Karacs Ferenc budapesti háza

 Epizódok Karacs Ferenc rézmetsző művész életéből, a 19. század elején

 

Gyakran megfordulok Budapest 8. kerületében, a Szentkirályi utcában és mindig meghatottan állok meg a 23. számú ház előtt, ilyenkor szeretettel emlékezem egykoron híres földimre, Karacs Ferenc rézmetsző és térképkészítő mesterre, akinek ezen a telken állt a háza. Azt a házat régen lebontották, csak a helyén épített emeletes épülten elhelyezett emléktábla őrizné emléküket, ha olvasható lenne.

Az emléktáblán csak Katona József és Bánk bán neve olvasható. Felül Katona József dombormű mellképe tekint le a szemlélőre, a tábla alsó részén Tiborc búsul a földön ülve lehorgasztott fejjel egy lépcsőnek támaszkodva.

Emléktábla Karacs Ferenc egykori budapesti házán

Egykor ezt az utcát Ősz utcának nevezték, és a 840. szám alatt lakott Karacs Ferenc rézmetsző művész népes családjával. Az emléktáblát Horváth Géza szobrászművész készítette és annak szövege a következő volt:

„Itt állott Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol Katona József lakott 1811 és 1813 között, s a magyar tragédiaírás magaslatai felé vezető munkásságát megkezdte. A Bánk bán költőjének emlékezetére halála századik évfordulóján állíttatta Budapest Székesfőváros közönsége. 1830-1930„

Horváth Géza szobrászművész Stróbl Alajos tanítványa volt, korának elismert művésze, érdekességként jegyzem meg, hogy a Hősök szobrát is ő készítette Püspökladányban.

Nemcsak Katona József, de vendéglátója Karacs Ferenc is híres ember volt. A 19. század első felében a legismertebb és legtermékenyebb rézmetsző és térképkészítő művész. Megérdemli, hogy felidézzem élete néhány epizódját, lévén én is püspökladányi születésű és őszinte híve.

Karacs Ferenc 1770-ben született Püspökladányban. Szülei jómódú földművesek voltak, és fontosnak tartották, hogy tehetséges fiukat taníttassák. Az elemi iskolái elvégzése után 1787-ben a debreceni Református Kollégiumba íratták, ahol többek között Csokonai Vitéz Mihály és Márton József, a későbbi híres bécsi professzor is diáktársa és haláláig hű barátja volt.  Már diákkorában is metszett térképeket és ezzel a szenvedélyével akkor sem hagyott fel, amikor 1793-ban a mérnöki karra iratkozott Pesten. A mérnöki diploma megszerzése után tanárai biztatására Bécsbe ment, ahol a rézmetsző tudását tökéletesítette, a legjobb mesterektől tanult. A munkáját elismerve Münchenbe, és a cári udvarba is hívták dolgozni, de ő hazájában akart elismert lenni. Pesten telepedett le és 1795-ben itt megnyitotta műhelyét is. 1802-ben megházasodott, Takács Évát, tudós Takács Ádám gyóni református lelkész lányát vette feleségül. A házaspár közös otthona a mai Ötpacsirta utcában volt, ott született Teréz lányuk is, a Zofal házban, aki később a magyar nőnevelés úttörő alakjaként vált ismertté (az ő emlékét nem őrzi emléktábla az Ötpacsirta utcában).

Barátja Kultsár István, a Hazai Tudósítások című lap szerkesztője beszélte rá, hogy vásárolja meg az Ősz utcában az ő szomszédságában lévő, akkor még csalánnal és bogánccsal benőtt telket és építsen oda házat. Karacs Ferencnek annyira megtetszett a telek és a környék, hogy a házukat ő maga tervezte és maga felügyelte építését. A fazsindelyes csúcsos fedéllel ellátott ház haláláig otthona volt családjának és második otthona a pesti szellemi élet hírneves képviselőinek. Akkoriban itt volt a város széle. Emeletes házuk erkélyéről a Budai hegyekre lehetett látni, kelet felől pedig a Rákos mezejére. Nem voltak még a közelben emeletes házak, melyek a kilátást elzárják. A Nemzeti Múzeum épületét is csak 1834-ben kezdték el ott építeni. Akkor még Pest és Buda önálló város volt. Pest nem számított nagy városnak, 1819-ben a lakossága kb. 48 000 lehetett, akiknek többsége német ajkú sváb volt.

Az Ősz utcai kert alján mocsaras rét terült el, közepés kis tóval, melyben hangosan kuruttyoltak a békák. A tóparton mindig zöldellt a fű, közötte élénk színű virágok nyíltak, a közeli liget fáin énekes madarak csiripeltek. Itt valóban a természet közelében, nyugalomban élhettek, szerették is nagyon otthonukat és szívesen jöttek hozzájuk látogatóba a magyar irodalom és művészet jeles képviselői is. Otthonos volt náluk Fáy András, Virág Benedek, Kultsár István, Kazinczy Ferenc, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Bajza József, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, hogy csak a legnevesebbeket említsem.

A Karacs házaspár nagy pártfogója volt a magyar irodalomnak, melyet akkoriban még csak kevesen ismertek. A német ajkú sváb lakosság német regényeket olvasott. A fiatal írók itt olvasták fel és vitatták meg műveiket, itt határozták el a később közkedveltté vált Tudományos Gyűjtemény című havi folyóirat megalapítását és a női olvasók szórakoztatására Auróra névvel indítottak lapot.

Karacs Ferenc vendégszerető háza mindig nyitva állt előttük. Karacsné nemcsak kényelmükről, ételükről, italukról gondoskodott, de élénken figyelemmel kísérte a társalgást és ha kérték, okosan véleményt is nyilvánított. Nemcsak jó feleség, remek háziasszony, gondos anya volt, de férjének méltó társa, művelt, társasági hölgy. Ő maga is tollat fogott a magyar nőnevelés ügyében, írásait sokan olvasták, de vitáztak is vele, különösen a maradi férfiak. Vörösmarty Mihály ezekkel a sorokkal óvta őt, a gúnyos kritikáktól:

„Éva szívem! Neki türkőztél, s ifjakra hadakszol,

Nincsen nadrágod! Féltelek Éva szívem.”

Karacsné soha nem ült tétlenül ezeken a baráti összejöveteleken, miközben figyelmesen hallgatta az eszmecseréket, varrogatott, vagy valamelyik kicsiny gyermekét tartotta ölében. A Karacs házaspárnak 9 gyermeke született, de csak 5 érte meg a felnőttkort. Mária, Teréz, Ferenc, Zsófia, Róza. A legkisebb fiú Árpád, 17 éves korában a tífuszjárvány áldozata lett. Ő orvosnak készült. Ferenc mérnök lett, a Duna szabályozásánál főmérnökként dolgozott, de súlyosan megbetegedett, és fiatalon hunyt el. A Karacs lányok valamennyien szakmát tanultak, ami nagy feltűnést keltett akkoriban, mert a polgári osztály lányai méltatlannak érezték, hogy szakmát tanuljanak. Teréz is kitanulta a fehérneművarrást, de később édesanyja példáját követte, írónő lett, majd a nőnevelésnek szentelte életét.

Nemcsak az írók és költők, de a színészek is gyakori vendégek voltak náluk. Barátjuk és szomszédjuk, Kultsár István ugyanis a Pesten működő magyar színtársulat intendánsa is volt. A Karacs szülők és később a Karacs lányok is, a budai magyar színészek csaknem minden előadásán ott voltak és az előadás után együtt ünnepeltek a színészekkel. Gyakori vendég volt náluk kezdő színésznő korában Széppataky Róza, akit akkor még Schenbach Rózsikának hívtak. Így írt róluk később a naplójában: „A próba végeztével egyenesen repültem Karacsékhoz. Ez egy igen érdemes polgárház volt Pesten. Az úr igen nevezetes, nagy hírű rézmetsző, az asszonyság derék háziasszony, s egyszersmind írónő is volt.”

A Karacs szülők a vidékről Pestre tanulni érkezett fiatal tehetségeket is pártfogolták, ingyenes szállást és kosztot kaptak tőlük, néha kisebb összegű kölcsönöket. Volt a házban egy kertre néző kis szoba, ide költöztek be védenceik. Náluk lakott 1811-1813 között Katona József is, aki azért jött fel Kecskemétről Pestre, hogy jogot tanuljon, bár a színészet és a színműírás sokkal jobban érdekelte. Itt kezdte írni fő művét a Bánk Bánt és a Jeruzsálem pusztulását. Katona József színészként is szerencsét próbált és a fáma szerint halálosan beleszeretett a szép Rózába a Karacs ház gyakori vendégébe. Karacs Teréz naplója állítása szerint „Katona Józsi daliás termetű, nem szép arcú, zsindelyszeg hajú fiatalember volt, de szemérmes, szótlan és gátlásos”. Talán ez okból szerelmét soha nem merte nyíltan megvallani Rózának, aki nem is méltatta figyelmére. Amikor, bár nem szerelemből, hozzáment Déry Istvánhoz, Katona József teljesen összeomlott és miután letette vizsgáit, vissza is költözött Kecskemétre. A Jeruzsálem pusztulása című darabját Karacsnénak ajándékozta. A család 60 évig őrizte és nagy becsben tartotta ezt a relikviát.

Így teltek a Karacs család hétköznapjai, derűsen, mozgalmasan és szeretetben. A családtagok napközben keményen, szorgalmasan dolgoztak. Karacs Ferenc rézmetsző munkájának bemutatása külön tanulmányt érdemelne. Esténként azonban, mikor nem voltak vendégek náluk, Teréz felolvasott, vagy kisebb testvéreit írni, olvasni tanította. Édesapjuk a helyes írásra és földrajzra, édesanyjuk történelemre tanította őket. Szokás volt náluk, hogy hosszú téli estéken, mikor valamilyen házimunkát végeztek, az egyik gyermek felolvasott a költők verseiből, az írók regényeiből és ők teljes figyelemmel hallgatták.

Virág Benedek ezeket a sorokat írta Karacs Ferenchez:

„Te nagy Dunánk bal felén lakol, Karacs

Én jobb felén zsellérkedem.

Csendes magányod s dolgos életed vagyon,

Elégled, amit Ég adott.”

Karacs Ferenc barátságos otthonában a szeretet is ott lakott. Hol a boldogság mostanában? Barátságos, meleg szobában? Ha meleg van is ma a szobákban, a lélek melege már nem világít úgy a családi tűzhelynél, mint régen. Este a család tagjai nézik a televíziót, még jó, ha együtt és nem külön-külön a szobájukban. Vagy a számítógép mellett ülnek. Egymásra felületesen figyelnek, az őszinte beszélgetésekről leszoktak. Már régen. Pedig milyen felszabadító érzés! Csak el kellene kezdeni!

Budapest, 2014. szeptember. 30.

Dr. Pánti Irén

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz