Közintézmények

2016.06.29.

 ***

Hágen András olvasónk levélben keresett meg, aki gyógyszerész felmenője történetét kutatva értékes helytörténeti ismeretekre is szert tett, s ezek további adatgyűjtésre ösztönözték természetesen honlapunkat is. Hágen András az alábbi érdekes, püspökladányi vonatkozású információkat osztotta meg honlapunkkal:

„Felmenőim között volt egy gyógyszerész, Hágen Sándor, aki 1875-től 1901-ig üzemeltette a gyógyszertárat Püspökladányban.

Hagen Sándor 1856-ban szerzett diplomát Bécsben, és beosztott gyógyszerészként (akkori elnevezéssel segédként) dolgozott Gyulán 1856-1857-ben (forrás: Gecsei Lajos Gyógyszertárak Gyógyszerészek· 1850-1875 Gyógyszerészettörténeti emlékek Békés vármegyéből, 91. oldal). 1871-től a Püspökladányi “Megváltóhoz” gyógyszertárban dolgozott (forrás: A Debreczen-Biharmegyei Gyógyszerész-testület története 1861 óta, 170. oldal).  Az 1887. évi Gyógyszerészek Évkönyve még mindig Püspökladányban említi (192. oldal). Az 1890-es évkönyv Haagen Sándor néven ugyanott említi. Az 1896-os évkönyvben megint Hagen néven szerepel ugyanott (241. oldal). Az 1900-as évkönyvben szintén Hagen néven található, ugyanott (204. oldal). Az 1901-es Gyógyszerészi Zsebnaptárban Hagen néven ugyanott, immár utoljára (163. oldal). Az 1902-es Gyógyszerészi Zsebnaptárban ugyanitt már Batáry István dr. szerepel (179. oldal). Az 1903-as Gyógyszerészi Zsebnaptárban ugyanitt szintén Batáry István dr. szerepel (173. oldal). Az 1907-es évkönyvben ugyanitt Harsányi Lajos neve került feltüntetésre (192. oldal).

Összességében, 1856-tól a jelek szerint 1901-ig működött a pályán Hagen Sándor, 45 éven át. Ezen belül 1871-től 1901-ig, azaz 30 éven át a püspökladányi Megváltóhoz Gyógyszertár személyi jogos gyógyszerésze volt (Ő volt a vezető). Diplomáját kb. 21 évesen szerezhette, azaz kb. 1835-ben születhetett, amivel remélem, nem tévedek túl sokat. Nem feltétlenül hunyt el 1901-1902 környékén (amikor kb. 66-67 éves volt), de ennek is megvan a valószínűsége. Lehet, hogy csak nyugalomba vonult.”

***

A püspökladányi patikákkal kapcsolatban Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvében az alábbi információk kerültek összegyűjtésre:

1855-ben már volt patika a községben, Miscei Antal helybeli gyógyszerész neve maradt fenn a kolera-járvány időszakából. A századfordulón (1900 körül) már két gyógyszertár is üzemelt Püspökladányban. Az egyiket „régi patikának” nevezték és a Kossuth u. 5. szám alatti házban működött. Az 1920-30-as években volt tulajdonosa után – de még az 1970-es években is – Birtok-patikának hívták. A másik gyógyszertár a Rákóczi u. 1. szám alatti házban nyílt, a későbbi hússzék helyén. Ez volt az „új patika”, melyet Werner Gyula működtetett. Werner Gyula halála után utóda költöztette át az intézményt a községháza alá, az 1930-as évek elején. Ezt később a benne évtizedekig dolgozó tulajdonosról Skoumal-patikának nevezték.

***

Nedolay-ház 1956.

A Nedolay-ház 1956-ban (Rákóczi u. 1-3.) – (Fotó: Némedy József)

A Püspökladány Anno honlap Nedolay-házról (ITT olvasható) készített korábbi összeállításában az alábbiak olvashatóak Werner Gyula Rákóczi u. 1-3. alatti épületben bérelt gyógyszertár- és lakrész-bérleményéről:

A Püspökladány Anno honlapon bemutatott Némedy-hagyatékban fennmaradt bérleti szerződés szerint a Nedolay-ház déli oldalán 1905-től Werner Gyula szepesszombati okleveles gyógyszerész, később püspökladányi lakos volt a bérlő (kb. 1927-ig), aki 1905-ben még 1.000 korona, 1926-ra már évi 22.000.000 korona „bérösszeget” fizetett (ezután vezették be a pengőt). Ez az egy adat is jól mutatja, hogyan értéktelenedett el a fizetőeszköz 20 év alatt, az első világháború okozta nehéz gazdasági helyzet következtében.

Werner bérleti szerződés - 1905 - 1. oldala

Werner Gyula gyógyszerész bérleti szerződésének első oldala 1905. évből (Püspökladány, Rákóczi u. 1-3.) – (Dokumentum: Némedy József)

Werner bérleti szerződés - 1905 - 4. oldala

Werner Gyula gyógyszerész bérleti szerződésének utolsó, 4. oldala 1905. évből (Püspökladány, Rákóczi u. 1-3.) – (Dokumentum: Némedy József)

A Werner Gyula által bérelt rész a Nedolay-házban az alábbi volt: „a püspökladányi 113. ö.i. számú háznak a déli oldalán levő 10 öl hosszu, 4 és ½ öl széles egy bolt helyiség, ebből nyíló 2 lakó szoba, konyha, az ezen lakrészek felett elterülő padlás, különálló 3 kisebb helyiséget tartalmazó melléképület, kút, pincehelyiség s a hozzátartozó külön udvart magában foglaló lakrész”. Egy másik irat így jelöli meg az épület elrendezését: „két házasbelsőség, az egyik gyógyszertár lakással, és egy másik 5 szobás házasbelsőség mellékhelyiségekkel és alsóépületekkel.” 1935 körül Spizt Henrik és neje, 1937 körül már Lőrincz János üzemeltette a gyógyszertárat. 1938-ban megszűnt a gyógyszertár-bérlemény az épületben, melynek helyiségét Herskovics Samu kereskedő vette bérbe.

***

városháza

A községháza a Hősök tere 1. alatt az 1980-as években, mely alatt a gyógyszertár működött, működik (Fotó: Kárai Lajos)

.

A LADÁNYI HÍRADÓ 4/1980. számában található „Ladányi patikák…” című írás „Hősök tere 1. sz. gyógyszertár története” alcímmel jelent meg 1980-ban. A szerző neve sajnos nem került rögzítésre a Nagyközségi Tanács hivatalos lapjában, de aki információval rendelkezik a kilétéről, kérem, jelezze!

„Elgondolkodtató, hogy ismerjük az öt földrész, hazánk és lakóhelyünk történetét, de keveset tudunk munkahelyünk múltjáról, arról a helyről, ahol napjaink egyharmadrészét eltöltjük. Küszködve e gondolattal elindultam feltárni a feledés homályába burkolódzott múltat. Kíváncsian kutattam és a tudomásomra jutott hiteles, de hézagos adatokat avatatlan kézzel papírra vetettem, melyet nagy szakmaszeretettel ajánlok a história iránt érdeklődő közönségnek.

Patikánk kb. 80 éves múltra tekint vissza. Ez a múlt bizonyára hasonlít más falusi patikák történetéhez, eltér azonban helyi sajátosságokban. Püspökladány járási székhely és a környező falvakból idejártak az emberek ügyes-bajos dolgaikat elintézni, természetesen az orvosságot is többnyire itt váltották ki, különösen mikor még a kisebb településeken nem voltak patikák.

Gyógyszertárunk 1906-ban nyílt meg a Rákóczi út 1. szám alatt. Első tulajdonosáról ma is sokan Werner-patikának nevezik. Werner Gyula felvidéki cipszer családból származott. Családja több nemzedéken át volt gyógyszerész.  Kiválóan képzett szakember volt. Állandó derűjével közkedvelt egyénisége maradt haláláig Püspökladánynak. Gazdag ember volt a gyógyszertári jog és patika birtokosa. Nagy forgalmat bonyolított, a legtöbb adófizetők, a virilisek közé tartozott, nagyon jól keresett. Gyógyszertárának a „Reménység” címet adta.

A gyógyszerész és a betegek közt régen partiarchalis volt a viszony. A drága orvosi gyógykezelés miatt szívesebben mentek panaszaikkal a gyógyszerészhez tanácsot vagy orvosságot kérni. Ezt könyebb, nyilvánvaló esetekben meg is kapták. Bíztak benne. Betegségükön kívül elmondták személyes dolgaikat, a nagyobb családi eseményeket és a napi híreket. Szükség esetén hitelbe is megkapták a gyógyszert. Szokásban volt, hogy a megszabott áron kívül csirkével, tojással, kacsával stb. fejezték ki hálájukat a betegek. A bizalmas légkör vonzotta az embereket. A falu előkelősége is szívesen járt be napközben. Ott beszélgettek, barátkoztak.

Ránézésre a patika nem hasonlított a maiakra. Az ajtó fölött üvegtartályban mécses, majd petróleumlámpa égett.  Három helyiségből állt. Volt egy officina, mellette a labor. Itt készítették a gyógyszereket, áztatták a drogokat, desztilláltak és egy kis ügyeletes szoba. Az officinával, az ajtóval szemben polcos szekrény állt, készenlétben egy-egy tükör, felül négy gipsz-szobor. A szekrényben rekeszekben helyezték el az alapanyagokat tároló fehér, fedett porcelán tégelyeket és a kevés számú gyári készítményeket, melyet Budapestről a Chinoin gyártól kaptak. Előtte állt a tára asztal.

Szép faragott sötét bútor. Rajta helyezték el magas üvegedényekben a gyógycukorkákat, nagyon kívánatos formájú színes, habos édességet. Mellette üvegezett részben voltak a kozmetikumok, púderek, szappanok, kölnivíz, kenőcsök, melyeket a gyógyszerész maga készített régi, családi receptjei alapján. Különösen nagy forgalmat bonyolított le a híres locsolóvizével. Literszámra készítette előre.

A gyógyszerész egy laboránst alkalmazott. 1925-ig Seresné dolgozott, majd a ma is élő Puskás Jánosné lépett be. Tőle tudom, mi volt a dolga egy laboránsnak. Segített a gyógyszerkészítésben, nagy mennyiségű kenőcsöt kikevert, abban az időben nagyon sok ladányi kenőcs fogyott. Vizet hordott a kútról, desztillált egy pálinkafőzőhöz hasonlító réz üstben, egyszerre 25 litert. Alkalmanként kiszolgált, mérte a kölnit. Járvány idején Debrecenbe utazott áruért. A takarítást is ő végezte. 22 évet töltött el a patikában. Ez idő alatt két főnöke volt. 1927-ben Werner Gyula meghalt. 1928-29-ben Szabó József vette át a patikát. 1930-ban Spitz Henrik lett a tulajdonos, üzlettársa Gergely István volt.  A tulajdonos maradt, csak az üzlettárs változott.  Gergely István helyett Dér Miksa lépett be.

1936-ban Lőrincz János lett a tulajdonos és maradt a régi üzlettárs, Dér Miksa. A zsidóüldözés idején az üzlettárs változott és 1938-ban már Lőrincz János egyedül vezette a patikát. Ő költöztette át a mai helyére (Hősök tere 1. alá, a Szerk).

Újabb tulajdonosa id. Skoumál Jenő lett. Itt dolgozott a háború idején is, csak kevés időre zárt be. Ez idő alatt a patikát feltörték. A gyógyszerkészletet, az edényzetet tönkretették, széthurcolták.

A háború után visszajött a régi tulajdonos és elkezdte a helyreállítást, amit fia, ifj. Skoumál Jenő folytatott és fejezett be, küzdve a háború pusztítása okozta nehézségekkel, alapanyaghiánnyal, inflációval. Nehéz lehetett árut rendelni és visszafizetni abban az időben, amikor 1 doboz Bayer Aspirin tbl. ára 500 millió pengő + 5 % forgalmi adó volt, 10 por pedig, aminek alkotórésze 5 g Acisal + 0,20 g Codein 512 millió pengőbe került. Ilyen és hasonló körülmények között kellett a teljesen üres patikát a holtpontról kimozdítani.  A gyógyszerész ezt a feladatot nagyon lelkiismeretesen oldotta meg. Állandóan utazott, úgy szerezte be a gyógyszereket. Minden pénzét áruba fektette. Az Arzonol vegyészeti gyártól, a Chinointól, a Töröklabortól, Baeder illatszergyártól vásárolt. Néhány év leforgása alatt a környék legjobb patikájává varázsolta. Államosításkor a megyében a Mihalovics féle patika után itt volt a legnagyobb gyógyszerkészlet. Emelkedett a forgalom is.

Az egészségügy szocialista átszervezése utolsó lépéseként államosították a patikákat. Gyógyszertárunkra 1950. VII. 28-án került sor. Barta Károly kapott megbízást a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökétől, a gyógyszertár állami tulajdonba vételére. Leltárt készítettek, állami tulajdonba került az épület, a bútorzat, az álló és fogyóeszköz és a gyógyszerkészlet speciális és magisztrális. A tulajdonosok, mint munkavállalók dolgoztak tovább a Gyógyszertári Központ alkalmazásában. Új korszak kezdődött a gyógyszertár történetében. Megszűnt az üzleti jellege. 1950. VIII. 11-én új vezetőt kapott a gyógyszertár Polgár Károly személyében. Ő több mint egy évtizedig dolgozott itt. Ez idő alatt sok, számszerint tíz fő beosztott gyógyszerész változott. A vezető mellett id. Skoumál Jenő és egy takarító dolgozott. Ebben az időben a Gyógyszertári Központ nagy átalakítást végzett a patikában. Az officinában a bútorzatot átépítette. Az épületben egy magisztrális és egy speciális raktárt és mosogatót képezett ki.  A hiányos edényzetet részben pótolta. A társadalombiztosítás kiszélesítésével és az életszínvonal emelkedésével megnövekedett a lakosság gyógyszerigénye. Egyre több vényt váltottak ki, 15 % térítés ellenében. A gyógyszer árának a 85 %-át a Társadalombiztosítási Főigazgatóság fizette. Ezért a vényeket központi számlázásra kellett a számlaforgalmi csoporthoz beküldeni. A taxálással, a vények kezelésével és a forgalom növekedésével lényegesen megnőtt a munka. Több szakképzett dolgozóra volt szükség. 1954-ben 1 fő technikuslépett be, Szuromi Istvánné. Későbbiekben ez a szám megsokszorozódott. 1960-tól megindult a technikusképzés. Folyamatosan iskolázták be a jelölteket, akik az iskola elvégzése után itt maradtak dolgozni. 1961. VII. 22-én új vezető, Eszenyi Róza került a gyógyszertár élére. 1962. VII. 27-ig dolgozott itt. Ekkor a patika bezárt. Egy új, komolyabb átalakítást végeztek rajta. A forgalom növekedése nagyobb gyógyszerkészletet igényelt. Ennek raktározására a régi, szűk raktárak alkalmatlannak bizonyultak. Elkerülhetetlen volt a bővítés. Renoválás után ifj. Skoumál Jenő vette át a patikát. Az egész község gyógyszerellátását biztosította, mivel a másik gyógyszertár is átalakításra szorult, bezárt. A másik gyógyszertár megnyitása után az események gyorsan peregtek. Tovább növekedett a forgalom, amit az 1963-ban megépített Megyei Rendelőintézet alközpontja csak fokozott. Az 1965-ös leltári év forgalma: 2.973.000 Ft volt. Tíz év múlva ez több mint háromszorosára nőtt: 10.600.000 Ft-ra. A gyógyszertár dinamikusan fejlődött. A nagy létszámú kollektíva összekovácsolódott és dolgozott mint a megolajozott gépezet. Állandóan új tagok léptek be, akik hamarosan beilleszkedtek az új környezetbe. És ismét jelentkezett a periódikusan ismétlődő probléma. Kicsi a patika. Újabb renoválás következett. Bevezették a vizet, fürdőszobát létesítettek és egy nagy tágas magisztrális raktárt. Felvette a patika jelenlegi formáját.

1974. VII. 1-én több évtizedes munka után a vezető egyben járási főgyógyszerész elbúcsúzott a patikától, átadva tapasztalatait fiatal munkatársainak.

Új vezető Kovács Zoltánné kapott megbízást a gyógyszertár vezetésére és járási főgyógyszerésszé nevezték ki. Ő vette kezébe az irányítást egy évtizedes gyakorlattal a háta mögött. Megalakult a szoc. brigád. Ebben a szellemben dolgozott tovább a kollektíva. Bonyolította a nap mint nap növekvő forgalmat. Növekedett a közületi igény is. A legnagyobb munkát mégis a hetente számlázásra beküldött több ezer vénnyel való adminisztrációs munka jelentette. A túlzott gyógyszerfogyasztás és adminisztrációs munka elkerülésére 1977. I. 1-én az Egészségügyi Minisztérium új rendeletet adott ki. Ennek értelmében a betegek állampolgári jogon kapják a gyógyszert és csak térítési díjat fizetnek. Így a térítésmentes és gyógyászati segédeszköz vényeken kívül más vény nem kerül elszámolásra. Az új rendeletet a dolgozók és a betegek hamar megtanulták. Egyre gördülékenyebben megy a munka. És már jelenidőben beszélünk. A szárnyaló idő elröpített bennünket a mába. Itt időzünk el egy kicsit. Jelenlegi létszámunk 33 fő.

A vezető Kovács Zoltánné, vezetőhelyettes Tóth Imréné, beosztott gyógyszerészek Nagyné Pető Éva, Csáti Erzsébet. 14 fő asszisztens, a fő asszisztens jelölt, 1 fő pénztáros, 4 fő csomagoló, 6 fő takarító. A forgalmunk havi 550 ezer forint. Patikánk a járás legnagyobb forgalmú gyógyszertára. Mi látjuk el a közületeket, a helybeli és környező községek tsz-eit. 1979-től Állatgyógyászati Centrum lett a gyógyszertár. Szűkös, de életképes.

Amit leírtam, csak töredéke a valóságnak. Könnyű leírni az eseményeket, de nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit egy kétségbeesett beteg, vagy gyermekéért aggódó anya érzett, amikor itt helyben rögtön a nap bármelyik órájában megkapta a gyógyszert, esetleg hitelbe. S bár az itt dolgozó gyógyszerészek nem voltak világhírű tudósok, mindig tudták mit kell tenni. Patikát létesítettek, itt maradtak, a háború idején is helytálltak, majd a háború után újra helyreállították a gyógyszertárat. Szíves, előzékeny modoruk miatt a betegek megszerették őket. Köpeny nélkül is fehéren élnek emlékezetükben. Mi is tisztelettel szólhatunk róluk, mert ők ültették el a „diófát”. Azt, hogy a szép kezdetet hogyan követi majd még szebb folytatás, és hogy meddig tart ez a történet, nehéz lenne meghatározni. A tegnap már elmúlt, évek múlva történelem lesz, és mindig egy nappal folytatódik.

Pályázatomhoz sokfelől gyűjtöttem adatot. Levéltárban napokig forgattam eredeti kéziratokat. Olvastam Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története című monográfiáját, a gyógyszertárban megőrzött gyógyszerészeti zsebnaptárt. A legtöbbet mégis idősebb ladányi ismerőseimtől tudtam meg, akik szinte megindulásától ismerik a patika történetét. Barátságosan fogadtak, szívesen segítettek lefújni a múltról a port, melyet az idő múlása vastagon rárakott.

Köszönet illeti őket. Név szerint:

Rettegi Istvánné tanár

Skoumál Jenő gyógyszerész

Kecskés Gyula tanár

Kovács Katalin tanító

Nádai Antal MÁV-nyugdíjas

Kóta Béla MÁV-nyugdíjas

Szuromi Istvánné asszisztens

Puskás Jánosné nyugdíjas”

(Ladányi Híradó 4/980.)

*

 

Összeállítást készítette: Megyaszai Szilvia

 

***

Forrás:

Dobson Szabolcs (Magyar Gyógyszerész Történeti Társulat), és a szövegben leírtak – Hágen András forrásai

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Némedy-hagyaték (Püspökladány Anno honlap)

Ladányi Híradó 4/1980. száma

Fotók:

Kárai Lajos

Némedy József

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.04.14.

 

Az egykori püspökladányi transzformátorházakat Kecskés Gyula “villanybódéknak” nevezte helytörténeti könyvében, a köznyelvben használt forma szerint.

Püspökladányba a “villanyáramot” az I. világháború alatt vezették át, Karcagról. Ennek kiszolgálására Püspökladány belterületén öt transzformátorház épült betonból, a nagyobb kövesutak mellett. A legnagyobb építmény – a Karcag felől érkező áram fogadására – az Árpád utca és Deák Ferenc utca sarkán épült. Ez az egy áll még ma is. További négy egyforma, kisebb transzformátorház épült: a református templom előtti téren található templomkút mellett; az egykori Rákóczi Szálloda előtt (Rákóczi utca); a Rákóczi utca és Csillag utca sarkán; valamint a Bocskai utca és Bercsényi utca sarkán. E négy kisebb, egyforma beton „villanybódé” ma már nem létezik, elbontásra kerültek, de sokáig határozták meg a település arculatát. A szerencsének köszönhetően a négy lebontott építményből kettőnek a fotója fennmaradt a Némedy-hagyatékban, melyeket így van szerencsém bemutatni a honlap olvasóinak. Ugyan az első fotó elég rossz állapotban maradt fenn, de a mai modern technikának köszönhetően sikerült a képet valamelyest helyreállítani és bemutathatóvá tenni annak tartalmát. A két régi fénykép a transzformátorházak mellett a településrészek korabeli arculatát is megőrizte, s nem épp gyakori felvételek adott korból, így ezek miatt is különlegességnek számítanak.

Megyaszai Szilvia

*

 

Egykori transzformátorház a református templom mellett:

Az első, helyreállított fotó nem sokkal a transzformátorház felépítése után készülhetett.

.

1-1 1-3

1. Egykori transzformátorház a református templom mellett

1. Egykori transzformátorház a református templom mellett

 

1. Egykori transzformátorház a református templom mellett, közeli részlet

1. Egykori transzformátorház a református templom mellett, közeli részlet

*

Egykori transzformátorház a régi Rákóczi Szálloda előtt (Rákóczi utca):

Ez a második fotó is a II. világháború előtti időkben készült, hiszen rajta a római katolikus templom a korábbi, magasabb toronysisakkal látható, mely a II. világháború után került átépítésre alacsonyabb magasságban. Az építmény melletti tábla “Szálloda – Vendéglő, Hotel – Restaurant” felirattal hirdeti az egykori Rákóczi Szállodát. A transzformátorház mögött egy korabeli autó, a Rákóczi utcán számtalan fogat, lovasszekér látható.

.

2-1. kép: Egykori transzformátorház a Rákóczi Szálloda előtt

2-1. kép: Egykori transzformátorház a Rákóczi Szálloda előtt

2-2. kép: Egykori transzformátorház a Rákóczi Szálloda előtt

2-2. kép: Egykori transzformátorház a Rákóczi Szálloda előtt

*

Az egyetlen fennmaradt transzformátorház az Árpád utcán:

A harmadik fotópár az egyetlen fennmaradt transzformátorházat, azaz a legnagyobb “villanybódét” mutatja.

.

3-2. kép Árpád utca - Deák utca sarkán álló transzformátorház napjainkban

3-2. kép Árpád utca – Deák utca sarkán álló transzformátorház napjainkban

 

3-1. kép Árpád utca - Deák utca sarkán álló transzformátorház, a Klapka utcából

3-1. kép Árpád utca – Deák utca sarkán álló transzformátorház, a Klapka utcából

*

FOTÓK: Némedy-hagyaték és Megyaszai Szilvia

*

Felhasznált irodalom:

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

  1. 04. 07.
A Callmeyer-féle egykori víztornyunk, egykor és most.

A Callmeyer-féle egykori víztornyunk, egykor és most.

*

Püspökladány régi víztornya

 

A régi torony a Táncsics utcai ipari park mellett található, egy növényzettel sűrűn benőtt területen.

Sokszor hajtottam el autóval e régi torony mellett – melyről még Kecskés Gyula helytörténeti könyve sem emlékezik meg – s bevallom, mindig mesés történetet képzeltem el sorsául. Emlékével kapcsolatosan azonban ennyi maradt az utókorra:

A ma már funkcióját vesztett épületet Callmeyer Ferenc építész tervezte, 1956-ban.

A www.viztorony.hu oldalon ez az információ olvasható róla: „A tervezett megoldás a víztorony elsődleges térszükségletének – a víztároló szerkezet – biztosítása mellett, a tároló alatti térséget kihasználva, azt szintekre osztva, magtár céljára szolgáló emeleteket foglal magába. Érdekes példája ez a vidék építészeti hagyományainak továbbéltetésére.

A magyar síkság jellegzetes tájelemét képező szélmalom, a technika fejlődésével feleslegessé vált és már a szóban forgó terv készítése idején is csak néprajzi, népi építészeti emlékként játszott szerepet. E funkcionális szempontból már nem hasznosítható, de jellegzetes épületforma új tartalommal megtöltött továbbélését jelenti a tervezett megoldás.”

Callmeyer Ferenc nemzetközileg is ismert építész, több rangos szakmai díj birtokosa.

M. Szilvia

*

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2016.03.13.

Az egykori csendőrlaktanya (csendőrörs):

 

Egykori csendőrlaktanya Püspökladányban

Egykori csendőrlaktanya Püspökladányban

*

Az 1848/49-i szabadságharc leverése után csendőrségi székhely lett Püspökladány. 1854-ben már csendőrszakasz állomásozott településünkön. Akkori laktanyájuk helye viszont ismeretlen. A múlt században előbb a Kossuth u. 26. alatt bérelt épületben, majd az 1930-as évek elejétől már a Bocskai u. 7. és 9. szám alatti, részükre vásárolt kincstári épületben volt a laktanyájuk.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

*

Köszönöm a képet Galgóczi Csabának!

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Kedves Olvasó!

 

Örömmel köszöntöm az Olvasót a püspökladányi moziról összeállított rovatunkban! Régi vágy vált valóra ezen album közzétételével (2014. februárjában), mert már oly sokan kérdezték és oly sokszor, hogy mikor láthatnak fotókat erről az „intézményről”. Mert „A Mozi” valóban egy intézmény volt Püspökladányban, a maga idejében! Amikor még nem voltak CD-k, DVD-k és mindenki által elérhető internet, addig bizony a mozgókép-színház nyújtotta az egyik legfőbb közösségi kikapcsolódási lehetőséget az emberek számára. Minden korosztálynak megvannak a saját emlékei a filmszínházról, hisz mint olvashatjuk, a mozi már az 1910-es évek óta jelen volt a településen és „A Mozi” 1926 óta üzemelt a Rákóczi utcai, ma már nem létező épületben.

Az összeállítás több részből áll:

I.

Az összeállítás első része a legfrissebb gyűjteményi darabokat, fotókat, relikviákat mutatja be, ez esetben két értékes fotót az egykori Moziról. (2016. december 20.)

II.

A második rész 2016. júniusában került publikálásra, s több személytől származó relikviákat vonultat fel. Két tárgyi felajánlás érkezett a Püspökladány Anno honlap gyűjteményébe és 3 fotó, melyeket összesen négy személy ajánlott fel, küldött be. Nagyon hálás vagyok az újabb felajánlásokért, melyekkel megtisztelték a gyűjteményt. (2016. június 6.)

II.

Legkorábbi  összeállításunk egy rövid történeti áttekintésből, két személyes visszaemlékezésből és néhány olvasónk információi és fotói alapján állt össze, akiknek ezúton is köszönöm a lelkes közreműködést! Sokan járultak hozzá az összeállítás elkészítéséhez, ki-ki ismerősét és/vagy saját emlékezetét „faggatta” az emlékek összegyűjtése érdekében. Az összegyűlt képek száma nem túl sok és legtöbbjén „A Mozi” „csak” a háttérben meghúzódó mellékszereplő, de azt gondolom, így is segítenek felidézni azokat a szép emlékeket, amiket „A Mozi” nyújtott nekünk, püspökladányiaknak… (2014. február 15.)

A gyűjtemény nincs lezárva! Várjuk további fotóikat, emlékeiket, visszaemlékezéseiket!

***

2016.12.20.

I.

Legfrissebb gyűjteményi darabjaink:

3 - Püspökladány egykori legendás Mozija

*

4 - Püspökladány egykori legendás Mozija (Rákóczi utca)

Köszönöm a fotókat a püspökladányi Polgármesteri Hivatalnak!

***

2016.06.06.

II.

Relikviák a Moziról:

A Püspökladány Anno honlap gyűjteményének ezen darabjai az egykori püspökladányi Mozinak állítanak emléket.

1. Az első két fotó a mozi egykori tulajdonosát, az 1926-tól mozit üzemeltető Fórián Sándort ábrázolja, aki a mozi üzemeltetését Herskovics Samu kereskedővel kezdte meg (a mozi történetét lentebb olvashatják). A fotókat rendelkezésre bocsátó család emlékezete szerint Fórián Sándor a II. világháború után megkaphatta Herskovicstól az ő üzletrészét, amiért segítette (bújtatta) őt a háború idején. Ez a zsidók elhurcolása idején történhetett. Fórián Sándor a háború után trafikjogot szerzett, s így vezetett trafikot is a mozi mellett. (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

2. A következő színes fotó egykori mozinkról – a 80′-as évekből – mely még homályos állapotában is megidézi a szép emlékeket azoknak a püspökladányiaknak, akik még ismerték az épületet, az egykori mozi „intézményét” (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit).

3. Ezt követi egy „ifjúsági mozibérlet szelvény általános iskolai tanuló részére”, mely 1984. szeptember 1. és 1985. január 15-ig volt érvényes (beváltható). (A bérlet felajánlója a honlap gyűjteményébe: Keserű László)

4. Végül, de nem utolsó sorban egy 1986. január 2. és február 5. közötti püspökladányi moziplakát kerül bemutatásra, mely egykor 200 példányban készült el. A plakáton olvasható filmek listája (első fele) így hangzik:

A tenger zamata (színes, szinkronizált olasz filmvígjáték), A pogány madonna (színes magyar bűnügyi filmvígjáték), A hét merész kaszkadőr (színes amerikai kalandfilm), Utószó (színes szovjet film), Életben maradni (színes amerikai zenés film), Hiúz a vadászösvényen (színes, szinkronizált szovjet természetfilm), Balfácán (színes, szinkronizált francia filmvígjáték), A legyőzhetetlen Vutang (színes, szinkronizált kínai film), Hamupipőke (színes, szinkronizált amerikai mesefilm) stb.

A plakáton feltüntetésre került többek között, hogy  az előadások kezdete hétfőtől-péntekig 5 és 7 óra, szombat-vasárnap 3, 5 és 7 óra voltak (délután). Pénztárnyitás előadás előtt 1 órával volt. (A plakát felajánlója a honlap gyűjteményébe: Bónéné Szabó Csilla)

*

Jó nosztalgiázást kívánok olvasóinknak, a Püspökladány Anno honlap gyűjteményét gyarapítóknak pedig köszönöm a nemes gesztust!

(Fotók beküldői, felajánlók: Bónéné Szabó Csilla, Burzukné Szilágyi Edit, Keserű László, Révészné Horváth Judit )

Megyaszai Szilvia

***

Fórián Sándor 2

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)


Fórián Sándor 3

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor a trafikjában (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

A püspökladányi mozit üzemeltető Fórián Sándor a trafikjában (Fotók: Révészné Horváth Judit, Szeged)

***

Béke Mozi a 80'-as években (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit)

Béke Mozi a 80′-as években (Fotó: Burzukné Szilágyi Edit)

***

Ifjúsági mozibérlet (Keserű László)

A püspökladányi moziba szóló ifjúsági mozibérlet, 1984. (Felajánló: Keserű László)

Ifjúsági mozibérlet (Keserű László)

***

Moziplakát 1986-ból (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

Moziplakát 1986-ból (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

Moziplakát 2 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 3 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 4 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla) Moziplakát 5 (Felajánló: Bónéné Szabó Csilla)

***

*

2014.02.15.

III.

A püspökladányi Mozi rövid története

A mozi különböző néven üzemelt: Moziüzemi Vállalat, Béke Filmszínház. Az első mozgóképszínházat Püspökladányban Aszódi Benő kereskedő létesítette az 1910-es évek évek elején a Bocskai u. 6. szám alatti ház udvarán e célra épített deszkabarakkban. A mozi az első világháború alatt megszűnt. Az 1920-as évek legelején a Rákóczi u. 58. szám alatti Szántó Márton, Royal vendéglőjében működött rövid ideig a „Debreczeni Mozgó”, Debreczeni József géplakatos engedélyével és közreműködésével.

1926-ban Fórián Sándor hadirokkant kapott engedélyt mozi üzemeltetésére, ő Herskovits Samu kereskedővel társult. Ez utóbbi a Rákóczi utcai házához egy nagy termet építtetett (ez volt a már általunk is ismert Béke Mozi épülete) és még abban az évben megkezdték ott a vetítést. A mozi a II. világháborús események alatt is rövid megszakításokkal működött. 1958-ban államosították. Akkor kapta az utcai front a fotókról is ismert alakját és az előcsarnok új kiképzését. 1972-ben nagyobb alakítást és javítást végeztek rajta. 1957 óta volt Béke filmszínház a neve, 332 férőhellyel üzemelt.

***

1

1971. áprilisában készült a kép. A Mozi és a diákotthon közötti hosszú, fehér épület a Rákóczi u. 3. számot viselte. A fehér épületben lakóház is volt és üzletek is üzemeltek benne (Nedolay-ház). – (Némedy József fotója)

***

Rajta kívül még két mozi működik a községben az 1970-es években: a Szakszervezeti keskenyfilmszínház a Rákóczi u. 18. szám alatt és a Petri-telepen a Petőfi Sándor filmszínház a Karcagi u. 44. szám alatt.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

***

5

Rákóczi utca az 1990-es években. Az előtérben Győrfi Lajos szobrászművész 1991-ben avatott II. világháborús emlékműve, háttérben a Mozi. (Püspökladány Anno fotója)

***

A Mozi 1993-ban fejezte be működését a Rákóczi utcán, ezután más célra használták az épületet, végül 2004-ben bontották le.

***

*

Visszaemlékezés Boruzs Andrásné tollából, avagy egy volt dolgozó emlékei

Az első mozival kapcsolatos élményem egy matiné előadás volt. A 101 kiskutyát néztük meg a szomszéd nagyfiúkkal, amiből egy szót sem értettem, mert feliratos volt. De a mozi mindig nagy élményt jelentett. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy valamikor ott fogok dolgozni.

1988-ban a szomszédom, Szabó Lajosné Viola néni ajánlására lettem pénztáros a moziban.

Emlékszem, amikor beléptem az előtérbe, megcsapott a mozi szaga. Ez nem volt rossz, csak egészen sajátságos.

Szerencsés időszakban dolgozhattam ott, mert ez a mozi életében is egy nagyon sikeres korszak volt. Mindez a sok jó film, a nagy érdeklődés, és a rengeteg szervezés eredménye volt.

A mozi minden nap működött, naponta több előadás is ment. Délelőtt az ovisoknak volt vetítés.

Emlékszem, leszerveztünk mindent, majd Muci óvónéni szólt az Újtelepről, hogy Ők jönnének, de nem tudnak bejönni annyi gyerekkel. Majorné Marikának támadt egy mentő ötlete: kiszaladt az előttünk lévő buszpályaudvarra, és az ott lévő sofőrt megkérte, hogy hozza már be az ovisokat ráérő idejében. A buszsofőr pedig kiment a gyerekekért, a busz csordultig volt gyerekekkel.

Mindig a kicsik voltak a leglelkesebb nézők. Őszinte volt minden megnyilvánulásuk, ha örültek, lelkesen nevettek, tapsoltak, de nem felejtem el azt a sok síró, hüppögő gyereket sem, akik „A kis hableány” vetítésekor itatták az egereket. Borzasztóan sajnáltuk őket.

Délután az iskolásoknak volt bérletes előadás, korosztályonként.

Sok teltházas vetítés volt, pótszékekkel. Megesett, hogy még az előtérben található padokat is bevittük a terembe.

Előadás előtt fokozott hangulatban várakoztak a nézők, akiket a jegyszedők: Majorné Marika, Pappné Annuska engedtek be a bejáraton. A vendégeket Gál Sándorné Erzsike, a mozi üzemvezetője fogadta. Mindent a legnagyobb pontossággal felügyelt, hogy minden rendben legyen.

Klencznerné Viola, a gépházban várta a kezdés időpontját. Nem írhatom, hogy ezután felgördült a függöny, mert széthúzták, és elkezdődött „a csoda”. Az emberek elcsendesedtek, még a lélegzet is hallható volt.

Az előadás végén kíváncsian kérdeztük, milyen volt a film, mindenkitől elbúcsúztunk és jó éjszakát kívántunk. Az egész olyan emberi volt, olyan őszinte. Ha visszagondolok, tiszta, emberi érzések idéződnek fel bennem.

 Előadás után még nem volt vége a műszaknak, mert a filmet fel kellet adni a vasúton, és továbbítani kellett a következő mozinak. A kópiák nagy, nehéz fémdobozokban voltak. Majorné Marikával sokszor kimentem a vasútra, a málházók nagy örömére. Mindig viccelődtek velünk.

Éjszaka ragasztottuk a plakátokat is, és ilyenkor cseréltük ki a mozi-hirdetőkben a fotókat. Nagyon jó móka volt, örömmel csináltuk.

 Nagy sikerrel szerveztünk a nyugdíjasoknak Régi mozit, ahol régi magyar filmeket vetítettünk.

Volt Rock-Film-Disco, és közönségtalálkozó a filmrendezőkkel. Vendégünk volt például Sára Sándor, Magyar József és Bacsó Péter is.

Később megjelentek a videokazetták, a videomagnók, és egy új korszak kezdődött, ami megindította a mozi lassú halálát.

Először a videó-moziban vetítettünk filmeket, majd kölcsönöztük is a kazettákat, otthoni felhasználásra.

Életem egyik legszebb időszakát töltöttem el a moziban. Hálával tartozom azoknak, akik alkalmaztak, és akik a munkatársaim voltak. A teljesség igénye nélkül meg kell még említenem azokat, akik akkoriban dolgoztak a moziban: Major Pistit, aki szintén gépész volt, és Vargáné Ibolyát, aki jegyszedő volt.

 ***

Info: A mozi utolsó dolgozói Hajdú Tiborné üzemvezető, valamint Szabó Viola és  Erdős Sándorné voltak.

***

10

1993-ban bezárt a Mozi, s ezután más célra használták az épületet. A fotó 2004-ben készült, az épület bontása előtt közvetlenül! (Boruzs Andrásné fotója)

***

*

Visszaemlékezés Zagyva Ági tollából, avagy egy volt mozilátogató emlékei

Volt egyszer egy mozi…

Ha most Valaki megkérdezné Tőlem, hogy mikor voltam utoljára moziban, megfogott a kérdésével… Az elmúlt 10 évben szerintem háromszor történt meg, hogy ezt a szórakozási formát választottam. Bevallom őszintén, hogy 3D-s filmet még soha nem láttam,  úgy látszik, hogy ezen a téren sem haladok a korral…  A háromszori alkalom közül kettő itt ért Karcagon (lakóhelyemen),  mint élmény, a mozifilm-vetítésnek helyt adó művelődési házban, egy pedig egy „plázában” ért utol… Mindhárom esetben kamasszá cseperedő gyermekem unszolására mentünk moziba és az adott film az Ő akkori ízlésének megfelelő volt. Ja, és mellékesen megjegyezném, hogy a „plázában” mindösszesen 4-en néztük a vetítést…

Valószínűnek tartom, hogy azért sem történt több ilyen jellegű eset az eltelt 10 évemben, mert sem a „művelődésházas”, sem pedig a „plázás” mozizás során nem járt át az a hajdan volt „moziban voltam” érzés…  Ami nemcsak egy érzés volt, hanem kötődött egy épülethez, a mozi épületéhez, ami „csak” az volt, nem volt más funkciója, nem csak úgy odatették a filmvetítést, hanem azért volt maga az épület, hogy oda filmet nézni járjon az ember fia…  Márpedig ez a MOZI létezett  és mivel időben a nyolcvanas évek közepére tehető az Én nagy moziba járásom időszaka – s talán a mozizás fénykora is –  hol máshol is lehetett volna, mint PÜSPÖKLADÁNYBAN, a Rákóczi utcán a mostani buszpályaudvar és az előtte lévő üzlet helyén…

Mivel rövidtávú és hosszútávú memóriám is hagy némi kivetnivalót maga után, segítségül hívtam férjuramat és egy kedves régi ismerősömet, hogy vegyünk részt közösen egy kis időutazáson és emlékezzünk vissza, hogy milyen is volt az a régi mozi, a „mi mozink”, a püspökladányiak mozija: a  BÉKE FILMSZÍNHÁZ…. mely felirat akkoriban neonfelirattal volt az épület falán…

A  mozi előtt két pad állt és egy üveg hirdetőtábla az aktuális ajánlatokkal…  Ahogy beléptél az ajtón, balra volt a büfé, ami később videó-kölcsönzőként működött. A bejárattal szemben, attól jobbra volt a pénztár, ahol a mozis néni előtt heverő alaprajzból láthattad, hogy elkeltek e már a jó helyek, izgulhattál, hogy vajon van-e még hely egymás mellett…  hisz abban az időben nem négyen mentek ám el egy film vetítésére… Az előadások 17.00-19.00 és 19.00-21.00 óra között, nyáron pedig 18.00-20.00 és 20.00-22.00 között voltak megtartva.

Az épület mellett jobbra, az udvarban található terem – a videó-filmek megjelenésével – a videó-vetítéseknek adott helyet. Ennek a teremnek a bejárata az udvar felől volt.  De a „lényeg” az a súlyos, nehéz függöny mögött lapult középen: a mozi-terem… Azt már ennyi év távlatából nehéz megítélni, de úgy gondoljuk, hogy kb. 22 sor lehetett és egy sorban 12 szék,  de az biztos, hogy hátul volt jó ülni, sőt volt olyan filmvetítés is, ahol pótszékeket raktak be.   A film végével a mozi-terem jobb oldalán található kijáratokon keresztül az udvarra kígyózott a nép, majd hazáig lehetett újraélni a film minden élményét a barátnőkkel, vagy kéz a kézben hazasétálni az aktuális szerelemmel…

És még egy kis kuriózum a végére, mint minden lánynak,  Nekem is volt naplóm… érdekes mód nem sok minden van benne, valahogy akkor még nem szerettem írni,  ez egy későbbi „szerelem”…  Viszont a mozis élményeimről van egy bejegyzés ami tanúsítja, milyen fontos is volt az életemben:

„MOZI: 1985. december 21. Házibuli II., 1986. július 25. Földrengés, 1986. július 31. Popeye, 1986. augusztus 6. BMX Banditák, 1986. augusztus 14. A sárkány közbelép…” Ismerős filmcímek, de még sorolhatnék egy párat, hisz abban az időben – a nyolcvanas évek közepe táján – virágkorát élte a moziba járás, mint szórakozási lehetőség…. és Mi éltünk is ezzel a lehetőséggel, hisz volt hová járnunk, mert volt egy MOZINK…

Történetünk sajnos nem végződik happy end-del… A videofilmek megjelenésével és térhódításával a mozi látogatottsága igencsak visszaesett… maga az épület, az intézmény megszűnését követően egy ideig üresen állt,  majd más funkciót betöltve kihasználásra került, de végül lebontották…  Így már csak emlékeinkben él, hogy volt anno egy mozink, melynek neve: Béke Filmszínház…

11

A vég. Talán az utolsó fotó a Moziról és annak lebontásáról, 2004-ben. (Tóth István fotója)

.

***

FOTÓGALÉRIA további fotókkal:

 

(A fotókra kattintva kinagyíthatóak és lapozhatóak)

***

Információk az 1-11. sorszámú fotókhoz:

1-2. fotó: 1971. áprilisában készült a kép, a feljegyzés szerint. A Mozi és a diákotthon közötti hosszú, fehér épület a Rákóczi u. 3. számot viselte. A fehér épületben lakóház is volt és üzletek is üzemeltek benne. Történetéről itt olvashatnak: Nedolay-ház  (Némedy József fotója)

3. fotó: Egy községi ünnepségen készült felvétel az 1970-es években. Háttérben a Mozi és a mellette fekvő üzletsor és lakóépület. (Tar Attila fotója)

4-5. fotó: Rákóczi utca az 1990-es években. Az előtérben Győrfi Lajos szobrászművész 1991-ben avatott II. világháborús emlékműve. Háttérben a Mozi és a mellette álló régi épületek. (Püspökladány Anno fotója)

6. fotó: A régi buszpályaudvar épülete az 1990-es években. (Püspökladány Anno fotója)

7. fotó: Városi ünnepség az 1990-es években, háttérben a Mozival. (Püspökladány Anno fotója)

8. fotó: Városi ünnepség (ökörsütés) az 1990-es években. A fotó a Mozi melletti üres telekről készült (ahol a hajdani hosszú, fehér falú épület állt). Érdekessége, hogy a kép hátterében látszik a mozi oldalsó fala, melyen falfestmény látható (Püspökladány Anno fotója)

Segítséget kérünk, ki emlékszik a falfestményre? Mit ábrázolt és ki készítette?

9. fotó: Városi ünnepség (ökörsütés) az 1990-es években. Az asztalok a Mozi udvarán állnak, a háttérben a lebontott videó-vetítőterem „helye”. A Mozi udvarán 1981-84 között nyaranta, hetente egyszer, nagysikerű „Rock-Film-Disco” nevű rendezvényeket tartott a helyi KIK szervezete. (Erről bővebben a Kulturális élet/Csoportok, Együttesek menüpont alatt olvashatnak.) (Püspökladány Anno fotója)

10. fotó: 1993-ban aztán bezárt a Mozi, s ezután más célra használták az épületet. A fotó 2004-ben készült, az épület bontása előtt közvetlenül! (Boruzs Andrásné fotója)

11. fotó: A vég. Talán az utolsó fotó a Moziról, annak lebontásáról, 2004-ben. (Tóth István fotója)

 

***


Visszaemlékezést írta: Boruzs Andrásné és Zagyva Ági

Információval segített: Hajdú Tiborné

Fotók: Boruzs Andrásné, Némedy József, Tar Attila, Tóth István, Püspökladány Anno,

Bónéné Szabó Csilla, Burzukné Szilágyi Edit, Keserű László,

Révészné Horváth Judit, Polgármesteri Hivatal (Püspökladány)

Összeállítást készítette: Megyaszai Szilvia

Köszönöm mindenkinek a közreműködést!!!

*

Várjuk a további visszaemlékezéseket, emlékeket, fotókat az oldalon!!!

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz


MÁV Osztálymérnökség (Gólyavár)

 

 ***

MÁV Osztálymérnökség (Gólyavár)

“1896. november 1-én helyezték Püspökladányba a Törökszentmiklóstól Biharpüspökiig terjedő vasútvonalra felügyelő Osztálymérnökséget. A hivatal bérelt lakásban működött, sokáig a Rákóczi u. 12. sz. alatt. 1926-ban készült el a Baross és Rákóczi utcából a vasúti pályaudvarra vezető, jelenleg névtelen utca sarkán erre a célra emelt MÁV Osztálymérnökség, amelyet a lakosok az oldalát díszítő, gólyához hasonló stilizált madár alakról Gólyavárnak neveztek el. A díszítést a háborús nyomok eltüntetése alkalmával lekaparták. 1941-ben Nagyváradra helyezték az Osztálymérnökséget, ott volt 1945-ig, ekkor visszahelyezték Püspökladányba. 1950. december 31. napjával püspökladányi működése megszűnt, beolvadt a kisújszállási pályafenntartási főnökségbe.”

(Forrás:   Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

Érdekesség, hogy azt az utcát, melyet Kecskés Gyula még “jelenleg névtelen utcának” nevez 1974-ben megjelent könyvében, később elnevezték Vasút utcának, és ebből az utcából nyílt később az a másik utca, melyet pedig Kecskés Gyula utcának kereszteltek el és hívnak a mai napig is.


***

Érdeklődésre 2 nagyobb felbontású kép került feltöltésre az 1930-as évek elején készült fotóról, az egyik a homlokzat díszítéséről, a másik az épület mellett tevékenykedő alakról.. (6-7. fotók)

Majd  2  újabb, éles képen remekül kivehető az  a bizonyos két gólyamadarat  ábrázoló HOMLOKZATDÍSZ,  melyek a Gólyavár NÉVADÓI  voltak,  s melyeket a II. világháború utáni felújításkor lekapartak !  EDDIG  NEM  LÁTOTT  FOTÓ  A  MEGSEMMISÜLT  HOMLOKZATDÍSZRŐL! (8-9. fotók)

És egy érdekes kép, egy korabeli autóval….természetesen a Gólyavár mellett. Az autó egy 1924-27 között készült FIAT 509. Köszönet az információt Gombos Tibornak! (10. fotó)


(M. Szilvia)

***

Egy kedves olvasó gyerekkori fotóit küldte meg a honlap Gólyavár-albumának gyarapításához, az alábbi sorok kíséretében. Köszönet a fotókért és a kedves emlékek megosztásáért!   (11-17. fotók a fotótárban)

“Örömmel fedeztem fel internetes honlapjukon a Gólyavárról készült fotókat. Édesapám az ottani Osztálymérnökségen dolgozott 1946.novemberétől 1950.decemberéig, és ez alatt az idő alatt ott laktunk a Gólyavárban. Gyermekkorom legcsodálatosabb időszaka volt ez a négy év. A Gólyavárhoz tartozó hatalmas parkban volt medence, filagória, teniszpálya, hinta. Őrzök néhány ott készült családi fotót, de sajnos az épületről és környékéről nem készültek képek. Mindig nosztalgiával emlegettem gyermekeimnek azokat az éveket, és a mesébe illő helyszínt, míg végül 2008-ban sikerült családommal ellátogatni Püspökladányba.
A Gólyavár most is impozáns épület, de sajnos a csodálatos parknak már nyoma sincs. De míg ott az enyészet és a pusztulás fogadott, a környezetéről bennem élő kép teljesen megváltozott. Hatalmasat fejlődött, jelentős változáson ment át az akkori település. A régi helyszíneket már csak az emlékezetem őrzi, és bár 1951. óta Budapesten élek, mindig megdobban a szívem, ha Püspökladányról hallok, vagy olvasok valahol. / … „egy környezet, melybe mint gyermekkori díszletbe visszavágyunk, pedig az már csak bennünk él, csak mi követeljük … bűvös színhelyeiket, mert abban reménykedünk, hogy még összejöhet, megismétlődik az egykori varázslat.”/
Ismételten megköszönöm Önöknek a Gólyavárról készült fotókat, nagy öröm volt azokat látnom.
Tisztelettel: Balogh Jánosné

Fotók információi:

(11 .kép)  A medence melletti padon. /szüleim, öcsém, bátyám, én./  A háttérben a „vasúti őrház” látható. Készült 1949-ben.

(12. kép) A medencénél. Nyáron nagyokat fürödtünk benne. Készült 1950-ben.

(13. kép)  Az épület háta mögött, a Vasút utca felőli kerítésnél. Akkor ott gyönyörű rózsakert volt. Készült 1950-ben.

(14. kép)  A kertben lévő hintán. Készült 1947-ben.

(15-16. kép) A baromfiudvar előtt. Készült 1947-ben.

(17. kép)  A Gólyavár hátsó falánál állunk.  A kerítés mögött a mostani Vasút utca. Akkor ezen a területen csak ez az egy ház állt. Készült 1947-ben.

(Balogh Jánosné fotói)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kattints a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre, ezen sor alatt


Tovább a friss hozzászólásokhoz

 VIDEÓ, KÉPEK, DOKUMENTUMOK a Városháza történetéről:

A Ladány Televízió Visszapillantó című műsora (I. évf. 1. szám)

2016. 03. 01.

Riporter: Gombos Tibor, beszélgetőpartner: Megyaszai Szilvia, a Püspökladány Anno honlap szerkesztője

A felvétel a Ladány Televízió engedélyével került feltöltésre és közreadásra!

*

***

A Városháza történetéről dióhéjban:

.

(Községháza, Tanácsháza, Városháza, Polgármesteri Hivatal)

Az első faluház – melyről írásos emlékeink maradtak a 18. századból – a református templom előtti, korábban tágasabb téren épült, a mai bíróság helyén. Ezt a régi faluházat – amikor megépült a Hősök terén 1851-ben az új községháza – előbb lakóházzá alakították, majd az 1900-as évek elején le is bontották.

Az 1840. évi nagy ladányi tűzvész után – melyben Ladány nagy részének lakóházai, gazdasági épületei elpusztultak – Nábráczky Antal uradalmi ügyvéd, járási főszolgabíró kezdeményezésére, aki a község új központjának a mai főtér tágas terét szemelte ki, épült meg 1851-ben a Városháza régi épületének északi fele. Ez a terület korábban Vallásalapítványi, uradalmi terület volt, melyet a város az új közigazgatási központ felépítése céljából vásárolt meg.
A telek árát – Kecskés Gyula feljegyzései szerint – a határban kijelölt terület két évi termésének jövedelméből fedezték, melyet a gazdáknak felesben kellett művelniük. Innen származik a Muszáj-föld elnevezés, hiszen „muszáj volt a Nábráczky Antal úr intézkedésének engedelmeskedni”.
A telek ára 548 forint és 16 krajcár volt.
Az 1851-ben épült emeletes Községháza földszintjén székelt 1871-től a császári és királyi járásbíróság, majd ez 1891-től az emeletre költözött. Itt működött egészen 1908-ig, míg fel nem épült a bíróság mai épülete.

A Városháza régi épületének déli fele 1911-ben épült fel. Ekkor a földszint nagy részét üzlethelyiségnek alakították ki.

A Városháza és a mellette 1930-31-ben épült Szent Imre Iskola (ma Kollégium) az 1960-as években épült össze, a köztük lévő üres telek felhasználásával.

A Községháza épületéből a községi tanács 1965-ben átköltözött a régi Rákóczi Szálloda épületébe, helyére költözött a járási tanács (azaz a két tanács helyet cserélt a két épületben). 1971-ben felépült a Községháza déli szárnyához toldott új épület, melybe átköltözött a járási tanács, ekkor a községi tanács is visszaköltözött a Községháza régi épületébe.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

*

Képek a Városházáról:

.

(1-9, 11. képek: Megyaszai Szilvia gyűjteménye

12-13: Kárai Lajos gyűjteménye)

1

(0) A Városháza 1851-ben épült északi szárnya

 

01

(1) Az 1851-ben épült északi épületszárny (Püspökladány – Városháza)

*

02

(2) Püspökladány – Városháza: Az 1851-ben épült északi épületszárny. Az épülettől jobbra (a házak fele) került megtoldásra az épület 1911-ben, a ma ismert méretében (déli szárny).

*

03

(3) Az 1851-ben épült északi épületszárny (Püspökladány – Városháza)

*

04

(4) Az 1911-ben megtoldott, teljes épület (Püspökladány – Városháza)

*

05

(5) Püspökladány – Városháza (előtte a piactér), 1910-20-as évek

*

06

(6) Püspökladány – Városháza (1930-40-es évek)

*

07

(7) A mai Kollégium épülete az 1960-as években (az épület közelebbi végén látható, hogy még nem épült egybe a mellette álló Városháza épületével)

*

08

(8) A mai Kollégium épülete az 1960-as években (az épület jobb oldalán látható, hogy még nem épült egybe a mellette álló Városháza épületével)

*

09

(9) A Főtér parkja 1969 előtt (1969-ben épült az Alföld Áruház, 1976-ban a Lordok Háza és 1978-ban az egykori ABC)

*

010

(10) Püspökladány – Városháza

*

011

(11) A déli szárnyhoz – 1971-ben – épült új épületrész (Püspökladány – Városháza)

*

012

(12) Püspökladány – Városháza (1980-as évek)

*

013

(13) A Városháza teljes épülete: az északi szárny, déli szárny és a déli szárnyhoz épült új épületrész (1980-as évek)

*

FOTÓK a Városházán működő I. világháborús rekviráló bizottságról: ITT

***

*

Korabeli dokumentumok:

.

E különleges kordokumentumok az 1850-51. évi és az 1911. évi, a Városháza építésére, bővítésére, a kivitelezési munkálatokra, költségekre, az üzlethelyiségek bérbeadására vonatkozó fontos és érdekes információkat tartalmazzák, korabeli nevekkel, az elöljáróság névsorával. Köszönöm a közlési engedélyt a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának!

*

185o-51. évi községi közgyűlési jegyzőkönyv

(részlet) Jelzet: MNL HBML V. 664/a 1.k.

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

(A dokumentumok további felhasználása tilos!)

1

2

3

4

***

*

1911. évi községi képviselő-testületi közgyűlési jegyzőkönyv, 1910-1914.

(részlet) Jelzet: MNL HBML V. 664/b 1.k.

Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára

(A dokumentumok további felhasználása tilos!)

5

6

7

8

9

10

11

12

13

15

16

17

E különleges kordokumentumok az 1850-51. évi és az 1911. évi, a Városháza építésére, bővítésére, a kivitelezési munkálatokra, költségekre, az üzlethelyiségek bérbeadására vonatkozó fontos és érdekes információkat tartalmazzák, korabeli nevekkel, az elöljáróság névsorával. Köszönöm a közlési engedélyt a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának!

***

Köszönetnyilvánítás:

Köszönöm a Ladány Televíziónak a felkérést a téma bemutatására, valamint a tévéfelvétel közlési engedélyét! Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának a dokumentumok rendelkezésre bocsátását és felhasználásukra vonatkozó engedélyüket! Fotók: Megyaszai Szilvia és Kárai Lajos.

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Pártház:

Magyar Szocialista Munkáspárt Járási Bizottsága székháza, Kossuth u. 6. sz. alatti telken épült 1970. november végétől 1972. január végéig 10.640.000.- Ft-os költséggel, Simon Ferenc budapesti épülettervező mérnök tervei alapján. Kivitelező a Hajdú-Bihar Megyei Építőipari Vállalat, Debrecen.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben, 1974.)

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Döbbenet, ez nagyon jó kép.” (K. Csaba)1. kép

– “Nagyon tettszik ez a kép!” (K-né J. Erika) 1. kép

–  “Egy megfelelő látószögű objektív kérdése ez a perspektíva. Szerintem is jól sikerült. Amúgy több érdekes részlet van még a képen a régi épületeken kívül! A tűzoltóság tetején az a nagy antenna már ott van, noha nem látszik az épület a földszintes háztól, ami szemmel láthatóan valamilyen üzlet. A pártház előtt nincs még ott az a kőből készült magasított szegély-szerűség, amin gyerekkoromban szerettem végigsétálni 🙂 Nincs az épület homlokzatán MÉG rajta a nagy világító vörös csillag! (innen szemből nézve a két ablaksoros felület bal alsó sarkában volt a rendszerváltásig). És: az épület előtt parkol egy akkor még abszolút korszerűnek számító ezerkettes Zsiguli – pedig emlékszem, hogy a 70-es években még bővel állt az oldalsó parkolóban (ami a képen árnyékban van) a nagy gömbölyű fekete Volga is…” (Sz. Árpád)1. kép

– “Berettyóújfaluban ugyanígy néz ki a mostani rendőrség épülete. Szóval valószínűleg típustervről van szó.” (L. Attila)

– “Névadó ünnepséget is tartottak itt. Név szerint szólították a kicsiket és szülőket, keresztszülőket aláírás céljából. Ott kapták meg a keresztlevelet és gratulációt. Az én gyerekeim is névadóztatva voltak. A munkahely és a Tanácsi Hivatal végezte akkoriban. Megvárták míg több gyereket akartak névadóztatni és aztán tartották meg az eseményt.” (R. Sándorné)

– “Mikor ált. iskolás voltam, még volt névadó, s a Kálvinból jártunk páran énekkarosok műsort adni: vers, dal…” (M-né F. Judit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Királyi Járásbíróság:

1871-ben kapott Püspökladány királyi járásbíróságot, helyileg ekkor még a Nagyvárosháza földszintjén. Ezután ennek elhelyezésére megvásárolta a községi tanács a Nagy Vendégfogadót (a későbbi Rákóczi vendéglőt), de később mégsem helyezték el benne a járásbíróságot, hanem 1891-ben a városháza emeletére költöztették.

1908-ban készült el a Járásbíróság mai épülete a Kossuth utca 30. alatt, a régi faluház (községház) helyén.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

***

TUDOD-E?

– Palota

A járásbíróság épületét Ladány lakossága csak “Palotának” hívta, annak impozáns megjelenése miatt.

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Szerencsére ma is jó állapotú, impozáns épület!” (Sz. Edit)

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

SZTK: 

A Kossuth Lajos 1. sz. alatt álló épület, 1961-63-ban épült és nyílt is meg, itt kaptak helyet a körzeti orvosi rendelők.

***

TUDOD-E?

– A név jelentése

Az SZTK mozaikszó jelentése: “Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja”.

***

Ahogy mi emlékszünk:

– “Milyen szép, gondozott a parkja!” (M. Szilvia) – 1. kép

– “A bejárati ajtóval szemben nincs már kerítés, elkanyarodik “L” alakban arra, ahol a kék ruhás néni áll. Fura a bejárat is, most ott egy nagy lépcsős terasz van, itt szerintem nincs terasz” (Sz. Edit) – 1. kép

– “Nekem ez az épület pont így él a memóriámban. A fekete kerítéssel és ezzel a fura hússzínű falfestéssel. És innen nézve az SZTK túlsó végénél kellett bemenni az éjszakai/hétvégi ügyeletre. Ah, ott is van a tábla az épület sarkán! A bejáratnál látjátok a sárga Babetta segédmotoros kerékpárt? :)” (Sz. Árpád) 1. kép

– “Nem lehetetlen, hogy a Babetta az anyukámé vagy valamelyik másik körzeti ápolónőé. Nagyon sokáig azzal dolgozott.” (O-né N. Erna)

– “Most döbbentem rá, hogy itt nőttem fel…Anyu rengeteget ügyelt, előtte meg a labor…. Óvoda után gyakran este 8-ig ott ugrándoztunk a folyosón a tesómmal, amíg ők be nem fejezték a vizsgálatokat. Nagyon sokat bujkáltunk a virágoskertben is ” (O-né N. Erna)

– “Nagy kár, hogy eltűnt a rendelő elől a fasor.” (B-né B. Anikó)

– “‎…a ‘falu’ legszebb kertje volt!!!!!…imádtam a kerítés betonján sétálni!!!!!!” (M. Feri)

Tovább a friss hozzászólásokhoz