Kecskés Gy.: Püspökladány története…

2012.06.01.

/Kiadta: Püspökladány Nagyközség Tanácsa, 1974./

 

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Könyvajánló:

Könyvespolcom egyik legkedvesebb darabját szeretném először bemutatni. Amikor kezembe veszem és fellapozom e könyvet, a megsárgult oldalak láttán, a kissé dohos, áporodott szagú lapok illatának hatására minden egyes alkalommal megelevenedik a gyerekkorom. Az a gyönyörű gyermekkor, ami oly sok kedves emlékkel teli és amelyek szüleim után, a nagyszüleimhez kapcsolódnak. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy ezzel mindenki így lesz, aki fellapozza ezt a könyvet. Visszautazik az időben, saját gyermekkorába, sőt a szülei, nagyszülei, dédszülei és ősei
gyermekkorába is.

Ez a könyv egy igazi és valós időutazásra hívja az olvasót. Aki egy kicsit is szereti Püspökladányt, aki szeret itt élni, vagy szeretett itt élni, az nem tudja ezt a könyvet úgy letenni, hogy ne lelné benne örömét. Ha másért nem, fellapozza azt az utcanevet, ahol él, vagy élt, vagy annak az iskolának a nevét, ahol tanult és megtudja annak történetét, illetve ami arról fennmaradt. Ki ne szeretne valami érdekeset, valami rég elfeledettet megtudni saját, közvetlen lakókörnyezetéről és ezáltal a saját múltjáról is?

Emlékszem, mikor kisiskolás koromban nagyszüleimnél belelapoztam e könyvbe, nem értettem, sőt még furcsálltam is ezen ABC-rendbe szedett történelmet, ma pedig már ezt tartom az egyik legnagyobb érdemének. Ettől olyan igazi és olyan részletgazdag, a szó legszorosabb értelmében vett
hely-történet. Ez a könyv sokkal több, mint egy történelemkönyv, hisz míg utóbbiak a „nagyvilág” eseményeit mutatják be, addig ez a könyv a mi elődeinkről, a mi gyökereinkről szól. Arról az óvodáról, iskoláról, ahova nemcsak mi, de szüleink, nagyszüleink, s az ő szüleik jártak; azokról a templomokról, amiknek tornyaira ugyanúgy felnézhettek ükszüleink is, mint mi most; azokról az utcákról, ahol mi járunk és jártak annak idején ők is (csak akkor ők még rendszerint térdig érő sárban) és azokról az emberekről, akik száz, vagy annál is több éve ugyanazokon a helyeken fordultak meg és éltek, mint mi most. Ez a könyv a történelmet emberközelivé teszi, amit itt érzünk, látunk magunk körül, ha végigmegyünk az utcán, vagy kinézünk az ablakon. Ha létezne ilyen kategória, Kecskés Gyulát nevezném a „legladányibb ladányinak”, aki életéből közel 44 évet szentelt szülőfaluja múltjának felkutatására és megörökítésére. Nélküle mi sem ismernénk ilyen részletesen Püspökladány történetét. Kecskés Gyula 44 év alatt több száz régi dokumentumot nézett át és több embert hallgatott meg a múlt feltárása céljából, mint azóta bárki más ebben a témában.

Azt gondolom, hogy ez a varázslatos fotógyűjtemény, ami ezen a weboldalon tárul elénk, időben és térben leginkább e Kecskés Gyula által írt könyvvel ér össze. Hisz míg Kecskés Gyula bemutat egy-egy utcát, vagy régi épületet a múltból, megosztva annak összes ismert adatát is az olvasóval, addig ezen a weboldalon meg is nézhetjük, hogyan néztek ki ezek az Ő korában, vagy esetleg sokkal régebben.

Azt gondolom, ezt a könyvet sok püspökladányinak nem is kell bemutatni, hisz ott állnak legtöbbünk könyvespolcán, de mindig jönnek az újabb és újabb generációk, akik erről talán még soha nem is hallottak. Különösen azért, mert e könyv 1974-ben 1000 példányban készült el, s azóta sem került újabb kiadásra. Ezért az ő kedvükért egy rövid áttekintést is szeretnék adni a könyvről. A műben helyet kapott egy bőséges forrásjegyzék, mely oldalakon keresztül sorolja a helyenként akár 200 éves dokumentumokat is, amiket Kecskés Gyula a könyv elkészítéséhez, kutatómunkája során áttanulmányozott. Ezután részletes bemutatásra kerülnek a könyvben Püspökladány nevének eredetére vonatkozó hipotézisek.
Ezt követi a könyv két legterjedelmesebb része, azaz Püspökladány alfabetikus-rendbe szedett belterületi és külterületi helyneveinek bemutatása, kitérve azok keletkezési idejére, körülményeire, sok helyen értékes helytörténeti adalékokkal kiegészítve. A könyv végül korabeli térkép-adatokkal és nagyon értékes régi fotógyűjteménnyel zárul. A könyv felbecsülhetetlen ismeretanyagot dolgoz fel és ad át a mai kor emberének.

É. Kiss Sándor ezt írta a könyvről s szerzőjéről 1976-ban: „A szülőföld iránt érzett szeretetnek és a lelkiismeretes gyűjtőmunkának szép tanúja ez a könyv. Közzéteszi benne a szerző több, mint négy évtizedes kutatásainak eredményeként Püspökladány 2150 helynevét. A nevek eredetét és jelentését eredeti kútfőkből és élő hagyományokból magyarázza és értelmezi úgy, hogy közben megismerjük a község népének és földjének eseményekben és változásokban gazdag történetét. (…) A könyv legnagyobb értéke tudományos megbízhatósága. Ami Püspökladányra vonatkozólag az Országos Levéltárban, három megye levéltárában, a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltárában, községi, egyházi, társulati irattárakban, tagosítási jegyzőkönyvekben fellelhető, mind felkutatta. Megkereste és megvizsgálta a régi kéziratos térképeket, összesen 41-et.
Az 1351-1800-ig terjedő időszakból több, mint 1300 kútfőt tanulmányozott át, a későbbi időkből még többet.”

Nagy szeretettel ajánlom e könyv olvasását mindenkinek! (Sajnos a könyv kereskedelmi forgalomban már nem kapható, de a helyi könyvtárban biztosan, a nagyszülők, dédszülők szekrényeinek mélyén pedig nagy valószínűséggel megtalálható.)

Végül szeretném idézni az első nagy ladányi lokálpatrióta, Kecskés Gyula tanító bevezető gondolatait: „Őrizze ez a könyv azok emlékét, akik Püspökladány földjét verejtékükkel öntözték, ellenség dúlása után hamvaiból annyiszor újjáépítették, utódaiknak megőrizték, és akik a lakosság boldogulásán, életének javításán a letűnt századokban vagy a közelmúltban fáradoztak és ma is munkálkodnak.”

Megyaszai Szilvia

***

Kitekintő:

Kecskés Gyula

Kecskés Gyula tanító 1901. július 12-én született Püspökladányban. Elemi iskoláit Püspökladányban és Mezőtúron, polgári iskoláit Püspökladányban végezte, tanítóképző főiskolát Debrecenben végzett. Először a helyi fiúiskolában tanított magyart, történelmet, földrajzot, kézimunkát és tornát. Majd később a helyi református egyház tanítója lett. Tanítói pályája mellett 1937. őszén átvette „A Püspökladány és vidéke” című hetilap szerkesztését, melyben főleg Ladány és környéke történeti és néprajzi ismereteinek átadása volt a fő célja. A lap 1939. októberében szűnt meg. A háború után résztvett a község életének és a helyi közigazgatás újjászervezésében. Lelkész és másodlelkész hiányában 1944. november és 1945. áprilisa között a református templomban tartott istentiszteleteket. 1938-50 között a helyi iparitanonc iskolában is tanított. 1929-ben kezdte a város történetét kutatni és ez a gyűjtőmunka szinte élete végéig tartott. Nagy lelkesedéssel és kitartással végezte munkáját, akárcsak a helytörténeti kutatómunkát is. Kecskés Gyula néptanító 1987. december 31-én, 87 éves korában hunyt el.

 

***