Ferenczik István lapjai

2017.08.13.

*

„Hazatért” II. világháborús tábori lapok

 

Több, mint 2 éve lesz, hogy ezt az összeállítást elkészítettem. Azóta mindig vártam valamire, hátha megtudok valamit a szerencsésen előkerült katonai lapok egykori püspökladányi feladójáról, s addig félretettem őket. Mostanáig. Most viszont olvasóinkon a sor, hogy segítsenek!

*

Egy Bács-Kiskun megyei gyűjtő gyűjteményében bukkantam rá néhány Püspökladányba címzett tábori lapra, melyeket a II. világháború alatt írt haza egy püspökladányi katona az édesanyjának. Természetesen azonnal éreztem a késztetést, hogy a lapokat megvásároljam és hazahozzam, hiszen itthon van a helyük, s így azok másodjára is „hazatértek” Püspökladányba. Azt nem tudom, hogyan kerültek e lapok településünktől ily messzire, s Püspökladányban, vagy esetleg más településen él-e a katona családja, de bízom abban, hogy ha olvassák a leszármazottai ezt a rövid összeállítást, ez is kiderülhet.

Sajnos se a katona sorsát nem sikerült egyelőre felkutatnom, se a lapok feladási helyét, hiszen a hadi szokások szerint a levél feladója sem tartózkodási helyét, sem alakulatát, vagy egyéb fontos háborús körülményeit nem írhatta meg szeretteinek, mert a katonai cenzúra – a levelek ellenség kezére kerülésének veszélye miatt – ilyen tartalmakat nem engedélyezett a háború alatt. Emiatt az is előfordult, hogy csak utalásszerűen, „virágnyelven” fogalmaztak a katonák (pl. e lapok feladója is, utolsó fennmaradt levelezőlapján).

A lapok tábori postaszáma alapján sem sikerült a feladás helyét, vagy az alakulatot meghatározni, mert ez a szám a fellelhető nyilvántartásokban jelenleg nem szerepel (két évvel ezelőtti információim szerint), valamint a megkérdezett szakértők sem tudtak erre pontos választ adni.  Így a lapokon szereplő C701-es tábori postaszámot egyelőre nem sikerült azonosítani.

A 7 darab újból „hazatért” II. világháborús tábori lapról és azok írójáról az alábbi információk állapíthatóak meg:

Feladójuk minden valószínűség szerint Ferenczik István őrvezető lehetett, kinek édesanyja (özvegy Járay Lajosné) 1944-ben Püspökladányban, a Zrínyi utca 85. alatt élt. Az édesanya, Járay Zsigmondné neve alapján legalább második házasságában élhetett, melyben azonban megözvegyült. Az első lap postázási dátuma 1944. május 11., az utolsóé 1944. augusztus 1. A tábori lapokat feladó püspökladányi fiatalember a frontról írt édesanyjának, s minden lapban arról biztosítja, hogy jól szolgál az egészsége, s ugyanezt kívánja az itthoniaknak is, édesanyjának, nagyszüleinek és más közeli ismerőseinek. A haza író katona egyik lapja püspökladányi harcászati eseményeket is említ, miszerint megírja, hogy tudomást szerzett a Debrecen és környékén, Püspökladányban folyó harcokról (bombázásról), s reméli, hogy ebben szerettei, ismerősei nem sérültek meg.

(Püspökladányt 1944. június 2-án bombázás érte. A támadások célpontja valószínűleg a vasúti pályaudvar és a közúthálózat volt, de a Darányi-telepen és a Petri-telepen is ért bombatalálat házakat. Emlékezet szerint 12-14 halottja volt ennek a bombázásnak. A beszámolók szerint nagyobb károk is érhették volna a községet, a szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy sok bomba a település határában ért földet, illetve az előző napi nagy esőzés (és sár) sok bomba hatástalanságához vezetett.

Bővebben:

Visszaemlékezések

Ladány polgári áldozatai

Harcok és veszteségi kimutatások )

.

Ferenczik István püspökladányi katona messze hazájától így nemcsak a háború poklát élte át, de itthon hagyott szerettei sorsa után is aggódhatott. Hiszen míg ő távol harcolt hazájától, addig ellenséges repülőgépek saját szülőfaluját bombázták. Az akkori technikai és hadi körülmények az információ gyors áramlását nem tették lehetővé, így nemcsak a távol harcoló fiatalember életéért aggódhatott családja, de ő is bizonytalanságban élhetett otthon hagyott szerettei egészségét, sorsát illetően.

Ferenczik István arról ír az utolsó fennmaradt lapjában, hogy szerencsésen megúszott egy „grimbuszt” (nagy valószínűség szerint egy csatát) és  “most élvezem a magaslati levegőt”, ami utal a vidékre, ahol akkor harcolt, s tartózkodott.

A levelek feladója valószínűleg a magyar királyi 1. hadsereg VI. hadtest kötelékében szolgálhatott, mely alakulat az említett időszakban a Kárpátokban harcolt, s így innen érkezhettek haza a lapok is. Ugyanis az 1. magyar hadsereg és a VI. hadosztály – benne Debrecen és Szolnok vármegyei katonákkal – a kárpátoki, majd az erdélyi harcokban vett részt 1944-ben. A lapokon szereplő aláírás szerint azok egyik ellenőrző tisztje gr. Wenckheim Sándor tartalékos hadnagy volt, aki a katonai cenzúra keretében ellenőrizte a harcászati szempontból releváns információk továbbítását. Őt 1943 januárjában helyezték át a VI. hadtest fogatolt vonatához.

S most lássuk, mit üzent a püspökladányi fiatalember, Ferenczik István Püspökladányban élő édesanyjának, s a szerencse folytán az utókornak is:

*

A tábori lapok szövege:

.

1944. V. 11.:

„Kedves jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy egészséges és jól vagyok, ugyanazt kívánom anyámnak is. Lapjait megkaptam. Macuska írhat és írtam nekik és újra csókolom nagyapáékat, Erzsi néniéket, anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

1944. V. 12.:

„Kedves Anyám!

Hála isten jól vagyok, anyámnak is jó egészséget kívánok. Nem rádiózhattunk most és nem (?) is üzentem, a jövő hét utolsó (?) fele valószínű beolvassa a rádió. Csókolom mindnyájukat. Pista”

*

1944. VI. 8.:

„Kedves jó Anyám!

Hála istennek egészséges vagyok, melyet viszont kívánok. Úgy hallottam, hogy Debrecen mellett Ladánynak is megzavarták a békéjét. Hiszem és remélem, hogy a Családhoz tartozó személyeknek nem történt semmi baja. Adja az isten, hogy ez így legyen. Ma kaptam levelet Macustól, melyben írja, hogy behívták Jóskát kiképzésre, ha nem kap már halasztást, igen kellemetlen lenne.

Csókolom a család minden egyes tagját, anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

1944. VI. 25.:

„Drága jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy hála istennek egészséges vagyok, mejet viszont kívánok. Ma kaptam Jóskától lapot, írta hogy az egyik tehertől megszabadult hál istennek, bárcsak a másik is sikerüljön. Még ha már én kint vagyok. Mariskáéknak írtam, de töllök a bombázás óta nem kaptam levelet. Csókolom a családot és anyámat nagyon sokszor. Pista”   

*

1944. VII. 6.:

„Drága jó Anyám!

Örömmel tudatom, hogy hál istennek egészséges vagyok, anyámnak is ugyanazt kívánok és csendes nyugott napokat. Ma kaptam levelet Macustól és Mariskáéktól. Üdvözlöm az ismerősöket, Erzsi néniéket és nagymamáékat, a családot és anyámat számtalanszor csókolom: Pista”

*

1944. VII. 23.:

“Drága jó Anyám!

Hála istennek jól vagyok, anyámnak is kívánok jó egészséget, levelet kapok a család minden tagjától rendszeresen és örülök neki, hogy mostanában nem igen háborgatták. Csókolom a család minden tagját, anyámat sokszor. Pista”

*

1944. VIII. 1.:

„Kedves Anyám!

Hála istennek egészséges vagyok, melyet viszont kívánok. Megúsztam szerencsésen a grimbuszt és most élvezem a magaslati levegőt és várom a hazai pusztát. Ha minden jól megy, még nagyobb szerencse is érhet. Csókolom a családot és anyámat nagyon sokszor. Pista”

*

Hét darab tábori lap a háborúból: egy emberélet, egy család élete, s mégis milliók sorsának „lenyomata”. Hiszen ezer és ezer ezekhez hasonló üzenetet szállítottak a háborúban a postavonatok, s ezer és ezer édesanya aggódott fia, férje életéért. Mégis e néhány lapon megőrzött élet emléke is fontos kell, hogy maradjon nekünk, utódoknak, számunkra ismeretlenül is! Mert megérdemlik, hogy emléküket megőrizzük!

De vajon milyen sors jutott a katonának, Ferenczik Istvánnak, ki egykor Püspökladányban élte életét? Hazakerült-e élve, egészségesen szeretteihez? Milyen borzalmakat kellett átélnie? Vajon élnek-e még családjából olyanok, akik ezt elmesélhetnék nekünk?

E tábori lapok közreadásával azok írójára, valamint II. világháborúban harcoló püspökladányi katonáinkra is emlékezünk, kik közül több százan ma is idegen földben nyugszanak. Azt csak remélni tudom, hogy e sorok püspökladányi írója túlélte a háborút, s hazatérhetett az „övéihez”. A fellelhető veszteségi nyilvántartásokban e név szerencsére nem szerepel, bár e lajstromok – mint tudjuk – még ma sem teljesek. Ami bizakodásra adhat okot az az, hogy Ferenczik István neve a püspökladányi II. világháborús emlékművön sem szerepel.

Amennyiben a lapokat író Ferenczik István családja ráismer e rövid összeállításban szeretett rokonukra, kérem, jelentkezzen, hogy megismerhessük e szerencsés véletlen folytán előkerült 1944. évi katonai tábori lapok püspökladányi feladójának további sorsát is!

*

Azt gondolom, sok hasonló I. vagy II. világháborús katonai emlék, fotó, dokumentum, levelezés lehet még a püspökladányi családok birtokában, melyeket talán gondosan őriznek saját szeretteikre emlékezve. Reméljük ezen emlékek tovább öröklődnek majd utódról utódra, de aki szívesen megosztaná ezeket a honlapon is, emléket állítva szeretteinek, püspökladányi ismerőseinek, várom jelentkezését a puspokladanyanno@gmail.com e-mail címen.

Megyaszai Szilvia

*

(Köszönöm a segítséget Berekméri Róbert Árpádnak, Fellner Jánosnak és Ruzsa Károlynak!)

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban!

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz