Könyvespolc

80 éves a nyelvész (ide kattintva a részletekért)

*

Zilahi Lajos:

A sárréti í-zés állapota

Az í fonéma sárréti gyakorisága

(Békéscsaba, 2011. – Chronica  Bekesiensis sorozat  5.)

 

 

Egy talán kevésbé ismert, ugyanakkor rendkívül értékes olvasmányt szeretnék a Püspökladány Anno honlap olvasóinak megtisztelő figyelmébe ajánlani! Zilahi Lajosnak A sárréti í-zés állapota című, 2011. évben megjelent könyve igazi helytörténeti kincs, mely nyelvjárásunk egy jellemző tájnyelvi sajátosságát mutatja be kellő szakmai alapossággal és számtalan új, eddig kevésbé vizsgált aspektusból.

A könyvet megismerve egyszerre töltheti el az olvasót a büszkeség, ugyanakkor a szomorúság is. Büszkeség amiatt, mert a magyar nyelv változatos szépségéhez a sárréti vidék tájnyelvi gazdagsága is hozzájárul, s mindaz, mely számunkra ma már ugyan egyre ritkábban használt hangtani forma, de az a magyar beszédkultúra értékes részét képezi. Büszkék lehetünk ugyanakkor arra is, hogy még mi magunk is hallhattuk, hallhatjuk szüleinktől, nagyszüleinktől ezt az ízes és gyönyörű, sajátos nyelvjárást. Mindamellett végtelen büszkeség töltheti el a lokálpatrióta olvasót, hogy e nagyszerű kutatómunka, ezen értékes tanulmány szerzője „földink”, hiszen Püspökladány szülötte. Büszkék lehetünk rá, hogy szülővárosunk ilyen nagyszerű szakembert adott a nyelvészet számára, az értékmentők sorába.

Büszkeségünk ugyanakkor végtelen szomorúsággal is vegyülhet. Fájdalmas szembesülnünk azzal,  hogyan halhat ki generációkkal együtt az a jellegzetes sárréti hangzásvilág, mely őseinket, de még nagyszüleinket, szüleinket is jellemezte. Szomorúság tölthet el bennünket amiatt, hogy olyan szakember, mint Zilahi Lajos – ki szabadidejét, s energiáját nem sajnálva a sárréti, ezen belül a püspökladányi hagyományok, nyelvi értékek megmentésén is fáradozik – munkássága kevésbé ismert a püspökladányiak körében.

Zilahi Lajos sok nagyszerű könyv, publikáció és tanulmány szerzője, szeretném, ha minél többen megismernék nevét és munkásságát! Művei közül néhány honlapunkon, a Könyvespolc rovatban is bemutatásra került korábban, a Püspökladányi tájszótárral és a Sárréti tájszótárral ide kattintva is megismerkedhetnek olvasóink.

.

Kérem, ismerjék meg ezúttal Zilahi Lajosnak A sárréti í-zés állapotáról szóló könyvét, melyet szeretettel ajánlok a Püspökladány Anno honlap olvasóinak figyelmébe. A könyv fülszövege eképpen méltatja a művet:

„A sárréti í-zésről most megjelenő korszerű összefoglaló munka alapos felkészültségről tanúskodik. A gazdag szakmai tapasztalattal rendelkező szerző, Zilahi Lajos régóta foglalkozik nyelvjárásgyűjtéssel és különböző tájnyelvi sajátságok elemzésével. A régió nyelvtörténetéhez fontos, eddig nem publikált adatokkal szolgáló forráskiadvány a sárréti í-zés állapotát ismerteti, valamint az í fonéma gyakoriságát elemzi. A szerző a téma számos, máig nem tisztázott részletére világít rá. Feldolgozásának anyaga gazdag, a sárréti í-zés különböző eseteinek bemutatása sok szempontú. Az í-k sárréti nagy gyakoriságának, az í-k megőrzésének igazolására jelentős adattárat állított össze, s tett közzé jelen munkájában.”

Zilahi Lajos így fogalmaz e jellegzetes sárréti nyelvjárási jelenséggel kapcsolatban:

„Az í-zés mint szinkrón nyelvjárási jelenség a hajdani Sárrét településein – elsősorban a nyelvjárást beszélő idős emberek beszédében – ma is megvan.

(…) Valószínű, hogy az í-zés csak a nyelvjárást beszélők elfogyásával szűnik meg egészen. Ez a kör ma egyre szűkül és korosztályi kötődésű.

(…) Arról, hogy a Sárrét-vidékre nézve milyen most az í-zés állapota, a 20. századból rendelkezésünkre álló anyag tanúsága szerint azt mondhatjuk: a száz év alatt itt egyenletesen erős í-zést mutatnak a források. A szorosan vett mai, már 21. század eleji állapot a jelenségre nézve ellentmondásos helyzetet mutat: az 50-60 évesek nyelvhasználatában is van még – nem következetes – í-zés, a vidékre jellemző erős í-zés azonban a legidősebb korosztály beszédében él már megbomlatlanul. Csakhogy ez utóbbi korosztály már nem közéleti tényező, kommunikációjának nincs társadalmi hatása. Az ismertetett munkák mindegyike arra bizonyíték, hogy a Tisza-Körös-vidéki  nyelvjárási régió, ezen belül a Sárrét-vidék erősen í-ző terület, hogy történeti előzményektől függetlenül ma az í-zés egyik góca. Ezt mutatják a hivatkozott összefoglaló munkák különböző elemzései, mellékletei, legalábbis a köznyelvi é: nyelvjárási í megfelelésre nézve egyértelműen. Azt is kiemelem, hogy a kisebb egységek, a Sárréten belüli nyelvjáráscsoportok tanúsága ugyanez: a Sárrét északkeleti részén fekvő Esztár-Pocsaj-Kismarja e-ző és erősen í-ző, míg a tájegység északnyugati részén levő Biharnagybajom-Sárrétudvari-Szerep-Püspökladány nyelvjáráscsoport ë-ző és í-ző. (…) A fentiek kapcsán azt látom kiemelendőnek – az összefoglaló munkák tábláival, leírásaival összhangban –  hogy a belső Sárrét e-zéstől és ë-zéstől függetlenül erősen í-ző.”

.

Mint oly sok, számunkra értékes és kedves régi hagyomány és szokás, nyelvünk gazdagsága, gyönyörű és egyedi vonása is eltűnik, kopik, illetve átalakul az idő múlásával. Köszönet azoknak az értékmentőknek, akik önzetlen tevékenységükkel a múló értékek összegyűjtésén és az utókor számára történő átadásán munkálkodnak!

Köszönöm a könyvet a szerzőnek, Zilahi Lajosnak, mellyel megtisztelt, s amit személyes ajánlásával látott el. Megtisztelő számomra!

*

Zilahi Lajos értékes művei közül a Magyar Nyelvtudományi Társaság által 2004. évben megjelentetett Püspökladányi tájszótárat  – a 2015. június 11-i beszámolónkban is említett szándékkal (erről bővebben ITT) – a Püspökladányi Települési Értéktárba vételre javaslok.

Megyaszai Szilvia

*

   

(A két “Ladányi kereszt”-függő nem része a könyvnek)

*

Zilahi Lajos életéről, további műveiről és publikációiról korábbi összeállításunkban olvashatnak: ITT

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egy igazán különleges könyvet és az abban foglalt élet történetét szeretném ajánlani a Püspökladány Anno honlap olvasóinak figyelmébe. A kötet egyik különlegessége, hogy idén, 2015-ben jelent meg Budapesten, de az alapjául szolgáló kézirat 1963-ban íródott, méghozzá szülővárosunkban, Püspökladányban. Már ez önmagában kivételessé teszi számunkra a kiadványt, de tovább fokozza kivételességét az a tény, hogy a visszaemlékezés tárgyául szolgáló időszak egészen az első világháború idejére vezeti vissza az olvasót.

Nagy izgalommal lapoztam, majd olvastam át ezt a minőségi kivitelben és tartalommal elkészült visszaemlékezést, melyet az egykori kézirat szerzőjének családtagjai, a fővárosban élő unoka és kedves felesége küldött meg számomra, akik egyben a kézirat kiadását is gondozták. A tiszteletpéldányt ezúton is nagy tisztelettel köszönöm, s örömmel mutatom be a honlap olvasóinak.

S hogy miért is különleges számunkra, püspökladányiak számára ez a kicsi kötet? Mert egy több, mint 40 évig Püspökladányban élő, tanító, s ez idő alatt több, mint 20 éven át a püspökladányi polgári iskolát vezető pedagógus, Bartók László visszaemlékezéseit örökíti meg az utókor számára. A napló témája szerzője első világháborús frontélményeinek megörökítése és több, mint 40 évvel későbbi felelevenítése, összefoglalása.

Bartók László (a család fotója)

A kézirat születésének körülményeiről így vall az 1973-ban elhunyt Bartók László, egykori püspökladányi tanár és iskolaigazgató: „Az 1961-62. év telén egyik foglalatosságom az volt, hogy emlékezetből hegedűn eljátszottam néhány általam ismert, köztük első világháborús dalt is. Azután azt gondoltam, hogy le is jegyzem őket. Már a századik körül tartottam, amikor egy kép idéződött fel bennem: a múlt, a 43-47 évvel ezelőtt történtek, a háborús események, katonai élményeim. Arra gondoltam, hogy leírom élményeimet kedvtelésből a magam szórakozására.  Mikor hozzákezdtem, akkor jöttem rá, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, mert a négy és fél évtized és az azóta velünk megtörtént események és viszontagságok, no meg a gyengülő emlékezőtehetség nagyon sok részletet elhomályosított. Probléma volt és részben ma is, az események sorrendje, pontos ideje. A tárggyal való foglakozás során sok minden eszembe jutott és helyére került, de problémáim ma is vannak, ezek azonban nem jelentősek.

Nem kívánok történelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, hiszen azok jórészét emlékezetünk, élményeink, tanulmányaink és olvasmányaink még most is őrzik, de egy-két tényt és eseményt – mintegy keretet adva elbeszélésemnek – meg kell említenem.”

A könyvet olvasva e bevezető gondolatokhoz hozzáfűzhetem, hogy a szerző által emlegetett „problémák” nem mérvadóak, mert visszaemlékezése olvasmányos, logikusan felépített, szövege pedig választékos. Bár a történések és azok lejegyzése között több, mint 40 év telt el, ennek megfelelően nem is várhatunk naplószerű, részletes kronológiát, mégis a személyes emlékek újabb adalékokkal szolgálhatnak a Nagy Háború történelmének megismeréséhez. Nemcsak a világháborús téma iránt érdeklődőknek, de a laikus olvasónak is érdekes olvasmányul szolgálhat e kiadvány, mert a kézirat Cieger András történész jegyzeteivel megfelelő módon kiegészített, így a szükséges történelmi összefüggésekkel keretet alkotva érthető és szerethető. Számomra, mint lokálpatrióta olvasónak az is meghatározó élményem a könyvvel kapcsolatban, hogy az erdélyi Besztercén született, s az ország több pontján élő és dolgozó Bartók László éppen Püspökladányban – több évtizednyi itt-élése alkalmával – nálunk vetette papírra e könyv formában is megjelent személyes visszaemlékezést. Bartók 1971-ig élt e Hajdú-Bihar megyei településen, ezután költözött el Budapestre, s ott élt 1973-ban bekövetkezett haláláig. Életének nagyobb részét településünkön töltötte, mégis keveset tudunk róla, életének ezen meghatározó szakaszáról.

Cieger András – aki a kiadványt szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta – így foglalta össze a kötettel és Bartók Lászlóval kapcsolatos véleményét: „Bő négy évtizeddel az események után írt visszaemlékezését visszafogott hangvétel jellemzi, nem ítélkezni akar, hanem minél pontosabban megörökíteni háborús élményeit. Az eltelt hosszú idő alatt minden bizonnyal sokszor átgondolt (esetleg családi körben elmesélt) katonai epizódok letisztult elbeszéléssé álltak össze, amelyeket érezhetően átsző Bartók László évtizedes történelemtanári tapasztalata is az I. világháború okairól és következményeiről. Ebből fakadóan visszaemlékezésében nem az érzelmeké a főszerep: nem olvashatunk a könyvben bajtársak elvesztéséről, az olaszországi lövészárokharc idegeket próbáló elkeseredett küzdelmeiről, vagy a Nagy Háború egyéb borzalmairól. Sokkal inkább tekinthetünk e könyvre úgy, mint a háború – békésnek is mondható – mindennapjairól készített útirajzra, amelyet a (dél-tiroli, erdélyi stb.) tájleírások és a visszaidézett számos kis történet (…) tesznek igazán élvezetes olvasmánnyá.  Éppen ezért azok számára is tanulságos lehet a mű elolvasása, akiket a hadi események mellett az is érdekel, miként látta egy tanítóból lett közkatona azokat a városokat, tájakat és embereket, akiket a háború folytán megismert. Arra is választ kaphatunk a szerzőtől, miként tudta túlélni úgy a háború hosszú éveit, hogy lényegében nem is használta fegyverét a fronton, legalábbis nem utal ilyen esetre munkájában. Ez ugyanis nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia kitalált bumfordi katonájának, Svejknek sikerült, hanem Bartók László mellett feltehetően még sokaknak, így például a szintén történelemtanár Németh Józsefnek, Németh László író édesapjának is, aki ezt a tényt saját emlékirataiban fontosnak tartotta megemlíteni.”

*

Bartók László fiatalkorában, a képen a bal oldalon (a család fotója)

*

Bartók László élete:

/Részlet az Előszóból, kiegészítésekkel/

1894-ben az erdélyi Besztercén született, ahol édesapja, Bartók Ignác a helyi polgári fiúiskola mennyiség- és természettan tanára volt 1890 és 1897 között. Apja korai halála miatt óvónő édesanyja egyedül nevelte őt és két testvérét. Gyerekkorában gyakran költözniük kellett attól függően, hogy édesanyja hol kapott állást. Lényegében bejárták az országot: először Újpesten éltek az anyai nagyszülőknél, majd a felvidéki Vágbeszterce következett, ahonnan visszatértek Erdélybe, a Fogaras melletti Oláhújfaluba. Az I. világháború alatt az édesanya már a visszaemlékezésben is emlegetett Szatmár megyei Misztótfaluban dolgozott, Bartók László is ide tért haza a frontról szabadságra. A család rossz anyagi helyzetéből következően a Bartók gyerekek, László és Tibor (öccsük ötéves korában meghalt) többször kerültek árvaházba, amely gondoskodott taníttatásukról is. A fiúk szüleikhez hasonlóan a pedagógusi pályát választották: Bartók Tibor a kiskunfélegyházi tanítóképzőben szerzett elemi népiskolai tanítói oklevelet, László pedig a Stubnyafürdőre költözött elemi tanítóképzőben diplomázott és kapott kántori képesítést 1913-ban.

Tibor már az I. világháború kezdetén bevonult és tartalékos hadnagyi rangot ért el. 1916 augusztusában azonban az oroszokkal folytatott harcok során Bukovinában hősi halált halt. Bartók László ténylegesen csak 1915 végén kezdte meg katonai szolgálatát. Bartók a Besztercén állomásozó császári és királyi 63. gyalogezredbe vonult népfölkelőként. Katonai szolgálatáról ezt írja könyvében: “Érdekessége a dolognak, hogy az arcvonalból kellett a mögöttes országrészbe sorozásra mennem akkor, mikor már régen a fronton voltam, előzetes gyalogsági kiképzés, tisztiiskola után. Ennek az első hallásra meglepő, a katonai bürokratikus ügyintézésre olyannyira jellemző esetnek előzményei vannak. Mint népfelkelőt soroztak be, de népfelkelőből nem lehet tiszt, kérnem kellett tehát az egyéves önkéntesi jog megadását. A kérvény elintézéseképpen hívtak sorozásra.”. Ugyan kétszer is megsérült az olasz fronton, sérülései nem bizonyultak végzetesnek, sőt 1917 augusztusában tartalékos hadnaggyá léptették elő, és lábadozása idejére visszatérhetett Magyarországra. A háború befejezéséig Kolozsvárott teljesített hátországi szolgálatot. Mindeközben megkapta első tanítói kinevezését az erdélyi Berkenyesre, de a hadi helyzet, majd az azt követő politikai változások miatt már nem tudta megkezdeni munkáját.

*

*

A háború után végleg elhagyta szülőföldjét, édesanyjával átköltözött a trianoni Magyarországra. Először a szabadszállási református elemi iskolában tanított, majd 1927-től Solton, egy évvel később pedig Hajdúhadházon lett iskolaigazgató. A sok bolyongást követően pedagógusi pályájának utolsó évtizedeit – a szintén Püspökladányban tanító feleségével, Maksay Máriával – Püspökladányban töltötte: 1930-tól húsz éven át volt az itteni polgári iskola vezetője, majd 1950 és 1957 között beosztott tanára. Bartók Lászlónak két gyermeke született, kisebbik lánya szintén városunkban. Nyugdíjba vonulása után 1962-63-ban vetette papírra katonaemlékeit saját maga és családja számára.

Bartók László több, mint 40 évig élt Püspökladányban (abban a Bajcsy utcai házban, ahol később Rettegi Istvánné Annuska néni lakott), felesége halála után, 1971-ben költözött el családjához Budapestre, ahol 1973-ban bekövetkezett haláláig élt.

*

A könyv utolsó lapja…

***

*

Egy szerencsésen fennmaradt, 1931. évi polgári iskolai értesítőt Bartók László iskolaigazgató adott ki Püspökladányban, bemutatása egy korábbi anyagunkban, illetve a képre kattintva olvasható:

*

Köszönöm Bartók László családjának – Danka Zitának és férjének, Verebi Ákosnak – a megkeresést, a közreműködést, a könyvből felhasznált részletek és családi fotók, dokumentumok közzétételének lehetőségét. Köszönöm, hogy megismerhettük e Püspökladányban évtizedekig élő és dolgozó pedagógus, iskolaigazgató élettörténetét. Szívből kívánom, hogy még sok ilyen különleges, püspökladányi vonatkozású és a „nagyvilágban” is megjelenő, településünk hírnevét öregbítő kiadványt üdvözölhessünk és mutathassunk be a Püspökladány Anno honlapon!

.

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

80 éves a nyelvész (ide kattintva a részletekért)

*

Püspökladányi és sárréti tájszótárak

 

Most két olyan különleges kiadványt szeretnék a figyelmükbe ajánlani, amire néhányan bizonyára érdektelenül tekintenek majd a cím láttán, de biztos vagyok benne, hogy az „értő fülekhez” mindenképp elérnek! Szó szerint a fülekhez (is)! Mert két olyan tájszótárat ajánlok most olvasásra melyek – elődeink szókészletének jelentésén túl – összegyűjtötték ezek egykori, nyelvjárási kiejtését is. E köteteket nemcsak olvasni, de „hallgatni” is gyönyörűség a helytörténet, s a múlt szerelmeseinek!

A szótárakban olyan szavak kerültek összegyűjtésre, melyek őseink életének még szerves részét képezték, és előfordulhat, hogy ezeken a ma embere már csak kedvesen mosolyog, viszont remélhetőleg a jövő generációit már nemcsak csodálkozásra, de csodálatra is fogják késztetni.

Véleményem szerint nemcsak a régi képek és írott források azok, melyek a múltat megőrzik, s megidézik, hanem a kimondott szó is. Ennek érzékenységét és különlegességét mutatja, hogy míg a fotográfiák, s írott dokumentumok gondosan megőrizhetők s vitrinekben kiállíthatók, bemutathatók az utókor számára, addig a kiejtett szó, s ezek „íze” elszáll, s örökre elvész a feledés homályában. Pedig ezek is múltunk szerves részei és értékes kincsei. Ettől zseniálisak e kiadványok, hogy mindezek megmentésére, s a mai és elkövetkező generációk számára történő átadására vállalkoztak.

Azt gondolom, nem sok település mutathat fel helyi nyelvjárása szókincsét összegyűjtő és bemutató kiadványokat, saját tájszótárat! Püspökladány büszke lehet arra, hogy egy regionális tájszótáron (a Sárréti tájszótár) kívül egy települési tájszótár is napvilágot látott, mely megőrizte őseink helyi nyelvi kincseit! A Püspökladányi tájszótár megjelentetését a Magyar Nyelvtudományi Társaságon kívül megyei és helyi támogatás is segítette.

Míg a Sárréti tájszótár 52 település vonatkozásában őrzi meg az összegyűjtött adatokat (ezek egyike Püspökladány), addig a Püspökladányi tájszótár önmagában 2300-2400 helyi tájszót rögzít.

E kötetek, s nyelvész szerzőjük talán méltatlanul ismeretlenek még a leglelkesebb püspökladányi lokálpatrióták körében is! Ezért kérem, ismerjék meg e különleges könyveket, s szerzőjük elismerésre méltó munkásságát!

Megyaszai Szilvia

**

     

**

Zilahi Lajos: Püspökladányi tájszótár

(Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest 2004.)

.

Részlet a könyvből:

„Püspökladány nyelvjárása a közép-tiszántúli nyelvjárástípus tagja, sárréti nyelvjárás: fonémarendszere, szóanyaga is ezt bizonyítja. Legjellemzőbb hangtani sajátossága, hogy megkülönbözteti az e: ë fonológiai ellentétet; gyakori a hosszú magánhangzók zártabbá válása; jellemző a hosszú magánhangzók nagy gyakorisága. A település nyelvjárása Ladány előnyös földrajzi és társadalmi helyzete révén a környező helyi dialektusoktól eltérően hamarabb a köznyelv hatása alá került, de a község, majd a város regionális központ szerepe révén a nyelvjárás folyamatos kapcsolatban maradt sárréti eredetiségével. A szókincs egy rétege itt is természetesen pusztult. Ladány határának déli, délkeleti részével közvetlenül kapcsolódott a Berettyó sárrétjéhez, napjainkra azonban az írásos anyagokban megőrzött földrajzi neveken túl szinte semmit nem őriz már a vízi világ sajátos szóanyagából. A hajdani nyelvjárási szókincsnek ez a rétege egy évszázad alatt teljesen elpusztult.

A nyelvjárás mai szókincse a hagyományos népire megy vissza. Ez is arra a valós Sárrét-képre utal, amely szerint a Kis- és Nagy-Sárrét vidékén a hagyományost a földműveléshez és állattenyésztéshez való kötődés alakította, csak kis mértékben a rétség hatása.

A helyi nyelvjárási szókincset a hagyományos vidéki élet, a paraszti gazdálkodás, a vallásos élet formálta és frissítette fel újra és újra. A nyelvjárás alapvető sajátosságainak megőrzéséhez fontos volt az évszázados, érintetlen magyar környezet, a szomszédos nyelvjárások eredetiséget erősítő hatása. A nyelvjárási szókincsnek ez a mennyiségében legnagyobb, hagyományos rétege ma még gyűjthető, vizsgálható. A gyűjtés persze már nem egyszerű dolog, a múlt témáira kell terelni a szót, hogy a tájszavak minden fajtájából több is előkerüljön. Irányítani kell a beszélgetést, mert a régi kisparaszti gazdálkodás idézésével sok szó előbukkanhat ugyan, csakhogy ezek nagy része nem tájszó. Visszafogja a tájszavak használatát, hogy a nyelvjárási szókincset jól ismerők is több mint három évtizedig a nagyüzemi növénytermesztésben vagy állattenyésztésben dolgoztak, ott pedig sem a termesztés, sem a gondozás szóanyaga nem volt azonos a hagyományossal. Ezért a nyelvjárást beszélő személynél is természetesen visszaszorult, felejtődött a nyelvjárási. A szókincsgyűjtésben fontos alaktani értékű adatokat még jobban megrostálta az élet. (…)

Összevetések igazolhatják, hogy a ladányi tájszóanyag nem különbözik számottevően a környező nyelvjárások tájszóanyagától.

(…) Mindezek ismeretében sem állíthatjuk, hogy a nyelvileg lényegében egységes Sárréten a szóhasználatban egyáltalán nincs eltérés.”

.

**

     

**

 Zilahi Lajos: Sárréti tájszótár

(Argumentum, 2011.)

.

Részlet a könyv bevezetőjéből:

„A Sárréti tájszótárnak tervezet-szintig eljutott előzményei vannak. Horger Antal a Népünk és Nyelvünk I. számában (1929) tájékoztatott egy Alföldi Magyar Tájszótár tervéről, és felhívást tett közzé a tájszótár anyagának gyűjtésére. Tíz évvel később Bakó Elemér a Magyar Népnyelv III. évfolyamában egy sárréti szótár (nem csak tájszótár) anyagának gyűjtéséről adott hírt. Mindkét program — más-más okok miatt — torzó maradt.

A Sárréti tájszótár anyaggyűjtési munkái 1991-ben kezdődtek el az OTKA támogatásával, és 1999-ben fejeződtek be. A gyűjtés folytatása már nem kecsegtetett olyan haszonnal, ami megérte volna a feldolgozás, szerkesztés elodázását.

A szótár legfontosabb adatai: terjedelme szerint kisszótár, szerkezetét és tartalmát nézve adatközlő és forrásjelölő tájszótár, gyűjtési területét tekintve a Berettyó és Körösök hajdani sárrétjének országhatáron belüli részéhez kötődik. (Két határon túli településről hoz adatokat, Nagyszalontáról és Értarcsáról.) Célja szerint a Sárrét vidék tájszóanyagának minél teljesebb összegyűjtését vállalta, ezért szinkron tájszógyűjtemény, de 19. századi és kevés azt megelőző időkből való, helyi feljegyzésekből és helytörténeti feldolgozásokból származó, lokalizált tájszóval is kiegészült. Felgyűjtésére került azon 19. századbeli sárréti források szóanyaga, amelyekből Szinnyei nem gyűjtött, a 20. századból pedig azok az anyagok, amelyekkel az ÚMTsz. még nem dolgozhatott. Terjedelmes, értékes tájszóanyag került be az adattárba a biharugrai Szabó Pál népies prózájából is.

Van-e szükség regionális tájszótárakra? Hivatkozások, ösztönzések bizonyítják, hogy az 1838-ban kiadott Magyar Tájszótár, majd Szinnyei József tájszótára és az Új magyar tájszótár után is van feladata egy-egy regionális tájszótárnak. A Döbrentei Gábor szerkesztette első tájszótár csak két nagy tájegységből merített, és második kötet híján befejezetlen maradt. Szinnyei az egész magyar nyelvterületről gyűjtött ugyan, de a Sárrét tájszavait lényegében csak a Magyar Nyelvőrből és az Ethnographiaból kicédulázott adatok reprezentálják, a legteljesebb, 70 év nyelvjárási, néprajzi feldolgozásaira épülő Új magyar tájszótár gyűjtését pedig 1960-ban lezárták. A 20. század utolsó negyven éve nagyon termékeny időszaka volt azoknak a helytörténeti, néprajzi, nyelvjárási munkáknak, amelyekből gazdagon meríthet egy regionális tájszótár.”

***

Kitekintő:

 

 Dr. Zilahi Lajos nyelvész, tanár

Született Püspökladányban 1936. április 16-án. Édesapja Zilahi Lajos cipészként kereste kenyerét, édesanyja Pintér Margit a családi háztartást vezette, a gyermekeit nevelte. Fiuk a budapesti ELTE-n szerzett egyetemi oklevelet, bölcsészdiplomát, s tanár lett. Tanárkodott Ózdon az 1960-61-es tanévben, majd Kunmadarason folytatta 1961-67 között, ahol az iskola igazgatóhelyettese is volt. 1967-ben került Orosházára, s 1967-69 között szintén tanár volt, majd a Városi Tanácshoz került, s a művelődési osztály vezetője lett. Osztályvezetőként 1969 és 1990 közötti időben dolgozott a város oktatási és művelődési ügyeinek irányítójaként, majd 1990 és 1996 között ismét a katedrára lép az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában, s innen vonult nyugdíjba. Házasságot 1961-ben kötött Czombos Jolánnal, aki szintén tanár. Gyermekeik: Zilahi Zoltán (1962) mérnök; Zilahi Tibor (1965) tanár. Orosházán számos kiadvány megjelentetésének kezdeményezője, támogatója és szerkesztője is volt, de igazi szakterületének a nyelvészetet tekintette. Doktori disszertációját is szülőföldje nyelvjárása bemutatásából írta. Munkás éveiben a hivatali munka mellett talált mindig helyet nyelvészeti kutatásnak és ilyen jellegű publikációknak. Kutatási területe a nyelvjárástan, a regionális köznyelviség és a nyelvművelés. Tudományos fokozata a nyelvtudomány kandidátusa (MTA 1990. ). Elismerései: Csűry Bálint Emlékérem (2004); TIT Aranykoszorús jelvény (1981.) Tagja az MTA köztestületének, a MTA Békés Megyei Tudományos Testületének, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak.

 
Publikációi:

1. A zárt Í-zés esetei Püspökladány nyelvjárásában. Nyelvtudományi dolgozatok I. /ELTE. 1970/ Doktori disszertáció
2. Múlt századi í-ző adatok az orosházi népnyelvből (Magyar Nyelv, a továbbiakban MNy. LXIX:507)
3. Egy paraszti szőlőhegy szervezete és működése a XIX. században. Békési Élet 1975.
4. A regionális köznyelv fogalma a nyelvtudományi szakirodalomban. (MNy. LXXVI: 333
5. Tanyai tanulók a körzetesítés után. Pedagógiai Szemle, 1977
6. Szemben az árral? Magyartanítás.1979: 4-5
7. Regionális köznyelvi vizsgálatok Orosházáról. Nyelvtudományi Értekezések 100: 79-104. Szerk. Imre Samu (1979)
8. Az anyanyelv hete Békés megyei rendezvényei.(Magyar Nyelvőr, a továbbiakban Nyr. 103: 388)
9. Atta-teremtette (MNy LXXVII.90)
10. Regionális köznyelvi szövegek Orosházáról. (Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok 9. Bp., 1981. Szerkesztette Hajdú Mihály
11. Tájszavak, szólások Püspökladányból. (Nyr.106:200)
12. Szóhasználat az orosházi regionális köznyelvben. Békési Élet. 1983/2.
13. Nyelvjárástörténeti adatok a Sárrétről. (Adatok a sárréti falvak XIX. századi í-zéséből. (MNy. LXXIX:211)
14. Mondatszerkezeti sajátosságok az orosházi regionális köznyelvben. (MNy LXXX:77:83)
15. Népnyelv, nyelvjárás a tanórán. (Magyar Nyelvjárások, a továbbiakban MNyj. XXVI-XXVII: 69-82, 1985.)
16. ;Mondattani jelenségek a püspökladányi nyelvjárásban MNy LXXXII: 356-68
17. A hosszú magánhangzók állapota a dobozi nyelvjárásban. Lingvistica Series A…19. Bp. 1986. Szerk. Balogh Lajos
18. Adatközlők és szövegek a nyelv területi-társadalmi rétegezettségének vizsgálatához. In. A magyar nyelv rétegződése. Bp. 1988. Szerk. Kiss Jenő és Szűts László
19. Az í-zés állapota (bomlása) a mai nyelvjárási beszédben. Nyr 110: 97-110)
20. Állapot- és változásvizsgálatok a püspökladányi
nyelvjárásból. Kandidátusi értekezés. 1989.
21. A társadalmi változások tükröződése a nyelvjárási szóhasználatban. (Nyr.113: 468-81. 1988.)
22. Dobozi nyelvjárási szövegek. (Mnyj. XXVIII- XXIX: 177-86. 1990.)
23. A szünethasználat és a kapcsolás néhány mutatója a püspökladányi nyelvjárási szövegekben. MNy. LXXVI: 54-68. 1990.
24. Sárréti tájszótár (OTKA –támogatással. azonosítási szám: 1991-94 2829; 1995-98 T 014776; 1999-2002 T 031815)
25. Új nyelvi eredmények felé? ( Édes Anyanyelvünk, a továbbiakban ÉdAny.1991. július- szeptember)
26. Nyelvi változások – változásvizsgálatok. MNy. LXXXVIII: 168-84. 1992
27. Beszámoló egy sárréti tájszótáranyaggyűjtéséről. MNyj XXXI: 60-7. 1993.
28. Nyelvjárási jelentésváltozások . Nyr. 117: 67-78. 1993.

29. Püspökladányi nyelvjárási szövegek /Linguistica Doc. 2: 161-81. Bp.1993. Szerk. Balogh Lajos/
30. Sárrétkutatás – hagyománymentés. Élet és Tudomány 1994.
31. Opponensi vélemény Molnár Z. Miklós kandidátusi értekezéséről. Bp. 1994. szeptember.
35 Házi Albert Okányi tájszótár. Bp., 1995. (szerk.)
36. Mai jelentésváltozások. /ÉdAny.1996. áprlis/
37. Az í fonéma nyelvjárási gyakoriságának vizsgálata: MNy XCII; 341.51/ 1997/
38. Gondolatok a tájszavak besoroláséról tájszótári munkálatok közben. /MNy.XXXIV, 75-85 /1997/
39. Kórógy. /MNy.XCIII:350-3 // 1997/
40. Tájszavak és nem tájszavak a nyelvjárási atlasz szótani lapjain. /MNy. XXXV. 65-72. /1998/
41. Gyökeres. /hn Orosháza/ MNy XLVI: 357-9/ / 2000/
42. Válasz Kiss Jenő kérdéseire /A tájszótár és a tájszótárírás: lexikográfiai megközelítése c. tanulmány kérdéseiről. Megjelent. Nyr.126:391-415./
43.
A sárrétudvari nyelvjárás néhány sajátossága. A Bihari Múzeum Évkönyve VIII_IX. Berettyóújfalu. 2001.
44. Helyzetkép a Sárrét határmenti nyelvjárásaiból. /DialSzimp. IV. Szombathely. 2002. Szerk. Szabó Géza, Molnár Zoltán, Guttmann Miklós/
45. – lék képzős származékok a nyelvjárásokban. /Kiss Jenő- Eml. Bp., 2003/
46. A nyelvészet és néprajz vonzásában. / Bevezetésként elhangzott 2003.. okt. 9-én a Hajdú Mihályt köszöntő orosházi városi rendezvényen./ Közli A hónap. 2012/3. szám.
47. Püspökladányi tájszótár. /MNyTK.214/, Bp., 2004.
48. Helyzetkép a tájszavak pusztulásáról. / Szabó Pál tájszavainak mai állapota/ /Nyr.128; 166-79//2004.
49.”Vita” a nyelvművelésről. ÉdAny.2004. december/
50. Rét /Szabó T. Attila-Eml. Bp., 2006. Szerk. Bárth M. János /
51. Seregély – Seregi /ÉdAny. 2009. április/
52. Sárréti Tájszótár. /Argument Kiadó, 2011/
53. A sárréti í-zés állapota /Az í fonéma sárréti gyakorisága/. /Munkácsy Mihály Múzeum Békéscsaba, 2011/, OTKA-támogatással.

(Az életrajz forrása: www. oroshazirok. blogstop. hu)

 

***

A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Jeles püspökladányi pedagógusok tiszteletére 2001. április 28.

Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné emlékezete

(Püspökladány, 2002.)

Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata és a

Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület

Szerkesztők: Bodnár Imréné városi intézményfelelős,

Nyirkos Tibor Neveléstörténeti Egyesület elnökségi tagja

Nyomdai munka: Hektográf  Nyomda, Püspökladány

 *

A képekre kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak!

*

A könyv ajánlója helyett álljon itt a szerkesztők előszava, mely a legalaposabban foglalja össze a könyv küldetését, tartalmát és összeállításának apropóját.

„Ez a kötet a 2001. április 28-án Püspökladányban tartott jubileumi emléknap eseményeit, ezen belül az emlékülésen elhangzott előadások és felszólalások teljes anyagát tartalmazza. A megemlékezést a Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület kezdeményezte, amely fő feladatának tekinti, hogy megőrizze megyénk kiemelkedő pedagógusainak emlékét, gondozza szellemi örökségüket, tegye élővé a követésre méltó nevelési értékeket. Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné itt, Püspökladányban végezték példamutató iskolai nevelőmunkájukat pályakezdésüktől nyugalomba vonulásukig. Honismereti gyűjtő- és kutató szenvedélyük ébredése is egybeesett induló éveikkel, és ez a vonzalom kitartott életük végéig. A hűség és hivatástudat példái lettek ők a ladányiak szemében, s olyan életművet hoztak létre, amely meghaladta az emberi élet végességét. Városunk képviselőtestülete – jól ismervén e maradandó értékeket – egyetértéssel fogadta a kezdeményezést, s egyhangú határozattal döntött a megemlékezés megrendezéséről, teljes anyagi és erkölcsi támogatásáról. Ugyanezt tapasztaltuk a Püspökladány Város Közművelődéséért Közalapítvány részéről.

A 2001. év különösképpen alkalmasnak látszott az ünneplés időpontjának kiválasztására. Erre esett Dorogi Márton 90., Rettegi Istvánné és Kecskés Gyula 100. születési évfordulója. Ez évben volt 50 éves a Karacs Ferenc Gimnázium (ahol Rettegi Istvánné az alapítástól a nyugdíjazásig tanított, s ahol a városi múzeum létrehozásáig a Karacs Ferenc Iskolamúzeumot működtette), 1000 éves a magyar iskola, s még benne voltunk az országos millenniumi év ünnepi hangulatában.

2001. januárjában megalakult az az előkészítő csoport, amely az ünnepélyes alkalom minden részfeladatát – az első teendőktől az emlékkötet összeállításáig – szétosztotta. Ennek köszönhető, hogy a helyi hírközlők (Püspökladányi Hírek, Daru TV, PTV) riportjaikkal, interjúikkal és híradásaikkal a legszélesebb nyilvánosságot is bekapcsolták az eseményekbe, hogy az iskolák, a városi múzeum, a Művelődési Központ, a könyvtár és számos önkéntes segítő, közreműködő összehangoltan, egymást kiegészítve végezte munkáját, hogy mindezek eredményeképpen a megemlékezés méltó volt jeles elődeink érdemeihez, s hogy ez a kötet is megjelenhet. Köszönet érte!”

Szeretettel ajánlom figyelmükbe e tartalmas, színvonalas és méltó megemlékezést biztosító kiadványt!

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Sárréti hagyományos ételek szakácskönyve

(Püspökladány, 2013.)

Kiadta: Püspökladányi Tájékoztató Központ

Főszerkesztő: D. Sári Andrea

Nyomdai munka: Hektográf  Nyomda, Püspökladány

*

A képekre kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak!

*

A könyv bevezetőjében így ír szerkesztője a könyvről:

„…Vannak receptek, melyek anyáról leányra szállva már több évszázada készülnek a konyhákban a családok örömére. Megsárgult recepteket, füzeteket őriznek a ladányi háziasszonyok, igazi kincseket, hiszen a kultúránkhoz, múltunkhoz a gasztronómia is hozzátartozik.

Ezért született ez a kis könyv, hogy a Ladány Televízió „Sárréti fakanál” című sorozatában elkészített ételek receptjei tovább éljenek, s még szélesebb körben váljanak ismertté és használttá.

Olyan fogások elkészítési módját tartalmazza e receptgyűjtemény, melyek a sárréti ember ízlését tükrözik…

E gasztronómiai hagyományőrző kiadvány létrejöttét Dombi Imréné polgármester segítette és támogatta.”

**

Több éve már hogy útjára indult egy tv-sorozat a helyi médiában, amely hamar a nézők kedvencévé vált. A Sárréti Fakanálban a régmúlt időket elevenítették fel a lelkes vállalkozók, akik nagymamáink receptjeit készítették el. Nem csupán otthonukba engedtek be minket ezek az emberek, hanem kitárták a szívüket és megosztották velünk azokat a történeteket, melyeket az éppen főzött étel idézett fel emlékezetükben.

Napjainkban a boltokban már rengeteg félkész étel kapható, amit pár perc alatt elkészíthetünk, néhány évtizede azonban nem volt ilyen könnyű helyzete a háziasszonyoknak. Nagymamáink befűtötték a kemencét és fáradságot nem ismerve, hosszú ideig dagasztották a tésztát, hogy valami finomsággal kedveskedjenek szeretteiknek. Sőt, szűkös időkben is mindent megtettek azért, hogy meleg étel kerüljön a családi asztalra, akár 3-4  hozzávalóból is tudtak többféle laktató ennivalót készíteni. De az otthonuktól távol lévő pásztorok is ragaszkodtak a házi koszthoz, a bográcsaikban készítették el a maguk jellegzetes ételeit. Mivel romlandó élelmiszert nem vihettek magukkal, főleg száraztészta, krumpli és szalonna alkotta a táplálékaik alapanyagát. Ezek a receptek pedig generációról generációra öröklődtek és – elsősorban az idősebbek emlékezetében – máig élnek.

A sorozat alapján megszerkesztett Sárréti Fakanál című könyv tehát nem csupán egy receptgyűjtemény, sokkal több annál, a régmúlt idők felidézése az ízeken keresztül. A tradicionális konyha kedvelői számára igazi kincset jelenthet, hiszen a kezdő és a gyakorlott háziasszonyoknak egyaránt hasznos tanácsokkal szolgál.

K.CS.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Ezerarcú Püspökladány

Kiadta: Püspökladányi Tájékoztató Központ, 2012.

Szerkesztő: D. Sári Andrea

*

*

Ezen impozáns, 104 oldalas színes képeskönyv 2012. augusztusában jelent meg Püspökladányban. A kiadvány archív képek, régi képeslap-fotók és jelenkori felvételek bemutatásával igyekszik felvillantani a település változó arculatát, ugyanakkor a gyönyörű fotókkal gazdagon illusztrált könyv a nagyobb utcák, a város meghatározó épületeinek, helyeinek 20. század eleji és 21. század eleji képi ábrázolásával nemcsak a változást, de az állandóságot is szemléletesen érzékelteti. Míg az utcák összképe természetesen hatalmas változáson ment át a közel 100 év távlatában, megfigyelhető, hogy egy-egy monumentális épületünk hogyan dacolt az idő vasfogával, s őrizte meg őseink, elődeink kéznyomát a kíváncsi tekintetű utókor számára. Akárcsak honlapunk gyűjteménye, úgy e könyv is a változás és állandóság sajátos szintézisének megjelenítését tűzte ki célul az archív és jelenkori képek szinkronba állításával.

A település szobrainak, emlékműveinek bemutatása is helyet kap a kötetben, s röviden megismerkedhetünk a Püspökladányban élő, s alkotó Győrfi Lajos szobrászművész munkásságával is. Fotókat láthatunk rendezvényeinkről és az évszakok változásának színpompája is megörökítésre kerül.

A kiadvány szerkesztőjének szavait idézve, „a könyv nem ad történelmi áttekintést, szűken bánik a szavakkal, a beszédet – célja szerint – a fotókra bízza. A fotók pedig megmutatják, hogy Püspökladány – ez a 15 ezer lelkes város – milyen arccal fogadja az itt élőt és az ideérkezőt 2012-ben, s milyen volt, lehetett az élet, a házak, épületek, emberek egy évszázaddal ezelőtt a Sárrét szívében, a mi városunkban.”

A három nyelven íródott kiadvány előszavát Dombi Imréné polgármester írta, a könyv fülszövege pedig így határozza meg az album küldetését:

„Élsz egy városban, azt hiszed, ismered. Ó, dehogyis ismered! Ha azt akarod, hogy egy város a tied legyen, nyiss be a kapukon, fordulj be az udvarokba, sétálj föl a lépcsőkön, lebbentsd meg a függönyöket az ablakok mögött… Ha így teszel, lassan tied lesz a város, ahol élsz.” Ez volt a célunk. Hogy megtartsuk személyes életünkben a múló időt, megőrizzük, megrajzoljuk városunk arcát. Erről szól ez a képeskönyv Kedves Olvasó.

Szilágyi Attila fotós pedig úgy foglalta össze élményeit, hogy „a város, ahol élek, ahova hazajárok, egy új arcát mutatta meg. Észrevettem azokat az apró szépségeket, amelyekkel csak úgy együtt élünk, és amelyekre a hétköznapok rohanó világában talán fel sem figyelünk. (…) Remélem, sikerült az átélt élményeket néhány fotó segítségével átnyújtani e könyv forgatóinak is.”

Szívesen ajánlom figyelmükbe e fotókkal gazdagon illusztrált püspökladányi képeskönyvet.

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Gajdics Sándor:

“Örömet intő két kéz”, Csenki Imre

(Debrecen, 1992. – A Debreceni Református Kollégium Baráti Körének Kiadása)

*

 

  (Csenki Imre kézírásával ellátott könyv külső és belső borítója)

*

Az 1200 példányban megjelent könyvet maga Csenki Imre ajánlja családjának, valamint Ujfalussy József látta el előszavával.

Dr. Gajdics Sándor ny. főiskolai tanár nagy tisztelője volt Csenki Imrének, a püspökladányi születésű karnagynak és zeneszerzőnek. 175 oldalas kiadványával a 80. éves karnagynak tiszteleg, mely különleges összefoglalója Csenki életének és munkásságának, s a könyvben kitér ezek fontosabb állomásaira. A kötet nemcsak a karnagynak, de az általa vezetett Kollégiumi Kórusnak is méltó emléket állít.

 

Gajdics Sándor Püspökladányban 2012. 11. 25-én, a Csenki jubileumi kiállításon és emlékműsoron

A könyv tartalma:

Ujfalussy József: Előszó

Dr. Kiss Tamás: Örömet intő két kéz

Életrajzi utalások, gyökerek

A Mezőtúri Református Gimnáziumban (1937-1940)

Feledhetetlen 10 év Debrecenben

A Kollégiumi Kórus (1946-1950)

A Magyar Állami Népi Együttes Énekkara élén (1950-1957)

A szülőföld vonzásában 1950 után is

A Csenki életmű néhány kiegészítő dokumentuma

Források

M. Szilvia

***

Csenki Imre életéről bővebben olvashat a Könyvespolc rovatban található “Csenki Imre Emlékkönyv” összeállításban.

A Gajdics Sándor által írt könyvvel kapcsolatban további érdekességet olvashat a Publikációk rovat “A Csenki Kórus” című írásában.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Írta:  Fazekas Sándor

(Magánkiadás, Püspökladány, 2010.)

 **

 

 

**

 “Hosszú szünet után egy olyan tájékoztató kiadványt tart kezében a Tisztelt Olvasó, amely adatokat tartalmaz a püspökladányi Református Egyházközség elmúlt évszázadairól és annak történelmi hátteréről. A kis füzet a teljesség igénye nélkül készült. Célja: történelmi távlatokban bemutatni egy vallását, egyházát szerető, ahhoz minden körülmények között ragaszkodó és áldozatot vállalni tudó közösséget” írja a szerző a kötet utószavában.

A könyv körültekintő és alapos kutatásra épülő, nagy űrt pótló helytörténeti kiadvány, mely nemcsak a református templom, de az egyházközség történetének felkutatását és bemutatását is célul tűzte ki.

Fazekas Sándor, a könyv Püspökladányban élő írója – a helyi középiskolában szakoktatóként dolgozó mérnök-tanár –  a téma alapos ismerője, melyet színvonalas és képekkel gazdagon illusztrált kiadványban tár elénk. Az alázattal és elhivatottsággal végzett kutatás, s a tárgykör feldolgozása lényegre törő és olvasmányos kifejezésmóddal párosul.

.

*

A könyv tartalmának összefoglalója elolvasható honlapunk bal oldali menüoszlopában, a Templomok menü Református templom almenüjében.

Azt gondolom, hogy Fazekas Sándor könyvének mindenképpen ott a helye a Püspökladány története iránt érdeklődők könyvespolcán, melyet nagy szeretettel ajánlok!

M. Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Szabóky Csaba – Csóka György:

A  PÜSPÖKLADÁNYI  FARKASSZIGET  LEPKÉI

 (Erdészeti Tudományos Intézet, Budapest, 2008.)

***

 

 

A könyv borítója, s néhány oldala

***

Mindig szívesen ajánlom azon könyveket, kiadványokat, melyek településünk egyediségére, valamely különleges tulajdonságára kívánják felhívni a figyelmet. Ennek egyik legszebb  példája a most ajánlani kívánt könyv is.

Szerencsére egyre több fórumon, kiadványban olvashatunk a püspökladányi Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) múltjáról, céljáról, kiemelt feladatairól, melyek a szikes területek fásítási törekvéseire, kísérleteire irányulnak és melyek az országban is egyedülállóvá teszik jelentőségét. Arról talán már kevesebbet hallhatunk és olvashatunk, hogy milyen különleges állat- és növényfaunája van a Farkasszigetnek, s a területén található Arborétumnak. E könyv a püspökladányi Farkassziget gazdag lepkefaunáját mutatja be, szebbnél szebb – főleg a könyv szerkesztői által készített – fotók segítségével. A kiadvány igen részletes ismertetést nyújt a bemutatott lepkefajokról, melyeket főleg az Arborétumban működtetett fénycsapda segítségével sikerült összegyűjteni.

 „A püspökladányi Farkassziget egy zöld folt a szikes puszta tengerében. A Szikkísérleti Telep 1924-es megalapítása óta eltelt idő alatt a kezdetben fátlan területen 407 ha erdő jött létre. Ezek nagyrészt változatos korosztály- és fafajösszetételűek, közéjük gyepterületek ékelődnek. Az Arborétumban 480 fásszárú taxon található. 1996-tól kezdődően fénycsapda is működik itt. A Farkassziget egy értékes, gazdag sziget. Ezt bizonyítja lepkefaunája is. Az eddigi gyűjtések 905 lepkefaj előfordulását igazolták. Ebbe a gazdag faunába nyújt rövid betekintést ez a kis könyv.” (Olvasható a könyv fülszövegében)

 A Farkassziget területéről – a könyv egyik fejezetében ismertetett – 18 védett lepkefaj került elő. Hangsúlyozni kell azonban – melyre a szerzők is felhívják figyelmünket – hogy nemcsak a törvény által védett, eszmei értékkel felruházott fajok jelentenek értéket, hanem a területen található fajok összessége képezi a valódi értéket.

A védett lepkéken kívül több tucat faj is kiemelkedő jelentőséggel bír. Számos olyan lepke farkasszigeti előfordulásáról tájékoztat a kiadvány, melyek magyarországi megjelenése csupán az elmúlt évtizedekben vált ismertté.

A szerzők bemutatnak olyan lepkefajokat is, melyek első hazai példányai a kiadvány megjelenése előtt pár évvel kerültek elő a Farkasszigetből. Igazán különleges gyűjteményt tartalmaz e könyv, melyet ajánlok megismerésre.

Óvjuk s védjük együtt mi is épített és természeti értékeinket!

 

(Az Arborétum múltjának megismeréséhez ajánlom szíves figyelmükbe a bal oldali menüoszlopban található Határaink menü Arborétum fejezetét, melyben egy 1983-as kiadvány segítségével ismerhető meg a püspökladányi Arborétum története, feladatai és céljai.)

Megyaszai Szilvia

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata, 2002.

Szerzők: Joó Attila és Dr. Nagy Attila

Készült: Hektográf Nyomda, Püspökladány

***

A Püspökladányi Kalauz borítója, s néhány oldala

***

E 48 oldalas kiadvány 2002-ben jelent meg, nagy űrt pótolva a Püspökladányról addig megjelenő kevés kiadvány sorában.

A kiadvány szerzői a teljességre törekedtek, a lehetőségek adta keretek között – 48 oldalon –  igyekeztek bemutatni a város címerét, általános természeti jellemzőit, történetét és turisztikai szempontból legérdekesebb látnivalóit, röviden felvillantva a környék főbb nevezetességeit is. A könyv tartalomjegyzéke részletesen szemlélteti a műben foglaltakat.

Sok ismeret kerül e könyvecskében összefoglalásra, mely arányaiban igyekszik ötvözni Püspökladány múltjának és jelenének, nevezetességeinek, turisztikai vonzerejének bemutatását.

Szerzői történelmi jártassággal és helytörténészi lelkesedéssel törekedtek a méret adta lehetőségek kihasználására. A kiadványban sok korabeli, de főleg a szerzők által készített színes fotó reprezentálja a leírtakat.

Dr. Molnár László polgármester a könyv előszavában kiemelte, hogy  “a szerzőpáros külön érdeme, hogy lévén gyökereikben is püspökladányiak, nemcsak tollal, szívvel-lélekkel alkották meg e művet.” A helytörténet részévé vált könyv 500 példányban jelent meg, de ma már kereskedelmi forgalomban nem kapható, a nagy érdeklődésre való tekintettel hamar elfogytak példányai.

A kiadványt a püspökladányi Hektográf Nyomda készítette el, mely hosszú évek óta lelkes támogatója a püspökladányi szellemi kultúra megőrzésének!

 

M.  Szilvia