Könyvespolc

Püspökladányi és sárréti tájszótárak

 

Most két olyan különleges kiadványt szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amire néhányan bizonyára érdektelenül tekintenek majd a cím láttán, de biztos vagyok benne, hogy az „értő fülekhez” mindenképp elérnek! Szó szerint a fülekhez (is)! Mert két olyan tájszótárat ajánlok most olvasásra melyek – elődeink szókészletének jelentésén túl – összegyűjtötték ezek egykori, nyelvjárási kiejtését is. E köteteket nemcsak olvasni, de „hallgatni” is gyönyörűség a helytörténet, s a múlt szerelmeseinek!

A szótárakban olyan szavak kerültek összegyűjtésre, melyek őseink életének még szerves részét képezték, és előfordulhat, hogy ezeken a ma embere már csak kedvesen mosolyog, viszont remélhetőleg a jövő generációit már nemcsak csodálkozásra, de csodálatra is fogják késztetni.

Véleményem szerint nemcsak a régi képek és írott források azok, melyek a múltat megőrzik, s megidézik, hanem a kimondott szó is. Ennek érzékenységét és különlegességét mutatja, hogy míg a fotográfiák, s írott dokumentumok gondosan megőrizhetők s vitrinekben kiállíthatók, bemutathatók az utókor számára, addig a kiejtett szó, s ezek „íze” elszáll, s örökre elvész a feledés homályában. Pedig ezek is múltunk szerves részei és értékes kincsei. Ettől zseniálisak e kiadványok, hogy mindezek megmentésére, s a mai és elkövetkező generációk számára történő átadására vállalkoztak.

Azt gondolom, nem sok település mutathat fel helyi nyelvjárása szókincsét összegyűjtő és bemutató kiadványokat, saját tájszótárat! Püspökladány büszke lehet arra, hogy egy regionális tájszótáron (a Sárréti tájszótár) kívül egy települési tájszótár is napvilágot látott, mely megőrizte őseink helyi nyelvi kincseit! A Püspökladányi tájszótár megjelentetését a Magyar Nyelvtudományi Társaságon kívül megyei és helyi támogatás is segítette.

Míg a Sárréti tájszótár 52 település vonatkozásában őrzi meg az összegyűjtött adatokat (ezek egyike Püspökladány), addig a Püspökladányi tájszótár önmagában 2300-2400 helyi tájszót rögzít.

E kötetek, s nyelvész szerzőjük talán méltatlanul ismeretlenek még a leglelkesebb püspökladányi lokálpatrióták körében is! Ezért kérem, ismerjék meg e különleges könyveket, s szerzőjük elismerésre méltó munkásságát!

Megyaszai Szilvia

**

     

**

Zilahi Lajos: Püspökladányi tájszótár

(Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest 2004.)

.

Részlet a könyvből:

„Püspökladány nyelvjárása a közép-tiszántúli nyelvjárástípus tagja, sárréti nyelvjárás: fonémarendszere, szóanyaga is ezt bizonyítja. Legjellemzőbb hangtani sajátossága, hogy megkülönbözteti az e: ë fonológiai ellentétet; gyakori a hosszú magánhangzók zártabbá válása; jellemző a hosszú magánhangzók nagy gyakorisága. A település nyelvjárása Ladány előnyös földrajzi és társadalmi helyzete révén a környező helyi dialektusoktól eltérően hamarabb a köznyelv hatása alá került, de a község, majd a város regionális központ szerepe révén a nyelvjárás folyamatos kapcsolatban maradt sárréti eredetiségével. A szókincs egy rétege itt is természetesen pusztult. Ladány határának déli, délkeleti részével közvetlenül kapcsolódott a Berettyó sárrétjéhez, napjainkra azonban az írásos anyagokban megőrzött földrajzi neveken túl szinte semmit nem őriz már a vízi világ sajátos szóanyagából. A hajdani nyelvjárási szókincsnek ez a rétege egy évszázad alatt teljesen elpusztult.

A nyelvjárás mai szókincse a hagyományos népire megy vissza. Ez is arra a valós Sárrét-képre utal, amely szerint a Kis- és Nagy-Sárrét vidékén a hagyományost a földműveléshez és állattenyésztéshez való kötődés alakította, csak kis mértékben a rétség hatása.

A helyi nyelvjárási szókincset a hagyományos vidéki élet, a paraszti gazdálkodás, a vallásos élet formálta és frissítette fel újra és újra. A nyelvjárás alapvető sajátosságainak megőrzéséhez fontos volt az évszázados, érintetlen magyar környezet, a szomszédos nyelvjárások eredetiséget erősítő hatása. A nyelvjárási szókincsnek ez a mennyiségében legnagyobb, hagyományos rétege ma még gyűjthető, vizsgálható. A gyűjtés persze már nem egyszerű dolog, a múlt témáira kell terelni a szót, hogy a tájszavak minden fajtájából több is előkerüljön. Irányítani kell a beszélgetést, mert a régi kisparaszti gazdálkodás idézésével sok szó előbukkanhat ugyan, csakhogy ezek nagy része nem tájszó. Visszafogja a tájszavak használatát, hogy a nyelvjárási szókincset jól ismerők is több mint három évtizedig a nagyüzemi növénytermesztésben vagy állattenyésztésben dolgoztak, ott pedig sem a termesztés, sem a gondozás szóanyaga nem volt azonos a hagyományossal. Ezért a nyelvjárást beszélő személynél is természetesen visszaszorult, felejtődött a nyelvjárási. A szókincsgyűjtésben fontos alaktani értékű adatokat még jobban megrostálta az élet. (…)

Összevetések igazolhatják, hogy a ladányi tájszóanyag nem különbözik számottevően a környező nyelvjárások tájszóanyagától.

(…) Mindezek ismeretében sem állíthatjuk, hogy a nyelvileg lényegében egységes Sárréten a szóhasználatban egyáltalán nincs eltérés.”

.

**

     

**

 Zilahi Lajos: Sárréti tájszótár

(Argumentum, 2011.)

.

Részlet a könyv bevezetőjéből:

„A Sárréti tájszótárnak tervezet-szintig eljutott előzményei vannak. Horger Antal a Népünk és Nyelvünk I. számában (1929) tájékoztatott egy Alföldi Magyar Tájszótár tervéről, és felhívást tett közzé a tájszótár anyagának gyűjtésére. Tíz évvel később Bakó Elemér a Magyar Népnyelv III. évfolyamában egy sárréti szótár (nem csak tájszótár) anyagának gyűjtéséről adott hírt. Mindkét program — más-más okok miatt — torzó maradt.

A Sárréti tájszótár anyaggyűjtési munkái 1991-ben kezdődtek el az OTKA támogatásával, és 1999-ben fejeződtek be. A gyűjtés folytatása már nem kecsegtetett olyan haszonnal, ami megérte volna a feldolgozás, szerkesztés elodázását.

A szótár legfontosabb adatai: terjedelme szerint kisszótár, szerkezetét és tartalmát nézve adatközlő és forrásjelölő tájszótár, gyűjtési területét tekintve a Berettyó és Körösök hajdani sárrétjének országhatáron belüli részéhez kötődik. (Két határon túli településről hoz adatokat, Nagyszalontáról és Értarcsáról.) Célja szerint a Sárrét vidék tájszóanyagának minél teljesebb összegyűjtését vállalta, ezért szinkron tájszógyűjtemény, de 19. századi és kevés azt megelőző időkből való, helyi feljegyzésekből és helytörténeti feldolgozásokból származó, lokalizált tájszóval is kiegészült. Felgyűjtésére került azon 19. századbeli sárréti források szóanyaga, amelyekből Szinnyei nem gyűjtött, a 20. századból pedig azok az anyagok, amelyekkel az ÚMTsz. még nem dolgozhatott. Terjedelmes, értékes tájszóanyag került be az adattárba a biharugrai Szabó Pál népies prózájából is.

Van-e szükség regionális tájszótárakra? Hivatkozások, ösztönzések bizonyítják, hogy az 1838-ban kiadott Magyar Tájszótár, majd Szinnyei József tájszótára és az Új magyar tájszótár után is van feladata egy-egy regionális tájszótárnak. A Döbrentei Gábor szerkesztette első tájszótár csak két nagy tájegységből merített, és második kötet híján befejezetlen maradt. Szinnyei az egész magyar nyelvterületről gyűjtött ugyan, de a Sárrét tájszavait lényegében csak a Magyar Nyelvőrből és az Ethnographiaból kicédulázott adatok reprezentálják, a legteljesebb, 70 év nyelvjárási, néprajzi feldolgozásaira épülő Új magyar tájszótár gyűjtését pedig 1960-ban lezárták. A 20. század utolsó negyven éve nagyon termékeny időszaka volt azoknak a helytörténeti, néprajzi, nyelvjárási munkáknak, amelyekből gazdagon meríthet egy regionális tájszótár.”

***

Kitekintő:

 

 Dr. Zilahi Lajos nyelvész, tanár

Született Püspökladányban 1936. április 10-én. Édesapja Zilahi Lajos cipészként kereste kenyerét, édesanyja Pintér Margit a családi háztartást vezette, a gyermekeit nevelte. Fiuk a budapesti ELTE-n szerzett egyetemi oklevelet, bölcsészdiplomát, s tanár lett. Tanárkodott Ózdon az 1960-61-es tanévben, majd Kunmadarason folytatta 1961-67 között, ahol az iskola igazgatóhelyettese is volt. 1967-ben került Orosházára, s 1967-69 között szintén tanár volt, majd a Városi Tanácshoz került, s a művelődési osztály vezetője lett. Osztályvezetőként 1969 és 1990 közötti időben dolgozott a város oktatási és művelődési ügyeinek irányítójaként, majd 1990 és 1996 között ismét a katedrára lép az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában, s innen vonult nyugdíjba. Házasságot 1961-ben kötött Czombos Jolánnal, aki szintén tanár. Gyermekeik: Zilahi Zoltán (1962) mérnök; Zilahi Tibor (1965) tanár. Orosházán számos kiadvány megjelentetésének kezdeményezője, támogatója és szerkesztője is volt, de igazi szakterületének a nyelvészetet tekintette. Doktori disszertációját is szülőföldje nyelvjárása bemutatásából írta. Munkás éveiben a hivatali munka mellett talált mindig helyet nyelvészeti kutatásnak és ilyen jellegű publikációknak. Kutatási területe a nyelvjárástan, a regionális köznyelviség és a nyelvművelés. Tudományos fokozata a nyelvtudomány kandidátusa (MTA 1990. ). Elismerései: Csűry Bálint Emlékérem (2004); TIT Aranykoszorús jelvény (1981.) Tagja az MTA köztestületének, a MTA Békés Megyei Tudományos Testületének, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak.

 
Publikációi:

1. A zárt Í-zés esetei Püspökladány nyelvjárásában. Nyelvtudományi dolgozatok I. /ELTE. 1970/ Doktori disszertáció
2. Múlt századi í-ző adatok az orosházi népnyelvből (Magyar Nyelv, a továbbiakban MNy. LXIX:507)
3. Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században. Békési Élet 1975.
4. A regionális köznyelv fogalma a nyelvtudományi szakirodalomban. (MNy. LXXVI: 333
5. Tanyai tanulók a körzetesítés után. Pedagógiai Szemle, 1977
6. Szemben az árral? Magyartanítás.1979: 4-5
7. Regionális köznyelvi vizsgálatok Orosházáról. Nyelvtudományi Értekezések 100: 79-104. Szerk. Imre Samu (1979)
8. Az anyanyelv hete Békés megyei rendezvényei.(Magyar Nyelvőr, a továbbiakban Nyr. 103: 388)
9. Atta-teremtette (MNy LXXVII.90)
10. Regionális köznyelvi szövegek Orosházáról. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 9. Bp., 1981. Szerkesztette Hajdú Mihály
11. Tájszavak, szólások Püspökladányból. (Nyr.106:200)
12. Szóhasználat az orosházi regionális köznyelvben. Békési Élet. 1983/2.
13. Nyelvjárástörténeti adatok a Sárrétről. (Adatok a sárréti falvak XIX. századi í-zéséből. (MNy. LXXIX:211)
14. Mondatszerkezeti sajátosságok az orosházi regionális köznyelvben. (MNy LXXX:77:83)
15. Népnyelv, nyelvjárás a tanórán. (Magyar Nyelvjárások, a továbbiakban MNyj. XXVI-XXVII: 69-82, 1985.)
16. ;Mondattani jelenségek a püspökladányi nyelvjárásban MNy LXXXII: 356-68
17. A hosszú magánhangzók állapota a dobozi nyelvjárásban. Lingvistica Series A…19. Bp. 1986. Szerk. Balogh Lajos
18. Adatközlők és szövegek a nyelv területi-társadalmi rétegezettségének vizsgálatához. In. A magyar nyelv rétegződése. Bp. 1988. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László
19. Az í-zés állapota (bomlása) a mai nyelvjárási beszédben. Nyr 110: 97-110)
20. Állapot- és változásvizsgálatok a püspökladányi
nyelvjárásból. Kandidátusi értekezés. 1989.
21. A társadalmi változások tükröződése a nyelvjárási szóhasználatban. (Nyr.113: 468-81. 1988.)
22. Dobozi nyelvjárási szövegek. (Mnyj. XXVIII- XXIX: 177-86. 1990.)
23. A szünethasználat és a kapcsolás néhány mutatója a püspökladányi nyelvjárási szövegekben. MNy. LXXVI: 54-68. 1990.
24. Sárréti tájszótár (OTKA –támogatással. azonosítási szám: 1991-94 2829; 1995-98 T 014776; 1999-2002 T 031815)
25. Új nyelvi eredmények felé? ( Édes Anyanyelvünk, a továbbiakban ÉdAny.1991. július- szeptember)
26. Nyelvi változások – változásvizsgálatok. MNy. LXXXVIII: 168-84. 1992
27. Beszámoló egy sárréti tájszótáranyaggyűjtéséről. MNyj XXXI: 60-7. 1993.
28. Nyelvjárási jelentésváltozások . Nyr. 117: 67-78. 1993.

29. Püspökladányi nyelvjárási szövegek /Linguistica Doc. 2: 161-81. Bp.1993. Szerk. Balogh Lajos/
30. Sárrétkutatás – hagyománymentés. Élet és Tudomány 1994.
31. Opponensi vélemény Molnár Z. Miklós kandidátusi értekezéséről. Bp. 1994. szeptember.
35 Házi Albert Okányi tájszótár. Bp., 1995. (szerk.)
36. Mai jelentésváltozások. /ÉdAny.1996. áprlis/
37. Az í fonéma nyelvjárási gyakoriságának vizsgálata: MNy XCII; 341.51/ 1997/
38. Gondolatok a tájszavak besoroláséról tájszótári munkálatok közben. /MNy.XXXIV, 75-85 /1997/
39. Kórógy. /MNy.XCIII:350-3 // 1997/
40. Tájszavak és nem tájszavak a nyelvjárási atlasz szótani lapjain. /MNy. XXXV. 65-72. /1998/
41. Gyökeres. /hn Orosháza/ MNy XLVI: 357-9/ / 2000/
42. Válasz Kiss Jenő kérdéseire /A tájszótár és a tájszótárírás: lexikográfiai megközelítése c. tanulmány kérdéseiről. Megjelent. Nyr.126:391-415./
43.
A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága. A Bihari Múzeum Évkönyve VIII_IX. Berettyóújfalu. 2001.
44. Helyzetkép a Sárrét határmenti nyelvjárásaiból. /DialSzimp. IV. Szombathely. 2002. Szerk. Szabó Géza, Molnár Zoltán, Guttmann Miklós/
45. – lék képzős származékok a nyelvjárásokban. /Kiss Jenő- Eml. Bp., 2003/
46. A nyelvészet és néprajz vonzásában. / Bevezetésként elhangzott 2003.. okt. 9-én a Hajdú Mihályt köszöntő orosházi városi rendezvényen./ Közli A hónap. 2012/3. szám.
47. Püspökladányi tájszótár. /MNyTK.214/, Bp., 2004.
48. Helyzetkép a tájszavak pusztulásáról. / Szabó Pál tájszavainak mai állapota/ /Nyr.128; 166-79//2004.
49.”Vita” a nyelvművelésről. ÉdAny.2004. december/
50. Rét /Szabó T. Attila-Eml. Bp., 2006. Szerk. Bárth M. János /
51. Seregély – Seregi /ÉdAny. 2009. április/
52. Sárréti Tájszótár. /Argument Kiadó, 2011/
53. A sárréti í-zés állapota /Az í fonéma sárréti gyakorisága/. /Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba, 2011/, OTKA-támogatással.

(Az életrajz forrása: www. oroshazirok. blogstop. hu)

 

***

A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Jeles püspökladányi pedagógusok tiszteletére 2001. április 28.

Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné emlékezete

(Püspökladány, 2002.)

Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata és a

Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület

Szerkesztők: Bodnár Imréné városi intézményfelelős,

Nyirkos Tibor Neveléstörténeti Egyesület elnökségi tagja

Nyomdai munka: Hektográf  Nyomda, Püspökladány

 *

A képekre kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak!

*

A könyv ajánlója helyett álljon itt a szerkesztők előszava, mely a legalaposabban foglalja össze a könyv küldetését, tartalmát és összeállításának apropóját.

„Ez a kötet a 2001. április 28-án Püspökladányban tartott jubileumi emléknap eseményeit, ezen belül az emlékülésen elhangzott előadások és felszólalások teljes anyagát tartalmazza. A megemlékezést a Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület kezdeményezte, amely fő feladatának tekinti, hogy megőrizze megyénk kiemelkedő pedagógusainak emlékét, gondozza szellemi örökségüket, tegye élővé a követésre méltó nevelési értékeket. Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné itt, Püspökladányban végezték példamutató iskolai nevelőmunkájukat pályakezdésüktől nyugalomba vonulásukig. Honismereti gyűjtő- és kutató szenvedélyük ébredése is egybeesett induló éveikkel, és ez a vonzalom kitartott életük végéig. A hűség és hivatástudat példái lettek ők a ladányiak szemében, s olyan életművet hoztak létre, amely meghaladta az emberi élet végességét. Városunk képviselőtestülete – jól ismervén e maradandó értékeket – egyetértéssel fogadta a kezdeményezést, s egyhangú határozattal döntött a megemlékezés megrendezéséről, teljes anyagi és erkölcsi támogatásáról. Ugyanezt tapasztaltuk a Püspökladány Város Közművelődéséért Közalapítvány részéről.

A 2001. év különösképpen alkalmasnak látszott az ünneplés időpontjának kiválasztására. Erre esett Dorogi Márton 90., Rettegi Istvánné és Kecskés Gyula 100. születési évfordulója. Ez évben volt 50 éves a Karacs Ferenc Gimnázium (ahol Rettegi Istvánné az alapítástól a nyugdíjazásig tanított, s ahol a városi múzeum létrehozásáig a Karacs Ferenc Iskolamúzeumot működtette), 1000 éves a magyar iskola, s még benne voltunk az országos millenniumi év ünnepi hangulatában.

2001. januárjában megalakult az az előkészítő csoport, amely az ünnepélyes alkalom minden részfeladatát – az első teendőktől az emlékkötet összeállításáig – szétosztotta. Ennek köszönhető, hogy a helyi hírközlők (Püspökladányi Hírek, Daru TV, PTV) riportjaikkal, interjúikkal és híradásaikkal a legszélesebb nyilvánosságot is bekapcsolták az eseményekbe, hogy az iskolák, a városi múzeum, a Művelődési Központ, a könyvtár és számos önkéntes segítő, közreműködő összehangoltan, egymást kiegészítve végezte munkáját, hogy mindezek eredményeképpen a megemlékezés méltó volt jeles elődeink érdemeihez, s hogy ez a kötet is megjelenhet. Köszönet érte!”

Szeretettel ajánlom figyelmükbe e tartalmas, színvonalas és méltó megemlékezést biztosító kiadványt!

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Sárréti hagyományos ételek szakácskönyve

(Püspökladány, 2013.)

Kiadta: Püspökladányi Tájékoztató Központ

Főszerkesztő: D. Sári Andrea

Nyomdai munka: Hektográf  Nyomda, Püspökladány

*

A képekre kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak!

*

A könyv bevezetőjében így ír szerkesztője a könyvről:

„…Vannak receptek, melyek anyáról leányra szállva már több évszázada készülnek a konyhákban a családok örömére. Megsárgult recepteket, füzeteket őriznek a ladányi háziasszonyok, igazi kincseket, hiszen a kultúránkhoz, múltunkhoz a gasztronómia is hozzátartozik.

Ezért született ez a kis könyv, hogy a Ladány Televízió „Sárréti fakanál” című sorozatában elkészített ételek receptjei tovább éljenek, s még szélesebb körben váljanak ismertté és használttá.

Olyan fogások elkészítési módját tartalmazza e receptgyűjtemény, melyek a sárréti ember ízlését tükrözik…

E gasztronómiai hagyományőrző kiadvány létrejöttét Dombi Imréné polgármester segítette és támogatta.”

**

Több éve már hogy útjára indult egy tv-sorozat a helyi médiában, amely hamar a nézők kedvencévé vált. A Sárréti Fakanálban a régmúlt időket elevenítették fel a lelkes vállalkozók, akik nagymamáink receptjeit készítették el. Nem csupán otthonukba engedtek be minket ezek az emberek, hanem kitárták a szívüket és megosztották velünk azokat a történeteket, melyeket az éppen főzött étel idézett fel emlékezetükben.

Napjainkban a boltokban már rengeteg félkész étel kapható, amit pár perc alatt elkészíthetünk, néhány évtizede azonban nem volt ilyen könnyű helyzete a háziasszonyoknak. Nagymamáink befűtötték a kemencét és fáradságot nem ismerve, hosszú ideig dagasztották a tésztát, hogy valami finomsággal kedveskedjenek szeretteiknek. Sőt, szűkös időkben is mindent megtettek azért, hogy meleg étel kerüljön a családi asztalra, akár 3-4  hozzávalóból is tudtak többféle laktató ennivalót készíteni. De az otthonuktól távol lévő pásztorok is ragaszkodtak a házi koszthoz, a bográcsaikban készítették el a maguk jellegzetes ételeit. Mivel romlandó élelmiszert nem vihettek magukkal, főleg száraztészta, krumpli és szalonna alkotta a táplálékaik alapanyagát. Ezek a receptek pedig generációról generációra öröklődtek és – elsősorban az idősebbek emlékezetében – máig élnek.

A sorozat alapján megszerkesztett Sárréti Fakanál című könyv tehát nem csupán egy receptgyűjtemény, sokkal több annál, a régmúlt idők felidézése az ízeken keresztül. A tradicionális konyha kedvelői számára igazi kincset jelenthet, hiszen a kezdő és a gyakorlott háziasszonyoknak egyaránt hasznos tanácsokkal szolgál.

K.CS.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Ezerarcú Püspökladány

Kiadta: Püspökladányi Tájékoztató Központ, 2012.

Szerkesztő: D. Sári Andrea

*

*

Ezen impozáns, 104 oldalas színes képeskönyv 2012. augusztusában jelent meg Püspökladányban. A kiadvány archív képek, régi képeslap-fotók és jelenkori felvételek bemutatásával igyekszik felvillantani a település változó arculatát, ugyanakkor a gyönyörű fotókkal gazdagon illusztrált könyv a nagyobb utcák, a város meghatározó épületeinek, helyeinek 20. század eleji és 21. század eleji képi ábrázolásával nemcsak a változást, de az állandóságot is szemléletesen érzékelteti. Míg az utcák összképe természetesen hatalmas változáson ment át a közel 100 év távlatában, megfigyelhető, hogy egy-egy monumentális épületünk hogyan dacolt az idő vasfogával, s őrizte meg őseink, elődeink kéznyomát a kíváncsi tekintetű utókor számára. Akárcsak honlapunk gyűjteménye, úgy e könyv is a változás és állandóság sajátos szintézisének megjelenítését tűzte ki célul az archív és jelenkori képek szinkronba állításával.

A település szobrainak, emlékműveinek bemutatása is helyet kap a kötetben, s röviden megismerkedhetünk a Püspökladányban élő, s alkotó Győrfi Lajos szobrászművész munkásságával is. Fotókat láthatunk rendezvényeinkről és az évszakok változásának színpompája is megörökítésre kerül.

A kiadvány szerkesztőjének szavait idézve, „a könyv nem ad történelmi áttekintést, szűken bánik a szavakkal, a beszédet – célja szerint – a fotókra bízza. A fotók pedig megmutatják, hogy Püspökladány – ez a 15 ezer lelkes város – milyen arccal fogadja az itt élőt és az ideérkezőt 2012-ben, s milyen volt, lehetett az élet, a házak, épületek, emberek egy évszázaddal ezelőtt a Sárrét szívében, a mi városunkban.”

A három nyelven íródott kiadvány előszavát Dombi Imréné polgármester írta, a könyv fülszövege pedig így határozza meg az album küldetését:

„Élsz egy városban, azt hiszed, ismered. Ó, dehogyis ismered! Ha azt akarod, hogy egy város a tied legyen, nyiss be a kapukon, fordulj be az udvarokba, sétálj föl a lépcsőkön, lebbentsd meg a függönyöket az ablakok mögött… Ha így teszel, lassan tied lesz a város, ahol élsz.” Ez volt a célunk. Hogy megtartsuk személyes életünkben a múló időt, megőrizzük, megrajzoljuk városunk arcát. Erről szól ez a képeskönyv Kedves Olvasó.

Szilágyi Attila fotós pedig úgy foglalta össze élményeit, hogy „a város, ahol élek, ahova hazajárok, egy új arcát mutatta meg. Észrevettem azokat az apró szépségeket, amelyekkel csak úgy együtt élünk, és amelyekre a hétköznapok rohanó világában talán fel sem figyelünk. (…) Remélem, sikerült az átélt élményeket néhány fotó segítségével átnyújtani e könyv forgatóinak is.”

Szívesen ajánlom figyelmükbe e fotókkal gazdagon illusztrált püspökladányi képeskönyvet.

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Gajdics Sándor:

“Örömet intő két kéz”, Csenki Imre

(Debrecen, 1992. – A Debreceni Református Kollégium Baráti Körének Kiadása)

*

 

  (Csenki Imre kézírásával ellátott könyv külső és belső borítója)

*

Az 1200 példányban megjelent könyvet maga Csenki Imre ajánlja családjának, valamint Ujfalussy József látta el előszavával.

Dr. Gajdics Sándor ny. főiskolai tanár nagy tisztelője volt Csenki Imrének, a püspökladányi születésű karnagynak és zeneszerzőnek. 175 oldalas kiadványával a 80. éves karnagynak tiszteleg, mely különleges összefoglalója Csenki életének és munkásságának, s a könyvben kitér ezek fontosabb állomásaira. A kötet nemcsak a karnagynak, de az általa vezetett Kollégiumi Kórusnak is méltó emléket állít.

 

Gajdics Sándor Püspökladányban 2012. 11. 25-én, a Csenki jubileumi kiállításon és emlékműsoron

A könyv tartalma:

Ujfalussy József: Előszó

Dr. Kiss Tamás: Örömet intő két kéz

Életrajzi utalások, gyökerek

A Mezőtúri Református Gimnáziumban (1937-1940)

Feledhetetlen 10 év Debrecenben

A Kollégiumi Kórus (1946-1950)

A Magyar Állami Népi Együttes Énekkara élén (1950-1957)

A szülőföld vonzásában 1950 után is

A Csenki életmű néhány kiegészítő dokumentuma

Források

M. Szilvia

***

Csenki Imre életéről bővebben olvashat a Könyvespolc rovatban található “Csenki Imre Emlékkönyv” összeállításban.

A Gajdics Sándor által írt könyvvel kapcsolatban további érdekességet olvashat a Publikációk rovat “A Csenki Kórus” című írásában.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Írta:  Fazekas Sándor

(Magánkiadás, Püspökladány, 2010.)

 **

 

 

**

 ”Hosszú szünet után egy olyan tájékoztató kiadványt tart kezében a Tisztelt Olvasó, amely adatokat tartalmaz a püspökladányi Református Egyházközség elmúlt évszázadairól és annak történelmi hátteréről. A kis füzet a teljesség igénye nélkül készült. Célja: történelmi távlatokban bemutatni egy vallását, egyházát szerető, ahhoz minden körülmények között ragaszkodó és áldozatot vállalni tudó közösséget” írja a szerző a kötet utószavában.

A könyv körültekintő és alapos kutatásra épülő, nagy űrt pótló helytörténeti kiadvány, mely nemcsak a református templom, de az egyházközség történetének felkutatását és bemutatását is célul tűzte ki.

Fazekas Sándor, a könyv Püspökladányban élő írója – a helyi középiskolában szakoktatóként dolgozó mérnök-tanár -  a téma alapos ismerője, melyet színvonalas és képekkel gazdagon illusztrált kiadványban tár elénk. Az alázattal és elhivatottsággal végzett kutatás, s a tárgykör feldolgozása lényegre törő és olvasmányos kifejezésmóddal párosul.

.

*

A könyv tartalmának összefoglalója elolvasható honlapunk bal oldali menüoszlopában, a Templomok menü Református templom almenüjében.

Azt gondolom, hogy Fazekas Sándor könyvének mindenképpen ott a helye a Püspökladány története iránt érdeklődők könyvespolcán, melyet nagy szeretettel ajánlok!

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Szabóky Csaba – Csóka György:

A  PÜSPÖKLADÁNYI  FARKASSZIGET  LEPKÉI

 (Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest, 2008.)

***

 

 

A könyv borítója, s néhány oldala

***

Mindig szívesen ajánlom azon könyveket, kiadványokat, melyek településünk egyediségére, valamely különleges tulajdonságára kívánják felhívni a figyelmet. Ennek egyik legszebb  példája a most ajánlani kívánt könyv is.

Szerencsére egyre több fórumon, kiadványban olvashatunk a püspökladányi Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) múltjáról, céljáról, kiemelt feladatairól, melyek a szikes területek fásítási törekvéseire, kísérleteire irányulnak és melyek az országban is egyedülállóvá teszik jelentőségét. Arról talán már kevesebbet hallhatunk és olvashatunk, hogy milyen különleges állat- és növényfaunája van a Farkasszigetnek, s a területén található Arborétumnak. E könyv a püspökladányi Farkassziget gazdag lepkefaunáját mutatja be, szebbnél szebb – főleg a könyv szerkesztői által készített – fotók segítségével. A kiadvány igen részletes ismertetést nyújt a bemutatott lepkefajokról, melyeket főleg az Arborétumban működtetett fénycsapda segítségével sikerült összegyűjteni.

 „A püspökladányi Farkassziget egy zöld folt a szikes puszta tengerében. A Szikkísérleti Telep 1924-es megalapítása óta eltelt idő alatt a kezdetben fátlan területen 407 ha erdő jött létre. Ezek nagyrészt változatos korosztály- és fafajösszetételűek, közéjük gyepterületek ékelődnek. Az Arborétumban 480 fásszárú taxon található. 1996-tól kezdődően fénycsapda is működik itt. A Farkassziget egy értékes, gazdag sziget. Ezt bizonyítja lepkefaunája is. Az eddigi gyűjtések 905 lepkefaj előfordulását igazolták. Ebbe a gazdag faunába nyújt rövid betekintést ez a kis könyv.” (Olvasható a könyv fülszövegében)

 A Farkassziget területéről – a könyv egyik fejezetében ismertetett – 18 védett lepkefaj került elő. Hangsúlyozni kell azonban – melyre a szerzők is felhívják figyelmünket – hogy nemcsak a törvény által védett, eszmei értékkel felruházott fajok jelentenek értéket, hanem a területen található fajok összessége képezi a valódi értéket.

A védett lepkéken kívül több tucat faj is kiemelkedő jelentőséggel bír. Számos olyan lepke farkasszigeti előfordulásáról tájékoztat a kiadvány, melyek magyarországi megjelenése csupán az elmúlt évtizedekben vált ismertté.

A szerzők bemutatnak olyan lepkefajokat is, melyek első hazai példányai a kiadvány megjelenése előtt pár évvel kerültek elő a Farkasszigetből. Igazán különleges gyűjteményt tartalmaz e könyv, melyet ajánlok megismerésre.

Óvjuk s védjük együtt mi is épített és természeti értékeinket!

 

(Az Arborétum múltjának megismeréséhez ajánlom szíves figyelmükbe a bal oldali menüoszlopban található Határaink menü Arborétum fejezetét, melyben egy 1983-as kiadvány segítségével ismerhető meg a püspökladányi Arborétum története, feladatai és céljai.)

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata, 2002.

Szerzők: Joó Attila és Dr. Nagy Attila

Készült: Hektográf Nyomda, Püspökladány

***

A Püspökladányi Kalauz borítója, s néhány oldala

***

E 48 oldalas kiadvány 2002-ben jelent meg, nagy űrt pótolva a Püspökladányról addig megjelenő kevés kiadvány sorában.

A kiadvány szerzői a teljességre törekedtek, a lehetőségek adta keretek között – 48 oldalon –  igyekeztek bemutatni a város címerét, általános természeti jellemzőit, történetét és turisztikai szempontból legérdekesebb látnivalóit, röviden felvillantva a környék főbb nevezetességeit is. A könyv tartalomjegyzéke részletesen szemlélteti a műben foglaltakat.

Sok ismeret kerül e könyvecskében összefoglalásra, mely arányaiban igyekszik ötvözni Püspökladány múltjának és jelenének, nevezetességeinek, turisztikai vonzerejének bemutatását.

Szerzői történelmi jártassággal és helytörténészi lelkesedéssel törekedtek a méret adta lehetőségek kihasználására. A kiadványban sok korabeli, de főleg a szerzők által készített színes fotó reprezentálja a leírtakat.

Dr. Molnár László polgármester a könyv előszavában kiemelte, hogy  “a szerzőpáros külön érdeme, hogy lévén gyökereikben is püspökladányiak, nemcsak tollal, szívvel-lélekkel alkották meg e művet.” A helytörténet részévé vált könyv 500 példányban jelent meg, de ma már kereskedelmi forgalomban nem kapható, a nagy érdeklődésre való tekintettel hamar elfogytak példányai.

A kiadványt a püspökladányi Hektográf Nyomda készítette el, mely hosszú évek óta lelkes támogatója a püspökladányi szellemi kultúra megőrzésének!

 

M.  Szilvia

 

Jubileumi kiadványok

évkönyvek/emlékkönyvek


                  

                  

                 

           

 

Ezen az oldalon több, püspökladányi vonatkozású évkönyv, jubileumi kiadvány kerül ajánlásra, melyek nemcsak egy-egy intézményt, vagy összetartó, értékteremtő és értéket ápoló közösséget mutatnak be, hanem azt a megszámlálhatatlanul sok ladányi – vagy Püspökladánnyal bármilyen kapcsolatban álló – embert is megidézik, akik valamilyen formában ezen intézményekhez, csoportokhoz kötődnek, vagy kötődtek.

A kiadványok válogatása nem szubjektív, célom minél több jubileumi évkönyv felkutatása, és ennek sikere függvényében a bemutatott kötetek számának bővítése.

A jubileumi albumok által bemutatott püspökladányi intézmények és szervezetek – mint számos egyéb más intézménye, közössége is a városnak – nagy múlttal rendelkeznek, és minőségi színvonalon működnek a létrejöttük, megalapításuk óta. Az évtizedek alatt óvodáink a családok életében mindig meghatározó szerepet töltöttek be, hiszen nevelték, gondozták a gyermekek generációit; az iskolák falai között több ezer diák sajátította el mind az alap-, mind a középszintű tudást, valamint műveltséget, vagy a szakmák ismereteit; a könyvtárban megfordult több ezer püspökladányi, vagy sárréti diák és felnőtt, mióta az első népkönyvtárat felállították és a tűzoltóság több, mint 120 éves fennállása alatt emberek ezreinek nyújtott védelmet és biztonságot.

A könyveket lapozgatva bátran kijelenthetjük, hogy nincs olyan püspökladányi, vagy Püspökladányhoz erős érzelmi szálakkal kötődő ember, aki valamilyen formában ne kapcsolódna ezen intézményekhez, vagy ne ismerne olyan személyt, aki valamely helyi csoportnak, kisebb közösségnek ne lenne, vagy ne lett volna tagja.

A kiadványok aprólékos részletességgel reprezentálják adott intézmény, vagy mikroközösség múltját, elért és településünk határain messze túlnyúló eredményeit, fellelhető dokumentumait, régi fotóit, valamint megszámlálhatatlanul sok nevet tartalmaznak, egyrészt az intézmények dolgozói, másrészt a falak között végzett gyermekek, tanulók vagy a csoportokhoz tartozó tagok vonatkozásában.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a legtöbb kiadvány a Kecskés Gyula által írt Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvet és annak bejegyzéseit hívja segítségül, vagy használja kiindulási alapnak adott intézmény múltjának bemutatásakor. Ez is azt bizonyítja, hogy a püspökladányi tanító, Kecskés Gyula könyve pótolhatatlan és alapvető helytörténeti forrásmunka, melynek alaposságához és hitelességéhez nem férhet kétség. Mindamellett az összes, itt bemutatott krónika, jubileumi album szintén méltó helyet foglalnak el Püspökladány múltjának megőrzésében és dokumentálásában.

A teljesség igénye nélkül feltárjuk e könyvek, albumok néhány lapját, rájuk bízva a múltidézést.

Célom csupán az érdeklődés felkeltése, ajánlom figyelmükbe a kiadványok alapos megismerését, melyek többsége a városi könyvtárunkban is fellelhető. Kívánom, hogy az évkönyveken keresztül minél többen megismerhessék Püspökladány intézményeinek, öntevékeny közösségeinek múltját és jelenét, áldozatos és elismerésre méltó munkáját, értékteremtő tevékenységét és azt a több ezer ladányi, vagy Püspökladányhoz kötődő embert, akik élettel töltötték meg és töltik meg a mai napig ezeket az intézményeket, közösségeket és ezáltal e könyvek lapjait is.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Megyaszai Szilvia

(A kiadványok fotóira kattintva megjeleníthetők nagyobb méretben)

* * *


       

 

100 éves az Árpád Óvoda /1905 – 2005/

(Kiadta: Árpád Óvoda, Püspökladány 2005

Összeállította: Bojtor Sámuelné tagóvoda vezető)

 

Az ajánlók sorát egy olyan kiadvány bemutatásával kezdeném, mely méltán tölti el meghatottsággal a nosztalgia iránt fogékony olvasót. Ennek sok oka van, elsőként az, hogy már 7 éve is annak, hogy ez a „kisdedóvónk” is betöltötte 100. évét, így azon püspökladányi intézmények közé tartozik, mely már sokadik generáció életének és elmúlásának lehetett tanúja. Másodsorban ez az intézményrendszer az, mely a leggyámoltalanabb, legvédtelenebb „közösség”, a pici gyermekek életének alakításával, jó irányba terelésével szolgálja településünk lakosságát és tölti be nemes feladatát. (Meghatottságomnak végül elég személyes oka is van, ugyanis itt töltöttem én magam is óvodás éveimet, melyekre a legnagyobb szeretettel gondolok vissza a mai napig is.)

Az Árpád (úti) óvoda 1905-ben nyílt meg mai helyén (de még más épületben) az akkori Szoboszlay 219. (ma Árpád u. 18.) alatt. Mai épülete 1968-ra épült fel, ekkortól üzemel jelenlegi formájában is, 2 óvodai csoporttal. Az óvoda kertvárosi környezetben helyezkedik el és hatalmas parkosított udvarral rendelkezik.

A kiadvány 13 oldalon keresztül lényegretörően szól az óvoda történetéről, szakmai programjáról, s kapnak benne helyet az óvodapedagógusok, szülők s az egykori óvodások visszaemlékezései, és olvashatunk benne az óvoda névadó ünnepségéről is. További 13 oldalon keresztül régi fotók idézik meg az óvoda életét, melyekről boldog gyermekarcok és a gyermekeket anyai gondoskodással óvó és szerető óvónők, dajkanénik mosolyognak ránk.

 

* * *

     

 

Katica Óvoda

Jubileumi évkönyv az intézmény fennállásának 50. évfordulója alkalmából

(Kiadta: Katica Óvoda, Püspökladány 2002

Összeállította: Papp Lászlóné intézményvezető)

 

Szintén egy kedves, gyermek-centrikus intézményt és annak elmúlt 50 évét hivatott reprezentálni e jubileumi album, mely egy összetartó, lelkes közösség munkájának eredményeként született meg.

A (régi nevén) Bajcsy utcai óvodát 1951-ben szervezték meg 2 foglalkozási csoporttal, működött később 5 csoporttal is, de jelenleg 4 csoportja van. A jubiláló „kisdedóvó” az óvodai intézményrendszer központi óvodája, mely a városközpont szívében fekszik.

Az intézményben színvonalas munka folyik esztétikus környezetben, melyet méltán képvisel ez az alapos, mindenre kiterjedően összeállított 114 oldalas évkönyv. Az óvodáról, annak programjáról, kapcsolatrendszeréről és jelenéről készült összeállítások után a visszaemlékezéseké a főszerep és általuk azé a többszáz gyermeké és lelkes, gondoskodó és szerető pedagógusé, óvodai dolgozóé, akiket megidéznek a visszatekintő írások. Rengeteg közös program, kirándulás, rendezvény, és megosztott élmény elevenedik meg a sorokat olvasva, kellemes érzésekkel eltöltve nemcsak a Bajcsy utcai, azaz Katica óvoda egykori óvodásait, de minden kedves olvasót is.

Megörökítésre kerülnek az óvoda dolgozóinak és az utóbbi évek óvodásainak nevei is.

Nemcsak a kötet végén található fotó-galéria, de az egész kiadvány gazdagon illusztrált mosolygós, boldog és elégedett gyermekeket, az általuk készített rajzokat bemutató képekkel.

* * *

      


10 éves az Erdei Óvoda programunk

(Kiadta: Egyesített Óvodai Intézmény, Püspökladány 2005

Készítette: az Egyesített Óvodai Intézmény Nyitnikék és Árpád tagóvodáinak munkaközössége)

 

A püspökladányi Nyitnikék (közismertebb nevén „petritelepi”) óvoda és az Árpád óvoda közös kiadványát ajánlom az olvasóknak, melyben egy általuk már több, mint 10 éve eredményesen alkalmazott programmal kívánják megismertetni az érdeklődőket. Az Erdei Óvoda Program keretében a két munkaközösség kiemelt célok megvalósítását tűzte ki feladatául a környezeti nevelés keretén belül, és ennek bemutatása történik meg  a kiadványban, valamint megismerhetjük az erdei óvoda állandó helyszínéül választott püspökladányi Farkas-szigeti Arborétumot, azon belül a Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány Jurta-táborát. A kiadvány tartalomjegyzéke hűen szemlélteti a közreadott anyagot. A 31 oldalas kötet gazdagon illusztrált a programban résztvevő gyerekekről és az általuk készített rajzokról készült fotókkal.

 

* * *

 

       

 

Ladányi Híradó Különkiadása

50 éves a Püspökladányi „Petőfi Sándor” Általános Iskola

(Püspökladány Nagyközség Tanácsának Lapja, 1979.

E számot szerkesztette: Pápai Sándor igazgató és Csizmadia Lajos tanító)

 

A Ladányi Híradó Különszáma 1979. májusában jelent meg a Petőfi Sándor utca 9. szám alatti  iskolaépület megépítésének 50 éves évfordulója alkalmából.

A Különkiadás alcíme kicsit összetett, hisz maga a polgári fiúiskola (mely az első középszintű iskolatípusnak is nevezhető) már 1912-ben megnyitotta kapuit két osztállyal, de akkor még más helyen. A kétemeletes Petőfi u. 9. szám alatti épület 1928-ra épült fel, ekkor kezdődött meg benne a tanítás, és ekkor a Magyar Királyi Dr. Petri Pál Állami Polgári Fiú- és Leányiskola működött a falai között. Az iskolarendszer átalakítása után 1945-től Állami Általános Iskola, 1948-tól Állami Általános Fiú-, valamint Leányiskola néven, majd 1964 óta Petőfi Sándor Általános Iskola név alatt működött az oktatási intézmény.

Az 59 oldalas kiadvány megidézi a püspökladányi polgári iskolai, majd általános iskolai oktatás múltját, egészen az 1912-es évekig visszamenően. Megtudhatjuk, hogyan változott és alakult a helyi oktatási struktúra, míg időben eljutunk a jubileum évéig. A kiadványban számos visszaemlékezés olvasható többek között egykori tanítványok, illetve akkori pedagógusok tollából, melyek hűen idézik meg az iskola múltját és értékes ismeretekkel gazdagítják az intézmény története iránt érdeklődőket. E visszaemlékezéseknek különös jelentőséget ad, hogy sok egykori pedagógusról, iskolaigazgatóról olvashatunk történeteket, felidézett emlékeket, egészen az 1912-es évektől kezdve, kiknek nevei ezáltal nem vesznek a feledés homályába, hanem megőrzésre kerülnek az utókor számára. A személyes hangvételű írások a jelenkor emberének is üzennek, hisz több, mint 30 éve íródtak meg, jelentek meg nyomtatásban.

Ez a régi és különleges kiadvány, nemcsak egy püspökladányi intézménynek, nemcsak a helyi oktatásnak, de számtalan pedagógusnak és egykori diáknak, azaz ladányi embernek állít méltó emléket.

Néhány cím a tartalomból:

A püspökladányi Polgári iskola sportélete 50 évvel ezelőtt

A mocsárra épült iskola

Gondolatok a Dr. Petri Pál Polgári Fiú- és Leányiskolában töltött évekről

Emlékeim az 1925-29-es évekről

40 év után újra együtt

stb..

 * * *

 

      

 

Húsz éves a püspökladányi szakmunkásképző intézet (1969-1989)

(Kiadta: 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet, Püspökladány 1989

Felelős kiadó: Tomka Jánosné igazgató)

 

Ez a 64 oldalas jubileumi kiadvány remek példa arra, hogyan lehet egy intézménnyel kapcsolatban kialakult képet teljessé tenni, kedvezően formálni és annak minden értékét és érdemét bemutatni azok számára is, akik nem vettek részt adott intézmény életében.

Történetéről röviden elmondható, hogy Püspökladányban először 1924-ben állítottak fel községi iparostanonc-iskolát, majd ennek átszervezése, megszűnése után 1950-től Helyiipari Iskola alakult, ami később a debreceni 109. sz. Intézet fiókiskolájaként működött, ami 1969-ben költözött az új iskolaépületbe, és végül 1970-ben 123. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet néven önállósult.

A 20 évet jubiláló intézmény évkönyve bemutatja az iskola történetét, az intézmény működését, a munkaközösségek, a gyakorlati oktatás fejlődését, majd azt a tevékeny és eredményes tanórán kívüli önképző életet, ami az iskola falain belül folyt. Megtudhatjuk, hogy milyen sikereket értek el az iskola szakmunkás tanulói a sport, a népzene és a honismeret területén is, melyekkel településünk határain kívül is öregbítették Püspökladány hírnevét. A visszaemlékezések után ebben a kötetben is megörökítésre kerül az intézet dolgozóinak névsora, és az a sok-sok fotó, mely megőrizte az iskola életének fontos momentumait.

* * *

 

 

       

 

Jubileumi Évkönyv

Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola, Püspökladány 1951-1991

(Kiadta: Karacs Ferenc Gimnázium,  Püspökladány 1991

Szerkesztő: Nyirkos Tibor igazgató)

 

Az emlékkönyv jól szerkesztett és hihetetlenül alapos, precíz összeállítás a középiskola, annak elődintézménye és a kollégium múltjáról, valamint hitelesen és teljeskörűen ismerteti Püspökladány középszintű oktatásának teljes történetét.

Püspökladány első középiskolája 1951-ben nyitotta meg kapuit, Állami Óvónőképző Intézet néven, ekkor még a Hősök tere 2. sz. alatt, majd ennek az intézménynek más városba költöztetése után még abban az évben, 1954-ben megindult az általános gimnázium megszervezése és elindítása, 1963-ra pedig megépült a középiskola ma is álló komplexumának első épületrésze.

Helyet kap a kötetben a névadó, az európai hírű rézmetsző és térképkészítő Karacs Ferenc életének és családja történetének bemutatása és természetesen nem hiányozhatnak az értékes visszaemlékezések sem, melyek leghűebben képesek megidézni egy iskola életét. Beszámolót olvashatunk az iskolai élet szerves részét képező „Karacs-napokról” és 40 év sportkrónikájáról is.  A kötet második fele kimerítő alapossággal felsorolja azt a többszáz nevet, akik egyrészt tanítottak, dolgoztak az iskolában, másrészt akik tanulói voltak az eltelt 40 évben. Az évkönyv régi, az iskola múltjából válogatott, a feledhetetlen és aktív diákévekről készült fotókkal zárul.

Külön kiemelendő a kötet azon fejezete, mely az intézmény 40 éves fennállásának dokumentumaiból nyújt szöveghű közlést. Nagyon értékes forrásmunka ez, mert azontúl, hogy bepillantást enged az iskola mindenkori működésébe, képet kapunk adott korszak helyi társadalmi viszonyairól is, értékes adalékokkal gazdagítva a helytörténeti kutatásokat.

Remekül összeállított több, mint 200 oldalas kiadvány, mely azoknak is lebilincselő olvasmány, akik középiskolai diákéveiket nem a „Karacs”-ban töltötték.

* * *

 

          

 

A zeneoktatás 50 éve Püspökladányban 1959/60 – 2009/10.

Jubileumi emlékkönyv

(Kiadta: Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény, Püspökladány 2010

Szerkesztő: Kovácsné Csuzda Judit igazgató és Golenya Gréta)

 

A fotókkal gazdagon illusztrált jubileumi emlékkönyv teljes és mindenre kiterjedő bemutatását nyújtja a püspökladányi zeneoktatás elmúlt 50 évének.

Püspökladányban a zeneoktatás 1959. szeptemberében indult meg intézményesített formában (ekkor még a Hajdúböszörményi Állami Zeneiskola Fiókiskolájaként) és az akkori kultúrház épületében, de a Zenepedagógusok Munkaközössége már évekkel korábban összeállt és működött. 1963-ban vált a püspökladányi „zeneiskola” önálló intézménnyé, amely végül 1966-tól vehette birtokba az akkorra elkészült és ma is székhelyéül szolgáló épületet.

A kiadványban az intézmény történetének áttekintése után minden figyelem a gyermekeké és az őket „csodára” tanító pedagógusoké. Figyelemreméltó módon kerül említésre, bemutatásra minden egyes tehetséges tanulója, valamint az őket nemcsak tanító, de megértő és tehetségüket gondozó tanára is. A könyvet olvasgatva az a benyomásunk támadhat, hogy ez az intézmény egy igazi kis szigetet képez településünk szívében, ahol gyermekeinknek nemcsak elméje, de a zene által szíve és lelke is nemesedik. A püspökladányi „zeneiskola” nemcsak elért országos és nemzetközi eredményeire, de közösségformáló erejére is méltán lehet büszke, mely érdeme a könyv minden egyes lapján visszaköszön.

A kötetben részletes bemutatásra kerül az egyes tanszakok által végzett munka, helyet kapnak az emlékkönyvben visszaemlékezések, gazdag fotótár és a tanulók névsora is.

 

* * *

 

     

 

Mészáros Eszter:

Püspökladány közművelődési könyvtárügyének fejlődése a kezdetektől 1976-ig

(Kiadta: Püspökladányi Városi Könyvtár, 2004)

 

Ez a hiánypótló és alapos kutatás eredményeként megjelent kötet egyrészt a szerző személyes érdeklődése folytán, másrészt – akkori nevén – a Püspökladányi Városi Könyvtár fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából került kiadásra. A helyi könyvtár-történet bemutatása széles időintervallumban történik, messze visszatekintve a kevés kordokumentummal rendelkező kezdetekig, az első olvasóköri könyvtárak fennmaradt adataitól kezdve a népkönyvtári, majd a járási könyvtári időszakon át a városi könyvtár  történetének kezdetéig. A kutatás tárgya körülbelül az 1870-es évektől 1976-ig kerül vizsgálat alá, precíz és mindenre kiterjedő módon. A kezdetben csak az egyház és az olvasókörök birtokában lévő, nem túl nagy állományú könyvtárak után Püspökladányban az első népkönyvtár 1899-ben létesült, ami 1949-től már járási könyvtárként működött.

A könyv őrzi a könyvtár dolgozóinak névsorát 1953-tól 1976-ig. A 70 oldalas kiadványhoz számos korabeli dokumentum és régi fotó kapcsolódik, melyek hűen tükrözik azt a korszakot, mikor még a könyvek voltak az ismeretszerzés elsődleges forrásai és nem szorította őket méltatlanul háttérbe az egyébként értelmesen is hasznosítható, de semmiképpen nem könyv-pótló internet. Akárcsak általában a könyveket, úgy mindenképpen előszeretettel ajánlom az érdeklődők figyelmébe ezen értékes helyi könyvtártörténeti forrásmunkát is.

 

* * *

 

     

 

Kovács Imre:

120 éves a Püspökladányi Tűzoltóság

(Kiadta: Püspökladányi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltó-parancsnokság, 2006)

 

Ez a 48 oldalas jubileumi kiadvány szintén alapos kutatásról tanúskodik, értékes leletmentést hajtott végre a könyv szerzője. Az 1886-ban alakult Püspökladányi Önkéntes Tűzoltó Egylet, majd 1948-tól az Állami, végül 1995-től a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság története hiteles forrásokból merített és kellő precizitással részletezett a jubileum évéig.

A tűzoltóság mai székhelyét 1951-ben építették. A bemutatott időszak egészen 1886-tól datálódik, de olvashatunk benne az 1840-es nagy püspökladányi tűzvészről is. E jubileumi album is lebilincselő olvasmány, izgalmas összeállítás egy közfeladatot ellátó intézményünk történetéről. A történeti áttekintést sok korabeli dokumentum-másolat és fénykép színesíti, nevük megörökítésével emléket állítva a korszak tűzoltóinak, vezetőinek. Kellő figyelem irányul a könyvben a jelenkor technikai és személyi állományának bemutatására is, színes fotókkal illusztrálva mindezeket.

Ez a kiadvány is méltán említhető a helytörténeti kiadványok sorában.

 

* * *

 

       

 


Az Id. Csenki Imre Vegyeskar története képekben

(Kiadta: Idős Csenki Imre Vegyeskar Közhasznú Egyesület, Püspökladány 2011

Szerkesztette: Kenéz Szilvia Magdolna)

 

Az album a Vegyeskar fennállásának több, mint 20 éves évfordulója alkalmából került kiadásra. A kötet szerkesztőinek tömör összefoglalása szerint a Vegyeskar leltára: húsz év, négy karvezető és több, mint száz tag. Az énekkar 1989-ben alakult, az ÁFÉSZ Kórusból kiváló tagokból.

A 100 oldalas kötet megindító visszaemlékezés-gyűjtemény a kórus megalakulása óta eltelt eseménydús, sikeres és sokszor fájdalmas időszakról. A visszaemlékezéseket a kórus tagjai írták és rengeteg színes fotóval illusztrálták. A könyvben megörökítésre kerül az összes egykori és jelenkori kórustag, karnagy neve, több – már e földi élettől búcsúzott – egykori kórustag, a karnagy és más közéleti szereplő neve, fotója is. Az Id. Csenki Imre Vegyeskar kiadványa nem csupán a sikerek dokumentálására szorítkozik, hanem egy kívülálló számára is élvezhető módon mutatja be azt a közösséget, mely az évek alatt igazán bensőséges, baráti csapattá kovácsolódott. A személyes megemlékezéseket rengeteg – a vegyeskarral kapcsolatban megőrzött – újságcikk, minősítő oklevél, koncert-meghívó másolata színesíti.

 

* * *

 

      

 

Pereiné Borsos Gizella:

A Püspökladányi Sárréti Népi Együttes krónikája 1958-1988

(Kiadta: Püspökladányi Városi Művelődési Központ, 1989)

 

Az alig 30 oldalas kiadvány színvonalasan és kellő ismeretek birtokában mutatja be az akkor 30 éves Sárréti Népi Együttes történetét a megalakulásától a jubileum évéig.

Megtudhatjuk belőle, hogy a Sárréti Népi Együttes elődje az 1958-ban alakult Püspökladányi Citerazenekar volt. Olyan, mindenki által ismert és elismert alapító tagokról olvashatunk e kötetben, mint például Törő Gábor csikós, vagy Borúzs András pásztor, kik a ladányi népzene meghatározó alakjai voltak nemcsak saját korukban, de az azóta eltelt években is követendő példát állítanak az utókornak.

A szöveges bemutatást 14 oldalnyi korabeli fekete-fehér fotókból álló galéria követi, melyeken végigkísérhetjük az Együttes összetételének változását, fellépéseit, programjait. A kiadvány Püspökladányra jellemző és a Sárréti Népi Együttes által kedvelt és sokat előadott daltöredékeket (szöveget) is tartalmaz.

Ez a ritka és különleges kiadvány, nemcsak egy püspökladányi népi együttesnek, nemcsak a helyi folklórnak, helyi hagyományoknak, de számtalan ladányi, vagy Püspökladányhoz kötődő embernek állít méltó emléket.

* * *

Összeállította és a könyvajánlókat írta M. Szilvia

  

A Püspökladányi füzetek sorozatnak 3 száma jelent meg, 1996. és 1998. között. A kiadványokat Püspökladány Város Önkormányzata jelentette meg, különböző tartalommal. Az első szám egy antológiai gyűjtemény Dankó Imre püspökladányi vonatkozású tanulmányaiból, a sorozat második része egy nemzetközi vonatkozású városi rendezvény hanganyagát hivatott megörökíteni, míg a harmadik szám egy könyvtári gyűjtőmunka cikk-bibliográfiáját tartalmazza.

 ***

Püspökladányi füzetek 1.

Dankó Imre: Püspökladányi tanulmányok

(Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata 1996.)

 

A kiadvány számos – többségében Dankó Imre által írt – püspökladányi vonatkozású tanulmányt tartalmaz.

Dr. Dankó Imre (1922 – 2008) magyar etnográfus, történész, muzeológus, múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora (néprajz). Dankó Imre 1969. július 1-től lett a Debreceni Déri Múzeum és egyben a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumi Szervezet igazgatója, s ezt a felelősségteljes munkát 1983. január 1-én történt nyugdíjba vonulásáig látta el.

Dankó Imre ügybuzgalmát dicséri Püspökladányban a Rettegi Istvánné tanárnő által létrehozott Iskolamúzeum alapjain kiteljesített Karacs Ferenc Múzeum létrejötte is a hetvenes évek végén.

 

Ujváry Zoltán ezt írja Dankó Imréről a kiadvány bevezetőjében:

Dankó Imre

„Dankó Imre etnográfus, korábban a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Déri Múzeum igazgatója, több kisebb-nagyobb tanulmányában, cikkében foglalkozott a számára oly kedves Püspökladány történeti, néprajzi és muzeológiai kérdéseivel. Egyrészt be akarta erőteljesebben kapcsolni Püspökladányt a megújított Sárrét-kutatásba, másrészt muzeológiai szempontból kiemelni a várost…. Másik törekvése pedig az volt, hogy fejlessze a püspökladányi múzeum-ügyet, kiemelje és korszerű múzeummá, valóságos közgyűjteménnyé formálja a püspökladányi múzeumkezdeményezést. 1974-bn sikerült neki a tisztelt és múzeumszervezői munkájáért Móra Ferenc-emlékéremmel kitüntetett Rettegi Istvánné, Annuska néni által létesített Karacs Ferenc Iskolamúzeumot (a Karacs Ferenc Gimnáziumban) újjászerveznie, megfelelő, önálló épületben elhelyezni, erőteljesen gyarapítani, állandó kiállítással és Annuska néni érdemei elismerése mellett, mindenféle sérelem nélkül állandó, teljes munkaidejű muzeológussal ellátni, sorozatos időszaki kiállításokkal ráirányítania és fenntartania a közfigyelmet a múzeumra, a múzeum-ügyre. Felmerült vele kapcsolatosan annak is a terve, hogy rábízzák Püspökladány monográfiájának szervezését, szerkesztését. És bár ebből a szép tervből semmi se lett, Dankó Imre nem fordított hátat Püspökladánynak, a püspökladányi múzeumnak. Egyrészt tovább foglalkozott a különféle püspökladányi kérdésekkel, másrészt – például – nyugdíjazása után három éven át, heti egyszeri egész napos kijárással a püspökladányi múzeumban töltött be tanácsadói munkakört.”

 A kiadványban megjelent tanulmányok:

- Egy tiszántúli mezőváros – Püspökladány – önkormányzatának gazdasági szabályozó tevékenysége

- A püspökladányi Karacs Ferenc Múzeumról

- Püspökladány árucsere-viszonyainak alakulása az urbanizáció folyamatában

- Püspökladányi népességszámítási próbák a XVI. századra vonatkozóan

- Az üveg Püspökladányban

- Sok huzavona a püspökladányi vásártartás körül

- A Sárrét néprajzi vizsgálata a tájkutatások keretében

- Nyolcvan éve született Szűcs Sándor

- Püspökladány – Sárrét-kutatás

- A Sárrét-kutatás eredményei

- Néprajzi adalékok a daru szimbolikájához, címerben való megjelenítéséhez

 

 ***

Püspökladányi füzetek 2.

Püspökladányiak Világtalálkozója 1996. augusztus 19.

(Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata 1997.)

Szerkesztő: Kárai Lajos

 

1996. augusztus 19-én került megrendezésre a püspökladányi Művelődési Központban a Püspökladányiak Világtalálkozója, melye meghívást kaptak és részt vettek olyan Püspökladányból elszármazott emberek, akikre a város méltán büszke.

Csenki Imre karnagy, zeneszerző beszédet mond a Püspökladányiak Világtalálkozóján

A meghívásnak eleget téve megtisztelték a rendezvényt és felszólaltak többek között: Csenki Imre zenetanár, karnagy, zeneszerző, népzenekutató, Maria Lenches (született Várszegi Magda) Amerikában élő festőművész, Dr. Buka Ágnes címzetes egyetemi tanár, a fizikatudományok doktora, Dr. Szűrös Mátyás az Országgyűlés elnöke, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke, országgyűlési képviselő., Dr. Palkonyai László orvos Kanadából, akinek édesapja 31 évig volt a püspökladányi szülőotthon vezető főorvosa, G. Nagy István író, költő, Szabó Lajosné pedagógus, Benczéné Dr. Szabó Gizella vegyész, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Szerveskémia Tanszékének adjunktusa, Skoumal Gábor építőmérnök, aki a sok püspökladányi emlékezetében élő Skoumal gyógyszerész családról beszélt, Lazányi István a Budapesti Műszaki Egyetem egykori docense, rektorhelyettese, Benedek László és Nyirkos Tibor volt gimnáziumi igazgatók, Pápai Sándor a püspökladányi fiúiskola egykori igazgatója, Prof. Dr. Czirják László orvos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára,  Rácz Tibor Németországból, Molnár Zoltán tanító és nem utolsó sorban Almási Árpád, a Püspökladányból Elszármazottak Baráti Társaságának Elnöke.

A rendezvényen felszólalók beszéltek életútjukról, pályafutásukról, de legfőképpen Püspökladányhoz fűződő viszonyukról, kinek szülőhelye, kinek munkahelye, kinek tanulmányainak színhelye volt e város. A fennmaradt és e kiadványban megőrzött felszólalások értékes és személyes hangvételű bemutatkozásai városunk szülötteinek, vagy diákjainak.

 ***

Püspökladányi füzetek 3.

Híradás Ladányról 1986 – 1997.

(Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata 1998.)

Összeállította: Laskai Irén

 

Ez a kiadvány 1986 – 1997. közötti évek viszonylatában gyűjti össze a főleg megyei, illetve országos folyóiratokban, kiadványokban megjelent, Püspökladányról szóló cikkeket, írásokat. A kiadvány végén név- és tárgymutató is segíti a kronologikus elrendezésben az eligazodást.

M. Szilvia

Tovább a friss hozzászólásokhoz