A régi patikák

2016.06.29.

 ***

Hágen András olvasónk levélben keresett meg, aki gyógyszerész felmenője történetét kutatva értékes helytörténeti ismeretekre is szert tett, s ezek további adatgyűjtésre ösztönözték természetesen honlapunkat is. Hágen András az alábbi érdekes, püspökladányi vonatkozású információkat osztotta meg honlapunkkal:

„Felmenőim között volt egy gyógyszerész, Hágen Sándor, aki 1875-től 1901-ig üzemeltette a gyógyszertárat Püspökladányban.

Hagen Sándor 1856-ban szerzett diplomát Bécsben, és beosztott gyógyszerészként (akkori elnevezéssel segédként) dolgozott Gyulán 1856-1857-ben (forrás: Gecsei Lajos Gyógyszertárak Gyógyszerészek· 1850-1875 Gyógyszerészettörténeti emlékek Békés vármegyéből, 91. oldal). 1871-től a Püspökladányi “Megváltóhoz” gyógyszertárban dolgozott (forrás: A Debreczen-Biharmegyei Gyógyszerész-testület története 1861 óta, 170. oldal).  Az 1887. évi Gyógyszerészek Évkönyve még mindig Püspökladányban említi (192. oldal). Az 1890-es évkönyv Haagen Sándor néven ugyanott említi. Az 1896-os évkönyvben megint Hagen néven szerepel ugyanott (241. oldal). Az 1900-as évkönyvben szintén Hagen néven található, ugyanott (204. oldal). Az 1901-es Gyógyszerészi Zsebnaptárban Hagen néven ugyanott, immár utoljára (163. oldal). Az 1902-es Gyógyszerészi Zsebnaptárban ugyanitt már Batáry István dr. szerepel (179. oldal). Az 1903-as Gyógyszerészi Zsebnaptárban ugyanitt szintén Batáry István dr. szerepel (173. oldal). Az 1907-es évkönyvben ugyanitt Harsányi Lajos neve került feltüntetésre (192. oldal).

Összességében, 1856-tól a jelek szerint 1901-ig működött a pályán Hagen Sándor, 45 éven át. Ezen belül 1871-től 1901-ig, azaz 30 éven át a püspökladányi Megváltóhoz Gyógyszertár személyi jogos gyógyszerésze volt (Ő volt a vezető). Diplomáját kb. 21 évesen szerezhette, azaz kb. 1835-ben születhetett, amivel remélem, nem tévedek túl sokat. Nem feltétlenül hunyt el 1901-1902 környékén (amikor kb. 66-67 éves volt), de ennek is megvan a valószínűsége. Lehet, hogy csak nyugalomba vonult.”

***

A püspökladányi patikákkal kapcsolatban Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben című könyvében az alábbi információk kerültek összegyűjtésre:

1855-ben már volt patika a községben, Miscei Antal helybeli gyógyszerész neve maradt fenn a kolera-járvány időszakából. A századfordulón (1900 körül) már két gyógyszertár is üzemelt Püspökladányban. Az egyiket „régi patikának” nevezték és a Kossuth u. 5. szám alatti házban működött. Az 1920-30-as években volt tulajdonosa után – de még az 1970-es években is – Birtok-patikának hívták. A másik gyógyszertár a Rákóczi u. 1. szám alatti házban nyílt, a későbbi hússzék helyén. Ez volt az „új patika”, melyet Werner Gyula működtetett. Werner Gyula halála után utóda költöztette át az intézményt a községháza alá, az 1930-as évek elején. Ezt később a benne évtizedekig dolgozó tulajdonosról Skoumal-patikának nevezték.

***

Nedolay-ház 1956.

A Nedolay-ház 1956-ban (Rákóczi u. 1-3.) – (Fotó: Némedy József)

A Püspökladány Anno honlap Nedolay-házról (ITT olvasható) készített korábbi összeállításában az alábbiak olvashatóak Werner Gyula Rákóczi u. 1-3. alatti épületben bérelt gyógyszertár- és lakrész-bérleményéről:

A Püspökladány Anno honlapon bemutatott Némedy-hagyatékban fennmaradt bérleti szerződés szerint a Nedolay-ház déli oldalán 1905-től Werner Gyula szepesszombati okleveles gyógyszerész, később püspökladányi lakos volt a bérlő (kb. 1927-ig), aki 1905-ben még 1.000 korona, 1926-ra már évi 22.000.000 korona „bérösszeget” fizetett (ezután vezették be a pengőt). Ez az egy adat is jól mutatja, hogyan értéktelenedett el a fizetőeszköz 20 év alatt, az első világháború okozta nehéz gazdasági helyzet következtében.

Werner bérleti szerződés - 1905 - 1. oldala

Werner Gyula gyógyszerész bérleti szerződésének első oldala 1905. évből (Püspökladány, Rákóczi u. 1-3.) – (Dokumentum: Némedy József)

Werner bérleti szerződés - 1905 - 4. oldala

Werner Gyula gyógyszerész bérleti szerződésének utolsó, 4. oldala 1905. évből (Püspökladány, Rákóczi u. 1-3.) – (Dokumentum: Némedy József)

A Werner Gyula által bérelt rész a Nedolay-házban az alábbi volt: „a püspökladányi 113. ö.i. számú háznak a déli oldalán levő 10 öl hosszu, 4 és ½ öl széles egy bolt helyiség, ebből nyíló 2 lakó szoba, konyha, az ezen lakrészek felett elterülő padlás, különálló 3 kisebb helyiséget tartalmazó melléképület, kút, pincehelyiség s a hozzátartozó külön udvart magában foglaló lakrész”. Egy másik irat így jelöli meg az épület elrendezését: „két házasbelsőség, az egyik gyógyszertár lakással, és egy másik 5 szobás házasbelsőség mellékhelyiségekkel és alsóépületekkel.” 1935 körül Spizt Henrik és neje, 1937 körül már Lőrincz János üzemeltette a gyógyszertárat. 1938-ban megszűnt a gyógyszertár-bérlemény az épületben, melynek helyiségét Herskovics Samu kereskedő vette bérbe.

***

városháza

A községháza a Hősök tere 1. alatt az 1980-as években, mely alatt a gyógyszertár működött, működik (Fotó: Kárai Lajos)

.

A LADÁNYI HÍRADÓ 4/1980. számában található „Ladányi patikák…” című írás „Hősök tere 1. sz. gyógyszertár története” alcímmel jelent meg 1980-ban. A szerző neve sajnos nem került rögzítésre a Nagyközségi Tanács hivatalos lapjában, de aki információval rendelkezik a kilétéről, kérem, jelezze!

„Elgondolkodtató, hogy ismerjük az öt földrész, hazánk és lakóhelyünk történetét, de keveset tudunk munkahelyünk múltjáról, arról a helyről, ahol napjaink egyharmadrészét eltöltjük. Küszködve e gondolattal elindultam feltárni a feledés homályába burkolódzott múltat. Kíváncsian kutattam és a tudomásomra jutott hiteles, de hézagos adatokat avatatlan kézzel papírra vetettem, melyet nagy szakmaszeretettel ajánlok a história iránt érdeklődő közönségnek.

Patikánk kb. 80 éves múltra tekint vissza. Ez a múlt bizonyára hasonlít más falusi patikák történetéhez, eltér azonban helyi sajátosságokban. Püspökladány járási székhely és a környező falvakból idejártak az emberek ügyes-bajos dolgaikat elintézni, természetesen az orvosságot is többnyire itt váltották ki, különösen mikor még a kisebb településeken nem voltak patikák.

Gyógyszertárunk 1906-ban nyílt meg a Rákóczi út 1. szám alatt. Első tulajdonosáról ma is sokan Werner-patikának nevezik. Werner Gyula felvidéki cipszer családból származott. Családja több nemzedéken át volt gyógyszerész.  Kiválóan képzett szakember volt. Állandó derűjével közkedvelt egyénisége maradt haláláig Püspökladánynak. Gazdag ember volt a gyógyszertári jog és patika birtokosa. Nagy forgalmat bonyolított, a legtöbb adófizetők, a virilisek közé tartozott, nagyon jól keresett. Gyógyszertárának a „Reménység” címet adta.

A gyógyszerész és a betegek közt régen partiarchalis volt a viszony. A drága orvosi gyógykezelés miatt szívesebben mentek panaszaikkal a gyógyszerészhez tanácsot vagy orvosságot kérni. Ezt könyebb, nyilvánvaló esetekben meg is kapták. Bíztak benne. Betegségükön kívül elmondták személyes dolgaikat, a nagyobb családi eseményeket és a napi híreket. Szükség esetén hitelbe is megkapták a gyógyszert. Szokásban volt, hogy a megszabott áron kívül csirkével, tojással, kacsával stb. fejezték ki hálájukat a betegek. A bizalmas légkör vonzotta az embereket. A falu előkelősége is szívesen járt be napközben. Ott beszélgettek, barátkoztak.

Ránézésre a patika nem hasonlított a maiakra. Az ajtó fölött üvegtartályban mécses, majd petróleumlámpa égett.  Három helyiségből állt. Volt egy officina, mellette a labor. Itt készítették a gyógyszereket, áztatták a drogokat, desztilláltak és egy kis ügyeletes szoba. Az officinával, az ajtóval szemben polcos szekrény állt, készenlétben egy-egy tükör, felül négy gipsz-szobor. A szekrényben rekeszekben helyezték el az alapanyagokat tároló fehér, fedett porcelán tégelyeket és a kevés számú gyári készítményeket, melyet Budapestről a Chinoin gyártól kaptak. Előtte állt a tára asztal.

Szép faragott sötét bútor. Rajta helyezték el magas üvegedényekben a gyógycukorkákat, nagyon kívánatos formájú színes, habos édességet. Mellette üvegezett részben voltak a kozmetikumok, púderek, szappanok, kölnivíz, kenőcsök, melyeket a gyógyszerész maga készített régi, családi receptjei alapján. Különösen nagy forgalmat bonyolított le a híres locsolóvizével. Literszámra készítette előre.

A gyógyszerész egy laboránst alkalmazott. 1925-ig Seresné dolgozott, majd a ma is élő Puskás Jánosné lépett be. Tőle tudom, mi volt a dolga egy laboránsnak. Segített a gyógyszerkészítésben, nagy mennyiségű kenőcsöt kikevert, abban az időben nagyon sok ladányi kenőcs fogyott. Vizet hordott a kútról, desztillált egy pálinkafőzőhöz hasonlító réz üstben, egyszerre 25 litert. Alkalmanként kiszolgált, mérte a kölnit. Járvány idején Debrecenbe utazott áruért. A takarítást is ő végezte. 22 évet töltött el a patikában. Ez idő alatt két főnöke volt. 1927-ben Werner Gyula meghalt. 1928-29-ben Szabó József vette át a patikát. 1930-ban Spitz Henrik lett a tulajdonos, üzlettársa Gergely István volt.  A tulajdonos maradt, csak az üzlettárs változott.  Gergely István helyett Dér Miksa lépett be.

1936-ban Lőrincz János lett a tulajdonos és maradt a régi üzlettárs, Dér Miksa. A zsidóüldözés idején az üzlettárs változott és 1938-ban már Lőrincz János egyedül vezette a patikát. Ő költöztette át a mai helyére (Hősök tere 1. alá, a Szerk).

Újabb tulajdonosa id. Skoumál Jenő lett. Itt dolgozott a háború idején is, csak kevés időre zárt be. Ez idő alatt a patikát feltörték. A gyógyszerkészletet, az edényzetet tönkretették, széthurcolták.

A háború után visszajött a régi tulajdonos és elkezdte a helyreállítást, amit fia, ifj. Skoumál Jenő folytatott és fejezett be, küzdve a háború pusztítása okozta nehézségekkel, alapanyaghiánnyal, inflációval. Nehéz lehetett árut rendelni és visszafizetni abban az időben, amikor 1 doboz Bayer Aspirin tbl. ára 500 millió pengő + 5 % forgalmi adó volt, 10 por pedig, aminek alkotórésze 5 g Acisal + 0,20 g Codein 512 millió pengőbe került. Ilyen és hasonló körülmények között kellett a teljesen üres patikát a holtpontról kimozdítani.  A gyógyszerész ezt a feladatot nagyon lelkiismeretesen oldotta meg. Állandóan utazott, úgy szerezte be a gyógyszereket. Minden pénzét áruba fektette. Az Arzonol vegyészeti gyártól, a Chinointól, a Töröklabortól, Baeder illatszergyártól vásárolt. Néhány év leforgása alatt a környék legjobb patikájává varázsolta. Államosításkor a megyében a Mihalovics féle patika után itt volt a legnagyobb gyógyszerkészlet. Emelkedett a forgalom is.

Az egészségügy szocialista átszervezése utolsó lépéseként államosították a patikákat. Gyógyszertárunkra 1950. VII. 28-án került sor. Barta Károly kapott megbízást a Hajdú-Bihar megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökétől, a gyógyszertár állami tulajdonba vételére. Leltárt készítettek, állami tulajdonba került az épület, a bútorzat, az álló és fogyóeszköz és a gyógyszerkészlet speciális és magisztrális. A tulajdonosok, mint munkavállalók dolgoztak tovább a Gyógyszertári Központ alkalmazásában. Új korszak kezdődött a gyógyszertár történetében. Megszűnt az üzleti jellege. 1950. VIII. 11-én új vezetőt kapott a gyógyszertár Polgár Károly személyében. Ő több mint egy évtizedig dolgozott itt. Ez idő alatt sok, számszerint tíz fő beosztott gyógyszerész változott. A vezető mellett id. Skoumál Jenő és egy takarító dolgozott. Ebben az időben a Gyógyszertári Központ nagy átalakítást végzett a patikában. Az officinában a bútorzatot átépítette. Az épületben egy magisztrális és egy speciális raktárt és mosogatót képezett ki.  A hiányos edényzetet részben pótolta. A társadalombiztosítás kiszélesítésével és az életszínvonal emelkedésével megnövekedett a lakosság gyógyszerigénye. Egyre több vényt váltottak ki, 15 % térítés ellenében. A gyógyszer árának a 85 %-át a Társadalombiztosítási Főigazgatóság fizette. Ezért a vényeket központi számlázásra kellett a számlaforgalmi csoporthoz beküldeni. A taxálással, a vények kezelésével és a forgalom növekedésével lényegesen megnőtt a munka. Több szakképzett dolgozóra volt szükség. 1954-ben 1 fő technikuslépett be, Szuromi Istvánné. Későbbiekben ez a szám megsokszorozódott. 1960-tól megindult a technikusképzés. Folyamatosan iskolázták be a jelölteket, akik az iskola elvégzése után itt maradtak dolgozni. 1961. VII. 22-én új vezető, Eszenyi Róza került a gyógyszertár élére. 1962. VII. 27-ig dolgozott itt. Ekkor a patika bezárt. Egy új, komolyabb átalakítást végeztek rajta. A forgalom növekedése nagyobb gyógyszerkészletet igényelt. Ennek raktározására a régi, szűk raktárak alkalmatlannak bizonyultak. Elkerülhetetlen volt a bővítés. Renoválás után ifj. Skoumál Jenő vette át a patikát. Az egész község gyógyszerellátását biztosította, mivel a másik gyógyszertár is átalakításra szorult, bezárt. A másik gyógyszertár megnyitása után az események gyorsan peregtek. Tovább növekedett a forgalom, amit az 1963-ban megépített Megyei Rendelőintézet alközpontja csak fokozott. Az 1965-ös leltári év forgalma: 2.973.000 Ft volt. Tíz év múlva ez több mint háromszorosára nőtt: 10.600.000 Ft-ra. A gyógyszertár dinamikusan fejlődött. A nagy létszámú kollektíva összekovácsolódott és dolgozott mint a megolajozott gépezet. Állandóan új tagok léptek be, akik hamarosan beilleszkedtek az új környezetbe. És ismét jelentkezett a periódikusan ismétlődő probléma. Kicsi a patika. Újabb renoválás következett. Bevezették a vizet, fürdőszobát létesítettek és egy nagy tágas magisztrális raktárt. Felvette a patika jelenlegi formáját.

1974. VII. 1-én több évtizedes munka után a vezető egyben járási főgyógyszerész elbúcsúzott a patikától, átadva tapasztalatait fiatal munkatársainak.

Új vezető Kovács Zoltánné kapott megbízást a gyógyszertár vezetésére és járási főgyógyszerésszé nevezték ki. Ő vette kezébe az irányítást egy évtizedes gyakorlattal a háta mögött. Megalakult a szoc. brigád. Ebben a szellemben dolgozott tovább a kollektíva. Bonyolította a nap mint nap növekvő forgalmat. Növekedett a közületi igény is. A legnagyobb munkát mégis a hetente számlázásra beküldött több ezer vénnyel való adminisztrációs munka jelentette. A túlzott gyógyszerfogyasztás és adminisztrációs munka elkerülésére 1977. I. 1-én az Egészségügyi Minisztérium új rendeletet adott ki. Ennek értelmében a betegek állampolgári jogon kapják a gyógyszert és csak térítési díjat fizetnek. Így a térítésmentes és gyógyászati segédeszköz vényeken kívül más vény nem kerül elszámolásra. Az új rendeletet a dolgozók és a betegek hamar megtanulták. Egyre gördülékenyebben megy a munka. És már jelenidőben beszélünk. A szárnyaló idő elröpített bennünket a mába. Itt időzünk el egy kicsit. Jelenlegi létszámunk 33 fő.

A vezető Kovács Zoltánné, vezetőhelyettes Tóth Imréné, beosztott gyógyszerészek Nagyné Pető Éva, Csáti Erzsébet. 14 fő asszisztens, a fő asszisztens jelölt, 1 fő pénztáros, 4 fő csomagoló, 6 fő takarító. A forgalmunk havi 550 ezer forint. Patikánk a járás legnagyobb forgalmú gyógyszertára. Mi látjuk el a közületeket, a helybeli és környező községek tsz-eit. 1979-től Állatgyógyászati Centrum lett a gyógyszertár. Szűkös, de életképes.

Amit leírtam, csak töredéke a valóságnak. Könnyű leírni az eseményeket, de nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit egy kétségbeesett beteg, vagy gyermekéért aggódó anya érzett, amikor itt helyben rögtön a nap bármelyik órájában megkapta a gyógyszert, esetleg hitelbe. S bár az itt dolgozó gyógyszerészek nem voltak világhírű tudósok, mindig tudták mit kell tenni. Patikát létesítettek, itt maradtak, a háború idején is helytálltak, majd a háború után újra helyreállították a gyógyszertárat. Szíves, előzékeny modoruk miatt a betegek megszerették őket. Köpeny nélkül is fehéren élnek emlékezetükben. Mi is tisztelettel szólhatunk róluk, mert ők ültették el a „diófát”. Azt, hogy a szép kezdetet hogyan követi majd még szebb folytatás, és hogy meddig tart ez a történet, nehéz lenne meghatározni. A tegnap már elmúlt, évek múlva történelem lesz, és mindig egy nappal folytatódik.

Pályázatomhoz sokfelől gyűjtöttem adatot. Levéltárban napokig forgattam eredeti kéziratokat. Olvastam Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története című monográfiáját, a gyógyszertárban megőrzött gyógyszerészeti zsebnaptárt. A legtöbbet mégis idősebb ladányi ismerőseimtől tudtam meg, akik szinte megindulásától ismerik a patika történetét. Barátságosan fogadtak, szívesen segítettek lefújni a múltról a port, melyet az idő múlása vastagon rárakott.

Köszönet illeti őket. Név szerint:

Rettegi Istvánné tanár

Skoumál Jenő gyógyszerész

Kecskés Gyula tanár

Kovács Katalin tanító

Nádai Antal MÁV-nyugdíjas

Kóta Béla MÁV-nyugdíjas

Szuromi Istvánné asszisztens

Puskás Jánosné nyugdíjas”

(Ladányi Híradó 4/980.)

*

 

Összeállítást készítette: Megyaszai Szilvia

 

***

Forrás:

Dobson Szabolcs (Magyar Gyógyszerész Történeti Társulat), és a szövegben leírtak – Hágen András forrásai

Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben

Némedy-hagyaték (Püspökladány Anno honlap)

Ladányi Híradó 4/1980. száma

Fotók:

Kárai Lajos

Némedy József

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz