Gatályi kastély (Szerep)

2017.06.24. – (Utolsó frissítés: 2017.06.29.)

60 - újra az erdő közepén

 

.

A gatályi kastély titkai nyomában…

 

Több éve foglalkoztat, vissza-visszatér gondolataimba egy régi, sokak által ismert képeslap-ábrázolás, mely egy impozáns, de már csak az emlékekben továbbélő kastélyt ábrázol. Az egykor szép időket megélt gatályi kastély ma már nem létezik, az 1960-as évek elején lebontották, s széthordták építőköveit.

3

Több év halogatás után indultam el, hogy megkeressem a Gatályi (tulajdonosai után Gross-Bánffy-Mezey nevet is viselő) kastély helyét, s vallatóra fogjam a sűrű erdőt, mely a kastély, s egykor gondozott parkja helyén nőtt az elmúlt évtizedek alatt. Az erdő, mintha csak titkokat rejtene, úgy öleli körül az egykori nemesi birtokot, mely a II. világháború után – az államosítást követően – állami tulajdonba, a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába került, s falai között még iskola is működött. A jobb időket megélt nemesi kúria gazdasági igazgatási központként funkcionált eredetileg, s ez a jellege, azaz a napszámosokat, földből élőket kiszolgáló szerepe többnyire mindvégig megmaradt.

.

A múltidéző barangolásra az eldugott, mára igencsak elvadult terepet nálam jobban ismerő szerepi költőt, Rácz Endrét hívtam kísérőül, hogy legyen kalauzom az „időutazáson”. A két szomszédos település, Püspökladány és Szerep között találkoztunk, a két múltba révedő időutazó (egy szerepi pásztorköltő, s egy püspökladányi helytörténet-kutató) s „bevettük” magunkat a letűnt kastély emlékei helyén nőtt erdő mélyére, hogy megpróbáljuk megidézni a múltat…

*

1

.

GATÁLYPUSZTA, a hely, ahol járunk

 

A Gross-Bánffy-Mezey, közimertebb nevén Gatályi kastély a Püspökladány, Szerep, Sárrétudvari és Báránd négyszög képzeletbeli mértani közepén található, a nevét is viselő puszta területén.

Gatálypuszta Püspökladány és Szerep között húzódik, s mivel a Gatály nevű terület jelentős része Szerep községhez tartozott a múltban is, így Kecskés Gyula helytörténet-kutatónk „Püspökladány újkori története helyneveiben” című könyvében ezúttal hiába keressük a kastély történetét, csak a Püspökladány határrészében is található Gatály-helyneveket mutatja be és veszi számba (pl. Gatály-dűlő, Gatály-sziget, Gatály-ér, Gatály-lapos, Gatály-zug stb).

.

2

.

Szerep történetét kutatva ezt olvashatjuk Vende AladárBihar vármegye községei” című, múlt század elején írt munkájában:

Szerep, a Nagy-Sárréten, Hajdu vármegye határán fekvő nagyközség, ev. ref. vallásu, magyar lakosokkal. Házainak száma 266, lakosaié pedig 2026. Van saját postája, távírója és vasúti állomása. E község a XVI. század második feléig Békés vármegyéhez tartozott. Mellette monostor emelkedett, melynek a Zoárd nemzetség tagjai voltak az első kegyurai. A XV. század elején Izsákai család volt a földesura, 1472-ben pedig a Bajoni család. 1433-ban a Bersenyi család is részbirtokos az ide tartozó pusztákon, úgyszintén a Nadányi család is. Az erdélyi fejedelmek korában már a nagybajomi várhoz tartozik, később pedig a losonczi Bánffy, a Mile és a Kelemen családokat uralja. 1848 után gróf Korniss Károly, s báró Dőry József a birtokosok, most pedig a m. kir. vallásalap, báró Gudénus Gézáné, Korniss Józefa grófnő, báró Luzsénszky Lenke s Etelka és Grósz Zsigmond. A községben két kastély van. Az egyiket Kelemen János a mult század első felében építtette, azután gróf Korniss Károly tulajdonába került, most pedig a vallásalapé. A másikat Grósz Zsigmond építtette és ez a községhez tartozó gatályi pusztán van. A református templom 1826-32 között épült. Az egyház birtokában egy 1735-ből származó aranyozott ezüst-pohár van, melyet báró Bánffy Farkas és Bagossy Erzsébet adtak az egyháznak. A lakosok olvasókört, temetkezési és önk. tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A községhez tartoznak Hamvas, Hosszúhát, Kistanya, Cserepes-Zódony, Kis-Zódony, Középér, Kemény, Ösvénytő, Mátézug, Kis-Bucsa, Gatály és Nagy-Kaszáló puszták, melyeknek némelyike hajdan község volt, így Kis-Bucsa, mely 1458-ban mint a Nadányiak birtoka szerepel, továbbá Gatály- és Kemény-puszták, melyekről már Miksa király idejében van szó.”

.

4-1A gatályi uradalom a kastéllyal, a kiszolgáló épületekkel és a parkkal 1886-ban

.

1869-1887A gatályi uradalom a harmadik katonai felmérés (1869-1887) térképén

(forrásmegjelölések lent)

.

A KASTÉLY TÖRTÉNETE

Az egykori gatályi kastély története, akárcsak épülete a múlt ködébe vész, s csupán néhány forrás mesél az utókornak. Ezek közül az egyik legismertebb Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái (2006) című kötete. Ebből idézem a legfontosabb információkat a kastély, s területe történetével kapcsolatban:

 „A középkorban a Bajony (Bajoni, Bajomi) család volt Szerep földesura, majd a família kihalása után a királyi kincstár tulajdonába került a birtok. (Kieg.: A Bajoniak a váradi püspökkel együtt legrégebbi ismert birtokosai voltak Püspökladánynak is. Megyaszai Szilvia)  I. Rákóczi György erdélyi fejedelem a XVII. század második negyedében – amikor a település az ő joghatósága alatt állt – a losonczi Bánffy családnak adta zálogba Szerepet, ugyanakkor – az időközben bárói rangra emelt – Bánffyak még 1735-ben is bírták zálogjogon a települést. A XVIII. század harmadik negyedében már Kelemen Péter nagyváradi kamarai felügyelő bírta zálogjogon a falut, majd özvegyének kérelmére 1767-ben Mária Terézia királynő a Kelemen családnak adományozta Szerepet a hozzá tartozó Nagygatály és Kisgatály pusztákkal, valamint négy telekkel Dancsháza és két telekkel Sámson helységekben. (…)

Nagy- és Kisgatálypuszták 1851-ben még szerepi Kelemen (II.) János tulajdonát képezték, akitől Gross Zsigmond vásárolta meg a birtokot. 1861-66-ban a II. katonai felmérés térképén már látható volt a major, ekkor azonban még nem állt itt a kastély. Az 1884-es III. katonai felmérés térképe viszont már feltüntette a korábbi major mellett felépített téglalap alaprajzú, középrizalitos Gross-kastélyt, amely körül ekkorra már a sétautakkal behálózott nagy parkot is létrehozták.

A kései historizáló stílusú, neobarokk formaelemeket tartalmazó épületet Gross Zsigmond emeltette (Kieg.: A kastély tehát 1861 és 1884 között épült valamikor. Megyaszai Szilvia), a földbirtokos 1893-ban 1343 katasztrális holdnyi birtokkal rendelkezett Gatálypusztán.

Grossnak három fia volt, dr. Gross Imre Nagyváradon ügyvédként működött, Gross Andor és Gross Béla pedig mezőgazdasági főiskolát végeztek, ők a birtok gazdálkodását irányították. A família tagjai közül 1910-ben dr. Gross Jenő, Gross Andor és Gross Ferenc magyar nemességet kaptak I. Ferenc József királytól „gatályi és szécsényi” előnevekkel.  (Dr. Gross Jenő ügyvéd a szécsényi kastély tulajdonosa volt.)

1911-ben még özvegy Gross Zsigmondné és Gross Andor budapesti lakosokat tüntették fel az 1350 katasztrális holdas uradalom tulajdonosaiként, ők azonban nem sokkal később eladták a birtokot, feltehetően anyagi nehézségeik miatt; később ugyanis Gross Andort és Gross Bélát a M. Kat. Vallásalap (Kieg.: Magyar Királyi Vallásalapítvány. Megyaszai Szilvia) szerepi birtokának bérlőiként említették.

Az uradalmat és a kastélyt losonczi gróf Bánffy (II.) Miklós vásárolta meg a Gross családtól. A gróf politikus, regény- és drámaíró, illusztrátor és díszlettervező volt, 1906-10-ben Kolozs vármegye főispáni posztját töltötte be, 1912-től az Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosaként működött, majd 1917-től az intézmény főigazgatója lett.  Bánffy 1920 novembere és 1921 áprilisa között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, majd 1921 áprilisa és 1922 decembere között külügyminiszter volt, eközben 1921 áprilisa és 1922 februárja között a nemzeti kisebbségek tárca nélküli miniszteri posztját is betöltötte. Miniszteri megbízatása után Bánffy hazatért a Trianonban elcsatolt erdélyi, boncidai birtokára. Észak-Erdély visszacsatolása után, 1940 októberétől a gróf a magyar országgyűlés felsőházának a tagja lett. (…)

Bánffy (II) Miklós kezdetben bérlet útján hasznosította a birtokot, majd a bérlők csődje után saját kezelésébe vonta az uradalmat. Azonban ekkor sem vált hatékonyabbá az uradalom gazdálkodása, mert – a visszaemlékezések szerint – Talbér István tiszttartó ahol csak lehetett megkárosította az Erdélyben élő grófot, a búzaföldeket például az elszámolt magnál jóval kevesebbel vetette be, a megspórolt részt pedig a saját birtokára vitette.

Bánffy ritkán tartózkodott Gatálypusztán, csak nyaranta látogatta meg a birtokot. Az uradalmi épületek és a birtokközpont Gatálypusztán voltak, a Nagykaszáló nevű másik majorságban a juhhodályok sorakoztak. 1925-ben a grófnak 1071, 1935-ben pedig 1078 katasztrális holdja volt Szerep határában,  emellett Gyomán és Sárrétudvariban is rendelkezett birtokrészekkel (…).

1939-ben Bánffy (II.) Miklós eladta a gatályi uradalmat és a kastélyt özvegy egyházasbágyoni Mezey Kálmánnénak, a nagykaszálói legelőt pedig Szerep községnek. Mezey Kálmánnét 1935-ben a bethleni gróf Bethlen család zsákai birtokának a bérlőjeként említették. A Nógrád vármegyei eredetű egyházasbágyoni Mezey család 1573-ban kapott címeres nemeslevelet Miksa királytól Mezey Gáspár révén.

A II. világháború után egy rövid ideig még meghagyták Mezeynének a kastélyt egy 200 katasztrális holdas földterülettel, később azonban államosították az épületet, és a Hosszúháti Állami Gazdaság tulajdonába adták.

A kastélyt 1954-55-ben lebontották (Kieg.: téves adat. Később történhetett a bontás, az 1960-as években. Megyaszai Szilvia), falainak anyagát széthordták.

Gatálypusztán régen 18 védett kocsányos tölgy volt, amelyek közül napjainkra 6 maradt meg. A visszaemlékezések szerint a kastély parkjában egykor fürdőmedence is volt.”

11

A kastélyról: „Szabadon álló, középrizalitján egyemeletes, oldalszárnyain földszintes, megközelítően téglalap alaprajzú épület volt. Félköríves záródású, keretelt ablakai felett egyenes szemöldökpárkány, alattuk könyöklőpárkány húzódott. A kúria falai sávozottak voltak, a széleket armírozás díszítette. A főhomlokzat a földszinten 1+2+(1+A+1)+2+1 osztást kapott, a középrizalit emeleti része 1+A+1 tengelyes volt. Az emeletes középrizalit földszintjének középtengelyében nyíló kapu mellett 2-2 oszlop állt, amelyek egy vaskorlátos erkélyt tartottak, amelyre az emelet középtengelyében nyíló ajtó vezetett ki. (…)”

.

Eddig tartott az idézet Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái című kötetéből. A honlap összeállításában összegyűjtött és közölt egyéb információk a kötet e részének adatokkal és új információkkal való kiegészítéseként is szolgálnak, melyeket az anyag párhuzamos közlése mellett tudtam megtenni. Köszönöm ennek lehetőségét és gratulálok a kötet szerzőjének!

S most lássunk egy képet a kastély egykori tulajdonosáról, gróf losonczi Bánffy Miklósról is.

Bánffy Miklós

gróf losonczi Bánffy Miklós (1873-1950)

*

 

A MÚLT KÉPEKBEN – Fotóritkaságokkal! (1936)

A gatályi kastély után kutatva általában 2-3 ismert korabeli felvétellel találkozhatunk, melyek egyrészt fekete-fehér, vagy utólag színezett képeslap-ábrázolások, másrészt egy téli épületfelvétel részletei. Mindezidáig főleg ezek őrizték a kastély egykori emlékét. A Püspökladány Anno honlap szerkesztőjeként azonban sikerült olyan különleges, magángyűjteményben őrzött 1936. évi fotók birtokába kerülnöm, melyek eddig egy fényképalbum lapjain őrizték a kastély s néhány fontos részlete korabeli felvételeit. E fotókat egykori püspökladányi pedagógusunk, Klucsik Dániel készítette, s Rácz Kálmánné őrizte az arra érdemes, múltat tisztelő emlékezők számára. Ezúton is köszönöm a képek rendelkezésre bocsátását, s az első publikálás lehetőségét!

2(A fényképalbum gatályi emlékeket őrző oldala)

.

3(Klucsik Dániel a gatályi kastély előtt)

.

4A gatályi kastély 1936-ban

.

5

Kilátás a kastélyból a parkra

(Klucsik Dániel felesége, Klucsikné Rettegi Sarolta tanítónő, Sárika néni feltehetően a kastély gazdaasszonya, vagy házvezetőnője társaságában)

.

6A gatályi kastély parkja

.

7Feltehetően püspökladányi cserkészek a gatályi kastély parkjában

.

8Fürdőzés a gatályi kastély medencéjében

.

9

Fürdőzés a gatályi kastély medencéjében

.

Klucsik Dániel (róla bővebben az Arcképcsarnok/Pedagógusok rovatban olvashatnak) – ki az első régi felvételen a kastély előtt látható – fizika és matematika tanár volt, emellett testnevelést is tanított Püspökladányban. Tíz éven át irányította a helyi cserkészéletet, a Turul cserkészcsapat parancsnoka és a Kinizsi Sportkör vezetője is volt. A fotók minden valószínűség szerint a püspökladányi cserkészek gatályi táborozását örökítették meg 1936-ban.

E különleges fotók eddig egy fényképalbumban őrizték a gatályi kastély emlékét, de most segítenek nekünk rekonstruálni azt, mit rejtett egykor a ma már sűrű erdő mélye. A 7 darab fényképfelvétel igazi kuriózum, melyekre rég vártak a múlt szerelmesei: a kastély homlokzati részét, egykori fürdőmedencéjét, s parkjának elrendezését őrizték meg a kíváncsi utókor számára.

*

A GATÁLY-PUSZTAI ISKOLÁRÓL

A tanyasi iskolák – melyekről Kecskés Gyula is megemlékezik helytörténeti könyvében – mindig az igényeknek és a változó gyermeklétszámnak megfelelően működtek a határrészeken.

1941 t

Magyarország katonai felmérése térképének részlete 1941. évből, rajta az iskola és tőle jobbra a kastélypark jelölésével

.

A térképrészleten jelölésre került a Hamvas-Gatály-pusztai általános iskola (Isk.) is, mely a II. világháború előtt Hamvas-Gatály-pusztai római katolikus vallásalapítványi elemi iskolaként működött. Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvében az alábbiak olvashatóak az iskoláról.

A vallásalapítványi uradalom előbb a Hamvas-pusztán működtetett elemi iskolát, neve Hamvas-pusztai római katolikus vallásalapítványi iskola volt. Mivel az ebbe, az uradalom területéről bejáró tanulóinak száma lecsökkent, a Gatály-pusztáról bejáró tankötelesek száma viszont változatlan maradt  Gatály-puszta akkori birtokosa,  báró Bánffy Miklós – akinek a vallás és közoktatásügyi minisztériummal jó kapcsolata volt – állami támogatással Gatály-pusztán kívánt elemi népiskolát szervezni (a Hamvas-pusztai iskola megszüntetésével). A vallásalapítványi uradalom azonban a Hamvas-pusztai iskolai oktatáshoz is ragaszkodott, ezért a Hamvason megszűnt iskola helyett két iskola szervezését és fenntartását vállalta.

Az egyik Ürmöshát-pusztán épült fel, a másik – a Bánffy gróffal való hosszas huzavona után – a minisztérium engedélyével a Gatály-tanyához legközelebb eső püspökladányi terület szélén, a két megye határán, a térképen is látható Hamvas-csatorna és szerepi út találkozásánál. Ekkor, az 1920-30-as években került sor tehát a Hamvas-Gatály-pusztai római katolikus vallásalapítványi elemi iskola felépítésére, s Gatály-puszta béreseinek, cselédeinek gyermekei ezentúl itt tanultak. Ez egytanítós, egy tantermes osztatlan iskola volt, tanítói lakással és folyamatosan kevés tanulóval.

A II. világháború után évekig nem működött, mert az üresen álló épületekben a környékbeliek sok kárt tettek. 1949-ben  – az iskolák államosítása után – az állam állíttatta helyre és 1950-ben újra megindult benne a tanítás, mely 1966-ban szűnt meg.

*

A GATÁLYI KASTÉLY LEBONTÁSÁRÓL (1960-as évek)

A kastély lebontásának pontos ideje bizonytalan, különböző források más-más időre datálják.

Adatközlőmtől, Szilágyi Jánostól azt tudtam meg a gatályi kastély lebontásával kapcsolatban, hogy emlékei szerint 1962 körül történt, amikor ő kőműves tanuló volt. Emlékezetében az nem maradt meg pontosan, hogy a kastély mely részét bontották ekkor (iskola is működött az épületben, annak bontása előtti időkben), csak az, hogy ekkorra már teljesen üres volt az egész kastély épülete. Püspökladányban, az Árpád utcán működő Május 1. TSZ végezte a kastély bontásával kapcsolatos feladatokat.

Korabeli légi felvételek tanúsága szerint 1965-ben még állt a kastély épületének Szerep felőli traktusa.  Az 1965. szeptemberi 5-i légi felvételen jól kivehető, hogy az épület központi traktusa és Püspökladány felőli épületrésze már nem áll (lebontásra került), csupán néhány főfala. A Szerep felőli épületszárnyon még a tető is látható, tehát ez a szárnya 1965 szeptembere után került lebontásra. A felvételen ebben az évben még jól kivehetőek a Szerep felőli oldalon található (még álló) gazdasági épületek. A kastély parkjának elrendezése is őrizte még eredeti formáját.

Adatközlőm a központi és Püspökladány felőli traktus bontásánál lehetett jelen 1962 körül.

A kastély lebontásának okaként felmerült a rongálásból, szerkezetének meggyengüléséből eredő rossz állapota is, hiszen a környékbeliek folyamatosan hordták el mozdítható elemeit, ami miatt életveszélyessé válhatott és nem volt aki felújítsa. Ami tény, hogy lebontott építőanyaga a környék házainak, tanyáinak, pincéinek építéséhez került felhasználásra.

A légi felvételek 1965. szeptember 5-én készültek a gatályi uradalom romjairól, megmaradt épületrészeiről (forrásmegjelölés lent):

1965. 09. 05.-3Az uradalom romjai 1965-ben

1965. 09. 05.A kastély (a képen felül) és a gazdasági épületek (alul)

1965. 09. 05.-2A kastély megmaradt romjai a kastély előtti parkkal

(A légi felvételek 1965. szeptember 5-én készültek a gatályi uradalom romjairól, megmaradt épületrészeiről)

*

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

Útitársam, Rácz Endre sok történetet osztott meg velem a gatályi kastély múltjából. Érdekes, ahogyan az 1936. évi püspökladányi fotógráfiák 1950-es évekből származó szerepi történetekkel telnek meg. Bár míg a fotók a kastély viszonylagos fénykorát, addig a történetek már annak hanyatlását, mondhatnánk „utolsó óráit” elevenítik meg.

Rácz Endre a Szerepen élő Nagy Sándorné Hízóh Ilona emlékeit osztotta meg velem a kastéllyal kapcsolatban, melyek 1951-ből származnak, és amiket nemrégen gyűjtött a visszaemlékezőtől:

*

1951-ben a kastély már állami tulajdonban volt. Nagy Sándorné Hízóh Ilona (a továbbiakban Ilonka néni) ekkor 13 éves volt, és vízhordóként dolgozott Nagy Edömér (szerepi lakos) arató brigádjában,  mely 12 főből állt. A szerepi földeken dolgozóknak a vizet a kastélytól északkeleti irányban lévő artézi kútból hordta, mely az erdő szélén, az út mellett volt, helye még ma is megtalálható. A földből egy csövön állandóan folyó víz egy mélyebb gödörben gyűlt össze, abból merítették meg a vödröt, kannát, butykost, csobolyót (ez volt a korábbi fürdőmedence). A vizes árok fölé két vadkörtefa hajlott Ilonka néni emlékei szerint, ami hűvöset adott, s így az összegyűlt víz a nagy melegben is hideg maradt.

A gazdaságban dolgozó aratók éjjel a kastély épületében szálltak meg. A nagy meleg miatt általában az épület hátsó traktusán lévő erkélyen éjszakáztak, friss szalmával kitömött szalmazsákokon. Az erkély fölé hajlott egy nagy fa, amely nappal is kellemes árnyékot biztosított az ott tartózkodóknak. Az erkélyről ajtó nyílt a kastély központi részének emeleti traktusába.

A napszámos brigádok egy része (vetéstől aratásig) bejárt ebédelni a kastély ebédlőjébe, és voltak, akiknek kihordták a földekre az ebédet. A konyhán két szerepi asszony dolgozott: Csíki Lászlóné Ilonka és Tajti Róza. Tajti Rózával kapcsolatban Rácz Endre elmesélte, hogy annak lányát és férjét ”fogadott” nagyszüleiként szerette, s máig nagy szeretettel gondolok vissza rájuk.

A kertészt, aki mind a kastély parkját, mind pedig a konyhakertet gondozta, Dávid Ferencnek hívták, s Vas megyéből származott (deportált személy volt).

1951-ben a gazdaság igazgatója – Ilonka néni visszaemlékezései szerint – Kalapos vezetéknevű, egy igen kifinomult úriember volt. Minden reggel hintón („prádés kocsin”) hajtott ki, és a kastély erkélye alá a kocsival behajtva adta ki a munkát. A későbbi igazgató Salamon Ferenc volt.

A kastélytól keleti irányban (5-10 méterre) volt az intéző háza. A háború előtt (Ilonka néni édesanyja, Hízóh Lajosné Gali Mária visszaemlékezései szerint), Rab nevezetű volt a birtok intézője. A lánya, Rab Margit szerelmi ügybe keveredett, majd rejtélyes körülmények között, nagy hirtelenséggel hunyt el (a szóbeszéd szerint mérgezés által). A leány halála előtt megrendelt bútorait olyan személynek akarták adni, aki közel állt hozzá, így Ilonka néni édesanyja kapta meg, mivel ő tanította a lányt hímezni és eközben nagyon megkedvelték egymást.

Az intéző házától déli irányban gémeskút volt, mellette rönkfából kivájt vályú. A kúttól nem messze melegház feküdt, a kastélyt díszítő virágok számára télen.

A medence, a park másik oldalán, Ladány fele volt. A medence körül a parkot bukszusok és liliomok díszítették.

A kastélytól északra (az út túloldalán) lótenyésztő telep volt. Onnan nyugati irányban: magtár, lakóházak (három sorház), majd az Ágoston-tanya. A lóteleptől nyugatra volt a Máté-tanya. Ha volt idő, sokszor oda ment Ilonka néni vízért, mert ott finomabb volt. A gazda, Máté Lajos segített neki mindig felhúzni és megtölteni a kannát. A háborúban, Máté Lajos lányát lelőtték, akit ott temettek el a tanyán, a tanya mellett volt gondosan ápolt sírja. A rendszerváltás után sokáig nem akartak beköltözni a faluba, mert nem akarták otthagyni a lányukat. Később mégis beköltöztek Sárrétudvariba.

A gatályi kastély utolsó cselédje, Rácz Endre dédapjának a testvére, Rácz Veronka volt. Az államosítás után, mikor megszűnt az állása, egyik testvéréhez, Rácz Elekhez költözött be Szerepre. A ház, ahol élt, még ma is áll. Mikor eljött a kastélyból, egy ágyat kapott ajándékba, amelyet testvére (Rácz Elek) dédunokája, Földesi László szerepi szobrászművész őrzött, de mikor a rajta lévő huzat tönkrement és az ágy használhatatlanná vált, a faanyagából méhkaptár készült. Ezek a kaptárak még ma is megvannak.

Gross Béla, Gross Zsigmond fia volt a hosszúháti kastély tulajdonosa. Szolgálója egy szerepi asszony, Ráczné Ilonka néni volt. A nyarat mindig a hosszúháti kastélyban, a telet pedig a nagyváradi kastélyban töltötték. Mikor Gross Bélának megromlott a látása, mindig Ilonka néni olvasott fel, a visszaemlékezések szerint olykor naphosszat.

A Rácz Endre által gyűjtött és elmesélt visszaemlékezések múlttal töltötték meg az erdőt, s általa mi is könnyebben eligazodtunk.

*

MÚLTIDÉZŐ SÉTA GATÁLYON

79 - az erdő titkait elhagyva

A fentiekben közölt történeti ismeretekkel és visszaemlékezésekkel felvértezve, s a fotók birtokában indultunk túránkra Rácz Endre szerepi költővel, meggyőződni arról, mi maradt ránk a múltból. Kíváncsian érkeztünk a kastély és annak egykor csodálatos parkja helyén nőtt erdőbe, s néha lépésről-lépésre néztük át annak egyes részeit. Kíváncsian szemléltük az emlékeket, melyek a mohás téglakupacok közt bújtak meg az elmúlt évtizedek alatt, s melyek meséltek nekünk. Múlthoz való kötődésünk talán eleve predesztinált bennünket arra, hogy az aljnövényzet felett, a félhomályos erdőben szinte lássuk a kastély egykor fehéren magasodó falait, s halljuk közte az urak, s a cselédek tovaszálló szavait…

A néhány hektáros erdőfolt kiemelkedik a megművelt mezőgazdasági területekből (tőle nem messze, az egykori majorsági, Ágoston-tanyai épületek helyének szomszédságában egy „gazdátlan” magtár is árválkodik). Az erdő Püspökladány felőli peremén áthatolva jobbra vettük az irányt, s nagy izgalommal közelítettünk célunk felé. Hamar rátaláltunk arra a néhány, mementóként hátrahagyott kőtömbre, melyek régen a kastély falait alkották. A néhány moha-lepte építési törmelék egy lépcsőmaradványt is őriz, talán pont a képekről ismert főbejárati lépcsőét.

19 - az egykori kastély megmaradt romjainál

A területen néhány hátrahagyott téglakupac is található, melyeket „megrágott” az idő vasfoga, s a nedvesség.  A talaj néhol rendezetlen, gödrös-halmos, a bontás nyomait dokumentálja. A területen több érdekességet találtunk, bár a kincsvadászokat ki kell ábrándítanom, pusztán a hely szelleme az, mely valójában őrzi a múlt emlékeit! Néhány varrott bőrdarabot (egykori használati tárgy részletet), és üvegtörmeléket láttunk túránk során, melyek elsősorban régi borosüveg, vizesüveg, ajtóüveg darabok, de egykori járólap- és mázas cserépdarab törmeléket is felfedeztünk, melyeket akár a kastély konyhája is őrizhetett lebontása előtt. A legérdekesebb az a régi Budafoki borosüveg-darab volt, mely még a Budafoki Borpalackozó Vállalat üzemében készült.

50 - a gazdasági épületeknél talált régi használati tárgyak maradványai

Az épületből maradt téglakupacokon és épülettörmeléken kívül néhány jelentős emléket találtunk a gatályi kastély egykori lakóit kiszolgáló létesítményekből. Az egyik az az ásott kút, melynek téglával kirakott fala egészen jó állapotban maradt fenn, s amit utólag egy nagy fémszerelvény-lappal fedtek le, feltételezhetően a balesetek elkerülése végett. A kútban víz is van, mely máig hűen őrzi a rég belekiabált szavak zamatát, s ki tudja, milyen beledobált, vagy beleesett régi emlékeket rejthet még a mélye. Mellette az elkorhadt deszkaperem is kivehető.

36 - a kastély mellett ásott gémeskút maradványai és a megmaradt deszkakút

Kísérőm, Endre az erdő másik oldalán megtalálta az egykori fürdőmedence romjait is, melyeket a különleges, 1936-ban készült fotók is megörökítettek (s amelyről eddig csak feltételezése volt a kevés forráshelynek). A medence mellett az egykori artézi kút nyoma is fellelhető, mely a medencét, s a kastély lakóit táplálta vizével.

72 - az egykori medence megmaradt romjai

Eredeti helyén áll egy villanyoszlop talapzat is, mely a legutolsó fennmaradt fotók egyikén is látható a kastély előtt (lásd feljebb).

Az erdőben található kocsányos tölgy, hárs és kőris is, s egészen jól kivehetőek az egykori kastélypark díszcserjéi – pl. az örökzöld bukszusok – melyeket egykor gondos kezek ültettek, s ápoltak. E dísznövények bár mára igencsak elvadultak, őrzik eredeti helyüket és a múlt titkait, s szimbiózisban élnek az erdő többi növényével. A fiatalabb, egykorú fák között az öreg, néhol odvas fák szintén a megélt kort, s az egykori parkgazdálkodást sejtetik. Fellelhetőek még néhol a kör alakú ágyások nyomvonalai, néhol az egykori parkút is sejthető. A gazdag aljnövényzet csodái a parkba telepített virágok, például tűzliliomok, melyek ma is eredeti pompájukban virítanak.

5 - a hajdani parkon át. A liliomok még mindig megtalálhatóak helyenként.

Meseszerű ez a kettősség, az egykori emberi élet, a civilizáció nyomai és a természet, mely mindent visszavett az embertől. A magas fák ágai között beszűrődő napfény, a madárcsicsergés és a széltől susogó lombok segítenek a talányok szövögetésében, s ki-ki láthatja maga előtt a kastélyhoz hajtó lovaskocsikat, az erkélyen reggeliző házikabátos bárót, vagy a cselédek sürgés-forgását is.

Egy hangulatjelentés a gatályi kastély helyén nőtt erdőből

(Felvétel: Püspökladány Anno)

 

*

Az erdőtől néhány száz méterre található a ma már szintén „lakatlan” magtár, mely az egykori tanyasi épületek szomszédságában feküdt (de később épülhetett a kastélynál). A magtárban a termény csillés tárolásának felszámolását követően egy időben állattartás is folyt, erre utal a magtár funkcionális átalakítása (vályúk építése). Múltidéző sétánk a magtárhoz is elvezetett, bár nem ez volt elsődleges úticélunk.

*

FOTÓK A GATÁLYI SÉTÁRÓL – A JELEN:

*

Rácz Endre versével zárom barangolásunkat, mely az emlékek hatására született.

 

Rácz Endre: Hol a fák mesélnek…

 

/ Gondolataim, egy letűnt kor nyomait kutatva,

az egykori Gatályi kastély helyén. /

 

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben,

Hol az ember sétál emléktől kísérten,

Hol a bokrok árnya, mind megannyi emlék,

Ott jártam, hallgatva néma esti csendjét:

 

És a csönd elsírta törékeny bánatát…

Furcsa sors hallgatni némán e csönd szavát,

S érteni, mit e halk, billenő lomb susog,

Mit reánk zord idő kegyetlen’ itt hagyott.

 

S ti, ti büszke fák és elvadult bukszusok,

Mért nem lehet az ember köztetek unott?

Mért vél felfedezni egy-egy régi képet,

Ha az már mind halott, s amit lát, kísértet.

 

És ti, kis virágok, mért álltok őrt ma is,

Mint tengeren eldobott s elveszett kavics.

Pompátok mért fénylik ez eldugott zugon,

Mint derengő fény: kik itt éltek, s múltjukon.

 

És amint hallom én egy víg madár szavát,

Úgy vélem hallani napszámosok dalát,

Kiknek tán fáj a sors, de mégis menni kell,

S ha néha szűk a bér, beérik ennyivel.

 

Előttem nyűtt cseléd, ismerős két szeme.

Talán a kósza sors, talán csak képzete?

Amott egy kisleány, kezében kanna van,

Előtte nagy határ, s várnak rá szomjasan.

 

Kocsis hajt, mögötte porfelhő, égig ér.

Büszkén hajt, dölyfösen, nem néz le semmiér’.

S az úri népek, kik hintaját megtelik,

Nekik nem fáj a sors, mulatnak reggelig.

 

Felnézek, nem való, talán csak álmodom:

Kisasszony néz körül, fentről, egy ablakon,

S egy legény, kit bámul, huncutul felkacsint,

S röpül az ég felé, pedig még szárnya sincs…

 

Ág reccsen… most felkapom álmodó fejem:

De már csak zord való… egy gizgazos helyen…

Nem értem, hol vagyok? – magamtól kérdezem. –

Hová tűnt mind a báj? – magamban kétkedem.

 

…Csupán a múlt üzent… törékeny volt e kép…

Ott jártam, ahol élnek még e holt regék…

Hol az ember sétál emléktől kísérten…

Hol a fák mesélnek langyos esti szélben…

*

 

EGYKOR ÉS MOST:

EM1

EM2

EM4

EM3

EM5.

Időutazásunk lassan a végéhez ér, s számba vesszük még egyszer a régi emlékeket és összegyűjtött információkat, a múltból előkerült régi fényképeket és a jelen felvételeit. Személyes emlékekkel (visszaemlékezésekkel) töltöttük meg egy lexikon lapjait, valamint az információk alapján azonosítottuk az erdőben talált kevés emléket, s meg is elevenítettük a régi fotók segítségével.  Rácz Endrével megidéztük a gatályi kastély egykori lakóinak életét, s magának az uradalomnak a képzeletbeli miliőjét, Rácz Kálmánnénak köszönhetően pedig különleges régi felvételeket ismerhettünk meg, melyek igazolták a régi visszaemlékezések pontosságát (Nagy Sándorné Hízóh Ilona). Talán mást is magával ragad a múlt, s örömmel csatlakozott hozzánk ezen a képzeletbeli időutazáson…

Megyaszai Szilvia

***

*

OLVASÓINK ÍRTÁK – EMLÉKEK A KASTÉLYRÓL:

.

Kárai Mátyás olvasónk írta (2017.06.24.):

Gatályi kastély: nagyon szép hely, évek óta járok a kastélykertbe. Igazán akkor tudja megérteni az ember, hogy mennyire jó hely, ha elmegy oda és megpihen az erdő közepében. Sok régi mende-mondát hallottam, egynémelyek talán igazak is. Ami legjobban megérinti az embert, talán az, amikor az 1920-30-as években ültetett virágok a mai napig nyíllanak a kastélykertben pl. jácint, tulipán. Egyszer virághagymát ástam a fák alatt, és egy aranygyűrűt találtam, a mai napig megvan. Egy lányka gyűrű, talán egy 9-10 éves gyermek hordhatta, nagyon kicsike. Szilvia, ez van belevésve. Régebben volt két hatalmas, kb. száz éves tölgyfa is a kastélykertben, de a nyolcvanas években valakik ellopták őket. A második világháborúban egy pár napig kórházként funkcionált. Sebesült német és magyar katonákat ápoltak ott. Állítólag a kastélyhoz közeli szántóföldben elesett magyar és német katonák vannak eltemetve. Isten nyugosztalja őket.

*

Sáriné Klári olvasónk írta (2017.06.24.):

Az Én ismereteim szerint Csizmadia Lajos volt az ottani tanító, talán élnek még tanítványok, kik a között a falak között tanultak.

*

Rácz Endre kedves debreceni olvasója, Dunka Béla hozzászólása a témához (2017.06.26.):

“Mint az “A gatályi kastély titkai nyomában” című írásból is kitűnik az évszázadokon fennálló gazdálkodás része volt egy ménes is, mely a gazdaság kocsi- és igáslovait biztosította. A II. világháború azonban több ménessel együtt ezt a ménest is elsodorta. A hiányzó igaerőt azonban a további gazdálkodáshoz biztosítani kellett. Így került sor az 1950-es években egy új ménes létrehozásához Gatályon. A Hosszúhát-Elepi Állami Gazdaságot 1954-ben kísérleti gazdasággá minősítették és Gatályon egy új ménes felállítására került sor. A gazdaság a Herceghalmi Kutató Intézet része lett és az Elepi “Debreceni tájfajta” kis nóniusz törzstenyésztését rendelték el. A törzstenyészet 1955-ben induló létszámát 100 törzskancában és 150 csikóban határozták meg. 1956-ban a törzskanca állomány elérte a 90 egyedet, melyet Hajdú megyében vásároltak fel. A kancák hortobágyi eredetű mének utódai voltak. A tenyészméneket a Debreceni állami Méntelep biztosította. A ménes 1969-ig állt fenn és a tenyésztés során 31 országos fedezőmént és 1 törzsmént, valamint 55 törzskancát tenyésztett. Az utolsó években Salamon Ferenc igazgató, Mészáros Gusztáv agronómus, Marján Tibor állattenyésztő, Borics Imre ménesvezető, Halász Imre törzskönyvező beosztásban dolgozott.”

*

Vidákovich Gábor (2017. 06. 27.):
Egy 1965-ös légifotón a kastély még teljes terjedelmében áll, ha jól látom. (Kisebb részben, Megyaszai Szilvia)
*
Morva-Simon Natália (2017.06.29.) hozzászólása lejjebb olvasható!
*

Rácz Endre (2017. 06. 29.):

… 1948-ban, Mezey Margit születésekor, Oláh Jánosné Mile Jolán volt Szerepen a bába, aki tavaly 101 (egy hónap híján 102) évesen hunyt el.

Rácz Endre (2017. 07. 03.):

Most kaptam az információt, hogy a másik, idősebb bábaasszony, Mile Sándorné szül.: Csala Zsuzsánna, 1948 február 25.-én hunyt el. Tehát ahogy írtam, Mezey Margit születésekor, Oláh Jánosné szül.: Mile Jolán volt a bába Szerepen. A ”fuvaros”, aki hintón szállította a külterületekre, Varró Károly volt. Nagynéném (Dr. Debreczeny Andrásné szül.. Rácz Ilona, Mezőtúr) visszaemlékezése alapján a cikkben már említett Rácz Veronka (dédapám testvére) volt a cselédasszony 1949 (esetleg 1950)-ig. Ekkor a Mezey család távozásával ő is elköltözött a gatályi kastélyból.

 

*

***

2017.06.26.

Ki lehetett a rejtélyes Szilvia?

 

Bevallom, időnként hajlamos vagyok szentimentálisan „mögé látni” a dolgoknak, de azt hiszem, erre most megvan minden okom.

2017. június 24-én debütált a Püspökladány Anno honlapon „A gatályi kastély titkai nyomában…” című összeállításom, melyre hozzávetőleg 5 éve készülök lélekben. A kutatást követően mostanra érett bennem elhatározássá a gondolat, s segítőt keresve magam mellé, a helyszínt is felkerestük nemrégiben. Vonzott az erdő, mely az egykori grófi kastély, majd állami gazdasági uradalom, illetve iskola helyén nőtt, s nem titkolom, néha rejtélyeket is sejteni véltem magam körül. Higgadtságot erőltetve azonban magamra, igyekeztem csak a tényekre, s mások visszaemlékezéseire, a fennmaradt emlékekre hagyatkozni.

Már a publikáció megjelenésének első napján számtalan visszajelzés, hozzászólás érkezett a honlapon, sokan szerették, s többekben ébresztett kellemes emlékeket az összeállítás. Különösen felkeltette az érdeklődésemet egyik püspökladányi olvasónk, Kárai Mátyás hozzászólása, aki többek között ezt írta: „Ami legjobban megérinti az embert, talán az, amikor az 1920-30-as években ültetett virágok a mai napig nyíllanak a kastélykertben pl. jácint, tulipán. Egyszer virághagymát ástam a fák alatt, és egy aranygyűrűt találtam, a mai napig megvan. Egy lányka gyűrű, talán egy 9-10 éves gyermek hordhatta, nagyon kicsike. Szilvia, ez van belevésve.”

Felvettem Mátyással a kapcsolatot, aki már másnap elhozta nekem a gyűrűt, egyéb tárgyak kíséretében. Bevallom, megborzongtam. Mégis öröm volt viszontlátni a saját keresztnevemet az egykori gatályi kastélykertben évekkel ezelőtt talált régi női aranygyűrűn. Pedig e név, ilyen formában nem volt túl gyakori a születésem előtti időkben.  Mátyás itt hagyta nekem pár napra az ékszert, hogy lefotózzam… Bevallom: elvarázsol, vonz, bizserget, sokat forgatom, s talán elnézik nekem …viselem. Mintha üzenni akarna valamit.

Hihetetlen, hogy az a hely, mely több évig foglalkoztatott, vonzott magához, s amit végül meglátogattam, egy ilyen ajándékot küldött nekem, a nevemmel ellátva. A gyűrű az én gyűrűsujjamra is illik, azaz a korábbi teória, hogy a gyűrű csakis gyermeké lehetett, megdőlni látszik. Viselője bárki lehetett. A gyűrűbe gravírozott név személyre szóló ajándékra utal, amit egy Szilvia nevű kislány, vagy hölgy viselhetett, míg el nem hagyta azt. Hogy ki lehetett ő, mikor élhetett, és mikor járhatott a kastélykertben, már valószínű nem tudjuk meg. Esetleg az internet segítségével, ha olyan szerencsénk van, hogy eljut a cikk hozzá, vagy valamely leszármazójához.

Mivel akár gyermekként, akár felnőttként aranygyűrűt viselt, valószínűnek tartom, hogy viselője nem cselédsorból, hanem jómódú családból származott. Azért gondolom, hogy a gyűrűt elveszítették, mert egymagában lapult a virághagymák között, nem elrejtett „kincs” része volt. Talán virágszedés, kerti séta, esetleg menekülés közben csúszhatott le viselője ujjáról? Talán a múlt század elején, vagy már az államosítás utáni időben járt a kastélykertben az illető, mikor az épület már iskolaként működött? Egy, a környékről ide járó, itt tanuló leánygyermek, vagy fiatal tanítónője veszíthette el? Vagy egy fiatal leányé lehetett, aki a szüleitől, esetleg szerelmétől kapta az ékszert, netán jegyajándék gyanánt? Vagy egy itt vendégeskedő úrilány viselhette? Mikor? Mit érezhetett viselője, mikor észrevette a gyűrű elvesztését? És mikor sérülhetett meg az aranytárgy? Vajon mi lett a sorsa a leánynak? Mi lett a végzete? Ő maga vajon épségben elhagyta az erdő területét, nem úgy, mint ékszere? Vajon miért Szilvia, s nem Anna vagy, Mária? És ki lehetett tulajdonképpen Szilvia? S vajon miért akarta a sors, hogy pont én tegyem most fel e kérdéseket, ujjamon a gyűrűvel? Miért?

001

Millió kérdés, s nincs rájuk válasz. Mivel a kastélyt az 1960-as években bontották le, utána nem tartom valószínűnek, hogy egy gyermek, vagy jómódú leány a romok között, vagy az azóta nőtt elvadult erdőben sétálgathatott. Azt tartom elképzelhetőnek, hogy a gyűrűt az 1950-es évek vége előtt veszítették el, de az „idővonal” másik végére nincs ötletem.

Megannyi véletlen, megannyi kérdés…

A Szilvia név a latin eredetű Szilviusz férfinév női párja. A Szilviusz jelentése erdő, a Szilviáé erdő, erdei, erdei nő, erdőben lakó nő.

A név eredetéről: Rhea Silvia (Rea Silvia, Ilia) római mitológiai alak, Romulus és Remus anyja. Apja Aeneas leszármazottja, Numitor volt. Történetét Livius majd később Ovidius örökítette meg. A Silvia jelentése erdő vagy fa. A Rhea összefüggésbe hozható a res és regnum szavakkal, így a név az “erdő uralkodónője” jelentéssel is bírhat. A Rhea szó kapcsolható azonban a görög rheô-hoz is, ami folyamot jelent, ez a Tibernius istennel való kapcsolatára utalhat. A német matematikus, Karsten Niebuhr szerint viszont a rhea a “bűnös” jelentésű rea szóval egyezik, így a teljes név jelentése “az erdő bűnös asszonya”. (Forrás: Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia (1974), Wikipedia)

S így kezdtem írásomat: Bevallom, időnként hajlamos vagyok szentimentálisan „mögé látni” a dolgoknak, de azt hiszem, erre most megvan minden okom.

 

Megyaszai Szilvia

a gatályi kastély történetének lelkes kutatója

*

(Új információ az összeállítás megjelenése óta: Nagyon szépen köszönöm Kárai Mátyásnak a nyár folyamán tett önzetlen felajánlását! A gyűrű – a rajta lévő fémjel alapján – nagy valószínűséggel 1937 előtt készülhetett.)

*

003

004

*

***

*

Az utolsó kastély-tulajdonos, özvegy Mezey Kálmánné családjának története, avagy emlékek a gatályi kastélyról

(Írta: Morva-Simon Natália, 2017.06.29.)

A nemesi származású özvegy Mezey Kálmánné 1939-ben vásárolta meg a gatályi birtokot, ahova egyetlen fiával az 1918-ban született ifj. Mezey Kálmánnal költözött. Fia Kozma Emíliát vette feleségül, aki házasságkötésük után került a gatályi birtokra (ifj. Mezey Kálmánné Kozma Emília). Nekik két gyermekük született, az idősebb leány Mezey Margit még Gatályon született 1948-ban. Második leánygyermekük születésekor azonban már nem éltek a kastélyban, mert az államosítás miatt elvették a családtól. Az itt megosztott történet Mezey Margit leányának (özvegy Mezey Kálmánné dédunokájának), Morva-Simon Natáliának a tollából született a Püspökladány Anno honlapra:

Idősebb Mezey Kálmánné és fia, ifj. Mezey Kálmán

Idősebb Mezey Kálmánné és fia, ifj. Mezey Kálmán

 „A gatálypusztai Gross-Bánffy-Mezey kastély

Nagymamám, ifj. Mezey Kálmánné elmesélése alapján tudom csak magam elé képzelni a mára lebontott, hajdan impozáns, kilenc szobás, középrizalitján egyemeletes, oldalszárnyain földszintes gatályi kastélyt. A gatályi uradalom 1939-ben lett családunk tulajdona, ekkor vált meg tőle korábbi birtokosa Bánffy (II.) Miklós. Egyházasbágyoni id. Mezey Kálmánné bethleni gróf Bethlen család zsákai birtokának bérlője volt ekkor. A gróf és családja szívesen látott vendég volt a gatályi kastélyban annak ellenére, hogy ellátásuk az egyre szűkülő anyagi források miatt nem kis terhet jelentett a család számára.

Ifjú házasként két év adatott meg nagyszüleimnek a kastély falai közt, amely időszakra mindketten életük legszebb korszakaként emlékeztek. Nagyapám (ifj. Mezey Kálmán) végzett agronómusként és az ország legjobban keresett főagronómusaként ebben az időben saját gatályi birtokán gazdálkodott, egészen addig, míg az elviselhetetlen adóterhek miatt fel nem kellett adniuk otthonukat.

Nagymamám békéscsabai esküvőjük utáni napon pillantotta meg először a kastélyt ahol – elmondása szerint – a cselédség felvonulva üdvözölte, a szakácsnő pedig (kinek nevére sajnos nem emlékszem) a legfinomabb töltött káposztát készítette el a fogadásukra. A mai klasszikus értelemben vett „lagzi” tehát már itt zajlott. Elmondásuk szerint a kastély és a birtok akkor maga volt a földi paradicsom. A szépen megművelt föld, a gépek halk morajlása a szélben, a tölgyek árnyéka, számtalan jószág és virág a kertben mind a lakók kényelmét szolgálta. A nagy hallból induló lépcső az emeleti szobákba vezetett, a tágas ebédlő, konyha és szalon a téli esték ideális színtere volt. Egyszer meg is rótt nagymamám „én a te korodban már 12 főre készítettem 6 fogásos vacsorát” (23 éves voltam ekkor), halkan megjegyeztem „igen, a cselédség segítségével, dédnagyanyám receptkönyvéből” …na igen, dédnagyanyám a Vajna család erdélyi ágából érkezett, művelt, 4 nyelven beszélő agilis asszony volt, aki 22 évvel volt fiatalabb férjénél, id. Mezey Kálmánnál. A családi legendáriumok szerint dédnagyapám egy egész birkanyájat eladott egy gyöngysorért, amit jegyajándéknak szánt menyasszonyának „…már akkor is meghülyítették a nők a férfiakat” mondta egyszer apám viccesen. Négy nyelven, saját kézzel írt szakácskönyvét jól ismerjük, nagymamám közel 50 évig sütött-főzött belőle. Ma már nehezen értelmezhető sajnos, modern világunkban hiányoljuk belőle a képeket, a sütés pontos idejét és módját valamint, hogy mit is takar az „egyszerű ráksalátát készítünk”. Nagymamámat lányaként szerette és tanította pl. „sosem szabad felállni az asztaltól, míg a férjed el nem szívta a cigarettát….! és addig ne tedd le az evőeszközt, míg a vendégek közül valaki étkezik…”

Ifj Mezey Kálmánné lányával a kastély kertjében (1949)

Ifj Mezey Kálmánné lányával a kastély kertjében (1949)

A kastély és az uradalom abban az időben számos összejövetel, vendégség kedvelt színtere volt. A községi elöljárók, barátok, grófok és munkatársak gyakran megfordultak a falai között. A nagy ebédlőbe kiakasztott antik óra a Rákóczi indulót játszotta, egészen addig, míg anyukám és a húga szét nem szedték kíváncsiságból. Ma nálunk díszíti a falat, csaknem 60 éve hat órát mutat.

özvegy Mezey Kálmánné kakukkosórája

özvegy Mezey Kálmánné kakukkosórája

Az ebéd után, amíg a cselédség eltakarította a romokat a társaság a teraszon vagy a szalonban beszélgetett, kávézott. A földszinten lévő kisebb szobák főleg a vendégek részére voltak fenntartva, kivéve mikor édesanyám született egy decemberi éjszakán, a cselédasszony és dédnagyanyám segítségével, mert a szerepi bába elakadt a hóban.

A régmúlt e szép szeglete már csak darabokban, tárgyi emlékek formájában van köztünk, az ezüst evőeszköz, váza, gyertyatartó vagy a kicsorbult húsvilla ott lapul a fiókban, „gatályi”, tehát különösen értékes.

Az államosítás és dédnagyanyám halála arra kényszerítette nagyszüleimet, hogy feladják a kastélyt és osztályidegenként, folyamatos zaklatásnak kitéve vándoroljanak településről-településre. A gatályi élet emlékét szívükben és néhány magukkal vitt tárgyban őrizték és ápolták. A rendszerváltás során lehetőségünk nyílt a birtok visszavásárlására, bár jóval kisebb arányban, mint volt. A kastély egykori alakját, helyét egy 90-es években tett látogatás alkalmával nagymamám próbálta visszaidézni, de az elvadult kerten és a lépcső maradványain kívül a terület már nem sokban emlékeztetett az egykor szebb napokat élt gatályi uradalomra.”

Mezey Margit a kastély kertjében (1949)

Mezey Margit a kastély kertjében (1949)

Kiegészítés:
Özvegy Mezey Kálmánné 51 évesen halt meg 1947-ben, tehát 1896-ban született. Unokája, Mezey Margit 1948-ban született, rá egy évre, azaz 1949-ben hagyta el a család a kastélyt. Özvegy Mezey Kálmánné Zsákán van eltemetve.

*

***

VÁRJUK és KÖSZÖNÖM A TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁSOKAT ÉS VISSZAEMLÉKEZÉSEKET!

***

*

FOTÓK:

Megyaszai Szilvia (Püspökladány Anno honlap)

Morva-Simon Natália (Mezey Kálmánné fotói)

Rácz Endre (medencés fotók)

Rácz Kálmánné (Klucsik Dániel által készített fotók)

Térképek: Arcanum, fentrol.hu –

Arckép: Wikipedia

(rákattintással megnyithatók)

Képeslapok: Magángyűjtemény

VIDEÓ:

Püspökladány Anno honlap (Megyaszai Szilvia)

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (1974)

Vende Aladár: Bihar vármegye községei

Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Hajdú-Bihar megye kastélyai és kúriái (2006)

Személyes visszaemlékezések (Morva-Simon Natália, Nagy Sándorné Hízóh Ilona, Rácz Endre, Szilágyi János)

.

Köszönöm az összes forráshely felhasználásának lehetőségét, mellyel egyúttal szeretettel ajánlom figyelmükbe mindezen irodalmakat és honlapokat! Az összeállítás megjelentetéséből semmiféle anyagi haszon nem származik, cél a tájékoztatás, az ismeretterjesztés, az eredeti források, forráshelyek, szerzők és fotótulajdonosok érdemeinek méltatása mellett!

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz