Rácz Endre: Délibáb

2016.10.22.

A Sárrét pásztorköltője

.

Rácz Endre: Délibáb és Rózsakert

(Szerep, 2016)

 

Nagy várakozással nyitottam ki a napokban megjelent verseskötetet, mely Rácz Endre tollából született. Kíváncsiságom abból fakadt, hogy az internet világában (egy közismert közösségi oldalon) már hónapok óta követtem nyomon a szerepi-nagyrábéi költő nagyszerű verseit, amik minden egyes alkalommal elvarázsoltak. Mivel a könyvbemutatón sajnos nem tudtam résztvenni, így nagy örömömre szolgált, hogy a költő maga küldte el számomra személyes ajánlóval ellátott kötetét, amit képtelen voltam letenni mindaddig, míg végig nem olvastam annak első ciklusát.

Nem vagyok irodalomkritikus, így csak saját élményeimet és benyomásaimat tudom megosztani e kivételes verseskötettel kapcsolatban, melyet őszinte tisztelettel ajánlok a Püspökladány Anno honlap olvasóinak figyelmébe is!

racz-endre-verseskotete

Rácz Endre versei magával ragadóak, hiányzik belőlük a mesterkéltség, ő az az ember, aki együtt lélegzik a puszta szikes talajával, s a múlt és a természet iránti tiszteletét a lehető legtermészetesebb módon önti rímekbe. Mivel maga is követi, ápolja a pásztorhagyományokat, ez teszi verseit hitelessé, autentikussá számomra. Ő az a kivételes ember, aki nemcsak a tollat, de a karikás ostort is ugyanolyan jól forgatja, s kinek a pásztorgúnya természetesebb viselet bármi másnál.

A Délibáb és Rózsakert című verseskönyv első kötete a „Századok nyomában” alcímet viseli, melynek oldalain a régi Sárrét és Hortobágy világa elevenedik meg, annak egykor élt lakóival együtt. Verseit olvasva nemcsak a táj kel életre előttünk, és szinte érezzük a nap szárította föld illatát, halljuk a legelő csordák kolompolását, de magát az embert is látjuk a tájban. A távoli horizonttól eljutunk a nehéz sorsú, de azt elfogadó ember lelkéhez is, s érezzük annak minden apró rezdülését. Számomra megkapó az a finomság, ahogy egy-egy emberi sorsot megragad és elénk tár a költő.

Rácz Endre jellemábrázolása zseniális (pl. Laci bácsi versek, Czinege versek), sok esetben sejthető, hogy valós személyekről, esetleg szűkebb környezete,  szülőfaluja világában élő, vagy egykor élt ismerőseiről íródhattak költeményei. A jó ízlés határain belül jellemez, sok esetben humorral fűszerezve sorait. Verseinek közkedvelt szereplői a régi alföldi betyárok, a pásztoremberek, kiknek élettörténetei, annak epizódjai érzelmekkel átszőttek. Költeményei olykor egy-egy történetet mesélnek el, s sárréti legendákat, helytörténeti eseményeket is feldolgoznak (pl. Kádár vitéz, A szerepi csonka-torony, Zádor hídja stb). Versei felhívják a figyelmet a földből és állattartásból élő emberek nehéz sorsára, ugyanakkor gazdag érzelemvilágára is.  Rácz Endre időnként kitekint az egyes emberek, embertípusok ábrázolása mögül, s mély társadalomkritikával ad hangot elkeseredésének (pl. A miniszter zakója, Az ország háza című verseiben).

A verseskötet második ciklusában, a „Bolondos álmodó”-ban található költemények már elsősorban a költő lelkébe engednek betekintést, ki megértésre, megerősítésre, emellett szeretetre, szerelemre vágyik, s ki sokszor bizonytalan önmagában (pl. Szeresd a költőt).  Verseit olvasva azt gondolom, hogy Rácz Endre egy őszinte, mély érzésű ember, ki a legegyszerűbb dolgokat, megfogalmazhatatlannak tűnő érzéseket is szavakká formálja, s mond ki bennünk is kavargó gondolatokat különlegesen szép köntösbe öltöztetve. Annyira esendő és őszinte, s ettől emberi számomra. Költeményeiben nincsenek jól megkomponált, elcsépelt frázisok, véleményem szerint nagyszerű költői képeket alkot.

Versei dallamosak, szókincse választékos, szóhasználata a múltat idéző, de a modern kor emberének is fülbemászó.

Rácz Endrét mesteri jellemábrázolása, tájleíró és a hagyományokat hűen, a múltat tisztelettel idéző versei, valamint stílusa a nagy költők közé emelik. Nemcsak szülőfaluja, de a Sárrét is büszke lehet rá.

E költemények világa közel áll hozzám, szerzőjük egy érzékeny és a múlt értékeihez, a hagyományokhoz hűen ragaszkodó sárréti „álmodó”, kinek Délibáb és Rózsakert című verseskötetét szeretettel és tisztelettel ajánlom a Püspökladány Anno honlap olvasóinak figyelmébe!

Megyaszai Szilvia

*

szerepi csonka torony

 

Rácz Endre:

A CSONKA-TORONYNÁL

A semmi közepén ott áll magányosan.
Ki tudhatná miért, ki tudhatná hogyan?
Bizony-bizony titka rég a múltba vészett,
Marva testét idő, marva zord enyészet.

Néha ott megállok, s mintha szólna hozzám:
Mintha múltunk ócska könyveit lapoznám,
Rémlenek előttem régi-régi képek…
Némely’ úgy tűnik fel, akár csak lidércek.

Néha látni vélem szorgos, nyüzsgő népét.
Tömött kaptárait, benne édes mézét.
Kápolnáját, melyben, suttogó imával
Zeng hála az Úrnak, szívek szép szavával.

Körülötte a nád, mintha erdő volna,
S húrjain a szellő, mintha csak dalolna.
Benne, akár csillag, milliónyi fészek.
Madár-hada, felhő, ha az égre térnek.

Színtiszta vizében, ”hal-pénze” csillámlik.
Fentről nézve, mintha tündér… hogyha játszik.
Isten bő-kedvében teremté e földet:
„Tessék, szegényember, eleget gyötörtek.”

Később csöndet látok, vén barátot, árvát.
Nevét már feledte… egyet nem: magányát.
Fülébe, naphosszat, kínzó szavak szállnak:
Nem halhatsz meg addig, míg e falak állnak!

Látom pusztulását régi dicsőségnek.
Falaknak omlását, fényét új reménynek.
Janociust, amint hívja teremtője…
És ő boldogan ment… de most már végsőre…

Szent György monostorát elnyelték az évek.
Nem láthatja azt más, csupán csak a képzet.
Nem maradt már semmi, csak egy árva halom:
Szerep csonka-tornya, mint égi irgalom…

(Szerep, 2015)

*

racz-endre

.

HOGY KI VAGYOK ÉN…

.

Hogy ki vagyok én a végtelenben?

Egy kóbor, eltévedt pásztor csupán.

Ki a nagyvilágban tévelyegve,

Cifra-nyájról csak álmodik ma már.

 

Kutam apadt, ágasa rég kidőlt,

Az állásom is gaz-lepett, sivár.

Miközben nézem a múló időt,

És egy romba dőlt, porladó tanyát.

 

Elvesztem a saját életemben,

És már csak vendég vagyok a pusztán.

Hát ez vagyok én a végtelenben:

Egy kóbor, eltévedt pásztor csupán.

(Szerep, 2008)

 

*

Rácz Endre néhány további versét Vers-képek/Ladányi hangulatok rovatunkban is megtalálhatják.

*

Versillusztrációk: Rácz Endre Facebook-oldala

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz