Fürdő

***

Fürdők: 

Püspökladány legrégebbi fürdője az izraeliták rituális fürdője volt.
Több helyen is működött ilyen fürdő a múlt század közepe óta, a Bocskai utcán, utoljára a Nagy Sándor utca 1. sz. alatt. 1944-ben szűnt meg.

A múlt század végén a Nagygőzmalom RT a saját telkén (ma Kolozsvári u. 2.) gőz és kádfürdőt épített és üzemeltetett, mely 1920-ban, a malom leégésével megszűnt.

1927-ben Rizoli Aladár postaellenőr a nagygőzmalom melletti házas telkén szintén gőz és kádfürdőt létesített, ez 1944-ig maradt fent.

1937-ben a Bajcsy utca 10. sz. alatt, percenként 300m liter vizet adó strand létesült, amit 1971-ben betemetett a telken épülő Ipari Szakmunkásképző Iskola.

1957-ben az akkori vezetés elhatározta, hogy a mostani gyógyfürdő helyén – ahol ezt megelőzően állatok legeltetése folyt – fürdőt létesítenek.

A területen felfedezték a feltörő meleg vizet, s az emberek a jótékony hatását is észlelték. Az 58-as időszakban a Tanács hozzáfogott a kútfúráshoz, 652 m mélységben 47 C fokos vizet találtak. Nagyméretű társadalmi munka vette kezdetét, és a fürdőt 2 db medencével még az év augusztus 20-án megnyitották.

Ebben az évben két medencét építettek, volt egy 20×33 m-es és egy 12×12 méteres medence.

A nagyobbik a régi úszómedence, a kisebbik pedig a régi gyermekmedence. A harmadik medence 1960-ban készült el, ez a jelenlegi gyógymedence.

Ezzel párhuzamosan elkészült a főépület, kabinokat, utakat, járdákat építettek, fákat ültettek. A kút fúrásával szinte egy időben elkezdődtek a bizonyítási eljárások a gyógyvízzé minősítéshez. 1987. június 10-én kapta meg a minősítést.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?

– A fürdő medencéjét kézi erővel ásták, az ásásakor a kitermelt földet pedig lovaskocsikkal szállították el.

***

Ahogy mi emlékszünk:

–  “Innen indult a ladányi strand:) Olyan volt mint egy vályogvető gödör!” (V. J-né Viola)

–  “Én is hallottam róla, hogy amikor még csak “gödörbe” gyűlt a gyógyvíz, akkor már kijártak az emberek “strandolni” (Sz. Edit)

–  “Akkor voltam10 -egynéhány éves és a csőből folyó vízben én is áztattam a lábam……” (K. Lászlóné)

–  “4-5 éves lehettem, amikor bugyiban csúsztunk a ” gödörbe”:)  Jó kis sárga agyagos volt:)))”  (V. J-né Viola)

–  “Nekem szörnyű sejtésem van… Anyukám 40-ben született, a húga 9 évvel fiatalabb. Anyunak volt olyan napszemüvege, meg olyan kabátja is. A húga pedig olyan sovány kislány volt, mint aki ott ül a szemüvegessel szemben… Nincs azon kendő. Úgy hordták akkoriban a hajukat a fiatal nők. Reggel megkérdezem tőle, de szerintem az a szemüveges ott anyu. Nagyon hasonlít rá! Később sokat jártak ki a strandra” (O-né N. Erna) – 3. kép

– “Most már egészen biztos, hogy a titokzatos szemüveges hölgy az anyukám… a “medence” szélén álldogáló kislány pedig a nagynéném. Emlékeztek a szemüvegre is, ami akkor nagyon menő volt, de az “gödörfürdőre” is, ahová gyakran kiruccantak. Ott laktak a közelben. Emlékeznek a fürdő építésére is.” (O-né N. Erna)

–  “Abban az időben – 60-as évek – az emberek még a kádasfürdőbe jártak tisztálkodni. a medencébe ritkán mentek ki.” (R. Sándorné)

– “A Bajcsy utcai medencét -1970-ben mi inasok temettük be, az épület előtt volt.” (T. Imre)

– “Édesapám is részt vett a fürdőépítésben.” (G. Mihályné)

– “Ott nőttem fel a kabinsor mögött, a Vásártér utcán! Na meg nyáron itt, a fürdőben” (K. Jolán)

Tovább a friss hozzászólásokhoz