Itt-Hon

2017.06.24.

60 - újra az erdő közepén

 

.

A gatályi kastély titkai nyomában…

 

Több éve foglalkoztat, vissza-visszatér gondolataimba egy régi, sokak által ismert képeslap-ábrázolás, mely egy impozáns, de már csak az emlékekben továbbélő kastélyt ábrázol. Az egykor szép időket megélt gatályi kastély ma már nem létezik, az 1960-as évek elején lebontották, s széthordták építőköveit.

3

Több év halogatás után indultam el, hogy megkeressem a Gatályi (tulajdonosai után Gross-Bánffy-Mezey nevet is viselő) kastély helyét, s vallatóra fogjam a sűrű erdőt, mely a kastély, s egykor gondozott parkja helyén nőtt az elmúlt évtizedek alatt. Az erdő, mintha csak titkokat rejtene, úgy öleli körül az egykori nemesi birtokot, mely a II. világháború után – az államosítást követően – állami tulajdonba, a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába került, s falai között még iskola is működött. A jobb időket megélt nemesi kúria gazdasági igazgatási központként funkcionált eredetileg, s ez a jellege, azaz a napszámosokat, földből élőket kiszolgáló szerepe többnyire mindvégig megmaradt. Lebontásának pontos ideje bizonytalan, különböző források más-más időre datálják, én az 1962. körüli időpontot tartom valószínűnek. A kastély lebontásának okaként felmerült a rongálásból, szerkezetének meggyengüléséből eredő rossz állapota is, hiszen a környékbeliek folyamatosan hordták el mozdítható elemeit, ami miatt életveszélyessé válhatott és nem volt aki felújítsa. Ami tény, hogy lebontott építőanyaga a környék házainak, tanyáinak, pincéinek építéséhez került felhasználásra.

.

A múltidéző barangolásra az eldugott, mára igencsak elvadult terepet nálam jobban ismerő szerepi költőt, Rácz Endrét hívtam kísérőül, hogy legyen kalauzom az „időutazáson”. A két szomszédos település, Püspökladány és Szerep között találkoztunk, a két múltba révedő időutazó (egy szerepi pásztorköltő, s egy püspökladányi helytörténet-kutató) s „bevettük” magunkat a letűnt kastély emlékei helyén nőtt erdő mélyére, hogy megpróbáljuk megidézni a múltat…

*

1

.

GATÁLYPUSZTA, a hely, ahol járunk

 

A Gross-Bánffy-Mezey, közimertebb nevén Gatályi kastély a Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari és Báránd négyszög képzeletbeli mértani közepén található, a nevét is viselő puszta területén.

Gatálypuszta Püspökladány és Szerep között húzódik, s mivel a Gatály nevű terület jelentős része Szerep községhez tartozott a múltban is, így Kecskés Gyula helytörténet-kutatónk „Püspökladány újkori története helyneveiben” című könyvében ezúttal hiába keressük a kastély történetét, csak a Püspökladány határrészében is található Gatály-helyneveket mutatja be és veszi számba (pl. Gatály-dűlő, Gatály-sziget, Gatály-ér, Gatály-lapos, Gatály-zug stb).

.

2

.

Szerep történetét kutatva ezt olvashatjuk Vende AladárBihar vármegye községei” című, múlt század elején írt munkájában:

Szerep, a Nagy-Sárréten, Hajdu vármegye határán fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 266, lakosaié pedig 2026. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község a XVI. század második feléig Békés vármegyéhez tartozott. Mellette monostor emelkedett, melynek a Zoárd nemzetség tagjai voltak az első kegyurai. A XV. század elején Izsákai család volt a földesura, 1472-ben pedig a Bajoni család. 1433-ban a Bersenyi család is részbirtokos az ide tartozó pusztákon, úgyszintén a Nadányi család is. Az erdélyi fejedelmek korában már a nagybajomi várhoz tartozik, később pedig a losonczi Bánffy, a Mile és a Kelemen családokat uralja. 1848 után gróf Korniss Károly, s báró Dőry József a birtokosok, most pedig a m. kir. vallásalap, báró Gudénus Gézáné, Korniss Józefa grófnő, báró Luzsénszky Lenke s Etelka és Grósz Zsigmond. A községben két kastély van. Az egyiket Kelemen János a mult század első felében építtette, azután gróf Korniss Károly tulajdonába került, most pedig a vallásalapé. A másikat Grósz Zsigmond építtette és ez a községhez tartozó gatályi pusztán van. A református templom 1826-32 között épült. Az egyház birtokában egy 1735-ből származó aranyozott ezüst-pohár van, melyet báró Bánffy Farkas és Bagossy Erzsébet adtak az egyháznak. A lakosok olvasókört, temetkezési és önk. tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A községhez tartoznak Hamvas, Hosszúhát, Kistanya, Cserepes-Zódony, Kis-Zódony, Középér, Kemény, Ösvénytő, Mátézug, Kis-Bucsa, Gatály és Nagy-Kaszáló puszták, melyeknek némelyike hajdan község volt, így Kis-Bucsa, mely 1458-ban mint a Nadányiak birtoka szerepel, továbbá Gatály- és Kemény-puszták, melyekről már Miksa király idejében van szó.”

.

4-1A gatályi uradalom a kastéllyal, a kiszolgáló épületekkel és a parkkal 1886-ban

.

A KASTÉLY TÖRTÉNETE

Az egykori gatályi kastély története, akárcsak épülete a múlt ködébe vész, s csupán néhány forrás mesél az utókornak. Ezek közül az egyik legismertebb Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái (2006) című kötete. Ebből idézem a legfontosabb információkat a kastély, s területe történetével kapcsolatban:

(idézet:)

 „A középkorban a Bajony (Bajoni, Bajomi) család volt Szerep földesura, majd a família kihalása után a királyi kincstár tulajdonába került a birtok. (Kieg.: A Bajoniak a váradi püspökkel együtt legrégebbi ismert birtokosai voltak Püspökladánynak is. Megyaszai Szilvia)  I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a XVII. század második negyedében – amikor a település az ő joghatósága alatt állt – a losonczi Bánffy családnak adta zálogba Szerepet, ugyanakkor – az időközben bárói rangra emelt – Bánffyak még 1735-ben is bírták zálogjogon a települést. A XVIII. század harmadik negyedében már Kelemen Péter nagyváradi kamarai felügyelő bírta zálogjogon a falut, majd özvegyének kérelmére 1767-ben Mária Terézia királynő a Kelemen családnak adományozta Szerepet a hozzá tartozó Nagygatály és Kisgatály pusztákkal, valamint négy telekkel Dancsháza és két telekkel Sámson helységekben. (…)

Nagy- és Kisgatálypuszták 1851-ben még szerepi Kelemen (II.) János tulajdonát képezték, akitől Gross Zsigmond vásárolta meg a birtokot. 1861-66-ban a II. katonai felmérés térképén már látható volt a major, ekkor azonban még nem állt itt a kastély. Az 1884-es III. katonai felmérés térképe viszont már feltüntette a korábbi major mellett felépített téglalap alaprajzú, középrizalitos Gross-kastélyt, amely körül ekkorra már a sétautakkal behálózott nagy parkot is létrehozták.

A kései historizáló stílusú, neobarokk formaelemeket tartalmazó épületet Gross Zsigmond emeltette (Kieg.: A kastély tehát 1861 és 1884 között épült valamikor. Megyaszai Szilvia), a földbirtokos 1893-ban 1343 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezett Gatálypusztán.

Grossnak három fia volt, dr. Gross Imre Nagyváradon ügyvédként működött, Gross Andor és Gross Béla pedig mezőgazdasági főiskolát végeztek, ők a birtok gazdálkodását irányították. A família tagjai közül 1910-ben dr. Gross Jenő, Gross Andor és Gross Ferenc magyar nemességet kaptak I. Ferenc József királytól „gatályi és szécsényi” előnevekkel.  (Dr. Gross Jenő ügyvéd a szécsényi kastély tulajdonosa volt.)

1911-ben még özvegy Gross Zsigmondné és Gross Andor budapesti lakosokat tüntették fel az 1350 katasztrális holdas uradalom tulajdonosaiként, ők azonban nem sokkal később eladták a birtokot, feltehetően anyagi nehézségeik miatt; később ugyanis Gross Andort és Gross Bélát a M. Kat. Vallásalap (Kieg.: Magyar Királyi Vallásalapítvány. Megyaszai Szilvia) szerepi birtokának bérlőiként említették.

Az uradalmat és a kastélyt losonczi gróf Bánffy (II.) Miklós vásárolta meg a Gross családtól. A gróf politikus, regény- és drámaíró, illusztrátor és díszlettervező volt, 1906-10-ben Kolozs vármegye főispáni posztját töltötte be, 1912-től az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosaként működött, majd 1917-től az intézmény főigazgatója lett.  Bánffy 1920 novembere és 1921 áprilisa között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, majd 1921 áprilisa és 1922 decembere között külügyminiszter volt, eközben 1921 áprilisa és 1922 februárja között a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszteri posztját is betöltötte. Miniszteri megbízatása után Bánffy hazatért a Trianonban elcsatolt erdélyi, boncidai birtokára. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940 októberétől a gróf a magyar országgyűlés felsőházának a tagja lett. (…)

Bánffy (II) Miklós kezdetben bérlet útján hasznosította a birtokot, majd a bérlők csődje után saját kezelésébe vonta az uradalmat. Azonban ekkor sem vált hatékonyabbá az uradalom gazdálkodása, mert – a visszaemlékezések szerint – Talbér István tiszttartó ahol csak lehetett megkárosította az Erdélyben élő grófot, a búzaföldeket például az elszámolt magnál jóval kevesebbel vetette be, a megspórolt részt pedig a saját birtokára vitette.

Bánffy ritkán tartózkodott Gatálypusztán, csak nyaranta látogatta meg a birtokot. Az uradalmi épületek és a birtokközpont Gatálypusztán voltak, a Nagykaszáló nevű másik majorságban a juhhodályok sorakoztak. 1925-ben a grófnak 1071, 1935-ben pedig 1078 katasztrális holdja volt Szerep határában,  emellett Gyomán és Sárrétudvariban is rendelkezett birtokrészekkel (…).

1939-ben Bánffy (II.) Miklós eladta a gatályi uradalmat és a kastélyt özvegy egyházasbágyoni Mezey Kálmánnénak, a nagykaszálói legelőt pedig Szerep községnek. Mezey Kálmánnét 1935-ben a bethleni gróf Bethlen család zsákai birtokának a bérlőjeként említették. A Nógrád vármegyei eredetű egyházasbágyoni Mezey család 1573-ban kapott címeres nemeslevelet Miksa királytól Mezey Gáspár révén.

A II. világháború után egy rövid ideig még meghagyták Mezeynének a kastélyt egy 200 katasztrális holdas földterülettel, később azonban államosították az épületet, és a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába adták.

A kastélyt 1954-55-ben lebontották (Kieg.: téves adat. Később történhetett a bontás, 1962 körül. Megyaszai Szilvia), falainak anyagát széthordták.

Gatálypusztán régen 18 védett kocsányos tölgy volt, amelyek közül napjainkra 6 maradt meg. A visszaemlékezések szerint a kastély parkjában egykor fürdőmedence is volt.”

11

A kastélyról: „Szabadon álló, középrizalitján egyemeletes, oldalszárnyain földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület volt. Félköríves záródású, keretelt ablakai felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklőpárkány húzódott. A kúria falai sávozottak voltak, a széleket armírozás díszítette. A főhomlokzat a földszinten 1+2+(1+A+1)+2+1 osztást kapott, a középrizalit emeleti része 1+A+1 tengelyes volt. Az emeletes középrizalit földszintjének középtengelyében nyíló kapu mellett 2-2 oszlop állt, amelyek egy vaskorlátos erkélyt tartottak, amelyre az emelet középtengelyében nyíló ajtó vezetett ki. (…)”

.

Eddig tartott az idézet Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái című kötetéből, s most lássunk egy képet egykori tulajdonosáról, gróf losonczi Bánffy Miklósról is.

Bánffy Miklós

gróf losonczi Bánffy Miklós (1873-1950)

*

A MÚLT KÉPEKBEN – Fotóritkaságokkal!

A gatályi kastély után kutatva általában 2-3 ismert korabeli felvétellel találkozhatunk, melyek egyrészt fekete-fehér, vagy utólag színezett képeslap-ábrázolások, másrészt egy téli épületfelvétel részletei. Mindezidáig főleg ezek őrizték a kastély egykori emlékét. A Püspökladány Anno honlap szerkesztőjeként azonban sikerült olyan különleges, magángyűjteményben őrzött 1936. évi fotók birtokába kerülnöm, melyek eddig egy fényképalbum lapjain őrizték a kastély s néhány fontos részlete korabeli felvételeit. E fotókat egykori püspökladányi pedagógusunk, Klucsik Dániel készítette, s Rácz Kálmánné őrizte az arra érdemes, múltat tisztelő emlékezők számára. Ezúton is köszönöm a képek rendelkezésre bocsátását, s az első publikálás lehetőségét!

2(A fényképalbum gatályi emlékeket őrző oldala)

.

3(Klucsik Dániel a gatályi kastély előtt)

.

4A gatályi kastély 1936-ban

.

5

Kilátás a kastélyból a parkra

(Klucsik Dániel felesége, Klucsikné Rettegi Sarolta tanítónő, Sárika néni feltehetően a kastély gazdaasszonya, vagy házvezetőnője társaságában)

.

6A gatályi kastély parkja

.

7Feltehetően püspökladányi cserkészek a gatályi kastély parkjában

.

8Fürdőzés a gatályi kastély medencéjében

.

9

Fürdőzés a gatályi kastély medencéjében

.

Klucsik Dániel (róla bővebben az Arcképcsarnok/Pedagógusok rovatban olvashatnak) – ki az első régi felvételen a kastély előtt látható – fizika és matematika tanár volt, emellett testnevelést is tanított Püspökladányban. Tíz éven át irányította a helyi cserkészéletet, a Turul cserkészcsapat parancsnoka és a Kinizsi Sportkör vezetője is volt. A fotók minden valószínűség szerint a püspökladányi cserkészek gatályi táborozását örökítették meg 1936-ban.

E különleges fotók eddig egy fényképalbumban őrizték a gatályi kastély emlékét, de most segítenek nekünk rekonstruálni azt, mit rejtett egykor a ma már sűrű erdő mélye. A 7 darab fényképfelvétel igazi kuriózum, melyekre rég vártak a múlt szerelmesei: a kastély homlokzati részét, egykori fürdőmedencéjét, s parkjának elrendezését őrizték meg a kíváncsi utókor számára.

*

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

Útitársam, Rácz Endre sok történetet osztott meg velem a gatályi kastély múltjából. Érdekes, ahogyan az 1936. évi püspökladányi fotógráfiák 1950-es évekből származó szerepi történetekkel telnek meg. Bár míg a fotók a kastély viszonylagos fénykorát, addig a történetek már annak hanyatlását, mondhatnánk „utolsó óráit” elevenítik meg.

Rácz Endre a Szerepen élő Nagy Sándorné Hízóh Ilona emlékeit osztotta meg velem a kastéllyal kapcsolatban, melyek 1951-ből származnak, és amiket nemrégen gyűjtött a visszaemlékezőtől:

*

1951-ben a kastély már állami tulajdonban volt. Nagy Sándorné Hízóh Ilona (a továbbiakban Ilonka néni) ekkor 13 éves volt, és vízhordóként dolgozott Nagy Edömér (szerepi lakos) arató brigádjában,  mely 12 főből állt. A szerepi földeken dolgozóknak a vizet a kastélytól északkeleti irányban lévő artézi kútból hordta, mely az erdő szélén, az út mellett volt, helye még ma is megtalálható. A földből egy csövön állandóan folyó víz egy mélyebb gödörben gyűlt össze, abból merítették meg a vödröt, kannát, butykost, csobolyót (ez volt a korábbi fürdőmedence). A vizes árok fölé két vadkörtefa hajlott Ilonka néni emlékei szerint, ami hűvöset adott, s így az összegyűlt víz a nagy melegben is hideg maradt.

A gazdaságban dolgozó aratók éjjel a kastély épületében szálltak meg. A nagy meleg miatt általában az épület hátsó traktusán lévő erkélyen éjszakáztak, friss szalmával kitömött szalmazsákokon. Az erkély fölé hajlott egy nagy fa, amely nappal is kellemes árnyékot biztosított az ott tartózkodóknak. Az erkélyről ajtó nyílt a kastély központi részének emeleti traktusába.

A napszámos brigádok egy része (vetéstől aratásig) bejárt ebédelni a kastély ebédlőjébe, és voltak, akiknek kihordták a földekre az ebédet. A konyhán két szerepi asszony dolgozott: Csíki Lászlóné Ilonka és Tajti Róza. Tajti Rózával kapcsolatban Rácz Endre elmesélte, hogy annak lányát és férjét ”fogadott” nagyszüleiként szerette, s máig nagy szeretettel gondolok vissza rájuk.

A kertészt, aki mind a kastély parkját, mind pedig a konyhakertet gondozta, Dávid Ferencnek hívták, s Vas megyéből származott (deportált személy volt).

1951-ben a gazdaság igazgatója – Ilonka néni visszaemlékezései szerint – Kalapos vezetéknevű, egy igen kifinomult úriember volt. Minden reggel hintón („prádés kocsin”) hajtott ki, és a kastély erkélye alá a kocsival behajtva adta ki a munkát. A későbbi igazgató Salamon Ferenc volt.

A kastélytól keleti irányban (5-10 méterre) volt az intéző háza. A háború előtt (Ilonka néni édesanyja, Hízóh Lajosné Gali Mária visszaemlékezései szerint), Rab nevezetű volt a birtok intézője. A lánya, Rab Margit szerelmi ügybe keveredett, majd rejtélyes körülmények között, nagy hirtelenséggel hunyt el (a szóbeszéd szerint mérgezés által). A leány halála előtt megrendelt bútorait olyan személynek akarták adni, aki közel állt hozzá, így Ilonka néni édesanyja kapta meg, mivel ő tanította a lányt hímezni és eközben nagyon megkedvelték egymást.

Az intéző házától déli irányban gémeskút volt, mellette rönkfából kivájt vályú. A kúttól nem messze melegház feküdt, a kastélyt díszítő virágok számára télen.

A medence, a park másik oldalán, Ladány fele volt. A medence körül a parkot bukszusok és liliomok díszítették.

A kastélytól északra (az út túloldalán) lótenyésztő telep volt. Onnan nyugati irányban: magtár, lakóházak (három sorház), majd az Ágoston-tanya. A lóteleptől nyugatra volt a Máté-tanya. Ha volt idő, sokszor oda ment Ilonka néni vízért, mert ott finomabb volt. A gazda, Máté Lajos segített neki mindig felhúzni és megtölteni a kannát. A háborúban, Máté Lajos lányát lelőtték, akit ott temettek el a tanyán, a tanya mellett volt gondosan ápolt sírja. A rendszerváltás után sokáig nem akartak beköltözni a faluba, mert nem akarták otthagyni a lányukat. Később mégis beköltöztek Sárrétudvariba.

A gatályi kastély utolsó cselédje, Rácz Endre dédapjának a testvére, Rácz Veronka volt. Az államosítás után, mikor megszűnt az állása, egyik testvéréhez, Rácz Elekhez költözött be Szerepre. A ház, ahol élt, még ma is áll. Mikor eljött a kastélyból, egy ágyat kapott ajándékba, amelyet testvére (Rácz Elek) dédunokája, Földesi László szerepi szobrászművész őrzött, de mikor a rajta lévő huzat tönkrement és az ágy használhatatlanná vált, a faanyagából méhkaptár készült. Ezek a kaptárak még ma is megvannak.

Gross Béla, Gross Zsigmond fia volt a hosszúháti kastély tulajdonosa. Szolgálója egy szerepi asszony, Ráczné Ilonka néni volt. A nyarat mindig a hosszúháti kastélyban, a telet pedig a nagyváradi kastélyban töltötték. Mikor Gross Bélának megromlott a látása, mindig Ilonka néni olvasott fel, a visszaemlékezések szerint olykor naphosszat.

A Rácz Endre által gyűjtött és elmesélt visszaemlékezések múlttal töltötték meg az erdőt, s általa mi is könnyebben eligazodtunk.

.

Az én adatközlőmtől, Szilágyi Jánostól azt tudtam meg korábban a gatályi kastély lebontásával kapcsolatban, hogy az 1962 körül történt, amikor ő kőműves tanuló volt. Emlékeiben az nem maradt meg pontosan, hogy a kastély mely részét bontották ekkor (iskola is működött az épületben, annak bontása előtti időkben), csak az, hogy ekkorra már teljesen üres volt az egész kastély épülete. Püspökladányban, az Árpád utcán működő Május 1. TSZ végezte a kastély bontásával kapcsolatos feladatokat.

 

*

MÚLTIDÉZŐ SÉTA GATÁLYON

79 - az erdő titkait elhagyva

A fentiekben közölt történeti ismeretekkel és visszaemlékezésekkel felvértezve, s a fotók birtokában indultunk túránkra Rácz Endre szerepi költővel, meggyőződni arról, mi maradt ránk a múltból. Kíváncsian érkeztünk a kastély és annak egykor csodálatos parkja helyén nőtt erdőbe, s néha lépésről-lépésre néztük át annak egyes részeit. Kíváncsian szemléltük az emlékeket, melyek a mohás téglakupacok közt bújtak meg az elmúlt évtizedek alatt, s melyek meséltek nekünk. Múlthoz való kötődésünk talán eleve predesztinált bennünket arra, hogy az aljnövényzet felett, a félhomályos erdőben szinte lássuk a kastély egykor fehéren magasodó falait, s halljuk közte az urak, s a cselédek tovaszálló szavait…

A néhány hektáros erdőfolt kiemelkedik a megművelt mezőgazdasági területekből (tőle nem messze, az egykori majorsági, Ágoston-tanyai épületek helyének szomszédságában egy „gazdátlan” magtár is árválkodik). Az erdő Püspökladány felőli peremén áthatolva jobbra vettük az irányt, s nagy izgalommal közelítettünk célunk felé. Hamar rátaláltunk arra a néhány, mementóként hátrahagyott kőtömbre, melyek régen a kastély falait alkották. A néhány moha-lepte építési törmelék egy lépcsőmaradványt is őriz, talán pont a képekről ismert főbejárati lépcsőét.

19 - az egykori kastély megmaradt romjainál

A területen néhány hátrahagyott téglakupac is található, melyeket „megrágott” az idő vasfoga, s a nedvesség.  A talaj néhol rendezetlen, gödrös-halmos, a bontás nyomait dokumentálja. A területen több érdekességet találtunk, bár a kincsvadászokat ki kell ábrándítanom, pusztán a hely szelleme az, mely valójában őrzi a múlt emlékeit! Néhány varrott bőrdarabot (egykori használati tárgy részletet), és üvegtörmeléket láttunk túránk során, melyek elsősorban régi borosüveg, vizesüveg, ajtóüveg darabok, de egykori járólap- és mázas cserépdarab törmeléket is felfedeztünk, melyeket akár a kastély konyhája is őrizhetett lebontása előtt. A legérdekesebb az a régi Budafoki borosüveg-darab volt, mely még a Budafoki Borpalackozó Vállalat üzemében készült.

50 - a gazdasági épületeknél talált régi használati tárgyak maradványai

Az épületből maradt téglakupacokon és épülettörmeléken kívül néhány jelentős emléket találtunk a gatályi kastély egykori lakóit kiszolgáló létesítményekből. Az egyik az az ásott kút, melynek téglával kirakott fala egészen jó állapotban maradt fenn, s amit utólag egy nagy fémszerelvény-lappal fedtek le, feltételezhetően a balesetek elkerülése végett. A kútban víz is van, mely máig hűen őrzi a rég belekiabált szavak zamatát, s ki tudja, milyen beledobált, vagy beleesett régi emlékeket rejthet még a mélye. Mellette az elkorhadt deszkaperem is kivehető.

36 - a kastély mellett ásott gémeskút maradványai és a megmaradt deszkakút

Kísérőm, Endre az erdő másik oldalán megtalálta az egykori fürdőmedence romjait is, melyeket a különleges, 1936-ban készült fotók is megörökítettek (s amelyről eddig csak feltételezése volt a kevés forráshelynek). A medence mellett az egykori artézi kút nyoma is fellelhető, mely a medencét, s a kastély lakóit táplálta vizével.

72 - az egykori medence megmaradt romjai

Eredeti helyén áll egy villanyoszlop talapzat is, mely a legutolsó fennmaradt fotók egyikén is látható a kastély előtt (lásd feljebb).

Az erdőben található kocsányos tölgy, hárs és kőris is, s egészen jól kivehetőek az egykori kastélypark díszcserjéi – pl. az örökzöld bukszusok – melyeket egykor gondos kezek ültettek, s ápoltak. E dísznövények bár mára igencsak elvadultak, őrzik eredeti helyüket és a múlt titkait, s szimbiózisban élnek az erdő többi növényével. A fiatalabb, egykorú fák között az öreg, néhol odvas fák szintén a megélt kort, s az egykori parkgazdálkodást sejtetik. Fellelhetőek még néhol a kör alakú ágyások nyomvonalai, néhol az egykori parkút is sejthető. A gazdag aljnövényzet csodái a parkba telepített tűzliliomok, melyek ma is eredeti pompájukban virítanak.

5 - a hajdani parkon át. A liliomok még mindig megtalálhatóak helyenként.

Meseszerű ez a kettősség, az egykori emberi élet, a civilizáció nyomai és a természet, mely mindent visszavett az embertől. A magas fák ágai között beszűrődő napfény, a madárcsicsergés és a széltől susogó lombok segítenek a talányok szövögetésében, s ki-ki láthatja maga előtt a kastélyhoz hajtó lovaskocsikat, az erkélyen reggeliző házikabátos bárót, vagy a cselédek sürgés-forgását is.

Egy hangulatjelentés a gatályi kastély helyén nőtt erdőből

(Felvétel: Püspökladány Anno)

 

*

Az erdőtől néhány száz méterre található a ma már szintén „lakatlan” magtár, mely az egykori tanyasi épületek szomszédságában feküdt (de később épülhetett a kastélynál). A magtárban a termény csillés tárolásának felszámolását követően egy időben állattartás is folyt, erre utal a magtár funkcionális átalakítása (vályúk építése). Múltidéző sétánk a magtárhoz is elvezetett, bár nem ez volt elsődleges úticélunk.

*

FOTÓK A GATÁLYI SÉTÁRÓL – A JELEN:

*

Rácz Endre versével zárom barangolásunkat, mely az emlékek hatására született.

 

Rácz Endre: Hol a fák mesélnek…

 

/ Gondolataim, egy letűnt kor nyomait kutatva,

az egykori Gatályi kastély helyén. /

 

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben,

Hol az ember sétál emléktől kísérten,

Hol a bokrok árnya, mind megannyi emlék,

Ott jártam, hallgatva néma esti csendjét:

 

És a csönd elsírta törékeny bánatát…

Furcsa sors hallgatni némán e csönd szavát,

S érteni, mit e halk, billenő lomb susog,

Mit reánk zord idő kegyetlen’ itt hagyott.

 

S ti, ti büszke fák és elvadult bukszusok,

Mért nem lehet az ember köztetek unott?

Mért vél felfedezni egy-egy régi képet,

Ha az már mind halott, s amit lát, kísértet.

 

És ti, kis virágok, mért álltok őrt ma is,

Mint tengeren eldobott s elveszett kavics.

Pompátok mért fénylik ez eldugott zugon,

Mint derengő fény: kik itt éltek, s múltjukon.

 

És amint hallom én egy víg madár szavát,

Úgy vélem hallani napszámosok dalát,

Kiknek tán fáj a sors, de mégis menni kell,

S ha néha szűk a bér, beérik ennyivel.

 

Előttem nyűtt cseléd, ismerős két szeme.

Talán a kósza sors, talán csak képzete?

Amott egy kisleány, kezében kanna van,

Előtte nagy határ, s várnak rá szomjasan.

 

Kocsis hajt, mögötte porfelhő, égig ér.

Büszkén hajt, dölyfösen, nem néz le semmiér’.

S az úri népek, kik hintaját megtelik,

Nekik nem fáj a sors, mulatnak reggelig.

 

Felnézek, nem való, talán csak álmodom:

Kisasszony néz körül, fentről, egy ablakon,

S egy legény, kit bámul, huncutul felkacsint,

S röpül az ég felé, pedig még szárnya sincs…

 

Ág reccsen… most felkapom álmodó fejem:

De már csak zord való… egy gizgazos helyen…

Nem értem, hol vagyok? – magamtól kérdezem. –

Hová tűnt mind a báj? – magamban kétkedem.

 

…Csupán a múlt üzent… törékeny volt e kép…

Ott jártam, ahol élnek még e holt regék…

Hol az ember sétál emléktől kísérten…

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben…

*

 

EGYKOR ÉS MOST:

EM1

EM2

EM4

EM3

EM5.

Időutazásunk lassan a végéhez ér, s számba vesszük még egyszer a régi emlékeket és összegyűjtött információkat, a múltból előkerült régi fényképeket és a jelen felvételeit. Személyes emlékekkel (visszaemlékezésekkel) töltöttük meg egy lexikon lapjait, valamint az információk alapján azonosítottuk az erdőben talált kevés emléket, s meg is elevenítettük a régi fotók segítségével.  Rácz Endrével megidéztük a gatályi kastély egykori lakóinak életét, s magának az uradalomnak a képzeletbeli miliőjét, Rácz Kálmánnénak köszönhetően pedig különleges régi felvételeket ismerhettünk meg, melyek igazolták a régi visszaemlékezések pontosságát (Nagy Sándorné Hízóh Ilona). Talán mást is magával ragad a múlt, s örömmel csatlakozott hozzánk ezen a képzeletbeli időutazáson…

Megyaszai Szilvia

***

*

 

FOTÓK:

Püspökladány Anno honlap (Megyaszai Szilvia)

Rácz Endre (medencés fotók)

Rácz Kálmánné (Klucsik Dániel által készített fotók)

Térkép: Arcanum

Arckép: Wikipedia

Képeslapok: Magángyűjtemény

VIDEÓ:

Püspökladány Anno honlap (Megyaszai Szilvia)

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (1974)

Vende Aladár: Bihar vármegye községei

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái (2006)

Személyes visszaemlékezések (Nagy Sándorné Hízóh Ilona, Rácz Endre, Szilágyi János)

*****

*

OLVASÓINK ÍRTÁK – EMLÉKEK A KASTÉLYRÓL:

Kárai Mátyás olvasónk írta:

Gatályi kastély: nagyon szép hely, évek óta járok a kastélykertbe. Igazán akkor tudja megérteni az ember, hogy mennyire jó hely, ha elmegy oda és megpihen az erdő közepében. Sok régi mende-mondát hallottam, egynémelyek talán igazak is. Ami legjobban megérinti az embert, talán az, amikor az 1920-30-as években ültetett virágok a mai napig nyíllanak a kastélykertben pl. jácint, tulipán. Egyszer virághagymát ástam a fák alatt, és egy aranygyűrűt találtam, a mai napig megvan. Egy lányka gyűrű, talán egy 9-10 éves gyermek hordhatta, nagyon kicsike. Szilvia, ez van belevésve. Régebben volt két hatalmas, kb. száz éves tölgyfa is a kastélykertben, de a nyolcvanas években valakik ellopták őket. A második világháborúban egy pár napig kórházként funkcionált. Sebesült német és magyar katonákat ápoltak ott. Állítólag a kastélyhoz közeli szántóföldben elesett magyar és német katonák vannak eltemetve. Isten nyugosztalja őket.

Sáriné Klári olvasónk írta:

Az Én ismereteim szerint Csizmadia Lajos volt az ottani tanító, talán élnek még tanítványok, kik a között a falak között tanultak.

VÁRJUK és KÖSZÖNÖM A TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁSOKAT ÉS VISSZAEMLÉKEZÉSEKET!

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Itt-Hon

Itthon járunk a Sárréten, Püspökladány környékén, s ahol autentikus környezetre, miliőre bukkanunk, lefotózzuk. Ahol nem csak dísz a hagyomány, ahol érezzük a régi tárgyak lelkét is. Ahova más is betérhet, ki jó szándékkal érkezik. Ahol az érdeklődő gyerekek is kedvükre nézelődhetnek, s ismerkedhetnek őseik múltjával, letűnt korok szokásaival, hagyományaival, mindennapi életével. Ahol nem mellesleg jó a levegő. Ahol itthon vagyunk.

E rovatban bemutatott albumok csupán hangulatok, élmények, benyomások és a helytörténet emlékei, a továbbélő hagyomány bemutatására szolgálnak. Cél nélkül. De szeretettel.

***

*

19

Kis segítőimmel a Koroknai Portán jártunk

.

2017.06.11.

I. Koroknai Porta (Báránd)

2017. június első hétvégéjén kedves segítőimmel, önkéntes kis „kolléganőimmel” betértem egy kenyérlángosra a bárándi Koroknai Portára, ahol csodát láttunk. Vendéglátóink, Koroknai Béla (aki a bárándi helytörténeti gyűjtemény, a Múltunk Háza megálmodója és vezetője is többek között) és felesége, Marika voltak. A Koroknai Porta hűen tükrözi gazdáik érdeklődését, múlthoz való ragaszkodását, a hagyományok tiszteletét. Régi történeteket hallgattunk a településsel kapcsolatban, a fáról frissen szedett cseresznyét eszegettünk, az ételt házi-tejföllel ettük,  játszottunk a friss levegőn és állatokkal barátkoztunk. A gyerekek mindent megnézhettek, megfoghattak, hisz ez nem egy múzeum. Ez annál több! Mutatjuk! Szeretettel!

Megyaszai Szilvia

*

(Fotók: Megyaszai Szilvia. Készültek: Koroknai Porta, Báránd)

*

FOTÓK, HANGULATOK, BENYOMÁSOK:

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Itt-Hon

Itthon járunk a Sárréten, Püspökladány környékén, s ahol autentikus környezetre, miliőre bukkanunk, lefotózzuk. Ahol nem csak dísz a hagyomány, ahol érezzük a régi tárgyak lelkét is. Ahova más is betérhet, ki jó szándékkal érkezik. Ahol az érdeklődő gyerekek is kedvükre nézelődhetnek, s ismerkedhetnek őseik múltjával, letűnt korok szokásaival, hagyományaival, mindennapi életével. Ahol nem mellesleg jó a levegő. Ahol itthon vagyunk.

E rovatban bemutatott albumok csupán hangulatok, élmények, benyomások és a helytörténet emlékei, a továbbélő hagyomány bemutatására szolgálnak. Cél nélkül. De szeretettel.

*

I. Koroknai Porta (Báránd)

***