Karacs Ferenc

A Karacs család családfája

 

Mindig is foglalkoztatott, milyen emberek voltak Karacs Ferenc felmenői, ezekre a kérdéseimre hiába kerestem a választ a róla szóló művekben. Tavaly azonban megismerkedtem Karacs Zsigmond nyugdíjas történésszel, Karacs Ferenc oldalági rokonával, aki sok érdekességet mesélt nekem a Karacs családról. Kimeríthetetlen ismeretek tárházába jutottam általa a családról, de  nemcsak a családról, Sárrét múltjáról is. Számos relikvia van a birtokában, melyekkel mondanivalóját színesítette. Hatalmas könyvtára polcairól biztos kézzel emelte le a régi kor krónikáját tartalmazó könyveket, melynek többsége híres emberek ajánlásait tartalmazta.

Megpróbálom összefoglalni a Karacs család nevezetes felmenőinek történetét, ahogy Karacs Zsigmondtól hallottam, hogy ezzel is hozzájáruljak a Karacs Ferencről eddig kialakított kép elmélyítéséhez.

A Karacs név kun eredetű, azt jelenti „feketés”. A kun török eredetű nyelvet beszélő nomád nép volt. A kun nép ősei a mai Kína és Mongólia területén éltek. Vándorlásuk során több hasonló nyelvet beszélő népcsoporttal keveredtek, velük törzsszövetséget hoztak létre és uralmuk alá hajtották az Al-Dunától a szibériai Irtisz folyóig húzódó területeket. Hatalmas birodalmukat a mongolok számolták fel, előlük nyugat felé menekültek. Így jutottak el hazánk határaihoz is, mivel jó harcosok voltak, IV. Béla számos kiváltságot biztosított nekik katonáskodásuk és megkeresztelkedésük fejében. A kunok azonban sok kárt és bosszúságot okoztak a magyaroknak, mivel állatcsordáik letaposták vetéseiket. IV. Béla pártjukat fogta, ám mikor egy félreértés miatt vezérüket, Kötönyt megölték, a felbőszült kunok felégetve az útjukba eső falvakat, kivonultak az országból. 1246-ban másodszor is megjelentek határainkon, bebocsátást kértek. Az Alföldön Nagykunságban és a Kiskunságban jelöltek ki számukra letelepedésre alkalmas helyet, mivel ott a tatár pusztítások miatt a lakosság száma megcsappant. Bár a kunok katonáskodásuk fejében számos kiváltságot élveztek később, a török hódoltság idején sorsuk a magyarokkal együtt a bujdosás, menekülés volt. A Karacs család felmenői is így vándoroltak a Nagykunságban, egyik helységből a másikba, viszonylagos nyugalmat keresve az elhagyott vidéken. Az 1571 és 1591 között végzett   török népszámlálás adatai szerint a Karacs család a később elpusztult Nagykunság-széli Ecsegen élt. Az 1590-es évek török pusztításai elől a Karacsok Sárrét mocsarai közé menekültek. A család egyik ága később Bocskai István lovas hajdúiként Hajdúszoboszlón telepedett le, a másik ág Kisrábéra került. Ezt az is alátámasztja, hogy a Kisrábén élő Karacs Péter 1608-ban ezzel a nemesi előnévvel kapott nemeslevelet Gyulafehérváron, Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől. Karacs Péter azonban 1618-ban Karcagra költözött és ott köztiszteletben álló bíró lett. Vészterhes idők voltak ezek! A Nagykunság és a Kiskunság a török kezén volt, ők szedték be az adókat, de működött ezeken a területeken a magyar közigazgatás is. A jászkunok a nádor fennhatósága alatt álltak. A Karacs család tagjai is próbálták több oldalról megerősíteni pozícióikat, ezért Karacs Péter leszármazottja, Karacs Jakab is 1649-ben a jászkun kiváltságok mellé egy, a király által is megerősített nemesi címerért folyamodott. Kérelmét III. Ferdinánd 1654-ben teljesítette. A család az új címerben is feltüntette a régi kun címerből átvett kelő holdat és a két csillagot. III. Ferdinánd császár Karacs Jakabot, vele együtt testvéreit, Andrást és Tamást, valamint Jakab gyermekeit is megerősítette nemesi rangjukban.

1683-ban kezdődött az a nagy háború, mely a török kiűzésével végződött, de addig még keserves évek vártak a Nagykunság lakóira. 1692-ben Karacs Jakabnak János fiától származó unokái Pál, István és Mihály Földesre költöztek, hogy ott gazdálkodjanak. Szorgalmuk meghozta gyümölcsét,  Pál később Földes főbírája lett. Az ő leszármazói közé tartozik Karacs Zsigmond is. Mihálynak nem született fiúgyermeke. Istvánnak két fia született István és Péter. Karacs Péter az édesapja Karacs Ferencnek. Karacs Péter rövid időre visszaköltözött Karcagra, majd családot alapított, és végleg Püspökladányban telepedett le, feleségül vette Makai Erzsébetet. Házasságukból 3 gyerek született. 1766-ban János, 1770. március 16-án Ferenc, a legkisebb gyermek, Sára pontos születési idejét nem ismerjük. Karacs Péter nemes ember volt, bár nem tősgyökeres ladányi, szorgalmas volt, sikeresen gazdálkodott, és fiai sorsát is bölcsen irányította. Gyermekei Ladányban születtek, itt hallgatták a  náderdők susogását, télen farkasordító hidegben  a farkasok üvöltését, itt figyelték a nádi madarak repülését a Farkassziget felől, itt tették első lépéseiket és itt végezték el elemi iskoláikat. Ezek a gyermekkori emlékek ide kötötték őket. Karacs Péter tudta, hogy kisnemesi birtoka nem lesz elegendő gyermekei későbbi megélhetéséhez, ezért taníttatta őket. Természetesen ez csak a fiaira vonatkozott, mert abban az időben még a lányok továbbtanulásra nem is gondolhattak. János az elemi iskoláit Ladányban végezte, majd a debreceni Református Kollégiumban tanult tovább. Tanulmányai befejezése után 3 évig tanított Békésen és a Dunántúlon, itt gyűjtött keresményével vándorútra indult, beiratkozott a göttingeni és a jénai egyetemre. Tudós prédikátor lett belőle. Az egyetem elvégzése után hazatért, Földesen, Nagyréven és Hevesen volt lelkész. Az öccse, Ferenc alsófokú iskoláit Ladányban és Karcagon végezte, majd tanárai biztatására őt is beíratták a debreceni Református Kollégiumba. Ebben az időben a Kollégium a fénykorát élte, itt tanult híres diákja Csokonai Vitéz Mihály és itt tanított a híres-nevezetes Hatvany István professzor is. A Kollégiumban tanultak egész életre meghatározták a sorsát. A Kollégium elvégzése után rövid ideig tanított, majd Pesten mérnöknek tanult. Végül nem a mérnöki pályát választotta, hanem kitanulta a rézmetszést Bécsben, majd visszatért Pestre. Életének állomásait és munkásságának bemutatását  most nem részletezem, mert azt már egy korábbi cikkben méltattam, most hozzátartozóiról szeretnék bővebben írni.

1802-ben feleségül vette Takács Ádám gyóni lelkész nagy műveltségű lányát, Takács Évát, aki méltó társa volt egy életen át. Házasságukból 9 gyermek született, de csak 6 érte meg a felnőttkort. Mária, Teréz, Zsófia, Róza, Ferenc, és Árpád. Takács Évát az első magyar újságíróként tartjuk számon. Az ő példáját követte Teréz lányuk, aki szintén neves író, újságíró lett és a magyar nőnevelés kiemelkedő alakja. Máriát Környey József református lelkész vette feleségül, férje halála után pedig Hoffer Pálnak lett felesége, aki szintén lelkész volt. 8 gyermeket neveltek fel Hoffer Mária és Teréz nagynénjük példáját követve. Nőnevelő intézetet alapított Halason, ahol Teréz gyakran vendégeskedett és tanított is iskolájukban. Fiuk, Környey Lajos békési ügyvéd pedig élete utolsó éveiben magához vette, gyámolította Teréz nénjét, Karacs Teréz ott nyugszik a békési temetőben.

Ifj. Karacs Ferenc mérnök lett, Heves majd Pest megye főmérnöke. Fiatal korában kettétört az élete, elméje elborult, édesanyja évekig tartó gondos ápolása sem tudta őt megmenteni. Zsófia nem ment férjhez, édesanyja haláláig a családdal élt, majd özvegy barátnőjéhez Vajda Péternéhez költözött Szarvasra. Róza Nagy Gáborhoz ment feleségül, aki a szabadságharc alatt Dobay ezredes hadsegéde volt, ezért a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett. Álnevet választott, Takács Ádám néven színészkedett, majd színigazgató lett. Ő adta ki Karacs Teréz munkáit Miskolcon. Árpád orvostanhallgató volt, a pesti nagy árvíz után tífuszt kapott, fiatalon hunyt el. A családot sok csapás érte, de mindig összetartottak, segítették egymást minden bajban.

Karacs Ferenc szobra Püspökladányban, Győrfi Lajos alkotása
(A kép a szobor leleplezésén, 2014. március 15-én készült)

Karacs Ferenc korának legkiválóbb rézmetszője volt. Az 1838-as nagy árvíz idején Wesselényi Miklós indult megmentésükre, de ő nem hagyta ott a réztábláit és a házban maradt az árvíz levonulásáig. A ház, melyet ő tervezett, épen vészelte át a katasztrófát. Akkor már súlyos beteg volt, de az utolsó erejéig dolgozott fő művén, Európa Atlaszán. Amikor felesége aggódott érte ezzel vigasztalta: „Hagyj édes lelkem! Ez lesz az én sírkövem, közeli halálom után. Ez tudatja majd az utódokkal, hogy voltam.” 1838. április 14-én hunyt el. Az árvíztől romba dőlt utcákon alig lehetett megközelíteni az épen maradt Karacs házat, mégis hatalmas tömeg kísérte a temetőbe. A temetőt, ahol nyugszik, azonban hiába kerestem, felszámolták és a csontokat egy közös sírban helyezték el.  Ami műveit illeti, azok sorsa is hányatott volt. A réztáblákat Heckenast Gusztáv kapta megőrzésre  Karacsné halála után, aki azokat méltatlanul Hunfalvy János tudós neve alatt adta ki 1865-ben, de a csalást olyan felületesen végezték, hogy azon rajta maradt Karacs Ferenc neve is. Később Karacs Teréz leplezte le a plágiumot. Művei ma az ország híres közgyűjteményeinek megbecsült darabjai.

Emlékét őrizni és ápolni ma is kötelességünk.

 

Dr. Pánti Irén

 

Felhasznált irodalom:

Karacs Zsigmond: A Karacs család a Palota negyedben

*

Karacs Ferenc születési dátuma bizonytalan, egyik feltételezés szerint 1770. március 16-án született. Erre a neves dátumra emlékezünk mai összeállításunkkal!

*

Karacs Ferencről és családjáról még több információ a bal oldali menüoszlop Karacs Ferenc nevű rovatában olvasható, a Karacs szobor avatásáról pedig a jobb oldali Beszámolóink rovatban olvashatnak.

Megyaszai Szilvia

*

A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum Tagintézményben 2015. március 6-án került sor a Karacs Ferenc Emlékszoba átadására. A kisebb kiállító teremben került berendezésre a püspökladányi származású, Európa-hírű rézmetsző és térképkészítő életét és munkásságát bemutató emlékkiállítás, amely eddig a folyosón volt kiállítva.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

 

Dr. Pánti Irén tollából…

 

A Karacs család híres nőtagjai

 *

Karacsné Takács Éva

 *

 

Karacs Ferenc 1828-ban készült portréja

Karacs Ferenc a XIX. század első évtizedének legismertebb rézmetsző művésze volt, aki Püspökladányban született. Neve nemcsak hazájában, de külföldön is ismert volt. A mérnöki karra iratkozott Pesten, de a térképészet jobban vonzotta. Térképeket készített, majd metszett, rézlemezre. Tudását Bécsben tökéletesítette és olyan magas szinten művelte, hogy hívták dolgozni a cári udvarba és Münchenbe is, de ő a felkéréseket azzal hárította el, hogy tehetségével a hazáját kívánja szolgálni. József nádor és Teleki László is elismerték munkásságát, megrendeléseket is kapott tőlük. Volt tanára, Vályi András felkérésére elkészítette Magyarország térképét, mely Vályi András Magyarország földrajza című könyve mellékleteként jelent meg. A térképlapokat a korábban használt német nyelvű felirat helyett magyarul készítette el, mely akkoriban merész tettnek számított. Ezzel a munkával a szerzők az iskolai földrajzoktatást is korszerűsítették. Kiváló könyv illusztrátor és írásmetsző is volt. Rézbe metszett okleveleket, arcképeket is. Miniatűr nyomtatványainak csodájára jártak Magyar nyelvű térképek kiadását tervezte. Fő műve Európa Magyar Atlasza volt, melyet támogatók hiányában nem sikerült kiadnia. A saját kiadást betegsége, majd korai halála megakadályozta. Sorsa tipikus magyar sors volt, melyben osztozott és méltó társa volt felesége, Takács Éva, aki a magyar nőnevelés élharcosa,  kiváló feleség és édesanya volt.

Életét, munkásságát azonban kevesen ismerik, e cikk szolgáljon emlékezetül példás életének.

.

Karacsné Takács Éva
1828-ban készült portréja

Takács Éva 1780. március 10-én született. Édesapja Takács Ádám, református lelkész családból származott, ő maga is református lelkész volt, nyelveket beszélő művelt férfiú, aki lelkészi munkája mellett vallástörténeti műveket is írt. Takács Éva felmenői közé tartozott anyai ágon Bessenyei György, a híres bibliafordító is.

Takács Évát az elemi iskola elvégzése után édesapja tanította, műveltségét ő alapozta meg. Takács Ádám korán elhunyt, a családja támasz nélkül maradt, el kellett hagyniuk a gyóni parókiát, ahol addig éltek. Takács Éva 17 éves korától egyedül gondoskodott özvegy édesanyjáról és három fiú testvéréről. Mosást és varrást vállalt, a nemes kisasszonyokat hímezni tanította. A gyóni uraság és felesége, látva ügyességét és talpraesettségét, munkát ajánlott neki az uradalomban. Elvállalta az uradalmi cselédség ellátását. Hatalmas kondérokban ebédet főzött és másnaponként 30-40 kenyeret is kellett sütnie. Az uraság és családja változatlanul egyenlő rangúnak fogadta el a volt papkisasszonyt és vendégségbe is elhívták, ha rangos és művelt látogatóik érkeztek az uradalomba. Egy ilyen összejövetelen ismerkedett meg Karacs Ferenccel és első látásra kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. Karacs Ferenc művelt fiatalember volt, a debreceni Református Kollégiumban tanult, Csokonai Vitéz Mihály és Márton József (a későbbi bécsi professzor) voltak a  diáktársai. Rézmetsző művészként vált országosan ismertté.

1802-ben házasodtak össze, Éva követte férjét Pestre. Először a mai Ötpacsírta utcában laktak, majd ahogy anyagi helyzetük stabilizálódott, az Ősz utcában (ma Szentkirályi utca) építettek egy emeletes házat, melyet Karacs Ferenc tervezett. Az Ősz utca akkor a város szélének számított, közelében a Nemzeti Múzeumot, csak 18 évvel később építették fel. A ház erkélyéről a budai hegyekre láttak, a  keleti ablakokból a Rákos mezejére. A ház végében egy békákkal teli nagy tó terült el, távolabb kukoricaföldek húzódtak. Módosabb polgárok, kereskedők, hentesek építkeztek itt akkoriban.

A házaspárnak 9 gyermeke született, de csak 5 érte el a felnőttkort, Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia, Róza. A  gyermekek közül Teréz volt az, aki felnőttként nevet szerzett magának, sikeres és elismert pedagógus lett. A lányokat kenyérkereső munkára taníttatták, a fiúk értelmiségi pályára készültek.

A Karacs család a magyar nyelvű irodalom és színjátszás lelkes pártfogója volt. A XIX. század első évtizedében még kevesen olvastak magyar szépirodalmat. Pesten sok német ajkú polgár lakott, akik németül írott könyveket olvastak és német színházba jártak. A magyar íróknak, költőknek, de a magyar színjátszásnak sem volt igazi közönsége. Karacsék vendégszerető házában megfordult minden jelentős író, költő, festőművész, ahol irodalomról, művészetről, tudományos kérdésekről folyt a szó. Baráti körükhöz tartozott többek között Fáy András, Virág Benedek, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Kovács Pál, Bajza József, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály.

A Karacs házaspár, később gyermekeik is a pest-budai magyar színészek minden előadásán részt vettek. Déryné és Kántorné a család mindennapos vendége volt. Déryné így írt a családról naplójában: „Próba végeztével egyenesen röpültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt. Az úr igen nevezetes nagyhírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony, egyszersmind írónő volt.”

Karacsék szívesen adtak ingyenes szállást vidékről Pestre került tehetséges fiatalembereknek, így náluk lakott 1811-től 1813-ig Katona József is, aki Kecskemétről jött Pestre jogot tanulni. Itt fogalmazódott meg benne a Bánk bán című művének megírása, ebben az itt kialakult pezsgő szellemi légkör is inspirálta. Az  Ősz utcai ház helyén azóta egy több emeletes ház épült. A ház homlokzatán ma is ott van a márványtábla, mely arról tudósít, hogy 1811 és 1813 között itt lakott Katona József a Bánk Bán szerzője. A felirat azt is tartalmazta, hogy Katona József Karacs Ferenc rézmetsző házában lakott ekkor. A márványtábla mára nagyon elkopott és ez a megjegyzés nem olvasható rajta. A márványtábla megérdemelné a helyreállítást!

Karacs Ferenc színes egyénisége, sokoldalú érdeklődése, vendégszeretete sok barátot vonzott a házhoz. Estefelé a napi munkája befejeztével  szerette a vendégeit fogadni egy kis sült és saját termelésű bora mellett, oldott hangulatban sok hasznos kezdeményezést elindítottak. Ebben a baráti körben határozták el a Tudományos Gyűjtemény megalapítását és a nőolvasók örömére az Auróra havi lap kiadását. A társaság lelke azonban a művelt és elegáns Karacsné volt, aki nemcsak a jó falatokat készítette el, de nagy figyelemmel és okos szóval kapcsolódott a társalgásba, akit nemcsak a férje, de a társaság tagjai is elismertek,  szerettek és nagyra becsültek.

A család egyik barátja Prepeliczay Samu, aki a Tudományos Gyűjtemény segédszerkesztője volt, a férje közvetítésével felkérte Éva asszonyt, hogy Sebestyén Gábor (aki Veszprém megye főügyésze volt) két színdarabjáról írjon kritikát. Karacsné elolvasta a színdarabokat és kemény kritikát gyakorolva  fércműveknek nevezte őket. Abban az időben azt hirdették, az írás nem nőnek való, a nő akkor erkölcsös, ha tudatlan. A darabok is ezt hangsúlyozták és ő szembeszállt ezzel a szemlélettel, fellépett a nők védelmében. A cikk olyan heves vitákat gerjesztett, hogy öt évig szóltak hozzá a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. .Karacsné Takács Éva népszerű írónő lett. Értekezéseket írt a nőnevelésről, a házasságban élő nők kötelességeiről, a földművelő nép helyzetéről, szót emelt a paraszt gyerekek iskoláztatása érdekében. Nevelési vitairatokat írt ”Egy barátnémhez írt levelem nemünk ügyében” és „Barátnémhez írt második levelem  nemünk ügyében” címekkel. Sürgette leányiskolák alapítását, ahol magyar nyelven oktatnak és felhívta a figyelmet arra, hogy a közügyeket saját anyagi eszközökkel szolgálni mindenki kötelessége.

Műveit 1829-ben két kötetben kiadta Budán. Az első kötet a Tudományos Gyűjteményben megjelent írásait tartalmazta, a második kötetben elbeszéléseit adta közre. 1830-ban nagy megtiszteltetés érte. Gróf Széchenyi István megajándékozta Hitel című könyvének tiszteletpéldányával. A művet ”Honunk szebb lelkű asszonyainak” ajánlotta, olyan hölgyeknek, amelyekhez Karacsné is tartozott.

Ezt követően azonban Karacsné felhagyott az írással. A családot olyan sok csapás érte, hogy nem érzett többé erőt hozzá. Ferenc fiát, aki sikeres mérnökként tevékenykedett, súlyos kór támadta meg, öt évig ápolta magatehetetlen gyermekét. Közben férje egészsége is megrendült. Az 1838. évi nagy pesti árvíz viszontagságai úgy anyagilag, mint egészségben megviselték a családot. Még ebben az évben eltemette férjét, majd 4 hónapra rá 29 éves Ferenc fiát, majd egy hét múlva a 17 éves Árpád fiát, aki az árvizet követő tífuszjárványnak esett áldozatul. Karacsné Takács Éva 1845. október 19-én hunyt el, szerető családja körében.

Az általa megkezdett munkát Teréz lánya folytatta és vitte sikerre.

Karacs Teréz Brunszvik Teréz és Teleki Blanka grófnők és Lővei Klára mellett a magyar nőnevelés jelentős képviselője, nagy hatású elméleti és gyakorlati pedagógus volt. Munkásságáról a későbbiekben emlékezem meg.

***

Egy nagy magyar pedagógusra emlékezve…

 

Karacs Teréz

(1808-1892)

 *

Karacs Ferenc rézmetsző és térképkészítő művész és Takács Éva írónő lánya, Karacs Teréz méltó követője volt szüleinek, különösen édesanyjának, a magyar  nőnevelés úttörőjének.

Karacs Teréz korának megbecsült pedagógusa és országosan ismert írónő volt. 1846-ban Miskolcon ő hozta létre az első lánynevelő intézetet, ahol már nemcsak a gazdag szülők gyermekei, hanem a szerényebb jövedelmű polgári szülők 12-14 éves lánykái is tanulhattak.

Nagy tett volt ez akkor, mikor a serdülő lányok képzésével alig törődtek Magyarországon.

Karacs Teréz portréja

A gyermekévek

A Karacs házaspárnak 9 gyermeke született, de közülük csak 5 érte meg a felnőttkort. Teréz negyedik gyerekként született 1808-ban. A szülők nagyon ragaszkodtak a Teréz keresztnévhez, mert már 2 Teréz nevű gyermeküket temették el csecsemőkorban, negyedik lánygyermeküknek mégis ezt a keresztnevet adták.

A kis Teréz hatéves volt, mikor a pesti református egyház által fenntartott elemi iskolába íratták és 11 éves volt, mikor ott tanulmányait befejezte. Kiváló tanuló volt, szeretett volna továbbtanulni, de a fővárosban nem volt olyan leányiskola, ahol anyanyelvén magasabb képzettséget szerezhetett volna. A magánintézetek drágák voltak és ott németül vagy franciául oktattak. Akkor még nem képeztek tanítónőket és nevelőnőket sem.

A Karacs gyerekek műveltségüket a családi otthonban alapozták meg. A Karacs család nagy pártolója volt a magyar művészetnek és az irodalomnak. Ősz utcai vendégszerető házukban gyakorta megfordult Virág Benedek, Fáy András, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály, Bajza József. Katona József is náluk lakott ingyen kosztosként 1811 és 1813 között, mikor jogot tanult Pesten.

A Karacs lányokat kenyérkereső munkára nevelték, a fiúkat értelmiségi pályára szánták. Teréz kiváló szakács volt, megtanulta a fehérnemű varrást és szép selyem hajdíszeket készített, melyeket eladott, ezzel is hozzájárult a családi kiadások fedezéséhez.

1822-től édesanyja biztatására az írással is megpróbálkozott. Verseket, elbeszéléseket írt melyek megjelentek a Regélő, az Életképek, és a Honderű hasábjain. Ezekkel az írásaival a nőnevelés ügyét kívánta szolgálni, leírta véleményét a nők sorsáról, neveléséről. Cikkei népszerűek voltak .

.

Az ifjúkor állomásai: Mezőtúr, Máramarossziget

Teréz édesapjának barátja, Szabó Pál református lelkész és családja meghívására 1829-ben Mezőtúrra utazott nyaralni és a vidéki élettel ismerkedni. Itt mutatták be neki Jakab István református lelkészt.

Gyengéd szálak szövődtek közöttük, de ez az ismeretség nem végződött házassággal, mert neki módosabb menyasszonyt szántak. Barátságuk azonban nem szakadt meg, Jakab István haláláig levelezésben álltak. Karacs Teréz nem ment soha férjhez.

Az 1838-as év sok tragédiát hozott a család életébe. A  tavasszal pusztító dunai jeges árvíz anyagi helyzetüket megrendítette, még ebben az évben eltemették Karacs Ferencet és a két fiú testvérüket is.

Teréznek dolgoznia kellett, hogy özvegy édesanyját is támogassa. 1840-ben meghívást kapott Máramarosszigetre, ahol Kállay István kincstári adminisztrátor gyermekeinek lett a nevelője 5

és fél évig. Itt kötött életre szóló barátságot a nála 13 évvel fiatalabb Lövei Klárával, akit az ő példája indított el később a pedagógusi pályán. Máramarosszigetet 1845-ben el kellett hagynia, mert édesanyjának ápolásra volt szüksége, így visszatért Pestre.

1845-ben találkozott Teleki Blanka grófnővel, akinek munkásságát ismerte, a grófnő is felfigyelt Karacs Teréz írásaira. A grófnő állást kínált neki, az általa alapítandó leánynevelő intézetben, melyet a főrendi leányok képzésére hoz létre. Teréz megköszönte, de elhárította az ajánlatot, mert már tárgyalásban állt a miskolci református egyházközösséggel, akik a  polgárság tehetséges lányai részére felsőbb leányiskolát kívántak indítani, és meghívták őt vezértanítónőnek. Karacs Teréz nagyobb kedvet érzett ahhoz, hogy tehetséges polgárlányokat nyilvános iskolában oktasson, ezért Lövei Klárát ajánlotta maga helyett a grófnő intézetébe.

Édesanyja 1845. telén elhunyt. Teleki Blanka grófnő meghívta őt, hogy új állása elfoglalásáig lakjon nála. Bemutatta nagynénjének, Brunszvik Teréz grófnőnek, akitől sok hasznos tanácsot kapott jövendő feladatai ellátásához.

.

A miskolci leánynevelde vezértanítónője

A református leányneveldét 1846. szeptember 8-án nyitották meg a hatalmas avasi templomban. 30 növendék kezdte el ott a tanulást, melyet hamarosan további 30 követett. Ezek a növendékek 12-16 éves polgárlánykák voltak, akik elemi iskolákban tanultak meg írni, olvasni, számolni. Noha az iskola fenntartója névlegesen a református egyház volt, annak minden gondja, baja Teréz vállaira nehezedett. Az egyház által biztosított anyagi fedezet soha nem volt elegendő, ezért már az első évben arra kényszerült, hogy kevés örökségét is az iskola céljaira fordítsa. Az iskola azonban sikeresen működött, a második évben már 80 növendéke volt. Munkáját a  szakma is elismerte. 1848. július 20-án ülésezett az első magyar tanügyi kongresszus, ahová Karacs Teréz egyetlen női pedagógusként meghívást kapott. Az 1848-as szabadságharc idején a sebesült honvédek részére  gyűjtést szervezett, lepedőket, szalmazsákokat, tépéseket ajánlottak fel a tábori kórház részére. Azt is elérte, hogy a leánynevelde épületét ne foglalják le az oroszok hadikórház céljára, így a harcok megszűnése után folytathatta a tanítást.

Bár munkáját elismerték, de tényleges segítséget nem kapott, hogy az iskola nyomasztó anyagi gondjait enyhítse, ezért 1859-ben lemondott  tisztségéről.

.

Újabb állomások: Kolozsvár, Kendilóna, Pest

Karacs Teréz Miskolcról Kolozsvárra tette át székhelyét, ahol a református egyház belvárosi leányiskolájának vezértanítónője lett. Itt is ugyanazokkal a problémákkal kellett szembesülnie, mint Miskolcon, ezért 1862-ben lemondásra kényszerült. Egy évig még próbálta magániskolaként a tanítást folytatni, de az anyagi nehézségekkel egyedül nem tudott megbirkózni.

Mivel sem vagyona, sem nyugdíja nem volt, nevelőnőként dolgozott tovább. Teleki Blanka öccse lányainak lett a nevelőnője. 1865-ben visszatért Pestre és házhoz járó tanítónőként adott magánórákat. Tanítványa volt Arany János unokája, Széll Piroska is, aki mindig hálásan emlékezett tanítónőjére.

.

Az utolsó évek: Kiskunhalas, Békés

69 éves koráig volt Karacs Teréz házhoz járó tanítónő Pesten, megfáradt a sok munkában és a szélmalomharcokban. Nővére lányai, akik Kiskunhalason lányneveldét vezettek, meghívták magukhoz, hogy segítse őket tanácsaival és pihenjen körükben. Ekkor kezdett újra írni. Sok emlékező írása jelenik meg a pesti lapokban. Megjelentette emlékiratait „Nevelő pályám” címmel, és édesapjáról is nagy terjedelmű emlékiratot készített.

1885-ben egészsége megrendült, egyik testvérének fia, Környei Lajos és családja vállalta gondozását és Békésre vitte. 1887. áprilisában nyolcvanadik születésnapját az egész ország ünnepelte. Budapesten Karacs ünnepséget rendeztek, melyről a fővárosi napilapok is megemlékeztek. 1892 október 9-én hunyt el Békésen, ott nyugszik a békési temetőben. A lelkészlakot, ahol elhunyt emléktábla díszíti és az egyik általános iskola is az ő nevét viseli. Karacs Teréz hosszú tanítónői működése alatt több, mint 2200 fiatal leányt oktatott. Szorgalmat, felelősségérzést és lelkiismeretességet táplált a lányok szívébe és vallotta, hogy a tanító csak a szeretetével nyerheti el tanítványai bizalmát. Bár tanítónői érdemeit országosan is elismerték, de hosszú pályafutása végén nyugdíjat nem kapott. Egyedüli anyagi támasza a  200 Forint volt, melyet a Teleki család biztosított számára nevelőnői működése elismeréseként. Ha szerető rokonai nem gyámolítják, élete utolsó évei nélkülözésben telnek.

.

Budapest, 2014. január l4.

Dr. Pánti Irén

(Képek: Püspökladány Anno) 

 

 

Felhasznált irodalom:

Pásztor Emil: Egy nagy magyar pedagógus: Karacs Teréz

H. Lányi Piroska: A rézmetsző háza

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

*** Tovább a friss hozzászólásokhoz

 Epizódok Karacs Ferenc rézmetsző művész életéből, a 19. század elején

 

Gyakran megfordulok Budapest 8. kerületében, a Szentkirályi utcában és mindig meghatottan állok meg a 23. számú ház előtt, ilyenkor szeretettel emlékezem egykoron híres földimre, Karacs Ferenc rézmetsző és térképkészítő mesterre, akinek ezen a telken állt a háza. Azt a házat régen lebontották, csak a helyén épített emeletes épülten elhelyezett emléktábla őrizné emléküket, ha olvasható lenne.

Az emléktáblán csak Katona József és Bánk bán neve olvasható. Felül Katona József dombormű mellképe tekint le a szemlélőre, a tábla alsó részén Tiborc búsul a földön ülve lehorgasztott fejjel egy lépcsőnek támaszkodva.

Emléktábla Karacs Ferenc egykori budapesti házán

Egykor ezt az utcát Ősz utcának nevezték, és a 840. szám alatt lakott Karacs Ferenc rézmetsző művész népes családjával. Az emléktáblát Horváth Géza szobrászművész készítette és annak szövege a következő volt:

„Itt állott Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol Katona József lakott 1811 és 1813 között, s a magyar tragédiaírás magaslatai felé vezető munkásságát megkezdte. A Bánk bán költőjének emlékezetére halála századik évfordulóján állíttatta Budapest Székesfőváros közönsége. 1830-1930„

Horváth Géza szobrászművész Stróbl Alajos tanítványa volt, korának elismert művésze, érdekességként jegyzem meg, hogy a Hősök szobrát is ő készítette Püspökladányban.

Nemcsak Katona József, de vendéglátója Karacs Ferenc is híres ember volt. A 19. század első felében a legismertebb és legtermékenyebb rézmetsző és térképkészítő művész. Megérdemli, hogy felidézzem élete néhány epizódját, lévén én is püspökladányi születésű és őszinte híve.

Karacs Ferenc 1770-ben született Püspökladányban. Szülei jómódú földművesek voltak, és fontosnak tartották, hogy tehetséges fiukat taníttassák. Az elemi iskolái elvégzése után 1787-ben a debreceni Református Kollégiumba íratták, ahol többek között Csokonai Vitéz Mihály és Márton József, a későbbi híres bécsi professzor is diáktársa és haláláig hű barátja volt.  Már diákkorában is metszett térképeket és ezzel a szenvedélyével akkor sem hagyott fel, amikor 1793-ban a mérnöki karra iratkozott Pesten. A mérnöki diploma megszerzése után tanárai biztatására Bécsbe ment, ahol a rézmetsző tudását tökéletesítette, a legjobb mesterektől tanult. A munkáját elismerve Münchenbe, és a cári udvarba is hívták dolgozni, de ő hazájában akart elismert lenni. Pesten telepedett le és 1795-ben itt megnyitotta műhelyét is. 1802-ben megházasodott, Takács Évát, tudós Takács Ádám gyóni református lelkész lányát vette feleségül. A házaspár közös otthona a mai Ötpacsirta utcában volt, ott született Teréz lányuk is, a Zofal házban, aki később a magyar nőnevelés úttörő alakjaként vált ismertté (az ő emlékét nem őrzi emléktábla az Ötpacsirta utcában).

Barátja Kultsár István, a Hazai Tudósítások című lap szerkesztője beszélte rá, hogy vásárolja meg az Ősz utcában az ő szomszédságában lévő, akkor még csalánnal és bogánccsal benőtt telket és építsen oda házat. Karacs Ferencnek annyira megtetszett a telek és a környék, hogy a házukat ő maga tervezte és maga felügyelte építését. A fazsindelyes csúcsos fedéllel ellátott ház haláláig otthona volt családjának és második otthona a pesti szellemi élet hírneves képviselőinek. Akkoriban itt volt a város széle. Emeletes házuk erkélyéről a Budai hegyekre lehetett látni, kelet felől pedig a Rákos mezejére. Nem voltak még a közelben emeletes házak, melyek a kilátást elzárják. A Nemzeti Múzeum épületét is csak 1834-ben kezdték el ott építeni. Akkor még Pest és Buda önálló város volt. Pest nem számított nagy városnak, 1819-ben a lakossága kb. 48 000 lehetett, akiknek többsége német ajkú sváb volt.

Az Ősz utcai kert alján mocsaras rét terült el, közepés kis tóval, melyben hangosan kuruttyoltak a békák. A tóparton mindig zöldellt a fű, közötte élénk színű virágok nyíltak, a közeli liget fáin énekes madarak csiripeltek. Itt valóban a természet közelében, nyugalomban élhettek, szerették is nagyon otthonukat és szívesen jöttek hozzájuk látogatóba a magyar irodalom és művészet jeles képviselői is. Otthonos volt náluk Fáy András, Virág Benedek, Kultsár István, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, hogy csak a legnevesebbeket említsem.

A Karacs házaspár nagy pártfogója volt a magyar irodalomnak, melyet akkoriban még csak kevesen ismertek. A német ajkú sváb lakosság német regényeket olvasott. A fiatal írók itt olvasták fel és vitatták meg műveiket, itt határozták el a később közkedveltté vált Tudományos Gyűjtemény című havi folyóirat megalapítását és a női olvasók szórakoztatására Auróra névvel indítottak lapot.

Karacs Ferenc vendégszerető háza mindig nyitva állt előttük. Karacsné nemcsak kényelmükről, ételükről, italukról gondoskodott, de élénken figyelemmel kísérte a társalgást és ha kérték, okosan véleményt is nyilvánított. Nemcsak jó feleség, remek háziasszony, gondos anya volt, de férjének méltó társa, művelt, társasági hölgy. Ő maga is tollat fogott a magyar nőnevelés ügyében, írásait sokan olvasták, de vitáztak is vele, különösen a maradi férfiak. Vörösmarty Mihály ezekkel a sorokkal óvta őt, a gúnyos kritikáktól:

„Éva szívem! Neki türkőztél, s ifjakra hadakszol,

Nincsen nadrágod! Féltelek Éva szívem.”

Karacsné soha nem ült tétlenül ezeken a baráti összejöveteleken, miközben figyelmesen hallgatta az eszmecseréket, varrogatott, vagy valamelyik kicsiny gyermekét tartotta ölében. A Karacs házaspárnak 9 gyermeke született, de csak 5 érte meg a felnőttkort. Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia, Róza. A legkisebb fiú Árpád, 17 éves korában a tífuszjárvány áldozata lett. Ő orvosnak készült. Ferenc mérnök lett, a Duna szabályozásánál főmérnökként dolgozott, de súlyosan megbetegedett, és fiatalon hunyt el. A Karacs lányok valamennyien szakmát tanultak, ami nagy feltűnést keltett akkoriban, mert a polgári osztály lányai méltatlannak érezték, hogy szakmát tanuljanak. Teréz is kitanulta a fehérneművarrást, de később édesanyja példáját követte, írónő lett, majd a nőnevelésnek szentelte életét.

Nemcsak az írók és költők, de a színészek is gyakori vendégek voltak náluk. Barátjuk és szomszédjuk, Kultsár István ugyanis a Pesten működő magyar színtársulat intendánsa is volt. A Karacs szülők és később a Karacs lányok is, a budai magyar színészek csaknem minden előadásán ott voltak és az előadás után együtt ünnepeltek a színészekkel. Gyakori vendég volt náluk kezdő színésznő korában Széppataky Róza, akit akkor még Schenbach Rózsikának hívtak. Így írt róluk később a naplójában: „A próba végeztével egyenesen repültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt Pesten. Az úr igen nevezetes, nagy hírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony, s egyszersmind írónő is volt.”

A Karacs szülők a vidékről Pestre tanulni érkezett fiatal tehetségeket is pártfogolták, ingyenes szállást és kosztot kaptak tőlük, néha kisebb összegű kölcsönöket. Volt a házban egy kertre néző kis szoba, ide költöztek be védenceik. Náluk lakott 1811-1813 között Katona József is, aki azért jött fel Kecskemétről Pestre, hogy jogot tanuljon, bár a színészet és a színműírás sokkal jobban érdekelte. Itt kezdte írni fő művét a Bánk Bánt és a Jeruzsálem pusztulását. Katona József színészként is szerencsét próbált és a fáma szerint halálosan beleszeretett a szép Rózába a Karacs ház gyakori vendégébe. Karacs Teréz naplója állítása szerint „Katona Józsi daliás termetű, nem szép arcú, zsindelyszeg hajú fiatalember volt, de szemérmes, szótlan és gátlásos”. Talán ez okból szerelmét soha nem merte nyíltan megvallani Rózának, aki nem is méltatta figyelmére. Amikor, bár nem szerelemből, hozzáment Déry Istvánhoz, Katona József teljesen összeomlott és miután letette vizsgáit, vissza is költözött Kecskemétre. A Jeruzsálem pusztulása című darabját Karacsnénak ajándékozta. A család 60 évig őrizte és nagy becsben tartotta ezt a relikviát.

Így teltek a Karacs család hétköznapjai, derűsen, mozgalmasan és szeretetben. A családtagok napközben keményen, szorgalmasan dolgoztak. Karacs Ferenc rézmetsző munkájának bemutatása külön tanulmányt érdemelne. Esténként azonban, mikor nem voltak vendégek náluk, Teréz felolvasott, vagy kisebb testvéreit írni, olvasni tanította. Édesapjuk a helyes írásra és földrajzra, édesanyjuk történelemre tanította őket. Szokás volt náluk, hogy hosszú téli estéken, mikor valamilyen házimunkát végeztek, az egyik gyermek felolvasott a költők verseiből, az írók regényeiből és ők teljes figyelemmel hallgatták.

Virág Benedek ezeket a sorokat írta Karacs Ferenchez:

„Te nagy Dunánk bal felén lakol, Karacs

Én jobb felén zsellérkedem.

Csendes magányod s dolgos életed vagyon,

Elégled, amit Ég adott.”

Karacs Ferenc barátságos otthonában a szeretet is ott lakott. Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában? Ha meleg van is ma a szobákban, a lélek melege már nem világít úgy a családi tűzhelynél, mint régen. Este a család tagjai nézik a televíziót, még jó, ha együtt és nem külön-külön a szobájukban. Vagy a számítógép mellett ülnek. Egymásra felületesen figyelnek, az őszinte beszélgetésekről leszoktak. Már régen. Pedig milyen felszabadító érzés! Csak el kellene kezdeni!

Budapest, 2014. szeptember. 30.

Dr. Pánti Irén

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz