikért oly sok éven át munkálkodott.

.

Katona Imre a Fatelítőn

Katona Imre raktárosként.

Ezután dolgozott a Fatelítőn a Stadion Építő Vállalatnál, részt vett Budapest újjáépítésében a Fővárosi Épületbontó és Építő Vállalatnál. A Hajdú-Bihar megyei Terményforgalmi Vállalatnál, Debrecenben kezdődött raktáros pályafutása, amit nyugdíjazásáig a Május 1 Termelő Szövetkezet tagjaként folytatott Püspökladányban. Nem sokáig élvezhette a nyugdíjas éveket, 1979. május 12-én halt meg szívizomelhalás következtében.

Mivel kicsi gyermek voltam ekkor, emlékeim nem voltak Nagypapámról, de hiányát mindig éreztem. Felnőttként számos alkalommal beszélgethettem idősebb püspökladányi emberekkel, akik többségében ismerték Őt. Itt Ladányban mindenkinek az első kérdése: – Kinek a lánya vagy? Meglepődtem, amikor a név elhangzása után már sorolták is nagypapám testvérei és gyermekei nevét, sőt sok esetben távoli rokonokra leltem a beszélgető partnerekben. Ez idő tájt tudatosult bennem, hogy a városban mindenki mindenkinek a rokona valamilyen szálon. Egy idősebb hölgy azt mondta nekem, hogy még mindig emlékszik rá, hogy milyen büszke ember volt a Nagyapám, és a gyerekei milyen szépek voltak.

.

Katona Imre

.

Ha ő most itt volna, egy hatalmas család ünnepelte volna 100-dik születésnapján, csakhogy az élet máshogy alakult. Keveseknek adatik meg ez a szép kor, de a Nagypapám 63 éve igazán tartalmas volt, tele megpróbáltatásokkal és boldog évekkel. Mindig jó szívvel gondolok rá és Nagymamámra, aki nagyon fontos része volt az életemnek.

.

Katona Csilla

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz