Csoportok, Együttesek

Egy – idejét értelmesen és hasznosan eltölteni kívánó – ifjúsági közösség és a hozzájuk szorosan kapcsolódó két egykori helyszín története

 

 

 ***

In Memoriam Kasza András

Az albummal emléket kívánunk állítani Kasza Andrásnak, a KIK oszlopos tagjának, aki az anyag összeállításában aktívan közreműködött.

***

(Köszönjük az album fotóit és az összeállítást Kasza Andrásnak, Kincses Lászlónak és Sipos Jánosnak)

***


 

Az  IFJÚSÁGI HÁZ  épülete  (Petőfi u. 1.):

–       1926-ban építtette, a ’40-es években bővítette az Iparkamara

–       1950-től (különböző neveken) Művelődési Ház,

–       1977-től Ifjúsági és Úttörőház,

–       1985-től Ifjúsági ház mozival,

–       1987-től az első civil egyesület – a Szabadidős Társaság – működteti,

–       1991-től a kocsma-rendszerváltás áldozata (nyitva tartás),

–       1993-ban kigyullad, majd lebontják.


Az Ifiházhoz kapcsolódó  KÖZÖSSÉG:

Egy kulturális intézményben – a programok, vagy meghatározó személyek vonzása miatt – mindig kialakulnak olyan kis, néhány fős csoportok, melyek az átlagnál sokkal több időt töltenek az intézményben. Megismerkednek, jól érzik magukat együtt, bekapcsolódnak a munkába – önkéntes civil segítőkké válnak.

Ezekből a fiatalokból a 60-as évek legvégén a Radar Ifjúsági Klub jött létre. Működött már magnós klub is. Ide a fővárosból érkeztek az izgalmas és új, nyugati beat – rock – pop zenék, amiket nem csak hallgatni, de másolni is lehetett.

 A hetvenes évek elején egy teljesen új szórakozási forma, a DISCO söpör végig a világon, ezért természetes, hogy a „Ladányi Kultúrházban” is ez hozza lázba (és egymás közelébe) a fiatalokat. A magnetofonok már elérhető áron beszerezhetők, a Műv. Ház technikusai, és más elektrotechnikai ismeretekkel rendelkező fiatalok erősítőket – hangfalakat fabrikálnak, az enyhén exhibicionista dumagépek pedig a mikrofont ragadják magukhoz és már indulhat is a sok-sok táncolni, szórakozni vágyó fiatalt vonzó DISCO-KLUB.  1972. szeptemberben volt az első buli – a báli zenekar technikusától kölcsönzött eszközökkel. 1973 – 77 a kísérletezgetés időszaka volt. 1973-ban a BRAVO Disco Klub tagjai emlékezetes előadást hoztak létre a Vasutas Kultúrház udvarán Ringasd el magad… címmel. (A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. musical alapján.)

Az új Művelődési Központ átadása utáni munkamegosztásban a „nagy kultúra” kerül az új intézménybe, míg a fiatalok virgonckodása marad az Ifjúsági Házban.

Itt (csak) két főállású népművelő dolgozik, de tökéletes az összhang a két kulturális egység dolgozói között, ezért (majdnem) minden jól működik!

 Ez esetben is a rendszeresen az Ifiházban tartózkodókkal kezdődik minden. A létszámuk egyre növekszik.  Megjelenik az igény a több napi nyitva tartásra: „HA  OTTHON  NEM  VÁR  SENKI,  GYERE  BE,  NE  LÉGY  AZ  UTCÁN!”


KÖZPONTI  IFJÚSÁGI  KLUB  (KIK)  –  PÜSPÖKLADÁNY

1978.  január első vasárnapja:  a Központi Ifjúsági Klub alakuló rendezvénye.

Három vezéregyéniség mögé felsorakozik 10-15 aktív, tevőlegesen alkotni és szervezni képes fiatal, akiknek akár 100-120 haver, pajtás „jóbarát” is segít a rendszeres és hasznos elfoglaltságok létrehozásában. Együtt képessé válnak az igények megfogalmazására, az ehhez szükséges környezet kialakítására és a kialakított tér tartalommal való megtöltésére, akár szervezett, akár spontán módon, TÁRSADALMI MUNKÁBAN!

A havi egy-két szervezett programon kívül egyszerűen szólt a zene, lehetőség volt kulturált együttlétre, beszélgetésre, játékra: kedden – csütörtökön és vasárnap. A havonta ismétlődő nagy játékdélutánokat, házi Ki-Mit-Tud versenyeket és egyéb sok-sok ötletet felvonultató vetélkedőket mindig mások tervezték, szervezték és vezették. Az évente megrendezett nagy kaliberű programok már több ember összefogását igényelték. A farsangi bálok, a majális a zenés ébresztővel, a karácsonyi és szilveszteri bulik sikerét gondos előkészítő munka alapozta meg. Különösen gondos, minden részletre kiterjedő, sok klubtagot megmozgató előkészítése volt a „SZÜLŐI ÉRTEKEZLET”-eknek. Ezeken az estéken a klubtagok a klub helyiségeiben meleg vacsorával vendégelték meg szüleiket, majd megmutatták az az évi építéseket, szépítéseket, átalakításokat. Bemutatták hogyan élnek, mit csinálnak a klubban, hogyan használják ki azt a „rengeteg” időt, amit az Ifiházban töltenek el.  A város elhagyásával járó programok megszervezése már a klubvezetők feladata volt, hiszen a klubtalálkozókra, megyei vetélkedőkre vagy egyszerű kirándulásokra is utazni kellett s a csoport tagjainak épségéért ők voltak felelősek. Különösen igaz volt ez a külföldi utazások esetén.  A K.I.K. Tagok ugyanis együtt voltak Lengyelországban és a bolgár tengerparton – Várnában is.

Nagyrészt a K.I.K.-es csapat alkotta 1980-82-ben, a Pincében (a Zöld Mező MgTSz irodaházának pincéjében) működő Új Tükör Klub tagságának nagy részét  is. Itt az Új Tükör című hetilap munkatársaival beszélgethettünk a fiatalokat akkor érdeklő kérdésekről, a hétköznapokban elhallgatott problémákról: italról, drogról. Brosúra duma-mentes, őszinte beszélgetések voltak ezek.

Ebben, a lelkes időszakban a Központi Ifjúsági Klubnak kispályás focicsapata is volt, és minden évben jó eredményt ért el a Városi Kispályás Labdarúgó bajnokságon. Ezeknek a fiúknak nem kellett heti 5 testnevelés óra, ahhoz, hogy mozogjanak!

Azután megkomolyodott a ’78-’80-as – az immár huszonéves – generáció: 1985-re több klubos házasságkötés történt, sok fiú katona lett és a leszerelés után már nem kapcsolódott vissza a klubéletbe. Jöttek újak is, de már nem lehetett minden ugyanolyan…   Ebben az évben kezdődött az Ifjúsági Ház „mozisítása”. A felújítás 1985. novemberig tartott. A mozigépház szabványok szerinti kialakítása nem várt anyagi nehézséget és időveszteséget is okozott, de elkészült és szép lett!

Az 1987-es év hozza a következő jelentős változást: a Központi Ifjúsági Klub tagjaiból és a várossá vált Püspökladány több vállalatának összefogásából létrejött a Szabadidős Társaság, az első civil egyesület!     Nyáron a Hamvas-Sárréti Vízgazdálkodási Társulat és a MÁV TMK segítségével a K.I.K.-esek megépítik a fürdő melletti csónakázó tavat. Augusztustól a Szabadidős Társaság átvette az Ifiház üzemeltetését. Így kezdődött a leglátogatottabb, ám sajnos a legutolsó nagy korszak az Ifiház történetében.

Karácsonykor elindult a legnépszerűbb szórakoztató program: az alkohol- és dohányzásmentes Galaxy Disco, amely 3 éven át teltházzal működött, különtermeiben a város első műholdvevőjén át nézhető TV műsorokkal, színpadán sorozatban fellépő legismertebb hazai popsztárokkal.

Aztán jött a rendszerváltás…

1990-ben még csak megnőtt az igény a hosszabb nyitva tartásra, majd 1991-ben már felmerült a létkérdés: ha a kocsmákban szabad hajnalig mulatni, itt miért nem?

Dicstelen hónapokon át zuhant egyre mélyebbre a látogatottság.

Végül a ház – ismeretlen okokból – kigyulladt, a romos épületet hamar lebontották.

A helyén épült üzletház udvarán átsétálva sokaknak eszébe jut az a régi Ifiház.

Így hangzik egy országosan ismert és elismert lelkes fiatal közösség története!

Ha van, akit még ez a történet sem nyűgöz le, annak tudnia kell, hogy e csoporthoz kötődik a város nyolcvanas évekbéli csodaszámba menő nagy rendezvényének, a „ROCK és FILM + DISCO”-nak a megálmodása is!

 

ROCK – FILM – DISCO  –  nyáron, a régi  Mozi  udvarán

1981-ben született a nyári péntek esték szabadtéri együtt töltésének gondolata.

 A mozi udvaron több városi ifjúsági szervezet összefogásával, heti váltásban mindenki bemutatkozhatott, megmutathatta milyen szervező, rendező, hangulat-teremtő. Ehhez először át kellett alakítani a mozi udvart! A kezdeti „közegellenállás” ellenére minden kialakult: készültek ülőpadok, sátrak, hangulatvilágítás, büfé. Minden szervezet igyekezett különleges környezetet kialakítani. Volt a mozi udvaron pokol, mennyország és western kocsma is.   Minden buli egy lemezbemutatóval kezdődött, amelyben zenei stílusokat, előadókat, egy-egy kiemelkedően jól sikerült albumot ismertek meg a jelenlévők. Ez után volt a diszkó tánccal és (akkor még) ismerkedéssel, beszélgetéssel. Végül, de nem utolsó sorban – este 10-től – sok jó, főként zenés film a szabadban. Meghatározó élményeket élhetett meg Ladány ifjúsága négy nyáron át.

 1984 nyarának végén ténylegesen csoda történt!

Az akkor még egyetlen Magyar Televízió közvetítette a ROCK-FILM-DISCO-t a püspökladányi mozi udvarról! A szervezők az országos hírnevet arra is felhasználták, hogy a Tanácselnöknek átnyújtsák szándéklevelüket: nem csak az Ifjúsági Klub termét, hanem az egész Ifjúsági Házat felújítani és működtetni akarják. A helyi első ember bele is egyezett, de volt egy feltétel: a helyi KISZ bizottságának szervezésében történhet a felújítás és az üzemeltetés is.

Az Ifjúsági Ház felújítása 1985. novemberig tartott, e miatt nem jutott energia a nyári rendezvényre, így sajnos a Rock-Film-Disco elmaradt. Még megpróbálták az Ifjúsági Ház udvarára áttelepíteni, de itt nem volt már ugyanaz az érzés, ezért Péntek Esti Randevú néven ősztől a nagyteremben voltak bulik, mozifilmekkel.

(Összeállította: Kasza András, Kincses László és Sipos János)

***

(Az Ifjúsági Házról további fotók láthatóak az Ifjúsági Ház almenüben)

***

Veritas irodalmi színpad  –  az országos KI-MIT-TUD vetélkedő döntősei

 

***

(Köszönjük az album fotóit Gombos Imrének)

***

 

„Bemutatjuk a püspökladányi VERITAS Színpadot

Mielőtt hozzáfogtam volna e sorok írásához, arra gondoltam, hogy valami olyasmit kellene írnom, hogy nekem mit jelent ez az irodalmi színpad, miért csinálom stb. Ahogy szedtem össze a gondolataimat, mindinkább többesszámban sikerültek a mondatok és azt hiszem ez nem is lehet másképpen.

A próbákon végzett sok-sok munka, az előadások sikere vagy sikertelensége, a fesztiválok hangulata mind-mind hozzájárultak egy jó közösség kialakulásához. Most pedig nézzük, hogyan kezdődött:

1970-ben az ifjúmunkás klub egyik foglalkozására Vadász Ferenc, a művelődési ház igazgatója behozott két fiatalembert, bemutatta őket, majd közölte, hogy nagyon szeretné, ha azok a klubtagok, akik szeretik az irodalmat, a versmondást, létrehoznának egy irodalmi színpadot. A vezetést a két fiatalember Dr. Sólyom Sándor  és Ozsváth Sándor vállalná. Mi akkor örömmel társultunk. Két hónapra rá november 20-án Hazatérés címmel Tamási Áron műveiből mutattunk be irodalmi összeállítást, melynek második részében az Énekes madár I. felvonását mutattuk be.

A siker újabb munkára sarkalt bennünket. Ekkoriban vette fel a csoport a VERITAS nevet, mely magyarul igazságot jelent. Tamási Áron művei után a népköltészetből merítettünk. A Bíró Szép Anna c. székely népballadát vittük színre. Ez már nehezebb feladat volt. A ballada stílusa új formát követelt meg a játékban. A jelzéseknek nagyobb szerepe lett. A két vezető mindinkább megosztotta egymás közt a munkát. Dr. Sólyom Sándor az elméleti irányítást, a művek szerkesztését, míg Ozsváth Sándor a munka gyakorlati kivitelezését, a rendezést végezte.

A Bíró Szép Anna bemutatója nem hozta meg a kívánt sikert. A taglétszám hamarosan csökkent. Sokan Ozsváth Sándor módszerével nem értettek egyet. A csoport, mely két műsort már bemutatott, gyakorlatilag megszűnt együtt dolgozni. Ekkor Ozsváth a Petőfi iskola végzős tanulóiból alakított egy csoportot és azokkal dolgozott. Mire a dolgozó fiatalokból álló színpad feloszlott, a volt nyolcadikos tanulók már sikert sikerre halmoztak. A Sárrét tragikus sorsú költőjéről, Költő-Nagy Imréről szóló műsorukkal az 1972-es KI-MIT-TUD? televíziós elődöntőjéig jutottak.

A döntőig két hét állt rendelkezésre. A két hetes hajrá meghozta gyümölcsét, hiszen a Summások c. összeállítással az irodalmi színpadok kategóriájában második helyezést értek el. Ez a döntés igen emlékezetes vihart kavart, a tv nézők szeme láttára, a zsűri hivatásos és amatőrpárti tagjai között. 1972. őszén Dr. Sólyom Sándor elköltözött Püspökladányból. Azóta a csoport Ozsváth Sándor egyedüli vezetésével működik. Mivel a színpad nagy része a Karacs Ferenc Gimnáziumba járt, a Művelődési Ház és a Gimnázium közös irodalmi színpada lett.

Iskolai és községi ünnepségeken egyaránt szerepelt. A hagyományos irodalmi színpadi műfaj az ún. „lírai oratórium”, melyet főleg a társadalmi ünnepségek irodalmi részeinél szoktak alkalmazni, nálunk is egyre inkább sablonossá vált. Felmerült a tagságban az az igény, hogy foglalkozzunk emberi, erkölcsi és társadalmi problémákkal is és ezeknél új színjátéki formát alkalmazzunk. Ez a szándék a későbbiek folyamán többször megfogalmazódott. E területen három sikeres kísérletünk volt. A Csónak, Paticsfalak között, Nácik. A Csónak és Nácik c. drámákban a fasizmus egyik legkegyetlenebb módszere a lelki terror fogalmazódott meg. Mindkét darab megvalósításában a jelzéses képzettársításos játékstílust alkalmaztuk. (Jelzéses díszlet és kellék, csak a legszükségesebb mozgás, beszédes csend)

A Paticsfalak között c. pódiumjátékban már elmosódnak a szerepek, nagyobb hangsúlyt kap a kollektív beszéd, mozgás, a színpadi kompozíció. Sokan szemünkre vetik, hogy témaválasztásunk, játékstílusunk szélsőséges. Hol komoly lélektani drámákat, hol harsány komédiákat játszunk. Ez a dolgok természetéből fakad, hiszen a produkciók első élvezői azok, akik abban cselekvőként résztvesznek és mivel a tagság teljes egésze fiatal, főleg középiskolás diák, így a két véglet érthető. Csattanó vidámság, diákos humor jelentkezik Az úr, a por, a két hajadon leányzó és az özvegyember; A varga és a vargáné c. népi komédiákban; A furfangos szegénylegény  c. népmesében; A préri ökre, és a Kire ütött ez a gyerek c. paródiákban.

A műsorok igazi élvezője azonban mindig a közönség. Hogy a hangulati tényezőnél maradjunk, meg kell jegyezni, hogy az sem mellékes, hogy milyen körülmények között, kikkel kell a színpadnak együttdolgozni. Az 1972. évi tv-s siker idején tapasztalható ováció és „bábáskodás” hamar elfáradt. A megbecsülés, odafigyelés erősen csökkent, sőt visszájára fordult és a helyzet odáig fajult, hogy 1974. tavaszán a VERITAS megvált a művelődési központtól. Felvetődik a kérdés, csak mi voltunk a hibásak? Felötlik egy másik kérdés is: Mi lett volna, ha… ha változatlan intenzitással segítenek, támogatnak bennünket, jobban odafigyelnek munkánkra, ha segítenek a tagság összetételének kiszélesítésében? (munkásfiatalok, felnőttek)

Ezután a gimnázium 5-ös tanterme volt az otthonunk és előadótermünk.

Színpad voltunk színpad nélkül. Az elmúlt évek sikeres műsorai mégis itt születtek. Tisztelet és köszönet a gimnázium vezetésének, hogy a színpadnak helyet adtak, munkánkat lehetőségeikhez mérten anyagilag és erkölcsileg támogatták. Ekkoriban itthon csak a gimnáziumban léptünk fel, ahol közel száz fős törzsközönségünk alakult ki. Több egyedi előadást és egy diákpódium sorozatot rendeztünk. Ezidő alatt a községben vajmi keveset tudtak rólunk. Előfordult az a furcsaság is, hogy idegenben többször szerepeltünk, mint szűkebb hazánkban. Játszottunk Budapesten, Debrecenben, a Debrecen környéki tanyavilágban, Hajdúszoboszlón, Karcagon, Újfehértón és a püspökladányi járás községeiben.

1976. januárjától ismét a művelődési központ egyik művészeti csoportja vagyunk. Az új intézmény vezetősége biztosítja a munkánkhoz szükséges feltételeket. Eddigi együttműködésünk jó.

A továbbiakban is szeretnénk megmaradni „végleteinknél”. A jelenleg műsoron lévő vidám hangvételű darabok után ismét komolyabbakkal foglalkozunk. Újabb nehéz feladatok előtt állunk a társulatépítés terén is. A színpad hat most érettségiző tagja búcsút mond az együttesnek, így a taglétszám erősen megcsappan.

Problémát jelent az is, hogy a megmaradó tagság nagy része kollégista, tehát nem püspökladányi. Továbbá hiányoznak a dolgozó fiatalok. (Jelenleg csak négy dolgozó tagunk van.)

Eddigi eredményeink továbblépésre köteleznek bennünket. Ehhez az is szükséges, hogy tagságunk új diák és dolgozó fiatalokkal gyarapodjék, akik munkájukkal hozzájárulhatnak az amatőr színjátszás sikereihez és öregbítik Püspökladány hírnevét.

Reméljük azt is, hogy  kitartó és hálás diákközönség mellett a jövőben mások is érdeklődnek a VERITAS színpad munkája iránt.

                                                                                                                                                                                                                                                                              Gombos Imre

 Eredményeink:

1972.   KI-MIT-TUD? országos II. helyezés

1973.   Sárospataki Diáknapok – ezüst érem

1974.   Hajdú Diákszínjátszó Fesztivál – bronz érem

1974.   Szóljatok Játszók Regölők (Országos verseny és minősítés) – bronz fokozat

1975.   Sárospataki Diáknapok – arany érem

1975.   Hazánkról Szóljatok Szép Szavak – (területi rádiós döntő) – II. helyezés

1976.   Falusi Színjátszók Országos Fesztiválja (minősítés) – arany érem és minősítés

 

Bemutatók:

1970. 11. 20.   – Hazatérés (irodalmi összeállítás) – 2 előadás

1971. 03. 30.   – Forrás est (irodalmi összeállítás) – 1 előadás

1971. év           – Bíró Szép Anna (feldolgozás) – 2 előadás

1972. 05. 20.   – Költő Nagy Imre (szerk.műsor, tv) – 5 előadás

1972. 05. 20.   – Summások (szerk.műsor,  tv) – 2 előadás

1972. 11. 25.   – Világok vetélkedése – 1 előadás

1973. 02. 16.   – Csónak (Fehér Klára dráma) – 7 előadás

1973. 09. 16.   – Falusi esték szerk. műsor (Az úr, a por…; A varga és a …) – 8 előadás

1973. 12. 15.   – Nők, versek és verebek (Összeállítás Darvas Szilárd műveiből) – 6 előadás

1974. 02. 10.   – A furfangos szegénylegény (népmese) – 2 előadás

1974. 02. 16.   – Mi leszek, ha nagy leszek (szerk. műsor) – 2 előadás

1974. 06. 12.   – Paticsfalak között (Fábián Zoltán dokumentum-oratórium, rádió) – 18 előadás

1975. 04. 14.   – Nácik (Sántha Ferenc dráma) – 8 előadás

1975. 05. 12.   – A préri ökre (Darvas Szilárd, paródia) – 7 előadás

1976. 01. 16.   – Kire ütött ez a gyerek (Janikovszky Éva, paródia) – 5 előadás”

 

 (Gombos Imre írása a Ladányi Híradó 1976/1. számából)

***

 

***

(Köszönjük az album fotóit Csontos Gabriellának)

***

„Újra alakult a VERITAS

 1979. szeptemberében a Művelődési Központ népművelői arra a feladatra vállalkoztak, hogy felélesztik a régen nagy hírű VERITAS Irodalmi Színpadot. Vezetőjének újra Ozsváth Sándort kérték meg, aki boldogan vállalta az új csoport irányítását. A szervezkedés megindult és szeptember 10-én az alakuló-gyűlésen már 20 lelkes fiatal vett részt.

 Nagy örömünkre szolgál, hogy a Karacs Ferenc Gimnázium tanári kara segítőkészen sok gimnazistát küldött a csoportba, és a püspökladányi Központi Ifjúsági Klub (KIK) is kitett magáért, hiszen öt színpadtag a klubból került hozzánk.

Az irodalmi színjátszókör első fellépése 1979. november 10-én a felújított Ifjúsági Ház megnyitóján volt. A darab címe: PER (Petőki kontra Petőfik).

A következő műsor már komoly felkészülést igényel, ugyanis a megyei szakfelügyelet  minősítésre javasolta az együttest.

 A MI NEMZEDÉKÜNK című 25 perces klubműsoruk nagy siker volt Karcagon és Püspökladányban is. Ez az előadás rólunk szól – fiatalokról – de nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebb generációnak is. Vallomás arról, miért ilyen „e lázas kor nevelte nemzedék”.

 A csoport 1980. április 14-én országos minősítő zsűri előtt mutatta be tudását Debrecenben, ahol a Hevesi Sándor kategóriában ezüst fokozatot nyert.

 A püspökladányi VERITAS Irodalmi Színjátszókör tehát újra bekerült az amatőr színjátszó mozgalom történetébe. A szakma előtt bemutatkoztak, de szeretnénk, ha a ladányi emberek is közelebbről megismernék őket.

Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy szívesen elmennénk KISZ-alapszervezetekhez, szocialista brigádokhoz, üzemekbe, intézményekbe. (Volt már rá példa: nagy örömmel vállalkoztunk az idei nőnapon arra, hogy hangulatos műsorral köszöntsük a Magyar Nemzeti Bank nődolgozóit).”

 

(Csontos Gabriella írása a Ladányi Híradó 1980/1-2. számából)

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz

Egykori püspökladányi színjátszókörök, műkedvelő színtársulatok

***

“Falu rossza” című színdarab – 1920. év (Fotó: Bene Judit)

“A képen egy amatőr színtársulat a FALU ROSSZÁT adja elő 1920-ban. A felső sorban balra az első menyecske (a legszebb) a férjem dédmamája. Mellette a későbbi dédpapa, akivel itt szerettek egymásba. De sokszor elővette ezt a képet Mamika (így hívtuk a dédit, aki 97 évet élt meg) a szekrény aljából, hogy meséljen a régi, szép időkről, amikor még olyan fiatal volt, mint én… Most a nappalinkat díszíti a kép, szépen, bekeretezve.” (Bene Judit)

***

“Falu rossza” című színdarab – 1930. február 22-23. (Fotó: Lövei Attila)

***

Püspökladányi színjátszókör – 1930-40-es évek (Fotó: Lövei Attila)

***

Püspökladányi színjátszókör – 1932. április 20. (Fotó: Lövei Attila)

***

“Csókos huszárok” című előadás, püspökladányi színjátszókör (1940).
Első sorban középen, keresztbe tett kézzel: Id. Csenki Imre néptanító – (Fotó: Lövei Attila)

***

A fotó hátoldala:

“Csókos huszárok” című előadás, püspökladányi színjátszókör (1940).
Az előző fotó hátoldala – (Fotó: Lövei Attila)

A fotó felirata:

A „Csókos huszárok” című zenés vígjáték 1940. XI. 23-24. nagysikerű előadásának emlékéül.

Pladány 1940. XII. 9.

Béres Gyula főtitkár,   (?) elnök

Bélyegző: Magy. (?) Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületének Püspökladányi Csoportja

(Darvas Béla fényképész Püspökladány, Bocskay u. 5.)

.

„Az alsó sorban jobbról a második nagymamám Ulveczki Erzsébet (Pörike), balról az első sorban az első a testvére, Ulveczki Mária (Galicsné).  A középső sorban balról a második az édesapjuk látható, Ulveczki Péter. Középen id. Csenki Imre tanító.

Ulveczki Péter: 1898 -1975

Ulveczki Erzsébet: 1920-2003

Ulveczkji Mária: 1922-?”

 (Lövei Attila fotótulajdonos)

***

Püspökladányi színjátszókör (1942. év). Elképzelhető, hogy ez is a “Csókos huszárok” című előadás. Elől középen (jobbról az ötödik): Id. Csenki Imre néptanító. (Fotó: Tóthné Horváth Márta)

***

Gárdonyi Géza: A bor című előadása. Püspökladány 1950-es évek. Középen id. Csenki Imre tanító. Ülő sor bal szélén: Ungvári János püspökladányi műszerész, guggoló sor jobb szélső kislány: Erdélyiné Ungvári Mária (Fotó: Erdélyiné Ungvári Mária)

Id. Csenki Imre színjátszó csoportja az 1950-es évek közepén. Középen látható Csenki Imre. A férfi főszereplő Nádasi György pékmester. Az első sor bal oldalán ül édesapám, Ungvári János műszerész mester, a mellette ülő hölgy Lazányi Ferencné Erzsike néni. Az első sorban a gyerekek között a tarka szoknyás copfos kislány én vagyok. A fotó Gárdonyi Géza: A bor című színdarabjának bemutatásán készült. A színdarab nagy sikert aratott, jöttek a rokonok, szomszédok , ismerősök. Tele volt a nézőtér a Kultúrházban.

(Fotó és szöveg: Erdélyiné Ungvári Mária)

***

“Cifra nyomorúság”. Színpadra vitte: Id. Csenki Imre, 1956.
Id. Csenki Imre a fotón is szerepel, ülő sor: jobbról a negyedik. (Fotó: Gombos Imre)

***

A püspökladányi műkedvelő előadások, táncmulatságok, hangversenyek meghívóiról, a szereplőkről itt olvashatnak: Meghívók

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***


Tovább a friss hozzászólásokhoz