Csenki-emléktábla avatás

Pánti Irén tollából…

.

Csenki Imre emléktáblájának avatása

 

Nevezetes eseményre kaptam meghívót Szilasiné Csenki Évától – kinek édesapja Csenki Imre Kossuth-díjas karnagy és zeneszerző – Csenki Imre emléktáblájának avatására. E különleges eseményt 2017. február 9-én, 15 órakor tartották az V. kerületben – a Párizsi utca 26/b. számú ház előtt –, melyre engem is meghívtak.

E ház harmadik emeletén élt Csenki Imre családjával 1950-től haláláig, csaknem ötven évig. A Belváros-Lipótváros Önkormányzata képviseletében Wohlmuth István kulturális tanácsnok, az egykori barát Ittzés Mihály, a Kodály Társaság Elnöke, a család nevében pedig unokája, Szilasi Alex zongoraművész méltatta az esemény jelentőségét, és Csenki Imre érdemeit. Jelen volt még Csenki Éva és családja, továbbá sokan a tisztelői közül.

Csenki Imre emléktábla avatása. A képen a karnagy és zeneszerző családja, valamint Pintér Éva püspökladányi zenetanár. (Fotó: Csenki Imre Művészeti Iskola Facebook-oldala)

Csenki Imre emléktábla avatása. A képen a karnagy és zeneszerző családja, valamint Pintér Éva püspökladányi zenetanár. (Fotó: Csenki Imre Művészeti Iskola Facebook-oldala)

A méltatásokból megtudtuk, hogy hosszú út vezetett odáig, míg eljutottak e jeles napig. Miután 2000-ben Csenki Imre megkapta az Önkormányzattól a posztumusz díszpolgári címet, a család indítványozta, hogy az V. kerület Párizsi utca 26/b. szám alatt Csenki Imre emlékére emléktáblát helyezzenek el. Az önkormányzat a kérelmet támogatta, mivel azonban az épületet Gerlóczy Gedeon építtette, így védettnek volt nyilvánítva, s a homlokzatát csak kivételes esetben lehetett háborítani, ezért sok nekifutás kellett, míg az engedélyeket megkapták. Később gondot okozott a homlokzatról lelógó gazdátlan vezeték, ami miatt nehéz volt az emléktábla megfelelő helyét megtalálni. Csenki Éva azonban nem adta fel, mindent megtett álma megvalósulásáért, s most könnyek között nézte az emléktáblát, melyről édesapja bölcs időskori arca tekintett le a megjelentekre. Az emléktáblát Barabás Márton Munkácsy-díjas festő és szobrászművész készítette. Ő is jelen volt az eseményen.

1950-ben azért költözött a Csenki család Budapestre, ebbe a lakásba, mert Csenki Imrét felkérték, alapítsa és szervezze meg a Magyar Népi Együttes Énekkarát, és legyen annak karnagya, művészeti vezetője. A felkérés nagy kihívás volt számára, el kellett fogadnia, bár Debrecenhez szoros és mély érzelmi és szakmai szálak kötötték. Ő szervezte meg a debreceni Református Kollégium Vegyeskarát és a kórussal hatalmas sikereket aratott szűkebb hazánkban, de külföldön is. Olyan ismertté volt a kórus, hogy mindenki Csenki Kórusnak nevezte. Felvállalták Bartók és Kodály műveinek népszerűsítését, de klasszikus és egyházi műveket is énekeltek. Ezt a hagyományt folytatta a Magyar Népi Együttes élén is. Csenki Imre Kodály-tanítvány volt, a Mester már tanítványaként is felfigyelt tehetségére, kapcsolatuk később őszinte barátsággá alakult. Kodály Zoltán Csenki Imre kérésére komponálta a Kórus részére a Kállai kettős című darabját, mely az Együttes klasszikus nyitószámává, Himnuszává vált. Csenki Imre a Kórus részére csaknem 600 darabból álló repertoárt állított össze, és ezzel felléptek hazánkon kívül a Szovjetunióban, Belgiumban, Prágában sőt Pekingben is, öregbítve Bartók Béla és Kodály Zoltán és a Kórus  hírnevét. Elkötelezett Kodály-tanítvány volt, a Zeneakadémián  tanított ő is. Munkásságát 1952-ben  Kossuth-díjjal, 1957-ben a Munka Érdemrend Arany fokozatával ismerték el. 1957 után azonban a hivatalos kultúrpolitika félreállította. Kisebb feladatokat még kapott, de a Kórust nem vezethette, a zeneoktatást nem folytathatta. Ez a tilalom azonban otthonára nem vonatkozott, így tanítványait rendszeresen fogadta barátságos otthonában és ott foglalkozott velük. A karnagyi feladatok csökkenése után a zeneszerzés felé fordult. 1973-ban mutatták be a Cigányok című operáját, a gyerekek számára daljátékot írt, A tücsök és hangya címmel, több mint 20 kórusművet és kantátákat szerzett.

Két évtized felfelé ívelő majd megtört – de így is gazdag és termékeny –   életpályája 1998. július 15-én ért véget.  Ezt követően életműve az utódokra bízatott. Emlékét szeretettel ápolják a mai napig Budapesten, de szülővárosában, Püspökladányban is.

Budapest, 2017. február 13.

 

Dr. Pánti Irén

*

Fotó: A püspökladányi Csenki Imre Művészeti Iskola Facebook-oldala (köszönöm a fotót az iskolának)

*

Csenki Imre életéről és munkásságáról korábbi könyvajánlóknál olvashatnak (ITT) és (ITT). A Csenki-kórusról pedig (ITT)! Jubileumi Csenki-kiállítás volt Püspökladányban, részletek (ITT)!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz