Kulturális élet

2017.04.02.

7

*

Lottósorsolás Püspökladányban

 

Az 1990-es évek legelején került megrendezésre Püspökladányban a 6-os lottó sorsolása, melyet a Szerencsejáték Rt. bonyolított. Helyszíne a városi művelődési ház színházterme volt, s a rendezvényen korabeli sztárfellépők is szerepeltek, többek között a Dolly Roll zenekar. Helyi fellépők közül a Csimpolya néptáncegyüttest őrizte meg a fotográfia. Jelentős esemény volt ez városunkban, a színházterem csordultig telt érdeklődőkkel.

.

5

 

Várjuk emlékeiket az eseménnyel kapcsolatban.

Megyaszai Szilvia

*

FOTÓGALÉRIA:

 

(Fotók: Püspökladány Anno Archívum)

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egykori műkedvelő előadások, táncmulatságok, hangversenyek Püspökladányban

E fejezetben az egykori, az 1900-as évek első felében gyakori püspökladányi kulturális rendezvények meghívói kerülnek bemutatásra. Érdekességük – a dokumentumok egyediségén túl – az azokban megőrzött információk gazdagsága, a helyszínek, korabeli egyesületek, szervezetek, jegyárak rögzítésén túl számtalan püspökladányi személy nevének megőrzése.

A képekre kattintva kinagyíthatóak, lapozhatóak!

***

A meghívó külső fedlapja, címzése

E műkedvelő előadással egybekötött táncmulatságra szóló meghívót a Némedy-hagyaték őrizte meg, s az 1900-as évek elején született. A pontos dátum (év) a névre szóló meghívón nem került feltüntetésre, de néhány információ segíti annak hozzávetőleges meghatározását. A “Bogáti aranyasszony” című 3 felvonásos népszínművet a Rákóczi Szállodában adták elő műkedvelő püspökladányiak, a Püspökladányi Önkéntes Tűzoltó Egylet(1) saját felszerelésének bővítése céljából rendezett eseményen. A népszínművet egy “szimbolikus életkép” bemutatása előzte meg, majd táncmulatság követett.

A jótékony célú előadás és táncmulatság két egymást követő este is, adott év május 5-én és 6-án is megrendezésre került.

A “Bogáti aranyasszony” című népszínművet – melynek püspökladányi szereposztását megőrizte a meghívó – Than Gyula írta,  id. Csenki Imre(2) rendezte.

A meghívó a püspökladányi Deutsch Nyomdában(3) készült, s itt történt a jegyek értékesítése is.

A műsorra szóló meghívó Nedolay Erzsébet úrnőnek, nagyságos asszonynak lett címezve, kinek éltéről  ITT  olvashatnak.

A darab címszerepét a püspökladányi Simon Gizella (Gizike) játszotta, ki a névreszóló meghívó tulajdonosának, Nedolay Erzsébetnek a legkisebb lánya volt. Simon Gizelláról ITT  találnak fotót, s életrajzi adalékokat.

Simon Gizella 1890-ben született Püspökladányban, édesanyja 1936-ban hunyt el, a korona, mint fizetőeszköz 1926-ig volt használatban. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a meghívóban szereplő műkedvelő előadás, s táncmulatság meghívója az 1910-20-as évekből származik, ekkor került sor a rendezvényre.

*

E különleges, névre szóló, de kissé sérült (hiányos) meghívó számtalan püspökladányi lakos nevét őrizte meg, kik a rendezvény elején bemutatott szimbolikus életképben, illetve a háromfelvonásos népszínműben vettek részt.

Kérem, tekintsék meg e különleges relikviát, melyet a Némedy-hagyaték (erről bővebben:  ITT ) őrzött meg az utókornak.

*

Az egykori színjátszó körökről a Kulturális élet/Csoportok, együttesek/Egyéb színjátszó körök rovatban találnak fotókatITT !

***

(1) A Püspökladányi Önkéntes Tűzoltó Egylet 1886. december 5-én alakult meg, Kaczér Árpád banktisztviselő kezdeményezésére, aki egyben annak első parancsnoka is volt. Laktanyájuk sokáig a községháza telkén állt.

(2) Csenki Imre néptanító Hódmezővásárhelyen született 1886. december 25-én. Tiszaszentimréről 1909. november 2-án került Püspökladányba, mint a Darányi-telepi iskola tanítója, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított, s mely iskolát az Ő tanítása és ottlakása után Csenki iskolának neveztek el. Kiváló néptanító és népművelő volt, aki felkarolta és szervezte Püspökladány kulturális életét, annak legmeghatározóbb szereplőjévé vált. Közel 50 éven át szervezte és vezette a település számtalan színjátszó-csoportját, énekkarokat, dalárdákat szervezett és megannyi zenekart, köztük helyi szimfonikus zenekart is alapított és vezetett. Több évtizedes munkássága alatt előbb gyermekszínjátszó-csoportokat, majd felnőtteket tanított be, számtalan több-felvonásos darabot vitt színpadra. A fiatalok hegedű- és zongoraoktatását több évtizeden át egyedül látta el Püspökladányban.  Érdekesség, hogy a püspökladányi moziban több évig Ő játszott a némafilmek vetítése alatt zongorán, szabadon választott darabokat. A művészetek iránti fogékonyságából adódott, hogy gyönyörűen is festett, mely kedvtelésének főleg idős korában hódolt. Csenki Imrének két fia született, a Kossuth-díjas karnagy, zeneszerző Imre és a tragikusan fiatalon elhunyt cigányfolklór-kutató Sándor. Id. Csenki Imre 1962. december 15-én hunyt el Püspökladányban.

(3) Deutsch Dávid feltételezhetően az 1900-as évek elején telepedett le Püspökladányban, ahol jelentős nyomdát és papírkereskedést létesített. Üzeme főleg a községháza épületének alagsorában működhetett. Püspökladányi tevékenységét 1911-1939 között követhetjük nyomon Püspökladányban.

.

Megyaszai Szilvia

***

Felhasznált irodalom:

B. Kiss Albert: Püspökladányi pékmester közéleti, családi naplója és krónikája

Kovács Imre: 120 éves a püspökladányi tűzoltóság

Mészáros Eszter: Püspökladány közművelődési könyvtárügyének fejlődése a kezdetektől 1976-ig

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

2015. május 10.

Madarak és Fák Napja

Püspökladányban

 

Május 10-én emlékezünk meg a Madarak és Fák Napjáról, s ez alkalomból különleges, régi püspökladányi fotókat szeretnék bemutatni a honlap olvasóinak.

E hagyomány több, mint száz éves. Megszervezésének előzménye a hasznos madarak védelme érdekében 1902-ben kötött párizsi egyezmény, melyet követően még ugyanabban az évben megszervezték az első Madarak és Fák Napját Magyarországon. Az esemény iskolai keretek közé az Apponyi Albert vallási- és közoktatásügyi miniszter által kiadott 1906. évi rendelet alapján került, melynek értelmében az elemi népiskolákban minden év májusában vagy júniusában kellett “természetvédő” és “erkölcsnemesítő” szellemben megtartani a Madarak és Fák Napját.

Egy rövid történeti áttekintés a fotók emelkedett hangulatát, az ünnepnap jelentőségét is magyarázza:  “Klebelsberg Kuno 1931-es rendeletéből kiderül, hogy az intézmény az amerikai Madarak napja (Birds day) és a Fák napja (Arbor day) alapján született meg. Ezen a napon a tanító hagyományosan “szép, emelkedett és beható előadást tart a madarak életéről, a természet háztartásban való jelentőségéről, az ember gazdaságaiban, de lelkületében játszott szerepéről is”. A fákkal kapcsolatban az oktató “a fák jelentőségét fejtegeti”, a lényeg azonban az, hogy minden gyermek ültessen egy fát, mely fa “azután magával a gyermekkel növekszik, és így a gyermek lényéhez fűződik”.

Az első világháború és az azt követő évtized alatt veszített jelentőségéből “ez a szép, a lelkület finomítására annyira alkalmas, poétikus intézmény”. Klebelsberg azonban Apponyi Albert felé tanúsított tiszteletével indokolja a szokás felújítását: “újból teljes érvényt igyekszem szerezni annak a fennkölt szellemből fakadó rendelkezésének, mellyel a magyar erdők, mezők dalos madarainak és a fáknak megvédelmezését kívánta elérni akkor, amikor a fogékony gyermeklelket a madarak és fák szeretete felé igyekezett gyöngéden hajlítani”. A miniszter rendeletében visszajelzést is előír annak ellenőrzésére, hogy az iskolákban megtartják-e a Napot, milyen eredménnyel, ültetnek-e fákat, az iskolák rendelkezésére áll-e minden szükséges segítség, illetve konkrétan Herman Ottó Madarak hasznáról és káráról című munkája a birtokukban van-e. Klebelsberg meggyőződése szerint a hagyomány újraélesztésével “a fa és bokor szeretete elterjed a nép között, mert annak megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt a hasznos madarak védelme is”…”*

Madarak és Fák Napja, Püspökladány (1. kép)

 Az itt bemutatott három fényképfelvétel Püspökladányban készült, a Madarak és Fák Napja alkalmából rendezett összejövetelen. Sajnos a képeken szereplő társaságokról nincs információnk, annyi maradt fenn csupán, hogy az első képen Zsigray Rózsika és Simon Gizi is látható. Az első fotón jelölésre került (annak hátoldalán) Hruska nevezetű úr is, aki a kép előterében ül. (A következő két képen is felfedezhető egy úriember, aki az első fotón megjelölt Hruskára nagyon hasonlít.) Hruska Lajos 1884-ben született Szolnokon és 1911-ben került Püspökladányba, ahol előbb főkönyvelőként dolgozott, majd bankigazgató lett. 1920-ban tűzoltóparancsnok, 1925-től járási tűzrendészeti felügyelő volt. Még 1936-ban is tevékenykedett, ekkor légoltalmi tanfolyamot végzett. Simon Giziről itt olvashatnak egy korábbi összeállításban: http://puspokladanyanno.hu/2015/02/egy-puspokladanyi-csalad-kulonos-hagyateka/

A kép hátterében egy tó sziluettje vehető ki, itt tartotta alkalmi összejövetelét a képen szereplő baráti társaság, vagy munkahelyi kollektíva. Vályogvető “gödrök” létezéséről már a 19. század derekától maradtak fenn  információk Püspökladányban, annak déli és nyugati szélén. Mint ismeretes, ezeket később vagy betemették, vagy jóléti tavak formájában továbbéltek, így akár ezek valamelyike is szerepelhet e fennmaradt különleges fényképen.

Madarak és Fák Napja, Püspökladány 1933. év (2. kép)

A 2. és 3. kép 1933-ban készült, szintén ezen ünnepnap alkalmából és természeti környezetben, de már más társaságban és helyszínen.

A Madarak és Fák Napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Ez a törekvés a 2. és 3. fotón is visszaköszön, hiszen a Püspökladányban készült képeken főleg gyermekeket láthatunk felnőttek, minden valószínűséggel szüleik, vagy  tanáraik társaságában. A fotók a természetben, fás környezetben készültek, sajnos nem tudni, mely részén a településnek. A farkasszigeti Arborétum (régi nevén erdészeti szikkísérleti telep) 1924-ben létesült, az újtelepi városrész helyén is működött 1946-ig faiskola (főleg gyümölcsfákkal).

A fotón szereplő társaságban – ruházat alapján – levente sapkát viselő kisfiú és egyházi személy is látható, illetve az első fotóval való azonosság alapján tűzrendészeti felügyelő.

Madarak és Fák Napja, Püspökladány 1933. év (3. kép)

 A Madarak és Fák Napjának időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e. Fogadják ezt az összeállítást, a püspökladányi visszaemlékezést a Madarak és Fák Napja alkalmából.

*

*Forrás: Wikipedia

Köszönet a fotókért Némedy Józsefnek, az összeállítást Megyaszai Szilvia készítette.

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

*** Tovább a friss hozzászólásokhoz

*

25 éve történt


A 39. Vasutasnap ünnepe Püspökladányban

 

1989. július 6-án reggel nagy készülődésnek lehetettek tanúi a vonattal utazók Püspökladányban.

Takarítás, a külső területek csinosítása, a frissen elkészült parkok locsolása, a befejezett építési munkák utolsó nyomainak eltüntetése, az újonnan épült szociális épületen elhelyezett felirat, mind-mind a 39. Vasutasnap méltó megünnepléséről szólt. Az előkészületeknek jómagam is részese voltam, mint fiatal – akkor kezdő – üzemeltetési művezető.

A Vasutasnap alkalmából átadták az egykori Tiszavidéki Vasúttársaság felújított felvételi épületét (1. kép), és az újonnan épült szociális épületet (2. kép), megújult még az állomási biztosítóberendezés és a peronok. Az új szociális épületben öltözők és a hozzá kapcsolódó vizes-blokkok, üzemi konyha és étterem, korszerű hőközpont létesült. A beruházás akkori értéken meghaladta a 300 millió forintot.

Az utazóközönségnek és a vasutasságnak az új és a megújult létesítményeket Szűrös Mátyás Püspökladány országgyűlési képviselője adta át. Az ünnepségen jelen volt még Mészáros András a MÁV vezérigazgató-helyettese, Kovács Gyula a Debreceni Igazgatóság vezetője és Püspökladány város vezetése (3. kép). Az átadás után a városi művelődési központban munkásgyűlést tartottak (4. kép) ahol Szűrös Mátyás, az országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet, ezután a Vasutasnap alkalmából kitüntetéseket és elismeréseket adtak át (5-6. kép).

Kora délután az új ebédlőben állófogadás volt a 39. Vasutasnap jegyében (7-8-9. kép).

A vasutasnapról néhány gondolat:

– Először dr. Gyökössy Endre MÁV felügyelőnek a javaslatára Kelety Dénes, a MÁV elnöke fordult 1925-ben és 1926-ban a MÁV Hivatalos Lapjában a vasutasokhoz, – felhívva a figyelmet arra – hogy minden szolgálati főnökség az év valamelyik napján tartson vasutas-napot. A felhívásban kérte a vasutasságot, hogy a vasutasnap várható bevételéből a „Kőszegi Árvaház Alapítvány”-nak nyújtsanak támogatást.

– E nemes cél érdekében a vasutasság megmozdult, például Debrecenben zenés ébresztővel járták körbe a várost, és külön ez alkalomra lapot szerkesztettek és nyomtattak, Debrecen minden korabeli értelmisége és tehetsége megmozdult az ügyért. Szécsényben az állomásfőnök és az egyik váltóőre napokon keresztül halásztak, és a vasutasnapon pompás halászlé és rántott hal készült, amit a vasutasnap közönségének eladtak a bevételt pedig felajánlották. A krónika sajnos nem őrizte meg a püspökladányi eseményeket.

– A magyar kormány határozata szerint 1951-től augusztus, 1961-től július második vasárnapján ünnepeljük a VASUTAS Napot (10-11. kép).

– Az időpont kiválasztása kötődik a Pest-Vác vasútvonal 1846. július 15-én történt megnyitásához.

– A Vasutasnapon avatják a frissen végzett vasúti tiszteket.

– Az utóbbi években a központi rendezvényt a Magyar Vasúttörténeti Parkban rendezik, regionális rendezvényeket tartanak az ország 5-6 vasúti csomópontján és több tucat kissebb vasutas közösség is megünnepli a vasutas összetartozás napját, sportjátékokkal és közös főzésekkel.

– A hagyományokhoz híven idén is megrendezésre kerül a 64. Vasutasnap, 2014. július 12-én, hat helyszínen: Budapest, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szolnok, Tapolca.

 

Az 1989-es Vasutasnapi eseményről közel 2 perces tudósítás volt látható a Magyar Televízió Híradójában, a http://nava.hu/adatlap/?id=03781_1989 linken megtekinthető. Különböző írások jelentek meg a Hajdú-Bihari Napló megyei napilapban, a Magyar Vasutas szakszervezeti lapban, a Vasút szakmai folyóiratban.

 

Püspökladány, 2014. 07. 01.

                               Készítette: Biró Ferenc Mihály vasútbarát-gyűjtő

(KÉPGALÉRIA: RiBiFeMi Archívum)

 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Azok a régi farkasszigeti majálisok…

 

…a fotókat, videót nézegetve gondolom sokunknak ismerős a helyszín, a farkasszigeti majálisok feledhetetlen hangulata, melyeket a felvételek többsége visszaad! Ki felnőttként, ki gyerekként, de mindenki részt vett akkoriban legalább egy  majálison, és többségünk már izgatottan várta a következőt, hisz elmaradhatatlan családi program volt mindenkinél! Céllövölde, bazár, büfé, szabadtéri főzőcske, szalonnasütés, piknik, szekerezés, lovaglás, koncertek, néptánc és előadások, találkozás az ismerősökkel, zene, bambi, vattacukor, lufi, napsütés, jókedv, mindez a természet lágy ölén.

Most pörgessük vissza együtt az idő kerekét és utazzunk vissza a múltba, a régi majálisok idejébe…

Megyaszai Szilvia és Burzukné Szilágyi Edit


2013. május 1.

***

***

 (Köszönet a fotókért a KIK egykori tagjainak, az 1988-as és 1992-es fotókért Keserű Imrének!)

**

Majális 1988. videó:

(A felvételt készítette: Köbli János. Köszönjük a film lejátszásának engedélyezését!!)

***

Amennyiben nem látszanának a hozzászólások,megtekintésükhöz kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre, a következő sorban!

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egy – idejét értelmesen és hasznosan eltölteni kívánó – ifjúsági közösség és a hozzájuk szorosan kapcsolódó két egykori helyszín története

 

 

 ***

In Memoriam Kasza András

Az albummal emléket kívánunk állítani Kasza Andrásnak, a KIK oszlopos tagjának, aki az anyag összeállításában aktívan közreműködött.

***

(Köszönjük az album fotóit és az összeállítást Kasza Andrásnak, Kincses Lászlónak és Sipos Jánosnak)

***


 

Az  IFJÚSÁGI HÁZ  épülete  (Petőfi u. 1.):

–       1926-ban építtette, a ’40-es években bővítette az Iparkamara

–       1950-től (különböző neveken) Művelődési Ház,

–       1977-től Ifjúsági és Úttörőház,

–       1985-től Ifjúsági ház mozival,

–       1987-től az első civil egyesület – a Szabadidős Társaság – működteti,

–       1991-től a kocsma-rendszerváltás áldozata (nyitva tartás),

–       1993-ban kigyullad, majd lebontják.


Az Ifiházhoz kapcsolódó  KÖZÖSSÉG:

Egy kulturális intézményben – a programok, vagy meghatározó személyek vonzása miatt – mindig kialakulnak olyan kis, néhány fős csoportok, melyek az átlagnál sokkal több időt töltenek az intézményben. Megismerkednek, jól érzik magukat együtt, bekapcsolódnak a munkába – önkéntes civil segítőkké válnak.

Ezekből a fiatalokból a 60-as évek legvégén a Radar Ifjúsági Klub jött létre. Működött már magnós klub is. Ide a fővárosból érkeztek az izgalmas és új, nyugati beat – rock – pop zenék, amiket nem csak hallgatni, de másolni is lehetett.

 A hetvenes évek elején egy teljesen új szórakozási forma, a DISCO söpör végig a világon, ezért természetes, hogy a „Ladányi Kultúrházban” is ez hozza lázba (és egymás közelébe) a fiatalokat. A magnetofonok már elérhető áron beszerezhetők, a Műv. Ház technikusai, és más elektrotechnikai ismeretekkel rendelkező fiatalok erősítőket – hangfalakat fabrikálnak, az enyhén exhibicionista dumagépek pedig a mikrofont ragadják magukhoz és már indulhat is a sok-sok táncolni, szórakozni vágyó fiatalt vonzó DISCO-KLUB.  1972. szeptemberben volt az első buli – a báli zenekar technikusától kölcsönzött eszközökkel. 1973 – 77 a kísérletezgetés időszaka volt. 1973-ban a BRAVO Disco Klub tagjai emlékezetes előadást hoztak létre a Vasutas Kultúrház udvarán Ringasd el magad… címmel. (A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. musical alapján.)

Az új Művelődési Központ átadása utáni munkamegosztásban a „nagy kultúra” kerül az új intézménybe, míg a fiatalok virgonckodása marad az Ifjúsági Házban.

Itt (csak) két főállású népművelő dolgozik, de tökéletes az összhang a két kulturális egység dolgozói között, ezért (majdnem) minden jól működik!

 Ez esetben is a rendszeresen az Ifiházban tartózkodókkal kezdődik minden. A létszámuk egyre növekszik.  Megjelenik az igény a több napi nyitva tartásra: „HA  OTTHON  NEM  VÁR  SENKI,  GYERE  BE,  NE  LÉGY  AZ  UTCÁN!”


KÖZPONTI  IFJÚSÁGI  KLUB  (KIK)  –  PÜSPÖKLADÁNY

1978.  január első vasárnapja:  a Központi Ifjúsági Klub alakuló rendezvénye.

Három vezéregyéniség mögé felsorakozik 10-15 aktív, tevőlegesen alkotni és szervezni képes fiatal, akiknek akár 100-120 haver, pajtás „jóbarát” is segít a rendszeres és hasznos elfoglaltságok létrehozásában. Együtt képessé válnak az igények megfogalmazására, az ehhez szükséges környezet kialakítására és a kialakított tér tartalommal való megtöltésére, akár szervezett, akár spontán módon, TÁRSADALMI MUNKÁBAN!

A havi egy-két szervezett programon kívül egyszerűen szólt a zene, lehetőség volt kulturált együttlétre, beszélgetésre, játékra: kedden – csütörtökön és vasárnap. A havonta ismétlődő nagy játékdélutánokat, házi Ki-Mit-Tud versenyeket és egyéb sok-sok ötletet felvonultató vetélkedőket mindig mások tervezték, szervezték és vezették. Az évente megrendezett nagy kaliberű programok már több ember összefogását igényelték. A farsangi bálok, a majális a zenés ébresztővel, a karácsonyi és szilveszteri bulik sikerét gondos előkészítő munka alapozta meg. Különösen gondos, minden részletre kiterjedő, sok klubtagot megmozgató előkészítése volt a „SZÜLŐI ÉRTEKEZLET”-eknek. Ezeken az estéken a klubtagok a klub helyiségeiben meleg vacsorával vendégelték meg szüleiket, majd megmutatták az az évi építéseket, szépítéseket, átalakításokat. Bemutatták hogyan élnek, mit csinálnak a klubban, hogyan használják ki azt a „rengeteg” időt, amit az Ifiházban töltenek el.  A város elhagyásával járó programok megszervezése már a klubvezetők feladata volt, hiszen a klubtalálkozókra, megyei vetélkedőkre vagy egyszerű kirándulásokra is utazni kellett s a csoport tagjainak épségéért ők voltak felelősek. Különösen igaz volt ez a külföldi utazások esetén.  A K.I.K. Tagok ugyanis együtt voltak Lengyelországban és a bolgár tengerparton – Várnában is.

Nagyrészt a K.I.K.-es csapat alkotta 1980-82-ben, a Pincében (a Zöld Mező MgTSz irodaházának pincéjében) működő Új Tükör Klub tagságának nagy részét  is. Itt az Új Tükör című hetilap munkatársaival beszélgethettünk a fiatalokat akkor érdeklő kérdésekről, a hétköznapokban elhallgatott problémákról: italról, drogról. Brosúra duma-mentes, őszinte beszélgetések voltak ezek.

Ebben, a lelkes időszakban a Központi Ifjúsági Klubnak kispályás focicsapata is volt, és minden évben jó eredményt ért el a Városi Kispályás Labdarúgó bajnokságon. Ezeknek a fiúknak nem kellett heti 5 testnevelés óra, ahhoz, hogy mozogjanak!

Azután megkomolyodott a ’78-’80-as – az immár huszonéves – generáció: 1985-re több klubos házasságkötés történt, sok fiú katona lett és a leszerelés után már nem kapcsolódott vissza a klubéletbe. Jöttek újak is, de már nem lehetett minden ugyanolyan…   Ebben az évben kezdődött az Ifjúsági Ház „mozisítása”. A felújítás 1985. novemberig tartott. A mozigépház szabványok szerinti kialakítása nem várt anyagi nehézséget és időveszteséget is okozott, de elkészült és szép lett!

Az 1987-es év hozza a következő jelentős változást: a Központi Ifjúsági Klub tagjaiból és a várossá vált Püspökladány több vállalatának összefogásából létrejött a Szabadidős Társaság, az első civil egyesület!     Nyáron a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat és a MÁV TMK segítségével a K.I.K.-esek megépítik a fürdő melletti csónakázó tavat. Augusztustól a Szabadidős Társaság átvette az Ifiház üzemeltetését. Így kezdődött a leglátogatottabb, ám sajnos a legutolsó nagy korszak az Ifiház történetében.

Karácsonykor elindult a legnépszerűbb szórakoztató program: az alkohol- és dohányzásmentes Galaxy Disco, amely 3 éven át teltházzal működött, különtermeiben a város első műholdvevőjén át nézhető TV műsorokkal, színpadán sorozatban fellépő legismertebb hazai popsztárokkal.

Aztán jött a rendszerváltás…

1990-ben még csak megnőtt az igény a hosszabb nyitva tartásra, majd 1991-ben már felmerült a létkérdés: ha a kocsmákban szabad hajnalig mulatni, itt miért nem?

Dicstelen hónapokon át zuhant egyre mélyebbre a látogatottság.

Végül a ház – ismeretlen okokból – kigyulladt, a romos épületet hamar lebontották.

A helyén épült üzletház udvarán átsétálva sokaknak eszébe jut az a régi Ifiház.

Így hangzik egy országosan ismert és elismert lelkes fiatal közösség története!

Ha van, akit még ez a történet sem nyűgöz le, annak tudnia kell, hogy e csoporthoz kötődik a város nyolcvanas évekbéli csodaszámba menő nagy rendezvényének, a „ROCK és FILM + DISCO”-nak a megálmodása is!

 

ROCK – FILM – DISCO  –  nyáron, a régi  Mozi  udvarán

1981-ben született a nyári péntek esték szabadtéri együtt töltésének gondolata.

 A mozi udvaron több városi ifjúsági szervezet összefogásával, heti váltásban mindenki bemutatkozhatott, megmutathatta milyen szervező, rendező, hangulat-teremtő. Ehhez először át kellett alakítani a mozi udvart! A kezdeti „közegellenállás” ellenére minden kialakult: készültek ülőpadok, sátrak, hangulatvilágítás, büfé. Minden szervezet igyekezett különleges környezetet kialakítani. Volt a mozi udvaron pokol, mennyország és western kocsma is.   Minden buli egy lemezbemutatóval kezdődött, amelyben zenei stílusokat, előadókat, egy-egy kiemelkedően jól sikerült albumot ismertek meg a jelenlévők. Ez után volt a diszkó tánccal és (akkor még) ismerkedéssel, beszélgetéssel. Végül, de nem utolsó sorban – este 10-től – sok jó, főként zenés film a szabadban. Meghatározó élményeket élhetett meg Ladány ifjúsága négy nyáron át.

 1984 nyarának végén ténylegesen csoda történt!

Az akkor még egyetlen Magyar Televízió közvetítette a ROCK-FILM-DISCO-t a püspökladányi mozi udvarról! A szervezők az országos hírnevet arra is felhasználták, hogy a Tanácselnöknek átnyújtsák szándéklevelüket: nem csak az Ifjúsági Klub termét, hanem az egész Ifjúsági Házat felújítani és működtetni akarják. A helyi első ember bele is egyezett, de volt egy feltétel: a helyi KISZ bizottságának szervezésében történhet a felújítás és az üzemeltetés is.

Az Ifjúsági Ház felújítása 1985. novemberig tartott, e miatt nem jutott energia a nyári rendezvényre, így sajnos a Rock-Film-Disco elmaradt. Még megpróbálták az Ifjúsági Ház udvarára áttelepíteni, de itt nem volt már ugyanaz az érzés, ezért Péntek Esti Randevú néven ősztől a nagyteremben voltak bulik, mozifilmekkel.

(Összeállította: Kasza András, Kincses László és Sipos János)

***

(Az Ifjúsági Házról további fotók láthatóak az Ifjúsági Ház almenüben)

***

Veritas irodalmi színpad  –  az országos KI-MIT-TUD vetélkedő döntősei

 

***

(Köszönjük az album fotóit Gombos Imrének)

***

 

„Bemutatjuk a püspökladányi VERITAS Színpadot

Mielőtt hozzáfogtam volna e sorok írásához, arra gondoltam, hogy valami olyasmit kellene írnom, hogy nekem mit jelent ez az irodalmi színpad, miért csinálom stb. Ahogy szedtem össze a gondolataimat, mindinkább többesszámban sikerültek a mondatok és azt hiszem ez nem is lehet másképpen.

A próbákon végzett sok-sok munka, az előadások sikere vagy sikertelensége, a fesztiválok hangulata mind-mind hozzájárultak egy jó közösség kialakulásához. Most pedig nézzük, hogyan kezdődött:

1970-ben az ifjúmunkás klub egyik foglalkozására Vadász Ferenc, a művelődési ház igazgatója behozott két fiatalembert, bemutatta őket, majd közölte, hogy nagyon szeretné, ha azok a klubtagok, akik szeretik az irodalmat, a versmondást, létrehoznának egy irodalmi színpadot. A vezetést a két fiatalember Dr. Sólyom Sándor  és Ozsváth Sándor vállalná. Mi akkor örömmel társultunk. Két hónapra rá november 20-án Hazatérés címmel Tamási Áron műveiből mutattunk be irodalmi összeállítást, melynek második részében az Énekes madár I. felvonását mutattuk be.

A siker újabb munkára sarkalt bennünket. Ekkoriban vette fel a csoport a VERITAS nevet, mely magyarul igazságot jelent. Tamási Áron művei után a népköltészetből merítettünk. A Bíró Szép Anna c. székely népballadát vittük színre. Ez már nehezebb feladat volt. A ballada stílusa új formát követelt meg a játékban. A jelzéseknek nagyobb szerepe lett. A két vezető mindinkább megosztotta egymás közt a munkát. Dr. Sólyom Sándor az elméleti irányítást, a művek szerkesztését, míg Ozsváth Sándor a munka gyakorlati kivitelezését, a rendezést végezte.

A Bíró Szép Anna bemutatója nem hozta meg a kívánt sikert. A taglétszám hamarosan csökkent. Sokan Ozsváth Sándor módszerével nem értettek egyet. A csoport, mely két műsort már bemutatott, gyakorlatilag megszűnt együtt dolgozni. Ekkor Ozsváth a Petőfi iskola végzős tanulóiból alakított egy csoportot és azokkal dolgozott. Mire a dolgozó fiatalokból álló színpad feloszlott, a volt nyolcadikos tanulók már sikert sikerre halmoztak. A Sárrét tragikus sorsú költőjéről, Költő-Nagy Imréről szóló műsorukkal az 1972-es KI-MIT-TUD? televíziós elődöntőjéig jutottak.

A döntőig két hét állt rendelkezésre. A két hetes hajrá meghozta gyümölcsét, hiszen a Summások c. összeállítással az irodalmi színpadok kategóriájában második helyezést értek el. Ez a döntés igen emlékezetes vihart kavart, a tv nézők szeme láttára, a zsűri hivatásos és amatőrpárti tagjai között. 1972. őszén Dr. Sólyom Sándor elköltözött Püspökladányból. Azóta a csoport Ozsváth Sándor egyedüli vezetésével működik. Mivel a színpad nagy része a Karacs Ferenc Gimnáziumba járt, a Művelődési Ház és a Gimnázium közös irodalmi színpada lett.

Iskolai és községi ünnepségeken egyaránt szerepelt. A hagyományos irodalmi színpadi műfaj az ún. „lírai oratórium”, melyet főleg a társadalmi ünnepségek irodalmi részeinél szoktak alkalmazni, nálunk is egyre inkább sablonossá vált. Felmerült a tagságban az az igény, hogy foglalkozzunk emberi, erkölcsi és társadalmi problémákkal is és ezeknél új színjátéki formát alkalmazzunk. Ez a szándék a későbbiek folyamán többször megfogalmazódott. E területen három sikeres kísérletünk volt. A Csónak, Paticsfalak között, Nácik. A Csónak és Nácik c. drámákban a fasizmus egyik legkegyetlenebb módszere a lelki terror fogalmazódott meg. Mindkét darab megvalósításában a jelzéses képzettársításos játékstílust alkalmaztuk. (Jelzéses díszlet és kellék, csak a legszükségesebb mozgás, beszédes csend)

A Paticsfalak között c. pódiumjátékban már elmosódnak a szerepek, nagyobb hangsúlyt kap a kollektív beszéd, mozgás, a színpadi kompozíció. Sokan szemünkre vetik, hogy témaválasztásunk, játékstílusunk szélsőséges. Hol komoly lélektani drámákat, hol harsány komédiákat játszunk. Ez a dolgok természetéből fakad, hiszen a produkciók első élvezői azok, akik abban cselekvőként résztvesznek és mivel a tagság teljes egésze fiatal, főleg középiskolás diák, így a két véglet érthető. Csattanó vidámság, diákos humor jelentkezik Az úr, a por, a két hajadon leányzó és az özvegyember; A varga és a vargáné c. népi komédiákban; A furfangos szegénylegény  c. népmesében; A préri ökre, és a Kire ütött ez a gyerek c. paródiákban.

A műsorok igazi élvezője azonban mindig a közönség. Hogy a hangulati tényezőnél maradjunk, meg kell jegyezni, hogy az sem mellékes, hogy milyen körülmények között, kikkel kell a színpadnak együttdolgozni. Az 1972. évi tv-s siker idején tapasztalható ováció és „bábáskodás” hamar elfáradt. A megbecsülés, odafigyelés erősen csökkent, sőt visszájára fordult és a helyzet odáig fajult, hogy 1974. tavaszán a VERITAS megvált a művelődési központtól. Felvetődik a kérdés, csak mi voltunk a hibásak? Felötlik egy másik kérdés is: Mi lett volna, ha… ha változatlan intenzitással segítenek, támogatnak bennünket, jobban odafigyelnek munkánkra, ha segítenek a tagság összetételének kiszélesítésében? (munkásfiatalok, felnőttek)

Ezután a gimnázium 5-ös tanterme volt az otthonunk és előadótermünk.

Színpad voltunk színpad nélkül. Az elmúlt évek sikeres műsorai mégis itt születtek. Tisztelet és köszönet a gimnázium vezetésének, hogy a színpadnak helyet adtak, munkánkat lehetőségeikhez mérten anyagilag és erkölcsileg támogatták. Ekkoriban itthon csak a gimnáziumban léptünk fel, ahol közel száz fős törzsközönségünk alakult ki. Több egyedi előadást és egy diákpódium sorozatot rendeztünk. Ezidő alatt a községben vajmi keveset tudtak rólunk. Előfordult az a furcsaság is, hogy idegenben többször szerepeltünk, mint szűkebb hazánkban. Játszottunk Budapesten, Debrecenben, a Debrecen környéki tanyavilágban, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Újfehértón és a püspökladányi járás községeiben.

1976. januárjától ismét a művelődési központ egyik művészeti csoportja vagyunk. Az új intézmény vezetősége biztosítja a munkánkhoz szükséges feltételeket. Eddigi együttműködésünk jó.

A továbbiakban is szeretnénk megmaradni „végleteinknél”. A jelenleg műsoron lévő vidám hangvételű darabok után ismét komolyabbakkal foglalkozunk. Újabb nehéz feladatok előtt állunk a társulatépítés terén is. A színpad hat most érettségiző tagja búcsút mond az együttesnek, így a taglétszám erősen megcsappan.

Problémát jelent az is, hogy a megmaradó tagság nagy része kollégista, tehát nem püspökladányi. Továbbá hiányoznak a dolgozó fiatalok. (Jelenleg csak négy dolgozó tagunk van.)

Eddigi eredményeink továbblépésre köteleznek bennünket. Ehhez az is szükséges, hogy tagságunk új diák és dolgozó fiatalokkal gyarapodjék, akik munkájukkal hozzájárulhatnak az amatőr színjátszás sikereihez és öregbítik Püspökladány hírnevét.

Reméljük azt is, hogy  kitartó és hálás diákközönség mellett a jövőben mások is érdeklődnek a VERITAS színpad munkája iránt.

                                                                                                                                                                                                                                                                              Gombos Imre

 Eredményeink:

1972.   KI-MIT-TUD? országos II. helyezés

1973.   Sárospataki Diáknapok – ezüst érem

1974.   Hajdú Diákszínjátszó Fesztivál – bronz érem

1974.   Szóljatok Játszók Regölők (Országos verseny és minősítés) – bronz fokozat

1975.   Sárospataki Diáknapok – arany érem

1975.   Hazánkról Szóljatok Szép Szavak – (területi rádiós döntő) – II. helyezés

1976.   Falusi Színjátszók Országos Fesztiválja (minősítés) – arany érem és minősítés

 

Bemutatók:

1970. 11. 20.   – Hazatérés (irodalmi összeállítás) – 2 előadás

1971. 03. 30.   – Forrás est (irodalmi összeállítás) – 1 előadás

1971. év           – Bíró Szép Anna (feldolgozás) – 2 előadás

1972. 05. 20.   – Költő Nagy Imre (szerk.műsor, tv) – 5 előadás

1972. 05. 20.   – Summások (szerk.műsor,  tv) – 2 előadás

1972. 11. 25.   – Világok vetélkedése – 1 előadás

1973. 02. 16.   – Csónak (Fehér Klára dráma) – 7 előadás

1973. 09. 16.   – Falusi esték szerk. műsor (Az úr, a por…; A varga és a …) – 8 előadás

1973. 12. 15.   – Nők, versek és verebek (Összeállítás Darvas Szilárd műveiből) – 6 előadás

1974. 02. 10.   – A furfangos szegénylegény (népmese) – 2 előadás

1974. 02. 16.   – Mi leszek, ha nagy leszek (szerk. műsor) – 2 előadás

1974. 06. 12.   – Paticsfalak között (Fábián Zoltán dokumentum-oratórium, rádió) – 18 előadás

1975. 04. 14.   – Nácik (Sántha Ferenc dráma) – 8 előadás

1975. 05. 12.   – A préri ökre (Darvas Szilárd, paródia) – 7 előadás

1976. 01. 16.   – Kire ütött ez a gyerek (Janikovszky Éva, paródia) – 5 előadás”

 

 (Gombos Imre írása a Ladányi Híradó 1976/1. számából)

***

 

2016.06.13.

Egy régi újságcikkre hívta fel Bere Tamás olvasónk, állandó segítőnk a figyelmet, mely Püspökladány kultikus intézményéről, AZ IFJÚSÁGI HÁZRÓL  íródott és a Magyar Ifjúság folyóirat 1987. február 27-i számában jelent meg, A ladányi kulcsos ház címmel.  A cikk – mely Muszka Jánossal, az Ifjúsági Ház vezetőjével készült – magával ragadó és igazi időkerék, mely azonnal visszarepít Bennünket a múltba. Figyelem! 1987. évi fotókkal Az Ifjúsági Házról!

A cikk ide kattintva olvasható , de utána várjuk vissza olvasóinkat egy nagy közös nosztalgiázásra (honlapunk ezen oldalának alján található Hozzászólás-felületünkön)!

03

Az egykori Ifjúsági Ház (Fotó: Magyar Ifjúság, 1987. február 27.)

ifiház színházterme

Az egykori Ifjúsági Ház színházterme (Fotó: Magyar Ifjúság, 1987. február 27.)

 

***

*

2012.12.19.

.

A képek rákattintással lapozhatóak!  –  Köszönjük az album fotóit egyrészt a Karacs Ferenc Múzeumnak, valamint az egykori KIK ifjúsági szervezet tagjainak, illetve a visszaemlékező írást az egykori KIK-eseknek.

***

Ifjúsági Ház:

(Kultúrház, Móricz Zsigmond Járási Kultúrház, Járási Művelődési Ház, 1972-től Püspökladányi Nagyközségi és Járási Művelődési Központ, később Ifjúsági Ház, vagy Ifiház)

A Petőfi u. 1. sz. alatt. Az épület eredetileg a Püspökladány és Vidéke Ipartestület székháza volt, a telket a vallásalaptól vásárolták meg. Az épület utcai része 1926-ra készült el, a ladányi iparosok természetbeni és pénzfelajánlásából. Már az 1930-as évek közepe táján felmerült – főleg az ifjú iparosok kezdeményezésére – az a gondolat, hogy székházukat nagy, korszerű előadóteremmel, beépített színpaddal, öltözőkkel bővítsék. A 30-as évek végén elfogadták azt a javaslatot, hogy a kultúrtermet egy országos tárgysorsjáték jövedelméből építsék fel. Az engedélyt a pénzügyminisztériumból megkapták. A II. világháború alatt így épült fel az épület kultúrterme. Még a háború alatt felépült a folyosó is. 1946-ban feloszlatták az ipartestületeket. Az ipartestületi székházat 1949-ben államosították. A Kultúrház 1950-ben kezdte meg működését, melynek 1961-ig Móricz Zsigmond Járási Kultúrház volt a neve. 1952-ben a nagy előadótermet szétnyitható üvegfallal választották el az utcai teremtől, ezzel 600 személy befogadására (400 ülőhely) lett alkalmas (396 négyzetméter nagyságú színházterem). Színpada 7,5 x 11 méter méretű volt, 2 öltözővel. 1964-ben 14 működő szakköre volt, 21 csoporttal.
1972-től Püspökladányi Nagyközségi és Járási Művelődési Központ lett a neve.

(Forrás: Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben)

*


Az IFJÚSÁGI HÁZ, mint kulturális intézmény ( Petőfi utca 1.)


Az épület:

–       1926-ban építtette, a ’40-es években bővítette az Iparkamara

–       1950-től (különböző neveken) Művelődési Ház,

–       1977-től Ifjúsági és Úttörőház,

–       1985-től Ifjúsági ház mozival,

–       1987-től az első civil egyesület – a Szabadidős Társaságműködteti,

–       1991-től a kocsma-rendszerváltás áldozata (nyitva tartás),

–       1993-ban kigyullad, majd lebontják.


Az Ifjúsági Házhoz kapcsolódó közösség:

Egy kulturális intézményben – a programok, vagy meghatározó személyek vonzása miatt – mindig kialakulnak olyan kis, néhány fős csoportok, melyek az átlagnál sokkal több időt töltenek az intézményben. Megismerkednek, jól érzik magukat együtt, bekapcsolódnak a munkába – önkéntes civil segítőkké válnak.

Ezekből a fiatalokból a 60-as évek legvégén a Radar Ifjúsági Klub jött létre. Működött már magnós klub is. Ide a fővárosból érkeztek az izgalmas és új, nyugati beat – rock – pop zenék, amiket nem csak hallgatni, de másolni is lehetett.

A hetvenes évek elején egy teljesen új szórakozási forma, a DISCO söpör végig a világon, ezért természetes, hogy a „Ladányi Kultúrházban” is ez hozza lázba (és egymás közelébe) a fiatalokat. A magnetofonok már elérhető áron beszerezhetők, a Műv. Ház technikusai, és más elektrotechnikai ismeretekkel rendelkező fiatalok erősítőket – hangfalakat fabrikálnak, az enyhén exhibicionista dumagépek pedig a mikrofont ragadják magukhoz és már indulhat is a sok-sok táncolni, szórakozni vágyó fiatalt vonzó DISCO-KLUB.  1972. szeptemberben volt az első buli – a báli zenekar technikusától kölcsönzött eszközökkel. 1973 – 77 a kísérletezgetés időszaka volt. 1973-ban a BRAVO Disco Klub tagjai emlékezetes előadást hoztak létre a Vasutas Kultúrház udvarán Ringasd el magad… címmel. (A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. musical alapján.)

Az új Művelődési Központ átadása utáni munkamegosztásban a „nagy kultúra” kerül az új intézménybe, míg a fiatalok virgonckodása marad az Ifjúsági Házban.

Itt (csak) két főállású népművelő dolgozik, de tökéletes az összhang a két kulturális egység dolgozói között, ezért (majdnem) minden jól működik!

Ez esetben is a rendszeresen az Ifiházban tartózkodókkal kezdődik minden. A létszámuk egyre növekszik.  Megjelenik az igény a több napi nyitva tartásra: „HA  OTTHON  NEM  VÁR  SENKI,  GYERE  BE,  NE  LÉGY  AZ  UTCÁN!”

(Összeállították az egykori KIK tagjai:

Kasza András, Kincses László és Sipos János)

*

Az Ifiházhoz szorosan kapcsolódó KIK (Központi Ifjúsági Klub) és a Rock-Film-Disco történetéről a Kulturális Élet/Csoportok, Együttesek almenüben találhatóak további érdekes információk és fotók

***

*

2012.06.01.

Ahogy mi emlékszünk:

– “Az Ifjúsági ház sokkal több volt, mint diszkó. A minőségi szórakoztatás kitűnő példája. Emlékszem, 1990-ben az akkori demisz tagjaként (a KISZ-ből kirúgtak – fel is oszlott hamar) és az Országos Diákmozgalmat Segítő Bizottság tagjaként harcoltam hogy ne bontsák le és építsenek üzlethelyiségeket alig néhány vállalkozó érdekei szerint. Az akkori polgármesteri hívatalban is felszólaltam-talán akkor tanácsnak hívták. Persze meghallgatták el-elcsukló hangú beszédemet, de a többit tudjátok. És felépült a Hanza” (F. András)

– “Azon a nyitott ablakon ki és bemászkáltunk.” (F. Ildikó)

– “Azt a mindenit, de jó volt odajárni!!!!!! tudtuk, hogy bármikor odamegyünk nyitott ajtó vár bennünket, tényleg azon a nyitott ablakon is ki-be jártunk.” (K-né F. Erika)

– “Ott a régi táncok lábnyoma, a csókok íze…..” (V. Rozi)

– “Este 8-kor már tömve volt, és éjfélkor vége volt a bulinak, nem úgy mint mostanság , hogy este 11 után indulnak el a mai fiatalok szórakozni! Milyen jó volt!!!! Nekem mindig a 10.25-ös busszal kellett hazamennem, de nagyon sokszor “lekéstem” az utolsó buszt:))” (H. Éva)

– “‎…az utolsók között béreltük….!!!!!!!Hihetetlen bulik voltak!!!!” (M. Feri)

– “Mennyi szerelem szövődött, és mennyi szakítás zajlott a falai között…. ?! :)” (K-M. Anita) 

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

 

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

Művelődési Ház:

A Művelődési Ház épületének megtervezéséhez 1968-ban kezdett hozzá a Debreceni Tervező Vállalat. Több módosítás, áttervezés után az alapkő lerakására 1973. augusztus 19-én került sor az Urbanizációs Hónap keretében.
A kivitelező az épület felépítését 2 éves határidőre vállalta. Ez azonban objektív nehézségek miatt egyre tolódott. Az építési és beruházási költségek 15 millió forintot tettek ki. A Művelődési Ház 290 fő befogadóképességű színházteremből, klubteremből, előadóteremből, egy kisebb szakköri helyiségből és a színházterem kiszolgáló helyiségeiből állt.
Az épületben helyet kapott egy Könyvtár, amelyben külön felnőtt- és gyermekkönyv kölcsönző és folyóirat olvasó terem szolgálta (és szolgálja ma is) az olvasók igényeit.

Tovább a friss hozzászólásokhoz

***

(Köszönjük az album fotóit Csontos Gabriellának)

***

„Újra alakult a VERITAS

 1979. szeptemberében a Művelődési Központ népművelői arra a feladatra vállalkoztak, hogy felélesztik a régen nagy hírű VERITAS Irodalmi Színpadot. Vezetőjének újra Ozsváth Sándort kérték meg, aki boldogan vállalta az új csoport irányítását. A szervezkedés megindult és szeptember 10-én az alakuló-gyűlésen már 20 lelkes fiatal vett részt.

 Nagy örömünkre szolgál, hogy a Karacs Ferenc Gimnázium tanári kara segítőkészen sok gimnazistát küldött a csoportba, és a püspökladányi Központi Ifjúsági Klub (KIK) is kitett magáért, hiszen öt színpadtag a klubból került hozzánk.

Az irodalmi színjátszókör első fellépése 1979. november 10-én a felújított Ifjúsági Ház megnyitóján volt. A darab címe: PER (Petőki kontra Petőfik).

A következő műsor már komoly felkészülést igényel, ugyanis a megyei szakfelügyelet  minősítésre javasolta az együttest.

 A MI NEMZEDÉKÜNK című 25 perces klubműsoruk nagy siker volt Karcagon és Püspökladányban is. Ez az előadás rólunk szól – fiatalokról – de nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebb generációnak is. Vallomás arról, miért ilyen „e lázas kor nevelte nemzedék”.

 A csoport 1980. április 14-én országos minősítő zsűri előtt mutatta be tudását Debrecenben, ahol a Hevesi Sándor kategóriában ezüst fokozatot nyert.

 A püspökladányi VERITAS Irodalmi Színjátszókör tehát újra bekerült az amatőr színjátszó mozgalom történetébe. A szakma előtt bemutatkoztak, de szeretnénk, ha a ladányi emberek is közelebbről megismernék őket.

Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy szívesen elmennénk KISZ-alapszervezetekhez, szocialista brigádokhoz, üzemekbe, intézményekbe. (Volt már rá példa: nagy örömmel vállalkoztunk az idei nőnapon arra, hogy hangulatos műsorral köszöntsük a Magyar Nemzeti Bank nődolgozóit).”

 

(Csontos Gabriella írása a Ladányi Híradó 1980/1-2. számából)

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz