Kecskés-tanulmány II-III.

II.

A püspökladányi Rákóczi-harang adományozásának háromszázados évfordulója alkalmából (1936)

.

Különlenyomat a Debreceni Protestáns Lap 1936. évi 4-5, 7-8. számaiból, írta: Kecskés Gyula

.

E nyomtatásban megjelent tanulmány 1936-ban látott napvilágot, s Kecskés Gyulának a Debreceni Protestáns Lap különböző számaiban megjelent cikkeiből került kiadásra. Talán ez az első, s kevésbé ismert publikációja inspirálhatta Kovács Ödönt is, hogy felkérje Kecskés Gyulát a Püspökladány és Vidéke helyi lap főszerkesztői feladatainak ellátására 1937-től. Dr. Simon Zoltán irodalomtörténész így ír a kiadványról:

Kecskés Gyulának “egy terjedelmesebb dolgozata jelent meg (…) a püspökladányi Rákóczi-harang történetéről. Noha ez a különlenyomatként is kiadásra került munkája a fedőlapon szereplő közlés szerint a harang adományozásának háromszázados évfordulója alkalmából készült, a füzetnek már a második oldalán kiderül, hogy nem csupán a jubileum időpontja hozzávetőleges, hanem az sem bizonyos, hogy a község református gyülekezetének ki adományozta a harangot. Eme tényt dokumentáló korabeli forrás ugyanis nincs. Csak egy jóval később, 1761-ben készült, az egyház javait összeíró leltárban szereplő három idős ember tanúvallomására alapozódik az a közkeletű vélemény, hogy a harang adományozója I. Rákóczi György volt.

A fentiekből következően Kecskés Gyulát elsősorban az foglalkoztatta – következésképp dolgozatának terjedelmes része erről szól -, hogy hitelt lehet-e adni a kései és pusztán szájhagyomány által fennmaradt állításnak. Szerinte ez a probléma megnyugtatóan csak úgy oldható meg, ha egybehangzóan pozitív választ lehet adni az alábbi kérdésekre: érdemi tanúkat választott-e az egyházközség; a vallomásukban szereplő tények összeegyeztethetőek-e az egyéb történeti forrásokból ismert adatokkal? Nos – a tanúk életkorát, valamint a korabeli írásos dokumentumokat, továbbá az e korral foglalkozó történeti munkákban fellelhető véleményeket egybevetve – arra az eredményre jut: bizonyos, hogy a püspökladányi reformált egyház harangjának donátora – a hagyományoknak megfelelően – valóban I. Rákóczi György volt.”(1)

A különlenyomat első lapjaiba lapozhatnak most bele, melyek elolvasására biztatom olvasóinkat, hiszen ezek Kecskés Gyula kevésbé közismert – de szintén nyomtatásban megjelent – kiadványának első oldalai (2):

1

 

2

3

4

5

6

 

***

III.

Országhatár Püspökladány területén a 16-17. században (1975)

Kecskés Gyula számtalan – Püspökladány újkori története helyneveiben című monográfiájának 1974. évi megjelenése után írásban publikált – helytörténeti tanulmánya (újságcikke) közül egyet szeretnék kiemelni, mely híven tükrözi Püspökladány mindenkori nehéz helyzetét, mostoha sorsát is. Kecskés Gyula írásai az 1970-es évektől elsősorban a Ladányi Híradó-ban jelentek meg, innen ismerhetőek meg későbbi helytörténeti kutatásainak eredményei.

A Ladányi Híradó 1975. évi 2. számában jelent meg: Országhatár Püspökladány területén a 16-17. században című írása, mely szerzője alaposságát, elhivatott kutatószenvedélyét is kiválóan példázza.

Ismerjék meg, mi jellemezte Püspökladányt, s a püspökladányiak életét, azokban az időkben, amikor országhatár haladt át településünkön!

.

“Püspökladány a 16. század közepén népes jobbágyközség volt, hozzávetőlegesen 1300-1400 főnyi lakossággal. Az adózó népesség számát figyelembe véve Újváros, Szoboszló, Nádudvar és Szovát után következett, megelőzve Böszörményt. Templomos hely. Határán mindig több birtokos osztozott, a határ nagyobb része a váradi róm. kat. püspök birtoka volt.

A község közigazgatási hovatartozása a 16. században bonyolult. Ladány előzőleg Szabolcs vármegyéhez tartozott. (Jövőre, 1976-ban lesz száz éve, hogy a Hajdúkerület városaiból, Szabolcs és Bihar vármegyék néhány községéből újonnan alakított Hajdú vármegyéhez csatolták.) A 16. századi adóösszeírásokból az tűnik ki, hogy Püspökladány határa egy időben két megyéhez: Szabolcs és Bihar megyéhez tartozott. A váradi püspök – valószínűleg Martinuzzi Fráter György (1534-51 közt váradi püspök, Bihar vármegye örökös főispánja) – püspökladányi földbirtokát Bihar vármegyébe kebelezte be. Megyei hovatartozásáról az országos adóösszeírások tesznek először említést, időrendben 1543, 1549-50, 1553-55. években.

Szabolcs vármegye adóösszeírói a püspök ladányi portáiról egyik évben sem tesznek említést, de felsorolják a birtokos nemeseket. A püspökség ladányi portáinak kimutatását 1552-55. években Bihar vármegye adórovói összeírásában találjuk, ők sem említették Ladány Szabolcs megyei részének birtokosait. 1550-ben a Szabolcs vármegyéhez tartozó részen hét birtokosnak 36 portáját, a Bihar vármegyéhez tartozó részen 1552-ben (az előbbi évekről a Bihar megyei Ladányról nem maradt fenn összeírás) a püspöknek 76 portáját írták adó alá.

A Bihar vármegyei összeírásokban többször nem említik Ladányt, de hogy a község határának egyik részét a 17. század végéig Bihar vármegyéhez tartozónak tekintették, arról több egykorú bizonyíték maradt fenn. Ilyenek a két vármegye nyomorgatása ellen tiltakozó püspökladányi bírák 1588-ból, 1622-ből, 1676-ból fennmaradt és Szabolcs vármegyéhez intézett, a somlyói vicekapitánynak ugyanezen tárgyban 1683-ban Szabolcs vármegyéhez, Szabolcs vármegye rendeinek 1689-ben Bihar vármegyéhez intézett levele, valamint a 16-17. századból fennmaradt különböző fejedelmi, földesúri és királyi megerősítő és adománylevelek, köztük Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek 1597-ben a váradi egyház káptalanjához intézett levele, Bocskai Istvánnak 1605-ben kelt Barczai János részére, Báthory Gábor fejedelemnek 1608-ban kelt, Nagy András részére, Zrínyi Ilonának 1677-ben kelt, Baranyai János részére kiállított adománylevele, valamint Lipót királynak 1694-ben kelt adománylevele.

Püspökladány határának két vármegyébe történt bekebelezésével részletesen kellett foglalkozni. Ez a körülmény rendkívül befolyásolta a népesség sorsát. Nemcsak azt jelentette, hogy számtalanszor előfordult, miszerint Püspökladány jobbágy népességén egy időben mindkét törvényhatóság adószedői itt jártukkor a másik megyéhez tartozó jobbágyokon is jogtalanul, feljegyzés nélkül megvették az adót, tekintet nélkül arra, hogy a szabolcsi, vagy a bihari részen volt-e a portája. Ezt bizonyítja az előbb említett jobbágylevél, bizonyítják a vármegyék közt váltott tiltakozó levelek. De más ok miatt is kellett e körülménnyel foglalkozni. A 16. században többször is bekövetkezett, a 17. században pedig az utolsó évtizedig fennállott az az állapot, hogy a Püspökladány határát kettéosztó megyehatár hosszabb-rövidebb ideig országhatár lett a szerint, hogy a mohácsi vész, illetve az ország kettészakadása után egy időben uralkodó két törvényes magyar király (Szapolyai János és Ferdinánd), majd a királyok és az erdélyi fejedelmek közt kötött szerződések szerint az Erdélyt kiegészítő tiszántúli területekbe, az úgynevezett „Partiumba”-ba („Részek”-be) Szabolcs és Bihar vármegye egy időben tartozott-e? Ha csak Bihar vármegye tartozott az erdélyi fejedelemséghez, Szabolcs pedig nem, akkor az országhatár Püspökladány területét ketté szelte és lakossága egyazon időben nemcsak két megye, hanem két ország joghatósága alatt élt más-más törvények, lehetőségek, más-más szellemi áramlatok közt.

És nemsokára jelentkezett az előbbi kettőnél nagyobb, az újabb hatalom: a török Szolnok várának 1552-ben történt elfoglalása után a hódoltság a Tiszántúlnak erre a vidékére is kiterjedt, és a török adószedő feljegyzése szerint a Szabolcs megyei Püspökladány 12 portával, a Bihar megyei Püspökladány 25 portával 1554-ben behódolt a töröknek.

A két király, majd a királyok és erdélyi fejedelmek állandó torzsalkodása, a török nyugtalanító, nyomasztó fenyegető jelenléte, beavatkozása a két fél vitájába, valamint az egymást követő politikai fordulatok állandó veszély hordozói voltak. Állandó fenyegetést jelentettek főleg az ingadozó országhatár mentén települt falvak lakosságára. Őseink életét kutatva tudnunk kell tehát, hogy Ladány népe mikor élt egyidejűleg két ország joghatósága alatt, vagyis a két ellenkirály közt kötött nagyváradi béke után Szabolcs vármegye mikor tartozott a királyi Magyarországhoz, úgy, hogy Bihar vármegye ugyanakkor az erdélyi fejedelemség része volt.

Az 1538. évi nagyváradi béke szerint mindkét király a ténylegesen birtokolt területeken uralkodott. 1538-40 közt Szapolyaié lett a Tiszántúl és Erdély, mivel a békekötés előtt is tulajdonában volt.

1540-ben Szapolyai meghalt. A váradi béke szerint az egész ország Erdéllyel együtt Ferdinándra szállt. Az 1540. szeptemberében tartott rákosi országgyűlés azonban megszüntette a váradi béke határozatait, a status quo fenntartása mellett döntött, és a csecsemő János Zsigmondot királlyá választotta.

E határozat nyomán 1541-43 közt zavaros a politikai helyzet. A tiszántúli megyékből többen Ferdinándhoz pártoltak, János király leghívebb emberei közül is többen. Szabolcs vármegyéből is, köztük Parlaghi László, Ladány egyik földesura. Mindkét megye ingadozott, de inkább Ferdinándhoz húzott. 1541-ben Szulejmán elfoglalta Budát, János Zsigmondnak adta Erdélyen kívül többek közt a Tiszántúlt is, de a szultáni akarat sem tudott rendet teremteni.

A török hódítás terjedése miatt több tiszántúli megye a szultán támogatta Erdélyben remélt oltalmat. 1544-ben a tordai országgyűlésen Bihar vármegye Erdélyhez csatlakozott és ez időtől fogva összeforrt Erdély politikai életével. Szabolcs vármegye nem csatlakozott. 1544-ben országhatár Püspökladány határán.

A török hódítás szakadatlan terjedése miatt több megye, köztük Szabolcs is elszakadt Ferdinándtól, 1545-ben követei megjelentek a debreceni részleges országgyűlésen. Bár az elszakadást Ferdinánddal nem közölték, 1545-49 közt Szabolcs vármegye is Erdélyhez tartozott.

1549-ben fordult a politikai helyzet. Az ország rendjei a török terjeszkedése ellen Ferdinánd kezén szerették volna látni az országot. 1549-ben létrejött egyezség szerint János Zsigmond lemondott, elhagyta az országot, Oppeln és Ratibor hercegséget kapta cserébe.

Erdély és a „Részek” visszakerültek Ferdinándhoz. 1549-56 közt Ferdinánd kezén egyesült az ország.

A török portán óriási a felháborodás az egyezség, főleg Ferdinánd hatalmának növekedése miatt. Folyik a hódoltatás. 1552-ben Szolnok vára is elesik. Erdélyben is fordul a politika Ferdinánd tehetetlensége miatt. 1556-ban a tordai országgyűlés visszahívta János Zsigmondot.

A tiszántúli nemesség tekintélyes része elszakadt Ferdinándtól. Az 1556. nov. 25-i országgyűlésen Bihar ismét Erdélyhez csatlakozott, Szabolcs vármegye nem. Ismét országhatár metszi Püspökladány határát.

1562-ben Bihar kivételével jóformán az egész Partium elveszett Erdélyre nézve. Ez évben Miksa és János Zsigmond fegyverszünetet kötött. Szabolcs vármegye Magyarország joghatósága alatt maradt. 1565-ben egyezmény jött létre Szatmáron, mely szerint János Zsigmond és fiú utódai megtartják Bihar vármegyét, a többi magyarországi megye – a Részek – Miksáé.

A másik évben a szultán hírét vette az egyezménynek, a területeket visszakövetelte Miksától. Bécs ellen indult, János Zsigmondnak adta „mindazokat a határokat, amelyek Debrecent Szolnoktól elválasztják”. Az 1570-ben kötött speyeri szerződés nemcsak a királyság és Erdély közjogi viszonyait határozta meg, hanem a Részek tulajdonjogát is megállapította. Bihar vármegye Erdélyé lett, Szabolcs a királyé. 1556-tól 1570-ig, sőt azon túl is a 16. és 17. században a török kiveréséig az említett szerződés alapján Szabolcs vármegye a királyi Magyarország, Bihar vármegye az erdélyi fejedelemség része. Püspökladány kettéosztottsága több mint egy évszázadon át tartott.

Az itt ismertetett politikai események szolgáltatták azt a külső keretet, amelyek közt a község népe élt, amelyek feltétlenül hatással voltak a birtokos nemes és jobbágy népesség mindennapi életére, gondolkodására, cselekvésére.” (3)

***

Felhasznált irodalom:

(1)

Jeles püspökladányi pedagógusok tiszteletére 2001. április 28. – Dorogi Márton, Kecskés Gyula és Rettegi Istvánné emlékezete

(Kiadta: Püspökladány Város Önkormányzata és a Hajdú-Bihar Megyei Neveléstörténeti Egyesület, 2002.

Szerkesztők: Bodnár Imréné városi intézményfelelős, Nyirkos Tibor Neveléstörténeti Egyesület elnökségi tagja)

(2)

A püspökladányi Rákóczi-harang

A püspökladányi Rákóczi-harang adományozásának háromszázados évfordulója alkalmából

Írta: Kecskés Gyula

Különlenyomat a Debreceni Protestáns Lap 1936. évi 4-5, 7-8. számaiból (Városi Nyomda, Debrecen 1936)

(3)

Ladányi Híradó 1975. évi 2. száma

Püspökladány Nagyközségi Tanács hivatalos lapja, Főszerkesztő: Matolcsi Lajos

“Országhatár Püspökladány területén a 16-17. században”

***

*

Kecskés-tanulmány I. : ITT OLVASHATÓ!

MÉG TÖBB KECSKÉS GYULÁRÓL: Életéről, munkásságáról, műveiről ITT OLVASHAT!

*

***

A hozzászólások megtekintéséhez kérem, kattintson a “Tovább a friss hozzászólásokhoz” lehetőségre a következő sorban.

***

Tovább a friss hozzászólásokhoz