II. világháború

2015.12.07. 

*

Második világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére digitalizálás és feldolgozás céljából

(a hagyaték digitalizálása megtörtént, mely visszakerült a honlap szerkesztője kezelésébe)

 

A világháborúk története részben talán nyitott könyv a történészek, kutatók számára, de még napjainkban is kerülnek elő olyan, eddig féltve őrzött családi emlékek, személyes sorsokat megőrző dokumentumok és fényképalbumok, melyek az érzelmi kötődésen túl jelentős történeti értékkel is bírnak. Ezek a hagyatékok újabb és újabb szeletét világíthatják meg, pontosíthatják, vagy árnyalhatják történelmünknek, így mindenképpen fontos a felkutatásuk és közkinccsé tételük. Ezt vallja Megyaszai Szilvia helytörténeti honlapszerkesztő is, aki egy  feldolgozás céljából, kezelésébe adott  püspökladányi vonatkozású hagyatékban érdekes lelet-együttesre bukkant. Ezt a lelet-együttest – annak tulajdonosával, NÉMEDY József ny. hajóskapitánnyal egyetértésben – digitalizálásra és feldolgozásra adta át a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (továbbiakban: HM HIM) Hadtörténelmi Levéltára részére.

 

A több füzetnyi, kézzel írott napló, a sok személyes dokumentum és a közel 300 darabos fényképgyűjtemény egy egykori püspökladányi tanító, Némedy István II. világháborús frontszolgálatának állítanak emléket. Némedy István 1901-ben született Kassán, majd Püspökladányban telepedett le, ahol megnősült és tanítói állást kapott a helyi katolikus iskolában. E településen élt évtizedekig, nyugdíjazása után költözött csak el Püspökladányból. Fia, Némedy József gondosan őrizte a hatalmas, sok családtagra kiterjedő szellemi hagyatékot, melyet végül feldolgozás és közzététel céljából átadott a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjének, kutatójának. A hagyaték feldolgozása, annak püspökladányi, illetve I. világháborús család- és helytörténeti anyagainak bemutatása a www.puspokladanyanno.hu  oldalon kerülnek folyamatosan bemutatásra, a Némedy-hagyaték és az I. Világháború nevű rovatokban.

Némedy István katonai hagyatékának átadása

(a képen: Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno helytörténeti  honlap szerkesztője és Reszegi Zsolt, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár  munkatársa)

*

Mivel azonban a családi gyűjteményben megőrzött jelentős katonai hagyaték nem pusztán helytörténeti, hanem hadtörténeti, magyar történelmi vonatkozású információkat, illetve az eddig rendelkezésünkre álló ismeretekhez képest esetleg kiegészítő adatokat tartalmazhatnak, így a hagyaték kezelésével megbízott honlapszerkesztő kötelességének és szívügyének érezte a gyűjtemény ezen részének Hadtörténelmi Levéltárba juttatását, annak további, szélesebb körű feldolgozása céljából. A kapcsolatfelvétel, majd a hagyaték ismertetése után 2015. december 4-én a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár képviseletében Reszegi Zsolt levéltáros kereste fel a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjét, aki átadta a gyűjteményt digitalizálás és feldolgozás céljából a Levéltárnak.

*

    

Némedy István t. főhadnagy naplói

*

Némedy István tartalékos hadnagyként – a m. kir. 41. gyalogezred II. zászlóaljának állományában – az oroszországi brjanszki erdőben teljesített katonai szolgálatot (Brjanszk alatt, Sineserkinél) a II. világháború során, ahol a terület, különösen a vasútvonal biztosítása tartozott az általa irányított egység feladatai közé. Brjanszk városában a német megszállás közel két évig tartott, míg a brjanszki erdőben szerveződtek és működtek a legnagyobb és sűrű támadásokat végrehajtó szovjet partizánalakulatok. A 41/II. zlj. a brjanski erdőből 1942. végén több száz kilométerre nyugatra települt, az ukrajnai Popelniába.

Némedy István jegyzeteiben a saját, háborúban betöltött szerepén túl az általa irányított egység életét, feladatait, valamint a területen zajló katonai eseményeket is rögzíti, nevekkel, részletes helyszínleírásokkal. A napló feljegyzései az 1942. július 28. napjának eseményeivel kezdődnek, amikor Némedy István megkapta SAS behívóját és végigkövetik frontszolgálata idejét, sőt saját, háborúról alkotott reflexiói megfogalmazásával érnek véget.  A tartalékos hadnagyot ugyan még 1942. májusában kinevezték (augusztusi kezdéssel) a magyarkanizsai állami népiskola rendes tanítójává, azt csak a frontról hazatérése után tudta betölteni. Tanítói hivatali esküjét 1943. augusztus 28-án tette le Újvidéken.

Némedy István a háborút követő időkben vetette papírra visszaemlékezéseit, napra pontosan levetített alapossággal, kellő részletességgel, így feltételezhető, hogy korabeli saját feljegyzései segítették számára a későbbi visszaemlékezést.

Az öt darab jó állapotban fennmaradt, olvasható és olvasmányos jegyzetfüzet mellett egy – azonosításra is alkalmas információkkal ellátott – fotóalbum is fennmaradt, 218 darab lembergi, kijevi, sineserki, brjanszki és popelniai fotóval, valamint további katonai fényképeket és számos korabeli okiratot, okmányt őriz a családi gyűjtemény. Ezenkívül számtalan, a püspökladányi kutatásokat segítő és a helytörténeti honlapnál maradt személyes dokumentum is rendelkezésre áll.  A fényképek nemcsak a magyar tábort és lakóinak életét, hanem az általuk végzett vasútbiztosítási feladatokat, a háború pusztításait, lerombolt hidakat, vasutat és égő városokat, de hősi temetőket és a helybeliekről készült felvételeket is ábrázolnak. A fotók többsége sorszámozott, időrendbe szedett és hátoldalán információkkal ellátott, így nagyban könnyítve és segítve az adatfeldolgozást. Az egyik fotó felirata szerint a képet a m. kir. 40. gyalogezred református tábori lelkésze, Apostol Elek szignózta és ajánlotta Némedy Istvánnak („Pistának”), az ő aláírása olvasható több fotón is. Némedy István gyermekének emlékei szerint a képeken több püspökladányi katona is szerepelhet, de beazonosításuk jelenleg még nem lehetséges.

Megyaszai Szilvia 2015. december 4-én adta át feldolgozásra a kezelésében lévő Némedy István t. főhadnagy katonai hagyatékát a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársának.

*

Néhány fotó a gyűjteményből:

.

*

„Emlékül Pistának. Brjansk alatti századközpont udvarán. 1942. Aláírás: Apostol tábori lelkész”

(Némedy István ülő sor, jobbról a második)

*

Századközpont Brjansk alatt. 1942. Aláírás: Apostol”

*

„3. sz. őrség 1942. VIII. 12.”

*

 

Veszkán László h. sírja (Béres B. szkv) a brianszki hősi temetőben. Hősi halált halt az 1942. augusztus 15-i partizán támadásnál. Brianszk, 1942. X. 14.”

(A síron szereplő felirat: Ladislaus Wesgan, Ungar, g. 15.8.42)

.

A www.hadisir.hu nyilvántartásában szerepel a m. kir. 41. gyalogezred II. zászlóaljának 5. századában szolgáló Veszkán László honvéd katonai törzslapja. E dokumentum sok információt őrzött meg a hősi halált halt katona személyes  adatairól, a sebesülés helyéről, jellegéről, illetve az eltemetés helyéről. Veszkán László Sztjasnojében sebesült meg kézigránáttól és ennek következtében hunyt el.  Brjanszkban temették el ideiglenesen (pontosan dokumentált sírba), majd később a rudkino-i temetőbe helyezték át.  A gyűjteményben fennmaradt fotók talán egyetlen örök emlékei  a Kolozs megyei Ugrócon született katona nyughelyének, melyet feltételezhetően rokonai sem láthattak soha.

*

„Lebombázott vasúti híd Sz. mellett. 1942. VIII. 20.”

***

*

 


Némedy István katonai hagyatékának átadása

(a képen: Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno helytörténeti  honlap szerkesztője és Reszegi Zsolt, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársa)

***

*

Beszámoló (fotók,  szöveg): Püspökladány Anno honlap

***

Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno civil helytörténeti honlap egyik alapítója, helytörténeti szerzője, valamint egyetlen önkéntes szerkesztője, aki szabadidejében a múlt emlékeinek kutatását, feldolgozását és megmentését végzi, önzetlen magánszemélyként. Önként vállalt feladatának tekinti szülővárosa helytörténeti és családtörténeti emlékeinek felkutatását, összegyűjtését és mindezek digitális adattárba rendezését, mely tevékenységet lassan négy éve végzi, anyagi támogatás nélkül, elhivatottságból. Kiemelt érdeklődési területe a világháborúk helytörténeti emlékeinek, a személyes katonai sorsoknak a kutatása, mely fejezetek önálló rovatban kerülnek bemutatásra a www.puspokladanyanno.hu weboldalon. 2015. májusában Püspökladány Helyi Értéktár Bizottsága települési értékei sorába emelte a helytörténeti honlapot és annak digitális gyűjteményét, a szerkesztő és kutató önkéntes munkáját pedig Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának Közgyűlése 2015. novemberében az általa alapított Önzetlenség-díjjal jutalmazta.

HM HIM Hadtörténelmi Levéltár

***

SAJTÓHÍREK A FELAJÁNLÁSRÓL:

>> A Honvédelmi Minisztérium honlapján (rákattintva olvasható):

Második világháborús püspökladányi hagyatékot adtak át a Hadtörténelmi Levéltár részére

>> A Magyar Hadisírgondozás FB-oldalán (rákattintva olvasható):

A követendő példa

>> Hadtörténet Múzeum FB-oldalán (rákattintva olvasható):

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

>> Hadtörténelmi Délutánok FB-oldalán:

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

>> “II. világháború – Tények, Képek, Adatok” FB-oldalán (rákattintva olvasható):

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.10.09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a több ártatlan áldozatot követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket (erről bővebben: ITT).

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

***

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Az összeállítás szervesen épül egy korábbi, “Püspökladány II. világháborús polgári áldozatainak emlékére” című cikkünkre, melyben az 1944. június 2-ai nap eseményeivel ismerkedhetnek meg (a kiemelt sorra kattintva olvasható)!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE – Névsorral! (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.09.29.

A Püspökladány Anno honlapon nemrégiben összeállítás jelent meg  – a Püspökladányi Református Egyházközség és Pella Pál tiszteletes úr által rendelkezésre bocsátott fotók felhasználásával, melyekért köszönettel tartozom  – a püspökladányi harangok I. világháborús rekvirálásáról (erről ITT olvashatnak és láthatnak korabeli képeket).

A mostani összeállításban ismét „útra kelnek a harangok” – ezúttal a püspökladányi református templom nagyharangja a II. világháborúba – s erről tekinthetnek meg egy különleges, eddig soha nem látott fotósorozatot…

*

Ahogy telik az idő, úgy válik egyre értékesebbé egy-egy régi fotó, vagy kevésbé ismert családi történet az utókor számára, a bennük rejlő értékes információk, vagy azok egyedi volta miatt. Sajnos sok régi fotográfia és családi irat-hagyaték lesz az enyészeté, mert vagy nem marad a családban, aki megőrizze azokat, vagy nem jelentenek semmit az utódoknak, s nem adják tovább az elkövetkező generációknak. Épp ezért fontos a most bemutatott fotóválogatás is, mely nemrégiben került a Püspökladányi Református Egyházközség tulajdonába – s melyet bemutathatok a Püspökladány Anno honlapon – mert eddig képi ábrázolásokon nem látott helytörténeti eseményt örökítenek meg. E különleges fotógyűjtemény 1944-ben készült, s a püspökladányi református nagyharang hadicélra történő rekvirálásának állítanak emléket.

A fotók bemutatása előtt azonban ismerjük meg röviden – Kecskés Gyula kutatásai alapján – a püspökladányi református templom harangjainak történetét:

*

A református templom harangjainak története

 

A református egyház legkisebb harangja a „Rákóczi-harang”, melynek története régre nyúlik vissza. A harang eredetét írásos források nem őrizték meg kétséget kizáróan, de a későbbi korok dokumentációi és Kecskés Gyula kutatásai alapján feltételezhető, hogy a Rákóczi-harangot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (Püspökladány egykori földesura) adta Püspökladánynak, feltehetően az 1630-as években.  Mivel a régi templomnak (mely a mai lelkészlakás helyén állott) nem volt tornya, így a harang fa haranglábon állt a templom előtt. Felirata egy korabeli jegyzőkönyv szerint: „S. MATHEVS S. JOANNES S. LUCAS S. MARCUS”

A harangoknak nagyon fontos szerepe volt az emberek életében, hiszen hangja hívogatta a híveket az istentiszteletre, búcsúztatta a holtakat, ugyanakkor figyelmeztette is a lakosságot a veszélyre, tűzvészre, árvízre, s az ellenség közeledtére.  Ha ellenség támadt, menekült a falu a közeli mocsárvilágba, s vitte magával féltve őrzött harangját is. Ha nem tudta vinni, elrejtette a Püspökladány határában folyó Nagy-Ér vizébe, vagy a mocsárba, ahol a harang sokszor évekig pihent. A vidék a folyamatos török, tatár támadásoktól szenvedett, többször menekültek el lakosai, de minduntalan visszatértek, s újra „megülték” a falut. Közvetett feltételezések utalnak rá, hogy 1707-ben a rácok (Tököly-Popovics János ezredes vezetésével) Püspökladányt is végigpusztíthatták, s ekkor vitték el a lakosság által elrejtett Rákóczi-harangot is, melyet a Nagy-Ér száradó medrében megtaláltak. A harangot Aradra vitték, mely onnan 1711-ben került haza – nagy szerencse folytán –  Lendvai Márton prédikátorsága alatt.

1736-ban „a Rákóczi-harang mellé, annak adományozásának századik évfordulóján” egy másik harangot öntetett a falu (ami később, 1807-ben elhasadt).

A harangláb tartotta a Rákóczi-harangot egészen 1788-ig, amikoris felépült a díszes kőtorony (téglából, négy fiatoronnyal). Ez a ma is álló harangtorony, ehhez építették hozzá később a „reformátusok új templomát”, melyet  1800. december 7-én szenteltek fel (ma ismert templomunk).

Mikor az 1736-ban készült és 1807-ben elhasadt harang helyett újat (nagyobbat) öntettek önkéntes adakozásból, még ugyanabban az évben, egy harmadik harangot is öntetett Baranyai Pál és Keserű János püspökladányi hívek, a lakosság örömére.

A Rákóczi-harang az 1800-as évek közepén elrepedt, s a másik kettő is elhasználódott a közel száz éves használat alatt. Erőss Lajos püspökladányi lelkész javaslatára mindhárom harangot újraöntötték 1896-ban. A Rákóczi-harang újraöntésének költségeit Szőllőssy János, Hajdú vármegye tiszti ügyésze vállalta magára, a másik két harangot a hívek önkéntes adományaiból készíttették el.

A harangra adakozót névsorát lejegyezték az utókor számára is, melynek töredékét (közel 300 püspökladányi személy nevét!) a Püspökladány című közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap 1897. január 1-i száma (ITT megtekinthető),   annak 3-4. oldala is tartalmazza.

.

1896 áprilisára készültek el a harangok, Thury János harangöntő cége műhelyében. A harangfeliratokat Erőss Lajos lelkész készítette el, Kecskés Gyula kutatásai szerint eképpen:

– Nagy harang: „AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT MEGSIRATOM. SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896”

– Középső harang: „SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896”

– Kis harang (újraöntött Rákóczi-harang): „A RÉGI RÁKÓCZI-HARANG ANYAGJÁNAK FELHASZNÁLÁSÁVAL A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ SZÁMÁRA SAJÁT KÖLTSÉGÉN ÖNTETTE SZŐLLŐSSY JÁNOS HAJDU VÁRMEGYE TISZTI ÜGYÉSZE ÉS NEJE TISZA KAROLINA 1896”

.

1917. július 18-án háborús célra elvitték a nagy és középső harangot (erről olvashatnak korábbi összeállításunkban: ITT)

.

Az első világháború során elvitt nagy és közepes harangjaink pótlására 1922 szeptemberére öntöttek új harangokat, melyeket Seltenhofer Frigyes Fiai harangöntő cége készített el. Feliratuk Kecskés Gyula feljegyzései szerint ez lehetett:

– Középső harang (a „Fazekas-harang”, melyet Fazekas András és felesége, Keserű Lídia öntetett, saját költségén):

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN, 1917. JULIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT A PÜSPÖKLADÁNYI REFORM. EGYHÁZ RÉSZÉRE SAJÁT KÖLTSÉGÉN ÖNTTETTE FAZEKAS ANDRÁS ÉS NEJE KESERŰ LIDIA AZ 1922. ÉVBEN”

„A JÓKEDVŰ ADAKOZÓT SZERETI AZ ISTEN”

„2. KOR. IX. 7.”

 

– Nagy harang:

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN, 1917. JULIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT SAJÁT HIVEINEK ÁLDOZATKÉSZSÉGE FOLYTÁN ÖNTTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI REFORM. EGYHÁZ AZ 1922. ÉVBEN.”

„AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT MEGSIRATOM”

.

1936-ban megrepedt a középső harang (Fazekas-harang), melyet még ugyanabban az évben újraöntöttek. Felirata, amit Kállay Sándor lelkész fogalmazott (Kállay Sándor 1913-1943 között volt ladányi lelkipásztor) így szólt:

– Középső harang (új Fazekas-harang):

 „TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA”

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN 1917 JÚLIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT FAZEKAS ANDRÁS ÉS NEJE KESERŰ LÍDIA EGYHÁZTAGOK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL AZ 1922. ÉVBEN KÉSZÍTETT HARANG 1936 MÁJUS 31-ÉN MEGREPEDVÉN: EZEN HARANGOT AZÓTA MÁR AZ ÚRBAN MEGBOLDOGULT FELESÉGE NÉHAI KESERŰ LÍDIA EMLÉKÉRE ÚJONNAN ÖNTTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÉSZÉRE FAZEKAS ANDRÁS PRESBITER A SAJÁT KÖLTSÉGÉN AZ 1936. ÉVBEN.”

„ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS HARANGÖNTŐ MESTERE BUDAPESTEN”

„FÖLDNEK VÁNDORA, ÁLLJ MEG ITT KEGYELETTEL, MIDŐN LÁTOD KÉPMÁSÁT A HŰ SZIVEKNEK, AKIK MÁR MÁSODSZOR ADTÁK NAGY SZERETETTEL E HARANGOT DICSŐSÉGÉRE ISTENNEK, S MERT A KEVÉSBŐL IS TUDTAK ADNI SOKAT, ISTENSZERETETRE TANÍTVA MÁSOKAT, EMLÉKEZZ RÓLUK MINDENKOR KEGYELETTEL, ISTENT ÍGY KELL SZERETNI! EZT NE FELEDD EL! KÁLLAY S.”

.

1944-ben rekvirálták a püspökladányi református nagyharangot II. világháborús hadicélra, melyet 2010-ben öntött újra Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester, Pella Pál és Pelláné Ábrám Anikó lelkészsége idején. Az 1944-ben rekvirált püspökladányi harang nagy valószínűséggel fegyver, ágyú lett valamelyik hadszíntéren, bár olyan szóbeszéd is szárnyra kapott a háborút követően, hogy a harangot szállító vonat nem érte el célállomását. A harang felkutatására tett kísérletek nem vezettek eredményre.

*

A II. világháború idején történt harangrekvirálások  jogi alapját az 1939. évi 2. és az 1942. évi 14. törvénycikk képezte. Az 1943. II. 23-án kelt, Kállay Miklós miniszterelnök aláírásával kiadott 1060. M.E. sz. rendelet intézkedett a vörösrézből és vörösrézötvözetekből (pl. bronzból, sárgarézből) készült azon harangok igénybevételéről, melyeknek legkisebb átmérője legalább 25 cm volt. Az igénybevétel alól mentesültek a történelmi becsű harangok. A rendelet 4. §-a szerint az államkincstár az igénybe vett harang birtokosának a háború megszűnésétől számított 5 éven belül a harang súlyának megfelelő mennyiségű olyan fémet szolgáltat ki, amilyenből az illető harang készült, továbbá megtéríti a harang öntésének és rendeltetési helyére szállításának költségeit. A harangrekvirálások végrehajtásáról az 1943. II. 24-én kiadott Ip. M.sz. rendelet intézkedett. A harangokat 8 napon belül be kellett jelenteni darabszám és súly szerint a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatalnak. A harangok leszerelésének és átvételének sorrendjét e hivatal volt jogosult megállapítani. Az átvételnek – jegyzőkönyvezés mellett – a leszerelés előtt kellett megtörténnie a helyi elöljáróság, a tulajdonos és az egyházi hatóság képviselőinek jelenlétében. A levétel során az épületben keletkezett károk helyreállítása az átvevő szerv feladata volt.

*

A most bemutatott fotók minden valószínűség szerint 1944-ben készültek Püspökladányban és a hadicélra rekvirált református nagyharangot, annak leszerelését örökítették meg.  A képek 1944-es datálású, azonos technikával előhívott, alapanyagú és mintázatú, hasonló témájú fotókkal együtt kerültek elő, egy személy hagyatékából.

Az első két fotón a püspökladányi református templomtorony látható, melyből éppen a harangot szerelik le. A munkálatokat érdeklődve figyelik a helybeli gyermekek.

 

*

A következő fotón a toronyból már leeresztett, földbe csapódott harang látható – mérete alapján a nagyharang – vélhetően annak a püspökladányi Fazekas Andrásnak a társaságában, aki a középső harangot öntette az egyházközség számára.

Fazekas András és felesége, Keserű Lídia arcképe megörökítésre került az 1936-ban újraöntött középső harangon, mely támpontot adhat az 1944. évi képen szereplő, a harang szempontjából jelentőséggel bíró személy kilétének azonosításában is. A hasonlóság alapján feltételezhető, hogy Fazekas András áll az 1944-ben leeresztett nagyharang mellett és a közepes harangot készíttető adományozót örökítették meg a fotón, mintegy utolsó emlékül, a nagyobbik harang távozása előtt.

    

Az 1936-ban öntött középső harang                 /           Az 1944. évi fotó részlete


*

A következő fotókon szereplő harangfelirat Kecskés Gyula 1936. évi publikációjához képest olyan részeket is tartalmaz, melyeket Kecskés Gyula nem említ. Ez olvasható a most előkerült fényképeken:

 

.

  Egyik felirattöredék:

„ISTEN ÖRÖK EMBER VÉGE…

CSAK AZ LESZ MIT ISTEN VÉ…

EMBER EHEZ SZABJAD MAG…

ÉS KEGYELME TIÉD MARAD..

 

ISTENT IMÁDD EMBERT SZER…

S ÉLETEDNEK JÓ VÉGE LESZ..

KRISZTUS VÉRE MEGVÁLT TÉG…

EZT HIRDETEM MINDIG NÉKE…

KÁLLAY”

.

  Másik felirattöredék (két képrészlet alapján, sajnos a felirat közepe hiányzik):

„A PÜSPÖK…..                                                 …

VILÁGHÁBORÚBA…..                                    HELYETT

A GYÜLEKEZET……                                          …

DE 20 ÉV (?)……                                                …

ANYAGÁNAK FELHASZ…..                           HARANGOT

A MÁSODIK VILÁ…..                                      …

E HARANG…..                                                   …

KORMÁNY (?)…..                                             …

MINDENEK FELETT…..”

*

A felfordított harang fotója, minden bizonnyal annak elszállítása előtt:

*

Az utóbbi felirattöredék további kérdéseket vethet fel. Mit jelenthet, és mire utalhat a képen olvasható  „A MÁSODIK VILÁ…..” szótöredék? Ha egy lehetséges variáció szerint “a második világháború” kifejezést jelentené, akkor az a fennmaradt információk ismeretében hogy kerülhet a nagyharangra? Mi mást jelenthet még a szófoszlány, mire utalhat?

Vannak még nyitott kérdések, melyek további kutatásokat igényelnek, esetleg további fotók előkerülésével pontosíthatóak.

 

Megyaszai Szilvia

 

Köszönöm a fotókat a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak!

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: A püspökladányi Rákóczi-harang

Magyar Katolikus Lexikon

Fazekas Sándor: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez

*

 A fotók honlapról történő további felhasználása harmadik személy számára engedéllyel lehetséges!

*

A két korabeli fotó alapján összeállított kép a templomról, 1944-ben

***

A honlap II. világháború nevű rovatában számtalan összeállítást olvashatnak püspökladányi vonatkozású témában! Megtalálható a kezdőoldal bal oldali menüoszlopában!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

(2015.03.08.)

Köszönöm Horváth Attila kutató összeállítását, melyet

a Püspökladány Anno honlap számára készített el!

.

Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez


Hazánk német megszállásával kezdődött meg Püspökladány számára közvetlenül is a második világháború. Bár 1944. március 19-én elkezdődött a német csapatok bevonulása, az csak a Tisza vonaláig volt tervezve. A Tiszántúlon és Észak-Erdélyben 1944. március 26-án a németek felállították a Kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnokságát, melynek vezetőjévé Kuno-Hans von Both gyalogsági tábornokot nevezték ki, akit – mivel más beosztásba helyezték – Emil Zellner altábornagy váltott fel. Ez a parancsnokság egyfajta ütközőzóna volt Magyarország és Románia között megelőzvén a két ország közötti konfrontációt. Erre a területre a megszállásban részt vállaló 16. SS “Reichsführer-SS” páncélgránátos hadosztály Cantow-harccsoportja (parancsnoka Karl-Heinz Cantow SS-őrnagy) és a hadosztálynak ideiglenesen alárendelt SS páncélgránátos tanezred (parancsnoka Vinzenz Kaiser SS-alezredes) vonult be 1944. március 27-én. Külön parancsnak engedelmeskedve a három zászlóalj erejű német csoportosítás egészen Székelyföldig hatolt. Kis idő elteltével követte a harccsoportot a hadosztály többi része is, mely Debrecentől délnyugatra nagy területen szétszórva – többek között Püspökladányba is – beszállásolt, és kiképzést folytatott. Lőgyakorlataikat a Hortobágyon tartották meg, mely nem ment problémamentesen, hiszen a gyakorlatok alkalmával mezőgazdasági és egyéb károk keletkeztek, ezért az elkövetkező időszakban csak a magyar királyi honvédség részére fenntartott gyakorlótéren és lőtéren folytathattak kiképzést.[1] A hadosztály püspökladányi tartózkodásának volt egy kínos pikantériája. A Rákóczi szállodában egy tiszti összejövetelen Johann Gabriel SS-tizedes feltehetően ittas állapotban pisztolyával többször a mennyezetbe lőtt. A tizedest golyó általi halálra ítélték, amit 1944. március 31-én végre is hajtottak.[2]

1944. május végén a teljesen feltöltött hadosztályt vasúti szállítással az olaszországi frontra irányították. Alig telt el egy hónap, amikor szintén Debrecen délnyugati térségébe vezényelték a 18. „Horst Wessel” SS önkéntes páncélgránátos hadosztály tábori pótzászlóalját. Ide érkezett be egy jelentős létszámú (mintegy 10 000 fős) újonckontingens. A szakkiképzésben részt vevő katonákat rövidesen elvezényelték, a többiek ebben a térségben kapták meg kiképzésük első fázisát. 1944. július végén, illetve augusztus elején a hadosztály egyéb alakulatai is áttelepültek Püspökladány–Debrecen–Berettyóújfalu térségébe.[3] Szeptemberben azonban az egész hadosztály átköltözött a Dunántúlra, mert vélhetően a front közeledtével a kiképzés egyre nehezebben lehetett folytatni.

1944. augusztus 8-án Püspökladány-Kaba térségében német katonákat szállító vasúti szerelvényt ért baleset, melyben jelenlegi adatok szerint két német katona életét vesztette.[4]

A front közeledtével a katonai tevékenység is megélénkült. 1944. szeptember 26-án, a vasútállomáson állomásozó magyar 18. egészségügyi oszlop vonatáról leemelték a koponyalövés következtében sebesülésébe belehalt Bende József 28 éves honvédet.[5]

Aztán megérkezett a front. Az 1944. október 6-án szovjetek által megindított debreceni támadó hadművelet egyfajta szovjet villámháborút valósított meg. A 2. Ukrán Front Plijev lovas-gépesített csoportja (parancsnoka: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy) Gyula térségében gyorsan áttörte a magyar 3. hadsereg védelmét, és kijutott annak mélységébe. A német Dél-Hadseregcsoportnak azonban kevés tartalékkal kellett gazdálkodnia, így az arcvonal mélységében nem volt mit bevetni a gyorsan előretörő szovjet harckocsik ellen.

Az egyetlen bevethető erő a Luftwaffe 15. légvédelmi tüzérhadosztályának egységei voltak. A hadosztály tüzérosztályaiból kialakított harccsoportok, ha megállítani nem is tudták, halogató harcaikkal hathatósan tudták lassítani a szovjet csapatokat. Ezeket a harccsoportokat Debrecentől délnyugatra több településnél, egyebek közt Püspökladánynál, Sárrétudvarinál, Biharnagybajomnál, Nagyrábénál és Földesnél is bevetették. A légvédelmi tüzérek a települések kivezető útjai mentén, vagy a szovjet csapatok várható felbukkanási irányának megfelelően a községek határában állították fel lövegeiket. A vegyes tűzeszközök közül a 88 milliméteres légvédelmi löveget elsősorban páncélelhárítási feladattal, a kisebb 20, illetve 37 milliméteres gépágyúkat pedig gyengén páncélozott, illetve gyalogsági célpontok ellen lehetett hatásosan felhasználni.

Az első találkozás azonban mégsem Debrecen térségében, hanem attól távolabb Gyoma és Endrőd településeknél történt. 1944. október 7-én a német 25/I. légvédelmi tüzérosztály egy teljes napon át tartotta fel a szovjet 7. gépesített hadtest észak felé támadó csapatait, érzékeny személyi és anyagi veszteséget okozva nekik. Az elért sikernek az árát a német csapatoknak is meg kellett fizetni. Személyi veszteségük 26 elesett, 56 sebesült és 12 eltűnt katona volt (súlyosan megsebesült a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka is), légvédelmi lövegeiket pedig teljes egészében elvesztették.

A Plijev lovas-gépesített csoportot alkotó 4. és 6. gárda lovashadtestek előrenyomulását is lassították a német harccsoportok, de azok a gyomai sikert nem tudták megismételni, valamennyi helységénél tűzrajtaütést követően, utcai harcokba bonyolódva megkezdték a légvédelmi tüzérek a visszavonulást Debrecen felé. Püspökladánynál a szovjet 4. gárda lovashadtest 30. és 9. gárda lovashadosztálya 1944. október 8-án reggel harcérintkezésbe kerültek a légvédelmi tüzér harccsoporttal, és azokat folyamatosan szorították vissza a település központja felé. A hadtest harmadik – 10. gárda – lovashadosztályát súlyos légitámadás érte német Focke-Wulf FW-190-es csatarepülőgépek részéről. A légitámadás megakadályozta a hadosztály csatlakozását a támadáshoz, és személyi veszteséget okozott egyebek közt a hadosztály törzsének is. Miután a hadosztály rendezte sorait, csatlakozott a Püspökladányért folyó harcokhoz. Délután 1 órára a német védők feladták Püspökladányt, a település birtokba vétele után a szovjetek Nádudvar felé nyomultak tovább.

Mivel Nagyváradnál a szovjet áttörés nem sikerült, ezért módosítani kellett a terveken. Ez pedig azt takarta, hogy a teljes 4. gárda lovashadtest a 7. gépesített hadtesttel forduljon délkeletnek, és foglalja el Nagyváradot. Püspökladány az elkövetkező napokban többször is gazdát cserélt. A szovjet tervekkel szemben körvonalazódott egy német elhatározás is: A Berettyóújfalu felől támadó 1. páncélos hadosztály (parancsnoka Eberhard Thunert ezredes) és a Kisújszállás felől érkező, előtte Karcagot elfoglaló 13. páncélos hadosztály (parancsnoka Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy) találkozzon Püspökladánynál, ezáltal vágja el a szovjet utánpótlási útvonalakat. A 13. páncélos hadosztály 1944. október 9-én 22 óra 30-kor gyenge szovjet ellenállás mellett elérte Püspökladányt, és lezárta a dél- és kelet felé kivezető utakat. Az 1. páncélos hadosztály Püspökladányt 1944. október 10-én reggel 6 óra 20 perckor érte el, és felvette a kapcsolatot a 13. páncélos hadosztállyal. Ezzel a találkozással a Debrecen elfoglalását feladatul kapó 6. gárda lovashadtestet elvágták a szovjet főerőktől. A Püspökladány elfoglalásakor a 13. páncélos hadosztály vélhetően azért ütközött gyenge szovjet ellenállásba, mert addigra a 4. gárda lovashadtest kiürítette Püspökladányt, és megkezdte támadását Nagyvárad irányában.

A kapcsolatfelvétel után Püspökladány a 13. páncélos hadosztály ellenőrzése alá került, mert az 1. páncélos hadosztály Bakonszeg-Sárrétudvari szakaszon látott el védelmet. 1944. október 10-én a hadosztály egész nap az állások kiépítésén, megerősítésén, illetve a szomszédos egységekkel való kapcsolatfelvételen fáradozott. Ezen túlmenően a Hortobágy-Berettyó hídjának védelmét erősítette meg, hiszen annak fontossága a szovjetek előtt is nyilvánvaló volt. Olyannyira, hogy október 11-én a szovjet 53. hadsereg parancsot is kapott, hogy a 49. lövészhadtestével és a 18. harckocsi hadtesttel indítson támadást Püspökladány ellen, és annak elfoglalásával állítsa helyre a kapcsolatot a 6. gárda lovashadtesttel.

A szovjet csoportosítás támadása először a Hortobágy-Berettyó hídját érte, ahol egy német páncélozott harccsoport volt védelemben. Az élénk harcokban végül késő délutánra sikerült a német erőket település felé szorítani. Ezt követően került sor az utcai harcokra, ami viszont nem tudott kiteljesedni, mert a 13. páncélos hadosztály parancsnokságától parancs érkezett, hogy a Püspökladányt védő német erőknek estig, de legkésőbb 12-ére virradó éjjel ki kell ürítenie a települést, és a Nádudvaron lévő hadosztályhoz kell csatlakoznia. A községben lévő német erők jelentették, hogy nem érték őket olyan támadások, melyekkel ne bírnának el, a parancsot azonban végre kellett hajtaniuk. Éjszaka került sor a szovjetektől való elszakadásra, és a kiürítésre, egy kisebb biztosító csoport azonban Püspökladány északi szélén beásta magát.

1944. október 12-én már Püspökladánytól északra lángoltak fel az ide-oda hullámzó harcok. A nap folyamán kétszer csaptak össze a 13. páncélos hadosztály és a szovjet 49. lövészhadtest és a 18. harckocsi hadtest csapatai. A németeket sikerült is Nádudvar irányába visszaszorítani, de azoknak kisebb erőkkel még mindig sikerült a vasútállomás környezetében állásokat tartaniuk, ahonnan majd csak október 12-én éjszaka vonultak vissza Nádudvar felé. Ezzel Püspökladány végleg szovjet kézre került.[6]

A harcok elülte után lassan tért vissza a település a normális kerékvágásba, hiszen október 14-én és 23-án még német légitámadás érte Püspökladányt számos civil és katonai áldozattal. Ezt követően front-településből megszállt településsé vált Püspökladány. Az első napok kiemelten fontos része volt az elesett katonák, és a harcok áldozatává vált civil lakosok eltemetése. A kutatások jelenlegi állása szerint a Püspökladányért és környékéért lefolyt súlyos harcok következtében 24 német katona és 107 szovjet katona esett el, további 6 szovjet katona eltűnt. A városba 1944. október 21-én az 53. hadsereg alárendeltségébe tartozó 5152-es számú hadikórház, négy nappal később a 233-as hadikórház települt, majd eddig ismeretlen napon beérkezett a harmadik hadikórház is, a 1164-es számú. Ezekbe a kórházakba szállították a környező harcokban megsebesült katonákat, akik közül mintegy 120 fő itt vesztette életét. Ezen túlmenően három ismeretlen magyar katona volt eltemetve a Sárrétudvari felé vezető úton a Mogyorósi tanyánál, akik közül egy katonát Sárrétudvariba exhumáltak a háború után. A német katonák temetési helye nem ismert annak ellenére sem, hogy a hősi halott katonákat a rendszerváltást követően a Német Hadisírgondozó Szövetség munkatársai megpróbálták felkutatni. Így a budaörsi német-magyar katonatemetőben a Püspökladánynál elesett német katonáknak csupán a nevei vannak feltüntetve, a valóságban jeltelen sírban nyugszanak ma is. Annyi bizonyos, hogy három elesett német katona volt a Farkas szigeti réten Pócsi Imre kertjében és szintén három elesett német katonát temetek el az Erőss Lajos utcán a Varga féle ház udvarán. A szovjet hősi halottak a város több pontján lettek eltemetve, így a Hősök terén lévő parkban volt egy sír, melyben egy szovjet katona lett eltemetve. Ugyanitt volt egy tömegsír, mely három szovjet katonát tartalmazott, rajta egy sírkő, melyen 23 név volt olvasható. A sírban lévő 20 katonát már korábban a református temetőbe exhumálták. A református temetőben 460 szovjet hősi halott lett eltemetve egy közös tömegsírba, de ugyanitt volt még kettő, három, és két 12 főt tartalmazó tömegsír is. A járási rendőrkapitányság előtti téren lévő tömegsírban, melyben katonák és civilek vegyesen voltak szintén volt hat szovjet katona eltemetve.[7] Mindezek a köztéren lévő sírokban lévő halottak később a püspökladányi református temetőben leltek végső nyughelyre. Sírjaik, emlékművük jelenleg is ott található meg.

Még négy katonáról kell említést ejteni, akikről csak Püspökladány 1945-ös halotti anyakönyve tesz említést. Hadifogságból hazaérkezőket szállító vonatról 1945. december 9-én Püspökladány állomáson három német, név szerint Franz Hoboda, August Lederle és Hermann Schulz, valamint egy magyar katona – Czifra Imre – holttestét emelték le.[8]

Rudolf Becker
(Fotó: Horváth Attila gyűjteménye)

 Egy olyan német katona is elesett Püspökladánynál, aki kimagasló tetteiért igen magas kitüntetést kapott. Rudolf Becker főhadnagy, a 13. páncélos hadosztály alárendeltségében lévő 66. páncélgránátos ezred 1. századának parancsnoka volt. 1944. február 23-án kapta meg a vaskereszt lovagkeresztjét, és 50 közelharcban eltöltött napért az arany közelharc pántot 1944. február 15-én, természetesen ezeken kívül több kitüntetést viselt még. Hősi halála után századossá léptették elő.

*

Sikunov százados sírja a főtéren, régi helyén
(Fotó: Püspökladány Anno gyűjteménye)

A szovjet sírok között megtalálható Nyikolaj Alekszajevics Sikunov gárda százados sírja, aki 1944. október 14-én halt hősi halált a Kabáért folyó harcok során, és Püspökladányban lett eltemetve. Sikunov gárda százados 18. harckocsi hadtest 1438. önjáró tüzérezredében volt ütegparancsnok, felterjesztették a szovjetunió hőse kitüntetésre is, melyet a hadtestparancsnok 1945. január 13-án írt alá, azonban 1945. január 20-ai aláírással a honvédő háború érdemrend I. osztályát kapta meg.

 

Sikunov kitüntetési felterjesztése

(Forrás: www.podvignaroda.ru)

*
LÁBJEGYZETEK:

[1] MNL-HBML IV.B 1406/b 25038/1944

[2] B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester második közéleti, családi naplója és krónikája 1920 – 2000 Püspökladány 1999 27. p.

[3] Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest, 2001 http://mek.oszk.hu/05000/05002/html/#d1e10915 (hozzáférés 2015. február 8-án)

[4] A két áldozat: Josef Moser tizedes tábori postaszáma szerint 22. Kompanie / Luftgau-Nachrichten-Regiment 25 állományába tartozott és Franz Marhoun szakaszvezető, aki a 2/pionier bataillon 201 állományába tartozott. Mindkét katona a debreceni Honvédtemetőben nyugodott 2014. novemberéig, ekkor exhumálták őket, és a budaörsi német-magyar katonatemetőben helyezték örök nyugalomra.

[5] Püspökladány halotti anyakönyve 153/1944-es bejegyzés.

[6] Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata – Harcok a Tiszántúlon, 1944. október Puedlo 2007 73-104. p.

[7] Püspökladány községi tanács végrehajtó bizottságának 728/1958-as számú irata. Másolata a szerző birtokában.

[8] Püspökladány halotti anyakönyve 250, 251, 252, 254/1945-ös bejegyzések.

*

MELLÉKELT VESZTESÉGI LISTÁK, NÉVSOROK:

– A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA (2 kötözőhely és 3 hadikórház)

– PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

– PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

*

************

*

A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA:

.

A 111. önálló egészségügyi zászlóalj kötözőhelyén meghaltak:

 

Abasz Szalmanovics Abazarov vöröskatona 1891-1944.10.21

Fjodor Mihajlovics Eszderzsanszkij vöröskatona ?-1944.10.21

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Ivan Jegorovics Kiljakov szakaszvezető 1919-1944.10.21

Gyenyisz Osztapovics Ksevinszkij vöröskatona

1. gárda légideszant hadosztály

Jakov Jakovlevics Szobko vöröskatona 1909-1944.10.22

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

 

Az 1. gárda légideszant hadosztály 12. önálló egészségügyi zászlóaljának kötözőhelyén meghaltak:

 

Grigorij Szemjonovics Dragatok vöröskatona 1925-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Ivan Mefodijevics Kacsurka vöröskatona 1918-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Dmitrij Vasziljevics Kedik vöröskatona ?-1944.10.16

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Alekszandrovics Kolomen vöröskatona 1917-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Pavel Vasziljevics Kononyenko vöröskatona 1915-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 8. önálló híradó század

Grigorij Ivanovics Kovalcsuk vöröskatona 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pavel Prokopijevics Krivozub őrvezető 1921-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Pjotr Jefimovics Lebegy vöröskatona 1923-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Anyiszimovics Levinszkij tizedes 1899-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Porfirij Fjodorovics Rozskov vöröskatona 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Lev Jefimovics Snajder vöröskatona 1904-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Ignat Vasziljevics Szambaj szakaszvezető 1912-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Gavril Ivanovics Sztarcsak törzsőrmester 1924-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Ivan Sztyepanovics Trosztjaneckij ?-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály

Joszif Ivanovics Zsarinov szakaszvezető 1904-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 

A 233-as számú hadikórházban meghaltak:

 

Mihail Ivanovics Fomin vöröskatona 1898-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály

Mihail Andrejevics Guk őrvezető 1897-1944.10.28

Filimon Tyihonovics Iljko vöröskatona 1899-1944.10.28

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

 Fjodor Mihajlovics Zaharov 1901-1944.11.11

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

 

A 1164-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Melkon Akopovics Akopjan tizedes 1910-1944.11.18

Ivan Filippovics Akszenov szakaszvezető ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Andrej Alekszejevics Bahmatov vöröskatona 1896-1944.11.22

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Jefimovics Barmatov vöröskatona 1924-1944.11.09

Mihail Sztyepanovics Beljavkin vöröskatona 1911-1944.11.22

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Jefim Iljics Birjukov vöröskatona 1899-1944.11.21

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Nyikolaj Georgijevics Botosvili vöröskatona 1918-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Iderisz Konovics Csugajev vöröskatona ?-1944.11.06

288. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Fjodor Ivanovics Drozd vöröskatona 1909-1944.11.07

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Prokofij Andrejevics Fofenov vöröskatona 1899-1944.11.20

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Pjotr Konsztantyinovics Gavreilenkov vöröskatona 1913-1944.11.02

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1227. tarackos tüzérezred

Leonyid Alekszandrovics Golubjev ezredes 1906-1944.11.04

11. önálló páncéltörő tüzérdandár parancsnoka

Viktor Ivanovics Gyenyiszjuk vöröskatona 1900-1944.11.18

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

 Ivan Nyikolajevics Kogan vöröskatona 1903-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 799. lövészezred

Ivan Antonovics Lozovenko vöröskatona 1910-1944.10.30

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Trofim Gurjevics Naumenko vöröskatona 1906-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Vardan Hacsaturovics Nyekogoszjan főhadnagy 1918-1944.11.02

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred lövész századparancsnok

Ivan Vasziljevics Nyekraszov vöröskatona 1924-1944.11.23

Kirill Gorgyejevics Pincsuk vöröskatona 1909-1944.10.29

Pjotr Vlagyimirovics Pogorelov vöröskatona 1895-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Szokrat Alekszandrovics Privadze vöröskatona 1903-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Alekszandr Alekszejevics Prokofjev hadnagy, szakaszparancsnok 1910-1944.11.15

Alekszej Petrovics Rogacsev alhadnagy 1921-1944.11.09

163. lövészhadosztály, 365. tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Romanov vöröskatona ?-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

 Alekszandr Antonovics Rula vöröskatona 1925-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Makszim Ivanovics Szizov hadnagy 1918-1944.11.11

1. gárda légideszant hadosztály lövész századparancsnok

 

Az 5152-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Irvand Szemjonovics Adamzot vöröskatona ?-1944.10.25

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

Majlot Aksalov tizedes ?-1944.11.10

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred

Mihail Szamszonovics Beridze törzsőrmester ?-1944.11.25

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Berkutov vöröskatona ?-1944.11.10

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred 70. önálló rohamzászlóalj

Vaszilij Dmitrijevics Bigus vöröskatona

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Szergej Konsztantyinovics Bogomolov vöröskatona ?-1944.11.12

337. lövészhadosztály, 1127. lövészezred

Fjodor Abramovics Bratanov vöröskatona 1911-1944.11.03

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Ivan Fjodorovics Csaszovoj vöröskatona ?-1944.11.13

Anatolij Vasziljevics Csernyajev vöröskatona 1924-1944.10.24

1039. tarackos tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Darin vöröskatona ?-1944.11.10

375. lövészhadosztály

Lev Szelivesztrovics Domencsuk őrnagy 1904-1944.11.08

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Umar Dzsalimov vöröskatona 1919-1944.11.03

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Szergej Grigorjevics Fityejev vöröskatona 1920-1944.10.28

5. gárda áttörő tüzérhadosztály

Inokentij Gajgumakov vöröskatona 1905-1944.11.01

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1211. tarackos tüzérezred

Danil Fjodorovics Glusko vöröskatona 1901-1944.10.27

Klementin Grigorjevics Golub vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Konsztantyin Andrejevics Grebenjuk őrmester ?-1944.10.10?

409. lövészhadosztály

Ivan Leontyevics Gruzin gárda alhadnagy 1918-1944.10.30 vagy 1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred lövész szakaszparancsnok

Jakov Haszt. Gubajdulin vöröskatona ?-1944.12.08

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

David Emanuelovics Gutin hadnagy 1908-1944.11.19

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Virdo Haradzesvili vöröskatona 1914-1944.11.05

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Anyiszij Nyikolajevics Hlija tizedes 1918-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Lalabek Hudajberdijev vöröskatona 1911-1944.11.06

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Konsztantyin Kuzmics Ignatov vöröskatona ?-1944.11.24

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Szemjon Nyikiforovics Inozemcev gárda alhadnagy ?-1944.11.10

7. gépesített hadtest, 16. gépesített dandár

Ismeretlen szovjet katona ?-1944.11.06

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Alekszej Petrovics Ivanov százados 1919-1944.11.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Georgij Petrovics Ivanyenko főhadnagy ?-1944.11.19

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Ahmet Kerimov vöröskatona 1912-1944.11.01

Pjotr Dmitrijevics Kitenko alhadnagy 1924-1944.11.13

53. hadsereg

Pavel Alekszejevics Klepikov alhadnagy 1922-1944.11.09

312. éjszakai bombázórepülő hadosztály, 392. éjszakai bombázórepülő ezred navigátor

Jakov Ivanovics Kobzev vöröskatona 1912-1944.11.04

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Rasztiszlav Gurjevics Komjakov hadnagy 1924-1944.10.30

1219. tarackos tüzérezred felderítő

Nyikolaj Fjodorovics Kopiusz vöröskatona ?-1944.11.08

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Nyikita Markovics Kovbaszjuk szakaszvezető ?-1944.11.15

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Grigorij Kucenko vöröskatona 1913-1944.11.04

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Dmitrij Szavvics Kulenko hadnagy 1910-1944.11.29

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Imaljfa Petrovics Kulitjan vöröskatona 1918-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Kuznyecov ?-1944.11.09

Ivan Grigorjevics Kuzovkov vöröskatona ?-1944.10.26

4. gárda lovashadtest, 1815. önjáró tüzérezred

Szemjon Taraszovics Ljubcsin vöröskatona ?-1944.11.16

Pjotr Tyimofejevics Medvegyev vöröskatona ?-1944.11.16

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Grigorij Sztyepanovics Melnyikov vöröskatona 1898-1944.11.04

Anton Prokofjevics Mihajljuta vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Alekszej Antonovics Mocsanov szakaszvezető ?-1944.10.22

Pjotr Vasziljevics Mokrjak vöröskatona ?-1944.11.18

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Sabri Izrailevics Musztafajev ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Nifiptov szakaszvezető ?-1944.10.29

1. gárda légideszant hadosztály

Konsztantyin Georgijevics Nyedeljko őrnagy ?-1944.11.22

203. lövészhadosztály

Ivan Mojszejevics Oculjak vöröskatona 1921-1944.11.01

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

Alekszandr Pavlovics Pavlov vöröskatona ?-1944.11.09

6. lövészhadosztály, 333. lövészezred

Nyikita Kuzmics Petin vöröskatona ?-1944.11.11

Jefrem Danilovics Pivovar vöröskatona 1915-1944.11.06

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred II.zászlóalj

Borisz Gadzsimovics Sahkarimov hadnagy 1918-1944.11.01

203. lövészhadosztály századparancsnok

Pekporij Sanava vöröskatona ?-1944.10.24

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Konsztantyin Alekszandrovics Sutlov vöröskatona 1907-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Ivan Vasziljevics Szafronov vöröskatona 1915-1944.11.03

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Alekszej Alekszandrovics Szamusin vöröskatona 1909-1944.11.06

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Mihail Vasziljevics Szavcsuk vöröskatona 1913-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Sztyepan Fjodorovics Szkljarov vöröskatona 1913-1944.10.28 vagy 1944.10.29

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Pjotr Averjanovics Szletja vöröskatona ?-1944.11.30

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Vaszilij Gyenyiszovics Tobjan vöröskatona 1919-1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Leonyid Szpiridonovics Trenogih vöröskatona 1923-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Nyikolaj Pavlovics Tutubalin vöröskatona ?-1944.10.24

Uvarov vöröskatona ?-1944.11.11

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Valentyin Jakovlevics Vosztrikov gárda főhadnagy 1922-1944.10.24

5. gárda harckocsi hadtest, 20. gárda harckocsi dandár III. zászlóalj századparancsnok

Pavel Mihajlovics Zagorodnyij vöröskatona ?-1944.10.25 vagy 1944.10.26

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Mihail Vasziljevics Blazsko vöröskatona 1896-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fuat Hizbulajevics Galijev alhadnagy 1916-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Vaszilij Grigorjevics Szimrok hadnagy

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövész szakaszparancsnok

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Willi Becker gefreiter 1908.09.19 Alferde-1944.10.08 Püspökladány

Rudolf Becker oberleutnant 1923.01.07 Königsborn-1944.10.13 Püspökladány

Udo Bruns gefreiter 1924.10.01 Einswarden-1944.10.08 Püspökladány

 August Maria Frensch gefreiter 1904.08.24 Wesel-1944.10.08 Püspökladány

Johann Gabriel SS-Unterscharführer 1917.07.25 Duisburg-Großenbaum-1944.03.31 Püspökladány

Johann Gebhardt gefreiter 1923.03.24 Saargemünd-1944.10.13 Püspökladány

Rudolf Goedecke gefreiter 1908.10.24 Wiesbaden-Biebrich-1944.10.08 Püspökladány

Karl Hammer obergefreiter 1922.09.08 Hellmonsödt-1944.10.08 Püspökladány

Xaver Heinrich gefreiter 1907.03.25 Haslangkreut-1944.10.08 Püspökladány

Franz Hoboda ?-1945.12.09 Püspökladány

Heinrich Kanzonk unteroffizier 1913.07.30 Buer-Erle-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Kirsch obergefreiter 1922.05.05 Nieder Ehrenburg-1944.10.08 Püspökladány

Georg Koschitzki obergrenadier 1926.02.18 Schniedemühl-1944.10.13 Püspökladány

Herbert Köhler obergefreiter 1915.11.05 Wiehsstein-1944.10.13 Püspökladány

August Lederle ?-1945.12.09 Püspökladány

Wolfgang Joachim Limpach obergrenadier  Berlin-Charlottenburg1925.04.07-1944.10.12 Püspökladány

Waldemar Maiwald leutnant  Piesteritz1922.04.07-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Friedrich Wilhelm Merz obergefreiter  Vogelfang1921.02.02-1944.10.10 Püspökladány

Werner Karl Wilhelm Müller gefreiter  Berlin1921.07.09-1944.10.08 Püspökladány

Ewald Nennecker obergefreiter 1913.07.03 Dortmund-Bövinghausen-1944.10.08 Püspökladány

Hans Prüß obergefreiter 1910.06.09 Berlin-1944.10.08 Püspökladány

August Franz Rietmann obergefreiter 1922.02.09 Halverde-1944.10.08 Püspökladány

Heinz Rudolphi unteroffizier 1924.07.24 Kl. Waahr.-1944.10.12 Püspökladány

Günther Schröder grenadier 1925.05.29 Schleswig-1944.10.12 Püspökladány

Erwin Wilhelm Hermann Schulz grenadier 1922.02.14 Rakow-1944.10.13 Püspökladány

Hermann Schulz ?-1945.12.09 Püspökladány

Theodor Weyergraf schütze 1909.10.11 Düsseldorf-1944.10.08 Püspökladány

Horst Ernst Gustav Ziegler obergrenadier 1925.08.29 Genthin-1944.10.13 Püspökladány

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Borisz Gavrilovics Mjasznyikov hadnagy 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred szakaszparancsnok

Mihail Gyenyiszovics Zserebickij vöröskatona 1908-1944.10.21

Filipp Illarionovics Gyemencsuk alhadnagy ?-1944.11.19

30. lovashadosztály, 138. lovasezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Fjodor Ivanovics Csernopisznyij vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Ivanovics Kaszjancsuk gárda vöröskatona 1921-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

 Nyikolaj Ivanovics Peszkov gárda törzsőrmester 1921-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 68. gárda önálló aknavető osztály

 Nyikolaj Ivanovics Sztyepanov vöröskatona 1924-1944.10.23

Pjotr Ivanovics Judin gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszandr Jakovlevics Dovbnja vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Jefimovics Kravcsenko vöröskatona 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Andrej Konsztantyinovics Liszenko gárda kozák 1901-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Grigorij Konsztantyinovics Kupajev gárda kozák 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Nyikolaj Konsztantyinovics Kozlov vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Viktor Konsztantyinovics Utkin őrmester 1923-194?

Fjodor Leontyevics Zsigulszkij gárda kozák 1898-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Viktor Mironovics Filipcsuk vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Nyikiforovics Tjutjunyik gárda őrmester 1915-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Andrej Nyikolajevics Rudakov gárda vöröskatona 1925-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Vlagyimir Nyikolajevics Ivanov gárda őrmester 1909-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Anatolij Osztrovics Buzikin őrmester 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Alekszandr Parfenovics Kohanovszkij vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Parfilovics Bondarenko gárda hadnagy 1922-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövészszázad parancsnok

Ivan Pavlovics Vlaszov gárda őrmester 1910-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Ivan Pavlovics Szamszonov hadnagy 1921-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Calik Pejszikovics Hvojnickij vöröskatona 1924-1944.11.05

Hősi halál helye: Püspökladány

 Radlan Rahimovics Szpiridonov vöröskatona 1922-194?

Ivan Szemjonovics Cserkasin őrvezető 1919-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Musztafa Szemjonovics Tjumenyev gárda vöröskatona 1905-1944.10.08

4. gárda lovashadtest, 12. gárda aknavető ezred

Tyimofej Szemjonovics Bojcsenko vöröskatona 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Joszif Sztyepanovics Pugacs vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Ivan Tyimofejevics Grigorenko vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Szerdjukov törzsőrmester 1923-1944.10.07

10. gárda lovashadosztály, 128. harckocsiezred

Fjodor Vasziljevics Maklasov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Gyemjan Vasziljevics Borodaj őrvezető 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Vasziljevics Szidorov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Nyikolaj Szergejevics Nyikolajev gárda kozák 1904-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Pavel Ivanovics Szotnyikov tizedes 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Szergejevics Szvetlakov szakaszvezető 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Akim Vasziljevics Gorobenko őrmester 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Lev Vasziljevics Afanaszjev hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár II. zászlóalj harckocsi parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Jermakov szakaszvezető 1925-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Sztyepan Kuzmics Salapugin törzsőrmester 1920-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Nyikolaj Platonovics Petrov szakaszvezető 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Sztyepan Ivanovics Tronyenko vöröskatona 1897-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fjodor Izotovics Babenko vöröskatona 1905-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Alekszandr Jakovlevics Karpuhov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Batrogaszt Dzsibalejev vöröskatona 1912-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Szergej Fedotovics Radajevvöröskatona 1899-1944.10.1318. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Matvejevics Krasinnyikov tizedes 1923-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Nyikitovics Kovalenkovöröskatona 1912-1944.10.1418. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Jefim Grigorjevics Szamburszkij vöröskatona 1899-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Kirillovics Sztabroszkij vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Ardzsan Hudajnazarov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Aszarbek Dzsamburcsijev szakaszvezető 1924-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Amers Szatvaldijev vöröskatona 1913-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Alekszejevics Gvozgyikov hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár I. zászlóalj harckocsi parancsnok

Dmitrij Andrijanovics Baldin szakaszvezető 1908-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Daniil Nyikolajevics Zincsenko szakaszvezető 1912-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Vasziljevics Volkov tizedes 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Fjodor Fjodorovics Nyikiforovőrmester 1925-1944.10.0730. lovashadosztály, 138. lovasezred

Mihail Taraszovics Merkulov őrmester 1906-1944.10.21

24. önálló páncéltörő tüzérdandár, 484. páncéltörő tüzérezred

Alekszandr Alekszandrovics Volkov kozák 1923-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Grigorij Andrejevics Demin kozák 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Alekszej Geraszimovics Szadkovszkij kozák 1914-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Habib Ibrahimovics Abidovgárda hadnagy 1919-1944.10.1618. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Alekszandr Ivanovics Belozerov gárda hadnagy 1907-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred lövész század parancsnok

Vaszilij Ivanovics Ivanov törzsőrmester 1897-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály vegyiharc század

Vlagyimir Ivanovics Dobko gárda hadnagy 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred aknavető szakasz parancsnok

Nyikolaj Jakovlevics Grudnyevszkij kozák 1924-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Sztyepan Jakovlevics Vardakov alhadnagy 1918-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi parancsnok

Ivan Kuzmics Lipunov őrmester 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred

Alekszandra Nyikolajevna Zalivina őrmester 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Jefim Szemjonovics Abramov gárda alhadnagy 1925-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Dmitrij Vasziljevics Jarcev főhadnagy 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi szakasz parancsnok

Nyikolaj Boriszovics Nikulnyikov őrmester 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Andrej Grigorjevics Omeljcsenko hadnagy 1920-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred szakaszparancsnok

Rahim Muhamedovics Ahmedov tizedes 1915-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Leonyid Pavlovics Parsin vöröskatona 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Mitrofan Pavlovics Grebenkin szakaszvezető 1923-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Vlaszovics Lidacskov vöröskatona 1919-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Osztap Danilovics Romasenko vöröskatona 1901-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Trofimovics Rudenko vöröskatona 1904-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Vaszilij Ivanovics Cserescsenko vöröskatona 1920-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 255. légvédelmi tüzérezred

Ivan Fjodorovics Borscsev gárda kozák 1900-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Ivanovics Szilcsev gárda alhadnagy 1922-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred önjáró löveg parancsnok

Ilja Vasziljevics Pisenkov szakaszvezető 1916-1944.10.19

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Nyikolajevics Volkov szakaszvezető 1924-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár

Nyikolaj Alekszejevics Sikunov gárda százados 1922-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred ütegparancsnok

Ivan Nyikitovics Boromolov őrvezető 1922-1944.10.13

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Afanaszjevics Szoloha gárda kozák 1911-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Akimovics Cebro alhadnagy 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Andrej Alekszandrovics Szedov törzsőrmester 1916-1944.10.23

Fjodor Alekszejevics Zinszkij vöröskatona 1921-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Jurij Alekszejevics Jahno gárda kozák 1924-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Krasznoszlav Alekszejevics Mojszejev őrvezető 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Nyikolaj Alekszejevics Jaszinszkij vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pjotr Alekszejevics Szokolov gárda százados 1909-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, törzstiszt

Alekszandr Andrejevics Porovoj vöröskatona 1910-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pavel Appolonovics Sztihin vöröskatona 1908-1944.10.23

Alekszej Dmitrijevics Zavarzin gárda vöröskatona ?-1944.10.14

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszej Dmitrijevics Obihvoszt vöröskatona 1915-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Fjodor Dmitrijevics Csemurenkov vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Eriferovics Butorin gárda hadnagy 1918-1944.10.11

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred felderítő szakasz parancsnoka

Pjotr Fedoszejevics Ponomarenko vöröskatona 1923-194?

Nyikolaj Filippovics Kvasa gárda főhadnagy 1912-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály

Alekszej Fjodorovics Derebjancsenko vöröskatona 1909-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Gavril Fjodorovics Tyimofejev vöröskatona 1902-1944.10.26

Anna Fominicsna Sisova vöröskatona 1920-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Roman Frolovics Buharkin gárda vöröskatona -1944.10.142. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

 

Püspökladány elfoglalásáért és a környékbeli harcokban ELTŰNT szovjet katonák nem teljes névsora:

 

Mihail Fjodorovics Lukin szakaszvezető 1925-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Matvejevics Fjodorov alhadnagy géppuskás-szakasz parancsnok 1911-1944.11.14

Dzsura Dzsabarov szakaszvezető 1918-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Vaszilij Szemjonovics Francev alhadnagy 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi II. zászlóalj harckocsi parancsnok

*

************

*

Forrás:

Lábjegyzetben (szöveg alatt)

Külföldi veszteségi adatbázisok

Fotó:

Horváth Attila gyűjteménye

Püspökladány Anno gyűjteménye

www.podvignaroda.ru

*

Összeállítást készítette:   Horváth Attila

Szerkesztette:    Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE (Névsorral!)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN

ÚTRA KELNEK A HARANGOK

DOKUMENTUMOK

FOTÓTÁR

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.02.05.

1944, Püspökladány tragikus éve


Összeállításomban az 1944. év tragikus püspökladányi eseményeit kívánom megidézni, tisztelettel emlékezve meg Püspökladány II. világháborús polgári áldozataira, a kettétört emberi sorsokra.

A II. világháború néhány száz püspökladányi katonát áldozott értelmetlenül a háború véres oltárán, s azt követően is rengetegen sínylődtek hadifogságban, munkatáborokban, ahonnan sokaknak nem sikerült a hazatérés, s nyugszanak ma is számolatlanul idegen országok földjében. Sok még a feltárandó emlék, a feldolgozásra váró ismeret, melyben mindenkinek feladata van. A legtöbb család érintett volt a háborúban, gyermekek, édesapák, férjek, szerelmek, testvérek után aggódtak otthon évekig, s várták reménykedve hazatértüket. Naplók, levelek, fényképek őrzik még emléküket, melyek még mesélni tudnának. „Szólítsuk meg” őket, fogjuk vallatóra az emlékeket, s őrizzük meg együtt őseink emlékét.

1944 szomorú év volt településünk életében, ugyanis nemcsak elszólított katonáink, de az itthon maradt lakosság körében is szedett áldozatokat a háború. Az ő nevük és sorsuk kevésbé ismert és vésődött be a püspökladányiak emlékezetébe, ezért szeretném, ha együtt emlékeznénk rájuk.  Korábbi ismertetőimet főleg a helyi lakosok visszaemlékezései alapján igyekeztem összeállítani, ebben az összeállításban pedig két időpont, időszak kerül górcső alá, melyben Püspökladány is „háborús hadszíntérré” változott. A vizsgált időpont, illetve időszak 1944. június 2-a és 1944. októberének eseményei.

.

1944. június 2., a halálos bombatámadás éjszakája

.

B. Kiss Albert Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990. című könyvében így emlékezett vissza 1944. június 2-a éjszakájára:

„1944. június 2-án este napi munkánk után nyugovóra tértünk. A második világháború ebben az időben kegyetlenül szedte áldozatait. Alig aludtunk el, a légiriadó hangjára felébredtünk. A szobába az ablakon keresztül erős fény szűrődött be. Szóltak a szirénák. Gyorsan felöltöztünk. Mindnyájan kiszaladtunk a házból. Odakint olyan világos volt, hogy ilyet éjszaka sosem láttunk. A ledobott fény világította meg a községet. Eközben a repülőgépek mély hangja egyre közeledett. Mi gyorsan azokat a szomszédokat, akik még nem voltak talpon, felébresztettük. Mindenki, aki csak tehette, az udvaron előre elkészített földbunkerbe (légógödör) menekült. Mi is oda mentünk le. Angolszász repülőgépek szórták a nagyméretű bombákat. Nagy volt a félelem. Csak úgy mozgott a föld alattunk. Bombázás után a gépek elmentek, a lakosság kijött az óvóhelyekről. Nagy volt a riadalom a községben. Mentünk segíteni oda, ahol kellett. Több helyen bomba csapódott kertekbe, sőt házakra is. Többen meghaltak a községben. Volt olyan ház, hogy eltűnt a helyéről. Csak egy óriási tölcsér maradt a helyén.”

Kecskés Gyula tanító pedig így emlékezett vissza ezekre a napokra, 1974-ben:

„1944. június 2-a: Püspökladány, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár bombázásának a napja. Június 1-én délután eső volt, de estére kitisztult az ég. Éjjel dörgésre ébredt a feleségem. Ő ébresztett, hogy ez a dörgés, ami hallatszik, nem égzengés. A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben a gyerekek, hogyha omlik a ház, a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk, a Darányi-telepi házra is esett bomba. A községben a fő célpont a MÁV Pályaudvar volt. Mire a konyhába kimentünk, emlékezetem szerint meg is szűnt a bombázás. Hamarosan összeverődött az utca, jöttek a hírek, hol történt a baj.

Másnap délután 3 órakor a református temetőben 5-6, 4 órakor a katolikus temetőben 7-8 halottat temettek el. A község nevében én mondtam rövid búcsúbeszédet és koszorúztam meg a koporsókat. Másnap külön temettük el Lengyel Imre nyugalmazott református lelkészt. Így emlékezetem szerint 12-14 halottja volt községünkben a bombázásnak.”

*

Nemrégiben Horváth Attila debreceni helytörténésszel, II. világháborús kutatóval beszélgettem e nap eseményeiről, aki elmondta, hogy véleménye szerint azon az éjszakán eltévedt és célt tévesztett angol gépek ejtettek bombát Püspökladány településre. Véleménye szerint a brit királyi légierő 205. bombázó osztálya véletlenül támadta Püspökladányt azon az éjszakán, navigációs és célmegjelölési hibából fakadóan, ugyanis az eddigi források szerint Szolnok volt az elsődleges célpont. Véleményét kutatásaira alapozta.

*

A 205. angol bombázó osztály éjszakai feladatokra bevethető Vickers-Wellington gépe

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Horváth Attila megmutatta annak a hét fő polgári személynek a névsorát is, akik azon az éjszakán életüket vesztették Püspökladányban. Ez további kutatásokra ösztönzött, mely fájdalmas eredményeket hozott.

A hivatalos feljegyzések szerint 1944. június 2-án éjszaka az alábbi lakosok vesztették életüket Püspökladányban, ellenséges bombatámadás következtében:

1.) Megyaszai Gáborné, született Kovács Piroska

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 94/1944

2.) Megyaszai Gábor

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 4 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 95/1944

3.) Megyaszai Lajos

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 1 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 96/1944

4.) Fodor István nyugdíjas vasúti őr

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 69 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 97/1944

5.) Vaál Erzsébet iskolai tanuló

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 12 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 98/1944

6.) Cs. Kiss Sándorné, született Pelbárt Margit

Lakcím: Püspökladány Kassai utca 11.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 100/1944

7.) Lengyel Imre nyugalmazott református lelkész

Lakcím: Püspökladány Rákóczi utca 62.

Életkor: 65 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 3 óra

Halotti anyakönyvi szám: 101/1944

Kecskés Gyula tanító emlékeivel összevetve mindössze 7 áldozat adatai kerültek anyakönyvezésre a bombázást követő napon, 1944. június 3-án. A halotti anyakönyv se a megelőző oldalakon, se a következő napokban nem tartalmaz bejegyzést több áldozatra vonatkozóan, így a hivatalos feljegyzések szerint 7 polgári áldozatot követelt Püspökladányban az az éjszaka.

A megjelölt házak, ahol a földet ért bombák a csendben alvók álmát és életét örökre kioltották Püspökladányban, a Petri- és a Darányi-telepen: Petri telep 581., Szent László utca 34., Rákóczi utca 62. és Kassai (későbbi Csenki Imre) utca 11.

B. Kiss Albert és Kecskés Gyula visszaemlékezései egybehangzóan idézik meg ezt a fájdalmas éjszakát, míg B. Kiss Albert a Petri-telepen (Karcagi utca), Kecskés Gyula a Darányi telepen (Bajcsy utca) élte át ugyanazt a rettegést. Ők és családjuk szerencsésen túlélték a bombatámadást, de 7 püspökladányi sorstársukkal már nem volt ily kegyes a sors.

.

Az 1944. októberi események polgári áldozatai Püspökladányban

.

E tragikus püspökladányi veszteségek után még nagyobbak következtek 1944. októberében, az őszi hadműveletek során. A püspökladányi események alaposabb rekonstruálása ma már nehéz feladat, mert a fennmaradt helyi források meglehetősen szűkszavúan emlékeznek erre az időszakra. Pedig a püspökladányi polgári áldozatok száma jelentős volt, mely adatok összegyűjtésére a halotti anyakönyvek nyújtanak támpontot.

Ebben az időben a Tiszántúl térségét, s különösen Debrecent és környékét a 2. Ukrán Front (szovjetek) és a Dél Hadseregcsoport (a németek) tartotta jelentős stratégiai területnek, hiszen Erdély kapujának számított, s ez a hadműveletek szempontjából fontos útvonal volt. A szovjet Plijev-csoport hadtestei október 8-án érték el széles arcvonalon a Debrecen-Szolnok műutat és vasútvonalat – melyeknek különös stratégiai jelentősége volt a harcok során – s ekkor vonultak be többek között Püspökladányba is. Ez a meghatározó vasúti és közúti csomópont a következő napokban többször cserélt gazdát, de 8-án, amikor először foglalták el a szovjetek, alkalmas kiindulópont volt arra, hogy innen induljanak tovább a csapatok a 4. számú műúton Hajdúszoboszló elfoglalásán keresztül Debrecen irányába. Eközben a német hadvezetés Szolnok irányából páncélosokat küldött a 2. Ukrán Front megállítására. A német páncélosok október 9-én este érkeztek meg Püspökladány alá és még aznap éjszaka elfoglalták a települést. Itt, Püspökladányban egyesült e német egység azzal a másik német páncélos hadosztállyal, amelyik Berettyóújfalu felől szintén Püspökladány felé támadt. Eközben a szovjet 6. gárda lovas-hadtestet elvágták a főerőktől, s e szovjet hadtest 8 napon keresztül harcolt bekerítésben Hajdúszoboszló, Hajdúszovát térségében. A bekerített egységeknek a szovjet hadseregparancsnok, Malinovszkij marsall parancsára repülőgépek segítségével igyekeztek lőszert és egyéb szükséges anyagokat juttatni, de ez természetesen nem fedezte a szükségleteket. Végül október 12-én mégis sikerült Püspökladányt visszafoglalnia a szovjeteknek. Malinovszkij marsall parancsot adott az időközben idevezényelt 18. önálló harckocsi-hadtest parancsnokának, hogy kísérelje meg a behatolást Hajdúszoboszlóra. Október 16-án – a sötétség beálltával – indult el Püspökladányból a harckocsikból és 44 gépkocsiból álló oszlop Hajdúszoboszlóra, majd két nap múlva újra csatlakozott az alakulat a főerőkhöz, s innen indultak aztán tovább Debrecen elfoglalására. A hadtest továbbvonult, de elvonulásukat követően Püspökladányba is települt szovjet városparancsnokság.

Az általános harcászati ismertető után lássuk, hogyan emlékeznek vissza az eseményekre a helyiek, hogyan foglalhatóak össze az erről a pár napról szóló visszaemlékezések:

Az első szovjet támadás 1944. október 8-án érte a települést. A támadás hajnali 5 órakor leadott géppuskatűzzel vette kezdetét, mely a református templomot érte. A szovjet támadást Szerep felől, az akkori református, mai köztemető irányából, valamint a bárándi úton tankok indították, amikkel német páncélosok és aknavetők szálltak szembe (németek március óta állomásoztak a településen). Ennek eredményeként a bárándi úton és a Keleti soron több ház megsérült. Eközben a levegőben is folyt a légitámadás. A szovjetek ideiglenesen elfoglalták a községet. Másnap a szovjetek kivonultak a településről, a németek pedig visszafoglalták azt. Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskolaépület udvarára volt felállítva, ekkor zajlott a debreceni csata is. A község két napig volt a németek kezén (október 10-11.).

A szovjetek végül október 12-én foglalták el és szállták meg Püspökladányt. A források szerint a menekülő német csapatok hatalmas pusztítást végeztek, ekkor semmisült meg a községháza, az egyházközségek iratainak, dokumentumainak zöme, majd a fatelítőt is felgyújtották. A fatelítő telep összes faállománya hatalmas tűzzel égett, a környékbeli falvakban azt hitték a nagy tűz láttán, hogy leégett egész Püspökladány.

Ebben az időben a lakosság nélkülözése mérhetetlen volt. Az üzletek ki voltak fosztva, fel voltak törve. Az emberek elbújtak, elmenekültek, csak akkor jöttek elő, mikor egy-egy időre megszűnt a bombázás. A szovjet csapatok nagy része továbbvonult, de egy szovjet parancsnokság kiépítésre került Püspökladányban. Az ittmaradó szovjet katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, élelmeznie. A községházán kialakított kórházban püspökladányi asszonyok látták el a sebesülteket, folyamatos volt a halottak temetése.  Sok elhunyt katonát a köztereken temettek el, később kerültek át a helyi temetőbe, de a város főterén is létesültek katonasírok. Október 8-tól átmenetileg megszűnt a községben az áramellátás.

(A következő hetek, hónapok eseményeiről részletesebben olvashatnak korábbi összeállításainkban, a II. világháború rovat fejezeteiben.)

*

A visszaemlékezések alig szólnak a helyi áldozatokról, pedig az októberi harci eseményekkel összefüggésben 30 püspökladányi polgári személy adatait őrizte meg a halotti anyakönyv. Bár van néhány eset, mellyel kapcsolatban utólag már nehéz megállapítani a háborús eseményekkel való összefüggést (28-29. név), a megrendítő halálesetek az ezekben a harcokban szerzett sebesülések azonnali, vagy későbbi következményei.

A II. világháborús események püspökladányi polgári áldozatainak névsora 1944. október-november hónapban:

1.) október 8. de. 10 óra – Juhász Sándor napszámos – 20 év – Nyugati sor 1. – fejlövés (250/1944.)

2.) október 8. de. 12 óra – Faragó Irma – 12 év – Keleti sor 10. – gyalogsági lőfegyver találata (185/1944.)

3.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Imre napszámos – 16 év – Andrássy u. 53. – gyalogsági lőfegyver találata (180/1944.)

4.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Bálint napszámos – 58 év – Rákóczi u. 30. – bombatámadás (238/1944.)

5.) október 9. de. 9.00 óra – Széll István napszámos – 24 év – Keleti sor 26. – katonai lőfegyver találata a XII. dűlőben (169/1944.)

6.) október 9. de. 10.00 óra – Makai István fűszerkereskedő – 56 év – Kossuth L. u. 21. – tüzérségi lövedék találata (194/1944.)

7.) október 9. du. 18.00 óra – Csaba (v. Csala) József nyugdíjas kalauz – 61 év – Szent L. u. 18. – gyalogsági lőfegyver találata (186/1944.)

8.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs fm. bérlő – 36 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (163/1944.)

9.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs elemi iskolai tanuló – 10 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (164/1944.)

10.) október 12. du. 14.00 óra – Baranyai Andrásné Tóth Eszter – 42 év – Szabadság tér 10. – tüzérségi lövedék találat (192/1944.)

11.) október 13. du. 16.30 óra – Horváth Károly ny. vasúti főtávírász – 57 év – Petritelep 280. – gépfegyver lövedék találat (183/1944.)

12.) október 14. de. 7.00 óra – Tóth Ilona – 4 év – Lázár tábornok u. 16. – tüzérségi lövedék találat (181/1944.)

13.) október 14. du. 16.00 óra – D. Szabó Sándor földműves – 23 év – Damjanich u. 24. – ellenséges bombatámadás (203/1944.)

14.) október 14. du. 16.00 óra – Zagyva Sándorné Atkári Anna – 46 év – Petritelep 286. – repülő bomba szilánk találat (220/1944.)

15.) október 15. de. 7.00 óra – Rácz Gábor kisbirtokos – 59 év – Kismester u. 2. – tüzérségi lövedék találata (206/1944.)

16.) október 15. du. 19.00 óra – Tóth Lajosné Asztalos Sára – 64 év – Árpád u. 6. – tüzérségi lövedék találata (168/1944.)

17.) október 17. de. 12.00 óra – Vona Jánosné Szabó Irén – 23 év – Szent L. u. 28. – tüzérségi lövedék találata (167/1944.)

18.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Lajos fm. bérlő – 60 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (173/1944.)

19.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándorné Vígh Zsófia – 24 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (174/1944.)

20.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándor – 4 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (175/1944.)

21.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy József – 8 hónapos – Klapka u. 1. – bombatalálat (176/1944.)

22.) október 23. du. 20.00 óra – özv. Kerekes Lajosné Varga Julianna – 70 év – Hunyadi u. – bombatámadás (21/1945.)

23.) október 28. du. 16.00 óra – Keserű Balázs fm. bérlő – 35 év – Wesselényi u. 12. – gyalogsági lőfegyver találat (189/1944.)

24.) október 30. de. 4.00 óra – Baranyai Sándor kisbirtokos – 38 év – Árpád u. 9. – bombatalálat (222/1944.)

25.) november 3. du. 15.00 óra – D. Kiss Jánosné Baranyai Etelka – 38 év – Andrássy u. 28. – páncélkocsi gázolás (216/1944.)

26.) november 5. de. 1.00 óra – ifj. Horváth Károly szíjgyártó segéd – 26 év – Petritelep 280. – légnyomás következtében (184/1944.)

27.) november 17. du. 5.00 óra – Csergei Sára – 15 év – Petritelep 669. – gyalogsági lőfegyver találat (204/1944.)

28.) november 26. du. 20.00 óra – vitéz Miklóssy Sándor építő mester – 54 év – Petőfi u. 5. – szívlövés a Sőreföld dűlőben (254/1944.)

29.) november 28. – Máthé Gábor fm. bérlő – 50 éves – Teleki M. u. 19. – fejlövés (224/1944.)

30.) december 4. du. 15.00 óra – Császár Pál vasúti munkás – 19 év – Zentai u. 6. – tüzérségi lövedék robbanása (230/1944.)

A sorok adatainak értelmezése:

(1) – sorszám, (2) – elhalálozás ideje, (3) – név, (4) – életkor, (5) – lakcím, (6) – halál oka, (7) – anyakönyvi folyószám

*

A háborúban minden halál értelmetlen, de amikor fegyvertelen polgári lakosságot támadnak fegyverekkel, még kegyetlen is. Gyerekek, nők, idős emberek… a háború ártatlan áldozatai. A gyász, a fájdalom ismeretlenül is sokkolja az emlékezőt.

E püspökladányi személyek nevei – melyeket a II. világháború égetett Püspökladány képzeletbeli történelemkönyvébe – nemcsak az anyakönyvekben, de B. Kiss Albert korábban említett könyvében is megemlítésre kerülnek, a katonai áldozatok névsorában. 34 polgári áldozat neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön is megtalálható, viszont 3 nevet hiába keresünk rajta.

A II. világháború püspökladányi áldozatainak tiszteletére emelt emlékműről hiányzó nevek:

Megyaszai Gábor (4 éves)

Megyaszai Lajos (1 éves)

Nagy József (8 hónapos)

*

Kérem, emlékezzünk ezen összeállítással a II. világháború püspökladányi áldozataira, különös tekintettel a település polgári áldozataira!

 

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Epilógus

A téma kutatása közben bekövetkezett az a megrázó helyzet, amikor a kutató egy település történetének megismerése közben saját családja tragédiájával is találkozik.

A névazonosság okán önkéntelenül is családkutatást végeztem, s ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 1944. június 2-án ellenséges bombatámadás során életét vesztő Megyaszai vezetéknevű áldozatok – Megyaszai Gáborné (Kovács Piroska) 4 és 1 éves gyermekei – saját rokonaim voltak. Nemcsak adatgyűjtőként, de édesanyaként is lesújtott e hír. Miután a két gyermek, Megyaszai Gábor és Megyaszai Lajos, valamint Nagy József gyermek neve lemaradt a település II. világháborús emlékművéről, ezt az összeállítást az ő emléküknek ajánlom!

Megyaszai Szilvia

*

Források:

Árokay Lajos: Emlékező tájak

B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990.

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Ladányi Híradó évfolyamszámai 1973 – 1984.

Püspökladány város halotti anyakönyve

Képek: internet

*

— *** —

*

2015. 10. 09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a halálos áldozatokat követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket.

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

*

 

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

*

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Galgóczi Attila gyűjteménye (tisztiorvosi köpeny)

2014. október 15-én került sor a Püspökladányi Városi Könyvtár Tagintézményben „A II. világháború püspökladányi eseményei” című előadásra, Rásó János helytörténet-kutató prezentálásában, aki előadása során elsősorban a II. világháború kelet-magyarországi, 1944. őszi eseményeinek ismertetésére törekedett, kiemelt figyelmet fordítva a hadviselő felek püspökladányi vonatkozású harcaira is.

Mint tudjuk, a szovjet–román csapatok 1944. szeptember második felében érték el a magyar Alföldet. További terveik szerint be kívánták keríteni az Észak-Erdélyben és Kárpátokban védekező német–magyar csapatokat, ennek érdekében 1944. október 6-án megindult az úgynevezett „debreceni támadó hadművelet”. Mivel azonban a német–magyar erők is készültek egy korlátozott célú támadásra délkeleti irányban, az e célból összpontosított csapatok az Alföldön összecsaptak a támadókkal. Az így kialakult csatában mindkét fél elsősorban páncélozott harcjárművekkel felszerelt alakulataitól várta a sikert, s ezek a hadműveletek kerültek górcső alá a beszámoló alkalmával.

Az előadás során a résztvevők megismerkedhettek a 70 éve zajlott Debrecen-környéki, alföldi páncéloscsata eseményeivel, annak jelentőségével és veszteségi mutatóival is. Az előadás széleskörű forrásfeldolgozásra épült és térképrészletekkel illetve, az „Ellenség a kapuknál” című filmrészlet-vetítéssel került színesítésre.

*

Ezután Galgóczi Attila püspökladányi magángyűjtő korabeli katonai ruházatból, fegyverekből és egyéb harcászati kiegészítőkből álló különleges gyűjteményét mutatta be. A rendezvény résztvevőit lenyűgözte a kiállított darabok eredetiben megőrzött részletgazdagsága és azok szakszerű ismertetése. Sokan ez alkalomból szereztek tudomást ezen impozáns püspökladányi magángyűjtemény létezéséről.  Magyar és német egyenruhák, valamint ezek kiegészítői is bemutatásra kerültek, így például egy magyar gyalogos honvéd egyenruha, egy Horthy korabeli tisztiorvosi köpeny és egy Waffen SS, Hitlerjugend hadosztályába tartozó gyalogos katona egyenruha is. A bemutató során a hallgatóság megismerhette mindezek háború alatti változásának módozatait és okait is. A gyűjtő két püspökladányi darabra is felhívta a figyelmet, melyeket a településen találtak, egy magyar lánggránát tokra és egy német Wehrmacht övcsatra.

További érdekességként kerültek kiállításra a Mátyás Ferencné által felajánlott, II. világháborúban harcoló férje emlékei, így többek között katonai igazolványa, s vitézi avatásának dokumentumai, kitüntetései is. A Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény is biztosított néhány dokumentumot az alkalmi kiállítás anyagához.

Kérem, tekintsék meg a rendezvényen készült fotókat!


Megyaszai Szilvia

*

Képgaléria:

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

(2014.10.11.)

„A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom

is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha

egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben  a gyerekek, hogyha omlik a ház,

a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk,

Darányi-telepi házra is esett bomba.”  (Kecskés Gyula)

*

VISSZAEMLÉKEZÉSEK…

Püspökladányiak emlékei a II. világháborúról

 

A Püspökladány Anno honlap II. világháború című rovatának előző írása – a 70 éves évfordulóra emlékezve – a II. világháború püspökladányi eseményeinek rövid bemutatására, összefoglalására tett kísérletet, a mai megemlékezésben a háború túlélői „szólalnak meg”… Így e kettő együtt próbál egy egészet alkotni.

Néhány, korábban papírra vetett visszaemlékezést megőrző forrást hívtam segítségül, hogy az azokban közzétett, felidézett személyes emlékek – melyek B. Kiss Albert pékmester közéleti és családi naplóiban, Kecskés Gyula tanító és Rettegi Istvánné tanárnő nyilatkozataiban, cikkeiben olvashatóak – segítségével utazzunk vissza az időben és ismerjük meg általuk a háború püspökladányi eseményeinek néhány részletét. A háború után évekkel később felidézett egyéni sorsok, szubjektív benyomások sok általános helytörténeti ismeretet is megőriznek, melyek tovább gazdagíthatják tudásunkat erről a korszakról. Az emlékek nem a távoli hadszíntereken harcoló katonák sorsát mutatják be, hanem azt, hogyan élték meg a háborút az itthon-maradt püspökladányiak. A megindítóan feltárt részletek – itt Retteginé Annuska néni őszinte beszámolójára gondolok, a szülők és ladányi emberek összefogására az iskola rendbehozataláért – talán másoknak is könnyeket csalnak a szemébe, ahogyan az emberi összetartás és segítő önzetlenség példáit tárják elénk.

Az események teljes rekonstruálásához természetesen még több szemtanú, túlélő által felelevenített visszaemlékezés is kevés lenne, de azt gondolom, hogy az itt közzétett válogatás is kellően szemlélteti a történéseket, a háború borzalmait, a lakosság nehéz életét, félelmeit és nélkülözéseit.

A megidézett történetekben további püspökladányi személyek nevei is olvashatóak, épületeink, utcáink, településrészeink kerülnek említésre.

Kérem, fogadják e múltra emlékező válogatást nagy érdeklődéssel, s tisztelettel!

 

***

Katonaság vonulása a háború alatt. (Forrás: magángyűjtemény)

***

*

Válogatás Kecskés Gyula 1974. évi visszaemlékezéseiből

(1974. évi Ladányi Híradó, gyűjtötte: Matolcsi Mária)

 

 1941. évről:

„Sok feljelentés, besúgás történt irigységből, bosszúból. Gyűlölködés, irigység, félelem, rettegés ülte meg az azelőtt békés falut, lelkeket. 1941. vagy 42-ben megkezdődött a zsidó munkaszolgálatosok behívása. Fegyvert nem adtak a kezükbe, kiképzés nélkül vitték őket a frontra hadi szolgálatra.”

 

1944. március:

„1944. március 19-én Nádudvaron lakó sógoromat telefonon hívtam, ő közölte velem, hogy a németek megszállták Pestet. Másnap Barta László esperestől hallottam – aki 19-én Pestre akart utazni – hogy Törökszentmiklóson hírét hallották Pest megszállásának, így vele együtt sokan, főleg zsidó utasok megszakították útjukat és hazajöttek. Még azon a héten megszigorították a légvédelmet. Hét hátulján be kellett minden iskolát zárni, szét kellett bocsátani a tanulókat. Ebben az évben kivételesen március 27-én volt a bizonyítványosztás. Indok: A tantermeket elfoglalta a német katonaság és az állandó légiveszély.”

 

Az 1944. májusától begettózott püspökladányi zsidókat később Debrecenbe szállították. Őket valószínűleg azzal a csoporttal vitték ki az országból, melyről ez olvasható:

„Az V. és VI. csendőrkerületekből (Szeged, Kecskemét, Szabadka, Bácsalmás; DEBRECEN, Szolnok, Békéscsaba és Berettyóújfalu gyűjtőtáborokból) 1944. június 25-28. között történt a 61.994 zsidó deportációja. Június 28-ig tehát – Ferenczy hivatalos jelentése szerint – 129 szerelvénnyel 380.660 zsidó fajú egyént szállítottak ki ez akciók során az országból.”

(Lévai Jenő: Feketekönyv a magyar zsidóság szenvedéseiről, 1946.)

.

1944. június 2.:

„1944. június 2-a: Püspökladány, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár bombázásának a napja. Június 1-én délután eső volt, de estére kitisztult az ég. Éjjel dörgésre ébredt a feleségem. Ő ébresztett, hogy ez a dörgés, ami hallatszik, nem égzengés. A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben a gyerekek, hogyha omlik a ház, a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk, a Darányi-telepi házra is esett bomba. A községben a fő célpont a MÁV Pályaudvar volt. Mire a konyhába kimentünk, emlékezetem szerint meg is szűnt a bombázás. Hamarosan összeverődött az utca, jöttek a hírek, hol történt a baj.

Másnap délután 3 órakor a református temetőben 5-6, 4 órakor a katolikus temetőben 7-8 halottat temettek el. A község nevében én mondtam rövid búcsúbeszédet és koszorúztam meg a koporsókat. Másnap külön temettük el Lengyel Imre nyugalmazott református lelkészt. Így emlékezetem szerint 12-14 halottja volt községünkben a bombázásnak.”

.

„A támadás a községet Karcag irányából érte, valószínűleg azért, hogy a vasút és közút használhatatlanná tételével a németek útját elvágják. Másnap a község vezetői megvizsgálták a határban történt károkat s véleményük szerint szerencséje volt Ladánynak, ugyanis a bombák nagy része a határban ért földet.

Még egy szerencséje volt a községnek, mégpedig az, hogy előző nap eső volt. Ennek tulajdonítják ugyanis azt, hogy az állomástól kb. 500 méterre leeső 14 q súlyú légiakna nem robbant fel. Ez feltehetően a pályaudvarnak lett szánva. Ha az akna felrobbant volna, a körzetben nem maradt volna meg épület. Az aknát Debrecenből érkező tűzszerészek hatástalanították.” (Ladányi Híradó 1974. évi 2. száma)

.

„Az éjjeli riasztáskor – úgy 2 óra körül – rövid idő múlva már nem keltünk ki az ágyból. Szerte „Titó-gépeknek” nevezték a felettünk elszálló „Rata-gépeket”. A Szovjetúnió gépei nem bombáztak, Jugoszláviába Titónak – ezt a nevet akkor hallottuk először – vitte a hadianyagot minden hajnalban.”

Romániának a Szövetségből való kilépésével megkezdődött az Erdélybe telepített hivatalnokok menekülése: „Nagy része a Nagyvárad-Püspökladány vonalon jött autókon, vonaton, sokan pedig szekerekkel. A menekülők pár napot is eltöltöttek az iskolában, amíg tovább mehettek. Ezek hatására sokan szekerekkel azonnal útnak indultak Pest felé. A menekülők sodorták magukkal még a józanabbakat is, mint a mesében.

Lassan terjedni kezdett a falu kiürítésének terve. A lakosság egy részét ügyes csellel lakoltatták ki. A budapesti fizetési központ soron kívül utalta ki minden alkalmazott részére az egyhavi fizetést előlegként és igazolványt adott, amelyre csak Budapesten vehetik fel az esedékes újabb fizetést.”

 .

1944. október eleje:

„Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskola udvarán állt, a mostani Járási Hivatal felé fordított csővel. Kaba felől 8 órától kezdve állandó lövöldözés zaja volt hallható, ekkor zajlott az un. „debreceni csata”. Két napig volt a németek kezén a falu.”

„A visszavonuló német csapatok hatalmas pusztítást végeztek a községben. A községházát feltörték, ekkor veszett nyoma a községi könyvtár köteteinek. A lezárt íróasztalokat feltörték, az ott talált iratokat, okmányokat válogatás nélkül szedték össze, vitték magukkal, vagy pedig semmisítették meg.

A faluból összeszedett állatokat bezárták egy épületbe, feltehetően még (október) hetedikén. Ezekre csak a falu felszabadítása után találtak rá, mikor a szerencsétlen jószágok kínjukban (hiszen napok óta nem ettek) egymást ették.”

.

„Még ezen a napon a fatelítő faállományát is meggyújtották. A tűz megfékezésére a harc közepette nem volt mód, így még sötétedés után is bevilágította a falut a hatalmas máglyaláng. Ekkor támadt a környező falvak lakosai között az a hír, hogy a község leégett.

A boltok, kocsmák mind fel voltak törve, a községháza udvarán álló ún. bűnjelkamra is fel volt törve. Mindez a lakosság beavatkozása nélkül történt. Az emberek elbújtak, elmenekültek, ki hogy tehette. Csak akkor jöttek elő, mikor egy-egy időre megszűnt a bombázás.” (Ladányi Híradó 1974. évi 2. száma)

 

„1943-ban a búzavetés 9.948 hold volt, s 1944-ben ez 110 holdra csökkent.” (Faragó Imre 66 éves nyugdíjas tsz-tag)

.

„Ez volt az első találkozásom a szovjet katonákkal. 4 óra felé elült a zaj. Hazamentünk, ha jönnének, otthon fogadjuk őket. Nemsokára jött is 3-4 katona. Először a gangon egy riasztót lőttek, utána megmutatták a fegyverüket, mindig ez volt a sorrend, úgy egy hétig, 10 napig, ha jöttek. Kolbásszal kínáltuk őket. Kenyér nem volt, azt ők adtak. Az első katona inget kért. Később egy másik az ruhafélét, hogy a sebét bekössék. Dorogi Ágnes akkor 4 éves volt. Őt a gangon találta az első katona. Kolozsváron gyártott csokoládéval kínálta meg. Aznap 4-5 csoport katona jött, mindet megetettük. Semmi gorombaság nem volt egy részéről sem. Attól féltem: ezek az emberek a Volgától rommá tett falvaikon jöttek keresztül. Hogy fognak ezek bánni velünk, akik részt vettünk az ellenük indított harcban. Nem fizettek rosszal a gonoszért!” (1944. október 12.)

 

*

***

B. Kiss Albert pékmester visszaemlékezései

(Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája, Püspökladány, 1991.)

 .

 „A háború utáni (és alatti) kenyérsütésem története

1942. október 1-jén sütőipari tanoncnak szegődtem be. Mesterem Nagy Károly sütőmester volt. A Petri-telepen szüleim tulajdonát képező pékséget bérbe vette ki. Tanulóidőmet az ipartestületi szerződés 2 évben határozta meg. A szakmát mesteremtől tanultam meg. 1943 őszén mesteremet behívták katonának. Az orosz frontra vitték. Fél év múlva leszereltették. Míg távol volt, mesterem felesége Nádasi György sütősegédet vette fel szakmunkásnak az üzembe.

Ladányból egyre több pékmestert hívtak be katonának. A háború 1944. őszén egyre közelebb került az ország határához. 1944. szeptember 7-én a község egész területén kidobolták, hogy szeptember 9-én és 11-én minden 18—60 év közötti férfi jelentkezzen a községháza udvarában. 3 napi élelmet és takarót hozzanak magukkal. Aki nem jelenne meg, a családját éri súlyos sérelem. A férfiak elhajtását 2 napra tervezték. Közben mesteremet is megint behívták katonának. Síró anyák, leányok és gyermekek jelenlétében indultunk el szeptember 9-én a községháza udvarából gyalog, Tiszacsegére. Nádudvar felé mentünk, a hortobágyi legelőn keresztül. Azon a tragikus 2 napon Ladány férfilakosságából csak az idősek és betegek maradhattak otthon. A karhatalom a községben (Tiszacsegén) minden 2 szobás lakásból az egyiket lefoglalta a bevonuló civilek részére. Több községből irányítottak oda embereket. A kiürített helységekben szalmára feküdtünk le. Még a kamrákban, több helyen a padláson, még a tyúkólpadláson is feküdtek elhajtott emberek. Az elégedetlenség hamarosan nőtt Tiszacsegén. Egyre többen szöktek meg, még a vezetők köréből is. Mi is megszöktünk 2 barátommal együtt. Vándoroltunk, úgy tudtuk magunkat élelemmel ellátni, hogy gazdáknál dolgoztunk pár napig élelemért és szállásért. Aztán mentünk tovább Gyöngyös felé. Majd visszakanyarodtunk honvágyunk irányába, Ladány felé. A front Jászszentandrás határában, Pusztafogason ért bennünket. Szerencsére megmaradtunk. Hazafelé jövet Tiszaroffnál hozott át bennünket ladikon a révész a Tiszán. Bekísért bennünket a közelben lévő szovjet katonai parancsnokságra igazolás végett. A parancsnokság, mint elhurcolt leventéket leigazolt, és hazaengedtek bennünket. 1944. december 9-én gyalog tértünk haza szüleinkhez. Óriási volt az örömünk. Anyámnak egész nap örömében könnyes volt a szeme. Itthon jelentkeztem a községházán az igazoló bizottság előtt. A bizottság leigazolt. Ladányban akkor már kezdett kialakulni az új demokratikus vezetés.

Hazatérésem után gyorsan pergett minden nap. Szinte ma már hihetetlen, de igaz volt. Hívattak a községházára az igazolás utáni napon. Ugyanis alig maradt Ladányban pékmester. Katonának lettek behívva. A kirendelt főszolgabíró azt mondta: azonnal váltsak iparigazolványt és nyissam meg újból a Petri-telepi pékséget. Én azt mondtam: Lehetetlen, hiszen én még tanuló vagyok. Most az nem számít. Fontos, hogy kenyér legyen a külterületen, mondotta a főszolgabíró. A szükség parancsára el kellett vállalnom rendkívüli módon az önálló kenyérsütést a Petri-telepen. 1944. december 13-án az árvaszék nagykorúsított. 1944. december 15-én a kezembe adták az iparigazolványt (az akkor igazoló iratokat megőriztem, megvannak).

Most arról írok, hogy mi történt Püspökladány felszabadulása, 1944. október 12-e után a leállt sütőüzemünkben. Szüleim és a lakosság azt mondták: szovjet katonák sütöttek a front részére kenyeret. De kevés volt közöttük a pék. A pékek pótlására Petri-telepi asszonyokat, lányokat hívtak az üzembe segíteni. A katonák fűtöttek, bevetették és kiszedték a kenyereket a kemencéből. Az asszonyok, leányok katonapék irányításával dagasztottak és szakítottak. Keserű Béni bátyám volt a tolmács. Az lett a kötelessége, hogy a női munkaerőket folyamatosan biztosítsa a termelés elősegítése érdekében. Gondoskodott a nők állandó cseréjéről is a munkában. Férfiakat nem lehetett beállítani a termelésbe, hiszen őket elvitték. Éjjel-nappal sült a kenyér. Apámnak az lett a feladata, hagy tűzifát kerítsen a sütésekhez. A katonák hozták a lisztet, sót, élesztőt. Idővel a katonákat a front felé vezényelték. Az üzem átmenetileg leállt.

December 18-án az üzemben megkezdtük a termelést. Egy férfi mellettem dolgozott. Sokat segített anyám is. Ahogy megnyílt a sütöde, pár nap múlva, miután észrevették, lisztet hoztak a szovjet katonák. A liszteket – egyre többet – már magunknak kellett feldolgozni részükre. Az a munka 1945. március közepéig tartott. Aztán térhettünk át a lakossági kenyérsütéshez. Többféle liszt volt akkor a nehéz időkben. Búzaliszt, rozsliszt, árpaliszt ás kukoricaliszt. Azokat össze kellett keverni. Nem volt könnyű akkoriban kenyeret sütni. A háború volt az oka. A búzaasztagok a múlt évből csépeletlenül maradtak. Tavaszra ellepte őket az egér. Abban az időben közellátási hivatal létesült. A lisztkiutalásokat onnan kaptuk meg. Közellátás-vezető: Külhburger István volt. A kenyérsütés biztosítása érdekében meg kell említenem Lövei Albert és Gyöngy János bátyámékat, akik azon voltak, hogy minél több liszt jusson a Petri-telepre. Tehát segítségükre voltak az üzemnek. Közben 1945. június 14-én Debrecenben felszabadultam a sütőszakmából. A segédvizsgát letettem. De dolgoztam tovább. A kenyér kellett a lakosságnak. Segédidőm már régen elmúlt, az iparhatóság régi iparomat bevonta. (Új, jogilag rendezett iparigazolványt kaptam 1953. szeptember 25-én. Azóta is állandó jelleggel megmaradtam a szakmában nyugdíjas koromig. A kenyérsütés mellett, mint zenész Nádházi József zenekarában játszottam abban az időben. A 40 éves évforduló alkalmából megemlékezek az akkori zenei eseményről is.)

A háború ideje alatt bálok ritkán voltak rendezve. A felszabadulás (1944. október) után a község szovjet katonai parancsnoksága – a község demokratikus vezetőivel egyetértésben –  ingyenes bálokat rendezett. A bálok a Rákóczi Szálloda nagytermében, a római katolikus kultúrteremben és a polgári iskola tornatermében voltak megtartva. Akkor még volt zenekar bőven Ladányban. A zenekarok díjmentesen játszottak a bálokban. A báltermek zsúfoltak voltak. A lelkesedés nagy volt. A szülők jó része is ott táncolt a bálokban az ifjúság között. A szovjet katonai parancsnokság tolmácsa Szűrös Lajos bátyánk volt. Az Attila utcában lakott. Bálok alkalmából gyakran tartottak ellenőrzést a katonák. Ha tolmácsra volt szükség, Lajos bátyám fordította le a beszédet. Nagyon szerette a zenét hallgatni a bálokban is. A díjmentes, felszabadulás utáni báloknak hat hónap elteltével vége lett.

1945. május 9-én Európában véget ért a II. világháború. Nagy volt az öröm Ladányban is. Küzdenünk kell érte, hogy ifjúságunk a háború borzalmait csak az idősek beszédeiből és a történeti írásokból ismerhesse meg.

 

Megbombázták Ladányt

1944. június 2-án este napi munkánk után nyugovóra tértünk. A második világháború ebben az időben kegyetlenül szedte áldozatait. Alig aludtunk el, a légiriadó hangjára felébredtünk. A szobába az ablakon keresztül erős fény szűrődött be. Szóltak a szirénák. Gyorsan felöltöztünk. Mindnyájan kiszaladtunk a házból. Odakint olyan világos volt, hogy ilyet éjszaka sosem láttunk. A ledobott fény világította meg a községet. Eközben a repülőgépek mély hangja egyre közeledett. Mi gyorsan azokat a szomszédokat, akik még nem voltak talpon, felébresztettük. Mindenki, aki csak tehette, az udvaron előre elkészített földbunkerbe (légógödör) menekült. Mi is oda mentünk le. Angolszász repülőgépek szórták a nagyméretű bombákat. Nagy volt a félelem. Csak úgy mozgott a föld alattunk. Bombázás után a gépek elmentek, a lakosság kijött az óvóhelyekről. Nagy volt a riadalom a községben. Mentünk segíteni oda, ahol kellett. Több helyen bomba csapódott kertekbe, sőt házakra is. Többen meghaltak a községben. Volt olyan ház, hogy eltűnt a helyéről. Csak egy óriási tölcsér maradt a helyén.

 

Kenyérsütés a légiriadók idejében, 1944-ben

Mielőtt e történetet megírnám, meg kell, hogy emlékezzek az akkori szomorú időkről. A második világháború idején Magyarország akkori területét, légvédelmi téren, körzetekre osztották fel. Ha az ország határához közel repültek az ellenséges gépek, akkor a rádió a következő szöveget mondta be p1.: Zavarórepülés, Baja. Következő szöveg:

Légiveszély, Baja. Aztán: Légoltalom, vigyázz! Végső szöveg a „légiriadó” volt. Akkor már félő volt, hogy bombázás is lehet. Az angol, amerikai B—52-es bombázó repülőgépek zárt rendben, ahogy közelítették a körzetek légterét, a rádióban a szöveg úgy változott. Pl. mikor azt mondta, „légoltalom, vigyázz — Karcag”, tudtuk, hogy körzetünkben a „légiriadó” szó következik.

Rendelet volt akkor, hogy a községben, minden ház kertjében légvédelmi árkot kellett ásni. A tetejét gerendákkal, kóróval, csutkaszárral kellett áthidalni. A tetejét vastag földréteggel kellett betakarni. A két végén be- és kijáratot kellett hagyni. Légiriadó esetén oda menekültünk. Püspökladányt 1944. június 2-án, este 9 óra után bombázták meg. Azon a napon délután nagy eső volt. A víz lefolyt a gödörbe, sárosak lettünk valamennyien. A község légókörzetekre volt osztva. Minden körzetben egy fára akasztott vasat kellett ütögetni szaporán, amikor megszólalt a légvédelmi sziréna. A mi udvarunkban is volt egy nagy eperfa, azon csüngött egy sínvas. Én is ütögettem a vasat, mint kijelölt körzetes.

Most már rátérek a kenyérsütés akkori nehézségeire. Nagy Károly mesteremet megint behívták katonának. Nádasi György péksegéd is katona volt akkor. Én az év őszén következtem katonának. Tehát magam maradtam itthon szüleimmel és leánytestvéreimmel. Sándor bátyám is vonult Kézdivásárhelyre. Mesterem felesége vezette az üzletet, én sütöttem a házi kenyereket (ster kenyér). Fával fűtöttem mindkét kemencét. Ment is addig, míg nem volt riadó. A pékkemence kéménye magas volt akkor is. Mikor füstölt a kémény, áramlása messze ellátszott. Légiriadó esetén a kemencében a tüzet, vagyis a füstöt azonnal meg kellett szüntetni a veszély végett. Tartottunk tőle, hogy a füst láttán leereszthetnek egy gyilkos csomagot. Igenám, de az asszonyok a már otthon bedagasztott, majd megformázott (kiszakított) kenyértésztákat kosarakba téve, meghatározott órára elhozzák a pékségbe. Nyáron a tészta elég gyorsan megkél, az asszonyok és leányok nem hozták be a sütödébe a melegbe, hanem lerakták az udvaron. Mikor megszólalt a sziréna, ösztönösen minden kosárba helyezett tésztát gyorsan behordtunk az ereszalj alá és a nagy eperfa tövéhez, gondolván, ott nem látják a pilóták a sok szalvétával letakart kosarat. Leírni talán nem is lehet, hogy milyen nagy volt az izgalom akkor. Voltak, akik hazaszaladtak családjukhoz, hogy a veszedelemben együtt legyenek. Szerencsére, a légiriadót feloldották. De a kosarakban a tészták túl megkeltek, azokat úgy bevetni felelőtlenség lett volna. Olyankor a tésztákat egymás után a dagasztóházban a teknő tetején átszakítottam. Úgy levegőt kapott a tészta, általa újraéledt. Közben a kemence hőmérséklete is lehűlt. Vékony tűzifával a kialvóban lévő tüzet a kemencében újraélesztettem. Mire a tűz leégett, kiszedtem a parazsat, akkorra a kenyértészták is megkeltek. Negyedóra alatt, a 33—35 db kenyértésztát bevetettem a kemencébe. Aztán nyugodtunk meg. A nagyméretű kenyerek 2,5 óráig sültek a kemencében (most már olyan 9—11 kg súlyú kenyereket nem is lehet látni). Idő elteltével az asszonyok értejöttek a kenyerekért. A bérsütés díja kg-ként 10 fillér volt akkor. Mesterem felesége, szül. Marsi Erzsébet megmérte a kisült kenyereket, melyeket az asszonyok hazaszállítottak. Úgy fejeződött be az a kenyérsütési nap a légiriadók idejében.”

***

Püspökladányi katonák a fronton (Forrás: magángyűjtemény)

***

*

B. Kiss Albert pékmester visszaemlékezései

(Püspökladányi pékmester második közéleti, családi naplója és krónikája,

 Püspökladány, 1999.)

.

„Mi történt Ladányban 1944 őszén, a szovjet csapatok bevonulása után?

Zamarcev őrnagy városparancsnok és Miska orosz rendőr (lityinánd) ténykedései.

Először is közölnöm kell, hogy a község vezetőségének túlnyomó többsége és a tanítóság is elmenekült. Elmentek a papok is és sok tanult ember. Néhány községvezető és tanító nem ment el.

Zamarcev szovjet őrnagyparancsnok tolmácsa Papp Kálmán tanító és Szűrös Lajos bácsi voltak. A parancsnok magához kérette azokat, akik itthon maradtak. Tóth Béla főjegyző urat, parancsban kinevezte főszolgabírónak. Elek Zoltán jegyző urat, főjegyzőnek. Tasnády József írnokot, adó-főnöknek. Faragó Imre községi rendőrt, rendőrkapitánynak. Kecskés Gyula tanító urat a Református Egyház papjának nevezte ki. A parancsnak engedelmeskedni kellett, háború volt. Olyan nagy volt a propaganda a rádióban, újságban, hogy a tanult embereket, a papokat is a szovjetek elhurcolják, ha bejönnek. Szerencsére az nem úgy történt. Aki engedelmeskedett, annak nem volt semmi baja.

A Községházán megállt az élet. A hivatalnokok is elmenekültek.

Az őrnagy úr azt mondta Tóth Béla kijelölt főszolgabíró úrnak, azonnal alakítsa meg a Községházán a hivatalt. Néhány emberével meg is tette.

Megalakultak a demokratikus pártok: Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Paraszt Párt és a Kisgazdapárt delegáltjai kerültek be a Községházára kisegítésképpen. 3-6. osztályt végzett paraszt- és munkásemberek segítettek az ügyintézésben.

Kecskés tanító elmondta: éjszakákat nem tudott aludni, mert, mint kijelölt pap olvasgatta a bibliát. Hiszen teológiát nem végzett. Neki kellett eltemetni a halottakat is. Ez óriási teher volt részére is.

A szovjet parancsnok a pártok vezetőivel megbeszélte: 6 hónap idejére ingyen bált kellett rendezni. A zenekarok is díjtalanul muzsikáltak.

Megszüntették az urasági cselédséget. A tanyákat lebontották, szétadták a szegényeknek. Bevezették a nyolcórai munkát. Megszüntették az urasági istállókban való alvást. Munkásszállásokat kellett létesíteni. Kiosztották az urasági földeket is. Igaz nagy volt az élelemhiány, de lassan az élet újra beindult.

1945 tavaszán kezdtek hazatérni az elmenekültek. Igazolóbizottság előtt kellett megjelenniük. Ha nem voltak fasiszták, háborús bűnösök stb. a Községházára is visszavették a demokratikus érzelmű hivatalnokokat. Ami igaz, ők vezették az adminisztrációkat. Kár volt elmenekülniük, mondották is, mikor hazajöttek. Lassan a Községháza megtelt, új, vagy régi értelmiséggel. A kevés iskolát végzett apák nagy része újra a munkát folytathatta, vagyis hazatérhettek a hivatalból. (Arra az időre nagy szükség volt reájuk, ők akkor hőstettet végeztek: a szerző.)

1945. tavaszán a szovjet katonák egy része is elment. A parancsnokság még maradt, de lassan az iskolában is megindult a tanítás. A szovjet őrnagy átadta a vezetést a község vezetőinek. Az ideiglenes kormány új törvényeket adott ki. Az már utasítás és nem parancs volt.

 

Hogy milyen volt a háború?

A háborúban a megszálló erőnek kell engedelmeskedni. Az addigi törvények megszűnnek.

Egy eset, mely halállal végződött: Makai István fűszeres és fakereskedő a Kossuth utcában lakott, ott volt az üzlete is. Mikor az orosz katonák az udvarában megjelentek, látták, hogy egy borospince van az udvaron. De az le volt lakatolva. Felszólították a tulajdonost, hogy azonnal nyissa ki a pince ajtaját. Igen ám, de Makai István részeges ember volt, alig volt józan. Elhízott kövér ember volt. El is volt bizakodva.

Felszólították, de ő nem engedelmeskedett. Hiába kérte a felesége és leánya, hogy nyissa ki a pincét. Nem nyitotta ki, hanem még haragudott is. Erre a katonák megfogták, és odavezették a pince ajtajához, és ott lelőtték. Nagy volt a család sírása. Erre a katonák a lakatot lelőtték és kinyitották a pince ajtaját. A pince elől elhúzták a halottat, és egymás után mentek le a pincébe. Vedrekkel, kannákkal hordták fel az italokat a katonák…

Apáink azt mondták: ők is megszállás idején, idegen területen nem tartották be az ottani törvényeket. Az elfáradt ma él, holnap meghallhat katona, úgy szokott cselekedni.

No meg a fiatal nőkre szokott lenni nehéz időszak olyankor. A háborút bejárt katona, ki szokta oktatni a családjához tartozó nőket, hogy ne enyelegjenek az idegen katonák előtt. Öltözzenek idős asszonynak, legyenek csúnyák. Akik nem hallgattak a jó szóra, azok bizony meg is járták…

Visszatérve a szovjet városparancsnoksághoz: Zamarcev őrnagy keze alatt volt egy Miska nevű orosz rendőrkatona (Lityinánd). Lóháton járt legtöbbször. Miska előszeretettel szedte össze többedmagával a seregből megszökött katonákat. Volt úgy, hogy tűzharcba is keveredtek. Az Árpád úton a Cilibolt előtt lőtt le egy szökött katonát. Miután az rálőtt Miskára. Az akkor nagy esemény volt. Miskát ki is tüntették érdemeiért. Később a parancsnokság is elköltözött Ladányból. Háború idején az őrnagy munkássága a lakosság biztonságát teremtette meg. Ennek már ötven éve. De azért jó volna, ha a háborút el tudnánk kerülni.”

 

Rácz Sámuelné Ifigenia Mensováról ezt írja könyvében B. Kiss Albert:

“Orosz származású volt. 1919-ben jött Magyarországra, egy hadifogoly személlyel, kihez feleségül ment. (…) A II. világháborúban, annak vége felé – 1945-ben – mint orosz tolmács rendkívül sokat segített a lakosságnak. Szükség esetén szembe mert szállni az orosz katonákkal, a civilek érdekében. (Házunk majdnem velük szemben épült.) Rajtam is többször segített és megvédett a sütödében a katonáktól. Sosem felejtem el kedves Emma néninek bátorságát, emberségét!”

 

“1945. tavaszán a vallásalapítványi földeket kiosztották, a tanyákat lebontották

1945. tavaszán az ideiglenes kormány rendeletére a vallásalapítványi nagybirtokokat a nincstelen szegényeknek kiosztották. Az urasági épületeket lebontották, és szétosztották a hazatérő hadifoglyok és a nincstelen családok között. A községben magalakult demokratikus pártok ez intézkedéseket lelkesen fogadták.

Ladányban Baranyai Albert bácsi volt a földigénylő bizottság elnöke. A földek kiosztását nem akadályozták. Hiszen az urasági bérlők is elmenekültek. Mire hazatértek, a birtokokat kiosztották. Nagy öröme volt akkor a szegényeknek. Mindig a földet áhították. A vezetők összeírták az igényeket családonként. Néhány hónap alatt megtelt a határ emberekkel, körülvették a földmérő embereket, a mérnök urakat. Aki megkapta a 6-10 köblös földet, az, már ahogy tudta családjával bevetette. Kevés ló volt már a háború után.

A szegények egy része felkapálta a kiosztott földet, és kapával vetette be. Földjeikre kis tanyát építettek. Nagy volt az örömük. Akkoriban, akinek teheneik is voltak, azokkal szántották fel a földjeiket, na meg lóval is.

A lebontott urasági birtok faanyagjából kisebb házikót tudtak építeni a földjeiken. Akkor még az építkezés ócska anyagokból történt.

MEGJEGYZÉS: Ladányban az állomás mellett volt a háború előtt a Klein-féle fatelep. Onnan az új anyagokat a katonák és a civilek elhordták. A telep kiürült. Később a Kossuth utcán nyílt egy kisebb Kaufman-féle fatelep, de nem sokáig létezett, az is megszűnt.

A lakosság csak a használt urasági épületekből építkezhetett. 1948—49-ben megkezdődött a táblás gazdálkodás hirdetése. Utána meg a termelőszövetkezetek erőltetése. A kisparaszti birtokosoknak, ha akarták, ha nem, a termelőszövetkezetbe kellett belépniük, vagy Ladányból elvándoroltak.”

 

***

A Polgári Iskola az 1950-es évek végén (Forrás: magángyűjtemény)

***

*

 

Rettegi Istvánné tanárnő visszaemlékezései

(Ladányi Híradó 1979. évi 4. sz.)

 

„A következőkben azonban nem a régmúlt, hanem a közelmúlt két olyan eseményét mondom el, amely örök életemre kihatott és szintén ezt igazolja. Akikről szólani fogok, azok ma is többnyire itt élnek köztünk. Tanúk rá.

1944. március 20-a utáni közeli napok egyik délelőttjén magyarórám volt a IV. osztályban. A legújabb kor íróiról beszéltem, éppen Németh Lászlóról. Szokásom szerint minden író egyik olyan gondolatát felírtam a táblára, melyet a gyerekek füzeteikben magukkal vihettek útravalóul. Ezt írtam éppen: „A magyar program ma ez: lenni. Ne higgyétek, hogy ez alacsony vagy kevés. Elfér benne a leglázasabb szellemi munka, a legnehezebb szervezkedés, a keresztény vértanú hősiessége.

Lenni: vagyis az lenni, ami vagytok. Hűnek maradni ahhoz, amiben születtetek. Őrizni magatokban az ősök hamvvedrét, s az anyaföld sóit, kitartani abban, amit elárulni: erkölcsi halál”.

Míg írtuk, egyre közeledő, nagyon erős motorok zúgása hallatszott. A katedráról leláttam a Petőfi utcára. Német katonai gépkocsik, teherkocsik végtelen sora állt meg előttünk. 5-10 percen belül el kellett hagynunk az épületet. Kislányaink sötétkék fehérpettyes kiskötényeikben, fiaink vállukra vetett kabátokkal összekapkodták holmijukat, kezükbe vették sapkájukat s indultak ki a hátulsó bejáraton. Lekísértük őket. Beadtuk az igazgatói irodába az osztálykönyveket, személyes holmijaink kihozatalára már nem volt idő, mert a főbejáraton özönlött be a gépkocsikból kiszálló német katonaság.

1945. szeptemberében mehettünk vissza kedves iskolánkba végleg. Szomorú viszontlátás volt. Az alig másfél évtizede épült 8 tantermes és 6 szaktantermes, tornatermes, minden tantárgyhoz külön szertárú, gazdag felszerelésű és könyvtárú, gyönyörűen felszerelt iskola belső berendezése 99,9 %-ban megsemmisült. Épületét találat érte. Ajtók, ablakszárnyak hiányoztak. A tanári kar fele sem volt itthon. Igazgatónk sem tért még vissza. A tankerületi főigazgató parancsára nekem kellett helyettesíteni. Semmi gyakorlatom nem volt, kollégáim egy kivétellel mind idősebbek, de egyetértettünk: haza kell szállnunk.

Összehívtam a szülőket. Tornatermünk zsúfolásig megtelt velük. Nem kellett sok beszéd. Tudtuk, mit kell tenni. Másnap reggel 6-kor ott voltak az édesanyák meszelővel, súrolókefével, felmosóronggyal.

A fiúk vedrekkel, az édesapák kalapáccsal, fűrésszel, reszelővel. Ők a megmaradt ajtókat, ablakokat próbálták úgy összerakni, hogy egy sor üveges ablak az egész épületen, felén belső szárny is legyen, ajtó is. Láttuk, csak a felében tudunk dolgozni, de a másik rész is lezárható és védett lesz.

Két nap alatt ragyogóan tiszta, fertőtlenített volt az egész épület, udvar, kert. Hangos szó alig esett. Csak a kislányok csiripeltek és a fiúk rohangáltak a lépcsőkön a vízzel telt vedrekkel.

Harmadnap „beköltöztünk”. Mindenki saját „bútorával”.

Az íróasztal: konyhaszék, láda, az ülés: zsámoly, támlátlan szék, de minden ragyogóan tiszta. Fiú, leánycsoport összevonva tanult. Füzetjük: amiben éppen üres hely volt, régi naptár stb. Könyv alig egy pár. Szemléltető eszköz: innen-onnan kerülő krétadarabok és a csoda módra megmaradt táblák. Kimondhatatlanul boldogok voltunk. Még azt is elviseltük, hogy néhány nap múlva a másik szárnyba kellett átmennünk, mert szüksége lett erre a Németországból visszatérő szovjet csapatoknak.

Tüzelőanyagot „kellett gyűjtenünk”, mert közelgett a tél. Lábon álló napraforgó-szárakat, tengericsutkát ajánlottak fel. Kitermeltük, a tulajdonosok pedig behordták. Végtelen halmok gyűltek belőlük az iskola udvarán, gallyak is, időnként egy-egy zsák morzsolt csutka, kiskosárnyi szén, tuskó, vékony akáctörzs. A fiúk felvágták és szigorúan beosztották. Fejedelmi ajándékot kaptunk egyszer egy Felvidékről hazajött diáktól, egy egész doboz krétában. Nem fáztunk, mert belülről is melegedtünk. Nem éheztünk, mert mindig akadt, aki kettétörte a máléskenyeret. Határtalan örömünkre csakhamar megjelentek a „bejárók”, a vidékiek. Beköltöztek. Püspökladányi családok befogadták őket. Decemberig mindig volt virág az asztalunkon, peremis. Ó, de szép volt!

Nem fontos, személy szerint ki mit tett ebben a „hazaszállásban”, de két nevet példaként mégis megemlítek. Kis Gáspár ácsmester nagyrészben saját és az általa innen-onnan összekunyerált ócskadeszkákból újjáépítette az udvaron lévő hosszú, 7 fülkés mellékhelyiséget. Gyermeke nem volt soha. Fillérünk sem volt, mégis illett megkérdeznem: mivel tartozunk. Hét levél (és nem csomag!) cigarettapapírt kért. Megkapta. Igaz, hogy egyik megmaradt művészettörténeti könyvem ábráit védő selyempapírból.

A másik: Siklódi bácsi, nyugdíjas öreg vasutas, aki azelőtt mésszel kereskedett. Megmaradt egy nagy mély gödörrel. Kincs volt. Ideadta ingyen az egészet, mert: „hát valamikor az én gyerekeim is odajártak”.

Ilyen volt minden ladányi, egyformán. Jól tudom, hogy másutt is így, sőt esetleg még nehezebb körülmények között őrizték meg magukban az anyaföld sóit, és nem váltak erkölcsi halottakká.

Jóleső érzés, hogy ma már ez is múltra vonatkozó alap a ladányi jogos büszkeségre. De szorosan kapcsolódik a mai gazdag, mélyebb alapú, nagyobb területű, de ugyanabból a helytállásból fakadó fejlődéshez.

A leendő Püspökladány város ilyen szilárd alapokra épül, és bízom abban, hogy a jövő nemzedék is jogosan lehet „büszke püspökladányi”.”

*

Az összeállítást készítette: Megyaszai Szilvia

(2014. október 11.)

*

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE – Névsorral! (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2014.10.09.

 

Hetven éve, 1944. október 9-én kezdődött a II. világháború egyik legnagyobb magyarországi páncéloscsatája Debrecen közelében (a hortobágyi tankcsata), de ezekben a napokban Püspökladányban is jelentős katonai események történtek, melyre emlékezve röviden megidézzük és összefoglaljuk a II. világháború püspökladányi vonatkozású történéseit.

Debrecen és a hajdúsági városok vidéke elkeseredett csaták színhelye volt 70 évvel ezelőtt, a II. világháború alatt.  A hajdúsági és a nagykunsági hadi események is a legszorosabb összefüggésben álltak a debreceni hadműveletekkel, ennek eseményeivel és azokkal a német törekvésekkel, hogy lelassítsák a szovjet csapatok északi irányú gyors előretörését, megakadályozzák a „Dél” hadseregcsoport összeköttetéseinek felszámolását és az Észak-Erdélyben visszavonuló 8. német és 2. magyar hadsereg bekerítését.

A legfontosabb német törekvés ebben a térségben Debrecen megvédése volt, hiszen tisztában voltak vele, hogyha Debrecen elesik, az ungvári irányban támadó 4. Ukrán Front gyorsan kijut a magyar határhoz és a két front egyesülése teljesen kiszorítja őket Szlovákia és Magyarország keleti részéről.

A szovjet csapatok mégis elértek Debrecen városának déli pereméhez, s 1944. október 9-én megkezdődött a II. világháború egyik legnagyobb magyarországi páncéloscsatája Debrecen közelében…

*

Ezen neves évforduló kapcsán kérem, ismerjék meg röviden Püspökladány II. világháború alatti történetét, hisz településünk több száz lakója is részt vett a világháborúban, s nemcsak számtalan katonája halt hősi halált a különböző hadszíntereken, de városunkban is harcok folytak 70 évvel ezelőtt, ezekben a napokban.

A helyi eseményekre vonatkozó ismeretek a fellelt források, nagyrészt a Ladányi Híradó nevű helyi újság különböző számaiban megjelent írások, cikkek alapján került összefoglalásra. A Ladányi Híradó Püspökladány nagyközség tanácsának hivatalos lapja volt és 1973 – 1984 között jelent meg. A Híradó egyik száma egy gimnáziumi tanuló, Matolcsi Mária terjedelmes dolgozatát közli a II. világháború püspökladányi eseményeiről, melyben több helyi lakost szólaltat meg a korabeli eseményekről.

 

*

Püspökladány és a II. világháború

*

A világháború kitörése után Püspökladányban is megkezdődtek a besorozások, első körben 1939. december 1-én és 2-án, 1941. után pedig tömegesen érkeztek az azonnali (SAS-os) behívók. A behívások növekedésével megnőtt a munkaerőhiány és megkezdődtek az ínséges idők településünkön is. 1941. telétől sorra jelentek meg a rendeletek az otthon tartható élelmiszerek körének és mértékének korlátozásáról, a többletet pedig be kellett szolgáltatni (ellenkező esetben akár 6 havi elzárással is büntethető volt a rendelet megszegője). Megkezdődött a hiány, a sorbanállás, 1941. tavaszától előbb a vásárlási könyv, majd a jegyrendszer lépett életbe. A tüzelőanyag-hiány miatt sokszor szünetelt az iskolai tanítás is. 1940-től fokozatosan jelentek meg a zsidóságra vonatkozó rendeletek, júniustól megkezdődött a zsidóbirtokok kisajátítása. A vonatok egyre rendszertelenebbül közlekedtek és akadozott az áruellátás is. Tovább nőtt a behívások száma, ezzel együtt az elesett püspökladányi katonákról is egyre gyakrabban érkeztek haza a szomorú hírek. Nőtt a beszolgáltatási kényszer, majd megkezdődött a zsidó munkaszolgálatosok behívása.

1944. márciusától kezdetét vette a német csapatok bevonulása. 1944. március 27-én bezártak a helyi iskolák, és elfoglalták őket a német parancsnokságok. Ezután hónapokig tartó bombázások következtek, főleg Szolnok térségében, de Püspökladányban is állandó volt a légiriadó. Sorra jelentek meg a zsidórendeletek, a településen zsidógettó létesült. A Damjanich utca mindkét oldala, a Nagy Sándor utca páratlan számozású oldala, a Bocskai utca és Török Bálint utcák által határolt részt jelölték ki e célra. 1944. május 11-én kelt helyi rendelet szerint az ezen részen lakó lakosokat a járási főszolgabíróság kiköltöztette és a korábbi zsidó-lakásokba kerültek elszállásolásra.

A gettóul kijelölt területen 28 lakóház, zsidóiskola, paplak és templom állt. Ide költöztették azokat, akik a zsidó munkaszolgálatra nem kerültek behívásra, alkalmatlanság miatt. A püspökladányi zsidó lakosság és az elhurcoltak száma több százra tehető. Számukról nincsenek pontos információk, mert a háború alatt megsemmisült az izraelita hitközség iratainak nagy része. A püspökladányi zsidókat 1944. júniusában hurcolták el Debrecenbe, addig a község határában főleg kubikos, azaz földmunkát végeztek (innen lett a Kővágó-csatorna neve Zsidó-csatorna).  A visszaemlékezések szerint a helyi lakosság jelentős része együttérzett a meghurcolt zsidókkal, de tenni semmit nem tudtak értük. A Püspökladányból Debrecenbe hurcolt zsidókat feltehetően június végén vitték ki az országból, a koncentrációs táborokba.

Püspökladányt 1944. június 2-án feltehetően angol bombázás érte. A támadások célpontja a vasúti pályaudvar és a közúthálózat lehetett, de a Darányi-telepen és a Petri-telepen is ért bombatalálat házakat. Kecskés Gyula visszaemlékezése szerint 12-14 helyi áldozata lehetett a bombázásnak, de a hivatalos feljegyzések ennél kevesebb adatot őriztek meg. A beszámolók szerint nagyobb károk is érhették volna a községet, a szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy sok bomba a település határában ért földet, illetve az előző napi nagy esőzés (és sár) sok bomba hatástalanságához vezetett.

A vasútvonalak tönkretétele miatt még nagyobb lett az áruhiány, megszűnt a szén és tüzelőanyag szállítás. Szeptember-október hónapban vitték el a püspökladányi leventéket a községből, kik közül sokan vagy a harcokban estek el, vagy hadifogságba kerültek.

Románia kilépése a német szövetségből jelentős volt, ugyanis a szovjet csapatok szinte napok alatt elérték a határt. Megkezdődött az Erdélybe telepített hivatalnokok menekülése, nagy volt Püspökladányon át ezek tömegeinek áradata, sokan csatlakoztak hozzájuk a településünkről is. 1944. október elején parancsot kapott a járási kiegészítő parancsnokság, hogy készítsen elő mindent a hivatalnak az ország másik részébe történő áthelyezésére. Megkezdődött Ladány kiürítése és a fennmaradt források szerint október 7-én indult el 120 szekér, mely a parancsnokság összes iratát, személyzetét és hozzátartozóikat szállította el.

A 2. Ukrán Front lassan közeledett Püspökladány felé is, október 8-án érték el a térséget, elvágva a főközlekedési utakat. A beszámolók szerint mikor a szovjet csapatok elérték a megyehatárt a püspökladányi községi vezetők nagy része elhagyta a települést. Elment a tanítók zöme, a kiegészítő parancsnokság, a papok, orvosok, gyógyszerészek, csendőrség állományának jelentős része.

Kecskés Gyula így nyilatkozott ezekről az időkről a Ladányi Híradó 1979. évi 3. számában: „Románia felől a német csapatok a községet érintve vonultak vissza. Valamennyi iskola német katonákkal volt tele. A német katonákkal igen sok család távozott a községből. A református tanítók közül csak néhány nő és hat férfi tanító maradt a községben (Molnár Gusztáv, Ary Gyula, Papp Kálmán, Lakatos Gusztáv, Szécsény Ferenc és Kecskés Gyula). Az igazgató – Markovits István – kivételével valamennyi katolikus tanító és a Polgári Iskola tanárai az ország belseje felé menekültek.”

Az első szovjet támadás 1944. október 8-án érte a települést. Hajnali 5 órakor leadott géppuskatűz volt a jel, mely a református templomot érte. A szovjet támadást Szerep felől, az akkori református, mai köztemető irányából, valamint a bárándi úton tankok indították, amikkel német páncélosok és aknavetők szálltak szembe. Ennek eredményeként a bárándi úton és a Keleti soron több ház megsérült. Eközben a levegőben is folyt a légitámadás. A szovjetek ideiglenesen elfoglalták a községet. Másnap a szovjetek kivonultak a községből, a németek pedig visszafoglalták azt (október 9.). Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskolaépület udvarára volt felállítva, ekkor zajlott a debreceni csata is. A község két napig volt a németek kezén (október 10-11.).

A szovjetek végül október 12-én foglalták el és szállták meg Püspökladányt. A források szerint a menekülő német csapatok hatalmas pusztítást végeztek, ekkor semmisült meg a községháza, az egyházközségek iratainak, dokumentumainak zöme, majd a fatelítőt is felgyújtották. A fatelítő telep összes faállománya hatalmas tűzzel égett, a környékbeli falvakban azt hitték a nagy tűz láttán, hogy leégett egész Püspökladány.

Ebben az időben a lakosság nélkülözése mérhetetlen volt. A szovjet csapatok nagy része továbbvonult, de egy szovjet parancsnokság kiépítésre került Püspökladányban. Az ittmaradó szovjet katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, élelmeznie. A községházán kialakított kórházban püspökladányi asszonyok látták el a sebesülteket, folyamatos volt a halottak temetése.  Sok elhunyt katonát a köztereken temettek el, később kerültek át a helyi temetőbe, de a város főterén is létesültek katonasírok. Október 8-tól átmenetileg megszűnt a községben az áramellátás.

Ezután lassan megkezdődött az élet újraszervezése, a szovjet parancsnok az itthonmaradt kevés pedagógust, az értelmiséget vonta be ennek irányításába. Megkezdődött a malmok, a fatelítő telep helyreállítása, s innen kapta a lakosság az áramot is. A szovjet városparancsnokság vitéz Molnár Gusztáv református tanítót, iskolaigazgatót bízta meg a polgármesteri feladatok, a község mindennapi teendőinek ellátásával, aki szervezte többek között az elmaradt mezőgazdasági munkák befejezését is. Kecskés Gyula a közigazgatás újjászervezésében vett részt, valamint a református istentiszteletek megtartásával, temetések lebonyolításával bízták meg. Ezekről az időkről Kecskés Gyula így nyilatkozott a korábban említett cikkben: „Papp Kálmán (tanító, a Szerk.), aki az első világháborúban orosz hadifogságba került, jól beszélt oroszul. Ő lett Szűrös Lajossal együtt Nazinkin őrnagy, községparancsnok tolmácsa. A községparancsnok elrendelte, hogy az élet úgy folyjon a községben, mintha nem is lenne háború. Molnár Gusztáv református tanító lett a polgármester. A tanítókat pedig a közigazgatásba vonták be. A római katolikus parókia lett a tanácsháza. Az iskolákat, a községházát kórháznak rendezték be. Mi parancsokat írtunk a fegyverek, rádiók beszolgáltatására. Nazinkin őrnagy mindig ostromolta a polgármestert, hogy miért nincs templom? Elsősorban azért nem volt, mert a lelkész elment a községből. A református tanítóknak szükség esetén a lelkészt, vagy kántort helyettesíteni kellett. A presbitérium engem jelölt ki a lelkész helyettesítésére. November 19-én tartottam az első istentiszteletet, ettől kezdve minden vasárnap felváltva a tanítók látták el ezt a feladatot. Karácsonykor bízott meg a püspök valamennyi lelkészi teendő ellátásával (esketés, keresztelés, úrvacsora).”

A hazatérő kereskedők által lassan megindult a kereskedelem is. 1944. október 23-án indult el újra az első vonat Püspökladányból Debrecenbe, majd november 30-tól megindult a postaforgalom, valamint a vasúti mellékvonalak is. Ezzel lassan kezdett megindulni az élet a községben is.

Mindezek mellett a hazatérő katonákat és sok itthonmaradottat a szovjet munkaszolgálat réme fenyegette, nem tudni pontosan, hány embert hurcoltak el, s estek ennek áldozatul.

Az iskolai élet, a tanítás beindulásáról így nyilatkozott Kecskés Gyula a Ladányi Híradó 1979. évi 3. számában: „1944. december 1-ére kiürítették a református iskola épületét. December 5-én volt az első tanítási nap. Nagyon kevesen, a régi létszám 40-50 %-a gyűlt egybe. Az osztályokat össze kellett vonni. A tantestület a községben maradt tanítókból tevődött ki. Időközben Dorogi Márton is visszaérkezett a községbe, akit a község felszabadulása előtti napokban Tiszafüredre vezényeltek el a leventékkel. A református iskola igazgatója Molnár Gusztáv lett. A katolikus iskola csak 1945. februárjában indulhatott be.”

1945. március 15-én megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszűntetéséről és a nép földhöz juttatásáról. Megalakult a községi  földosztó bizottság. Ekkor szűntették meg a katolikus vallásalapítványt és ennek földterületei a községre szálltak. A visszaemlékezések szerint a földosztás szervezetlenül zajlott, többször is megpróbálták rendezni az igényeket, de sikertelenül.

Mivel a háború alatt elpusztult az állat- és gépállomány nagy része, csak nehezen tudott beindulni a gazdaság, a földművelés. A későbbiekben a szövetkezetek sem oldották meg a földkérdés körüli örökös problémákat. A kiépült szovjet-típusú helyi hatalmi struktúra pedig nagyon hosszú időre becövekelte magát a község életébe.

 

Püspökladány ismét nagy veszteségeket szenvedett el a háború alatt, nagyon sok katonája esett el a harcokban és a településen is hatalmas károkat okozott a pusztító rombolás. Egy újabb értelmetlen háború ragadta el püspökladányi szeretteinket, az apákat, férjeket, fiakat. Nevük a katolikus templom előtti téren álló – Győrfi Lajos szobrászművész által készített és 1991-ben felavatott – emlékművön olvasható!

II. világháborús emlékmű Püspökladányban (Győrfi Lajos szobrászművész alkotása) – Az áldozatok névsora

*

A 70. éve kezdődött páncéloscsatáról:

“Az Alföldre kiért 2. Ukrán Front szeptember 25-én azt a feladatot kapta, hogy október 6-án megindított offenzívájával foglalja el Nagyváradot, majd Csap és Szeged között jusson ki a Tiszához, hogy segítséget nyújthasson a Kárpátokban rendkívül lassan előrenyomuló 4. Ukrán Frontnak. Azonban nemcsak ők készültek támadásra: a Magyarországon harcoló német Dél Hadseregcsoport azt tervezte, hogy miután jelentős erőket von össze Debrecen és Nagyvárad térségében, a hegyekig szorítja vissza az ellenséget és ott védelembe megy át.

A szovjetek október 6-án csaknem 80 kilométer szélességben indítottak támadást, melynek során a fő csapást Arad felől Debrecen irányába mérték. Az első két nap sikert hozott: Nagyszalonta és Szeged között áttörték a 3. magyar hadsereg védelmét, s elérték Karcagot és Hajdúszoboszlót. Itt azonban beleütköztek az igen erős német csapatösszevonásba, és előrenyomulásuk elakadt. Október 9-én a főerők Debrecen helyett Nagyvárad felé fordultak, amelynek védői három nap múlva visszavonulásra kényszerültek.

A következő napokban mindkét fél egyre nagyobb erőket vezényelt a térségbe (a németek az október 15-i magyar kiugrási kísérlet kudarca után tehették ezt meg), így komoly és jelentős veszteségekkel járó páncélos ütközet bontakozott ki. Október 19-én a németek Szolnok térségéből ellentámadást indítottak, de másnapra a szovjetek már elfoglalták Debrecent, 22-én Nyíregyházát és közeledtek Tokajhoz, a tiszai átkelés lehetőségéhez. Ezután a Magyarországon harcoló német Dél Hadseregcsoport törzse úgy döntött: az Erdélyből visszavonuló csapatokat is bevetik és harapófogóba szorítják a tiszai átkelőkért küzdő szovjeteket. Ezt a célt elérték, sőt egy időre Nyíregyházát is visszavették, komoly veszteséget okozva a Vörös Hadseregnek. A német és magyar csapatok így rendezetten keltek át a Tiszán, ahol új védelmi állásokat építettek ki.

A páncélos csata szovjet győzelemmel ért véget: a Vörös Hadsereg elfoglalta a teljes Tiszántúlt. A szovjetek addigi taktikájukkal ellentétben villámháborús hadműveletet akartak indítani, de mivel csapataik erre nem voltak alkalmasak, a stratégiai célt – a német Dél Hadseregcsoport megsemmisítését – nem sikerült elérniük. A harcokban a szovjet-román egységek mintegy 525-637 páncélost és 84 ezer katonát, a német-magyar erők 270 páncélost és 35 ezer katonát vesztettek. A csatára emlékeztet mementóként a Hortobágy községben kiállított tank.”

.

Összeállította: Megyaszai Szilvia

 

Felhasznált irodalom:

Árokay Lajos: Emlékező tájak

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Ladányi Híradó évfolyamszámai 1973 – 1984.

www.mult-kor.hu

*

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE – Névsorral! (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

FENNMARADT  ÍRÁSOS  EMLÉKEK

a II. világháborúból, vagy ahhoz kapcsolódóan


.

***

.

Nagy István honvéd tizedes 1942. november 17-én írt verse a Budapesti Mária Terézia Laktanya egy őrosztagjáról  (Fórián Ferenc küldte be)

     

 

.

***

.

Nagy Istvánról 1943-ban kiállított parancsnoki vélemény (Fórián Ferenc küldte be)

.

***

.

Nagy István Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Tagsági Könyve 1947-ből (Fórián Ferenc küldte be)

 

.

***

.

Nagy István 1948-ban, Püspökladányban kiállított politikai igazolása (Fórián Ferenc küldte be)

.

***

.

Papp András részére 1943. októberben kiállított igazolás a katonai szolgálatról (Papp Andrástól kaptuk)

.

***

.

Papp Andrásnak írt levél 1943. novemberében, a katonai szolgálatában töltött idejéről (Papp Andrástól kaptuk)

 

.

***

.

Papp András részére kiállított Dicsérő Oklevél levente zeneszakosztály felállításáért (Papp Andrástól kaptuk)

.

***

.

—————————————————————————————————————————–

Amennyiben Önnek is van naplója, dokumentuma, írásos emléke olyan püspökladányi rokonáról, vagy ismerőséről, aki harcolt az II. világháborúban, kérem küldje el azt (néhány rendelkezésére álló adat kíséretében) a puspokladanyanno@gmail.com  e-mail-címre! (Minden e-mail-re válaszlevelet küldök, amennyiben nem kapná azt meg, kérem jelezze azt a megya78@gmail.com e-mail címen. Így elkerülhető, hogy bármely levél, értékes dokumentum elvesszen).

Emlékezzünk együtt püspökladányi őseinkre és hőseinkre!


***

–  Az albumot  összeállította: Megyaszai Szilvia  –

*

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban

Tovább a friss hozzászólásokhoz

A  II.  VILÁGHÁBORÚ  PÜSPÖKLADÁNYI  ÁLDOZATAI ÉS TÚLÉLŐI

FOTÓTÁR  ÉS  ADATTÁR

Emlékezzünk együtt püspökladányi őseinkre és hőseinkre!

 

—————————————————————

Amennyiben Önnek is van fotója olyan püspökladányi rokonáról, vagy ismerőséről, aki harcolt a II. világháborúban, kérem küldje el azt (néhány rendelkezésére álló adat kíséretében) a puspokladanyanno@gmail.com  e-mail-címre! (Minden e-mail-re válaszlevelet küldök, amennyiben nem kapná azt meg, kérem jelezze azt a megya78@gmail.com e-mail címen. Így elkerülhető, hogy bármely levél, értékes fotó elvesszen). Nemcsak katonafotót, hanem bármilyen képet küldhet a világháború püspökladányi áldozatairól, vagy túlélőiről.
*
Aki többet szeretne tudni II. világháborúban elesett rokonáról, ismerőséről, az nagy eséllyel és egyszerűen kutathat a Honvédelmi Minisztérium www.hadisir.hu oldalán. Sok értékes információhoz juthat elesett rokonával, ismerősével kapcsolatban! Ha csak nevet ismer, adatokat nem, úgy is nagy eséllyel rátalálhat a keresett személyre! Szívesen közzéteszem a honlapunkon is, amire rátalált és megoszt velünk! Kérem, segítsen megőriznünk püspökladányi őseink emlékét!

—————————————————————-

 

 

Horváth János honvéd
Születési idő: 1920.
Születés helye: Püspökladány
Elhalálozás oka: szívlövés
Elhalálozás ideje: 1944. szeptember 11.
Elhalálozás helye: Zombki-Varsó
Temetés helye: Drewnica
Alakulat: 3. gk. k. tü. o.

 

A Honvédelmi Minisztérium Háborús Kegyeleti Főosztálya az alábbi adatokkal szolgált Horváth Jánosról: “Horváth János honvéd a 3. gépkocsizó könnyű tüzérosztály katonájaként egy, a szívét ért lövés következtében vesztette életét Lengyelországban, a varsói járáshoz tartozó Zabki (magyar forrásokban Zombki) városában. Korabeli nyilvántartásaink szerint a helyi Drewnica temetőben temették el. A sír további sorsáról sajnos nincs információnk. Adatkérés céljából felvettük a kapcsolatot az illetékes szervekkel.”

(Gali Ilona fotója édesanyja testvéréről)

 

.

 **

.

 

Juhász Gyula

1912.  Nagyvárad – 1977. Püspökladány

“Nagyapám 1932-1935-ig sorkatonaként teljesített szolgálatot Berettyóújfaluban, ez a kép akkor készült.
1943 nyarán kapta meg a SAS behívót, ami azt jelentette, hogy 48 órán belül be kellett vonulnia. Berettyóújfaluba szólt a behívó, onnan az Orosz frontra került. Első bevetés során (ami úgy tudom a Don-kanyarban volt) boka lövést kapott és így vissza került a hátországba a felgyógyulásáig, de onnan nem küldték vissza a frontra hanem egészségügyi szolgálatot teljesített, a sebesülteket szedték össze a frontvonalból. Amerikai fogságba került pontosan nem tudom mikor és hova, de úgy tudom mintha Belgiumot említette volna. 1946 januárjában tért haza feleségéhez Iványi Gizellához akivel 1940-ben házasodtak össze és végre megláthatta első szülött fiát Gyulát aki 1943 novemberében született, amikor Ő már a fronton volt.”

(Kabainé Juhász Krisztina fotója és története nagyapjáról)

.

 **

.

  Nagy István

(1919 – 2000)

 

Nagy István szakaszvezető 1941. novemberében vonult be az M. Kir. Conti-utcai Honvéd Büntetőintézeti Őrosztaghoz. 1943-ban leszerelt, de újra behívták szolgálatra. Később orosz fogságba került, ahonnan 1947. július 6-án tért haza, a 7376/1. számú hadifogolytáborból.

 ”A nagypapám évekig volt hadifogságban a Szovjetunióban. A fogságba-esetteket hosszú menetelést követően napokig szállították tehervagonokban az orosz mezőkön keresztül. Itt nagyon meleg volt. A vonatuk csak ritkán állt meg, hogy egy kis élelmet és vizet kapjanak. Egy-egy megállás alkalmával a helyi lakossággal is tudtak érintkezni. A dohányosok a feleslegesnek hitt meleg ruhájukat cigire, dohányra cserélték. Még napokig utaztak, mire kimerülve, az Urálhoz ért a szerelvényük. A hegyekben annyira hideg lett, hogy akinek már nem volt meleg ruhája, az megfagyott közöttük.”

 (Fórián Ferenc fotója és visszaemlékezése nagyapjáról)

 (Nagy István őrszolgálata során írott versét, a róla íródott parancsnoki véleményt, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége által kiállított tagsági könyvét és politikai igazolványát megtekintheti és elolvashatja a II. világháborús Dokumentumtárunkban)

**

 

 
  Papp András
.
Született:  1919. Püspökladány
Bevonult:  11. hajdúezred, Debrecen
Katonai szolgálat:  1940  – 1943
Rendfokozat:  szakaszvezető (zenész)
.
Miután 1943-ban leszerelt, később újra behívták tartalékosként. Frontra küldték, Ausztria felé vonultak, a hosszú hadoszlop végén az lett volna a feladata, hogy a szökni próbálókat lelője. Ezzel szemben Ő maradt el, több társával együtt. Hosszú idő után sikerült a Dunántúlról hazatérnie, ezidő alatt nehéz körülmények között élt.
.
(Papp András fotója. András bácsi a mai napig jó egészségnek örvend és szívesen mesél a régi időkről)
Papp András dokumentumait megtekintheti a Dokumentumtárban.
.
***

 

—————————————————————————————————————————–
Amennyiben Önnek is van fotója olyan püspökladányi rokonáról, vagy ismerőséről, aki harcolt a II. világháborúban, kérem küldje el azt (néhány rendelkezésére álló adat kíséretében) a puspokladanyanno@gmail.com  e-mail-címre! (Minden e-mail-re válaszlevelet küldök, amennyiben nem kapná azt meg, kérem jelezze azt a megya78@gmail.com e-mail címen. Így elkerülhető, hogy bármely levél, értékes fotó elvesszen). Nemcsak katonafotót, hanem bármilyen képet küldhet a világháború püspökladányi áldozatairól, vagy túlélőiről.
*
Aki többet szeretne tudni II. világháborúban elesett rokonáról, ismerőséről, az nagy eséllyel és egyszerűen kutathat a www.hadisir.hu oldalon. Sok értékes információhoz juthat elesett rokonával, ismerősével kapcsolatban! Ha csak nevet ismer, adatokat nem, úgy is nagy eséllyel rátalálhat a keresett személyre! Szívesen közzéteszem a honlapunkon is, amire rátalált és megoszt velünk! Kérem, segítsen megőriznünk püspökladányi őseink emlékét!
.
***
.