II. világháború

Néhány fotó- és dokumentumemléket mutatunk be a II. világháború idejéből, digitális vagy tárgyi gyűjteményünkből. A legfrissebb bejegyzést legfelül találhatják Olvasóink.

II. világháborús témában készült helytörténeti összeállításainkat a honlap bal oldali menüoszlopában található II. Világháború rovat címére kattintva olvashatják. Várjuk az Önök birtokában lévő püspökladányi fotókat, dokumentumokat is a témában! Kapcsolat: puspokladanyanno@gmail.com

***

I.

Szomorú üzenet egy aggódó édesanyának

74 év után visszatért Püspökladányba – és tárgyi gyűjteményünkbe – egy innen küldött levél. Feladója talán maga is egy aggódó édesanya lehetett, s a hivatalos sorokat minden bizonnyal együttérzéssel gépelhette azok írója. S mi lett a fiú sorsa? Nem ismeretes.

Így szól a rövid értesítő:

„Tisztelettel értesítem, hogy — fiát, folyó hó 5-én Püspökladányon keresztül vitték fogolyvonattal Nagyvárad felé, ismeretlen helyre.

Pladány, 1945. VII. 7-én.

Károlyi Sándorné

Pladány, Járásbíróság.”

*

A szovjetek az általuk elfogott hadifoglyok túlnyomó részét (kb. 70%-át) a romániai Foksányban (Focșani) lévő gyűjtőtáboron át vitték a Szovjetunióba. A foglyok gyakran dobtak ki a vagonokból cetliket, papírdarabokat azzal a céllal, hogy aki azt megtalálja, értesítse a hozzátartozóit. Hogy ezen hivatalos értesítés alapja ilyen hátrahagyott üzenet, vagy valamilyen nyilvántartás lehetett, ma már nem tudjuk rekonstruálni.

Köszönet a segítségért állandó segítőnknek, Bálint Ferenc történésznek.

2019.10.26.

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2017.10.06. (Frissítve: 2017.10.30.)

Az 1. képen Fekete András püspökladányi honvéd sírjának várhosszúréti gondozói az 1950-es években, a 2. képen a katona és a sírgondozók rokonai 2017-ben

.

Egy esős hajnalon – 2017. szeptember 23-án – kelt útra egy püspökladányi család a szlovákiai kis faluba, a csendes kis völgyben fekvő Várhosszúrétre, hogy együtt emlékezzenek a II. világháború magyar, köztük számos püspökladányi áldozatára, szeretett édesapjukra, nagyapjukra, dédapjukra: Fekete András honvédre. A Fekete család meghívására a Püspökladány Anno honlap szerkesztője, Megyaszai Szilvia is velük tartott, kinek beszámolóját fogadják szeretettel:

2017. szeptember 23-án tartották Várhosszúréten (Szlovákia, Rozsnyói járás) a II. világháborúban e településen és környékén folytatott harcok során hősi halált halt magyar katonák tiszteletére rendezett emlékműavató ünnepséget. A hősök tiszteletére emelt és a helyi római katolikus templom kertjében felállított emlékművet Ulman István fafaragó készítette.

Ez alkalomból a rendezvény szervezői (a Gömöri Kézműves Társulás és Várhosszúrét Önkormányzata) meghívták az ott eltemetett és azonosított katonák felkutatott hozzátartozóit, leszármazottait is. A Püspökladány Anno honlap szerkesztője 2017. augusztus 28-án kapott levelet Nagy Györgytől, a Gömöri Kézműves Társulás elnökétől, Kassa megyei képviselőtől, melyben a segítségét kérte az ott eltemetett püspökladányi Fekete András honvéd családjának felkutatásában. A honlapnak köszönhetően egy napon belül sikerült a hozzátartozók megtalálása (erről itt olvashatnak bővebben), akik nagy örömmel fogadták el a szervezők meghívását. Az invitálást egy újabb is követte, mégpedig annak a szlovákiai magyar családnak a rokonaitól, akik egykor Fekete András honvéd sírját gondozták évtizedeken át.

Az ünnepségre Fekete András honvéd egyetlen gyermeke, Fekete László András és felesége, valamint gyermekeik és családjaik indultak útra az eső áztatta, szomorú hajnalon. A hegyekkel határolt völgyben fekvő, piciny szlovákiai magyar faluban rengeteg megemlékező gyűlt össze e jeles alkalomból, kik a környék, s Magyarország számos településéről érkeztek.

*

Várhosszúréti megemlékezés és emlékműavató ünnepség

.

Mielőtt Fekete András honvéd és családja sorsát bemutatnám, szeretném a várhosszúréti emlékünnepség részleteibe is beavatni olvasóinkat, hiszen e határon túli magyarlakta település példaértékű módon gondoskodik magyar katonáink emlékének megőrzéséről, s értéket képvisel önzetlen tevékenységével.

Az emlékműavatáson összegyűlt megemlékezők tömege

A rendezvényre összegyűlt megemlékezők tömege, a határon túli és magyarországi közjogi vezetők a szervező Gömöri Kézműves Társulás udvarán gyülekeztek a délelőtti órákban, s innen az ibrányi fúvószenekar és katonai hagyományőrzők kíséretében, gyalogmenetben vonultak át a Szent György tiszteletére emelt helyi római katolikus templomhoz, melynek kertjében került felállításra a II. világháborús faragott emlékmű. A templomban és annak környékén összegyűltek Takács Milán miskolci iskolás csodálatos nyitóéneke és a Szózat elszavalása után ökumenikus liturgiát hallgattak  Dr. Vadkerti István római katolikus plébános, Mudi Róbert református lelkész és Dechertné Ferenczy Erzsébet evangélikus lelkész közreműködésével. Mudi Róbert lelkész hangsúlyozta, hogy az életüket feláldozó katonák szívében mindenkor ott élt a hazaszeretet, az elesettek, a gyámoltalanok  védelmezésének kötelessége. Elmondta, hogy hőseink nem a harctéren győztek, hanem a hit győztesei, akiket nem ezen a földön jutalmaznak meg önfeláldozásukért. Isten előtt az győzhet, aki hűen és rendületlenül kitart.

Dr. Kovács Vilmos ezredes a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka

Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának ünnepi nyitóbeszédében kiemelte, hogy „a hősi halált halt elődök lelke, szelleme magasra emeli az utókor szívét. Emlékezteti a bátorságra, becsületre, büszkeségre, amely a múlt küzdelmeit példázza. Az a nemzet, amelyik múltját nem becsüli, nem ápolja, az kiirtja azokat a gyökereket, amelyek szülőföldjéhez kötik. Az egymást követő nemzedékekre, azok cselekedeteire legyen büszke az utókor. E magasztos cél megvalósításáért köszönet mindazoknak, akik erejüket, szívük melegét nemcsak szóban, de tettekben is kinyilvánították, és ezt az emlékhelyet létrehozták, ápolják.” A II. világháború alatt, a felső-gömöri katonai megszállás során majd másfél hónapig állt a front Várhosszúréten, s ezidő alatt közel 120 katona vesztette életét, kik mai is itt nyugszanak.

Ulman István fafaragó az emlékmű készítője

Ulman István fafaragó, az emlékmű készítője könnyeket csalt sokak szemébe szívhez szóló beszédével. Mesélt a magyarság, s a vidék történelmi korokat átívelő küzdelmeiről és helytállásáról, valamint a II. világháború alatt Várhosszúrét lakóinak szerepvállalásáról, s arról, hogyan temették el tisztelettel a harcok alatt elesett magyar testvéreiket.  Közel százhúsz hősi halott nyugszik ezen a helyen, akiket eleinte külön, később tömegsírba temettek el, sokuk sorsa bár a névtelenség, de az örök időkig szóló tisztelet. Mesélt kutatásaikról, melyek folyamatosak, s eddig 9 katona adatait sikerült azonosítaniuk. Ulman István a kutatás kezdeteiről elmondta, hogy az első „szikrát” Dr. Nagy Ferenc vitte el Ibrányból, aki az édesapja után kutatva végül Várhosszúrét templomkertjében talált rá szeretett felmenője emlékére. Ebből aztán évtizedes kötelék és mély barátság alakult ki a két település között, s akkor határozták el a helyiek, hogy „ennyi magyar ember nem feküdhet itt névtelenül, a hantok alatt.”  A helyi templomkertben nyugvó sírokat a mai napig nagy tisztelettel és példamutató módon gondozzák a helyiek, közülük is megemlítésre került Ulman István fafaragó felesége.

Haraszti Attila kassai főkonzul

Haraszti Attila kassai főkonzul, a rendezvény fővédnöke beszédében kiemelte, hogy magyar emberként kötelességünk adósságunkat leróni hőseink és családjaik előtt, hiszen ők valamennyien a mi bajtársaink is. A főkonzul beszédében kiemelte, hogy a Felvidék olyan része a Kárpát-medencének, ahol nagyon sok elesett honvéd nyugszik, mindkét világháború ádáz harcainak áldozataként. Ők magyar katonaként haltak meg, a magyar hadseregben szolgálva, akik a magyar hazáért áldozták életüket. Ezért is érzi Magyarország fontosnak, hogy segítséget nyújtson az emlékhelyek kialakításában, megújításában, illetve az elesett katonák azonosításában, és segítsék a hozzátartozókat abban, hogy megtalálják a szeretteiket, akik a felvidéki temetőkben nyugszanak.

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz alelnöke

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy e méltó emlékezésnek sajnos aktuális vonatkozása is van, hiszen olyan időket élünk, amikor ismét ki kell állnunk a magyarságunk mellett, újra meg kell védenünk a hazánkat, a magyar és európai határokat. Méltatta a szervezők közösségformáló erejét és állhatatosságát az emlékezésben, amely előtt minden magyar köteles fejet hajtani.

A köszöntő beszédek sorát Zachariás István, a Kassa Megyei Önkormányzat alelnöke zárta, ki szintén méltó módon rótta le kegyeletét az elesett hősök és családjaik, valamint az emlékezést fontosnak tartó közösségek előtt.

*

 

Az ünnepi beszédek után került sor a templomkertben az Ulman István által faragott II. világháborús emlékmű leleplezésére, Dr. Kovács Vilmos ezredes, Haraszti Attila főkonzul, Németh Szilárd alelnök és Nagy György elnök segítségével. Az emlékmű felszentelése és megáldása után helyezték el koszorúikat az emlékezők, katonai hagyományőrzők felvezetésével. Az emlékezők sorában a püspökladányi Fekete András honvéd családja (Fekete László, gyermekei Anna és László, valamint családjaik), és a Püspökladány Anno honlap nevében Megyaszai Szilvia szerkesztő is elhelyezte a méltó emlékezés és tisztelet koszorúit az emlékművön. Csendes főhajtásunk és tiszteletadásunk valamennyi, a háborúk mezein elesett püspökladányi katona, apa és fiú, testvér és rokon emlékének szólt, kik közül még ma is sokan alusszák ismeretlen helyen örök álmukat. Épp ezért sok még a teendőnk a kutatások terén, adósai vagyunk hőseinknek és szeretteiknek!

Az emlékművet megkoszorúzza a Fekete család és a Püspökladány Anno honlap szerkesztője

A rendezvény fővédnöke Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja volt, a rendezvény fő szervezői a Gömöri Kézműves Társulás és Várhosszúrét Önkormányzata. A rendezvény fő támogatója Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka volt.

*

A felavatott emlékmű felirata: “Rendületlenül”, s a kettévágott tölgyfa a hős katonák és szeretteik, családtagjaik elszakadását jelképezi. Emléktábláján ez áll: „A II. világháborúban Várhosszúréten és környékén hősi halált halt 110-120 ismert és ismeretlen magyar katona emlékére… Nyugodjanak békében!

Az emlékművön helyet kapott a 9 azonosított katona neve és adatai is, a következők szerint:

– Baraksó Antal honvéd (Tiszarád, 1914.01.06 – Várhosszúrét, 1945.01.13.)

– Fekete András honvéd (Püspökladány, 1915.02.20 – Várhosszúrét, 1945.)

– Halmi Endre tüzér hadnagy, poszt. főhadnagy (Hódmezővásárhely, 1920.03.21 – Várhosszúrét, 1945.01.12.)

– Nagy Ferenc honvéd (Ibrány, 1918.10.28 – Várhosszúrét, 1945.01.15.)

– Perhács István honvéd (Bély, 1920.07.05 – Várhosszúrét, 1945.01.12.)

– Révész István huszár (Tápiószele, 1910.05.12 – Várhosszúrét, 1944.12.23.)

– Skapinyec Gusztáv tüzér őrvezető (Háromhuta, 1921.06.01 – Várhosszúrét, 1945.01.21.)

– Taksár István honvéd (Kupa, 1920.09.08 – Várhosszúrét, 1945.01.12.)

– Varga József honvéd (1923. ?  – Várhosszúrét, 1945. január)

Püspökladányi katona emléktáblája a várhosszúréti emlékművön

*

Az emlékünnepséget a település közösségi házában rendezett kulturális műsor követte helyi és a környező települések énekkarai és együttesei közreműködésével, valamint kézműves vásári bemutató a Gömöri Kézműves Társulás udvarán. Az ünnepség valamennyi résztvevőjét, az érdeklődő és emlékező közösséget egy tál finom meleg étellel látták vendégül a helyiek.

Meg kell említenem, hogy rég tapasztaltam olyan erős magyarság-tudatot és őszinte összetartozás-érzést, mint ezen a rendezvényen (mind az emlékműavatáson, mind a kulturális műsor alatt). Folyt az ember szeméből a könny, ahogyan a katonadalokat, a népdalokat, iskolai színjátszókört, a magyar zeneszámokat éneklő együttest és a gyönyörűen ejtett magyar szót hallgatta, összeszorult szívvel. Őszinte meggyőződésem, hogy határon túl élő testvéreink példával járnak mindannyiunk előtt!

*

Fekete András püspökladányi honvéd

.

Fekete András és családja története

.

Fekete András szülei püspökladányiak voltak, mindketten e településen születtek és élték le életüket. Édesapja (id.) Fekete András (1888. szeptember 25 – 1968. január 15.), édesanyja Kovács Mária (1892. március 16 – 1949. január 23.). Házasságot 1912. február 21-én kötöttek, Kiss Ferenc lelkész előtt.

Fekete András honvéd 1915. február 20-án született Püspökladányban a nyolcgyermekes család második fiúgyermekeként. Testvérei: Sándor (1913), András (1915), Piroska (1919), Mariska (1920-1921), Etelka (1923), László (1925), Mária (1928), Balázs (1931). Édesapja, (id.) Fekete András harcolt az I. világháborúban, a harcok során 1914-ben orosz hadifogságba esett, ahonnan évek múlva, 1918-ban szabadult, de szinte egyből, ismét a frontra vezényelték. A család Püspökladányban a Petri-telepen, az akkori Fürst Sándor (ma Görepart) utcán élt, s a fiatalabb András a bevonulásáig a Fatelítőn dolgozott. 1941. április 19-én vette feleségül Kurucz Annát. A sors kegyetlen volt a Fekete családdal, hiszen a 4 fiúgyermek közül 2 vesztette életét a II. világháború során, köztük a Várhosszúréten nyugvó András is (az 1913. augusztus 6-án született Sándor nevű testvérének a mai napig nem azonosított a nyughelye). A hét felnőtt gyermek közül már csak az 1925. április 22-én született László nevű testvér él, szülővárosában, Püspökladányban.

Fekete András egyetlen gyermeke, Fekete László András 1944. szeptember 25-én született Püspökladányban, míg apja a fronton szolgált, s aki életében soha nem láthatta, ölelhette magához gyermekét.  Fekete András az ungvári 24. gyaloghadosztály nyíregyházi 12. gyalogezredének II. zászlóaljában teljesített katonai szolgálatot, s alakulatával 1944. karácsonyán érkezhetett meg Rozsnyó délkeleti és keleti térségébe. Tábori tiszti szakácsként szolgált, s a közeli Várhosszúrét egyik ma is álló házának udvarán felállított tábori konyhán dolgozott.

Tábori konyha Fekete András szakáccsal

.

E ház udvarán állt egykor a tábori konyha Várhosszúréten (1944. vége -1945. eleje), ahol Fekete Andrást a halálos repeszszilánk megsebesítette

Itt, ezen az udvaron érte a halálos repesz 1945. januárjában, mely mellette álló társa kezét szakította le, neki pedig az életét oltotta ki. Haláltusáját egy szintén ma is álló lakóépületben vívta, halála 1945. január 12-én következett be. 1945. január 14-én helyezték örök nyugalomra (egyes sírba) Várhosszúrét hősök temetőjében. A helyiek gondoskodtak a Várhosszúréten és környékén elesettek eltemetéséről, szekerekkel, maguk szállították és hantolták el az elhunyt katonákat. A tömegsírokban közel 120 magyar katona nyugszik, és ma összesen 4 egyéni sír és sírhant őrzi a háborúk hőseinek emlékét a katolikus templom kertjében, a most felállított emlékmű szomszédságában.

*

Fekete András püspökladányi honvéd sírja a szlovákiai Várhosszúréten

*

A Fekete család és a Püspökladány Anno szerkesztője, Megyaszai Szilvia Várhosszúréten

.

Múlt és jelen találkozása

.

Mint korábban is említésre került, 2017. augusztus 28-án Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke, illetve kolléganője Katica Boršodiová, az emlékműavató ünnepség szervezői levélben keresték meg a Püspökladány Anno honlapot, melyben a honlapszerkesztő segítségét kérték az egyik egyéni sírban nyugvó püspökladányi honvéd leszármazóinak felkutatásában. A keresés koncentrált munka során, de rövid idő alatt sikerrel járt, s így lehetőség nyílt Fekete András unokájával, ifj. Fekete Lászlóval felvenni a kapcsolatot. A család örömmel fogadta a szervezők meghívását a várhosszúréti emlék-ünnepségre, s egyúttal a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjét is invitálták, tartson a családdal e kegyelet-teljes megemlékezésen. Így indult útjára 2017. szeptember 23-án a 8 fős püspökladányi delegáció a szlovákiai Várhosszúrétre: Fekete András egyetlen gyermeke, Fekete László András és kedves felesége (Fekete László Andrásné Lévai Róza), két gyermekük (ifj. Fekete László és Jeneiné Fekete Anna) és családtagjaik, valamint Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno honlap alapító-szerkesztője. Az út során a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjeként alaposabban is megismerhettem a Fekete András honvéd életével és a halála utáni időkkel kapcsolatos eseményeket, történéseket, melyek újabb értékes információkkal, ugyanakkor példával is szolgálhatnak mindannyiunk számára. A családtól régi fényképeket is kaptam, melyeket engedélyükkel a honlapon is bemutathatok.

Fekete András honvéd sírja Várhosszúréten, az 1950-es években. A képen Nagy Zoltán és felesége, Zubriczky Anna, a sebesült katona ápolói, eltemetői és sírjának gondozói.

Fekete András honvéd 1945. január 12-i halálát követően egy levél érkezett a Püspökladányban élő özvegyéhez, a 28 évesen egyedül maradt fiatal édesanyához, Kurucz Annához. A levelet egy várhosszúréti házaspár, Nagy Zoltán és felesége, Zubriczky Anna írta, akik utoljára látták életben szeretett férjét, elhunyt kedvesét. A püspökladányi katona sebesülése után náluk, az ő házukban vívta utolsó harcát, fájdalmas haláltusáját. András adatait (címét) a nála lévő iratok alapján azonosították, s így vették fel a kapcsolatot fiatal özvegyével. Levelük így kezdődött: „Kedves ismeretlen Fekete Andrásné! Szomorúan közöljük, hogy férje nálunk, itt hunyt el. Ha szeretné tudni, hogy hol temettük el, akkor szívesen vendégül látjuk és Kassára elébük megyünk…” E levelet, s az azt követőket sokáig őrizte a család, ma már azonban csak emlékezetükben élnek annak részletei. A fiatal özvegy, Fekete Andrásné az apósa, id. Fekete András kíséretében érkezett Kassára az 1940-es évek közepén, ahol a várhosszúréti család ígéretük szerint várt rájuk a kassai vasútállomáson. Így kezdődött hát annak idején a két család kapcsolatfelvétele, mely hosszú és mély barátsággá alakult az elkövetkező évtizedek alatt.

 

Id. Fekete András és menye, ifj. Fekete Andrásné, valamint ifj. Fekete András sírjának várhosszúréti gondozói (Nagy Zoltán és Zubriczky Anna)

 

E házban ápolták s halt meg Fekete András püspökladányi honvéd Várhosszúréten (Nagy Zoltán és Zubriczky Anna háza ma is áll)

A püspökladányi család: Fekete András özvegye és gyermeke, majd az elesett katona testvérei is többször jártak a szlovákiai településen, a sírt látogatva. A honvéd idős szülei (id. Fekete András és Kovács Mária) egyszer jártak gyermekük sírjánál a távoli településen. A két család között szoros barátság alakult ki az évek alatt, s a sírkövet is a várhosszúréti család állítatta az özvegy kérésére, még valamikor 1965 előtt, melynek értékét a katona özvegyen maradt felesége forintban fizette meg Nagy Zoltánéknak.

A két család közötti szoros barátság a felcseperedő és fiatal férfivá érő egyetlen gyermek (Fekete László András) és felesége, majd az ő gyermekeik (László és Anna) között is tovább mélyült. A sírt gondozó és gyermektelen Nagy Zoltán és felesége, Zubriczky Anna gyermekeként tekintett az elesett magyar honvéd egyetlen fiára, s még a letelepedés lehetőségét is felajánlotta nekik, ők azonban ragaszkodva Püspökladányhoz, itthon alapítottak családot. E fiú – ma már büszke nagypapa – aztán élete végéig gondozta özvegyen maradt édesanyját, aki soha többet nem ment férjhez, miután férjét 28 évesen elvesztette.    

Zubricky Anna 1987-ben, férje, Nagy Zoltán 1992-ben hunyt el. A püspökladányi Fekete András honvéd várhosszúréti eltemetői és sírjának gondozói megtértek a Teremtőhöz, s magukkal vitték a püspökladányi katona emlékét is. Mivel gyermekük nem volt, haláluk után Nagy Zoltán testvére, Bernáth Ferencné Nagy Erzsébet gondozta tovább a sírt, vele, s fiaival (ifj. Bernáth Ferenccel és Bernáth Lászlóval), s azok családjával tovább tartotta a püspökladányi Fekete család a kapcsolatot, de e kapcsolat közel 28 éve megszakadt.

Fekete László András, az elesett püspökladányi katona egyetlen gyermeke, ki édesapja frontszolgálata alatt született meg, s kit soha nem ölelhetett magához édesapja

A püspökladányi leszármazók azóta is, 1-2 évente látogatták/látogatják az apa, a nagyapa, s a dédapa várhosszúréti sírját, s elviszik az emlékezés koszorúit kedves szerettük sírkövéhez.

2017. szeptember idusán azonban újra telefon érkezett Püspökladányba (a Püspökladány Anno honlap által felkutatott és közvetített elérhetőségen), Fekete András honvéd unokáját, ifj. Fekete Lászlót hívta fel a Várhosszúréten élő Bernáth László, s invitálta a családot a megemlékezést követő napra is. Így a püspökladányi „delegáció” szlovákiai tartózkodása egy nappal hosszabbra nyúlt, s a két család, Fekete András II. világháborúban elhunyt püspökladányi katona emléke kapcsán újra közel került egymáshoz, felelevenítve e lassan 30 éve nyugvó kapcsolatot.

A Fekete család és a Bernáth testvérek, Ferenc és László, édesanyjukkal Bernáth Ferencné Nagy Erzsébettel (Nagy Zoltán testvérével)

Így történhetett meg, hogy a Püspökladány Anno honlap szerkesztője, az emlékműavató ünnepség fotósa, s egyben a püspökladányi család kísérője is tanúja lehetett a két család – az egykori várhosszúréti sírgondozók rokonai és a püspökladányi leszármazottak – újjáéledő barátságának, s a közös emlékek felelevenítésének. Megható volt e közel 30 éves találkozás, s tiszteletreméltó az a közvetlenség és vendégszeretet, mellyel a határon túli magyar család fogadta, s látta vendégül a püspökladányiakat. Ott jártunk során részünk lehetett az önzetlen vendégszeretetben, a bőséges vendéglátásban, elszállásolásban, s Várhosszúrét megtekintésében is. Bejártuk a hegyekkel körbevett piciny, ugyanakkor rendezett és szép falut, megismertük nevezetességeit (többek között ismert túrabarlangját), s történetét is. Láthattuk azt a ma is álló házat, melynek udvarán 1944-45-ben az a tábori konyha állt, ahol Fekete András szolgálatát töltötte, s ahol a halálos sebesülését szerezte.

Fekete András honvéd leszármazottai, rokonai tisztelettel emlékeztek meg a katonasírt gondozó házaspár sírjánál

Megkoszorúztuk Fekete András püspökladányi honvéd, az apa, a nagyapa, a dédapa sírját a templomkertben, s bejártuk a település temetőjét is, ahol a katona sírját gondozó család (Nagy Zoltán és Zubriczky Anna) nyugszik, kikre a Fekete család mindig nagy szeretettel és hálával gondol. Megismerkedtünk Nagy Zoltán ma is élő testvérével, Bernáth Ferencné Erzsike nénivel és népes, kedves családjával, kiknek fiai lelkes kísérőink voltak ott tartózkodásunk alatt. Felejthetetlen élményekben volt részünk, s mindannyian példát vehettünk a hősök tiszteletét, az emlékek méltó ápolását illetően. Hazafelé aztán megtekintettük a 2012-ben leégett és napjainkban is felújítás alatt álló krasznahorkai várat, mely nem messze található Várhosszúréttől.

Várhosszúrét szomszédságában található Krasznahorka vára

*

Biztos vagyok abban, hogy Fekete András magyar honvéd, püspökladányi katona soha nem gondolt arra, hogy életével nemcsak a hazáját szolgálta, de hős szolgálatával leszármazottai és egy felvidéki magyar család tiszteletreméltó barátságát is megalapozta.

Emlékezésünk jelképes is volt egyben, hiszen tisztelettel adóztunk a püspökladányiak nevében az összes elesett hősünk és ősünk, szeretteink emléke előtt, akik bármely háború poklában vesztették életüket, s nyugszanak közülük ma is sokan ismeretlen helyen, s kiknek még sírjelük sincs, mely előtt fejet hajthatnánk. Hány édesanya, feleség, s gyermek él(t) egykor, kiknek szerettei sorsát, s jeltelen nyughelyét nyelte el a háború borzalma, s jutott osztályrészéül az örök bizonytalanság. Koszorúinkat rájuk is emlékezve helyeztük el Fekete András egykori püspökladányi katona távoli földben nyugvó sírhelyére. 2016-ban Olaszországban és Szlovéniában hajthattam fejet az I. világháború egykori hadszínterein és temetőiben püspökladányi katonáink emléke előtt, most a Felvidéken (Szlovákiában) tettem meg ugyanezt a II. világháború püspökladányi áldozataira emlékezve.

Köszönöm a Fekete család bizalmát, hogy meghívásukra velük tarthattam ezen élményekkel teli megemlékezésre, s két napig a családjuk tagja lehettem, valamint köszönöm Bernáth Ferenc és családja önzetlen és példaértékű vendégszeretetét, mellyel fogadtak bennünket! Köszönöm a Gömöri Kézműves Társulásnak és Várhosszúrét Önkormányzatának a méltó emlékezést és a magyar katonák emlékének ápolását!

*

2017. október 30.:

Az összeállítás bemutatása után új információk birtokába kerültem, mert jelentkeztek Fekete András honvéd egyetlen életben lévő testvérének, Fekete Lászlónak a gyermekei, Kiss Béláné és Rácz Sándorné, akik további értékes dokumentumot, fényképeket és adatokat juttattak el a Püspökladány Anno honlap gyűjteményébe. Az ezek alapján összeállított:

FEKETE CSALÁD TÖRTÉNETE című összeállítás IDE KATTINTVA olvasható!

 

Megyaszai Szilvia,

a Püspökladány Anno honlap szerkesztője

***

Dr. Kovács Vilmos ezredes és Megyaszai Szilvia helytörténeti honlapszerkesztő

.

Az alábbiakban Dr. Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának ünnepi nyitóbeszédét olvashatják, melynek rendelkezésre bocsátását hálásan köszönöm Ezredes Úrnak! Itt szeretném megköszönni továbbá azt a rengeteg segítséget is, melyet munkatársaival együtt a Püspökladány Anno honlap kutatásai során eddig nyújtott!

.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Erős meggyőződésem szerint semmi sem használhat többet nekünk, mint a múltunk emlékeivel való foglalkozás Ha szeretjük a nemzetet, melynek tagjai vagyunk; ha érdekeit előbbre akarjuk vinni; ha jelenét szebbé akarjuk tenni és jövőjét biztosabbá: akkor foglalkozzunk múltjával is.

Ifjabb Andrássy Gyula gróf 1913-ban, papírra vetett gondolatai napjainkban is útravalóul szolgálhatnak mindannyiunk számára.

 A hősi halált halt elődök lelke, szelleme magasra emeli az utókor szívét. Emlékezteti a bátorságra, becsületre, büszkeségre, amely a múlt küzdelmeit példázza. Az a nemzet, amelyik múltját nem becsüli, nem ápolja, az kiirtja azokat a gyökereket, amelyek szülőföldjéhez kötik.

 Az egymást követő nemzedékekre, azok cselekedeteire legyen büszke az utókor. E magasztos cél megvalósításáért köszönet mindazoknak, akik erejüket, szívük melegét nemcsak szóban, de tettekben is kinyilvánították, és ezt az emlékhelyet létrehozták, ápolják.

Tisztelt Megemlékezők!

1944. Karácsonyán elsőként az ungvári 24. gyaloghadosztály nyíregyházi 12. gyalogezrede érkezett be Rozsnyó délkeleti és keleti előterébe, Kassa irányából. A Konok Tamás alezredes parancsnoksága alatt álló ezred azonnal a harcok sűrűjébe került, pedig a hónapok óta folytatott harctevékenység után igazán ráfért volna egy kevés pihenés.

Velük szemben a román 21. gyaloghadosztály – esetenként szovjet harckocsik támogatásával – kelet-délkelet felől nap, mint nap zászlóalj- vagy századerejű támadásokat indított Hárskút és Várhosszúrét irányában az magyar ezred ellen, amelynek első állásai a Csermoslya-patak mentén húzódtak, balszárnyán, Krasznahorka térségében a 24. hadosztály 21. ungvári gyalogezrede rendezkedett be védelemre, a jobbszárny egy járhatatlan sziklafalra támaszkodott.

A nyíregyházi 12. gyalogezred a leghalálosabb harcok közepette mindhárom zászlóaljparancsnokát elvesztette. Az I. zászlóalj parancsnoka, Virágh Emil főhadnagy december 31-én halt hősi halált; a II. zászlóalj parancsnoka, Huszár László őrnagy január 12-én megsebesült; a III. zászlóalj parancsnoka, Maár Gyula őrnagy január 8-án a téli hidegben az első vonalban összeszedett betegséggel került kórházba. A több száz embert irányító tisztek maguk is ott voltak katonáik között a harcmezőn, osztoztak azok sorsában.

A magyar védelmi vonalat az 1938-ig funkcionált egykori csehszlovák kiserőd rendszer vonalában alakították ki, de a sziklás, ráadásul fagyott talajban – a rendelkezésre álló csekély idő miatt – nem lehetett megfelelő állásokat és fedezékeket kiépíteni.

Az első vonalban fedezék nélkül harcolók sokat szenvedtek a tüzérségi tűztől, a becsapódások nyomán szétrepülő szikladaraboktól és a kemény januári hidegtől. Az idősebb tisztek, altisztek és tartalékosok közül volt, aki a Doberdó poklához hasonlította a Szilícei-fennsíkot.

A fokozódó ellenséges nyomásra és az egyre kevéssé pótolható veszteségek hatására, 1945. január 20-ától a 24. hadosztály szervezett visszavonulása megkezdődött, a Gyetva–Breznóbánya terepszakaszra. Az utóvéd, amelyet a 12. gyalogezred I. zászlóaljának kellett hátrahagynia, január 23-án hagyta el Rozsnyót. A 24. hadosztály hősies kitartása biztosította, hogy a német 8. hadsereg és 1. páncélos hadsereg, valamint a magyar 1. hadsereg a Felvidék középső és északi részén hátramozgó seregestei befejezhessék a visszavonulást, s a szovjet-román csapatok ne kerüljenek a visszavonuló főerők hátába.

Hölgyeim és Uram!

 A 24. hadosztály katonái hősiességükkel kivívták, hogy elődeinknek tekinthessük őket, még akkor is, ha vér szerint nem voltak rokonaink.

Nekem, katonaként, honvédtisztként mindegyik magyar honvéd az elődöm, bajtársam. Szolgálatomban erőt merítek helytállásukból, miként többi tiszttársam is, hogy a múlt, a jelen és a jövő katonagenerációi egyesülhessenek a legnagyobb feladat, a béke védelmében. Mert a katona tudja a legjobban, hogy miért kell a háborút vagy bármilyen fegyveres konfliktust megelőzni, s a békét megőrizni.

Tisztelt Honfitársaim!

Jelentős történelmi adósságunk van! Minden hősi halált halt katonánkra emlékeznünk kell, hogy nyugodtan hajthassuk álomra fejünket.

Emlékeznünk kell mindenkire, aki valaha közöttünk élt, de életét derékba törték a háborúk, a forradalmak és a szabadságharcok.

És azt sem szabad elfelednünk, hogy nem mindenkinek a sírja fölé állíthatunk emléket. Sokan nem térhettek haza szülőföldjükre. Örök álmukat idegen országok földjében alusszák. Azoknak a végső nyughelyét pedig csak a Teremtő látja, akiknek neve mellé a baljós „eltűnt” szó került a statisztikákba. Az fejfáik állítására többé nincsen mód…

Kedves Barátaim!

Ahogyan ma ebben a csodálatosan szép környezetben fekvő templomkertben állok, egyszerre tölti el szívemet az öröm és a bánat érzése. Öröm azért, mert egy település lakóinak, egyben a Magyar Honvédség tiszteletét fejezzük ki, az elmúlt időkre emlékezve. Szomorúság pedig azért, mert tanújelét látom annak, hogy az országainkat és nemzeteinket sújtó világháborúk egy ilyen békés, a nyugalom szigetének látszó falut sem kerülték el.

A béke védelmében, egymás mellett kell állnia magyarnak a szlováknak, németnek és orosznak, s bármely ország polgárainak és bármely nemzet fiainak.

A jövő generációi, ha majd itt járnak, úgy idézhessék fel dicső elődeik emlékezetét, hogy íme, ők voltak azok, akik áldozatukkal megváltották a békés jövendőt. S közben gondoljanak arra is, hogy a hősi sírokban már nincsenek ellenségek, a halálban az egykori ellenfelek sorsa közössé válik. Mert ez a gondolat már átvezet a jelenkorba: mindkét oldal egykori hőseinek unokái ma a békefenntartás frontjain állnak őrt, hogy egyetlen nemzetnek se kelljen még egy háborút elszenvednie!

Jókai Mór szavait idézve: „… és ahogyan egymásra borultak (…) patakzó vérük egybefolyt, úgy csordogált el az utolsó cseppig, megállíthatatlanul; életükben ádáz ellenfelek, halálukban egyformák, megbékéltek. A lelkükkel a gyűlölet is elszállt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Dr. Kovács Vilmos ezredes emlékünnepségen elhangzott beszéde)

***

*

FOTÓGALÉRIA:

Fotók: Megyaszai Szilvia

Régi fotók: A Fekete család tulajdona (Fekete László András)

 

Fotók: Megyaszai Szilvia

Régi fotók: A Fekete család tulajdona (Fekete László András)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2017. aug. 28-30.

Fekete András (1915. Püspökladány – 1945. Várhosszúrét)

(Fotó:  az elesett katona fellelt családjának tulajdona)

*

“KERESSÜK FEKETE ANDRÁS ROKONAIT…”
akit 1 nap alatt sikerült megtalálnunk!

*

2017. 08. 30.:

“Kedves Megyaszai Szilvia,

nagy – nagy  köszönet  és hála a gyors kutató munkájáért. A honlapra véletlenül találtunk rá, és ezért csak most irtunk. Nagy örömünkre szolgál, hogy meg tudjuk hívni az elhunyt katona hozzátartozóit – és ezt Önnek köszönhetjük. Mellékelve küldjük a tervezett meghívót. Megértjük, ha nem tudna (= ti. az utazás megszervezése miatt) részt venni az ünnepségen, de ha valamikor erre jár nagy szeretettel fogadjuk. Természetesen fotókat majd küldünk.

Üdvözlettel:

Nagy György, a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke, Kassa Megyei képviselő”

*

2017. 08. 29.:

Örömmel adjuk közre, hogy egy kis kutatómunka, gyors engedélykérés a katonai törzslapra (amit ezúton is köszönök Dr. Kovács Vilmos ezredes úrnak, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának), és sok-sok-sok érdeklődő levél elküldése után egy napon belül sikerült megtalálni a távoli földben nyugvó püspökladányi katona családját, akik örömmel értesültek Várhosszúrét község figyelemreméltó kezdeményezéséről, s akik a meghívást is örömmel fogadták! Az elesett katona unokája fényképet is küldött Fekete Andrásról…

*

 

2017. 08. 28.:

FELHÍVÁS:

Az alábbiakban a Nagy György által a Püspökladány Anno honlap szerkesztője számára 2017. 08. 28-án megküldött levél szövegét közöljük.

*

A felvidéki Várhosszúrét (Krásnohorská Dlhá Lúka) községből (Rozsnyói járás) fordulunk Önhöz segítségért és tájékoztatásért.

A II. világháborúban, 1944-45 telén hosszantartó harcok folytak községünk térségében, melynek során rengeteg (kb. 110-120) magyar katona vesztette életét. Életüket áldozták az akkori magyar hazáért, melynek szerves része volt a Felvidék visszacsatolt déli része, így községünk is. A harcok első áldozatait még külön sírokba temették el, később, a harcok felerősödésével a további áldozatokat már csak közös tömegsírba temették templomunk északi falainak közelségébe, mely védelmet nyújtott az állandó ágyú- és aknatűz ellen.

A harcok elvonultával a harcmezőn maradt halott katonákat a falu lakossága ugyanebbe a közös sírba helyezte.

Várhosszúrét lakossága ezeket a sírokat mindvégig tiszteletben tartotta és gondozta még a nehéz idők során is. A rendszerváltás után kereszteket és kopjafákat állítottunk az ismeretlen hős katonák emlékének. Ez 1994–ben történt.

Azóta sokszor foglalkoztatott minket az a gondolat, hogy ezeket az életük teljében lévő férfiakat, kik özvegyeket, árva gyermekeket, sirató szülőket hagytak maguk után, sokáig hazavárták. Mindhiába.

Itt nyugszanak Várhosszúréten a templomkertben NÉVTELENÜL. Éveken keresztül próbáltuk felkutatni az említett katonák nevét, hovatartozását. Csak részeredményekig jutottunk. Ez év elején segítőtársak szegődtek mellénk és a Kassai Magyar Főkonzulátus, valamint Magyarország katonai attaséja is támogatnak minket ezen a téren.

A kutatások alapján az Önök településéről is nyugszik itt nálunk egy hősi halott, ill. tűnt el, esett hadifogságba, vagy sebesült meg a Várhosszúréten és környékén folytatott harcokban. (NÉV SZERINT: FEKETE ANDRÁS, szül: 1915.02.20., Püspökladány. Elesett: 1945.01.12. Anyja neve: Kovács Rozália/Mária. Tudomásunk szerint Fekete András katona leszármazottja, Fekete László látogatta az elhunyt katona sírját.)

Ezért kérnénk Önöket, hogy az általunk elküldött személyi adatok helyességét pontosítani és visszaigazolni szíveskedjenek. A központi katonai nyilvántartás hiányosságai miatt (amelyet a heves harcok közepette ellehetetlenülő pontos veszteségnyilvántartás, vagy a vonatkozó iratok megsemmisülése eredményezett) a hadifogolyként, vagy eltűntként feltüntetettek nagy része valószínűleg a mi templomkertünkben nyugszik. Éppen ezért arra kérjük Önöket, hogy az Önök településén született katona sorsáról (elesett, megsebesült, hadifogságba került, esetleg ott elhunyt, vagy túlélte a világégést) szíveskedjenek mindenképpen visszajelezni.

Elhatároztuk, hogy 2017. szeptember 23-án (szombat) a már felkutatott és beazonosított hősi halált halt magyar katonák tiszteletére a neveiket megörökítő új, fából faragott emlékművet (melyen kis táblácskákon szerepelni fog a katona rendfokozata és származási helye is) emelünk és avatunk.

Szeretnénk erre az ünnepségre meghívni az itt nyugvó katonák életben maradt hozzátartozóit is, hogy kegyeletüket róhassák le rokonuk emléke előtt. Segítséget szeretnénk kérni ezen hozzátartozók felkutatásában  is (név, cím, elérhetőség). Amennyiben az Ön településén él a lentiekben megnevezett katona hozzátartozója, úgy örömmel vennénk, ha elkísérné őket a megemlékező ünnepségünkre.

Kezdeményezésünk sikeressége közös összefogást igényel. Ezért kérnénk szives segítségüket, hogy tiszteletet szolgáltathassunk azoknak a magyar férfiaknak, akik évtizedek óta névtelenül nyugszanak Várhosszúrét község katonatemetőjében. Közös igyekezetünk gyógyír is lehet azon hozzátartozók még mindig sajgó sebeire, akik szívében ott él szerettük emléke.

Tisztelettel:

A szervezők

.

Ulman István fafaragó

Nagy György a Gömöri Kézművesek Társulásának elnöke, Kassa Megyei képviselő

00-421-907-234-314, hadisirokhosszuret@pobox.sk

Jelentkezni lehet: Megyaszai Szilvia honlapszerkesztőnél is, a puspokladanyanno@gmail.com e-mail címen!!

*

***

M E G H Í V Ó

A Gömöri Kézműves Társulás és
Várhosszúrét Önkormányzata

 

tisztelettel és szeretettel hív minden érdeklődőt

 

a II. világháborúban, 1944 decemberében – 1945 januárjában

Várhosszúréten és környékén folytatott harcok során

hősi halált halt magyar katonák tiszteletére megrendezésre kerülő

ünnepségre és emlékműavatásra

Várhosszúrét, 2017. szeptember 23., (szombat)

 

Program:

10.00 – Gyülekező a Gömöri Kézműves Társulás udvarán

(Parkolás az udvar mellett és a környező utcákban

Koszorúzási szándékát kérjük előzetesen, legkésőbb a gyülekezésnél jelezni!)

 

10.50 – Gyalogmenet a római katolikus templomhoz

(Katonai hagyományőrzők vezetik a menetet.

Ibrányi fúvószenekar katonadalokat játszik.

A koszorúkat kérjük a templomkertben a kijelölt helyen leadni.)

 

11.00 –   Nyitó ének

Ökumenikus liturgia: Dr. Vadkerti István római katolikus plébános és Mudi Róbert református lelkész

Szavalat

11.40 – Avatóünnepség a templomkertben

Beszédet mond:

Ulman István fafaragó, szervező – bevezető

Haraszti Attila főkonzul, a rendezvény fővédnökének köszöntője

Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának ünnepi beszéde

Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a FIDESZ alelnöke

Zachariás István, a Kassa Megyei Önkormányzat alelnöke

Bene János címzetes igazgató – „A Nyíregyházi 12. gyalogezred harcai a Szilicei fennsíkon”

 

Az emlékmű leleplezéseDr. Kovács Vilmos, Haraszti Attila, Ulman István, Nagy György

 

Az emlékmű felszentelése

(Az ünnepi beszédek között várhosszúréti női kórusok énekelnek.)

 

Koszorúzás – koszorúk, virágcsokrok elhelyezése

 

 A koszorúkat katonai hagyományőrzők viszik az emlékműhöz.

A koszorúzás ideje alatt az ibrányi fúvószenekar és az Andrássy Dénes Férfi Énekkar felváltva adnak háttérműsort.

 

Utána:         Gyalogosan vissza a Gömöri Kézműves Társulás udvarába

Megvendégelés (minden résztvevőt szeretettel látunk egy tál ételre)

 

14.00          Kulturális műsor

Fellépnek:       Andrássy Dénes Férfi Énekkar

Környező települések énekkarai, együttesei

Tornaljai iskolák együttesei – Koreográfus: Hunyadi Péter

 

Vásári bemutató és piac a Gömöri Kézműves Társulás tagjainak munkáiból

 

Zárás:         kb. 20.00 órakor

 

* * *

A rendezvény fővédnöke:

HARASZTI ATTILA

Magyarország kassai főkonzulja

 

A rendezvény fő szervezői:

GÖMÖRI KÉZMŰVES TÁRSULÁS

VÁRHOSSZÚRÉT ÖNKORMÁNYZATA

 

A rendezvény fő támogatója:

DR. KOVÁCS VILMOS EZREDES

a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka

* * *

Köszönet minden kedves barátunknak, segítőnknek és támogatónknak, akik hozzájárultak rendezvényünk megvalósításához.

*

(Katonai törzslapok forrása:  www.hadisir.hu)

***

*

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2017.08.13.

*

„Hazatért” II. világháborús tábori lapok

 

Több, mint 2 éve lesz, hogy ezt az összeállítást elkészítettem. Azóta mindig vártam valamire, hátha megtudok valamit a szerencsésen előkerült katonai lapok egykori püspökladányi feladójáról, s addig félretettem őket. Mostanáig. Most viszont olvasóinkon a sor, hogy segítsenek!

*

Egy Bács-Kiskun megyei gyűjtő gyűjteményében bukkantam rá néhány Püspökladányba címzett tábori lapra, melyeket a II. világháború alatt írt haza egy püspökladányi katona az édesanyjának. Természetesen azonnal éreztem a késztetést, hogy a lapokat megvásároljam és hazahozzam, hiszen itthon van a helyük, s így azok másodjára is „hazatértek” Püspökladányba. Azt nem tudom, hogyan kerültek e lapok településünktől ily messzire, s Püspökladányban, vagy esetleg más településen él-e a katona családja, de bízom abban, hogy ha olvassák a leszármazottai ezt a rövid összeállítást, ez is kiderülhet.

Sajnos se a katona sorsát nem sikerült egyelőre felkutatnom, se a lapok feladási helyét, hiszen a hadi szokások szerint a levél feladója sem tartózkodási helyét, sem alakulatát, vagy egyéb fontos háborús körülményeit nem írhatta meg szeretteinek, mert a katonai cenzúra – a levelek ellenség kezére kerülésének veszélye miatt – ilyen tartalmakat nem engedélyezett a háború alatt. Emiatt az is előfordult, hogy csak utalásszerűen, „virágnyelven” fogalmaztak a katonák (pl. e lapok feladója is, utolsó fennmaradt levelezőlapján).

A lapok tábori postaszáma alapján sem sikerült a feladás helyét, vagy az alakulatot meghatározni, mert ez a szám a fellelhető nyilvántartásokban jelenleg nem szerepel (két évvel ezelőtti információim szerint), valamint a megkérdezett szakértők sem tudtak erre pontos választ adni.  Így a lapokon szereplő C701-es tábori postaszámot egyelőre nem sikerült azonosítani.

A 7 darab újból „hazatért” II. világháborús tábori lapról és azok írójáról az alábbi információk állapíthatóak meg:

Feladójuk minden valószínűség szerint Ferenczik István őrvezető lehetett, kinek édesanyja (özvegy Járay Lajosné) 1944-ben Püspökladányban, a Zrínyi utca 85. alatt élt. Az édesanya, Járay Zsigmondné neve alapján legalább második házasságában élhetett, melyben azonban megözvegyült. Az első lap postázási dátuma 1944. május 11., az utolsóé 1944. augusztus 1. A tábori lapokat feladó püspökladányi fiatalember a frontról írt édesanyjának, s minden lapban arról biztosítja, hogy jól szolgál az egészsége, s ugyanezt kívánja az itthoniaknak is, édesanyjának, nagyszüleinek és más közeli ismerőseinek. A haza író katona egyik lapja püspökladányi harcászati eseményeket is említ, miszerint megírja, hogy tudomást szerzett a Debrecen és környékén, Püspökladányban folyó harcokról (bombázásról), s reméli, hogy ebben szerettei, ismerősei nem sérültek meg.

(Püspökladányt 1944. június 2-án bombázás érte. A támadások célpontja valószínűleg a vasúti pályaudvar és a közúthálózat volt, de a Darányi-telepen és a Petri-telepen is ért bombatalálat házakat. Emlékezet szerint 12-14 halottja volt ennek a bombázásnak. A beszámolók szerint nagyobb károk is érhették volna a községet, a szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy sok bomba a település határában ért földet, illetve az előző napi nagy esőzés (és sár) sok bomba hatástalanságához vezetett.

Bővebben:

Visszaemlékezések

Ladány polgári áldozatai

Harcok és veszteségi kimutatások )

.

Ferenczik István püspökladányi katona messze hazájától így nemcsak a háború poklát élte át, de itthon hagyott szerettei sorsa után is aggódhatott. Hiszen míg ő távol harcolt hazájától, addig ellenséges repülőgépek saját szülőfaluját bombázták. Az akkori technikai és hadi körülmények az információ gyors áramlását nem tették lehetővé, így nemcsak a távol harcoló fiatalember életéért aggódhatott családja, de ő is bizonytalanságban élhetett otthon hagyott szerettei egészségét, sorsát illetően.

Ferenczik István arról ír az utolsó fennmaradt lapjában, hogy szerencsésen megúszott egy „grimbuszt” (nagy valószínűség szerint egy csatát) és  “most élvezem a magaslati levegőt”, ami utal a vidékre, ahol akkor harcolt, s tartózkodott.

A levelek feladója valószínűleg a magyar királyi 1. hadsereg VI. hadtest kötelékében szolgálhatott, mely alakulat az említett időszakban a Kárpátokban harcolt, s így innen érkezhettek haza a lapok is. Ugyanis az 1. magyar hadsereg és a VI. hadosztály – benne Debrecen és Szolnok vármegyei katonákkal – a kárpátoki, majd az erdélyi harcokban vett részt 1944-ben. A lapokon szereplő aláírás szerint azok egyik ellenőrző tisztje gr. Wenckheim Sándor tartalékos hadnagy volt, aki a katonai cenzúra keretében ellenőrizte a harcászati szempontból releváns információk továbbítását. Őt 1943 januárjában helyezték át a VI. hadtest fogatolt vonatához.

S most lássuk, mit üzent a püspökladányi fiatalember, Ferenczik István Püspökladányban élő édesanyjának, s a szerencse folytán az utókornak is:

*

A tábori lapok szövege:

.

1944. V. 11.:

„Kedves jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy egészséges és jól vagyok, ugyanazt kívánom anyámnak is. Lapjait megkaptam. Macuska írhat és írtam nekik és újra csókolom nagyapáékat, Erzsi néniéket, anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

1944. V. 12.:

„Kedves Anyám!

Hála isten jól vagyok, anyámnak is jó egészséget kívánok. Nem rádiózhattunk most és nem (?) is üzentem, a jövő hét utolsó (?) fele valószínű beolvassa a rádió. Csókolom mindnyájukat. Pista”

*

1944. VI. 8.:

„Kedves jó Anyám!

Hála istennek egészséges vagyok, melyet viszont kívánok. Úgy hallottam, hogy Debrecen mellett Ladánynak is megzavarták a békéjét. Hiszem és remélem, hogy a Családhoz tartozó személyeknek nem történt semmi baja. Adja az isten, hogy ez így legyen. Ma kaptam levelet Macustól, melyben írja, hogy behívták Jóskát kiképzésre, ha nem kap már halasztást, igen kellemetlen lenne.

Csókolom a család minden egyes tagját, anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

1944. VI. 25.:

„Drága jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy hála istennek egészséges vagyok, mejet viszont kívánok. Ma kaptam Jóskától lapot, írta hogy az egyik tehertől megszabadult hál istennek, bárcsak a másik is sikerüljön. Még ha már én kint vagyok. Mariskáéknak írtam, de töllök a bombázás óta nem kaptam levelet. Csókolom a családot és anyámat nagyon sokszor. Pista”   

*

1944. VII. 6.:

„Drága jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy hál istennek egészséges vagyok, anyámnak is ugyanazt kívánok és csendes nyugott napokat. Ma kaptam levelet Macustól és Mariskáéktól. Üdvözlöm az ismerősöket, Erzsi néniéket és nagymamáékat, a családot és anyámat számtalanszor csókolom: Pista”

*

1944. VII. 23.:

“Drága jó Anyám!

Hála istennek jól vagyok, anyámnak is kívánok jó egészséget, levelet kapok a család minden tagjától rendszeresen és örülök neki, hogy mostanában nem igen háborgatták. Csókolom a család minden tagját, anyámat sokszor. Pista”

*

1944. VIII. 1.:

„Kedves Anyám!

Hála istennek egészséges vagyok, melyet viszont kívánok. Megúsztam szerencsésen a grimbuszt és most élvezem a magaslati levegőt és várom a hazai pusztát. Ha minden jól megy, még nagyobb szerencse is érhet. Csókolom a családot és anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

Hét darab tábori lap a háborúból: egy emberélet, egy család élete, s mégis milliók sorsának „lenyomata”. Hiszen ezer és ezer ezekhez hasonló üzenetet szállítottak a háborúban a postavonatok, s ezer és ezer édesanya aggódott fia, férje életéért. Mégis e néhány lapon megőrzött élet emléke is fontos kell, hogy maradjon nekünk, utódoknak, számunkra ismeretlenül is! Mert megérdemlik, hogy emléküket megőrizzük!

De vajon milyen sors jutott a katonának, Ferenczik Istvánnak, ki egykor Püspökladányban élte életét? Hazakerült-e élve, egészségesen szeretteihez? Milyen borzalmakat kellett átélnie? Vajon élnek-e még családjából olyanok, akik ezt elmesélhetnék nekünk?

E tábori lapok közreadásával azok írójára, valamint II. világháborúban harcoló püspökladányi katonáinkra is emlékezünk, kik közül több százan ma is idegen földben nyugszanak. Azt csak remélni tudom, hogy e sorok püspökladányi írója túlélte a háborút, s hazatérhetett az „övéihez”. A fellelhető veszteségi nyilvántartásokban e név szerencsére nem szerepel, bár e lajstromok – mint tudjuk – még ma sem teljesek. Ami bizakodásra adhat okot az az, hogy Ferenczik István neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön sem szerepel.

Amennyiben a lapokat író Ferenczik István családja ráismer e rövid összeállításban szeretett rokonukra, kérem, jelentkezzen, hogy megismerhessük e szerencsés véletlen folytán előkerült 1944. évi katonai tábori lapok püspökladányi feladójának további sorsát is!

*

Azt gondolom, sok hasonló I. vagy II. világháborús katonai emlék, fotó, dokumentum, levelezés lehet még a püspökladányi családok birtokában, melyeket talán gondosan őriznek saját szeretteikre emlékezve. Reméljük ezen emlékek tovább öröklődnek majd utódról utódra, de aki szívesen megosztaná ezeket a honlapon is, emléket állítva szeretteinek, püspökladányi ismerőseinek, várom jelentkezését a puspokladanyanno@gmail.com e-mail címen.

Megyaszai Szilvia

*

(Köszönöm a segítséget Berekméri Róbert Árpádnak, Fellner Jánosnak és Ruzsa Károlynak!)

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.12.07. 

*

Második világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére digitalizálás és feldolgozás céljából

(a hagyaték digitalizálása megtörtént, mely visszakerült a honlap szerkesztője kezelésébe)

 

A világháborúk története részben talán nyitott könyv a történészek, kutatók számára, de még napjainkban is kerülnek elő olyan, eddig féltve őrzött családi emlékek, személyes sorsokat megőrző dokumentumok és fényképalbumok, melyek az érzelmi kötődésen túl jelentős történeti értékkel is bírnak. Ezek a hagyatékok újabb és újabb szeletét világíthatják meg, pontosíthatják, vagy árnyalhatják történelmünknek, így mindenképpen fontos a felkutatásuk és közkinccsé tételük. Ezt vallja Megyaszai Szilvia helytörténeti honlapszerkesztő is, aki egy  feldolgozás céljából, kezelésébe adott  püspökladányi vonatkozású hagyatékban érdekes lelet-együttesre bukkant. Ezt a lelet-együttest – annak tulajdonosával, NÉMEDY József ny. hajóskapitánnyal egyetértésben – digitalizálásra és feldolgozásra adta át a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (továbbiakban: HM HIM) Hadtörténelmi Levéltára részére.

 

A több füzetnyi, kézzel írott napló, a sok személyes dokumentum és a közel 300 darabos fényképgyűjtemény egy egykori püspökladányi tanító, Némedy István II. világháborús frontszolgálatának állítanak emléket. Némedy István 1901-ben született Kassán, majd Püspökladányban telepedett le, ahol megnősült és tanítói állást kapott a helyi katolikus iskolában. E településen élt évtizedekig, nyugdíjazása után költözött csak el Püspökladányból. Fia, Némedy József gondosan őrizte a hatalmas, sok családtagra kiterjedő szellemi hagyatékot, melyet végül feldolgozás és közzététel céljából átadott a Püspökladány Anno helytörténeti honlap szerkesztőjének, kutatójának. A hagyaték feldolgozása, annak püspökladányi, illetve I. világháborús család- és helytörténeti anyagainak bemutatása a www.puspokladanyanno.hu  oldalon kerülnek folyamatosan bemutatásra, a Némedy-hagyaték és az I. Világháború nevű rovatokban.

Némedy István katonai hagyatékának átadása

(a képen: Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno helytörténeti  honlap szerkesztője és Reszegi Zsolt, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár  munkatársa)

*

Mivel azonban a családi gyűjteményben megőrzött jelentős katonai hagyaték nem pusztán helytörténeti, hanem hadtörténeti, magyar történelmi vonatkozású információkat, illetve az eddig rendelkezésünkre álló ismeretekhez képest esetleg kiegészítő adatokat tartalmazhatnak, így a hagyaték kezelésével megbízott honlapszerkesztő kötelességének és szívügyének érezte a gyűjtemény ezen részének Hadtörténelmi Levéltárba juttatását, annak további, szélesebb körű feldolgozása céljából. A kapcsolatfelvétel, majd a hagyaték ismertetése után 2015. december 4-én a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár képviseletében Reszegi Zsolt levéltáros kereste fel a Püspökladány Anno honlap szerkesztőjét, aki átadta a gyűjteményt digitalizálás és feldolgozás céljából a Levéltárnak.

*

    

Némedy István t. főhadnagy naplói

*

Némedy István tartalékos hadnagyként – a m. kir. 41. gyalogezred II. zászlóaljának állományában – az oroszországi brjanszki erdőben teljesített katonai szolgálatot (Brjanszk alatt, Sineserkinél) a II. világháború során, ahol a terület, különösen a vasútvonal biztosítása tartozott az általa irányított egység feladatai közé. Brjanszk városában a német megszállás közel két évig tartott, míg a brjanszki erdőben szerveződtek és működtek a legnagyobb és sűrű támadásokat végrehajtó szovjet partizánalakulatok. A 41/II. zlj. a brjanski erdőből 1942. végén több száz kilométerre nyugatra települt, az ukrajnai Popelniába.

Némedy István jegyzeteiben a saját, háborúban betöltött szerepén túl az általa irányított egység életét, feladatait, valamint a területen zajló katonai eseményeket is rögzíti, nevekkel, részletes helyszínleírásokkal. A napló feljegyzései az 1942. július 28. napjának eseményeivel kezdődnek, amikor Némedy István megkapta SAS behívóját és végigkövetik frontszolgálata idejét, sőt saját, háborúról alkotott reflexiói megfogalmazásával érnek véget.  A tartalékos hadnagyot ugyan még 1942. májusában kinevezték (augusztusi kezdéssel) a magyarkanizsai állami népiskola rendes tanítójává, azt csak a frontról hazatérése után tudta betölteni. Tanítói hivatali esküjét 1943. augusztus 28-án tette le Újvidéken.

Némedy István a háborút követő időkben vetette papírra visszaemlékezéseit, napra pontosan levetített alapossággal, kellő részletességgel, így feltételezhető, hogy korabeli saját feljegyzései segítették számára a későbbi visszaemlékezést.

Az öt darab jó állapotban fennmaradt, olvasható és olvasmányos jegyzetfüzet mellett egy – azonosításra is alkalmas információkkal ellátott – fotóalbum is fennmaradt, 218 darab lembergi, kijevi, sineserki, brjanszki és popelniai fotóval, valamint további katonai fényképeket és számos korabeli okiratot, okmányt őriz a családi gyűjtemény. Ezenkívül számtalan, a püspökladányi kutatásokat segítő és a helytörténeti honlapnál maradt személyes dokumentum is rendelkezésre áll.  A fényképek nemcsak a magyar tábort és lakóinak életét, hanem az általuk végzett vasútbiztosítási feladatokat, a háború pusztításait, lerombolt hidakat, vasutat és égő városokat, de hősi temetőket és a helybeliekről készült felvételeket is ábrázolnak. A fotók többsége sorszámozott, időrendbe szedett és hátoldalán információkkal ellátott, így nagyban könnyítve és segítve az adatfeldolgozást. Az egyik fotó felirata szerint a képet a m. kir. 40. gyalogezred református tábori lelkésze, Apostol Elek szignózta és ajánlotta Némedy Istvánnak („Pistának”), az ő aláírása olvasható több fotón is. Némedy István gyermekének emlékei szerint a képeken több püspökladányi katona is szerepelhet, de beazonosításuk jelenleg még nem lehetséges.

Megyaszai Szilvia 2015. december 4-én adta át feldolgozásra a kezelésében lévő Némedy István t. főhadnagy katonai hagyatékát a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársának.

*

Néhány fotó a gyűjteményből:

.

*

„Emlékül Pistának. Brjansk alatti századközpont udvarán. 1942. Aláírás: Apostol tábori lelkész”

(Némedy István ülő sor, jobbról a második)

*

Századközpont Brjansk alatt. 1942. Aláírás: Apostol”

*

„3. sz. őrség 1942. VIII. 12.”

*

 

Veszkán László h. sírja (Béres B. szkv) a brianszki hősi temetőben. Hősi halált halt az 1942. augusztus 15-i partizán támadásnál. Brianszk, 1942. X. 14.”

(A síron szereplő felirat: Ladislaus Wesgan, Ungar, g. 15.8.42)

.

A www.hadisir.hu nyilvántartásában szerepel a m. kir. 41. gyalogezred II. zászlóaljának 5. századában szolgáló Veszkán László honvéd katonai törzslapja. E dokumentum sok információt őrzött meg a hősi halált halt katona személyes  adatairól, a sebesülés helyéről, jellegéről, illetve az eltemetés helyéről. Veszkán László Sztjasnojében sebesült meg kézigránáttól és ennek következtében hunyt el.  Brjanszkban temették el ideiglenesen (pontosan dokumentált sírba), majd később a rudkino-i temetőbe helyezték át.  A gyűjteményben fennmaradt fotók talán egyetlen örök emlékei  a Kolozs megyei Ugrócon született katona nyughelyének, melyet feltételezhetően rokonai sem láthattak soha.

*

„Lebombázott vasúti híd Sz. mellett. 1942. VIII. 20.”

***

*

 


Némedy István katonai hagyatékának átadása

(a képen: Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno helytörténeti  honlap szerkesztője és Reszegi Zsolt, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár munkatársa)

***

*

Beszámoló (fotók,  szöveg): Püspökladány Anno honlap

***

Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno civil helytörténeti honlap egyik alapítója, helytörténeti szerzője, valamint egyetlen önkéntes szerkesztője, aki szabadidejében a múlt emlékeinek kutatását, feldolgozását és megmentését végzi, önzetlen magánszemélyként. Önként vállalt feladatának tekinti szülővárosa helytörténeti és családtörténeti emlékeinek felkutatását, összegyűjtését és mindezek digitális adattárba rendezését, mely tevékenységet lassan négy éve végzi, anyagi támogatás nélkül, elhivatottságból. Kiemelt érdeklődési területe a világháborúk helytörténeti emlékeinek, a személyes katonai sorsoknak a kutatása, mely fejezetek önálló rovatban kerülnek bemutatásra a www.puspokladanyanno.hu weboldalon. 2015. májusában Püspökladány Helyi Értéktár Bizottsága települési értékei sorába emelte a helytörténeti honlapot és annak digitális gyűjteményét, a szerkesztő és kutató önkéntes munkáját pedig Hajdú-Bihar Megye Önkormányzatának Közgyűlése 2015. novemberében az általa alapított Önzetlenség-díjjal jutalmazta.

HM HIM Hadtörténelmi Levéltár

***

SAJTÓHÍREK A FELAJÁNLÁSRÓL:

>> A Honvédelmi Minisztérium honlapján (rákattintva olvasható):

Második világháborús püspökladányi hagyatékot adtak át a Hadtörténelmi Levéltár részére

>> A Magyar Hadisírgondozás FB-oldalán (rákattintva olvasható):

A követendő példa

>> Hadtörténet Múzeum FB-oldalán (rákattintva olvasható):

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

>> Hadtörténelmi Délutánok FB-oldalán:

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

>> “II. világháború – Tények, Képek, Adatok” FB-oldalán (rákattintva olvasható):

II. világháborús püspökladányi hagyaték került átadásra a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár részére

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.10.09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a több ártatlan áldozatot követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket (erről bővebben: ITT).

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

***

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Az összeállítás szervesen épül egy korábbi, “Püspökladány II. világháborús polgári áldozatainak emlékére” című cikkünkre, melyben az 1944. június 2-ai nap eseményeivel ismerkedhetnek meg (a kiemelt sorra kattintva olvasható)!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE – Névsorral! (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.09.29.

A Püspökladány Anno honlapon nemrégiben összeállítás jelent meg  – a Püspökladányi Református Egyházközség és Pella Pál tiszteletes úr által rendelkezésre bocsátott fotók felhasználásával, melyekért köszönettel tartozom  – a püspökladányi harangok I. világháborús rekvirálásáról (erről ITT olvashatnak és láthatnak korabeli képeket).

A mostani összeállításban ismét „útra kelnek a harangok” – ezúttal a püspökladányi református templom nagyharangja a II. világháborúba – s erről tekinthetnek meg egy különleges, eddig soha nem látott fotósorozatot…

*

Ahogy telik az idő, úgy válik egyre értékesebbé egy-egy régi fotó, vagy kevésbé ismert családi történet az utókor számára, a bennük rejlő értékes információk, vagy azok egyedi volta miatt. Sajnos sok régi fotográfia és családi irat-hagyaték lesz az enyészeté, mert vagy nem marad a családban, aki megőrizze azokat, vagy nem jelentenek semmit az utódoknak, s nem adják tovább az elkövetkező generációknak. Épp ezért fontos a most bemutatott fotóválogatás is, mely nemrégiben került a Püspökladányi Református Egyházközség tulajdonába – s melyet bemutathatok a Püspökladány Anno honlapon – mert eddig képi ábrázolásokon nem látott helytörténeti eseményt örökítenek meg. E különleges fotógyűjtemény 1944-ben készült, s a püspökladányi református nagyharang hadicélra történő rekvirálásának állítanak emléket.

A fotók bemutatása előtt azonban ismerjük meg röviden – Kecskés Gyula kutatásai alapján – a püspökladányi református templom harangjainak történetét:

*

A református templom harangjainak története

 

A református egyház legkisebb harangja a „Rákóczi-harang”, melynek története régre nyúlik vissza. A harang eredetét írásos források nem őrizték meg kétséget kizáróan, de a későbbi korok dokumentációi és Kecskés Gyula kutatásai alapján feltételezhető, hogy a Rákóczi-harangot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (Püspökladány egykori földesura) adta Püspökladánynak, feltehetően az 1630-as években.  Mivel a régi templomnak (mely a mai lelkészlakás helyén állott) nem volt tornya, így a harang fa haranglábon állt a templom előtt. Felirata egy korabeli jegyzőkönyv szerint: „S. MATHEVS S. JOANNES S. LUCAS S. MARCUS”

A harangoknak nagyon fontos szerepe volt az emberek életében, hiszen hangja hívogatta a híveket az istentiszteletre, búcsúztatta a holtakat, ugyanakkor figyelmeztette is a lakosságot a veszélyre, tűzvészre, árvízre, s az ellenség közeledtére.  Ha ellenség támadt, menekült a falu a közeli mocsárvilágba, s vitte magával féltve őrzött harangját is. Ha nem tudta vinni, elrejtette a Püspökladány határában folyó Nagy-Ér vizébe, vagy a mocsárba, ahol a harang sokszor évekig pihent. A vidék a folyamatos török, tatár támadásoktól szenvedett, többször menekültek el lakosai, de minduntalan visszatértek, s újra „megülték” a falut. Közvetett feltételezések utalnak rá, hogy 1707-ben a rácok (Tököly-Popovics János ezredes vezetésével) Püspökladányt is végigpusztíthatták, s ekkor vitték el a lakosság által elrejtett Rákóczi-harangot is, melyet a Nagy-Ér száradó medrében megtaláltak. A harangot Aradra vitték, mely onnan 1711-ben került haza – nagy szerencse folytán –  Lendvai Márton prédikátorsága alatt.

1736-ban „a Rákóczi-harang mellé, annak adományozásának századik évfordulóján” egy másik harangot öntetett a falu (ami később, 1807-ben elhasadt).

A harangláb tartotta a Rákóczi-harangot egészen 1788-ig, amikoris felépült a díszes kőtorony (téglából, négy fiatoronnyal). Ez a ma is álló harangtorony, ehhez építették hozzá később a „reformátusok új templomát”, melyet  1800. december 7-én szenteltek fel (ma ismert templomunk).

Mikor az 1736-ban készült és 1807-ben elhasadt harang helyett újat (nagyobbat) öntettek önkéntes adakozásból, még ugyanabban az évben, egy harmadik harangot is öntetett Baranyai Pál és Keserű János püspökladányi hívek, a lakosság örömére.

A Rákóczi-harang az 1800-as évek közepén elrepedt, s a másik kettő is elhasználódott a közel száz éves használat alatt. Erőss Lajos püspökladányi lelkész javaslatára mindhárom harangot újraöntötték 1896-ban. A Rákóczi-harang újraöntésének költségeit Szőllőssy János, Hajdú vármegye tiszti ügyésze vállalta magára, a másik két harangot a hívek önkéntes adományaiból készíttették el.

A harangra adakozót névsorát lejegyezték az utókor számára is, melynek töredékét (közel 300 püspökladányi személy nevét!) a Püspökladány című közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi lap 1897. január 1-i száma (ITT megtekinthető),   annak 3-4. oldala is tartalmazza.

.

1896 áprilisára készültek el a harangok, Thury János harangöntő cége műhelyében. A harangfeliratokat Erőss Lajos lelkész készítette el, Kecskés Gyula kutatásai szerint eképpen:

– Nagy harang: „AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT MEGSIRATOM. SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896”

– Középső harang: „SAJÁT HIVEI ÖNKÉNTES ADOMÁNYAIBÓL ÖNTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ 1896”

– Kis harang (újraöntött Rákóczi-harang): „A RÉGI RÁKÓCZI-HARANG ANYAGJÁNAK FELHASZNÁLÁSÁVAL A PÜSPÖKLADÁNYI EV. REF. EGYHÁZ SZÁMÁRA SAJÁT KÖLTSÉGÉN ÖNTETTE SZŐLLŐSSY JÁNOS HAJDU VÁRMEGYE TISZTI ÜGYÉSZE ÉS NEJE TISZA KAROLINA 1896”

.

1917. július 18-án háborús célra elvitték a nagy és középső harangot (erről olvashatnak korábbi összeállításunkban: ITT)

.

Az első világháború során elvitt nagy és közepes harangjaink pótlására 1922 szeptemberére öntöttek új harangokat, melyeket Seltenhofer Frigyes Fiai harangöntő cége készített el. Feliratuk Kecskés Gyula feljegyzései szerint ez lehetett:

– Középső harang (a „Fazekas-harang”, melyet Fazekas András és felesége, Keserű Lídia öntetett, saját költségén):

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN, 1917. JULIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT A PÜSPÖKLADÁNYI REFORM. EGYHÁZ RÉSZÉRE SAJÁT KÖLTSÉGÉN ÖNTTETTE FAZEKAS ANDRÁS ÉS NEJE KESERŰ LIDIA AZ 1922. ÉVBEN”

„A JÓKEDVŰ ADAKOZÓT SZERETI AZ ISTEN”

„2. KOR. IX. 7.”

 

– Nagy harang:

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN, 1917. JULIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT SAJÁT HIVEINEK ÁLDOZATKÉSZSÉGE FOLYTÁN ÖNTTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI REFORM. EGYHÁZ AZ 1922. ÉVBEN.”

„AZ ÉLŐKET HIVOGATOM, A HOLTAKAT MEGSIRATOM”

.

1936-ban megrepedt a középső harang (Fazekas-harang), melyet még ugyanabban az évben újraöntöttek. Felirata, amit Kállay Sándor lelkész fogalmazott (Kállay Sándor 1913-1943 között volt ladányi lelkipásztor) így szólt:

– Középső harang (új Fazekas-harang):

 „TEBENNED BÍZTUNK ELEITŐL FOGVA”

„A VILÁGHÁBORÚ HARMADIK ÉVÉBEN 1917 JÚLIUS 18-ÁN A HAZA OLTÁRÁRA ADOTT HASONLÓ HARANG HELYETT FAZEKAS ANDRÁS ÉS NEJE KESERŰ LÍDIA EGYHÁZTAGOK ÁLDOZATKÉSZSÉGÉBŐL AZ 1922. ÉVBEN KÉSZÍTETT HARANG 1936 MÁJUS 31-ÉN MEGREPEDVÉN: EZEN HARANGOT AZÓTA MÁR AZ ÚRBAN MEGBOLDOGULT FELESÉGE NÉHAI KESERŰ LÍDIA EMLÉKÉRE ÚJONNAN ÖNTTETTE A PÜSPÖKLADÁNYI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÉSZÉRE FAZEKAS ANDRÁS PRESBITER A SAJÁT KÖLTSÉGÉN AZ 1936. ÉVBEN.”

„ÖNTÖTTE SZLEZÁK LÁSZLÓ MAGYARORSZÁG ARANYKOSZORÚS HARANGÖNTŐ MESTERE BUDAPESTEN”

„FÖLDNEK VÁNDORA, ÁLLJ MEG ITT KEGYELETTEL, MIDŐN LÁTOD KÉPMÁSÁT A HŰ SZIVEKNEK, AKIK MÁR MÁSODSZOR ADTÁK NAGY SZERETETTEL E HARANGOT DICSŐSÉGÉRE ISTENNEK, S MERT A KEVÉSBŐL IS TUDTAK ADNI SOKAT, ISTENSZERETETRE TANÍTVA MÁSOKAT, EMLÉKEZZ RÓLUK MINDENKOR KEGYELETTEL, ISTENT ÍGY KELL SZERETNI! EZT NE FELEDD EL! KÁLLAY S.”

.

1944-ben rekvirálták a püspökladányi református nagyharangot II. világháborús hadicélra, melyet 2010-ben öntött újra Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mester, Pella Pál és Pelláné Ábrám Anikó lelkészsége idején. Az 1944-ben rekvirált püspökladányi harang nagy valószínűséggel fegyver, ágyú lett valamelyik hadszíntéren, bár olyan szóbeszéd is szárnyra kapott a háborút követően, hogy a harangot szállító vonat nem érte el célállomását. A harang felkutatására tett kísérletek nem vezettek eredményre.

*

A II. világháború idején történt harangrekvirálások  jogi alapját az 1939. évi 2. és az 1942. évi 14. törvénycikk képezte. Az 1943. II. 23-án kelt, Kállay Miklós miniszterelnök aláírásával kiadott 1060. M.E. sz. rendelet intézkedett a vörösrézből és vörösrézötvözetekből (pl. bronzból, sárgarézből) készült azon harangok igénybevételéről, melyeknek legkisebb átmérője legalább 25 cm volt. Az igénybevétel alól mentesültek a történelmi becsű harangok. A rendelet 4. §-a szerint az államkincstár az igénybe vett harang birtokosának a háború megszűnésétől számított 5 éven belül a harang súlyának megfelelő mennyiségű olyan fémet szolgáltat ki, amilyenből az illető harang készült, továbbá megtéríti a harang öntésének és rendeltetési helyére szállításának költségeit. A harangrekvirálások végrehajtásáról az 1943. II. 24-én kiadott Ip. M.sz. rendelet intézkedett. A harangokat 8 napon belül be kellett jelenteni darabszám és súly szerint a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatalnak. A harangok leszerelésének és átvételének sorrendjét e hivatal volt jogosult megállapítani. Az átvételnek – jegyzőkönyvezés mellett – a leszerelés előtt kellett megtörténnie a helyi elöljáróság, a tulajdonos és az egyházi hatóság képviselőinek jelenlétében. A levétel során az épületben keletkezett károk helyreállítása az átvevő szerv feladata volt.

*

A most bemutatott fotók minden valószínűség szerint 1944-ben készültek Püspökladányban és a hadicélra rekvirált református nagyharangot, annak leszerelését örökítették meg.  A képek 1944-es datálású, azonos technikával előhívott, alapanyagú és mintázatú, hasonló témájú fotókkal együtt kerültek elő, egy személy hagyatékából.

Az első két fotón a püspökladányi református templomtorony látható, melyből éppen a harangot szerelik le. A munkálatokat érdeklődve figyelik a helybeli gyermekek.

 

*

A következő fotón a toronyból már leeresztett, földbe csapódott harang látható – mérete alapján a nagyharang – vélhetően annak a püspökladányi Fazekas Andrásnak a társaságában, aki a középső harangot öntette az egyházközség számára.

Fazekas András és felesége, Keserű Lídia arcképe megörökítésre került az 1936-ban újraöntött középső harangon, mely támpontot adhat az 1944. évi képen szereplő, a harang szempontjából jelentőséggel bíró személy kilétének azonosításában is. A hasonlóság alapján feltételezhető, hogy Fazekas András áll az 1944-ben leeresztett nagyharang mellett és a közepes harangot készíttető adományozót örökítették meg a fotón, mintegy utolsó emlékül, a nagyobbik harang távozása előtt.

    

Az 1936-ban öntött középső harang                 /           Az 1944. évi fotó részlete


*

A következő fotókon szereplő harangfelirat Kecskés Gyula 1936. évi publikációjához képest olyan részeket is tartalmaz, melyeket Kecskés Gyula nem említ. Ez olvasható a most előkerült fényképeken:

 

.

  Egyik felirattöredék:

„ISTEN ÖRÖK EMBER VÉGE…

CSAK AZ LESZ MIT ISTEN VÉ…

EMBER EHEZ SZABJAD MAG…

ÉS KEGYELME TIÉD MARAD..

 

ISTENT IMÁDD EMBERT SZER…

S ÉLETEDNEK JÓ VÉGE LESZ..

KRISZTUS VÉRE MEGVÁLT TÉG…

EZT HIRDETEM MINDIG NÉKE…

KÁLLAY”

.

  Másik felirattöredék (két képrészlet alapján, sajnos a felirat közepe hiányzik):

„A PÜSPÖK…..                                                 …

VILÁGHÁBORÚBA…..                                    HELYETT

A GYÜLEKEZET……                                          …

DE 20 ÉV (?)……                                                …

ANYAGÁNAK FELHASZ…..                           HARANGOT

A MÁSODIK VILÁ…..                                      …

E HARANG…..                                                   …

KORMÁNY (?)…..                                             …

MINDENEK FELETT…..”

*

A felfordított harang fotója, minden bizonnyal annak elszállítása előtt:

*

Az utóbbi felirattöredék további kérdéseket vethet fel. Mit jelenthet, és mire utalhat a képen olvasható  „A MÁSODIK VILÁ…..” szótöredék? Ha egy lehetséges variáció szerint “a második világháború” kifejezést jelentené, akkor az a fennmaradt információk ismeretében hogy kerülhet a nagyharangra? Mi mást jelenthet még a szófoszlány, mire utalhat?

Vannak még nyitott kérdések, melyek további kutatásokat igényelnek, esetleg további fotók előkerülésével pontosíthatóak.

 

Megyaszai Szilvia

 

Köszönöm a fotókat a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak!

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: A püspökladányi Rákóczi-harang

Magyar Katolikus Lexikon

Fazekas Sándor: Adatok a püspökladányi református egyházközség történetéhez

*

 A fotók honlapról történő további felhasználása harmadik személy számára engedéllyel lehetséges!

*

A két korabeli fotó alapján összeállított kép a templomról, 1944-ben

***

A honlap II. világháború nevű rovatában számtalan összeállítást olvashatnak püspökladányi vonatkozású témában! Megtalálható a kezdőoldal bal oldali menüoszlopában!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

(2015.03.08.)

Köszönöm Horváth Attila kutató összeállítását, melyet

a Püspökladány Anno honlap számára készített el!

.

Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez


Hazánk német megszállásával kezdődött meg Püspökladány számára közvetlenül is a második világháború. Bár 1944. március 19-én elkezdődött a német csapatok bevonulása, az csak a Tisza vonaláig volt tervezve. A Tiszántúlon és Észak-Erdélyben 1944. március 26-án a németek felállították a Kelet-magyarországi hadműveleti terület német parancsnokságát, melynek vezetőjévé Kuno-Hans von Both gyalogsági tábornokot nevezték ki, akit – mivel más beosztásba helyezték – Emil Zellner altábornagy váltott fel. Ez a parancsnokság egyfajta ütközőzóna volt Magyarország és Románia között megelőzvén a két ország közötti konfrontációt. Erre a területre a megszállásban részt vállaló 16. SS “Reichsführer-SS” páncélgránátos hadosztály Cantow-harccsoportja (parancsnoka Karl-Heinz Cantow SS-őrnagy) és a hadosztálynak ideiglenesen alárendelt SS páncélgránátos tanezred (parancsnoka Vinzenz Kaiser SS-alezredes) vonult be 1944. március 27-én. Külön parancsnak engedelmeskedve a három zászlóalj erejű német csoportosítás egészen Székelyföldig hatolt. Kis idő elteltével követte a harccsoportot a hadosztály többi része is, mely Debrecentől délnyugatra nagy területen szétszórva – többek között Püspökladányba is – beszállásolt, és kiképzést folytatott. Lőgyakorlataikat a Hortobágyon tartották meg, mely nem ment problémamentesen, hiszen a gyakorlatok alkalmával mezőgazdasági és egyéb károk keletkeztek, ezért az elkövetkező időszakban csak a magyar királyi honvédség részére fenntartott gyakorlótéren és lőtéren folytathattak kiképzést.[1] A hadosztály püspökladányi tartózkodásának volt egy kínos pikantériája. A Rákóczi szállodában egy tiszti összejövetelen Johann Gabriel SS-tizedes feltehetően ittas állapotban pisztolyával többször a mennyezetbe lőtt. A tizedest golyó általi halálra ítélték, amit 1944. március 31-én végre is hajtottak.[2]

1944. május végén a teljesen feltöltött hadosztályt vasúti szállítással az olaszországi frontra irányították. Alig telt el egy hónap, amikor szintén Debrecen délnyugati térségébe vezényelték a 18. „Horst Wessel” SS önkéntes páncélgránátos hadosztály tábori pótzászlóalját. Ide érkezett be egy jelentős létszámú (mintegy 10 000 fős) újonckontingens. A szakkiképzésben részt vevő katonákat rövidesen elvezényelték, a többiek ebben a térségben kapták meg kiképzésük első fázisát. 1944. július végén, illetve augusztus elején a hadosztály egyéb alakulatai is áttelepültek Püspökladány–Debrecen–Berettyóújfalu térségébe.[3] Szeptemberben azonban az egész hadosztály átköltözött a Dunántúlra, mert vélhetően a front közeledtével a kiképzés egyre nehezebben lehetett folytatni.

1944. augusztus 8-án Püspökladány-Kaba térségében német katonákat szállító vasúti szerelvényt ért baleset, melyben jelenlegi adatok szerint két német katona életét vesztette.[4]

A front közeledtével a katonai tevékenység is megélénkült. 1944. szeptember 26-án, a vasútállomáson állomásozó magyar 18. egészségügyi oszlop vonatáról leemelték a koponyalövés következtében sebesülésébe belehalt Bende József 28 éves honvédet.[5]

Aztán megérkezett a front. Az 1944. október 6-án szovjetek által megindított debreceni támadó hadművelet egyfajta szovjet villámháborút valósított meg. A 2. Ukrán Front Plijev lovas-gépesített csoportja (parancsnoka: Issza Alekszandrovics Plijev altábornagy) Gyula térségében gyorsan áttörte a magyar 3. hadsereg védelmét, és kijutott annak mélységébe. A német Dél-Hadseregcsoportnak azonban kevés tartalékkal kellett gazdálkodnia, így az arcvonal mélységében nem volt mit bevetni a gyorsan előretörő szovjet harckocsik ellen.

Az egyetlen bevethető erő a Luftwaffe 15. légvédelmi tüzérhadosztályának egységei voltak. A hadosztály tüzérosztályaiból kialakított harccsoportok, ha megállítani nem is tudták, halogató harcaikkal hathatósan tudták lassítani a szovjet csapatokat. Ezeket a harccsoportokat Debrecentől délnyugatra több településnél, egyebek közt Püspökladánynál, Sárrétudvarinál, Biharnagybajomnál, Nagyrábénál és Földesnél is bevetették. A légvédelmi tüzérek a települések kivezető útjai mentén, vagy a szovjet csapatok várható felbukkanási irányának megfelelően a községek határában állították fel lövegeiket. A vegyes tűzeszközök közül a 88 milliméteres légvédelmi löveget elsősorban páncélelhárítási feladattal, a kisebb 20, illetve 37 milliméteres gépágyúkat pedig gyengén páncélozott, illetve gyalogsági célpontok ellen lehetett hatásosan felhasználni.

Az első találkozás azonban mégsem Debrecen térségében, hanem attól távolabb Gyoma és Endrőd településeknél történt. 1944. október 7-én a német 25/I. légvédelmi tüzérosztály egy teljes napon át tartotta fel a szovjet 7. gépesített hadtest észak felé támadó csapatait, érzékeny személyi és anyagi veszteséget okozva nekik. Az elért sikernek az árát a német csapatoknak is meg kellett fizetni. Személyi veszteségük 26 elesett, 56 sebesült és 12 eltűnt katona volt (súlyosan megsebesült a légvédelmi tüzérosztály parancsnoka is), légvédelmi lövegeiket pedig teljes egészében elvesztették.

A Plijev lovas-gépesített csoportot alkotó 4. és 6. gárda lovashadtestek előrenyomulását is lassították a német harccsoportok, de azok a gyomai sikert nem tudták megismételni, valamennyi helységénél tűzrajtaütést követően, utcai harcokba bonyolódva megkezdték a légvédelmi tüzérek a visszavonulást Debrecen felé. Püspökladánynál a szovjet 4. gárda lovashadtest 30. és 9. gárda lovashadosztálya 1944. október 8-án reggel harcérintkezésbe kerültek a légvédelmi tüzér harccsoporttal, és azokat folyamatosan szorították vissza a település központja felé. A hadtest harmadik – 10. gárda – lovashadosztályát súlyos légitámadás érte német Focke-Wulf FW-190-es csatarepülőgépek részéről. A légitámadás megakadályozta a hadosztály csatlakozását a támadáshoz, és személyi veszteséget okozott egyebek közt a hadosztály törzsének is. Miután a hadosztály rendezte sorait, csatlakozott a Püspökladányért folyó harcokhoz. Délután 1 órára a német védők feladták Püspökladányt, a település birtokba vétele után a szovjetek Nádudvar felé nyomultak tovább.

Mivel Nagyváradnál a szovjet áttörés nem sikerült, ezért módosítani kellett a terveken. Ez pedig azt takarta, hogy a teljes 4. gárda lovashadtest a 7. gépesített hadtesttel forduljon délkeletnek, és foglalja el Nagyváradot. Püspökladány az elkövetkező napokban többször is gazdát cserélt. A szovjet tervekkel szemben körvonalazódott egy német elhatározás is: A Berettyóújfalu felől támadó 1. páncélos hadosztály (parancsnoka Eberhard Thunert ezredes) és a Kisújszállás felől érkező, előtte Karcagot elfoglaló 13. páncélos hadosztály (parancsnoka Gerhard Schmidhuber vezérőrnagy) találkozzon Püspökladánynál, ezáltal vágja el a szovjet utánpótlási útvonalakat. A 13. páncélos hadosztály 1944. október 9-én 22 óra 30-kor gyenge szovjet ellenállás mellett elérte Püspökladányt, és lezárta a dél- és kelet felé kivezető utakat. Az 1. páncélos hadosztály Püspökladányt 1944. október 10-én reggel 6 óra 20 perckor érte el, és felvette a kapcsolatot a 13. páncélos hadosztállyal. Ezzel a találkozással a Debrecen elfoglalását feladatul kapó 6. gárda lovashadtestet elvágták a szovjet főerőktől. A Püspökladány elfoglalásakor a 13. páncélos hadosztály vélhetően azért ütközött gyenge szovjet ellenállásba, mert addigra a 4. gárda lovashadtest kiürítette Püspökladányt, és megkezdte támadását Nagyvárad irányában.

A kapcsolatfelvétel után Püspökladány a 13. páncélos hadosztály ellenőrzése alá került, mert az 1. páncélos hadosztály Bakonszeg-Sárrétudvari szakaszon látott el védelmet. 1944. október 10-én a hadosztály egész nap az állások kiépítésén, megerősítésén, illetve a szomszédos egységekkel való kapcsolatfelvételen fáradozott. Ezen túlmenően a Hortobágy-Berettyó hídjának védelmét erősítette meg, hiszen annak fontossága a szovjetek előtt is nyilvánvaló volt. Olyannyira, hogy október 11-én a szovjet 53. hadsereg parancsot is kapott, hogy a 49. lövészhadtestével és a 18. harckocsi hadtesttel indítson támadást Püspökladány ellen, és annak elfoglalásával állítsa helyre a kapcsolatot a 6. gárda lovashadtesttel.

A szovjet csoportosítás támadása először a Hortobágy-Berettyó hídját érte, ahol egy német páncélozott harccsoport volt védelemben. Az élénk harcokban végül késő délutánra sikerült a német erőket település felé szorítani. Ezt követően került sor az utcai harcokra, ami viszont nem tudott kiteljesedni, mert a 13. páncélos hadosztály parancsnokságától parancs érkezett, hogy a Püspökladányt védő német erőknek estig, de legkésőbb 12-ére virradó éjjel ki kell ürítenie a települést, és a Nádudvaron lévő hadosztályhoz kell csatlakoznia. A községben lévő német erők jelentették, hogy nem érték őket olyan támadások, melyekkel ne bírnának el, a parancsot azonban végre kellett hajtaniuk. Éjszaka került sor a szovjetektől való elszakadásra, és a kiürítésre, egy kisebb biztosító csoport azonban Püspökladány északi szélén beásta magát.

1944. október 12-én már Püspökladánytól északra lángoltak fel az ide-oda hullámzó harcok. A nap folyamán kétszer csaptak össze a 13. páncélos hadosztály és a szovjet 49. lövészhadtest és a 18. harckocsi hadtest csapatai. A németeket sikerült is Nádudvar irányába visszaszorítani, de azoknak kisebb erőkkel még mindig sikerült a vasútállomás környezetében állásokat tartaniuk, ahonnan majd csak október 12-én éjszaka vonultak vissza Nádudvar felé. Ezzel Püspökladány végleg szovjet kézre került.[6]

A harcok elülte után lassan tért vissza a település a normális kerékvágásba, hiszen október 14-én és 23-án még német légitámadás érte Püspökladányt számos civil és katonai áldozattal. Ezt követően front-településből megszállt településsé vált Püspökladány. Az első napok kiemelten fontos része volt az elesett katonák, és a harcok áldozatává vált civil lakosok eltemetése. A kutatások jelenlegi állása szerint a Püspökladányért és környékéért lefolyt súlyos harcok következtében 24 német katona és 107 szovjet katona esett el, további 6 szovjet katona eltűnt. A városba 1944. október 21-én az 53. hadsereg alárendeltségébe tartozó 5152-es számú hadikórház, négy nappal később a 233-as hadikórház települt, majd eddig ismeretlen napon beérkezett a harmadik hadikórház is, a 1164-es számú. Ezekbe a kórházakba szállították a környező harcokban megsebesült katonákat, akik közül mintegy 120 fő itt vesztette életét. Ezen túlmenően három ismeretlen magyar katona volt eltemetve a Sárrétudvari felé vezető úton a Mogyorósi tanyánál, akik közül egy katonát Sárrétudvariba exhumáltak a háború után. A német katonák temetési helye nem ismert annak ellenére sem, hogy a hősi halott katonákat a rendszerváltást követően a Német Hadisírgondozó Szövetség munkatársai megpróbálták felkutatni. Így a budaörsi német-magyar katonatemetőben a Püspökladánynál elesett német katonáknak csupán a nevei vannak feltüntetve, a valóságban jeltelen sírban nyugszanak ma is. Annyi bizonyos, hogy három elesett német katona volt a Farkas szigeti réten Pócsi Imre kertjében és szintén három elesett német katonát temetek el az Erőss Lajos utcán a Varga féle ház udvarán. A szovjet hősi halottak a város több pontján lettek eltemetve, így a Hősök terén lévő parkban volt egy sír, melyben egy szovjet katona lett eltemetve. Ugyanitt volt egy tömegsír, mely három szovjet katonát tartalmazott, rajta egy sírkő, melyen 23 név volt olvasható. A sírban lévő 20 katonát már korábban a református temetőbe exhumálták. A református temetőben 460 szovjet hősi halott lett eltemetve egy közös tömegsírba, de ugyanitt volt még kettő, három, és két 12 főt tartalmazó tömegsír is. A járási rendőrkapitányság előtti téren lévő tömegsírban, melyben katonák és civilek vegyesen voltak szintén volt hat szovjet katona eltemetve.[7] Mindezek a köztéren lévő sírokban lévő halottak később a püspökladányi református temetőben leltek végső nyughelyre. Sírjaik, emlékművük jelenleg is ott található meg.

Még négy katonáról kell említést ejteni, akikről csak Püspökladány 1945-ös halotti anyakönyve tesz említést. Hadifogságból hazaérkezőket szállító vonatról 1945. december 9-én Püspökladány állomáson három német, név szerint Franz Hoboda, August Lederle és Hermann Schulz, valamint egy magyar katona – Czifra Imre – holttestét emelték le.[8]

Rudolf Becker
(Fotó: Horváth Attila gyűjteménye)

 Egy olyan német katona is elesett Püspökladánynál, aki kimagasló tetteiért igen magas kitüntetést kapott. Rudolf Becker főhadnagy, a 13. páncélos hadosztály alárendeltségében lévő 66. páncélgránátos ezred 1. századának parancsnoka volt. 1944. február 23-án kapta meg a vaskereszt lovagkeresztjét, és 50 közelharcban eltöltött napért az arany közelharc pántot 1944. február 15-én, természetesen ezeken kívül több kitüntetést viselt még. Hősi halála után századossá léptették elő.

*

Sikunov százados sírja a főtéren, régi helyén
(Fotó: Püspökladány Anno gyűjteménye)

A szovjet sírok között megtalálható Nyikolaj Alekszajevics Sikunov gárda százados sírja, aki 1944. október 14-én halt hősi halált a Kabáért folyó harcok során, és Püspökladányban lett eltemetve. Sikunov gárda százados 18. harckocsi hadtest 1438. önjáró tüzérezredében volt ütegparancsnok, felterjesztették a szovjetunió hőse kitüntetésre is, melyet a hadtestparancsnok 1945. január 13-án írt alá, azonban 1945. január 20-ai aláírással a honvédő háború érdemrend I. osztályát kapta meg.

 

Sikunov kitüntetési felterjesztése

(Forrás: www.podvignaroda.ru)

*
LÁBJEGYZETEK:

[1] MNL-HBML IV.B 1406/b 25038/1944

[2] B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester második közéleti, családi naplója és krónikája 1920 – 2000 Püspökladány 1999 27. p.

[3] Kovács Zoltán András – Számvéber Norbert: A Waffen-SS Magyarországon Paktum Nyomdaipari Társaság Budapest, 2001 http://mek.oszk.hu/05000/05002/html/#d1e10915 (hozzáférés 2015. február 8-án)

[4] A két áldozat: Josef Moser tizedes tábori postaszáma szerint 22. Kompanie / Luftgau-Nachrichten-Regiment 25 állományába tartozott és Franz Marhoun szakaszvezető, aki a 2/pionier bataillon 201 állományába tartozott. Mindkét katona a debreceni Honvédtemetőben nyugodott 2014. novemberéig, ekkor exhumálták őket, és a budaörsi német-magyar katonatemetőben helyezték örök nyugalomra.

[5] Püspökladány halotti anyakönyve 153/1944-es bejegyzés.

[6] Számvéber Norbert: Az alföldi páncéloscsata – Harcok a Tiszántúlon, 1944. október Puedlo 2007 73-104. p.

[7] Püspökladány községi tanács végrehajtó bizottságának 728/1958-as számú irata. Másolata a szerző birtokában.

[8] Püspökladány halotti anyakönyve 250, 251, 252, 254/1945-ös bejegyzések.

*

MELLÉKELT VESZTESÉGI LISTÁK, NÉVSOROK:

– A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA (2 kötözőhely és 3 hadikórház)

– PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

– PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA

*

************

*

A PÜSPÖKLADÁNYBAN TELEPÜLT SZOVJET HADIKÓRHÁZAKBAN MEGHALT KATONÁK NÉVSORA:

.

A 111. önálló egészségügyi zászlóalj kötözőhelyén meghaltak:

 

Abasz Szalmanovics Abazarov vöröskatona 1891-1944.10.21

Fjodor Mihajlovics Eszderzsanszkij vöröskatona ?-1944.10.21

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Ivan Jegorovics Kiljakov szakaszvezető 1919-1944.10.21

Gyenyisz Osztapovics Ksevinszkij vöröskatona

1. gárda légideszant hadosztály

Jakov Jakovlevics Szobko vöröskatona 1909-1944.10.22

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

 

Az 1. gárda légideszant hadosztály 12. önálló egészségügyi zászlóaljának kötözőhelyén meghaltak:

 

Grigorij Szemjonovics Dragatok vöröskatona 1925-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Ivan Mefodijevics Kacsurka vöröskatona 1918-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Dmitrij Vasziljevics Kedik vöröskatona ?-1944.10.16

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Alekszandrovics Kolomen vöröskatona 1917-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Pavel Vasziljevics Kononyenko vöröskatona 1915-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 8. önálló híradó század

Grigorij Ivanovics Kovalcsuk vöröskatona 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pavel Prokopijevics Krivozub őrvezető 1921-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Pjotr Jefimovics Lebegy vöröskatona 1923-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Anyiszimovics Levinszkij tizedes 1899-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

Porfirij Fjodorovics Rozskov vöröskatona 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Lev Jefimovics Snajder vöröskatona 1904-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Ignat Vasziljevics Szambaj szakaszvezető 1912-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 Gavril Ivanovics Sztarcsak törzsőrmester 1924-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Ivan Sztyepanovics Trosztjaneckij ?-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály

Joszif Ivanovics Zsarinov szakaszvezető 1904-1944.10.17

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

 

A 233-as számú hadikórházban meghaltak:

 

Mihail Ivanovics Fomin vöröskatona 1898-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály

Mihail Andrejevics Guk őrvezető 1897-1944.10.28

Filimon Tyihonovics Iljko vöröskatona 1899-1944.10.28

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred

 Fjodor Mihajlovics Zaharov 1901-1944.11.11

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

 

A 1164-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Melkon Akopovics Akopjan tizedes 1910-1944.11.18

Ivan Filippovics Akszenov szakaszvezető ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Andrej Alekszejevics Bahmatov vöröskatona 1896-1944.11.22

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

 Ivan Jefimovics Barmatov vöröskatona 1924-1944.11.09

Mihail Sztyepanovics Beljavkin vöröskatona 1911-1944.11.22

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Jefim Iljics Birjukov vöröskatona 1899-1944.11.21

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Nyikolaj Georgijevics Botosvili vöröskatona 1918-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Iderisz Konovics Csugajev vöröskatona ?-1944.11.06

288. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Fjodor Ivanovics Drozd vöröskatona 1909-1944.11.07

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Prokofij Andrejevics Fofenov vöröskatona 1899-1944.11.20

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Pjotr Konsztantyinovics Gavreilenkov vöröskatona 1913-1944.11.02

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1227. tarackos tüzérezred

Leonyid Alekszandrovics Golubjev ezredes 1906-1944.11.04

11. önálló páncéltörő tüzérdandár parancsnoka

Viktor Ivanovics Gyenyiszjuk vöröskatona 1900-1944.11.18

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

 Ivan Nyikolajevics Kogan vöröskatona 1903-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 799. lövészezred

Ivan Antonovics Lozovenko vöröskatona 1910-1944.10.30

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Trofim Gurjevics Naumenko vöröskatona 1906-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Vardan Hacsaturovics Nyekogoszjan főhadnagy 1918-1944.11.02

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred lövész századparancsnok

Ivan Vasziljevics Nyekraszov vöröskatona 1924-1944.11.23

Kirill Gorgyejevics Pincsuk vöröskatona 1909-1944.10.29

Pjotr Vlagyimirovics Pogorelov vöröskatona 1895-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Szokrat Alekszandrovics Privadze vöröskatona 1903-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Alekszandr Alekszejevics Prokofjev hadnagy, szakaszparancsnok 1910-1944.11.15

Alekszej Petrovics Rogacsev alhadnagy 1921-1944.11.09

163. lövészhadosztály, 365. tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Romanov vöröskatona ?-1944.10.31

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

 Alekszandr Antonovics Rula vöröskatona 1925-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Makszim Ivanovics Szizov hadnagy 1918-1944.11.11

1. gárda légideszant hadosztály lövész századparancsnok

 

Az 5152-es számú hadikórházban meghaltak:

 

Irvand Szemjonovics Adamzot vöröskatona ?-1944.10.25

409. lövészhadosztály, 684. lövészezred

Majlot Aksalov tizedes ?-1944.11.10

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred

Mihail Szamszonovics Beridze törzsőrmester ?-1944.11.25

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Berkutov vöröskatona ?-1944.11.10

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred 70. önálló rohamzászlóalj

Vaszilij Dmitrijevics Bigus vöröskatona

228. lövészhadosztály, 767. lövészezred

Szergej Konsztantyinovics Bogomolov vöröskatona ?-1944.11.12

337. lövészhadosztály, 1127. lövészezred

Fjodor Abramovics Bratanov vöröskatona 1911-1944.11.03

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Ivan Fjodorovics Csaszovoj vöröskatona ?-1944.11.13

Anatolij Vasziljevics Csernyajev vöröskatona 1924-1944.10.24

1039. tarackos tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Darin vöröskatona ?-1944.11.10

375. lövészhadosztály

Lev Szelivesztrovics Domencsuk őrnagy 1904-1944.11.08

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Umar Dzsalimov vöröskatona 1919-1944.11.03

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Szergej Grigorjevics Fityejev vöröskatona 1920-1944.10.28

5. gárda áttörő tüzérhadosztály

Inokentij Gajgumakov vöröskatona 1905-1944.11.01

5. gárda tüzérhadosztály, 67. tarackos tüzérdandár, 1211. tarackos tüzérezred

Danil Fjodorovics Glusko vöröskatona 1901-1944.10.27

Klementin Grigorjevics Golub vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Konsztantyin Andrejevics Grebenjuk őrmester ?-1944.10.10?

409. lövészhadosztály

Ivan Leontyevics Gruzin gárda alhadnagy 1918-1944.10.30 vagy 1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred lövész szakaszparancsnok

Jakov Haszt. Gubajdulin vöröskatona ?-1944.12.08

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

David Emanuelovics Gutin hadnagy 1908-1944.11.19

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Virdo Haradzesvili vöröskatona 1914-1944.11.05

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Anyiszij Nyikolajevics Hlija tizedes 1918-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Lalabek Hudajberdijev vöröskatona 1911-1944.11.06

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Konsztantyin Kuzmics Ignatov vöröskatona ?-1944.11.24

375. lövészhadosztály, 1241. lövészezred

Szemjon Nyikiforovics Inozemcev gárda alhadnagy ?-1944.11.10

7. gépesített hadtest, 16. gépesített dandár

Ismeretlen szovjet katona ?-1944.11.06

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Alekszej Petrovics Ivanov százados 1919-1944.11.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred

Georgij Petrovics Ivanyenko főhadnagy ?-1944.11.19

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Ahmet Kerimov vöröskatona 1912-1944.11.01

Pjotr Dmitrijevics Kitenko alhadnagy 1924-1944.11.13

53. hadsereg

Pavel Alekszejevics Klepikov alhadnagy 1922-1944.11.09

312. éjszakai bombázórepülő hadosztály, 392. éjszakai bombázórepülő ezred navigátor

Jakov Ivanovics Kobzev vöröskatona 1912-1944.11.04

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Rasztiszlav Gurjevics Komjakov hadnagy 1924-1944.10.30

1219. tarackos tüzérezred felderítő

Nyikolaj Fjodorovics Kopiusz vöröskatona ?-1944.11.08

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Nyikita Markovics Kovbaszjuk szakaszvezető ?-1944.11.15

110. gárda lövészhadosztály, 310. gárda lövészezred

Grigorij Kucenko vöröskatona 1913-1944.11.04

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Dmitrij Szavvics Kulenko hadnagy 1910-1944.11.29

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Imaljfa Petrovics Kulitjan vöröskatona 1918-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Kuznyecov ?-1944.11.09

Ivan Grigorjevics Kuzovkov vöröskatona ?-1944.10.26

4. gárda lovashadtest, 1815. önjáró tüzérezred

Szemjon Taraszovics Ljubcsin vöröskatona ?-1944.11.16

Pjotr Tyimofejevics Medvegyev vöröskatona ?-1944.11.16

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Grigorij Sztyepanovics Melnyikov vöröskatona 1898-1944.11.04

Anton Prokofjevics Mihajljuta vöröskatona ?-1944.11.14

375. lövészhadosztály, 1245. lövészezred

Alekszej Antonovics Mocsanov szakaszvezető ?-1944.10.22

Pjotr Vasziljevics Mokrjak vöröskatona ?-1944.11.18

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Sabri Izrailevics Musztafajev ?-1944.11.01

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Mihail Nyikolajevics Nifiptov szakaszvezető ?-1944.10.29

1. gárda légideszant hadosztály

Konsztantyin Georgijevics Nyedeljko őrnagy ?-1944.11.22

203. lövészhadosztály

Ivan Mojszejevics Oculjak vöröskatona 1921-1944.11.01

375. lövészhadosztály, 1243. lövészezred

Alekszandr Pavlovics Pavlov vöröskatona ?-1944.11.09

6. lövészhadosztály, 333. lövészezred

Nyikita Kuzmics Petin vöröskatona ?-1944.11.11

Jefrem Danilovics Pivovar vöröskatona 1915-1944.11.06

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred II.zászlóalj

Borisz Gadzsimovics Sahkarimov hadnagy 1918-1944.11.01

203. lövészhadosztály századparancsnok

Pekporij Sanava vöröskatona ?-1944.10.24

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Konsztantyin Alekszandrovics Sutlov vöröskatona 1907-1944.10.28

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

 Ivan Vasziljevics Szafronov vöröskatona 1915-1944.11.03

243. lövészhadosztály, 906. lövészezred

Alekszej Alekszandrovics Szamusin vöröskatona 1909-1944.11.06

203. lövészhadosztály, 592. lövészezred

Mihail Vasziljevics Szavcsuk vöröskatona 1913-1944.10.30

110. gárda lövészhadosztály, 247. gárda tüzérezred

Sztyepan Fjodorovics Szkljarov vöröskatona 1913-1944.10.28 vagy 1944.10.29

9. gárda gépesített hadtest, 745. önjáró tüzérezred

Pjotr Averjanovics Szletja vöröskatona ?-1944.11.30

53. hadsereg, 3. csapásmérő rohamezred

Vaszilij Gyenyiszovics Tobjan vöröskatona 1919-1944.11.01

110. gárda lövészhadosztály, 313. gárda lövészezred

Leonyid Szpiridonovics Trenogih vöröskatona 1923-1944.11.02

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Nyikolaj Pavlovics Tutubalin vöröskatona ?-1944.10.24

Uvarov vöröskatona ?-1944.11.11

228. lövészhadosztály, 795. lövészezred

Valentyin Jakovlevics Vosztrikov gárda főhadnagy 1922-1944.10.24

5. gárda harckocsi hadtest, 20. gárda harckocsi dandár III. zászlóalj századparancsnok

Pavel Mihajlovics Zagorodnyij vöröskatona ?-1944.10.25 vagy 1944.10.26

110. gárda lövészhadosztály, 307. gárda lövészezred

Mihail Vasziljevics Blazsko vöröskatona 1896-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fuat Hizbulajevics Galijev alhadnagy 1916-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár, 1849. páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Vaszilij Grigorjevics Szimrok hadnagy

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövész szakaszparancsnok

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY TERÜLETÉN MEGHALT NÉMET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Willi Becker gefreiter 1908.09.19 Alferde-1944.10.08 Püspökladány

Rudolf Becker oberleutnant 1923.01.07 Königsborn-1944.10.13 Püspökladány

Udo Bruns gefreiter 1924.10.01 Einswarden-1944.10.08 Püspökladány

 August Maria Frensch gefreiter 1904.08.24 Wesel-1944.10.08 Püspökladány

Johann Gabriel SS-Unterscharführer 1917.07.25 Duisburg-Großenbaum-1944.03.31 Püspökladány

Johann Gebhardt gefreiter 1923.03.24 Saargemünd-1944.10.13 Püspökladány

Rudolf Goedecke gefreiter 1908.10.24 Wiesbaden-Biebrich-1944.10.08 Püspökladány

Karl Hammer obergefreiter 1922.09.08 Hellmonsödt-1944.10.08 Püspökladány

Xaver Heinrich gefreiter 1907.03.25 Haslangkreut-1944.10.08 Püspökladány

Franz Hoboda ?-1945.12.09 Püspökladány

Heinrich Kanzonk unteroffizier 1913.07.30 Buer-Erle-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Kirsch obergefreiter 1922.05.05 Nieder Ehrenburg-1944.10.08 Püspökladány

Georg Koschitzki obergrenadier 1926.02.18 Schniedemühl-1944.10.13 Püspökladány

Herbert Köhler obergefreiter 1915.11.05 Wiehsstein-1944.10.13 Püspökladány

August Lederle ?-1945.12.09 Püspökladány

Wolfgang Joachim Limpach obergrenadier  Berlin-Charlottenburg1925.04.07-1944.10.12 Püspökladány

Waldemar Maiwald leutnant  Piesteritz1922.04.07-1944.10.13 Püspökladány

Heinrich Friedrich Wilhelm Merz obergefreiter  Vogelfang1921.02.02-1944.10.10 Püspökladány

Werner Karl Wilhelm Müller gefreiter  Berlin1921.07.09-1944.10.08 Püspökladány

Ewald Nennecker obergefreiter 1913.07.03 Dortmund-Bövinghausen-1944.10.08 Püspökladány

Hans Prüß obergefreiter 1910.06.09 Berlin-1944.10.08 Püspökladány

August Franz Rietmann obergefreiter 1922.02.09 Halverde-1944.10.08 Püspökladány

Heinz Rudolphi unteroffizier 1924.07.24 Kl. Waahr.-1944.10.12 Püspökladány

Günther Schröder grenadier 1925.05.29 Schleswig-1944.10.12 Püspökladány

Erwin Wilhelm Hermann Schulz grenadier 1922.02.14 Rakow-1944.10.13 Püspökladány

Hermann Schulz ?-1945.12.09 Püspökladány

Theodor Weyergraf schütze 1909.10.11 Düsseldorf-1944.10.08 Püspökladány

Horst Ernst Gustav Ziegler obergrenadier 1925.08.29 Genthin-1944.10.13 Püspökladány

*

************

*

PÜSPÖKLADÁNY ELFOGLALÁSÁÉRT ÉS A KÖRNYÉKBELI HARCOKBAN ELESETT SZOVJET KATONÁK NEM TELJES NÉVSORA:

.

Borisz Gavrilovics Mjasznyikov hadnagy 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred szakaszparancsnok

Mihail Gyenyiszovics Zserebickij vöröskatona 1908-1944.10.21

Filipp Illarionovics Gyemencsuk alhadnagy ?-1944.11.19

30. lovashadosztály, 138. lovasezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Fjodor Ivanovics Csernopisznyij vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Ivanovics Kaszjancsuk gárda vöröskatona 1921-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

 Nyikolaj Ivanovics Peszkov gárda törzsőrmester 1921-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 68. gárda önálló aknavető osztály

 Nyikolaj Ivanovics Sztyepanov vöröskatona 1924-1944.10.23

Pjotr Ivanovics Judin gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszandr Jakovlevics Dovbnja vöröskatona 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Jefimovics Kravcsenko vöröskatona 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Andrej Konsztantyinovics Liszenko gárda kozák 1901-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Grigorij Konsztantyinovics Kupajev gárda kozák 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Nyikolaj Konsztantyinovics Kozlov vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Viktor Konsztantyinovics Utkin őrmester 1923-194?

Fjodor Leontyevics Zsigulszkij gárda kozák 1898-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Viktor Mironovics Filipcsuk vöröskatona 1923-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Nyikiforovics Tjutjunyik gárda őrmester 1915-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Andrej Nyikolajevics Rudakov gárda vöröskatona 1925-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Vlagyimir Nyikolajevics Ivanov gárda őrmester 1909-1944.10.12

10. gárda lovashadosztály, 36. gárda lovasezred

Anatolij Osztrovics Buzikin őrmester 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Alekszandr Parfenovics Kohanovszkij vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Parfilovics Bondarenko gárda hadnagy 1922-1944.10.14

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred lövészszázad parancsnok

Ivan Pavlovics Vlaszov gárda őrmester 1910-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Ivan Pavlovics Szamszonov hadnagy 1921-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Calik Pejszikovics Hvojnickij vöröskatona 1924-1944.11.05

Hősi halál helye: Püspökladány

 Radlan Rahimovics Szpiridonov vöröskatona 1922-194?

Ivan Szemjonovics Cserkasin őrvezető 1919-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Musztafa Szemjonovics Tjumenyev gárda vöröskatona 1905-1944.10.08

4. gárda lovashadtest, 12. gárda aknavető ezred

Tyimofej Szemjonovics Bojcsenko vöröskatona 1914-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Joszif Sztyepanovics Pugacs vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

 Ivan Tyimofejevics Grigorenko vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Tyimofejevics Szerdjukov törzsőrmester 1923-1944.10.07

10. gárda lovashadosztály, 128. harckocsiezred

Fjodor Vasziljevics Maklasov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Gyemjan Vasziljevics Borodaj őrvezető 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Ivan Vasziljevics Szidorov gárda vöröskatona ?-1944.10.21

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Nyikolaj Szergejevics Nyikolajev gárda kozák 1904-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Pavel Ivanovics Szotnyikov tizedes 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Szergejevics Szvetlakov szakaszvezető 1926-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Akim Vasziljevics Gorobenko őrmester 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Lev Vasziljevics Afanaszjev hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár II. zászlóalj harckocsi parancsnok

Nyikolaj Vasziljevics Jermakov szakaszvezető 1925-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Sztyepan Kuzmics Salapugin törzsőrmester 1920-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Nyikolaj Platonovics Petrov szakaszvezető 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred

Sztyepan Ivanovics Tronyenko vöröskatona 1897-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Fjodor Izotovics Babenko vöröskatona 1905-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Alekszandr Jakovlevics Karpuhov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Batrogaszt Dzsibalejev vöröskatona 1912-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Szergej Fedotovics Radajevvöröskatona 1899-1944.10.1318. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Matvejevics Krasinnyikov tizedes 1923-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Nyikitovics Kovalenkovöröskatona 1912-1944.10.1418. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Jefim Grigorjevics Szamburszkij vöröskatona 1899-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Mihail Kirillovics Sztabroszkij vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Ardzsan Hudajnazarov vöröskatona 1925-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Aszarbek Dzsamburcsijev szakaszvezető 1924-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Amers Szatvaldijev vöröskatona 1913-1944.10.16

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Alekszejevics Gvozgyikov hadnagy 1924-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár I. zászlóalj harckocsi parancsnok

Dmitrij Andrijanovics Baldin szakaszvezető 1908-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Daniil Nyikolajevics Zincsenko szakaszvezető 1912-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Vaszilij Vasziljevics Volkov tizedes 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Fjodor Fjodorovics Nyikiforovőrmester 1925-1944.10.0730. lovashadosztály, 138. lovasezred

Mihail Taraszovics Merkulov őrmester 1906-1944.10.21

24. önálló páncéltörő tüzérdandár, 484. páncéltörő tüzérezred

Alekszandr Alekszandrovics Volkov kozák 1923-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Grigorij Andrejevics Demin kozák 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Alekszej Geraszimovics Szadkovszkij kozák 1914-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Habib Ibrahimovics Abidovgárda hadnagy 1919-1944.10.1618. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár gépkocsizó szakasz parancsnok

Alekszandr Ivanovics Belozerov gárda hadnagy 1907-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred lövész század parancsnok

Vaszilij Ivanovics Ivanov törzsőrmester 1897-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály vegyiharc század

Vlagyimir Ivanovics Dobko gárda hadnagy 1909-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred aknavető szakasz parancsnok

Nyikolaj Jakovlevics Grudnyevszkij kozák 1924-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 28. önálló légvédelmi tüzérosztály

Sztyepan Jakovlevics Vardakov alhadnagy 1918-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi parancsnok

Ivan Kuzmics Lipunov őrmester 1925-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred

Alekszandra Nyikolajevna Zalivina őrmester 1924-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Jefim Szemjonovics Abramov gárda alhadnagy 1925-1944.10.15

1. gárda légideszant hadosztály, 13. gárda légideszant lövészezred páncéltörőpuskás szakasz parancsnok

Dmitrij Vasziljevics Jarcev főhadnagy 1909-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 151. harckocsiezred harckocsi szakasz parancsnok

Nyikolaj Boriszovics Nikulnyikov őrmester 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Andrej Grigorjevics Omeljcsenko hadnagy 1920-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred szakaszparancsnok

Rahim Muhamedovics Ahmedov tizedes 1915-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Leonyid Pavlovics Parsin vöröskatona 1924-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 452. könnyű tüzérezred

Mitrofan Pavlovics Grebenkin szakaszvezető 1923-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Vlaszovics Lidacskov vöröskatona 1919-1944.10.15

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Osztap Danilovics Romasenko vöröskatona 1901-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Pavel Trofimovics Rudenko vöröskatona 1904-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 32. gépkocsizó lövészdandár

Vaszilij Ivanovics Cserescsenko vöröskatona 1920-1944.10.09

4. gárda lovashadtest, 255. légvédelmi tüzérezred

Ivan Fjodorovics Borscsev gárda kozák 1900-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Ivanovics Szilcsev gárda alhadnagy 1922-1944.10.13

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred önjáró löveg parancsnok

Ilja Vasziljevics Pisenkov szakaszvezető 1916-1944.10.19

18. harckocsi hadtest, 110. harckocsi dandár

Vaszilij Nyikolajevics Volkov szakaszvezető 1924-1944.10.15

31. önálló páncéltörő tüzérdandár

Nyikolaj Alekszejevics Sikunov gárda százados 1922-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 1438. önjáró tüzérezred ütegparancsnok

Ivan Nyikitovics Boromolov őrvezető 1922-1944.10.13

1. gárda légideszant hadosztály, 6. gárda légideszant lövészezred

Pjotr Afanaszjevics Szoloha gárda kozák 1911-1944.10.08

9. gárda lovashadosztály, 34. gárda lovasezred

Vlagyimir Akimovics Cebro alhadnagy 1911-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred tűzszakasz parancsnok

Andrej Alekszandrovics Szedov törzsőrmester 1916-1944.10.23

Fjodor Alekszejevics Zinszkij vöröskatona 1921-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Jurij Alekszejevics Jahno gárda kozák 1924-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, kommendáns szakasz

Krasznoszlav Alekszejevics Mojszejev őrvezető 1925-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Nyikolaj Alekszejevics Jaszinszkij vöröskatona 1924-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pjotr Alekszejevics Szokolov gárda százados 1909-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály, hadosztálytörzs, törzstiszt

Alekszandr Andrejevics Porovoj vöröskatona 1910-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Pavel Appolonovics Sztihin vöröskatona 1908-1944.10.23

Alekszej Dmitrijevics Zavarzin gárda vöröskatona ?-1944.10.14

2. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

Alekszej Dmitrijevics Obihvoszt vöröskatona 1915-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Fjodor Dmitrijevics Csemurenkov vöröskatona 1922-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Mihail Eriferovics Butorin gárda hadnagy 1918-1944.10.11

1. gárda légideszant hadosztály, 3. gárda légideszant lövészezred felderítő szakasz parancsnoka

Pjotr Fedoszejevics Ponomarenko vöröskatona 1923-194?

Nyikolaj Filippovics Kvasa gárda főhadnagy 1912-1944.10.08

10. gárda lovashadosztály

Alekszej Fjodorovics Derebjancsenko vöröskatona 1909-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Gavril Fjodorovics Tyimofejev vöröskatona 1902-1944.10.26

Anna Fominicsna Sisova vöröskatona 1920-1944.10.20

11. önálló páncéltörő tüzérdandár, 462. önálló páncéltörő tüzérezred

Roman Frolovics Buharkin gárda vöröskatona -1944.10.142. Ukrán Front, 17. gárda aknavető ezred

 

Püspökladány elfoglalásáért és a környékbeli harcokban ELTŰNT szovjet katonák nem teljes névsora:

 

Mihail Fjodorovics Lukin szakaszvezető 1925-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi dandár

Ivan Matvejevics Fjodorov alhadnagy géppuskás-szakasz parancsnok 1911-1944.11.14

Dzsura Dzsabarov szakaszvezető 1918-1944.10.12

18. harckocsi hadtest, 181. harckocsi dandár

Vaszilij Szemjonovics Francev alhadnagy 1920-1944.10.14

18. harckocsi hadtest, 170. harckocsi II. zászlóalj harckocsi parancsnok

*

************

*

Forrás:

Lábjegyzetben (szöveg alatt)

Külföldi veszteségi adatbázisok

Fotó:

Horváth Attila gyűjteménye

Püspökladány Anno gyűjteménye

www.podvignaroda.ru

*

Összeállítást készítette:   Horváth Attila

Szerkesztette:    Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNY II. VILÁGHÁBORÚS POLGÁRI ÁLDOZATAINAK EMLÉKÉRE (Névsorral!)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN

ÚTRA KELNEK A HARANGOK

DOKUMENTUMOK

FOTÓTÁR

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

 ***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015.02.05.

1944, Püspökladány tragikus éve


Összeállításomban az 1944. év tragikus püspökladányi eseményeit kívánom megidézni, tisztelettel emlékezve meg Püspökladány II. világháborús polgári áldozataira, a kettétört emberi sorsokra.

A II. világháború néhány száz püspökladányi katonát áldozott értelmetlenül a háború véres oltárán, s azt követően is rengetegen sínylődtek hadifogságban, munkatáborokban, ahonnan sokaknak nem sikerült a hazatérés, s nyugszanak ma is számolatlanul idegen országok földjében. Sok még a feltárandó emlék, a feldolgozásra váró ismeret, melyben mindenkinek feladata van. A legtöbb család érintett volt a háborúban, gyermekek, édesapák, férjek, szerelmek, testvérek után aggódtak otthon évekig, s várták reménykedve hazatértüket. Naplók, levelek, fényképek őrzik még emléküket, melyek még mesélni tudnának. „Szólítsuk meg” őket, fogjuk vallatóra az emlékeket, s őrizzük meg együtt őseink emlékét.

1944 szomorú év volt településünk életében, ugyanis nemcsak elszólított katonáink, de az itthon maradt lakosság körében is szedett áldozatokat a háború. Az ő nevük és sorsuk kevésbé ismert és vésődött be a püspökladányiak emlékezetébe, ezért szeretném, ha együtt emlékeznénk rájuk.  Korábbi ismertetőimet főleg a helyi lakosok visszaemlékezései alapján igyekeztem összeállítani, ebben az összeállításban pedig két időpont, időszak kerül górcső alá, melyben Püspökladány is „háborús hadszíntérré” változott. A vizsgált időpont, illetve időszak 1944. június 2-a és 1944. októberének eseményei.

.

1944. június 2., a halálos bombatámadás éjszakája

.

B. Kiss Albert Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990. című könyvében így emlékezett vissza 1944. június 2-a éjszakájára:

„1944. június 2-án este napi munkánk után nyugovóra tértünk. A második világháború ebben az időben kegyetlenül szedte áldozatait. Alig aludtunk el, a légiriadó hangjára felébredtünk. A szobába az ablakon keresztül erős fény szűrődött be. Szóltak a szirénák. Gyorsan felöltöztünk. Mindnyájan kiszaladtunk a házból. Odakint olyan világos volt, hogy ilyet éjszaka sosem láttunk. A ledobott fény világította meg a községet. Eközben a repülőgépek mély hangja egyre közeledett. Mi gyorsan azokat a szomszédokat, akik még nem voltak talpon, felébresztettük. Mindenki, aki csak tehette, az udvaron előre elkészített földbunkerbe (légógödör) menekült. Mi is oda mentünk le. Angolszász repülőgépek szórták a nagyméretű bombákat. Nagy volt a félelem. Csak úgy mozgott a föld alattunk. Bombázás után a gépek elmentek, a lakosság kijött az óvóhelyekről. Nagy volt a riadalom a községben. Mentünk segíteni oda, ahol kellett. Több helyen bomba csapódott kertekbe, sőt házakra is. Többen meghaltak a községben. Volt olyan ház, hogy eltűnt a helyéről. Csak egy óriási tölcsér maradt a helyén.”

Kecskés Gyula tanító pedig így emlékezett vissza ezekre a napokra, 1974-ben:

„1944. június 2-a: Püspökladány, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár bombázásának a napja. Június 1-én délután eső volt, de estére kitisztult az ég. Éjjel dörgésre ébredt a feleségem. Ő ébresztett, hogy ez a dörgés, ami hallatszik, nem égzengés. A rácsosra eresztett redőny mögül világosság látszott, két kislányom is felriadt a dörrenésre, megrémültünk a nagy fényességre, a konyha egy-egy sarkába húzódtunk, ölünkben a gyerekek, hogyha omlik a ház, a sarkok talán biztosabban megmaradnak. Néhány száz méterre hozzánk, a Darányi-telepi házra is esett bomba. A községben a fő célpont a MÁV Pályaudvar volt. Mire a konyhába kimentünk, emlékezetem szerint meg is szűnt a bombázás. Hamarosan összeverődött az utca, jöttek a hírek, hol történt a baj.

Másnap délután 3 órakor a református temetőben 5-6, 4 órakor a katolikus temetőben 7-8 halottat temettek el. A község nevében én mondtam rövid búcsúbeszédet és koszorúztam meg a koporsókat. Másnap külön temettük el Lengyel Imre nyugalmazott református lelkészt. Így emlékezetem szerint 12-14 halottja volt községünkben a bombázásnak.”

*

Nemrégiben Horváth Attila debreceni helytörténésszel, II. világháborús kutatóval beszélgettem e nap eseményeiről, aki elmondta, hogy véleménye szerint azon az éjszakán eltévedt és célt tévesztett angol gépek ejtettek bombát Püspökladány településre. Véleménye szerint a brit királyi légierő 205. bombázó osztálya véletlenül támadta Püspökladányt azon az éjszakán, navigációs és célmegjelölési hibából fakadóan, ugyanis az eddigi források szerint Szolnok volt az elsődleges célpont. Véleményét kutatásaira alapozta.

*

A 205. angol bombázó osztály éjszakai feladatokra bevethető Vickers-Wellington gépe

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Horváth Attila megmutatta annak a hét fő polgári személynek a névsorát is, akik azon az éjszakán életüket vesztették Püspökladányban. Ez további kutatásokra ösztönzött, mely fájdalmas eredményeket hozott.

A hivatalos feljegyzések szerint 1944. június 2-án éjszaka az alábbi lakosok vesztették életüket Püspökladányban, ellenséges bombatámadás következtében:

1.) Megyaszai Gáborné, született Kovács Piroska

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 94/1944

2.) Megyaszai Gábor

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 4 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 95/1944

3.) Megyaszai Lajos

Lakcím: Püspökladány Petri telep 581.

Életkor: 1 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 96/1944

4.) Fodor István nyugdíjas vasúti őr

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 69 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 97/1944

5.) Vaál Erzsébet iskolai tanuló

Lakcím: Püspökladány Szent László utca 34.

Életkor: 12 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 98/1944

6.) Cs. Kiss Sándorné, született Pelbárt Margit

Lakcím: Püspökladány Kassai utca 11.

Életkor: 23 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 2 óra

Halotti anyakönyvi szám: 100/1944

7.) Lengyel Imre nyugalmazott református lelkész

Lakcím: Püspökladány Rákóczi utca 62.

Életkor: 65 éves

Halál oka és ideje: ellenséges bombatámadás, 1944. június 2. hajnali 3 óra

Halotti anyakönyvi szám: 101/1944

Kecskés Gyula tanító emlékeivel összevetve mindössze 7 áldozat adatai kerültek anyakönyvezésre a bombázást követő napon, 1944. június 3-án. A halotti anyakönyv se a megelőző oldalakon, se a következő napokban nem tartalmaz bejegyzést több áldozatra vonatkozóan, így a hivatalos feljegyzések szerint 7 polgári áldozatot követelt Püspökladányban az az éjszaka.

A megjelölt házak, ahol a földet ért bombák a csendben alvók álmát és életét örökre kioltották Püspökladányban, a Petri- és a Darányi-telepen: Petri telep 581., Szent László utca 34., Rákóczi utca 62. és Kassai (későbbi Csenki Imre) utca 11.

B. Kiss Albert és Kecskés Gyula visszaemlékezései egybehangzóan idézik meg ezt a fájdalmas éjszakát, míg B. Kiss Albert a Petri-telepen (Karcagi utca), Kecskés Gyula a Darányi telepen (Bajcsy utca) élte át ugyanazt a rettegést. Ők és családjuk szerencsésen túlélték a bombatámadást, de 7 püspökladányi sorstársukkal már nem volt ily kegyes a sors.

.

Az 1944. októberi események polgári áldozatai Püspökladányban

.

E tragikus püspökladányi veszteségek után még nagyobbak következtek 1944. októberében, az őszi hadműveletek során. A püspökladányi események alaposabb rekonstruálása ma már nehéz feladat, mert a fennmaradt helyi források meglehetősen szűkszavúan emlékeznek erre az időszakra. Pedig a püspökladányi polgári áldozatok száma jelentős volt, mely adatok összegyűjtésére a halotti anyakönyvek nyújtanak támpontot.

Ebben az időben a Tiszántúl térségét, s különösen Debrecent és környékét a 2. Ukrán Front (szovjetek) és a Dél Hadseregcsoport (a németek) tartotta jelentős stratégiai területnek, hiszen Erdély kapujának számított, s ez a hadműveletek szempontjából fontos útvonal volt. A szovjet Plijev-csoport hadtestei október 8-án érték el széles arcvonalon a Debrecen-Szolnok műutat és vasútvonalat – melyeknek különös stratégiai jelentősége volt a harcok során – s ekkor vonultak be többek között Püspökladányba is. Ez a meghatározó vasúti és közúti csomópont a következő napokban többször cserélt gazdát, de 8-án, amikor először foglalták el a szovjetek, alkalmas kiindulópont volt arra, hogy innen induljanak tovább a csapatok a 4. számú műúton Hajdúszoboszló elfoglalásán keresztül Debrecen irányába. Eközben a német hadvezetés Szolnok irányából páncélosokat küldött a 2. Ukrán Front megállítására. A német páncélosok október 9-én este érkeztek meg Püspökladány alá és még aznap éjszaka elfoglalták a települést. Itt, Püspökladányban egyesült e német egység azzal a másik német páncélos hadosztállyal, amelyik Berettyóújfalu felől szintén Püspökladány felé támadt. Eközben a szovjet 6. gárda lovas-hadtestet elvágták a főerőktől, s e szovjet hadtest 8 napon keresztül harcolt bekerítésben Hajdúszoboszló, Hajdúszovát térségében. A bekerített egységeknek a szovjet hadseregparancsnok, Malinovszkij marsall parancsára repülőgépek segítségével igyekeztek lőszert és egyéb szükséges anyagokat juttatni, de ez természetesen nem fedezte a szükségleteket. Végül október 12-én mégis sikerült Püspökladányt visszafoglalnia a szovjeteknek. Malinovszkij marsall parancsot adott az időközben idevezényelt 18. önálló harckocsi-hadtest parancsnokának, hogy kísérelje meg a behatolást Hajdúszoboszlóra. Október 16-án – a sötétség beálltával – indult el Püspökladányból a harckocsikból és 44 gépkocsiból álló oszlop Hajdúszoboszlóra, majd két nap múlva újra csatlakozott az alakulat a főerőkhöz, s innen indultak aztán tovább Debrecen elfoglalására. A hadtest továbbvonult, de elvonulásukat követően Püspökladányba is települt szovjet városparancsnokság.

Az általános harcászati ismertető után lássuk, hogyan emlékeznek vissza az eseményekre a helyiek, hogyan foglalhatóak össze az erről a pár napról szóló visszaemlékezések:

Az első szovjet támadás 1944. október 8-án érte a települést. A támadás hajnali 5 órakor leadott géppuskatűzzel vette kezdetét, mely a református templomot érte. A szovjet támadást Szerep felől, az akkori református, mai köztemető irányából, valamint a bárándi úton tankok indították, amikkel német páncélosok és aknavetők szálltak szembe (németek március óta állomásoztak a településen). Ennek eredményeként a bárándi úton és a Keleti soron több ház megsérült. Eközben a levegőben is folyt a légitámadás. A szovjetek ideiglenesen elfoglalták a községet. Másnap a szovjetek kivonultak a településről, a németek pedig visszafoglalták azt. Két aknavetőjük a Petőfi utcai iskolaépület udvarára volt felállítva, ekkor zajlott a debreceni csata is. A község két napig volt a németek kezén (október 10-11.).

A szovjetek végül október 12-én foglalták el és szállták meg Püspökladányt. A források szerint a menekülő német csapatok hatalmas pusztítást végeztek, ekkor semmisült meg a községháza, az egyházközségek iratainak, dokumentumainak zöme, majd a fatelítőt is felgyújtották. A fatelítő telep összes faállománya hatalmas tűzzel égett, a környékbeli falvakban azt hitték a nagy tűz láttán, hogy leégett egész Püspökladány.

Ebben az időben a lakosság nélkülözése mérhetetlen volt. Az üzletek ki voltak fosztva, fel voltak törve. Az emberek elbújtak, elmenekültek, csak akkor jöttek elő, mikor egy-egy időre megszűnt a bombázás. A szovjet csapatok nagy része továbbvonult, de egy szovjet parancsnokság kiépítésre került Püspökladányban. Az ittmaradó szovjet katonákat a lakosságnak kellett elszállásolnia, élelmeznie. A községházán kialakított kórházban püspökladányi asszonyok látták el a sebesülteket, folyamatos volt a halottak temetése.  Sok elhunyt katonát a köztereken temettek el, később kerültek át a helyi temetőbe, de a város főterén is létesültek katonasírok. Október 8-tól átmenetileg megszűnt a községben az áramellátás.

(A következő hetek, hónapok eseményeiről részletesebben olvashatnak korábbi összeállításainkban, a II. világháború rovat fejezeteiben.)

*

A visszaemlékezések alig szólnak a helyi áldozatokról, pedig az októberi harci eseményekkel összefüggésben 30 püspökladányi polgári személy adatait őrizte meg a halotti anyakönyv. Bár van néhány eset, mellyel kapcsolatban utólag már nehéz megállapítani a háborús eseményekkel való összefüggést (28-29. név), a megrendítő halálesetek az ezekben a harcokban szerzett sebesülések azonnali, vagy későbbi következményei.

A II. világháborús események püspökladányi polgári áldozatainak névsora 1944. október-november hónapban:

1.) október 8. de. 10 óra – Juhász Sándor napszámos – 20 év – Nyugati sor 1. – fejlövés (250/1944.)

2.) október 8. de. 12 óra – Faragó Irma – 12 év – Keleti sor 10. – gyalogsági lőfegyver találata (185/1944.)

3.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Imre napszámos – 16 év – Andrássy u. 53. – gyalogsági lőfegyver találata (180/1944.)

4.) október 8. du. 16.00 óra – Nagy Bálint napszámos – 58 év – Rákóczi u. 30. – bombatámadás (238/1944.)

5.) október 9. de. 9.00 óra – Széll István napszámos – 24 év – Keleti sor 26. – katonai lőfegyver találata a XII. dűlőben (169/1944.)

6.) október 9. de. 10.00 óra – Makai István fűszerkereskedő – 56 év – Kossuth L. u. 21. – tüzérségi lövedék találata (194/1944.)

7.) október 9. du. 18.00 óra – Csaba (v. Csala) József nyugdíjas kalauz – 61 év – Szent L. u. 18. – gyalogsági lőfegyver találata (186/1944.)

8.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs fm. bérlő – 36 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (163/1944.)

9.) október 12. de. 8.00 óra – Hajdú Balázs elemi iskolai tanuló – 10 év – Arany J. u. 25. – tüzérségi lövedék találat a Kossuth u. 30-nál (164/1944.)

10.) október 12. du. 14.00 óra – Baranyai Andrásné Tóth Eszter – 42 év – Szabadság tér 10. – tüzérségi lövedék találat (192/1944.)

11.) október 13. du. 16.30 óra – Horváth Károly ny. vasúti főtávírász – 57 év – Petritelep 280. – gépfegyver lövedék találat (183/1944.)

12.) október 14. de. 7.00 óra – Tóth Ilona – 4 év – Lázár tábornok u. 16. – tüzérségi lövedék találat (181/1944.)

13.) október 14. du. 16.00 óra – D. Szabó Sándor földműves – 23 év – Damjanich u. 24. – ellenséges bombatámadás (203/1944.)

14.) október 14. du. 16.00 óra – Zagyva Sándorné Atkári Anna – 46 év – Petritelep 286. – repülő bomba szilánk találat (220/1944.)

15.) október 15. de. 7.00 óra – Rácz Gábor kisbirtokos – 59 év – Kismester u. 2. – tüzérségi lövedék találata (206/1944.)

16.) október 15. du. 19.00 óra – Tóth Lajosné Asztalos Sára – 64 év – Árpád u. 6. – tüzérségi lövedék találata (168/1944.)

17.) október 17. de. 12.00 óra – Vona Jánosné Szabó Irén – 23 év – Szent L. u. 28. – tüzérségi lövedék találata (167/1944.)

18.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Lajos fm. bérlő – 60 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (173/1944.)

19.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándorné Vígh Zsófia – 24 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (174/1944.)

20.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy Sándor – 4 év – Klapka u. 1. – bombatalálat (175/1944.)

21.) október 23. du. 19.00 óra – Nagy József – 8 hónapos – Klapka u. 1. – bombatalálat (176/1944.)

22.) október 23. du. 20.00 óra – özv. Kerekes Lajosné Varga Julianna – 70 év – Hunyadi u. – bombatámadás (21/1945.)

23.) október 28. du. 16.00 óra – Keserű Balázs fm. bérlő – 35 év – Wesselényi u. 12. – gyalogsági lőfegyver találat (189/1944.)

24.) október 30. de. 4.00 óra – Baranyai Sándor kisbirtokos – 38 év – Árpád u. 9. – bombatalálat (222/1944.)

25.) november 3. du. 15.00 óra – D. Kiss Jánosné Baranyai Etelka – 38 év – Andrássy u. 28. – páncélkocsi gázolás (216/1944.)

26.) november 5. de. 1.00 óra – ifj. Horváth Károly szíjgyártó segéd – 26 év – Petritelep 280. – légnyomás következtében (184/1944.)

27.) november 17. du. 5.00 óra – Csergei Sára – 15 év – Petritelep 669. – gyalogsági lőfegyver találat (204/1944.)

28.) november 26. du. 20.00 óra – vitéz Miklóssy Sándor építő mester – 54 év – Petőfi u. 5. – szívlövés a Sőreföld dűlőben (254/1944.)

29.) november 28. – Máthé Gábor fm. bérlő – 50 éves – Teleki M. u. 19. – fejlövés (224/1944.)

30.) december 4. du. 15.00 óra – Császár Pál vasúti munkás – 19 év – Zentai u. 6. – tüzérségi lövedék robbanása (230/1944.)

A sorok adatainak értelmezése:

(1) – sorszám, (2) – elhalálozás ideje, (3) – név, (4) – életkor, (5) – lakcím, (6) – halál oka, (7) – anyakönyvi folyószám

*

A háborúban minden halál értelmetlen, de amikor fegyvertelen polgári lakosságot támadnak fegyverekkel, még kegyetlen is. Gyerekek, nők, idős emberek… a háború ártatlan áldozatai. A gyász, a fájdalom ismeretlenül is sokkolja az emlékezőt.

E püspökladányi személyek nevei – melyeket a II. világháború égetett Püspökladány képzeletbeli történelemkönyvébe – nemcsak az anyakönyvekben, de B. Kiss Albert korábban említett könyvében is megemlítésre kerülnek, a katonai áldozatok névsorában. 34 polgári áldozat neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön is megtalálható, viszont 3 nevet hiába keresünk rajta.

A II. világháború püspökladányi áldozatainak tiszteletére emelt emlékműről hiányzó nevek:

Megyaszai Gábor (4 éves)

Megyaszai Lajos (1 éves)

Nagy József (8 hónapos)

*

Kérem, emlékezzünk ezen összeállítással a II. világháború püspökladányi áldozataira, különös tekintettel a település polgári áldozataira!

 

(A kép illusztráció. Forrás: internet)

*

Epilógus

A téma kutatása közben bekövetkezett az a megrázó helyzet, amikor a kutató egy település történetének megismerése közben saját családja tragédiájával is találkozik.

A névazonosság okán önkéntelenül is családkutatást végeztem, s ekkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 1944. június 2-án ellenséges bombatámadás során életét vesztő Megyaszai vezetéknevű áldozatok – Megyaszai Gáborné (Kovács Piroska) 4 és 1 éves gyermekei – saját rokonaim voltak. Nemcsak adatgyűjtőként, de édesanyaként is lesújtott e hír. Miután a két gyermek, Megyaszai Gábor és Megyaszai Lajos, valamint Nagy József gyermek neve lemaradt a település II. világháborús emlékművéről, ezt az összeállítást az ő emléküknek ajánlom!

Megyaszai Szilvia

*

Források:

Árokay Lajos: Emlékező tájak

B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája 1920-1990.

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Ladányi Híradó évfolyamszámai 1973 – 1984.

Püspökladány város halotti anyakönyve

Képek: internet

*

— *** —

*

2015. 10. 09.

Fényképek a múltból

A történelem, a múlt eseményei nem változnak, legfeljebb addig ismeretlen, a feledés homályától megmentett emlékekkel gazdagodnak, s válnak teljesebbé az előkerült és megismert részletek által.

Sajnos a világháborúk időszakából kevés képi emlékkel rendelkezünk Püspökladány vonatkozásában, de mindig kerülnek elő újabb és újabb felvételek családi hagyatékokból, addig féltve őrzött fényképalbumokból, melyek sok részletet megőriznek a szakavatott szemlélő számára. Így történt ez most is. A Püspökladányi Református Egyházközség birtokába került hagyatékfotók újabb szeletét őrizték meg, s tették megismerhetővé helytörténetünknek.

Az alábbiakban két fotó kerül bemutatásra, melyek Püspökladány egyik szomorú éjszakájának, a halálos áldozatokat követelő 1944. június 2-i bombatámadásnak állítanak emléket.

E kivételes fotók elemzéséhez a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakértői, Bálint Ferenc történész és Hatala András zászlós nyújtottak szakmai segítséget a Püspökladány Anno honlap számára, valamint több kísérő dokumentumot bocsátottak rendelkezésre, melyeket ezúton is hálásan köszönök!

*

 

A püspökladányi hagyatékból előkerült első fénykép

A fotón szereplő felirat: “Kapitány szakv. 1944. VI/ 2.”

A képen egy angol H.C. 8000 LB angol aknahatású rombolóbomba látható. A bomba több mint 3,5 tonnás, 2,4 tonna robbanóanyaggal ellátott. A képen látható példányból a gyújtók már ki vannak szerelve.

A fotó előterében egy csendőr látható, tábori sapkában. A háttérben álló személy ruházata alapján (mely nehezen kivehető) rendőr vagy vasutas lehet.

*

A püspökladányi hagyatékból előkerült másik fénykép

A fotón olvasható felirat: “1944. VI/ 2. Kapitány szakv.

Ezen a fotón nagy valószínűséggel egy M.C. 1000 LB angol rombolóbomba látható. A bomba szárnya és a gyújtók a kép készítésekor már le-, illetve ki vannak szerelve.

A képen nyári zsávolyruhás katonák vannak, feltehetően egy Botond típusú gépjárművön.

*

A fotók képekben mesélik el annak a szörnyű éjszakának az emlékét, melyet Kecskés Gyula és B. Kiss Albert korabeli visszaemlékezéseiből ismerhettünk meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól kapott forrásanyag (Légoltalmi tűzszerész szolgálat című kiadvány, 1953.) két oldala a bombák szörnyű erejét hivatottak szemléltetni. Ezt is érdemes elolvasni ahhoz, hogy elképzeljük, mekkora pusztítást végeztek e szerkezetek Püspökladányban, a becsapódási pontokban és azok környezetében (szomszédos házakban, utcákban):

*

Köszönöm a fényképeket a Püspökladányi Református Egyházközségnek és Pella Pál tiszteletes úrnak, a fotók elemzését és a dokumentumokat a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, illetve Bálint Ferenc történésznek és Hatala András zászlósnak!

Megyaszai Szilvia

***

PÜSPÖKLADÁNY A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (Ide kattintva)

PÜSPÖKLADÁNYIAK VISSZAEMLÉKEZÉSEI AZ ESEMÉNYEKRE (Ide kattintva)

BOMBÁK PÜSPÖKLADÁNYBAN (Ide kattintva)

ÚTRA KELNEK A HARANGOK (Ide kattintva)

HARCOK ÉS VESZTESÉGI KIMUTATÁSOK – Adalékok Püspökladány II. világháborús történelméhez (Ide kattintva)

DOKUMENTUMOK (Ide kattintva)

FOTÓTÁR (Ide kattintva)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Galgóczi Attila gyűjteménye (tisztiorvosi köpeny)

2014. október 15-én került sor a Püspökladányi Városi Könyvtár Tagintézményben „A II. világháború püspökladányi eseményei” című előadásra, Rásó János helytörténet-kutató prezentálásában, aki előadása során elsősorban a II. világháború kelet-magyarországi, 1944. őszi eseményeinek ismertetésére törekedett, kiemelt figyelmet fordítva a hadviselő felek püspökladányi vonatkozású harcaira is.

Mint tudjuk, a szovjet–román csapatok 1944. szeptember második felében érték el a magyar Alföldet. További terveik szerint be kívánták keríteni az Észak-Erdélyben és Kárpátokban védekező német–magyar csapatokat, ennek érdekében 1944. október 6-án megindult az úgynevezett „debreceni támadó hadművelet”. Mivel azonban a német–magyar erők is készültek egy korlátozott célú támadásra délkeleti irányban, az e célból összpontosított csapatok az Alföldön összecsaptak a támadókkal. Az így kialakult csatában mindkét fél elsősorban páncélozott harcjárművekkel felszerelt alakulataitól várta a sikert, s ezek a hadműveletek kerültek górcső alá a beszámoló alkalmával.

Az előadás során a résztvevők megismerkedhettek a 70 éve zajlott Debrecen-környéki, alföldi páncéloscsata eseményeivel, annak jelentőségével és veszteségi mutatóival is. Az előadás széleskörű forrásfeldolgozásra épült és térképrészletekkel illetve, az „Ellenség a kapuknál” című filmrészlet-vetítéssel került színesítésre.

*

Ezután Galgóczi Attila püspökladányi magángyűjtő korabeli katonai ruházatból, fegyverekből és egyéb harcászati kiegészítőkből álló különleges gyűjteményét mutatta be. A rendezvény résztvevőit lenyűgözte a kiállított darabok eredetiben megőrzött részletgazdagsága és azok szakszerű ismertetése. Sokan ez alkalomból szereztek tudomást ezen impozáns püspökladányi magángyűjtemény létezéséről.  Magyar és német egyenruhák, valamint ezek kiegészítői is bemutatásra kerültek, így például egy magyar gyalogos honvéd egyenruha, egy Horthy korabeli tisztiorvosi köpeny és egy Waffen SS, Hitlerjugend hadosztályába tartozó gyalogos katona egyenruha is. A bemutató során a hallgatóság megismerhette mindezek háború alatti változásának módozatait és okait is. A gyűjtő két püspökladányi darabra is felhívta a figyelmet, melyeket a településen találtak, egy magyar lánggránát tokra és egy német Wehrmacht övcsatra.

További érdekességként kerültek kiállításra a Mátyás Ferencné által felajánlott, II. világháborúban harcoló férje emlékei, így többek között katonai igazolványa, s vitézi avatásának dokumentumai, kitüntetései is. A Karacs Ferenc Múzeum Tagintézmény is biztosított néhány dokumentumot az alkalmi kiállítás anyagához.

Kérem, tekintsék meg a rendezvényen készült fotókat!


Megyaszai Szilvia

*

Képgaléria:

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz